BH 2010.5.118 Kölcsönszerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapot viszontkereset hiányában is helyreállítható [Ptk. 237. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.29604/2005/20., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20372/2008/4., Kúria Pfv.21945/2008/9. (*BH 2010.5.118*)

***********

A felperes az 1999. május 14. napján létrejött adásvételi szerződéssel 30 000 000 forint vételárért eladta az alperesnek a tulajdonában álló perbeli műterem és irodaház funkciót betöltő 282 m2 területű ingatlanát. A szerződés aláírásával a felperes elismerte és nyugtázta a teljes vételár felvételét. A felek megállapodása szerint az alperes 1999. október 15-én lép birtokba. A felperes hozzájárult az alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. 1999. május 15-én a felek újabb szerződést kötöttek "Adásvételi szerződés visszavásárlási jog ütemezése" elnevezéssel. Ebben a vételárat az előző napon készült szerződéssel azonosan, 30 000 000 forintban jelölték meg. A szerződés szerint azonban az alperes a felperesnek a szerződés aláírásával egyidejűleg 16 000 000 forintot fizetett meg, a fennmaradó 14 000 000 forint megfizetését 1999. május 17-éig vállalta. A felek a birtokbaadás időpontját 1999. október 15. napjában határozták meg azzal azonban, hogy ezen időpontig a felperes visszavásárolhatja az ingatlant 1999. június 15-én, július 15-én, augusztus 15-én és szeptember 15-én 2 000 000 forint, majd október 15-én 22 000 000 forint megfizetése ellenében. Az utóbb létrejött szerződés az előző napon készült szerződéssel ellentétben ügyvédi ellenjegyzést nem tartalmaz.

A felperes 1999.július 29-én 2 200 000 forintot, augusztus 6-án 2 000 000 forintot, augusztus 31-én 1 500 000 forintot, szeptember 1-jén 500 000 forintot és október 13-án 2 000 000 forintot, összesen 8 200 000 forintot fizetett meg az alperesnek.

A felperes az alperesnek a teljes összeget nem tudta visszafizetni, ezért az alperes mindkét szerződés benyújtásával tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérte, melyre 1999. november 22-én kelt határozattal került sor.

A felperes az általa eladott ingatlant nem adta az alperes birtokába, abban családtagjai továbbra is tervező irodát működtettek. 2002. január 2-án az alperes és a H. Kft. között bérleti szerződés jött létre. Ebben a felek rögzítették, hogy az alperes mint az ingatlan tulajdonosa azt bérbe adja a kft. részére üzletszerű használatra, havi 200 000 forint bérleti díj ellenében. A szerződést az alperes és a felperes házastársa írták alá. Ezt követően a kft. az alperesnek 2002. február 7-e és 2002. október 24-e közötti különböző időpontokban az alperes által is elismerten összesen 1 300 000 forintot fizetett meg.

Az ingatlan korábbi zálogjog jogosultjának kérelmére indult eljárásban az alperes tulajdonjogát 2002. február 18-án törölték, majd azt 2005. május 18-án jegyezték be ismét az ingatlan-nyilvántartásba.

Az alperes 2005. január 11-én a H. Kft.-t a hátralékos bérleti díj megfizetésére hívta fel, majd miután a kft. ennek nem tett eleget, a bérleti jogviszonyt az alperes 2005. február 7-én felmondta és kérte az ingatlan birtokába bocsátását.

A felperes a 2005. augusztus 30. napján előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az adásvételi szerződés színlelt, az valójában kölcsönszerződést leplez. A színlelt adásvételi szerződéssel leplezett kölcsönszerződés pedig uzsorás, mert az alperes helyzetét kihasználva feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzését.

A felperes állítása szerint ténylegesen a férje kötött kölcsönszerződést az alperessel. Az alperes 20 000 000 forint kölcsönt nyújtott, melyből 11 500 000 forintot visszafizettek. A bérleti szerződés megkötésére azért volt szükség, hogy a kft. a törlesztéseket el tudja számolni.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy adásvételi szerződést és nem kölcsönszerződést kötött a felperessel, a 30 000 000 forint vételárat pedig megfizette. Nem vitatta, hogy szóbeli megállapodás jött létre arról, hogy a felperes az ingatlant visszavásárolhatja. Miután a felperes csak 8 200 000 forintot tudott visszaadni, kérte tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. Nem vitatta azt sem, hogy a felperes családjának kft.-jével bérleti szerződést kötött és bérleti díj címén 1 300 000 forintot vett át.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között 1999. május 14-én és 15-én létrejött adásvételi szerződés semmis. Az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba 1/1 arányban jegyezzék be. A felperest kötelezte, hogy az alperesnek tizenöt napon belül fizessen meg 10 500 000 forintot, továbbá ezen összeg 2003. január 1-jétől a kifizetésig járó kamatait.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli adásvételi szerződés színlelt, az kölcsönszerződést leplez. Igaz ugyan, hogy a kölcsönszerződés biztosítékául adásvételi szerződés köthető, azonban a perbeli esetben a szerződést eladóként a felperes kötötte meg, a kölcsönt pedig a férje kérte a cég finanszírozási gondjainak a megoldására. A május 14-ei szerződés nem tartalmazza a visszavásárlás jogát, az tehát semmiképpen nem tekinthető olyannak, ami a biztosítékadás feltételeinek megfelel, ezért az semmis. A május 15-ei szerződésben pedig a vételár és a fizetési mód nem felelt meg a valóságnak. Színlelt a szerződés azért is, mert az abban szereplő vételárösszeg a valóságnak nem felelt meg. A felperes ugyanis bizonyította, hogy 20 000 000 forint volt a szerződés tárgya. A földhivatalhoz benyújtott szerződésben tehát az ellenszolgáltatás összege is színlelt volt.

Az elsőfokú bíróság nem tekintette perdöntőnek azt, hogy 2002-ben az alperes mint tulajdonos kötött bérleti szerződést. Az ennek indokaként felhozott felperesi előadás, mely szerint a cég így el tudta számolni az alperesnek fizetett összegeket, életszerű volt.

Az alperes indokolatlanul nagy előnyre tett volna szert, ha a 20 000 000 forint kölcsön és annak törvényes mértékű kamata fejében a 30 000 000 forintot érő ingatlant megszerezte volna.

A perbeli esetben a kölcsönszerződés nem a felperes és az alperes között jött létre. A Csjt. 27. § (1) bekezdésére, valamint a felperes vállalására hivatkozva a bíróság az alperest a kölcsönből még visszajáró összeg és annak középarányos időtől számított kamatának a megfizetésére kötelezte utalva arra, hogy a kikötött kamat egyértelműen uzsorás jellegűnek tekinthető.