32009L0045[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/45/EK irányelve ( 2009. május 6. ) a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről (Átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg )

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/45/EK IRÁNYELVE

(2009. május 6.)

a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről

(Átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Célok

Ezen irányelv célja, hogy az élet- és vagyonbiztonság terén egységes biztonsági szintet vezessen be az új és a meglévő személyhajók és nagysebességű utasszállító vízi járművek tekintetében, amennyiben a hajók és vízi járművek e két kategóriája belföldi utakon közlekedik; valamint az, hogy kialakítsa a nemzetközi szintű tárgyalási eljárásokat azzal a szándékkal, hogy a nemzetközi utakon közlekedő személyhajókra vonatkozó szabályokat össze lehessen hangolni.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)

"nemzetközi egyezmények" :

az alábbi egyezmények, beleértve azok jegyzőkönyveit és módosításait, naprakész változataikban: i.

az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (az 1974. évi SOLAS-egyezmény); és ii.

a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény;

b)

"sérülés nélküli stabilitási szabályzat" : "az IMO-dokumentumok hatálya alá tartozó bármilyen típusú hajókra vonatkozó stabilitási szabályzat" amely az IMO-közgyűlés által 1993. november 4-én elfogadott A.749 (18) határozatban található, vagy "a 2008. évi sérülés nélküli nemzetközi stabilitási szabályzat" amely a 2008. december 4-én elfogadott MSC.267(85) IMO-határozatban, illetve ezek naprakész változatában található;

c)

"nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzat" : az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottsága által 1994. május 20-án elfogadott, MSC 36 (63) határozatban található, a nagysebességű vízi járművek biztonságáról szóló nemzetközi szabályzat, illetve az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottsága által 2000 decemberében elfogadott MSC 97 (73) javaslatban található, a nagysebességű vízi járművek biztonságáról szóló nemzetközi szabályzat, mindenkor hatályos változatukban;

d)

"GMDSS" : az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetében megállapított általános tengeri vészjelző és biztonsági rendszer, módosított változatában;

e)

"személyhajó" : olyan hajó, amely több mint 12 utast szállít;

f)

"ro-ro személyhajó" : olyan hajó, amely több mint 12 utast szállít, és ro-ro rakománytérrel vagy az I. melléklet II-2/A/2 Szabályának meghatározása szerinti különleges kategóriájú térrel rendelkezik;

g)

"nagysebességű utasszállító vízi jármű" :

az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény módosított X/1. szabályában meghatározott olyan nagysebességű vízi jármű, amely több mint 12 utast szállít, kivéve a belföldi úton tengerszakaszokon közlekedő B., C. vagy D. kategóriájú személyhajók, amennyiben: i.

a vízkiszorításuk a konstrukciós vízvonalig kisebb, mint 500 m3, és ii.

legnagyobb sebességük, a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó 1994. évi szabályzat 1.4.30. szakaszának, valamint a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó 2000. évi szabályzat 1.4.38. szakaszának meghatározása szerint kisebb, mint 20 csomó;

h)

"új hajó" :

olyan hajó, amelynek gerincfektetése 1998. július 1-jén vagy azt követően történt, illetve az építés hasonló szakaszában volt. Az építés hasonló szakasza olyan szakaszt jelent, amelyben: i.

egy bizonyos hajó építése megkezdődik; és ii.

a hajó összeépített tömege legalább 50 tonna vagy a már beépített anyag az összes szerkezeti anyag becsült tömegének 1 %-a, attól függően, hogy melyik a kevesebb;

i)

"meglévő hajó" : olyan hajó, amely nem új;

j)

"kor" : a hajó kora, az átadásától eltelt évek számában kifejezve;

k)

"utas" :

a hajón tartózkodó minden személy, kivéve a következőket: i.

a parancsnok, a legénység tagjai vagy olyan személyek, akiket a hajó gazdasági tevékenységének megfelelően valamilyen minőségben a hajó fedélzetén foglalkoztatnak vagy alkalmaznak; és ii.

az egyévesnél fiatalabb csecsemők;

l)

"hajó hossza" : eltérő rendelkezés hiányában a gerincsor felső élétől számított legkisebb oldalmagasság 85 %-ánál húzott vízvonalon mért teljes hossz 96 %-a, vagy ugyanezen a vízvonalon az orrtőke mellső élétől a kormányszár tengelyvonaláig mért hossz, amennyiben ez utóbbi a nagyobb. A ferde gerinccel épített hajókon a hosszúságot a tervezett vízvonallal párhuzamos vízvonalon kell mérni;

m)

"orrmagasság" : a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény 39. szabályában meghatározott orrmagasság;

n) "teljes fedélzetű hajó" :

olyan hajó, amelynek egész fedélzete ki van téve az időjárásnak és a tengernek, valamint amely állandó berendezésekkel van felszerelve, azért hogy a nyílásokat az időjárásnak kitett oldalon le lehessen zárni, és amelynek fedélzete alatt a hajó oldalán lévő összes nyílás fel van szerelve állandó időjárásálló zárószerkezettel.

A teljes fedélzet lehet vízmentes fedélzet vagy ezzel egyenértékű olyan szerkezet, amely ugyan nem vízmentes, de olyan megfelelő szilárdságú időjárásálló építménnyel lefedett fedélzetből áll, amely biztosítja a teljes védelmet az időjárás viszontagságai ellen és amely időjárásálló zárószerkezetekkel van felszerelve;

o)

"nemzetközi út" : olyan út, amely egy tagállam kikötőjéből egy, a tagállam területén kívül eső kikötőbe vezet, vagy fordítva;

p)

"belföldi út" : olyan tengerszakaszon folytatott út, amely egy tagállam kikötőjéből ugyanabba a kikötőbe, vagy a tagállam területén lévő másik kikötőbe vezet;

q) "tengerszakasz" :

a 4. cikk értelmében meghatározott tengeri terület vagy útvonal;

A rendelkezések rádióhírközlésre történő alkalmazása esetén azonban tengerszakasznak az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetének 2. szabályában meghatározott terület minősül;

r)

"kikötőterület" : a 4. cikk szerint meghatározott tengerszakaszoktól eltérő olyan terület, amelyet a felette joghatósággal rendelkező tagállamok határoznak meg és amely terület a kikötői rendszer szerves részét képező legtávolabbi állandó kikötői létesítményekig, vagy folyótorkolatot vagy hasonló védett területet védő természetes földrajzi képződmény által meghatározott határig terjed;

t)

"a lobogó szerinti állam közigazgatása" : azon állam illetékes hatóságai, amelynek lobogója alatt a hajó vagy vízi jármű hajózni jogosult;

u)

"kikötő szerinti állam" : az a tagállam, amelynek kikötőibe vagy kikötőiből egy másik állam lobogója alatt hajózó hajó vagy vízi jármű belföldi út során fut be vagy ki;

v)

"elismert szervezet" : a 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében elismert szervezet ( 1 );

w)

"tengeri mérföld" : a távolság mérésére szolgáló mértékegység, hossza 1 852 méter;

x)

"mértékadó hullámmagasság" : az egy adott időszakon belül megfigyelt legnagyobb hullámmagasságok egyharmadának számtani középértéke;

y)

"mozgáskorlátozott személyek" : azok a személyek, akik számára különös nehézséget okoz a tömegközlekedés igénybevétele, így az idős emberek, a fogyatékossággal élő személyek, a csökkent érzékelőképességűek és a kerekesszéket használók, a terhes nők és a kisgyermekeket kísérő személyek;

z)

"vitorlás hajó" : olyan hajó, amely segédüzemi és vészhelyzeti célból rendelkezik ugyan gépi meghajtással, de vitorlák hajtják;

za)

"egyenértékű anyag" : olyan alumíniumötvözet vagy más nem éghető anyag, amely önmagában vagy a szigetelésének köszönhetően olyan szerkezeti és ellenállási tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a szabványos tűzállósági vizsgálat során megegyeznek az acél tulajdonságaival;

zb)

"szabványos tűzállósági vizsgálat" : olyan vizsgálat, amelynek során az érintett válaszfalak vagy fedélzetek mintáit egy vizsgálati kemencében olyan hőmérsékletnek teszik ki, amely megközelíti az IMO-közgyűlés által 2010. december 3-án elfogadott MSC.307(88) határozat naprakész változatában található, a tűzállósági vizsgálatok alkalmazásának 2010. évi nemzetközi szabályzatában meghatározott vizsgálati módszer szerinti szabványos idő-hőmérséklet diagramot;

zc)

"hagyományos hajó" : az 1965 előtt tervezett történelmi személyhajók és azok túlnyomórészt eredeti anyagból épült másolatai (köztük a tengerész szaktudás és hagyományok előmozdítása céljából tervezett hajók), amelyek élő kulturális emlékműként szolgálnak, és amelyeket a tengerész szaktudás és gyakorlat hagyományos alapelvei szerint közlekedtetnek;

zd)

"kedvtelési célú hajó vagy kedvtelési célú vízi jármű" : kereskedelmi tevékenységet nem folytató hajó, a meghajtási módtól függetlenül;

ze)

"segédhajó" : hajón szállított olyan kisebb hajó, amely egy álló személyhajóról rendeltetésszerűen több mint 12 utast a partra szállít, illetve onnan visszaszállít;

zf)

"nyílt tengeri létesítményeket kiszolgáló hajó" : a fedélzeten a hajó kereskedelmi tevékenységéhez elengedhetetlen munkát nem végző ipari személyzet szállítására és elhelyezésére szolgáló hajó;

zg)

"nyílt tengeri létesítményeket kiszolgáló vízi jármű" : a fedélzeten a vízi jármű kereskedelmi tevékenységéhez elengedhetetlen munkát nem végző ipari személyzet szállítására és elhelyezésére szolgáló vízi jármű;

zh)

"jelentős mértékű javítás, átalakítás és módosítás" alatt a következők értendők: : - minden olyan átalakítás, amely jelentősen megváltoztatja a hajó méreteit, például hosszabbítás új középrész betoldásával, - minden olyan átalakítás, amely jelentősen megváltoztatja a hajó utasbefogadó képességét, például a járműfedélzet átalakítása utastérré, - minden olyan átalakítás, amely jelentősen növeli a hajó élettartamát (például az utastér felújítása egy teljes fedélzeten), - bármilyen hajó személyhajóvá történő bármilyen átalakítása.

3. cikk

Hatály

Ez az irányelv az alábbi személyszállító hajókra és vízi járművekre vonatkozik, belföldi út során, függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt hajóznak:

a) a 24 méter hosszú és annál hosszabb új és meglévő személyhajókra;

b) a nagysebességű személyszállító vízi járművekre.

Kikötő szerinti államként minden tagállam biztosítja, hogy a harmadik ország lobogója alatt közlekedő személyhajók vagy nagysebességű személyszállító vízi járművek teljes mértékben megfeleljenek az ezen irányelvben foglalt követelményeknek, mielőtt az adott tagállamban belföldi hajóútra indulnának.

Ez az irányelv nem vonatkozik:

a) azon személyhajókra, amelyek: i. hadihajók és csapatszállító hajók; ii. vitorlás hajók; iii. nem gépi hajtású hajók, iv. nem acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készült hajók, és amelyek nem tartoznak a nagysebességű vízi járművekre (MSC 36(63) határozat, illetve MSC.97(73) határozat) vagy a dinamikus meghajtású vízi járművekre (A.373(X) határozat) vonatkozó követelmények hatálya alá; v. egyszerű szerkezeti felépítésű fahajók; vi. hagyományos hajók; vii. kedvtelési célú hajók; viii. kizárólag kikötőterületen közlekedő hajók; ix. nyílt tengeri létesítményeket kiszolgáló hajók; vagy x. segédhajók;

b) azokra a nagysebességű személyszállító vízi járművekre, amelyek: i. hadi- vagy csapatszállító vízi járművek; ii. kedvtelési célú vízi járművek; iii. kizárólag kikötőterületen közlekedő vízi járművek; vagy iv. nyílt tengeri létesítményeket kiszolgáló vízi járművek.

Azon tagállamok, amelyek alkalmazni kívánják ezt az eltérést, legkésőbb 2019. december 21-én értesítik a Bizottságot arról, hogy teljesülnek-e a feltételek, majd ezt követően évente tájékoztatják a Bizottságot az esetlegesen bekövetkező változásokról. E tagállamok nem engedélyezhetik az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyhajóknak vagy vízi járműveknek, hogy a lobogójuk alatt közlekedjenek, amíg át nem ültették és végre nem hajtották ezt az irányelvet.

4. cikk

A tengerszakaszok kategorizálása és a személyhajók osztályai

A tengerszakaszok a következő kategóriákba sorolhatók:

Minden egyes tagállam:

a) összeállítja és szükség esetén frissíti a joghatósága alá tartozó tengerszakaszok jegyzékét;

b) meghatározza a partvonalához legközelebb eső tengerszakasz belső határait;

c) közzéteszi a jegyzéket az illetékes tengerészeti hatóság internetes honlapján elérhető nyilvános adatbázisban;

d) értesíti a Bizottságot az ilyen információk helyéről és a jegyzék módosításáról.

A személyhajókat a következő osztályokba kell sorolni, attól függően, hogy milyen tengerszakaszon hajózhatnak:

5. cikk

Alkalmazás

Minden tagállam, amely kikötő szerinti államként jár el, elismerni a belföldi úton közlekedő nagysebességű személyszállító vízi járművek számára egy másik tagállamban kiállított nagysebességű vízi jármű biztonsági bizonyítványt és hajózási engedélyt, vagy a 13. cikkben említett, belföldi úton közlekedő személyhajó számára egy másik tagállam által kiállított személyhajó biztonsági bizonyítványt.

6. cikk

Biztonsági követelmények

Az A., B., C. és D. osztályú új és meglévő személyhajók tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a) a hajótest építésének és karbantartásának, a fő- és segédgépeknek, a villamos és automatizált berendezéseknek meg kell felelniük azon követelményeknek, amelyeket egy elismert szervezet szabályai, vagy egy hatóság által alkalmazott egyenértékű szabályok az adott osztályra meghatároznak a 2009/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

b) az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetének, ideértve az 1988. évi GMDSS módosításokat, V. és VI. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az új személyhajók tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a) általános követelmények: i. az A. osztályú új személyhajóknak teljes mértékben meg kell felelniük az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény követelményeinek, valamint az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek. Azon szabályok esetében, amelyekre nézve az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény az értelmezést a közigazgatás belátására bízza, a lobogó szerinti állam közigazgatása az ezen irányelv I. mellékletében foglalt értelmezéseket alkalmazza; ii. a B., C. és D. osztályú új személyhajóknak meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek;

b) a merülésvonalra vonatkozó követelmények: i. minden 24 méter hosszúságú és annál hosszabb új személyhajónak meg kell felelnie a Merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezménynek; iii. az i. pont sérelme nélkül a D osztályú új személyhajók mentesülnek a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezményben a minimális orrmagasság tekintetében meghatározott követelmény alól; iv. az A., B., C. és D. osztályú új személyhajóknak teljes fedélzetű hajóknak kell lenniük.

A meglévő személyhajók tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a) az A. osztályú meglévő személyhajóknak teljes mértékben meg kell felelniük az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény követelményeinek, valamint az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek. Azon szabályok esetében, amelyekre nézve az 1974. évi SOLAS-egyezmény az értelmezést a közigazgatás belátására bízza, a lobogó szerinti állam közigazgatása az ezen irányelv I. mellékletében foglalt értelmezéseket alkalmazza;

b) a B. osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek;

c) a C és D osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük ezen irányelv vonatkozó követelményeinek, a követelményekben nem szereplő kérdések tekintetében pedig a lobogó szerinti állam közigazgatása által meghatározott szabályoknak; e szabályoknak az I. melléklet II-1. és II-2. fejezetével azonos biztonsági szintet kell nyújtaniuk, miközben figyelembe kell venni az azon tengerszakaszokra vonatkozó sajátos helyi működési feltételeket, amelyeken az említett osztályú hajók közlekedhetnek; mielőtt a meglévő C és D osztályú személyhajók a kikötő szerinti államban rendszeres belföldi utakon közlekedhetnének, a lobogó szerinti állam hatóságának e szabályokkal kapcsolatban be kell szereznie a kikötő szerinti állam hozzájárulását;

d) amennyiben egy tagállam azon a véleményen van, hogy a kikötő szerinti állam hatósága által az e bekezdés c) pontja alapján meghatározott szabályok észszerűtlenek, erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén dönt arról, hogy a szabályok észszerűek-e. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A nagysebességű utasszállító vízi járművek tekintetében a következő szabályok érvényesülnek:

a) az 1996. január 1-jén vagy azt követően épített vagy jelentős mértékű javítás, átalakítás vagy módosítás alá vetett nagysebességű utasszállító vízi járműnek meg kell felelnie az 1974. évi SOLAS-egyezmény X. fejezete 2. és 3. szabályaiban megfogalmazott követelményeknek, kivéve, ha - gerincét legkésőbb 1998 júniusában fektették vagy az építés hasonló szakaszában voltak, és - a leszállításra és üzembe helyezésre legkésőbb 1998 decemberéig sor került, és - teljes mértékben megfelel az IMO A.373(10) határozatának naprakész változatában található, a dinamikus felhajtóerejű vízi járművekre vonatkozó biztonsági szabályzat (DSC Szabályzat) követelményeinek;

b) Az 1996. január 1. előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek megfelelnek a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak a fenti szabályzat szerinti bizonyítvánnyal folytathatják tevékenységüket. Az 1996. január 1-je előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek nem felelnek meg a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak, nem közlekedhetnek belföldi hajóutakon, hacsak nem közlekedtek már egy tagállamban belföldi úton 1998. június 4-én, amely esetben engedélyt kaphatnak arra, hogy az adott tagállamban tovább folytassák tevékenységüket. E vízi járműveknek meg kell felelniük a DSC Szabályzatnak;

c) a nagysebességű személyhajó építésének és karbantartásának, valamint felszerelésének meg kell felelnie egy elismert szervezet nagysebességű vízi járművekre vonatkozó osztályozási előírásainak, vagy a 2009/15/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamely hatóság által alkalmazott megfelelő szabályoknak.

Ezen irányelvtől eltérve, egy adott tagállam, amelynek lobogója alatt 2017. december 20-án több mint 60, alumíniumötvözetből készült személyhajó közlekedik, mentesítheti ezen irányelv rendelkezései alól a következő személyhajókat a következő időtartamokra:

a) a 2017. december 20. után épült, alumíniumötvözetből készült B, C és D osztályú személyhajókat az említett időponttól számított 10 évig terjedő időtartamra; és

b) a 2017. december 20. előtt épült, alumíniumötvözetből készült B, C és D osztályú személyhajókat az említett időponttól számított 12 évig terjedő időtartamra,

feltéve, hogy e hajók kizárólag az adott tagállam kikötői között közlekednek.

Bármely tagállam, amely alkalmazni kívánja ezt az eltérést, 2019. december 21-ig értesíti erről a Bizottságot, valamint tájékoztatja a Bizottságot ennek tartalmáról. Az adott tagállam minden későbbi változást is közöl a Bizottsággal. A Bizottság a 9. cikk (4) bekezdésének megfelelően értesíti a többi tagállamot.

7. cikk

A ro-ro személyhajók stabilitási követelményei és forgalomból való fokozatos kivonásuk

8. cikk

A mozgáskorlátozott személyekre vonatkozó biztonsági követelmények

9. cikk

Járulékos biztonsági követelmények, egyenértékek, mentességek és védőintézkedések

A tagállamok értesítik a Bizottságot az elfogadni tervezett intézkedésekről, és az értesítésben a biztonsági szint megfelelő fenntartásának bizonyításához elegendő részletet közölnek.

Amennyiben az értesítéstől számított hat hónapon belül a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén dönt arról, hogy a tervezett intézkedések nem indokoltak, akkor az érintett tagállam módosítja a tervezett intézkedéseket, vagy nem fogadhatja el azokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

Az elfogadott intézkedéseket a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak kell tartalmazniuk, és közölni kell őket a Bizottsággal és a többi tagállammal.

Minden ilyen intézkedést alkalmazni kell minden, ugyanolyan meghatározott feltételek mellett működő, azonos osztályú személyhajóra vagy vízi járműre, lobogója és üzemeltetője állampolgárságára vagy letelepedési helyére való tekintet nélkül.

A (3) bekezdésben említett intézkedések csak addig alkalmazhatók, amíg a hajó vagy vízi jármű a meghatározott feltételek mellett üzemel.

A tagállamoknak a második és a negyedik albekezdésben említett intézkedéseket a Bizottságnak az általa e célra létrehozott és fenntartott adatbázison keresztül kell bejelentenie, amely adatbázishoz a Bizottság és a tagállamok hozzáféréssel rendelkeznek. A Bizottság az elfogadott intézkedéseket közzéteszi egy nyilvánosan elérhető internetes oldalon.

Ebben az esetben a következő eljárást kell alkalmazni:

a) a tagállam késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot döntéséről, valamint megfelelően megindokolja azt;

b) a Bizottság megvizsgálja, hogy a biztonságot és a környezetet fenyegető komoly veszély miatt hozott átmeneti járulékos intézkedések indokoltak-e;

c) a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén dönt arról, hogy az élet- és vagyonbiztonságot, valamint a környezetet fenyegető komoly veszély miatt az adott hajó vagy vízi jármű működésének felfüggesztésére, illetve átmeneti intézkedések előírására vonatkozó tagállami döntés indokolt-e, és amennyiben nem, arról, hogy az érintett tagállam az átmeneti felfüggesztést vagy az intézkedéseket visszavonja. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

10. cikk

Kiigazítások

A nemzetközi szinten, illetve különösen az IMO-n belül végbement fejlődés figyelembevétele érdekében az alábbiakat ki lehet igazítani:

a) a 2. cikk a), b), c), d) és v) pontjában szereplő fogalommeghatározások;

b) a 12. cikkben említett szemlékre vonatkozó eljárásokkal és iránymutatásokkal kapcsolatos rendelkezések;

c) az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezményre és a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatra, beleértve annak későbbi módosításait, a 4. cikk (3) bekezdése, a 6. cikk (4) bekezdése, a 12. cikk (3) bekezdése és a 13. cikk (3) bekezdése szerint;

d) a "nemzetközi egyezményekre" és az IMO-határozatokra való, a 2. cikk g), m), q) és zb) pontjában, a 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjában szereplő konkrét hivatkozások.

A mellékleteket módosítani lehet:

a) a nemzetközi egyezmények módosításainak figyelembevétele érdekében, ezen irányelv vonatkozásában;

b) a nemzetközi egyezmények módosításaiban található, a B, C és D típusú hajókra és vízi járművekre vonatkozó műszaki előírásoknak a tapasztalatok figyelembevételével történő kiigazítása céljából;

c) a technikai elemeknek a végrehajtás során szerzett tapasztalatok figyelembevételével történő egyszerűsítése és egyértelművé tétele céljából;

d) a belföldi személyhajókra alkalmazandó egyéb uniós jogi eszközökre való hivatkozások naprakésszé tétele céljából.

E felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a szóban forgó módosítás hallgatólagos elfogadására nemzetközileg megállapított határidő lejárta vagy a szóban forgó módosítás hatálybalépésének tervezett időpontja előtt legalább három hónappal kell elfogadni. Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépését megelőzően a tagállamok nem kezdeményezik a módosításnak a nemzeti jogszabályokba való beillesztését, illetve a módosításnak a szóban forgó nemzetközi jogi eszközre történő alkalmazását.

10a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

11. cikk

A bizottság

12. cikk

Szemlék

A lobogó szerinti állam hatósága minden egyes személyhajót köteles az a), b) és c) pontban meghatározott szemléknek alávetni:

a) üzembe helyezés előtti szemle;

b) időszakos szemle 12 havonta egyszer; és

c) alkalmankénti járulékos szemlék.

A lobogó szerinti állam közigazgatása minden olyan nagysebességű utasszállító vízi járművet, amelynek ezen irányelv 6. cikke (4) bekezdésének értelmében meg kell felelnie a DSC Szabályzat követelményeinek, a DSC Szabályzatban előírt szemléknek veti alá.

13. cikk

Bizonyítványok

A személyhajó biztonsági bizonyítvány megújítására a 12. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 12. cikk (2) bekezdésének b) pontjában leírt időszakos szemlét követően kerül sor.

A DSC szabályzatnak megfelelő nagysebességű utasszállító vízi járművek részére egy DSC szerkezeti és felszerelési tanúsítványt és egy DSC hajózási engedélyt bocsát ki a lobogó szerinti állam közigazgatása a DSC szabályzat rendelkezéseinek megfelelően.

A lobogó szerinti állam hatóságának a kikötő szerinti állam belföldi útjain közlekedő nagysebességű személyszállító vízi járművek hajózási engedélyének kiadása előtt meg kell egyeznie a kikötő szerinti állammal azokról az esetleges működési feltételekről, amelyek az adott vízi járműnek az adott államban történő hajózásához kapcsolódnak. A lobogó szerinti állam hatóságának minden ilyen feltételt fel kell tüntetnie a hajózási engedélyen.

15. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy azokat végrehajtsák. Az ilyen módon előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

16. cikk

Értesítés

A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

16a. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság értékeli ezen irányelv végrehajtását, és az értékelés eredményeiről 2026. december 22-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

A IV. melléklet A. részében meghatározott irányelvvel módosított 98/18/EK irányelv hatályát veszti, a IV. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő utalásokat az erre az irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, a V. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

19. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

TARTALOMJEGYZÉK

I. MELLÉKLET

1. SZAKASZ:

BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEK AZON, BELFÖLDI ÚTON KÖZLEKEDŐ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓAN, AMELYEK HAJÓGERINCÉT 2021. SZEPTEMBER 19. ELŐTT FEKTETTÉK LE, VAGY AMELYEK AKKOR HASONLÓ ÉPÍTÉSI SZAKASZBAN VOLTAK

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Az 1. szakasz azokra az új és meglévő személyhajókra alkalmazandó, amelyek hajógerincét 2021. szeptember 19. előtt fektették le, vagy amelyek akkor hasonló építési szakaszban voltak.

4. A C. és D. osztályú meglévő hajóknak nem kell megfelelniük e szakasz II-1. és II-2. fejezete szabályainak, amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai, amelynek lobogója alatt e hajók jogosultak hajózni, biztosítják, hogy a hajók megfelelnek a lobogó szerinti állam nemzeti jogszabályainak, továbbá hogy ezek az előírások ugyanolyan biztonságot nyújtanak, mint a C. és D. osztályú új, illetve a B. osztályú meglévő hajókra alkalmazandó előírások.

6. Függetlenül a 6.1. cikk b) pontjának rendelkezéseitől, azoknak a D. osztályú hajóknak, amelyek nem közlekednek az 1974. évi SOLAS-egyezmény IV/2.12. szabályában meghatározott A 1 tengerszakaszon kívül, nem kell megfelelniük az 1974. évi SOLAS-egyezmény IV. fejezetében foglalt felszerelési kötelezettségeknek, viszont meg kell felelniük legalább az e melléklet IV. fejezetében foglalt rendelkezéseknek.

7. Az 1974. évi SOLAS-egyezmény V/22. szabálya szerint a parancsnoki hídra vonatkozó láthatósági előírások - a kivitelezhetőség és észszerűség határain belül - az 1974. évi SOLAS-egyezmény V/2. szabályának értelmében 55 méternél rövidebb hajókra is vonatkoznak.

8. Ahol e szakasz a meglévő hajók tekintetében egy IMO-határozat alkalmazását írja elő, az IMO-határozat elfogadását követő két éven belül épült hajóknak nem kell megfelelniük e határozatoknak, amennyiben megfelelnek a korábbi még érvényes határozat(ok)nak.

10. E szakaszon belül a címekhez fűzött "(R...)" jelzés az 1974. évi SOLAS-egyezmény szabályaira utal, amelyeken e szakasz szabályai alapulnak, például:

1. II-1. fejezet: az A-1. részben utalások a SOLAS-egyezményre, ideértve annak 2006. évi módosításait is.

2. II-1. fejezet: az A. és B. részekben utalások a SOLAS-egyezményre, ideértve annak 1996. évi, illetve 1998. évi módosításait is.

3. II-2. fejezet: az A. rész II-2/A/1. és II-2/A/2. szabályában utalások a SOLAS-egyezményre, ideértve annak 1999. évi, illetve 2000. évi módosításait is. A II-2/A/1. szabály 3. bekezdése esetében - a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített új hajó vonatkozásában - utalás az 1974. évi SOLAS-egyezmény (a 2000. évi módosítások keretében) átdolgozott II-2. fejezetének F. részére (alternatív formatervek és berendezések). II-2. fejezet: az A. rész II-2/A/3-II-2/A/16. szabályában, valamint a B. rész II-2/B/1-II-2/B/18. szabályában utalások a SOLAS-egyezményre, ideértve annak 1996. évi, illetve 1998. évi módosításait is.

4. III. fejezet utalások a SOLAS-egyezmény 1996. évi, illetve 1998. évi, valamint a 2001-2003. évi módosításaira.

11. Az A. osztályú hajókra vonatkozó rendelkezések az alábbi helyeken találhatók:

12. Az A. osztályú RO-RO SZEMÉLYHAJÓKRA vonatkozó rendelkezések:

II-1. FEJEZET

A HAJÓ SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE - TÉRBEOSZTÁS ÉS STABILITÁS, GÉPI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK

A. RÉSZ

ÁLTALÁNOS

1. II-1/A/1. szabály: A B. részre vonatkozó fogalommeghatározások (R 2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. 1. A térfelosztási merülésvonal a hajó térfelosztásának meghatározásához használt vízvonal. 2. A legmagasabb térfelosztási merülésvonal az a vízvonal, amely az alkalmazott térfelosztási követelmények által megengedett legnagyobb merülésnek felel meg.

2. A hajó hossza a legnagyobb térfelosztási merülésvonal végpontjain húzott függélyek között mért távolság.

3. A hajó szélessége a legmélyebb térfelosztási merülésvonalon vagy az alatt a bordák külső élei között mért legnagyobb szélesség.

4. A merülés a főborda síkjában az alapvonaltól a szóban forgó térfelosztási merülésvonalig mért függőleges távolság.

5. A hordképesség az a tonnában kifejezett különbség, amely a hajó kijelölt nyári szabadoldaláig, 1,025 relatív sűrűségű vízben való merüléskor jelentkező vízkiszorítása és üres vízkiszorítása között van.

6. Az üres hajó tömege a hajó vízkiszorítása tonnában kifejezve, a rakomány, tüzelőanyagok, kenőolaj, ballasztvíz, édesvíz, tartályokban lévő ivóvíz, fogyóanyagok, az utasok, a személyzet és azok ingóságai nélkül.

7. A válaszfalfedélzet a hajó legfelső fedélzete, ameddig a vízmentes keresztirányú válaszfalak felérnek.

8. A peremvonal az a vonal, amelyet legalább 76 mm-rel a válaszfalfedélzet felső éle alatt húznak meg.

9. Az elárasztási tényező azt mutatja meg, hogy az adott tér hány százalékát áraszthatja el a víz. A peremvonal fölé nyúló tér térfogatát csak e vonal magasságáig mérik.

10. A géptér a gerincvonaltól a peremvonalig tart és a fő- és segédüzemi hajtóművek, valamint a hajtóműveket kiszolgáló kazánok elhelyezésére szolgáló tereket határoló legszélső fő vízmentes keresztirányú válaszfalak között helyezkedik el.

11. Utastérnek nevezzük azokat a tereket, amelyek az utasok elhelyezésére szolgálnak, és amit az utasok használnak, kivéve a poggyászok, a készletek, az élelmiszerek és a posta helyiségeit.

12. Vízmentesnek minősül a szerkezet szempontjából az, amely képes megakadályozni a víz bármely irányú áthatolását a szerkezeten olyan víznyomásnál, amely felléphet az ép vagy sérült állapotú szerkezet esetén.

13. Időjárásálló azt jelenti, hogy a víz semmilyen tengeri viszonyok között sem tud behatolni a hajóba.

14. A ro-ro személyhajó olyan személyhajót jelent, amely ro-ro rakománytérrel vagy a II-2/A/2. szabályban meghatározott speciális kategóriájú terekkel rendelkezik.

2. II-1/A/2. szabály: A C., D. és E. részre vonatkozó fogalommeghatározások (R 3)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. 1. A kormányberendezés vezérlőrendszere az a berendezés, amely továbbítja a parancsnoki híd utasításait a kormányberendezés hajtóegységeihez. A kormányberendezés vezérlőrendszere adó- és vevőberendezéseket, hidraulikus szivattyúkat és az azokhoz tartozó motorokat, motorvezérlőket, vezetéket és kábeleket foglal magában. 2. A fő kormányberendezés azokat a gépeket, kormányvezérlőket, kormányberendezés hajtóegységét, amennyiben van ilyen, a járulékos berendezéseket, valamint a forgatónyomaték kormányszárra történő kifejtéséhez szükséges eszközöket (pl. kormányrúd vagy kormánynegyed) jelenti, amely a kormánylapát mozgatásához szükséges a hajó szokványos üzemi körülmények melletti irányítása céljából.

2. Kormányberendezést hajtó egység: 1. villamos kormányberendezés esetén egy villamos motor a járulékos villamos berendezésekkel; 2. elektrohidraulikus kormányberendezés esetén egy villamos motor és járulékos berendezéseivel, valamint a csatlakozó szivattyúval; 3. egyéb hidraulikus kormányberendezés esetén egy hajtómotor a csatlakozó szivattyúval.

3. A szükség-kormányberendezés olyan berendezés, amely nem a fő kormányberendezés része, s a hajó irányításához szükséges abban az esetben, ha a fő kormányberendezés a kormányrúd, a kormánynegyed vagy más azonos célt szolgáló alkatrész kivételével nem működik.

4. A szokványos üzemi és lakhatási feltételek olyan körülmények, amelyek között a hajó egésze, valamint azok a gépi berendezések, ellátó- és segédeszközök, amelyek a meghajtást, a kormányképességet, a biztonságos navigációt, a tűz- és lékesedési biztonságot, a belső és külső kommunikációt és a jelzéseket biztosítják, továbbá a menekülés eszközei, a mentőcsónakcsörlők, valamint a lakályosságot biztosító berendezések megfelelő üzemképes állapotban vannak és megfelelően működnek.

5. Veszélyhelyzet az az állapot, amikor a szokványos üzemi és lakhatási feltételeket biztosító bármelyik berendezés a főáramforrás meghibásodása miatt nincs üzemképes állapotban.

6. Főáramforrás az az áramforrás, amely villamos energiával látja el a főkapcsolótáblát, amely áramelosztásra szolgál a hajó szokásos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes berendezéshez.

7. A mozgásképtelen állapot az az állapot, amikor az áramellátás hiánya miatt a főüzemi meghajtó berendezés, a kazánok és a segédüzemi berendezések nem működnek.

8. Főgenerátortér az a tér, ahol a főáramforrás helyezkedik el.

9. Főkapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a főáramforrás közvetlenül lát el, s amely elosztja a villamos energiát a hajó szolgáltatásaihoz.

10. Vészüzemi kapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a fő energiaellátó rendszer meghibásodása esetén közvetlenül a vészüzemi áramforrás vagy az átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrás lát el, és amely elosztja a villamos áramot a hajó vészhelyzeti szolgáltatásaihoz.

11. A vészüzemi áramforrás olyan villamos áramforrás, amely a főáramforrás meghibásodása esetén táplálja a vészüzemi kapcsolótáblát.

12. Legnagyobb üzemi előremeneti sebesség az a legnagyobb menetsebesség, amely üzemszerű fenntartására a tengeren legnagyobb tengeri merülés mellett a hajót tervezték.

13. Legnagyobb hátrameneti sebesség az a sebesség, amelyet a hajó becslés szerint el tud érni a legnagyobb hátrameneti teljesítménnyel a legnagyobb tengeri merülés mellett.

14(a). Géptér minden "A" kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amely hajtóműveket, kazánokat, tüzelőanyag-egységeket, gőzgépeket és belső égésű motorokat, generátorokat és főbb villamos berendezéseket, olajtöltő állomásokat, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló berendezéseket foglal magában, továbbá más hasonló tereket és a hozzájuk tartozó aknákat.

14(b). Az A. kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyek magukban foglalják a következőket: 1. a hajó hajtására használt belsőégésű főmotor; vagy vagy 2. a hajó hajtásán kívüli célokra alkalmazott belsőégésű motor, ha a gépcsoportban lévő gépek teljes kimenőteljesítménye legalább 375 kW; vagy 3. az olajtüzelésű kazán vagy tüzelőanyag-egység.

15. Az erőátviteli rendszer az a hidraulikus berendezés, amely energiát szolgáltat a kormányszár forgatásához, és amely magában foglal egy vagy több kormányberendezést hajtó egységet a hozzájuk tartozó vezetékekkel, szerelvényekkel együtt, valamint egy, a kormánylapátot működtető szerkezetet. Az erőátviteli rendszereknek lehetnek közös mechanikus alkotórészei, például a kormányrúd, a kormánynegyed és a kormányszár, illetve egyéb azonos célt szolgáló elemek.

16. Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajórádió vagy a fő navigációs berendezése vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzjelző és tűzvédelmi berendezések központja van.

A-1. RÉSZ

HAJÓSZERKEZETEK

1. II-1/A-1/1. szabály: Azbeszttartalmú anyagok újonnani beépítése (R 3-5)

MINDEN HAJÓOSZTÁLY

1. A II-1/A-1/1. szabály minden olyan anyagra vonatkozik, amely bármely, az ezen melléklet szabályainak hatálya alá tartozó szerkezetben, gépezetben, elektromos berendezésben és készülékben felhasználásra kerül.

2. Minden hajó esetében tilos olyan anyagok újonnani beépítése, amelyek azbesztet tartalmaznak.

2. II-1/A-1/2. szabály: Tervrajzok tárolása a fedélzeten és a szárazföldön (R 3-7)

2012. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

1. A 2012. január 1-jén vagy azt követően épített hajók fedélzetén mind a hajó építésekor fennálló állapotát tükröző tervrajzokból, mind a későbbi szerkezeti változtatásokat ábrázoló tervrajzokból tartani kell egy-egy példányt.

2. A társaságnak a szárazföldön is tartania kell a tervrajzokból egy-egy további példányt az 1974. évi SOLAS-egyezmény IX/1.2. szabályában meghatározott módon.

3. Figyelembe kell venni az IMO MSC/Circ.1135. körlevél tartalmát is, a tervrajzok fedélzeten és szárazföldön való tárolását illetően.

3. II-1/A-1/3. szabály: Vontatáshoz és kikötéshez használt berendezések (R 3-8)

2012. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

1. A hajókat olyan teherbírású kialakítással, felszereltséggel és berendezésekkel kell ellátni, amelyek megfelelően biztosítják a hajó rendes üzemeltetéséhez tartozó vontatási és kikötési manőverek biztonságos végrehajtását.

2. Az 1 bekezdésnek megfelelő kialakításnak, felszereltségnek és berendezéseknek meg kell felelniük egy elismert szervezet osztályozási szabványainak, illetve a hatóságok által használt egyenértékű szabályoknak, összhangban a 2009/15/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével.

3. Figyelembe kell venni az IMO MSC/Circ.1175. körlevél tartalmát is, a vontatáshoz és kikötéshez használt hajófedélzeti berendezéseket illető iránymutatások vonatkozásában.

4. Minden egyes, a II-1/A-1/3. szabály alapján beépített berendezésen vagy készüléken láthatóan fel kell tüntetni bármely, a biztonságos üzemeltetésére vonatkozó korlátozást, figyelembe véve a berendezésnek a hajó szerkezetéhez való rögzítettségének mértékét is.

4. II-1/A-1/4. szabály: Zaj elleni védelem (R 3-12)

2018. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

1. Az 1600 tonna bruttó űrtartalmú vagy annál nagyobb hajókat a fedélzeti zaj csökkentését szem előtt tartva kell megépíteni úgy, hogy a személyzet védve legyen a zajtól, összhangban a hajók fedélzetén engedélyezhető zajszintekről szóló, a Tengerészeti Biztonsági Bizottság által az MSC.337(91) határozattal elfogadott, az IMO által módosított IMO-szabályzattal.

5. II-1/A-1/5. szabály: Vészhelyzeti vontatási eljárások (R 3-4)

B. OSZTÁLYÚ HAJÓK

1. A hajók számára egyedi vészhelyzeti vontatási eljárást kell meghatározni. Ezt az eljárást vészhelyzetben kell alkalmazni a hajó fedélzetén, és a fedélzeten rendelkezésre álló meglévő berendezésekre és felszerelésekre kell alapozni.

2. Az eljárás (lásd a tulajdonosok és üzemeltetők számára a vészhelyzeti vontatási eljárások előkészítésre vonatkozó iránymutatásokat tartalmazó MSC.1/Circ.1255. körlevélben) az alábbiakat tartalmazza: 1. a fedélzet elülső és hátsó részének rajza, az esetleges vészhelyzeti vontatási berendezések feltüntetésével; 2. a vészhelyzeti vontatásra felhasználható fedélzeti berendezések jegyzéke; 3. kommunikációs eszközök és módszerek; és 4. a vészhelyzeti vontatási műveletek előkészítését és lebonyolítását elősegítő eljárásminták.

B. RÉSZ

SÉRÜLÉS NÉLKÜLI STABILITÁS, TÉRBEOSZTÁS ÉS HAVARIASTABILITÁS

B-1. Rész

2009. január 1-jén vagy azt követően épített hajók - az MSC.216(82) határozat alkalmazásának lehetősége

Azon B., C. és D. osztályú hajóknak, amelyek hajógerincét 2009. január 1-jén vagy azt követően fektették le, vagy amelyek az említett időpontban hasonló építési szakaszban voltak, meg kell felelniük vagy a B-2. rész követelményeinek, vagy pedig a SOLAS-egyezmény II-I. fejezete B. részének vonatkozó előírásainak, az MSC.216(82) határozat 2. mellékletében meghatározott módon.

B-2. Rész

2009. január 1-je előtt épített hajók

1. II-1/B-2/1. szabály: Az MSC.75(69) határozat által módosított, a sérülés nélküli stabilitásra vonatkozó A.749(18) határozat

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

Az új hajók minden osztályának meg kell felelnie a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által a módosított A.749(18) határozattal elfogadott, a sérülés nélküli hajók stabilitásról szóló szabályzat személyhajókra vonatkozó rendelkezéseinek.

Amennyiben valamely tagállam megítélése szerint az IMO módosított A.749(18) határozatában előírt erős szélnyomási és dőlési kritérium nem alkalmazható, akkor egy kielégítő stabilitást biztosító helyettesítő megoldás is alkalmazható. Ezt egy olyan bizonyítékkal kell alátámasztani a Bizottság előtt, amely igazolja az egyenértékű biztonsági szintet.

A. ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK

Minden A. és B. osztályú meglévő hajónak bármilyen rakodási körülmény között eleget kell tennie a következő stabilitási kritériumoknak, miután a szabad folyadékfelszín hatását az IMO módosított A.749(18) határozata 3.3 bekezdésének, illetve más hasonló feltételnek megfelelően (korrekcióval) figyelembe vették.

a) A stabilitási kar görbéje (GZ görbe) alatti terület nem lehet kisebb, mint: i. 0,055 méterradián 30 ° dőlésszögig; ii. 0,09 méterradián 40 ° dőlésszögig vagy az elárasztási szögig, ami azt a dőlésszöget jelenti, amelynél a külhéj, a felépítmények vagy a fedélzeti építmények vízmentesen nem zárható nyílásainak alsó élei a vízbe érnek, ha ez a szög 40 °-nál kisebb; iii. 0,03 méterradián 30 ° és 40 ° dőlésszög között, illetve 30 ° és az elárasztási dőlésszög között, ha az 40 °-nál kevesebb.

b) A GZ stabilizálókar legalább 0,20 méter legyen 30 ° vagy annál nagyobb dőlésszög esetén.

c) A legnagyobb stabilizálókar olyan dőlésszögnél legyen, amely lehetőleg meghaladja a 30 °-ot, de nem kisebb 25 °-nál.

d) A keresztirányú kezdeti metacentrikus magasság legalább 0,15 méter legyen.

Azok a rakodási körülmények, amelyeket a fenti stabilitási kritériumok betartásának ellenőrzése során figyelembe kell venni, legalább az IMO módosított A.749(18) határozata 3.5.1.1 bekezdésében felsorolt eseteket tartalmazzák.

Minden meglévő A. és B. osztályú hajónak meg kell felelnie az IMO módosított A.749(18) határozata 3.1.2.6 bekezdésében (a személyhajókra vonatkozó járulékos kritériumok) és a 3.2 bekezdésében (erős szélnyomási és dőlési kritérium, időjárási kritérium) megadott további kritériumoknak is.

Amennyiben a tagállamok megítélése szerint a módosított A.749(18) IMO-határozatban előírt erős szélnyomási és dőlési kritérium nem alkalmazható, akkor egy kielégítő stabilitást biztosító alternatív megoldás is alkalmazható. Ezt egy olyan bizonyítékkal kell alátámasztani a Bizottság előtt, amely igazolja az egyenértékű biztonsági szintet.

2. II-1/B-2/2. szabály: Vízmentes terekre osztás

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Minden hajót a válaszfalfedélzetig vízmentes válaszfalakkal olyan vízmentes terekre kell osztani, amelyek legnagyobb hosszúságát az alábbiakban megadott követelmények alapján számítják ki.

E követelmények helyett az A.265(VIII) IMO-határozat személyhajók térfelosztási és stabilitási szabályzatát az Életbiztonság a tengeren tárgyú 1960. évi Nemzetközi Egyezmény II. fejezetének B. részével egyenértékűként lehet használni, amennyiben határozatot teljes egészében alkalmazzák.

A belső szerkezet egyéb olyan részeinek, amelyek befolyásolják a hajó térfelosztásának hatékonyságát, szintén vízmentesnek kell lennie.

3. II-1/B-2/3. szabály: Elárasztható hossz (R 4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az egy megadott ponton mért elárasztható hossz a hajó hosszának az a legnagyobb része, amelynek közepe az adott pontban van, és amely az alábbiakban megadott eláraszthatósági feltételek mellett elárasztható anélkül, hogy a hajó a peremvonalnál mélyebbre merülne.

2. Olyan hajó esetében, amelynek nincs folytonos válaszfalfedélzete, az elárasztható hosszt bármely pontban egy felvett folytonos peremvonalhoz viszonyítva lehet megállapítani, amely a hajó oldalán egy pontban sincs a fedélzet azon szélének felső síkjától 76 mm-nél alacsonyabban, ameddig az érintett válaszfalak és a külhéj vízmentesek.

3. Ahol a felvett peremvonal észrevehetően azon fedélzet alatt van, ameddig a válaszfalak felérnek, a lobogó szerinti állam hatóságai korlátozott eltérést engedélyezhetnek a válaszfalak azon részeinek vízmentességére, amelyek a peremvonal fölött és közvetlenül a magasabb fedélzet alatt helyezkednek el.

4. II-1/B-2/4. szabály: A vízmentes válaszfalakkal elválasztott terek megengedett hossza (R 6)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Egy olyan tér legnagyobb megengedett hosszát, amelynek középpontja a hajó hosszának bármely pontján helyezkedik el, az elárasztható hosszból lehet kiszámítani úgy, hogy azt megszorozzák a térfelosztási tényezőnek nevezett tényezővel.

5. II-1/B-2/5. szabály: Elárasztási tényező (R 5)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A II-1/B-2/3. szabályban említett megállapított feltételek a peremvonal alatti terek eláraszthatóságára vonatkoznak.

Az elárasztható hossz meghatározásához a peremvonal alatti terek feltételes közepes elárasztási tényezőit a II-1/B-2/8.3. szabály táblázata tünteti fel.

6. II-1/B-2/6. szabály: Térfelosztási tényező

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

A térfelosztási tényező:

A B. osztályú meglévő ro-ro személyhajóknak legkésőbb a II-1/B-2/8-2. szabály 2. bekezdésében meghatározott időpontig meg kell felelniük e követelménynek.

OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ NEM RO-RO SZEMÉLYHAJÓK ESETÉBEN:

A térfelosztási tényező: 1,0

7. II-1/B-2/7. szabály: A hajó térfelosztására vonatkozó különleges követelmények (R 7)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Ahol a hajó egy vagy több részében a vízmentes válaszfalakat a válaszfalfedélzetnél magasabban lévő fedélzethez viszik fel, mint a hajó többi részében, és a válaszfalak magasabb kiterjedését kívánatos felhasználni az elárasztható hossz kiszámításánál, külön peremvonalakat alkalmazhatnak a hajó összes ilyen eltérő részére, azzal a feltétellel, hogy: 1. a hajó oldalai a hajó teljes hossza mentén a felső peremvonalnak megfelelő fedélzetig terjednek, a héjlemezelésen pedig e fedélzet alatt minden nyílást úgy tekintenek, mint ami a II-1/B-2/15. szabály alkalmazásában a peremvonal alatt van; és és 2. a válaszfalfedélzet "lépcsőzetével" szomszédos két tér mindegyike a hozzájuk tartozó peremvonalaknak megfelelő megengedett hosszon belül van, továbbá együttes hosszuk nem haladja meg az alacsonyabban fekvő peremvonal alapján megengedhető hossz kétszeresét.

2. Egy tér túllépheti a II-1/B-2/4. szabályban előírt meghatározott megengedett hosszúságot, amennyiben mindegyik pár szomszédos tér együttes hossza, amelyekkel a szóban forgó tér határos, nem haladja meg az elárasztható hosszt vagy a megengedett hossz kétszeresét, attól függően, hogy melyik a kisebb.

3. A fő keresztirányú válaszfalban fülkét lehet kiképezni azzal a feltétellel, hogy a fülke minden része a hajó két oldalának függőleges felületein belül fekszik, továbbá a külhéjtól a hajó szélességének egyötödével megegyező távolságra, a középvonalra derékszögben mérve pedig a legmélyebb térfelosztási merülésvonal szintjén helyezkedik el. A fülke minden részét, amely e határokon kívül fekszik, a 6. bekezdésnek megfelelően lépcsőnek kell tekinteni.

4. Amennyiben a fő keresztirányú válaszfal fülkézve vagy lépcsőzve van, a térfelosztás meghatározásához egy egyenértékű folytonos válaszfalat kell használni.

5. Amennyiben egy fő keresztirányú vízmentes tér helyi térfelosztást foglal magában, és a lobogó szerinti állam hatóságai számára kielégítően bizonyítható, hogy a főtér nem lesz elárasztva egy olyan feltételezett oldalsérülés esetén, amely 3,0 méterre plusz a hajó hosszának 3 %-ára terjed ki, illetve 11,0 méterre vagy a hajó hosszának 10 %-ára terjed ki, attól függően, hogy melyik a kevesebb, akkor arányos engedmény adható e terek tekintetében egyébként megkövetelt megengedett hosszúságra. Ilyen esetben a sértetlen oldalon feltételezett tényleges felhajtóerő nem lehet nagyobb, mint a sérült oldalon feltételezett felhajtóerő. E bekezdés csak akkor alkalmazható, ha várhatóan nem akadályozza a II-1/B-2/8. szabály betartását.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6. Egy fő keresztirányú válaszfal akkor lépcsőzetes kialakítású, ha megfelel a következő feltételek valamelyikének: 1. a szóban forgó válaszfallal elválasztott két tér együttes hossza nem haladja meg az elárasztható hossz 90 %-át, illetve a megengedett hossz kétszeresét, a két tér együttes hossza nem haladhatja meg a megengedett hosszúságot olyan hajók esetében, amelyek térfelosztási tényezője 1; 2. a lépcsőzésnél további térfelosztást írnak elő, hogy ugyanazt a biztonságot nyújtsák, mint a síkfelületű válaszfal esetében; 3. az a tér, amely fölött a lépcsőzet húzódik, nem haladja meg a lépcső alatt 76 mm-rel húzódó peremvonal szerinti megengedett hosszúságot.

7. A 100 méter hosszú vagy annál hosszabb hajók esetében az orrtér mögötti fő keresztirányú válaszfalak egyikét a mellső függélytől olyan távolságban kell elhelyezni, amely nem haladja meg a megengedett hosszt.

8. Amennyiben két szomszédos keresztirányú főválaszfal vagy a velük egyenértékű sík válaszfalak közötti távolság, illetve a válaszfalak legközelebbi lépcsőzött szakaszán áthaladó keresztirányú síkok közötti távolság kisebb, mint 3,0 méter plusz a hajó hosszának 3 %-a, illetve 11 méter vagy a hajó hosszának 10 %-a, attól függően, hogy melyik a kisebb, akkor csak az egyik válaszfalat tekintik a hajó térfelosztása részének.

9. Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, két szomszédos tér együttes hossza nem haladhatja meg az elárasztható hosszt.

8. II-1/B-2/8. szabály: Stabilitás sérült állapotban (R 8)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1. A sérülés nélküli stabilitását úgy kell biztosítani valamennyi üzemi körülmény esetén, hogy a hajó ellen tudjon állni az elárasztható hosszúságon belül elhelyezkedő bármelyik főtérben az elárasztása végső szakaszának.

1.2. Ahol két szomszédos tért a II-1/B-2/7. szabály 6.1. albekezdésének megfelelően lépcsőzött válaszfal választ el, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon mindkét szomszédos tér elárasztásának.

1.3. Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon bármelyik szomszédos tér elárasztásának.

2.1. Az 1. bekezdés követelményeit olyan számítások alapján kell meghatározni, amelyek megfelelnek a 3., 4. és 6. bekezdésnek, és figyelembe veszik a hajó méreteit és építési jellemzőit, valamint a sérült terek elrendezését és kialakítását. A számítások elkészítésénél azt kell feltételezni, hogy a hajó a stabilitás tekintetében a várható legrosszabb üzemi körülmények között van.

2.2. Amennyiben az elárasztás sebességének jelentős korlátozása érdekében megfelelő tömörségű fedélzetek, belső válaszfalak vagy hosszirányú válaszfalak beépítését javasolják, akkor a számítások során kellő figyelmet kell fordítani e korlátozásokra.

ÚJ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK, MEGLÉVŐ B. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK ÉS 1990. ÁPRILIS 29. ÓTA GYÁRTOTT MEGLÉVŐ, B. OSZTÁLYÚ SZEMÉLYSZÁLLÍTÓ HAJÓK A RO-RO SZEMÉLYHAJÓK KIVÉTELÉVEL:

2.3. Az elárasztás végső szakaszában és - amennyiben előírt - az egyensúlyi helyzet beállta után a szükséges stabilitást a következőképpen határozzák meg: 2.3.1. A pozitív maradó stabilitási kar görbéjének legalább 15 °-os tartománya van az egyensúlyi helyzet szögén túl. Ezt a tartományt legalább 10 °-kal csökkenteni lehet abban az esetben, ha a stabilitási kar görbéje alatti terület egyenlő a 2.3.2. bekezdésben meghatározott terület szorozva a 15/tartomány hányadossal, ahol a tartományt fokban fejezik ki. 2.3.2. A stabilitási kar alatti terület legalább 0,015 méterradián, amely az egyensúlyi helyzet szögétől a következő értékek közül a legkisebbig tart: 1. az a szög, amelynél a fokozatos elárasztás bekövetkezik; vagy 2. egy tér elárasztása esetén a függőlegestől mért 22 °, illetve két szomszédos tér egyidejű elárasztása esetén a függőlegestől mért 27 °. 2.3.3. A maradó stabilitási kart a pozitív stabilitási tartományában kell kiszámítani, figyelembe véve a következő billentőnyomatékok közül a legnagyobbat: 1. az egyoldali utastömörüléskor fellépő nyomaték; 2. az összes, teljesen megterhelt, csónakdaruval leeresztett túlélési jármű vízre eresztése esetén az egyik oldalon fellépő nyomaték; 3. szélnyomás okozta nyomaték, az alábbi képlet szerint számítva: Azonban a stabilitási kar sosem lehet kisebb 0,10 méternél. 2.3.4. A 2.3.3. bekezdés billentőnyomatékainak kiszámítását a következő feltételekkel kell elvégezni: 1. Az egyoldali utastömörülés okozta nyomaték: 1.1. négyzetméterenként négy utas; 1.2. utasonként 75 kg tömeg; 1.3. az utasokat a fedélzeten rendelkezésre álló területen a hajónak azon az oldalán kell elhelyezni, ahol a gyülekezési helyek találhatóak, s úgy, hogy ezáltal a legkedvezőtlenebb billentőnyomaték alakuljon ki. 2. Az egyik oldalon az összes, teljesen megterhelt, csónakdaruval leeresztett túlélési jármű vízre eresztésekor fellépő nyomaték: 2.1. azok a mentőcsónakok és készenléti mentőcsónakok, amelyek a hajónak azon az oldalán vannak felszerelve, amelyre az a sérülést követően dőlt, teljesen terhelt állapotban leengedésre készen kibillentett állapotban vannak; 2.2. azoknál a mentőcsónakoknál, amelyeknek az elrendezése olyan, hogy a tárolóhelyről teljesen megterhelt állapotban eresztik vízre, a vízre eresztés alatti legnagyobb billentőnyomatékot kell számításba venni; 2.3. azokról a teljesen megterhelt, csónakdaruval leengedhető mentőtutajokról, amelyek a hajónak azon az oldalán voltak a csónakdarukhoz rögzítve, amelyre az a sérülést követően dőlt, azt kell feltételezni, hogy leeresztésre készen kibillentett állapotban vannak; 2.4. azok a személyek, akik nem tartózkodnak a kibillentett mentőeszközökben, nem jelentenek további billentő- vagy stabilizálónyomatékot; 2.5. azokról a mentőeszközökről, amelyek a sérülést követően a hajó dőlésével ellentétes oldalon vannak, azt kell feltételezni, hogy azok tárolóhelyükön vannak. 3. A szélnyomás okozta nyomaték: 3.1. B. osztály hajói eseténben: 120 N/m2 szélnyomást kell feltételezni; a C. és D. osztály hajói esetében: 80 N/m2 szélnyomást kell feltételezni; 3.2. vonatkoztató felület a sérülés nélküli állapotnak megfelelő merülésvonal feletti szélnek kitett felület; 3.3. a nyomaték karja a sérülés nélküli állapotnak megfelelő közepes merülés felénél lévő pontot a szélnek kitett felület súlypontjával összekötő függőleges távolság.

2.4. Amennyiben jelentős mértékű fokozatos elárasztás következik be, ami a stabilizáló kar gyors, 0,04 méteres vagy annál nagyobb csökkenését okozza, a stabilizáló kar görbéje a fokozatos elárasztás szögénél végződik, így a 2.3.1. és 2.3.2. bekezdésben említett tartományt és területet eddig a szögig kell mérni.

2.5. Amennyiben korlátozott mértékű fokozatos elárasztás következik be, és nem akadálytalanul történik, ami a stabilizáló kar várhatóan lassú, 0,04 méternél kisebb csökkenését okozza, a görbe megmaradó szakaszát részben megtörik, azt feltételezve, hogy a fokozatosan elárasztott tér kezdettől fogva el volt árasztva.

2.6. Az elárasztás közbeeső szakaszaiban a legnagyobb stabilizáló kar legalább 0,05 méter, a pozitív stabilizáló karok tartománya pedig legalább 7°. Minden esetben azt kell feltételezni, hogy csak egy sérülés keletkezett a hajótesten, és csak egy szabad felszín van.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3. A sérült stabilitás kiszámítása céljából a következő térfogati és felületelárasztási tényezőket kell számításba venni: Terek Elárasztási tényező (%) A rakomány vagy a készletek számára előirányzott 60 A lakóterek által elfoglalt 95 A gépberendezések által elfoglalt 85 Folyékony rakomány számára előirányzott 0 vagy 95 (*1) (*1) Amelyik érték a szigorúbb követelményt eredményezi. Nagyobb elárasztási tényező feltételezhető azokkal a terekkel kapcsolatban, amelyek a sérült merülésvonal közelében nem foglalnak magukban fontos lakó- vagy géptereket, illetve olyan tereknél, ahol általában nincs jelentős mennyiségű rakomány vagy készlet.

4. A sérülés feltételezett kiterjedése a következő: 1. hosszirányú kiterjedés: 3,0 méter plusz a hajó hosszának 3 %-a, illetve 11,0 méter vagy a hajó hosszának 10 %-a, attól függően, melyik a kisebb; 2. keresztirányú kiterjedés (hajótesten belül a hajó oldalától derékszögben a hajóközép (HK) síkjáig a legmagasabb térfelosztási merülésvonalon mérve): a hajó szélességének egyötödével megegyező távolság; és 3. függőleges kiterjedés: az alapvonaltól felfelé korlátozás nélkül; 4. ha a 4.1., 4.2. és 4.3. bekezdésben jelzettnél kisebb kiterjedésű sérülés a dőléssel vagy a metacentrikus magasság csökkenésével kapcsolatban súlyosabb következményekkel járna, akkor azt a sérülést kell figyelembe venni a számítások során.

5. Az aszimmetrikus elárasztás lehetőségét megfelelő intézkedésekkel a minimumra kell csökkenteni. Ahol a nagy dőlésszöget korrigálni kell, az alkalmazott módszernek, amennyiben lehetséges, önműködőnek kell lennie, abban az esetben viszont, ha keresztáramoltatással működő rendszert használnak, annak a válaszfalfedélzetről kell működtethetőnek lennie. A B., C. és D. osztályú új hajók esetében az elárasztást követően, de az egyenesbe hozást megelőzően a legnagyobb dőlésszög nem haladhatja meg a 15 °-ot. Ahol keresztáramoltatással működő rendszert írnak elő, az egyenesbe hozási idő nem haladhatja meg a 15 percet. A hajó parancsnokának az ilyen berendezések kezelésére vonatkozó információkat át kell adni.

6. A hajó állapotának a sérülést követően, valamint aszimmetrikus elárasztás esetében a kiegyenlítést szolgáló intézkedések meghozatala után a következőnek kell lennie: 1. szimmetrikus elárasztás esetén az állandó vízkiszorítási módszerrel számítva a pozitív megmaradó metacentrikus magasság legalább 50 mm; 2a. a 6.2b. bekezdés eltérő rendelkezése hiányában aszimmetrikus elárasztás esetén egyetlen tér elárasztása során a dőlésszög nem haladhatja meg a 7 °-ot a B. osztályú (új és meglévő) hajók esetében, illetve a 12 °-ot a C. és D. osztályú (új) hajók esetében. Két szomszédos tér egyidejű elárasztása esetén 12 °-os dőlés engedhető meg a B. osztályú meglévő és új hajók esetében, amennyiben a hajó elárasztott részében a térfelosztási tényező sehol sem nagyobb 0,50-nél; 2b. a B. osztályú, 1990. április 29-e előtt gyártott személyszállító hajók, kivéve ro-ro személyhajókat, esetében aszimmetrikus elárasztás során a dőlésszög nem lehet nagyobb 7 °-nál, a hatóságok kivételes esetekben nagyobb dőlést engedélyezhetnek, viszont a végső dőlés nem haladhatja meg a 15 °-ot; 3. a peremvonal sosem kerülhet víz alá az elárasztás végső állapotában. Ha úgy ítélik meg, hogy a peremvonal az elárasztás közbeeső szakaszában víz alá kerülhet, a lobogó szerinti állam hatóságai a hajó biztonsága érdekében szükségesnek tartott vizsgálatot és intézkedéseket írhatnak elő.

7. A hajó parancsnokának át kell adni azokat az adatokat, amelyek szükségesek a hajó sérülés nélküli stabilitásának fenntartásához mindenféle üzemi körülmény esetén annak érdekében, hogy a hajó a legkedvezőtlenebb sérülésnek is ellen tudjon állni. Abban az esetben, ha keresztáramlási rendszerrel felszerelt hajóról van szó, a hajó parancsnokát tájékoztatni kell azokról a stabilitási feltételekről, amelyeken a dőlési számítások alapulnak, és figyelmeztetni kell arra, hogy a hajó sérülésekor kevésbé kedvező helyzetben túlzott mértékű dőlés következhet be.

8. A 7. bekezdésben említett adatok, amelyek alapján a parancsnok biztosítani tudja a sérülés nélküli kielégítő stabilitás fenntartását, olyan információkat tartalmaznak, amelyek megadják a hajó gerincvonal feletti súlypontjának (KG) legnagyobb megengedett magasságát, illetve a legkisebb megengedett metacentrikus magasságot (GM) olyan merülés vagy vízkiszorítás mellett, amely bármely üzemi körülmény esetén kielégítő. Az információnak az üzemeltetési korlátozások figyelembevételével tartalmaznia kell a különböző úszáshelyzeteket.

9. Minden hajónak jól látható merülési mércékkel kell rendelkeznie a hajó orrán és farán. Amennyiben a merülési mércék nehezen leolvasható helyen vannak elhelyezve, illetve bizonyos járatok működési korlátai miatt a merülési mércéket nehéz leolvasni, akkor a hajót megbízható merülésjelző rendszerrel kell ellátni, amellyel meghatározható az orr és a far merülése.

10. A hajó berakodását követően, de még a kifutás előtt a parancsnoknak meg kell határoznia a hajó úszáshelyzetét és stabilitását, valamint meg kell győződnie arról, hogy a hajó megfelel a vonatkozó szabályok stabilitási kritériumainak, s ezt írásban is rögzíti. A hajó stabilitásának meghatározását mindig számítások alapján kell elvégezni. E célból elektronikus rakodási és stabilitásértékelő számítógép vagy ezzel egyenértékű eszközök használhatók.

11. A lobogó szerinti állam hatóságai addig nem mérlegelhetik a sérült állapotban fennálló stabilitási követelmények enyhítését, amíg nem bizonyosodtak meg arról, hogy a sérülés nélküli metacentrikus magasság, amely szükséges ahhoz, hogy e követelményeknek minden üzemi körülmény esetében megfeleljen, meghaladja a tervezett tevékenységhez szükséges mértéket.

12. A sérült állapotban fennálló stabilitásra vonatkozó követelmények enyhítése csak kivételes esetekben és azzal a feltétellel engedélyezhető, hogy a lobogó szerinti állam hatóságai megbizonyosodtak arról, hogy a hajónak az adott körülmények között gyakorlatilag és észszerűen elfogadható méretarányai, felszerelése és egyéb jellemzői a sérülést követő stabilitás szempontjából a lehető legkedvezőbbek.

8-1. II-1/B-2/8-1. szabály: A ro-ro személyhajók stabilitása sérült állapotban (R 8-1)

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1. A B. osztályú meglévő ro-ro személyhajóknak legkésőbb az alábbiakban megadott megfelelőségi határidőt követő első időszakos szemléig során meg kell felelniük a II-1/B-2/8. szabálynak annak az A/Amax értéknek az alapján, amelyet a meglévő ro-ro személyhajók fennmaradási képességének a MSC/Circ.574. körlevél - "az A.265 (VIII) határozaton alapuló egyszerűsített módszer felhasználásával történő értékelésére szolgáló számítási eljárás" - mellékletében határoztak meg. Az A/Amax értéke: Megfelelés időpontja: kevesebb, mint 85 % 1998. október 1. legalább 85 %, de kevesebb, mint 90 % 2000. október 1. legalább 90 %, de kevesebb, mint 95 % 2002. október 1. legalább 95 %, de kevesebb, mint 97,5 % 2004. október 1. 97,5 % vagy több 2005. október 1.

8-2. II-1/B-2/8-2. szabály: A 400 vagy annál több személyt szállító ro-ro személyhajókra vonatkozó különleges követelmények (R 8-2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

A II-1/B-2/8. és a II-1/B-2/8-1. szabály sérelme nélkül a következők érvényesek:

1. a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett új ro-ro személyhajóknak meg kell felelniük a II-1/B-2/8. szabály 2.3. bekezdése rendelkezéseinek, feltételezve a hajó L hosszúságán belül bárhol bekövetkezett sérülést; és

2. a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett meglévő ro-ro személyhajóknak meg kell felelniük az 1. bekezdés követelményeinek legkésőbb a 2.1., 2.2. vagy 2.3. bekezdésben leírt megfelelési határidőt követő első időszakos szemle időpontjáig, attól függően, melyik következik be később: 2.1. Az A/Amax értéke: Megfelelés időpontja: kevesebb, mint 85 % 1998. október 1. legalább 85 %, de kevesebb, mint 90 % 2000. október 1. legalább 90 %, de kevesebb, mint 95 % 2002. október 1. legalább 95 %, de kevesebb, mint 97,5 % 2004. október 1. 97,5 % vagy több 2010. október 1. 2.2. A szállítható személyek engedélyezett legnagyobb száma: 1500 vagy több 2002. október 1. 1000 vagy több, de kevesebb, mint 1500 2006. október 1. 600 vagy több, de kevesebb, mint 1000 2008. október 1. 400 vagy több, de kevesebb, mint 600 2010. október 1. 2.3. Hajó kora 20 év vagy annál több: ahol a hajó korát a gerincfektetésétől vagy attól az időponttól számított idő jelenti, amikor az építés hasonló szakaszban volt, illetve attól az időponttól, amikor a hajót ro-ro személyhajóvá építették át.

8-3. II-1/B-2/8-3. szabály: A 400 vagy több személyt szállító személyhajókra, a ro-ro személyhajók kivételével, vonatkozó különleges követelmények

2003. JANUÁR 1-JÉT KÖVETŐEN GYÁRTOTT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, A RO-RO SZEMÉLYHAJÓKTÓL ELTÉRŐ HAJÓK.

A II-1/B-2/8. szabályt nem érintve a 400 személy vagy több szállítására engedélyezett, nem ro-ro személyhajóknak meg kell felelniük a II-1/B-2/8. szabály 2.3. és 2.6. albekezdésének, feltételezve a hajó L hosszúságán belül bárhol bekövetkezett sérülést.

9. II-1/B-2/9. szabály: Orr- és fartéri és géptéri vízmentes válaszfalak (R 10)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A hajóba orrteret vagy olyan kollíziós válaszfalat kell beépíteni, amely a válaszfalfedélzetig vízmentes. A válaszfalat a mellső függélytől legalább a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő, de legfeljebb 3 métert plusz a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő távolságra kell elhelyezni.

2. Amennyiben a hajó bármelyik, vízvonal alatt elhelyezkedő része a mellső függély elé nyúlik, mint például a bulbaorr, az 1. bekezdésben meghatározott távolságot a következő pontok valamelyikétől mérik: 1. a kiterjedés hosszának közepétől; vagy 2. a mellső függély előtt a hajóhossz 1,5 %-át kitevő távolságban lévő ponttól; vagy 3. a mellső függély előtt három méterre lévő ponttól, attól függően, hogy melyik a kisebb távolság.

3. Amennyiben hosszú orrfelépítményt építenek, az orrteret vagy a kollíziós válaszfalat vízmentesen meg kell hosszabbítani a válaszfalfedélzet feletti következő teljes fedélzetig. A túlnyúló részt úgy kell kivitelezni, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a mellső kapu sérülése vagy leválása esetén kár keletkezzen benne.

4. A 3. bekezdésben előírt túlnyúló részt nem szükséges közvetlenül az alatta lévő válaszfalra szerelni, amennyiben annak nem minden része az 1. vagy a 2. bekezdésben meghatározott mellső határon túl helyezkedik el. A B. osztályú meglévő hajókra a következők érvényesek: 1. ahol a megfelelő rakodórámpa a kollíziós válaszfalnak a válaszfalfedélzet felett túlnyúló részét képezi, a rámpának a válaszfalfedélzet felett több mint 2,3 méterrel elhelyezkedő része az 1. és 2. bekezdésben meghatározott mellső határt legfeljebb 1,0 méterrel lépheti túl; 2. ahol a meglévő rámpa nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján a kollíziós válaszfal túlnyúló részeként lehetne elfogadni, a rámpa elhelyezkedése pedig megakadályozza, hogy a túlnyúló részt az 1. és 2. bekezdésben meghatározott határok között helyezzék el, akkor azt az 1. vagy 2. bekezdésben meghatározott hátsó határtól hátrafelé egy korlátozott távolságon belül kell elhelyezni. Ez a távolság semmiképpen nem lehet nagyobb, mint amely a rámpa akadályozásának elkerüléséhez szükséges. A kollíziós fal túlnyúló részének előre kell nyílnia, és meg kell felelnie a 3. bekezdés követelményeinek, továbbá úgy legyen kivitelezve, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a rámpa sérülése vagy leválása esetén kár keletkezzen benne.

5. Azok a rámpák, amelyek nem felelnek meg a fent említett követelményeknek, nem minősülnek a kollíziós válaszfal túlnyúló részének.

6. A válaszfalfedélzetig vízmentes fartéri válaszfalat és a gépteret a rakterektől és az utasterektől elöl és hátul elválasztó válaszfalakat kell építeni. A fartér válaszfala azonban a válaszfalfedélzet alatt is végződhet, amennyiben ez nem csökkenti a hajó térfelosztásból eredő biztonságát.

7. A tönkcsöveket minden esetben vízmentes térben kell elhelyezni. A tönkcső tömszelencéje vízmentes tengelyalagútban, vagy a tönkcső terétől elkülönített olyan vízmentes térben helyezkedjen el, amelynek a térfogata elegendő ahhoz, hogy a peremvonal ne kerüljön víz alá, ha a tömszelence sérülése következtében elárasztódna.

10. II-1/B-2/10. szabály: Kettős fenék (R 12)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az 50 méternél rövidebb hajókat kettős fenékkel kell ellátni, amely az orrtér válaszfalától a fartéri válaszfalig terjed, amennyiben az kivitelezhető és összeegyeztethető a hajó szerkezeti felépítésével és rendeltetésszerű használatával.

2. A legalább 50 méternél hosszabb, de 61 méternél rövidebb hajók esetében kettős feneket kell beépíteni legalább a géptértől az orrtéri válaszfalig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

3. A legalább 61 méternél hosszabb, de 76 méternél rövidebb hajók esetében kettős feneket kell beépíteni legalább az orr- és fartéri válaszfalakig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

4. A 76 méteres és annál hosszabb hajók esetében folytonos kettős feneket kell beépíteni az orr- és fartéri válaszfalakig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

5. Ahol a kettős fenék kiépítését előírták, annak magasságának meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak, a belső feneket pedig a hajó oldaláig kell vezetni úgy, hogy a medersor lekerekítéséig védje a hajófeneket. E védelem akkor kielégítő, ha a koporsólemez külső élének és a medersornak a metszésvonala sehol nem alacsonyabb, mint az a vízszintes sík, amelynek metszéspontját a főbordán egy olyan sugár segítségével lehet meghatározni, amely 25 °-ot zár be, és azt egy olyan ponton metszi, amely a hajó középvonaltól számított félszélességének a felében van.

6. A rakterek stb. fenékvízszívó berendezéseihez a kettős fenékbe épített kis méretű gyűjtőkutak mélysége nem lehet nagyobb a szükségesnél. A kút mélysége sosem lehet nagyobb, mint a kettős fenék középvonalon mért vastagsága 460 mm-rel csökkentve, és az 5. bekezdésben említett vízszintes sík alá sem nyúlhat. A tengelyalagút vége mögött azonban engedélyezett, hogy a kút a külső fenékig nyúljon. Más gyűjtőkutak esetében (pl. a főmotorok alatt a kenőolaj számára készített akna) a lobogó szerinti állam hatóságai adhatnak engedélyt, amennyiben meggyőződtek arról, hogy az elrendezés ugyanazt a védelmet biztosítja, mint az e II-1/B-2/10. szabálynak megfelelő kettős fenék.

7. A kettős feneket nem szükséges kisebb méretű, kizárólag folyadék szállítására felhasznált vízmentes terekkel ellátni, amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai megítélése szerint ezáltal nem csökken a hajó biztonsága a fenék vagy az oldalak sérülése esetén.

8. A II-1/B-2/10. szabály 1. bekezdésének sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy eltekintsenek a kettős fenéktől a hajónak azon a részén, amelynek térfelosztási tényezője nem haladja meg a 0,5-et, amennyiben úgy ítélik meg, hogy azon a részen a kettős fenék kialakítása nem felelne meg a hajó szerkezeti felépítésének és sajátos üzemeltetésének.

11. II-1/B-2/11. szabály: A térfelosztási merülésvonal kijelölése, megjelölése és rögzítése (R 13)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az előírt mértékű térfelosztás biztosítása érdekében a jóváhagyott térfelosztási merülésnek megfelelő merülésvonalat a hajó oldalainak középvonalán kell meghatározni és megjelölni. Azokon a hajókon, amelyeken különösen utasok elszállásolására és a rakomány szállítására is kialakított terek vannak, amennyiben a hajótulajdonos úgy kívánja, egy vagy több további merülésvonalat határozhatnak és jelölhetnek meg annak érdekében, hogy megfeleljenek annak a térfelosztási merülésnek, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai az adott üzemi körülmény tekintetében jóváhagyhatnak.

2. A meghatározott és megjelölt térfelosztási merülésvonalakat be kell jegyezni a személyhajó biztonsági bizonyítványába, ha pedig csak egy térfelosztási merülésvonal van, C.1 jelöléssel kell ellátni. Amennyiben egynél több térfelosztási merülésvonalat határoznak meg, az alternatív megoldásokat a C.2, C.3, C.4 stb. jelöléssel ( 5 ) látják el.

3. A merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalakat ugyanazon a helyen és ugyanattól a fedélzetvonaltól kell mérni, mint azokat a szabadoldalakat, amelyeket a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően határoztak meg.

4. A személyhajó biztonsági bizonyítványában egyértelműen jelezni kell a jóváhagyott térfelosztási merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalt és azokat az üzemi körülményeket, amelyek alapján azt jóváhagyták.

5. A térfelosztási merülésvonal jele sosem kerülhet a legmagasabb merülésvonal fölé tengervízben, ahogyan azt a hajó szilárdsága vagy a hatályos nemzetközi egyezmény a merülésvonalakról meghatározza.

6. A térfelosztási merülésvonal jelének elhelyezésétől függetlenül a hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy a hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően meghatározott, évszaknak és körzetnek megfelelő merülésvonal a víz alá kerüljön.

7. A hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy az adott útnak és üzemi körülménynek megfelelő térfelosztási merülésvonal a víz alá kerüljön.

12. II-1/B-2/12. szabály: A vízmentes válaszfalak építése és első próbája stb. (R 14)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden vízmentes térfelosztási válaszfalat, legyen az kereszt- vagy hosszirányú, úgy kell megépíteni, hogy biztonságosan ellenálljon annak a legnagyobb vízszintnek megfelelő nyomásnak, amelynek a hajó sérülése esetén ki vannak téve, de legalább a peremvonalat elérő vízoszlop nyomásának. A válaszfalak szerkezeti felépítésének meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak.

2.1. A válaszfalak lépcsőinek és bemélyedéseinek vízmentesnek és olyan szilárdnak kell lenniük, mint a hozzájuk tartozó válaszfal.

2.2. Amennyiben bordák vagy fedélzeti gerendák haladnak keresztül a vízmentes fedélzeten vagy válaszfalakon, a fedélzetet vagy válaszfalat szerkezetileg vízmentesen kell megépíteni, fa vagy cement felhasználása nélkül.

3. Nem kötelező a főtereket vízzel való feltöltéssel próbálni. Ha a próbát nem vízfeltöltéssel végzik, akkor ahol ez kivitelezhető, vízsugaras próbát kell végezni. A próbát a hajó lehető legnagyobb készültségi foka mellett kell elvégezni. Amennyiben a vízsugaras próba nem valósítható meg, mert az kárt tenne a gépi berendezésekben, a villamos berendezések szigetelésében vagy a hajó felszerelési tárgyaiban, akkor az a hegesztett kötések gondos szemrevételezésével helyettesíthető, amit szükséges esetben olyan eljárásokkal lehet kiegészíteni, mint a festékpenetrációs vizsgálat vagy az ultrahangos repedésvizsgálat, illetve azzal egyenértékű próba. A vízmentes válaszfalak alapos vizsgálatát minden esetben el kell végezni.

4. Az orrteret, a kettős feneket (ideértve a szekrényes tartóként kivitelezett gerinceket is), a belső burkolatokat az 1. bekezdés követelményeinek megfelelő vízoszlopnyomással kell ellenőrizni.

5. A hajó térfelosztásának részét képező, folyadékok tárolására szolgáló tartályok vízmentességét olyan víznyomással kell ellenőrizni, amely a legnagyobb térfelosztási merülésvonalig érő vagy a gerincsor felső éle és a peremvonal közötti távolság kétharmadáig érő vízoszlopnak felel meg, attól függően, hogy melyik a nagyobb, miközben a próba vízszintje mindig legalább 0,9 méterrel a tartály fedele fölött húzódik; amennyiben a vízpróba kivitelezhetetlen, a sűrített levegővel végzett szivárgási próba is elfogadható, amelynek során a tartályokat legfeljebb 0,14 bar légnyomás alá helyezik.

6. A 4. és 5. bekezdésben említett próbák biztosítják, hogy a térfelosztás szerkezeti részei vízmentesek, viszont nem annak ellenőrzésére szolgálnak, hogy a terek alkalmasak-e folyékony tüzelőanyag tárolására vagy egyéb olyan különleges célokra, amelyek esetében magasabb szintű ellenőrzés követelhető meg attól függően, hogy a folyadék milyen magasságig jut fel a kérdéses tartályban vagy annak csővezetékeiben.

13. II-1/B-2/13. szabály: A vízmentes válaszfalak nyílásai (R 15)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A hajó szerkezeti felépítésének és rendeltetésszerű üzemének megfelelően minimálisra kell csökkenteni a vízmentes válaszfalakban lévő nyílások számát; kielégítő eszközöket kell biztosítani e nyílások lezárására.

2.1. Amennyiben a vízmentes térfelosztási válaszfalakon keresztül csövek, vízlefolyó kivágások vagy villamos kábelek haladnak keresztül, biztosítani kell a válaszfalak egységes vízmentességét.

2.2. Azok a szelepek, amelyek nem képezik a csőhálózat részét, nem kerülhetnek a vízmentes térfelosztási válaszfalakba.

2.3. Ólom vagy más, hőre érzékeny anyag nem használható fel a vízmentes térfelosztási válaszfalakon átvezetett rendszerekben, mivel e rendszereknek a meghibásodása tűz esetén tönkretenné a válaszfalak egységes vízmentességét.

3.1. Ajtók, búvónyílások vagy bejárati nyílások kiépítése nem engedélyezett: 1. a peremvonal alatti kollíziós válaszfalakban; 2. a rakteret a szomszédos raktértől elválasztó vízmentes keresztirányú válaszfalakban, amennyiben arról a 10.1. bekezdés és a II-1/B-2/14. szabály másképp nem rendelkezik.

3.2. Amennyiben a 3.3. bekezdés másképp nem rendelkezik, a kollíziós válaszfalon a peremvonal alatt legfeljebb egy olyan csövet lehet átvezetni, amely az orrtartályban lévő folyadékot szállítja, amennyiben a cső egy olyan zárószeleppel van felszerelve, amely a válaszfalfedélzetről működtethető, a szelepszekrény pedig az orrtéren belül a kollíziós válaszfalhoz van erősítve. A szelep felszerelhető a kollíziós válaszfal hátulsó oldalára is, amennyiben a szelep minden üzemi körülmény mellett jól hozzáférhető, az a tér pedig, ahol fel van szerelve, nem tartozik a raktérhez.

3.3. Amennyiben az orrtér két különböző folyadék tárolása céljából két részre van osztva, a kollíziós válaszfalon a peremvonal alatt két csövet is át lehet vezetni, amelyek mindegyikét a 3.1. bekezdés követelményei szerint szerelik fel, feltéve, hogy a második cső beépítését nem lehet más lehetőséggel pótolni, és az orrtér további felosztása ellenére a hajó biztonsága fennmarad.

4. A fő- és segédüzemi hajtóműveket, valamint a főüzemi kazánokat magukban foglaló terekben a tengelyalagút ajtóin kívül legfeljebb egy ajtó építhető be fő keresztirányú válaszfalanként. Ahol kettő vagy több tengelyt szerelnek fel, az alagutakat keresztfolyosóval kell összekapcsolni. Két tengely felszerelése esetén a géptér és az alagútterek között csak egy ajtó lehet, kettőnél több tengely esetén pedig csak két ajtó. Minden ajtónak tolóajtónak kell lennie, s úgy kell elhelyezni azokat, hogy küszöbük a kivitelezhető legmagasabb legyen. Az ajtókat működtető kézi hajtású szerkezetet a válaszfalfedélzet felett a géptereken kívül kell elhelyezni.

5.1. B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK A vízmentes ajtók tolóajtók vagy oldalpántos ajtók, illetve ezeknek megfelelő kialakítású ajtók. A csak csavarral biztosított ajtók, illetve a csapóajtók vagy az ellensúllyal záródó ajtók nem megengedettek.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

A vízmentes ajtóknak, amennyiben a 10.1. bekezdés vagy a II-1/B-2/14. szabály másképp nem rendelkezik, olyan gépi vezérlésű tolóajtóknak kell lenniük, amelyek megfelelnek a 7. bekezdés követelményeinek, azaz a hajó függőleges helyzete esetén a parancsnoki híd központi vezérlőpultjáról 60 másodpercnél rövidebb idő alatt egyszerre bezárhatók.

5.2. B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK A tolóajtók lehetnek: - kizárólag kézi vezérlésűek, vagy - egyszerre gépi és kézi vezérlésűek.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

Azokon a hajókon, ahol a vízmentes ajtók száma nem több kettőnél, és ezen ajtók a géptérben vagy a gépteret körülvevő válaszfalakon helyezkednek el, a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy ez a két ajtó csak kézi vezérlésű legyen. Amennyiben kézi vezérlésű tolóajtókat szerelnek fel, azokat be kell zárni, mielőtt a hajó személyszállítás céljából kifut, az út során pedig nem szabad kinyitni azokat.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5.3. A kézi vezérlésű vagy gépi vezérlésű tolóajtók szerkezetének alkalmasnak kell lennie arra, hogy a hajó 15 °-os dőlése esetén bezárja az ajtókat. Figyelembe kell venni azt az ajtó oldalán fellépő erőhatást, amely annak felel meg, amikor víz áramlik át a nyíláson s legalább egy egyméteres vízoszlopnak megfelelő statikus nyomást fejt ki a küszöb felett az ajtó középvonalában.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

5.4. A vízmentes ajtók vezérlőberendezéseit, beleértve a hidraulikus csővezetékeket és a villamos kábeleket, a lehetőségekhez képest a lehető legközelebb kell elhelyezni ahhoz a válaszfalhoz, amelybe az ajtókat beépítették, annak érdekében, hogy minimális legyen annak a veszélye, hogy a hajó esetleges sérülése esetén ezekben is kár keletkezik. A vízmentes ajtókat és azok vezérlőberendezéseit úgy kell elhelyezni, hogy a hajó sérülésmentes részén a vízmentes ajtók továbbra is zavartalanul működhessenek, ha a hajó szélességének egyötödén belül - e távolságot a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén a hajóközép síkjára merőlegesen kell mérni - megsérül.

5.5. Minden gépi és kézi vezérlésű vízmentes ajtót olyan jelzőberendezéssel kell felszerelni, amely minden távvezérlési helyen jelzi, hogy az ajtók nyitva vagy zárva vannak. Távvezérlési hely a 7.1.5. bekezdés előírásainak megfelelően csak a parancsnoki hídon, illetve azon helyen lehet elhelyezve, ahol a 7.1.4. bekezdés a válaszfalfedélzet felett kézi vezérlést ír elő.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK

5.6. Azokat a vízmentes ajtókat, amelyek nem felelnek meg az 5.1-5.5. bekezdésnek, a hajó indulása előtt be kell zárni, az út során zárva kell tartani, a hajónaplóba pedig be kell jegyezni azt az időpontot, amikor a kikötőben kinyitják, illetve a kikötő elhagyása előtt bezárják ezen ajtókat.

OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

6.1. A kézi vezérlésű tolóajtók vízszintesen és függőlegesen is mozoghatnak. Szükséges, hogy a szerkezetet közvetlenül az ajtó mindkét oldaláról és egy, a válaszfalfedélzet felett található, hozzáférhető helyről egy kar körbeforgatásával vagy más jóváhagyott, ugyanolyan biztonságos berendezéssel működtetni tudják. Az ajtó teljes bezárásához szükséges idő nem haladhatja meg a 90 másodpercet.

OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

6.2. A gépi vezérlésű tolóajtók vízszintesen és függőlegesen is mozoghatnak. Amennyiben az ajtókat központi vezérléssel működtetik, a berendezést úgy kell elhelyezni, hogy az ajtó magánál az ajtónál is mind a két oldaláról működtethető legyen. A gépi berendezéshez kapcsolódó helyi vezérlőkarokat a válaszfal mindkét oldalán úgy kell elhelyezni, hogy az ajtón áthaladó személy egyszerre mindkét kart nyitott állapotban tudja tartani anélkül, hogy a zárószerkezetet véletlenül működésbe hozná. A gépi vezérlésű ajtókat magánál az ajtónál kézi vezérléssel is fel kell szerelni, amely az ajtó mindkét oldaláról és egy, a válaszfalfedélzet felett található, hozzáférhető helyről egy kar körbeforgatásával vagy más jóváhagyott, ugyanolyan biztonságos berendezéssel működtethető. Gondoskodni kell arról, hogy hangjelzés figyelmeztessen arra, hogy az ajtó záródása megkezdődött, a jelzőhang pedig addig szóljon, amíg az ajtó teljesen be nem záródott. Továbbá olyan helyen, ahol magas a zajszint, a hallható figyelmeztető jelzést egy, az ajtón elhelyezett villogó jelzéssel is ki kell egészíteni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7.1. Minden gépi vezérlésű vízmentes tolóajtó: 1. függőleges vagy vízszintes irányban mozog; 2. a 11. bekezdésre is figyelemmel a szabad szélessége szokásos esetben legfeljebb 1,2 méter. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetnek szélesebb ajtókat, de csak a hajó hatékony működéséhez szükséges mértékben, amennyiben figyelembe veszik a következő biztonsági intézkedéseket: 2.1. a szivárgás elkerülése érdekében különösen az ajtók szilárdságára és a zárószerkezetekre kell figyelni; 2.2. az ajtót a B/5 kárzónán kívül kell elhelyezni; 2.3. az ajtót zárva kell tartani, amikor a hajó a tengeren van, kivéve azt a korlátozott időszakokat, amikor a kinyitása a lobogó szerinti állam hatóságainak meghatározása alapján feltétlenül szükséges; 3. fel van szerelve azokkal a szükséges berendezésekkel, amelyek villamos és hidraulikus energia vagy más, a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott energia felhasználásával nyitják és zárják azokat; 4. kézi vezérlésű szerkezettel is fel vannak szerelve. Így az ajtók mindkét oldaláról és egy, a válaszfalfedélzet felett található, hozzáférhető helyről egy kar körbeforgatásával vagy más, lobogó szerinti állam hatóságai számára elfogadhatóan biztonságos berendezéssel kézi vezérléssel is működtethetők. A forgatás vagy az elmozdítás irányát egyértelműen jelezni kell minden vezérlési helyzetben. A kézi vezérléssel működtetett ajtó bezárásának időtartama a hajó függőleges helyzetében nem haladhatja meg a 90 másodpercet; 5. olyan vezérléssel vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik, hogy az ajtókat mindkét oldalról gépi úton nyissák és zárják, valamint a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpultról bezárják; 6. a terület egyéb vészjelzőitől egyértelműen megkülönböztethető akusztikus figyelmeztető jelzést adó készülékkel vannak ellátva, amely megszólal, amikor az ajtót távvezérléssel gépi úton bezárják, legalább 5, de legfeljebb 10 másodpercig szól, mielőtt az ajtó mozgása megkezdődne, és folyamatosan hallható, amíg az ajtó teljesen be nem záródik. Kézi távvezérlés esetén elegendő, ha a hallható figyelmeztető jelzés csak akkor szólal meg, amikor az ajtó mozog. Az utastérben és olyan területeken, ahol magas a zajszint, a lobogó szerinti állam hatóságai elrendelhetik, hogy a hallható figyelmeztető jelzést egy, az ajtónál elhelyezett villogó fényjelzéssel egészítsék ki; és 7. a gépi vezérlés esetén a zárási sebesség viszonylag egyenletes legyen. A hajó függőleges helyzetében a záródás időtartama, amely akkor kezdődik, amikor az ajtó mozogni kezd, és annak teljes bezáródásáig tart, nem lehet rövidebb 20 másodpercnél, de nem haladja meg a 40 másodpercet.

7.2. A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtókhoz szükséges villamos energiát a vészüzemi kapcsolótábláról kell biztosítani vagy közvetlenül, vagy egy, a válaszfalfedélzet felett elhelyezett, erre kijelölt elosztótábláról; a hozzá kapcsolódó vezérlők, jelző és riasztó áramkörök áramellátását a vészüzemi kapcsolótábla biztosítja vagy közvetlenül, vagy egy, a válaszfalfedélzet felett elhelyezett, erre kijelölt elosztótábla segítségével, az ellátásnak pedig automatikusan kell átváltania az átmeneti vészhelyzeti áramforrásra abban az esetben, ha a hajó főüzemi vagy vészüzemi áramforrása meghibásodik.

7.3. A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtókat vagy: 1. egy központi hidraulikus rendszerrel kell felszerelni, amely két független áramforrással rendelkezik, amelyek mindegyike egy motorból és egy szivattyúból áll, és képes egyidejűleg bezárni az összes ajtót. Továbbá az egész berendezést megfelelő teljesítményű hidraulikus akkumulátorokkal kell kiegészíteni, amelyek legalább háromszor képesek működtetni minden ajtót, azaz nyitni-zárni-nyitni, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén. E működési folyamat akkor is elvégezhető kell, hogy legyen, amikor az akkumulátor a szivattyúk kapcsolónyomásán van. Az alkalmazott folyadékot úgy kell megválasztani, hogy figyelembe vegyék azt a hőmérsékletet, amely a berendezés működése közben felléphet. A gépi vezérlőrendszert úgy kell megtervezni, hogy a lehető legkisebb legyen a valószínűsége annak, hogy a hidraulikus csőhálózat egynél több ajtó működését gátolva meghibásodjon. A hidraulikus rendszert fel kell szerelni a gépi vezérlésű rendszert kiszolgáló hidraulikus olajtartályok alacsony folyadékszintjét jelző riasztóberendezéssel és az alacsony gáznyomást jelző riasztóberendezéssel, illetve egyéb hatékony eszközzel, amely ellenőrzi a hidraulikus akkumulátorok áramveszteségét. E riasztóberendezéseknek hallható és látható jelzéseket kell adniuk, és a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton kell elhelyezni azokat; vagy vagy 2. minden ajtóhoz független hidraulikus rendszereket kell felszerelni, amelyek mindegyike egy motorból és egy szivattyúból áll, és képesek kinyitni és bezárni az ajtót. Továbbá egy megfelelő teljesítményű hidraulikus akkumulátort kell felszerelni, amely legalább háromszor képes működtetni az ajtót, azaz nyitni-zárni-nyitni, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén. E működési folyamatnak akkor is elvégezhetőnek kell lennie, amikor az akkumulátor a szivattyúk kapcsolónyomásán van. Az alkalmazott folyadékot úgy kell megválasztani, hogy figyelembe vegyék azt a hőmérsékletet, amely a berendezés működése közben felléphet. Az alacsony gáznyomást jelző riasztóberendezést, illetve a hidraulikus akkumulátorok áramveszteségének ellenőrzésére szolgáló egyéb hatékony eszközt kell felszerelni a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpultra. Az áramveszteség jelzését minden helyi vezérlőállásban meg kell oldani; vagy 3. minden egyes ajtót egy független villamos rendszer és motor működtet, ahol minden áramforráshoz egy, az ajtót nyitni és zárni képes motor tartozik. Az áramforrás alkalmas arra, hogy az átmeneti vészüzemi áramforrásból automatikusan áramellátást kapjon abban az esetben, ha a hajó főüzemi vagy a vészüzemi áramforrása meghibásodik, valamint megfelelő teljesítménnyel rendelkezik ahhoz, hogy legalább háromszor működtesse az ajtót, azaz nyissa-zárja-nyissa, 15 °-os kedvezőtlen dőlés esetén. A 7.3.1., 7.3.2. és 7.3.3. bekezdésben meghatározott rendszerek esetében a következő rendelkezéseket kell meghozni: A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtók áramellátását el kell választani minden más áramforrástól. A villamos vagy hidraulikus gépi vezérlőrendszerek meghibásodása, a hidraulikus működtető szerkezet kivételével, nem gátolhatja meg az ajtók kézi vezérlését.

