A Fővárosi Törvényszék Kf.650115/2014/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Matheidesz Ilona, Sára Katalin

Fővárosi Törvényszék

2.Kf.650.115/2014/5. szám

A Fővárosi Törvényszék a jogtanácsos által képviselt I. rendű, az Oppenheim Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Fejes Gábor ügyvéd által képviselt II. rendű és a Kajtár Takács Hegymegi-Barakonyi Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd által képviselt III. rendű felpereseknek a bírósági képviseleti irodavezető által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., Hiv. sz.: ...) alperes ellen versenyfelügyeleti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. évi szeptember hó 18. napján kelt 3.K.28.763/2013/48. számú ítélete ellen az I. rendű felperes által 52., a II. rendű felperes által 49. és a III. rendű felperes által 51. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a 2015. évi április hó 15. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket arra, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek külön-külön 100.000 (azaz egyszázezer) - 100.000 (azaz egyszázezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 2.500.000 (azaz kétmillió-ötszázezer) - 2.500.000 (azaz kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket, ugyancsak külön-külön.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2012. április 27. napján kelt határozatával megállapította, hogy az I. és II. rendű felperesek 2004. május 1. és 2005. december 31. között a gazdasági verseny korlátozását célzó megállapodásukkal egységes árufuvarozási díjszabást állapítottak meg, valamint a II. és III. rendű felperesek a gazdasági verseny korlátozását célzó magatartásukkal 2006. január 1. és 2009. május 25. között felosztották a magyar árufuvarozás piacát, továbbá 2006. január 1. és 2007. július 17. között egységes árufuvarozási díjszabást állapítottak meg, ezért az I. rendű felperest 100.000.000 forint, a II. rendű felperest 300.000.000 forint, a III. rendű felperest 850.000.000 forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. A II. és III. rendű felperesek által alkalmazott egységes árufuvarozási díjszabás tekintetében a 2007. július 17. napját követő időszakra, illetve a közöttük létrejött, az együttműködés szabályozására vonatkozó keretszerződés és az azzal összefüggésben tanúsított magatartás tekintetében a 2009. május 25. napját követő időszakra vonatkozóan a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette.

Rögzítette, hogy 2004. május 1. és 2008. november 26. napja között az I. és III. rendű felperesek a Magyar Állam közvetlen irányítása alatt álltak, míg a II. rendű felperes esetében a döntések meghozatala során a Magyar Államnak az Osztrák Állammal egyezségre kellett jutnia, ezért függetlensége az I. és III. rendű felperesektől biztosított volt, amelyet alátámaszt az is, hogy az Európai Bizottság az ... ügyben a II. rendű felperest a III. rendű felperestől független, rá nyomást gyakorolni képes piaci szereplőként értékelte.

A II. és III. rendű felperesek között 2006. január 1. napjától 2009. május 25. napjáig a magyar árufuvarozási piac egymás közötti felosztását célzó megállapodás volt érvényben, amely alapján az I. és II. rendű felperesek infrastruktúráját egyaránt érintő fuvarokat a II. és III. felperesek az egymást követő fuvarozás elve alapján továbbították, és az infrastruktúra határt nem érintő szállítások esetében sem léptek be fuvarozóként a másik fél infrastruktúrájába. A felek célja - a Keretmegállapodásuk preambuluma alapján - a piacnyitást megelőző állapotok konzerválása volt, amely alapján a III. rendű felperesnek a szokásos szolgáltatási területén nem kellett tartania a legjelentősebb versenytársától, a II. rendű felperes pedig számíthatott arra, hogy a pályát érintő fuvarokból továbbra is részesedni fog, és a nála jelentősebb méretű versenytársa nem fog vele versenyre kelni. A Keretszerződés értelmében a felek ármegállapodási és ajánlattételi szinten egymást kölcsönösen, egységesen képviselték, és ajánlattétel esetén azonos elvek alapján jártak el. A vizsgált időszakban a III. rendű felperes egyáltalán nem végzett önálló fuvarozási tevékenységet a II. rendű felperes pályahálózatán, míg a II. rendű felperes szórt fuvarok esetén nem, irányvonatok esetén pedig csak elhanyagolható mértékben végzett fuvarozást az I. rendű felperes kezelésében lévő infrastruktúrán. A felek megállapodásának piacfelosztó jellegét támasztotta alá az a körülmény is, hogy a III. rendű felperes a 21-es vonal üzemeltetését átadta a II. rendű felperesnek, amely a továbbiakban a II. rendű felperes vonalaként üzemelt. A felek az infrastruktúrától független, és kizárólag az árufuvarozáshoz köthető eszközök, illetve árukezelő helyek átadásában is megállapodtak, valamint átadásra kerültek az infrastruktúrához iparvágánnyal kapcsolódó még aktív ügyfelek is, akik árufuvarozási célú kiszolgálását a II. rendű felperes végezte. A felek egymást nem versenytársnak, hanem szövetségesnek tekintették, az ügyfelekkel közösen (egymás nevében is) kötöttek fuvarozási keretszerződéseket, és megállapodásuk hatálya alatt tartózkodtak attól, hogy a másik fél infrastruktúrájának igénybevételével fuvarozást végezzenek, míg a szolgáltatás határai továbbra is egybeestek az infrastrukturális határokkal. Mindezek következtében a II. és III. rendű felperesek között a verseny kiiktatásra került.

Megállapította továbbá, hogy az I. és II. rendű felperesek között 2004. május 1. és 2005. december 31. között egységes díjszabásra vonatkozó megállapodás jött létre, amelynek alapja az egymásra épülő szállítási rendszerben történő fuvarozásra kialakított egységes és közös díjszabás, valamint az ez alapján történő díjkiajánlás volt.

Kiemelte, hogy a III. rendű felperes 2006 januárjában új piaci szereplőként kezdte meg működését, így lehetősége volt az addig alkalmazott díjszabási gyakorlat újragondolására, azonban ennek ellenére 2006. január 1-jétől 2007. július 17-éig a II. és III. rendű felperesek között formailag és tartalmilag azonos díjszabás került megállapításra.

A jogsértések a felpereseknek a magyar ... használatával végzett teljes árufuvarozási tevékenységét érintették, valamennyi fuvarozási viszonylat, mód, illetve fuvartípus tekintetében, melyre figyelemmel az érintett árupiacként a vasúti árufuvarozás piacát, míg az érintett földrajzi piacként Magyarország területét jelölte meg.

A mentesülés esetköreit vizsgálva megállapította, hogy annak lehetősége sem a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 13. §-a, illetve 17. §-a, sem az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 101. cikkének (3) bekezdése, sem pedig az 1017/68 EGK rendelet (a továbbiakban: EGK rendelet) alapján nem áll fenn.