254/D/1991. AB határozat

a lakáscélú támogatásról szóló, módosított 109/1990. (XII. 20.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata iránt indított eljárásában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a lakáscélú támogatásról szóló, módosított 109/1990. (XII. 20.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. A lakáscélú támogatásokról szóló (korábban hatályban volt) 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 3. § (3) bek. szerint: "Aki után kedvezményt már elszámoltak, az után már újabb lakás építése (vásárlása) esetén akkor kell a különbözet erejéig kedvezményt nyújtani, ha a kedvezmény összege időközben emelkedett."

Ezt a rendelkezést a 16/1990. (I. 31.) MT rendelet 4. §-a módosította, akként, hogy: "Aki után kedvezményt már elszámoltak, azután kedvezményt már igénybe venni nem lehet, de újabb lakás építése (vásárlása) esetén ...a gyermekek számának megállapításakor figyelembe kell venni".

E rendelkezés 1990. február 1-én lépett hatályba azzal, hogy az ezt követően kötött kölcsön, vagy adásvételi szerződésekre kell alkalmazni.

A 109/1990. (XII. 20.) Korm. rendelet a korábban hatályos rendeletet ismét megváltoztatta és a (módosított) 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezést léptette: "Aki után kedvezményt már elszámoltak, azután már újabb lakás építése (vásárlása) estén akkor kell a különbözet erejéig kedvezményt nyújtani, ha a kedvezmény összege időközben emelkedett". (Vagyis a módosítás előtti szöveget léptette hatályba.) A hatályba lépésről szóló 9. §-a (2) bekezdése szerint azonban e rendelet rendelkezéseit az 1991. jan. 1-e után kötött hitel vagy adásvételi szerződésekre kell alkalmazni.

2. Az indítványozók "alkotmányossági panasznak" nevezett, tartalmában azonban utólagos normakontrolra irányuló kérelmükben a lakáscélú támogatásról szóló 109/1990. (XII. 20.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérték, mert az 1991. január 1-jét megelőző és a 16/1990. (I. 31.) MT rendelet hatálya alatt lévő időszakban kötött szerződésekre az említett kedvezmény igénybevételét kizárta. Azok, akik 1990. február 1-jétől és 1990.december 31-ig terjedő időszakban kötöttek szerződéseket, a kedvezmény szempontjából hátrányos helyzetbe kerültek: ez pedig az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző diszkrimináció. Sérti továbbá az Alkotmány 67. § (1) bekezdését is, amely szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi erkölcsi fejlődéshez szükséges. Sérti továbbá a 67. § (3) bekezdését is, amely a család és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokról szól.

3. Az indítványok alaptalanok.

Szociálpolitikai kedvezményt az állam a költségvetés terhére vissza nem térülő támogatásként nyújtja, új lakást építő, vagy új lakást vásárló, több gyereket nevelő, vállaló családok részére. Az intézmény célja: ösztönzés több gyermek vállalására, illetve segítségnyújtás többgyermekeseknek és egyéb eltartottakat háztartásban ellátóknak a lakásproblémájuk megoldásában. A kedvezmény eleve csak bizonyos esetben, bizonyos lakásformákra és időszakonként változóan meghatározott feltételek esetében illette és illeti meg a jogosultakat. A 16/1990. (I. 31.) MT rendelet - az általa szabályozott időszakban kötött szerződések esetében - nem tette lehetővé a "különbözeti szociálpolitikai kedvezmény" összegének elszámolását. Az 1991. évi költségvetés előirányzata folytán azonban a jelenleg hatályos 109/1990. (XII. 20.) Korm. rendelet visszaállította a korább szabályt, de csak az 1991. január 1-je után megkötendő szerződések tekintetében.

A szociálpolitikai kedvezmény intézménye mindig is a személyek egy meghatározott körére jelentett jogosultságot. Ez a kiválasztás nem valósít meg alkotmánysértő diszkriminációt, ha a jogosult személyek (családok) meghatározása az adott szabályozási időszakban azonos és a tárgykörhöz odatartozó ismérvek szerint történik.

Ebből viszont az következik, hogy nem keletkezett alkotmányellenes hátrányos megkülönböztetés azáltal, hogy az egyes különböző szabályozási időszakokban eltérően határozták meg a jogosultak körét, illetőleg a kedvezmény feltételeit.

Mivel a diszkrimináció miatt felvetett alkotmányossági kérdés csak az egymást követő szabályozási időszakok különböző feltételrendszere miatt eltérően érintett személyek (személycsoportok) között keletkező jogosultság-különbség megengedhetőségére terjed ki, ebben viszont alkotmányellenesség nem ismerhető fel, az Alkotmánybíróság az erre alapított indítványt elutasította.

Nem állapítható meg alkotmánysértés az Alkotmány 67. §-ával kapcsolatban sem. Ez a család és gyermek, és ifjúságvédelemmel kapcsolatos általános követelményeket és állami feladatok fennállását fogalmazza meg. Az ebbe a körbe eső kedvezmények feltételrendszerének jogi szabályozása önmagában nem alkotmányellenes azért, mert nem minden igényt elégít ki, illetőleg, mert a költségvetési időszakonként eltérő feltételek mellett nyújtja a kedvezményeket.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét nem látta megállapíthatónak és ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1991. július 3.

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.

alkotmánybíró