7.4. A vezérlőkarokat a válaszfal mindkét oldalán legalább 1,6 méterre a padló felett úgy kell felszerelni, hogy az ajtón áthaladó személy egyszerre mindkét kart nyitott állapotban tudja tartani anélkül, hogy a zárószerkezetet véletlenül működésbe hozná. Az ajtókat nyitó és záró karok mozgásának iránya az ajtó mozgásának irányába esik, a mozgatás irányát pedig egyértelműen jelezni kell. A lakóterekben lévő vízmentes ajtók hidraulikus vezérlőkarjait, amennyiben az ajtó bezárásának elindításához csak egyetlen mozdulat szükséges, úgy kell elhelyezni, hogy gyermekek ne hozhassák azokat működésbe, pl. panelajtók mögött, legalább 170 cm-rel a fedélzet szintje fölött elhelyezett zárórúddal.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

Az ajtók mindkét oldalán egy táblát kell elhelyezni, amely útmutatást ad arról, hogyan kell az ajtórendszert működtetni. Az ajtók mindkét oldalán el kell helyezni egy-egy olyan táblát is, amely szöveggel és képekkel hívja fel a figyelmet arra a veszélyre, ha valaki az ajtó bezáródásakor az ajtónyílásban marad. E táblákat tartós anyagból kell elkészíteni és megfelelően rögzíteni kell azokat. Az útmutatás vagy a figyelmeztetés szövege azt is tartalmazza, hogy az adott ajtó mennyi idő alatt záródik be.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

7.5. A vízmentes ajtók villamos berendezései és alkatrészei, amennyire kivitelezhető, a válaszfalfedélzet fölé, valamint a veszélyeztetett területeken és tereken kívülre kerüljenek.

7.6. A kényszerből a válaszfalfedélzet alatt elhelyezett villamos alkatrészek burkolatának megfelelő védelmet kell biztosítani a víz behatolása ellen.

7.7. A villamos áramforrást, a vezérlő, a jelző és riasztó áramköröket olyan hibavédelemmel kell felszerelni, amelynek eredményeként az egyik ajtó áramkörében bekövetkező hiba nem okoz meghibásodást a többi ajtó áramkörében. Rövidzárlat vagy egy ajtó riasztó- és jelzőrendszerében bekövetkező egyéb hiba nem vezethet az ajtó gépi vezérlésének károsodásához. A berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy ha víz szivárog be a válaszfalfedélzet alatt elhelyezkedő villamos berendezésekbe, az ne okozza az ajtó kinyílását.

7.8. A gépi vezérlésű vízmentes tolóajtó távműködtető vagy vezérlőrendszerében bekövetkező egyetlen villamos hiba nem okozhatja az ajtó kinyílását. Az áramellátás folyamatosságát állandóan ellenőrizni kell a villamos áramkörnek azon a pontján, amely a 7.3. bekezdésben előírt motorokhoz a lehető legközelebb van. Az áramellátás megszűnése működésbe kell, hogy hozza a parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton elhelyezett hallható és látható riasztójelzést.

8.1. A parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton egy főüzemmódkapcsolót kell elhelyezni, amelyet két üzemmódba lehet kapcsolni: a "helyi vezérlés" üzemmódban bármelyik ajtó a helyszínen nyitható, használat után pedig önműködő záródás nélkül zárható, míg az "ajtók zárva" üzemmód automatikusan bezár minden nyitva lévő ajtót. Az "ajtók zárva" üzemmód lehetővé teszi, hogy az ajtókat a helyszínen kinyissák, és önműködően visszazárja azokat a helyi vezérlőmechanizmus kioldása után. A kapcsolót általában a "helyi vezérlés" üzemmódra kell állítani. Az "ajtók zárva" üzemmódot csak vészhelyzetben vagy próba céljából használják.

8.2. A parancsnoki hídon lévő központi vezérlőpulton egy sematikus ábrát kell elhelyezni, amely mutatja minden egyes ajtó helyét, és jelzőfénnyel jelöli, hogy azok nyitva vagy zárva vannak-e. A piros fény jelzi, hogy az ajtó teljesen nyitva van, a zöld fény pedig azt, hogy az ajtó teljesen zárva van. Amennyiben az ajtót távműködtetéssel zárják, a piros fény villogással jelzi a közbenső állapotot. A jelző áramkör független az ajtók vezérlő áramköreitől.

8.3. A központi vezérlő helyről egyetlen ajtót se lehessen kinyitni távműködtetéssel.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

9.1. A hajózás során minden vízmentes ajtót zárva kell tartani, kivéve a 9.2. és 9.3. bekezdésben meghatározott eseteket, amikor azok a hajó útja alatt is kinyithatók. A 11. bekezdésben engedélyezett 1,2 méternél szélesebb ajtók csak az e bekezdésben meghatározott körülmények között nyithatók ki. Az e bekezdésnek megfelelően kinyitott ajtóknak készen kell állniuk arra, hogy azonnal bezárják azokat.

9.2. A hajó útja alatt akkor lehet kinyitni a vízmentes ajtót, ha az utasok vagy a személyzet halad át rajta, illetve amikor az ajtó közvetlen közelében folyó munkálatok azt szükségessé teszik. Az ajtót azonnal be kell zárni, amint az áthaladás befejeződött, illetve amikor a nyitást szükségessé tevő munkálat befejeződött.

9.3. A hajó útja alatt csak akkor maradhatnak nyitva a vízmentes ajtók, ha ez feltétlenül szükséges; például ha nyitva tartása elengedhetetlen a hajó gépeinek biztonságos és hatékony működéséhez, illetve hogy lehetővé tegyék az utasok számára, hogy korlátozás nélkül közlekedjenek a számukra biztosított terekben. Ezt a lobogó szerinti állam hatóságai határozzák meg, miután alaposan mérlegelték ennek a hajó üzemeltetésére és túlélőképességére gyakorolt hatását. Az így nyitva hagyható ajtót egyértelműen jelezni kell a hajó stabilitására vonatkozó információban, és bármikor bezárhatónak kell lennie.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

10.1. Amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai megbizonyosodtak arról, hogy nélkülözhetetlenek az ilyen ajtók, megfelelő szerkezeti felépítésű vízmentes ajtókat lehet beépíteni a fedélzeti terekben a rakományt elválasztó vízmentes válaszfalakba. Ezek lehetnek oldalpántos, gördülő- vagy tolóajtók, de nem lehetnek távvezérlésűek. A vízmentes ajtókat lehetőleg magasan és a kivitelezhető legnagyobb távolságban kell elhelyezni a héjlemezeléstől, a külső függőleges éleik távolsága a héjlemezeléstől azonban nem lehet kisebb, mint a hajó szélességének egyötöde, amely távolságot a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén elhelyezkedő tengelyvonaltól derékszögben mérik.

10.2. Ezen ajtókat a hajó indulása előtt be kell zárni, és a hajó útja folyamán zárva kell tartani; a hajónaplóba pedig be kell jegyezni azt az időpontot, amikor a kikötőben kinyitják, illetve a kikötő elhagyása előtt bezárják ezen ajtókat. Amennyiben a hajó útja során valamelyik ajtó hozzáférhetővé válik, olyan szerkezettel kell felszerelni, amely megakadályozza a jogosulatlan kinyitást. Amennyiben ezen ajtók beépítése szükséges, a lobogó szerinti állam hatóságai ellenőrzik különösen az ajtók számát és felszerelését.

11. A géptér kivételével sehol nem engedélyezett leszerelhető lemezek alkalmazása a válaszfalakon. E lemezeknek mindig a helyükre kell kerülniük, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, a hajó útja során pedig nem szabad eltávolítani azokat a helyükről, csak sürgős szükséghelyzetben, a hajóparancsnok belátása szerint. A lobogó szerinti állam hatóságai fő keresztirányú válaszfalanként csak egy, a 7.1.2. bekezdésben meghatározottnál nagyobb gépi vezérlésű vízmentes tolóajtó beépítését engedélyezhetik a leszerelhető lemezek helyettesítésére, amennyiben ezen ajtókat bezárják, mielőtt a hajó elhagyná a kikötőt, a hajó útja során pedig - sürgős szükséghelyzet kivételével, a hajóparancsnok belátása szerint - zárva tarják. Ezen ajtóknak nem kell megfelelniük a 7.1.4. bekezdés követelményeinek, amelyek előírják, hogy az ajtó a kézi vezérléssel 90 másodperc alatt teljesen bezárható legyen. Az ajtók kinyitásának és bezárásának időpontját, akár a tengeren van a hajó, akár a kikötőben, be kell jegyezni a hajónaplóba.

14. II-1/B-2/14. szabály: A tehergépjárműveket és kísérő személyzetüket szállító hajók (R 16)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. E II-1/B-2/14. szabály olyan személyhajókra vonatkozik, amelyeket tehergépjárművek és kísérő személyzet szállítására terveztek vagy alakítottak át.

2. Amennyiben e hajókon az utasok teljes létszáma, beleértve a járműveket kísérő személyeket is, nem haladja meg az N = 12 + A/25 számot, ahol A a tehergépjárművek rakodására szolgáló teljes fedélzeti terület (négyzetméterben), és ahol e terek szabad magassága rakodási helyen és a bejáratnál legalább 4 méter, a vízmentes ajtókra vonatkozó II-1/B-2/13. szabály 10. bekezdésének rendelkezései érvényesek, azzal a kivétellel, hogy az ajtókat a rakodótereket elválasztó vízmentes válaszfalakon bármilyen magasságban be lehet építeni. Ezenkívül a parancsnoki hídon egy olyan jelzőrendszert kell elhelyezni, amelyik automatikusan jelzi az ajtók bezáródását és megfelelő rögzítését.

3. Amikor e fejezet rendelkezéseit alkalmazzák e hajókra, akkor az N az utasoknak azt a maximális számát jelenti, amelyre a hajó bizonyítványát e II-1/B-2/14. szabálynak megfelelően kiállították.

15. II-1/B-2/15. szabály: Nyílások a peremvonal alatti héjlemezelésben (R 17)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A héjlemezelésben lévő nyílások számát a hajó szerkezeti felépítésének és megfelelő üzemeltetésének megfelelően a lehető legkevesebbre kell csökkenteni.

2.1. Szükséges, hogy a héjlemezelésen lévő nyílások záróberendezéseinek felszerelése és hatékonysága megfeleljen annak az alkalmazásnak és elhelyezésnek, ahol felszerelik azokat.

2.2. A merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény követelményeire is figyelemmel oldalablakok nem szerelhetők fel olyan helyre, ahol az ablak alsó párkánya a hajó oldalán a válaszfalfedélzettel párhuzamosan meghúzott vonal alá esik, s amelynek legalacsonyabb pontja a hajó szélességének 2,5 %-ára, vagy 500 mm-re van a legmagasabb térfelosztási merülésvonal felett, attól függően, hogy melyik érték a nagyobb.

2.3. Minden oldalablakot, amelynek párkánya a peremvonal alá esik, szerkezetileg úgy kell kialakítani, hogy hatékonyan megakadályozza, hogy azt a hajóparancsnok hozzájárulása nélkül bárki kinyithassa.

2.4. Ahol a fedélközben a 2.3. bekezdésben meghatározott oldalablakok párkánya a hajó oldalán a válaszfalfedélzettel párhuzamosan húzott vonal alá esik, amelynek legalacsonyabb pontja a hajó kifutásakor a vízszinttől számított 1,4 méter plusz a hajó szélességének 2,5 %-a, az adott fedélzetközben lévő összes oldalablakot vízmentesen be kell zárni és zárva kell tartani, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, és addig nem is szabad kinyitni, amíg a hajó be nem fut a következő kikötőbe. E bekezdés alkalmazásakor szükség esetén az édesvizek tekintetében megfelelő engedmény alkalmazható.

2.5. Az oldalablakokat és az ablakfedeleket, amelyekhez a hajó útja során nem lehet hozzáférni, be kell zárni és rögzíteni kell, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt.

3. A héjlemezelésben lévő vízlefolyó kivágások, a kiömlőnyílások és egyéb hasonló nyílások számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni vagy úgy, hogy egy elvezető nyíláshoz a lehető legtöbb kiömlőnyílás csatlakozik, vagy pedig más megfelelő módon.

4. A héjlemezelésben lévő minden bemenő- és kiömlőnyílást hatékony és hozzáférhető berendezésekkel kell ellátni, hogy megakadályozzák a víz esetleges bejutását a hajóba.

4.1. A merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény követelményeire is figyelemmel - az 5. bekezdésben előírtak sérelme nélkül - minden olyan kiömlőnyílást, amely a peremvonal alatti terekből a héjlemezelésen keresztül vezet, vagy egy, a válaszfalfedélzetről működtetett, biztos zárást nyújtó szerkezettel felszerelt önműködő visszacsapó szeleppel látják el, vagy pedig két önműködő, zárószerkezet nélküli visszacsapó szeleppel, amennyiben a hajótesten belüli szelepet a legmagasabb térfelosztási merülésvonal felett helyezték el, az üzemeltetés során is hozzáférhető vizsgálat céljából. Ahol a szelepet zárószerkezettel látják el, a válaszfalfedélzet feletti vezérlőhelynek mindig hozzáférhetőnek kell lennie, a szerkezetet pedig egy olyan berendezéssel kell felszerelni, amely jelzi a szelep nyitott vagy zárt állapotát.

4.2. A merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény követelményeit kell alkalmazni a peremvonal feletti terekből a héjlemezelésen keresztül vezető elvezetőnyílásokra.

5. A géptérben a gépek működéséhez szükséges tengeri, fő- és segédüzemi bemenő- és kiömlőnyílásokat könnyen hozzáférhető szelepekkel kell felszerelni a csövek és a héjlemezelés, illetve a csövek és a héjlemezeléshez épített szekrények között. A szelepek lehetnek helyi vezérlésűek, s olyan jelzőberendezéssel kell ellátni azokat, amely mutatja, hogy a szelep nyitva vagy zárva van-e. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 1. A fenékszelepek kézi kerekei vagy karjai könnyen hozzáférhetőek legyenek. A fenékszelepként használt szelepek a kézi kerék óramutató járásával azonos irányba történő forgatásával legyenek zárhatók. 2. A hajóoldalon a kazánok vizét lefúvó kiöntőnyílások csapjait vagy szelepeit könnyen hozzáférhető helyen, és nem a héjlemezelés alatt kell felszerelni. A csapokat vagy szelepeket úgy kell megtervezni, hogy könnyen látható legyen rajtuk, nyitva vagy zárva vannak-e. A csapokat biztonsági lemezzel kell ellátni annak érdekében, hogy a mozgatókart ne lehessen levenni, amikor a csap nyitva van. 3. A csőrendszereket, azaz a fenékvíz- és ballasztrendszert, a tüzelőanyag- és kenőolajrendszert, a tűzoltó- és lefolyórendszert, a hűtővíz- és szennyvízrendszer csapjait és szelepeit rendeltetésüknek megfelelően egyértelműen meg kell jelölni. 4. A többi kiömlőcsövet, amennyiben a legmagasabb térfelosztási merülésvonal alatt helyezkednek el, megfelelő zárószerelvényekkel kell ellátni a hajóoldalon; amennyiben a legmagasabb térfelosztási merülésvonal felett helyezkednek el, közönséges viharszeleppel szerelik fel. A szelepek mindkét esetben elhagyhatók, ha WC-k és mosdókagylók közvetett kiömlőcsöveihez és a mosdóhelyiségek padlólefolyóihoz a héjlemezelés vastagságával azonos vastagságú csöveket használnak, amelyeket zárólemezzel látnak el, vagy egyéb módszerrel védik a vízbetörés ellen. A csövek falvastagságának azonban nem kell meghaladnia a 14 mm-t. 5. Amennyiben a szelep közvetlen zárószerkezettel van felszerelve, annak a helynek, ahonnan vezérelhető, mindig könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, a szelep zárt vagy nyitott állapotának láthatónak kell lennie. 6. Amennyiben a közvetlen zárószerkezettel felszerelt szelepeket a géptérben helyezték el, elegendő, ha azok arról a helyről vezérelhetők, ahová felszerelték azokat, amennyiben ez a hely minden körülmény között jól hozzáférhető.

6. A héjazat minden szerelvénye és az összes szelep, amelyre e II-1/B-2/15. szabály vonatkozik, acélból, bronzból vagy más jóváhagyott tartós anyagból készüljön. A közönséges öntöttvasból vagy hasonló anyagból készült szelepek használata nem engedhető meg. Minden csőnek, amelyre e II-1/B-2/15. szabály vonatkozik, acélból vagy más jóváhagyott anyagból kell készülnie, hogy megfeleljen a lobogó szerinti állam hatóságai elvárásainak.

7. A peremvonal alatt lévő bejáró- és rakodónyílásoknak megfelelő szilárdságúnak kell lennie. A kihajózás előtt vízmentesen le kell zárni, a hajó útja során pedig zárva kell tartani ezeket.

8. A rakodónyílások kialakítása során figyelembe kell venni, hogy legalsó pontjuk nem lehet a legmagasabb térfelosztási merülésvonal alatt.

16. II-1/B-2/16. szabály: A személyhajók peremvonal feletti vízmentessége (R 20)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden észszerű és kivitelezhető intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz bejutását és szétáradását a válaszfalfedélzet felett. Ezek közé tartozik a részleges válaszfalak vagy merevítőbordák alkalmazása. Amennyiben részleges vízmentes válaszfalakat vagy merevítőbordákat szerelnek a válaszfalfedélzetre a fő térfelosztási válaszfalak fölé vagy azok közelébe, azokat vízmentesen kell a héjlemezeléshez és a válaszfalfedélzethez bekötni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz átfolyását a fedélzeten, ha a hajó sérült állapotban megdől. Ahol a részleges vízmentes válaszfalak nem közvetlenül az alattuk lévő válaszfalhoz csatlakoznak, a köztük lévő válaszfalfedélzetet teljesen vízmentessé kell tenni.

2. A válaszfalfedélzetnek vagy a felette lévő fedélzetnek időjárásállónak kell lennie. A nyitott fedélzet minden nyílását megfelelő magasságú és szilárdságú nyíláskeret védi, és mindegyiket olyan hatékony szerkezettel kell ellátni, amely biztosítja a gyors és időjárásálló záródást. A habvédlemez nyílásait, a nyitott rácsokat és a vízlefolyó kivágásokat úgy kell felszerelni, hogy szükség esetén a nyitott fedélzet bármilyen időjárás mellett gyorsan megszabadítható legyen a víztől.

3. A B. osztályú meglévő hajókon a felépítményben végződő légzőcsövek nyitott végének legalább egy méterrel a merülésvonal felett kell lenniük a hajó 15 °-os dőlése esetén, illetve az elárasztás közbeeső szakaszainak közvetlen számítások szerinti legnagyobb dőlésszöge esetén, attól függően, melyik érték a nagyobb. A nem az olajtartályokból kivezető légzőcsövek a felépítmény oldalán is kivezethetők. E bekezdés rendelkezéseit a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

4. Az oldalablakok, a bejáró- és rakodónyílások ajtói és más, a nyílások bezárására szolgáló, a peremvonal felett a héjlemezelésben lévő berendezések tervezésének és kivitelezésének hatékonynak, és megfelelően szilárdnak kell lennie, tekintettel azokra a terekre, ahol felszerelik azokat, továbbá a legmagasabb térfelosztási merülésvonalhoz viszonyított helyzetükre.

5. Minden, a válaszfalfedélzet feletti első fedélzet alatti térben elhelyezett oldalablakot olyan belső ablakfedéllel kell ellátni, amely könnyen és hatékonyan zárható, és biztosítja a vízmentességet.

17. II-1/B-2/17. szabály: A rakomány berakodókapuinak zárása (R 20-1)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A következő, peremvonal felett elhelyezkedő ajtókat be kell zárni, mielőtt a hajó kifut és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő horgonyzóhelyet: 1. a héjlemezelésben vagy a kapcsolódó felépítmények falain lévő rakodókapukat; 2. az orr-rész nyílászáróit az 1.1. bekezdésben előírtaknak megfelelően; 3. a kollíziós válaszfalakon elhelyezett rakodókapukat; 4. azokat az időjárásálló rámpákat, amelyek az 1.1-1.3. bekezdésben meghatározott nyílásoknak megfelelő záróberendezést alkotnak. Amennyiben egy ajtót sem kinyitni, sem bezárni nem lehet, amíg a hajó a kikötőhelyen tartózkodik, akkor ezt az ajtót ki lehet nyitni és nyitva lehet hagyni, miközben a hajó a kikötőhely felé közeledik, vagy elhagyja azt, de csak az ahhoz szükséges mértékben, hogy az ajtó azonnal működtethető legyen. A belső mellső kaput minden esetben zárva kell tartani.

2. Az 1.1. és 1.4. bekezdés sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai felhatalmazhatják a parancsnokot, hogy belátása szerint egyes ajtókat ki lehessen nyitni, amennyiben ez a hajó üzemeltetése, az utasok fedélzetre szállása vagy kiszállása szempontjából szükséges, feltéve, hogy a hajó biztonságosan horgonyozik, és az ajtók kinyitása a hajó biztonságát nem veszélyezteti.

3. A parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoznak létre, amely az 1. bekezdésben meghatározott ajtók zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi.

4. Mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a II-1/B-2/22. szabályban előírtak szerint bejegyzik a hajónaplóba az 1. bekezdésben meghatározott ajtók utolsó bezárásának időpontját és a 2. bekezdésnek megfelelően az egyes ajtók kinyitásának időpontját.

17-1. II-1/B-2/17-1. szabály: Vízmentesség a ro-ro fedélzettől (válaszfalfedélzet) az alatta lévő terekig (R 20-2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1.1. Az 1.2. és 1.3. bekezdésre is figyelemmel a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető összes nyílást úgy kell elhelyezni, hogy legalacsonyabb pontjuk legalább 2,5 méterrel a válaszfalfedélzet felett legyen;

1.2. ahol a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető járműrámpákat szerelnek fel, azok nyílását időjárás-állóan zárni kell, hogy megakadályozza a víz bejutását az alatta lévő terekbe, a parancsnoki hídon pedig ezekkel összekötött riasztó- és jelzőberendezést kell elhelyezni;

1.3. a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik a különleges, a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető nyílások kialakítását, amennyiben azok a hajó alapvető működéséhez, pl. a gépek és a raktárkészlet mozgatásához feltétlenül szükségesek, továbbá vízmentesen zárhatók, riasztóberendezéssel vannak ellátva, állapotukat pedig jelzőberendezés mutatja a parancsnoki hídon;

1.4. az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

1.5. a parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoztak létre, amely az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi; és

1.6. mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a II-1/B-2/22. szabályban előírtak szerint bejegyezzék a hajónaplóba az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások utolsó bezárásának időpontját;

1.7. a 40 méternél rövidebb C. osztályú új ro-ro személyhajók és a D. osztályú új ro-ro személyhajók az 1.1-1.6. bekezdés helyett a 2.1-2.3. bekezdés követelményeit is teljesíthetik, amennyiben a nyíláskereteik és küszöbeik magassága a nyitott ro-ro rakományfedélzeteken legalább 600 mm, a zárt ro-ro rakományfedélzeteken pedig legalább 380 mm.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

2.1. A ro-ro fedélzet alatti terekbe vezető összes járatnak időjárás-állóan zárhatónak kell lennie, a parancsnoki hídon pedig olyan berendezést kell elhelyezni, amely mutatja, hogy a nyílás nyitva vagy zárva van-e;

2.2. a nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó bármilyen célból elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

2.3. a 2.2. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy az út során egyes járatokat kinyissanak, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges.

17-2. II-1/B-2/17-2. szabály: A ro-ro fedélzetekre vezető nyílások (R 20-3)

MINDEN RO-RO SZEMÉLYHAJÓ:

A parancsnoknak vagy a kijelölt tisztnek biztosítania kell, hogy a parancsnok vagy a kijelölt tiszt kifejezett hozzájárulása nélkül egyetlen utas se juthasson be egy zárt ro-ro fedélzetre, amikor a hajó úton van.

17-3. II-1/B-2/17-3. szabály: A válaszfalak bezárása a ro-ro fedélzeten (R 20-4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1. Minden kereszt- és hosszirányú válaszfalnak, amely hatékonyan elhatárolja a ro-ro fedélzeten összegyűlt tengervizet, a helyén rögzítve kell lennie, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, és a helyén kell maradnia, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet.

2. Az 1. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy az út során e válaszfalak egyes járatait kinyissák, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges.

18. II-1/B-2/18. szabály: Stabilitási információ (R 22)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden személyhajót elkészülte után döntéspróbának kell alávetni, amely alapján meghatározzák a stabilitási jellemzőit. A parancsnokot el kell látni a szükséges, a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott információval, amely alapján gyorsan és egyszerűen pontos képet kap a hajó stabilitásáról különböző üzemi körülmények között.

2. Amennyiben olyan változtatásokat hajtanak végre a hajón, amelyek lényegesen befolyásolják a parancsnoknak átadott stabilitási információkat, akkor az adatokat pontosítani kell. Szükség esetén a hajón újra döntéspróbát kell végezni.

3. Öt évet meg nem haladó időszakonként ellenőrizni kell a hajó saját tömegét annak felülvizsgálata érdekében, hogy nem változott-e a hajó terheletlen állapotban mért vízkiszorítása és hosszirányú súlypontja. A hajót újra döntéspróba alá kell vetni, amennyiben a jóváhagyott stabilitási információval összevetve a terheletlen hajó eredeti vízkiszorításhoz képest 2 %-ot meghaladó eltérést, illetve a hosszirányú súlypont tekintetében a hajó hosszának 1 %-át meghaladó eltérést állapítanak meg, illetve ekkora eltérések feltételezhetők.

4. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy eltekintsenek egyes hajók döntéspróbájától, amennyiben rendelkezésre állnak egy testvérhajó döntéspróbájának alapvető stabilitási adatai, a lobogó szerinti állam hatóságai pedig megbizonyosodnak arról, hogy ezekből az alapadatokból egyértelműen megállapíthatóak a mentességet élvező hajó stabilitási adatai. Figyelembe kell venni az MSC/Circ.1158. körlevelének tartalmát is.

5. Amennyiben egy pontos döntéspróba elvégzése nem kivitelezhető, a hajó üres vízkiszorítását és súlypontját a hajó saját tömegének ellenőrzésével, pontos számítások útján kell meghatározni. Figyelembe kell venni az IMO nagysebességű vízi járművekre vonatkozó 2000. évi szabályzatának 2.7. szakaszában található információkat.

19. II-1/B-2/19. szabály: Havariaterv (R 23)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A hajóért felelős tiszt tájékoztatására állandóan kifüggesztett tervrajzokat kell elhelyezni, amelyek minden fedélzetre és raktérre vonatkozóan egyértelműen jelzik a vízmentes terek határait, az azokban található nyílásokat a zárószerkezetekkel együtt, a vezérlőberendezéseik elhelyezkedését, valamint a vízbeáramlás következtében bekövetkező dőlés kiegyenlítéséhez szükséges rendelkezéseket. A hajó tisztjeit pedig el kell látni az előbb említett információkat tartalmazó útmutatóval.

20. II-1/B-2/20. szabály: A hajótest és a fedélzet feletti építmények sértetlensége, kármegelőzés és - ellenőrzés (R 23-2)

1. A parancsnoki hídon az összes héjlemezelésen lévő ajtó, rakodókapu és olyan zárószerkezet számára jelzőberendezést kell elhelyezni, amelyek nyitva maradása vagy nem megfelelő rögzítése esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztódhat. A jelzőrendszert üzembiztosan kell megtervezni, és látható vészjelzést kell adnia, ha az ajtó nem záródott be teljesen, vagy a rögzítőberendezések egyike nincs a helyén és nincs bezárva teljesen, továbbá hangjelzést kell adnia akkor, ha az ajtó vagy valamelyik zárószerkezet kinyílik, illetve a biztosítóberendezés kioldódott. A parancsnoki hídon lévő jelzőtáblán egy "kikötő/tengeri út" üzemmódválasztó kapcsolót kell elhelyezni, amely hangjelzést ad a parancsnoki hídon, ha a hajó úgy hagyja el a kikötőt, hogy a mellső kapuk vagy belső kapuk, a farrámpa vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtó nincs bezárva, illetve valamelyik zárószerkezet nincs a megfelelő helyzetben. A jelzőrendszer áramellátásának függetlennek kell lennie az ajtók vezérlését és rögzítését ellátó áramforrástól. A meglévő hajóknak a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott jelzőrendszereit nem kell megváltoztatni.

2. Kamerás ellenőrző rendszert és a vízszivárgás-érzékelő rendszert kell kiépíteni, hogy a parancsnoki hídon és a géptéri vezérlőállásban jelezze a belső és külső mellső kapuk, a hátsó kapuk vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtók szivárgását, amely a különleges kategóriájú terek, illetve a ro-ro raktér elárasztásához vezethet.

3. A különleges kategóriájú tereket és a ro-ro rakodótereket rendszeres őrjáratokkal ellenőrizni kell, valamint hatékony eszközökkel, mint például kamerás ellenőrző rendszerrel, kell megfigyelni annak érdekében, hogy a hajó útja alatt kedvezőtlen időjárási körülmények között is észleljék a járművek mozgását, illetve az utasok illetéktelen behatolását az említett terekbe.

4. A használati útmutatót, amely azoknak a külhéjon lévő ajtóknak, rakodókapuknak és egyéb zárószerkezeteknek a zárásával és rögzítésével kapcsolatos, amelyek nyitva maradásuk vagy nem megfelelően rögzítésük esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztásához vezethetnek, a hajón kell tartani és a megfelelő helyen ki kell függeszteni.

21. II-1/B-2/21. szabály: A vízmentes ajtók jelzése, időszakos működtetése és szemléje stb. (R 24)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A vízmentes ajtók, az oldalablakok, szelepek és a fedélzeti vízlefolyó kivágások zárószerkezetének működését hetente végzett gyakorlat keretében ellenőrizni kell.

2. A fő keresztirányú válaszfalon elhelyezett összes, a tengeren használt vízmentes ajtót naponta működtetni kell.

3. A tengeri út során rendszeresen, hetente, de legalább hetente egyszer ellenőrizni kell a vízmentes ajtókat és az összes hozzájuk kapcsolódó szerkezetet és jelzőberendezést, az összes olyan szelepet, amelyet el kell zárni a terek vízmentesítése érdekében, valamint az összes olyan szelepet, amelynek a működése szükséges a havariaátkötésekhez a hajó megsérülése esetén.

4. Ezeket a szelepeket, ajtókat és szerkezeteket megfelelő jelöléssel kell ellátni, hogy a lehető legnagyobb biztonság elérése érdekében megfelelően használhatóak legyenek.

22. II-1/B-2/22. szabály: Bejegyzések a hajónaplóba (R 25)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az oldalpántos ajtókat, leszerelhető lemezeket, oldalablakokat, bejárókat, rakodónyílásokat és más nyílásokat, amelyeket a vonatkozó szabályok szerint a hajó útja alatt zárva kell tartani, be kell zárni, mielőtt a hajó kifut a kikötőből. A zárás és nyitás (amennyiben a vonatkozó szabályok szerint ez megengedett) időpontját a hajónaplóba be kell jegyezni.

2. A II-1/B-2/21. szabályban előírt összes gyakorlatot és szemlét be kell jegyezni a hajónaplóba, külön megemlítve az összes feltárt hibát.

23. II-1/B-2/23. szabály: Emelhető gépjárműfedélzetek és rámpák

A., B. C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Azokon a hajókon, amelyek utasszállító gépjárművek szállítására alkalmas függesztett fedélzettel vannak felszerelve, a szerkezet, a belső szerkezet kialakítása és az üzemeltetés a lobogó szerinti állam hatóságai által megszabott intézkedéseknek megfelelően történik. A szerkezet tekintetében egy elismert szervezet erre vonatkozó előírásait kell alkalmazni.

24. II-1/B-2/24. szabály: Fedélzeti korlátok

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. Azokon a külső fedélzeteken, amelyeken az utasok közlekedhetnek, és ahol nincs megfelelő magasságú habvéd, a fedélzet felett legalább 1100 mm magasságú korlátokat kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy az utasok véletlenül leessenek a fedélzetről, kialakításuk és tervezésük pedig olyan, hogy azokra nem lehet felmászni.

2. A külső fedélzeteken lévő lépcsőket és pihenőket is hasonló korlátokkal kell felszerelni.

C. RÉSZ

GÉPI BERENDEZÉSEK

1. II-1/C/1. szabály: Általános (R 26)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A gépi berendezéseket, a kazánokat és egyéb nyomástartó edényeket, a hozzájuk kapcsolódó csővezetékrendszereket és szerelvényeket úgy kell felszerelni és olyan védelemmel kell ellátni, hogy a hajó fedélzetén tartózkodó személyeket a lehető legkisebb mértékben veszélyeztessék a mozgógépelemek, forró felületek és más hasonló veszélyforrások.

2. Olyan berendezéseket kell kiépíteni, amelyekkel a főgépek üzemszerű működése még abban az esetben is fenntartható vagy helyreállítható, ha az egyik fontos segédberendezés működésképtelenné válik.

3. Megfelelő berendezésekkel biztosítani kell, hogy a leállt hajón a gépeket külső segítség nélkül is működésbe tudják hozni.

B. ÉS C. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

4. A hajóba épített, a hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú főgépeket és azok segédüzemi berendezéseit úgy kell megtervezni, hogy azok a hajó egyenes úszáshelyzetében, statikus körülmények között 15 °-os dőlés mellett, dinamikus körülmények között (oldalirányú lengés, ringás) 22,5 °-os dőlés mellett, illetve ha a hajó egyidejűleg dinamikusan dől orr- és farirányba 7,5 °-os szögig (bukdácsolás), egyaránt működjenek.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5. Megfelelő berendezéseket kell kialakítani annak érdekében, hogy a hajtóműveket és a hajócsavart vészhelyzetben is le lehessen állítani egy olyan helyről, amely a géptéren/gépvezérlő termen kívül esik, például a nyílt fedélzetről vagy a kormányházból.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

6. A tüzelőanyag-, az ülepítő- és a kenőolajtartályok szellőzőcsöveit úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a tenger- és esővíz még akkor se szivároghasson be, ha a szellőzőcső eltörik. A hajtáshoz, a létfontosságú rendszerekhez szükséges, a fedélzeten használt folyékony tüzelőanyag minden típusa számára két tartályt kell kialakítani, amelyek befogadóképessége B. osztályú hajóknál legalább 8 órára, a C. és D. osztályú hajók esetében pedig a hajtómű tartós maximális megterhelése és a generátor normál tengeri üzemi terhelése mellett legalább 4 órára elegendő.

2. II-1/C/2. szabály: Belső égésű motorok (R 27)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A 200 mm-es hengerátmérőjű vagy 0,6 m3 vagy annál nagyobb forgattyúház-térfogatú belső égésű motorok forgattyúházát megfelelő típusú és teljesítményű túlnyomáscsökkentő szeleppel kell felszerelni. A túlnyomáscsökkentő szelepeket úgy kell elhelyezni és olyan berendezésekkel kell felszerelni, hogy olyan irányba bocsássák ki a kipufogógázokat, hogy a személyzet megsérülésének veszélye a lehető legkisebb legyen.

3. II-1/C/3. szabály: Fenékvízszivattyú-rendszer (R 21)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1. Hatékony fenékvíz-szivattyúzó rendszert kell felszerelni, amely képes bármelyik vízmentes térből kiszivatytyúzni a vizet, kivéve azokat a tereket, amelyek az édesvíz, a ballasztvíz, a tüzelőanyag vagy folyékony rakomány állandó tárolására szolgálnak, és amelyeket más hatékony szivattyúzóberendezésekkel láttak el. Hatékony berendezéseket kell kialakítani a szigetelt rakterek vízmentesítésére is.

1.2. Amennyiben megfelelően csatlakoznak a fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez, az egészségügyi, ballaszt- és általános rendeltetésű szivattyúk is megfelelnek független hajtású gépi fenékvízszivattyúnak.

1.3. A tüzelőanyag-tartályokban vagy azok alatt, illetve a kazántérben vagy a géptérben - ideértve azokat a tereket is, ahol az olajülepítő tartályok vagy a tüzelőanyag-szivattyúzó egységek találhatók - az alkalmazott fenékvíz-csővezetéket acélból vagy más alkalmas anyagból kell elkészíteni.

1.4. A fenékvíz- és ballasztvíz-szivattyúzó rendszereket úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák, hogy a tengerből és a ballasztvíztartályokból a víz a rakomány- vagy géptérbe, illetve egyik térből a másikba jusson. Meg kell akadályozni, hogy a fenékvíz- és ballasztvíz-csatlakozással ellátott magastartályt véletlenül tengervíz árassza el, illetve hogy a fenékvízszivattyú kiürítse, amikor vízballasztot tartalmaz.

1.5. Az összes, a fenékvíz-szivattyúzó rendszerrel kapcsolatban álló elosztószekrényt és kézi vezérlésű szelepet úgy kell elhelyezni, hogy azok rendes körülmények között hozzáférhetőek legyenek.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.6. A válaszfalfedélzeten elhelyezkedő zárt rakományterek vízelvezetését meg kell oldani.

1.6.1. Ahol a válaszfalfedélzetig tartó szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle víz alá merül, ha a hajó 5 °-nál jobban megdől, a II-1/B-2/15. szabály követelményeinek megfelelően kellő számú és méretű fedélzeti vízlefolyó-kivágással kell megoldani a vízelvezetést, amelyek közvetlenül kivezetik a vizet a hajóról.

1.6.2. Ahol a szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle 5 °-os vagy annál kisebb szögű dőlés esetén víz alá merül, a válaszfalfedélzet zárt rakodótereinek vízelvezetését úgy kell megoldani, hogy a víz olyan megfelelő térfogatú térbe/terekbe folyjon, amelyek a magas vízszintet kimutató jelzőrendszerrel rendelkeznek, és megfelelő berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek közvetlenül elvezetik a vizet a hajóból. Emellett biztosítani kell, hogy: 1. a fedélzeti vízlefolyó kivágások száma, mérete és elhelyezése megakadályozza, hogy túl sok szabad víz gyűljön össze; 2. az e II-1/C/3. szabályban előírt szivattyúzóberendezésekkel kapcsolatban figyelembe veszik a nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszerekre vonatkozó követelményeit; 3. a benzinnel vagy egyéb veszélyes anyaggal szennyezett vizet ne a gépterekbe vagy tűzveszélyes terekbe vezessék; és 4. ott, ahol a zárt rakománytereket szén-dioxiddal működő tűzoltórendszer védi, a fedélzeti vízlefolyó kivágásokat olyan berendezésekkel szerelik fel, amelyek megakadályozzák az oltóanyag elszivárgását.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.6.3. A ro-ro fedélzetek és a gépjárműfedélzetek vízelvezetésének olyannak kell lennie, hogy a fedélzeti vízlefolyó kivágások a hajó jobb és bal oldalán be tudják fogadni a vízfüggönykészülékekből és a tűzoltó szivattyúktól származó vizet, figyelembe véve a hajó dőlését és úszáshelyzetét.

1.6.4. Amennyiben az utastér és a személyzeti lakóhelyiségek vízpermetező berendezéssel és tűzcsapokkal vannak felszerelve, azokban megfelelő számú vízlefolyó kivágást kell elhelyezni, amelyek be tudják fogadni a helyiségekben lévő sugárcsövekkel és a két szórófejes tűzoltó tömlővel történő tűzoltásból származó vizet. A vízlefolyó kivágásokat a legalkalmasabb helyen, például a sarkokban kell elhelyezni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2.1. Az 1.1. bekezdésben előírt fenékvízszivattyú-rendszernek a sérülés után minden gyakorlatilag elképzelhető körülmény között működőképesnek kell lennie akkor is, ha a hajó megdőlt. Ezért általában a helyiségek mindkét oldalán szívócsöveket kell felszerelni a hajó végén elhelyezkedő szűk terek kivételével, ahol egy szívócső is elegendő. A szokatlan formájú terekben további szívócsövek beszerelését írhatják elő. A berendezést úgy kell kialakítani, hogy a térbe jutó víz lefolyjon a szívócsövekig.

2.2. A gépi vezérlésű fenékvízszivattyúkat külön vízmentes terekben kell elhelyezni, és úgy kell kialakítani vagy felszerelni azokat, hogy ugyanazon sérülés során a vízmentes tereket ne egyszerre árassza el a víz. Amennyiben a főüzemi hajtóművek, a segédgépek és a kazánok két vagy több vízmentes térben helyezkednek el, akkor ezekben a terekben a fenékvíz eltávolítására szolgáló szivattyúk a lehető legtávolabbra kerüljenek egymástól.

2.3. A kizárólag az orr- és fartereket ellátó kiegészítő szivattyúk kivételével, minden fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy az összes olyan térből el tudja távolítani a vizet, amelyet az 1.1. bekezdés alapján vízmentesíteni kell.

2.4. Minden gépi vezérlésű fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy legalább 2 m/s sebességgel szivattyúzza ki a vizet a főfenékvízcsövön keresztül. A géptérben elhelyezett különálló gépi vezérlésű fenékvízszivattyúknak közvetlenül kell kiszivattyúzniuk a vizet ezekből a terekből, de egy térben kettőnél több szívócsőre nincs szükség. Ahol kettő vagy annál több szívócsövet szerelnek be, a hajó mindkét oldalán kell lennie legalább egy szívócsőnek. A közvetlen szívócsöveket a rendeltetésüknek megfelelően kell elhelyezni, a géptérben lévők szívócsövek átmérője pedig legalább akkora legyen, mint a főfenékvízcső átmérője.

2.5. A 2.4. bekezdésben előírt közvetlen fenékvízszívó csövek mellett egy vészhelyzetben működő, visszacsapó szeleppel ellátott fenékvízszívó csövet is fel kell szerelni, amely a legnagyobb független gépi hajtású szivattyútól a géptér vízelvezető szintjéig vezet; a szívócső átmérője megegyezik az alkalmazott szivattyú főbemenetének átmérőjével.

2.6. A tengervíz bemeneti nyílásainak és a közvetlen szívócsövek szelepeinek szeleporsóit jóval a géptéri padló fölé kell felvezetni.

2.7. A teljes fenékvízcsőrendszert egészen a szivattyúcsatlakozásig minden egyéb csőrendszertől függetlenül kell kialakítani.

2.8. A fő- és az elágazó fenékvízcsövek "d" átmérőjét a következő képlet szerint kell kiszámítani. A tényleges belső átmérő azonban a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott legközelebbi szabványméretre kerekíthető: fő fenékvízszívó cső: elágazó fenékvízszívó csövek a gyűjtőtartályok és a szívócsövek között: ahol: d a fenékvíz-fővezeték belső átmérője (milliméterben), az L és B a hajó hossza és szélessége (méterben), L1 a tér hossza, és D a hajó oldalmagassága a válaszfalfedélzetig (méterben), amennyiben olyan hajó esetében, amely a válaszfalfedélzetén a hajó teljes hosszán zárt raktérrel és az 1.6.2. bekezdés követelményeinek megfelelően belső vízelvezetéssel rendelkezik, a D értéket a válaszfalfedélzet fölötti következő fedélzetig mérik. Ahol a zárt rakterek kisebb hosszúságúak, a D a hajó válaszfalfedélzetig tartó oldalmagassága plusz lh/L, ahol az l és a h a zárt rakterek összesített hossza, illetve szélessége.

2.9. Meg kell akadályozni, hogy a tereket elárassza a víz a fenékvízcső által, amennyiben a cső valamely másik térben tönkremegy, illetve más módon, összeütközés következtében vagy zátonyra futás miatt megsérül. Ezért ha a cső egy részének a hajó oldalától mért távolsága a hajó szélességének egyötödénél közelebb (a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén lévő középvonaltól derékszögben mérve), illetve az egy alagútgerincben van elhelyezve, visszacsapó szelepet kell felszerelni abban a térben, ahol a fenékvízcső található.

2.10. A fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez tartozó elosztószekrényeket, csapokat és szelepeket úgy kell kialakítani, hogy elárasztódás esetén a fenékvízszivattyúk egyike minden térben működőképes legyen; továbbá ha a hajó szélességének egyötödén meghúzott vonalon kívül található szivattyú vagy a főfenékvízcsőhöz csatlakozó egyik cső megsérül, a fenékvízrendszernek működőképesnek kell maradnia. Amennyiben csak egy közös csőrendszer köti össze a szivattyúkat, a fenékvízszívó csöveket vezérlő szelepeket úgy kell beépíteni, hogy a válaszfalfedélzet feletti helyről lehessen működtetni azokat. Ahol a főfenékvíz-szivattyúzó rendszert egy vészüzemi fenékvíz-szivattyúzó rendszer egészíti ki, annak függetlennek kell lennie a főrendszertől, és úgy kell kialakítani, hogy a szivattyú a 2.1. bekezdésben meghatározott elárasztott térben működni tudjon; ebben az esetben csak a vészüzemi rendszer működéséhez szükséges szelepeket kell a válaszfalfedélzet feletti helyről kezelni tudni.

2.11. A válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető, a 2.10. bekezdésben meghatározott összes csap és szelep kezelőszervét a működés helyén jól láthatóan meg kell jelölni, továbbá olyan jelzőrendszerrel is el kell látni, amely mutatja, hogy nyitva vagy zárva vannak-e.

4. II-1/C/4. szabály: A fenékvízszivattyúk száma és típusa (R 21)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A főgépről hajtott szivattyú egy független gépi szivattyúval helyettesíthető.

A nagyon kis méretű terek vízelvezetése hordozható kézi szivattyúkkal oldható meg.

5. II-1/C/5. szabály: A hátramenet eszközei (R 28)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A hátramenethez megfelelő gépteljesítményt kell biztosítani annak érdekében, hogy minden szokásos üzemi körülmény között biztosítható legyen a hajó manőverképessége.

2. Bizonyítani és dokumentálni kell, hogy a hajtómű képes arra, hogy a hajócsavar tolóerejének irányát megfelelő idő alatt megfordítsa, s így a hajót elfogadható távolságon belül a legnagyobb előremeneti sebességről álló helyzetbe hozza.

3. A próbautak során feljegyzett megállítási időt, menetirányt és távolságot, valamint azoknak a próbáknak az eredményeit, amelyek egy vagy több működésképtelen hajócsavar esetén a többcsavaros hajók navigációs és manőverképességét határozták meg, a hajón a parancsnok és a kijelölt személyzet számára hozzáférhető helyen kell elhelyezni.

6. II-1/C/6. szabály: A kormányberendezés (R 29)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden hajót hatékony fő- és szükség-kormányberendezéssel kell felszerelni. A fő és a szükség-kormányberendezést úgy kell kialakítani, hogy az egyik meghibásodása ne tegye üzemképtelenné a másikat.

2. A felszerelt fő kormányberendezés és kormányszár: 2.1. megfelelő szilárdságú és képes a hajót a legnagyobb előremeneti sebességben irányítani, továbbá olyan tervezésű, hogy a legnagyobb hátrameneti sebességnél sem károsodik; 2.2. alkalmas arra, hogy a legnagyobb üzemi merülés mellett kihajtsa a kormánylapátot az egyik oldalon 35 °-ról a másik oldalon 35 °-ra, miközben a hajó a legnagyobb előremeneti sebességgel halad, továbbá ugyanilyen körülmények között bármelyik oldalon 35 °-ról a másik oldalon 30 °-ig legfeljebb 28 másodperc alatt. Ha kivitelezhetetlen az e követelménynek való megfelelés igazolása olyan tengeri próbaút során, amikor a hajó legnagyobb üzemi merülés mellett a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebességgel halad, akkor a hajók építésük időpontjától függetlenül az alábbi módszerek egyikével is igazolhatják az említett követelménynek való megfelelést: 1. a tengeri próbautak során a hajó úszáshelyzete egyenes, és kormánylapátja teljesen víz alá merült, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebességgel halad; vagy 2. amennyiben a tengeri próbautak során a kormánylapát nem merül teljesen víz alá, a megfelelő előremeneti sebességet a tengeri próbaút tekintetében javasolt terhelési körülmények között a kormánylapát alámerült felületének nagysága alapján kell kiszámítani. A számított előremeneti sebességnek olyan erőt és forgatónyomatékot kell kifejtenie a főkormányberendezésre, amelyek legalább akkorák, mintha a hajót legnagyobb üzemi merülés mellett vizsgálnák, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebességgel halad; vagy 3. a tengeri próbaút során alkalmazott terhelési körülmények alapján megbízhatóan előre jelezték és extrapolálták a kormánylapátra a teljes terhelésnek megfelelő körülmények között kifejtett erőt és forgatónyomatékot. A hajó sebességének meg kell felelnie a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő sebességnek. 2.3. gépi hajtású, hogy szükség esetén megfeleljen a 2.2.2. bekezdés követelményeinek; továbbá gépi hajtású minden olyan esetben, amikor a 2.2.1. bekezdés követelményeinek betartása érdekében a kormányrúd csatlakozásánál 120 mm-nél nagyobb átmérőjű kormányszár szükséges, kivéve a jégben való hajózáshoz megerősített kormányt.

3. Amennyiben van ilyen, a segéd-kormányberendezés: 1. megfelelő szilárdságú és alkalmas a hajó irányítására a kormányzáshoz szükséges sebesség mellett, továbbá gyorsan működésbe hozható vészhelyzet esetén; 2. alkalmas arra, hogy 60 másodperc alatt az egyik oldalról 15 °-ról a másik oldalra 15 °-ra kihajtsa a kormánylapátot a hajó legnagyobb üzemi merülése mellett, miközben a hajó a legnagyobb előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad, attól függően, melyik érték a nagyobb. Ha kivitelezhetetlen az e követelménynek való megfelelés igazolása olyan tengeri próbaút során, amikor a hajó legnagyobb üzemi merülés mellett a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad - attól függően, melyik érték a nagyobb -, akkor a hajók építésük időpontjától függetlenül az alábbi módszerek egyikével is igazolhatják az említett követelménynek való megfelelést: 1. a tengeri próbautak során a hajó úszáshelyzete egyenes és kormánylapátja teljesen víz alá merült, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad, attól függően, melyik érték a nagyobb; vagy 2. amennyiben a tengeri próbautak során a kormánylapát nem merül teljesen víz alá, a megfelelő előremeneti sebességet a tengeri próbaút tekintetében javasolt terhelési körülmények között a kormánylapát alámerült felületének nagysága alapján kell kiszámítani. A számított előremeneti sebességnek olyan erőt és forgatónyomatékot kell kifejtenie a segéd kormányberendezésre, amely legalább akkora, mintha a hajót legnagyobb üzemi merülés mellett vizsgálnák, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad, attól függően, melyik érték a nagyobb; vagy 3. a tengeri próbaút során a terhelési állapot elérésekor a kormánylapátra kifejtett erőt és forgatónyomatékot megbízhatóan előre jelezték és extrapolálták a teljes terhelésre; 3. gépi hajtású, hogy szükség esetén megfeleljen a 3.2. bekezdés követelményeinek, továbbá gépi hajtású minden olyan esetben, amikor a kormányszár átmérője a kormányrúd csatlakozásánál meghaladja a 230 mm-t, kivéve a jégben való hajózáshoz megerősített kormányberendezést.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

4. A kormányberendezést hajtó egységek: 1. önműködően újraindulnak, amikor az áramellátás kimaradása megszűnik; és 2. a parancsnoki hídról működésbe hozhatók. Bármelyik, a kormányberendezést hajtó egység áramkimaradása esetén a parancsnoki hídon egy hangot és fényt adó jelzőrendszer lép működésbe.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5. Amennyiben a főüzemi kormányberendezés kettő vagy több azonos hajtóegységet foglal magában, nem kell segéd-kormányberendezést felszerelni, amennyiben: 1. a főüzemi kormányberendezés képes a 2.2.2. albekezdés követelményeinek megfelelően működtetni a kormányt, ha a hajtóegységek valamelyike nem működik; 2. a főüzemi kormányberendezés kialakítása olyan, hogy a csőrendszerében vagy az egyik hajtó egységében bekövetkező hiba elkülöníthető, és így a kormányozhatóság fenntartható vagy gyorsan helyreállítható.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6. Kormányberendezés-vezérlő rendszert kell felszerelni: 1. a fő kormányberendezéshez mind a parancsnoki hídon, mind a kormánygéptérben; 2. amennyiben a fő kormányberendezést az 5. bekezdésnek megfelelően két különálló vezérlőrendszerrel alakítják ki, amelyek mindegyike a parancsnoki hídról működtethető. Ehhez nem szükséges a kormánykerék vagy a kormánykar megkettőzése. Amennyiben a vezérlőrendszer egy hidraulikus távvezérlésű motort tartalmaz, a második független rendszert nem szükséges felszerelni; 3. a kormánygéptérben a szükség-kormányberendezéshez, és azt gépi hajtás esetén a parancsnoki hídról is működtethető módon és a főkormányberendezés vezérlőrendszerétől függetlenül kell kialakítani.

7. A parancsnoki hídról működtethető fő és szükség-kormányberendezés vezérlőrendszere megfelel a következő feltételeknek: 1. villamos hajtás esetén saját különálló áramkörrel rendelkezik, amely egy, a kormánygéptérben található helyről, a kormányberendezés hajtó áramköréről kapja az áramellátást, vagy közvetlenül a kormányberendezés hajtó áramkörét ellátó kapcsolótábla-gyűjtősínekről a kapcsolótáblának a kormányberendezés hajtó áramkörével szomszédos ponton; 2. a kormánygéptérben olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek szét tudják kapcsolni a parancsnoki hídról működtethető vezérlőrendszert és az általa kiszolgált kormányberendezést; 3. a rendszer a parancsnoki hídról működésbe hozható; 4. a vezérlőrendszer áramellátásában bekövetkező hibát a parancsnoki hídon hang- és fényjelzéssel kell jelezni; és 5. csak a kormányberendezés vezérlőrendszerét ellátó áramköröket kell védeni a rövidzárlat ellen.

8. Az e II-1/C/6. szabályban és a II-1/C/7. szabályban előírt áramkörök és a kormányberendezés vezérlőrendszerei, valamint azok kapcsolódó elemei, a kábelek és csövek, amennyire kivitelezhető, teljes hosszukban távol legyenek vezetve egymástól.

9. A parancsnoki híd és a kormánygéptér között biztosítani kell a megfelelő kapcsolattartást.

10. A kormányszár(ak) szögállása: 1. amennyiben a főkormányberendezés gépi hajtású, a szögállást jelezni kell a parancsnoki hídon. A kormánykihajtási szög helyzetének jelzőrendszere független a kormányberendezés vezérlőrendszerétől; 2. felismerhetően van elhelyezve a kormánygéptérben.

11. A hidraulikus hajtású kormányberendezést a következőkkel kell felszerelni: 1. a hidraulikus folyadék tisztaságát biztosító berendezés, figyelembe véve a hidraulikus rendszer típusát és kialakítását; 2. minden hidraulikus folyadéktárolón az alacsony nyomásszintet jelző riasztóberendezés, amely a lehető leghamarabb jelzi a hidraulikus folyadék fogyását és azt, ha a hidraulikus rendszer vízmentességével kapcsolatban hiba lép fel. A parancsnoki hídon és a géptérben jól látható helyen azonnal észlelhető hang- és fényjelzést kell kiépíteni; és 3. beépített tárolótartállyal, amelynek térfogata elegendő ahhoz, hogy a tartaléktárolót is beleértve legalább egy gépi hajtású rendszert újra töltsön, amennyiben a főkormányberendezés előírás szerint gépi hajtású. A tárolótartályt állandó csővezeték-összeköttetéssel szerelik fel úgy, hogy a hidraulikus rendszereket a kormánytérben lévő helyről fel tudják tölteni, a tartályt pedig szintjelzővel is ellátják.

12. A kormánygépterek: 1. könnyen hozzáférhetőek, és amennyire kivitelezhető, elkülönülnek a géptértől; és 2. olyan berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek biztosítják a kormány- és vezérlőberendezésekhez való könnyű hozzáférést az üzemeltetés folyamán. Ezek a szerkezetek korlátokat, rácsozatokat és egyéb csúszásmentes felületeket foglalnak magukban, hogy a hidraulikus folyadék kiszivárgása esetén is biztosítsák a megfelelő munkakörülményeket.

7. II-1/C/7. szabály: A villamos és elektrohidraulikus kormányberendezéssel kapcsolatos járulékos követelmények (R 30)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A parancsnoki hídon, valamint a főgépek megfelelő vezérlőhelyén olyan jelzőberendezéseket kell elhelyezni, amelyek jelzik, hogy a villamos és az elektrohidraulikus kormányberendezések motorjai járnak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

2. Az összes olyan villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely egy vagy több hajtóegységet foglal magában, közvetlenül a főkapcsolótábláról legalább két külön áramkörről kell táplálni; az áramkörök egyike azonban a vészüzemi kapcsolótábláról is ellátható. Egy segédüzemi villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely a villamos vagy elektrohidraulikus főkormányrendszerrel van összekötve, lehet csatlakoztatni a főkormányrendszert tápláló egyik áramkörhöz. A villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert ellátó áramköröknek megfelelő névleges teljesítménnyel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elláthassák az összes motort, amelyeket egyidejűleg lehet hozzájuk csatlakoztatni és egyszerre kell működtetni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3. A kormányberendezés villamos és elektrohidraulikus áramköreit és motorjait rövidzárlat elleni védelemmel és túlterhelésjelzővel kell ellátni. A túláram elleni védelem, ideértve az indítási áramot is, a védelemmel ellátott motor vagy áramkör teljes terhelési áramának legalább a kétszeresére legyen alkalmas, és tegye lehetővé a megfelelő indítási áram áthaladását.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

Az e bekezdésben meghatározott jelzőrendszereket úgy kell kialakítani, hogy egyszerre hang- és fényjelzést is adjanak ki, valamint a főgéptérben és abban a vezérlőhelységben, amelyet a II-1/E/6. szabályában jelöltek ki, és ahonnan a főüzemi gépeket működtetik, feltűnő helyen kell elhelyezni.

4. Amennyiben a II-1/C/6. szabály 3.3. albekezdésében előírt gépi hajtású szükség-kormányberendezés nem villamos hajtású, illetve egy elsősorban más célokra szolgáló villamos motor működteti, a fő kormányberendezést egyetlen áramkör is elláthatja a főkapcsolótábláról. Ahol egy elsősorban más célokra szolgáló villamos motorral hajtják meg a szükség-kormányberendezést, a lobogó szerinti állam hatóságai eltérhetnek a 3. bekezdés követelményeitől, amennyiben megfelelőnek ítélik meg a szükség-kormányberendezésekre alkalmazandó II-1/C/6. szabály 4. bekezdése előírásainak megfelelő védőberendezéseket.

8. II-1/C/8. szabály: Szellőzőrendszerek a géptérben (R 35)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Az A. kategóriájú géptereknél megfelelő szellőztetést kell kialakítani, amely biztosítja a személyzet biztonságához és kényelméhez, valamint a gépek működéséhez szükséges levegőellátást, ha a gépek és kazánok bármilyen időjárási körülmény között teljes megterhelés mellett működnek, beleértve a viharos időjárást is.

9. II-1/C/9. szabály: Kapcsolattartás a parancsnoki híd és a géptér között (R 37)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK

A parancsok továbbítására legalább két egymástól független berendezést kell biztosítani a parancsnoki híd és a géptér, illetve a vezérlőhelyiség között, ahonnan általában a hajócsavar tolóerejének sebességét és irányát vezérlik: ezek közül az egyik egy géptávíró, amely látható módon továbbítja a parancsokat és a visszajelzéseket mind a géptérben, mind pedig a parancsnoki hídon. Megfelelő berendezésekkel biztosítani kell a szóbeli kapcsolattartás lehetőségét a parancsnoki híd és géptér, valamint minden olyan hely között, ahonnan a hajócsavar tolóerejének sebességét és irányát szabályozni lehet.

10. II-1/C/10. szabály: A géptisztek riasztása (R 38)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK

A géptisztek riasztóberendezését úgy kell kiépíteni, hogy azt a géptér vezérlőterméből vagy adott esetben a vezérlőállásból működtetni lehessen, és a géptisztek lakóterében és/vagy adott esetben a parancsnoki hídon is jól hallható legyen.

11. II-1/C/11. szabály: A vészüzemi berendezések elhelyezése (R 39)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A vészüzemi áramforrást, tűzoltó szivattyúkat, fenékvízszivattyúkat azok kivételével, amelyek kifejezetten a kollíziós válaszfalak előtti tereket vízmentesítik, a II-2. fejezetben előírt beépített tűzoltórendszert, valamint a horgonycsörlő kivételével a többi, vészhelyzet esetén alkalmazott berendezést, amely a hajó biztonsága szempontjából alapvető fontosságú, nem lehet a kollíziós válaszfalak előtt elhelyezni.

12. II-1/C/12. szabály: A gépek vezérlése (R 31)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni.

2. Amennyiben a hajót hajtó gépek a parancsnoki hídról távvezérelhetők, a géptérben pedig kezelőszemélyzet igénybevételét tervezik, a következőket kell alkalmazni: 1. a hajócsavar fordulatszáma, tolóerejének iránya, és amennyiben alkalmazható, a csavarszárny emelkedése minden hajózási körülmény között (a manőverezést is beleértve) teljes mértékben vezérelhető a parancsnoki hídról; 2. minden egyes független hajócsavar távvezérlő berendezését úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy működése ne igényelje a gépek működési módjának külön megfigyelését. Amennyiben több hajócsavart egyidejű működésre terveztek, azok egy vezérlőberendezéssel is irányíthatók; 3. a főgépet el kell látni egy, a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől; 4. a parancsnoki híd hajtóművekre vonatkozó utasításait jelezni kell a hajtóművek vezérlőtermében, vagy - annak megfelelően, hogy melyik a célszerűbb - a vezérlőállásban; 5. a hajót hajtó gépek távvezérlésére egy időben csak egy helyről legyen mód; ezeken a helyeken megengedettek az egymással összekapcsolt vezérlőállások. Minden helyen fel kell szerelni egy kijelzőt, amely mutatja, hogy melyik vezérlőhelyről irányítják a hajtóművet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átkapcsolása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyén lehetséges. Ezt a rendszert olyan berendezéssel is el kell látni, amely meggátolja, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést átkapcsolják; 6. lehetővé kell tenni, hogy a hajót hajtó gépet a helyszínen is vezérelni tudják még akkor is, ha a távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik; 7. a távvezérlő rendszert úgy kell megtervezni, hogy az meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. A hajócsavarok tolóerejének előre beállított forgásiránya és sebessége nem változhat addig, amíg a helyi vezérlés működésbe lép; 8. a parancsnoki hídon jelzőberendezéseket kell elhelyezni, amelyek: 1. nem állítható szárnyú hajócsavar esetén mutatják a hajócsavar sebességét és forgásirányát; 2. mutatják a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését állítható szárnyú hajócsavar esetén; 9. riasztóberendezést kell elhelyezni a parancsnoki hídon és a géptérben, ami jelzi az indítólevegő alacsony nyomását, amelyet úgy kell beállítani, hogy lehetőség legyen további motorok beindítására. Ha a hajtógépek távvezérlő rendszerét önindításúra tervezték, az egymást követő eredménytelen indítási próbálkozások számát korlátozni kell, hogy elegendő indítólevegő maradjon a helyi indítás számára.

3. Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/1-II-1/E/5. szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

4. Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

5. A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni. A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú vezérlőrendszerek függetlenek, illetve olyan kialakításúak, hogy az egyik rendszer meghibásodása nem befolyásolja a többi rendszer teljesítményét.

6. Amennyiben a hajtóművet a parancsnoki hídról távvezérléssel irányítják, a következő feltételek érvényesülnek: 1. a hajócsavar fordulatszáma, tolóerejének iránya, és amennyiben alkalmazható, a csavarszárny emelkedése minden hajózási körülmény között (a manőverezést is beleértve) teljes mértékben vezérelhető a parancsnoki hídról; 2. a vezérlést egyetlen vezérlőkészülék végzi minden egyes független hajócsavar esetében, az ezzel összefüggő folyamatok pedig - szükség esetén a hajtómű túlterhelését meggátló berendezést is beleértve - automatikusan működnek. Amennyiben több hajócsavart egyidejű működésre terveztek, azok egy vezérlőberendezéssel is irányíthatók; 3. a főgépet el kell látni egy, a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől; 4. a parancsnoki hídnak a hajtóműre vonatkozó utasításait jelezni kell a hajtóművek vezérlőtermében és a vezérlőállásban; 5. a hajót hajtó gépek távvezérlésére egy időben csak egy helyről legyen mód; ezeken a helyeken megengedettek az egymással összekapcsolt vezérlőállások. Minden helyen fel kell szerelni egy kijelzőt, amely mutatja, hogy melyik vezérlőhelyről irányítják a hajtóművet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átkapcsolása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyén lehetséges. Ezt a rendszert olyan berendezéssel is el kell látni, amely meggátolja, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést átkapcsolják; 6. lehetővé kell tenni, hogy a hajót hajtó gépet a helyszínen is vezérelni tudják még akkor is, ha a távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik. A hajó hajtása és biztonsága érdekében szükséges, hogy a segédgépeket az adott gép mellől vagy annak közeléből is vezérelni tudják; 7. a távvezérlő rendszert úgy kell megtervezni, hogy az meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. A hajócsavarok tolóerejének előre beállított forgásiránya és sebessége nem változhat addig, amíg a helyi vezérlés működésbe lép; 8. jelzőberendezést kell felszerelni a parancsnoki hídon, a hajtóművek vezérlőterében és a vezérlőállásban, hogy: 8.1. nem állítható szárnyú hajócsavar esetén jelezze a hajócsavar sebességét és forgásirányát; és 8.2. mutatják a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését állítható szárnyú hajócsavar esetén; 9. riasztóberendezést kell elhelyezni a parancsnoki hídon és a géptérben, ami jelzi az indítólevegő alacsony nyomását, amelyet úgy kell beállítani, hogy lehetőség legyen további motorok beindítására. Ha a hajtógépek távvezérlő rendszerét önindításúra tervezték, az egymást követő eredménytelen indítási próbálkozások számát korlátozni kell, hogy elegendő indítólevegő maradjon a helyi indítás számára.

7. Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/1-II-1/E/5. szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

8. Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

2012. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

9. A 2012. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajók automatizált rendszereinek tervezésekor biztosítani kell, hogy a navigációs őrszolgálatot teljesítő tiszt megfelelő időben riasztást kapjon a hajtómű lelassulásának vagy leállásának közelgő vagy közvetlen bekövetkeztéről, annak érdekében, hogy vészhelyzet esetén felmérhesse a navigációs körülményeket. A rendszereknek különösen a hajtóművek működését kell felügyelniük, ellenőrizniük azt, jelenteni róla, figyelmeztetni rá és megtenni a lassításhoz vagy megálláshoz szükséges biztonsági intézkedéseket, lehetővé téve a navigációs őrszolgálatot teljesítő tisztnek, hogy manuálisan közbelépjen, azon esetek kivételével, amikor a manuális közbelépés rövid időn belül a hajtómű, illetve a meghajtó berendezések teljeskörű meghibásodásához vezetnének, így például sebességtúllépés esetén.

13. II-1/C/13. szabály: Gőzvezetékrendszerek (R 33)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. Minden gőzcsövet és kapcsolódó szerelvényt, amelyen keresztül a gőz áramlik, úgy kell megtervezni, kialakítani és beszerelni, hogy ellenálljon az elképzelhető legnagyobb üzemi terhelésnek.

2. Vízelvezető rendszerrel kell felszerelni azokat a csöveket, amelyekben máskülönben veszélyes vízlökés alakulhat ki.

3. Amennyiben egy gőzcső vagy annak szerelvénye olyan helyről kapja a gőzt, amely nagyobb nyomású, mint amilyenre a csövet tervezték, akkor egy megfelelő nyomáscsökkentő szeleppel, biztonsági szeleppel és nyomásmérővel kell felszerelni.

14. II-1/C/14. szabály: Sűrített levegős rendszerek (R 34)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. Olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy túlnyomás alakuljon ki a sűrített levegős rendszerek bármely részében és ott, ahol a vízköpenyek, légsűrítők és hűtőberendezések burkolata vagy háza veszélyes túlnyomás alá kerülhet a sűrített levegő átszivárgása miatt, ami a sűrített levegős rendszer nem megfelelő záródásai miatt következik be. Minden rendszert megfelelő biztonsági berendezéssel kell ellátni.

2. A belső égésű főüzemi motorok fő indítóberendezéseit a megfelelő módon védeni kell az indítólevegő-csövekben keletkező lángvisszacsapástól és belső robbanástól.

3. Az indítólevegő kompresszorainak kivezetőcsöveit közvetlenül az indító légtartályokba kell bekötni, és a légtartályok indító kivezetőcsöveit pedig, amelyek a fő- és segédmotorokhoz vezetnek, teljesen el kell különíteni a kompresszor kivezetőcső-rendszerétől.

4. A lehető legkisebbre kell csökkenteni az olaj bejutásának esélyét a sűrítettlevegő-rendszerekbe, a vízmentesítésüket pedig meg kell oldani.

15. II-1/C/15. szabály: Zaj elleni védelem (R 36) ( 6 )

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ, A II-1/A-1/4. SZABÁLY HATÁLYA ALÁ NEM TARTOZÓ HAJÓK

Intézkedéseket kell hozni a gépek zajának elfogadható szintre való csökkentése érdekében a gépterekben. Amennyiben ezt a zajt nem tudják megfelelően csökkenteni, a zajforrást alkalmas eszközökkel hangszigetelni kell, vagy zajvédett teret kell kialakítani, amennyiben az adott térben személyzet dolgozik. Azt a személyzetet, amelynek be kell lépnie ezekbe a terekbe, fülvédővel kell ellátni.

16. II-1/C/16. szabály: Felvonók

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A személy- és teherfelvonóknak méretük, elrendezésük, az utasok száma és/vagy az áruk mennyisége tekintetében minden egyes esetben és minden berendezéstípusra vonatkozóan meg kell felelniük a lobogó szerinti állam hatóságai által megállapított követelményeknek.

2. A lobogó szerinti állam hatóságai jóváhagyják a szerelési tervrajzokat és a karbantartási utasításokat, beleértve az időszakos szemlékre vonatkozó rendelkezéseket, a használatbavétel előtt pedig ellenőrzik és jóváhagyják a berendezést.

3. A jóváhagyást követően a lobogó szerinti állam hatóságai bizonyítványt állítanak ki, amelyet a hajón kell tartani.

4. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy az időszakos szemléket egy, a hatóságok vagy egy elismert szervezet által felhatalmazott szakértő végezze el. D.

D. RÉSZ

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

1. II-1/D/1. szabály: Általános rendelkezések (R 40)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A villamos berendezések esetében: 1. a hajó szokványos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes segédüzemi villamos szolgáltatást a vészüzemi áramforrás igénybevétele nélkül kell biztosítani; 2. a biztonsághoz elengedhetetlen villamos berendezéseknek vészhelyzetekben különböző üzemi feltételek mellett is működőképesnek kell lenniük; és 3. biztosítani kell az utasok, a személyzet és a hajó biztonságát villamos veszély esetén.

2. A lobogó szerinti állam hatóságai meghozzák a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a villamos berendezésekre vonatkozó rész rendelkezéseinek egységes megvalósítását és alkalmazását ( 7 ).

2. II-1/D/2. szabály: A villamos áram és a világítás forrása (R 41)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Azokat a C. és D. osztályú új hajókat, amelyeken a hajó biztonsága szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, illetve azokat a B. osztályú új és meglévő hajókat, amelyeken a hajó biztonsága és hajtása szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, kettő vagy több főüzemi áramfejlesztő gépcsoporttal kell felszerelni, hogy a fent említett berendezések működtetése akkor is biztosítható legyen, ha az egyik gépcsoport meghibásodik.

2.1. A villamos főáramforrás látja el a fő villamos világítási rendszert, amely a hajó azon részeit világítja meg, amely az utasok vagy a személyzet számára megközelíthető, és amelyet azok használnak.

2.2. A fő villamos világítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a főüzemi áramforrást, az adott esetben hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a főkapcsolótáblát és a fő világítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén a II-1/D/3. szabályban előírt vészvilágítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

2.3. A vészvilágítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a vészüzemi áramforrást, adott esetben a hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a vészüzemi kapcsolótáblát és a vészvilágítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén az ebben a II-1/D/2. szabályban előírt fő villamos világítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

3. A főkapcsolótáblát az egyik fő áramfejlesztő gépcsoporttól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy - amennyire kivitelezhető - a szokásos villamos energiaellátást csak az a tűz vagy sérülés akadályozhassa, amely az áramfejlesztő gépcsoportot és a kapcsolótáblát magában foglaló terekben alakult ki.

2012. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

4. A 2012. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajókon kiegészítő megvilágítást kell kialakítani minden helységben, amely egyértelműen mutatja a kijáratot, lehetővé téve az utasok számára az ajtók megtalálását. Amennyiben a kabin rendes világításának áramellátása megszűnik, a kiegészítő világításnak automatikusan be kell kapcsolnia és legalább 30 percig üzemelnie kell, akár vészüzemi, akár saját áramforrásból.

3. II-1/D/3. szabály: A vészüzemi áramforrás (R 42)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden hajót fel kell szerelni egy vészüzemi áramforrással és vészüzemi kapcsolótáblával, amely egy olyan jól hozzáférhető helyen van elhelyezve a válaszfalfedélzet felett, amely nem határos A. kategóriájú géptérrel vagy azokkal a terekkel, amelyekben a főüzemi áramforrást vagy a főkapcsolótáblát helyezték el. 1. Az első bekezdés követelményeinek nem kell megfelelni, amennyiben a hajót két teljesen különálló, legalább egy vízmentes, tűzálló részleggel és két válaszfallal vagy olyan alternatív építménnyel elkülönített géptérrel tervezték, amely azonos szintű biztonságot garantál, és amennyiben valamennyi géptér saját generátorral és hozzá tartozó kapcsolótáblával rendelkezik.

2. A vészüzemi áramforrás lehet egy akkumulátor, amely újratöltés vagy túlzott mértékű feszültségveszteség nélkül megfelel az 5. bekezdés követelményeinek, vagy pedig egy generátor, amely megfelel az 5. bekezdés követelményeinek, és amelyet egy független, legalább 43 °C lobbanáspontú tüzelőanyaggal hajtott belsőégésű motor működtet, amelyet az új hajók esetében automatikus indítószerkezettel, a meglévő hajók esetében pedig jóváhagyott indítószerkezettel, továbbá a 6. bekezdésnek megfelelően átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrással láttak el.

3. A vészüzemi áramforrást úgy kell kialakítani, hogy hatékonyan működjön akkor is, ha a hajó dőlésszöge 22,5°, vagy ha a hajó hosszirányú billenése az egyenes úszáshelyzethez viszonyítva 10° A vészüzemi áramfejlesztő gépcsoport(ok) beindítható(k) legyen(ek) bármilyen hideg körülmények között, ami a hajó üzemeltetése során előfordulhat, új hajók esetén pedig automatikusan is beindítható(k) legyen(ek).

4. A vészüzemi kapcsolótáblát úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legközelebb legyen a vészüzemi áramforráshoz.

5. Az 1. bekezdésben előírt vészüzemi áramforrás: 1. alkalmas arra, hogy a következő időtartamon át működjön: osztályú (új és meglévő) hajók esetében 12 órán át, osztályú (új) hajók esetében 6 órán át, osztályú (új) hajók esetében 3 órán át; 2. különösen alkalmas arra, hogy egyidejűleg ellássa a következő szolgáltatások fogyasztóit a hajóosztályonként fent megadott időtartamoknak megfelelően: a) egy önálló, gépi vezérlésű fenékvízszivattyút és az egyik tűzoltó szivattyút; b) a vészvilágítást: 1. minden gyülekezési vagy beszállóhelyen, és a hajóoldalak mentén, a III/5. szabály 3. bekezdésének előírásai szerint; 2. a gyülekezési vagy beszállóhelyekhez vezető folyosóknál, lépcsőknél vagy kijáratoknál; 3. a gépterekben és azon a helyen, ahová a vészüzemi generátort telepítették; 4. a vezérlőállásokon, ahol a rádió és a fő navigációs berendezések találhatók; 5. a II-2/B/16 rendelet 1.3.7. bekezdésében és a II-2/B/6 rendelet 1.7. albekezdésében előírtak szerint; 6. a tűzvédelmi felszerelések tárolóhelyein; 7. az a) pontban meghatározott önálló, gépivezérlésű fenékvízszivattyúnál és az egyik tűzoltó szivattyúnál, valamint motorjainak indító helyén; c) a hajó navigációs lámpáit; d) 1. minden hírközlő berendezést; 2. az általános riasztóberendezést; 3. a tűzjelző rendszert; és 4. minden olyan riasztóberendezést, amelyre vészhelyzet esetén szükség van, amennyiben azok a hajó fő áramfejlesztő gépcsoportjától kapják a villamos energiát; e) adott esetben a hajó vízpermettel oltó szivattyúját, amennyiben villamos árammal működik; és f) a hajó nappali jelzőfényeit, amennyiben azokat a hajó központi áramforrásáról működtetik; 3. fél órán át képes működtetni a gépi vezérlésű vízmentes ajtókat a hozzájuk tartozó vezérlőberendezéssel, jelző és riasztó áramkörökkel együtt.

6. A 2. bekezdésben előírt átmeneti vészüzemi áramforrás egy akkumulátorból áll, amely a vészhelyzetben való felhasználásra alkalmas helyen van elhelyezve, és újratöltés vagy mértékű feszültségveszteség nélkül fél órán át működtetni tudja a következőket: a) e II-1/D/3. szabály 2. b) 1. bekezdésében előírt világítás; b) a II-1/B-2/13. szabály 7.2. és 7.3. bekezdésében előírt vízmentes ajtók, de nem szükségszerűen egyidejűleg, hacsak nem áll rendelkezésre egy különálló ideiglenesen tárolt áramforrás; és c) a II-1/B-2/13. szabály 7.2. bekezdésében előírt vezérlő, jelző és riasztó áramkörök.

7. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: Amennyiben villamos energia szükséges a hajtás helyreállításához, annak teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy mozgásképtelen állapotból az áramforrás kiesését követő 30 percen belül - adott esetben egyéb gépekkel együtt - helyreállítsa a hajó hajtását.

4. II-1/D/4. szabály: Kiegészítő vészvilágítás a ro-ro hajók számára (R 42-1)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A II-1/D/3. szabály 5.2.b) albekezdésben előírt vészvilágítás mellett minden ro-ro raktérrel vagy speciális kategóriájú terekkel rendelkező hajón:

1. minden utasteret és folyosót el kell látni olyan kiegészítő villanyvilágítással, amely legalább három órán át működik, a hajó bármely dőlésszöge esetén akkor, ha minden más áramforrás meghibásodik. A megvilágítást úgy kell felszerelni, hogy a menekülési útvonalak jól láthatók legyenek. A kiegészítő világítás áramforrásául olyan akkumulátoroknak kell szolgálniuk, amelyek a világítóegységekben vannak elhelyezve, és - amennyiben kivitelezhető - folyamatosan töltődnek a vészkapcsolótábláról. A lobogó szerinti állam hatóságai más, legalább ennyire hatékony megvilágítási rendszert is elfogadhatnak. A kiegészítő megvilágítást úgy kell kialakítani, hogy a lámpa meghibásodása azonnal látható legyen. Az akkumulátorokat bizonyos időközönként ki kell cserélni, figyelembe véve az üzemi környezet által meghatározott élettartamukat; és

2. a személyzeti lakótér minden folyosóját, pihenőtereit és minden használatban lévő munkaterületet egy hordozható, újratölthető akkumulátorral működő lámpával kell felszerelni, kivéve, ha az 1. bekezdésben előírt kiegészítő vészvilágítás fel van szerelve.

5. II-1/D/5. szabály: Óvintézkedések áramütés, tűz és egyéb villamos eredetű veszély megelőzésére (R 45)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A villamos gépek vagy berendezések szabadon álló fémrészeit, amelyek nem lehetnek feszültség alatt, de meghibásodás esetén feszültség alá kerülhetnek, földelni kell, kivéve, ha a gépeket vagy berendezéseket: 1. 50 V-nál kisebb feszültségű egyenárammal, vagy a vezetők között mért 50 V négyzetes középértékű egyenárammal látják el; az autotranszformátor e feszültségnek az elérésére nem használható fel; vagy 2. a mindössze egy fogyasztót ellátó biztonsági szigetelő transzformátor által előállított, 250 V-ot meg nem haladó feszültségű árammal látják el; vagy 3. a kettős szigetelés elvének megfelelően építik.

2. Minden villamos készüléket úgy kell kivitelezni és felszerelni, hogy megfelelő kezelés és érintés esetén ne okozzon sérülést.

3. A kapcsolótáblák oldalait és hátsó részét, és ahol szükséges, az elejét is megfelelő védelemmel kell ellátni. A szabadon álló, feszültség alatt lévő részek, amelyek földelt feszültsége meghaladja az 1.1 bekezdésben meghatározott feszültséget, nem kerülhet a kapcsolótábla elülső oldalára. Ahol szükséges, a kapcsolótábla elülső és hátsó oldalát nem vezető szőnyeggel vagy padlóráccsal látják el.

4. A nem földelt ellátórendszerekben olyan berendezést kell felszerelni, amely figyeli a földelési szintet, és hallható vagy látható jelzést ad, ha a szigetelés értékei szokatlanul alacsonyak.

5.1. A fém páncélburkolatoknak és a kábelek védőburkolatának villamosan folyamatosnak és földeltnek kell lennie.

5.2. Minden villamos kábelnek és a készülékeken kívül található vezetéknek nehezen éghető anyagból kell készülnie, s úgy kell felszerelni azokat, hogy az ne rontsa ezt a tulajdonságukat. Amennyiben különös alkalmazási célok elérése érdekében szükséges, a lobogó szerinti állam hatóságai olyan különleges kábelek, pl. nagyfrekvenciás kábelek felhasználását engedélyezhetik, amelyek nem felelnek meg a fenti előírásoknak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5.3. A főüzemi, illetve a vészüzemi áramellátást, a világítást, a belső kapcsolattartást vagy jelzéseket ellátó kábeleket és vezetékeket, amennyire kivitelezhető, a konyhán, mosodákon, A. kategóriájú géptereken és azok aknáin, vagy más rendkívül tűzveszélyes területen kívül kell elvezetni. Az új és a meglévő ro-ro személyhajókra 1998. július 1-je vagy azt követően felszerelt vészjelzőket és hangosbeszélő rendszereket a lobogó szerinti állam hatóságai hagyják jóvá, tekintettel az IMO ajánlásaira. A tűzoltó szivattyúkat a vészüzemi kapcsolótáblával összekötő kábeleket úgy kell kialakítani, hogy tűzállóak legyenek, amennyiben azok fokozottan tűzveszélyes tereken haladnak keresztül. Ahol kivitelezhető, ezeket a kábeleket úgy kell fektetni, hogy ne váljanak üzemképtelenné, ha a válaszfalak a szomszédos térben keletkezett tűz miatt felhevülnek.

6. A kábeleket és vezetékeket úgy kell felszerelni és rögzíteni, hogy elkerüljék a súrlódási vagy egyéb károsodást. A vezetők végződéseit és csatlakozásait úgy kell kivitelezni, hogy az eredeti villamos, mechanikai, lángkésleltetési és, ahol szükséges, tűzálló tulajdonságaik megmaradjanak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

7.1. Minden különálló áramkört rövidzárlat és túlterhelés elleni védelemmel kell ellátni, kivéve a II-1/C/6. és II-1/C/7. szabályban engedélyezett eseteket.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7.2. A világítási szerelvényeket úgy kell elhelyezni, hogy megakadályozzák a hőmérséklet-emelkedést, ami károsítaná a kábeleket és vezetékeket, valamint hogy a környező anyagok ne melegedjenek fel túlzott mértékben.

8.1. Az akkumulátorokat megfelelő helyiségben kell elhelyezni, az elsődlegesen az elhelyezésükre szolgáló tereket pedig annak megfelelően kell kialakítani és hatékonyan kell szellőztetni.

8.2. Ezekben a helyiségekben nem engedélyezett olyan villamos vagy egyéb berendezések alkalmazása, amelyek a tűzveszélyes gőzök meggyulladásához vezethetnek.

9. Az áramelosztó rendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyik függőleges főzónában keletkező tűz az A. rész II-2/A/2. szabály 9. bekezdésében meghatározottak szerint ne akadályozza a másik függőleges zónában a fontos berendezések biztonságát. Ezen előírás akkor teljesül, ha az ezeken a zónákon áthaladó fő- és vészüzemi villamos vezetékeket mind vízszintesen, mind függőlegesen a lehető legtávolabb vezetik egymástól.

2012. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

10. Nem szabad elektromos készülékeket olyan terekben elhelyezni, ahol gyúlékony keverékek felgyülemlésére lehet számítani, így az elsődlegesen az akkumulátorok elhelyezésére használt részlegekben, a festék-, illetve acetilén-tárolókban és hasonló rendeltetésű helységekben, azon esetek kivételével, amikor a hatóságok meggyőződtek arról, hogy a készülékek: 1. alapvető fontossággal bírnak az üzemeltetés szempontjából; 2. jellegükből kifolyólag nem lobbantják be a kérdéses keverékeket; 3. megfelelnek a helység adottságainak; és 4. megfelelő tanúsítvánnyal rendelkeznek a környezetükben várhatóan jelen lévő poros, gőzös és gázos közegben való biztonságos működésről.

E. RÉSZ

AZ IDŐSZAKOSAN FELÜGYELET NÉLKÜL HAGYOTT GÉPTEREKKEL RENDELKEZŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ KIEGÉSZÍTŐ KÖVETELMÉNYEK

Különleges megfontolások (R 54)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A lobogó szerinti állam hatóságainak meg kell vizsgálniuk, hogy a B., C. és D. osztályú új és B. osztályú meglévő hajók gépterei időszakosan felügyelet nélkül hagyhatók-e vagy sem, és amennyiben igen, szükség van-e az e szabályban megállapítottakon kívül kiegészítő követelményekre annak érdekében, hogy a szokásos módon felügyelt terek számára megfelelő biztonságot érjenek el.

1. II-1/E/1. szabály: Általános rendelkezések (R 46)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a hajó biztonsága minden hajózási körülmény esetén, beleértve a manőverezést is, megegyezzen azoknak a hajóknak a biztonságával, amelyek gépterében állandó kezelőszemélyzet van.

2. Megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a berendezések megbízhatóan működjenek, és hogy kielégítő rendelkezések biztosítsák a rendszeres ellenőrzést és a tervszerű próbákat, amelyek a folyamatos megbízható működést szavatolják.

3. Minden hajón okmányokkal kell igazolni azt, hogy az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel is megfelelően működik.

2. II-1/E/2. szabály: Tűzvédelmi intézkedések (R 47)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. Megfelelő berendezéseket kell kialakítani, amelyek időben érzékelik és jelzik a tüzet: 1. a kazántáplevegő vezeték burkolatában és kilépőnyílásaiban (felszálló vezetékek); és 2. a hajót hajtó gépek öblítőlevegő részeiben, hacsak ezt az adott esetben nem találják szükségtelennek.

2. A 2250 kW vagy annál nagyobb teljesítményű, illetve a 300 mm-esnél nagyobb furatú belsőégésű motorokat el kell látni forgattyúházolajköd-érzékelőkkel vagy csapágyhőmérséklet-ellenőrző berendezéssel, illetve hasonló készülékkel.

3. II-1/E/3. szabály: Elárasztás elleni védelem (R 48)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekben a fenékvízkutakat úgy kell elhelyezni és figyelni, hogy a szokásos úszáshelyzet és dőlési szög mellett a folyadékok felgyülemlése jól érzékelhető legyen, a fenékvízkutak pedig kellően nagyok, hogy könnyen befogadják a felügyelet nélküli időszakokban átlagos körülmények között összegyűlt mennyiséget.

2. Ahol a fenékvízszivattyúk automatikusan beindíthatók, megfelelő berendezéssel jelezni kell, ha a folyadék beáramlása nagyobb, mint a szivattyú kapacitása, vagy ha a szivattyú gyakrabban üzemel, mint az általában várható. Ezekben az esetekben kisebb fenékvízkutak alkalmazását kell engedélyezni a kritikus időszakok áthidalására. Ahol automatikusan vezérelt fenékvízszivattyúk működnek, különös figyelmet kell fordítani az olajszennyeződés megelőzését szolgáló követelményekre.

3. A tengervíz-beömlőnyílásokat, a merülésvonal alatti lefolyókat vagy egy injektoros fenékvíz-elvezető rendszert kiszolgáló szelep vezérlőberendezését úgy kell elhelyezni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az eléréséhez és működtetéséhez, amennyiben a víz beáramlik a térbe. Amennyiben a teljes terhelés alatt álló hajón ez a helyiség teljesen elárasztódhat, a vezérlőberendezéseket e szint fölött kell elhelyezni.

4. II-1/E/4. szabály: A hajót hajtó gépek vezérlése a parancsnoki hídról (R 49)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A hajócsavar tolóereje irányának, sebességének és amennyiben alkalmazható, a hajócsavarszárnyak állásának minden hajózási körülmény között teljes mértékben vezérelhetőnek kell lennie a parancsnoki hídról, beleértve a manőverezést is. 1. A független hajócsavarok távvezérlését és minden ezzel összefüggő folyamatot egy külön vezérlőberendezés végzi valamennyi kiszolgálóberendezés automatikus működtetésével - beleértve adott esetben a hajtóművek túlterhelésének megakadályozását is. 2. A főgépeket a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel kell ellátni, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől.

2. A parancsnoki hídról a hajót hajtó gépeknek adott utasításokat jelezni kell a főgépek vezérlőtermében vagy a gép vezérlőállásában.

3. A hajót hajtó gépek távvezérlésére egy időben csak egy helyről legyen mód; ezeken a helyeken megengedettek az egymással összekapcsolt vezérlőállások. Minden helyen fel kell szerelni egy kijelzőt, amely mutatja, hogy melyik vezérlőhelyről irányítják a hajtóművet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átadása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyiségében engedélyezett. Ez a rendszer olyan berendezéseket is magában foglal, amelyek meggátolják, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést egyik helyről a másikra adják át.

4. A hajó biztonságos működéséhez elengedhetetlen gépek helyi vezérlése szükséges még akkor is, ha az automatikus vagy távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik.

5. Az automatikus távvezérlő rendszert úgy kell kialakítani, hogy meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. Amennyiben kivitelezhető, a hajócsavar tolóerejének előre beállított sebessége és iránya ne változzon a helyi vezérlés működése alatt.

6. A parancsnoki hídon jelzőműszereket kell elhelyezni, amelyek: 1. nem állítható szárnyú hajócsavar esetén mutatják a hajócsavar sebességét és forgásirányát; vagy 2. mutatják a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését állítható szárnyú hajócsavar esetén.

7. Az egymást követő sikertelen önindítások számát korlátozni kell annak érdekében, hogy elegendő indítólevegő-nyomást biztosítsanak. Egy jelzőkészüléket kell beépíteni, amely figyelmeztet az indítólevegő alacsony nyomására, s jelzi, hogy a hajtómű még beindítható.

5. II-1/E/5. szabály: Kommunikáció (R 50)

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

A szóbeli kapcsolattartás megbízható berendezéseit kell kialakítani a főgépek vezérlőterme vagy a főgép vezérlőállása, a parancsnoki híd és a géptisztek lakótere között.

6. II-1/E/6. szabály: Riasztórendszer (R 51)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A riasztórendszer jelzést ad minden figyelmet igénylő hibáról, és: 1. hallható figyelmeztető jelet ad a hajtómű vezérlőhelyiségében vagy a hajtómű vezérlőállásában, és a megfelelő helyen láthatóan is jelez minden riasztást; 2. egy választókapcsoló segítségével kapcsolatot tart a géptisztek közös helyiségeivel és az összes géptiszt kabinjával úgy, hogy legalább egy helyiséggel biztosított legyen a kapcsolat. Egyéb egyenértékű helyettesítő megoldások is engedélyezhetők; 3. minden olyan esetben egy hallható és látható jelzést hoz működésbe a parancsnoki hídon, amikor az ügyeletes tiszt beavatkozására vagy figyelmére van szükség; 4. amennyire kivitelezhető, önellenőrző re tervezik meg; és 5. működésbe hozza a II-1/C/10. szabályban előírt, a géptiszteket riasztó berendezést, ha meghatározott időn belül helyben nem figyeltek fel a riasztásra.

2.1. Biztosítani kell a riasztórendszer folyamatos áramellátását, s úgy kell kialakítani, hogy egy automata váltókapcsolóval rendelkezzen, amely átvált a tartalék áramforrásra, amennyiben a rendes áramellátás megszűnik.

2.2. A riasztórendszer rendes áramellátásának hibáját egy riasztó jelzi.

3.1. A riasztórendszernek egy időben több hiba jelzésére is képesnek kell lennie, az egyik riasztás fogadása pedig nem akadályozhatja a többi riasztás jelzését.

3.2. A riasztások fogadását az 1. bekezdésben meghatározott állásokban és azon helyeken is, ahol a riasztás történt, jelezni kell. A riasztás addig tart, amíg azt nem fogadják, a riasztás látható jelzései pedig addig maradnak működésben, amíg a hibát ki nem javították. Ekkor a riasztóberendezés automatikusan önműködően visszaáll a rendes működési állapotba.

7. II-1/E/7. szabály: Biztonsági rendszerek (R 52)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Olyan biztonsági rendszert kell létrehozni, amely biztosítja, hogy a gépek vagy a kazán üzemének közvetlen veszélyt jelentő zavara esetén a berendezés adott része automatikusan leáll, a riasztás pedig bekapcsolódik. A főgépek automatikus leállítása csak azokban az esetekben engedélyezett, amelyek komoly sérüléshez, teljes üzemképtelenséghez vagy robbanáshoz vezethetnek. Ahol a főgépek leállítását érvényteleníteni képes berendezéseket szereltek fel, azokat úgy kell kialakítani, hogy kiküszöböljék a nem szándékolt működtetést. Láthatóan jelezni kell, ha az érvénytelenítés aktiválva van. A gépek önműködő leállító- és lassítóberendezéseit el kell különíteni a riasztóberendezésektől.

8. II-1/E/8. szabály: A gépekre, a kazánra és a villamos berendezésekre vonatkozó különleges követelmények (R 53)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A főüzemi áramforrásnak meg kell felelnie a következő követelményeknek: 1. amennyiben a villamos áramellátást általában egy generátor tudja biztosítani, megfelelő terheléscsökkentő berendezéseket kell felszerelni annak érdekében, hogy biztosítsák a hajó hajtása, a kormányzás és a hajó biztonsága szempontjából szükséges berendezések ellátásának zavartalanságát. Abban az esetben, ha a működő generátor leáll, megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy egy megfelelő teljesítményű tartalékgenerátor automatikusan beinduljon és a főkapcsolótáblára kapcsolódjon, s ellássa a főgépeket és a kormányzást, valamint gondoskodjon a hajó biztonságáról azzal, hogy automatikusan beindítja a szükséges segédberendezéseket, adott esetben lépcsőzetesen; 2. amennyiben a villamos energiaellátást egynél több generátor egyidejű, egymással párhuzamos működése biztosítja, akkor pl. a terhelés csökkentésével gondoskodni kell arról, hogy az egyik áramfejlesztő gépcsoport leállása esetén a fennmaradó gépcsoportok túlterhelés nélkül működjenek, biztosítva ezzel a hajó hajtását, a kormányzást és a hajó biztonságát.

2. Amennyiben a hajó hajtásához nélkülözhetetlen egyéb segédüzemi berendezések működéséhez tartalék (készenléti) gépekre van szükség, automatikus váltóberendezéseket kell felszerelni.

