A Debreceni Ítélőtábla Pf.20631/2011/4. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 6. §, 7. §, 13. §, 77. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.631/2011/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Rab Ferenc ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Rab Ferenc Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) II. rendű, a III.rendű felperes neve (címe.) III. rendű és IV. rendű felperes neve (címe.) IV. rendű felpereseknek, a dr. Vizeli Kornél ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben - akinek a pernyertessége érdekében a dr. Papp Dezső ügyvéd ügyintézése mellett a dr. Papp Dezső Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt Allianz Hungária Biztosító Zrt. (címe) beavatkozott -kártérítés megfizetése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 5.P.21.636/2010/35. számú ítélete ellen az alperes részéről 36. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I-III. rendű felpereseknek személyenként 47 625 (negyvenhétezer-hatszázhuszonöt) Ft, míg a IV. rendű felperesnek 60 325 (hatvanezer-háromszázhuszonöt) Ft másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására az abban megjelölt módon és határidőn belül - 384 000 (háromszáznyolcvannégyezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az 1952. évben született IV. rendű felperes és az 1948. évben született néhai 1971. évben kötöttek házasságot, amelyből 1972. évben az I. rendű felperes, 1974. évben a II. rendű felperes és 1975. évben a III. rendű felperes született. A felperesek és a néhai 1987. évig egy .....-i családi házban, majd 1993. évig a....... szám alatti ingatlanon éltek együtt, ahonnan a II. rendű felperes 1993. évben költözött el, a házasságából 1995. évben született gyermeke. Az I. rendű felperes 1997. évben költözött el, házasságából 1998., 2000. és 2002. években született gyermeke, a III. rendű felperes pedig 2011. évben költözött, az ő házasságából 2011. évben született gyermek. Az I-III. rendű felperesek az elköltözésüket követően is ..... településen laktak.

2010. május elején néhai két lábujja között seb jelent meg, belázasodott, állapota romlani kezdett. Sikertelen gyógyszeres kezelés után 2010. május hó 27. napján háziorvosi beutalóval jelentkezett az alperes szeptikus sebészeti szakrendelésén, ahol státuszként rögzítették a jobb láb IV-es ujjának nedves üszkösödését és a belboka alatt 3 cm átmérőjű gennytartalmú területet. Diagnózisként szövődmények nélküli nem inzulinfüggő cukorbetegséget állapítottak meg. Sebtisztítást, steril fedőkötést, kétnaponta kötéscserét és érsebészeti szakvizsgálatot javasoltak azzal, hogy a leleteivel keddi vagy csütörtöki napon délelőtt 11 és 13 óra között a szeptikus ambulancián kontroll vizsgálat céljából jelenjen meg, addig körzetben EKG, mellkas röntgen, teljes labor és aneszteziológiai szakvélemény elkészítéséről gondoskodjon. A vizsgálatot végző dr. J. Cs. kezelőorvos szóban közölte a néhaival és IV. rendű felperessel, hogy 2010. június hó 10. napján kell a szakrendelésen ismételten megjelenni. A néhai ebben az időpontban erősen leromlott egészségi állapotban jelent meg az alperes szeptikus sebészeti szakrendelésén, az előírt vizsgálatokat nem végeztette el. Megtörtént az érsebészeti vizsgálata, valamint a szeptikus sebészeti szakrendelés a státuszát változatlannak írta le a korábbival egyező diagnózis mellett, lábszári szintű amputációt javasolt azzal, hogy előtte kérte a körzetben EKG, mellkas röntgen, aneszteziológiai szakvizsgálat és teljes labor elvégeztetését, továbbá előírta, hogy 2010. június hó 15. napján reggel 8 órakor műtét céljából felvételre jelentkezzen a szeptikus osztályon. Még aznap dr. J. Cs. kezelőorvos szóban közölte a felperesekkel kapcsolatban lévő szakápolóval, hogy a néhait másnap műtét céljából a kórházba hozzák vissza, ez a közlés azonban az orvosi iratokban nem került feltüntetésre. Aznap este a felperesek a néhaihoz állapotának romlása miatt mentőt hívtak, ám az ügyeletes orvos nem szállítatta kórházba, mert az orvosi iratok szerint csak 2010. június hó 15. napjára jegyezték elő műtétre. 2010. június hó 14. napján a néhai rosszul lett, mentő szállította az alperes sürgősségi betegellátó osztályára, ahol az elmaradt vizsgálatokat elvégezték, de mivel a műtét csak másnapra volt kitűzve, az éjszakát azon az osztályon töltötte. 2010. június hó 15. napján a lábszári szintű amputációt elvégezték a szeptikus osztályon, de mivel ezt követően a tudatállapot nem tisztult, neurológiai konzíliumot kértek, amely sürgős agyi CT-t javasolt. Másnap újabb neurológiai konzílium alapján a néhai az alperes neurológiai osztályára került áthelyezésre, ahol 2010. június hó 23. napján hunyt el.

Az I. rendű felperesnél a gyászmunka befejeződött, de édesapja halálának körülményei nem hagyják nyugodni. Érzelmileg labilisabb, feszültségeit, indulatait nehezebben fékezi, mindezek a mindennapi életvezetését nehezíthetik, azonban olyan mértékű tüneteket, illetve zavarokat nem okoznak, amelyek szaksegítség igénybevételét tennék szükségessé. A II. rendű felperest zaklatott, nyugtalan, feszült érzelmi állapú, lelkiismereti feszültségekkel küzd, szenzitív, a külvilághoz veszélyt és gonoszságot sejtő attitűddel viszonyul, a lelkiállapota összefüggésben van édesapja halálával. Állapota mindennapi tevékenységeinek, munkahelyi feladatainak az ellátásban nehezítettséget jelent. Szaksegítség igénybevétele szükséges, mert mind gyógyszeres, mind pszichoterápiás kezelése indokolt lenne, amelyek nélkül állapotában a közeljövőben pozitív változás nem várható. A III. rendű felperesnél az édesapja halála miatt elhúzódó gyászreakció tapasztalható, a gyászmunka lezajlott, ő érzelmileg kiegyensúlyozottnak tekinthető, állapota kezelést nem igényel. A IV. rendű felperesnél elhúzódó gyászreakció tünetei tapasztalhatóak, házastársa halálát feldolgozni nem tudja, érzelmi alkalmazkodása problematikus. Fennáll a veszélye annak, hogy a nem kellően feldolgozott és kezelt feszültségek pszichoszomatikus tünetképződéshez vezetnek, azaz feszültségei testi tünetekben nyilvánulhatnak meg. A pszichoterápiás támogatás sikere kétséges, miután erősen zárkózott, hárító attitűd jellemzi. Gyógyszeres kezeléssel feszültsége és deprimált hangulati élete oldható lenne, de jelenlegi állapotában a gyógyszeres kezeléssel való együttműködése kérdésesnek tűnik.

A felperesek módosított keresetükben az alperest a felperesek javára személyenként 1 500 000 Ft nem vagyoni kár, valamint a IV. rendű felperes javára 400 000 Ft vagyoni kár (temetési költség) megfizetésére kérték kötelezni.