5/2006. AEÉ bírósági gyakorlat (AEÉ 2006/5.)
Nem lehet tulajdonjogot szerezni feltételes adás-vételi szerződés visszamenőleges hatályba lépésével olyan dolgon, amelyen törvényen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn [Vht. 104. § (3) bekezdés]
Gépjármű vásárlásához folyósított hitelek esetén a hitelezők - a hitel megtérülésének elősegítése érdekében - biztosítékként különféle szerződési konstrukciókat vezettek be. Ezek közül a legelterjedtebb forma az, hogy a hitelező pénzügyi intézmény a gépjárműre opciós jogot alapít, ennek biztosítására a gépjárműre elidegenítési és terhelési tilalmat köt ki, továbbá az opciós jog teljesülése céljából a hiteladóssal egy felfüggesztő feltétel bekövetkezésekor hatályba lepő adás-vételi szerződést köt. Az utóbbi megállapodás lényege az, hogy amennyiben a hiteladóssal szemben bírósági vagy közigazgatási végrehajtás indulna, az azt megelőző napon - a felek külön nyilatkozata nélkül - az adás-vételi szerződés hatályba lép, vagyis a gépjármű automatikusan a hitelező tulajdonába kerül.
Az állami adóhatóság végrehajtási gyakorlata során - az előzőekben vázolt szerződése megoldástól függetlenül - az opciós joggal terhelt gépjárműveket lefoglalta. (Kivételt képeztek természetesen azok az esetek, amelyekben a pénzügyi intézmény kétséget kizáróan bizonyította, hogy a foglalást megelőzőn élt vételi jogával.) Az adóhatóság álláspontja szerint az ilyen típusú szerződési konstrukció jóerkölcsbe ütközik vagy megvalósítja a rendeltetésellenes joggyakorlást, s mint ilyen semmis. Ezen túlmenően az adóhatóságnak az volt a véleménye, hogy a felfüggesztő feltétel nem lehet visszamenőleges hatályú, illetőleg a felfüggesztő feltétel csak a felek magatartásán kívül eső, attól független, bizonytalan jövőbeni esemény lehet, az adótartozás alapján indított végrehajtási eljárás azonban ezeknek a kritériumoknak nem felel meg. Az adóhatóság hangsúlyozta azt is, hogy a tulajdonjog átszállásához az érvényes jogcímen túlmenően a dolog birtokba adása is elengedhetetlen.
Az adóhatóságnak ez az eljárása jelentős számú végrehajtási igénypert eredményezett, melyekben egymásnak ellentmondó másodfokú bírósági ítéletek születtek.
A feltételes adás-vételi szerződés hatályba lépését illetően egyes megyei bíróságok megállapították, hogy a jogszabály által nem tiltott és gyakorta használatos a szerződések visszamenőleges hatályba lépése. Miután a szerződés hatályba lépésének az időpontja egy konkrét időponthoz kötött, ez az időpont kétséget kizáróan megállapítható, így az jogbizonytalanságot nem eredményez, így ez a jogi megoldás nem törvénysértő.
Néhány másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a hitelező pénzügyi intézmény a jelzett szerződési konstrukcióval - a Ptk. 200. § (1) bekezdésében biztosított szerződési szabadságból kiindulva - csupán saját törvényes érdekét, a kölcsön megtérülését kívánta biztosítani, s bár ezáltal harmadik személyek törvényes érdeke csorbulhatott, a rendeltetésellenes joggyakorlás nem valósult meg, s a szerződés jóer-kölcsbe sem ütközik.
Az adás-vétel tárgyának birtokba adása bizonyos bíróságok álláspontja szerint nem csak ténylegesen történhet, az más módon is végbe mehet, a lényeg az, hogy kétségtelen tény legyen az, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének a hatalmába kerüljön
Az adóhatóság jogi álláspontját osztó másodfokú bíróságok ítéleteikben a következők szerint foglaltak állást:
A szerződéses szabadság nem abszolút és korlátlan jogelv, annak érvényesülése a szerződéskötések során nem vezethet anyagi jogszabályi rendelkezések sérelméhez. A Ptk. 228. § (1) bekezdése a felek számára eltérést nem megengedő módon szabályozza a szerződés hatályának a beálltát, amikor úgy rendelkezik, hogy a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be. A felek szerződési szabálya csupán arra terjed ki, hogy alkalmaznak-e felfüggesztő feltételt, arra azonban nem terjed ki, hogy a szerződés hatályba lépését egy a feltétel bekövetkeztét megelőző időpontban állapítsák meg Összegezve: annak a jognak, ami akadálya az értékesítésnek, előbb kell létrejönnie, mint az ebből következő joghatásnak
A joggyakorlás tekintetében kimondták, hogy a felfüggesztő feltétel kikötése nem a teljesítés előmozdítását célozta, hanem kifejezetten fedezetelvonó jellegű. A zálogjogi rendelkezések helyett alkalmazott szerződési konstrukció ezért a joggal való visszaélés tilalmába ütközik.
A bírósági álláspont szerint hiányzik a dolog átadása is (Ptk. 117. § (2) bekezdés) mivel a gépjármű törzskönyve a futamidő teljes tartama alatt a hitelező pénzügyi intézmény birtokában van, a birtoklásnak csak a jogcíme változik, ezért kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy a gépjármű a hitelező hatalmába került.
Egy másodfokú bíróságnak kifejezetten az volt a véleménye, hogy a feltételes adásvétel, illetőleg az opciós jog egymást kizáró, együttesen nem alkalmazható jogintézmények.
A kedvezőtlen döntést tartalmazó ítéletekkel szemben az adóhatóság felülvizsgálati eljárást kezdeményezett. Az érdemben tárgyalt felülvizsgálati kérelmek alapján a Legfelsőbb Bíróság egyöntetűen a következő álláspontra helyezkedett: A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. 104. § (3) bekezdése alapján a lefoglalt ingóságon elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn, ezért a törvényen alapuló tilalom érvénybe lépése meggátolja a feltételhez kötött adás-vételi szerződés joghatályainak a beállását. Erre tekintettel nincs jogi relevanciája annak, hogy a hitelező és az adós között adásvételi szerződés egyébként érvényes szerződésnek minősül-e vagy sem.
(Pfv.I.21.375/2005/5.,Pfv.21.372/2005/5.,Pfv.V.20.866/2005/13., Pfv.V.20.439/2005/6.)