9. II-1/E/9. szabály: Automatikus vezérlő- és riasztóberendezés (R 53.4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A vezérlőrendszert úgy kell kialakítani, hogy a főgép és segédüzemi berendezéseinek működéséhez szükséges szolgáltatásokat a szükséges automatikus berendezések biztosítsák.

2. Az automatikus átváltáskor figyelmeztető jelzést kell adni.

3. Egy, a II-1/E/6. szabálynak megfelelő, az összes, nyomással, hőmérséklettel, folyadékszinttel és egyéb lényeges paramétert figyelő riasztórendszert kell felszerelni.

4. Egy központi vezérlőállást kell kialakítani a szükséges riasztópanelekkel és a riasztásokat jelző műszerekkel.

5. Amennyiben a főgép szempontjából alapvető belsőégésű motorok sűrített levegővel indulnak, az indítólevegő előírt nyomásszintjének biztosítására megfelelő berendezéseket kell biztosítani.

G. RÉSZ

ALACSONY LOBBANÁSPONTÚ ÜZEMANYAGOT HASZNÁLÓ HAJÓK

1. II-1/G/1. szabály: Az alacsony lobbanáspontú üzemanyagot használó hajókra vonatkozó követelmények (R 57)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS [B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ] HAJÓK

A II-2/A/10 szabály 1.1. albekezdése szerint egyébként megengedettnél alacsonyabb lobbanáspontú gáznemű vagy folyékony tüzelőanyag használatára átalakított hajóknak, valamint azoknak a hajóknak, amelyekre vonatkozóan vállalják az ilyen tüzelőanyag használatát, az építésük dátumától függetlenül a SOLAS-egyezmény II-1/2.28. szabályában meghatározottak szerint meg kell felelniük az IGF-szabályzat követelményeinek.

II-2. FEJEZET

TŰZVÉDELEM, TŰZÉRZÉKELÉS ÉS TŰZOLTÁS

A. RÉSZ

ÁLTALÁNOS

1. II-2/A/1. szabály: Alapelvek (R 2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. E fejezet tűzbiztonsági célkitűzései a következők: 1. a tűz és a robbanás megelőzése; 2. a tűz által okozott életveszély csökkentése; 3. a tűz által a hajóban, a rakományban és a környezetben bekövetkezhető kár veszélyének csökkentése; 4. a tűz és a robbanás megfékezése, ellenőrzés alatt tartása és kioltása a kialakulás helyén; és 5. megfelelő és könnyen elérhető menekülési útvonalak biztosítása az utasok és a személyzet számára.

2. Az 1. bekezdésben felsorolt tűzbiztonsági célkitűzések elérése érdekében az e fejezet szabályaira a következő alapelvek a mérvadóak, és - figyelembe véve a hajók típusát és a lehetséges tűzveszélyeket - ezek valósulnak meg a szabályokban: 1. a hajó felosztása függőleges főzónákra hőszigetelő és szerkezeti határvonalakkal; 2. a lakóterek elkülönítése a hajó fennmaradó részeitől hőszigetelő és szerkezeti határvonalakkal; 3. a gyúlékony anyagok korlátozott használata; 4. a tűz érzékelése a kialakulás helyén; 5. a tűz behatárolása és eloltása a kialakulás helyén; 6. a menekülési utak védelme és a tűzhöz való hozzáférés biztosítása a tűzoltás érdekében; 7. a tűzoltó berendezések gyors elérhetősége; 8. az éghető rakománygőzök meggyulladása veszélyének minimálisra csökkentése.

3. Az 1. bekezdésben felsorolt tűzvédelmi célkitűzések elérését úgy kell biztosítani, hogy a hajók megfelelnek az e fejezetben előírt követelményeknek, illetve olyan alternatív kivitelezéssel és rendszerekkel rendelkeznek, amelyek megfelelnek az 1974. évi SOLAS-egyezmény átdolgozott II-2. fejezete F. részének, amelyet a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra kell alkalmazni. A hajó akkor tekinthető a 2. bekezdésben felsorolt működési követelményeknek megfelelőnek, és akkor éri el az 1. bekezdésben megállapított tűzbiztonsági célkitűzéseket, amennyiben: 1. a hajó kivitelezése és felépítése megfelel az e fejezet lényeges, elfogadott követelményeinek; 2. a hajó kivitelezését és felépítését egészében felülvizsgálták és jóváhagyták az 1974. évi SOLAS-egyezmény átdolgozott II-2. fejezet F. részének megfelelően, amelyet a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra kell alkalmazni; 3. a hajó kivitelezésének és felépítésének egy részét vagy részeit felülvizsgálták és jóváhagyták a fent említett SOLAS-egyezmény átdolgozott II-2. fejezet F. részének megfelelően, a hajó fennmaradó részei pedig megfelelnek az e fejezet lényeges elfogadott követelményeinek.

4. Minden hajónak, amelyen aa 2009/45/EK irányelv 2. cikkének zh) pontja értelmében jelentős mértékűnek nem minősülő javítást, átépítést, változtatást vagy azzal összefüggő átalakítást végeznek, továbbra is meg kell felelnie legalább azoknak a követelményeknek, amelyek korábban érvényesek voltak rájuk.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5. A 4. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajóknak, amennyiben javítást, átépítést, változtatást vagy azokkal összefüggő átalakítást végeztek rajtuk, meg kell felelniük a következő követelményeknek: 1. az összes, a hajón felhasznált anyagnak meg kell felelnie a B. osztályú új hajókon alkalmazott anyagokra vonatkozó követelményeknek; és 2. minden javításnak, átépítésnek, változtatásnak vagy az azokkal összefüggő átalakításnak, amennyiben 50 tonnánál nagyobb mennyiségű anyag kicserélésével jár, a II-2/B/16. szabályban előírtak kivételével, a B. osztályú új hajókra alkalmazandó követelményeknek kell megfelelnie.

2. II-2/A/2. szabály: Fogalommeghatározások (R 3)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Nem éghető anyagnak minősül az az anyag, amely kb. 750 °C hőmérsékletre melegítve nem gyullad meg, vagy nem bocsát ki olyan mennyiségű tűzveszélyes gőzt, amely öngyulladáshoz vezetne; ez egy olyan tűzállósági vizsgálattal állapítható meg, amelyet az "Átdolgozott ajánlás a tengerhajózási építőanyagok nem éghető anyaggá minősítésének vizsgálati módszereiről" című IMO A.799(19) határozatának megfelelően végeznek el. Minden más anyag éghető anyagnak minősül.

1.a. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK ESETÉBEN: Nem éghető anyag azt az anyagot jelenti, amely körülbelül 750 °C hőmérsékletre melegítve nem gyullad meg, vagy nem bocsát ki olyan mennyiségű tűzveszélyes gőzt, amely öngyulladáshoz vezetne; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően történik. Minden más anyag éghető anyagnak minősül.

2. A szabványos tűzállósági vizsgálat során az érintett válaszfalak vagy fedélzetek mintáit egy vizsgálati kemencében olyan hőmérsékletnek teszik ki, amely megközelíti a szabványos idő-hőmérséklet diagramot. A minta felülete legalább 4,65 m2, magassága (vagy a fedélzet hossza) pedig legalább 2,44 méter, ami a leginkább hasonlít a tényleges szerkezeti felépítésre, s lehetőség szerint legalább egy csomópontot tartalmaz. A szabványos idő-hőmérséklet diagramot a következő, a kemence belső hőmérsékletének pontjain át húzott folytonos görbe határozza meg: a kemence kezdeti belső hőmérséklete: 20 °C az első 5 perc elteltével: 576 °C 10 perc elteltével: 679 °C 15 perc elteltével: 738 °C 30 perc elteltével: 841 °C 60 perc elteltével: 945 °C

2a. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK ESETÉBEN: A szabványos tűzállósági vizsgálat során az érintett válaszfalak és fedélzetek mintáit egy vizsgálati kemencében olyan hőmérsékletnek teszik ki, amely megközelíti a szabványos idő-hőmérséklet diagramot. A vizsgálati módszereket a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően végzik el.

3. Az "A" osztályú térelválasztók azok a válaszfalak és fedélzetek, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek: 1. acélból vagy egyéb ezzel egyenértékű anyagból készülnek; 2. a megfelelő módon megerősítettek; 3. úgy vannak megépítve, hogy az egyórás szabványos tűzállósági vizsgálat végéig ellenálljanak a füst és láng áthatolásának; 4. engedélyezett nem éghető anyagokkal szigetelik úgy, hogy a védett oldal átlaghőmérséklete nem emelkedik 140 °C-kal a kezdeti hőmérséklet fölé, a hőmérséklet pedig egyetlen ponton sem, így a csomópontnál sem, emelkedik 180 °C-kal az eredeti hőmérséklet fölé az alábbiakban felsorolt időtartamok alatt: "A-60" osztály: 60 perc, "A-30" osztály: 30 perc, "A-15" osztály: 15 perc, "A-0" osztály: 0 perc. 5. A lobogó szerinti állam hatóságai előírják a válaszfal vagy a fedélzet mintájának vizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó fent előírt követelményeknek az IMO A.754(18) határozatának megfelelően. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében az "IMO A.754(18) határozata" szöveg helyébe a "Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata" lép.

4. A "B" osztályú térelválasztók azok a válaszfalak, fedélzetek, mennyezetek vagy burkolatok, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek: 1. úgy vannak megépítve, hogy a szabványos tűzállósági vizsgálat első félórájának végéig ellenálljanak a füst és láng áthatolásának; 2. úgy vannak szigetelve, hogy a védett oldal átlaghőmérséklete nem emelkedik 140 °C-kal a kezdeti hőmérséklet fölé, a hőmérséklet pedig egyetlen ponton sem, így a csomópontnál sem, emelkedik 225 °C-kal az eredeti hőmérséklet fölé az alábbiakban felsorolt időtartamok alatt: "B-15" osztály: 15 perc, "B-0" osztály: 0 perc; 3. engedélyezett nem éghető anyagokból készülnek, a "B" osztályú térelválasztó megszerkesztése és összeszerelése során felhasznált összes anyag pedig nem éghető összetevőkből készül, kivéve azokat az éghető furnérokat, amelyek abban az esetben engedélyezettek, ha megfelelnek az e fejezet egyéb követelményeinek; 4. a lobogó szerinti állam hatóságai előírják a térelválasztó mintájának vizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó fent előírt követelményeknek az IMO A.754(18) határozatának megfelelően. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében az "IMO A.754(18) határozata" szöveg helyébe a "Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata" lép.

5. A "C" osztályú térelválasztó az engedélyezett nem éghető anyagokból készült térelválasztót jelenti. Ezeknek nem kell megfelelniük sem a füst- és lángáteresztésre, sem pedig a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó követelményeknek. Az éghető furnérok alkalmazása megengedett, amennyiben az megfelel az e fejezet egyéb követelményeinek.

6. Az összefüggő "B" osztályú mennyezet és burkolat azt a "B" osztályú mennyezetet és burkolatot jelenti, amely egy "A" vagy "B" osztályú térelválasztóban végződik.

8. Az alacsony lángterjedés azt jelenti, hogy az ilyen megjelölésű felület megfelelően korlátozza a láng terjedését; ezt az IMO A.653 (16) határozatának megfelelően a válaszfal, a mennyezet és a fedélzet burkolóanyagain végrehajtott tűzvizsgálat határozza meg.

8a. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK ESETÉBEN: Az alacsony lángterjedés azt jelenti, hogy az ilyen megjelölésű felület megfelelően korlátozza a lángok terjedését; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata alapján történik.

9. Függőleges főzónák azok a szakaszok, amelyek a hajótestet, a felépítményeket és a fedélzeti házakat az "A" osztályú térelosztókkal részekre osztják, átlagos hosszúságuk és szélességük pedig általában nem haladja meg a 40 métert.

10. Lakóterek azok a terek, amelyek közös helyiségként szolgálnak, ilyenek még a folyosók, a mosdók, a kabinok, az irodák, a betegellátó helyek, a mozik, a játék- és szabadidőszobák, a fodrászüzletek, az éléskamrák, amelyek nem tartalmaznak főzőeszközöket, és a hasonló helyiségek.

11. Közös helyiségnek minősülnek a lakótér következő részei: a hallok, az étkezők, a társalgók vagy a hasonló állandóan leválasztott terek.

12. A kiszolgálóhelyiségek foglalják magukban a hajókonyhákat, a főzőeszközöket tartalmazó éléskamrákat, a raktárakat, a postai és pénztárhelyiségeket, a raktárakat, a nem a géptér részét képező műhelyeket, a hasonló helyiségeket és a hozzájuk tartozó aknákat.

13. A rakterek a rakomány (ideértve a rakomány részét képező olajtartályokat) tárolására szolgáló terek és a hozzájuk tartozó aknák.

13-1. A járműterek olyan rakterek, amelyek a saját hajtásukat biztosító tüzelőanyaggal ellátott gépjárművek szállítására szolgálnak.

14. A ro-ro rakterek azok a terek, amelyeket általában nem osztanak fel, jelentős hosszúságúak, illetve a hajó teljes hosszában kiterjednek, és ahová a saját hajtásukat biztosító tüzelőanyaggal ellátott gépjárműveket és/vagy az árut (csomagolva vagy ömlesztve) vasúti kocsikban vagy közúti járművekben (ideértve a közúti és vasúti tartálykocsikat), pótkocsikon, konténerekben, raklapokon, szétszerelhető tartályokban vagy hasonló tárolóegységekben vagy egységeken, illetve egyéb tárolóeszközben általában vízszintes irányban be- és kirakodhatják.

15. A nyitott ro-ro rakterek olyan ro-ro rakterek, amelyek vagy mindkét végükön vagy az egyik végükön nyitottak, a megfelelő természetes szellőzés pedig a raktér teljes hosszában biztosított az oldallemezelésen vagy a fedélzeten elosztott állandó nyílásokon keresztül vagy felülről, a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a nyílások teljes felülete a tér oldalfalai teljes felületének legalább 10 %-át teszi ki.

15-1. A nyitott járműterek azok a járműterek, amelyek vagy mindkét végükön, vagy az egyik végükön nyitottak, a megfelelő természetes szellőzés pedig a raktér teljes hosszában biztosított az oldallemezelésen vagy a fedélzeten elosztott állandó nyílásokon keresztül vagy felülről, a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a nyílások teljes felülete a tér oldalfalai teljes felületének legalább 10 %-át teszi ki.

16. A zárt ro-ro rakterek azok a ro-ro rakterek, amelyek nem azonosak sem a nyílt ro-ro rakterekkel, sem pedig az időjárás-fedélzettel.

16-1. A zárt járműterek azok a járműterek, amelyek nem azonosak sem a nyitott járműterekkel, sem pedig az időjárás-fedélzettel.

17. Az időjárás-fedélzet az a fedélzet, amely felülről és legalább két oldalról teljesen ki van téve az időjárásnak.

18. A speciális kategóriájú terek azok a zárt járműterek a válaszfalfedélzet alatt vagy felett, amelyekbe vagy amelyekből a járművek be-, illetve kihajthatnak, s ahová az utasok is beléphetnek. A speciális kategóriájú terek egynél több fedélzeten is elhelyezkedhetnek, amennyiben a járművek számára szolgáló teljes szabad belmagasság nem haladja meg a 10 métert.

19.1. Az A. kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyek magukban foglalják a következőket: 1. a hajó hajtására használt belsőégésű főmotor; vagy 2. a hajó hajtásán kívüli célokra alkalmazott belsőégésű motor, ha a gépcsoportban lévő gépek teljes kimenőteljesítménye legalább 375 kW; vagy 3. az olajtüzelésű kazán vagy tüzelőanyag-egység.

19.2. Géptér minden "A" kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amely hajtóműveket, kazánokat, tüzelőanyag-egységeket, gőzgépeket és belső égésű motorokat, generátorokat és főbb villamos berendezéseket, olajtöltő állomásokat, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló berendezéseket foglal magában, továbbá más hasonló tereket és a hozzájuk tartozó aknákat.

20. A tüzelőanyag-egység az a berendezés, amely az olajat előkészíti az olajtüzelésű kazán ellátásához, vagy olyan berendezés, amely a felmelegített olajat előkészíti a belső égésű motorba történő szállításhoz, továbbá minden olyan olajnyomás-szivattyú, szűrő- és olajhevítő berendezés, amelyben az olajnyomás több mint 0,18 N/mm2.

21. Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajórádió vagy a fő navigációs berendezése vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzjelző és tűzvédelmi berendezések központja van.

21.1. A központi vezérlőállás olyan vezérlőállás, ahol a következő vezérlő- és jelzőfunkciók összpontosulnak: 1. a rögzített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; 2. az automatikus vízpermetező berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; 3. a tűzvédelmi ajtók jelzőtáblái; 4. a tűzvédelmi ajtók zárásai; 5. a vízmentes ajtók jelzőtáblái; 6. a vízmentes ajtók zárásai; 7. szellőzők; 8. általános/tűzriasztó; 9. kapcsolattartási rendszerek, beleértve a telefonokat is; és 10. a hangosbeszélő rendszer mikrofonjai.

21.2. A folyamatosan felügyelt központi vezérlőállás az a központi vezérlőállás, amelyet a személyzet egyik felelős tagja folyamatosan felügyel.

22. A korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat tartalmazó helyiségek a II-2/B/4. szabály alkalmazásában azok a helyiségek, amelyek korlátozottan tűzveszélyes bútorokkal és berendezési tárgyakkal vannak felszerelve (kabinok, közös helyiségek, irodák és más lakóterek), és amelyekben: 1. minden fiókos bútor, mint például az íróasztalok, ruhásszekrények, öltözőasztalok, irodabútorok, fiókos szekrények kizárólag engedélyezett, nem éghető anyagból készülnek, bár e tárgyak munkafelületén legfeljebb 2 mm vastagságú éghető furnér alkalmazható; 2. minden szabadon álló bútor, mint például a székek, szófák, asztalok vázszerkezete nem éghető anyagból készül; 3. az IMO módosított A.471(XII) határozatának megfelelően minden függöny vagy más függesztett textilanyag olyan minőségű, amely ellenáll a tűz terjedésének, és minősége nem rosszabb, mint a 0,8 kg/m2 tömegű gyapjúszövet minősége. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében "a módosított A.471(XII) IMO-határozat" szöveg helyébe a "Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata" lép; 4. a padlóburkolatok minősége olyan, hogy ellenállnak a tűz terjedésének, és ez a minőség nem rosszabb, mint az azonos célra alkalmazott egyenértékű gyapjúanyagé. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében ezen albekezdés helyébe a következő szöveg lép: a padlóburkolatok alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkeznek; 5. a válaszfalak, burkolatok és mennyezetek szabad felületei alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkeznek; és 6. az IMO A.652(16) határozatának, a kárpitozott bútorok tűzvizsgálati eljárásainak megfelelően a kárpitozott bútorok nem éghetőek és ellenállnak a tűz terjedésének. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajók esetében az "A.652(16) IMO-határozat" szöveg helyébe a "Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata" lép. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK ESETÉBEN: 7. a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően az ágyneműk nem éghető anyagból készülnek és ellenállnak a tűz terjedésének.

23. A ro-ro személyhajó olyan személyhajót jelent, amely ro-ro rakománytérrel vagy e II-2/A/2. szabályban meghatározott speciális kategóriájú terekkel rendelkezik.

24. A Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottsága által az MSC.61(67) határozattal elfogadott és a módosított Tűzállósági vizsgálatok alkalmazásának nemzetközi szabályzatát jelenti.

25. A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata a módosított MSC.98(73) határozattal elfogadott, a Tűzbiztonsági rendszerek nemzetközi szabályzatát jelenti.

26. A lobbanáspont az a Celsius-fokban kifejezett és jóváhagyott lobbanáspontmérővel (zárttéri lobbanáspont-meghatározás) meghatározott hőmérséklet, amelyen a termék elegendő éghető gőzt bocsát ki ahhoz, hogy meggyulladjon.

27. Az eredeti követelmények az e fejezetben meghatározott szerkezeti jellemzőket, határméreteket vagy tűzbiztonsági rendszereket jelentik.

28. A II-2/B/9a. szabály alkalmazása céljából a tűzvédelmi csappantyú a szellőzőcsatornába szerelt olyan eszköz, amely rendes körülmények között nyitva marad lehetővé téve a csatorna szellőzését, tűz esetén azonban a tűz terjedésének megfékezése érdekében megakadályozza a csatorna szellőzését. A fenti meghatározás alkalmazásához a következő kifejezések is kapcsolódhatnak: 1. az automatikus tűzvédelmi csappantyú olyan tűzvédelmi csappantyú, amely égéstermékeknek való kitettség esetén magától bezárul; 2. a manuális tűzvédelmi csappantyú olyan tűzvédelmi csappantyú, amelyet a személyzet kézzel nyit ki vagy zár be magánál a csappantyúnál; és 3. a távvezérléssel működtetett tűzvédelmi csappantyú olyan tűzvédelmi csappantyú, amelyet a személyzet a vezérelt csappantyútól bizonyos távolságra található vezérlőberendezés segítségével zár be.

29. A II-2/B/9a. szabály végrehajtása céljából a füstelzáró csappantyú a szellőzőcsatornába szerelt olyan eszköz, amely rendes körülmények között nyitva marad, lehetővé téve a csatorna szellőzését, tűz esetén azonban a füst és a forró gázok terjedésének megfékezése érdekében megakadályozza a csatorna szellőzését. A füstelzáró csappantyúk várhatóan nem javítják a szellőzőcsatorna által áttört, tűzvédett térelválasztók tűzállóságát. A fenti meghatározás alkalmazásához a következő kifejezések is kapcsolódhatnak: 1. az automatikus füstelzáró csappantyú olyan füstelzáró csappantyú, amely füstnek és forró gázoknak való kitettség esetén magától bezárul; 2. a manuális füstelzáró csappantyú olyan füstelzáró csappantyú, amelyet a személyzet kézzel nyit ki vagy zár be magánál a csappantyúnál; és 3. a távvezérléssel működtetett füstelzáró csappantyú olyan füstelzáró csappantyú, amelyet a személyzet a vezérelt csappantyútól bizonyos távolságra található vezérlőberendezés segítségével zár be.

3. II-2/A/3. szabály: Tűzoltó szivattyúk, tűzoltó vezetékek, tűzcsapok, sugárcsövek és tömlők (R 4)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1. Minden hajót tűzoltó szivattyúkkal, tűzoltó vezetékekkel, tűzcsapokkal, tömlőkkel és sugárcsövekkel kell ellátni, amelyek megfelelnek e II-2/A/3. szabály követelményeinek.

2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.2. Ahol egynél több független tűzoltó szivattyúra van szükség, a géptéren kívül, jól megközelíthető és védhető helyen leválasztószelepeket kell felszerelni, amely a géptérben lévő tűzoltó vezetéket és a fő tűzoltó szivattyút vagy szivattyúkat leválasztja a tűzoltó vezeték többi részéről. A tűzoltó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy ha a leválasztószelepeket elzárják, a hajón lévő összes tűzcsapot, kivéve a fent említett géptérben levőket, egy olyan tűzoltó szivattyú lássa el vízzel, amely nem ebben a géptérben van elhelyezve, a vizet pedig olyan csöveken keresztül vezetik, amelyek nem haladnak át e téren. Kivételes esetben a vészüzemi tűzoltó szivattyú szívó- és nyomócsövének egy rövid szakasza áthaladhat a géptéren, amennyiben a külső elvezetése nem kivitelezhető, a tűzoltó vezeték védelmét pedig acélból készült burkolattal biztosítják.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.3. A géptéren kívül, jól megközelíthető és védhető helyen leválasztószelepeket kell felszerelni, amelyek a fő tűzoltó szivattyút vagy szivattyúkat magában foglaló géptérben lévő tűzoltó vezetéket leválasztják a tűzoltó vezeték többi részéről. A tűzoltó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy ha a leválasztószelepeket elzárják, a hajón lévő összes tűzcsapot, kivéve a fent említett géptérben levőket, egy másik szivattyú vagy egy vészüzemi tűzoltó szivattyú el tudja látni vízzel. A vészüzemi szivattyút, annak tengervízbeömlő, szívó- és nyomócsöveit és leválasztószelepeit a géptéren kívül kell elhelyezni. Ha nem lehet kialakítani ilyen rendszert, a vízszekrény (jégszekrény) a géptérben is elhelyezhető, amennyiben a szelep a vészüzemi szivattyút is magában foglaló térből távvezérelhető, a szívócső pedig a lehető legrövidebb. A szívó- és nyomócső rövid szakasza átvezethető a géptéren, amennyiben szilárd acélburkolat veszi körül, illetve a szigetelésük megfelel az "A-60-as" normáknak. A csővezetéknek megfelelő vastagságúnak kell lennie, 11 mm-nél semmilyen esetben sem lehet kevesebb a fal vastagsága, a tengervíz-beömlőszelep peremes csatlakozását kivéve pedig hegesztettnek kell lennie.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK

2. A tűzoltó szivattyúk teljesítménye 1. Az előírt tűzoltó szivattyúkat úgy kell kialakítani, hogy a 4.2. bekezdésben meghatározott víznyomás esetében a fenékvíz kiszivattyúzásakor a fenékvízszivattyúk által szállított vízmennyiség legalább kétharmadának megfelelő vízmennyiséget tudjanak szállítani tűzoltás céljából. 2. Minden olyan hajón, amelyet e II-2/A/3. szabály előírása szerint egynél több független tűzoltó szivattyúval szerelnek fel, minden előírt tűzoltó szivattyú teljesítménye legalább a teljes előírt kapacitás és az előírt tűzoltó szivattyúk minimális száma hányadosának 80 %-át teszi ki, azonban minden esetben legalább 25 m3/h, valamint mindegyik szivattyú minden esetben legalább két előírt vízsugarat táplálni tud. E tűzoltó szivattyúk alkalmasak a tűzoltóvezeték-rendszer ellátására az előírt feltételek mellett. 3. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon, ahol az előírt minimumnál több szivattyút szerelnek fel, a kiegészítő szivattyúk teljesítménye legalább 25 m3/h, továbbá el tudja látni az e II-2/A/3. szabály 5. bekezdésében előírt legalább két vízsugarat.

3. A tűzoltó szivattyúk, tűzoltó vezetékek és a vízellátás gyors elérhetősége 1. A hajókat gépi hajtású tűzoltó szivattyúkkal kell felszerelni a következők szerint: 1. A több mint 500 utas szállítására engedélyezett hajók esetén: legalább három szivattyú, amelyek közül az egyik egy főgépről hajtott szivattyú. 2. A több mint 500 utas szállítására engedélyezett hajók esetén: legalább két szivattyú, amelyek közül az egyik egy főgépről hajtott (kapcsolt) szivattyú. 2. Az egészségügyi, ballaszt-, fenékvíz- vagy általános rendeltetésű szivatytyúk elfogadhatók tűzoltó szivattyúnak, ha általában nem alkalmazzák azokat olaj szivattyúzására, azonban alkalmanként tüzelőanyag továbbítására vagy szivattyúzására használják azokat, illetve fel vannak szerelve a megfelelő átváltóberendezéssel. 3. A tengervíz-beömlőnyílásokat, tűzoltó szivattyúkat és áramforrásaikat úgy kell kialakítani, hogy a több mint 250 utas szállítására engedélyezett hajón az egyik térben keletkezett tűz ne tegye működésképtelenné az összes tűzoltó szivattyút. Amennyiben a legfeljebb 250 utas szállítására engedélyezett B. osztályú új hajókon az egyik térben keletkezett tűz működésképtelenné teszi az összes tűzoltó szivattyút, akkor egy, a tűzoltási célokra vizet szivattyúzó másik berendezést kell biztosítani, amely egy független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyú, a hajtása és tengervíz-beömlőnyílása pedig a géptéren kívül van. Az ilyen független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyúnak meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra vonatkozó rendelkezéseinek. 4. A több mint 250 utas szállítására engedélyezett B. osztályú új hajókon az azonnali vízellátást úgy kell biztosítani, hogy a belső téri tűzcsapokból legalább egy hatékony vízsugár álljon azonnal rendelkezésre, az előírt tűzoltó szivattyú automatikus indításával pedig biztosítsák a folyamatos vízszállítást. 5. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel üzemelő hajókon, vagy azokon a hajókon, ahol mindössze egy ember biztosítja a felügyeletet, a tűzoltóvezeték-rendszerből megfelelő nyomású azonnali vízellátást kell biztosítani vagy úgy, hogy a parancsnoki hídról vagy a tűzeseteknél alkalmazott vezérlőhelyről, ha van ilyen, távvezérléssel beindítják az egyik fő tűzoltó szivattyút, vagy úgy, hogy az egyik fő tűzoltó szivattyúval folyamatosan nyomás alatt tartják a tűzoltóvezeték-rendszert. 6. Minden tűzoltó szivattyú nyomószelepét visszacsapó szeleppel kell felszerelni.

4. A tűzoltó vezetékek átmérője és a bennük lévő víznyomás 1. A tűzoltó vezeték és a leágazó vezetékek csőátmérőjének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan elosszák az egyidejűleg működő két tűzoltó szivattyú által szállított előírt vízmennyiséget. 2. Amennyiben két egyidejűleg működő szivattyú a 8. bekezdésben meghatározott sugárcsöveken át a megfelelő tűzcsapokkal a 4.1. bekezdésben meghatározott vízmennyiséget szállítja, a tűzcsapoknál legalább a következő nyomást kell biztosítani: B. osztályú hajóknál a szállítható utasok száma: Új Meglévő 500-nál több 0,4 N/mm2 0,3 N/mm2 500 utasig 0,3 N/mm2 0,2 N/mm2 3. A tűzcsapoknál mért legnagyobb nyomás nem haladhatja meg azt a mértéket, amelyen a tűzoltó tömlők hatékony irányítása még biztosítható.

5. A tűzcsapok száma és elhelyezése 1. A tűzcsapok száma és elhelyezése olyan, hogy legalább két, különböző tűzcsapból származó vízsugár, amelyből az egyik egy egyszeres hosszúságú tömlőből származik, a hajónak az utasok vagy a személyzet számára általában megközelíthető bármelyik részét elérje, miközben a hajó halad, továbbá elérje az üres raktér bármelyik részét, bármelyik ro-ro rakodóteret vagy speciális kategóriájú teret; ez utóbbi esetben a két egyszerű hosszúságú tömlőből származó vízsugárnak el kell érnie a terek bármelyik részét. Ezenkívül e tűzcsapokat a védett terek közelében kell elhelyezni. 2. A lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és gépterekben a tűzcsapok számának és elhelyezésének meg kell felelnie az 5.1. bekezdés követelményeinek, amennyiben az összes vízmentes ajtó és a függőleges főzóna válaszfalaiban lévő ajtók zárva vannak. 3. Amennyiben a szomszédos tengelyalagútból a géptérhez alacsony szinten lehet bejutni, akkor kívülről, de a géptér bejáratához közel eső helyen két tűzcsapot kell elhelyezni. Amennyiben a bejutás más helyről biztosított, az egyik ilyen helyen, a géptér bejáratához közel két tűzcsapot kell elhelyezni. Erre a lépésre nincs szükség, ha az alagút vagy a szomszédos helyiségek nem esnek bele a menekülési útvonalba.

6. Csövek és tűzcsapok 1. Hő hatására használhatatlanná váló anyagokat nem lehet felhasználni a tűzoltócsövekhez és a tűzcsapokhoz, amennyiben nincsenek megfelelően védve. A csöveket és tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltó tömlőket könnyen hozzájuk lehessen kapcsolni. A csövek és tűzcsapok berendezései nem fagyhatnak be. Azokon a hajókon, amelyeken fedélzeti rakomány szállítható, a tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy minden esetben azonnal hozzáférhetők legyenek, a csöveket pedig úgy kell elvezetni, hogy lehetőség szerint a rakomány ne sérüljön meg. 2. Az összes tűzoltó tömlőt szeleppel kell ellátni annak érdekében, hogy a tűzoltó szivattyúk működése közben bármelyik tömlőt el lehessen távolítani. 3. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon leválasztószelepeket kell felszerelni a szabad fedélzeten lévő tűzoltó vezeték nem tűzoltási célra használt leágazásaira.

7. Tűzoltó tömlők 1. A tűzoltó tömlőket olyan nem romlandó anyagból kell készíteni, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai jóváhagytak, és megfelelő hosszúságúak ahhoz, hogy minden olyan helyre odairányítsák a vízsugarat, ahol az szükséges. Minden tömlőt sugárcsővel és megfelelő csatlakozásokkal kell ellátni. A tömlőkapcsolók és a sugárcsövek csatlakozásait úgy kell kialakítani, hogy felcserélhetők legyenek. Az e fejezetben "tűzoltó tömlőként" meghatározott tömlőket a szükséges szerelvényekkel és szerszámokkal együtt használatra készen a vízellátó tűzcsapok vagy csatlakozások közelében, jól látható helyeken kell tárolni. Ezenkívül a több mint 36 utast szállító hajók belső tereiben a tűzoltó tömlőket állandóan csatlakoztatni kell a tűzcsapokra. 2. Az 5. bekezdésben előírt tűzcsapokhoz legalább egy tűzoltó tömlő szükséges. A tűzoltó tömlő hosszúságát a fedélzeten és a felépítményekben 20 méterre, a géptérben 15 méterre, a kisebb hajókon értelemszerűen 15, illetve 10 méterre kell korlátozni.

8. Sugárcsövek 1.1. E fejezet alkalmazásában a szabvány sugárcső keresztmetszete 12 mm, 16 mm és 19 mm, illetve az ezekhez legközelebb eső méretek. Amennyiben egyéb rendszereket használnak - például vízpermettel oltó berendezés -, eltérő átmérőjű sugárcsövek használhatók. 1.2. Minden sugárcső jóváhagyott kettős rendeltetésű (azaz vízpermet és vízsugár), és elzárószerkezettel rendelkezik. 2. A lakóterek és kiszolgálóhelyiségek esetében a 12 mm-es átmérőjű sugárcső használata megfelelő. 3. A gépterekben és a külső fedélzeteken a sugárcső átmérője olyan, hogy a legkisebb szivattyútól a 4. bekezdésben meghatározott nyomáson két vízsugárral a maximális vízkibocsátás legyen elérhető, kivéve, ha 19 mm-esnél nagyobb átmérőjű szórófejet szükséges alkalmazni.

4. II-2/A/4. szabály: Beépített tűzoltó rendszerek (R 5 + 8 + 9 + 10)

1. Beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszerek: Általános (R 5.1)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Azokat a csöveket, amelyek eljuttatják a tűzoltó anyagot a védett terekbe, szabályozószelepekkel kell felszerelni, amelyeken egyértelműen megjelölik azokat a tereket, ahová a csövek vezetnek. Megfelelő rendelkezésekkel meg kell akadályozni, hogy a tűzoltóanyag véletlenül valamelyik térbe jusson.

2. A tűzoltóanyag elosztását végző csőrendszert úgy kell kialakítani, a kilépőgyűrűket pedig úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltóanyag egyenletes eloszlása biztosított legyen.

3. Megfelelő készülékeket kell felszerelni, amelyek biztosítják, hogy a védett terek minden nyílása, amelyen levegő juthat be, illetve gáz juthat ki, a védett téren kívülről zárható legyen.

4. Amennyiben tűzoltóanyagot juttatnak olyan térbe, ahol általában személyzet dolgozik, vagy olyan térbe, ahová ők beléphetnek, arra automatikus hangjelzés figyelmeztessen. A riasztásnak elegendő ideig hallhatónak kell lennie, mielőtt a tűzoltóanyagot a terekbe bocsátják.

5. A beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszer vezérlőberendezéseit jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésének pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá az egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat. A személyzet biztonsága érdekében e helyeken a rendszer működésére vonatkozóan egyértelmű utasításokat kell elhelyezni.

6. A tűzoltóanyag automatikus kibocsátása nem engedélyezett, amennyiben ezek nem olyan helyileg automatikusan működtetett egységek, amelyek az előírt beépített tűzoltó rendszer mellett és attól függetlenül a gépterekben a rendkívül tűzveszélyes berendezések fölött vagy a géptereken belüli rendkívül tűzveszélyes védett terekben vannak elhelyezve.

7. Ahol a tűzoltóanyag mennyisége egynél több tér ellátására van megállapítva, a felhasználható tűzoltóanyag mennyiségének nem kell nagyobbnak lennie, mint amennyi egy ilyen védelemmel ellátott térhez maximálisan szükséges.

8. Egyéb engedély hiányában a tűzoltóanyagok tárolásához szükséges, nyomás alatt lévő tartályokat az 1.11. bekezdésnek megfelelően a védett téren kívül kell tárolni.

9. A személyzet vagy a parti személyzet részére megfelelő eszközöket kell rendelkezésre bocsátani annak érdekében, hogy a tartályokban lévő tűzoltóanyag mennyiségét biztonságosan ellenőrizhessék.

10. A tűzoltóanyagok tárolására szolgáló tartályokat és a hozzájuk kapcsolódó nyomás alatti alkatrészeket a megfelelő előírások szerint kell megtervezni, figyelembe véve az elhelyezésüket és a működés során várható legnagyobb környezeti hőmérsékletet.

11. A tűzoltóanyagot a védett téren kívül olyan helyen kell tárolni, amely jól hozzáférhető és hatékonyan szellőztethető. E tárolóhelyiség bejárata lehetőleg a szabad fedélzetről nyíljon, és minden esetben független a védett helyiségtől. A tárolóhelyiség bejáratának lehetőleg a szabad fedélzetről kell nyílnia, és mindig függetlennek kell lennie a védett helyiségtől. A bejárati ajtóknak kifelé kell nyílniuk, azoknak a válaszfalaknak és fedélzeteknek pedig, amelyek az ajtókat és a nyílások bezárására szolgáló egyéb eszközöket foglalják magukban, és elválasztják a fenti helyiségeket a szomszédos zárt terektől, gázbiztosnak kell lenniük. A II-2/B/4. vagy II-2/B/5. szabályban található, a válaszfal és fedélzet tűzbiztonságát mutató táblázatok alkalmazásakor e tárolóhelyiségeket vezérlőállásként kell kezelni.

12. Az új hajókon elhelyezett tűzoltó rendszerekben, illetve a meglévő hajókon található hasonló új rendszerekben tilos olyan tűzoltóanyag használata, amely magától vagy a használat bizonyos körülményei között mérgező gázokat bocsát ki, veszélyes az emberekre, vagy olyan gázokat bocsát ki, amelyek károsítják a környezetet.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

13. A beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszereknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

14. A védett tér összes olyan nyílásának, amelyen levegő juthat be, illetve gáz juthat ki, kívülről zárhatónak kell lennie.

15. Ha a tűzoltóanyagot a védett téren kívül tárolják, akkor azt olyan helyiségben kell elhelyezni, amely a mellső kollíziós válaszfal mögött van, és csak erre a célra szolgál. A tárolóhelyiség bejáratának lehetőleg a szabad fedélzetről kell nyílnia, és függetlennek kell lennie a védett helyiségtől. Ha a tárolóhelyiség a fedélzet alatt található, akkor a szabad fedélzet alatt legfeljebb egy fedélzetre kell elhelyezni, a szabad fedélzetről pedig lépcsőn vagy létrán közvetlenül elérhető kell, hogy legyen. Azokat a tereket, amelyek a fedélzet alatt találhatók, vagy amelyek elérése a szabad fedélzetről nem biztosított, gépi szellőzőrendszerrel kell felszerelni, amelyet úgy terveztek, hogy a tér aljáról elszívja az elhasznált levegőt, és óránként legalább hatszori levegőcserét tesz lehetővé. A bejárati ajtóknak kifelé kell nyílniuk, azoknak a válaszfalaknak és fedélzeteknek pedig, amelyek az ajtókat és a nyílások bezárására szolgáló egyéb eszközöket foglalják magukban, és elválasztják a fenti helyiségeket a szomszédos zárt terektől, gázbiztosnak kell lenniük. A jelen fejezet B. része 4.1., 4.2., 5.1., 5.2., 5.1.a) és 5.2.a) táblázatainak alkalmazásában e tárolóhelyiségeket tűzoltóállásnak kell tekinteni.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

16. Amennyiben az egyik térben elhelyezett légtartályokban tárolt szabad levegő mennyisége akkora, hogy tűz esetén a térbe kiszabadulva károsan befolyásolná a beépített tűzoltó rendszer hatékonyságát, nagyobb mennyiségű tűzoltó anyagot kell készenlétben tartani.

17. A tűzoltó berendezések szállítói leírást adnak a berendezésekről, amelyek angolul és a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein egy karbantartási ellenőrző listát tartalmaznak.

18. A tűzoltóanyag mennyiségét egy szakértő évente legalább egyszer ellenőrzi, akit a hatóságok, a berendezés szállítója vagy egy elismert szervezet hatalmaz fel.

19. Az időszakos ellenőrzést, amelyet a hajó gépüzemvezetője hajt végre, illetve a hajó vezetése szervez meg, be kell jegyezni a hajónaplóba, és jelezni kell az ellenőrzés részletességét és időpontját.

20. A nem kötelező tűzoltó berendezéseknek, amelyeket adott esetben a raktárhelyiségekben helyeztek el, kialakításuk és méretük tekintetében meg kell felelniük e II-2/A/4. szabálynak a szóban forgó berendezés típusára vonatkozó követelményeinek.

21. Minden olyan ajtón, amelyet szén-dioxid berendezés véd, a következő figyelmeztetést kell elhelyezni: "Ezt a teret szén-dioxid berendezés védi, és el kell hagyni, amikor a riasztóberendezés működésbe lép."

2. Szén-dioxidos rendszerek (R 5.2)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.1. Egyéb rendelkezés hiányában a raktereknél a szén-dioxid mennyiségének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa a hajón ezzel a védelemmel ellátott legnagyobb raktér bruttó térfogata 30 %-ának megfelelő legkisebb mennyiséget. Amennyiben a szellőzőcsatornákon keresztül kettő vagy több raktér kapcsolatban áll egymással, ezeket egy térnek kell tekinteni. A járművek szállítására használt hajókon a szükséges szén-dioxid-mennyiség a legnagyobb raktér bruttó térfogatának 45 %-ával egyenlő.

1.2. A gépterek esetében a szállított szén-dioxid-mennyiség elegendő ahhoz, hogy a következő térfogatok közül a nagyobbiknak megfelelő mennyiségű szabad gáz szükséges mennyiségét biztosítsa: 1. az ilyen védelemmel ellátott legnagyobb géptér bruttó térfogatának 40 %-a az a térfogat, amelybe nem számítják bele a gépaknáknak azon szint fölé eső részét, amelyen az akna vízszintes területe az érintett géptér vízszintes területének 40 %-át vagy ennél kisebb részét teszi ki a fenéktartály teteje és a gépakna legalacsonyabban lévő része közötti félmagasságban mérve; vagy 2. a legnagyobb védett géptér bruttó térfogatának 35 %-a, a gépaknát is beleértve; amennyiben két vagy több géptér nincs teljesen elválasztva egymástól, azokat egy térnek kell tekinteni.

2. E pont alkalmazásában a szabad szén-dioxid térfogatát 0,56 m3/kg-mal kell számítani.

3. A beépített csővezetékrendszernek lehetővé kell tennie, hogy a gáz 85 %-a két perc alatt a térbe jusson.

4. A szén-dioxid kibocsátásának mechanizmusa: 1. A szén-dioxid kibocsátását a védett térbe és a riasztó működésének biztosítását két külön vezérlőberendezésnek kell ellátnia. Az egyik vezérlőberendezés arra szolgál, hogy kiengedje a gázt a tárolótartályokból. A másik vezérlőberendezéssel nyitják meg annak a csővezetéknek a szelepét, amely a gázt a védett térbe szállítja. 2. A két vezérlőberendezést egy közös kapcsolószekrényben kell elhelyezni, s az adott térre utaló jelzéssel kell ellátni. Amennyiben a vezérlőberendezést tartalmazó szekrényt be kell zárni, a szekrény kulcsát egy betörhető üvegű tárolóba kell helyezni, amely a szekrény mellett jól látható helyen található.

5. A lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy azok a terek, amelyekben a szén-dioxid-palackok el vannak helyezve, hozzáférhetőségük, szellőzésük és a kapcsolattartási berendezések szempontjából megfelelő kialakításúak. Meghozzák a szükséges biztonsági intézkedéseket a szén-dioxid-palackok, -csövek és szerelvényeik gyártása, beszerelése, jelölése, töltése és próbája tekintetében, valamint e berendezéseknek a kezelésével és riasztóberendezéseivel kapcsolatban.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

6. A szén-dioxidos rendszereknek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

7. A lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy azok a terek, amelyekben a szén-dioxid-palackok el vannak helyezve, hozzáférhetőségük, szellőzésük és a kapcsolattartási berendezések szempontjából megfelelő kialakításúak. Meghozzák a szükséges biztonsági intézkedéseket a szén-dioxid-palackok, -csövek és szerelvényeik gyártása, beszerelése, jelölése, töltése és próbája tekintetében, valamint e berendezések kezelésével és riasztóberendezéseivel kapcsolatban.

3. Nehézhabbal oltó beépített tűzoltó rendszerek a gépterekben (R 8)

2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Amennyiben egy géptérben a II-2/A/6. szabály követelményeit kiegészítve egy beépített nehézhabbal oltó tűzoltó rendszert is felszerelnek, akkor e rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy a beépített kibocsátónyílásokon keresztül 5 percnél rövidebb idő alatt annyi habot engedjen ki, amely 150 mm-es vastagságban beborítja azt a legnagyobb különálló területet, amelyen folyékony tüzelőanyag folyhat szét. A rendszernek olyan habot kell előállítania, amely alkalmas az olajtűz eloltására. Megfelelő módon biztosítani kell, hogy a hab egy állandó csőrendszeren, szabályozószelepeken keresztül gyorsan eljusson a megfelelő kibocsátónyílásokig, a hab pedig a rögzített habsugárcsövek irányításával elérje a védett tér más tűzveszélyes részeit is. A hab terjeszkedési aránya nem haladja meg a 12:1 arányt.

2. E rendszerek vezérlő- és szabályozóberendezéseit jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésének pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

3. A nehézhabbal oltó beépített tűzoltó rendszereknek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata előírásainak.

4. Könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszerek a gépterekben (R 9)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A gépterekben való alkalmazásra előírt, könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszer alkalmas arra, hogy a beépített kibocsátónyílásokon keresztül annyi habot bocsásson ki, amely percenként 1 m-es vastagságot elérő sebességgel megtölti a védelem alatt álló legnagyobb teret. A rendelkezésre álló habképző anyag mennyisége elegendő ahhoz, hogy a legnagyobb védelem alatt álló tér térfogatának ötszörösével egyenlő mennyiségű habot állítson elő. A hab terjeszkedési aránya nem haladhatja meg az 1000:1 arányt.

2. A hab szállítására szolgáló vezetékeket és csatornákat, a habgenerátor szellőzőjét és a habelőállító egységek számát úgy kell kialakítani, hogy a berendezés megfelelő mennyiségű habot állítson elő, és hatékony elosztást biztosítson.

3. A habgenerátor szállítócsatornáit úgy kell kialakítani, hogy a védett térben bekövetkező tűz ne károsítsa e berendezések működését.

4. A habgenerátort, annak áramforrásait, a habképző folyadékot és a rendszer vezérlését és szabályozását végző berendezéseket jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésüknek pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

5. A gépterekbe telepített, könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

5. Nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszer a gépterekben (R 10)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A gépterekben való alkalmazásra előírt, nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszert jóváhagyott típusú porlasztófejekkel kell felszerelni.

2. A porlasztófejek száma és elrendezése olyan, hogy a védett terekben percenként legalább 5 l/m2 átlagos vízelosztást biztosít. Szükség esetén a különösen tűzveszélyes területeken megfontolható az ennél nagyobb mennyiség alkalmazása. A porlasztófejeket a medersori árok, a tartályfedelek és egyéb olyan terek fölött kell felszerelni, ahol tüzelőanyag folyhat szét, továbbá a géptereknek abban a részében, amelyek különösen tűzveszélyesek.

3. A rendszer szakaszokra osztható, amelyek elosztószelepeit egy, a védett téren kívüli, könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni, ahol a védett térben bekövetkező tűz nem szigeteli el azokat.

4. A rendszert a szükséges nyomás alatt kell tartani, a rendszerhez vizet biztosító szivattyúnak pedig automatikusan be kell indulnia, ha a rendszerben nyomásesés következik be.

5. A szivattyúnak a megfelelő nyomáson egyidejűleg el kell látnia a rendszer minden szakaszát a védett térben. A szivattyút és vezérlőberendezéseit a védett téren vagy tereken kívül kell felszerelni. A védett térben vagy terekben keletkező tűz nem teheti működésképtelenné a vízpermettel oltó berendezést.

6. Megfelelő óvintézkedésekkel meg kell akadályozni, hogy a porlasztófejek a vízben lévő szennyeződés vagy a csővezeték, a porlasztófejek, a szelepek és a szivattyú korróziója miatt elduguljanak.

2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7. A szivattyút egy külön belsőégésű erőgép is hajthatja, azonban - amennyiben a II-1. fejezet D. része rendelkezéseinek megfelelően a vészüzemi generátor által szolgáltatott áram látja el - a generátort úgy kell kialakítani, hogy a motor meghibásodása esetén automatikusan beinduljon, az 5. bekezdésben előírt szivattyú számára szükséges áram pedig azonnal rendelkezésre álljon. Amennyiben a szivattyút egy külön belső égésű erőgép hajtja meg, azt úgy kell elhelyezni, hogy a védett térben keletkezett tűz ne akadályozza a gép levegőellátását.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

8. A gépterekbe telepített, nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

5. II-2/A/5. szabály: Hordozható tűzoltó készülékek (R 6)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden tűzoltó készülék jóváhagyott típusú és kivitelezésű.

2. Az előírt hordozható, vízzel oltó készülékek kapacitása nem lehet kevesebb, mint 9 liter és nem több, mint 13,5 liter. A többi tűzoltó készülék legalább olyan mértékben hordozható, mint a 13,5 literes készülék, a tűzoltó képessége pedig megegyezik a 9 literes készülékével.

3. A hajón lévő tűzoltó készülékek minden típusa esetében az 50 %-ukra elegendő tartalék töltetet kell készenlétben tartani. Egy azonos típusú másik tűzoltó készülék a tartalék töltete lehet annak a tűzoltó készüléknek, amelyet nem lehet a fedélzeten újratölteni.

4. Hordozható, szén-dioxiddal működő tűzoltó készülékek általában nem helyezhetők el a lakóterekben. Amennyiben ilyen tűzoltó készülékeket helyeznek el a rádiós helyiségekben, a kapcsolótábláknál vagy más hasonló helyeken, az egy vagy több tűzoltó készülékkel rendelkező terek térfogata akkora legyen, hogy e II-2/A/5. szabály alkalmazásában a szivárgás következtében keletkező gáz koncentrációja a helyiség nettó térfogatának 5 %-a alatt legyen. A szén-dioxid térfogatát 0,56 m3/kg-mal kell számításba venni.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

5. A hordozható tűzoltó készülékeknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

6. Szén-dioxidos tűzoltó készülékek nem helyezhetők el a lakóterekben. A vezérlőállomásokon és egyéb, elektromos vagy elektronikus berendezést vagy a hajó biztonsága érdekében szükséges készüléket tartalmazó terekben olyan tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, amelyek oltóanyaga nem vezeti az elektromos áramot, s nem károsítja a berendezést, illetve a készülékeket.

7. A tűzoltó készülékeket használatra készen, jól látható és tűz esetén bármikor könnyen és gyorsan elérhető helyen kell elhelyezni úgy, hogy sem az időjárás, sem a rezgések, sem más külső tényező ne csökkentse azok üzemképességét. A hordozható tűzoltó készülékeket olyan szerkezettel kell ellátni, amely jelzi, hogy használták-e már azokat.

8. Az első tíz, hajón utántölthető tűzoltó készülékek esetében a készülékek 100 %-ához elegendő tartalék töltetet, a fennmaradó készülékek esetében pedig az 50 %-ukhoz elegendő tartalék töltetet kell biztosítani.

9. A hajón nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében a tartalék töltetek helyett további, ugyanakkora nagyságú, ugyanolyan típusú, teljesítményű és ugyanakkora számú hordozható tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, mint amit a 13. bekezdés lent meghatároz.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

10. Tilos olyan tűzoltó készülékek használata, amelyekben a tűzoltóanyagok maguktól vagy a használat bizonyos körülményei között olyan mennyiségű mérgező gázt bocsátanak ki, amelyek veszélyesek az emberre, illetve károsítják a környezetet.

11. A tűzoltó készülékek alkalmasak arra, hogy eloltsák az elhelyezett tűzoltó készülékek közelében keletkezett tüzet.

12. Egy adott helyen az ott felhasználható hordozható tűzoltó készülékek egyikét a helyiség bejáratánál kell elhelyezni.

13. A tűzoltó készülékek legkisebb száma megfelel a következőknek: 1. a lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben: a tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre; 2. a magas feszültségű terekben használható tűzoltó készülékeket a 20 kW vagy annál nagyobb teljesítményű kapcsolótáblák vagy segédtáblák közelében kell elhelyezni; 3. a konyhákban a tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre; 4. tűzoltó készülékeket kell elhelyezni a festékraktárak és olyan raktárak közelében, amelyek gyúlékony termékeket tartalmaznak; 5. legalább egy tűzoltó készüléket kell elhelyezni a parancsnoki hídon és minden vezérlőállomásnál.

14. A lakóterekben és kiszolgálóhelyiségekben elhelyezett hordozható tűzoltó készülékek működési módja, amennyiben kivitelezhető, egységes legyen.

15. A tűzoltó készülékek időszakos ellenőrzése: a lobogó szerinti állam hatóságai biztosítják, hogy a hordozható tűzoltó készülékeket időszakonként ellenőrizzék, működési és nyomáspróba alá vessék.

6. II-2/A/6. szabály: Tűzoltó berendezések a gépterekben (R 7)

Az A. kategóriájú géptereket fel kell szerelni:

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKON:

1. a következő beépített tűzoltó rendszerek egyikével: 1. a II-2/A/4. szabály 1. és 2. bekezdésének megfelelő gázzal oltó tűzoltó rendszerrel, illetve az azzal egyenértékű vízzel működő rendszerrel, amely - a hajó építésének időpontját is figyelembe véve - megfelel az IMO módosított MSC/Circ.1165. körlevele rendelkezéseinek; 2. egy könnyű habbal oltó rendszerrel, amely a hajó építésének időpontját is figyelembe véve megfelel a II-2/A/4. szabály 4. bekezdésének; 3. egy nyomás alatt álló, vízpermettel oltó tűzoltó rendszerrel, amely a hajó építésének időpontját is figyelembe véve megfelel a II-2/A/4. szabály 5. bekezdésének;

2. legalább egy hordozható léghabkészülékkel, amely egy olyan induktoros léghabszórófejből áll, amely tűzoltó tömlőn keresztül kapcsolható a tűzoltó vezetékhez, továbbá egy hordozható tartályból áll, amely legalább 20 liter habképző folyadékot és egy tartalék tartályt tartalmaz. A szórófejnek legalább 1,5 m3/perc teljesítménnyel kell olajtüzek eloltására alkalmas habot előállítania.

3. Minden olyan térbe, ahol tüzelőanyag-ülepítő tartály vagy tüzelőanyag-egység található, jóváhagyott típusú, legalább 45 liter térfogatú haboltókat, illetve ezekkel egyenértékű megfelelő számú berendezést kell felszerelni annak érdekében, hogy a habot vagy az azzal egyenértékű oltóanyagot a nyomás alatt álló tüzelőanyag- és kenőolajrendszerre, a hajtóművekre és egyéb tűzveszélyes helyekre irányíthassák. Emellett megfelelő számú hordozható haboltót vagy azzal egyenértékű tűzoltó készüléket kell elhelyezni úgy, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre, továbbá hogy legalább két ilyen tűzoltó készülék legyen e helyiségekben.

B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓKAT:

4. a fenti 1. bekezdésben meghatározott beépített tűzoltó rendszerek egyikével, továbbá egy legalább 45 liter térfogatú haboltó berendezéssel vagy olyan egyenértékű és megfelelő számú berendezéssel kell felszerelni a belső égésű motorokat, tüzelőanyag-ülepítő tartályt vagy tüzelőanyag-egységet magában foglaló tereket, amely berendezések lehetővé teszik, hogy az oltóhabot vagy egyenértékű oltóanyagot közvetlenül a nyomás alatt álló üzemanyag- és kenőolajrendszerre, a hajtóművekre és egyéb tűzveszélyes helyekre irányíthassák; és

5. a gépi berendezés minden egyes 746 kW teljesítményű egységét vagy annak részét egy hordozható tűzoltó készülékkel, amely alkalmas az olajtüzek eloltására; legfeljebb hatot kell felszerelni az e terekben. Az e II-2/A/6. szabályban előírt hat hordozható tűzoltó készülék közül néhány helyett megengedett a nehéz habbal oltó beépített tűzoltó rendszer használata.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓKON:

6. Minden gépteret két megfelelő vízpermettel oltó berendezéssel kell felszerelni, amelyek állhatnak egy olyan L alakú fémcsőből, amelynek hosszú ága mintegy két méter hosszú, és egy tűzoltó tömlőhöz csatlakoztatható, a rövid ága pedig mintegy 250 mm hosszú, és egy rögzített vízköd porlasztófejjel van felszerelve, illetve vízsugaras sugárcsővel is felszerelhető.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓKON:

7. Amennyiben fűtőanyagként előmelegített olajat alkalmaznak, kiegészítésképpen az is előírható, hogy a kazánházakat állandó vagy hordozható berendezésekkel szereljék fel, amelyek tűzoltási célból nyomás alatti vízsugarat permeteznek, illetve a padló alatt és felett habot bocsátanak ki.

A 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT, B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKON; ÉS TÖBB MINT 400 UTAS SZÁLLÍTÁSÁRA ENGEDÉLYEZETT, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓKON ÉS A TÖBB MINT 400 UTAS SZÁLLÍTÁSÁRA ENGEDÉLYEZETT B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓKON:

8. 1. Az 500 m3 térfogat feletti A. kategóriájú géptereket az e II-2/A/6. szabályban előírt beépített tűzoltó rendszer mellett jóváhagyott típusú beépített, vízzel oltó rendszerrel vagy azzal egyenértékű helyi alkalmazású tűzoltó rendszerrel is védeni kell az IMO MSC/Circ.913. körlevele ("Útmutató az A. kategóriájú gépterekben alkalmazandó beépített, vízzel oltó helyi alkalmazású tűzoltó rendszerek jóváhagyásához") alapján. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterek esetében a tűzoltó rendszer automatikusan és kézi vezérléssel is működtethető. A folyamatosan felügyelt gépterek esetében a tűzoltó rendszer kézi vezérlésű lehet. 2. A helyi alkalmazású beépített tűzoltó rendszereknek a következő tereket kell védeniük anélkül, hogy szükséges lenne a motor leállítása, az emberek evakuálása vagy a terek lezárása: 1. a hajó főüzemi meghajtására és az áramfejlesztésre szolgáló belsőégésű erőgépek tűzveszélyes részei, 2018. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében pedig a hajó minden belsőégésű erőgépének tűzveszélyes részei; 2. a kazánok elülső részei; 3. a hulladékégetők tűzveszélyes részei; és 4. a felhevített tüzelőanyag szeparátora. 3. A helyi alkalmazású rendszerek beindulását jól megkülönböztethető fény- és hangjelzésnek kell jeleznie a védett térben és a folyamatosan felügyelt megfigyelőhelyeken. A riasztásnak jeleznie kell, hogy melyik rendszer indult be. Az e bekezdésben leírt rendszer és a riasztási követelmények kiegészítik, de nem helyettesítik az e fejezetben más helyen előírt tűzjelző és riasztási rendszereket.

7. II-2/A/7. szabály: Különleges berendezések a gépterekben (R 11)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A szükséges szellőzést és a hajó rendeltetésszerű és biztonságos működését figyelembe véve a felülvilágítók, ajtók, szellőzők, a szívószellőztetést lehetővé tevő kéménynyílások és egyéb, a géptérben lévő nyílások számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

2. A felülvilágítókat acélból kell készíteni, és nem tartalmazhatnak üvegpaneleket. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell a füst eltávozását, amennyiben a védett terekben tűz keletkezik.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

3. Az ajtókat, a gépi működtetésű vízmentes ajtók kivételével, úgy kell kialakítani, hogy a helyiségben keletkező tűz esetén biztosan zárhatóak legyenek, a zárást gépi működtetésű záró berendezések végzik; vagy az ajtók lehetnek olyan önzáródó ajtók, amelyek még 3,5°-os dőlés mellett is be tudják zárni az ajtókat, továbbá üzembiztos ajtózáró berendezéssel és távműködtetésű nyitószerkezettel vannak felszerelve.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

4. A géptér határoló falaiba nem szabad ablakokat beépíteni. Ez nem zárja ki, hogy üveget használjanak fel a gépterek vezérlőhelységeinek kialakítása során.

5. Olyan berendezéseket kell létrehozni, amelyek a következő feladatok ellátására alkalmasak: 1. a felülvilágítók nyitása és zárása, a kémény azon nyílásainak zárása, amelyek általában a szellőzést teszik lehetővé, a szellőzőcsappantyú zárása; 2. a füst kiengedése; 3. a gépi működtetésű ajtók zárása vagy a nem gépi működtetésű vízmentes ajtók esetén az ajtón elhelyezett nyitószerkezet működtetése; 4. a szellőzőkészülék leállítása; és 5. a nyomó- és szívószellőzők, a tüzelőanyag-átszivattyúzó szivattyúk, a tüzelőanyag-szivattyúk és egyéb hasonló szivattyúk leállítása. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében az egyéb hasonló szivattyúk a kenőolaj üzemi szivattyúit, a meleg olajat keringtető szivattyúkat és az olajszeparátorokat jelentik. E II-2/A/7. szabály 6. bekezdését azonban nem kell az olajos fenékvíz-szeparátorokra alkalmazni.

6. Az e II-2/A/7. szabály 5. bekezdésében és a II-2/A/10. szabály 2.5. albekezdésében előírt berendezéseket az érintett tereken kívül kell elhelyezni olyan helyen, ahol nem válnak üzemképtelenné, ha az általuk kiszolgált térben tűz keletkezik. E berendezéseket, illetve bármelyik előírt tűzoltó rendszer vezérlőberendezéseit egy helyre kell telepíteni, vagy a lehető legkevesebb helyre kell csoportosítani. E helyeket úgy kell kialakítani, hogy a szabad fedélzetről biztonságosan megközelíthetők legyenek.

7. Amennyiben egy szomszédos tengelyalagúttól az A. kategóriájú géptérbe alacsony szinten lehet bejutni, a tengelyalagútban a vízmentes ajtó közelében egy könnyű, acélból készült, mindkét oldalról működtethető tűzbiztos ajtót kell elhelyezni.

8. II-2/A/8. szabály: Automatikus vízpermetező, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek (R 12)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden előírt automatikus vízpermetező, tűzérzékelő és tűzjelző rendszert úgy kell kialakítani, hogy az bármikor azonnal, a személyzet közreműködése nélkül működésbe lépjen. A csővezetéket mindig fel kell tölteni vízzel, azonban egyes kisebb, szabadon lévő szakaszai üresen maradhatnak, amennyiben ez elővigyázatossági szempontból szükséges. A rendszer azon részeit, amelyek a működés során fagypont alatti hőmérsékletnek lehetnek kitéve, a megfelelő fagyvédelemmel kell ellátni. A rendszert megfelelő nyomás alatt kell tartani, valamint biztosítani kell az e II-2/A/8. szabályban előírt folyamatos vízellátást.

2. A vízpermettel oltó berendezések minden részét olyan berendezéssel kell ellátni, amely egy vagy több kijelzőegységben automatikusan beinduló hang- és fényjelzést ad, amikor valamelyik vízpermettel oltó berendezés működésbe lép. Ezek az egységek jelzik, hogy melyik, a rendszer által felügyelt szakaszban keletkezett a tűz, központjuk pedig a parancsnoki hídon van; emellett az egységek jelzéseinek a parancsnoki hídon kívül más helyen is láthatónak és hallhatónak kell lennie annak biztosítása érdekében, hogy a tűzről a személyzet azonnal értesüljön. A riasztóberendezést úgy kell kialakítani, hogy azt is jelezze, ha a rendszer meghibásodik.

3. A vízpermettel oltó berendezéseket különálló szakaszokba kell csoportosítani, amelyek legfeljebb 200 permetezőfejet foglalhatnak magukba. A vízpermettel oltó berendezés egyes szakaszai legfeljebb két fedélzetet láthatnak el, és csak egy függőleges főzónában helyezkedhetnek el, hacsak nem igazolható, hogy a több mint két fedélzetet ellátó, illetve az egynél több függőleges főzónában elhelyezkedő szakasz nem csökkenti a hajó tűzvédelmét.

4. A vízpermettel oltó berendezés minden szakaszát egyetlen zárószeleppel kell leválasztani. A szakaszok zárószelepeinek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, elhelyezkedésüket pedig jól láthatóan és állandóan jelezni kell. Megfelelő módon meg kell akadályozni, hogy illetéktelen személyek működtessék a zárószelepeket.

5. Minden szakaszzáró szelepnél és a központi állomáson el kell helyezni egy olyan mérőműszert, amely a rendszer nyomását mutatja.

6. A vízpermettel oltó berendezéseknek tengeri körülmények között korrózióállónak kell lennie. A lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben a vízpermettel oltó berendezések 68-79 °C-on lépnek működésbe, kivéve azokat a helyeket, például szárítóhelyiségek, ahol magas környezeti hőmérséklet várható, s ahol ez a hőmérséklet nem emelkedhet 30 °C-kal az érintett helyiség mennyezetének legmagasabb hőmérséklete fölé.

7. Minden jelzőegységnél jegyzéket vagy tervet kell elhelyezni, amely az egyes szakaszokra vonatkozóan mutatja a berendezés hatókörébe eső tereket és a zóna elhelyezkedését. Az ellenőrzésre és a karbantartásra vonatkozóan megfelelő utasításoknak kell rendelkezésre állniuk.

8. A permetezőfejeket a mennyezeten, megfelelő távolságra egymástól úgy kell elhelyezni, hogy az általuk lefedett terület felett percenként legalább 5 liter/m2-t tudjanak permetezni. A permetezőfejeket úgy kell elhelyezni, hogy a fedélzeti gerendák vagy egyéb tárgyak ne akadályozzák a víz útját, és az adott térben lévő éghető anyagokra kellő mennyiségű víz jusson.

9. Gondoskodni kell egy nyomás alatt lévő tartályról, amelynek térfogata megfelel az e bekezdésben meghatározott víztöltés legalább kétszeresének. A tartálynak állandóan édesvíztartalékot kell tartalmaznia, amelynek mennyisége egyenlő azzal a vízmennyiséggel, amelyet a 12. bekezdésben említett szivattyú egy perc alatt lead. Megfelelő módon biztosítani kell a levegő megfelelő nyomását a tartályban, hogy amikor a tartályban lévő édesvízmennyiséget felhasználják, a nyomás ne legyen alacsonyabb a permetezőfej üzemi nyomásának és annak a nyomásnak az összegénél, amelyet e tartály fenekétől a rendszer legmagasabban elhelyezkedő permetezőfejéig mért vízoszlop fejt ki. Megfelelő eszközöknek kell rendelkezésre állniuk a nyomás alatt lévő levegő és az édesvíztartalék újratöltésére. Egy szintjelző üvegcső jelzi a víz pontos szintjét a tartályban.

10. Megfelelő módon meg kell gátolni a tengervíz bejutását a tartályba. A nyomás alatt álló tartályt el kell látni egy alkalmas túlnyomáscsökkentő szeleppel és nyomásmérő műszerrel. A szintjelző minden csatlakozásánál zárószelepet vagy -csapot kell felszerelni.

11. Egy független gépi hajtású szivattyút kell felszerelni, amely önműködően folyamatosan biztosítja a víz kiáramlását a permetezőfejekből. A rendszerben jelentkező nyomásesés hatására a szivattyú automatikusan működésbe lép, mielőtt a nyomás alatt álló tartályban az édesvíz-tartaléktöltet teljesen elfogyna.

12. A szivattyú és a vezetékrendszer alkalmas arra, hogy fenntartsa a szükséges nyomást a legmagasabban elhelyezkedő permetezőfej szintjén, s arra hogy folyamatos vízmennyiséget biztosítson, amely elegendő a 8. bekezdésben meghatározott érték mellett egy legalább 280 m2-es terület egyidejű oltására. A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú hajók esetében, amelyek teljes védett területe kisebb, mint 280 m2, a hatóságok meghatározhatják azt a területet, amely megfelel a szivattyúk és az alternatív ellátó részegységek méretezésének.

13. A szivattyú leadási oldalán fel kell szerelni egy próbaszelepet egy rövid, nyitott végű kifolyócsővel. A szelep és a cső hasznos keresztmetszetének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a 9. bekezdésben meghatározott nyomás fenntartása mellett le tudja adni az előírt vízmennyiséget.

14. A tengervíz beömlőnyílását lehetőleg a szivattyút magában foglaló térben kell elhelyezni olyan elrendezésben, hogy amikor a hajó szabadon úszik, a szivattyú tengervízellátását csak a szivattyú ellenőrzése vagy javítása esetén kelljen elzárni.

15. A vízpermettel oltó berendezés szivattyúját és tartályát úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legtávolabb legyen a géptértől, ezenkívül nem lehet olyan térben, amelyet a vízpermettel oltó berendezés véd.

16. A személyhajókon a tengervízszivattyú és az automatikus tűzjelző és -érzékelő rendszer legalább két áramforrással rendelkezik. Amennyiben a szivattyúnak villamos áramforrása van, akkor ennek egy főgenerátorból és egy vészüzemi áramforrásból kell állnia. A szivattyú áramellátásának egyik része a főkapcsolótábláról, a másik a vészüzemi kapcsolótábláról a külön erre a célra lefektetett vezetéken keresztül történik. A vezetékeket úgy kell elvezetni, hogy ne haladjanak át a konyhákon, géptereken és más, rendkívül tűzveszélyes zárt területen, amennyiben ez nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy elérjék a megfelelő kapcsolótáblákat, továbbá hogy egy automatikus váltókapcsolóban végződjenek, amely a szivattyú mellett helyezkedik el. A kapcsolónak - amíg az áramellátás lehetséges - fenn kell tartania a főkapcsolótáblán keresztül történő áramellátást, ezenkívül úgy kell kialakítani, hogy az áramellátás zavara esetén automatikusan átváltson a vészüzemi kapcsolótáblán keresztül történő áramellátásra. A főkapcsolótábla és a vészüzemi kapcsolótábla kapcsolóit egyértelműen feliratozni kell, és általában bekapcsolt állapotban kell lenniük. Az érintett vezetékeken nem lehet más kapcsoló. A jelző- és érzékelőrendszer egyik áramforrása vészüzemi áramforrás legyen. Amennyiben a szivattyú egyik áramforrása egy belső égésű motor, annak meg kell felelnie a 15. bekezdés rendelkezéseinek, ezenkívül úgy kell elhelyezni, hogy a védett térben keletkezett tűz ne akadályozza a gép levegőellátását.

17. A vízpermettel oltó berendezésnek egy visszacsapó elzárószelepen keresztül csatlakoznia kell a hajó tűzoltó vezetékéhez, amely megakadályozza a nem szándékolt nyitást és a visszafolyást a vízpermettel oltó berendezésből a tűzoltó vezetékbe.

18. Az automatikus jelzőberendezések próbájához a vízpermettel oltó berendezés minden szakaszán egy próbaszelepet kell felszerelni, amely alkalmas a permetezőfej működésének megfelelő mennyiségű víz kibocsátására. Az egyes szakaszok próbaszelepe a szakasz zárószelepének közelében helyezkedik el.

19. Megfelelő eszközökkel ellenőrizni kell azt, hogy a rendszer nyomásának csökkenésekor a szivattyú automatikusan működésbe lép-e.

20. A 2. bekezdésben említett kijelzőhelyek egyikén olyan kapcsolókat kell felszerelni, amelyek lehetővé teszik a vízpermettel oltó berendezés egyes szakaszain a riasztó- és a jelzőberendezés próbáját.

21. Minden szakaszon legalább hat tartalék permetezőfejet kell biztosítani.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

22. Az automatikus vízpermettel oltó berendezés, tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

23. A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú új hajók esetében, amelyek teljes védett területe kisebb, mint 280 m2, a lobogó szerinti állam hatóságai meghatározhatják azt a területet, amely megfelel a szivattyúk és az alternatív részegységek méretezésének.

9. II-2/A/9. szabály: Beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek (R 13)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Általános 1. Az összes előírt beépített tűzérzékelőnek, valamint a kézi működtetésű tűzjelző állomásokkal üzemelő tűzjelző rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy bármikor azonnal működésbe tudjon lépni. 2. A rendszer működéséhez szükséges áramellátásnak és villamos áramköröknek önellenőrző nek kell lenniük. Meghibásodás esetén a vezérlőpulton egy látható és hallható hibajelzésnek kell megjelennie, amely különbözik a tűzjelzéstől. 3. A tűzérzékelő és tűzjelző rendszer működéséhez használt villamos berendezések legalább két áramforrással rendelkeznek, amelyek közül az egyik egy vészüzemi áramforrás. Az ellátás a külön erre a célra lefektetett vezetékeken keresztül történik. A vezetékek egy automatikus váltókapcsolóhoz kapcsolódnak, amely a tűzérzékelő rendszer vezérlőpultján vagy annak közelében helyezkedik el. 4. Az automatikus és a kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat szakaszokba kell csoportosítani. Az automatikus vagy a kézi vezérlésű tűzjelző állomás működésbe lépésének látható és hallható jelzést kell kiváltania a vezérlőpulton és a jelzőegységekben. Amennyiben a jelzést két percen belül nem igazolták vissza, automatikusan egy hallható jelzést kell adni a személyzet lakóterében, a kiszolgálóhelyiségekben, a vezérlőállomásokon és a gépterekben. Ez az akusztikus jelzőkészülék-rendszer nem szükségszerűen képezi a tűzjelző rendszer szerves részét. 5. A vezérlőpultot a parancsnoki hídon vagy a fő tűzmegfigyelő állomáson kell elhelyezni. 6. A jelzőegységek jelzik legalább azt a szakaszt, amelyben egy automatikus vagy kézi vezérlésű tűzjelző állomás működésbe lépett. Legalább egy egységet úgy kell elhelyezni, hogy a személyzet felelős tagjai mindig könnyen hozzáférjenek, akár a tengeren, akár a kikötőben van a hajó, kivéve amikor a hajó üzemen kívül van. Amennyiben a vezérlőpult a fő tűzmegfigyelő állomáson található, egy jelzőegységet a parancsnoki hídon is el kell helyezni. 7. A jelzőegységeken vagy azok környezetében egyértelmű tájékoztatást kell adni a szakaszok elhelyezkedéséről és az általuk felügyelt területről. 8. Ahol a tűzérzékelő rendszer nem foglal magában olyan berendezéseket, amelyekkel távolról azonosítható minden egyes érzékelő, a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és vezérlőállásokon belül az egyes szakaszok csak egy fedélzetet szolgálhatnak ki, kivéve a zárt lépcsőházakra kiterjedő szakaszokat. Annak érdekében, hogy minél előbb azonosítható legyen a tűzfészek, a lobogó szerinti állam hatóságai meghatározásának megfelelően korlátozni kell az egyes szakaszokban a zárt terek számát. Egy szakaszban semmi esetre nem lehet ötvennél több zárt tér. Amennyiben az érzékelőrendszer távolról és egyenként azonosítható tűzérzékelőkkel van felszerelve, a szakaszok több fedélzetre is kiterjedhetnek, és bármennyi zárt teret felügyelhetnek. 9. Amennyiben nincs olyan tűzérzékelő rendszer, amely távolról és egyenként azonosítaná az egyes érzékelőket, az érzékelők szakaszai nem terjedhetnek ki a hajó két oldalán lévő terekre, nem felügyelhetnek egynél több fedélzetet, és nem helyezkedhetnek el egynél több függőleges főzónában, azonban ha a lobogó szerinti állam hatóságai úgy találják, hogy a hajó tűz elleni védelmét ez nem csökkenti, engedélyezhetik, hogy az érzékelők szakaszai a hajó mindkét oldalára és egynél több fedélzetre kiterjedjenek. Az egyenként azonosítható tűzérzékelőkkel felszerelt személyhajókon a szakaszok a hajó mindkét oldalán található terekre és több fedélzetre kiterjedhetnek, de egynél több függőleges főzónában nem helyezkedhetnek el. 10. A tűzérzékelőknek az a szakasza, amely egy vezérlőállást, egy kiszolgálóhelyiséget vagy egy lakóteret felügyel, nem foglalhat magában gépteret. 11. Az érzékelőket a hőnek, a füstnek vagy egyéb égésterméknek, a lángnak vagy e tényezők kombinációjának kell működésbe hozni. Az egyéb, a kezdeti stádiumban lévő tüzet jelző tényezők által működésbe hozott érzékelőket a lobogó szerinti állam hatóságai figyelembe vehetik, amennyiben azok nem kevésbé érzékenyek, mint az előbb említett érzékelők. A lángérzékelők csak a füst- vagy hőérzékelőkkel együtt alkalmazhatók. 12. Megfelelő utasításoknak és alkatrészeknek kell rendelkezésre állniuk az ellenőrzéshez és a karbantartáshoz. 13. A lobogó szerinti állam hatóságainak igénye szerint a tűzjelző rendszer működését időszakos ellenőrzésnek kell alávetni olyan berendezésekkel, amelyek a megfelelő hőmérsékleten forró levegőt, füstöt, megfelelő sűrűségű vagy méretű aeroszolrészecskéket vagy egyéb, a kezdődő stádiumban lévő tűzhöz kapcsolódó olyan jelenséget állítanak elő, amelyre az érzékelőnek működésbe kell lépnie. Minden automatikus tűzjelzőnek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy helyes működésének ellenőrzését követően és a szokásos felügyeletre való visszaállításkor ne kelljen kicserélni az alkatrészeit. 14. A tűzérzékelő rendszer más célra nem használható fel, azonban a tűzbiztos ajtók zárását vagy hasonló műveleteket jelezhetik a vezérlőpulton. 15. A zónaazonosítási képességgel rendelkező tűzérzékelő rendszereket úgy kell kialakítani, hogy: - egy áramkör csak egy ponton sérülhessen meg a tűzben; - a megfelelő eszközökkel biztosítva legyen, hogy az áramkör hibája (pl. áramkimaradás, rövidzárlat, földelés) ne tegye működésképtelenné az egész áramkört; - a meghibásodás (villamos, elektronikus, informatikai) esetén a rendszer eredeti beállításait vissza lehessen állítani; - az első beindult riasztás ne akadályozza meg, hogy bármelyik másik tűzjelző további tűzriasztást adjon.

2. Felszerelési követelmények 1. A kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat a lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben és a vezérlőállásokban kell felszerelni. Minden kijárat mellett egy kézi vezérlésű tűzjelzőt kell elhelyezni. A kézi vezérlésű tűzjelzőknek a fedélzetek folyosóin könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a folyosók egyetlen pontjától sem lehetnek 20 méternél nagyobb távolságra. 2. Füstérzékelőket kell felszerelni a lakóterek lépcsőházaiban, folyosóin és menekülési útvonalain. 3. Amennyiben a 2.2. bekezdésben meghatározott tereken kívüli terek védelmére beépített tűzérzékelő és tűzjelző berendezések szükségesek, e terekben legalább egy, az 1.11. bekezdésnek megfelelő automatikus tűzjelzőt kell felszerelni. 4. Az automatikus tűzjelzők elhelyezésénél az optimális hatékonyságot kell szem előtt tartani. Az érzékelőt nem célszerű gerenda, szellőzőcsatorna közelében vagy olyan helyen felszerelni, ahol a légáramlás kedvezőtlenül hat a teljesítményére, valamint ott, ahol valószínű, hogy ütés vagy mechanikus sérülés éri. Azokat az érzékelőket, amelyek a mennyezeten helyezkednek el, a válaszfalaktól legalább 0,5 méter távolságban kell elhelyezni. 5. A tűzjelzők egymástól való legnagyobb távolságának a következő táblázatnak kell megfelelnie: A tűzjelző típusa A tűzjelzőnkénti legnagyobb alapterület (m2) A középpontok közötti legnagyobb távolság (m) A válaszfalaktól mért legnagyobb távolság (m) Hőe 37 9 4,5 Füst 74 11 5,5 A lobogó szerinti állam hatóságai a tűzjelzők tulajdonságait vizsgáló kísérletek adatai alapján ezektől eltérő távolságot is előírhatnak vagy engedélyezhetnek. 6. A rendszer részét képező villamos vezetékeket úgy kell elhelyezni, hogy ne haladjanak át a konyhákon, géptereken és egyéb rendkívül tűzveszélyes zárt helyen, kivéve azokat a tereket, ahol tűzérzékelőket és tűzjelzőket kell alkalmazni, illetve ahol vezetékeknek a megfelelő áramellátáshoz kell csatlakozniuk.

3. Tervezési követelmények 1. A rendszert és a tartozékait úgy kell megtervezni, hogy ellenálljanak az áramellátás feszültségingadozásainak és átmeneti folyamatainak, a környezet hőmérsékleti változásainak, a rezgésnek, a páratartalomnak, a rázkódásoknak, az ütéseknek, az egy hajón általában tapasztalható hatásoknak és a korróziónak. 2. A 2.2. bekezdésben előírt, a lakótéren belüli lépcsőházakban, folyosókon és menekülési útvonalakon felszerelt hitelesített füstérzékelők akkor lépnek működésbe, amikor a füst sűrűsége 2-12,5 %-os elhomályosítás között van. A többi térben felszerelt füstérzékelőknek a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott érzékenységi határok között kell működniük, miközben el kell kerülni, hogy az érzékelők túl alacsony, illetve túl magas határértékre legyenek beállítva. 3. A hőérzékelőknek hitelesítettnek kell lenniük és úgy kell beállítani azokat, hogy 78 °C elérését követően jelezzenek, illetve akkor, ha a hőmérséklet elérte az 54 °C-t, és emelkedésének sebessége eközben kisebb, mint 1 °C/perc. A hőmérséklet gyorsabb emelkedése esetén a hőérzékelőnek a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott hőmérsékleti határok között kell működniük, miközben el kell kerülni azt, hogy az érzékelők túl alacsony, illetve túl magas határértékre legyenek beállítva. 4. Az a hőmérséklet, amelynél a hőérzékelőknek működésbe kell lépniük, a szárítóhelyiségekben vagy a hasonló, általában magas környezeti hőmérsékletű terekben mért legmagasabb hőmérséklet fölé emelhető 30 °C-kal.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

4.1. A beépített tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

4.2. A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelő kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat kell felszerelni a lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben és a vezérlőállásokban. Minden kijárat mellett egy kézi vezérlésű tűzjelzőt kell elhelyezni. A kézi vezérlésű tűzjelzőknek a fedélzetek folyosóin könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a folyosók egyetlen pontjától sem lehetnek 20 méternél nagyobb távolságra.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5. A fenti rendelkezéseken túl a lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy betartsák azokat a biztonsági rendelkezéseket, amelyek a berendezések egyéb berendezésektől és rendszerektől való függetlenségére, az alkatrészeik korrózióállóságára, vezérlőrendszereik áramellátására és a kezelésükkel és karbantartásukkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségére vonatkoznak.

10. II-2/A/10. szabály: A folyékony tüzelőanyaggal, kenőolajjal és egyéb éghető olajokkal kapcsolatos intézkedések (R 15)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Korlátozások az olaj tüzelőanyagként történő felhasználására Az olaj tüzelőanyagként történő felhasználására a következő korlátozások vonatkoznak: 1. Amennyiben e bekezdés erről másként nem rendelkezik, 60 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel. 2. A vészüzemi generátorokban 43 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel. 3. E kiegészítő óvintézkedésekre is figyelemmel és azzal a feltétellel, hogy annak a térnek a hőmérséklete, ahol a tüzelőanyagot tartják vagy felhasználják, legalább 10 °C-al alacsonyabb a tüzelőanyag lobbanáspontjánál, a lobogó szerinti állam hatóságai szükséges esetben engedélyezhetik a 60 °C-nál alacsonyabb, de 43 °C-nál magasabb lobbanáspontú tüzelőanyag általános használatát. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a 60 °C-nál alacsonyabb, de 43 °C-nál magasabb lobbanáspontú olaj tüzelőanyag a következő feltételekkel engedélyezhető: 3.1. a kettős fenék rekeszeiben elhelyezett tartályok kivételével a tüzelőanyag-tartályokat az A. kategóriájú géptereken kívül helyezik el; 3.2. a tüzelőanyag-szivattyú szívócsövénél biztosítják az olaj hőmérsékletének mérését; 3.3. a tüzelőanyag-szűrők bemeneti és kimeneti oldalán elzárószelepeket és/vagy csapokat szerelnek fel; és 3.4. a lehető legtöbb helyen hegesztett kivitelű vagy kúpos csőcsatlakozásokat vagy szferikus csőkötéseket alkalmaznak. A tüzelőanyag lobbanáspontját egy jóváhagyott, zárt csészés próbával kell meghatározni. 4. Azokon a hajókon, amelyekre a II-1. fejezet G. része alkalmazandó, megengedett az 1.1. bekezdésben meghatározottnál alacsonyabb lobbanáspontú olaj tüzelőanyag használata.

2. Az olaj tüzelőanyaggal kapcsolatos berendezések Az olaj tüzelőanyagot felhasználó hajókban annak tárolására, elosztására és felhasználására vonatkozó intézkedésekkel biztosítani kell a hajó és a hajón tartózkodó személyek biztonságát. A következő előírásoknak kell teljesülniük: 1.1. Amennyiben kivitelezhető, a 0,18 N/mm2-nél nagyobb nyomás alatt lévő előmelegített tüzelőanyagot tartalmazó tüzelőanyag-rendszer részeit olyan helyen kell kialakítani, ahol a hibák vagy a szivárgás könnyen észlelhető. A tüzelőanyag-rendszernek e részeit magukban foglaló géptereket a megfelelő módon meg kell világítani. 1.2. Az előmelegített tüzelőanyag azt az olajat jelenti, amelynek hőmérséklete előmelegítés után magasabb, mint 60 °C, illetve meghaladja az olaj tényleges lobbanáspontját, amennyiben ez utóbbi 60 °C-nál alacsonyabb. 2. A gépterek szellőzésének alkalmasnak kell lennie arra, hogy szokásos üzemi körülmények között megakadályozza a tüzelőanyag gőzeinek felgyülemlését. 3. Amennyiben kivitelezhető, a tüzelőanyag-tartályok a hajó szerkezetének részét képezik, és a géptereken kívül helyezkednek el. Amennyiben a tüzelőanyag-tartályok, a kettős fenéktartályok kivételével, szükségszerűen a gépterekkel szomszédos helyiségekben vagy a gépterekben vannak elhelyezve, legalább az egyik függőleges oldaluknak határosnak kell lennie a géptér válaszfalaival, lehetőleg közös határfelülete legyen a kettős fenék tartályaival, a géptér és a tartály közös határfelülete pedig a lehető legkisebb legyen. Amennyiben e tartályok a gépterek határain belül találhatók, a bennük tárolt tüzelőanyag lobbanáspontjának 60 °C-nál alacsonyabbnak kell lennie. A szabadon álló tüzelőanyag-tartályok használata kerülendő és tilos a gépterekben. 4. A tüzelőanyag-tartályokat nem szabad olyan területen elhelyezni, ahol fennáll annak veszélye, hogy a tartályból kifolyó vagy kiszivárgó olaj a felforrósodott felületre kerül. Óvintézkedésekkel kell megakadályozni, hogy a szivattyúkból, szűrőkből vagy előmelegítőkből nyomás alatt kiszökő olaj kapcsolatba kerüljön a felforrósodott felületekkel. 5. Minden olyan tüzelőanyag-vezetéket, amely megsérülése esetén a tüzelőanyag kiszökhet a kettős fenék feletti, 500 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú tároló-, ülepítő- vagy napi üzemi tartályból, egy szeleppel kell felszerelni, amely közvetlenül a tartályra van szerelve, és a helyiségen kívül biztos helyről lezárható, amennyiben a tartályt magában foglaló térben tűz üt ki. A tengely- vagy csőalagútban, illetve hasonló helyen található mélytartályok különleges esetében a szelepeket a tartályra kell szerelni, azonban az alagúton vagy hasonló helyen kívül lévő helyre egy kiegészítő szelepet kell felszerelni, hogy tűz esetén a vezetéket vagy vezetékeket le lehessen zárni. Amennyiben ilyen kiegészítő szelepeket helyeznek el a géptérben, azt a géptéren kívüli helyről kell kezelni. 1. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon a vészüzemi áramfejlesztő tüzelőanyag-tartályának szelepét távműködtető kezelőszerveket a gépterekben lévő egyéb szelepeket távműködtető kezelőszervektől elkülönítve kell elhelyezni. 2. A 2012. január 1-jén vagy azt követően épített, 500 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon a kettős fenék felett elhelyezett tüzelőanyag-tartályokat csappal vagy szeleppel kell ellátni. 3. A 2012. január 1-je előtt épített, 500 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon a kettős fenék felett található, 500 liternél kisebb űrtartalmú tüzelőanyag-tartályokat is el kell látni az első bekezdésben említett csappal vagy szeleppel, legkésőbb a 2012. január 1-jén vagy azt kövezően esedékes első időszakos szemléig. 6. Biztonságos és hatékony berendezéseket kell alkalmazni annak megállapítása érdekében, hogy mennyi tüzelőanyag található a tartályokban. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 1. Amennyiben szondacsöveket használnak, azok nem végződhetnek olyan térben, ahol fennáll annak veszélye, hogy a szondacsőből kiömlő tüzelőanyag meggyullad. Különösen az utas- és személyzeti terekben nem végződhetnek e csövek. Az általános szabály az, hogy szondacsövek nem végződhetnek gépterekben. Amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai mégis úgy ítélik meg, hogy az utóbbi követelmények nem teljesíthetők, engedélyezhetik, hogy a csövek a gépterekben végződjenek, ha a következő követelményeket betartják: 1.1. egy, a 2.6.2. bekezdés követelményeinek megfelelő olajszintmérőt is felszerelnek; 1.2. a szondacsövek olyan helyeken végződnek, amelyek távol esnek a gyulladást okozó veszélyforrástól, kivéve, ha intézkedéseket hoznak, mint például hatékony hálókat szerelnek fel annak elkerülése érdekében, hogy a szondacső végén kiömlő tüzelőanyag érintkezzen a gyulladást okozó veszélyforrással; 1.3. a szondacsövek végeit önzáró reteszelőszerkezettel kell ellátni; egy kis átmérőjű önzáró ellenőrző csapot kell felszerelni a reteszelőszerkezet alatt azért, hogy a reteszelőszerkezet nyitása előtt észlelni lehessen, hogy a csőben van-e folyékony tüzelőanyag. Intézkedéssel kell biztosítani, hogy az ellenőrző csapon kifolyó tüzelőanyag ne jelentsen gyulladásveszélyt. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK: 2. A tartályokban lévő tüzelőanyag mennyiségének megállapítására egyéb szerkezeteket is engedélyezhetnek, amennyiben e szerkezeteket nem szükséges a tartály teteje alatt elvezetni, a meghibásodásuk vagy a tartályok túltöltése esetén pedig nem ömlik ki a tüzelőanyag. 3. A 2.6.2. bekezdésben leírt szerkezeteket megfelelő állapotban kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy az üzemelés közben állandóan kifogástalanul működjenek. 7. Intézkedni kell annak elkerülése érdekében, hogy az olajtartályokban vagy a tüzelőanyag-rendszer bármelyik részében, beleértve a hajón lévő szivattyúk által táplált töltőcsöveket is, túlnyomás alakuljon ki. Minden túlnyomáscsökkentő szelep és levegő- vagy túlfolyócső kiömlőnyílásait olyan helyen kell kialakítani, ahol az olaj vagy gőz kiáramlása miatt nem áll fenn tűz- vagy robbanásveszély; a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon ezek nem végződhetnek a személyzeti térben, az utastérben vagy speciális kategóriájú térben, zárt ro-ro raktérben, a géptérben vagy más hasonló térben. 8. A tüzelőanyag-csöveket, azok szelepeit és szerelvényeit acélból vagy egyéb engedélyezett anyagból kell készíteni, kivéve azokat az eseteket, amikor engedélyezett a hajlékony csövek korlátozott használata is. E hajlékony csöveket és csatlakozásaikat jóváhagyott, megfelelő szilárdságú tűzálló anyagokból kell készíteni. Az acél vagy gömbgrafitos öntöttvas elfogadható olyan, tüzelőanyag-tartályokra szerelt szelepek esetében, amelyek statikus nyomás alatt vannak. Szürke öntvényszelepek használhatók azonban azokban a csőrendszerekben, ahol az üzemi nyomás 7 bar, az üzemi hőmérséklet pedig 60 °C alatt van. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 9. A nagynyomású tüzelőanyag-szivattyúk és tüzelőanyag-injektorok közötti külső nagynyomású tüzelőanyag-szállító vezetékeket egy kettős falú csőrendszernek kell védenie, amely a nagynyomású vezeték hibája esetén befogadja a kifolyó olajat. A kettős falú cső egy külső csövet foglal magába, amelybe a nagynyomású tüzelőanyagcsövet helyezik, és ezzel állandó összeszerelés jön létre. A kettős falú csőrendszert fel kell szerelni egy, a szivárgó olaj összegyűjtésére szolgáló berendezéssel, és olyan berendezéssel kell ellátni, amely riaszt, ha a tüzelőanyag-vezeték meghibásodik. 10. A 220 °C-nál magasabb hőmérsékletű felületeket, amelyekre a tüzelőanyag-rendszer hibája miatt tüzelőanyag kerülhet, megfelelő szigeteléssel kell ellátni. 11. A tüzelőanyag-vezetékeket árnyékolni kell, illetve más megfelelő módon védeni kell annak érdekében, hogy - amennyire kivitelezhető - elkerüljék az olajpermet vagy a szivárgó olaj kijutását a forró felületekre, a gépek szívónyílásaiba vagy egyéb tűzveszélyes helyekre. A csővezetékrendszer illesztéseinek számát a lehető legkisebbre kell korlátozni. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 12. A tüzelőanyag-vezetékeket nem szabad közvetlenül a magas hőmérsékletű berendezések, például kazánok, gőzvezetékek, kipufogócsövek, hangtompítók vagy egyéb, szigetelést igénylő berendezések fölött vagy azok közelében elhelyezni. Amennyire megvalósítható, a tüzelőanyag-vezetékeket a forró felületektől, elektromos berendezésektől vagy egyéb gyulladást okozó forrásoktól távol kell elhelyezni, és védőernyővel vagy egyéb megfelelő módon védeni kell azokat, nehogy a tüzelőanyag a gyulladást okozó forrásra fröccsenjen vagy folyjon. A csővezetékrendszer illesztéseinek számát a lehető legkisebbre kell korlátozni. 13. A dízelmotorok tüzelőanyag-ellátásának részegységeit a legmagasabb üzemi nyomás figyelembevételével kell megtervezni, beleértve azokat a magas nyomásimpulzusokat, amelyeket a tüzelőanyag-adagoló szivattyúk működése kelt és ad át a tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékekben. A tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékeken belüli csatlakozásokat úgy kell elkészíteni, hogy figyelembe vegyék és megtartsák azt a képességüket, amely megakadályozza, hogy a túlnyomás alatt lévő tüzelőanyag üzemeltetés közben és karbantartás után szivárogjon. 14. Ha több motort azonos tüzelőanyag-forrásról táplálnak, be kell építeni olyan szelepeket, amelyekkel az egyes motorok tüzelőanyag-ellátó és -túlfolyó csöveit szét lehet választani. A szétválasztás nem érintheti a többi motor működését, és olyan helyről kell működtetni, amelyet nem érhet el a motorok bármelyikében keletkezett tűz. 15. Amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezik az olaj és egyéb éghető folyadékok lakó- és kiszolgálótereken keresztül történő szállítását, az olajat vagy az éghető folyadékot szállító csöveket a hatóságok által a tűzveszély figyelembevételével jóváhagyott anyagból kell készíteni. 16. A B. osztályú meglévő hajóknak meg kell felelniük a 2.9-2.11. bekezdés követelményeinek, kivéve azokat az eseteket, amikor a 375 kW vagy annál kisebb teljesítményű motoroknál, amelyek tüzelőanyag-adagoló szivattyúja egynél több injektort lát el, a 2.9. bekezdésben meghatározott kettős falú csőrendszer helyett egy megfelelő burkolat alkalmazható.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3. A kenőolajjal kapcsolatos berendezések A nyomás alatt lévő kenőolajrendszerekben a felhasznált olaj tárolására, elosztására és hasznosítására szolgáló berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a hajó és a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát, továbbá úgy hogy az e gépterekben lévő berendezések megfeleljenek legalább a 2.1., 2.4., 2.5., 2.6., 2.7., 2.8., 2.10. és 2.11. bekezdés rendelkezéseinek, a következők kivételével: 1. ez nem zárja ki a kenőolaj-rendszerben az áramlásjelző kémlelőablakok alkalmazását, amennyiben azok kísérletekkel bizonyíthatóan megfelelően ellenállnak a tűznek. Amennyiben kémlelőablakokat alkalmaznak, a csöveket mindkét végükön szelepekkel látják el. A szelep a cső alsó végén helyezkedik el, és önzáró típusú; 2. a gépterekben engedélyezhetők a szondacsövek; a 2.6.1.1. és 2.6.1.3. bekezdés követelményeit nem kell alkalmazni, amennyiben a szondacsövek a megfelelő zárószerkezetekkel vannak felszerelve. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a 10.2.5. bekezdés rendelkezései vonatkoznak a kenőolajtartályokra; kivételt képeznek az 500 liternél kisebb űrtartalmú kenőolajtartályok, valamint azok a tárolótartályok, amelyeken a hajó szokásos üzemelése közben elzárják a szelepeket, illetve amelyek esetében bebizonyosodott, hogy a kenőolajtartályon lévő gyorsan záró szelep nem szándékos működtetése veszélyeztetné a főüzemi hajtóművek és az alapvető segédüzemi berendezések működését.

4. Az egyéb éghető olajokkal kapcsolatos berendezések Az erőátviteli rendszerekben, vezérlő- és kioldórendszerekben és a fűtőrendszerben, valamint az egyéb nyomás alatt álló, az éghető olajok tárolására, elosztására és felhasználására szolgáló berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a hajó és a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát. A gyulladásveszélyes helyeken e berendezéseknek meg kell felelniük legalább a 2.4., 2.6., 2.10. és 2.11. bekezdés rendelkezéseinek, a szilárdság és szerkezeti felépítés tekintetében pedig a 2.7. és 2.8. bekezdés rendelkezéseinek.

5. Időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterek Az 1-4. rendelkezés követelményei mellett a tüzelőanyag- és kenőolaj-rendszer megfelel a következő feltételeknek: 1. amennyiben azokat a tüzelőanyag-tartályokat, amelyek a napi szükségletet elégítik ki, önműködően vagy távvezérléssel töltik fel, a túlfolyás megelőzésére megfelelő berendezéseket kell alkalmazni. Az éghető folyadékokat automatikusan kezelő egyéb berendezéseket, mint például a tüzelőanyag-szeparátorokat, illetve szűrőket, amelyeket lehetőség szerint a szeparátorok, illetve szűrők és előmelegítőik számára fenntartott külön térben kell elhelyezni, a túlfolyást megakadályozó berendezésekkel kell felszerelni. 2. Amennyiben a napi szükségletet kielégítő tüzelőanyag-tartályok vagy ülepítőtartályok fűtőberendezéssel vannak felszerelve, egy olyan berendezést kell beépíteni, amely a magas hőmérsékletet jelzi riasztással akkor, ha a hőmérséklet meghaladja a tüzelőanyag lobbanáspontját.

6. Az éghető olajok orrtéri tartályban történő szállításának tilalma Folyékony tüzelőanyagot, kenőolajat és egyéb éghető olajat nem szabad az orrtéri tartályokban szállítani.

11. II-2/A/11. szabály: Tűzoltó felszerelések (R 17)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A 2019. július 1-je előtt épített hajók esetében a tűzoltó felszerelés a következőkből áll: 1.1. személyi felszerelésből, amely magában foglalja a következőket: 1. védőöltözet, amely megvédi a bőrt a tűz sugárzó hőjétől, az égéstől és a gőz által okozott forrázástól. A ruházat külső felülete vízálló; 2. gumiból vagy egyéb szigetelő anyagból készült csizmák és kesztyűk; 3. egy merev sisak, amely véd az ütésektől; 4. egy jóváhagyott típusú, villamos biztonsági lámpa (kézi lámpa), amelynek minimális világítási időtartama három óra; 5. egy tűzoltóbalta. 1.2. Egy jóváhagyott típusú légzőkészülékből, amely egy sűrített levegővel működő légzőkészülékből áll (SCBA), a tartályaiban tárolt levegő mennyisége legalább 1200 liter, illetve egyéb önálló légzőkészülékből, amely legalább 30 percig képes működni. Minden SCBA-t teljesen feltöltött tartalék palackokkal kell ellátni, amelyek tartalék űrtartalma legalább 2400 liter szabad levegő, kivéve azokat az eseteket, amikor: i. a hajón öt vagy annál több SCBA található, akkor a tárolt atmoszferikus nyomású levegő teljes űrtartalma nem kell, hogy meghaladja a 9600 litert; vagy ii. a hajót felszerelik olyan berendezésekkel, amelyekkel teljes nyomáson, szennyeződéstől mentes levegővel lehet feltölteni a levegőtartályokat, akkor az SCBA-k teljesen feltöltött tartalék tartályai legalább 1200 liter atmoszferikus levegőt tartalmaznak, a hajón tárolt atmoszferikus levegő teljes űrtartalma pedig nem kell, hogy meghaladja a 4800 litert. Az SCBA-k légtartályának cserélhetőnek kell lennie. 1.3. A tűzoltó felszerelés részét képező zárt rendszerű, sűrített levegős légzőkészüléknek 2019. július 1-jére meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata 3. fejezete 2.1.2.2. bekezdésének.

1a. A 2019. július 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon a tűzoltó felszerelésnek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatában foglalt előírásoknak. Minden légzőkészülék teljesen feltöltött tartalék palackokkal kell ellátni, amelyek tartalék űrtartalma legalább 2400 liter szabad levegő, kivéve azokat az eseteket, amikor: i. a hajón öt vagy annál több légzőkészülék található, akkor a tárolt atmoszferikus nyomású levegő teljes űrtartalma nem kell, hogy meghaladja a 9600 litert; vagy ii. a hajót felszerelik olyan berendezésekkel, amelyekkel teljes nyomáson, szennyeződéstől mentes levegővel lehet feltölteni a levegőtartályokat, akkor a légzőkészülékek teljesen feltöltött tartalék tartályai legalább 1200 liter atmoszferikus levegőt tartalmaznak, a hajón tárolt atmoszferikus levegő teljes űrtartalma pedig nem kell, hogy meghaladja a 4800 litert.

2. Minden légzőkészüléket egy olyan tűzálló mentőkötéllel kell ellátni, amely megfelelő hosszúságú és szilárdságú ahhoz, hogy a karabiner segítségével a készülék bekötőhevederéhez vagy egy külön hevederhez lehessen erősíteni annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a mentőkötél használata során a légzőkészülék leválása.

3. A B. osztályú új és meglévő hajók és a 40 méteres vagy annál hosszabb C. és D. osztályú új hajók legalább két tűzoltó felszerelést visznek magukkal. 1. Ezenkívül a 60 méteres vagy annál hosszabb hajókon, amennyiben az utasterek és kiszolgálóhelyiségek hosszainak összege azon a fedélzeten, ahol elhelyezkednek, meghaladja a 80 métert, vagy ha egynél több ilyen fedélzet van, azon a fedélzeten, amelyen a hosszúságok összege a legnagyobb, két tűzoltó felszerelést és két személyi felszerelést kell biztosítani minden megkezdett 80 méteres összegezett hosszra. A 36-nál több utast szállító hajókon függőleges főzónánként két további tűzoltó felszerelésről kell gondoskodni, kivéve a lépcsőházakat, amelyek önálló függőleges főzónáknak minősülnek, valamint azokat a hajó orrában és farán lévő, korlátozott hosszúságú függőleges főzónákat, amelyek nem tartalmaznak lakótereket, géptereket és konyhákat. 2. A 40 méternél hosszabb, de 60 méternél rövidebb hajókon két tűzoltó felszerelést kell elhelyezni. 3. A 40 méternél rövidebb B. osztályú új és meglévő hajókon szintén két tűzoltó felszerelést kell elhelyezni, az önmentő légzőkészülék számára azonban csak egy tartalék levegőtöltetet kell biztosítani.

4. A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú hajókon nem szükséges tűzoltó felszereléseket elhelyezni.

4a. A tűzoltók kommunikációja: Azokon a 2018. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon, amelyek kötelesek legalább egy tűzoltó felszerelést szállítani, tűzoltásért felelős csoportonként legalább két hordozható kétirányú rádiótelefon-készüléket kell a fedélzeten tartani a tűzoltók kommunikációjának biztosítására. A cseppfolyósított földgázzal (LNG) hajtott hajók vagy a zárt ro-ro raktérrel vagy speciális kategóriájú terekkel rendelkező ro-ro személyhajók esetében az említett hordozható kétirányú rádiótelefon-készülékeknek robbanásbiztosaknak vagy gyújtószikramenteseknek kell lenniük. A 2018. január 1-je előtt épített hajóknak legkésőbb a 2019. július 1-jét követő első szemlétől meg kell felelniük e II-2/A/11. szabály követelményeinek.

5. A tűzoltó felszerelést vagy a személyi felszerelést úgy kell tárolni, hogy könnyen hozzáférhető és üzemképes legyen, továbbá ahol egynél több tűzoltó felszerelés vagy egynél több személyi felszerelés található, azokat egymástól jól elkülönített helyen kell tartani. E helyeken legalább egy tűzoltó felszerelésnek és egy személyi felszerelésnek kell lennie.

6. Amennyiben egy lobogó szerinti állam hatóságai úgy ítélik, hogy az ebben a II-2/A/11. szabályban foglalt szállítási előírások indokolatlanok, illetve technikailag kivitelezhetetlenek egyes hajók fedélzetén, e hajók - a 2009/45/EK irányelv 9. cikke 3. pontjának rendelkezéseivel összhangban - mentesülhetnek e II-2/A/11. szabály egy vagy több követelménye alól.

12. II-2/A/12. szabály: Vegyes rendelkezések (R 18)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Ahol az "A" osztályú térhatárolókon villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve merevítők, fedélzeti gerendák és egyéb szerkezeti elemek miatt azokat megbontják, ügyelni kell arra, hogy - amennyire ez észszerű és kivitelezhető - e munkálatok ne csökkentsék a tűzállóságot. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében, amennyiben az "A" osztályú térhatárolót megbontják, akkor e megbontást a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően vizsgálatnak kell alávetni annak biztosítása érdekében, hogy a térhatárolók tűzállósága ne csökkenjen. A szellőzőcsatornákra adott esetben a II-2/B/9. szabály 1.4. albekezdését, a II-2/B/9. szabály 2.2a. albekezdését, a II-2/B/9. szabály 2.2b. albekezdését, a II-2/B/9. szabály 3. pontját, a II-2/B/9a. szabály 1.2. albekezdését, és a II-2/B/9a. szabály 3.1 bekezdését kell alkalmazni. Amennyiben az átvezetett cső 3 mm-es vagy nagyobb vastagságú, illetve legalább 900 mm (lehetőleg a térhatároló mindkét oldalán 450-450 mm) hosszú acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készül, és nincs nyílása, a vizsgálat nem kötelező. Ezeket az átvezetéseket a térhatároló szigetelésének meghosszabbításával azonos szigetelési értékkel kell szigetelni.

2. Ahol a "B" osztályú térhatárolón villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve a szellőzőcsatornák lezárásai, lámpatestek és hasonló készülékek felszerelése miatt megbontják azokat, ügyelni kell arra, hogy - amennyire ez észszerű és kivitelezhető - e munkálatok ne károsítsák a tűzállóságot. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az ilyen átvezetett szerkezetek elkészítésekor biztosítani kell, hogy a térhatárolók tűzálló képessége ne csökkenjen. "B" osztályú térhatárolókat áttörő, nem acélból vagy rézből készült csövek védelméről a következőképpen kell gondoskodni: 1. az áttört térhatároló tűzállóságának és a felhasznált cső típusának megfelelő, tűzvédelmileg vizsgált átvezetőszerkezettel; vagy 2. legalább 1,8 mm vastag és a legalább 150 mm átmérőjű csövek esetében legalább 900 mm, a legfeljebb 150 mm átmérőjű csövek esetében pedig legalább 600 mm hosszú acélköpennyel (lehetőleg egyenletesen elosztva a válaszfal két oldalán). A csövet peremekkel vagy csőkötésekkel kell csatlakoztatni a köpenyek végeihez, a köpeny és a csővezeték közötti hézag pedig nem haladhatja meg a 2,5 mm-t, illetve a csővezeték és a köpeny közötti hézagot éghetetlen vagy egyéb alkalmas anyaggal kell eltömíteni.

3. Az "A" és "B" osztályú térhatárolókon átvezetett csöveket jóváhagyott anyagból kell készíteni, figyelembe véve azt a hőmérsékletet, amelyet e térhatárolónak ki kell állnia. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az "A" vagy "B" osztályú térhatárolókat megbontó, nem szigetelt fémcsöveket olyan anyagból kell készíteni, amelyek olvadáspontja az "A-0" esetében 950 °C és a "B-0" térhatárolók esetében 850 °C fölött van.

4. A lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben vagy a vezérlőállásokban az olaj vagy egyéb éghető folyadék szállítására szolgáló csöveknek a tűzveszélynek megfelelő anyagból kell készülniük, és kivitelezésüknek is ehhez kell alkalmazkodni.

5. Hő hatására használhatatlanná váló anyagok nem alkalmazhatók a merülésvonalhoz közel eső fedélzeti vízlefolyó kivágások, egészségügyi kiömlőnyílások vagy egyéb kivezetések kialakítása során és ott, ahol tűz esetén az anyagban bekövetkező hiba növelné a víz betörésének veszélyét.

6. Amennyiben villamos radiátorokat használnak, azokat rögzíteni kell a helyükön, és úgy kell kialakítani azokat, hogy a tűz kockázatát a minimálisra csökkentsék. E radiátoroknak nem lehet olyan fűtőszála, amely által kibocsátott hő a ruházat, függöny vagy egyéb hasonló anyag megperzselődését vagy meggyulladását okozhatja.

7. A hulladéktárolókat nem éghető anyagból, az oldalukon vagy az aljukon nyílás nélkül kell készíteni.

8. Azokban a terekben, ahol az olajkészítmények kiszabadulásával lehet számolni, a szigetelés felületének ellen kell állnia az olajnak vagy az olajgőzöknek. A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: Azokban a terekben, ahol fennáll az olajfolt vagy az olajgőz kialakulásának a veszélye, például az A. kategóriájú gépterekben, a szigetelőanyag nem eresztheti át az olajat vagy az olajgőzt. Ahol a burkolat, mint a legkülső fedőfelület perforálatlan acéllemezekből vagy egyéb nem éghető anyagból (nem alumínium) készült, akkor ez a burkolat varrattal, szegecseléssel stb. rögzíthető.

9. A festékraktárakat és az éghető folyadékokat tartalmazó raktárakat jóváhagyott tűzoltó berendezéssel kell védeni, amely lehetővé teszi a személyzet számára, hogy eloltsa a tüzet anélkül, hogy a helyiségbe lépne. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon: 1. A festékraktárakat a következő eszközök egyikével kell védeni: 1.1. szén-dioxidos tűzoltó rendszerrel, amelyet úgy terveztek, hogy a szabad gáz mennyisége legalább a védett tér bruttó térfogatának 40 %-a; 1.2. szárazporos tűzoltó rendszerrel, amely legalább 0,5 kg/m3 oltóport tartalmaz; 1.3. vízpermettel vagy vízsugárral oltó rendszerrel, amelyet legalább 5 liter/m2 mennyiségre terveztek. A vízsugárral oltó rendszereket a hajó tűzoltó vezetékéhez lehessen csatlakoztatni; vagy 1.4. a lobogó szerinti állam hatóságai által meghatározott, egyenértékű védelmet biztosító rendszerrel. A rendszernek bármikor működtethetőnek kell lennie a védett téren kívülről is. 2. Az éghető folyadékok tárolására szolgáló helyiségeket a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott, megfelelő tűzoltó berendezéssel kell védeni. 3. A 4 m2-nél kisebb alapterületű, a lakóterekkel kapcsolatban nem álló raktárak esetében a beépített rendszer helyett elfogadható a legalább a tér bruttó térfogatának 40 %-ával megegyező mennyiségű atmoszferikus nyomású gázt biztosító hordozható, szén-dioxidos tűzoltó készülék. A raktárban egy kiömlőnyílást kell biztosítani, amely lehetővé teszi a tűzoltó anyag kiürítését anélkül, hogy be kelljen lépni a védett térbe. A szükséges hordozható tűzoltó készüléket a nyílás mellett kell tárolni. Emellett egy beömlőnyílást vagy egy tömlőcsatlakozást is lehet biztosítani, amely lehetővé teszi a tűzoltó vezetékben lévő víz használatát.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

10. Olajsütők, főző- és sütőberendezések: Ahol a főkonyhán kívüli terekben olajsütőket, főző- és sütőberendezéseket szereltek fel és használnak, a lobogó szerinti állam hatóságai az e berendezések használatával kapcsolatos sajátos tűzveszélyekre vonatkozó további biztonsági intézkedéseket írhatnak elő. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az olajsütőket a következőkkel kell felszerelni: 1. automatikus vagy kézi működtetésű tűzoltó rendszer, amelyet a konyhai olajsütő berendezések védelmét szolgáló tűzoltó rendszerekről szóló ISO 15371:2000 szabványnak megfelelő nemzetközi szabvány alapján ellenőriztek; 2. két, egymástól független riasztóberendezéssel ellátott termosztát, amely bármelyik termosztát meghibásodása esetén riasztja a kezelőt; 3. olyan berendezés, amely a tűzoltó rendszer beindulásakor automatikusan kikapcsolja a villamos áramot; 4. olyan riasztó, amely jelzi a tűzoltó rendszer működését abban a konyhában, ahol a berendezést felszerelték; és 5. a tűzoltó rendszer kézi működtetésére szolgáló kezelőszervek, amelyek egyértelműen feliratozottak annak érdekében, hogy a személyzet könnyen használhassa azokat. A 2003. január 1-je előtt épített hajókon az újonnan felszerelt olajsütő berendezéseknek meg kell felelniük e bekezdés rendelkezéseinek.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

11. Hőhidak: A tűzvédelmi intézkedések megvalósítása során a lobogó szerinti állam hatóságai lépéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a hőhidak kialakulását, például a fedélzetek és válaszfalak közötti hőátadás során. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az acél- és alumíniumötvözet szerkezetek esetében a fedélzet vagy a válaszfal szigetelését a megbontás, keresztezés vagy lehatárolás után legalább 450 mm-rel tovább kell vinni. Ha a teret "A" osztályú, különböző szigetelésű fedélzet vagy válaszfal osztja meg, a jobb minőségű szigetelésnek legalább 450 mm-en keresztül folytatódnia kell a gyengébb szigetelésű fedélzeten vagy válaszfalon.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

12. Túlnyomásos gáztartályok: Az összes, nyomás alatt sűrített, cseppfolyósított vagy lebomlott gázt tartalmazó hordozható tartályt, amely táplálhat egy esetleges tüzet, használat után azonnal egy, a válaszfalfedélzet fölötti megfelelő helyre kell vinni, ahonnan közvetlen kijárat nyílik a szabad fedélzetre.

13. II-2/A/13. szabály: Tűzvédelmi tervek és tűzvédelmi riadógyakorlatok (R 20)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A tisztek tájékoztatására minden hajón általános elrendezési terveket kell elhelyezni, amelyek a fedélzetekre vonatkozóan pontosan megmutatják a vezérlőállásokat, az "A" osztályú térhatárolók által körülvett különböző tűzszakaszokat, a "B" osztályú térhatárolók által körülvett szakaszokat, amelyek adatokat tartalmaznak a tűzérzékelő és tűzjelző rendszerekkel az automatikus vízpermettel oltó berendezésekkel, a tűzoltó berendezésekkel, a különböző rekeszekkel, fedélzetekhez stb. vezető bejáratokkal, a szellőztetőrendszerrel és a hozzá tartozó ventilátorok vezérlőállásaival, a tűzvédelmi csappantyúk helyével és az egyes szakaszokat kiszolgáló ventilátorok azonosító számával kapcsolatban. A fent említett adatok egy útmutatóban is összefoglalhatók, amelyből minden tisztnek át kell adni egy példányt, egy példányt pedig egy mindig hozzáférhető helyen a fedélzeten kell tartani. A terveknek és útmutatóknak mindig naprakésznek kell lennie, és lehetőség szerint minden változást a lehető leghamarabb be kell jegyezni. E terveket és útmutatókat a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén kell elkészíteni. Amennyiben ez a nyelv nem angol vagy francia, e nyelvek egyikére a szöveget le kell fordítani, a tervnek vagy az útmutatónak pedig tartalmaznia kell ezt a fordítást is. Amennyiben a hajó egy másik tagállamban belföldi úton van, akkor a fenti szövegeket ezen állam hivatalos nyelvére is le kell fordítani, amennyiben az nem angol vagy francia. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajók esetében a tűzvédelmi tervekben és útmutatókban megadott kötelező információknak és a tűzvédelmi tervekben alkalmazott grafikus ábráknak meg kell felelniük az A.756(18) és az A.952(23) IMO-határozatnak.

2. A tűzvédelmi tervet vagy e tervet tartalmazó útmutató egy másolatát egyértelmű jelzéssel ellátva, időjárásálló tartóban kell tárolni a felépítményen és a fedélzeti házon kívül, hogy segítse a szárazföldi tűzoltó személyzet munkáját.

14. II-2/A/14. szabály: Működőképes állapot és karbantartás

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Általános követelmények Minden olyan esetben, amikor a hajó üzemben van, a tűzvédelmi rendszereket, illetve a tűzoltó rendszereket és berendezéseket működőképes állapotban kell tartani. A hajó akkor nincs üzemben, ha: 1. javítják, leszerelik (akár lehorgonyozva, akár kikötőben), illetve szárazdokkban van; 2. a tulajdonos vagy a tulajdonos képviselője üzemen kívülinek nyilvánítja; és 3. ha nincsenek utasok a hajón. A következő tűzvédelmi rendszereket megfelelő állapotban kell tartani, hogy tűz esetén biztosítani tudják az előírt teljesítményüket: 1.1. Működőképes állapotban kell tartani a következőket: 1. szerkezeti tűzvédelem, beleértve a térhatárolók tűzállóságát, valamint az e térelválasztókon lévő nyílásokat és megbontásokat; 2. tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; és 3. a menekülési útvonalak rendszerei és berendezései. A tűzoltó rendszereket és berendezéseket működőképes és azonnal bevethető állapotban kell tartani. A kiürült hordozható tűzoltó készülékeket haladéktalanul újra kell tölteni, vagy ki kell cserélni egy egyenértékű tűzoltó készülékre. 1.2. Karbantartás, próbák és ellenőrzés A karbantartást, a próbákat és ellenőrzést az IMO MSC 850. körlevelében foglalt irányelvek alapján kell elvégezni olyan módon, hogy megfelelő figyelmet fordítanak a tűzoltó rendszerek és berendezések megbízhatóságára. A karbantartási tervet a hajón kell tartani, amelynek bármikor ellenőrizhetőnek kell lennie, amikor azt a lobogó szerinti állam hatóságai megkövetelik. A karbantartási terv legalább a következő tűzvédelmi rendszereket, valamint tűzoltó rendszereket és berendezéseket tartalmazza, amennyiben felszerelték azokat: 1. tűzoltó vezetékek, tűzoltó szivattyúk és tűzcsapok, beleértve a tömlőket és a sugárcsöveket; 2. beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; 3. beépített tűzoltó rendszerek és egyéb tűzoltó berendezések; 4. az automatikus vízpermettel oltó berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; 5. szellőzőrendszerek, beleértve a tűz- és füstelzáró csappantyúkat, ventilátorokat és azok vezérléseit; 6. a tüzelőanyag-ellátás vészüzemi lezáróberendezései; 7. tűzálló ajtók a vezérléseikkel; 8. általános vészhelyzeti riasztóberendezések; 9. vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek; 10. hordozható tűzoltó készülékek és azok tartalék töltetei; és 11. tűzvédelmi felszerelések. A karbantartási program számítógépes rendszer alapján is működhet.

2. További követelmények A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített, 36-nál több utast szállító B., C. és D. osztályú új hajók esetében az 1.2. bekezdésben említett karbantartási terv kiegészítéseként a fedélzethez közeli megvilágítási és a hangosbeszélő rendszerekre egy karbantartási tervet kell kidolgozni.

15. II-2/A/15. szabály: Utasítások, fedélzeti kiképzés és gyakorlatok

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Utasítások, feladatok és szervezés 1. A személyzet tagjait a tűzbiztonságra vonatkozó utasításokkal kell ellátni a hajón. 2. A személyzet tagjait utasításokkal kell ellátni a kijelölt feladataikkal kapcsolatban. 3. Meg kell szervezni a tűzoltásért felelős csoportokat. E csoportoknak a hajó üzeme során bármikor képesnek kell lenniük a feladataik ellátására.

2. Fedélzeti kiképzés és gyakorlatok 1. A személyzet tagjai kiképzést kapnak, hogy jól ismerjék a hajó berendezéseit, valamint azoknak a tűzvédelmi rendszereknek és berendezéseknek a helyét és működését, amelyeket esetleg használniuk kell. 2. A vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek használatával kapcsolatos kiképzést a fedélzeti kiképzés részének kell tekinteni. 3. A személyzet kijelölt tűzoltási feladattal rendelkező tagjainak tevékenységét rendszeresen értékelni kell fedélzeti kiképzéssel és gyakorlatok tartásával annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol fejlődniük kell, hogy bizonyítsák a tűzoltási készségek terén mutatott hozzáértésüket, és hogy biztosítsák a tűzoltásért felelős szervezet működőképességét. 4. A hajó tűzoltási rendszereinek és eszközeinek használatával kapcsolatos fedélzeti kiképzést az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény III/19.4.1. szabálya rendelkezéseinek megfelelően kell megtervezni, és végrehajtani. 5. A tűzoltási gyakorlatokat az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény III/19.3.5., III/19.5. és III/30. szabályának megfelelően kell végrehajtani és nyilvántartani. 6. A II-2/A/11. szabály hatálya alá tartozó hajók esetében a gyakorlatok során használt légzőkészülékek tartályait indulás előtt újra kell tölteni vagy ki kell cserélni.

3. Kiképzési kézikönyvek A személyzet minden étkező- és pihenőhelyiségében, illetve minden személyzeti kabinban kiképzési kézikönyvet kell elhelyezni. A kiképzési kézikönyv nyelve a hajó munkanyelve. A kiképzési kézikönyvnek, amely több kötetből is állhat, könnyen érthető megfogalmazásban kell tartalmaznia az e bekezdésben előírt utasításokat és információkat, és lehetőség szerint illusztrálnia is kell azokat. Az információkat a kézikönyv helyett audiovizuális segédeszközökkel is lehet biztosítani. A kiképzési kézikönyv a következők részletes magyarázatát tartalmazza: 1. a dohányzás, a villamos áram, az éghető folyékony anyagok veszélyeivel és a hasonló általános fedélzeti veszélyekkel kapcsolatos általános tűzbiztonsági és elővigyázatossági előírások; 2. a tűzoltási tevékenységekkel és eljárásokkal kapcsolatos általános utasítások, beleértve a tűzeset jelentésének eljárását és a kézi működtetésű tűzjelzők használatát is; 3. a hajó riasztói által kiadott jelzések jelentése; 4. a tűzoltó rendszerek és berendezések működtetése és használata; 5. a tűzálló ajtók működtetése és használata; 6. a tűz- és füstelzáró csappantyúk működtetése és használata; és 7. menekülési útvonalak és berendezések.

4. Tűzvédelmi tervek A tűzvédelmi terveknek meg kell felelniük a II-2/A/13. szabály követelményeinek.

16. II-2/A/16. szabály: Üzem

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A fedélzeten kezelési útmutatókat kell tartani, amelyek tájékoztatást és utasításokat adnak a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos szakszerű kezeléséről.

2. A kötelező tűzbiztonsági kezelési útmutató tartalmazza a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos biztonságos kezeléséhez szükséges tájékoztatást és utasításokat. Az útmutatónak tájékoztatást kell adnia a személyzet felelősségéről a hajó be- és kirakodása közbeni, illetve menet közbeni általános tűzbiztonsággal kapcsolatban. A veszélyes árukat szállító hajók esetében a tűzbiztonsági kezelési útmutatónak hivatkoznia kell a Veszélyes áruk tengeri szállításának nemzetközi szabályzata tűzoltási és vészhelyzeti rakománykezelési utasításaira.

3. A tűzbiztonsági kezelési útmutató nyelve a hajó munkanyelve.

4. A tűzbiztonsági kezelési útmutató összevonható a II-2/A/15. szabály 3. bekezdésében előírt kiképzési kézikönyvekkel.

B. RÉSZ

TŰZBIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK

1. II-2/B/1. szabály: Szerkezet (R 23)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A hajótestet, a felépítményeket, a szerkezeti válaszfalakat, a fedélzeteket és a fedélzeti házakat acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készíteni. A 2009/45/EK irányelv 2. cikkének (za) bekezdésében megadott egyéb egyenértékű anyagok meghatározásának alkalmazása céljából az alkalmazandó tűzbehatás időtartamának meg kell felelnie a II-2/B/4. és II-2/B/5. szabály táblázataiban megadott sértetlenségi és szigetelési normáknak. Amennyiben például a fedélzeteknek vagy a fedélzeti ház oldalainak és végződéseinek tűzállósága "B-0" osztályú, az alkalmazandó tűzbehatás fél óra.

2. A könnyűfémből készült szerkezeti elemekre a következő előírásokat kell alkalmazni: 1. Az "A" és "B" osztályú térelválasztók könnyűfémből készült részeinek szigetelését, kivéve a nem teherviselő szerkezeteket, úgy kell kialakítani, hogy a szerkezet belsejének hőmérséklete ne emelkedjen 200 °C-kal a környezeti hőmérséklet fölé a szabványos tűzállósági vizsgálat során alkalmazandó tűzbehatás közben. 2. Különös figyelmet kell fordítani a mentőcsónakok és mentőtutajok tárolását, vízre eresztését és a behajózást segítő, valamint az "A" és "B" osztályú térelválasztókat megtámasztó könnyűfémből készült oszlopok, támaszok és egyéb szerkezeti elemek szigetelésére annak biztosítása érdekében: 1. hogy e mentőcsónakokra és mentőtutajokra és az "A" osztályú térelválasztókat megtámasztó szerkezeti elemekre érvényes, a 2.1. bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedési korlátozást egy óra elteltéig alkalmazzák; és 2. hogy az e "B" osztályú térelválasztókat alátámasztó szerkezeti elemekre a 2.1. bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedési korlátozást fél óra elteltéig alkalmazzák. 3. Az A. kategóriájú gépterek tetőszerkezeteinek és a gépaknáinak is megfelelően szigetelt acélból kell készülniük, a bennük lévő nyílásokat pedig, ha vannak ilyenek, úgy kell elhelyezni és védeni, hogy az megakadályozza a tűz terjedését.

2. II-2/B/2. szabály: Függőleges és vízszintes főzónák (R 24)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.1. A több mint 36 utast szállító hajókon a hajótestet, a felépítményeket és a fedélzeti házakat A-60 osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani. A lépcsők és bemélyedések számát a lehető legkevesebbre kell csökkenteni, amennyiben viszont szükségesek, akkor A-60 osztályú térelválasztókból kell készíteni azokat. Amennyiben a térelválasztó egyik oldalán olyan szabad fedélzeti tér, egészségügyi vagy hasonló helyiségek, tartályok, ideértve a tüzelőanyag-tartályt is, üres terek vagy segédüzemi gépterek vannak, ahol kicsi, vagy egyáltalán nincs tűzveszély, illetve ahol a térelválasztó mindkét oldalán tüzelőanyag-tartályok vannak, a norma A-0-ra csökkenthető.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.2. A 36-nál kevesebb utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a hajótestet, a felépítményeket, a lakóterek és kiszolgálóhelyiségek körüli fedélzeti házakat "A" osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani. A térelválasztóknak az II-2/B/5. szabály táblázata szerinti szigetelési értékeknek kell megfelelniük.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

2. Amennyire kivitelezhető, a válaszfalfedélzet feletti függőleges főzónák határvonalát alkotó válaszfalaknak egy síkban kell lenniük a közvetlenül a válaszfalfedélzet alatt lévő vízmentes válaszfalakkal. A függőleges főzónák hosszát és szélességét maximum 48 méterig lehet megnövelni, azért, hogy a függőleges főzónák végei egybeessenek a vízmentes válaszfalakkal, illetve hogy egy nagy közös térnek adjanak helyet, amely a függőleges főzóna teljes hosszára kiterjed, amennyiben a függőleges főzóna teljes területe egyetlen fedélzeten sem haladja meg az 1600 m2-t. A függőleges főzóna hossza vagy szélessége a zónát határoló válaszfalak legtávolabbi pontjai között mért legnagyobb távolság.

A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3. E válaszfalaknak fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy más határvonalig kell terjedniük.

4. Amennyiben a függőleges főzónákat "A" osztályú vízszintes térelválasztók tagolják vízszintes zónákra annak érdekében, hogy a hajón a vízpermettel oltással védett és a nem védett zónák között megfelelő határt hozzanak létre, akkor a válaszfalak a szomszédos függőleges főzóna válaszfalai közé esnek, és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig terjednek, ezenkívül a több mint 36 utast szállító új hajókra és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókra vonatkozó 4.2. táblázatban megadott szigetelési és tűzállósági értékeknek megfelelően kell szigetelni azokat.

5. 1. Azokon a hajókon, amelyeket különleges célokra terveztek, mint például a gépjárműszállító vagy vasúti komphajók, amelyeken a függőleges főzóna válaszfalainak kialakítása veszélyeztetné a hajó alapfunkcióját, a terek vízszintes zónákra osztásával kell megfelelő védelmet biztosítani. 2. A speciális kategóriájú terekkel rendelkező hajókon azonban e tereknek meg kell felelniük a II-2/B/14. szabály vonatkozó rendelkezéseinek, amennyiben pedig ez összeegyeztethetetlen lenne e rész más követelményeivel, akkor a II-2/B/14. szabály követelményei élveznek elsőbbséget.

3. II-2/B/3. szabály: Válaszfalak a függőleges főzónában (R 25)

A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.1. A több mint 36 utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon azok a válaszfalak, amelyeknek az előírás szerint nem kell "A" osztályú térelválasztóknak lenniük, a II-2/B/4. szabály táblázatában leírtaknak megfelelően legalább "B" vagy "C" osztályú térelválasztók legyenek. E térelválasztók a II-2/B/11. szabály rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolhatók.

A 36-NÁL KEVESEBB UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1.2. A 36-nál kevesebb utast szállító új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben lévő összes válaszfal, amelynek az előírás szerint nem kell "A" osztályú térelválasztónak lennie, az II-2/B/5. szabály táblázatában leírtak szerint legalább "B" vagy "C" osztályú térelválasztó legyen. E térelválasztók a II-2/B/11. szabály rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolhatók.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2. A 36-nál kevesebb utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a folyosók válaszfalai, amelyeknek az előírás szerint nem kell "A" osztályú térelválasztónak lenniük, "B" osztályú térelválasztók legyenek, amelyek egyik fedélzettől a másik fedélzetig terjednek, kivéve a következő eseteket: 1. ha a folyamatos válaszfal mindkét oldalán "B" osztályú mennyezetet vagy burkolatot szerelnek fel, a folyamatos mennyezetnek vagy a burkolat válaszfal mögötti részének olyan anyagból kell készülnie, amely vastagság és összetétel szempontjából elfogadható a "B" osztályú térelválasztás kialakításakor, viszont csak az észszerűség és kivitelezhetőség határain belül kell megfelelnie a "B" osztály sértetlenséggel kapcsolatos normáinak; 2. abban az esetben, ha a hajót a II-2/A/8. szabály rendelkezéseinek megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezés védi, a "B" osztályú anyagokból készült folyosóválaszfalak a folyosó mennyezeténél végződhetnek, amennyiben a mennyezet olyan anyagból készült, amely vastagság és összetétel szempontjából a "B" osztályú térelválasztó szerkezeti felépítésének megfelel. A II-2/B/4. és a II-2/B/5. szabály követelményeinek sérelme nélkül e válaszfalaknak és mennyezeteknek csak az észszerűség és kivitelezhetőség határain belül kell megfelelniük a "B" osztály sértetlenségi normáinak. Az ezen válaszfalakban található ajtókat és ajtótokokat nem éghető anyagból kell készíteni, és úgy kell kialakítani és beszerelni azokat, hogy megfelelő tűzállósággal rendelkezzenek.

3. Minden olyan válaszfalnak, amelynek a 2. bekezdésben leírt folyosóválaszfalak kivételével "B" osztályú térelválasztónak kell lennie, fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig kell terjednie, amennyiben a válaszfalak két oldalán kialakított "B" osztályú folyamatos mennyezetek és burkolatok nem legalább a válaszfallal megegyező tűzálló anyagból készültek, amely esetben a válaszfal a folyamatos mennyezetben vagy burkolatban is végződhet.

4. II-2/B/4. szabály: A több mint 36 utast szállító új hajók válaszfalainak és fedélzeteinek tűzállósága (R 26)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. Amellett, hogy megfelelnek az e részben másutt említett, a válaszfalak és fedélzetek tűzállóságára vonatkozó különleges rendelkezéseknek, a válaszfalak és fedélzetek minimális tűzállóságára a 4.1. és 4.2. táblázatokban leírtak vonatkoznak.

2. A táblázatokat a következőképpen kell alkalmazni: 1. A 4.1. táblázatot olyan válaszfalakra kell alkalmazni, amelyek nem határosak sem a függőleges főzónákkal, sem a vízszintes zónákkal. A 4.2. táblázatot olyan fedélzetekre kell alkalmazni, amelyek nem képeznek lépcsőket a függőleges főzónákban, a vízszintes zónákkal pedig nem határosak. 2. A szomszédos terek közötti határoló falakra alkalmazandó megfelelő tűzállósági értékek meghatározása érdekében e tereket tűzveszélyességük alapján az (1)-(14) kategóriának megfelelően osztályozzák. Amennyiben egy tér berendezése és rendeltetése olyan, hogy az e II-2/B/4. szabálynak megfelelő osztályozása kétséges, akkor a legszigorúbb határoló követelményeket támasztó kategória alá tartozónak kell tekinteni. A kategóriák elnevezése inkább besoroló, mint korlátozó jellegű. A kategóriák előtt megadott, zárójelben lévő számok a táblázat megfelelő oszlopára vagy sorára utalnak. 1. Vezérlőállások: - a vészüzemi áramforrást és a világítást magukban foglaló terek, - kormányállás és térképszoba, - a hajó rádióberendezéseit magukban foglaló terek, - tűzoltó felszerelést tároló terek, tűzoltást vezérlő helyiség és tűzjelző állomások, - a hajtómű vezérlőhelyisége, amennyiben az a főgéptéren kívül helyezkedik el, - a központi tűzjelző berendezéseket magukban foglaló terek, - a központi vészhelyzeti hangosbeszélő rendszert és berendezéseket magukban foglaló terek. 2. Lépcsőházak: - az utasok és a személyzet által használt belső lépcsőházak, felvonók és mozgólépcsők (kivéve azokat, amelyek a géptérben találhatók), továbbá a kapcsolódó aknák; - ebben az összefüggésben az a lépcsőház, amely csak egy szinten zárt, annak a térnek a része, amelytől nem választja el tűzálló ajtó. 3. Folyosók: - utas- és személyzeti folyosók. 4. Evakuálási állomások és külső menekülési útvonalak: - a túlélési járművek tárolóhelyei, - nyitott fedélzeti területek, valamint a mentőcsónakok és mentőtutajok beszálló- és vízre bocsátó állomásait magukban foglaló zárt sétafedélzetek, - belső és külső gyülekezési helyek, - menekülési útvonalként használt külső lépcsők és nyitott fedélzetek, - a hajó oldala a legkisebb tengeri merülésvonalig, a mentőtutajok és a mentőcsúszdák beszállóállomásai alatt vagy azok mellett lévő felépítmények és fedélzeti házak. 5. Nyitott fedélzeti terek: - nyitott fedélzeti terek és zárt sétafedélzetek a mentőcsónakok és a mentőtutajok beszálló- és vízre bocsátó állomásain kívül, - szabad terek (a felépítmények és fedélzeti házakon kívüli terek). 6. Kisfokúan tűzveszélyes lakóterek: - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló kabinok, - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló irodák és orvosi szobák, - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló közös terek, amelyek fedélzeti területe kevesebb, mint 50 m2. 7. Mérsékelten tűzveszélyes lakóterek: - a korlátozottan tűzveszélyes bútoroktól és berendezési tárgyaktól eltérő bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló, a fent említett 6. kategóriába tartozó terek, - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló közös terek, amelyek fedélzeti területe 50 m2, vagy annál több, - raktárak és kisebb tárolóhelyiségek a lakóterekben, amelyek területe 4 m2-nél kisebb (és amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat), - üzlethelyiségek, - mozitermek és filmraktárak, - diétáskonyhák (nyílt láng nélkül), - tisztítófelszerelést tároló raktárok (amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat), - laboratóriumok (amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat), - gyógyszertárak, - kis szárítóhelyiségek (amelyek fedélzeti területe 4 m2 vagy annál kevesebb), - pénztárak, - műtők. 8. Fokozottan tűzveszélyes lakóterek: - a korlátozottan tűzveszélyes bútoroktól és berendezési tárgyaktól eltérő bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló terek, amelyek fedélzeti területe 50 m2 vagy több, - fodrászüzletek és szépségszalonok. 9. Egészségügyi és hasonló helyiségek: - közös egészségügyi létesítmények, zuhanyzók, fürdőszobák, illemhelyek stb., - kisebb mosodák, - fedett uszodai terület és fedett uszodák, - elkülönített éléskamrák a lakóterekben, amelyek nem tartalmaznak főzőberendezéseket, - a külön egészségügyi létesítmények annak a térnek a részét képezik, amelyben ki vannak alakítva. 10. Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek: - a hajó szerkezeti részét képező víztartályok, - üres terek és vízgátak, - segédgépterek, amelyek nem tartalmaznak nyomás alatt lévő kenőolaj-rendszert, és ahol tilos az éghető anyagok tárolása, úgymint: - szellőző- és légkondicionáló termek; a horgonycsörlő helyisége; a kormányberendezés helyisége, a stabilizálóberendezés tere; a villamos meghajtású motor tere; a szakaszok kapcsolótábláit és az olajtöltésű villamos transzformátoroktól (több mint 10 kVA) különböző, tisztán villamos berendezéseket magukban foglaló terek; a tengely- és csőalagutak; szivattyúkat és hűtőberendezéseket magukban foglaló terek (ahol nem szállítanak és alkalmaznak éghető folyadékokat), - a fent felsorolt terekhez vezető aknák, - egyéb zárt aknák, mint például a cső- és kábelaknák. 11. Segédgépterek, rakodóterek, a rakomány- és egyéb olajtartályok, továbbá hasonló, mérsékelten tűzveszélyes terek: - rakományolaj-tartályok, - rakományterek, aknák, nyílások, - hűtőkamrák, - tüzelőanyag-tartályok (amennyiben olyan különálló térben helyezik el, ahol nincsenek gépek), - éghető anyagok tárolására is felhasználható tengely- és csőalagutak, - a (10) kategóriába tartozó segédüzemi gépterek, amelyek nyomás alatt lévő kenőolajrendszerekkel felszerelt gépeket foglalnak magukban, vagy ahol a tüzelőanyagok tárolása engedélyezett, - tüzelőanyag-töltőállomások, - olajtöltésű villamos transzformátorokat (több mint 10 kVA) magukban foglaló terek, - generátorokat, vízpermettel oltó tűzoltó berendezéseket vagy tűzoltó szivattyúkat, fenékvízszivatytyúkat stb. meghajtó, legfeljebb 110 kW teljesítményű kis belső égésű motorokat magukban foglaló terek, - a fent felsorolt terekhez vezető zárt aknák. 12. Gépterek és főkonyhák: - főgépterek (a villamos meghajtású motorok helyiségén kívül) és kazánházak, - a (10) és (11) kategóriába tartozóktól különböző segédüzemi gépterek, amelyek belső égésű motorokat vagy egyéb olajtüzelésű, olajmelegítő vagy szivattyúzóegységeket foglalnak magukban, - főkonyhák és kiszolgálótereik, - a fent felsorolt terekhez tartozó aknák. 13. Raktárhelyiségek, műhelyek, éléskamrák stb.: - a konyhákhoz nem kapcsolódó főéléskamrák, - főmosoda, - nagy szárítóhelyiségek (alapterületük meghaladja a 4 m2-t), - különböző tárolók, - posta- és poggyásztárolók, - szeméttárolók, - műhelyek (amelyek nem képezik részét géptereknek, konyháknak stb.), - a több mint 4 m2 alapterületű raktárak és tárolók, kivéve az éghető folyadékok tárolására szolgáló tereket és berendezéseket. 14. Egyéb terek, ahol éghető folyadékokat tárolnak: - festékraktárak, - éghető folyadékokat tartalmazó tárolóhelyiségek (ideértve festékeket, gyógyszereket stb.), - laboratóriumok (amelyekben éghető folyadékokat tárolnak). 3. Amennyiben a két teret elválasztó határvonal tűzállóságára vonatkozóan csak egy érték szerepel, akkor minden esetben azt kell alkalmazni. 4. Amennyiben a táblázatban csak egy gondolatjel szerepel, nem vonatkoznak különleges követelmények a határvonalak anyagára vagy épségére. 5. A lobogó szerinti állam hatóságai az (5) kategória alá eső terek tekintetében meghatározzák, hogy kell-e alkalmazni a 4.1. táblázat szigetelési értékeit a fedélzeti ház és a felépítmények végződéseire, továbbá hogy a 4.2. táblázat szigetelési értékeit kell-e alkalmazni az időjárás-fedélzetre. A 4.1. vagy 4.2. táblázatnak az (5) kategóriába tartozó tereknek a zárására vonatkozó előírásait semmi esetben sem kell alkalmazni, ha ezeket a lobogó szerinti állam hatóságai szerint nem szükséges zárni.

3. A megfelelő fedélzetekkel vagy válaszfalakkal kapcsolatban lévő folytonos "B" osztályú mennyezetek vagy burkolatok elfogadhatók az előírt szigetelésnek és sértetlenségnek részben vagy teljesen megfelelő térelválasztóként.

4. A szerkezeti tűzvédelmi adatok jóváhagyásakor a lobogó szerinti állam hatóságai figyelembe veszik az előírt szigetelő híd csatlakozásainál és végeinél a hőátadás lehetőségét. 4.1. táblázat Függőleges főzónával és vízszintes zónával sem határos válaszfalak Terek (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) (12) (13) (14) Vezérlőállások (1) B-0 (a) A-0 A-0 A-0 A-0 A-60 A-60 A-60 A-0 A-0 A-60 A-60 A-60 A-60 Lépcsőházak (2) A-0 (a) A-0 A-0 A-0 A-0 A-15 A-15 A-0 (c) A-0 A-15 A-30 A-15 A-30 Folyosók (3) B-15 A-60 A-0 B-15 B-15 B-15 B-15 A-0 A-15 A-30 A-0 A-30 Evakuálási állomások és külső menekülési útvonalak (4) A-0 A-60 (b,d) A-60 (b,d) A-60 (b,d) A-0 (d) A-0 A-60 (b) A-60 (b) A-60 (b) A-60 (b) Szabad fedélzeti terek (5) - A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Kevésbé tűzveszélyes lakóterek (6) B-0 B-0 B-0 C A-0 A-0 A-30 A-0 A-30 Mérsékelten tűzveszélyes lakóterek (7) B-0 B-0 C A-0 A-15 A-60 A-15 A-60 Fokozottan tűzveszélyes lakóterek (8) B-0 C A-0 A-30 A-60 A-15 A-60 Egészségügyi és hasonló helyiségek (9) C A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek (10) A-0 (a) A-0 A-0 A-0 A-0 Segédüzemi gépterek, rakodóterek, rakomány- és egyéb olajtartályok, továbbá hasonló mérsékelten tűzveszélyes terek (11) A-0 (a) A-0 A-0 A-15 Gépterek és főkonyhák (12) A-0 (a) A-0 A-60 Raktárhelyiségek, műhelyek, éléskamrák stb. (13) A-0 (a) A-0 Egyéb terek, ahol éghető folyadékokat tárolnak (14) A-30 4.2. táblázat A függőleges főzónákban sem a lépcsőkkel, sem a vízszintes zónákkal nem határos fedélzetek Terek lent ↓ és fent→ (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) (12) (13) (14) Vezérlőállások (1) A-30 A-30 A-15 A-0 A-0 A-0 A-15 A-30 A-0 A-0 A-0 A-60 A-0 A-60 Lépcsőházak (2) A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-30 A-0 A-30 Folyosók (3) A-15 A-0 A-0 (a) A-60 A-0 A-0 A-15 A-15 A-0 A-0 A-0 A-30 A-0 A-30 Evakuálási állomások és külső menekülési útvonalak (4) A-0 A-0 A-0 A-0 - A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Szabad fedélzeti terek (5) A-0 A-0 A-0 A-0 - A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Kevésbé tűzveszélyes lakóterek (6) A-60 A-15 A-0 A-60 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Mérsékelten tűzveszélyes lakóterek (7) A-60 A-15 A-15 A-60 A-0 A-0 A-15 A-15 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Fokozottan tűzveszélyes lakóterek (8) A-60 A-15 A-15 A-60 A-0 A-15 A-15 A-30 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Egészségügyi és hasonló helyiségek (9) A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek (10) A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 (a) A-0 A-0 A-0 A-0 Segédüzemi gépterek, rakodóterek, rakomány- és egyéb olajtartályok, továbbá hasonló mérsékelten tűzveszélyes terek (11) A-60 A-60 A-60 A-60 A-0 A-0 A-15 A-30 A-0 A-0 A-0 (a) A-0 A-0 A-30 Gépterek és főkonyhák (12) A-60 A-60 A-60 A-60 A-0 A-60 A-60 A-60 A-0 A-0 A-30 A-30 (a) A-0 A-60 Raktárhelyiségek, műhelyek, éléskamrák stb. (13) A-60 A-30 A-15 A-60 A-0 A-15 A-30 A-30 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 Egyéb terek, ahol éghető folyadékokat tárolnak (14) A-60 A-60 A-60 A-60 A-0 A-30 A-60 A-60 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A 4.1. és 4.2. táblázatra vonatkozó megjegyzések: a) Ahol az egymás melletti terek ugyanabba a kategóriába esnek és az a felsőindex szerepel, akkor e terek között nem kell válaszfalat vagy fedélzetet létesíteni, ha azt a lobogó szerinti állam hatóságai szükségtelennek tekintik. Például a (12) kategóriában nincs szükség válaszfalra egy konyha és a hozzá tartozó éléskamra között, amennyiben az éléskamra válaszfala és fedélzetei a konyha határainak megfelelő épséggel rendelkeznek. Szükség van azonban válaszfalra a konyhák és a gépterek között, akkor is, ha mindkét tér a (12) kategóriába tartozik. b) A hajó oldala a legkisebb tengeri merülésvonalig, a mentőcsónakok és mentőcsúszdák alatt lévő és azok melletti felépítmények és fedélzeti házak normái A-30-ra csökkenthetők. c) Amennyiben a nyilvános illemhelyeket teljesen a lépcsőházak térelválasztóin belülre építették, a nyilvános illemhelyek a lépcsőházi térelválasztókon belüli válaszfala "B" sérthetetlenségi osztályú. d) Amennyiben a (6), (7), (8) és (9) kategóriájú terek teljes egészében egy gyülekezési hely határain belül helyezkednek el, e tereknek a válaszfalai lehetnek "B-0" sérthetetlenségi osztályúak. Az audio-, video- és világítási berendezések vezérlőhelyei a gyülekezési hely részének tekinthetők.

5. II-2/B/5. szabály: A 36-nál kevesebb utast szállító új hajók és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajók válaszfalainak és fedélzeteinek tűzállósága (R 27)

A 36-NÁL KEVESEBB UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A válaszfalak és fedélzetek tűzállóságának nemcsak az e részben egyéb helyeken előírt különleges rendelkezéseknek kell megfelelnie, hanem adott esetben az 5.1. vagy 5.1.a) táblázatban, illetve az 5.2. vagy 5.2.a) táblázatban foglaltaknak is. Az új hajók tűzvédelmével kapcsolatos szerkezeti óvintézkedések jóváhagyásakor figyelembe kell venni a csatlakozásoknál és a hőszigetelő határvonalak végződéseinél kialakuló hőhidak közötti hőátadás kockázatát.

2. A táblázatokat a következőképpen kell alkalmazni: 1. Az 5.1. és 5.2. táblázatot olyan válaszfalakra és fedélzetekre kell alkalmazni, amelyek szomszédos tereket választanak el egymástól. 2. A szomszédos terek közötti térelválasztókra alkalmazott megfelelő tűzállósági értékek meghatározására tűzveszélyességüknek megfelelően sorolják be e tereket, amelyet az alábbi (1)-(11) kategória mutat. A kategóriák elnevezése inkább besoroló, mint korlátozó jellegű. A kategóriák előtt megadott, zárójelben lévő számok a táblázat megfelelő oszlopára vagy sorára utalnak. 1. Vezérlőállások: - a vészüzemi áramforrást és a világítást magukban foglaló terek, - kormányállás és térképszoba, - a hajó rádióberendezéseit magukban foglaló terek, - tűzoltó felszerelést tároló terek, tűzoltást vezérlő helyiség és tűzjelző állomások, - a hajtómű vezérlőhelyisége, amennyiben az a főgéptéren kívül helyezkedik el, - a központi tűzjelző berendezést magukban foglaló terek. 2. Folyosók: - utas- és személyzeti folyosók és előterek. 3. Lakóterek: - a II-2/A/2. szabály 10. bekezdésében meghatározottak szerint, kivéve a folyosókat. 4. Lépcsőházak: - az utasok és a személyzet által használt belső lépcsőházak, felvonók és mozgólépcsők (kivéve azokat, amelyek a géptérben találhatók), továbbá a kapcsolódó aknák, - ebben az összefüggésben az a lépcsőház, amely csak egy szinten zárt, annak a térnek a része, amelytől nem választja el tűzbiztos ajtó. 5. Kiszolgálóhelyiségek (kisfokú tűzveszélyesség): - a 4 m2-nél kisebb alapterületű raktárak és tárolók, amelyeket nem éghető folyadékok tárolására használnak, szárítóhelyiségek és mosodák. 6. A. kategóriájú gépterek: - a II-2/A/2. szabály 19.1. albekezdésében meghatározott terek. 7. Egyéb gépterek: - a II-2/A/2. szabály 19.2. albekezdésében meghatározott terek, kivéve az A. kategóriájú géptereket. 8. Rakterek: - a speciális kategóriájú tereken kivételével minden, a rakomány tárolására használt tér (ideértve a rakományolaj-tartályokat is), valamint az e terekhez vezető aknák és nyílások. 9. Kiszolgálóhelyiségek (nagy tűzveszélyesség): - konyhák, főzőberendezéseket magukban foglaló tálalók, festék- és lámparaktárak, raktárak és 4 m2-es vagy annál nagyobb alapterületű tárolóhelyiségek, éghető folyadékok tárolására szolgáló terek és a gépterek részét nem képező műhelyek. 10. Szabad fedélzetek: - szabad fedélzeti terek és zárt sétafedélzetek, amelyek nem tűzveszélyesek, szabad terek (a felépítményeken és fedélzeti házakon kívüli tér). 11. Speciális kategóriájú terek: - a II-2/A/2. szabály 18. bekezdésében meghatározott terek. 3. Az alkalmazandó tűzállósági értékek meghatározásánál a II-2/A/8. szabálynak megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel nem védett függőleges főzónában vagy vízszintes zónában lévő két tér között, vagy két olyan zóna között, ahol ilyen védelemmel egyik sem rendelkezik, a térelválasztókra a táblázatban megadott két adat közül a nagyobbat kell alkalmazni. 4. Az alkalmazandó tűzállósági értékek meghatározásánál a II-2/A/8. szabálynak megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel védett függőleges főzónában vagy vízszintes zónában lévő két tér között, vagy az ilyen védelemmel rendelkező zónák között lévő térelválasztókra a táblázatban megadott két adat közül a kisebbet kell alkalmazni. Amennyiben egy lakótérben vagy kiszolgálóhelyiségben egy automatikus vízpermettel oltó berendezéssel védett és egy ilyen védelemmel nem rendelkező zóna találkozik, térelválasztókra a táblázatban megadott két adat közül a nagyobbat kell alkalmazni.

3. A megfelelő fedélzetekkel vagy válaszfalakkal kapcsolatban lévő folytonos "B" osztályú mennyezetek vagy burkolatok elfogadhatók az előírt szigetelésnek és sértetlenségnek részben vagy teljesen megfelelő térelválasztóként.

4. A II-2/B/1. szabály 1. bekezdésének előírása szerint acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból készült külső határolófalak szögletes vagy körablakok beillesztése céljából kivághatók, amennyiben e részben máshol nem követelmény, hogy a határolófalak "A" osztályú tűzállósággal rendelkezzenek. Ehhez hasonlóan az olyan határolófalakban, amelyeknek nem kell "A" osztályú tűzállósággal rendelkezniük, az ajtók a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott anyagból készülhetnek. 5.1. táblázat A szomszédos tereket elválasztó válaszfalak tűzállósága Terek (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10) (11) Vezérlőállások (1) A-0 (c) A-0 A-60 A-0 A-15 A-60 A-15 A-60 A-60 (*) A-60 Folyosók (2) C (e) B-0 (e) A-0 (a) B-0 (e) A-60 A-0 A-0 A-15 (*) A-15 B-0 (e) A-0 (d) Lakóterek (3) C (e) A-0 (a) B-0 (e) A-60 A-0 A-0 A-15 (*) A-30 B-0 (e) A-0 (d) A-0 (d) Lépcsőházak (4) A-0 (a) A-0 (a) A-60 A-0 A-0 A-15 (*) A-15 B-0 (e) B-0 (e) A-0 (d) Kiszolgálóhelyiségek (kis tűzveszélyesség) (5) C (e) A-60 A-0 A-0 A-0 (*) A-0 A. kategóriájú gépterek (6) (*) A-0 A-0 A-60 (*) A-60 Egyéb gépterek (7) A-0 (b) A-0 A-0 (*) A-0 Rakterek (8) (*) A-0 (*) A-0 Kiszolgálóhelyiségek (nagy tűzveszélyesség) (9) A-0 (b) (*) A-30 Szabad fedélzeti terek (10) A-0 Speciális kategóriájú terek (11) A-0

Az alábbi táblázat MINDEN 2018. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓRA vonatkozik:

5.1.a) táblázat

A szomszédos tereket elválasztó válaszfalak tűzállósága

5.2. táblázat

A szomszédos tereket elválasztó fedélzetek tűzállósága

Az alábbi táblázat MINDEN 2018. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓRA vonatkozik:

5.2.a) táblázat

A szomszédos tereket elválasztó fedélzetek tűzállósága

Az 5.1., 5.1.a), 5.2. és 5.2.a) táblázatra vonatkozó megjegyzések:

a) Annak tisztázására, hogy melyik alkalmazandó, lásd a II-2/B/3. és II-2/B/8. szabályt.

b) Ahol a terek ugyanabba a kategóriába esnek és a "b" felső index szerepel, a táblázatban megadott válaszfal vagy fedélzet szerinti besorolást csak akkor írják elő, ha a szomszédos terek különböző célokat szolgálnak, mint például a (9) kategória. Ha egy konyha mellett konyha van, nincs szükség válaszfalra, de ha a konyha mellett festéktároló van, akkor "A-0" válaszfalat kell alkalmazni.

c) A kormányállást és a térképszobát egymástól elválasztó térelválasztók "B-0" besorolásúak lehetnek.

d) Lásd e II-2/B/5. szabály 2.3. és 2.4. bekezdését.

e) A II-2/B/2. szabály 1.2. albekezdésének alkalmazásában az 5.1. és 5.1.a) táblázatban szereplő "B-0" és "C" besorolás helyett "A-0" besorolást kell alkalmazni.

f) Nincs szükség tűzszigetelésre, amennyiben a (7) kategóriában a géptérben kicsi a tűzveszély vagy egyáltalán nem áll fenn.

(*) Ahol a táblázatban csillag szerepel, a térelválasztónak acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készülnie, de nem kell "A" osztályúnak lennie. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében azonban, amennyiben a fedélzetet - a (10) kategóriájú terek kivételével - villamos kábelek, csővezetékek és szellőzőcsatornák átvezetése miatt megbontják, a megbontás jól záró legyen, hogy megakadályozza a tűz vagy a füst terjedését. A vezérlőállások (vészüzemi áramfejlesztők) és a szabad fedélzetek közötti térelválasztók bemeneti nyílásain nem szükséges zárószerkezetnek lennie, kivéve, ha rögzített, gázzal oltó rendszert szerelnek fel. A II-2/B/2. szabály 1.2. albekezdésének alkalmazásában az 5.2. és 5.2.a) táblázatban szereplő csillag helyett a (8) és (10) kategóriák kivételével "A-0" besorolást kell alkalmazni.

6. II-2/B/6. szabály: Menekülési útvonalak (R 28)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A lépcsőházakat, hágcsókat, folyosókat és ajtókat úgy kell kialakítani, hogy az összes utas- és személyzeti térből menekülési útvonalat biztosítsanak a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállóterületeihez, továbbá azokból a géptértől különböző terekből, ahol általában személyzet dolgozik. Különösen a következő rendelkezéseket kell betartani: 1. Minden vízmentes térből vagy hasonlóan zárt térből vagy terek csoportjából a válaszfalfedélzet alatt két menekülési útvonalat kell kialakítani, amelyek közül legalább az egyik független a vízmentes ajtóktól. Kivételes esetben eltekinthetnek az egyik menekülési útvonaltól, amennyiben kellően figyelembe veszik a terek jellemzőit és elhelyezkedését, valamint az általában ott foglalkoztatott személyek számát. Ezen esetben a menekülés egyetlen útvonalának biztos menekülési útnak kell lennie. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a fent említett felmentés csak olyan személyzeti terek esetében adható meg, amelyekbe csak időnként lépnek be, és amennyiben a kötelező menekülési útvonal független a vízmentes ajtóktól. 2. Minden függőleges főzónából vagy hasonlóan zárt térből vagy terek csoportjából a válaszfalfedélzet felett legalább két menekülési útvonalat kell kialakítani, amelyek közül az egyik egy függőleges menekülési útvonalat biztosító lépcsőházhoz vezet. 3. Amennyiben a rádiótávíró állomásról nem lehet közvetlenül a szabad fedélzetre jutni, erről az állomásról legalább két menekülési útvonalat kell biztosítani, amelyek közül az egyik egy szögletes vagy kerek megfelelő méretű hajóablak, illetve más szerkezet lehet. 4. A B. osztályú meglévő hajókon a folyosó, vagy a folyosó azon részének hosszúsága, ahonnan csak egy menekülési útvonal áll rendelkezésre, nem haladhatja meg: 1. az öt métert, az 1994. október 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében, 2. a 13 métert, az 1994. október 1-je előtt épített, 36-nál több utast szállító hajók esetében, és 3. a 7 métert, az 1994. október 1-je előtt épített, 36 vagy kevesebb utast szállító hajók esetében. Az A., B., C. és D. osztályú új hajókon tilos olyan folyosót, előteret vagy folyosórészt kialakítani, ahonnan csak egy menekülési útvonal áll rendelkezésre. A hajó használhatóságához szükséges kiszolgálóterekben, például a tüzelőanyag-tartályoknál és a keresztirányú kiszolgálófolyosóknál engedélyezett a zárt végű folyosók használata, amennyiben e zárt végű folyosókat elválasztják a személyzeti lakótértől, és nem érhetők el az utasok lakóhelyeiről. A folyosónak az a része, amelynek mélysége nem haladja meg a szélességét, bemélyedésnek vagy helyi kibővítésnek tekintendő, és engedélyezhető. 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 5. Az 1.1. és 1.2. bekezdésben előírt menekülési útvonalak közül legalább az egyiknek egy könnyen hozzáférhető zárt lépcsőháznak kell lennie, amely folyamatos fedezéket biztosít a tűz ellen a lépcső kiindulási pontjától a megfelelő mentőcsónak- és mentőtutaj-beszállófedélzetig vagy - amennyiben a beszálló fedélzet nem terjed ki az érintett függőleges főzónáig - a legfelső szabad fedélzetig. Az utóbbi esetben külső nyílt lépcsőkkel és átjárókkal kell biztosítani a beszállófedélzet közvetlen megközelítését, amelyeket a III/5. szabály 3. bekezdésének megfelelően vészvilágítással, valamint csúszásmentes burkolattal kell ellátni. A menekülési útvonal részét képező külső nyílt lépcsőket és átjárókat határoló falak védelmét úgy kell kialakítani, hogy tűz esetén a határoló falak mögött található zárt tér ne gátolja a beszállóállomás megközelítését. A menekülési útvonalak szélessége, száma és folytonossága megfelel a következő követelményeknek: 1. A lépcsők szabad szélessége nem lehet kisebb, mint 900 mm, ha az a tagállam megítélése szerint észszerű és megvalósítható, de semmilyen esetben sem lehet kevesebb, mint 600 mm. A lépcsőket mindkét oldalon korláttal kell ellátni. A lépcsők legkisebb szabad szélességét személyenként 10 mm-rel kell megnövelni, amennyiben a személyek száma meghaladja a 90 főt. Amennyiben a lépcső szélesebb 900 mm-nél, a korlátok közötti legnagyobb szabad szélességnek legfeljebb 1800 mm-nek kell lennie. Az evakuálás során a lépcsőt igénybe vevő személyek számának meghatározásánál a lépcsőhöz tartozó terület személyzetének kétharmadát és az összes ott tartózkodó utast kell figyelembe venni. A lépcső szélességének meg kell felelnie legalább az IMO A.757 (18) határozatban megállapított normának. 2. A több mint 90 személyre méretezett lépcsőket a hajó hosszirányában kell kialakítani. 3. A menekülési útvonal részét képező ajtónyílásoknak és folyosóknak, valamint a közbeeső pihenők méretének összhangban kell lennie a lépcsőkével. 4. A lépcsők függőleges mérete a közbeeső pihenők nélkül nem haladhatja meg a 3,5 métert, lejtésszöge pedig nem lehet nagyobb 45°-nál. 5. A pihenők alapterülete az egyes fedélzetszinteken nem lehet kisebb 2 m2-nél, amennyiben pedig a személyek száma meghaladja a 20 főt, minden 10 főre 1 m2-rel kell növelni azt, azonban nem szükséges meghaladnia a 16 m2-t, kivéve azokat a pihenőket, amelyek a zárt lépcsőházhoz közvetlen kijárattal rendelkező közös tereket szolgálják ki. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: 5a. Az 1.1. és 1.2. bekezdésben előírt menekülési útvonalak közül legalább az egyiknek könnyen hozzáférhető zárt lépcsőháznak kell lennie, amely folyamatos fedezéket biztosít a tűz ellen a lépcső kiindulási pontjától a megfelelő mentőcsónak- és mentőtutaj-beszállófedélzetig vagy a legfelső nyitott fedélzetig, amennyiben a beszállófedélzet nem ér el az érintett függőleges főzónáig. Az utóbbi esetben külső nyitott lépcsőkkel és átjárókkal kell biztosítani a beszállófedélzet közvetlen megközelítését, amelyeket a III/5.3. szabálynak megfelelően vészvilágítással, valamint csúszásmentes burkolattal kell ellátni. Ha valamelyik határolófal határos a menekülési útvonal részét képező külső nyitott lépcsőkkel és folyosókkal, illetve úgy helyezkedik el, hogy a tűz esetén történő meghibásodása akadályozza a beszállófedélzetre való menekülést, akkor tűzállóságának és sértetlenségi értékeinek meg kell felelnie a 4.1-5.2. táblázat megfelelő értékeinek. A menekülési útvonalak szélességének, számának és folytonosságának meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata követelményeinek. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK: 6. A zárt lépcsőháztól a mentőcsónak- és mentőtutaj-beszállófedélzetig kielégítő védelemmel kell ellátni az útvonalakat. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: 6a. Biztosítani kell a zárt lépcsőháztól a mentőcsónak- és a mentőtutaj-beszállóterülethez vezető útvonalak védelmét vagy közvetlenül, vagy pedig védett belső útvonalakkal, amelyek tűzállósági és sértetlenségi értékei megfelelnek a 4.1-5.2. táblázatban a zárt lépcsőházakra meghatározott megfelelő értékeknek. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 7. A II-1/D/3. és a III/5.3. szabályban előírt vészvilágítás mellett a lépcsőket és a kijáratokat magában foglaló menekülési útvonalakat villamosan táplált vagy fotolumineszkáló anyagból készült jelzőcsíkokkal kell kijelölni, amelyek a menekülési útvonal minden oldalán, ideértve a sarkokat és kereszteződéseket is, a fedélzet felett legfeljebb 0,3 méterrel vannak elhelyezve. A jelzésnek lehetővé kell tennie az utasok számára, hogy könnyen azonosítsák a menekülési útvonalakat és kijáratokat. Amennyiben villamos jelzéseket alkalmaznak, azt a vészüzemi áramforrásról kell táplálni, és úgy kell kialakítani, hogy az egyik világítótest hibája vagy a világítócsík megszakadása ne tegye működésképtelenné a jelzőrendszert. Emellett az összes menekülési útvonaljelzésnek, valamint a tűzoltó berendezés helyét mutató jelölésnek fotolumineszkáló anyagból kell készülnie. A lobogó szerinti állam hatóságai biztosítják, hogy a világítást vagy a fotolumineszkáló berendezést az IMO A.752(18) határozatában megadott útmutatásnak megfelelően értékelték, próbának vetették alá, és alkalmazzák. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajók esetében viszont a lobogó szerinti állam hatóságai biztosítják, hogy a világítást és a fotolumineszkáló berendezéseket a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelően értékelték, próbának vetették alá, és alkalmazzák. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: 8. A 36-nál több utast szállító hajókon az e II-2/B/6. szabály 1.7. bekezdésének követelményeit a személyzeti hálóterekre is kell alkalmazni. 9. Rendszerint zárva tartott ajtók, amelyek a menekülési útvonal részét képezik: 1. A kabinok és utasfülkék ajtóinak belülről történő kinyitásához nem szabad kulcsot használni. A tervezett menekülési útvonalon nem lehet egyetlen olyan ajtó sem, amelynek kinyitásához kulcsra van szükség a menekülés során. 2. A rendszerint bezárt, közös terekből kivezető vészkijáratokat gyorskioldó zárral kell felszerelni. E szerkezet egy ajtóreteszelő mechanizmusból és egy olyan beépített szerkezetből áll, amely kioldja a reteszt, amint erőhatás éri a menekülés irányából. A gyorskioldó szerkezetet a lobogó szerinti állam hatóságainak előírásai szerint kell megtervezni és felszerelni, az alábbiaknak megfelelően: 2.1. rudakból vagy lapokból áll, amelyek működtető része az ajtószárny szélességének legalább felét teszi ki, a fedélzet fölött pedig 760-1120 mm-re van; 2.2. legfeljebb 67 N erő alkalmazására kinyitja az ajtó reteszét; és 2.3. nem látható el semmilyen zárszerkezettel, rögzítőcsavarral vagy egyéb olyan szerkezettel, amely megakadályozza a retesz kioldását, amikor nyomás éri a kioldószerkezetet.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2. 1. A speciális kategóriájú terekben a válaszfalfedélzet felett és alatt elhelyezkedő menekülési útvonalak számának és elrendezésének meg kell felelnie a lobogó szerinti állam hatóságai által meghatározottaknak, a beszállófedélzethez vezető útvonalak biztonságának pedig általában meg kell felelnie legalább az 1.1., 1.2., 1.5. és 1.6. bekezdésben előírt követelményeknek. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon e tereket a menekülési útvonalhoz vezető megjelölt utakkal kell ellátni, amelyek szélessége legalább 600 mm; ezeket a hosszirányú utakat pedig - amennyiben megvalósítható és észszerű - legalább 150 mm-rel a fedélzet szintje fölé kell emelni. A parkoló járműveket úgy kell elhelyezni, hogy ezen utak mindig szabadon maradjanak. 2. Azokból a gépterekből induló menekülési útvonalak egyikének, ahol általában a személyzet dolgozik, nem lehet közvetlen bejárata a speciális kategóriájú térbe. 3. A platformfedélzetre vezető felhúzható le- és felhajtórámpák alsó állásban nem zárhatják el a jóváhagyott menekülési útvonalakat.

3.1. Minden géptérben két menekülési útvonalat kell biztosítani. Különösen a következő rendelkezéseket kell betartani: 1. Amennyiben a tér a válaszfalfedélzet alatt helyezkedik el, a két menekülési útvonal a következőkből áll: 1. vagy két acéllétra, amelyek egymástól a lehető legmesszebb helyezkednek el, a tér felső részének egymástól lehető legmesszebb elhelyezkedő ajtóihoz vezetnek, ahonnan megközelíthető a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállófedélzete. Az új hajókon a létrák egyike állandó tűz elleni védelmet biztosít a tér alsó részétől egészen egy, a téren kívül lévő biztonságos helyig. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon ezt a létrát a II-2/B/4. szabály (2) kategóriájának, illetve a II-2/B/5. szabály (4) kategóriájának megfelelő védett aknán belül kell elhelyezni, és a tér aljából a téren kívüli biztonságos helyre kell vezetnie. Az aknában azonos tűzállósági jellemzőkkel rendelkező, önzáródó tűzbiztos ajtókat kell felszerelni. A létrát úgy kell rögzíteni, hogy a nem szigetelt rögzítési pontokon keresztül az aknafalak ne forrósodjanak át. A védett akna legkisebb belső mérete legalább 800 mm × 800 mm, és vészvilágítással rendelkezik; vagy 2. egy acéllétra, amely a tér felső részén elhelyezkedő, a beszállófedélzetre nyíló ajtóhoz vezet; továbbá a tér alsóbb részeibe vezető, az említett létrától jól elkülönített helyen található egy acélajtó, amely mindkét oldaláról működtethető, és amely a tér alsó részétől a beszállófedélzetig biztos menekülési útvonalat biztosít. 2. Amennyiben a tér a válaszfalfedélzet felett helyezkedik el, a menekülés két útvonalának egymástól a lehető legmesszebb kell elhelyezkednie, a menekülési útvonalak végén lévő ajtón keresztül pedig megközelíthetőnek kell lenniük a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállófedélzeteinek. Amennyiben e menekülési útvonalakhoz létra használata szükséges, akkor annak acélból kell készülnie. A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 3. A gépek működésének felügyeletére szolgáló terekből és a munkaterületekről legalább két menekülési útvonalnak kell rendelkezésre állnia, amelyek közül az egyik független a géptértől és biztosítja a beszállófedélzet megközelítését. 4. A géptérben lévő lépcsők alsó részét védelemmel kell ellátni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3.2. A lobogó szerinti állam hatóságai eltekinthetnek e terek egyik menekülési útvonalától, amennyiben egy ajtó vagy egy acéllétra biztonságos menekülési útvonalat biztosít a beszállófedélzetre, kellő figyelmet fordítva a tér jellemzőire és elhelyezkedésére, és arra, hogy rendszeresen milyen számú személyzet dolgozik ott. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon második menekülési útvonalat kell biztosítani a kormánygép terében, amennyiben a vészhelyzeti kormányállás abban a térben található, kivéve, ha van közvetlen összeköttetés a szabad fedélzettel.

3.3. A géptérben található gépvezérlőteremből két menekülési útvonalnak kell rendelkezésre állnia, amelyek közül legalább az egyiknek folyamatos tűzvédelmet kell biztosítania a géptéren kívül elhelyezkedő biztonságos helyig.

2018. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

3.4. Gépterekben a fő műhelyekből két menekülési útvonalat kell biztosítani. E menekülési útvonalak egyikének folyamatos tűzvédelmet kell biztosítania a géptéren kívül elhelyezkedő biztonságos helyig.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

4. A felvonók egyetlen esetben sem számíthatnak az előírt menekülési útvonalak közé.

5. 40 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK: 1. A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelően vészhelyzeti menekülési légzőkészülékeket kell a hajón tartani. 2. Minden egyes függőleges főzónában legalább két vészhelyzeti menekülési légzőkészüléket kell tartani. 3. A 36-nál több utast szállító hajókon minden egyes függőleges főzónában az 5.2. bekezdésben előírtakon kívül további két vészhelyzeti menekülési légzőkészüléket kell tartani. 4. Az 5.2. és 5.3. albekezdés azonban nem vonatkozik az olyan zárt lépcsőházakra, amelyek önálló függőleges főzónákat képeznek, valamint a hajó orrában és farán lévő olyan függőleges főzónákra, amelyek a II-2/B/4. szabály meghatározása szerint nem tartalmaznak (6), (7), (8) vagy (12) kategóriájú tereket. 5. A géptereken belül a vészhelyzeti menekülési légzőkészülékeket használatra készen, jól látható helyen kell elhelyezni, amelyeket tűz esetén bármikor gyorsan és könnyen el lehet érni. A vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek elhelyezésekor figyelembe kell venni a géptér elrendezését és a rendszerint a térben dolgozó személyek számát. 6. Utalni kell a vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek ("EEBD") teljesítményével, elhelyezésével, használatával és karbantartásával kapcsolatos irányelvekre (IMO MSC/Circ.849. körlevél). 7. E készülékek számát és helyét jelezni kell a II-2/A/13. szabályban előírt tűzvédelmi tervben.

6-1. II-2/B/6-1. szabály: Menekülési útvonalak a ro-ro személyhajókon (R 28-1)

1. A B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓKRA ALKALMAZANDÓ KÖVETELMÉNYEK

1.1. E szabályt a B., C. és D. osztályú új és a B. osztályú meglévő ro-ro személyhajókra kell alkalmazni.

1.2. A menekülési útvonal teljes hosszában az összes folyosót el kell látni korlátokkal vagy egyéb kapaszkodóval annak érdekében, hogy lehetőleg a gyülekezési és beszállóállomásokra vezető útvonalon minden lépésnél legyen biztos kapaszkodó. Az 1,8 méternél szélesebb hosszirányú folyosók és az egy méternél szélesebb keresztirányú folyosók mindkét oldalán ilyen korlátot kell elhelyezni. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a menekülési útvonal mentén az előtereken, társalgókon és egyéb nagy méretű nyílt helyeken át lehessen haladni. A korlátok és egyéb kapaszkodók olyan szilárdságúak legyenek, hogy ellenálljanak a folyosó vagy az adott tér közepe felé ható 750 N/m megoszló vízszintes terhelésnek és a lefelé ható 750 N/m megoszló függőleges terhelésnek. A két terhelést nem szükséges egyidejűleg alkalmazni.

1.3. A menekülési útvonalakat nem zárhatja el bútor vagy egyéb akadály. Az asztalok és székek kivételével, amelyeket a szabad hely biztosítása érdekében félre lehet állítani, a szekrényeket és egyéb, a közös terekben és a menekülési útvonalon található nehéz berendezési tárgyakat rögzíteni kell a helyükön, hogy a hajó hánykolódása vagy dőlése esetén ne mozduljanak el a helyükről. A padlóburkolatot is rögzíteni kell. Amikor a hajó úton van, a menekülési útvonalakat mentesíteni kell az olyan akadályoktól, mint a tisztítókocsik, az ágynemű, poggyászok és rakományládák.

1.4. A hajó összes rendszeresen használt teréből menekülési útvonalakat kell biztosítani egy gyülekezési hely felé. E menekülési útvonalakat úgy kell kialakítani, hogy a legközvetlenebb útvonalat biztosítsák a gyülekezési hely felé, az útvonalakat az IMO módosított A.760(18) határozatával elfogadott, az életmentő felszerelésekre és berendezésekre utaló jelekkel kell megjelölni.

1.5. Ahol a zárt terek szabad fedélzettel szomszédosak, a zárt terek és a szabad fedélzet közötti nyílásokat, ahol kivitelezhető, vészkijáratként is alkalmazni kell.

1.6. A fedélzeteket a duplafenéktartály tetejétől vagy a legalsó fedélzettől kezdődően folyamatosan sorszámozni kell, a kezdő sorszám az "1". E számokat jól láthatóan ki kell írni a lépcsők pihenőinél és a felvonók előterében. A fedélzeteket el is nevezhetik, a fedélzet számát azonban a név mellett mindig fel kell tüntetni.

1.7. Az "Ön itt áll" pozíciót és a menekülési útvonalat nyilakkal mutató egyszerű rajzos ábrákat jól látható helyen kell elhelyezni az összes kabinajtó belső oldalán és a közös terekben. Az ábrának mutatnia kell a menekülés irányait, és megfelelően jeleznie kell azok elhelyezkedését a hajón.

1.8. A kabinok és utasfülkék ajtóinak belülről történő kinyitásához nem szabad kulcsot használni. A tervezett menekülési útvonalon egyetlen olyan ajtó sem lehet, amelynek kinyitásához kulcsra van szükség.

2. A B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ RO-RO SZEMÉLYHAJÓKRA ALKALMAZANDÓ KÖVETELMÉNYEK

2.1. A válaszfalak alsó, 0,5 méteres szakasza és a menekülési útvonal mentén a függőleges térelválasztást képező egyéb határoló elemeknek 750 N/m2 terhelést kell kiállniuk, ami lehetővé teszi, hogy a menekülési útvonal oldalát járófelületként használhassák, ha a hajó erősen megdől.

2.2. A kabinokból a zárt lépcsőházakig a menekülési útvonalnak a lehető legrövidebbnek, az irányváltások számának pedig minimálisnak kell lennie. A menekülési útvonal eléréséhez ne kelljen átmenni a hajó egyik oldaláról a másikra. Az sem megengedhető, hogy az utastérből kettőnél több fedélzeten át kelljen felfelé vagy lefelé menni egy gyülekezési hely vagy egy szabad fedélzet elérése érdekében.

2.3. A 2.2. bekezdésben említett szabad fedélzetről külső útvonalakat kell biztosítani a mentőcsónak-beszállóállomásig.

3. AZ 1999. JÚLIUS 1-JÉN VAGY AZ UTÁN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ RO-RO SZEMÉLYHAJÓKRA ALKALMAZANDÓ KÖVETELMÉNYEK

Az 1999. július 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új ro-ro személyhajók menekülési útvonalait még a tervezési szakaszban egy evakuálási elemzéssel kell kiértékelni. Amennyire kivitelezhető, az elemzéssel azonosítani kell, és ki kell küszöbölni azt a torlódást, amely a menekülési útvonalon az utasok és a személyzet szokásos mozgása következtében kialakulhat, ideértve annak a lehetőségét is, hogy ezen az útvonalon esetleg a személyzetnek az utasokkal ellentétes irányban kell haladnia. Emellett az elemzést annak bemutatására is fel kell használni, hogy a menekülési intézkedések elég rugalmasan kezelik azt a helyzetet is, ha károsodás következtében egyes menekülési útvonalak, gyülekezési helyek, beszállóállomások vagy túlélési járművek nem hozzáférhetők.

7. II-2/B/7. szabály: Megbontások és nyílások az "A" és "B" osztályú térelválasztókban (R 30, 31)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az "A" osztályú térelválasztók minden nyílását állandó zárószerkezettel kell ellátni, amely ugyanolyan hatékonyan áll ellen a tűznek, mint az a térelválasztó, amelyben felszerelték.

2. Az "A" osztályú térelválasztókban az ajtók és ajtótokok szerkezete, valamint az azokat rögzítő szerkezetek, lehetőség szerint, ugyanannyira álljanak ellen a tűznek és a füst, illetve a láng terjedésének, mint azok a válaszfalak, amelyeken felszerelték azokat. Ezen ajtóknak és ajtótokoknak acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készülniük. A vízmentes ajtókat nem kell szigetelni.

3. Az összes ajtónak a válaszfal mindkét oldaláról egy személy által nyithatónak vagy zárhatónak kell lennie.

4. A függőleges főzóna válaszfalaiban és a zárt lépcsőházakban lévő tűzbiztos ajtóknak, amelyek nem gépi vezérlésű vízmentes tolóajtók, és nem a szokványos módon vannak bezárva, a következő követelményeknek kell megfelelniük: 1. Az ajtóknak önzáródóknak kell lenniük, még 3,5°-os dőlés esetén is. A záródás sebességét szükség esetén úgy kell szabályozni, hogy a személyek aránytalan veszélyeztetése elkerülhető legyen. Az új hajókon a záródás egységes sebessége 0,2 m/s, a hajó egyenes úszáshelyzetében pedig 0,1 m/s. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 2. A távvezérlésű tolóajtókat vagy a gépi vezérlésű ajtókat olyan jelzőberendezéssel kell felszerelni, amely legalább 5, de legfeljebb 10 másodpercig szól, mielőtt az ajtó mozogni kezd, és egészen addig hallható, amíg az ajtó teljesen be nem záródik. Azoknak az ajtóknak, amelyeket úgy terveztek, hogy újra kinyíljanak, ha egy tárgy az útjukba kerül, az újranyitás esetén legalább 0,75, de legfeljebb 1 méteres szabad áthaladást kell biztosítaniuk. 3. Az általában zárva tartott tűzbiztos ajtókon kívül az összes ajtót egy folyamatosan felügyelt vezérlőállásról egyidejűleg, vagy csoportokban, önműködő távvezérléssel kell működtetni, továbbá az ajtók mindkét oldaláról egyenként is. A folyamatos felügyelet alatt álló központi vezérlőállásban a tűzoltásvezérlő táblán jelezni kell, hogy a távvezérlésű ajtók mindegyike zárva van-e. A működtető mechanizmust úgy kell megtervezni, hogy az ajtó automatikusan becsukódjon, ha a távvezérlő rendszerben vagy a központi áramellátásban zavar áll be. A működtető gomboknak ki- és bekapcsolófunkcióval kell rendelkezniük a rendszer automatikus visszakapcsolásának elkerülésére. A központi vezérlőállásról nem működtethető záródásgátló szerkezetek használata tilos. 4. A gépi vezérlésű ajtók közelében helyi akkumulátorokat kell elhelyezni, hogy a helyi vezérlés alkalmazása során az ajtót legalább tízszer lehessen működtetni (teljesen kinyitni és becsukni). 5. A tűzállóság biztosítása érdekében tolózárral felszerelt kétszárnyú ajtók zárjainak az ajtókkal együtt automatikusan működésbe kell lépniük, amikor azokat a rendszer működésbe hozza. 6. A gépi vezérlésű, automatikusan záródó ajtókat, amelyek a speciális kategóriájú terekbe vezetnek, nem kell felszerelni a 4.2. és 4.3. albekezdésben előírt jelzőberendezéssel és távvezérlésű működtető mechanizmussal.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

A 4. bekezdés helyébe a következő 4a. bekezdés lép.

4a. A függőleges főzóna válaszfalaiban lévő ajtók, konyhát, illetve a lépcsőházat körülzáró tűzálló ajtók, a gépi vezérlésű vízzáró ajtók, továbbá azok, amelyek rendszerint be vannak zárva, kivételével, meg kell, hogy feleljenek a következő követelményeknek: 1. önzáródók, és még 3,5°-os dőlés esetén is bezáródnak; 2. az oldalpántos tűzálló ajtók záródási ideje a hajó függőleges helyzetében megközelítőleg 10-40 másodperc a mozgás elkezdésétől számítva. A tolóajtók esetében a záródás sebessége a hajó függőleges helyzetében nem lehet több 0,2 m/s-nál és nem lehet kevesebb 0,1 m/s-nál; 3. a folyamatosan felügyelt központi vezérlőállásról vagy egyidejűleg, vagy csoportosan távvezérléssel is kioldhatók, ezenkívül az ajtó mindkét oldaláról egyenként is. A működtető gomboknak ki- és bekapcsoló funkcióval kell rendelkezniük a rendszer automatikus visszakapcsolásának elkerülésére; 4. a központi vezérlőállásról nem működtethető záródásgátló szerkezetek használata tilos; 5. a központi vezérlőállásról távvezérléssel bezárt ajtóknak helyi vezérléssel az ajtó mindkét oldaláról újra kinyithatónak kell lenniük. E kinyitást követően az ajtónak automatikusan újra be kell záródnia; 6. a folyamatosan felügyelt központi vezérlőállásban a tűzálló ajtókat a vezérlőtáblán jelezni kell, annak megállapíthatósága érdekében, hogy minden távvezérlésű ajtó zárva van-e; 7. a működtetési mechanizmust úgy kell megtervezni, hogy az ajtó automatikusan becsukódjon, ha a vezérlőrendszerben vagy a központi áramellátásban zavar áll be; 8. a gépi működtetésű ajtók közelében helyi akkumulátorokat kell elhelyezni annak érdekében, hogy a helyi vezérlés alkalmazása során az ajtót legalább tízszer lehessen működtetni (teljesen kinyitni és becsukni), amennyiben a vezérlőrendszerben vagy a központi áramellátásban zavar áll be; 9. az egyik ajtó vezérlőrendszerében vagy a központi áramellátásban beállt zavar nem akadályozhatja a többi ajtó biztonságos működtetését; 10. a távvezérlésű tolóajtókat vagy a gépi vezérlésű ajtókat olyan hangjelző berendezéssel kell felszerelni, amely az ajtó központi vezérlőállásról történő kioldását követően legalább 5, de legfeljebb 10 másodpercig szól, mielőtt az ajtó mozogni kezd, és egészen addig hallható, amíg az ajtó teljesen be nem záródik; 11. azok az ajtók, amelyeket úgy terveztek, hogy újra kinyíljanak, ha egy tárgyba ütköznek, az érintkezési ponttól számítva legfeljebb egyméternyire nyílhatnak ki; 12. a tűzállóság biztosítása érdekében tolózárral felszerelt kétszárnyú ajtók zárjainak az ajtókkal együtt automatikusan működésbe kell lépniük, amikor azokat a vezérlőrendszer működésbe hozza; 13. a gépi vezérlésű, automatikusan záródó, a speciális kategóriájú terekbe vezető ajtókat nem kell felszerelni a 3. és 10. bekezdésben előírt jelzőberendezéssel és távvezérlésű működtető mechanizmussal; 14. a helyi vezérlőrendszer alkatrészeit a karbantartás és beállítás céljából hozzáférhető helyen kell elhelyezni; és 15. a gépi vezérlésű ajtókat olyan jóváhagyott típusú vezérlőrendszerrel kell ellátni, amely tűz esetén is működik, és amely megfelel a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának. E rendszernek meg kell felelnie a következő követelményeknek: 15.1. a vezérlőrendszer legalább 200 °C hőmérsékleten legalább 60 percig működtetni tudja az ajtót saját áramellátásával; 15.2. a többi, tűznek nem kitett ajtó áramellátása nem csökkenhet; 15.3. 200 °C fölötti hőmérsékleten a vezérlőrendszer automatikusan lekapcsolódik az áramellátásról, és legalább 945 °C-ig zárva tudja tartani az ajtót.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

5. A hajó külső határainak "A" osztályú sértetlenségi követelményeit nem kell alkalmazni az üvegből készült térhatároló elemekre, a szögletes és a körablakokra, amennyiben a II-2/B/10. szabályban ezekre a határolókra nem írnak elő "A" osztályú sértetlenséget. Ehhez hasonlóan az "A" osztályú sértetlenséget nem kell alkalmazni a felépítmények és a fedélzeti házak külső ajtóira sem.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

Az 5. bekezdés helyébe a következő 5a. bekezdés lép:

5a. A hajó külső határainak "A" osztályú sértetlenségi követelményeit nem kell alkalmazni az üvegből készült térhatároló elemekre, a szögletes és a körablakokra, amennyiben a II-2/B/10. szabályban ezekre a határolókra nem írnak elő "A" osztályú sértetlenséget. A hajó külső határainak "A" osztályú sértetlenségi követelményeit nem kell alkalmazni a külső ajtókra, kivéve azokra a felépítményekhez és fedélzeti házakhoz tartozókra, amelyek az életmentő felszerelésekkel, beszálló- és külső gyülekezési helyekkel, a külső lépcsőkkel és menekülési útvonalként használt nyílt fedélzettel szemben vannak. A zárt lépcsőházak ajtóinak nem kell megfelelnie ezen követelménynek.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6. A vízmentes, időjárásálló (fröccsenő vizet álló) ajtók kivételével, a szabad fedélzetre nyíló ajtókat, továbbá azokat, amelyeknek elegendően gázbiztosnak kell lenniük, valamint a menekülési útvonalak mentén lévő lépcsőházakban, közös terekben és függőleges főzónák válaszfalaiban lévő összes "A" osztályú ajtót olyan önműködően záródó tömlőcsatlakozóval kell felszerelni, amely anyaga, szerkezete és tűzállósága megfelel azon ajtóénak, amelybe beszerelték, és zárt ajtó mellett egy, az alsó szélébe ágyazott 150 mm-es négyszögletes nyílást képez és az oldalpántos ajtóknál az ajtópántokkal ellentétes alsó szélében, vagy tolóajtók esetében a nyíláshoz legközelebbi oldalon helyezkedik el.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

7. A "B" osztályú térelválasztóhoz tartozó ajtókat és ajtótokokat, valamint zárószerkezeteiket olyan zárórendszerrel kell ellátni, amelynek tűzállósága megegyezik a térelválasztó tűzállóságával, azonban szellőzőnyílásokat lehet elhelyezni az ajtók alsó részén. Amennyiben e nyílások az ajtóban vagy az alatt találhatók, annak teljes keresztmetszete nem haladhatja meg a 0,05 m2-t. Helyettesítő megoldásként megengedett a kabin és a folyosó között elvezetett és a vizesblokk alatt elhelyezett éghetetlen légkiegyenlítő csatorna, amennyiben a csatorna keresztmetszete nem haladja meg a 0,05 m2-t. Minden szellőzőnyílást éghetetlen anyagból készült ráccsal kell felszerelni. Az ajtóknak nem éghető anyagból kell készülniük.

7.1. A zajcsökkentés érdekében a lobogó szerinti állam hatóságai egyenértékű megoldásként olyan ajtókat engedélyezhetnek, amelyek beépített zajcsökkentő szellőzéssel rendelkeznek, amelyek nyílása az ajtó egyik oldalán alul, a másikon felül található, amennyiben megfelelnek a következő rendelkezéseknek: 1. a felső nyílások a folyosó felé néznek, továbbá nem éghető anyagból készült ráccsal és egy 70 °C hőmérsékleten automatikusan működésbe lépő tűzvédelmi csappantyúval vannak felszerelve; 2. az alsó nyílást nem éghető anyagból készült ráccsal szerelik fel; 3. az ajtókat az A.754(18) határozatnak megfelelően vizsgálják.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

8. A "B" osztályú térelválasztókban a kabinajtóknak önzáródó típusúaknak kell lenniük. Záródásgátló szerkezetek alkalmazása tilos.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

9. A hajó külső határainak "B" osztályú sértetlenségi követelményeit nem kell alkalmazni az üvegből készült térhatároló elemekre, a szögletes és a kerek hajóablakokra. Ehhez hasonlóan, az "A" osztályú sértetlenségi követelményeket nem kell alkalmazni a felépítményekre és a fedélzeti házak külső ajtóira. A 36-nál kevesebb utast szállító hajók esetében a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy a kabinokat az önálló belső egészségügyi helyiségektől, például zuhanyozóktól elválasztó ajtók éghető anyagból készüljenek.

8. II-2/B/8. szabály: A lépcsők és felvonók védelme a lakótérben és a kiszolgálóhelyiségekben (R 29)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. Az összes lépcsőnek acélvázas szerkezetűnek kell lennie - kivéve amennyiben a hatóságok engedélyezik más egyenértékű anyag használatát - és "A" osztályú térelválasztókból kialakított téren belül kell elhelyezkednie, továbbá az összes nyílást hatékony zárószerkezettel kell felszerelni; a következő kivételek megengedettek: 1. azt a lépcsőt, amely csak két fedélzetet köt össze, nem kell bezárni, amennyiben a fedélzet ellenálló képességét megfelelő válaszfalak vagy az egyik fedélzetközi térben lévő ajtók biztosítják. Amennyiben a lépcső az egyik fedélzetközi térben zárt, a zárt lépcsőházat a II-2/B/4. és a II-2/B/5. szabály fedélzetekre vonatkozó táblázatainak megfelelő védelemmel kell ellátni; 2. szabadon álló lépcsőket lehet elhelyezni a közös terekben, amennyiben azok teljesen a közös helyiségen belül vannak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2. A zárt lépcsőháznak közvetlen kapcsolata legyen a folyosókkal, területe és a keresztmetszete elég nagy legyen ahhoz, hogy - figyelembe véve azon személyek számát, akik várhatóan használni fogják - a torlódás elkerülhető legyen. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: Az ilyen zárt lépcsőházak határain belül csak nyilvános illemhelyek és nem éghető anyagból készült, a biztonsági felszerelések tárolására szolgáló raktárak, valamint nyitott információs pultok helyezhetők el. Csak a közös helyiségek, folyosók, nyilvános illemhelyek, speciális kategóriájú terek, a II-2/B/6.1.5 bekezdés értelmében egyéb menekülési útvonalként szolgáló lépcsők és a külső területek rendelkezhetnek közvetlen összeköttetéssel e zárt lépcsőházakhoz.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

3. A felvonóaknákat úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák a füst vagy láng átjutását egyik fedélközből a másikba, és olyan záróeszközökkel kell felszerelni, amelyek meggátolják a huzat és a füst átjutását.

9. II-2/B/9. szabály: A 2018. január 1-je előtt épített hajók szellőzőrendszerei (R 32)

1. Több mint 36 utast szállító hajók

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A szellőzőrendszernek az 1974. évi SOLAS-egyezmény 1998. március 17-én hatályba lépett II/32. szabálya 1. bekezdésén kívül meg kell felelnie e II-2/B/9. szabály 2.2-2.6. és 2.8-2.9. albekezdéseinek is.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

2. A szellőzőrendszert úgy kell elrendezni, hogy a különböző terekbe vezető csatornák a függőleges főzónában maradjanak.

3. Ahol a szellőzőrendszerek megbontják a fedélzetet, a II-2/A/12.1. szabály fedélzeti tűzállóságra vonatkozó előírásain kívül további óvintézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy csökkentsék annak valószínűségét, hogy a rendszeren keresztül füst vagy forró gázok jussanak az egyik fedélközből a másikba. A II-2/B/9. szabályban megfogalmazott szigetelési követelmények mellett a függőleges csatornákat szükség esetén a II-2/B/4. szabály megfelelő táblázatai szerint kell szigetelni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

4. A szellőzőcsatornákat a következő anyagokból kell készíteni: 1. a 0,075 m2-nél nagyobb keresztmetszetű csatornák és az egynél több fedélközt kiszolgáló függőleges csatornák acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból készüljenek; 2. az 1.4.1. bekezdésben említett függőleges csatornák kivételével, a 0,075 m2-nél kisebb keresztmetszetű csatornák nem éghető anyagból készüljenek. Ahol ezek a csatornák "A" vagy "B" osztályú térelválasztókat bontanak meg, figyelmet kell fordítani arra, hogy a térelválasztó tűzállóságát biztosítsák; 3. azon csatornák rövid szakaszait, amelyek keresztmetszete általában nem haladja meg a 0,02 m2-t, hosszúsága pedig a 2 m-t, nem szükséges nem éghető anyagból készíteni, amennyiben megfelelnek a következő feltételeknek: 1. a csatorna a lobogó szerinti állam hatóságainak jóváhagyásával kevésbé tűzveszélyes anyagból készül; 2. a csatornát csak a szellőzőrendszert záró végződéseinél alkalmazzák; és 3. a csatorna a hosszúsága mentén mért 600 mm-nél nincs közelebb az "A" vagy "B" osztályú térelválasztók megbontásához, ideértve a "B" osztályú mennyezetet is. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: az 1. bekezdés helyébe a következő 1.a bekezdés lép: 1a. a csatornának lassú lángterjedési tulajdonságokkal rendelkező anyagból kell készülnie.

5. A zárt lépcsőházak szellőzését mindössze egy független szellőztető- és csatornarendszerrel kell biztosítani, amely a szellőzőrendszeren belül csak e teret szolgálja ki.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

6. Az összes gépi vezérlésű szellőzőt vezérlőberendezéssel kell ellátni a gépterek és rakodóterek, illetve a 2.6. albekezdésben előírt egyéb rendszerek kivételével, amelyeket úgy kell csoportosítani, hogy az egymástól a lehető legtávolabb elhelyezett két különböző hely egyikéről az összes szellőzőt le lehessen állítani. A géptereket kiszolgáló gépi vezérlésű szellőző vezérlőegységeit is úgy kell csoportosítani, hogy két helyről lehessen működtetni, amelyek közül az egyik e tereken kívül helyezkedik el. A rakterek gépi vezérlésű szellőzését ellátó ventilátoroknak e tereken kívüli biztos helyről leállíthatóknak kell lenniük.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7. Ahol a közös terek három vagy több fedélzetre terjednek ki és éghető anyagokat tartalmaznak, mint például bútorokat és zárt tereket, azaz üzleteket, irodákat és éttermeket, akkor a tereket füstelszívó rendszerrel kell felszerelni. A füstelszívó rendszert az előírt füstérzékelő rendszer hozza működésbe, emellett kézi vezérléssel is működtethetőnek kell lennie. A ventilátorokat úgy kell méretezni, hogy a tér teljes térfogatát tíz perc vagy annál rövidebb idő alatt elszívják.

8. A szellőzőcsatornákat, amennyiben szükséges és kivitelezhető, ellenőrzés és tisztítás céljából megfelelően elhelyezett nyílásokkal kell ellátni.

9. A konyhai tűzhelyek elszívócsatornáinak, amelyekben zsiradék és lecsapódott gőz halmozódhat fel, meg kell felelniük a 2.3.2.1. és 2.3.2.2. albekezdés követelményeinek, és a következőkkel kell felszerelni azokat: 1. a tisztítás céljából könnyen elmozdítható zsírfogó, amennyiben nem alkalmaznak más, jóváhagyott zsírtalanító rendszert; 2. a csatorna alsó végében elhelyezkedő, automatikusan és távvezérléssel is működtethető tűzvédelmi csappantyú, továbbá egy távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, amelyet a csatorna felső végében helyeznek el; 3. a csatornán belüli tűz eloltására szolgáló beépített tűzoltó készülék; 4. távvezérlő berendezések az elszívó- és ellátóventilátorok lezárása, a 2. bekezdésben említett tűzvédelmi csappantyúk működtetése és a tűzoltó rendszerek működtetése érdekében, amelyeket a konyha bejáratához közel kell elhelyezni. Amennyiben többcsatornás rendszert állítanak üzembe, megfelelő szerkezettel biztosítani kell, hogy lezárják azokat a csatornaágakat, amelyek ugyanazon a főjáraton keresztül szívnak, mielőtt oltószer kerülne a tűzoltó rendszerbe; és 5. szemrevételezés és tisztítás céljából megfelelően elhelyezett nyílások.

2. Kevesebb mint 36 utast szállító hajók

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A szellőzőcsatornákat nem éghető anyagból kell készíteni. Azon csatornák rövid szakaszait, amelyek keresztmetszete általában nem haladja meg a 0,02 m2-t, hosszúsága pedig a 2 m-t, nem szükséges nem éghető anyagból készíteni, amennyiben megfelelnek a következő feltételeknek: 1. a csatorna a lobogó szerinti állam hatóságainak jóváhagyásával kevésbé tűzveszélyes anyagból készül; 2. a csatornát csak a szellőzőrendszer végeinél alkalmazzák; 3. a csatorna a hosszúsága mentén mért 600 mm-nél nincs közelebb az "A" vagy "B" osztályú térelválasztók megbontásához, ideértve a "B" osztályú mennyezetet is. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: az 1. bekezdés helyébe a következő 1a. bekezdés lép: 1a. e csatornáknak alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkező anyagból kell készülniük.

2a. Amennyiben egy 0,02 m2-t meghaladó szabad keresztmetszetű szellőzőcsatorna halad át "A" osztályú térelválasztókon vagy fedélzeteken, a nyílásokat acéllemez hüvellyel kell ellátni, kivéve azokat az eseteket, amikor a fedélzet vagy válaszfal megbontásának szomszédságában a válaszfalakon vagy fedélzeteken áthaladó csatornák acélból készültek, a csatornák és acélhüvelyek pedig megfelelnek a következőknek: 1. A hüvelyek lemezvastagsága legalább 3 mm, hosszúsága legalább 900 mm. Amikor válaszfalon haladnak át, ez a hosszúság lehetőleg a válaszfal mindkét oldalán 450 mm legyen. E csatornák vagy az e csatornákat körülvevő hüvelyek tűzszigetelést kapnak. A szigetelésnek legalább annyira tűzállónak kell lennie, mint az a válaszfal vagy fedélzet, amelyen a csatorna áthalad. 2. A 0,075 m2-nél nagyobb szabad keresztmetszetű csatornákat a fenti 2.2a.1. albekezdés előírásain kívül még tűzvédelmi csappantyúval is fel kell szerelni. A tűzvédelmi csappantyú automatikusan működik, de a válaszfal vagy a fedélzet mindkét oldaláról kézzel is zárható. A csappantyút egy olyan jelzőberendezéssel kell felszerelni, amely mutatja, hogy a csappantyú nyitva van-e vagy zárva. A tűzvédelmi csappantyú alkalmazása nem szükséges ott, ahol a csatornák "A" osztályú térelválasztóval körülvett tereken haladnak át, de nem e tereket látják el, feltéve, hogy a csatornák tűzállósága megegyezik a megbontott térelválasztókéval. A tűzvédelmi csappantyúkat könnyen hozzáférhetően kell elhelyezni. Amennyiben a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon a tűzvédelmi csappantyúkat a mennyezeti vagy falburkolatok mögé helyezik, ezeket a mennyezeti vagy falburkolatokat ellenőrző nyílással kell ellátni, amelyre felszerelik a tűzvédelmi csappantyú azonosító számát megadó táblát. A tűzvédelmi csappantyú azonosító számát az előírt távvezérlőkön is fel kell tüntetni.

2b. Amennyiben a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon egy 0,02 m2 vagy annál kisebb keresztmetszetű vékonyan lemezelt csatorna bontja meg az "A" osztályú válaszfalakat vagy fedélzeteket, a nyílást legalább 3 mm vastag és legalább 200 mm hosszú acélhüvellyel kell bélelni, lehetőleg 100-100 mm elosztással a válaszfal mindkét oldalán, illetve a fedélzet esetében teljesen megbontott fedélzet alsó oldalán.

3. A gépterek, konyhák, gépjárműfedélzetek, ro-ro rakterek vagy speciális kategóriájú terek szellőzőcsatornái nem haladhatnak át lakótereken, kiszolgálóhelyiségeken vagy vezérlőállásokon, amennyiben nem felelnek meg a 2.3.1.1-2.3.1.4. vagy a 2.3.2.1. és 2.3.2.2. albekezdés feltételeinek: 1.1. a csatornáknak acélból kell készülniük, amely vastagsága 300 mm vagy annál kevesebb, illetve a 760 mm vagy annál nagyobb szélességű vagy átmérőjű csatornák esetében 3 mm, illetve 5 mm. Az olyan csatornák esetében, amelyek szélessége vagy átmérője 300 mm és 760 mm közé esik, a vastagságot interpolálással kell meghatározni; 1.2. a csatornákat a megfelelő módon alá kell támasztani és merevíteni; 1.3. a csatornákat automatikus tűzvédelmi csappantyúval kell ellátni a megbontott határolófalaknál; és 1.4. a gépterektől, konyháktól, gépjárműfedélzetektől, ro-ro rakodóterektől vagy speciális kategóriájú terektől a legalább öt méterrel a tűzvédelmi csappantyúkon túl lévő pontig a csatornákat a "A-60" normának megfelelően kell szigetelni; vagy 2.1. a csatornáknak acélból kell készülnie a 2.3.1.1. és 2.3.1.2. bekezdésnek megfelelően; és 2.2. a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben vagy vezérlőállásokon a csatornákat az "A-60" normának megfelelően kell szigetelni; a függőleges főzóna megbontásainak is meg kell felelnie a 2.8. albekezdés követelményeinek. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon az A. kategóriájú gépterek, a járműterek, ro-ro terek, konyhák, speciális kategóriájú terek és rakterek szellőzőrendszereit általában el kell különíteni egymástól és az egyéb tereket ellátó szellőzőrendszerektől. A 36-nál kevesebb utast szállító személyhajókon a konyhai szellőzőrendszereket nem szükséges teljesen elkülöníteni egymástól, hanem külön csatornákon keresztül más tereket ellátó szellőzőberendezés is kiszolgálhatja azokat. Mindenesetre a szellőzőberendezés közelében automatikus tűzvédelmi csappantyút kell felszerelni a konyha szellőzőcsatornájában.

4. A lakóterek, kiszolgálóhelyiségek vagy vezérlőállások szellőzését szolgáló csatornák nem haladhatnak át géptereken, konyhákon, gépjárműfedélzeteken, ro-ro raktereken vagy speciális kategóriájú tereken, kivéve, ha megfelelnek a 2.4.1.1-2.4.1.3. vagy 2.4.2.1. és 2.4.2.2. albekezdésben meghatározott feltételeknek: 1.1. a csatornáknak a 2.3.1.1. és 2.3.1.2. albekezdésnek megfelelően acélból kell készülniük, amennyiben géptereken, konyhákon, gépjárműfedélzeteken, ro-ro raktereken vagy speciális kategóriájú tereken haladnak át; 1.2. automatikus tűzvédelmi csappantyúkat kell felszerelni a megbontott határolófalakra; és 1.3. a gépterek, konyhák, gépjárműfedélzetek, ro-ro rakterek vagy speciális kategóriájú terek határolófalainak sértetlenségét a megbontásnál is biztosítani kell; vagy 2.1. a csatornáknak a 2.3.1.1. és 2.3.1.2. albekezdésnek megfelelően acélból kell készülniük, amennyiben géptereken, konyhákon, gépjárműfedélzeteken, ro-ro raktereken vagy speciális kategóriájú tereken haladnak át; és 2.2. a gépterekben, konyhákban, gépjárműfedélzeteken, ro-ro rakterekben vagy speciális kategóriájú terekben a csatornákat az "A-60" normának megfelelően kell szigetelni; a függőleges főzóna megbontásainak is meg kell felelnie a 2.8. albekezdés követelményeinek.

5. A "B" osztályú válaszfalakon áthaladó, 0,02 m2-t meghaladó szabad keresztmetszetű szellőzőcsatornát acéllemez hüvellyel kell kibélelni, amely 900 mm hosszú, és lehetőleg a válaszfalak mindkét oldalára 450 mm-re nyúlik át, amennyiben a csatorna az e hosszúságban nem acélból készült.

6. Amennyire kivitelezhető, minden intézkedést meg kell tenni a géptereken kívül elhelyezkedő vezérlőállásoknál annak érdekében, hogy fenntartható legyen a szellőzés, a láthatóság és a füstmentesség, s így a helyiségben lévő gépek és berendezések tűz esetén felügyelhetők legyenek és továbbra is hatékonyan működjenek. A levegőellátásnak két tetszés szerint működtethető, egymástól független módját is biztosítani kell; a levegőellátás két forrásának bemeneti nyílását úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legkisebb legyen annak a veszélye, hogy a két bemeneti nyílás egyszerre szív be füstöt. E követelményeket nem kell azokra a vezérlőállásokra alkalmazni, amelyek szabad fedélzeten helyezkednek el, vagy oda nyílnak, illetve ahol a helyi záróberendezések elég hatékonyak.

7. A konyhai tűzhelyek elszívócsatornáit "A" osztályú térelválasztóból kell készíteni, amennyiben lakótereken vagy éghető anyagokat magukban foglaló tereken haladnak át. Minden elszívócsatornát fel kell szerelni a következőkkel: 1. egy tisztítás céljából könnyen elmozdítható zsírfogó; 2. a csatorna alsó végén lévő tűzvédelmi csappantyú; 3. az elszívóventilátorok lezárására a konyhából működtethető berendezés; és 4. a csatornán belüli tűz eloltására szolgáló beépített tűzoltó készülék.

8. Ahol szükség van arra, hogy egy szellőzőcsatorna függőleges főzónán haladjon keresztül, a térelválasztó mellett üzembiztos automatikusan záródó tűzvédelmi csappantyút kell felszerelni. A csappantyúnak a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is zárhatónak kell lennie. A működtető hely könnyen megközelíthető legyen, és piros, fényvisszaverő színnel kell megjelölni. A térelválasztó és a csappantyú közötti csatornát acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készíteni, szükség esetén pedig úgy kell szigetelni, hogy megfeleljen a II-2/A/12. szabály 1. bekezdése követelményeinek. A csappantyút legalább a térhatároló egyik oldalán jól látható jelzőkészülékkel kell felszerelni, amely mutatja, hogy a csappantyú nyitott állásban van-e.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

9. A szellőzőrendszerek fő bemeneti és kimeneti nyílásait a szellőztetett tereken kívüli terekből lehessen zárni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

10. A lakóterek, kiszolgálóhelyiségek, rakterek, vezérlőállások és gépterek gépi működtetésű szellőzését úgy kell kialakítani, hogy egy könnyen megközelíthető, a szellőztetett téren kívül elhelyezkedő pontról lehessen leállítani. E helynek nem szabad azonnal lezáródnia, ha a szellőztetett terekben tűz üt ki. A gépterek gépi vezérlésű szellőzését leállító berendezéseknek teljesen függetlenek kell lennie a többi tér gépi vezérlésű szellőzését leállító berendezésektől.

3. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

A következő berendezéseket az IMO Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően kell kipróbálni:

1. a tűzvédelmi csappantyúk, ideértve a megfelelő működtető berendezéseket; és

2. az "A" osztályú térelválasztók szellőztetőcsatorna-átvezetései. Amennyiben az acélhüvelyeket szegecselt vagy csavarozott karimákkal vagy hegesztéssel közvetlenül a szellőzőcsatornákhoz kötik, a próba nem szükséges.

9a. II-2/B/9a. szabály: Hajók szellőzőrendszerei

"2018. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

1. Általános

1. A szellőzőcsatornáknak - a szimpla és a duplafalú csatornákat egyaránt beleértve - acélból vagy azzal egyenértékű anyagból kell készülniük, kivéve a legfeljebb 600 mm hosszú hajlékony csőidomokat, amelyek a légkondicionált helyiségekben lévő ventilátorokat a szellőzőcsatornákkal kötik össze. Amennyiben az 1.6. bekezdés erről másként nem rendelkezik, a csatornák építéséhez - a szigetelésüket is beleértve - használt bármilyen más anyagnak is éghetetlennek kell lennie. A rövid, legfeljebb 2 m hosszú és a 0,02 m2-nél kisebb szabad keresztmetszetű csatornáknak (a »szabad keresztmetszetű terület« terminus még az előszigetelt csatornák esetében is a magának a csatornának és nem a szigetelésnek a belső méretei alapján számított területet jelenti) azonban nem szükséges acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készülniük, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek: 1. a csatornáknak olyan éghetetlen anyagból kell készülniük, amely belül és kívül alacsony lángterjedési jellemzőkkel bíró membránokkal fedhető be, amelyek felületén az égéshő az alkalmazott anyagvastagság mellett egyetlen esetben sem haladhatja meg a 45 MJ/m2 értéket. Az égéshő értékét a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kiadott ajánlásoknak és különösen az ISO 1716:2002 ("Építési termékek tűzveszélyességi vizsgálatai - A bruttó égéshő (fűtőérték) meghatározása") szabványnak megfelelően kell kiszámítani; 2. a csatornákat csak a szellőzőrendszer végeinél alkalmazzák; és 3. a csatornák a hosszúságuk mentén mért 600 mm-nél nincsenek közelebb az "A" vagy "B" osztályú térelválasztók megbontásához, ideértve a "B" osztályú egybefüggő mennyezetet is.

2. A következő berendezéseket a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően meg kell vizsgálni: 1. a tűzvédelmi csappantyúk, ideértve a megfelelő működtető berendezéseiket, noha ilyen kipróbálásra nincs szükség a csatorna alsó végében elhelyezkedő, konyhai tűzhelyek elszívócsatornáiban lévő tűzvédelmi csappantyúk esetében, amelyeknek acélból kell készülniük és képesnek kell lenniük arra, hogy a csatornában meggátolják a huzatot. és 2. az "A" osztályú térelválasztók szellőzőcsatorna-átvezetései, habár a próba nem szükséges, amennyiben az acélhüvelyeket szegecselt vagy csavarozott csatlakozásokkal vagy hegesztéssel közvetlenül a szellőzőcsatornákhoz kötik.

3. A tűzvédelmi csappantyúkat könnyen hozzáférhetően kell elhelyezni. Amennyiben a mennyezeti vagy falburkolatok mögé helyezik őket, ezeket a mennyezeti vagy falburkolatokat ellenőrző nyílással kell ellátni, amelynél meg kell jelölni a tűzvédelmi csappantyú azonosító számát. A tűzvédelmi csappantyúk azonosító számát az esetleges távvezérlőkön is fel kell tüntetni.

4. A szellőzőcsatornákat ellenőrzés és tisztítás céljából nyílásokkal kell ellátni. A nyílásokat a tűzvédelmi csappantyúk közelében kell elhelyezni.

5. A szellőzőrendszerek fő bemeneti és kimeneti nyílásait úgy kell kialakítani, hogy a szellőztetett tereken kívüli terekből is be lehessen őket zárni. A zárószerkezetnek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, jól látható és állandó jelöléssel kell ellátni, és annak jeleznie kell tüntetni a zárószerkezet működési állását.

6. Az "A" vagy "B" osztályú térelválasztók nyílásaitól számított 600 mm távolságon belül, valamint az "A" osztályú építési követelmények szerint építendő csatornák esetében a peremes szellőzőcsatorna illesztéseibe nem helyezhetők éghető tömítések.

7. Két zárt tér között nem alakíthatók ki szellőzőnyílások vagy légkiegyenlítő csatornák, kivéve, ha a II-2/B/7. szabály 7. bekezdése azt lehetővé teszi.

2. A csatornák elrendezése

1. Az A. kategóriájú gépterek, a járműterek, ro-ro terek, konyhák, speciális kategóriájú terek és rakterek szellőzőrendszereit el kell különíteni egymástól és az egyéb tereket ellátó szellőzőrendszerektől. A 36-nál kevesebb utast szállító személyhajókon a konyhai szellőzőrendszereket azonban nem szükséges teljesen elkülöníteni más szellőzőrendszerektől, hanem külön csatornákon keresztül más tereket ellátó szellőzőberendezés is kiszolgálhatja azokat. Ilyen esetben a szellőzőberendezés közelében automatikus tűzvédelmi csappantyút kell felszerelni a konyha szellőzőcsatornájában.

2. Az A. kategóriájú gépterek, illetve konyhák, gépjárműfedélzetek, ro-ro rakterek vagy speciális kategóriájú terek szellőzőcsatornái nem haladhatnak át lakótereken, kiszolgálóhelyiségeken vagy vezérlőállásokon, amennyiben nem felelnek meg 2.4. bekezdés feltételeinek.

3. A lakóterek, kiszolgálóhelyiségek vagy vezérlőállások szellőzését szolgáló csatornák nem haladhatnak át A. kategóriájú géptereken, illetve konyhákon, gépjárműfedélzeteken, ro-ro raktereken vagy speciális kategóriájú tereken, amennyiben nem felelnek meg a 2.4. bekezdésben meghatározott feltételeknek.

4. A 2.2. és a 2.3. bekezdésben foglaltak szerint a csatornáknak meg kell felelniük az alábbi feltételcsoportok egyikének: 1.1. a 0,075 m2-nél kisebb szabad keresztmetszetű csatornáknak legalább 3 mm vastag acélból, a 0,075 és 0,45 m2 közötti szabad keresztmetszetű csatornáknak legalább 4 mm vastag acélból, a 0,45 m2-nél nagyobb szabad keresztmetszetű csatornáknak pedig legalább 5 mm vastag acélból kell készülniük; 1.2. a csatornákat megfelelő módon alá kell támasztani és ki kell merevíteni; 1.3. a csatornákat automatikus tűzvédelmi csappantyúval kell ellátni a megbontott határolófalaknál; és 1.4. a csatornákat az általuk kiszolgált terektől legalább a tűzvédelmi csappantyúkon 5 méterrel túl lévő pontig az "A-60" normának megfelelően kell szigetelni; vagy 2.1. a csatornáknak acélból kell készülnie a 2.4.1.1. és 2.4.1.2. bekezdésnek megfelelően; és 2.2. a csatornákat minden olyan térben, amelyen áthaladnak, az "A-60" normának megfelelően kell szigetelni, kivéve azokat a csatornákat, amelyek a II-2/B/4. szabály 2.2. albekezdésében meghatározott (9) vagy (10) kategóriájú tereken haladnak át;

5. A 2.4.1.4. és a 2.4.2.2. albekezdés alkalmazásában a csatornák teljes keresztmetszeti külső felületét szigetelni kell. Azokat a csatornákat, amelyek egy meghatározott téren kívül, de azzal szomszédos helyen találhatók, és az említett térrel egy vagy több közös felületen osztoznak, úgy kell tekinteni, mint amelyek áthaladnak a meghatározott téren, valamint az adott térrel közös felület felett a csatornán 450 mm-re túlnyúló távolságig szigetelni kell (az ilyen megoldások vázlatait a SOLAS-egyezmény II-2 fejezete egységes értelmezései tartalmazzák (MSC.1/Circ.1276)).

6. Ahol szükség van arra, hogy egy szellőzőcsatorna függőleges főzónán haladjon keresztül, a térelválasztó mellett automatikus tűzvédelmi csappantyút kell felszerelni. A csappantyúnak a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is zárhatónak kell lennie. A vezérlőeszköz könnyen megközelíthető legyen, és azt jól láthatóan meg kell jelölni. A térelválasztó és a csappantyú közötti csatornát a 2.4.1.1. és 2.4.1.2. albekezdésnek megfelelően acélból kell készíteni, és úgy kell szigetelni, hogy a megbontott térelválasztóval legalább azonos tűzállósági jellemzőkkel rendelkezzen. A csappantyút legalább a térelválasztó egyik oldalán jól látható jelzőkészülékkel kell felszerelni, amely mutatja a csappantyú működési állását.

3. A tűzvédelmi csappantyúk és a szellőzőcsatorna-átvezetések részletei

1. Az "A" osztályú térelválasztókon áthaladó csatornáknak meg kell felelniük az alábbi követelményeknek: 1. amennyiben egy 0,02 m2 vagy annál kisebb keresztmetszetű vékonyan lemezelt csatorna bontja meg az "A" osztályú térelválasztókat vagy fedélzeteket, a nyílást legalább 3 mm vastag és legalább 200 mm hosszú acélhüvellyel kell ellátni, lehetőleg 100-100 mm elosztással a válaszfal mindkét oldalán, illetve a fedélzet esetében a megbontott fedélzet teljes alsó oldalán; 2. amennyiben egy 0,02 m2-nél nagyobb, de legfeljebb 0,075 m2 szabad keresztmetszetű szellőzőcsatorna halad át "A" osztályú térelválasztókon, a nyílásokat acéllemez hüvellyel kell ellátni. A csatornák és hüvelyek lemezvastagsága legalább 3 mm, hosszúsága legalább 900 mm. Amikor válaszfalon haladnak át, ez a hosszúság lehetőleg a válaszfal mindkét oldalán 450 mm legyen. E csatornák vagy az e csatornákat körülvevő hüvelyek tűzszigetelést kapnak. A szigetelésnek legalább annyira tűzállónak kell lennie, mint annak a térelválasztónak, amelyen a csatorna áthalad; és 3. a 0,075 m2-nél nagyobb szabad keresztmetszetű, "A" osztályú térelválasztókon áthaladó csatornákat automatikus tűzvédelmi csappantyúval kell felszerelni. Minden egyes csappantyút a megbontott térelválasztó közelében kell elhelyezni, valamint a csappantyú és a megbontott térelválasztó közötti csatornát a 2.4.2.1. és 2.4.2.2. albekezdésnek megfelelően acélból kell készíteni. A tűzvédelmi csappantyú automatikusan működik, de a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is zárható. A csappantyút jól látható jelzőkészülékkel kell felszerelni, amely mutatja a csappantyú működési állását. A tűzvédelmi csappantyú alkalmazása nem szükséges ott, ahol a csatornák "A" osztályú térelválasztóval körülvett tereken haladnak át, de nem e tereket látják el, feltéve, hogy a csatornák tűzállósága megegyezik a megbontott térelválasztókéval. A 0,075 m2-nél nagyobb szabad keresztmetszetű csatornák az "A" osztályú térelválasztó megbontásánál nem oszthatók fel kisebb csatornákra, és a térelválasztón való átvezetésük után nem egyesíthetők újra az eredeti csatornává annak érdekében, hogy ne legyen szükséges az e rendelkezésben előírt tűzvédelmi csappantyú felszerelése.

2. A "B" osztályú válaszfalakon áthaladó, 0,02 m2-t meghaladó szabad keresztmetszetű szellőzőcsatornát acéllemez hüvellyel kell kibélelni, amely 900 mm hosszú, és lehetőleg a válaszfalak mindkét oldalára 450 mm-re nyúlik át, amennyiben a csatorna megfelelő szakasza nem acélból készült.

3. Minden tűzvédelmi csappantyúnak kézzel is működtethetőnek kell lennie. A csappantyúknak rendelkezniük kell közvetlen mechanikus kioldózárral, vagy alternatív lehetőségként elektromos, hidraulikus vagy pneumatikus úton kell zárhatónak lenniük. Minden tűzvédelmi csappantyúnak a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is működtethetőnek kell lennie. Az automatikus tűzvédelmi csappantyúkat, ideértve a távvezérléssel működtethető csappantyúkat is, olyan üzembiztonsági mechanizmussal kell ellátni, amely tűz esetén még az áramellátás, illetve a hidraulikus vagy pneumatikus nyomás megszűnésekor is bezárja a csappantyút. A távvezérléssel működtetett tűzvédelmi csappantyúk legyenek kézzel is újranyithatók a csappantyúnál.

4. A több mint 36 utast szállító személyhajók szellőzőrendszerei

1. Az 1., a 2. és a 3. bekezdésben meghatározott követelmények mellett a több mint 36 utast szállító személyhajók szellőzőrendszereinek a következő követelményeknek is meg kell felelniük: 1. A szellőzőventilátorokat úgy kell elhelyezni, hogy a különböző terekbe vezető csatornák a függőleges főzónában maradjanak. 2. A zárt lépcsőházak szellőzését egy önálló ventilátor- és csatornarendszerrel (elszívó- és ellátórendszer) kell biztosítani, amely a szellőzőrendszeren belül csak e teret szolgálja ki. 3. Az egynél több fedélközi lakóteret, kiszolgálóhelyiséget vagy vezérlőállást kiszolgáló csatornát - keresztmetszetétől függetlenül - az egyes fedélzetek ezek miatti megbontásának közelében olyan automatikus füstelzáró csappantyúval kell felszerelni, amely a csappantyú feletti védett fedélzetről kézzel is zárható. Amennyiben a függőleges főzónán áthaladó, egy-egy fedélközi teret kiszolgáló különálló csatornák révén egy ventilátor egynél több fedélközi teret szolgál ki, minden egyes csatornát kézi működtetésű füstelzáró csappantyúval kell felszerelni a ventilátor közelében. 4. A függőleges csatornákat szükség esetén a 4.1. és 4.2. táblázatban foglaltak szerint kell szigetelni. A csatornákat az általuk kiszolgált terek és adott esetben a mérlegelés tárgyát képező tér közötti fedélzetek vonatkozásában előírt szigeteléssel kell ellátni.

5. A konyhai tűzhelyek elszívócsatornái

1. A több mint 36 utast szállító személyhajókra vonatkozó követelmények 1. Az 1., a 2. és a 3. bekezdésekben meghatározott követelmények kiegészítéseként a konyhai tűzhelyek elszívócsatornáit a 2.4.2.1. és 2.4.2.2. bekezdésben foglaltaknak megfelelően kell megépíteni és az "A-60" normának megfelelően kell őket szigetelni minden olyan lakótérben, kiszolgálóhelyiségben vagy vezérlőállásban, amelyen áthaladnak. Az elszívócsatornákat ezenkívül a következőkkel is fel kell szerelni: 1. a tisztítás céljából könnyen elmozdítható zsírfogó, amennyiben nem alkalmaznak más, jóváhagyott zsírtalanító rendszert; 2. a csatorna alsó végében, a csatorna és a konyhai tűzhely elszívóernyője között elhelyezkedő, automatikusan és távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, továbbá egy távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, amelyet a csatorna felső végében, a kimeneti nyílás közelében helyeznek el; 3. a csatornán belüli tűz eloltására szolgáló beépített tűzoltó készülék. A tűzoltórendszereknek meg kell felelniük a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kiadott ajánlásoknak és különösen az ISO 15371:2009 ("Hajók és tengerészeti technológia - A konyhai főzőeszközök védelmére szolgáló tűzoltó rendszerek") szabványnak"; 4. távvezérlő berendezések az elszívó- és ellátóventilátorok lezárása, az 5.1.1.2. bekezdésben említett tűzvédelmi csappantyúk működtetése és a tűzoltó rendszerek működtetése érdekében, amelyeket a konyhán kívül, annak bejáratához közel kell elhelyezni. Amennyiben többcsatornás rendszert építenek be, a fenti vezérlőeszközökkel azonos helyen lévő távvezérlésű szerkezettel biztosítani kell, hogy lezárják azokat a csatornaágakat, amelyek ugyanazon a főjáraton keresztül szívnak, mielőtt oltószer kerülne a rendszerbe; és 5. ellenőrzés és tisztítás céljára szolgáló, megfelelően elhelyezett nyílások, ideértve egy, az elszívóventilátor közelében lévő nyílást és egy olyan nyílást, amely a csatorna alsó végében található, ahol zsiradék halmozódik fel. 2. A szabad fedélzeteken felszerelt tűzhelyek elszívócsatornáinak adott esetben meg kell felelniük az 5.1.1. bekezdésben foglaltaknak, amennyiben lakótereken vagy éghető anyagokat magukban foglaló tereken haladnak át.

2. A legfeljebb 36 utast szállító személyhajókra vonatkozó követelmények A konyhai tűzhelyek elszívócsatornáit a 2.4.1.1 és a 2.4.1.2. albekezdésnek megfelelően kell megépíteni, amennyiben lakótereken vagy éghető anyagokat magukban foglaló tereken haladnak át. Minden elszívócsatornát fel kell szerelni a következőkkel: 1. egy tisztítás céljából könnyen elmozdítható zsírfogó; 2. a csatorna alsó végében, a csatorna és a konyhai tűzhely elszívóernyője között elhelyezkedő, automatikusan és távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, továbbá egy távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, amelyet a csatorna felső végében, a kimeneti nyílás közelében helyeznek el; 3. az elszívó- és ellátóventilátorok lezárására a konyhából működtethető berendezés; és 4. a csatornán belüli tűz eloltására szolgáló beépített tűzoltó készülék.

6. Az A. kategóriájú, belsőégésű erőgépeket magukban foglaló géptereket kiszolgáló, szellőzőtermek

1. Ha egy szellőzőterem csak egy ilyen szomszédos gépteret szolgál ki, valamint a szellőzőterem és a géptér között nincs tűzálló térelválasztó, a gépteret kiszolgáló szellőzőcsatorna vagy -csatornák elzárására szolgáló eszköznek a szellőzőtermen és a géptéren kívül kell elhelyezkednie.

2. Ha egy szellőzőterem ilyen gépteret és más tereket is kiszolgál, valamint nem érintkezik az "A-0" osztályú géptérrel és annak megbontásaival, a gépteret kiszolgáló szellőzőcsatorna vagy -csatornák elzárására szolgáló eszköz a szellőzőteremben is elhelyezkedhet.

7. A több mint 36 utast szállító személyhajók mosodáinak szellőzőrendszerei

A (13) kategória alá eső mosodák és szárítóhelyiségek elszívócsatornáit a II-2/B/4. szabály 2.2. albekezdésében meghatározottak szerint fel kell szerelni a következőkkel:

1. egy tisztítás céljából könnyen elmozdítható szűrő;

2. a csatorna alsó végén elhelyezkedő, automatikusan és távvezérléssel is működtethető tűzvédelmi csappantyú;

3. távvezérlő berendezések az elszívó- és ellátóventilátorok adott téren belüli lezárására és a 7.2. albekezdésben említett tűzvédelmi csappantyúk működtetésére; és

4. szemrevételezés és tisztítás céljából megfelelően elhelyezett nyílások.

10. II-2/B/10. szabály: Ablakok és körablakok (R 33)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A lakóterek, kiszolgálóhelyiségek és vezérlőállások válaszfalaiban lévő ablakokat és körablakokat, azok kivételével, amelyekre a II-2/B/7. szabály 5. bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni, úgy kell kialakítani, hogy megfeleljenek azon válaszfal sértetlenségi követelményeinek, ahová beépítik azokat. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon ezt a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően kell megállapítani.

2. A II-2/B/4. és II-2/B/5. szabályban található táblázatok sérelme nélkül a lakóterek, kiszolgálóhelyiségek és vezérlőállások időjárástól védő válaszfalaiba épített ablakoknak és körablakoknak acélkerettel kell készülniük vagy egyéb megfelelő anyagból kell építeni azokat. Az üveget fémből készült üvegszorító lécbe vagy szögidomba kell ágyazni.

A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

3. Az életmentő felszerelésekre, beszálló- és gyülekezési helyekre, menekülési útvonalként használt külső lépcsőkre és szabad fedélzetekre néző ablakok, valamint a mentőtutaj- és mentőcsúszda-beszállóterületek alatt elhelyezkedő ablakok tűzállóságának meg kell felelnie a II-2/B/4. szabály táblázatának. Amennyiben az ablakokat automatikus irányítású szórófejekkel szerelik fel, az "A-0" ablakok is elfogadhatók. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon az automatikus irányítású szórófejeknek a következők egyikének kell lenniük: 1. az ablakok fölött elhelyezett és a hagyományos mennyezeti szórófejek mellett felszerelt irányított szórófejek; vagy 2. hagyományos mennyezeti szórófejek úgy elrendezve, hogy az ablakot átlagosan legalább percenkénti 5 liter/m2 vízmennyiség védje, az ablakok területét pedig bele kell számítani a permetezett területbe. A hajó oldalán a mentőcsónak-beszállóterület alatt elhelyezkedő ablakok tűzállóságának legalább "A-0"-nak kell lennie.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 36 VAGY ANNÁL KEVESEBB UTAST SZÁLLÍTÓ ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

4. A II-2/B/5. szabály táblázatait nem érintve különös figyelmet kell fordítani a nyílt vagy zárt mentőcsónak- és mentőtutaj-beszállóterületekre nyíló ablakok és az e területek alatt elhelyezett ablakok tűzállóságára, amelyek roncsolódása tűz esetén megakadályozná a mentőcsónakok vagy mentőtutajok vízre bocsátását, illetve a behajózását.

11. II-2/B/11. szabály: Az éghető anyagok korlátozott használata (R 34)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A rakterek, postahelyiségek, poggyászterek vagy a kiszolgálóhelyiségek hűtött tereinek kivételével az összes burkolatot, padlót, huzatelzárót, mennyezetet és szigetelést nem éghető anyagból kell készíteni. Azon részleges válaszfalakat vagy fedélzeteket is nem éghető anyagból kell készíteni, amelyek a tereket célszerűségi vagy művészi kialakítás szempontjából osztják részekre.

2. A szigeteléssel együtt felhasznált párazáró rétegeket és ragasztóanyagokat, valamint a csőszerelvények szigetelését hideg üzemű rendszerekben nem kell éghetetlen anyagból készíteni, azonban a lehető legkisebb mennyiségben kell felhasználni, szabadon lévő felületeiknek pedig az IMO A.653(16) határozata vizsgálati eljárásának megfelelően ellen kell állnia a láng terjedésének. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: A 2. bekezdés helyébe a következő 2a. bekezdés lép: 2a. A szigeteléssel együtt felhasznált párazáró rétegeket és ragasztóanyagokat, valamint a hideg üzemű csőszerelvények szigetelését nem kell éghetetlen anyagból készíteni, azonban a lehető legkisebb mennyiségben kell felhasználni, szabadon lévő felületeiknek pedig lassú lángterjedési tulajdonságokkal kell rendelkezniük.

3. A következő felületeknek kell lassú lángterjedési tulajdonságokkal rendelkeznie: 1. szabad felületek folyosókon és a zárt lépcsőházakban, a válaszfalaknál, a fal- és mennyezetburkolatok szabad felületei a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és vezérlőállásokon; 2. rejtett vagy megközelíthetetlen terek a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és vezérlőállásokban.

4. A lakó- és kiszolgálóterekben az éghető borítások, zsaluzások, díszítések és furnérok teljes térfogata nem haladhatja meg azt a térfogatot, amely a falak és a mennyezet teljes felületét elfedő 2,5 mm-es furnérnak felel meg. A burkolatokhoz, válaszfalakhoz vagy fedélzetekhez rögzített bútorokat nem kell beleszámítani az éghető anyagok teljes mennyiségébe. A II-2/A/8. szabálynak megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel felszerelt hajók esetében a fent említett térfogat tartalmazhat bizonyos mennyiségű, a "C" osztályú térelválasztók felállításához használt éghető anyagot.

5. A 3. bekezdés hatály tartozó felületeken és burkolatokon használt furnérok égéshője az alkalmazott anyagvastagság mellett nem haladhatja meg a 45 MJ/m2 értéket.

6. A zárt lépcsőházakban csak ülőbútorokat szabad elhelyezni. Az üléseket rögzíteni kell, számuk a fedélzetek lépcsőházaiban legfeljebb hat lehet, korlátozottan tűzveszélyes anyagból kell készíteni azokat, ezenkívül nem akadályozhatják az utasok menekülési útvonalát. A lobogó szerinti állam hatóságai további üléseket engedélyezhetnek a zárt lépcsőházon belül lévő főfogadótérben, amennyiben azok rögzítettek, nem éghetők és nem akadályozzák az utasok menekülési útvonalát. A kabinok körzetében, a menekülési útvonalként használható utas- és személyzeti folyosókon nem helyezhetnek el bútorokat. Azonban nem éghető anyagból készült tárolóhelyiségek is engedélyezhetők, amelyekben a vonatkozó szabályban előírt biztonsági felszereléseket tárolják. Az ivóvízcsapok és jégkockagyártó gépek engedélyezhetők a folyosókon, amennyiben rögzítik azokat, és nem szűkítik a menekülési útvonalakat. Ez vonatkozik a folyosókon és lépcsőházakban elhelyezett, díszítési célokat szolgáló virágokra vagy növényekre, szobrokra és egyéb művészeti tárgyakra, például képekre és faliszőnyegekre is.

7. A szabad belső felületeken felhasznált festékből, lakkból és egyéb hasonló anyagból nem szabadulhat fel jelentős mennyiségű füst és mérgező anyag. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: A 7. bekezdés helyébe a következő 7a. bekezdés lép: 7a. A szabad belső felületeken felhasznált festékből, lakkból és egyéb hasonló anyagból nem szabadulhat fel az IMO Tűzvizsgálati eljárások szabályzata meghatározásának megfelelő jelentős mennyiségű füst és mérgező anyag.

8. Amennyiben a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és vezérlőállásokon elsődleges fedélzetburkolatot alkalmaznak, annak jóváhagyott anyagból kell készülnie, amely az IMO A.687(17) szabály tűzvizsgálati eljárásának megfelelően nehezen gyúlékony, megnövekedett hőmérséklet mellett pedig nem vezet mérgezéshez vagy robbanásveszélyhez. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: a 8. bekezdés helyébe a következő 8a. bekezdés lép: 8a. A fedélzetek elsődleges burkolatainak, ha alkalmaznak ilyeneket a lakó- és kiszolgálóterekben és vezérlőállásokon, jóváhagyott anyagból kell készülniük, amely nem gyullad meg könnyen, magas hőmérsékleten pedig nem vezet mérgezéshez vagy robbanásveszélyhez; ennek megállapítása az IMO Tűzvizsgálati eljárási szabályzatának megfelelően történik.

12. II-2/B/12. szabály: Szerkezeti részletek (R 35)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

Lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben, vezérlőállásokon, folyosókon és lépcsőkön:

1. a mennyezetek, lambériák vagy burkolatok mögötti légtereket szorosan illeszkedő huzatelzárókkal kell 14 méternél rövidebb részekre felosztani;

2. függőleges irányban e zárt légtereknek, ideértve a lépcsők, aknák stb. mögötti tereket is, minden fedélzetnél lezárva kell lenniük.

13. II-2/B/13. szabály: Beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek, automatikus vízpermettel oltó berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszer (R 14) (R 36)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A 36-nál kevesebb utast szállító hajókon minden függőleges és vízszintes zónában, minden lakótérben, kiszolgálóhelyiségben és vezérlőálláson, kivéve azokat a tereket (üres terek, egészségügyi terek), ahol nincs jelentős tűzveszély, fel kell szerelni: 1. egy jóváhagyott típusú, a II-2/A/9. szabály követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert, amely elrendezése és kivitelezése olyan, hogy észleli a tüzet ezekben a terekben; a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajók esetében azonban füstérzékelőt is fel kell szerelni a lakótereken belüli folyosókon, lépcsőházakban és menekülési útvonalakon; vagy 2. egy jóváhagyott típusú, a II-2/A/8. szabály követelményeinek vagy egy egyenértékű, az IMO A.800(19) határozatában megállapított, jóváhagyott vízpermettel oltó berendezésre vonatkozó IMO útmutatónak megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezést, tűzérzékelő és tűzjelző rendszert, amelyeket úgy szerelnek fel és alakítanak ki, hogy védjék e tereket, továbbá egy jóváhagyott típusú, a II-2/A/9. szabály követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert, amelyet úgy szerelnek fel és alakítanak ki, hogy a lakóterek folyosóin, lépcsőházaiban és menekülési útvonalain érzékeljék a füstöt.

2. A 36-nál több utast szállító hajókat fel kell szerelni: minden kiszolgálóhelyiségben, vezérlőállásban és folyosókat és lépcsőházakat magában foglaló lakótérben egy jóváhagyott típusú, a II-2/A/8. szabály követelményeinek vagy egy egyenértékű, az IMO A.800(19) határozatában megállapított, jóváhagyott vízpermettel oltó berendezésre vonatkozó IMO-irányelvnek megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerrel, azokat a vezérlőállásokat, ahol a víz kárt okozhat a fontos berendezésekben, egy másik jóváhagyott típusú beépített tűzoltó rendszerrel kell felszerelni, egy jóváhagyott típusú, a II-2/A/9. szabály követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell kialakítani, amelynek olyan a felszerelése és kialakítása, hogy érzékeli a füstöt a kiszolgálóhelyiségekben, a vezérlőállásokon, valamint a folyosókat és lépcsőházakat magukban foglaló lakóterekben. Nem kell elhelyezni füstérzékelőket a személyes használatú fürdőszobákban és konyhákban. Azokat a tereket, ahol a tűzveszély kis fokú vagy egyáltalán nem áll fenn, mint például az üres terek, nyilvános illemhelyek, szén-dioxid-állomások és hasonló terek, nem kell felszerelni automatikus vízpermettel oltó berendezéssel vagy beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerrel.

3. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott géptereket a II-2/A/9. szabály megfelelő rendelkezései szerint jóváhagyott típusú beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerrel kell felszerelni. E tűzérzékelő rendszert úgy kell megtervezni, az érzékelőket pedig úgy kell elhelyezni, hogy az adott tér bármelyik részében a gépek rendes üzemi körülményei és a környezeti hőmérséklet által megkívánt szellőzési változások mellett gyorsan érzékeljék a kialakuló tüzet. A csak hőérzékelőkkel működő érzékelő rendszerek nem engedélyezettek, csak a korlátozott magasságú terekben és ott, ahol a használatuk különösen megfelelő. Az érzékelő rendszernek hallható és látható jelzéseket kell adnia, amelyek eltérnek a többi nem tűzjelző riasztórendszer jelzésétől, és elegendő helyen érzékelhetőnek kell lennie ahhoz, hogy a riasztás a parancsnoki hídon és a felelős géptiszt számára is egyértelmű legyen. Amennyiben a parancsnoki hídon nincs személyzet, a riasztásnak azon helyiségben kell jeleznie, ahol a személyzet egy felelős tagja szolgálatban van. A rendszert a felszerelést követően a működő motorok és a szellőztetés változó körülményei között is ki kell próbálni.

2018. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

4. A II-2/A/9. szabály megfelelő rendelkezései szerint jóváhagyott típusú beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell felszerelni olyan gépterekben, ahol: 4.1. jóváhagyták automatikus távvezérlő rendszerek és berendezések beépítését az adott tér felügyeletének kiváltására; és 4.2. a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérelt rendszerekkel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli.

5. A II-2/A/9. szabály megfelelő rendelkezései szerint jóváhagyott típusú beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell felszerelni a hulladékégetőt magukban foglaló zárt terekben.

6. A II-2/B/13. szabály 4. és 5. bekezdése által előírt, beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerre az alábbi szabályok vonatkoznak: A tűzérzékelő rendszert úgy kell megtervezni, az érzékelőket pedig úgy kell elhelyezni, hogy a gépek rendes üzemi körülményei és a környezeti hőmérséklet által megkívánt szellőzési változások mellett is gyorsan érzékeljék az adott tér bármelyik részében kialakuló tüzet. A csak hőérzékelőkkel működő érzékelő rendszerek nem engedélyezettek, csak a korlátozott magasságú terekben és ott, ahol a használatuk különösen megfelelő. Az érzékelő rendszernek hallható és látható jelzéseket kell adnia, amelyek eltérnek a többi nem tűzjelző riasztórendszer jelzésétől, és elegendő helyen érzékelhetőnek kell lennie ahhoz, hogy a riasztás a parancsnoki hídon és a felelős géptiszt számára is egyértelmű legyen. Amennyiben a parancsnoki hídon nincs személyzet, a riasztásnak olyan helyen kell jeleznie, ahol a személyzet egy felelős tagja szolgálatban van. A rendszert a felszerelést követően a motorok működése és a szellőztetés tekintetében változó körülmények között is ki kell próbálni.

14. II-2/B/14. szabály: A különleges kategóriájú terek védelme (R 37)

1. A válaszfalfedélzet felett vagy alatt elhelyezkedő különleges kategóriájú terekre vonatkozó rendelkezések

A TÖBB MINT 36 UTAST SZÁLLÍTÓ B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Általános 1. A II-2/B/14. szabály rendelkezéseinek alapelve az, hogy mivel a szokványos függőleges főzónákra osztás a különleges kategóriájú terekben esetleg nem kivitelezhető, e terekben az egyenértékű védelmet a vízszintes zónákra osztás alapján kell biztosítani hatékony, beépített tűzoltó rendszer üzemeltetésével. Ennek alapján a II-2/B/14. szabály alkalmazásában egy vízszintes zóna egynél több fedélzeten is magában foglalhat különleges kategóriájú tereket, amennyiben a járművek rendelkezésére álló teljes tiszta belmagasság nem haladja meg a 10 métert. 2. A II-2/A/12., II-2/B/7., II-2/B/9. és II-2/B/9a. szabálynak a függőleges zónák sértetlenségére vonatkozó követelményeit kell alkalmazni azokra a fedélzetekre és válaszfalakra is, amelyek a vízszintes zónákat egymástól és a hajó fennmaradó részétől elválasztó határokat képezik.

2. Szerkezeti védelem 1. A több mint 36 utast szállító új hajókon a különleges kategóriájú tereket határoló válaszfalak és fedélzetek szigetelésének az "A-60" osztályú normának kell megfelelnie. Azonban ott, ahol a térhatároló egyik oldalán szabad fedélzet (a II-2/B/4. szabály 2.2.5. albekezdésének meghatározása szerint), egészségügyi vagy hasonló helyiség (a II-2/B/4. szabály 2.2.9. albekezdésének meghatározása szerint) vagy tartály, üres tér vagy segédgéptér található, amely kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes (a II-2/B/4. szabály 2.2.10. albekezdésének meghatározása szerint), a norma "A-0"-ra csökkenthető. Amennyiben a tüzelőanyag-tartályok különleges kategóriájú terek alatt találhatók, e terek közötti fedélzet sértetlensége az "A-0" normára csökkenthető. 2. A 2018. január 1-je előtt épített, legfeljebb 36 utast szállító új hajókon és a több mint 36 utast szállító, B. osztályú meglévő hajókon a különleges kategóriájú tereket határoló válaszfalakat a II-2/B/5. szabály 5.1. táblázata (11) kategóriájában előírt szigeteléssel, a vízszintes térhatárolókat pedig a II-2/B/5. szabály 5.2. táblázata (11) kategóriájában előírt szigeteléssel kell ellátni. A 2018. január 1-jén vagy azt követően épített, legfeljebb 36 utast szállító új hajókon a különleges kategóriájú tereket határoló válaszfalakat a II-2/B/5. szabály 5.1.a) táblázata (11) kategóriájában előírt szigeteléssel, a vízszintes térhatárolókat pedig a II-2/B/5. szabály 5.2.a) táblázata (11) kategóriájában előírt szigeteléssel kell ellátni. 3. A parancsnoki hídon elhelyezett jelzőberendezéseknek jelezniük kell, hogy a különleges kategóriájú terekbe vezető vagy az azokból kivezető tűzbiztos ajtók zárva vannak-e. A különleges kategóriájú terekbe nyíló ajtóknak olyan szerkezetűnek kell lenniük, hogy azokat ne lehessen folyamatosan nyitva tartani, a hajó útja során pedig zárva kell tartani azokat.

3. Beépített tűzoltó rendszer Minden egyes különleges kategóriájú teret jóváhagyott, állandó nyomású, kézi vezérlésű beépített vízpermetező rendszerrel kell felszerelni, amely védi a fedélzet és a járműfedélzetek minden részét. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon ezen állandó nyomású vízpermetező rendszerek a következőkkel rendelkeznek: 1. egy nyomásmérő a szelepszekrényen; 2. az elosztószekrény minden egyes szelepén a kiszolgált tér egyértelmű jelölése; 3. a szelephelyiségben elhelyezett karbantartási és kezelési utasítás; és 4. elegendő számú víztelenítőszelep. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik az olyan más beépített tűzoltó rendszer használatát, amelyről a különleges kategóriájú térben égő, benzintüzet szimuláló körülmények között elvégzett teljeskörű vizsgálattal kimutatták, hogy ugyanolyan hatékony az e terekben esetlegesen előforduló tüzek megfékezésében. E nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszereknek vagy egyéb egyenértékű tűzoltó rendszernek meg kell felelnie az IMO A.123(V) határozat rendelkezéseinek, és figyelembe kell venni az IMO MSC/Circ.1272. körlevélben található "Irányelvek az alternatív tűzoltó rendszerek jóváhagyásához a különleges kategóriájú helyiségekben való használatra" rendelkezéseit.

4. Őrjáratok és a tűz észlelése 1. A különleges kategóriájú terekben megfelelő őrjáratokat kell tartani. Azokban a terekben, ahol a hajó útja egész időtartama alatt nem működik folyamatos tűzvédelmi őrjárat, jóváhagyott típusú, a II-2/A/9. szabály követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell felszerelni. A beépített tűzérzékelő rendszert úgy kell kialakítani, hogy gyorsan jelezze a tüzet. Az érzékelők típusát, elosztását és elhelyezését a szellőzési és egyéb fontos tényezők figyelembevételével kell meghatározni. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon a felszerelést követően a szokásos szellőztetési körülmények között próbának kell alávetni a rendszert, a rendszer teljes reakcióidejét pedig a lobogó szerinti állam hatóságainak kell ellenőrizniük. 2. A különleges kategóriájú terekben kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat kell felszerelni a szükségesnek tartott helyeken, valamint a terek minden kijáratához egyet. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon a kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat olyan távolságban kell elhelyezni egymástól, hogy a tér egyetlen pontjától se legyenek20 méternél messzebb.

5. Hordozható tűzoltó készülék B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ HAJÓK ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK: 5a. Minden különleges kategóriájú térben fel kell szerelni a következőket: 1. legalább három, vízpermettel oltó berendezés; 2. egy, a II-2/A/6. szabály 2. bekezdésének rendelkezéseinek megfelelő, hordozható haboltó készülék, amennyiben e terekben legalább két egység rendelkezésre áll a hajón; és 3. legalább egy hordozható tűzoltó készülék, amely e terek bejáratánál található. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK: 5b. Az összes olyan raktérben vagy részlegben, ahol járműveket szállítanak, hordozható tűzoltó készülékeket kell elhelyezni a tér mindkét oldalán egymástól legfeljebb 20 méter távolságra, minden fedélzeti szinten. Az ilyen terek bejáratánál legalább egy hordozható tűzoltó készüléket kell elhelyezni. Emellett a különleges kategóriájú terekben a következő tűzoltó berendezéseket kell elhelyezni: 1. legalább három, vízpermettel oltó berendezés; és 2. egy, a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő, hordozható haboltó készülék, amennyiben a hajón a ro-ro terekben legalább két ilyen egység rendelkezésre áll.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

6. Szellőzőrendszer 1. A különleges kategóriájú tereket olyan hatékony gépi vezérlésű szellőzőrendszerrel kell ellátni, amely óránként legalább tízszer cseréli a terek levegőjét. Az e tereket kiszolgáló rendszert teljesen el kell különíteni a többi szellőzőrendszertől, és állandóan működnie kell, ha e terekben járművek vannak. A járművek be- és kirakodása alatt a levegőcserék számát legalább húszra kell emelni. A megfelelően zárható, különleges kategóriájú tereket ellátó szellőzőcsatornákat minden ilyen tér esetében el kell különíteni. A rendszert egy téren kívüli helyről kell vezérelni. 2. A szellőzésnek olyannak kell lennie, hogy elkerülhető legyen a levegő rétegződése és a légpárnák kialakulása. 3. A parancsnoki hídon megfelelő berendezéssel jelezni kell a szellőzés előírt teljesítményének veszteségét vagy csökkenését. 4. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy tűz esetén a szellőzőrendszer gyorsan leállítható és megfelelően lezárható legyen, figyelembe véve az időjárási és tengeri viszonyokat. 5. A szellőzőcsatornákat, ideértve a tűzvédelmi csappantyúkat is, acélból kell készíteni, és a lobogó szerinti állam hatóságainak előírásai szerint kell kialakítani azokat. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon a vízszintes zónákon vagy géptereken áthaladó szellőzőcsatornáknak "A-60" osztályú acélcsatornáknak kell lenniük, amelyeket a II-2/B/9. szabály 2.3.1.1. és 2.3.1.2. albekezdésnek megfelelően kell összeállítani.

2. Csak a válaszfalfedélzet felett elhelyezkedő különleges kategóriájú terekre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1.1. Vízlefolyó kivágás Ha nagy mennyiségű víz gyűlik össze a fedélzeten vagy fedélzeteken a nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszerek működése következtében, az jelentősen befolyásolhatja a hajó stabilitását, ezért a vízlefolyó kivágásokat úgy kell kialakítani, hogy a vizet gyorsan elvezessék közvetlenül a hajón kívülre.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1.2. Vízelvezetés 1.2.1. A vízlefolyó kivágások kiömlőszelepeinek, amelyek a merülésvonalalakról szóló nemzetközi egyezménynek megfelelően a válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető zárószerkezettel vannak felszerelve, nyitott állapotban kell lenniük, amikor a hajó a tengeren van. 1.2.2. Az 1.2.1. albekezdésben említett szelepekkel végzett műveleteket be kell jegyezni a hajónaplóba.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

2. A gyúlékony gőzök meggyulladását megelőző óvintézkedések 1. Az olyan fedélzeten, amelyen járműveket szállítanak, és amelyen robbanásveszélyes gázok halmozódhatnak fel - azon fedélzetek kivételével, amelyeken a benzingőzök lefele hatolását lehetővé tevő, megfelelő méretű nyílások találhatók-, az éghető gázok meggyulladását okozó berendezéseket, különösen a villamos berendezéseket és vezetékeket, legalább 450 mm-rel a fedélzet fölé kell felszerelni. A fedélzet felett több mint 450 mm-re felszerelt villamos berendezések burkolásának és védelmének biztosítania kell, hogy ne pattanjon ki szikra. Ha azonban a hajó biztonságos működése érdekében arra van szükség, hogy a villamos berendezéseket és vezetékeket a fedélzet felett 450 mm-nél alacsonyabban szereljék fel, akkor a villamos berendezések és vezetékek elhelyezhetők, amennyiben azok biztonságos tanúsított típusúak, és robbanásveszélyes benzin- és levegőkeverékben történő használatra jóváhagyták azokat. 2. Ha a villamos berendezéseket és vezetékeket egy elszívó szellőzőcsatornában helyezik el, annak olyan típusúnak kell lennie, amelyet jóváhagytak a robbanásveszélyes benzin- és levegőkeverékben való használatra, az elszívócsatorna kimeneti nyílásának pedig biztonságos helyen kell lennie, figyelembe véve a gyulladást kiváltó egyéb lehetséges okokat.

3. Csak a válaszfalfedélzet alatt elhelyezkedő különleges kategóriájú terekre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. Fenékvíz-szivattyúzás Ha nagy mennyiségű víz gyűlik össze a fedélzeten vagy a tartályok tetején a beépített, nyomás alatt álló vízpermettel oltó tűzoltó rendszer működése következtében, az jelentősen befolyásolhatja a hajó stabilitását, ezért a lobogó szerinti állam hatóságai a II-1/C/3. szabály követelményein túl szivattyúzó berendezéseket is előírhatnak. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon ezen esetben a fenékvíz-szivattyúzó rendszert úgy kell megtervezni, hogy a vízpermetező rendszer szivattyúi és az előírt számú tűzoltó tömlők sugárcsövei által szállított együttes vízmennyiségnek legalább 125 %-át eltávolítsa. A fenékvíz-szivattyúzó rendszer szelepeinek a védett téren kívülről, a tűzoltó rendszer vezérlésének közeléből kell működtethetőnek lennie. A fenékvízaknáknak elegendő befogadóképességgel kell rendelkezniük, és a hajó oldallemezelése mentén, az egyes vízmentes tereken belül egymástól legfeljebb 40 méter távolságra kell elhelyezni azokat.

2. A gyúlékony gőzök meggyulladását megelőző óvintézkedések 1. A villamos berendezéseknek és a vezetékeknek olyan típusúnak kell lenniük, amelyek alkalmasak a robbanásveszélyes benzin- és levegőkeverékben történő használatra. Az éghető gázok meggyulladását okozó egyéb berendezések használata tilos. 2. Ha a villamos berendezéseket és vezetékeket egy elszívó szellőzőcsatornában helyezik el, annak olyan típusúnak kell lennie, amelyet jóváhagytak a robbanásveszélyes benzin- és levegőkeverékben való használatra, az elszívócsatorna kimeneti nyílásának pedig biztonságos helyen kell lennie, figyelembe véve a gyulladást kiváltó egyéb lehetséges okokat.

4. Állandó nyílások

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

Az oldallemezelésben lévő állandó nyílásokat a különleges kategóriájú terek felett lévő fedélzetekben vagy a fedélzetvégződésekben úgy kell elhelyezni, hogy a különleges kategóriájú térben keletkező tűz ne veszélyeztesse a tárolóhelyeket, a mentő járművek beszállóállásait, valamint a különleges kategóriájú tér fölötti felépítményekben és fedélzeti házakban lévő lakó- és kiszolgálótereket és vezérlőállásokat.

15. II-2/B/15. szabály: Tűzvédelmi őrjáratok, a tűz észlelése, riasztók és hangosbeszélő rendszerek (R 40)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

1. A II-2/A/9. szabály rendelkezéseinek megfelelő kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat kell felszerelni.

2. Amikor a hajók a tengeren vagy a kikötőben (kivéve az üzemen kívüli állapotot) vannak, személyzetüknek vagy a rajtuk elhelyezett berendezéseknek biztosítani kell, hogy a megszólaló tűzjelzést a személyzet felelős tagja észlelje.

3. A személyzet összehívása érdekében a parancsnoki hídról vagy a tűzvédelmi vezérlőállásról működtetett különleges riasztót kell felszerelni. Ez a riasztó részét képezheti a hajó általános riasztóberendezésének, de az utasterek riasztójától függetlenül is működtethetőnek kell lennie.

4. Hangosbeszélő rendszernek vagy egyéb megfelelő hírközlő berendezésnek kell rendelkezésre állnia a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben, vezérlőállásokban és a szabad fedélzeteken. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon e hangosbeszélő rendszernek meg kell felelnie a SOLAS-egyezmény módosított III/6.5. szabálya követelményeinek.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

5. A több mint 36 utast szállító hajókon tűzvédelmi őrjáratot kell tartani, amellyel azonnal észlelhető a kialakuló tűz. A tűzvédelmi őrjárat minden tagjának kiképzést kell kapnia, hogy jól ismerje a hajót, valamint azoknak a berendezéseknek a helyét és működését, amelyeket használnia kell. A tűzvédelmi őrjárat minden tagját hordozható rádiótelefonkészülékkel kell felszerelni.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

6. A több mint 36 utast szállító hajókon a II-2/B/13. szabály 2. bekezdésben előírt jelzőberendezések riasztásainak központját a folyamatosan felügyelt központi vezérlőálláson kell elhelyezni. Emellett ugyanezen a helyen kell elhelyezni a tűzbiztos ajtók zárásának és a szellőzőventilátorok lekapcsolásának távvezérlését is. A szellőzőventilátorokat a folyamatosan felügyelt vezérlőállásból a személyzet újra működésbe hozhatja. A központi vezérlőállás vezérlőpaneljén jelezni kell a tűzbiztos ajtók nyitott vagy zárt állapotát, továbbá az érzékelők, riasztók és ventilátorok be vagy kikapcsolt állapotát. A vezérlőpanel áramellátásának folyamatosnak kell lennie, az áramellátás megszűnése esetén pedig automatikusan át kell kapcsolnia a készenléti tartalék áramforrásra. A vezérlőtáblát a II-1/D/3. szabályban meghatározott fő- és vészüzemi áramforrásokról kell ellátni, amennyiben a vonatkozó szabályok szükség esetén nem tesznek lehetővé egyéb megoldásokat.

7. A vezérlőpanelt az üzembiztosság elve alapján kell megtervezni, például úgy, hogy egy megszakított érzékelő áramkör riasztást okozzon.

16. II-2/B/16. szabály: A több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajók felújítása (R 41-1)

1. Az e II-2. fejezetben meghatározott követelmények kiegészítéseként a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókra a következő követelményeket is alkalmazni kell:

1. Minden lakóteret, kiszolgálóhelyiséget, zárt lépcsőházat és folyosót fel kell felszerelni egy jóváhagyott típusú, a II-2/A/9. szabály követelményeinek megfelelő füstérzékelő és riasztóberendezéssel. A külön fürdőszobákban és azokban a terekben, ahol kicsi, vagy egyáltalán nincs tűzveszély (például üres vagy ahhoz hasonló terekben), e rendszereket nem kell felszerelni. A konyhákban nem füst-, hanem hőérzékelőket kell alkalmazni.

2. A tűzérzékelő és riasztóberendezéshez tartozó füstérzékelőket a lépcsőházakban és folyosókon szintén a mennyezet fölé kell felszerelni, amennyiben a mennyezet éghető anyagból készült.

3.1. A tűzbiztos oldalpántos ajtók, amelyek a zárt lépcsőházakban, a függőleges főzóna válaszfalaiban és a konyhát határoló falakba vannak beszerelve, és általában nyitva vannak, önzáródó ajtók legyenek, és a központi vezérlőállásból vagy egy, az ajtóhoz közeli helyről legyenek nyithatók.

3.2. A folyamatosan felügyelt központi vezérlőállásban el kell helyezni egy vezérlőpanelt, amelyen látható, hogy a zárt lépcsőházakban, a függőleges főzóna válaszfalaiban és a konyhát határoló falakba beszerelt tűzbiztos ajtók zárva vannak-e.

3.3. A konyhai tűzhelyek elszívócsatornáit, amelyekben lecsapódott gőz vagy zsiradék halmozódhat fel, és amelyek lakótereken vagy éghető anyagokat tartalmazó tereken haladnak át, "A" osztályú térelválasztóból kell készíteni. Minden konyhai tűzhely elszívócsatornáját a következőkkel kell felszerelni: 1. egy tisztítás céljából könnyen elmozdítható zsírfogó, amennyiben nem egy másfajta zsírtalanítórendszert kell alkalmazni; 2. a csatorna alsó végén lévő tűzvédelmi csappantyú; 3. az elszívóventilátorok lezárására a konyhából működtethető berendezés; 4. a csatornán belüli tűz eloltására szolgáló beépített tűzoltó készülék. és 5. szemrevételezés és tisztítás céljából megfelelően elhelyezett nyílások.

3.4. A zárt lépcsőházak határain belül csak nyilvános illemhelyek, felvonók és nem éghető anyagból készült, a biztonsági felszerelések tárolására szolgáló raktárak, valamint nyitott információs pultok helyezhetők el. A lépcsőházak egyéb tereit: 1. ki kell üríteni, tartósan le kell zárni és le kell választani a villamos rendszerről; vagy 2. a II-2/B/5. szabálynak megfelelően "A" osztályú térelválasztóval kell elkülöníteni a zárt lépcsőházaktól. E terekből közvetlen bejárás létesíthető a lépcsőházakba, amennyiben azok a II-2/B/5. szabálynak megfelelően "A" osztályú ajtókkal vannak felszerelve, a tereket pedig vízpermettel oltó berendezéssel látják el. Kabinok azonban nem nyílhatnak közvetlenül a zárt lépcsőházakba.

3.5. A közös terektől, folyosóktól, nyilvános illemhelyektől, különleges kategóriájú terektől különböző terek, a többi, a II-2/B/6. szabály 1.5. albekezdésben előírt lépcső, a szabad fedélzeti terek és a fenti 3.4.2. bekezdésben említett terek nem nyílhatnak közvetlenül a zárt lépcsőházakba.

3.6. A II-2/B/4. szabályban leírt (10) kategóriájú meglévő gépterek és a közvetlenül a zárt lépcsőházakba nyíló információs pult mögötti irodák megtarthatók, amennyiben füstérzékelőkkel szerelik fel azokat, az információs pult mögötti irodák pedig csak korlátozottan tűzveszélyes bútorokkal vannak berendezve.

3.7. A II-1/D/3. szabályban és a III/5. szabály 3. bekezdésében előírt vészvilágítás mellett a lépcsőket és kijáratokat magukban foglaló menekülési útvonalakat legfeljebb 0,3 m-rel a fedélzet felett elhelyezett világítással vagy fotolumineszkáló jelzőcsíkkal kell megjelölni a menekülési útvonal teljes hosszában, ideértve a sarkokat és kereszteződéseket is. A jelzésnek lehetővé kell tennie az utasok számára, hogy könnyen azonosítsák a menekülési útvonalakat és kijáratokat. Amennyiben villamos jelzéseket alkalmaznak, azt a vészüzemi áramforrásról kell táplálni, és úgy kell kialakítani, hogy az egyik világítótest hibája vagy a világító csík megszakadása ne tegye működésképtelenné a jelzőrendszert. Emellett az összes menekülési útvonaljelzésnek, valamint a tűzoltó berendezés helyét mutató jelölésnek fotolumineszkáló anyagból kell készülnie. A lobogó szerinti állam hatóságai biztosítják, hogy a világítást vagy a fotolumineszkáló berendezést az IMO A.752(18) határozatában vagy az ISO 15370-2001 szabványban megadott útmutatásoknak megfelelően értékelték, próbának vetették alá, és alkalmazzák.

3.8. Általános riasztórendszert kell felszerelni vészhelyzet esetére. A riasztásnak hallhatónak kell lennie a lakótérben és azon terekben, ahol a személyzet rendszeresen tartózkodik, valamint a szabad fedélzeteken. A rendszer hangnyomásszintjének meg kell felelnie az IMO módosított A.686(17) határozatában foglalt Riasztók és jelzőberendezések szabályzata normáinak.

3.9. A hangosbeszélő rendszernek vagy a többi hírközlő berendezésnek rendelkezésre kell állnia a lakóterekben, kiszolgáló- és közös helyiségekben, vezérlőállásokban és a szabad fedélzeteken.

3.10. A zárt lépcsőházakban csak ülőbútorokat szabad elhelyezni. Az üléseket rögzíteni kell, számuk a fedélzetek lépcsőházaiban legfeljebb hat lehet, korlátozottan tűzveszélyes anyagból kell készíteni azokat, ezenkívül nem akadályozhatják az utasok menekülési útvonalát. A lobogó szerinti állam hatóságai további üléseket engedélyezhetnek a zárt lépcsőházon belül lévő főfogadótérben, amennyiben azok rögzítetten beépítettek, nem éghetők és nem akadályozzák az utasok menekülési útvonalát. A kabinok körzetében, a menekülési útvonalként használható utas- és személyzeti folyosókon nem helyezhetnek el bútorokat. Azonban nem éghető anyagból készült tárolóhelyiségek is engedélyezhetők, amelyekben a vonatkozó szabályban előírt biztonsági felszereléseket tárolják.

2. A fentieken kívül:

1. Az összes, a lakóterekben és kiszolgálóhelyiségekben található lépcsőnek acélvázas szerkezetűnek kell lennie, kivéve azokat az eseteket, ha a lobogó szerinti állam hatóságai egyéb egyenértékű anyag használatát hagyják jóvá; az "A" osztályú térelválasztókkal körülzárt térben kell elhelyezkedniük, ahol minden nyílás hatékony zárószerkezettel van felszerelve; a következő kivételek megengedettek: 1. azt a lépcsőt, amely csak két fedélzetet köt össze, nem kell bezárni, amennyiben a fedélzet ellenálló képességét megfelelő válaszfalak vagy az egyik fedélzetközi térben lévő ajtók biztosítják. Amennyiben a lépcső az egyik fedélzetközi térben zárt, a zárt lépcsőházat a II-2/B/5. szabály fedélzetekre vonatkozó táblázatainak megfelelő védelemmel kell ellátni; 2. szabadon álló lépcsőket lehet elhelyezni a közös terekben, amennyiben azok teljesen a közös helyiségen belül vannak.

2. A géptereket a II-2/A/6. szabálynak megfelelő beépített tűzoltó rendszerrel kell felszerelni.

3. A függőleges főzónák közötti térelválasztókon átvezetett szellőzőcsatornákat egy üzembiztos, automatikusan záródó tűzvédelmi csappantyúval kell felszerelni, amely a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is elzárható. Emellett a lakótereken, kiszolgálóhelyiségeken és zárt lépcsőházakon áthaladó és azokat kiszolgáló szellőzőcsatornákat az áthaladás helyén olyan üzembiztos, automatikusan záródó tűzvédelmi csappantyúkkal is fel kell szerelni, amelyeket a körülzárt tereken belülről kézzel is lehet működtetni. Azokat a szellőzőcsatornákat, amelyek a függőleges főzóna térelválasztóin haladnak át anélkül, hogy kiszolgálnák a térelválasztó két oldalán lévő tereket, vagy anélkül haladnak át egy zárt lépcsőházon, hogy azt kiszolgálnák, nem kell felszerelni csappantyúkkal, amennyiben a csatornákat az "A-60" norma szerint alakították ki és szigetelték, továbbá a lépcsőházon belül vagy az aknában azon az oldalon, amelyet nem szolgálnak ki közvetlenül, nem rendelkeznek nyílással.

4. A különleges kategóriájú tereknek meg kell felelniük a II-2/B/14. szabály követelményeinek.

5. A zárt lépcsőházakban, függőleges főzónákban és konyha határolófalaiban elhelyezett tűzbiztos ajtóknak, amelyek általában nyitva vannak, a központi vezérlőállásból és az ajtó közelében lévő helyről is működtethetőnek kell lenniük.

6. A II-2/B/16. szabály 1.3.7. bekezdésének követelményeit a lakóterekre is alkalmazni kell.

3. Legkésőbb 2005. október 1-jéig vagy 15 évvel a hajó építése után, attól függően, melyik van később:

1. A lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben, a zárt lépcsőházakban és folyosókon a II-2/A/8. szabály követelményeinek vagy az IMO A.800(19) határozatában megállapított útmutatásoknak megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezést, tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell felszerelni.

17. II-2/B/17. szabály: A veszélyes árut szállító hajókra vonatkozó különleges követelmények (R 41)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ, 2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT ÚJ ÉS B. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK:

A SOLAS-egyezmény 1998. március 17-én hatályba lépett II-2/54. szabályában foglalt követelményeket adott esetben a veszélyes árukat szállító személyhajókra is alkalmazni kell.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

A SOLAS-egyezmény G. része II-2. fejezete 19. szabályának 2003. január 1-jén hatályos vonatkozó követelményeit adott esetben a veszélyes árukat szállító személyhajókra is alkalmazni kell.

18. II-2/B/18. szabály: A helikopterek leszállóhelyeire vonatkozó különleges követelmények

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK:

A helikopterfedélzetekkel rendelkező hajóknak meg kell felelniük a SOLAS-egyezmény G. része II-2. fejezete 18. szabálya 2003. január 1-jén hatályos követelményeinek.

III. FEJEZET

MENTŐESZKÖZÖK

1. III/1. szabály: Fogalommeghatározások (R 3)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Eltérő rendelkezés hiányában e fejezet alkalmazásában az 1974. évi SOLAS-egyezmény III/3. szabályának módosított rendelkezéseit kell alkalmazni.

2. "LSA-szabályzat": az IMO módosított MSC.48(66) határozatában foglalt, az életmentő felszerelések nemzetközi szabályzata.

2. III/2. szabály: Kommunikáció, túlélési járművek és készenléti mentőcsónakok, személyi életmentő felszerelések (R 6 + 7 + 18 + 21 + 22)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Minden hajónak az osztályának megfelelően rendelkeznie kell az alábbi táblázatban és az ahhoz kapcsolódó megjegyzésekben meghatározott rádiós életmentő felszerelésekkel, radar-transzponderrel, egyéni mentőeszközökkel, túlélési járművekkel és készenléti mentőcsónakokkal, vészjelző fáklyákkal, kötélkilövő készülékekkel.

2. Amennyiben a következő bekezdések erről másként nem rendelkeznek, a fenti eszközöknek, ideértve adott esetben az indítóberendezéseiket is, meg kell felelniük a módosított LSA szabályzatban, valamint a 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény mellékletének III. fejezetében foglalt szabályoknak. Ellenkező értelmű rendelkezés hiányában a meglévő berendezéseknek legalább a beszerelésük idején hatályos előírásoknak meg kell felelniük.

3. Ezenkívül minden hajón rendelkezésre kell állnia mentőcsónakonként legalább három vízbemerülési ruházatnak, valamint további kihűlés elleni védőeszközöknek azoknak a mentőcsónakokban elhelyezendő személyeknek a részére, akiknek a részére nem biztosítottak vízbemerülési ruházatot. Nem szükséges ilyen vízbemerülési ruházat, illetve kihűlés elleni védőeszközök biztosítása: 1. a teljesen zártterű mentőcsónakokban elhelyezendő személyek részére; vagy 2. amennyiben a hajó állandóan a meleg égövben közlekedik, ahol a hatóságok szerint ezek szükségtelenek, tekintettel az IMO MSC/Circ.1046. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra.

4. Amennyiben 1986. július 1-je előtt épített hajókon találhatóak, a 3.1. bekezdés rendelkezései azokra a részlegesen vagy teljesen zártterű mentőcsónakokra is vonatkoznak, amelyek nem felelnek meg az LSA-szabályzat 4.5., illetve 4.6. szakaszában foglalt követelményeknek.

5. Minden olyan személy részére, akik személyzeti készenléti mentőcsónakokhoz vagy a tengeri evakuálási csapathoz kerülnek beosztásra, megfelelő méretű, az LSA-szabályzat 2.3. szakaszának megfelelő vízbemerülési ruházatot, illetve az LSA-szabályzat 2.4. szakaszának megfelelő, az időjárási viszontagságok ellen védelmet nyújtó ruházatot kell rendelkezésre bocsátani. Nem kell kihűlés elleni védőeszközöket biztosítani, amennyiben a hajó állandóan a meleg égövben közlekedik, ahol a hatóságok szerint ezek szükségtelenek, tekintettel az IMO MSC/Circ.1046. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra.

6. A sem mentőcsónakkal, sem készenléti mentőcsónakkal nem rendelkező hajókon legalább egy vízbemerülési ruházatot kell biztosítani mentési célokra. Amennyiben a hajó állandóan meleg égövben közlekedik, ahol a hatóságok szerint szükségtelen a kihűlés elleni védőeszközök használata, a hajón ilyen védőruhát nem kell tartani, tekintettel az IMO MSC/Circ.1046. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra. Hajókategória B C D Személyek száma (N) Utasok száma (P) > 250 ≤ 250 > 250 ≤ 250 > 250 ≤ 250 Túlélési jármű befogadóképessége (1) (2) (3) (4): - meglévő hajók - új hajók 1,10 N 1,10 N 1,10 N 1,10 N 1,10 N 1,10 N 1,25 N 1,25 N 1,25 N 1,25 N 1,25 N 1,25 N Készenléti mentőcsónakok (4) (5) 1 1 1 1 1 1 Mentőgyűrűk (6) 8 8 8 4 8 4 Mentőmellények (8) (9) (12) (13) 1,05 N 1,05 N 1,05 N 1,05 N 1,05 N 1,05 N Gyermekmentőmellények (9) (13) 0,10 P 0,10 P 0,10 P 0,10 P 0,10 P 0,10 P Mentőmellények csecsemőknek (10) (13) 0,025 P 0,025 P 0,025 P 0,025 P 0,025 P 0,025 P Vészfáklyák (7) 12 12 12 12 6 6 Kötélkilövő készülékek 1 1 1 1 - - Radartranszponder 1 1 1 1 1 1 Kétirányú URH rádiótelefon készülék 3 3 3 3 3 2 (1) A túlélési járművek lehetnek mentőcsónakok, mentőtutajok, vagy ezek vegyesen, a III/2. szabály 2. bekezdésének megfelelően. Amennyiben azt az utak védett természete és/vagy a működési terület kedvező klimatikus feltételei indokolják, tekintettel az IMO MSC/Circ.1046. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra, és azt a kikötő szerinti tagállam nem utasítja vissza, a lobogó szerinti állam hatóságai elfogadhatják: a) az LSA-szabályzat 4.2. vagy 4.3. szakaszának meg nem felelő nyitott, megfordítható, felfújható mentőtutajokat, amennyiben a mentőtutajok teljes mértékben megfelelnek a nagy sebességű utasszállító vízi járművekre vonatkozó 1994. évi szabályzat 10. melléklete, a 2012. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében pedig a nagy sebességű utasszállító vízi járművekre vonatkozó 2000. évi szabályzat 11. melléklete követelményeinek; b) azokat a mentőtutajokat, amelyek a mentőtutajok fenekének a hideg elleni szigetelése tekintetében nem felelnek meg az LSA-szabályzat 4.2.2.2.1. és 4.2.2.2.2. bekezdésének. A B., C. és D. osztályú meglévő hajók túlélési járművei megfelelnek az 1998. március 17-én módosított, 1974. évi SOLAS-egyezmény vonatkozó szabályainak. A ro-ro személyhajóknak meg kell felelniük a III/5-1. szabály rendelkezéseinek. A táblázatban előírt mentőtutaj-kapacitást egyenes arányban ki lehet pótolni az LSA-szabályzat 6.2. szakaszának megfelelő tengeri evakuálási rendszer vagy rendszerek használatával, beleértve ezek esetleges vízre bocsátó berendezéseit is. (2) Amennyire megvalósítható, a túlélési járművek elosztása egyenletes a hajó mindkét oldalán. (3) A túlélési járművek - a kiegészítő mentőtutajokat is tartalmazó - összesített számának meg kell felelnie a fenti táblázatban említett követelményeknek, így például a hajóbizonyítvány szerint szállítható személyek számának (N) 1,10 N = 110 % és 1,25 N = 125 %. A hajón megfelelő számú túlélési járműnek kell lennie, hogy abban az esetben, ha egy túlélési jármű elvész vagy üzemképtelenné válik, a fennmaradó túlélési járművekben helyet foglalhasson az összes személy, akiknek szállítására a hajót hitelesítették. Amennyiben a III/7. szabály 5. bekezdésének a mentőtutajok tárolására vonatkozó követelményei nem teljesülnek, további mentőtutajokra lehet szükség. (4) A mentőcsónakok és/vagy a készenléti mentőcsónakok számának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy amikor a hajó jóváhagyott befogadóképességének megfelelő számú utas elhagyja a hajót, minden mentőcsónak vagy készenléti mentőcsónak legfeljebb kilenc mentőtutajt irányítson. (5) A készenléti mentőcsónakok vízre bocsátó berendezéseinek meg kell felelniük a III/10. szabály követelményeinek. Amennyiben egy készenléti mentőcsónak megfelel az LSA-szabályzat 4.5. és 4.6. szakasza követelményeinek, akkor beleszámítható a fenti táblázatban meghatározott mentőjárművek befogadóképességébe. Egy mentőcsónak elfogadható készenléti mentőcsónaknak, amennyiben mind a mentőcsónak, mind annak vízrebocsátási és visszahelyezési berendezései megfelelnek a készenléti mentőcsónakokra vonatkozó követelményeknek. Amennyiben kötelező készenléti mentőcsónakot szállítaniuk, a ro-ro személyhajókon lévő készenléti mentőcsónakok közül legalább egy olyan gyors mentőjármű legyen, amely megfelel a III/5-1. szabály 3. bekezdése rendelkezéseinek. Amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai úgy vélik, hogy fizikailag lehetetlen egy készenléti mentőcsónak vagy egy gyors mentőjármű felszerelése a hajó fedélzetén, a hajót mentesíthetik e kötelezettség alól, amennyiben megfelel a következő követelményeknek: a) a hajót úgy alakítják ki, hogy egy magatehetetlen személyt kimenthessenek a vízből; b) a magatehetetlen személy mentését a parancsnoki hídról figyelemmel lehet kísérni; és c) hajó a lehető legrosszabb körülmények között is kielégítően irányítható a személy megközelítése és kimentése során. (6) Minden oldalon legalább egy mentőgyűrűt kell elhelyezni, amelyet egy úszóképes életmentő kötéllel kell felszerelni, amelynek hossza legalább kétszer akkora, mint az a legkisebb tengeri merülésnek megfelelő merülésvonal fölötti magasság, amelyen azt felszerelték, vagy legalább 30 méter, attól függően, melyik a hosszabb. Két mentőgyűrűt kell felszerelni automatikusan beinduló füstjelzővel és jelzőfénnyel; ezeknek a parancsnoki hídról gyorsan kioldhatónak kell lenniük. A többi mentőgyűrűt öngyulladó fényekkel kell felszerelni az LSA szabályzat 2.1.2. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően. (7) A parancsnoki hídon vagy a kormányállásban az LSA-szabályzat 3.1. szakasza követelményeinek megfelelő vészjelző fáklyákat kell elhelyezni. (8) Felfújható mentőmellényt kell biztosítani minden olyan személy számára, akinek a fedélzet szabad részein kell munkát végeznie. E felfújható mentőmellények beleszámíthatók a 2009/45/EK irányelvben előírt felfújható mentőmellények teljes számába. (9) Gyermekeknek való mentőmellényt kell biztosítani a fedélzeti utaslétszám legalább 10 %-ának megfelelő számban, illetve - ha szükséges - ennél nagyobb számban is annak érdekében, hogy minden gyermeknek jusson mentőmellény. (10) Csecsemőknek való mentőmellényt kell biztosítani a fedélzeti utaslétszám legalább 2,5 %-ának megfelelő számban, illetve - ha szükséges - ennél nagyobb számban is annak érdekében, hogy minden csecsemőnek jusson mentőmellény. (11) Minden hajónak megfelelő mennyiségű mentőmellényt kell biztosítania az őrszolgálatot teljesítő, illetve a nehezen megközelíthető túlélési járművekhez beosztott személyek részére. Az őrszolgálatot teljesítő személyek részére fenntartott mentőmellényeket a hídon, a géptér vezérlőtermében és a többi felügyelt őrhelyen kell elhelyezni. Legkésőbb a 2012. január 1-je után esedékes első időszakos szemléig minden személyszállító hajónak meg kell felelnie a 12. és 13. lábjegyzet rendelkezéseinek. (12) Ha a rendelkezésre álló, felnőtt méretű mentőmellények nem alkalmasak 140 kg-ig terjedő testsúlyú és 1750 mm-ig terjedő mellkasi kerületű személyek általi használatra, megfelelő számú olyan kiegészítőket kell a fedélzeten tartani, amelyek lehetővé teszik a mentőmellények ilyen személyekhez történő rögzítését. (13) Minden személyhajón minden egyes mentőmellényt fel kell szerelni az LSA-szabályzat 2.2.3. bekezdése követelményeinek megfelelő fényforrással.

3. III/3. szabály: Vészriasztó rendszer, utastájékoztató rendszer, gyülekezési lista és utasítások vészhelyzet esetékre, rádiókommunikációért felelős személyzet, használati utasítások, oktatási kézikönyv és karbantartási utasítások (R 6 + 8 + 9 + 19 + 20)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

Minden hajót el kell látni:

1. Általános vészjelző rendszer (R 6.4.2) amely megfelel az LSA-szabályzat 7.2.1.1. bekezdésében megállapított követelményeknek, és alkalmas arra, hogy az utasokat és a személyzetet összehívja a gyülekezési helyeken, valamint arra, hogy elindítsa a gyülekezési listában előírt tevékenységeket. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ESETÉBEN: Az általános vészriasztó rendszernek az összes hálókabinban, a személyzet szolgálati helységeiben és minden szabad fedélzeten hallhatónak kell lennie, a vészriasztás hangja minimális hangnyomása értékének pedig meg kell felelnie az LSA-szabályzat 7.2.1.2. és 7.2.1.3. bekezdésének.

2. Hangosbeszélő rendszerrel (R 6.5) 2.1. A II-2/B/15. szabály 4. bekezdésének és a III/3. szabály 1. bekezdésének követelményei mellett a több mint 36 utast szállító személyhajókat fel kell szerelni hangosbeszélő rendszerrel. 2.2. A hangosbeszélő rendszer olyan rendszer, amely lehetővé teszi az üzenetek közvetítését minden olyan térbe, ahol általában a személyzet vagy az utasok tartózkodnak, valamint a gyülekezési helyekre is. A hangosbeszélő rendszer alkalmas arra, hogy a parancsnoki hídról vagy a lobogó szerinti állam hatóságai által szükségesnek tartott egyéb helyekről közvetítse az üzeneteket. Úgy kell elhelyezni, hogy figyelembe vegyék az összes akusztikai körülményt, és ne legyen szükség a megszólítottak közreműködésére. 2.3. A hangosbeszélő rendszert az illetéktelen használat ellen védeni kell és minden, a 2.2. bekezdésben leírt helyről a környezeti zajok mellett is jól hallhatónak kell lennie, a rendszert pedig el kell látni egy, a parancsnoki hídról és a lobogó szerinti állam hatóságai által szükségesnek ítélt helyről működtethető átváltó funkcióval, hogy minden vészjelzés közvetíthető legyen, amennyiben az érintett terekben a hangosbeszélőt kikapcsolták, lehalkították, vagy a hangosbeszélő rendszert egyéb célokra használják. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ESETÉBEN: A vészhelyzeti közlemények kihirdetése minimális hangnyomása értékének meg kell felelnie az LSA-szabályzat 7.2.2.2. bekezdésének. 2.4. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: 1. A hangosbeszélő rendszernek legalább két, egymástól teljes hosszukban elkülönített vezetékkel kell rendelkeznie, valamint két különálló és független erősítővel; és 2. a hangosbeszélő rendszert és annak teljesítményi normáit a lobogó szerinti állam hatóságai hagyják jóvá, figyelembe véve az IMO MSC/Circ.808. körlevélben megfogalmazott ajánlásokat. 2.5. A hangosbeszélő rendszert a vészüzemi áramforrás látja el. 2.6. A meglévő hajóknak nem kell megváltoztatniuk ezt a rendszerüket, amennyiben már fel vannak szerelve a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott olyan hangosbeszélő rendszerrel, amely teljes mértékben megfelel a 2.2., 2.3. és 2.5. bekezdésben előírt követelményeknek.

3. A gyülekezési lista és a vészhelyzet esetére vonatkozó utasítások (R 8) A SOLAS-egyezmény III/8. szabályának megfelelően a fedélzeten tartózkodó személyeket a vészhelyzetekkel kapcsolatos egyértelmű utasításokkal kell ellátni. A SOLAS-egyezmény III/37. szabályának megfelelő gyülekezési listákat és a vészhelyzetre vonatkozó utasításokat a hajó egész területén feltűnő helyen kell elhelyezni, ideértve a parancsnoki hidat, a gépteret és a személyzet lakótereit is. Az utasok tájékoztatása érdekében megfelelő nyelveken rajzokat és utasításokat kell kifüggeszteni az utasok kabinjaiban, a gyülekezési helyeken és egyéb utasterekben, amelyek magukban foglalják a következőket: i. az utasok gyülekezési helye; ii. azok a fontos teendők, amelyeket vészhelyzet esetében meg kell tenniük; iii. a mentőmellény használatának módja.

3a. Rádiókommunikációért felelős személyzettel B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK: 1. A SOLAS-egyezmény IV/16. szabályával összhangban, minden hajónak rendelkeznie kell olyan személyzettel, akik a hatóságok előírásai szerint megfelelő vészhelyzeti és biztonsági rádiókommunikációs képesítéssel rendelkeznek. A rádiószabályzatban meghatározott megfelelő bizonyítványokkal rendelkező személyzet közül ki kell jelölni a vészhelyzetek esetén a rádiós kommunikációért felelős személyt; ezt rögzíteni kell a vészhelyzet esetére szóló utasításokban. B. ÉS C. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK: 2. A B. és C. osztályú hajókon legalább egy személyt ki kell jelölni arra, hogy az 1. bekezdésnek megfelelően kizárólag rádiókommunikációs feladatokat lásson el; ezt rögzíteni kell a vészhelyzet esetére szóló utasításokban is.

4. Használati utasításokkal (R 9) A túlélési járműveken vagy azok közelében, valamint a vízrebocsátási vezérlőállásokban plakátokat vagy szemléltető ábrákat kell elhelyezni, amelyek: i. bemutatják a vezérlőkészülékek rendeltetését és a berendezés működtetésének módját, valamint megfelelő utasításokat, figyelmeztetéseket tartalmaznak; ii. a vészvilágítás mellett is jól láthatók; iii. olyan szimbólumokat alkalmaznak, amelyek megfelelnek az IMO MSC.82(70) határozat által módosított IMO A.760(18) határozatnak.

5. Gyakorlati kézikönyvvel Minden személyzeti étkezdében és pihenőhelyen, vagy minden személyzeti kabinban el kell helyezni egy, a SOLAS-egyezmény III/35. szabályának megfelelő kézikönyvet.

6. Karbantartási utasítások (R 20.3) A fedélzeten el kell helyezni a mentőeszközök fedélzeten történő karbantartására vonatkozó utasításokat, vagy egy tervezett fedélzeti karbantartási programot, amely tartalmazza az életmentő felszerelések karbantartását is, a karbantartást ezek alapján kell elvégezni. Az utasításoknak meg kell felelniük a SOLAS-egyezmény III/36. szabálya követelményeinek.

4. III/4. szabály: A túlélési jármű személyzete és felügyelete (R 10)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az utasok összehívása és a kiképzetlen személyek segítése érdekében elegendő kiképzett személynek kell tartózkodnia a fedélzeten.

2. A túlélési járművek és a vízre bocsátó berendezések működtetése érdekében megfelelő számú személyzetnek kell tartózkodnia a fedélzeten, amire akkor van szükség, amikor az összes, hajón tartózkodó személynek el kell hagynia a hajót.

3. Minden használatba vett túlélési járművet egy tisztnek vagy egy képesített személynek kell irányítania. A mentőtutajokat vagy azok csoportjait azonban a személyzetnek azok a tagjai irányíthatják, akik gyakorlottak a mentőtutajok kezelésében és működtetésében. Minden készenléti mentőcsónak és motoros túlélési jármű olyan személy irányítása alatt álljon, aki kezelni tudja a motort, és végre tud hajtani kisebb beszabályozásokat.

4. A parancsnok biztosítja, hogy az 1., 2. és 3. bekezdésben említett személyeket egyenletesen osszák be a hajó túlélési járművein.

5. III/5. szabály: A túlélési jármű gyülekezési és beszállóberendezései (R 11 + 23 + 25)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Azokat a túlélési járműveket, amelyekhez jóváhagyott vízre bocsátó berendezésekre van szükség, a lakóterekhez és kiszolgálóhelyiségekhez a lehető legközelebb kell tárolni.

2. A gyülekezési helyeket a beszállóállomásokhoz közel kell kialakítani, a lakóterekből, valamint a munkaterületekről könnyen megközelíthetőnek kell lenniük, és elegendő helyet, személyenként legalább 0,35 m2-t kell biztosítaniuk az utasok összegyűjtéséhez és eligazításához. 1. Az 1998. július 1-je előtt épített hajók esetében minden gyülekezési helynek elegendő teret kell biztosítania az oda beosztott személyek gyülekezéséhez.

3. A gyülekezési és beszállóállomásokat, a hozzájuk vezető szűk folyosókat, lépcsőket és kijáratokat megfelelően ki kell világítani. Ezt a világítást a II-1/D/3. és II-1/D/4. szabályban előírt vészüzemi áramforrásról kell táplálni. A B., C. és D. osztályú új hajók esetében a II-2/B/6. szabály 1.7. bekezdésében előírt jelöléseken kívül, a gyülekezési helyekre vezető útvonalakat a gyülekezési hely e célt szolgáló ábrájával, az IMO módosított A.760(18) határozatának megfelelően meg kell jelölni. Ezt a követelményt a B. kategóriájú és 36-nál több utast szállító meglévő hajókra is alkalmazni kell.

4. A mentőcsónakokba vagy csak a tárolóhelyükön, vagy csak a beszállóállomáson lehet beszállni, mindkét helyen nem.

5. A csónakdaruval vízre eresztett mentőtutajokba közvetlenül a tárolóhely közelében lehet beszállni, illetve azon a helyen, ahová a tutajt a vízre bocsátását megelőzően áthelyezik.

6. Szükség esetén megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy a csónakdaruval vízre bocsátott túlélési járműveket a hajó oldala mellé irányítsák, és ott tartsák azokat, amíg az utasok biztonságosan be nem szálltak.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK:

7. Amennyiben egy túlélési jármű vízre bocsátó berendezése nem teszi lehetővé, hogy a járműbe beszálljanak, mielőtt az a vízre kerül, és a hajó legkisebb tengeri merülése mellett a beszállóállomás magassága a merülésvonal felett több mint 4,5 méter, a hajót egy jóváhagyott típusú, az LSA-szabályzat 6.2. szakaszának megfelelő MES-rendszerrel (tengeri evakuálási rendszer) kell ellátni. A tengeri evakuálási rendszerrel felszerelt hajókon biztosítani kell a beszállóhely és a túlélési jármű fedélzete közötti kapcsolattartást.

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

8. A hajó mindkét oldalán legalább egy, az LSA-szabályzat 6.1.6. bekezdése követelményeinek megfelelő beszállási hágcsót kell felszerelni; a lobogó szerinti állam hatóságai mentesíthetik a hajót e követelmény alól, amennyiben az érintett beszállóhely és a merülésvonal közötti oldalmagasság nem több mint 1,5 méter a hajó sérülésmentes és sérült állapotában jellemző hosszirányú billenése és oldaldőlése mellett.

5-1. III/5-1. szabály: A ro-ro személyhajókra vonatkozó követelmények (R 26)

1. Mentőtutajok

2003. JANUÁR 1-JE ELŐTT ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ RO-RO HAJÓK:

1. A ro-ro személyhajók mentőtutajait az 1998. március 17-én hatályban lévő III/48.5. SOLAS-szabálynak megfelelő tengeri evakuálási rendszerek, vagy az 1998. március 17-én hatályban lévő III/48.6. Biztosítani kell a beszálló állomás és a pódiumfedélzet közötti kommunikációt. A fentiektől függetlenül azonban miután egy ro-ro személyhajó tengeri evakuációs rendszereit lecserélték, illetve a hajó olyan jelentős javítási vagy átalakítási munkálatokon esett át, amelyek keretében kicserélték vagy kiegészítették meglévő életmentő felszereléseit vagy berendezéseit, a ro-ro személyhajó mentőtutajait olyan tengeri evakuációs rendszerekkel kell ellátni, amelyek megfelelnek az LSA-szabályzat 6.2. szakaszának, illetve olyan vízre bocsátó berendezésekkel, amelyek megfelelnek az LSA szabályzat 6.1.5. szakaszának, a hajó mindkét oldalán egyenlően elosztva.

2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

2. A ro-ro személyhajók mentőtutajait az LSA-szabályzat 6.2. bekezdésének megfelelő tengeri evakuálási rendszerek vagy az LSA-szabályzat 6.1.5. bekezdésének megfelelő vízrebocsátó berendezések látják el, amelyek a hajó mindkét oldalán egyenletesen vannak elosztva. Biztosítani kell a beszálló állomás és a pódiumfedélzet közötti kommunikációt.

MINDEN B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓ

3. A ro-ro személyhajókon minden mentőtutajt ellátnak a III/13.4.2. SOLAS-szabály követelményeinek megfelelő szabadra felúsztató berendezéssel.

4. A ro-ro személyhajókon olyan típusú mentőtutajokat alkalmaznak, amelyek fel vannak szerelve az LSA-szabályzat 4.2.4.1 vagy 4.3.4.1 bekezdéseinek követelményeinek megfelelő beszállórámpával.

5. A ro-ro személyhajókon alkalmazott valamennyi automatikusan önbeálló mentőtutaj vagy fedett reverzibilis mentőtutaj, amely mindenféle tengeri viszonyok között stabil, valamint működőképes függetlenül attól, hogy melyik oldalával felfelé helyezkedik el a vízen. A nyitott reverzibilis mentőtutajok alkalmazása akkor engedélyezhető, ha a lobogó szerinti állam hatóságai ezt helyénvalónak ítélik, figyelembe véve a vízi út védett jellegét, a működési terület és időszak kedvező éghajlati viszonyait, továbbá azzal a feltétellel, hogy e mentőtutajok teljesmértékben megfelelnek a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó 1994. évi szabályzat 10. melléklete követelményeinek. Alternatív megoldásként a mentőtutajok rendes állománya mellett a hajó vihet magával automatikusan önbeálló vagy fedett reverzibilis mentőtutajokat olyan összkapacitással, amely a mentőcsónakokban már el nem helyezhető személyek legalább 50 %-ának helyet biztosít. E kiegészítő mentőtutaj-kapacitást a fedélzeten tartózkodó személyek száma és a mentőcsónakokban elhelyezett személyek száma közötti különbség alapján határozzák meg. Az ilyen mentőtutajokat a lobogó szerinti állam hatóságai hagyják jóvá, tekintetbe véve az IMO MSC/Circ.809. körlevélben megfogalmazott ajánlásokat.

2. Transzponderek

MINDEN B. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓ:

1. A B. osztályú ro-ro személyhajók mentőtutajait legkésőbb a 2012. január 1-jén esedékes első időszakos szemle időpontjáig radar-transzponderrel kell felszerelni, négy mentőtutajra jutó egy transzponder arányban. A transzpondernek a mentőtutaj belsejében kell állnia úgy, hogy antennája több mint egy méterre a tengerszint fölé magasodjon, amikor lebocsátják a mentőtutajt; fedett, felfordítható mentőtutajok esetében a transzpondert úgy kell elhelyezni, hogy ahhoz a túlélők könnyen hozzáférhessenek és azt könnyen üzembe helyezhessék. A transzpondereket úgy kell kialakítani, hogy a vízre bocsátott mentőtutajon kézzel felállíthatók legyenek. Egyértelműen jelezni kell, mely tárolókban találhatók transzponderrel felszerelt mentőtutajok.

3. Gyorsjáratú mentési célú csónakok

MINDEN B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓ

1. A ro-ro személyhajók mentési célú csónakja, amennyiben ilyen hajó szállítása kötelező, gyorsjáratú mentési célú csónaknak kell lennie, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai hagynak jóvá, tekintetbe véve az IMO MSC/Circ.809. körlevélben megfogalmazott ajánlásokat.

2. A gyorsjáratú mentési célú csónakot egy megfelelő, a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott vízrebocsátó berendezéssel kell ellátni. A berendezés jóváhagyásakor a lobogó szerinti állam hatóságai figyelembe veszik, hogy a gyorsjáratú mentési célú csónak vízre bocsátását és fedélzetre történő visszahelyezését rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok között is meg kell oldani, és emellett figyelembe veszik az IMO által elfogadott ajánlásokat.

3. A gyorsjáratú mentési célú csónakhoz legalább két embert képeznek ki a személyzetből és őket rendszeresen gyakorlatoztatják, tekintetbe véve a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény (STCW) A-VI/2. szakaszának a "Minimális képesítési normák a gyorsjáratú mentési célú csónakokra" című A-VI/2-2. táblázatát és az IMO A.771(18) határozatában megfogalmazott ajánlásokat azok mindenkori hatályos állapotában. A képzés és a gyakorlatozás kiterjed a mentés, valamint a csónakok kezelése, manőverezés és a működtetés minden kérdésére különböző feltételek mellett, és az eredeti állapot visszaállítására a csónak felborulását követően.

4. Abban az esetben, amikor egy meglévő ro-ro személyhajó kialakítása vagy mérete nem teszi lehetővé a 3.1. bekezdésben előírt gyorsjáratú mentési célú csónak elhelyezését, gyorsjáratú mentőcsónak helyezhető egy olyan meglévő mentőcsónak helyére, amely mentőcsónaknak vagy vészhelyzetben alkalmazható vízi járműnek minősül, feltéve, hogy az összes alábbi feltétel teljesül: 1. az elhelyezett gyorsjáratú mentési célú csónakot egy, a 3.2. bekezdés rendelkezéseinek megfelelő vízrebocsátó berendezés látja el; 2. a fenti csere miatt kieső túlélési vízi jármű kapacitást olyan mentőtutajok telepítésével pótolják, amelyek legalább annyi személy szállítására alkalmasak, mint a kicserélt mentőcsónak; és 3. e mentőtutajokat a meglévő vízrebocsátó berendezés vagy tengeri evakuálási rendszerek látják el.

4. Mentőeszközök

MINDEN B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓ

1. Minden ro-ro személyhajót felszerelnek olyan hatékony eszközökkel, amelyek segítségével a túlélők gyorsan kimenthetők a vízből, és a túlélőket a mentőegységből vagy a túlélési járműből a hajóra lehet juttatni.

2. A túlélők hajóra juttatásának eszközei részét képezhetik a hajó tengeri evakuálási rendszerének vagy egy mentési célokra tervezett rendszernek. A lobogó szerinti állam jóváhagyja ezen eszközöket, tekintettel az IMO MSC/Circ.810. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra.

3. Amennyiben a tengeri evakuálási rendszer csúszdája a túlélők fedélzetre juttatásának eszköze, azt felszerelik kapaszkodókkal vagy hágcsókkal, hogy segítsék a csúszdán való felmászást.

5. Mentőmellények

MINDEN B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ RO-RO SZEMÉLYHAJÓ

1. A III/7.2. és III/22.2. SOLAS-szabály rendelkezéseinek sérelme nélkül elegendő számú mentőmellényt kell tárolni a gyülekezőhelyek közelében, hogy az utasoknak ne kelljen visszatérniük kabinjaikba a mentőmellényeikért.

2. A ro-ro személyhajókon minden egyes mentőmellényt fel kell szerelni az LSA-szabályzat 2.2.3. bekezdése követelményeinek megfelelő fényforrással.

5-2. III/5-2. szabály: Helikopter-leszállóhelyek és -beszállóhelyek (R 28)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ RO-RO HAJÓK:

1. A ro-ro személyhajókon ki kell alakítani a helikopterek leszállóhelyét, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai a módosított IMO A.894(21) határozattal elfogadott ajánlások figyelembevételével hagynak jóvá.

2. A 130 méteres vagy annál hosszabb B., C. és D. osztályú új ro-ro személyhajókon ki kell alakítani a helikopterek leszállóhelyét, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai az IMO módosított A.892(21) határozata, valamit az IMO MSC/Circ.895. körlevél ("Javaslatok a ro-ro személyhajókon kialakítandó helikopter-leszállóhelyekről") által elfogadott Nemzetközi Légiforgalmi és Tengeri Kutatási és Mentési (IAMSAR) útmutató ajánlásainak figyelembevételével hagynak jóvá.

5-3. III/5-3. szabály: Döntéstámogató rendszer a parancsnokok számára (R 29)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Az összes hajó parancsnoki hídját vészhelyzet esetére el kell látni egy döntéstámogató rendszerrel.

2. A rendszernek legalább egy nyomtatott vészhelyzeti tervet vagy terveket kell tartalmaznia. A vészhelyzeti tervben vagy tervekben minden előrelátható vészhelyzetet meg kell határozni, beleértve, de nem kizárólagosan, a következő főbb vészhelyzetcsoportokat: 1. tűz; 2. a hajó sérülése; 3. (környezet)szennyezés; 4. a hajó, valamint utasainak és személyzetének biztonságát fenyegető jogellenes cselekmények; 5. személyi balesetek; 6. a rakománnyal kapcsolatos balesetek; és 7. másik hajónak való segítségnyújtás.

3. A vészhelyzeti tervben vagy tervekben meghatározott eljárásoknak segíteniük kell a parancsnoknak a vészhelyzetet kezelő döntések meghozatalában.

4. A vészhelyzeti terv vagy tervek szerkezetének egységesnek kell lennie, használatuknak pedig egyszerűnek kell lennie. Lehetőség szerint a hajó stabilitásának kiszámításához a tényleges (aktuális) terhelési állapotot kell figyelembe venni.

5. A nyomtatott vészhelyzeti terv vagy tervek mellett a lobogó szerinti állam hatóságai elfogadhatják a parancsnoki hídon lévő döntéstámogató számítógépes rendszer használatát, amely tartalmazza a vészhelyzeti tervre vagy tervekre vonatkozó összes információt, eljárást, az ellenőrző listákat, továbbá bemutatja az előre látható vészhelyzetekben javasolt lépéseket.

6. III/6. szabály: Vízre bocsátó állomások (R 12)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

A vízre bocsátó állomásokat úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegyék a biztonságos vízre bocsátást, különös tekintettel a hajócsavartól való távolságra és a hajótest meredeken kiálló részeire, és hogy a túlélési járművek a hajó egyenes oldalán legyenek leereszthetők. Amennyiben elöl helyezik el azokat, akkor az a kollíziós válaszfal mögött, védett helyen történjen.

7. III/7. szabály: A túlélési jármű tárolása (R 13 + 24)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A túlélési járműveket a következőképpen kell tárolni: a) a túlélési jármű vagy annak tárolóberendezése ne zavarja más túlélési jármű vízrebocsátási folyamatát; b) a vízhez olyan közel kell elhelyezni, amennyire az még biztonságos és kivitelezhető; a csónakdaruval vízre bocsátható túlélési jármű helyzetének a beszállóállásban olyannak kell lennie, hogy az a hajó teljesen terhelt állapotában 10°-os hosszirányú billenés, valamint új hajóknál 20°-os, illetve meglévő hajóknál 15°-os oldalirányú dőlés esetén, vagy olyan megdőlés esetén, amikor a hajó időjárásnak kitett fedélzete víz alá merül (attól függően, melyik a kisebb), bármilyen körülmények között a merülésvonal felett maradjon, továbbá a csónakdaru magassága, amennyire kivitelezhető, nem haladhatja meg a hajó legkisebb tengeri terhelési állapotában mért merülésvonal feletti 15 métert; c) folyamatosan készenléti állapotban legyenek, hogy a személyzet két tagja öt percen belül beszállás és vízre bocsátás céljából előkészíthesse azokat; d) a hajócsavar előtt a lehető legtávolabb kell elhelyezni azokat; és e) a SOLAS-egyezmény megfelelő szabályai szerint kell felszerelni azokat, kivéve azokat az eseteket, amikor a III/2. szabály táblázatára vonatkozó 1(a) és 1(b) megjegyzésben meghatározott mentőtutajok e megjegyzés értelmében mentesülnek a SOLAS bizonyos követelményei alól.

2. A mentőcsónakokat a vízre bocsátó berendezéshez rögzítve kell tárolni. A 80 méteres vagy annál hosszabb személyhajókon minden mentőcsónakot úgy kell tárolni, hogy a mentőcsónak fara legalább a mentőjármű hosszának másfészeresével a hajócsavar előtt legyen.

3. A mentőtutajokat a következőképpen kell tárolni: a) kikötőkötelével a hajóhoz erősítve; b) szabadra felúsztató berendezéssel, amely megfelel az LSA-szabályzat 4.1.6. bekezdése követelményeinek, ami lehetővé teszi, hogy a mentőtutaj szabadon felússzon és - amennyiben felfújható - automatikusan felfújódjon, ha a hajó süllyed. Amennyiben e berendezés megfelel az LSA-szabályzat 4.1.6. bekezdése követelményeinek, egy szabadra felúsztató berendezés két mentőtutajhoz is alkalmazható; c) úgy, hogy a rögzítőberendezésből kézzel is kioldható legyen.

4. A csónakdaruval vízre ereszthető mentőtutajokat az emelőhorog közelében kell tárolni, amennyiben nem áll rendelkezésre egyéb olyan szállítóeszköz, amely 10°-os hosszirányú billenés, valamint új hajóknál 20°-os, meglévő hajóknál pedig 15°-os oldalirányú dőlés esetén, továbbá a hajó mozgása, illetve áramkimaradás miatt nem válik működésképtelenné.

5. Azokat a mentőtutajokat, amelyeket a fedélzetről ledobva bocsátanak vízre, úgy kell tárolni, hogy a szabad fedélzeten könnyen lehessen azokat egyik oldalról a másikra szállítani. Amennyiben nem lehet kialakítani ilyen tárolóberendezést, további mentőtutajokat kell elhelyezni a hajón, hogy az igénybe vehető teljes befogadóképesség mindkét oldalon a fedélzeten tartózkodó személyek 75 %-át tegye ki.

6. A Tengeri Evakuálási Rendszerhez (MES) tartozó mentőtutajokat: a) a MES-t tároló konténer közelében kell elhelyezni; b) a tárolóállványról olyan berendezések segítségével lehet leengedni azokat, amelyek lehetővé teszik a tutajok kikötését és felfújását a beszállófedélzet mellett; c) önálló túlélési járműként lehet leengedni azokat; és d) a beszállófedélzethez visszahúzó kötéllel kell rögzíteni azokat.

8. III/8. szabály: A készenléti mentőcsónakok tárolása (R 14)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

A készenléti mentőcsónakokat a következőképpen kell tárolni:

1. készenléti állapotban, hogy kevesebb mint öt perc alatt vízre ereszthetők legyenek, felfújható csónakok esetében pedig mindenkor felfújt állapotban;

2. olyan helyzetben, amely alkalmas a vízre bocsátásra és a visszahelyezésre;

3. úgy, hogy se a mentőcsónak, se annak tárolóberendezése ne zavarja a többi mentőjárművel végzett műveletet egy másik vízre bocsátó állomáson;

4. úgy, hogy a III/7. szabály követelményeinek is megfeleljenek, amennyiben egyben mentőcsónakok is.

8a. III/8a. szabály: A tengeri evakuálási rendszerek tárolása (R 15)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ÉS B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ RO-RO SZEMÉLYHAJÓK:

1. A hajó oldalán nem lehet nyílás a tengeri evakuálási rendszer beszállóállomása és a legkisebb tengeri merülésnek megfelelő merülésvonal között, a rendszert pedig megfelelően védeni kell a kiálló részektől.

2. A tengeri evakuálási rendszereket úgy kell elhelyezni, hogy lehetővé tegyék a biztonságos vízre bocsátást, különös tekintettel a hajócsavartól való távolságra és a hajótest meredeken kiálló részeire, valamint arra, hogy a rendszer lehetőleg a hajó függőleges oldalán legyen leereszthető.

3. A tengeri evakuálási rendszereket úgy kell elhelyezni, hogy se a csúszda, se a fedélzeti pódium, se a rendszer tároló- vagy működtetőberendezése egyetlen vízre bocsátó állomáson se zavarja a többi életmentő felszerelés működtetését.

4. Szükség esetén a hajót úgy kell kialakítani, hogy a viharos tengeren védje a tárolt tengeri evakuálási rendszereket az esetleges sérüléstől.

9. III/9. szabály: A túlélési járművek vízre bocsátó és visszahelyező berendezései (R 16)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A túlélési járműveket az LSA-szabályzat 6.1. bekezdése követelményeinek megfelelő vízre bocsátó berendezéssel kell ellátni, kivéve: 1. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ MEGLÉVŐ HAJÓK ESETÉBEN: a) azokat a túlélési járműveket, amelyekbe a beszállás a legkisebb terhelés melletti merülésnek megfelelő merülésvonal felett 4,5 méternél kisebb magasságban történik, és: - amelyek tömege legfeljebb 185 kg, vagy - amelyeket úgy tárolnak, hogy 10°-os hosszirányú billenésnél és a 15°-os oldalirányú dőlés okozta bármilyen körülmények között tárolt helyzetből közvetlenül vízre bocsáthatók; vagy b) azokat a túlélési járműveket, amelyeket az összes, hajón lévő személy 110 %-a számára elegendő túlélési járműveken kívül szállítanak; vagy azokat a túlélési járműveket, amelyeket az LSA-szabályzat 6.2. szakasza követelményeinek megfelelő tengeri evakuálási rendszerekkel (MES) együtt használnak, és úgy tárolják azokat, hogy 10°-os hosszirányú billenésnél és a 20°-os oldalirányú dőlés okozta bármilyen körülmények között tárolt helyzetből közvetlenül a vízre bocsáthatók. 2. B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ESETÉBEN: ha a túlélési járművek és a készenléti mentőcsónakok beszállóberendezéseitől függően - amelyek a hajó üzemének várható környezeti feltételei között, valamint a sérülésmentes hajó bármilyen úszáshelyzete és dőlése, illetve a sérült hajó leírt úszáshelyzete és dőlése esetén működőképesek -, a beszállóhelyzet és a legkisebb terhelés melletti merülésnek megfelelő merülésvonal távolsága nem haladja meg a 4,5 métert, a lobogó szerinti állam hatóságai elfogadhatnak egy olyan rendszert, amelyben a hajón tartózkodó személyek közvetlenül a mentőtutajokba szállnak be.

2. Minden mentőcsónakot el kell látni egy vízre bocsátó és visszahelyező berendezéssel. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ESETÉBEN: Emellett biztosítani kell, hogy a mentőcsónakot a kioldószerkezet karbantartása céljából attól függetlenül függesszék fel.

2a. Legkésőbb a 2018. január 1-je utáni első tervezett szárazdokkolás idejére, de 2019. július 1-jénél semmi esetre sem később azokat az LSA-szabályzat 4.4.7.6.4-4.4.7.6.6 bekezdéseinek nem megfelelő kioldó mechanizmusokat, amelyekkel személyekkel terhelt mentőcsónakok bocsáthatók vízre, ki kell cserélni a szabályzatnak megfelelő felszerelésre (*). (*) Lásd a mentőcsónakok kioldó- és bevonórendszereinek értékelésére és cseréjére vonatkozó iránymutatásokat (MSC.1/Circ.1392).

3. A vízre bocsátó és visszahelyező berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy a berendezés kezelője a hajón a vízre bocsátás és visszahelyezés során végig figyelemmel tudja kísérni a mentőcsónakot.

4. A hajón lévő hasonló túlélési járművekre csak egyfajta kioldószerkezetet lehet alkalmazni.

5. Adott esetben a csiga tartókötelének megfelelő hosszúságúnak kell lennie ahhoz, hogy a mentőjármú elérje a vizet a hajó legkisebb terhelése melletti merülésnek megfelelő állapotban 10°-os hosszirányú billenés mellett, valamint új hajóknál a 20°-os, meglévő hajóknál pedig a 15°-os oldalirányú dőlés okozta bármilyen körülmények között.

6. A túlélési jármű előkészítése és kezelése nem akadályozhatja a többi túlélési jármű vagy készenléti mentőcsónak azonnali előkészítését és kezelését egy másik állomáson.

7. Megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy a hajó elhagyása közben ne kerüljön víz a túlélési járművekbe.

8. Az előkészítés és a vízre bocsátás alatt a túlélési járművet, a vízre bocsátó berendezést és azt a vízterületet, ahova a vízi járművet leeresztik, a II-1/D/3. és II-1/D/4. szabályban előírt vészüzemi áramforrásból megfelelően meg kell világítani.

10. III/10. szabály: A készenléti mentőcsónakokkal kapcsolatos beszállási, vízrebocsátási és visszahelyezési berendezések (R 17)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A készenléti mentőcsónakok beszálló- és vízre bocsátó berendezéseit úgy kell kialakítani, hogy a készenléti mentőcsónakba a lehető legrövidebb idő alatt be lehessen szállni és vízre lehessen bocsátani azokat.

2. A készenléti mentőcsónaknak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az oda beosztott személyzet a tárolóhelyen beszállhasson, és az közvetlenül a tárolási helyzetből vízre bocsátható legyen.

3. Amennyiben a készenléti mentőcsónak befogadóképességét is beleszámították a túlélési járművek befogadóképességébe, a többi mentőcsónakba pedig a beszállóállomáson szállnak be, akkor a fenti 2. bekezdés kiegészítéseként a készenléti mentőcsónakba is be lehet szállni a beszállóállomásról.

4. A vízre bocsátó berendezéseknek meg kell felelniük a fent említett III/9. szabály követelményeinek. A készenléti mentőcsónakokat azonban szükség esetén kikötőkötelekkel akkor is vízre lehessen bocsátani, amikor a hajó előremenetben, csendes vízen legfeljebb 5 csomós sebességgel halad.

5. A mentőcsónak visszahelyezésének ideje nyugodt tenger esetén, személyekkel és felszerelésekkel teljesen megrakott állapotban nem haladhatja meg az öt percet. Amennyiben a készenléti mentőcsónak befogadóképessége a túlélési járművek befogadóképességének részét képezi, akkor ez a visszahelyezési idő akkor is követelmény, ha a mentőcsónak meg van terhelve a mentőfelszereléseivel és a jóváhagyott legalább hatfős személyzettel.

6. 2003. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK ESETÉBEN: A mentőcsónak beszálló- és visszahelyező berendezéseinek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy egy hordágyat is biztonságosan és hatékonyan kezeljenek. Rossz idő esetén a visszaemeléshez brágaköteleket kell biztosítani, ha a súlyos kötélcsigák veszélyt jelentenek.

10a. III/10a. szabály: Személyek vízből való mentése

2018. JANUÁR 1-JÉN VAGY AZT KÖVETŐEN ÉPÍTETT B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

1. A személyek vízből való mentésére vonatkozóan minden hajónak hajóspecifikus, az IMO által kidolgozott iránymutatásokat (*) figyelembe vevő tervekkel és eljárásokkal kell rendelkeznie. A terveknek és eljárásoknak azonosítaniuk kell a mentési célokra szánt felszerelést és a hajón tartózkodó, a mentési műveletekben részt vevő személyzetet fenyegető kockázatok minimalizálására meghozandó intézkedéseket. A 2018. január 1-je előtt épített hajóknak a biztonsági felszerelések első időszakos vagy megújítási célú szemléjére meg kell felelniük e szabály követelményeinek.

2. A III/5-1. szabály 4. bekezdésének megfelelő ro-ro személyhajókat úgy kell tekinteni, mint amelyek megfelelnek e III/10a. szabálynak. (*) A személyek vízből való mentésére vonatkozó tervek és eljárások kidolgozását szolgáló iránymutatások (MSC.1/Circ.1447).

11. III/11. szabály: Utasítások vészhelyzet esetére (R 19)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

Új utasok behajózása esetén utasbiztonsági eligazítást kell tartani közvetlenül az elindulás előtt vagy után. Ez az eligazítás legalább a III/3. szabály 3. bekezdésében előírt utasításokat tartalmazza. Ezt egy bejelentés formájában kell megtenni egy vagy több olyan nyelven, amelyet az utasok valószínűleg megértenek. A bejelentést a hajó hangosbeszélő rendszerén keresztül vagy egyéb olyan megfelelő módon kell megtenni, amelyet azok az utasok is meghallanak, akik még nem hallották azt az út során.

12. III/12. szabály: Működőképesség, karbantartás és szemlék (R 20)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, valamint útja során az életmentő felszereléseknek üzemképes állapotban kell lenniük, és azonnal használatba vehetők kell, hogy legyenek.

2. A mentőeszközök karbantartása és szemléje a SOLAS-egyezmény III/20. szabályának megfelelően történik.

13. III/13. szabály: Hajóelhagyási képzés és gyakorlat (R 19 + R 30)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. A személyzet vészhelyzeti feladatokkal megbízott tagjainak már az utazás előtt ismerniük kell e feladatokat.

2. Hetente hajóelhagyási és tűzvédelmi gyakorlatot kell tartani. A személyzet minden tagjának havonta legalább egyszer részt kell vennie egy hajóelhagyási és egy tűzvédelmi gyakorlaton. A személyzeti gyakorlatra az indulás előtt kerül sor, ha a megelőző hónapban a személyzet több mint 25 %-a nem vett részt a hajón tartott hajóelhagyási és tűzvédelmi gyakorlaton. Amikor a hajót egy nagyobb átalakítás vagy új személyzet felvétele után első alkalommal helyezik üzembe, a fent említett gyakorlatokat indulás előtt kell megtartani.

3. Minden hajóelhagyási gyakorlat a SOLAS-egyezmény III/19. szabálya 3.3.1. bekezdésében előírt műveletekből áll, tekintettel az IMO MSC.1/Circ.1206. körlevél ("Intézkedések mentőcsónak-balesetek megelőzésére") iránymutatásaira.

4. A mentőcsónakokat és a készenléti mentőcsónakokat a SOLAS-egyezmény III/19. szabálya 3.3.2., 3.3.3. és 3.3.6. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően egymást követő gyakorlatok során vízre kell engedni. A mentőcsónakok és készenléti mentőcsónakok vízre bocsátásának gyakorlatát előremenetben lévő hajón a művelet veszélyei miatt csak védett vizeken, egy ilyen műveletben jártas tiszt felügyelete alatt szabad végrehajtani, figyelembe véve az IMO A.624(15) határozatában ("Útmutatások az előremenetben lévő hajóról vízbe bocsátott mentőcsónakokkal és készenléti mentőcsónakokkal való gyakorlatozás vonatkozásában"), valamint A.771(18) határozatában ("Ajánlások a gyorsjáratú mentőcsónakok legénységének kiképzési követelményeinek vonatkozásában") megfogalmazott útmutatásokat. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy a hajók ne bocsássanak vízre mentőcsónakot az egyik oldalon, ha a kikötőben a kikötési berendezéseik vagy a kereskedelmi tevékenységük nem teszi lehetővé a vízre bocsátást azon az oldalon. Azonban e mentőcsónakot háromhavonta legalább egyszer le kell engedni, és legalább évente egyszer vízre kell bocsátani.

5. Ha a hajót tengeri evakuálási rendszerekkel szerelték fel, a gyakorlatoknak ki kell terjedniük a SOLAS-egyezmény III/19. szabálya 3.3.8. bekezdésében foglalt előírásokra is.

6. A gyülekezés és hajóelhagyás céljára szolgáló vészvilágítást minden egyes hajóelhagyási gyakorlat során ki kell próbálni.

7. A tűzvédelmi gyakorlatokat a SOLAS-egyezmény III/19. szabálya 3.4. bekezdésének megfelelően kell elvégezni.

8. A személyzet tagjai a SOLAS-egyezmény III/19. szabálya 4. bekezdésének megfelelően kapnak fedélzeti kiképzést és utasításokat.

9. A személyzet azon tagjai, akik zárttéri behatolási és mentési feladatok ellátásáért felelnek, a hatóságok által megállapított időközönként, de egy évben legalább egyszer kötelesek részt venni a hajók fedélzetén tartandó, zárt terekbe való belépéssel összefüggő és mentési gyakorlatokban: 1. A zárttéri behatolási és mentési gyakorlatokat biztonságos módon kell megszervezni és levezetni, értelemszerűen figyelembe véve az A.1050(27) IMO-határozattal elfogadott, az "Átdolgozott ajánlás a hajók fedélzetén lévő zárt terekbe való behatolásról" című dokumentumban foglalt iránymutatásokat (*). 2. Minden zárttéri behatolási és mentési gyakorlatnak magában kell foglalnia az alábbiakat: 1. a behatoláshoz szükséges személyi védőfelszerelés ellenőrzése és használata; 2. a kommunikációs eszközök és eljárások ellenőrzése és használata; 3. a zárt terek levegőjének mérésére szolgáló mérőeszközök ellenőrzése és használata; 4. a mentőfelszerelések és mentési eljárások ellenőrzése és használata; és 5. az elsősegélyre és újraélesztési módszerekre vonatkozó instrukciók.

10. A kárelhárítási gyakorlatokat a SOLAS II-1/19-1. szabály követelményeinek megfelelően, a hatóságok által megállapított időközönként, de évente legalább egyszer kell elvégezni.

14. III/14. szabály: Feljegyzések (R 19.5)

B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ ÉS MEGLÉVŐ HAJÓK:

1. Szemlék végzésének napján a hajóelhagyási és tűzoltási gyakorlatok, a zárttéri behatolási és mentési gyakorlatok, más életmentő felszereléssel összefüggő gyakorlatok és fedélzeti gyakorlatok részleteit rögzíteni kell a hatóságok által előírt hajónaplóba. Ha a kijelölt időpontban nem tartják meg a teljes szemlét, gyakorlatot vagy képzést, a naplóba be kell jegyezni a megtartott szemle, gyakorlat vagy képzés körülményeit és kiterjedési körét.

IV. FEJEZET

RÁDIÓKOMMUNIKÁCIÓ

1. IV/1. szabály: Rádiókommunikációs berendezések

D. OSZTÁLYÚ HAJÓK

1. A D. osztályú hajókat legalább az alábbiakkal kell felszerelni: 1.1. Továbbításra és fogadásra alkalmas URH rádió berendezés; 1.1.1. DSC a 156,525 MHz hullámhosszon (70. csatorna). Lehetővé kell tenni, hogy a hajó rendes navigációs helyiségéből vészjelzéseket lehessen leadni a 70. csatornán; és 1.1.2. rádiótelefon a 156,300 MHz (6. csatorna), a 156,650 MHz (13. csatorna) és a 156,800 MHz (16. csatorna) hullámhosszakon. 1.2. Az URH rádió berendezésnek is képesnek kell lennie általános rádiós távbeszélés átvitelére és fogadására. 1.3. Figyelembe kell venni az 1974. évi SOLAS-egyezmény IV/7.1.1. és IV/8.2. szabályát.

2. SZAKASZ:

BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEK AZON, BELFÖLDI ÚTON KÖZLEKEDŐ ÚJ SZEMÉLYHAJÓKRA VONATKOZÓAN, AMELYEK HAJÓGERINCÉT 2021. SZEPTEMBER 19-ÉN VAGY AZT KÖVETŐEN FEKTETTÉK LE, VAGY AMELYEK AKKOR HASONLÓ ÉPÍTÉSI SZAKASZBAN VOLTAK

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Hatály:

1.1. A 2. szakasz azokra az új személyhajókra alkalmazandó, amelyek hajógerincét 2021. szeptember 19-én vagy azt követően fektették le, vagy amelyek akkor hasonló építési szakaszban voltak.

1.2. Ellenkező értelmű rendelkezés hiányában az e szakaszban meghatározott szabályok a B., C. és D. osztály hajókra alkalmazandók.

1.3. Az 1.2. bekezdéstől eltérően, e szakasz következő szabályai az A. osztályú hajókra is alkalmazandók: 1. II-1. fejezet, II-1/C/31. szabály, 100. bekezdés; II-1/Z/100. szabály; II-1/Z/101. és II-1/Z/102. szabály; és 2. II-2. fejezet, II-2/B/4 szabály, 4.3.100. és 4.100. albekezdés; II-2/C/10 szabály, 4.100 és 6.4 albekezdés; II-2/D/13. szabály, 4.1.100. albekezdés: valamint a II-2/G/20. szabály, 6.1.4. és 6.1.5. albekezdés.

2. Függetlenül a 2009/45/EK irányelv 6.1. cikke b) pontjának rendelkezéseitől, azoknak a D. osztályú hajóknak, amelyek nem közlekednek az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény IV/2.12. szabályában meghatározott A 1 tengerszakaszon kívül, nem kell megfelelniük az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetében foglalt felszerelési kötelezettségeknek, viszont meg kell felelniük legalább az e melléklet IV. fejezetében foglalt rendelkezéseknek.

3. Az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény V/22. szabálya szerint a parancsnoki hídra vonatkozó láthatósági előírások - a kivitelezhetőség és észszerűség határain belül - az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény V/2. szabályának értelmében 55 méternél rövidebb hajókra is vonatkoznak.

4. E szakaszon belül a III. fejezet címeihez fűzött "(R...)" jelzés az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény szabályaira utal, amelyeken az említett fejezet szabályai alapulnak.

5. A II-1. és II-2. fejezet számozása és címei az 1974. évi SOLAS-egyezményhez igazodnak. A szabályok és az albekezdések számozása szándékosan nem folyamatos, mivel a fejezetek csak az alkalmazandó szabályokat tartalmazzák.

II-1. FEJEZET

A HAJÓ SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE - SZERKEZET, TÉRBEOSZTÁS ÉS STABILITÁS, GÉPI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK

A. RÉSZ

ÁLTALÁNOS

II-1/A/3. szabály: Az A-1., C., D. és E. részre vonatkozó fogalommeghatározások

1. A kormányberendezés vezérlőrendszere az a berendezés, amely továbbítja a parancsnoki híd utasításait a kormányberendezés hajtóegységeihez. A kormányberendezés vezérlőrendszere adó- és vevőberendezéseket, hidraulikus szivattyúkat és az azokhoz tartozó motorokat, motorvezérlőket, vezetéket és kábeleket foglal magában.

2. A fő kormányberendezés azokat a gépeket, kormányvezérlőket, kormányberendezés hajtóegységét, amennyiben van ilyen, a járulékos berendezéseket, valamint a forgatónyomaték kormányszárra történő kifejtéséhez szükséges eszközöket (pl. kormányrúd vagy kormánynegyed) jelenti, amely a kormánylapát mozgatásához szükséges a hajó szokványos üzemi körülmények melletti irányítása céljából.

3. Kormányberendezést hajtó egység:

1. villamos kormányberendezés esetén egy villamos motor a járulékos villamos berendezésekkel;

2. elektrohidraulikus kormányberendezés esetén egy villamos motor és járulékos berendezéseivel, valamint a csatlakozó szivattyúval;

3. egyéb hidraulikus kormányberendezés esetén egy hajtómotor a csatlakozó szivattyúval.

4. A szükség-kormányberendezés olyan berendezés, amely nem a fő kormányberendezés része, s a hajó irányításához szükséges abban az esetben, ha a fő kormányberendezés a kormányrúd, a kormánynegyed vagy más azonos célt szolgáló alkatrész kivételével nem működik.

5. A szokványos üzemi és lakhatási feltételek olyan körülmények, amelyek között a hajó egésze, valamint azok a gépi berendezések, ellátó- és segédeszközök, amelyek a meghajtást, a kormányképességet, a biztonságos navigációt, a tűz- és lékesedési biztonságot, a belső és külső kommunikációt és a jelzéseket biztosítják, továbbá a menekülés eszközei, a mentőcsónakcsörlők, valamint a lakályosságot biztosító berendezések megfelelő üzemképes állapotban vannak és megfelelően működnek.

6. Veszélyhelyzet az az állapot, amikor a szokványos üzemi és lakhatási feltételeket biztosító bármelyik berendezés a főáramforrás meghibásodása miatt nincs üzemképes állapotban.

7. Főáramforrás az az áramforrás, amely villamos energiával látja el a főkapcsolótáblát, amely áramelosztásra szolgál a hajó szokásos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes berendezéshez.

8. A mozgásképtelen állapot az az állapot, amikor az áramellátás hiánya miatt a főüzemi meghajtó berendezés, a kazánok és a segédüzemi berendezések nem működnek.

9. Főgenerátortér az a tér, ahol a főáramforrás helyezkedik el.

10. Főkapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a főáramforrás közvetlenül lát el, s amely elosztja a villamos energiát a hajó szolgáltatásaihoz.

11. Vészüzemi kapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a fő energiaellátó rendszer meghibásodása esetén közvetlenül a vészüzemi áramforrás vagy az átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrás lát el, és amely elosztja a villamos áramot a hajó vészhelyzeti szolgáltatásaihoz.

12. A vészüzemi áramforrás olyan villamos áramforrás, amely a főáramforrás meghibásodása esetén táplálja a vészüzemi kapcsolótáblát.

13. Az erőátviteli rendszer az a hidraulikus berendezés, amely energiát szolgáltat a kormányszár forgatásához, és amely magában foglal egy vagy több kormányberendezést hajtó egységet a hozzájuk tartozó vezetékekkel, szerelvényekkel együtt, valamint egy, a kormánylapátot működtető szerkezetet. Az erőátviteli rendszereknek lehetnek közös mechanikus alkotórészei, például a kormányrúd, a kormánynegyed és a kormányszár, illetve egyéb azonos célt szolgáló elemek.

14. Legnagyobb üzemi előremeneti sebesség az a legnagyobb menetsebesség, amely üzemszerű fenntartására a tengeren legnagyobb tengeri merülés mellett a hajót tervezték.

15. Legnagyobb hátrameneti sebesség az a sebesség, amelyet a hajó becslés szerint el tud érni a legnagyobb hátrameneti teljesítménnyel a legnagyobb tengeri merülés mellett.

16. Géptér minden "A" kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amely hajtóműveket, kazánokat, tüzelőanyag-egységeket, gőzgépeket és belső égésű motorokat, generátorokat és főbb villamos berendezéseket, olajtöltő állomásokat, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló berendezéseket foglal magában, továbbá más hasonló tereket és a hozzájuk tartozó aknákat.

17. Az A. kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyek magukban foglalják a következőket:

1. a hajó hajtására használt belsőégésű főmotor; vagy vagy

2. a hajó hajtásán kívüli célokra alkalmazott belsőégésű motor, ha a gépcsoportban lévő gépek teljes kimenőteljesítménye legalább 375 kW; vagy

3. az olajtüzelésű kazán vagy tüzelőanyag-egység.

18. Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajórádió vagy a fő navigációs berendezése vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzjelző és tűzvédelmi berendezések központja van.

A-1. RÉSZ

HAJÓSZERKEZETEK

II-1/A-1/3-2. szabály: A különleges tengervizes ballaszttartályok védőbevonata

1. E II-1/A-1/3-2. szabály a legalább 500 tonna bruttó űrtartalmú, B. osztályú hajókra alkalmazandó.

2. Minden acélból készült, különleges tengervizes ballaszttartályt a gyártása során bevonattal kell ellátni az ömlesztettáru-szállító hajók kettős oldalú tereiben, illetve valamennyi hajótípuson elhelyezett különleges tengervizes ballaszttartályok védőbevonataira vonatkozó módosított teljesítményszabványoknak (MSC.215(82)) megfelelően.

4. A védőbevonó rendszer karbantartását be kell építeni a hajó teljes karbantartási tervébe. A védőbevonó rendszer hatékonyságát a védőbevonatok karbantartására és javítására vonatkozó iránymutatások (MSC.1/Circ.1330. körlevél) alapján kell ellenőrizni.

II-1/A-1/3-4. szabály: Vészhelyzeti vontatási eljárások

2.2. A B. osztályú hajók számára egyedi vészhelyzeti vontatási eljárást kell meghatározni. Ezt az eljárást vészhelyzetben kell alkalmazni a hajó fedélzetén, és a fedélzeten rendelkezésre álló meglévő berendezésekre és felszerelésekre kell alapozni.

2.3. Az eljárás (lásd az MSC.1/Circ.1255. körlevélben a tulajdonosok és üzemeltetők számára a vészhelyzeti vontatási eljárások előkészítésre vonatkozó iránymutatásokat) az alábbiakat tartalmazza:

1. a fedélzet elülső és hátsó részének rajza, az esetleges vészhelyzeti vontatási berendezések feltüntetésével;

2. a vészhelyzeti vontatásra felhasználható fedélzeti berendezések jegyzéke;

3. kommunikációs eszközök és módszerek; és

4. a vészhelyzeti vontatási műveletek előkészítését és lebonyolítását elősegítő eljárásminták.

II-1/A-1/3-5. szabály: Azbeszttartalmú anyagok újonnani beépítése

1. E II-1/A-1/3-5. szabály minden olyan anyagra vonatkozik, amely bármely, az ezen melléklet 2. szakasza szabályainak hatálya alá tartozó szerkezetben, gépezetben, elektromos berendezésben és készülékben felhasználásra kerül.

2. Minden hajó esetében tilos olyan anyagok újonnani beépítése, amelyek azbesztet tartalmaznak.

II-1/A-1/3-7. szabály: Tervrajzok tárolása a fedélzeten és a szárazföldön

1. A hajók fedélzetén mind a hajó építésekor fennálló állapotát tükröző tervrajzokból, mind a későbbi szerkezeti változtatásokat ábrázoló tervrajzokból tartani kell egy-egy példányt. Figyelembe kell venni az IMO MSC/Circ.1135. körlevél tartalmát is, a tervrajzok fedélzeten és szárazföldön való tárolását illetően.

2. A társaságnak a szárazföldön is tartania kell a tervrajzokból egy-egy további példányt a 336/2006/EK rendeletben ( 8 ) meghatározott módon.

II-1/A-1/3-8. szabály: Vontatáshoz és kikötéshez használt berendezések

1. A hajókat olyan teherbírású kialakítással, felszereltséggel és berendezésekkel kell ellátni, amelyek megfelelően biztosítják a hajó rendes üzemeltetéséhez tartozó vontatási és kikötési manőverek biztonságos végrehajtását.

2. Az 1 bekezdésnek megfelelő kialakításnak, felszereltségnek és berendezéseknek meg kell felelniük egy elismert szervezet osztályozási szabványainak, illetve a hatóságok által használt egyenértékű szabályoknak, összhangban a 2009/15/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével.

3. Figyelembe kell venni az IMO MSC/Circ.1175. körlevél tartalmát is, a vontatáshoz és kikötéshez használt hajófedélzeti berendezéseket illető iránymutatások vonatkozásában.

4. Minden egyes, a II-1/A-1/3-8. szabály alapján beépített berendezésen vagy készüléken láthatóan fel kell tüntetni bármely, a biztonságos üzemeltetésére vonatkozó korlátozást, figyelembe véve a berendezésnek a hajó szerkezetéhez való rögzítettségének mértékét is.

II-1/A-1/3-9. szabály: A hajókba való beszálláshoz és az azokból való kiszálláshoz használt eszközök

1. A hajókat fel kell szerelni a 2. bekezdésnek megfelelő, a kikötőben, illetőleg a kikötőben végzett műveletek során a hajókba való beszálláshoz és az azokból való kiszálláshoz használt eszközökkel (például feljáróhíddal vagy hajólétrával), kivéve, ha a hatóságok úgy ítélik meg, hogy egy adott rendelkezésnek való megfelelés észszerűtlen vagy célszerűtlen. Olyan körülmények között tekinthető a megfelelés észszerűtlennek vagy célszerűtlennek, amikor a hajó:

1. szabadoldalának magassága alacsony és beszállórámpával van felszerelve; vagy

2. olyan kijelölt kikötők között közlekedik, ahol biztosítottak a megfelelő szárazföldi eszközök/beszállóhágcsók (stégek).

2. Az 1. bekezdésben előírt, be- és kiszálláshoz használt eszközöket az beszálláshoz és a kiszállításhoz használt eszközök építésére, telepítésére, karbantartására és ellenőrzésére/felmérésére vonatkozó iránymutatások (MSC.1/Circ.1331. körlevél) alapján kell kialakítani és telepíteni.

3. A be- és kiszálláshoz használt eszközöket - a biztonságos terheléssel kapcsolatos valamennyi korlátozás figyelembevétele mellett - ellenőrizni kell és a rendeltetésüknek megfelelő állapotban kell tartani (lásd: MSC.1/Circ.1331. kötlevél). A be- és kiszálláshoz használt eszközök rögzítésére használt huzalokat a SOLAS-egyezmény III/20.4. előírásai szerint kell karbantartani.

II-1/A-1/3-12. szabály: Zaj elleni védelem

3. Az 1600 tonna bruttó űrtartalmú vagy annál nagyobb hajókat a fedélzeti zaj csökkentését szem előtt tartva kell megépíteni úgy, hogy a személyzet védve legyen a zajtól, összhangban a hajók fedélzetén engedélyezhető zajszintekről szóló, a Tengerészeti Biztonsági Bizottság által az MSC.337(91) határozattal elfogadott, az IMO által módosított IMO-szabályzattal.

3a. Azon hajók tekintetében, amelyek nem tartoznak az előző bekezdés hatálya alá, intézkedéseket kell hozni a gépek zajának elfogadható szintre való csökkentése érdekében a gépterekben, valamint a II-2. fejezetben meghatározottak szerint a ro-ro rakterekben és speciális kategóriájú terekben. Amennyiben ezt a zajt nem tudják megfelelően csökkenteni, a zajforrást alkalmas eszközökkel hangszigetelni kell, vagy zajvédett teret kell kialakítani, amennyiben az adott térben személyzet dolgozik. Azt a személyzetet, amelynek be kell lépnie ezekbe a terekbe, fülvédővel kell ellátni.

B. RÉSZ

SÉRÜLÉS NÉLKÜLI STABILITÁS, TÉRBEOSZTÁS ÉS HAVARIASTABILITÁS

A hajóknak a SOLAS-egyezmény II-I. fejezete B-B-4. részének megfelelő rendelkezéseiben foglalt követelményeket kell alkalmazniuk, kivéve a 8.1. szabályt.

C. RÉSZ

GÉPI BERENDEZÉSEK

II-1/C/26. szabály: Általános

1. A gépi berendezéseket, a kazánokat és egyéb nyomástartó edényeket, a hozzájuk kapcsolódó csővezetékrendszereket és szerelvényeket úgy kell felszerelni és olyan védelemmel kell ellátni, hogy a hajó fedélzetén tartózkodó személyeket a lehető legkisebb mértékben veszélyeztessék a mozgógépelemek, forró felületek és más hasonló veszélyforrások.

3. Olyan berendezéseket kell kiépíteni, amelyekkel a főgépek üzemszerű működése még abban az esetben is fenntartható vagy helyreállítható, ha az egyik fontos segédberendezés működésképtelenné válik.

4. Megfelelő berendezésekkel biztosítani kell, hogy a leállt hajón a gépeket külső segítség nélkül is működésbe tudják hozni.

6. A B. és C. osztályú hajók esetében a hajókba épített, a hajók hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú főgépeket és azok segédüzemi berendezéseit úgy kell megtervezni, hogy azok a hajók egyenes úszáshelyzetében, statikus körülmények között 15°-os dőlés mellett, dinamikus körülmények között (oldalirányú lengés, ringás) 22,5°-os dőlés mellett, illetve ha a hajó egyidejűleg dinamikusan dől orr- és farirányba 7,5°-os szögig (bukdácsolás), egyaránt működjenek.

11. A tüzelőanyag-, az ülepítő- és a kenőolajtartályok szellőzőcsöveit úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a tenger- és esővíz még akkor se szivároghasson be, ha a szellőzőcső eltörik. A hajtáshoz, a létfontosságú rendszerekhez szükséges, a fedélzeten használt folyékony tüzelőanyag minden típusa számára két tartályt kell kialakítani, amelyek befogadóképessége B. osztályú hajóknál legalább 8 órára, a C. és D. osztályú hajók esetében pedig a hajtómű tartós maximális megterhelése és a generátor normál tengeri üzemi terhelése mellett legalább 4 órára elegendő.

II-1/C/27. szabály: Belső égésű motorok

4. A 200 mm-es hengerátmérőjű vagy 0,6 m3 vagy annál nagyobb forgattyúház-térfogatú belső égésű motorok forgattyúházát megfelelő típusú és teljesítményű túlnyomáscsökkentő szeleppel kell felszerelni. A túlnyomáscsökkentő szelepeket úgy kell elhelyezni és olyan berendezésekkel kell felszerelni, hogy olyan irányba bocsássák ki a kipufogógázokat, hogy a személyzet megsérülésének veszélye a lehető legkisebb legyen.

II-1/C/28. szabály: A hátramenet eszközei

1. A hátramenethez megfelelő gépteljesítményt kell biztosítani annak érdekében, hogy minden szokásos üzemi körülmény között biztosítható legyen a hajó manőverképessége.

2. Bizonyítani és dokumentálni kell, hogy a hajtómű képes arra, hogy a hajócsavar tolóerejének irányát megfelelő idő alatt megfordítsa, s így a hajót elfogadható távolságon belül a legnagyobb előremeneti sebességről álló helyzetbe hozza.

3. A próbautak során feljegyzett megállítási időt, menetirányt és távolságot, valamint azoknak a próbáknak az eredményeit, amelyek egy vagy több működésképtelen hajócsavar esetén a többcsavaros hajók navigációs és manőverképességét határozták meg, a hajón a parancsnok és a kijelölt személyzet számára hozzáférhető helyen kell elhelyezni.

II-1/C/29. szabály: Kormányberendezés

1. Minden hajót hatékony fő és szükség-kormányberendezéssel kell felszerelni. A fő és a szükség-kormányberendezést úgy kell kialakítani, hogy az egyik meghibásodása ne tegye üzemképtelenné a másikat.

3. A felszerelt fő kormányberendezés és kormányszár:

1. megfelelő szilárdságú és képes a hajót a legnagyobb előremeneti sebességben irányítani, továbbá olyan tervezésű, hogy a legnagyobb hátrameneti sebességnél sem károsodik;

2. alkalmas arra, hogy a legnagyobb üzemi merülés mellett kihajtsa a kormánylapátot az egyik oldalon 35°-ról a másik oldalon 35°-ra, miközben a hajó a legnagyobb előremeneti sebességgel halad, továbbá ugyanilyen körülmények között bármelyik oldalon 35°-ról a másik oldalon 30°-ig legfeljebb 28 másodperc alatt. Ha kivitelezhetetlen az e követelménynek való megfelelés igazolása olyan tengeri próbaút során, amikor a hajó legnagyobb üzemi merülés mellett a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebességgel halad, akkor a hajók építésük időpontjától függetlenül az alábbi módszerek egyikével is igazolhatják az említett követelménynek való megfelelést: 1. a tengeri próbautak során a hajó úszáshelyzete egyenes, és kormánylapátja teljesen víz alá merült, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebességgel halad; vagy 2. amennyiben a tengeri próbautak során a kormánylapát nem merül teljesen víz alá, a megfelelő előremeneti sebességet a tengeri próbaút tekintetében javasolt terhelési körülmények között a kormánylapát alámerült felületének nagysága alapján kell kiszámítani. A számított előremeneti sebességnek olyan erőt és forgatónyomatékot kell kifejtenie a főkormányberendezésre, amelyek legalább akkorák, mintha a hajót legnagyobb üzemi merülés mellett vizsgálnák, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebességgel halad; vagy 3. a tengeri próbaút során alkalmazott terhelési körülmények alapján megbízhatóan előre jelezték és extrapolálták a kormánylapátra a teljes terhelésnek megfelelő körülmények között kifejtett erőt és forgatónyomatékot. A hajó sebességének meg kell felelnie a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő sebességnek.

3. gépi hajtású, hogy szükség esetén megfeleljen a 3.2. bekezdés követelményeinek; továbbá gépi hajtású minden olyan esetben, amikor a 3.1. bekezdés követelményeinek betartása érdekében a kormányrúd csatlakozásánál 120 mm-nél nagyobb átmérőjű kormányszár szükséges, kivéve a jégben való hajózáshoz megerősített kormányt.

4. Amennyiben van ilyen, a segéd-kormányberendezés:

1. megfelelő szilárdságú és alkalmas a hajó irányítására a kormányzáshoz szükséges sebesség mellett, továbbá gyorsan működésbe hozható vészhelyzet esetén;

2. alkalmas arra, hogy 60 másodperc alatt az egyik oldalról 15°-ról a másik oldalra 15°-ra kihajtsa a kormánylapátot a hajó legnagyobb üzemi merülése mellett, miközben a hajó a legnagyobb előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad, attól függően, melyik érték a nagyobb. Ha kivitelezhetetlen az e követelménynek való megfelelés igazolása olyan tengeri próbaút során, amikor a hajó legnagyobb üzemi merülés mellett a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad - attól függően, melyik érték a nagyobb -, akkor a hajók építésük időpontjától függetlenül az alábbi módszerek egyikével is igazolhatják az említett követelménynek való megfelelést: 1. a tengeri próbautak során a hajó úszáshelyzete egyenes és kormánylapátja teljesen víz alá merült, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad, attól függően, melyik érték a nagyobb; vagy 2. amennyiben a tengeri próbautak során a kormánylapát nem merül teljesen víz alá, a megfelelő előremeneti sebességet a tengeri próbaút tekintetében javasolt terhelési körülmények között a kormánylapát alámerült felületének nagysága alapján kell kiszámítani. A számított előremeneti sebességnek olyan erőt és forgatónyomatékot kell kifejtenie a segéd kormányberendezésre, amely legalább akkora, mintha a hajót legnagyobb üzemi merülés mellett vizsgálnák, miközben a hajó a főgép maximális folyamatos fordulatszámának és a csavarszárny maximális tervezési emelkedésének megfelelő előremeneti sebesség felével vagy 7 csomóval halad, attól függően, melyik érték a nagyobb; vagy 3. a tengeri próbaút során a terhelési állapot elérésekor a kormánylapátra kifejtett erőt és forgatónyomatékot megbízhatóan előre jelezték és extrapolálták a teljes terhelésre;

3. gépi hajtású, hogy szükség esetén megfeleljen a 4.2. bekezdés követelményeinek, továbbá gépi hajtású minden olyan esetben, amikor a kormányszár átmérője a kormányrúd csatlakozásánál meghaladja a 230 mm-t, kivéve a jégben való hajózáshoz megerősített kormányberendezést.

5. A kormányberendezést hajtó egységek:

1. önműködően újraindulnak, amikor az áramellátás kimaradása megszűnik; és

2. a parancsnoki hídról működésbe hozhatók. Bármelyik, a kormányberendezést hajtó egység áramkimaradása esetén a parancsnoki hídon egy hangot és fényt adó jelzőrendszer lép működésbe.

6.1. Amennyiben a főüzemi kormányberendezés kettő vagy több azonos hajtóegységet foglal magában, nem kell segéd-kormányberendezést felszerelni, amennyiben:

1. a főüzemi kormányberendezés képes a 3.2. bekezdés követelményeinek megfelelően működtetni a kormányt, ha a hajtóegységek valamelyike nem működik;

3. a főüzemi kormányberendezés kialakítása olyan, hogy a csőrendszerében vagy az egyik hajtó egységében bekövetkező hiba elkülöníthető, és így a kormányozhatóság fenntartható vagy gyorsan helyreállítható.

7. Kormányberendezés-vezérlő rendszert kell felszerelni:

1. a fő kormányberendezéshez mind a parancsnoki hídon, mind a kormánygéptérben;

2. amennyiben a fő kormányberendezést a 6. bekezdésnek megfelelően két különálló vezérlőrendszerrel alakítják ki, amelyek mindegyike a parancsnoki hídról működtethető. Ehhez nem szükséges a kormánykerék vagy a kormánykar megkettőzése. Amennyiben a vezérlőrendszer egy hidraulikus távvezérlésű motort tartalmaz, a második független rendszert nem szükséges felszerelni;

3. a kormánygéptérben a szükség-kormányberendezéshez, és azt gépi hajtás esetén a parancsnoki hídról is működtethető módon és a fő kormányberendezés vezérlőrendszerétől függetlenül kell kialakítani.

8. A parancsnoki hídról működtethető fő és szükség-kormányberendezés vezérlőrendszere megfelel a következő feltételeknek:

1. villamos hajtás esetén saját különálló áramkörrel rendelkezik, amely egy, a kormánygéptérben található helyről, a kormányberendezés hajtó áramköréről kapja az áramellátást, vagy közvetlenül a kormányberendezés hajtó áramkörét ellátó kapcsolótábla-gyűjtősínekről a kapcsolótáblának a kormányberendezés hajtó áramkörével szomszédos ponton;

2. a kormánygéptérben olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek szét tudják kapcsolni a parancsnoki hídról működtethető vezérlőrendszert és az általa kiszolgált kormányberendezést;

3. a rendszer a parancsnoki hídról működésbe hozható;

4. a vezérlőrendszer áramellátásában bekövetkező hibát a parancsnoki hídon hang- és fényjelzéssel kell jelezni; és

5. csak a kormányberendezés vezérlőrendszerét ellátó áramköröket kell védeni a rövidzárlat ellen.

9. Az e II-1/C/29. szabályban és a II-1/C/30. szabályban előírt áramkörök és a kormányberendezés vezérlőrendszerei, valamint azok kapcsolódó elemei, a kábelek és csövek, amennyire kivitelezhető, teljes hosszukban távol legyenek vezetve egymástól.

10. A parancsnoki híd és a kormánygéptér között biztosítani kell a megfelelő kapcsolattartást.

11. A kormányszár(ak) szögállása:

1. amennyiben a fő kormányberendezés gépi hajtású, a szögállást jelezni kell a parancsnoki hídon. A kormánykihajtási szög helyzetének jelzőrendszere független a kormányberendezés vezérlőrendszerétől;

2. felismerhetően van elhelyezve a kormánygéptérben.

12. A hidraulikus hajtású kormányberendezést a következőkkel kell felszerelni:

1. a hidraulikus folyadék tisztaságát biztosító berendezés, figyelembe véve a hidraulikus rendszer típusát és kialakítását;

2. minden hidraulikus folyadéktárolón az alacsony nyomásszintet jelző riasztóberendezés, amely a lehető leghamarabb jelzi a hidraulikus folyadék fogyását és azt, ha a hidraulikus rendszer vízmentességével kapcsolatban hiba lép fel. A parancsnoki hídon és a géptérben jól látható helyen azonnal észlelhető hang- és fényjelzést kell kiépíteni; és

3. beépített tárolótartállyal, amelynek térfogata elegendő ahhoz, hogy a tartaléktárolót is beleértve legalább egy gépi hajtású rendszert újra töltsön, amennyiben a főkormányberendezés előírás szerint gépi hajtású. A tárolótartályt állandó csővezeték-összeköttetéssel szerelik fel úgy, hogy a hidraulikus rendszereket a kormánytérben lévő helyről fel tudják tölteni, a tartályt pedig szintjelzővel is ellátják.

13. A kormánygépterek:

1. könnyen hozzáférhetőek, és amennyire kivitelezhető, elkülönülnek a géptértől; és

2. olyan berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek biztosítják a kormány- és vezérlőberendezésekhez való könnyű hozzáférést az üzemeltetés folyamán. Ezek a szerkezetek korlátokat, rácsozatokat és egyéb csúszásmentes felületeket foglalnak magukban, hogy a hidraulikus folyadék kiszivárgása esetén is biztosítsák a megfelelő munkakörülményeket.

II-1/C/30. szabály: A villamos és elektrohidraulikus kormányberendezéssel kapcsolatos járulékos követelmények

1. A parancsnoki hídon, valamint a főgépek megfelelő vezérlőhelyén olyan jelzőberendezéseket kell elhelyezni, amelyek jelzik, hogy a villamos és az elektrohidraulikus kormányberendezések motorjai járnak.

2. Az összes olyan villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely egy vagy több hajtóegységet foglal magában, közvetlenül a főkapcsolótábláról legalább két külön áramkörről kell táplálni; az áramkörök egyike azonban a vészüzemi kapcsolótábláról is ellátható. Egy segédüzemi villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely a villamos vagy elektrohidraulikus főkormányrendszerrel van összekötve, lehet csatlakoztatni a főkormányrendszert tápláló egyik áramkörhöz. A villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert ellátó áramköröknek megfelelő névleges teljesítménnyel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elláthassák az összes motort, amelyeket egyidejűleg lehet hozzájuk csatlakoztatni és egyszerre kell működtetni.

3. A kormányberendezés villamos és elektrohidraulikus áramköreit és motorjait rövidzárlat elleni védelemmel és túlterhelésjelzővel kell ellátni. A túláram elleni védelem, ideértve az indítási áramot is, a védelemmel ellátott motor vagy áramkör teljes terhelési áramának legalább a kétszeresére legyen alkalmas, és tegye lehetővé a megfelelő indítási áram áthaladását.

Az e bekezdésben meghatározott jelzőrendszereket úgy kell kialakítani, hogy egyszerre hang- és fényjelzést is adjanak ki, valamint a főgéptérben és abban a vezérlőhelységben, amelyet a II-1/E/51. szabályában jelöltek ki, és ahonnan a főüzemi gépeket működtetik, feltűnő helyen kell elhelyezni.

4. Amennyiben a II-1/C/29. szabály 4.3. bekezdésében előírt gépi hajtású segéd kormányberendezés nem villamos hajtású, illetve egy elsősorban más célokra szolgáló villamos motor működteti, a fő kormányberendezést egyetlen áramkör is elláthatja a főkapcsolótábláról. Ahol egy elsősorban más célokra szolgáló villamos motorral hajtják meg a szükség-kormányberendezést, a lobogó szerinti állam hatóságai eltérhetnek a 3. bekezdés követelményeitől, amennyiben megfelelőnek ítélik meg a szükség-kormányberendezésekre alkalmazandó II-1/C/29. szabály 5. bekezdése és 7.3. albekezdése előírásainak megfelelő védőberendezéseket.

II-1/C/31. szabály: A gépek vezérlése

1. A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni. A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú vezérlőrendszerek függetlenek, illetve olyan kialakításúak, hogy az egyik rendszer meghibásodása nem befolyásolja a többi rendszer teljesítményét.

2. Amennyiben a hajtóművet a parancsnoki hídról távvezérléssel irányítják, a következő feltételek érvényesülnek:

1. a hajócsavar fordulatszáma, tolóerejének iránya, és amennyiben alkalmazható, a csavarszárny emelkedése minden hajózási körülmény között (a manőverezést is beleértve) teljes mértékben vezérelhető a parancsnoki hídról;

2. a vezérlést egyetlen vezérlőkészülék végzi minden egyes független hajócsavar esetében, az ezzel összefüggő folyamatok pedig - szükség esetén a hajtómű túlterhelését meggátló berendezést is beleértve - automatikusan működnek. Amennyiben több hajócsavart egyidejű működésre terveztek, azok egy vezérlőberendezéssel is irányíthatók;

3. a főgépet el kell látni egy, a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől;

4. a parancsnoki hídnak a hajtóműre vonatkozó utasításait jelezni kell a hajtóművek vezérlőtermében és a vezérlőállásban;

5. a hajót hajtó gépek távvezérlésére egy időben csak egy helyről legyen mód; ezeken a helyeken megengedettek az egymással összekapcsolt vezérlőállások. Minden helyen fel kell szerelni egy kijelzőt, amely mutatja, hogy melyik vezérlőhelyről irányítják a hajtóművet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átkapcsolása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyén lehetséges. Ezt a rendszert olyan berendezéssel is el kell látni, amely meggátolja, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést átkapcsolják;

6. lehetővé kell tenni, hogy a hajót hajtó gépet a helyszínen is vezérelni tudják még akkor is, ha a távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik. A hajó hajtása és biztonsága érdekében szükséges, hogy a segédgépeket az adott gép mellől vagy annak közeléből is vezérelni tudják;

7. a távvezérlő rendszert úgy kell megtervezni, hogy az meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. A hajócsavarok tolóerejének előre beállított forgásiránya és sebessége nem változhat addig, amíg a helyi vezérlés működésbe lép;

8. jelzőberendezést kell felszerelni a parancsnoki hídon, a hajtóművek vezérlőterében és a vezérlőállásban, hogy: 8.1. nem állítható szárnyú hajócsavar esetén jelezze a hajócsavar sebességét és forgásirányát; és 8.2. mutatják a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését állítható szárnyú hajócsavar esetén;

9. riasztóberendezést kell elhelyezni a parancsnoki hídon és a géptérben, ami jelzi az indítólevegő alacsony nyomását, amelyet úgy kell beállítani, hogy lehetőség legyen további motorok beindítására. Ha a hajtógépek távvezérlő rendszerét önindításúra tervezték, az egymást követő eredménytelen indítási próbálkozások számát korlátozni kell, hogy elegendő indítólevegő maradjon a helyi indítás számára.

10. Az automatizált rendszerek tervezésekor biztosítani kell, hogy a navigációs őrszolgálatot teljesítő tiszt megfelelő időben riasztást kapjon a hajtómű lelassulásának vagy leállásának közelgő vagy közvetlen bekövetkeztéről, annak érdekében, hogy vészhelyzet esetén felmérhesse a navigációs körülményeket. A rendszereknek különösen a hajtóművek működését kell felügyelniük, ellenőrizniük azt, jelenteni róla, figyelmeztetni rá és megtenni a lassításhoz vagy megálláshoz szükséges biztonsági intézkedéseket, lehetővé téve a navigációs őrszolgálatot teljesítő tisztnek, hogy manuálisan közbelépjen, azon esetek kivételével, amikor a manuális közbelépés rövid időn belül a hajtómű, illetve a meghajtó berendezések teljeskörű meghibásodásához vezetnének, így például sebességtúllépés esetén.

3. Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/46-II-1/E/50. szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

4. Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

100. Megfelelő berendezéseket kell kialakítani annak érdekében, hogy a hajtóműveket és a hajócsavart vészhelyzetben is le lehessen állítani egy olyan helyről, amely a géptéren/gépvezérlő termen kívül esik, például a nyílt fedélzetről vagy a kormányházból.

II-1/C/33. szabály: Gőzvezetékrendszerek

1. Minden gőzcsövet és kapcsolódó szerelvényt, amelyen keresztül a gőz áramlik, úgy kell megtervezni, kialakítani és beszerelni, hogy ellenálljon az elképzelhető legnagyobb üzemi terhelésnek.

2. Vízelvezető rendszerrel kell felszerelni azokat a csöveket, amelyekben máskülönben veszélyes vízlökés alakulhat ki.

3. Amennyiben egy gőzcső vagy annak szerelvénye olyan helyről kapja a gőzt, amely nagyobb nyomású, mint amilyenre a csövet tervezték, akkor egy megfelelő nyomáscsökkentő szeleppel, biztonsági szeleppel és nyomásmérővel kell felszerelni.

II-1/C/34. szabály: Sűrített levegős rendszerek

1. Olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy túlnyomás alakuljon ki a sűrített levegős rendszerek bármely részében és ott, ahol a vízköpenyek, légsűrítők és hűtőberendezések burkolata vagy háza veszélyes túlnyomás alá kerülhet a sűrített levegő átszivárgása miatt, ami a sűrített levegős rendszer nem megfelelő záródásai miatt következik be. Minden rendszert megfelelő biztonsági berendezéssel kell ellátni.

2. A belső égésű főüzemi motorok fő indítóberendezéseit a megfelelő módon védeni kell az indítólevegő-csövekben keletkező lángvisszacsapástól és belső robbanástól.

3. Az indítólevegő kompresszorainak kivezetőcsöveit közvetlenül az indító légtartályokba kell bekötni, és a légtartályok indító kivezetőcsöveit pedig, amelyek a fő- és segédmotorokhoz vezetnek, teljesen el kell különíteni a kompresszor kivezetőcső-rendszerétől.

4. A lehető legkisebbre kell csökkenteni az olaj bejutásának esélyét a sűrítettlevegő-rendszerekbe, a vízmentesítésüket pedig meg kell oldani.

II-1/C/35. szabály: Szellőzőrendszerek a géptérben

Az A. kategóriájú géptereknél megfelelő szellőztetést kell kialakítani, amely biztosítja a személyzet biztonságához és kényelméhez, valamint a gépek működéséhez szükséges levegőellátást, ha a gépek és kazánok bármilyen időjárási körülmény között teljes megterhelés mellett működnek, beleértve a viharos időjárást is.

II-1/C/35-1. szabály: Fenékvízszivattyú-rendszer

2.1. Hatékony fenékvíz-szivattyúzó rendszert kell felszerelni, amely képes bármelyik vízmentes térből kiszivatytyúzni a vizet, kivéve azokat a tereket, amelyek az édesvíz, a ballasztvíz, a tüzelőanyag vagy folyékony rakomány állandó tárolására szolgálnak, és amelyeket más hatékony szivattyúzóberendezésekkel láttak el. Hatékony berendezéseket kell kialakítani a szigetelt rakterek vízmentesítésére is.

2.2. Amennyiben megfelelően csatlakoznak a fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez, az egészségügyi, ballaszt- és általános rendeltetésű szivattyúk is megfelelnek független hajtású gépi fenékvízszivattyúnak.

2.3. A tüzelőanyag-tartályokban vagy azok alatt, illetve a kazántérben vagy a géptérben - ideértve azokat a tereket is, ahol az olajülepítő tartályok vagy a tüzelőanyag-szivattyúzó egységek találhatók - az alkalmazott fenékvíz-csővezetéket acélból vagy más alkalmas anyagból kell elkészíteni.

2.4. A fenékvíz- és ballasztvíz-szivattyúzó rendszereket úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák, hogy a tengerből és a ballasztvíztartályokból a víz a rakomány- vagy géptérbe, illetve egyik térből a másikba jusson. Meg kell akadályozni, hogy a fenékvíz- és ballasztvíz-csatlakozással ellátott magastartályt véletlenül tengervíz árassza el, illetve hogy a fenékvízszivattyú kiürítse, amikor vízballasztot tartalmaz.

2.5. Az összes, a fenékvíz-szivattyúzó rendszerrel kapcsolatban álló elosztószekrényt és kézi vezérlésű szelepet úgy kell elhelyezni, hogy azok rendes körülmények között hozzáférhetőek legyenek.

2.6. A válaszfalfedélzeten elhelyezkedő zárt rakományterek vízelvezetését meg kell oldani.

2.6.1. Ahol a válaszfalfedélzetig tartó szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle víz alá merül, ha a hajó 5°-nál jobban megdől, az adott esetnek megfelelően az 1. szakasz II-1/B-2/15. szabálya vagy a SOLAS-egyezmény II-1. szabálya követelményeinek megfelelően kellő számú és méretű fedélzeti vízlefolyó-kivágással kell megoldani a vízelvezetést, amelyek közvetlenül kivezetik a vizet a hajóról.

2.6.2. Ahol a szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle 5°-os vagy annál kisebb szögű dőlés esetén víz alá merül, a válaszfalfedélzet zárt rakodótereinek vízelvezetését úgy kell megoldani, hogy a víz olyan megfelelő térfogatú térbe/terekbe folyjon, amelyek a magas vízszintet kimutató jelzőrendszerrel rendelkeznek, és megfelelő berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek közvetlenül elvezetik a vizet a hajóból. Emellett biztosítani kell, hogy: 1. a fedélzeti vízlefolyó kivágások száma, mérete és elhelyezése megakadályozza, hogy túl sok szabad víz gyűljön össze; 2. az e II-1/C/35-1. szabályban előírt szivattyúzóberendezésekkel kapcsolatban figyelembe veszik a beépített, nyomás alatt álló vízpermettel oltó tűzoltó rendszerekre vonatkozó követelményeket; 3. a benzinnel vagy egyéb veszélyes anyaggal szennyezett vizet ne a gépterekbe vagy tűzveszélyes terekbe vezessék; és 4. ott, ahol a zárt rakománytereket szén-dioxiddal működő tűzoltórendszer védi, a fedélzeti vízlefolyó kivágásokat olyan berendezésekkel szerelik fel, amelyek megakadályozzák az oltóanyag elszivárgását.

2.6.3. A zárt ro-ro rakterek és különleges kategóriájú terek elvezetésére vonatkozó rendelkezéseknek meg kell felelniük a II-2/G/20. szabály 6.1.4. és 6.1.5. albekezdésének is.

2.6.3a. Amennyiben az utastér és a személyzeti lakóhelyiségek vízpermetező berendezéssel és tűzcsapokkal vannak felszerelve, azokban megfelelő számú vízlefolyó kivágást kell elhelyezni, amelyek be tudják fogadni a helyiségekben lévő sugárcsövekkel és a két szórófejes tűzoltó tömlővel történő tűzoltásból származó vizet. A vízlefolyó kivágásokat a legalkalmasabb helyen, például a sarkokban kell elhelyezni.

3.1. A 2.1. bekezdésben előírt fenékvízszivattyú-rendszernek a sérülés után minden gyakorlatilag elképzelhető körülmény között működőképesnek kell lennie akkor is, ha a hajó megdőlt. Ezért általában a helyiségek mindkét oldalán szívócsöveket kell felszerelni a hajó végén elhelyezkedő szűk terek kivételével, ahol egy szívócső is elegendő. A szokatlan formájú terekben további szívócsövek beszerelését írhatják elő. A berendezést úgy kell kialakítani, hogy a térbe jutó víz lefolyjon a szívócsövekig.

3.2. A fenékvízcsőhöz legalább három hajtott szivattyút kell csatlakoztatni, amelyek közül az egyiket hajthatja a hajó hajtóműve. Ha a fenékvízszivattyú számértéke 30 vagy nagyobb, be kell szerelni további független hajtott szivattyút.

A fenékvízszivattyú számértékét a következőképpen kell kiszámítani:

ahol:

L

=

a hajó hossza (méterben) a SOLAS II-1/2. szabály meghatározása szerint;

M

=

a géptér SOLAS II-1/2. szabály szerint (köbméterben) meghatározott térfogatának a válaszfalfedélzet alatti részének és a belső fenék felett és a géptér előtt vagy mögött elhelyezkedő állandó olajtartályok térfogatának az összege;

P

=

a válaszfalfedélzet alatti, az utasok és a személyzet elszállásolására és használatára fenntartott utas- és a személyzeti terek teljes térfogata (köbméterben), a csomagok tárolására használt helyiségek, a tárolóhelységek és az élelmiszerraktárak kivételével;

V

=

a hajó válaszfalfedélzet alatti teljes térfogata (köbméter);

P1

=

KN,

ahol:

N

=

az utas azon száma, amelyre a hajót hitelesíttetni szeretnék; és

K

=

0,056L

Ha azonban a KN értéke nagyobb, mint a P értéknek és a válaszfalfedélzet feletti tényleges utasterek teljes térfogatának összege, akkor a P1 értéke az említett összeg vagy a KN kétharmada lesz (amelyik nagyobb).

3.3. A gépi vezérlésű fenékvízszivattyúkat külön vízmentes terekben kell elhelyezni, és úgy kell kialakítani vagy felszerelni azokat, hogy ugyanazon sérülés során a vízmentes tereket ne egyszerre árassza el a víz. Amennyiben a főüzemi hajtóművek, a segédgépek és a kazánok két vagy több vízmentes térben helyezkednek el, akkor ezekben a terekben a fenékvíz eltávolítására szolgáló szivattyúk a lehető legtávolabbra kerüljenek egymástól.

3.4. Az L = 91,5 méter hosszúságú vagy annál hosszabb hajók esetében, vagy ha a fenékvízszivattyúnak a 3.2. bekezdés szerint számított számértéke 30 vagy több, biztosítani kell, hogy minden olyan elárasztási körülmény mellett, amelyet a hajónak ki kell állnia, rendelkezésre álljon legalább egy gépi vezérlésű fenékvízszivattyú, továbbá a módosított SOLAS-egyezmény II-I. fejezete B-B-4. részének megfelelően kialakított hajók esetében minden olyan elárasztási körülmény mellett, amely a SOLAS-egyezmény II-1. fejezetének 8. szabálya szerinti kisebb károkból eredhet, a következőket kell biztosítani:

1. az előírt fenékvízszivattyúk egyikének olyan megbízható búvárszivattyúnak kell lennie, amely áramforrása a válaszfalfedélzet felett található; vagy

2. a fenékvízszivattyúkat és azok áramforrásait úgy kell elosztani a hajó teljes hosszán, hogy legalább egy szivattyú sértetlen térben legyen.

3.5. A kizárólag az orr- és fartereket ellátó kiegészítő szivattyúk kivételével, minden fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy az összes olyan térből el tudja távolítani a vizet, amelyet a 2.1. bekezdés alapján vízmentesíteni kell.

3.6. Minden gépi vezérlésű fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy legalább 2 m/s sebességgel szivattyúzza ki a vizet a főfenékvízcsövön keresztül. A géptérben elhelyezett különálló gépi vezérlésű fenékvízszivattyúknak közvetlenül kell kiszivattyúzniuk a vizet ezekből a terekből, de egy térben kettőnél több szívócsőre nincs szükség. Ahol kettő vagy annál több szívócsövet szerelnek be, a hajó mindkét oldalán kell lennie legalább egy szívócsőnek. A közvetlen szívócsöveket a rendeltetésüknek megfelelően kell elhelyezni, a géptérben lévők szívócsövek átmérője pedig legalább akkora legyen, mint a főfenékvízcső átmérője.

3.7.1. A 3.6. bekezdésben előírt közvetlen fenékvízszívó csövek mellett egy vészhelyzetben működő, visszacsapó szeleppel ellátott fenékvízszívó csövet is fel kell szerelni, amely a legnagyobb független gépi hajtású szivattyútól a géptér vízelvezető szintjéig vezet; a szívócső átmérője megegyezik az alkalmazott szivattyú főbemenetének átmérőjével.

3.7.3. A tengervíz bemeneti nyílásainak és a közvetlen szívócsövek szelepeinek szeleporsóit jóval a géptéri padló fölé kell felvezetni.

3.8. A teljes fenékvízcsőrendszert egészen a szivattyúcsatlakozásig minden egyéb csőrendszertől függetlenül kell kialakítani.

3.9. A fő- és az elágazó fenékvízcsövek "d" átmérőjét a következő képlet szerint kell kiszámítani. A tényleges belső átmérő azonban a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott legközelebbi szabványméretre kerekíthető:

fő fenékvízszívó cső:

elágazó fenékvízszívó csövek a gyűjtőtartályok és a szívócsövek között:

ahol:

d

a belső átmérő milliméterben,

az L és B

a hajó hossza és szélessége (méterben),

L1

a tér hossza, és

D

a hajó oldalmagassága a válaszfalfedélzetig (méterben), amennyiben olyan hajó esetében, amely a válaszfalfedélzetén a hajó teljes hosszán zárt raktérrel és a 2.6.2. bekezdés követelményeinek megfelelően belső vízelvezetéssel rendelkezik, a D értéket a válaszfalfedélzet fölötti következő fedélzetig mérik. Ahol a zárt rakterek kisebb hosszúságúak, a D a hajó válaszfalfedélzetig tartó oldalmagassága plusz lh/L, ahol az l és a h a zárt rakterek összesített hossza, illetve szélessége.

3.10. Meg kell akadályozni, hogy a tereket elárassza a víz a fenékvízcső által, amennyiben a cső valamely másik térben tönkremegy, illetve más módon, összeütközés következtében vagy zátonyra futás miatt megsérül. Ezért ha a cső egy részének a hajó oldalától mért távolsága a hajó szélességének egyötödénél közelebb (a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén lévő középvonaltól derékszögben mérve), illetve az egy alagútgerincben van elhelyezve, visszacsapó szelepet kell felszerelni abban a térben, ahol a fenékvízcső található. A módosított SOLAS-egyezmény II-I. fejezete B-B-4. részének megfelelően kialakított hajók esetében a legmagasabb térfelosztási merülésvonalat kell a legnagyobb térfelosztási merülésnek tekinteni.

3.11. A fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez tartozó elosztószekrényeket, csapokat és szelepeket úgy kell kialakítani, hogy elárasztódás esetén a fenékvízszivattyúk egyike minden térben működőképes legyen; továbbá ha a hajó szélességének egyötödén meghúzott vonalon kívül található szivattyú vagy a főfenékvízcsőhöz csatlakozó egyik cső megsérül, a fenékvízrendszernek működőképesnek kell maradnia. Amennyiben csak egy közös csőrendszer köti össze a szivattyúkat, a fenékvízszívó csöveket vezérlő szelepeket úgy kell beépíteni, hogy a válaszfalfedélzet feletti helyről lehessen működtetni azokat. Ahol a főfenékvíz-szivattyúzó rendszert egy vészüzemi fenékvíz-szivattyúzó rendszer egészíti ki, annak függetlennek kell lennie a főrendszertől, és úgy kell kialakítani, hogy a szivattyú a 3.1. bekezdésben meghatározott elárasztott térben működni tudjon; ebben az esetben csak a vészüzemi rendszer működéséhez szükséges szelepeket kell a válaszfalfedélzet feletti helyről kezelni tudni.

3.12. A válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető, a 3.11. bekezdésben meghatározott összes csap és szelep kezelőszervét a működés helyén jól láthatóan meg kell jelölni, továbbá olyan jelzőrendszerrel is el kell látni, amely mutatja, hogy nyitva vagy zárva vannak-e.

II-1/C/37. szabály: Kapcsolattartás a parancsnoki híd és a géptér között

A parancsok továbbítására legalább két egymástól független berendezést kell biztosítani a parancsnoki híd és a géptér, illetve a vezérlőhelyiség között, ahonnan általában a hajócsavar tolóerejének sebességét és irányát vezérlik: ezek közül az egyik egy géptávíró, amely látható módon továbbítja a parancsokat és a visszajelzéseket mind a géptérben, mind pedig a parancsnoki hídon. Megfelelő berendezésekkel biztosítani kell a szóbeli kapcsolattartás lehetőségét a parancsnoki híd és géptér, valamint minden olyan hely között, ahonnan a hajócsavar tolóerejének sebességét és irányát szabályozni lehet.

II-1/C/38. szabály: A géptisztek riasztása

A géptisztek riasztóberendezését úgy kell kiépíteni, hogy azt a géptér vezérlőterméből vagy adott esetben a vezérlőállásból működtetni lehessen, és a géptisztek lakóterében és/vagy adott esetben a parancsnoki hídon is jól hallható legyen.

II-1/C/39. szabály: A vészüzemi berendezések elhelyezése

A vészüzemi áramforrást, tűzoltó szivattyúkat, fenékvízszivattyúkat azok kivételével, amelyek kifejezetten a kollíziós válaszfalak előtti tereket vízmentesítik, a II-2. fejezetben előírt beépített tűzoltórendszert, valamint a horgonycsörlő kivételével a többi, vészhelyzet esetén alkalmazott berendezést, amely a hajó biztonsága szempontjából alapvető fontosságú, nem lehet a kollíziós válaszfalak előtt elhelyezni.

D. RÉSZ

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

II-1/D/40. szabály: Általános

1. A villamos berendezések esetében:

1. a hajó szokványos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes segédüzemi villamos szolgáltatást a vészüzemi áramforrás igénybevétele nélkül kell biztosítani;

2. a biztonsághoz elengedhetetlen villamos berendezéseknek vészhelyzetekben különböző üzemi feltételek mellett is működőképesnek kell lenniük; és

3. biztosítani kell az utasok, a személyzet és a hajó biztonságát villamos veszély esetén.

2. A lobogó szerinti állam hatóságai meghozzák a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a villamos berendezésekre vonatkozó rész rendelkezéseinek egységes megvalósítását és alkalmazását ( 9 ).

II-1/D/41. szabály: A villamos áram és a világítás forrása

1. Azokat a C. és D. osztályú hajókat, amelyeken a hajó biztonsága szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, illetve azokat a B. osztályú hajókat, amelyeken a hajó biztonsága és hajtása szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, kettő vagy több főüzemi áramfejlesztő gépcsoporttal kell felszerelni, hogy a fent említett berendezések működtetése akkor is biztosítható legyen, ha az egyik gépcsoport meghibásodik.

2.1. A villamos főáramforrás látja el a fő villamos világítási rendszert, amely a hajó azon részeit világítja meg, amely az utasok vagy a személyzet számára megközelíthető, és amelyet azok használnak.

2.2. A fő villamos világítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a főüzemi áramforrást, az adott esetben hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a főkapcsolótáblát és a fő világítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén a II-1/D/42. szabályban előírt vészvilágítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

2.3. A vészvilágítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a vészüzemi áramforrást, adott esetben a hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a vészüzemi kapcsolótáblát és a vészvilágítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén az ebben a II-1/D/41. szabályban előírt fő villamos világítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

3. A főkapcsolótáblát az egyik fő áramfejlesztő gépcsoporttól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy - amennyire kivitelezhető - a szokásos villamos energiaellátást csak az a tűz vagy sérülés akadályozhassa, amely az áramfejlesztő gépcsoportot és a kapcsolótáblát magában foglaló terekben alakult ki.

6. Olyan kiegészítő megvilágítást kell kialakítani minden helységben, amely egyértelműen mutatja a kijáratot, lehetővé téve az utasok számára az ajtók megtalálását. Amennyiben a kabin rendes világításának áramellátása megszűnik, a kiegészítő világításnak automatikusan be kell kapcsolnia és legalább 30 percig üzemelnie kell, akár vészüzemi, akár saját áramforrásból.

II-1/D/42. szabály: A vészüzemi áramforrás

1. Minden hajót fel kell szerelni egy vészüzemi áramforrással és vészüzemi kapcsolótáblával, amely egy olyan jól hozzáférhető helyen van elhelyezve a válaszfalfedélzet felett, amely nem határos A. kategóriájú géptérrel vagy azokkal a terekkel, amelyekben a főüzemi áramforrást vagy a főkapcsolótáblát helyezték el.

1a. Az 1. bekezdés követelményeinek nem kell megfelelni, amennyiben a hajót két teljesen különálló, legalább egy vízmentes, tűzálló részleggel és két válaszfallal vagy olyan alternatív építménnyel elkülönített géptérrel tervezték, amely azonos szintű biztonságot garantál, és amennyiben valamennyi géptér saját generátorral és hozzá tartozó kapcsolótáblával rendelkezik.

2. Az 1. bekezdésben előírt vészüzemi áramforrás:

1. alkalmas arra, hogy a következő időtartamon át működjön: B. osztályú hajók esetében 12 órán át; C. osztályú hajók esetében 6 órán át; D. osztályú hajók esetében 3 órán át;

2. különösen alkalmas arra, hogy egyidejűleg ellássa a következő szolgáltatások fogyasztóit a hajóosztályonként fent megadott időtartamoknak megfelelően: a) egy önálló, gépi vezérlésű fenékvízszivattyút és az egyik tűzoltó szivattyút; b) a vészvilágítást: 1. minden gyülekezési vagy beszállóhelyen, és a hajóoldalak mentén, a III/5. szabály 3. bekezdésének előírásai szerint; 2. a gyülekezési vagy beszállóhelyekhez vezető folyosóknál, lépcsőknél vagy kijáratoknál; 3. a gépterekben és azon a helyen, ahová a vészüzemi generátort telepítették; 4. a vezérlőállásokon, ahol a rádió és a fő navigációs berendezések találhatók; 5. a II-2/D/13. szabály 3.2.5.1. albekezdésében előírt helyeken; 6. a tűzvédelmi felszerelések tárolóhelyein; 7. az a) pontban meghatározott önálló, gépivezérlésű fenékvízszivattyúnál és az egyik tűzoltó szivattyúnál, valamint motorjainak indító helyén; c) a hajó navigációs lámpáit; d) 1. minden hírközlő berendezést; 2. az általános riasztóberendezést; 3. a tűzjelző rendszert; és 4. minden olyan riasztóberendezést, amelyre vészhelyzet esetén szükség van, amennyiben azok a hajó fő áramfejlesztő gépcsoportjától kapják a villamos energiát; e) adott esetben a hajó vízpermettel oltó szivattyúját, amennyiben villamos árammal működik; és f) a hajó nappali jelzőfényeit, amennyiben azokat a hajó központi áramforrásáról működtetik;

3. fél órán át képes működtetni a gépi vezérlésű vízmentes ajtókat a hozzájuk tartozó vezérlőberendezéssel, jelző és riasztó áramkörökkel együtt.

3. A vészüzemi áramforrás lehet egy akkumulátor, amely újratöltés vagy túlzott mértékű feszültségveszteség nélkül megfelel a 2. bekezdés követelményeinek, vagy pedig egy generátor, amely megfelel a 2. bekezdés követelményeinek, és amelyet egy független, legalább 43 °C lobbanáspontú tüzelőanyaggal hajtott belsőégésű motor működtet, amelyet automatikus indítószerkezettel, továbbá a 4. bekezdésnek megfelelően átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrással láttak el.

3.4. Amennyiben villamos energia szükséges a hajtás helyreállításához, annak teljesítményének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy mozgásképtelen állapotból az áramforrás kiesését követő 30 percen belül - adott esetben egyéb gépekkel együtt - helyreállítsa a hajó hajtását.

4. A 3. bekezdésben előírt átmeneti vészüzemi áramforrás egy akkumulátorból áll, amely a vészhelyzetben való felhasználásra alkalmas helyen van elhelyezve, és újratöltés vagy mértékű feszültségveszteség nélkül fél órán át működtetni tudja a következőket:

a) e II-1/D/42. szabály 2.2. b) 2.2. c) bekezdésében előírt szolgáltatások;

b) az 1. szakasz II-1/B-2/13. szabálya 7.2. és 7.3. albekezdésében vagy a SOLAS-egyezmény II-1 fejezetének 13.7.3.3. szabálya által előírt vízmentes ajtók, de nem szükségszerűen egyidejűleg, hacsak nem áll rendelkezésre egy különálló ideiglenesen tárolt áramforrás; és

c) az 1. szakasz II-1/B-2/13. szabályának 7.2. albekezdésében vagy a SOLAS-egyezmény II-1. fejezetének 13.7.2. szabályában előírt vezérlő, jelző és riasztó áramkörök.

5.1. A vészüzemi kapcsolótáblát úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legközelebb legyen az vészüzemi áramforráshoz.

6. A vészüzemi áramforrást úgy kell kialakítani, hogy hatékonyan működjön akkor is, ha a hajó dőlésszöge 22,5°, vagy ha a hajó hosszirányú billenése az egyenes úszáshelyzethez viszonyítva 10° A vészüzemi áramfejlesztő gépcsoportoknak automatikusan beindíthatóknak kell lenniük bármilyen hideg körülmények között, ami a hajó üzemeltetése során előfordulhat.

II-1/D/42-1. szabály: Kiegészítő vészvilágítás a ro-ro hajók számára

1. A II-1/D/42. szabály 2.2. b) albekezdésben előírt vészvilágítás mellett minden ro-ro raktérrel vagy speciális kategóriájú terekkel rendelkező hajón:

1. minden utasteret és folyosót el kell látni olyan kiegészítő villanyvilágítással, amely legalább három órán át működik, a hajó bármely dőlésszöge esetén akkor, ha minden más áramforrás meghibásodik. A megvilágítást úgy kell felszerelni, hogy a menekülési útvonalak jól láthatók legyenek. A kiegészítő világítás áramforrásául olyan akkumulátoroknak kell szolgálniuk, amelyek a világítóegységekben vannak elhelyezve, és - amennyiben kivitelezhető - folyamatosan töltődnek a vészkapcsolótábláról. A lobogó szerinti állam hatóságai más, legalább ennyire hatékony megvilágítási rendszert is elfogadhatnak. A kiegészítő megvilágítást úgy kell kialakítani, hogy a lámpa meghibásodása azonnal látható legyen. Az akkumulátorokat bizonyos időközönként ki kell cserélni, figyelembe véve az üzemi környezet által meghatározott élettartamukat; és

2. a személyzeti lakótér minden folyosóját, pihenőtereit és minden használatban lévő munkaterületet egy hordozható, újratölthető akkumulátorral működő lámpával kell felszerelni, kivéve, ha az 1. bekezdésben előírt kiegészítő vészvilágítás fel van szerelve.

II-1/D/44. szabály: A vészüzemi áramforrások indítószerkezetei

1. A vészüzemi áramforrásoknak beindíthatóknak kell lenniük hideg állapotban, 0 °C hőmérséklet mellett. Ha ez nem kivitelezhető, vagy ha valószínű, hogy alacsonyabb hőmérséklet lesz tapasztalható, a hatóságok számára elfogadható módon gondoskodni kell egy üzemkész fűtőberendezésről mely biztosítja, hogy az áramforrások beindíthatók legyenek.

2. Biztosítani kell, hogy a tárolt energia forrását az automatikus indítórendszer ne tudja kritikus mértékben lemeríteni, kivéve, ha egy második független indításti mód is biztosított. Emellett biztosítani kell egy második energiaforrást, amely 30 percen belül további három indítást tesz lehetővé, kivéve, ha bizonytható, hogy a kézi indítás hatékony.

3. A tárolt energiát mindig a következők szerint kell biztosítani:

1. az elektromos és hidraulikus indítórendszereket a vészüzemi kapcsolótábláról kell üzemeltetni;

2. a sűrített levegős indítórendszer üzemeltethető egy megfelelő visszacsapó szelepen keresztül a fő vagy kiegészítő sűrítettlevegő-tartályokról vagy egy vészüzemi légkompresszorról, amely - ha a villamos meghajtású - a vészüzemi kapcsolótábláról van ellátva;

3. valamennyi indító-, töltő- és energiatároló berendezést a vészüzemi generátor terében kell elhelyezni; ezek az eszközök nem használhatók fel semmilyen más célra, mint a vészüzemi áramforrás működtetése. Ez nem zárja ki a vészüzemi áramforrás sűrítettlevegő-tartályának ellátását a fő vagy kiegészítő sűrített levegős rendszerről olyan visszavezető szelepen keresztül, amely a vészüzemi generátor terében van elhelyezve.

4.1. Ha az automatikus indítás nem követelmény, megengedett a kézi indítás például kézikarra, tehetetlenségi indítással, kézi feltöltésű hidraulikus akkumulátorokkal vagy hajtópatronok, amennyiben ezek hatékonysága bizonyítható.

4.2. Ha a kézi indítás nem kivitelezhető, akkor a 2. és a 3. bekezdés követelményeit be kell tartani, azzal a kivétellel, hogy az indítás kezdeményezhető kézileg.

II-1/D/45. szabály: Óvintézkedések áramütés, tűz és egyéb villamos eredetű veszély megelőzésére

1.1. A villamos gépek vagy berendezések szabadon álló fémrészeit, amelyek nem lehetnek feszültség alatt, de meghibásodás esetén feszültség alá kerülhetnek, földelni kell, kivéve, ha a gépeket vagy berendezéseket:

1. 50 V-nál kisebb feszültségű egyenárammal, vagy a vezetők között mért 50 V négyzetes középértékű egyenárammal látják el; az autotranszformátor e feszültségnek az elérésére nem használható fel; vagy

2. a mindössze egy fogyasztót ellátó biztonsági szigetelő transzformátor által előállított, 250 V-ot meg nem haladó feszültségű árammal látják el; vagy

3. a kettős szigetelés elvének megfelelően építik.

1.3. Minden villamos készüléket úgy kell kivitelezni és felszerelni, hogy megfelelő kezelés és érintés esetén ne okozzon sérülést.

2. A kapcsolótáblák oldalait és hátsó részét, és ahol szükséges, az elejét is megfelelő védelemmel kell ellátni. A szabadon álló, feszültség alatt lévő részek, amelyek földelt feszültsége meghaladja az 1.1 bekezdésben meghatározott feszültséget, nem kerülhet a kapcsolótábla elülső oldalára. Ahol szükséges, a kapcsolótábla elülső és hátsó oldalát nem vezető szőnyeggel vagy padlóráccsal látják el.

4.2. A nem földelt ellátórendszerekben olyan berendezést kell felszerelni, amely figyeli a földelési szintet, és hallható vagy látható jelzést ad, ha a szigetelés értékei szokatlanul alacsonyak.

5.1. A fém páncélburkolatoknak és a kábelek védőburkolatának villamosan folyamatosnak és földeltnek kell lennie.

5.2. Minden villamos kábelnek és a készülékeken kívül található vezetéknek nehezen éghető anyagból kell készülnie, s úgy kell felszerelni azokat, hogy az ne rontsa ezt a tulajdonságukat. Amennyiben különös alkalmazási célok elérése érdekében szükséges, a lobogó szerinti állam hatóságai olyan különleges kábelek, pl. nagyfrekvenciás kábelek felhasználását engedélyezhetik, amelyek nem felelnek meg a fenti előírásoknak.

5.3. A főüzemi, illetve a vészüzemi áramellátást, a világítást, a belső kapcsolattartást vagy jelzéseket ellátó kábeleket és vezetékeket, amennyire kivitelezhető, a konyhán, mosodákon, A. kategóriájú géptereken és azok aknáin, vagy más rendkívül tűzveszélyes területen kívül kell elvezetni. A felszerelt vészjelzők és a hangosbeszélő rendszerek kábeleit a lobogó szerinti állam hatóságai hagyják jóvá, figyelembe véve az IMO MSC/Circ.808. körlevélben megfogalmazott ajánlásokat. A tűzoltó szivattyúkat a vészüzemi kapcsolótáblával összekötő kábeleket úgy kell kialakítani, hogy tűzállóak legyenek, amennyiben azok fokozottan tűzveszélyes tereken haladnak keresztül. Ahol kivitelezhető, ezeket a kábeleket úgy kell fektetni, hogy ne váljanak üzemképtelenné, ha a válaszfalak a szomszédos térben keletkezett tűz miatt felhevülnek.

5.5. A kábeleket és vezetékeket úgy kell felszerelni és rögzíteni, hogy elkerüljék a súrlódási vagy egyéb károsodást.

5.6. A vezetők végződéseit és csatlakozásait úgy kell kivitelezni, hogy az eredeti villamos, mechanikai, lángkésleltetési és, ahol szükséges, tűzálló tulajdonságaik megmaradjanak.

6.1. Minden különálló áramkört rövidzárlat és túlterhelés elleni védelemmel kell ellátni, kivéve a II-1/C/29. és II-1/C/30. szabályban engedélyezett eseteket.

7. A világítási szerelvényeket úgy kell elhelyezni, hogy megakadályozzák a hőmérséklet-emelkedést, ami károsítaná a kábeleket és vezetékeket, valamint hogy a környező anyagok ne melegedjenek fel túlzott mértékben.

9.1. Az akkumulátorokat megfelelő helyiségben kell elhelyezni, az elsődlegesen az elhelyezésükre szolgáló tereket pedig annak megfelelően kell kialakítani és hatékonyan kell szellőztetni.

9.2. Ezekben a helyiségekben nem engedélyezett olyan villamos vagy egyéb berendezések alkalmazása, amelyek a tűzveszélyes gőzök meggyulladásához vezethetnek.

10. Nem szabad elektromos készülékeket olyan terekben elhelyezni, ahol gyúlékony keverékek felgyülemlésére lehet számítani, így az elsődlegesen az akkumulátorok elhelyezésére használt részlegekben, a festék-, illetve acetilén-tárolókban és hasonló rendeltetésű helységekben, azon esetek kivételével, amikor a hatóságok meggyőződtek arról, hogy a készülékek:

1. alapvető fontossággal bírnak az üzemeltetés szempontjából;

2. jellegükből kifolyólag nem lobbantják be a kérdéses keverékeket;

3. megfelelnek a helység adottságainak; és

4. megfelelő tanúsítvánnyal rendelkeznek a környezetükben várhatóan jelen lévő poros, gőzös és gázos közegben való biztonságos működésről.

12. Az áramelosztó rendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyik függőleges főzónában keletkező tűz az A. rész II-2/A/3. szabályának 32. bekezdésében meghatározottak szerint ne akadályozza a másik függőleges zónában a fontos berendezések biztonságát. Ezen előírás akkor teljesül, ha az ezeken a zónákon áthaladó fő- és vészüzemi villamos vezetékeket mind vízszintesen, mind függőlegesen a lehető legtávolabb vezetik egymástól.

E. RÉSZ

AZ IDŐSZAKOSAN FELÜGYELET NÉLKÜL HAGYOTT GÉPTEREKKEL RENDELKEZŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ KIEGÉSZÍTŐ KÖVETELMÉNYEK

II-1/E/46. szabály: Általános

1. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a hajó biztonsága minden hajózási körülmény esetén, beleértve a manőverezést is, megegyezzen azoknak a hajóknak a biztonságával, amelyek gépterében állandó kezelőszemélyzet van.

2. Megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a berendezések megbízhatóan működjenek, és hogy kielégítő rendelkezések biztosítsák a rendszeres ellenőrzést és a tervszerű próbákat, amelyek a folyamatos megbízható működést szavatolják.

3. Minden hajón okmányokkal kell igazolni azt, hogy az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel is megfelelően működik.

II-1/E/47. szabály: Tűzvédelmi intézkedések

1. Megfelelő berendezéseket kell kialakítani, amelyek időben érzékelik és jelzik a tüzet:

1. a kazántáplevegő vezeték burkolatában és kilépőnyílásaiban (felszálló vezetékek); és

2. a hajót hajtó gépek öblítőlevegő részeiben, hacsak ezt az adott esetben nem találják szükségtelennek.

2. A 2250 kW vagy annál nagyobb teljesítményű, illetve a 300 mm-esnél nagyobb furatú belsőégésű motorokat el kell látni forgattyúházolajköd-érzékelőkkel vagy csapágyhőmérséklet-ellenőrző berendezéssel, illetve hasonló készülékkel.

II-1/E/48. szabály: Elárasztás elleni védelem

1. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekben a fenékvízkutakat úgy kell elhelyezni és figyelni, hogy a szokásos úszáshelyzet és dőlési szög mellett a folyadékok felgyülemlése jól érzékelhető legyen, a fenékvízkutak pedig kellően nagyok, hogy könnyen befogadják a felügyelet nélküli időszakokban átlagos körülmények között összegyűlt mennyiséget.

2. Ahol a fenékvízszivattyúk automatikusan beindíthatók, megfelelő berendezéssel jelezni kell, ha a folyadék beáramlása nagyobb, mint a szivattyú kapacitása, vagy ha a szivattyú gyakrabban üzemel, mint az általában várható. Ezekben az esetekben kisebb fenékvízkutak alkalmazását kell engedélyezni a kritikus időszakok áthidalására. Ahol automatikusan vezérelt fenékvízszivattyúk működnek, különös figyelmet kell fordítani az olajszennyeződés megelőzését szolgáló követelményekre.

3. A tengervíz-beömlőnyílásokat, a merülésvonal alatti lefolyókat vagy egy injektoros fenékvíz-elvezető rendszert kiszolgáló szelep vezérlőberendezését úgy kell elhelyezni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az eléréséhez és működtetéséhez, amennyiben a víz beáramlik a térbe. Amennyiben a teljes terhelés alatt álló hajón ez a helyiség teljesen elárasztódhat, a vezérlőberendezéseket e szint fölött kell elhelyezni.

II-1/E/49. szabály: A hajót hajtó gépek vezérlése a parancsnoki hídról

1. A hajócsavar tolóereje irányának, sebességének és amennyiben alkalmazható, a hajócsavarszárnyak állásának minden hajózási körülmény között teljes mértékben vezérelhetőnek kell lennie a parancsnoki hídról, beleértve a manőverezést is.

1.1. A független hajócsavarok távvezérlését és minden ezzel összefüggő folyamatot egy külön vezérlőberendezés végzi valamennyi kiszolgálóberendezés automatikus működtetésével - beleértve adott esetben a hajtóművek túlterhelésének megakadályozását is.

1.2. A főgépeket a parancsnoki hídon elhelyezett vészleállító berendezéssel kell ellátni, amely független a parancsnoki híd távvezérlő rendszerétől.

2. A parancsnoki hídról a hajót hajtó gépeknek adott utasításokat jelezni kell a főgépek vezérlőtermében vagy a gép vezérlőállásában.

3. A hajót hajtó gépek távvezérlésére egy időben csak egy helyről legyen mód; ezeken a helyeken megengedettek az egymással összekapcsolt vezérlőállások. Minden helyen fel kell szerelni egy kijelzőt, amely mutatja, hogy melyik vezérlőhelyről irányítják a hajtóművet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átadása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyiségében engedélyezett. Ez a rendszer olyan berendezéseket is magában foglal, amelyek meggátolják, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést egyik helyről a másikra adják át.

4. A hajó biztonságos működéséhez elengedhetetlen gépek helyi vezérlése szükséges még akkor is, ha az automatikus vagy távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik.

5. Az automatikus távvezérlő rendszert úgy kell kialakítani, hogy meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. Amennyiben kivitelezhető, a hajócsavar tolóerejének előre beállított sebessége és iránya ne változzon a helyi vezérlés működése alatt.

6. A parancsnoki hídon jelzőműszereket kell elhelyezni, amelyek:

1. nem állítható szárnyú hajócsavar esetén mutatják a hajócsavar sebességét és forgásirányát; vagy

2. mutatják a hajócsavar sebességét és a szárnyak emelkedését állítható szárnyú hajócsavar esetén.

7. Az egymást követő sikertelen önindítások számát korlátozni kell annak érdekében, hogy elegendő indítólevegő-nyomást biztosítsanak. Egy jelzőkészüléket kell beépíteni, amely figyelmeztet az indítólevegő alacsony nyomására, s jelzi, hogy a hajtómű még beindítható.

II-1/E/50. szabály: Kommunikáció

A szóbeli kommunikáció megbízható berendezéseit kell kialakítani a főgépek vezérlőterme vagy a főgép vezérlőállása, a parancsnoki híd és a géptisztek lakótere között.

II-1/E/51. szabály: Riasztórendszer

1. A riasztórendszer jelzést ad minden figyelmet igénylő hibáról, és:

1. hallható figyelmeztető jelet ad a hajtómű vezérlőhelyiségében vagy a hajtómű vezérlőállásában, és a megfelelő helyen láthatóan is jelez minden riasztást;

2. egy választókapcsoló segítségével kapcsolatot tart a géptisztek közös helyiségeivel és az összes géptiszt kabinjával úgy, hogy legalább egy helyiséggel biztosított legyen a kapcsolat. Egyéb egyenértékű helyettesítő megoldások is engedélyezhetők;

3. minden olyan esetben egy hallható és látható jelzést hoz működésbe a parancsnoki hídon, amikor az ügyeletes tiszt beavatkozására vagy figyelmére van szükség;

4. amennyire kivitelezhető, önellenőrző re tervezik meg; és

5. működésbe hozza a II-1/C/38. szabályban előírt, a géptiszteket riasztó berendezést, ha meghatározott időn belül helyben nem figyeltek fel a riasztásra.

2.1. Biztosítani kell a riasztórendszer folyamatos áramellátását, s úgy kell kialakítani, hogy egy automata váltókapcsolóval rendelkezzen, amely átvált a tartalék áramforrásra, amennyiben a rendes áramellátás megszűnik.

2.2. A riasztórendszer rendes áramellátásának hibáját egy riasztó jelzi.

3.1. A riasztórendszernek egy időben több hiba jelzésére is képesnek kell lennie, az egyik riasztás fogadása pedig nem akadályozhatja a többi riasztás jelzését.

3.2. A riasztások fogadását az 1. bekezdésben meghatározott állásokban és azon helyeken is, ahol a riasztás történt, jelezni kell. A riasztás addig tart, amíg azt nem fogadják, a riasztás látható jelzései pedig addig maradnak működésben, amíg a hibát ki nem javították. Ekkor a riasztóberendezés automatikusan önműködően visszaáll a rendes működési állapotba.

II-1/E/52. szabály: Biztonsági rendszerek

Olyan biztonsági rendszert kell létrehozni, amely biztosítja, hogy a gépek vagy a kazán üzemének közvetlen veszélyt jelentő zavara esetén a berendezés adott része automatikusan leáll, a riasztás pedig bekapcsolódik. A főgépek automatikus leállítása csak azokban az esetekben engedélyezett, amelyek komoly sérüléshez, teljes üzemképtelenséghez vagy robbanáshoz vezethetnek. Ahol a főgépek leállítását érvényteleníteni képes berendezéseket szereltek fel, azokat úgy kell kialakítani, hogy kiküszöböljék a nem szándékolt működtetést. Láthatóan jelezni kell, ha az érvénytelenítés aktiválva van. A gépek önműködő leállító- és lassítóberendezéseit el kell különíteni a riasztóberendezésektől.

II-1/E/53. szabály: A gépekre, a kazánra és a villamos berendezésekre vonatkozó különleges követelmények

2. A főüzemi áramforrásnak meg kell felelnie a következő követelményeknek:

2.1. amennyiben a villamos áramellátást általában egy generátor tudja biztosítani, megfelelő terheléscsökkentő berendezéseket kell felszerelni annak érdekében, hogy biztosítsák a hajó hajtása, a kormányzás és a hajó biztonsága szempontjából szükséges berendezések ellátásának zavartalanságát. Abban az esetben, ha a működő generátor leáll, megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy egy megfelelő teljesítményű tartalékgenerátor automatikusan beinduljon és a főkapcsolótáblára kapcsolódjon, s ellássa a főgépeket és a kormányzást, valamint gondoskodjon a hajó biztonságáról azzal, hogy automatikusan beindítja a szükséges segédberendezéseket, adott esetben lépcsőzetesen;

2.2. amennyiben a villamos energiaellátást egynél több generátor egyidejű, egymással párhuzamos működése biztosítja, akkor pl. a terhelés csökkentésével gondoskodni kell arról, hogy az egyik áramfejlesztő gépcsoport leállása esetén a fennmaradó gépcsoportok túlterhelés nélkül működjenek, biztosítva ezzel a hajó hajtását, a kormányzást és a hajó biztonságát.

3. Amennyiben a hajó hajtásához nélkülözhetetlen egyéb segédüzemi berendezések működéséhez tartalék (készenléti) gépekre van szükség, automatikus váltóberendezéseket kell felszerelni.

4. Automatikus vezérlő- és riasztóberendezés

4.1. A vezérlőrendszert úgy kell kialakítani, hogy a főgép és segédüzemi berendezéseinek működéséhez szükséges szolgáltatásokat a szükséges automatikus berendezések biztosítsák.

4.2. Az automatikus átváltáskor figyelmeztető jelzést kell adni.

4.3. Egy, a II-1/E/51. szabálynak megfelelő, az összes, nyomással, hőmérséklettel, folyadékszinttel és egyéb lényeges paramétert figyelő riasztórendszert kell felszerelni.

4.4. Egy központi vezérlőállást kell kialakítani a szükséges riasztópanelekkel és a riasztásokat jelző műszerekkel.

5. Amennyiben a főgép szempontjából alapvető belsőégésű motorok sűrített levegővel indulnak, az indítólevegő előírt nyomásszintjének biztosítására megfelelő berendezéseket kell biztosítani.

II-1/E/54. szabály: Különleges megfontolások

A lobogó szerinti állam hatóságainak meg kell vizsgálniuk, hogy a hajók gépterei időszakosan felügyelet nélkül hagyhatók-e vagy sem, és amennyiben igen, szükség van-e a vonatkozó szabályokban megállapítottakon kívül kiegészítő követelményekre annak érdekében, hogy a szokásos módon felügyelt terek számára megfelelő biztonságot érjenek el.

G. RÉSZ

ALACSONY LOBBANÁSPONTÚ ÜZEMANYAGOT HASZNÁLÓ HAJÓK

II-1/G/57. szabály: Az alacsony lobbanáspontú üzemanyagot használó hajókra vonatkozó követelmények

A II-2/4.2.1.1. szabály szerint egyébként megengedettnél alacsonyabb lobbanáspontú gáznemű vagy folyékony tüzelőanyag használó hajóknak a SOLAS-egyezmény II-1/2.28. szabályában meghatározottak szerint meg kell felelniük az IGF-szabályzat követelményeinek.

Z. RÉSZ

A 2009/45/EK IRÁNYELV EGYEDI KÖVETELMÉNYEI

II-1/Z/100. szabály: Emelhető gépjárműfedélzetek és rámpák

Azokon a hajókon, amelyek utasszállító gépjárművek szállítására alkalmas függesztett fedélzettel vannak felszerelve, a szerkezet, a belső szerkezet kialakítása és az üzemeltetés a lobogó szerinti állam hatóságai által megszabott intézkedéseknek megfelelően történik. A szerkezet tekintetében egy elismert szervezet erre vonatkozó előírásait kell alkalmazni.

II-1/G/101. szabály: Fedélzeti korlátok

1. Azokon a külső fedélzeteken, amelyeken az utasok közlekedhetnek, és ahol nincs megfelelő magasságú habvéd, a fedélzet felett legalább 1100 mm magasságú korlátokat kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy az utasok véletlenül leessenek a fedélzetről, kialakításuk és tervezésük pedig olyan, hogy azokra nem lehet felmászni.

2. A külső fedélzeteken lévő lépcsőket és pihenőket is hasonló korlátokkal kell felszerelni.

II-1/Z/102. szabály: Felvonók

1. A személy- és teherfelvonóknak méretük, elrendezésük, az utasok száma és/vagy az áruk mennyisége tekintetében minden egyes esetben és minden berendezéstípusra vonatkozóan meg kell felelniük a lobogó szerinti állam hatóságai által megállapított követelményeknek.

2. A lobogó szerinti állam hatóságai jóváhagyják a szerelési tervrajzokat és a karbantartási utasításokat, beleértve az időszakos szemlékre vonatkozó rendelkezéseket, a használatbavétel előtt pedig ellenőrzik és jóváhagyják a berendezést.

3. A jóváhagyást követően a lobogó szerinti állam hatóságai bizonyítványt állítanak ki, amelyet a hajón kell tartani.

4. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy az időszakos szemléket egy, a hatóságok vagy egy elismert szervezet által felhatalmazott szakértő végezze el. D.

II-2. FEJEZET

TŰZVÉDELEM, TŰZÉRZÉKELÉS ÉS TŰZOLTÁS

A. RÉSZ

ÁLTALÁNOS

II-2/A/1. Szabály Hatály

3. Javítás, átépítés, változtatás és átalakítás

3.1. Minden hajónak, amelyen aa 2009/45/EK irányelv 2. cikkének zh) pontja értelmében jelentős mértékűnek nem minősülő javítást, átépítést, változtatást vagy azzal összefüggő átalakítást végeznek, továbbra is meg kell felelnie legalább azoknak a követelményeknek, amelyek korábban érvényesek voltak rájuk.

II-2/A/2. szabály: Tűzbiztonsági célkitűzések és funkcionális követelmények

1. Tűzbiztonsági célkitűzések

1.1. E fejezet tűzbiztonsági célkitűzései a következők:

1. a tűz és a robbanás megelőzése;

2. a tűz által okozott életveszély csökkentése;

3. a tűz által a hajóban, a rakományban és a környezetben bekövetkezhető kár veszélyének csökkentése;

4. a tűz és a robbanás megfékezése, ellenőrzés alatt tartása és kioltása a kialakulás helyén; és

5. megfelelő és könnyen elérhető menekülési útvonalak biztosítása az utasok és a személyzet számára.

2. Funkcionális követelmények

2.1. Az 1. bekezdésben felsorolt tűzbiztonsági célkitűzések elérése érdekében az e fejezet szabályaira a következő alapelvek a mérvadóak, és - figyelembe véve a hajók típusát és a lehetséges tűzveszélyeket - ezek valósulnak meg a szabályokban:

1. a hajó felosztása függőleges főzónákra hőszigetelő és szerkezeti határvonalakkal;

2. a lakóterek elkülönítése a hajó fennmaradó részeitől hőszigetelő és szerkezeti határvonalakkal;

3. a gyúlékony anyagok korlátozott használata;

4. a tűz érzékelése a kialakulás helyén;

5. a tűz behatárolása és eloltása a kialakulás helyén;

6. a menekülési utak védelme és a tűzhöz való hozzáférés biztosítása a tűzoltás érdekében;

7. a tűzoltó berendezések gyors elérhetősége;

8. az éghető rakománygőzök meggyulladása veszélyének minimálisra csökkentése.

3. A tűzbiztonsági célkitűzések elérése

Az 1. bekezdésben felsorolt tűzvédelmi célkitűzések elérését úgy kell biztosítani, hogy a hajók megfelelnek az e fejezetben előírt követelményeknek, illetve olyan alternatív kivitelezéssel és rendszerekkel rendelkeznek, amelyek megfelelnek az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény átdolgozott II-2. fejezete F. részének. A hajó akkor tekinthető a 2. bekezdésben felsorolt működési követelményeknek megfelelőnek, és akkor éri el az 1. bekezdésben megállapított tűzbiztonsági célkitűzéseket, amennyiben:

1. a hajó kivitelezése és felépítése megfelel az e fejezet lényeges, elfogadott követelményeinek;

2. a hajó kivitelezését és felépítését egészében felülvizsgálták és jóváhagyták az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény átdolgozott II-2. fejezet F. részének megfelelően.

3. a hajó kivitelezésének és felépítésének egy részét vagy részeit felülvizsgálták és jóváhagyták a fent említett SOLAS-egyezmény átdolgozott II-2. fejezet F. részének megfelelően, a hajó fennmaradó részei pedig megfelelnek az e fejezet lényeges elfogadott követelményeinek.

II-2/A/3. szabály: Fogalommeghatározások

1. Lakóterek azok a terek, amelyek közös helyiségként szolgálnak, ilyenek még a folyosók, a mosdók, a kabinok, az irodák, a betegellátó helyek, a mozik, a játék- és szabadidőszobák, a fodrászüzletek, az éléskamrák, amelyek nem tartalmaznak főzőeszközöket, és a hasonló helyiségek.

2. Az "A" osztályú térelválasztók azok a válaszfalak és fedélzetek, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:

1. acélból vagy egyéb ezzel egyenértékű anyagból készülnek;

2. a megfelelő módon megerősítettek;

3. engedélyezett nem éghető anyagokkal szigetelik úgy, hogy a védett oldal átlaghőmérséklete nem emelkedik 140 °C-kal a kezdeti hőmérséklet fölé, a hőmérséklet pedig egyetlen ponton sem, így a csomópontnál sem, emelkedik 180 °C-kal az eredeti hőmérséklet fölé az alábbiakban felsorolt időtartamok alatt: "A-60" osztály: 60 perc, "A-30" osztály: 30 perc, "A-15" osztály: 15 perc, "A-0" osztály: 0 perc.

4. úgy vannak megépítve, hogy az egyórás szabványos tűzállósági vizsgálat végéig ellenálljanak a füst és láng áthatolásának;

5. A lobogó szerinti állam hatóságai előírják a válaszfal vagy a fedélzet mintájának vizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó fent előírt követelményeknek a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően.

3. Az atrium egyetlen, három vagy több szabad fedélzetet felölelő függőleges főzónában helyezkedik el.

4. A "B" osztályú térelválasztók azok a válaszfalak, fedélzetek, mennyezetek vagy burkolatok, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:

1. úgy vannak megépítve, hogy a szabványos tűzállósági vizsgálat első félórájának végéig ellenálljanak a füst és láng áthatolásának;

2. úgy vannak szigetelve, hogy a védett oldal átlaghőmérséklete nem emelkedik 140 °C-kal a kezdeti hőmérséklet fölé, a hőmérséklet pedig egyetlen ponton sem, így a csomópontnál sem, emelkedik 225 °C-kal az eredeti hőmérséklet fölé az alábbiakban felsorolt időtartamok alatt: "B-15" osztály: 15 perc, "B-0" osztály: 0 perc;

3. engedélyezett nem éghető anyagokból készülnek, a "B" osztályú térelválasztó megszerkesztése és összeszerelése során felhasznált összes anyag pedig nem éghető összetevőkből készül, kivéve azokat az éghető furnérokat, amelyek abban az esetben engedélyezettek, ha megfelelnek az e fejezet egyéb követelményeinek;

4. a lobogó szerinti állam hatóságai előírják a térelválasztó mintájának vizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az megfeleljen az ellenálló képességre és a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó fent előírt követelményeknek a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően.

8. A rakterek a rakomány (ideértve a rakomány részét képező olajtartályokat) tárolására szolgáló terek és a hozzájuk tartozó aknák.

9. A központi vezérlőállás olyan vezérlőállás, ahol a következő vezérlő- és jelzőfunkciók összpontosulnak:

1. a rögzített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

2. az automatikus vízpermetező berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

3. a tűzvédelmi ajtók jelzőtáblái;

4. a tűzvédelmi ajtók zárásai;

5. a vízmentes ajtók jelzőtáblái;

6. a vízmentes ajtók zárásai;

7. szellőzők;

8. általános/tűzriasztó;

9. kapcsolattartási rendszerek, beleértve a telefonokat is; és

10. a hangosbeszélő rendszer mikrofonjai.

10. A "C" osztályú térelválasztó az engedélyezett nem éghető anyagokból készült térelválasztót jelenti. Ezeknek nem kell megfelelniük sem a füst- és lángáteresztésre, sem pedig a hőmérséklet-emelkedésre vonatkozó követelményeknek. Az éghető furnérok alkalmazása megengedett, amennyiben az megfelel az e fejezet egyéb követelményeinek.

12. A zárt ro-ro rakterek azok a ro-ro rakterek, amelyek nem azonosak sem a nyílt ro-ro rakterekkel, sem pedig az időjárás-fedélzettel.

13. A zárt járműterek azok a járműterek, amelyek nem azonosak sem a nyitott járműterekkel, sem pedig az időjárás-fedélzettel.

16. Az összefüggő "B" osztályú mennyezet és burkolat azt a "B" osztályú mennyezetet és burkolatot jelenti, amely egy "A" vagy "B" osztályú térelválasztóban végződik.

17. A folyamatosan felügyelt központi vezérlőállás az a központi vezérlőállás, amelyet a személyzet egyik felelős tagja folyamatosan felügyel.

18. Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajórádió vagy a fő navigációs berendezése vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzjelző és tűzvédelmi berendezések központja van.

20. Veszélyes áruk a Veszélyes áruk tengeri szállításának nemzetközi szabályzatában említett áruk, a SOLAS VII/1.1. szabályban meghatározottaknak megfelelően.

22. A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata a módosított MSC.98(73) határozattal elfogadott, a Tűzbiztonsági rendszerek nemzetközi szabályzatát jelenti.

23. A Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata az MSC.307(88) határozattal elfogadott és a módosított 2010. évi Tűzállósági vizsgálatok alkalmazásának nemzetközi szabályzatát jelenti.

24. A lobbanáspont az a Celsius-fokban kifejezett és jóváhagyott lobbanáspontmérővel (zárttéri lobbanáspont-meghatározás) meghatározott hőmérséklet, amelyen a termék elegendő éghető gőzt bocsát ki ahhoz, hogy meggyulladjon.

26. A helikopterfedélzet egy, a hajón található, kifejezetten erre a célra épített helikopter-leszállóhely, amely magában foglal minden, a helikopterek biztonságos üzemeltetéséhez szükséges létesítményt, tűzoltóberendezést és egyéb berendezéseket.

29. Az alacsony lángterjedés azt jelenti, hogy az ilyen megjelölésű felület megfelelően korlátozza a lángok terjedését; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzata alapján történik.

30. Géptér minden "A" kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amely hajtóműveket, kazánokat, tüzelőanyag-egységeket, gőzgépeket és belső égésű motorokat, generátorokat és főbb villamos berendezéseket, olajtöltő állomásokat, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló berendezéseket foglal magában, továbbá más hasonló tereket és a hozzájuk tartozó aknákat.

31. Az A. kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyek magukban foglalják a következőket:

1. a hajó hajtására használt belsőégésű főmotor; vagy vagy

2. a hajó hajtásán kívüli célokra alkalmazott belsőégésű motor, ha a gépcsoportban lévő gépek teljes kimenőteljesítménye legalább 375 kW; vagy

3. minden olajtüzelésű kazán vagy tüzelőanyag-egység, vagy a kazánoktól különböző olajtüzelésű berendezés, például inertgáz-generátor, hulladékégetők stb.

32. Függőleges főzónák azok a szakaszok, amelyek a hajótestet, a felépítményeket és a fedélzeti házakat az "A" osztályú térelosztókkal részekre osztják, átlagos hosszúságuk és szélességük pedig általában nem haladja meg a 40 métert.

33. Nem éghető anyag azt az anyagot jelenti, amely körülbelül 750 °C hőmérsékletre melegítve nem gyullad meg, vagy nem bocsát ki olyan mennyiségű tűzveszélyes gőzt, amely öngyulladáshoz vezetne; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően történik. Minden más anyag éghető anyagnak minősül.

34. A tüzelőanyag-egység az a berendezés, amely az olajat előkészíti az olajtüzelésű kazán ellátásához, vagy olyan berendezés, amely a felmelegített olajat előkészíti a belső égésű motorba történő szállításhoz, továbbá minden olyan olajnyomás-szivattyú, szűrő- és olajhevítő berendezés, amelyben az olajnyomás több mint 0,18 N/mm2.

35. A nyitott ro-ro rakterek olyan ro-ro rakterek, amelyek vagy mindkét végükön vagy az egyik végükön nyitottak, a megfelelő természetes szellőzés pedig a raktér teljes hosszában biztosított az oldallemezelésen vagy a fedélzeten elosztott állandó nyílásokon keresztül vagy felülről, a nyílások teljes felülete pedig a tér oldalfalai teljes felületének legalább 10 %-át teszi ki.

36. A nyitott járműterek azok a járműterek, amelyek vagy mindkét végükön, vagy az egyik végükön nyitottak, a megfelelő természetes szellőzés pedig a raktér teljes hosszában biztosított az oldallemezelésen vagy a fedélzeten elosztott állandó nyílásokon keresztül vagy felülről, a nyílások teljes felülete pedig a tér oldalfalai teljes felületének legalább 10 %-át teszi ki.

38. Az eredeti követelmények az e fejezetben meghatározott szerkezeti jellemzőket, határméreteket vagy tűzbiztonsági rendszereket jelentik.

39. Közös helyiségnek minősülnek a lakótér következő részei: a hallok, az étkezők, a társalgók vagy a hasonló állandóan leválasztott terek.

40. A korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat tartalmazó helyiségek a II-2/C/9. szabály alkalmazásában azok a helyiségek, amelyek korlátozottan tűzveszélyes bútorokkal és berendezési tárgyakkal vannak felszerelve (kabinok, közös helyiségek, irodák és más lakóterek), és amelyekben:

1. minden fiókos bútor, mint például az íróasztalok, ruhásszekrények, öltözőasztalok, irodabútorok, fiókos szekrények kizárólag engedélyezett, nem éghető anyagból készülnek, bár e tárgyak munkafelületén legfeljebb 2 mm vastagságú éghető furnér alkalmazható;

2. minden szabadon álló bútor, mint például a székek, szófák, asztalok vázszerkezete nem éghető anyagból készül;

3. a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően minden függöny vagy más függesztett textilanyag olyan minőségű, amely ellenáll a tűz terjedésének, és minősége nem rosszabb, mint a 0,8 kg/m2 tömegű gyapjúszövet minősége.

4. a padlóburkolatok alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkeznek;

5. a válaszfalak, burkolatok és mennyezetek szabad felületei alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkeznek; és

6. a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően a kárpitozott bútorok nem éghető anyagból készülnek és ellenállnak a tűz terjedésének.

7. a Tűzvizsgálati próbaeljárások szabályzatának megfelelően az ágyneműk nem éghető anyagból készülnek és ellenállnak a tűz terjedésének.

41. A ro-ro rakterek azok a terek, amelyeket általában nem osztanak fel, jelentős hosszúságúak, illetve a hajó teljes hosszában kiterjednek, és ahová a saját hajtásukat biztosító tüzelőanyaggal ellátott gépjárműveket és/vagy az árut (csomagolva vagy ömlesztve) vasúti kocsikban vagy közúti járművekben (ideértve a közúti és vasúti tartálykocsikat), pótkocsikon, konténerekben, raklapokon, szétszerelhető tartályokban vagy hasonló tárolóegységekben vagy egységeken, illetve egyéb tárolóeszközben általában vízszintes irányban be- és kirakodhatják.

42. A ro-ro személyhajó olyan személyhajót jelent, amely ro-ro rakománytérrel vagy e II-2/A/3. szabályban meghatározott speciális kategóriájú terekkel rendelkezik.

45. A kiszolgálóhelyiségek foglalják magukban a hajókonyhákat, a főzőeszközöket tartalmazó éléskamrákat, a raktárakat, a postai és pénztárhelyiségeket, a raktárakat, a nem a géptér részét képező műhelyeket, a hasonló helyiségeket és a hozzájuk tartozó aknákat.

46. A speciális kategóriájú terek azok a zárt járműterek a válaszfalfedélzet alatt vagy felett, amelyekbe vagy amelyekből a járművek be-, illetve kihajthatnak, s ahová az utasok is beléphetnek. A speciális kategóriájú terek egynél több fedélzeten is elhelyezkedhetnek, amennyiben a járművek számára szolgáló teljes szabad belmagasság nem haladja meg a 10 métert.

47. A szabványos tűzállósági vizsgálat a 2009/45/EK irányelv 2. cikkének zb) pontjában meghatározott vizsgálat.

49. A járműterek olyan rakterek, amelyek a saját hajtásukat biztosító tüzelőanyaggal ellátott gépjárművek szállítására szolgálnak.

50. Az időjárás-fedélzet az a fedélzet, amely felülről és legalább két oldalról teljesen ki van téve az időjárásnak.

53. A kabinerkély egy adott kabin utasainak kizárólagos használatára elkülönített nyitott fedélzeti tér, amely közvetlen hozzáférést biztosít az adott kabinhoz.

54. A II-2/B/9. szabály 7. bekezdésének alkalmazása céljából a tűzvédelmi csappantyú a szellőzőcsatornába szerelt olyan eszköz, amely rendes körülmények között nyitva marad lehetővé téve a csatorna szellőzését, tűz esetén azonban a tűz terjedésének megfékezése érdekében megakadályozza a csatorna szellőzését. A fenti meghatározás alkalmazásához a következő kifejezések is kapcsolódhatnak:

1. az automatikus tűzvédelmi csappantyú olyan tűzvédelmi csappantyú, amely égéstermékeknek való kitettség esetén magától bezárul;

2. a manuális tűzvédelmi csappantyú olyan tűzvédelmi csappantyú, amelyet a személyzet kézzel nyit ki vagy zár be magánál a csappantyúnál; és

3. a távvezérléssel működtetett tűzvédelmi csappantyú olyan tűzvédelmi csappantyú, amelyet a személyzet a vezérelt csappantyútól bizonyos távolságra található vezérlőberendezés segítségével zár be.

55. A II-2/B/9. szabály 7. bekezdésének végrehajtása céljából a füstelzáró csappantyú a szellőzőcsatornába szerelt olyan eszköz, amely rendes körülmények között nyitva marad, lehetővé téve a csatorna szellőzését, tűz esetén azonban a füst és a forró gázok terjedésének megfékezése érdekében megakadályozza a csatorna szellőzését. A füstelzáró csappantyúk várhatóan nem javítják a szellőzőcsatorna által áttört, tűzvédett térelválasztók tűzállóságát. A fenti meghatározás alkalmazásához a következő kifejezések is kapcsolódhatnak:

1. az automatikus füstelzáró csappantyú olyan füstelzáró csappantyú, amely füstnek és forró gázoknak való kitettség esetén magától bezárul;

2. a manuális füstelzáró csappantyú olyan füstelzáró csappantyú, amelyet a személyzet kézzel nyit ki vagy zár be magánál a csappantyúnál; és

3. a távvezérléssel működtetett füstelzáró csappantyú olyan füstelzáró csappantyú, amelyet a személyzet a vezérelt csappantyútól bizonyos távolságra található vezérlőberendezés segítségével zár be.

B. RÉSZ

TŰZ ÉS ROBBANÁS MEGELŐZÉSE

II-2/B/4. szabály: A gyulladás valószínűsége

1. A szabály célja

Az II-2/B/4. szabály célja, hogy megakadályozza az éghető anyagok vagy tűzveszélyes folyadékok gyulladását. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. biztosítani kell a tűzveszélyes folyadékok szivárgásának ellenőrzésére szolgáló eszközöket;

2. biztosítani kell a gyúlékony gőzök felgyülemlésének korlátozására szolgáló eszközöket;

3. korlátozni kell az éghető anyagok gyúlékonyságát;

4. korlátozni kell a gyújtóforrásokat; és

5. a gyújtóforrásokat el kell különíteni az éghető anyagoktól és a tűzveszélyes folyadékoktól.

2. A folyékony tüzelőanyaggal, kenőolajjal és egyéb éghető olajokkal kapcsolatos intézkedések

2.1. Korlátozások az olaj tüzelőanyagként történő felhasználására

Az olaj tüzelőanyagként történő felhasználására a következő korlátozások vonatkoznak:

1. Amennyiben e bekezdés erről másként nem rendelkezik, 60 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel.

2. A vészüzemi generátorokban 43 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel.

3. E kiegészítő óvintézkedésekre is figyelemmel és azzal a feltétellel, hogy annak a térnek a hőmérséklete, ahol a tüzelőanyagot tartják vagy felhasználják, legalább 10 °C-al alacsonyabb a tüzelőanyag lobbanáspontjánál, a lobogó szerinti állam hatóságai szükséges esetben engedélyezhetik a 60 °C-nál alacsonyabb, de 43 °C-nál magasabb lobbanáspontú tüzelőanyag használatát (például a vészüzemi tűzoltó szivattyú azon motorjainak és segédüzemi berendezéseinek ellátására, amelyek nem A. kategóriájú gépterekben találhatóak), a következő feltételek mellett: 3.1. a kettős fenék rekeszeiben elhelyezett tartályok kivételével a tüzelőanyag-tartályokat az A. kategóriájú géptereken kívül helyezik el; 3.2. a tüzelőanyag-szivattyú szívócsövénél biztosítják az olaj hőmérsékletének mérését; 3.3. a tüzelőanyag-szűrők bemeneti és kimeneti oldalán elzárószelepeket és/vagy csapokat szerelnek fel; és 3.4. a lehető legtöbb helyen hegesztett kivitelű vagy kúpos csőcsatlakozásokat vagy szferikus csőkötéseket alkalmaznak. A tüzelőanyag lobbanáspontját egy jóváhagyott, zárt csészés próbával kell meghatározni.

5. Azokon a hajókon, amelyekre a II-1. fejezet G. része alkalmazandó, megengedett a 2.1.1. albekezdésben meghatározottnál alacsonyabb lobbanáspontú olaj tüzelőanyag használata.

2.2. Az olaj tüzelőanyaggal kapcsolatos intézkedések

Az olaj tüzelőanyagot felhasználó hajókban annak tárolására, elosztására és felhasználására vonatkozó intézkedésekkel biztosítani kell a hajó és a hajón tartózkodó személyek biztonságát. A következő előírásoknak kell teljesülniük:

2.2.1. Az olajtüzelőanyag-rendszer elhelyezése

Amennyiben kivitelezhető, a 0,18 N/mm2-nél nagyobb nyomás alatt lévő előmelegített olaj tüzelőanyagot tartalmazó tüzelőanyag-rendszer részeit olyan helyen kell kialakítani, ahol a hibák vagy a szivárgás könnyen észlelhető. A tüzelőanyag-rendszernek e részeit magukban foglaló géptereket a megfelelő módon meg kell világítani. Az előmelegített tüzelőanyag azt az olajat jelenti, amelynek hőmérséklete előmelegítés után magasabb, mint 60 °C, illetve meghaladja az olaj tényleges lobbanáspontját, amennyiben ez utóbbi 60 °C-nál alacsonyabb.

2.2.2. A gépterek szellőzése

A gépterek szellőzésének alkalmasnak kell lennie arra, hogy szokásos üzemi körülmények között megakadályozza a tüzelőanyag gőzeinek felgyülemlését.

2.2.3. Olaj tüzelőanyag tartálya

2.2.3.1. Olaj tüzelőanyagot, kenőolajat és egyéb éghető olajat nem szabad az orrtéri tartályokban szállítani.

2.2.3.2. Amennyiben kivitelezhető, a tüzelőanyag-tartályok a hajó szerkezetének részét képezik, és a géptereken kívül helyezkednek el. Amennyiben a tüzelőanyag-tartályok, a kettős fenéktartályok kivételével, szükségszerűen a gépterekkel szomszédos helyiségekben vagy a gépterekben vannak elhelyezve, legalább az egyik függőleges oldaluknak határosnak kell lennie a géptér válaszfalaival, lehetőleg közös határfelülete legyen a kettős fenék tartályaival, a géptér és a tartály közös határfelülete pedig a lehető legkisebb legyen. Amennyiben e tartályok a gépterek határain belül találhatók, a bennük tárolt tüzelőanyag lobbanáspontjának 60 °C-nál alacsonyabbnak kell lennie. A szabadon álló tüzelőanyag-tartályok használata kerülendő és tilos a gépterekben.

2.2.3.3. A tüzelőanyag-tartályokat nem szabad olyan területen elhelyezni, ahol fennáll annak veszélye, hogy a tartályból kifolyó vagy kiszivárgó olaj a felforrósodott felületre kerül.

2.2.3.4. Minden olyan tüzelőanyag-vezetéket, amely megsérülése esetén a tüzelőanyag kiszökhet a kettős fenék feletti, 500 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú tároló-, ülepítő- vagy napi üzemi tartályból, egy szeleppel kell felszerelni, amely közvetlenül a tartályra van szerelve, és a helyiségen kívül biztos helyről lezárható, amennyiben a tartályt magában foglaló térben tűz üt ki. A tengely- vagy csőalagútban, illetve hasonló helyen található mélytartályok különleges esetében a szelepeket a tartályra kell szerelni, azonban az alagúton vagy hasonló helyen kívül lévő helyre egy kiegészítő szelepet kell felszerelni, hogy tűz esetén a vezetéket vagy vezetékeket le lehessen zárni. Amennyiben ilyen kiegészítő szelepeket helyeznek el a géptérben, azt a géptéren kívüli helyről kell kezelni. A hajókon a vészüzemi áramfejlesztő tüzelőanyag-tartályának szelepét távműködtető kezelőszerveket a gépterekben lévő egyéb szelepeket távműködtető kezelőszervektől elkülönítve kell elhelyezni.

2.2.3.4a. Az 500 tonnánál kisebb bruttó űrtartalmú hajókon a kettős fenék felett elhelyezett tüzelőanyag-tartályokat csappal vagy szeleppel kell ellátni.

2.2.3.5. Biztonságos és hatékony berendezéseket kell alkalmazni annak megállapítása érdekében, hogy mennyi tüzelőanyag található a tartályokban.

2.2.3.5.1. Amennyiben szondacsöveket használnak, azok nem végződhetnek olyan térben, ahol fennáll annak veszélye, hogy a szondacsőből kiömlő tüzelőanyag meggyullad. Különösen az utas- és személyzeti terekben nem végződhetnek e csövek. Az általános szabály az, hogy szondacsövek nem végződhetnek gépterekben. Amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai mégis úgy ítélik meg, hogy az utóbbi követelmények nem teljesíthetők, engedélyezhetik, hogy a csövek a gépterekben végződjenek, ha a következő követelményeket betartják:

1. egy, a 2.2.3.5.2. albekezdés követelményeinek megfelelő olajszintmérőt is felszerelnek;

2. a szondacsövek olyan helyeken végződnek, amelyek távol esnek a gyulladást okozó veszélyforrástól, kivéve, ha intézkedéseket hoznak, mint például hatékony hálókat szerelnek fel annak elkerülése érdekében, hogy a szondacső végén kiömlő tüzelőanyag érintkezzen a gyulladást okozó veszélyforrással;

3. a szondacsövek végeit önzáró reteszelőszerkezettel kell ellátni; egy kis átmérőjű önzáró ellenőrző csapot kell felszerelni a reteszelőszerkezet alatt azért, hogy a reteszelőszerkezet nyitása előtt észlelni lehessen, hogy a csőben van-e folyékony tüzelőanyag. Intézkedéssel kell biztosítani, hogy az ellenőrző csapon kifolyó tüzelőanyag ne jelentsen gyulladásveszélyt.

2.2.3.5.2. A tartályokban lévő tüzelőanyag mennyiségének megállapítására egyéb szerkezeteket is engedélyezhetnek, amennyiben e szerkezeteket nem szükséges a tartály teteje alatt elvezetni, a meghibásodásuk vagy a tartályok túltöltése esetén pedig nem ömlik ki a tüzelőanyag.

2.2.3.5.3. A 2.2.3.5.2. bekezdésben leírt szerkezeteket megfelelő állapotban kell tartani annak biztosítása érdekében, hogy az üzemelés közben állandóan kifogástalanul működjenek.

2.2.4. A túlnyomás kialakulásának megelőzése

Intézkedni kell annak elkerülése érdekében, hogy az olajtartályokban vagy a tüzelőanyag-rendszer bármelyik részében, beleértve a hajón lévő szivattyúk által táplált töltőcsöveket is, túlnyomás alakuljon ki. Minden túlnyomáscsökkentő szelep és levegő- vagy túlfolyócső kiömlőnyílásait olyan helyen kell kialakítani, ahol az olaj vagy gőz kiáramlása miatt nem áll fenn tűz- vagy robbanásveszély, valamint nem végződhetnek a személyzeti térben, az utastérben vagy speciális kategóriájú térben, zárt ro-ro raktérben, géptérben vagy más hasonló térben.

2.2.5. Olaj tüzelőanyag csőrendszere

2.2.5.1. A tüzelőanyag-csöveket, azok szelepeit és szerelvényeit acélból vagy egyéb engedélyezett anyagból kell készíteni, kivéve azokat az eseteket, amikor engedélyezett a hajlékony csövek korlátozott használata is. E hajlékony csöveket és csatlakozásaikat jóváhagyott, megfelelő szilárdságú tűzálló anyagokból kell készíteni.

Az acél vagy gömbgrafitos öntöttvas elfogadható olyan, tüzelőanyag-tartályokra szerelt szelepek esetében, amelyek statikus nyomás alatt vannak. Szürke öntvényszelepek használhatók azonban azokban a csőrendszerekben, ahol az üzemi nyomás 7 bar, az üzemi hőmérséklet pedig 60 °C alatt van.

2.2.5.2. A nagynyomású tüzelőanyag-szivattyúk és tüzelőanyag-injektorok közötti külső nagynyomású tüzelőanyag-szállító vezetékeket egy kettős falú csőrendszernek kell védenie, amely a nagynyomású vezeték hibája esetén befogadja a kifolyó olajat. A kettős falú cső egy külső csövet foglal magába, amelybe a nagynyomású tüzelőanyagcsövet helyezik, és ezzel állandó összeszerelés jön létre. A kettős falú csőrendszert fel kell szerelni egy, a szivárgó olaj összegyűjtésére szolgáló berendezéssel, és olyan berendezéssel kell ellátni, amely riaszt, ha a tüzelőanyag-vezeték meghibásodik.

2.2.5.3. A tüzelőanyag-vezetékeket nem szabad közvetlenül a magas hőmérsékletű berendezések, például kazánok, gőzvezetékek, kipufogócsövek, hangtompítók vagy egyéb, szigetelést igénylő berendezések fölött vagy azok közelében elhelyezni. Amennyire megvalósítható, a tüzelőanyag-vezetékeket a forró felületektől, elektromos berendezésektől vagy egyéb gyulladást okozó forrásoktól távol kell elhelyezni, és védőernyővel vagy egyéb megfelelő módon védeni kell azokat, nehogy a tüzelőanyag a gyulladást okozó forrásra fröccsenjen vagy folyjon. A csővezetékrendszer illesztéseinek számát a lehető legkisebbre kell korlátozni.

2.2.5.4. A dízelmotorok tüzelőanyag-ellátásának részegységeit a legmagasabb üzemi nyomás figyelembevételével kell megtervezni, beleértve azokat a magas nyomásimpulzusokat, amelyeket a tüzelőanyag-adagoló szivattyúk működése kelt és ad át a tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékekben. A tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékeken belüli csatlakozásokat úgy kell elkészíteni, hogy figyelembe vegyék és megtartsák azt a képességüket, amely megakadályozza, hogy a túlnyomás alatt lévő tüzelőanyag üzemeltetés közben és karbantartás után szivárogjon.

2.2.5.5. Ha több motort azonos tüzelőanyag-forrásról táplálnak, be kell építeni olyan szelepeket, amelyekkel az egyes motorok tüzelőanyag-ellátó és -túlfolyó csöveit szét lehet választani. A szétválasztás nem érintheti a többi motor működését, és olyan helyről kell működtetni, amelyet nem érhet el a motorok bármelyikében keletkezett tűz.

2.2.5.6. Amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezik az olaj, az éghető és egyéb tűzveszélyes folyadékok lakó-, kiszolgáló- vagy vezérlőtereken keresztül történő szállítását; az olajat, az éghető vagy tűzveszélyes folyadékot szállító csöveket a hatóságok által a tűzveszély figyelembevételével jóváhagyott anyagból kell készíteni.

2.2.6. A nagy hőmérsékletű felületek védelme

2.2.6.1. A 220 °C-nál magasabb hőmérsékletű felületeket, amelyekre a tüzelőanyag-rendszer hibája miatt tüzelőanyag kerülhet, megfelelő szigeteléssel kell ellátni.

2.2.6.2. Óvintézkedésekkel kell megakadályozni, hogy a szivattyúkból, szűrőkből vagy előmelegítőkből nyomás alatt kiszökő olaj kapcsolatba kerüljön a felforrósodott felületekkel.

2.3. A kenőolajjal kapcsolatos berendezések

2.3.1. A nyomás alatt lévő kenőolajrendszerekben a felhasznált olaj tárolására, elosztására és hasznosítására szolgáló berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a hajó és a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát, továbbá úgy hogy az e gépterekben lévő berendezések megfeleljenek legalább a 2.2.1., 2.2.3.3., 2.2.3.4., 2.2.3.5., 2.2.4., 2.2.5.1., 2.2.5.3. és 2.2.6. albekezdés rendelkezéseinek, a következők kivételével:

1. ez nem zárja ki a kenőolaj-rendszerben az áramlásjelző kémlelőablakok alkalmazását, amennyiben azok kísérletekkel bizonyíthatóan megfelelően ellenállnak a tűznek. Amennyiben kémlelőablakokat alkalmaznak, a csöveket mindkét végükön szelepekkel látják el. A szelep a cső alsó végén helyezkedik el, és önzáró típusú;

2. a gépterekben engedélyezhetők a szondacsövek; a 2.2.3.5.1.1. és 2.2.3.5.1.3. albekezdés követelményeit nem kell alkalmazni, amennyiben a szondacsövek a megfelelő zárószerkezetekkel vannak felszerelve.

2.3.2. A 2.2.3.4. bekezdés rendelkezései a kenőolajtartályokra is vonatkoznak; kivételt képeznek az 500 liternél kisebb űrtartalmú kenőolajtartályok, valamint azok a tárolótartályok, amelyeken a hajó szokásos üzemelése közben elzárják a szelepeket, illetve amelyek esetében bebizonyosodott, hogy a kenőolajtartályon lévő gyorsan záró szelep nem szándékos működtetése veszélyeztetné a főüzemi hajtóművek és az alapvető segédüzemi berendezések működését.

2.4. Az egyéb éghető olajokkal kapcsolatos berendezések

Az erőátviteli rendszerekben, vezérlő- és kioldórendszerekben és a fűtőrendszerben, valamint az egyéb nyomás alatt álló, az éghető olajok tárolására, elosztására és felhasználására szolgáló berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a hajó és a fedélzeten tartózkodó személyek biztonságát. A gyulladásveszélyes helyeken e berendezéseknek meg kell felelniük legalább a 2.2.3.3., 2.2.3.5., 2.2.5.3. és 2.2.6. albekezdés rendelkezéseinek, a szilárdság és szerkezeti felépítés tekintetében pedig a 2.2.4. és 2.2.5.1. albekezdés rendelkezéseinek.

2.5. Időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterek

A 2.1-2.4. albekezdés rendelkezései mellett a tüzelőanyag- és kenőolaj-rendszer megfelel a következő feltételeknek:

1. amennyiben azokat a tüzelőanyag-tartályokat, amelyek a napi szükségletet elégítik ki, önműködően vagy távvezérléssel töltik fel, a túlfolyás megelőzésére megfelelő berendezéseket kell alkalmazni. Az éghető folyadékokat automatikusan kezelő egyéb berendezéseket, mint például a tüzelőanyag-szeparátorokat, illetve szűrőket, amelyeket lehetőség szerint a szeparátorok, illetve szűrők és előmelegítőik számára fenntartott külön térben kell elhelyezni, a túlfolyást megakadályozó berendezésekkel kell felszerelni.

2. Amennyiben a napi szükségletet kielégítő tüzelőanyag-tartályok vagy ülepítőtartályok fűtőberendezéssel vannak felszerelve, egy olyan berendezést kell beépíteni, amely a magas hőmérsékletet jelzi riasztással akkor, ha a hőmérséklet meghaladja a tüzelőanyag lobbanáspontját.

3. A gazdasági célokra használt gáznemű tüzelőanyagokra vonatkozó intézkedések

A gazdasági célokra használt gáznemű tüzelőanyagot használó rendszereket a lobogó szerinti állam közigazgatásának kell jóváhagyni. A gázpalackokat a szabad fedélzeten vagy egy csak a szabad fedélzetre nyíló, jól szellőző térben kell elhelyezni.

4. A gyújtóforrásokra és gyúlékonyságra vonatkozó egyéb rendelkezések

4.1. Villamos radiátor

Amennyiben villamos radiátorokat használnak, azokat rögzíteni kell a helyükön, és úgy kell kialakítani azokat, hogy a tűz kockázatát a minimálisra csökkentsék. E radiátoroknak nem lehet olyan fűtőszála, amely által kibocsátott hő a ruházat, függöny vagy egyéb hasonló anyag megperzselődését vagy meggyulladását okozhatja.

4.2. Hulladéktárolók

A hulladéktárolókat nem éghető anyagból, az oldalukon vagy az aljukon nyílás nélkül kell készíteni.

4.3. Olaj áthatolása ellen védett szigetelő felületek

Azokban a terekben, ahol az olajkészítmények kiszabadulásával lehet számolni, a szigetelés felületének ellen kell állnia az olajnak vagy az olajgőzöknek.

4.3.100. Azokban a terekben, ahol fennáll az olajfolt vagy az olajgőz kialakulásának a veszélye, például az A. kategóriájú gépterekben, a szigetelőanyag nem eresztheti át az olajat vagy az olajgőzt. Ha az adott hajón a burkolat - mint a legkülső fedőfelület - perforálatlan acéllemezekből vagy egyéb nem éghető anyagból (nem alumínium) készült, akkor ez a burkolat varrattal, szegecseléssel stb. rögzíthető.

4.4. Fedélzet elsődleges burkolatai

A fedélzetek elsődleges burkolatainak, ha alkalmaznak ilyeneket a kabinerkélyeken, a lakó- és kiszolgálóterekben és vezérlőállásokon, jóváhagyott anyagból kell készülniük, amely nem gyullad meg könnyen; ennek megállapítása az IMO Tűzvizsgálati eljárási szabályzatának megfelelően történik.

4.100. Túlnyomásos gáztartályok:

Az összes, nyomás alatt sűrített, cseppfolyósított vagy lebomlott gázt tartalmazó hordozható tartályt, amely táplálhat egy esetleges tüzet, használat után azonnal egy, a válaszfalfedélzet fölötti megfelelő helyre kell vinni, ahonnan közvetlen kijárat nyílik a szabad fedélzetre.

II-2/B/5. szabály: Tűzterjedési potenciál

1. A szabály célja

E II-2/B/5. szabály célja, hogy a hajó minden terében korlátozza a tűznövekedési potenciált. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. lehetőséget kell biztosítani a tér levegőellátásának szabályozására;

2. lehetőséget kell biztosítani a térben lévő gyúlékony folyadékok szabályozására; és

3. korlátozni kell az éghető anyagok használatát.

2. A levegőellátás és a tűzveszélyes folyadékok szabályozása

2.1. A szellőzést lezáró és leállító eszközök

2.1.1. A szellőzőrendszerek fő bemeneti és kimeneti nyílásait úgy kell kialakítani, hogy a szellőztetett tereken kívüli terekből is be lehessen őket zárni. A zárószerkezetnek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, jól látható és állandó jelöléssel kell ellátni, és annak jeleznie kell tüntetni a zárószerkezet működési állását.

2.2. Vezérlő berendezések a gépterekben

2.2.1. Olyan vezérlő berendezéseket kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a tetőablakok nyitását és zárását, a kémény azon nyílásainak zárását, amelyek általában a szellőzést lehetővé teszik, valamint a szellőzőcsappantyú zárását.

2.2.2. Létre kell hozni olyan vezérlő berendezéseket kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a szellőző ventilátorok leállítását.

2.2.3. Létre kell hozni olyan vezérlő berendezéseket, amelyek lehetővé teszik a nyomó- és szívószellőzők, a tüzelőanyag-átszivattyúzó szivattyúk, a tüzelőanyag-szivattyúk, a kenőolaj üzemi szivattyúi, a meleg olajat keringtető szivattyúk és az olajszeparátorok leállítását. E II-2/B/5. szabály 2.2.4. és 2.2.5. bekezdését azonban nem kell az olajos fenékvíz-szeparátorokra alkalmazni.

2.2.4. A 2.2.1. és a 2.2.3. bekezdésben és a II-2/B/4. szabály 2.2.3.4. albekezdésében előírt berendezéseket az érintett tereken kívül kell elhelyezni olyan helyen, ahol nem válnak üzemképtelenné, ha az általuk kiszolgált térben tűz keletkezik.

2.2.5. E berendezéseket, illetve bármelyik előírt tűzoltó rendszer vezérlőberendezéseit egy helyre kell telepíteni, vagy a lehető legkevesebb helyre kell csoportosítani. E helyeket úgy kell kialakítani, hogy a szabad fedélzetről biztonságosan megközelíthetők legyenek.

3. Tűzvédelmi anyagok

3.1. Nem éghető anyagok használata

3.1.1. Szigetelőanyagok

A szigeteléssel együtt felhasznált párazáró rétegeket és ragasztóanyagokat, valamint a hideg üzemű csőszerelvények szigetelését nem kell éghetetlen anyagból készíteni, azonban a lehető legkisebb mennyiségben kell felhasználni, szabadon lévő felületeiknek pedig lassú lángterjedési tulajdonságokkal kell rendelkezniük.

3.1.2. Mennyezetek és burkolatok

A rakterek, postahelyiségek, poggyászterek vagy a kiszolgálóhelyiségek hűtött tereinek kivételével az összes burkolatot, padlót, huzatelzárót, mennyezetet és szigetelést nem éghető anyagból kell készíteni.

3.1.3. Részleges válaszfalak és fedélzetek

3.1.3.1. Azon részleges válaszfalakat vagy fedélzeteket, amelyek a tereket célszerűségi vagy művészi kialakítás szempontjából osztják részekre, nem éghető anyagból kell készíteni.

3.1.3.2. Azon burkolatokat, mennyezeteket és részleges válaszfalakat vagy fedélzeteket, amelyek az egymással szomszédos kabinerkélyeket egymástól elhatárolják vagy elválasztják, nem éghető anyagokból kell készíteni.

3.2. Éghető anyagok használata

3.2.1. Általános

3.2.1.1. Azoknak a lakó- és kiszolgálóterekben vagy kabinerkélyeken elhelyezett "A", "B" vagy "C" osztályú térelválasztóknak, amelyeken éghető anyagok, burkolatok, zsaluzások, díszítések vagy furnérok találhatók, meg kell felelniük a 3.2.2-3.2.4. bekezdésnek és a II-2/B/6. szabálynak. A szaunákban azonban megengedett a hagyományos fapadok elhelyezése, valamint a válaszfalak és mennyezetek bevonása hagyományos fa burkolattal, és az ilyen anyagok esetében nem kell elvégezni a 3.2.2. és a 3.2.3. bekezdésben előírt számításokat. A 3.2.3. bekezdés rendelkezéseit azonban nem kell alkalmazni a kabinerkélyekre.

3.2.2. Az éghető anyagok maximális fűtőértéke

A 3.2.4. bekezdés hatály alá tartozó felületeken és burkolatokon használt furnérok égéshője az alkalmazott anyagvastagság mellett nem haladhatja meg a 45 MJ/m2 értéket.

3.2.3. Az éghető anyagok teljes mennyisége

1. A lakó- és kiszolgálóterekben az éghető borítások, zsaluzások, díszítések és furnérok teljes térfogata nem haladhatja meg azt a térfogatot, amely a falak és a mennyezet teljes felületét elfedő 2,5 mm-es furnérnak felel meg. A burkolatokhoz, válaszfalakhoz vagy fedélzetekhez rögzített bútorokat nem kell beleszámítani az éghető anyagok teljes mennyiségébe.

2. A II-2/C/10. szabály 6.1.100. albekezdésének megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel felszerelt hajók esetében a fent említett térfogat tartalmazhat bizonyos mennyiségű, a "C" osztályú térelválasztók felállításához használt éghető anyagot.

3.2.4. Alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkező szabad felületek

A következő felületeknek kell alacsony lángterjedési jellemzőkkel rendelkezniük:

1. szabad felületek folyosókon és a zárt lépcsőházakban, a válaszfalaknál, a fal- és mennyezetburkolatok szabad felületei a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben (a szaunák kivételével) és vezérlőállásokon;

2. rejtett vagy megközelíthetetlen terek a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és vezérlőállásokban.

3. a kabinerkélyek szabad felületei, a természetes, keményfáról készült burkolatrendszerek kivételével.

3.3. A zárt lépcsőházakban elhelyezett bútorok

A zárt lépcsőházakban csak ülőbútorokat szabad elhelyezni. Az üléseket rögzíteni kell, számuk a fedélzetek lépcsőházaiban legfeljebb hat lehet, korlátozottan tűzveszélyes anyagból kell készíteni azokat, ezenkívül nem akadályozhatják az utasok menekülési útvonalát. A lobogó szerinti állam hatóságai további üléseket engedélyezhetnek a zárt lépcsőházon belül lévő főfogadótérben, amennyiben azok rögzítettek, nem éghetők és nem akadályozzák az utasok menekülési útvonalát. A kabinok körzetében, a menekülési útvonalként használható utas- és személyzeti folyosókon nem helyezhetnek el bútorokat. Azonban nem éghető anyagból készült tárolóhelyiségek is engedélyezhetők, amelyekben a vonatkozó szabályban előírt biztonsági felszereléseket tárolják. Az ivóvízcsapok és jégkockagyártó gépek engedélyezhetők a folyosókon, amennyiben rögzítik azokat, és nem szűkítik a menekülési útvonalakat. Ez vonatkozik a folyosókon és lépcsőházakban elhelyezett, díszítési célokat szolgáló virágokra vagy növényekre, szobrokra és egyéb művészeti tárgyakra, például képekre és faliszőnyegekre is.

3.4. A kabinerkélyen elhelyezett bútorok és berendezési tárgyak

A kabinerkélyen elhelyezett bútorok és berendezési tárgyak megfelelnek az II-2/A/3. szabály 40.1., 40.2., 40.3., 40.6. és 40.7. albekezdésének, kivéve, ha ezek az erkélyek az II-2/C/7. szabály 10. bekezdésének és a II-2/C/10. szabály 6.1.3. albekezdésének megfelelő beépített, nyomás alatt álló vízpermettel oltó tűzoltó rendszerrel, valamint beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerekkel rendelkeznek.

II-2/B/6. szabály: A füstképződés lehetősége és toxicitás

1. A szabály célja

A II-2/B/6. szabály célja az a célja, hogy csökkentse az olyan terekben kitörő tűz esetén keletkező füst és mérgező anyagok által jelentett életveszélyt, amelyekben rendes körülmények között személyek dolgoznak vagy élnek. E célból a gyúlékony anyagokból - beleértve a felületbevonatokat is - esetén felszabaduló füst és mérgező anyag mennyiségét korlátozni kell.

2.1. A szabad belső felületeken felhasznált festékből, lakkból és egyéb hasonló anyagból nem szabadulhat fel a Tűzvizsgálati eljárások szabályzata meghatározásának megfelelő jelentős mennyiségű füst és mérgező anyag.

2.2. A természetes, keményfáról készült burkolatrendszerek kivételével a kabinerkélyek felületein használt festékből, lakkból és egyéb hasonló anyagból nem szabadulhat fel a Tűzvizsgálati eljárások szabályzata meghatározásának megfelelő jelentős mennyiségű füst és mérgező anyag.

3.1. A fedélzetek elsődleges burkolatainak, ha alkalmaznak ilyeneket a lakó- és kiszolgálóterekben és vezérlőállásokon, jóváhagyott anyagból kell készülniük, amely magas hőmérsékleten nem vezet mérgezéshez vagy robbanásveszélyhez; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati eljárási szabályzatának megfelelően történik.

3.2. A kabinerkélyeken található elsődleges fedélzeti burkolatok nem okozhatnak magas hőmérsékleten füst képződéséből eredő, mérgezés vagy robbanásveszélyt; ennek megállapítása a Tűzvizsgálati eljárási szabályzatának megfelelően történik.

C. RÉSZ

TŰZELFOJTÁS

II-2/C/7. szabály: Észlelés és riasztás

1. A szabály célja

A II-2/C/7. szabály célja, hogy biztosítsa a tűz észlelését a kitörés helyén, és hogy riasztással lehetővé tegye a biztonságos menekülést és tűzoltásra irányuló tevékenységek megkezdését. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. a beépített tűzérzékelő és tűzriasztó rendszert az adott tér jellegének, a tűzterjedési potenciálnak, valamint a füst- és gázképződési potenciálnak megfelelően kell kialakítani;

2. a kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat hatékonyan kell elhelyezni, hogy a tüzet könnyen hozzáférhető eszközzel lehessen jelezni; és

3. a tűzvédelmi őrjáratoknak hatékonyan kell észlelniük és megtalálniuk a tüzeket, valamint adott esetben riasztaniuk a parancsnoki hidat és a tűzoltókat.

2. Általános követelmények

2.2. A beépített tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

4. A gépterek védelme

4.1. Telepítés

A 2.2. albekezdés rendelkezései szerint jóváhagyott típusú beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell telepíteni a következő terekben:

1. időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterek;

2. gépterek, ahol: 2.1. jóváhagyták automatikus távvezérlő rendszerek és berendezések beépítését az adott tér felügyeletének kiváltására; és 2.2. a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérelt rendszerekkel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli; és

3. hulladékégetőket tartalmazó zárt terek.

4.2. Kialakítás

A 4.1.1., a 4.1.2. és a 4.1.3. albekezdés által előírt, beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerre az alábbi szabályok vonatkoznak:

A tűzérzékelő rendszert úgy kell megtervezni, az érzékelőket pedig úgy kell elhelyezni, hogy a gépek rendes üzemi körülményei és a környezeti hőmérséklet által megkívánt szellőzési változások mellett is gyorsan érzékeljék az adott tér bármelyik részében kialakuló tüzet. A csak hőérzékelőkkel működő érzékelő rendszerek nem engedélyezettek, csak a korlátozott magasságú terekben és ott, ahol a használatuk különösen megfelelő. Az érzékelő rendszernek hallható és látható jelzéseket kell adnia, amelyek eltérnek a többi nem tűzjelző riasztórendszer jelzésétől, és elegendő helyen érzékelhetőnek kell lennie ahhoz, hogy a riasztás a parancsnoki hídon és a felelős géptiszt számára is egyértelmű legyen. Amennyiben a parancsnoki hídon nincs személyzet, a riasztásnak olyan helyen kell jeleznie, ahol a személyzet egy felelős tagja szolgálatban van.

A rendszert a felszerelést követően a motorok működése és a szellőztetés tekintetében változó körülmények között is ki kell próbálni.

5. A lakóterek, a kiszolgálóhelyiségek és a vezérlőállások védelme

5.2. A több mint 36 utast szállító hajókra vonatkozó követelmények

egy jóváhagyott típusú, a 2.2. albekezdés követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell kialakítani, amelynek olyan a felszerelése és kialakítása, hogy érzékeli a füstöt a kiszolgálóhelyiségekben, a vezérlőállásokon, valamint a folyosókat és lépcsőházakat magukban foglaló lakóterekben. Nem kell elhelyezni füstérzékelőket a személyes használatú fürdőszobákban és konyhákban. Azokat a tereket, ahol a tűzveszély kis fokú vagy egyáltalán nem áll fenn, mint például az üres terek, nyilvános illemhelyek, szén-dioxid-állomások és hasonló terek, nem kell felszerelni beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerrel.

5.3. A legfeljebb 36 utast szállító hajókra vonatkozó követelmények

Minden függőleges és vízszintes zónában, minden lakótérben, kiszolgálóhelyiségben és vezérlőálláson, kivéve azokat a tereket (üres terek, egészségügyi terek), ahol nincs jelentős tűzveszély, fel kell szerelni:

1. egy jóváhagyott típusú, a 2.2. bekezdés követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert, amely elrendezése és kivitelezése olyan, hogy észleli a tüzet ezekben a terekben, és amely érzékeli a füstöt a lakótereken belüli folyosókon, lépcsőházakban és menekülési útvonalakon; vagy

2. egy jóváhagyott típusú, a II-2/C/10. szabály 6.1.100. követelményeinek vagy egy egyenértékű, az IMO A.800(19) határozatában megállapított, jóváhagyott vízpermettel oltó berendezésre vonatkozó IMO útmutatónak megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezést, tűzérzékelő és tűzjelző rendszert, amelyeket úgy szerelnek fel és alakítanak ki, hogy védjék e tereket, továbbá egy jóváhagyott típusú, a 2,2. albekezdés követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert, amelyet úgy szerelnek fel és alakítanak ki, hogy a lakóterek folyosóin, lépcsőházaiban és menekülési útvonalain érzékeljék a füstöt.

6. A gépterek védelme

Minden nem hozzáférhető rakteret beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerrel vagy mintavevő füstérzékelő rendszerrel kell felszerelni.

7. Kézi vezérlésű tűzjelző állomások

A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelő kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat kell felszerelni a lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben és a vezérlőállásokban. Minden kijárat mellett egy kézi vezérlésű tűzjelzőt kell elhelyezni. A kézi vezérlésű tűzjelzőknek a fedélzetek folyosóin könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a folyosók egyetlen pontjától sem lehetnek 20 méternél nagyobb távolságra.

8.1. Tűzvédelmi őrjáratok

A több mint 36 utast szállító hajókon tűzvédelmi őrjáratot kell tartani, amellyel azonnal észlelhető a kialakuló tűz. A tűzvédelmi őrjárat minden tagjának kiképzést kell kapnia, hogy jól ismerje a hajót, valamint azoknak a berendezéseknek a helyét és működését, amelyeket használnia kell.

8.3. Kétirányú hordozható rádiótelefon-készülék

A tűzvédelmi őrjárat minden tagját hordozható rádiótelefonkészülékkel kell felszerelni.

9. Tűzriadójelző rendszer

9.1. Amikor a hajók a tengeren vagy a kikötőben (kivéve az üzemen kívüli állapotot) vannak, személyzetüknek vagy a rajtuk elhelyezett berendezéseknek biztosítani kell, hogy a megszólaló tűzjelzést a személyzet felelős tagja észlelje.

9.2. A vezérlőpanelt az üzembiztosság elve alapján kell megtervezni, például úgy, hogy egy megszakított érzékelő áramkör riasztást okozzon.

9.3. A több mint 36 utast szállító hajókon az 5.2. albekezdésben előírt jelzőberendezések riasztásainak központját a folyamatosan felügyelt központi vezérlőálláson kell elhelyezni. Emellett ugyanezen a helyen kell elhelyezni a tűzbiztos ajtók zárásának és a szellőzőventilátorok lekapcsolásának távvezérlését is. A szellőzőventilátorokat a folyamatosan felügyelt vezérlőállásból a személyzet újra működésbe hozhatja. A központi vezérlőállás vezérlőpaneljén jelezni kell a tűzbiztos ajtók nyitott vagy zárt állapotát, továbbá az érzékelők, riasztók és ventilátorok be vagy kikapcsolt állapotát. A vezérlőpanel áramellátásának folyamatosnak kell lennie, az áramellátás megszűnése esetén pedig automatikusan át kell kapcsolnia a készenléti tartalék áramforrásra. A vezérlőtáblát a II-1/D/42. szabályban meghatározott fő- és vészüzemi áramforrásokról kell ellátni, amennyiben a szabály az adott esetben nem tesz lehetővé egyéb megoldásokat.

9.4. A személyzet összehívása érdekében a parancsnoki hídról vagy a tűzvédelmi vezérlőállásról működtetett különleges riasztót kell felszerelni. Ez a riasztó részét képezheti a hajó általános riasztóberendezésének, de az utasterek riasztójától függetlenül is működtethetőnek kell lennie.

10. A kabinerkélyek védelme a személyhajókon

A II-2/B/5. szabály 3.4. albekezdésének hatálya alá tartozó hajók kabinerkélyeit a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerrel kell felszerelni, ha az említett erkélyeken elhelyezett bútorok vagy berendezési tárgyak nem felelnek meg a II-2/A/3. szabály 40.1., 40.2., 40.3., 40.6. és 40.7. albekezdésének.

II-2/C/8. szabály: A füst terjedésének szabályozása

1. A szabály célja

E II-2/C/8. szabály célja a füst terjedésének megfékezése a füst okozta veszélyek minimalizálása érdekében. Ebből a célból biztosítani kell az atriumokban, a vezérlőállásokban, a gépterekben és a rejtett terekben a füst szabályozására szolgáló eszközöket.

2. A géptereken kívüli vezérlőállások védelme

Észszerű intézkedést kell tenni a géptereken kívül elhelyezkedő vezérlőállásoknál annak érdekében, hogy fenntartható legyen a szellőzés, a láthatóság és a füstmentesség, és így a helyiségben lévő gépek és berendezések tűz esetén felügyelhetők legyenek és továbbra is hatékonyan működjenek. A levegőellátásnak két tetszés szerint működtethető, egymástól független módját is biztosítani kell, valamint a levegőellátás két forrásának bemeneti nyílását úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legkisebb legyen annak a veszélye, hogy a két bemeneti nyílás egyszerre szív be füstöt. A hatóságok döntésének megfelelően e követelményeket nem kötelező azokra a vezérlőállásokra alkalmazni, amelyek szabad fedélzeten helyezkednek el, vagy oda nyílnak, illetve ahol a helyi záróberendezések elég hatékonyak.

3. Füst kiengedése a gépterekből

3.2. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell a füst eltávozását, amennyiben a védett terekben tűz keletkezik.

3.3. Létre kell hozni olyan vezérlőberendezéseket, amelyek lehetővé teszik a füst kiengedését; ezeket a vezérlőberendezéseket az érintett tereken kívül kell elhelyezni olyan helyen, ahol nem válnak üzemképtelenné, ha az általuk kiszolgált térben tűz keletkezik.

3.4. A 3.3. bekezdésben előírt vezérlőberendezéseket egyetlen vezérlőállásnál kell elhelyezni, vagy a lehető legkevesebb helyre kell csoportosítani. E helyeket úgy kell kialakítani, hogy a szabad fedélzetről biztonságosan megközelíthetők legyenek.

4. Huzatlezárók

Lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben, vezérlőállásokon, folyosókon és lépcsőkön:

1. a mennyezetek, lambériák vagy burkolatok mögötti légtereket szorosan illeszkedő huzatelzárókkal kell 14 méternél kisebb részekre felosztani;

2. függőleges irányban e zárt légtereknek, ideértve a lépcsők, aknák stb. mögötti tereket is, minden fedélzetnél lezárva kell lenniük.

5. Az atriumok füstelszívó rendszerei

Az atriumokat füstelszívó rendszerrel kell felszerelni. A füstelszívó rendszert az előírt füstérzékelő rendszer hozza működésbe, emellett kézi vezérléssel is működtethetőnek kell lennie. A ventilátorokat úgy kell méretezni, hogy a tér teljes térfogatát tíz perc vagy annál rövidebb idő alatt elszívják.

II-2/C/9. szabály: A tűz terjedésének korlátozása

1. A szabály célja

E II-2/C/9. szabály célja, hogy a tüzet a kialakulás helyére korlátozza. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. a hajót hőszigetelő és szerkezeti határvonalakkal kell felosztani;

2. a határok hőszigetelésének megfelelően figyelembe kell vennie, hogy a tér és a szomszédos terek mennyire tűzveszélyesek; és

3. a válaszfalak tűzállósága a nyílásokat és megbontásoknál is biztosított kell hogy legyen.

2. Hőszigetelő és szerkezeti határvonalak

2.2.1. Függőleges és vízszintes főzónák

2.2.1.1.1. A több mint 36 utast szállító hajókon a hajótestet, a felépítményeket és a fedélzeti házakat A-60 osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani. A lépcsők és bemélyedések számát a lehető legkevesebbre kell csökkenteni, amennyiben viszont szükségesek, akkor A-60 osztályú térelválasztókból kell készíteni azokat. Amennyiben a 2.2.3.2.2. bekezdésben meghatározott (5), (9) vagy (10) kategóriájú tér található a térelválasztó egyik oldalán, illetve ha a térelválasztó mindkét oldalán tüzelőanyag-tartályok vannak, a norma A-0-ra csökkenthető.

2.2.1.1.2. A legfeljebb 36 utast szállító hajókon a lakóterek és kiszolgálóhelyiségek körüli hajótestet, felépítményeket és fedélzeti házakat az "A" osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani. A térelválasztóknak a 2.2.4. bekezdés táblázata szerinti szigetelési értékeknek kell megfelelniük.

2.2.1.2. Amennyire kivitelezhető, a válaszfalfedélzet feletti függőleges főzónák határvonalát alkotó válaszfalaknak egy síkban kell lenniük a közvetlenül a válaszfalfedélzet alatt lévő vízmentes válaszfalakkal. A függőleges főzónák hosszát és szélességét maximum 48 méterig lehet megnövelni, azért, hogy a függőleges főzónák végei egybeessenek a vízmentes válaszfalakkal, illetve hogy egy nagy közös térnek adjanak helyet, amely a függőleges főzóna teljes hosszára kiterjed, amennyiben a függőleges főzóna teljes területe egyetlen fedélzeten sem haladja meg az 1600 m2-t. A függőleges főzóna hossza vagy szélessége a zónát határoló válaszfalak legtávolabbi pontjai között mért legnagyobb távolság.

2.2.1.3. E válaszfalaknak fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy más határvonalig kell terjedniük.

2.2.1.4. Amennyiben a függőleges főzónákat "A" osztályú vízszintes térelválasztók tagolják vízszintes zónákra annak érdekében, hogy a hajón a vízpermettel oltó berendezéssel felszerelt és azzal fel nem szerelt zónák között megfelelő határt hozzanak létre, akkor a válaszfalak a szomszédos függőleges főzóna válaszfalai közé esnek, és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig terjednek, és a 9.4. táblázatban megadott szigetelési és tűzállósági értékeknek megfelelően kell szigetelni azokat.

2.2.1.5.1. Azokon a hajókon, amelyeket különleges célokra terveztek, mint például a gépjárműszállító vagy vasúti komphajók, amelyeken a függőleges főzóna válaszfalainak kialakítása veszélyeztetné a hajó alapfunkcióját, a terek vízszintes zónákra osztásával kell megfelelő védelmet biztosítani.

2.2.1.5.2. A speciális kategóriájú terekkel rendelkező hajókon azonban e tereknek meg kell felelniük a II-2/G/20. szabály vonatkozó rendelkezéseinek, amennyiben pedig ez összeegyeztethetetlen lenne e rész más követelményeivel, akkor a II-2/G/20. szabály követelményei élveznek elsőbbséget.

2.2.2. Válaszfalak a függőleges főzónában

2.2.2.1. A több mint 36 utast szállító hajókon azok a válaszfalak, amelyeknek az előírás szerint nem kell "A" osztályú térelválasztóknak lenniük, a 2.2.3. bekezdés táblázatában leírtaknak megfelelően legalább "B" vagy "C" osztályú térelválasztók legyenek. E térelválasztók a II-2/B/5. szabály 3. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolhatók.

2.2.2.2. A legfeljebb 36 utast szállító hajókon azok a lakótereken és kiszolgálóhelyiségeken belüli válaszfalak, amelyeknek az előírás szerint nem kell "A" osztályú térelválasztóknak lenniük, a 2.2.4. bekezdés táblázatában leírtaknak megfelelően legalább "B" vagy "C" osztályú térelválasztók legyenek. E térelválasztók a II-2/B/5. szabály 3. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolhatók.

Emellett a legfeljebb 36 utast szállító hajókon a folyosók válaszfalai, amelyeknek az előírás szerint nem kell "A" osztályú térelválasztónak lenniük, "B" osztályú térelválasztók legyenek, amelyek egyik fedélzettől a másik fedélzetig terjednek, kivéve a következő eseteket:

1. ha a folyamatos válaszfal mindkét oldalán "B" osztályú mennyezetet vagy burkolatot szerelnek fel, a folyamatos mennyezetnek vagy a burkolat válaszfal mögötti részének olyan anyagból kell készülnie, amely vastagság és összetétel szempontjából elfogadható a "B" osztályú térelválasztás kialakításakor, viszont csak az észszerűség és kivitelezhetőség határain belül kell megfelelnie a "B" osztály sértetlenséggel kapcsolatos normáinak;

2. abban az esetben, ha a hajót a II-2/A/10. szabály 6.1.100. albekezdése rendelkezéseinek megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezés védi, a "B" osztályú anyagokból készült folyosóválaszfalak a folyosó mennyezeténél végződhetnek, amennyiben a mennyezet olyan anyagból készült, amely vastagság és összetétel szempontjából a "B" osztályú térelválasztó szerkezeti felépítésének megfelel. A 2.2.4. bekezdés követelményeinek sérelme nélkül e válaszfalaknak és mennyezeteknek csak az észszerűség és kivitelezhetőség határain belül kell megfelelniük a "B" osztály sértetlenségi normáinak. Az ezen válaszfalakban található ajtókat és ajtótokokat nem éghető anyagból kell készíteni, és úgy kell kialakítani és beszerelni azokat, hogy megfelelő tűzállósággal rendelkezzenek.

2.2.2.3. Minden olyan válaszfalnak, amelynek a 2.2.2.2. bekezdésben leírt folyosóválaszfalak kivételével "B" osztályú térelválasztónak kell lennie, fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig kell terjednie, amennyiben a válaszfalak két oldalán kialakított "B" osztályú folyamatos mennyezetek és burkolatok nem legalább a válaszfallal megegyező tűzálló anyagból készültek, amely esetben a válaszfal a folyamatos mennyezetben vagy burkolatban is végződhet.

2.2.3. A több mint 36 utast szállító hajók válaszfalainak és fedélzeteinek tűzállósága

2.2.3.1. Amellett, hogy megfelelnek az e részben másutt említett, a válaszfalak és fedélzetek tűzállóságára vonatkozó különleges rendelkezéseknek, a válaszfalak és fedélzetek minimális tűzállóságára a 9.1. és 9.2. táblázatokban leírtak vonatkoznak.

2.2.3.2. A táblázatokat a következőképpen kell alkalmazni:

1. A 9.1. táblázatot olyan válaszfalakra kell alkalmazni, amelyek nem határosak sem a függőleges főzónákkal, sem a vízszintes zónákkal. A 9.2. táblázatot olyan fedélzetekre kell alkalmazni, amelyek nem képeznek lépcsőket a függőleges főzónákban, a vízszintes zónákkal pedig nem határosak.

2. A szomszédos terek közötti határoló falakra alkalmazandó megfelelő tűzállósági értékek meghatározása érdekében e tereket tűzveszélyességük alapján az (1)-(14) kategóriának megfelelően osztályozzák. Amennyiben egy tér berendezése és rendeltetése olyan, hogy az e II-2/C/9. szabálynak megfelelő osztályozása kétséges, akkor a legszigorúbb határoló követelményeket támasztó kategória alá tartozónak kell tekinteni. A kategóriák elnevezése inkább besoroló, mint korlátozó jellegű. A kategóriák előtt megadott, zárójelben lévő számok a táblázat megfelelő oszlopára vagy sorára utalnak. 1. Vezérlőállások: - a vészüzemi áramforrást és a világítást magukban foglaló terek, - kormányállás és térképszoba, - a hajó rádióberendezéseit magukban foglaló terek, - tűzoltó felszerelést tároló terek, tűzoltást vezérlő helyiség és tűzjelző állomások, - a hajtómű vezérlőhelyisége, amennyiben az a főgéptéren kívül helyezkedik el, - a központi tűzjelző berendezéseket magukban foglaló terek, - a központi vészhelyzeti hangosbeszélő rendszert és berendezéseket magukban foglaló terek. 2. Lépcsőházak: - az utasok és a személyzet által használt belső lépcsőházak, felvonók és mozgólépcsők (kivéve azokat, amelyek a géptérben találhatók), továbbá a kapcsolódó aknák; - ebben az összefüggésben az a lépcsőház, amely csak egy szinten zárt, annak a térnek a része, amelytől nem választja el tűzálló ajtó. 3. Folyosók: - utas- és személyzeti folyosók. 4. Evakuálási állomások és külső menekülési útvonalak: - a túlélési járművek tárolóhelyei, - nyitott fedélzeti területek, valamint a mentőcsónakok és mentőtutajok beszálló- és vízre bocsátó állomásait magukban foglaló zárt sétafedélzetek, - belső és külső gyülekezési helyek, - menekülési útvonalként használt külső lépcsők és nyitott fedélzetek, - a hajó oldala a legkisebb tengeri merülésvonalig, a mentőtutajok és a mentőcsúszdák beszállóállomásai alatt vagy azok mellett lévő felépítmények és fedélzeti házak. 5. Nyitott fedélzeti terek: - nyitott fedélzeti terek és zárt sétafedélzetek a mentőcsónakok és a mentőtutajok beszálló- és vízre bocsátó állomásain kívül, - szabad terek (a felépítmények és fedélzeti házakon kívüli terek). 6. Kisfokúan tűzveszélyes lakóterek: - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló kabinok, - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló irodák és orvosi szobák, - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló közös terek, amelyek fedélzeti területe kevesebb, mint 50 m2. 7. Mérsékelten tűzveszélyes lakóterek: - a korlátozottan tűzveszélyes bútoroktól és berendezési tárgyaktól eltérő bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló, a fent említett 6. kategóriába tartozó terek, - korlátozottan tűzveszélyes bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló közös terek, amelyek fedélzeti területe 50 m2, vagy annál több, - raktárak és kisebb tárolóhelyiségek a lakóterekben, amelyek területe 4 m2-nél kisebb (és amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat), - üzlethelyiségek, - mozitermek és filmraktárak, - diétáskonyhák (nyílt láng nélkül), - tisztítófelszerelést tároló raktárok (amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat), - laboratóriumok (amelyekben nem tárolnak éghető folyadékokat), - gyógyszertárak, - kis szárítóhelyiségek (amelyek fedélzeti területe 4 m2 vagy annál kevesebb), - pénztárak, - műtők. 8. Fokozottan tűzveszélyes lakóterek: - a korlátozottan tűzveszélyes bútoroktól és berendezési tárgyaktól eltérő bútorokat és berendezési tárgyakat magukban foglaló terek, amelyek fedélzeti területe 50 m2 vagy több, - fodrászüzletek és szépségszalonok, - szaunák, - üzlethelyiségek. 9. Egészségügyi és hasonló helyiségek: - közös egészségügyi létesítmények, zuhanyzók, fürdőszobák, illemhelyek stb., - kisebb mosodák, - fedett uszodai terület és fedett uszodák, - elkülönített éléskamrák a lakóterekben, amelyek nem tartalmaznak főzőberendezéseket, - a külön egészségügyi létesítmények annak a térnek a részét képezik, amelyben ki vannak alakítva. 10. Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek: - a hajó szerkezeti részét képező víztartályok, - üres terek és vízgátak, - segédgépterek, amelyek nem tartalmaznak nyomás alatt lévő kenőolaj-rendszert, és ahol tilos az éghető anyagok tárolása, úgymint: - szellőző- és légkondicionáló termek; a horgonycsörlő helyisége; a kormányberendezés helyisége, a stabilizálóberendezés tere; a villamos meghajtású motor tere; a szakaszok kapcsolótábláit és az olajtöltésű villamos transzformátoroktól (több mint 10 kVA) különböző, tisztán villamos berendezéseket magukban foglaló terek; a tengely- és csőalagutak; szivattyúkat és hűtőberendezéseket magukban foglaló terek (ahol nem szállítanak és alkalmaznak éghető folyadékokat), - a fent felsorolt terekhez vezető aknák, - egyéb zárt aknák, mint például a cső- és kábelaknák. 11. Segédgépterek, rakodóterek, a rakomány- és egyéb olajtartályok, továbbá hasonló, mérsékelten tűzveszélyes terek: - rakományolaj-tartályok, - rakományterek, aknák, nyílások, - hűtőkamrák, - tüzelőanyag-tartályok (amennyiben olyan különálló térben helyezik el, ahol nincsenek gépek), - éghető anyagok tárolására is felhasználható tengely- és csőalagutak, - a (10) kategóriába tartozó segédüzemi gépterek, amelyek nyomás alatt lévő kenőolajrendszerekkel felszerelt gépeket foglalnak magukban, vagy ahol a tüzelőanyagok tárolása engedélyezett, - tüzelőanyag-töltőállomások, - olajtöltésű villamos transzformátorokat (több mint 10 kVA) magukban foglaló terek, - generátorokat, vízpermettel oltó tűzoltó berendezéseket vagy tűzoltó szivattyúkat, fenékvízszivatytyúkat stb. meghajtó, legfeljebb 110 kW teljesítményű kis belső égésű motorokat magukban foglaló terek, - a fent felsorolt terekhez vezető zárt aknák. 12. Gépterek és főkonyhák: - főgépterek (a villamos meghajtású motorok helyiségén kívül) és kazánházak, - a (10) és (11) kategóriába tartozóktól különböző segédüzemi gépterek, amelyek belső égésű motorokat vagy egyéb olajtüzelésű, olajmelegítő vagy szivattyúzóegységeket foglalnak magukban, - főkonyhák és kiszolgálótereik, - a fent felsorolt terekhez tartozó aknák. 13. Raktárhelyiségek, műhelyek, éléskamrák stb.: - a konyhákhoz nem kapcsolódó főéléskamrák, - főmosoda, - nagy szárítóhelyiségek (alapterületük meghaladja a 4 m2-t), - különböző tárolók, - posta- és poggyásztárolók, - szeméttárolók, - műhelyek (amelyek nem képezik részét géptereknek, konyháknak stb.), - a több mint 4 m2 alapterületű raktárak és tárolók, kivéve az éghető folyadékok tárolására szolgáló tereket és berendezéseket. 14. Egyéb terek, ahol éghető folyadékokat tárolnak: - festékraktárak, - éghető folyadékokat tartalmazó tárolóhelyiségek (ideértve festékeket, gyógyszereket stb.), - laboratóriumok (amelyekben éghető folyadékokat tárolnak).

3. Amennyiben a két teret elválasztó határolófal tűzállóságára vonatkozóan csak egy érték szerepel, akkor minden esetben azt kell alkalmazni.

4. Amennyiben a táblázatban csak egy gondolatjel szerepel, nem vonatkoznak különleges követelmények a határolófalak anyagára vagy épségére.

5. A lobogó szerinti állam hatóságai az (5) kategória alá eső terek tekintetében meghatározzák, hogy kell-e alkalmazni a 9.1 táblázat szigetelési értékeit a fedélzeti ház és a felépítmények végződéseire, továbbá hogy a 9.2 táblázat szigetelési értékeit kell-e alkalmazni az időjárás-fedélzetre. A 9.1. vagy 9.2. táblázatnak az (5) kategóriába tartozó tereknek a zárására vonatkozó előírásait semmi esetben sem kell alkalmazni, ha ezeket a lobogó szerinti állam hatóságai szerint nem szükséges zárni.

2.2.3.3. A megfelelő fedélzetekkel vagy válaszfalakkal kapcsolatban lévő folytonos "B" osztályú mennyezetek vagy burkolatok elfogadhatók az előírt szigetelésnek és sértetlenségnek részben vagy teljesen megfelelő térelválasztóként.

2.2.3.4. A szaunák felépítése és kialakítása

2.2.3.4.1 A szaunák határait "A" osztályú határolóknak kell alkotniuk, melyeken belül elhelyezkedhetnek öltözőhelyiségek, zuhanyzók és mosdók. A szaunát az A-60 norma szerint kell szigetelni, ahol más terekkel találkoznak, kivéve ahol az a szauna határán belüli terekkel és (5), (9) és (10) kategóriájú terekkel találkozik.

2.2.3.4.2. A szaunákból közvetlenül hozzáférhető fürdőszobák a szauna részének tekinthetők. Ilyen esetekben a szauna és a fürdőszoba közötti ajtó nem kell, hogy megfeleljen a tűzvédelmi követelményeknek.

2.2.3.4.3 A szaunában megengedett a hagyományos faburkolat használata a válaszfalakon és a mennyezeteken. A kályha feletti mennyezet éghetetlen lemezzel kell burkolni, és legalább 30 mm légrést kell biztosítani. A forró felületek és az éghető anyagok között legalább 500 mm távolságot kell tartani, vagy az éghető anyagokat védeni kell (pl. éghetetlen lemez legalább 30 mm légréssel).

2.2.3.4.4. A hagyományos fapadok használata a szaunában megengedett.

2.2.3.4.5. A szaunajajtónak tolással kifelé kell nyílnia.

2.2.3.4.6. A szaunában időzítővel ellátott elektromos fűtésű kályhákat kell elhelyezni.

9.1. táblázat

Függőleges főzónával és vízszintes zónával sem határos válaszfalak

9.2. táblázat

A függőleges főzónákban sem a lépcsőkkel, sem a vízszintes zónákkal nem határos fedélzetek

A 9.1. és 9.2. táblázatra vonatkozó megjegyzések

a) Ahol az egymás melletti terek ugyanabba a kategóriába esnek és az a felsőindex szerepel, akkor e terek között nem kell válaszfalat vagy fedélzetet létesíteni, ha azt a lobogó szerinti állam hatóságai szükségtelennek tekintik. Például a (12) kategóriában nincs szükség válaszfalra egy konyha és a hozzá tartozó éléskamra között, amennyiben az éléskamra válaszfala és fedélzetei a konyha határainak megfelelő épséggel rendelkeznek. Szükség van azonban válaszfalra a konyhák és a gépterek között, akkor is, ha mindkét tér a (12) kategóriába tartozik.

b) A hajó oldala a legkisebb tengeri merülésvonalig, a mentőcsónakok és mentőcsúszdák alatt lévő és azok melletti felépítmények és fedélzeti házak normái A-30-ra csökkenthetők.

c) Amennyiben a nyilvános illemhelyeket teljesen a lépcsőházak térelválasztóin belülre építették, a nyilvános illemhelyek a lépcsőházi térelválasztókon belüli válaszfala "B" sérthetetlenségi osztályú.

d) Amennyiben a (6), (7), (8) és (9) kategóriájú terek teljes egészében egy gyülekezési hely határain belül helyezkednek el, e tereknek a válaszfalai lehetnek "B-0" sérthetetlenségi osztályúak. Az audio-, video- és világítási berendezések vezérlőhelyei a gyülekezési hely részének tekinthetők.

Kiegészítő általános megjegyzések a 9.1. táblázathoz az alumíniumból készült függőleges térelválasztók tekintetében

1. Általános szabályként mindkét oldalt a 9.1. táblázatban megjelölt szabványnak megfelelően kell szigetelni.

2. Olyan határolófalak esetében, amelynek egyik oldalán (5), (6), (9) vagy (10) kategóriájú tér található, a másik oldalon pedig bármely más, ezektől eltérő kategóriájú tér található, csak az utóbbi felé néző oldalt kell a 9.1. táblázatban megadott szabványnak megfelelően szigetelni.

3. Olyan határolófalak esetében, amelyeknek mindkét oldalán (5), (6), (9) vagy (10) kategóriájú tér található, a következő kritériumoknak kell teljesülniük:

i. Szabad fedélzet (5)/Kevésbé tűzveszélyes lakótér (6) - Csak a lakótét felöli oldalt kell szigetleléssel ellátni.

ii. Szabad fedélzet (5)/Egészségügyi helyiség (9) - Csak az egészségügyi helyiség felöli oldalt kell szigetleléssel ellátni.

iii. Szabad fedélzet (5)/Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek (10) - Csak a (10) kategóriájú tér felöli oldalt kell szigetleléssel ellátni. Ha azonban a terek (10) kategóriájú tér tartály vagy üres tér, az egyik oldalt sem kell szigetleléssel ellátni.

iv. Kevésbé tűzveszélyes lakótér (6)/Egészségügyi helyiség (9) - A 9.1. táblázat e két tér között C norma szerinti szigetelést ír elő. Ennek megfelelően egyik oldalon sincs szükség szigetelésre.

v. Kevésbé tűzveszélyes lakótér (6)/Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek (10) - Csak a lakótér felöli oldalt kell szigetleléssel ellátni.

vi. Egészségügyi helyiség (9)/Kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes tartályok, üres terek és segédüzemi gépterek (10) - Csak az egészségügyi helyiség felöli oldalt kell szigetleléssel ellátni, kivéve, ha a (10) kategóriájú tér egy kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes segédgéptér, mely esetben csak a (10) kategóriájú tér felöli oldalt kell szigetleléssel ellátni.

vii. Azokban a terekben, amelyek nem az (5), (6), (9) vagy (10) kategóriába tartoznak, az oldalhéjat a 9.1. táblázatban megadott szabványnak megfelelően kell szigetelni a válaszfalfedélzetig, abban az esetben, ha a szomszédos tér az (5) kategóriába tartozik.

Kiegészítő általános megjegyzések a 9.2. táblázathoz az alumíniumból készült vízszintes térelválasztók tekintetében

1. Általános szabályként mindkét oldalt a 9.2. táblázatban megjelölt szabványnak megfelelően kell szigetelni.

2. Olyan határolófalak esetében, amelynek egyik oldalán (5), (6), (9) és (10) kategóriájú tér található, a másik oldalon pedig bármely más, ezektől eltérő kategóriájú tér található, csak az utóbbi felé néző oldalt kell a 9.2. táblázatban megadott szabványnak megfelelően szigetelni.

3. Olyan határolófalak esetében, amelyeknek mindkét oldalán (5), (6), (9) vagy (10) kategóriájú tér található, csak az alsó oldalt kell szigeteléssel ellátni.

4. Ha a határolófal feletti tér beépített tűzoltó berendezéssel van felszerelve, - a különleges kategóriájú és ro-ro rakterek kivételével - a térelválasztónak csak az alsó oldalát kell szigeteléssel ellátni.

2.2.4. A legfeljebb 36 utast szállító hajók válaszfalainak és fedélzeteinek tűzállósága

2.2.4.1. A válaszfalak és fedélzetek tűzállóságának nemcsak az e részben egyéb helyeken előírt különleges rendelkezéseknek kell megfelelnie, hanem az esetnek megfelelően a 9.3. vagy 9.4. táblázatban foglaltaknak is.

2.2.4.2. A táblázatokat a következőképpen kell alkalmazni:

1. A 9.3. és 9.4. táblázatot olyan válaszfalakra és fedélzetekre kell alkalmazni, amelyek szomszédos tereket választanak el egymástól.

2. A szomszédos terek közötti térelválasztókra alkalmazott megfelelő tűzállósági értékek meghatározására tűzveszélyességüknek megfelelően sorolják be e tereket, amelyet az alábbi (1)-(11) kategória mutat. Amennyiben egy tér berendezése és rendeltetése olyan, hogy az e II-2/C/9. szabálynak megfelelő osztályozása kétséges, akkor a legszigorúbb határoló követelményeket támasztó kategória alá tartozónak kell tekinteni. A kategóriák elnevezése inkább besoroló, mint korlátozó jellegű. A kategóriák előtt megadott, zárójelben lévő számok a táblázat megfelelő oszlopára vagy sorára utalnak. 1. Vezérlőállások: - a vészüzemi áramforrást és a világítást magukban foglaló terek, - kormányállás és térképszoba, - a hajó rádióberendezéseit magukban foglaló terek, - tűzoltó felszerelést tároló terek, tűzoltást vezérlő helyiség és tűzjelző állomások, - a hajtómű vezérlőhelyisége, amennyiben az a főgéptéren kívül helyezkedik el, - a központi tűzjelző berendezést magukban foglaló terek. 2. Folyosók: - utas- és személyzeti folyosók és előterek. 3. Lakóterek: - a II-2/A/3. szabály 1. bekezdésében meghatározottak szerinti terek, kivéve a folyosókat. 4. Lépcsőházak: - az utasok és a személyzet által használt belső lépcsőházak, felvonók és mozgólépcsők (kivéve azokat, amelyek a géptérben találhatók), továbbá a kapcsolódó aknák, - ebben az összefüggésben az a lépcsőház, amely csak egy szinten zárt, annak a térnek a része, amelytől nem választja el tűzbiztos ajtó. 5. Kiszolgálóhelyiségek (kisfokú tűzveszélyesség): - a 4 m2-nél kisebb alapterületű raktárak és tárolók, amelyeket nem éghető folyadékok tárolására használnak, szárítóhelyiségek és mosodák. 6. A. kategóriájú gépterek: - a II-2/A/3. szabály 31. bekezdésében meghatározott terek. 7. Egyéb gépterek: - a II-2/A/3. szabály 30. bekezdésében meghatározott terek, kivéve az A. kategóriájú géptereket. 8. Rakterek: - a speciális kategóriájú tereken kivételével minden, a rakomány tárolására használt tér (ideértve a rakományolaj-tartályokat is), valamint az e terekhez vezető aknák és nyílások. 9. Kiszolgálóhelyiségek (nagy tűzveszélyesség): - konyhák, főzőberendezéseket magukban foglaló tálalók, festék- és lámparaktárak, raktárak és 4 m2-es vagy annál nagyobb alapterületű tárolóhelyiségek, éghető folyadékok tárolására szolgáló terek, szaunák és a gépterek részét nem képező műhelyek. 10. Szabad fedélzetek: - szabad fedélzeti terek és zárt sétafedélzetek, amelyek nem tűzveszélyesek, szabad terek (a felépítményeken és fedélzeti házakon kívüli tér). 11. A különleges kategóriájú és ro-ro rakterek: - a II-2/A/3. szabály 41. és 46. bekezdésében meghatározott terek.

3. Az alkalmazandó tűzállósági értékek meghatározásánál a II-2/C/10. szabály 6.1.100. albekezdésének megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel nem védett függőleges főzónában vagy vízszintes zónában lévő két tér között, vagy két olyan zóna között, ahol ilyen védelemmel egyik sem rendelkezik, a térelválasztókra a táblázatban megadott két adat közül a nagyobbat kell alkalmazni.

4. Az alkalmazandó tűzállósági értékek meghatározásánál a II-2/C/10. szabály 6.1.100. albekezdésének megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel védett függőleges főzónában vagy vízszintes zónában lévő két tér között, vagy az ilyen védelemmel rendelkező zónák között lévő térelválasztókra a táblázatban megadott két adat közül a kisebbet kell alkalmazni. Amennyiben egy lakótérben vagy kiszolgálóhelyiségben egy automatikus vízpermettel oltó berendezéssel védett és egy ilyen védelemmel nem rendelkező zóna találkozik, térelválasztókra a táblázatban megadott két adat közül a nagyobbat kell alkalmazni.

2.2.4.3. A megfelelő fedélzetekkel vagy válaszfalakkal kapcsolatban lévő folytonos "B" osztályú mennyezetek vagy burkolatok elfogadhatók az előírt szigetelésnek és sértetlenségnek részben vagy teljesen megfelelő térelválasztóként.

2.2.4.4. A II-2/C/11. szabály 2. bekezdésének előírása szerint acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból készült külső határolófalak szögletes vagy körablakok beillesztése céljából kivághatók, amennyiben e részben máshol nem követelmény, hogy a határolófalak "A" osztályú tűzállósággal rendelkezzenek. Ehhez hasonlóan az olyan határolófalakban, amelyeknek nem kell "A" osztályú tűzállósággal rendelkezniük, az ajtók a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott anyagból készülhetnek.

2.2.4.5. A szaunáknak meg kell felelniük a 2.2.3.4. bekezdésben foglaltaknak.

9.3. táblázat

A szomszédos tereket elválasztó válaszfalak tűzállósága

9.4. táblázat

A szomszédos tereket elválasztó fedélzetek tűzállósága

A 9.3. és a 9.4. táblázatra vonatkozó megjegyzések:

a) Annak tisztázására, hogy melyik alkalmazandó, lásd a 2.2.2. és 2.2.5. bekezdést.

b) Ahol a terek ugyanabba a kategóriába esnek és a "b" felső index szerepel, a táblázatban megadott válaszfal vagy fedélzet szerinti besorolást csak akkor írják elő, ha a szomszédos terek különböző célokat szolgálnak, mint például a (9) kategória. Ha egy konyha mellett konyha van, nincs szükség válaszfalra, de ha a konyha mellett festéktároló van, akkor "A-0" válaszfalat kell alkalmazni.

c) A kormányállást és a térképszobát egymástól elválasztó térelválasztók "B-0" besorolásúak lehetnek.

d) Lásd e II-2/B/9. szabály 2.2.4.2.3. és 2.2.4.2.4. bekezdését.

e) A 2.2.1.1.2 bekezdés alkalmazásában a 9.3. táblázatban szereplő "B-0" és "C" besorolás helyett "A-0" besorolást kell alkalmazni.

f) Nincs szükség tűzszigetelésre, amennyiben a (7) kategóriában a géptérben kicsi a tűzveszély vagy egyáltalán nem áll fenn.

(*) Ahol a táblázatban csillag szerepel, a térelválasztónak acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készülnie, de nem kell "A" osztályúnak lennie. Ha azonban a fedélzetet - a (10) kategóriájú terek kivételével - villamos kábelek, csővezetékek és szellőzőcsatornák átvezetése miatt megbontják, akkor a megbontásnak jól zárónak kell lennie, hogy megakadályozza a tűz vagy a füst terjedését. A vezérlőállások (vészüzemi áramfejlesztők) és a szabad fedélzetek közötti térelválasztók bemeneti nyílásain nem szükséges zárószerkezetnek lennie, kivéve, ha rögzített, gázzal oltó rendszert szerelnek fel.

A 2.2.1.1.2. bekezdés alkalmazásában a 9.4. táblázatban szereplő csillag helyett a (8) és (10) kategóriák kivételével "A-0" besorolást kell alkalmazni.

Kiegészítő általános megjegyzések a 9.3. táblázathoz az alumíniumból készült függőleges térelválasztók tekintetében

1. Általános szabályként mindkét oldalt a 9.3. táblázatban megjelölt szabványnak megfelelően kell szigetelni.

2. Olyan határolófalak esetében, amelynek egyik oldalán (5) vagy (10) kategóriájú tér található, a másik oldalon pedig bármely más, ezektől eltérő kategóriájú tér található, csak az utóbbi felé néző oldalt kell a 9.3. táblázatban megadott szabványnak megfelelően szigetelni.

Kiegészítő általános megjegyzések a 9.4. táblázathoz az alumíniumból készült vízszintes térelválasztók tekintetében

1. Általános szabályként mindkét oldalt a 9.4. táblázatban megjelölt szabványnak megfelelően kell szigetelni.

2. Olyan határolófalak esetében, amelynek egyik oldalán (5) és (10) kategóriájú tér található, a másik oldalon pedig bármely más, ezektől eltérő kategóriájú tér található, csak az utóbbi felé néző oldalt kell a 9.4. táblázatban megadott szabványnak megfelelően szigetelni.

3. Ha a határolófal feletti tér beépített tűzoltó berendezéssel van felszerelve, - a különleges kategóriájú és ro-ro rakterek kivételével - a térelválasztónak csak az alsó oldalát kell szigeteléssel ellátni.

2.2.5. A lépcsők és felvonók védelme a lakótérben és a kiszolgálóhelyiségekben

2.2.5.1. Minden lépcsőnek "A" osztályú térelválasztókkal körülzárt térben kell elhelyezkedniük, ahol minden nyílás hatékony zárószerkezettel van felszerelve; a következő kivételek megengedettek:

1. azt a lépcsőt, amely csak két fedélzetet köt össze, nem kell bezárni, amennyiben a fedélzet ellenálló képességét megfelelő válaszfalak vagy az egyik fedélzetközi térben lévő ajtók biztosítják. Amennyiben a lépcső az egyik fedélközi térben zárt, a zárt lépcsőházat a 2.2.3. és 2.2.4. bekezdés fedélzetekre vonatkozó táblázatainak megfelelő védelemmel kell ellátni;

2. szabadon álló lépcsőket lehet elhelyezni a közös terekben, amennyiben azok teljesen a közös helyiségen belül vannak.

2.2.5.2. A felvonóaknákat úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák a füst vagy láng átjutását egyik fedélközből a másikba, és olyan záróeszközökkel kell felszerelni, amelyek meggátolják a huzat és a füst átjutását.

2.2.6. A kabinerkélyek elrendezése

A szomszédos kabinerkélyeket elválasztó, nem teherviselő részleges válaszfalakat úgy kell kialakítani, hogy tűzoltás céljából a személyzet által mindkét oldalról nyithatóak legyenek.

2.2.7. Az atriumok védelme

2.2.7.1. Az atriumokat "A" osztályú térelválasztókkal kell körülzárni, és tűzállóságát az adott esetnek megfelelően 9.2. és a 9.4. táblázat szerint kell meghatározni.

2.2.7.2. Az atriumokon belüli terek elválasztó fedélzetek tűzállóságát az adott esetnek megfelelően a 9.2. és a 9.4. táblázat szerint kell meghatározni.

3. Tűzálló térelválasztók megbontása és a hőátadás megelőzése

3.1. Ahol az "A" osztályú térelválasztókon villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve merevítők, fedélzeti gerendák és egyéb szerkezeti elemek miatt azokat megbontják, a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően ellenőrizni kell, hogy a térelválasztók tűzállósága nem károsult-e. A szellőzőcsatornákra a 7.1.2. és a 7.3.1. bekezdést kell alkalmazni. Amennyiben az átvezetett cső 3 mm-es vagy nagyobb vastagságú, illetve legalább 900 mm (lehetőleg a térhatároló mindkét oldalán 450-450 mm) hosszú acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készül, és nincs nyílása, a vizsgálat nem kötelező. Ezeket az átvezetéseket a térhatároló szigetelésének meghosszabbításával azonos szigetelési értékkel kell szigetelni.

3.2. Ahol a "B" osztályú térelválasztókon villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve a szellőzőcsatornák lezárásai, lámpatestek és hasonló készülékek felszerelése miatt megbontják azokat, a 7.3.2. bekezdés rendelkezéseinek megfelelően ügyelni kell arra, hogy a térelválasztók tűzállósága ne károsuljon. "B" osztályú térhatárolókat áttörő, nem acélból vagy rézből készült csövek védelméről a következőképpen kell gondoskodni:

1. az áttört térhatároló tűzállóságának és a felhasznált cső típusának megfelelő, tűzvédelmileg vizsgált átvezetőszerkezettel; vagy

2. legalább 1,8 mm vastag és a legalább 150 mm átmérőjű csövek esetében legalább 900 mm, a legfeljebb 150 mm átmérőjű csövek esetében pedig legalább 600 mm hosszú acélköpennyel (lehetőleg egyenletesen elosztva a válaszfal két oldalán). A csövet peremekkel vagy csőkötésekkel kell csatlakoztatni a köpenyek végeihez, a köpeny és a csővezeték közötti hézag pedig nem haladhatja meg a 2,5 mm-t, illetve a csővezeték és a köpeny közötti hézagot éghetetlen vagy egyéb alkalmas anyaggal kell eltömíteni.

3.3. Az "A" vagy "B" osztályú térelválasztókat megbontó, nem szigetelt fémcsöveket olyan anyagból kell készíteni, amelyek olvadáspontja az "A-0" esetében 950 °C és a "B-0" térelválasztók esetében 850 °C fölött van.

3.4. A szerkezeti tűzvédelmi adatok jóváhagyásakor a lobogó szerinti állam hatóságai figyelembe veszik az előírt szigetelő híd csatlakozásainál és végeinél a hőátadás lehetőségét.

A tűzvédelmi intézkedések megvalósítása során a lobogó szerinti állam hatóságai lépéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a hőhidak kialakulását, például a fedélzetek és válaszfalak közötti hőátadás során.

Az acél- és alumíniumötvözet szerkezetek esetében a fedélzet vagy a válaszfal szigetelését a megbontás, keresztezés vagy lehatárolás után legalább 450 mm-rel tovább kell vinni. Ha a teret "A" osztályú, különböző szigetelésű fedélzet vagy válaszfal osztja meg, a jobb minőségű szigetelésnek legalább 450 mm-en keresztül folytatódnia kell a gyengébb szigetelésű fedélzeten vagy válaszfalon.

4. A tűzgátló térelválasztók nyílásainak védelme

4.1.1. Megbontások és nyílások az "A" osztályú térelválasztókban

4.1.1.1. Az "A" osztályú térelválasztók minden nyílását állandó zárószerkezettel kell ellátni, amely ugyanolyan hatékonyan áll ellen a tűznek, mint az a térelválasztó, amelyben felszerelték.

4.1.1.2. Az "A" osztályú térelválasztókban az ajtók és ajtótokok szerkezete, valamint az azokat rögzítő szerkezetek, lehetőség szerint, ugyanannyira álljanak ellen a tűznek és a füst, illetve a láng terjedésének, mint azok a válaszfalak, amelyeken felszerelték azokat. Ezen ajtóknak és ajtótokoknak acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készülniük.

4.1.1.3. A vízmentes ajtókat nem kell szigetelni.

4.1.1.4. Az összes ajtónak a válaszfal mindkét oldaláról egy személy által nyithatónak vagy zárhatónak kell lennie.

4.1.1.5. A függőleges főzóna válaszfalaiban lévő ajtók, konyhát, illetve a lépcsőházat körülzáró tűzálló ajtók, a gépi vezérlésű vízzáró ajtók, továbbá azok, amelyek rendszerint be vannak zárva, kivételével, meg kell, hogy feleljenek a következő követelményeknek:

1. önzáródók, és még 3,5°-os dőlés esetén is bezáródnak;

2. az oldalpántos tűzálló ajtók záródási ideje a hajó függőleges helyzetében megközelítőleg 10-40 másodperc a mozgás elkezdésétől számítva. A tolóajtók esetében a záródás sebessége a hajó függőleges helyzetében nem lehet több 0,2 m/s-nál és nem lehet kevesebb 0,1 m/s-nál;

3. a folyamatosan felügyelt központi vezérlőállásról vagy egyidejűleg, vagy csoportosan távvezérléssel is kioldhatók, ezenkívül az ajtó mindkét oldaláról egyenként is. A működtető gomboknak ki- és bekapcsoló funkcióval kell rendelkezniük a rendszer automatikus visszakapcsolásának elkerülésére;

4. a központi vezérlőállásról nem működtethető záródásgátló szerkezetek használata tilos;

5. a központi vezérlőállásról távvezérléssel bezárt ajtóknak helyi vezérléssel az ajtó mindkét oldaláról újra kinyithatónak kell lenniük. E kinyitást követően az ajtónak automatikusan újra be kell záródnia;

6. a folyamatosan felügyelt központi vezérlőállásban a tűzálló ajtókat a vezérlőtáblán jelezni kell, annak megállapíthatósága érdekében, hogy minden távvezérlésű ajtó zárva van-e;

7. a működtetési mechanizmust úgy kell megtervezni, hogy az ajtó automatikusan becsukódjon, ha a vezérlőrendszerben vagy a központi áramellátásban zavar áll be;

8. a gépi működtetésű ajtók közelében helyi akkumulátorokat kell elhelyezni annak érdekében, hogy a helyi vezérlés alkalmazása során az ajtót legalább tízszer lehessen működtetni (teljesen kinyitni és becsukni), amennyiben a vezérlőrendszerben vagy a központi áramellátásban zavar áll be;

9. az egyik ajtó vezérlőrendszerében vagy a központi áramellátásban beállt zavar nem akadályozhatja a többi ajtó biztonságos működtetését;

10. a távvezérlésű tolóajtókat vagy a gépi vezérlésű ajtókat olyan hangjelző berendezéssel kell felszerelni, amely az ajtó központi vezérlőállásról történő kioldását követően legalább 5, de legfeljebb 10 másodpercig szól, mielőtt az ajtó mozogni kezd, és egészen addig hallható, amíg az ajtó teljesen be nem záródik;

11. azok az ajtók, amelyeket úgy terveztek, hogy újra kinyíljanak, ha egy tárgyba ütköznek, az érintkezési ponttól számítva legfeljebb egyméternyire nyílhatnak ki;

12. a tűzállóság biztosítása érdekében tolózárral felszerelt kétszárnyú ajtók zárjainak az ajtókkal együtt automatikusan működésbe kell lépniük, amikor azokat a vezérlőrendszer működésbe hozza;

13. a gépi vezérlésű, automatikusan záródó, a speciális kategóriájú terekbe vezető ajtókat nem kell felszerelni a 3. és 10. bekezdésben előírt jelzőberendezéssel és távvezérlésű működtető mechanizmussal;

14. a helyi vezérlőrendszer alkatrészeit a karbantartás és beállítás céljából hozzáférhető helyen kell elhelyezni; és

15. a gépi vezérlésű ajtókat olyan jóváhagyott típusú vezérlőrendszerrel kell ellátni, amely tűz esetén is működik, és amely megfelel a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának. E rendszernek meg kell felelnie a következő követelményeknek: 1. a vezérlőrendszer legalább 200 °C hőmérsékleten legalább 60 percig működtetni tudja az ajtót saját áramellátásával; 2. a többi, tűznek nem kitett ajtó áramellátása nem csökkenhet; 3. 200 °C fölötti hőmérsékleten a vezérlőrendszer automatikusan lekapcsolódik az áramellátásról, és legalább 945 °C-ig zárva tudja tartani az ajtót.

4.1.1.7. A hajó külső határainak "A" osztályú sértetlenségi követelményeit nem kell alkalmazni az üvegből készült térhatároló elemekre, a szögletes és a körablakokra, amennyiben a 4.1.3.5. és 4.1.3.6. bekezdésben ezekre a határolókra nem írnak elő "A" osztályú sértetlenséget. A hajó külső határainak "A" osztályú sértetlenségi követelményeit nem kell alkalmazni a külső ajtókra, kivéve azokra a felépítményekhez és fedélzeti házakhoz tartozókra, amelyek az életmentő felszerelésekkel, beszálló- és külső gyülekezési helyekkel, a külső lépcsőkkel és menekülési útvonalként használt nyílt fedélzettel szemben vannak. A zárt lépcsőházak ajtóinak nem kell megfelelnie ezen követelménynek.

4.1.1.8. A vízmentes, időjárásálló (fröccsenő vizet álló) ajtók kivételével, a szabad fedélzetre nyíló ajtókat, továbbá azokat, amelyeknek elegendően gázbiztosnak kell lenniük, valamint a menekülési útvonalak mentén lévő lépcsőházakban, közös terekben és függőleges főzónák válaszfalaiban lévő összes "A" osztályú ajtót olyan önműködően záródó tömlőcsatlakozóval kell felszerelni, amely anyaga, szerkezete és tűzállósága megfelel azon ajtóénak, amelybe beszerelték, és zárt ajtó mellett egy, az alsó szélébe ágyazott 150 mm-es négyszögletes nyílást képez és az oldalpántos ajtóknál az ajtópántokkal ellentétes alsó szélében, vagy tolóajtók esetében a nyíláshoz legközelebbi oldalon helyezkedik el.

4.1.2. Megbontások és nyílások a "B" osztályú térelválasztókban

4.1.2.1. A "B" osztályú térelválasztóhoz tartozó ajtókat és ajtótokokat, valamint zárószerkezeteiket olyan zárórendszerrel kell ellátni, amelynek tűzállósága megegyezik a térelválasztó tűzállóságával, azonban szellőzőnyílásokat lehet elhelyezni az ajtók alsó részén. Amennyiben e nyílások az ajtóban vagy az alatt találhatók, annak teljes keresztmetszete nem haladhatja meg a 0,05 m2-t. Helyettesítő megoldásként megengedett a kabin és a folyosó között elvezetett és a vizesblokk alatt elhelyezett éghetetlen légkiegyenlítő csatorna, amennyiben a csatorna keresztmetszete nem haladja meg a 0,05 m2-t. Minden szellőzőnyílást éghetetlen anyagból készült ráccsal kell felszerelni. Az ajtóknak nem éghető anyagból kell készülniük.

4.1.2.1a A zajcsökkentés érdekében a lobogó szerinti állam hatóságai egyenértékű megoldásként olyan ajtókat engedélyezhetnek, amelyek beépített zajcsökkentő szellőzéssel rendelkeznek, amelyek nyílása az ajtó egyik oldalán alul, a másikon felül található, amennyiben megfelelnek a következő rendelkezéseknek:

1. a felső nyílások a folyosó felé néznek, továbbá nem éghető anyagból készült ráccsal és egy 70 °C hőmérsékleten automatikusan működésbe lépő tűzvédelmi csappantyúval vannak felszerelve;

2. az alsó nyílást nem éghető anyagból készült ráccsal szerelik fel;

3. Az ajtókat a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően meg kell ellenőrizni.

4.1.2.2. A "B" osztályú térelválasztókban a kabinajtóknak önzáródó típusúaknak kell lenniük. Záródásgátló szerkezetek alkalmazása tilos.

4.1.2.3. A hajó külső határainak "B" osztályú sértetlenségi követelményeit nem kell alkalmazni az üvegből készült térhatároló elemekre, a szögletes és a kerek hajóablakokra. Ehhez hasonlóan, az "A" osztályú sértetlenségi követelményeket nem kell alkalmazni a felépítményekre és a fedélzeti házak külső ajtóira. A 36-nál kevesebb utast szállító hajók esetében a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy a kabinokat az önálló belső egészségügyi helyiségektől, például zuhanyozóktól elválasztó ajtók éghető anyagból készüljenek.

4.1.3. Ablakok és körablakok

4.1.3.1. A lakóterek, kiszolgálóhelyiségek és vezérlőállások válaszfalaiban lévő ablakokat és körablakokat, azok kivételével, amelyekre a 4.1.1.7. és 4.1.2.3. bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, úgy kell kialakítani, hogy a Tűzvizsgálati eljárások szabályzata értelmében megfeleljenek azon válaszfal sértetlenségi követelményeinek, ahová beépítik azokat.

4.1.3.2. A 9.1. és 9.4. táblázatban található követelmények sérelme nélkül a lakóterek, kiszolgálóhelyiségek és vezérlőállások időjárástól védő válaszfalaiba épített ablakoknak és körablakoknak acélkerettel kell készülniük vagy egyéb megfelelő anyagból kell építeni azokat. Az üveget fémből készült üvegszorító lécbe vagy szögidomba kell ágyazni.

4.1.3.5. A több mint 36 utast szállító hajók esetében a túlélési járműre, beszálló- és gyülekezési helyekre, menekülési útvonalként használt külső lépcsőkre és szabad fedélzetekre néző ablakok, valamint a mentőtutaj- és mentőcsúszda-beszállóterületek alatt elhelyezkedő ablakok tűzállóságának meg kell felelnie a 9.1. táblázat követelményeinek. Amennyiben az ablakokat automatikus irányítású szórófejekkel szerelik fel, az "A-0" ablakok is elfogadhatók. E bekezdés értelmében a vízpermetező berendezések szórófejei a következők lehetnek:

1. az ablakok fölött elhelyezett és a hagyományos mennyezeti szórófejek mellett felszerelt irányított szórófejek; vagy

2. hagyományos mennyezeti szórófejek úgy elrendezve, hogy az ablakot négyzetméterenként átlagosan legalább 5 liter/perc vízmennyiség védje, az ablakok területét pedig bele kell számítani a permetezett területbe; vagy

3. vízköddel oltó sugárcsövek, melyeket a SOLAS-egyezmény II-2/12. szabályában említettekkel egyenértékű, vízpermettel oltó berendezések jóváhagyására vonatkozó felülvizsgált iránymutatás (módosított A.800(19) sz. határozat) szerint ellenőriztek és hagytak jóvá; és

a hajó oldalán a mentőcsónak-beszállóterület alatt elhelyezkedő ablakok tűzállóságának legalább "A-0"-nak kell lennie.

4.1.3.6. A legfeljebb 36 utast szállító hajók esetében a túlélési járműre és a mentőcsúszda-beszállóterületek néző, valamint az ilyen területek alatt található ablakok tűzállósága legalább az "A-0" osztállyal egyenértékű kell hogy legyen.

5. A gépterek határolófalain található nyílások védelme

5.2.1. A szükséges szellőzést és a hajó rendeltetésszerű és biztonságos működését figyelembe véve a felülvilágítók, ajtók, szellőzők, a szívószellőztetést lehetővé tevő kéménynyílások és egyéb, a géptérben lévő nyílások számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

5.2.2. A felülvilágítókat acélból vagy azzal egyenértékű anyagból kell készíteni, és nem tartalmazhatnak üvegpaneleket.

5.2.3. Biztosítani kell olyan vezérlőberendezéseket, amelyekkel a gépi működtetésű ajtók zárhatók, vagy a nem gépi működtetésű vízmentes ajtók esetében az ajtón elhelyezett nyitószerkezetek működtethetők. A vezérlőberendezéseket az érintett tereken kívül kell elhelyezni olyan helyen, ahol nem válnak üzemképtelenné, ha az általuk kiszolgált térben tűz keletkezik.

5.2.4. Az 5.2.3. bekezdésben előírt vezérlőberendezéseket egyetlen vezérlőállásnál kell elhelyezni, vagy a lehető legkevesebb helyre kell csoportosítani. E helyeket úgy kell kialakítani, hogy a szabad fedélzetről biztonságosan megközelíthetők legyenek.

5.2.5. Az ajtókat, a gépi működtetésű vízmentes ajtók kivételével, úgy kell kialakítani, hogy a helyiségben keletkező tűz esetén biztosan zárhatóak legyenek, a zárást gépi működtetésű záró berendezések végzik; vagy az ajtók lehetnek olyan önzáródó ajtók, amelyek még 3,5°-os dőlés mellett is be tudják zárni az ajtókat, továbbá üzembiztos ajtózáró berendezéssel és távműködtetésű nyitószerkezettel vannak felszerelve.

5.2.6. A géptér határoló falaiba nem szabad ablakokat beépíteni. Ez nem zárja ki, hogy üveget használjanak fel a gépterek vezérlőhelységeinek kialakítása során.

6. A rakterek határolófalainak védelme

6.2. A parancsnoki hídon elhelyezett jelzőberendezéseknek jelezniük kell, hogy a különleges kategóriájú terekbe vezető vagy az azokból kivezető tűzbiztos ajtók zárva vannak-e.

A különleges kategóriájú terekbe nyíló ajtóknak olyan szerkezetűnek kell lenniük, hogy azokat ne lehessen folyamatosan nyitva tartani, a hajó útja során pedig zárva kell tartani azokat.

7. Szellőzőrendszerek

7.1. Általános

7.1.1. A szellőzőcsatornáknak - a szimpla és a duplafalú csatornákat egyaránt beleértve - acélból vagy azzal egyenértékű anyagból kell készülniük, kivéve a legfeljebb 600 mm hosszú hajlékony csőidomokat, amelyek a légkondicionált helyiségekben lévő ventilátorokat a szellőzőcsatornákkal kötik össze. Amennyiben a 7.1.6. bekezdés erről másként nem rendelkezik, a csatornák építéséhez - a szigetelésüket is beleértve - használt bármilyen más anyagnak is éghetetlennek kell lennie. A rövid, legfeljebb 2 m hosszú és a 0,02 m2-nél kisebb szabad keresztmetszetű csatornáknak (a "szabad keresztmetszetű terület" terminus még az előszigetelt csatornák esetében is a magának a csatornának és nem a szigetelésnek a belső méretei alapján számított területet jelenti) azonban nem szükséges acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készülniük, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek: 1. a csatornáknak olyan éghetetlen anyagból kell készülniük, amely belül és kívül alacsony lángterjedési jellemzőkkel bíró membránokkal fedhető be, amelyek felületén az égéshő az alkalmazott anyagvastagság mellett egyetlen esetben sem haladhatja meg a 45 MJ/m2 értéket. Az égéshő értékét a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kiadott ajánlásoknak és különösen az ISO 1716:2002 ("Építési termékek tűzveszélyességi vizsgálatai - A bruttó égéshő (fűtőérték) meghatározása") szabványnak megfelelően kell kiszámítani; 2. a csatornákat csak a szellőzőrendszer végeinél alkalmazzák; és 3. a csatornák a hosszúságuk mentén mért 600 mm-nél nincsenek közelebb az "A" vagy "B" osztályú térelválasztók megbontásához, ideértve a "B" osztályú egybefüggő mennyezetet is.

7.1.2. A következő berendezéseket a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően meg kell vizsgálni: 1. a tűzvédelmi csappantyúk, ideértve a megfelelő működtető berendezéseiket, noha ilyen kipróbálásra nincs szükség a csatorna alsó végében elhelyezkedő, konyhai tűzhelyek elszívócsatornáiban lévő tűzvédelmi csappantyúk esetében, amelyeknek acélból kell készülniük és képesnek kell lenniük arra, hogy a csatornában meggátolják a huzatot. és 2. az "A" osztályú térelválasztók szellőzőcsatorna-átvezetései, habár a próba nem szükséges, amennyiben az acélhüvelyeket szegecselt vagy csavarozott csatlakozásokkal vagy hegesztéssel közvetlenül a szellőzőcsatornákhoz kötik.

7.1.3. A tűzvédelmi csappantyúkat könnyen hozzáférhetően kell elhelyezni. Amennyiben a mennyezeti vagy falburkolatok mögé helyezik őket, ezeket a mennyezeti vagy falburkolatokat ellenőrző nyílással kell ellátni, amelynél meg kell jelölni a tűzvédelmi csappantyú azonosító számát. A tűzvédelmi csappantyúk azonosító számát az esetleges távvezérlőkön is fel kell tüntetni.

7.1.4. A szellőzőcsatornákat ellenőrzés és tisztítás céljából nyílásokkal kell ellátni. A nyílásokat a tűzvédelmi csappantyúk közelében kell elhelyezni.

7.1.5. A szellőzőrendszerek fő bemeneti és kimeneti nyílásait úgy kell kialakítani, hogy a szellőztetett tereken kívüli terekből is be lehessen őket zárni. A zárószerkezetnek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, jól látható és állandó jelöléssel kell ellátni, és annak jeleznie kell tüntetni a zárószerkezet működési állását.

7.1.6. Az "A" vagy "B" osztályú térelválasztók nyílásaitól számított 600 mm távolságon belül, valamint az "A" osztályú építési követelmények szerint építendő csatornák esetében a peremes szellőzőcsatorna illesztéseibe nem helyezhetők éghető tömítések.

7.1.7. Két zárt tér között nem alakíthatók ki szellőzőnyílások vagy légkiegyenlítő csatornák, kivéve, ha a 4.1.2.1. bekezdés azt lehetővé teszi.

7.2. A csatornák elrendezése

7.2.1. Az A. kategóriájú gépterek, a járműterek, a ro-ro rakterek, konyhák, speciális kategóriájú terek és rakterek szellőzőrendszereit el kell különíteni egymástól és az egyéb tereket ellátó szellőzőrendszerektől. A 36-nál kevesebb utast szállító hajókon a konyhai szellőzőrendszereket azonban nem szükséges teljesen elkülöníteni más szellőzőrendszerektől, hanem külön csatornákon keresztül más tereket ellátó szellőzőberendezés is kiszolgálhatja azokat. Ilyen esetben a szellőzőberendezés közelében automatikus tűzvédelmi csappantyút kell felszerelni a konyha szellőzőcsatornájában.

7.2.2. Az A. kategóriájú gépterek, illetve a konyhák, a ro-ro rakterek vagy a speciális kategóriájú terek szellőzőcsatornái nem haladhatnak át lakótereken, kiszolgálóhelyiségeken vagy vezérlőállásokon, amennyiben nem felelnek meg 7.2.4. bekezdés feltételeinek.

7.2.3. A lakóterek, kiszolgálóhelyiségek vagy vezérlőállások szellőzését szolgáló csatornák nem haladhatnak át A. kategóriájú géptereken, illetve konyhákon, ro-ro raktereken vagy speciális kategóriájú tereken, amennyiben nem felelnek meg a 7.2.4. bekezdésben meghatározott feltételeknek.

7.2.4. A 7.2.2. és a 7.2.3. bekezdésben foglaltak szerint a csatornáknak meg kell felelniük az alábbi feltételcsoportok egyikének: 1.1. a 0,075 m2-nél kisebb szabad keresztmetszetű csatornáknak legalább 3 mm vastag acélból, a 0,075 és 0,45 m2 közötti szabad keresztmetszetű csatornáknak legalább 4 mm vastag acélból, a 0,45 m2-nél nagyobb szabad keresztmetszetű csatornáknak pedig legalább 5 mm vastag acélból kell készülniük; 1.2. a csatornákat megfelelő módon alá kell támasztani és ki kell merevíteni; 1.3. a csatornákat automatikus tűzvédelmi csappantyúval kell ellátni a megbontott határolófalaknál; és 1.4. a csatornákat az általuk kiszolgált terektől legalább a tűzvédelmi csappantyúkon 5 méterrel túl lévő pontig az "A-60" normának megfelelően kell szigetelni; vagy 2.1. a csatornáknak acélból kell készülnie a 7.2.4.1.1. és 7.2.4.1.2. bekezdésnek megfelelően; és 2.2. a csatornákat minden olyan térben, amelyen áthaladnak, az "A-60" normának megfelelően kell szigetelni, kivéve azokat a csatornákat, amelyek a 2.2.3.2.2. albekezdésében meghatározott (9) vagy (10) kategóriájú tereken haladnak át;

7.2.5. A 7.2.4.1.4. és a 7.2.4.2.2. albekezdés alkalmazásában a csatornák teljes keresztmetszeti külső felületét szigetelni kell. Azokat a csatornákat, amelyek egy meghatározott téren kívül, de azzal szomszédos helyen találhatók, és az említett térrel egy vagy több közös felületen osztoznak, úgy kell tekinteni, mint amelyek áthaladnak a meghatározott téren, valamint az adott térrel közös felület felett a csatornán 450 mm-re túlnyúló távolságig szigetelni kell (az ilyen megoldások vázlatait a SOLAS-egyezmény II-2 fejezete egységes értelmezései tartalmazzák (MSC.1/Circ.1276)).

7.2.6. Ahol szükség van arra, hogy egy szellőzőcsatorna függőleges főzónán haladjon keresztül, a térelválasztó mellett automatikus tűzvédelmi csappantyút kell felszerelni. A csappantyúnak a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is zárhatónak kell lennie. A vezérlőeszköz könnyen megközelíthető legyen, és azt jól láthatóan meg kell jelölni. A térelválasztó és a csappantyú közötti csatornát a 7.2.4.1.1. és 7.2.4.1.2. albekezdésnek megfelelően acélból kell készíteni, és úgy kell szigetelni, hogy a megbontott térelválasztóval legalább azonos tűzállósági jellemzőkkel rendelkezzen. A csappantyút legalább a térelválasztó egyik oldalán jól látható jelzőkészülékkel kell felszerelni, amely mutatja a csappantyú működési állását.

7.3. A tűzvédelmi csappantyúk és a szellőzőcsatorna-átvezetések részletei

7.3.1. Az "A" osztályú térelválasztókon áthaladó csatornáknak meg kell felelniük az alábbi követelményeknek: 1. amennyiben egy 0,02 m2 vagy annál kisebb keresztmetszetű vékonyan lemezelt csatorna bontja meg az "A" osztályú térelválasztókat vagy fedélzeteket, a nyílást legalább 3 mm vastag és legalább 200 mm hosszú, acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készült hüvellyel kell ellátni, lehetőleg 100-100 mm elosztással a válaszfal mindkét oldalán, illetve a fedélzet esetében a megbontott fedélzet teljes alsó oldalán; Amennyiben az ilyen, csatornákat borító hüvelyek nem acélból készültek, azokat tűzszigeteléssel kell ellátni. A szigetelésnek legalább annyira tűzállónak kell lennie, mint annak a térelválasztónak, amelyen a csatorna áthalad; 2. amennyiben egy 0,02 m2-nél nagyobb, de legfeljebb 0,075 m2 szabad keresztmetszetű szellőzőcsatorna halad át "A" osztályú térelválasztókon, a nyílásokat acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készült lemezhüvellyel kell ellátni. A csatornák és hüvelyek lemezvastagsága legalább 3 mm, hosszúsága legalább 900 mm. Amikor válaszfalon haladnak át, ez a hosszúság lehetőleg a válaszfal mindkét oldalán 450 mm legyen. E csatornák vagy az e csatornákat körülvevő hüvelyek tűzszigetelést kapnak. A szigetelésnek legalább annyira tűzállónak kell lennie, mint annak a térelválasztónak, amelyen a csatorna áthalad; és 3. a 0,075 m2-nél nagyobb szabad keresztmetszetű, "A" osztályú térelválasztókon áthaladó csatornákat automatikus tűzvédelmi csappantyúval kell felszerelni. Minden egyes csappantyút a megbontott térelválasztó közelében kell elhelyezni, valamint a csappantyú és a megbontott térelválasztó közötti csatornát a 7.2.4.2.1. és 7.2.4.2.2. szabálynak megfelelően acélból kell készíteni. A tűzvédelmi csappantyú automatikusan működik, de a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is zárható. A csappantyút jól látható jelzőkészülékkel kell felszerelni, amely mutatja a csappantyú működési állását. A tűzvédelmi csappantyú alkalmazása nem szükséges ott, ahol a csatornák "A" osztályú térelválasztóval körülvett tereken haladnak át, de nem e tereket látják el, feltéve, hogy a csatornák tűzállósága megegyezik a megbontott térelválasztókéval. A 0,075 m2-nél nagyobb szabad keresztmetszetű csatornák az "A" osztályú térelválasztó megbontásánál nem oszthatók fel kisebb csatornákra, és a térelválasztón való átvezetésük után nem egyesíthetők újra az eredeti csatornává annak érdekében, hogy ne legyen szükséges az e rendelkezésben előírt tűzvédelmi csappantyú felszerelése.

7.3.2. A "B" osztályú válaszfalakon áthaladó, 0,02 m2-t meghaladó szabad keresztmetszetű szellőzőcsatornát acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készült lemezhüvellyel kell bevonni, amely 900 mm hosszú, és lehetőleg a válaszfalak mindkét oldalára 450 mm-re nyúlik át, amennyiben a csatorna megfelelő szakasza nem acélból készült. Amennyiben az ilyen, csatornákat borító hüvelyek nem acélból készültek, azokat tűzszigeteléssel kell ellátni. A szigetelésnek legalább annyira tűzállónak kell lennie, mint annak a térelválasztónak, amelyen a csatorna áthalad.

7.3.3. Minden tűzvédelmi csappantyúnak kézzel is működtethetőnek kell lennie. A csappantyúknak rendelkezniük kell közvetlen mechanikus kioldózárral, vagy alternatív lehetőségként elektromos, hidraulikus vagy pneumatikus úton kell zárhatónak lenniük. Minden tűzvédelmi csappantyúnak a térelválasztó mindkét oldaláról kézzel is működtethetőnek kell lennie. Az automatikus tűzvédelmi csappantyúkat, ideértve a távvezérléssel működtethető csappantyúkat is, olyan üzembiztonsági mechanizmussal kell ellátni, amely tűz esetén még az áramellátás, illetve a hidraulikus vagy pneumatikus nyomás megszűnésekor is bezárja a csappantyút. A távvezérléssel működtetett tűzvédelmi csappantyúk legyenek kézzel is újranyithatók a csappantyúnál.

7.4. A több mint 36 utast szállító hajók szellőzőrendszerei

7.4.1. A 7.1., a 7.2. és a 7.3. szakaszban meghatározott követelmények mellett a több mint 36 utast szállító személyhajók szellőzőrendszereinek a következő követelményeknek is meg kell felelniük.

7.4.2. A szellőzőventilátorokat úgy kell elhelyezni, hogy a különböző terekbe vezető csatornák a függőleges főzónában maradjanak.

7.4.3. A zárt lépcsőházak szellőzését egy önálló ventilátor- és csatornarendszerrel (elszívó- és ellátórendszer) kell biztosítani, amely a szellőzőrendszeren belül csak e teret szolgálja ki.

7.4.4. Az egynél több fedélközi lakóteret, kiszolgálóhelyiséget vagy vezérlőállást kiszolgáló csatornát - keresztmetszetétől függetlenül - az egyes fedélzetek ezek miatti megbontásának közelében olyan automatikus füstelzáró csappantyúval kell felszerelni, amely a csappantyú feletti védett fedélzetről kézzel is zárható. Amennyiben a függőleges főzónán áthaladó, egy-egy fedélközi teret kiszolgáló különálló csatornák révén egy ventilátor egynél több fedélközi teret szolgál ki, minden egyes csatornát kézi működtetésű füstelzáró csappantyúval kell felszerelni a ventilátor közelében.

7.4.5. A függőleges csatornákat szükség esetén a 9.1. és 9.2. táblázatban foglaltak szerint kell szigetelni. A csatornákat az általuk kiszolgált terek és adott esetben a mérlegelés tárgyát képező tér közötti fedélzetek vonatkozásában előírt szigeteléssel kell ellátni.

7.5. A konyhai tűzhelyek elszívócsatornái

7.5.1. A több mint 36 utast szállító hajókra vonatkozó követelmények

7.5.1.1. A 7.1., a 7.2. és a 7.3. szakaszban meghatározott követelmények kiegészítéseként a konyhai tűzhelyek elszívócsatornáit a 7.2.4.2.1. és a 7.2.4.2.2. bekezdésben foglaltaknak megfelelően kell megépíteni és az "A-60" normának megfelelően kell őket szigetelni minden olyan lakótérben, kiszolgálóhelyiségben vagy vezérlőállásban, amelyen áthaladnak. Az elszívócsatornákat ezenkívül a következőkkel is fel kell szerelni: 1. a tisztítás céljából könnyen elmozdítható zsírfogó, amennyiben nem alkalmaznak más, jóváhagyott zsírtalanító rendszert; 2. a csatorna alsó végében, a csatorna és a konyhai tűzhely elszívóernyője között elhelyezkedő, automatikusan és távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, továbbá egy távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, amelyet a csatorna felső végében, a kimeneti nyílás közelében helyeznek el; 3. a csatornán belüli tűz eloltására szolgáló beépített tűzoltó készülék. A tűzoltórendszereknek meg kell felelniük a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kiadott ajánlásoknak és különösen az ISO 15371:2009 ("Hajók és tengerészeti technológia - A konyhai főzőeszközök védelmére szolgáló tűzoltó rendszerek") szabványnak; 4. távvezérlő berendezések az elszívó- és ellátóventilátorok lezárása, a 7.5.1.1.2. bekezdésben említett tűzvédelmi csappantyúk működtetése és a tűzoltó rendszerek működtetése érdekében, amelyeket a konyhán kívül, annak bejáratához közel kell elhelyezni. Amennyiben többcsatornás rendszert építenek be, a fenti vezérlőeszközökkel azonos helyen lévő távvezérlésű szerkezettel biztosítani kell, hogy lezárják azokat a csatornaágakat, amelyek ugyanazon a főjáraton keresztül szívnak, mielőtt oltószer kerülne a rendszerbe; és 5. ellenőrzés és tisztítás céljára szolgáló, megfelelően elhelyezett nyílások, ideértve egy, az elszívóventilátor közelében lévő nyílást és egy olyan nyílást, amely a csatorna alsó végében található, ahol zsiradék halmozódik fel.

7.5.1.2. A szabad fedélzeteken felszerelt tűzhelyek elszívócsatornáinak adott esetben meg kell felelniük a 7.5.1.1. bekezdésben foglaltaknak, amennyiben lakótereken vagy éghető anyagokat magukban foglaló tereken haladnak át.

7.5.2. A legfeljebb 36 utast szállító hajókra vonatkozó követelmények

A konyhai tűzhelyek elszívócsatornáit a 7.2.4.1.1 és a 7.2.4.1.2. bekezdésnek megfelelően kell megépíteni, amennyiben lakótereken vagy éghető anyagokat magukban foglaló tereken haladnak át. Minden elszívócsatornát fel kell szerelni a következőkkel:

1. egy tisztítás céljából könnyen elmozdítható zsírfogó;

2. a csatorna alsó végében, a csatorna és a konyhai tűzhely elszívóernyője között elhelyezkedő, automatikusan és távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, továbbá egy távvezérléssel működtethető tűzvédelmi csappantyú, amelyet a csatorna felső végében, a kimeneti nyílás közelében helyeznek el;

3. az elszívó- és ellátóventilátorok lezárására a konyhából működtethető berendezés; és

4. a csatornán belüli tűz eloltására szolgáló beépített tűzoltó készülék. A tűzoltórendszereknek meg kell felelniük a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kiadott ajánlásoknak és különösen az ISO 15371:2009 ("Hajók és tengerészeti technológia - A konyhai főzőeszközök védelmére szolgáló tűzoltó rendszerek") szabványnak.

7.6. Az A. kategóriájú, belsőégésű erőgépeket magukban foglaló géptereket kiszolgáló, szellőzőtermek

7.6.1. Ha egy szellőzőterem csak egy ilyen szomszédos gépteret szolgál ki, valamint a szellőzőterem és a géptér között nincs tűzálló térelválasztó, a gépteret kiszolgáló szellőzőcsatorna vagy -csatornák elzárására szolgáló eszköznek a szellőzőtermen és a géptéren kívül kell elhelyezkednie.

7.6.2. Ha egy szellőzőterem ilyen gépteret és más tereket is kiszolgál, valamint nem érintkezik az "A-0" osztályú géptérrel és annak megbontásaival, a gépteret kiszolgáló szellőzőcsatorna vagy -csatornák elzárására szolgáló eszköz a szellőzőteremben is elhelyezkedhet.

7.7. A több mint 36 utast szállító hajók mosodáinak szellőzőrendszerei

A (13) kategória alá eső mosodák és szárítóhelyiségek elszívócsatornáit a 2.2.3.2.2. bekezdésben meghatározottak szerint fel kell szerelni a következőkkel:

1. egy tisztítás céljából könnyen elmozdítható szűrő;

2. a csatorna alsó végén elhelyezkedő, automatikusan és távvezérléssel is működtethető tűzvédelmi csappantyú;

3. távvezérlő berendezések az elszívó- és ellátóventilátorok adott téren belüli lezárására és a 7.7.2. albekezdésben említett tűzvédelmi csappantyúk működtetésére; és

4. szemrevételezés és tisztítás céljából megfelelően elhelyezett nyílások.

II-2/C/10. szabály: Tűzoltás

1. A szabály célja

1.1. E II-2/C/10. szabály célja, hogy a tűz elfojtása és eloltása a kialakulás helyén. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. a beépített tűzoltó rendszereket a védett tér tűzterjedési potenciáljának megfelelő figyelembevételével kell kialakítani; és

2. a tűzoltó berendezéseknek könnyen elérhetőnek kell lenniük.

2. Vízellátó rendszerek

Minden hajót tűzoltó szivattyúkkal, tűzoltó vezetékekkel, tűzcsapokkal, tömlőkkel és sugárcsövekkel kell ellátni, amelyek megfelelnek e II-2/C/10. szabály követelményeinek.

2.1. Csövek és tűzcsapok

2.1.1. Általános

Hő hatására használhatatlanná váló anyagokat nem lehet felhasználni a tűzoltócsövekhez és a tűzcsapokhoz, amennyiben nincsenek megfelelően védve. A csöveket és tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltó tömlőket könnyen hozzájuk lehessen kapcsolni. A csövek és tűzcsapok berendezései nem fagyhatnak be. A szabad fedélzeten lévő tűzoltó vezeték nem tűzoltási célra használt leágazásaira leválasztószelepeket kell felszerelni. Azokon a hajókon, amelyeken fedélzeti rakomány szállítható, a tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy minden esetben azonnal hozzáférhetők legyenek, a csöveket pedig úgy kell elvezetni, hogy lehetőség szerint a rakomány ne sérüljön meg.

2.1.2. Azonnali vízellátás

1.1. A több mint 250 utas szállítására engedélyezett B. osztályú hajókon az azonnali vízellátást úgy kell biztosítani, hogy a belső téri tűzcsapokból legalább egy hatékony vízsugár álljon azonnal rendelkezésre, az előírt tűzoltó szivattyú automatikus indításával pedig biztosítsák a folyamatos vízszállítást.

1.3. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel üzemelő hajókon, vagy azokon a hajókon, ahol mindössze egy ember biztosítja a felügyeletet, a tűzoltóvezeték-rendszerből megfelelő nyomású azonnali vízellátást kell biztosítani vagy úgy, hogy a parancsnoki hídról vagy a tűzeseteknél alkalmazott vezérlőhelyről, ha van ilyen, távvezérléssel beindítják az egyik fő tűzoltó szivattyút, vagy úgy, hogy az egyik fő tűzoltó szivattyúval folyamatosan nyomás alatt tartják a tűzoltóvezeték-rendszert.

2.1.3. A tűzoltó vezetékek átmérője

A tűzoltó vezeték és a leágazó vezetékek csőátmérőjének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan elosszák az egyidejűleg működő két tűzoltó szivattyú által szállított előírt vízmennyiséget.

2.1.4. Leválasztószelepek és túlnyomáscsökkentő szelepek

2.1.4.1. A géptéren kívül, jól megközelíthető és védhető helyen leválasztószelepeket kell felszerelni, amelyek a fő tűzoltó szivattyút vagy szivattyúkat magában foglaló géptérben lévő tűzoltó vezetéket leválasztják a tűzoltó vezeték többi részéről. A tűzoltó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy ha a leválasztószelepeket elzárják, a hajón lévő összes tűzcsapot, kivéve a fent említett géptérben levőket, egy másik szivattyú vagy egy vészüzemi tűzoltó szivattyú el tudja látni vízzel. A vészüzemi szivattyút, annak tengervízbeömlő, szívó- és nyomócsöveit és leválasztószelepeit a géptéren kívül kell elhelyezni. Ha nem lehet kialakítani ilyen rendszert, a vízszekrény (jégszekrény) a géptérben is elhelyezhető, amennyiben a szelep a vészüzemi szivattyút is magában foglaló térből távvezérelhető, a szívócső pedig a lehető legrövidebb. A szívó- és nyomócső rövid szakasza átvezethető a géptéren, amennyiben megfelelő erősségű acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készült burkolat vesz körül, illetve a szigetelésük megfelel az "A-60-as" normáknak. A csővezetéknek megfelelő vastagságúnak kell lennie, 11 mm-nél semmilyen esetben sem lehet kevesebb a fal vastagsága, a tengervíz-beömlőszelep peremes csatlakozását kivéve pedig hegesztettnek kell lennie.

2.1.4.2. Az összes tűzoltó tömlőt szeleppel kell ellátni annak érdekében, hogy a tűzoltó szivattyúk működése közben bármelyik tömlőt el lehessen távolítani.

2.1.5. A tűzcsapok száma és elhelyezése

2.1.5.1. A tűzcsapok száma és elhelyezése olyan, hogy legalább két, különböző tűzcsapból származó vízsugár, amelyből az egyik egy egyszeres hosszúságú tömlőből származik, a hajónak az utasok vagy a személyzet számára általában megközelíthető bármelyik részét elérje, miközben a hajó halad, továbbá elérje az üres raktér bármelyik részét, bármelyik ro-ro rakodóteret vagy speciális kategóriájú teret; ez utóbbi esetben a két egyszerű hosszúságú tömlőből származó vízsugárnak el kell érnie a terek bármelyik részét. Ezenkívül e tűzcsapokat a védett terek közelében kell elhelyezni.

2.1.5.2.1. A lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és gépterekben a tűzcsapok számának és elhelyezésének meg kell felelnie a 2.1.5.1. bekezdés követelményeinek, amennyiben az összes vízmentes ajtó és a függőleges főzóna válaszfalaiban lévő ajtók zárva vannak.

2.1.5.2.2. Amennyiben a szomszédos tengelyalagútból a géptérhez alacsony szinten lehet bejutni, akkor kívülről, de a géptér bejáratához közel eső helyen két tűzcsapot kell elhelyezni. Amennyiben a bejutás más helyről biztosított, az egyik ilyen helyen, a géptér bejáratához közel két tűzcsapot kell elhelyezni. Erre a lépésre nincs szükség, ha az alagút vagy a szomszédos helyiségek nem esnek bele a menekülési útvonalba.

2.1.6. A tűzcsapoknál biztosított nyomás

1. Amennyiben két egyidejűleg működő szivattyú a 2.3.3. bekezdésben meghatározott sugárcsöveken át a megfelelő tűzcsapokkal a 2.1.3. bekezdésben meghatározott vízmennyiséget szállítja, a tűzcsapoknál legalább a következő nyomást kell biztosítani: Engedély szerint szállítható utasok száma: 500-nál több 0,4 N/mm2 500 utasig 0,3 N/mm2

3. A tűzcsapoknál mért legnagyobb nyomás nem haladhatja meg azt a mértéket, amelyen a tűzoltó tömlők hatékony irányítása még biztosítható.

2.2. Tűzoltó szivattyúk

2.2.1. Tűzoltó szivattyúnak elfogadható szivattyúk

Az egészségügyi, ballaszt-, fenékvíz- vagy általános rendeltetésű szivattyúk elfogadhatók tűzoltó szivattyúnak, ha általában nem alkalmazzák azokat olaj szivattyúzására, azonban alkalmanként tüzelőanyag továbbítására vagy szivattyúzására használják azokat, illetve fel vannak szerelve a megfelelő átváltóberendezéssel.

2.2.2. A tűzoltó szivattyúk száma

A hajókat gépi hajtású tűzoltó szivattyúkkal kell felszerelni a következők szerint:

1. A több mint 500 utas szállítására engedélyezett hajók esetén: legalább három szivattyú, amelyek közül az egyik egy főgépről hajtott szivattyú;

2. Az 500 vagy kevesebb utas szállítására engedélyezett hajók esetén: legalább két szivattyú, amelyek közül az egyik egy főgépről hajtott szivattyú;

2.2.3. A tűzoltó szivattyúk és tűzoltó vezetékek kialakítása

2.2.3.1. Tűzoltó szivattyúk

A tengervíz-beömlőnyílásokat, tűzoltó szivattyúkat és áramforrásaikat úgy kell kialakítani, hogy azok biztosítsák a következőket:

1. A több mint 250 utas szállítására engedélyezett hajón az egyik térben keletkezett tűz ne tegye működésképtelenné az összes tűzoltó szivattyút.

2. Amennyiben a 250 vagy kevesebb utas szállítására engedélyezett B. osztályú hajókon az egyik térben keletkezett tűz működésképtelenné teszi az összes tűzoltó szivattyút, akkor egy, a tűzoltási célokra vizet szivattyúzó másik berendezést kell biztosítani, amely egy független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyú, a hajtása és tengervíz-beömlőnyílása pedig a géptéren kívül van. Az ilyen független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyúnak meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

2.2.4. A tűzoltó szivattyúk teljesítménye

2.2.4.1. Az előírt tűzoltó szivattyúk teljes teljesítménye

Az előírt tűzoltó szivattyúkat úgy kell kialakítani, hogy a 2.1.6. bekezdésben meghatározott víznyomás esetében a fenékvíz kiszivattyúzásakor a fenékvízszivattyúk által szállított vízmennyiség legalább kétharmadának megfelelő vízmennyiséget tudjanak szállítani tűzoltás céljából.

2.2.4.2. Az egyes tűzoltó szivattyúk teljesítménye

Minden olyan hajón, amelyet e II-2/C/10. szabály előírása szerint egynél több független tűzoltó szivattyúval szerelnek fel, minden előírt tűzoltó szivattyú teljesítménye legalább a teljes előírt kapacitás és az előírt tűzoltó szivattyúk minimális száma hányadosának 80 %-át teszi ki, azonban minden esetben legalább 25 m3/h, valamint mindegyik szivattyú minden esetben legalább két előírt vízsugarat táplálni tud. E tűzoltó szivattyúk alkalmasak a tűzoltóvezeték-rendszer ellátására az előírt feltételek mellett. Ha az előírt minimumnál több szivattyút szerelnek fel, a kiegészítő szivattyúk teljesítménye legalább 25 m3/h, továbbá el tudja látni az e II-2/C/10. szabály 2.1.5. bekezdésében előírt legalább két vízsugarat.

2.2.100. Minden tűzoltó szivattyú nyomószelepét visszacsapó szeleppel kell felszerelni.

2.3. Tűzoltó tömlők és sugárcsövek

2.3.1. Általános specifikációk

2.3.1.1. A tűzoltó tömlőket olyan nem romlandó anyagból kell készíteni, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai jóváhagytak, és megfelelő hosszúságúak ahhoz, hogy minden olyan helyre odairányítsák a vízsugarat, ahol az szükséges. Minden tömlőt sugárcsővel és megfelelő csatlakozásokkal kell ellátni. A tömlőkapcsolók és a sugárcsövek csatlakozásait úgy kell kialakítani, hogy felcserélhetők legyenek. Az e fejezetben "tűzoltó tömlőként" meghatározott tömlőket a szükséges szerelvényekkel és szerszámokkal együtt használatra készen a vízellátó tűzcsapok vagy csatlakozások közelében, jól látható helyeken kell tárolni. Ezenkívül a több mint 36 utast szállító hajók belső tereiben a tűzoltó tömlőket állandóan csatlakoztatni kell a tűzcsapokra.

2.3.2. A tűzoltó tömlők száma és átmérője

2.3.2.2. A 2.1.5. bekezdésben előírt tűzcsapokhoz legalább egy tűzoltó tömlő szükséges. A tűzoltó tömlő hosszúságát a fedélzeten és a felépítményekben 20 méterre, a géptérben 15 méterre, a kisebb hajókon értelemszerűen 15, illetve 10 méterre kell korlátozni.

2.3.3. A sugárcsövek mérete és száma

2.3.3.1. E fejezet alkalmazásában a szabvány sugárcső keresztmetszete 12 mm, 16 mm és 19 mm, illetve az ezekhez legközelebb eső méretek. Amennyiben egyéb rendszereket használnak - például vízpermettel oltó berendezés -, eltérő átmérőjű sugárcsövek használhatók.

2.3.3.2. A lakóterek és kiszolgálóhelyiségek esetében a 12 mm-es átmérőjű sugárcső használata megfelelő.

2.3.3.3. A gépterekben és a külső fedélzeteken a sugárcső átmérője olyan, hogy a legkisebb szivattyútól a 2.1.6. bekezdésben meghatározott nyomáson két vízsugárral a maximális vízkibocsátás legyen elérhető, kivéve, ha 19 mm-esnél nagyobb átmérőjű szórófejet szükséges alkalmazni.

2.3.3.4. Minden sugárcső jóváhagyott kettős rendeltetésű (azaz vízpermet és vízsugár), és elzárószerkezettel rendelkezik.

3. Hordozható tűzoltó készülékek

3.1. Típus és kialakítás

A hordozható tűzoltó készülékeknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

3.2. A tűzoltó készülékek elrendezése

3.2.1. A tűzoltó készülékek legkisebb száma megfelel a következőknek:

1. a lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben: a tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre;

2. a magas feszültségű terekben használható tűzoltó készülékeket a 20 kW vagy annál nagyobb teljesítményű kapcsolótáblák vagy segédtáblák közelében kell elhelyezni;

3. a konyhákban a tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre;

4. tűzoltó készülékeket kell elhelyezni a festékraktárak és olyan raktárak közelében, amelyek gyúlékony termékeket tartalmaznak;

5. legalább egy tűzoltó készüléket kell elhelyezni a parancsnoki hídon és minden vezérlőállomásnál.

3.2.2. Egy adott helyen az ott felhasználható hordozható tűzoltó készülékek egyikét a helyiség bejáratánál kell elhelyezni.

3.2.3. Szén-dioxidos tűzoltó készülékek nem helyezhetők el a lakóterekben. A vezérlőállomásokon és egyéb, elektromos vagy elektronikus berendezést vagy a hajó biztonsága érdekében szükséges készüléket tartalmazó terekben olyan tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, amelyek oltóanyaga nem vezeti az elektromos áramot, s nem károsítja a berendezést, illetve a készülékeket.

3.2.4. A tűzoltó készülékeket használatra készen, jól látható és tűz esetén bármikor könnyen és gyorsan elérhető helyen kell elhelyezni úgy, hogy sem az időjárás, sem a rezgések, sem más külső tényező ne csökkentse azok üzemképességét. A hordozható tűzoltó készülékeket olyan szerkezettel kell ellátni, amely jelzi, hogy használták-e már azokat.

3.3. Tartalék töltetek

3.3.1. Az első tíz, hajón utántölthető tűzoltó készülékek esetében a készülékek 100 %-ához elegendő tartalék töltetet, a fennmaradó készülékek esetében pedig az 50 %-ukhoz elegendő tartalék töltetet kell biztosítani.

3.3.2. A hajón nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében a tartalék töltetek helyett további, ugyanakkora nagyságú, ugyanolyan típusú, teljesítményű és ugyanakkora számú hordozható tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, mint amit a fenti 3.2.1. bekezdés meghatároz.

3.100. A 2009/45/EK irányelv egyedi követelményei

3.100.1. Tilos olyan tűzoltó készülékek használata, amelyekben a tűzoltóanyagok maguktól vagy a használat bizonyos körülményei között olyan mennyiségű mérgező gázt bocsátanak ki, amelyek veszélyesek az emberre, illetve károsítják a környezetet.

3.100.2. A tűzoltó készülékek alkalmasak arra, hogy eloltsák az elhelyezett tűzoltó készülékek közelében keletkezett tüzet.

3.100.3. A lakóterekben és kiszolgálóhelyiségekben elhelyezett hordozható tűzoltó készülékek működési módja, amennyiben kivitelezhető, egységes legyen.

3.100.4. A tűzoltó készülékek időszakos ellenőrzése:

a lobogó szerinti állam hatóságai biztosítják, hogy a hordozható tűzoltó készülékeket időszakonként ellenőrizzék, működési és nyomáspróba alá vessék.

4. Beépített tűzoltó rendszer

4.1. A beépített tűzoltó rendszerek típusai

4.1.1.1. Beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszerek

A beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszereknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

4.1.1.2. Könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszerek

A könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

4.1.1.3. Nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszer

A beépített, nyomás alatt álló vízpermettel oltó tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

4.1.2. Nem az e fejezet által előírt rögzített tűzoltó rendszer telepítése esetén, annak meg kell felelnie az e fejezetben és a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatában foglalt vonatkozó szabályoknak.

4.2. A beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszerek lezáró berendezései

Megfelelő készülékeket kell felszerelni, amelyek biztosítják, hogy a védett terek minden nyílása, amelyen levegő juthat be, illetve gáz juthat ki, a védett téren kívülről zárható legyen.

4.3. A tűzoltóanyag tárolására használt helyiségek

Ha a tűzoltóanyagot a védett téren kívül tárolják, akkor azt olyan helyiségben kell elhelyezni, amely a mellső kollíziós válaszfal mögött van, és csak erre a célra szolgál. A tárolóhelyiség bejáratának lehetőleg a szabad fedélzetről kell nyílnia, és függetlennek kell lennie a védett helyiségtől. Ha a tárolóhelyiség a fedélzet alatt található, akkor a szabad fedélzet alatt legfeljebb egy fedélzetre kell elhelyezni, a szabad fedélzetről pedig lépcsőn vagy létrán közvetlenül elérhető kell, hogy legyen. Azokat a tereket, amelyek a fedélzet alatt találhatók, vagy amelyek elérése a szabad fedélzetről nem biztosított, gépi szellőzőrendszerrel kell felszerelni, amelyet úgy terveztek, hogy a tér aljáról elszívja az elhasznált levegőt, és óránként legalább hatszori levegőcserét tesz lehetővé. A bejárati ajtóknak kifelé kell nyílniuk, azoknak a válaszfalaknak és fedélzeteknek pedig, amelyek az ajtókat és a nyílások bezárására szolgáló egyéb eszközöket foglalják magukban, és elválasztják a fenti helyiségeket a szomszédos zárt terektől, gázbiztosnak kell lenniük. A II-2/C/9. szabály 9.1., 9.2., 9.3. és 9.4. táblázatainak alkalmazásában e tárolóhelyiségeket tűzoltóállásnak kell tekinteni.

4.100. A 2009/45/EK irányelv egyedi követelményei

1. Amennyiben az egyik térben elhelyezett légtartályokban tárolt szabad levegő mennyisége akkora, hogy tűz esetén a térbe kiszabadulva károsan befolyásolná a beépített tűzoltó rendszer hatékonyságát, nagyobb mennyiségű tűzoltó anyagot kell készenlétben tartani.

2. A tűzoltó berendezések szállítói leírást adnak a berendezésekről, amelyek angolul és a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein egy karbantartási ellenőrző listát tartalmaznak.

3. A tűzoltóanyag mennyiségét egy szakértő évente legalább egyszer ellenőrzi, akit a hatóságok, a berendezés szállítója vagy egy elismert szervezet hatalmaz fel.

4. Az időszakos ellenőrzést, amelyet a hajó gépüzemvezetője hajt végre, illetve a hajó vezetése szervez meg, be kell jegyezni a hajónaplóba, és jelezni kell az ellenőrzés részletességét és időpontját.

5. A lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy azok a terek, amelyekben a szén-dioxid-palackok el vannak helyezve, hozzáférhetőségük, szellőzésük és a kapcsolattartási berendezések szempontjából megfelelő kialakításúak. Meghozzák a szükséges biztonsági intézkedéseket a szén-dioxid-palackok, -csövek és szerelvényeik gyártása, beszerelése, jelölése, töltése és próbája tekintetében, valamint e berendezések kezelésével és riasztóberendezéseivel kapcsolatban. Minden olyan ajtón, amelyet szén-dioxid berendezés véd, a következő figyelmeztetést kell elhelyezni: "Ezt a teret szén-dioxid berendezés védi, és el kell hagyni, amikor a riasztóberendezés működésbe lép."

5. Tűzoltó berendezések a gépterekben

5.123.1. Beépített tűzoltó rendszerek

Az A. kategóriájú géptereket a következő beépített tűzoltó rendszerek egyikével kell ellátni:

1. a 4.1.1.1., 4.2., 4.3. és 4.100. bekezdésének megfelelő gázzal oltó tűzoltó rendszerrel, illetve az azzal egyenértékű vízzel működő rendszerrel, amely megfelel az IMO módosított MSC/Circ.1165. körlevele rendelkezéseinek;

2. a 4.1.1.2. bekezdés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő, könnyűhabbal oltó tűzoltó berendezés;

3. a 4.1.1.3. bekezdés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő, nyomás alatt álló vízpermetező tűzoltó rendszer.

5.123.2. További tűzoltó berendezések

5.123.2.1. Az A. kategóriájú géptereket fel kell szerelni legalább egy hordozható léghabkészülékkel, amely egy olyan induktoros léghabszórófejből áll, amely tűzoltó tömlőn keresztül kapcsolható a tűzoltó vezetékhez, továbbá egy hordozható tartályból áll, amely legalább 20 liter habképző folyadékot és egy tartalék tartályt tartalmaz. A szórófejnek legalább 1,5 m3/perc teljesítménnyel kell olajtüzek eloltására alkalmas habot előállítania.

5.123.2.2. Minden olyan térbe, ahol tüzelőanyag-ülepítő tartály vagy tüzelőanyag-egység található, jóváhagyott típusú, legalább 45 liter térfogatú haboltókat, illetve ezekkel egyenértékű megfelelő számú berendezést kell felszerelni annak érdekében, hogy a habot vagy az azzal egyenértékű oltóanyagot a nyomás alatt álló tüzelőanyag- és kenőolajrendszerre, a hajtóművekre és egyéb tűzveszélyes helyekre irányíthassák. Emellett megfelelő számú hordozható haboltót vagy azzal egyenértékű tűzoltó készüléket kell elhelyezni úgy, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre, továbbá hogy legalább két ilyen tűzoltó készülék legyen e helyiségekben.

5.5. További követelmények

Minden gépteret két megfelelő vízpermettel oltó berendezéssel kell felszerelni, amelyek állhatnak egy olyan L alakú fémcsőből, amelynek hosszú ága mintegy két méter hosszú, és egy tűzoltó tömlőhöz csatlakoztatható, a rövid ága pedig mintegy 250 mm hosszú, és egy rögzített vízköd porlasztófejjel van felszerelve, illetve vízsugaras sugárcsővel is felszerelhető.

Amennyiben fűtőanyagként előmelegített olajat alkalmaznak, kiegészítésképpen az is előírható, hogy a kazánházakat állandó vagy hordozható berendezésekkel szereljék fel, amelyek tűzoltási célból nyomás alatti vízsugarat permeteznek, illetve a padló alatt és felett habot bocsátanak ki.

5.6. Beépített, helyi alkalmazású tűzoltó rendszerek

5.6.2. Az 500 m3 térfogat feletti A. kategóriájú géptereket az e II-2/C/10. szabályban előírt beépített tűzoltó rendszer mellett jóváhagyott típusú beépített, vízzel oltó rendszerrel vagy azzal egyenértékű helyi alkalmazású tűzoltó rendszerrel is védeni kell az IMO MSC/Circ.913. körlevele ("Útmutató az A. kategóriájú gépterekben alkalmazandó beépített, vízzel oltó helyi alkalmazású tűzoltó rendszerek jóváhagyásához") alapján. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterek esetében a tűzoltó rendszer automatikusan és kézi vezérléssel is működtethető. A folyamatosan felügyelt gépterek esetében a tűzoltó rendszer kézi vezérlésű lehet.

5.6.3. A helyi alkalmazású beépített tűzoltó rendszereknek a következő tereket kell védeniük anélkül, hogy szükséges lenne a motor leállítása, az emberek evakuálása vagy a terek lezárása:

1. valamennyi belsőégésű erőgép tűzveszélyes részei;

2. a kazánok elülső részei;

3. a hulladékégetők tűzveszélyes részei; és

4. a felhevített tüzelőanyag szeparátora.

5.6.4. A helyi alkalmazású rendszerek beindulását jól megkülönböztethető fény- és hangjelzésnek kell jeleznie a védett térben és a folyamatosan felügyelt megfigyelőhelyeken. A riasztásnak jeleznie kell, hogy melyik rendszer indult be. Az e bekezdésben leírt rendszer és a riasztási követelmények kiegészítik, de nem helyettesítik az e fejezetben más helyen előírt tűzjelző és riasztási rendszereket.

6. A vezérlőállásoknál, a lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben elhelyezett tűzoltó berendezések

6.1. Vízpermettel vagy vízsugárral oltó rendszerek

6.1.1. A 36-nál több utast szállító hajókat fel kell szerelni minden kiszolgálóhelyiségben, vezérlőállásban és folyosókat és lépcsőházakat magában foglaló lakótérben egy jóváhagyott típusú, a 6.1.100. bekezdés követelményeinek vagy egy egyenértékű, az IMO A.800(19) határozatában megállapított, jóváhagyott vízpermettel oltó berendezésre vonatkozó IMO-irányelvnek megfelelő automatikus vízpermettel oltó berendezéssel, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerrel. Azokat a vezérlőállásokat, ahol a víz kárt okozhat a fontos berendezésekben, egy másik jóváhagyott típusú beépített tűzoltó rendszerrel kell felszerelni. Azokat a tereket, ahol a tűzveszély kis fokú vagy egyáltalán nem áll fenn, mint például az üres terek, nyilvános illemhelyek, szén-dioxid-állomások és hasonló terek, nem kell automatikus vízpermettel oltó rendszerrel felszerelni.

6.1.2. A legfeljebb 36 utast szállító hajók esetében figyelembe kell venni a II-2/C/7. szabály 5.3.2. albekezdését.

6.1.3. Az 5.3.4. szabály hatálya alá tartozó hajók kabinerkélyeit a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő, nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszerrel kell felszerelni, ha az említett erkélyeken elhelyezett bútorok vagy berendezési tárgyak nem felelnek meg a II-2/A/3. szabály 40.1., 40.2., 40.3., 40.6. és 40.7. albekezdésének.

6.1.100. Az automatikus vízpermettel oltó berendezés, tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú hajók esetében, amelyek teljes védett területe kisebb, mint 280 m2, a lobogó szerinti állam hatóságai meghatározhatják azt a területet, amely megfelel a szivattyúk és az alternatív részegységek méretezésének.

6.3. Tűzveszélyes folyadékot tartalmazó terek

6.3.1. A festékraktárakat a következő védelemmel kell ellátni:

1. szén-dioxidos tűzoltó rendszerrel, amelyet úgy terveztek, hogy a szabad gáz mennyisége legalább a védett tér bruttó térfogatának 40 %-a;

2. szárazporos tűzoltó rendszerrel, amely legalább 0,5 kg/m3 oltóport tartalmaz;

3. vízpermettel vagy vízsugárral oltó rendszerrel, amelyet legalább 5 liter/m2 mennyiségre terveztek. A vízsugárral oltó rendszereket a hajó tűzoltó vezetékéhez lehessen csatlakoztatni; vagy

4. a lobogó szerinti állam hatóságai által meghatározott, egyenértékű védelmet biztosító rendszerrel.

A rendszernek bármikor működtethetőnek kell lennie a védett téren kívülről is.

6.3.2. Az éghető folyadékok tárolására szolgáló helyiségeket a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott, megfelelő tűzoltó berendezéssel kell védeni.

6.3.3. A 4 m2-nél kisebb alapterületű, a lakóterekkel kapcsolatban nem álló raktárak esetében a beépített rendszer helyett elfogadható a legalább a tér bruttó térfogatának 40 %-ával megegyező mennyiségű atmoszferikus nyomású gázt biztosító hordozható, szén-dioxidos tűzoltó készülék. A raktárban egy kiömlőnyílást kell biztosítani, amely lehetővé teszi a tűzoltó anyag kiürítését anélkül, hogy be kelljen lépni a védett térbe. A szükséges hordozható tűzoltó készüléket a nyílás mellett kell tárolni. Emellett egy beömlőnyílást vagy egy tömlőcsatlakozást is lehet biztosítani, amely lehetővé teszi a tűzoltó vezetékben lévő víz használatát.

6.4. Olajsütők, főző- és sütőberendezések:

Ahol a főkonyhán kívüli terekben olajsütőket, főző- és sütőberendezéseket szereltek fel és használnak, a lobogó szerinti állam hatóságai az e berendezések használatával kapcsolatos sajátos tűzveszélyekre vonatkozó további biztonsági intézkedéseket írhatnak elő.

Az olajsütő berendezéseket a következőkkel kell felszerelni:

1. automatikus vagy kézi működtetésű tűzoltó rendszer, amelyet a konyhai olajsütő berendezések védelmét szolgáló tűzoltó rendszerekről szóló ISO 15371:2009 szabványnak megfelelő nemzetközi szabvány alapján ellenőriztek;

2. két, egymástól független riasztóberendezéssel ellátott termosztát, amely bármelyik termosztát meghibásodása esetén riasztja a kezelőt;

3. olyan berendezés, amely a tűzoltó rendszer beindulásakor automatikusan kikapcsolja a villamos áramot;

4. olyan riasztó, amely jelzi a tűzoltó rendszer működését abban a konyhában, ahol a berendezést felszerelték; és

5. a tűzoltó rendszer kézi működtetésére szolgáló kezelőszervek, amelyek egyértelműen feliratozottak annak érdekében, hogy a személyzet könnyen használhassa azokat.

7. Tűzoltó berendezések a rakterekben

7.1. Általános rakomány szállításához telepített gázüzemű beépített tűzoltó rendszerek

7.1.1. A 7.2. bekezdésben meghatározottak kivételével a legalább 1000 bruttó tonnatartalmú személyhajók rakterét egy a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő, beépített szén-dioxidos vagy inert gázos tűzoltó rendszerrel kell védeni, vagy egy ezekkel egyenértékű védelmet biztosító, könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszerrel.

7.1.2. Az 1000 bruttó tonnatartalomnál kisebb hajók esetében a rakterek elhelyezett tűzoltó berendezéseket a lobogó szerinti állam hatóságainak előírásai szerint kell kialakítani, feltéve, hogy a hajó fel van szerelve acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készült rakodótérfedelekkel és a raktérbe vezető szellőzők és más nyílások hatékony lezárását lehetővé tevő eszközökkel.

7.2. Veszélyes áruk szállításához telepített gázüzemű beépített tűzoltó rendszerek

A bármely raktérében veszélyes árukat szállító hajókat a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő, szén-dioxidos vagy inert gázos beépített tűzoltó rendszerrel kell ellátni, vagy olyan tűzoltó rendszerrel kell felszerelni, amely a lobogó szerinti állam hatóságainak megítélése szerint azokkal azonos szintű védelmet biztosít a szállított rakományok esetében.

7.3. Tűzoltás az időjárásnak kitett fedélzeten vagy afelett való konténerszállítására tervezett hajókon

7.3.1. A hajókat az 1. és a 2. bekezdésben előírt berendezéseken és rendszereken kívül legalább egy vízköddel oltó lándzsával is fel kell szerelni.

7.3.1.1. A vízpermettel oltó lándzsának egy tömlőből és egy olyan, hegyes surágcsőből kell állnia, amely képes átszúrni a konténerek falát, és ha a tűzoltó vezetékhez csatlakozik, képes zárt térben (pl. konténer stb.) vízködöt előállítani.

10. Tűzoltó felszerelés

10.1. A tűzoltó felszerelések típusai

10.1.1. A tűzoltó felszerelésnek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának.

10.1.2. Minden légzőkészüléket egy olyan tűzálló mentőkötéllel kell ellátni, amely megfelelő hosszúságú és szilárdságú ahhoz, hogy a karabiner segítségével a készülék bekötőhevederéhez vagy egy külön hevederhez lehessen erősíteni annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a mentőkötél használata során a légzőkészülék leválása.

10.2. A tűzoltó felszerelések száma

10.2.1. A B. osztályú hajók és a 40 méteres vagy annál hosszabb C. és D. osztályú hajók legalább két tűzoltó felszerelést visznek magukkal.

10.2.2. Emellett a következő feltételeket kell teljesíteni:

1. A 60 méteres vagy annál hosszabb hajókon, amennyiben az utasterek és kiszolgálóhelyiségek hosszainak összege azon a fedélzeten, ahol elhelyezkednek, meghaladja a 80 métert, vagy ha egynél több ilyen fedélzet van, azon a fedélzeten, amelyen a hosszúságok összege a legnagyobb, két további tűzoltó felszerelést és két személyi felszerelést kell biztosítani minden megkezdett 80 méteres összegezett hosszra. A 36-nál több utast szállító hajókon függőleges főzónánként két további tűzoltó felszerelésről kell gondoskodni, kivéve a lépcsőházakat, amelyek önálló függőleges főzónáknak minősülnek, valamint azokat a hajó orrában és farán lévő, korlátozott hosszúságú függőleges főzónákat, amelyek nem tartalmaznak lakótereket, géptereket és konyhákat.

10.2.5. Minden előírt légzőkészülékhez két tartalék töltetet kell biztosítani, a következők kivételével:

i. a 40 méternél rövidebb B. osztályú hajókon előírt légzőkészülékenként csak egy tartalék töltetet kell biztosítani;

ii. az 5 vagy több légzőkészülékkel felszerelt hajókon a hajón tárolt atmoszferikus levegő teljes űrtartalma nem kell, hogy meghaladja a 9 600 litert;

iii. azokon a hajókon, amelyeken rendelkezése állnak megfelelőn elhelyezett eszközök a levegőtartályok szennyeződéstől mentes levegővel való feltöltéséhez, légzőkészülékenként csak egy tartalék töltetet kell biztosítani, és a hajón tárolt atmoszferikus levegő teljes űrtartalma nem kell, hogy meghaladja a 4 800 litert.

10.3. A tűzoltó felszerelések tárolása

10.3.1. A tűzoltó felszerelést vagy a személyi felszerelést úgy kell tárolni, hogy könnyen hozzáférhető és üzemképes legyen, továbbá ahol egynél több tűzoltó felszerelés vagy egynél több személyi felszerelés található, azokat egymástól jól elkülönített helyen kell tartani.

10.3.2. E helyeken legalább egy tűzoltó felszerelésnek és egy személyi felszerelésnek kell lennie.

10.4. A tűzoltók kommunikációja:

Azokon a hajókon, amelyek kötelesek legalább egy tűzoltó felszerelést szállítani, tűzoltásért felelős csoportonként legalább két hordozható kétirányú rádiótelefon-készüléket kell a fedélzeten tartani a tűzoltók kommunikációjának biztosítására. A cseppfolyósított földgázzal (LNG) hajtott hajók vagy a zárt ro-ro raktérrel vagy speciális kategóriájú terekkel rendelkező ro-ro személyhajók esetében az említett hordozható kétirányú rádiótelefon-készülékeknek robbanásbiztosaknak vagy gyújtószikramenteseknek kell lenniük.

10.100. Amennyiben egy lobogó szerinti állam hatóságai úgy ítélik, hogy az ebben a II-2/C/10. szabályban foglalt szállítási előírások indokolatlanok, illetve technikailag kivitelezhetetlenek egyes hajók fedélzetén, e hajók - a 2009/45/EK irányelv 9. cikke 3. pontjának rendelkezéseivel összhangban - mentesülhetnek e II-2/C/10. szabály egy vagy több követelménye alól.

II-2/C/11. szabály: Szerkezeti integritás

1. A szabály célja

A II-2/C/11. szabály célja a hajó szerkezeti integritásának fenntartása annak megakadályozása érdekében, hogy a hő gyengítő hatása következtében a hajó szerkezete részlegesen vagy teljesen összeomoljon. E célból a hajó szerkezetében felhasznált anyagoknak biztosítaniuk kell, hogy a hajó szerkezeti integritást a tűz ne csökkentse.

2. A hajótest, a felépítmények, a szerkezeti válaszfalak, a fedélzetek és a fedélzeti házak anyagai

A hajótestet, a felépítményeket, a szerkezeti válaszfalakat, a fedélzeteket és a fedélzeti házakat acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készíteni. A 2009/45/EK irányelv 2. cikkének (za) bekezdésében megadott egyéb egyenértékű anyagok meghatározásának alkalmazása céljából az alkalmazandó tűzbehatás időtartamának meg kell felelnie a II-2/C/9. szabály 2.2.3. és 2.2.4. albekezdésének 9.1. és 9.4. táblázataiban megadott sértetlenségi és szigetelési normáknak. Amennyiben például a fedélzeteknek vagy a fedélzeti ház oldalainak és végződéseinek tűzállósága "B-0" osztályú, az alkalmazandó tűzbehatás fél óra.

3. Könnyűfémből készült szerkezeti elemek

A könnyűfémből készült szerkezeti elemekre a következő előírásokat kell alkalmazni:

1. Az "A" és "B" osztályú térelválasztók könnyűfémből készült részeinek szigetelését, kivéve a nem teherviselő szerkezeteket, úgy kell kialakítani, hogy a szerkezet belsejének hőmérséklete ne emelkedjen 200 °C-kal a környezeti hőmérséklet fölé a szabványos tűzállósági vizsgálat során alkalmazandó tűzbehatás közben.

2. Különös figyelmet kell fordítani a mentőcsónakok és mentőtutajok tárolását, vízre eresztését és a behajózást segítő, valamint az "A" és "B" osztályú térelválasztókat megtámasztó könnyűfémből készült oszlopok, támaszok és egyéb szerkezeti elemek szigetelésére annak biztosítása érdekében:

2.1. hogy e mentőcsónakokra és mentőtutajokra és az "A" osztályú térelválasztókat megtámasztó szerkezeti elemekre érvényes, a 3.1. bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedési korlátozást egy óra elteltéig alkalmazzák; és és

2.2. hogy az e "B" osztályú térelválasztókat alátámasztó szerkezeti elemekre a 3.1. bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedési korlátozást fél óra elteltéig alkalmazzák.

4. A. kategóriájú gépterek

4.1. Tetőszerkezetek és a gépaknák

Az A. kategóriájú gépterek tetőszerkezeteinek és a gépaknáinak acélból vagy azzal egyenértékű anyagból kell készülniük, és azokat a II-2/C/9. szabály vonatkozó táblázatainak megfelelően kell szigetelni. A bennük lévő nyílásokat pedig, ha vannak ilyenek, úgy kell elhelyezni és védeni, hogy az megakadályozza a tűz terjedését.

4.2. Padlólemezek

Az "A" kategóriájú gépterekben a szokásos átjárók padlólemezeinek acélból vagy azzal egyenértékű anyagból kell készülniük.

5. A kivezetések anyagai

Hő hatására használhatatlanná váló anyagok nem alkalmazhatók a merülésvonalhoz közel eső fedélzeti vízlefolyó kivágások, egészségügyi kiömlőnyílások vagy egyéb kivezetések kialakítása során és ott, ahol tűz esetén az anyagban bekövetkező hiba növelné a víz betörésének veszélyét.

D. RÉSZ

MENEKÜLÉS

II-2/D/12. szabály: A személyzet és az utasok értesítése

1. A szabály célja

Az II-2/D/12. szabály célja a személyzet és az utasok értesítése tűz esetén a biztonságos evakuálás érdekében. Ennek érdekében általános vészriasztórendszert és hangosbeszélő rendszert kell telepíteni.

2. Tűz esetén a személyzetet és utasokat a III/3. szabály 1. bekezdése által előírt általános vészjelző rendszerrel kell értesíteni.

3. Hangosbeszélő rendszer

A módosított SOLAS-egyezmény III/6.5. szabályának megfelelő hangosbeszélő rendszernek vagy egyéb megfelelő hírközlő berendezésnek kell rendelkezésre állnia a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben, vezérlőállásokban és a szabad fedélzeteken.

II-2/D/13. szabály: Menekülési útvonalak

1. A szabály célja

A II-2/D/13. szabály célja, hogy menekülési útvonalakat biztosítson annak érdekében, hogy a fedélzeten lévő személyek biztonságosan és gyorsan eljuthassanak a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállófedélzetére. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. biztonságos menekülési útvonalakat kell biztosítani;

2. a menekülési útvonalakat biztonságos állapotban, akadályoktól mentesen kell tartani; és

3. szükség szerint a menekülést további módokon kell elősegíteni a menekülési útvonalak hozzáférhetőségének biztosítása, egyértelmű megjelölése és a vészhelyzeteknek megfelelő kialakítása érdekében.

2. Általános követelmények

2.2. A felvonók egyetlen esetben sem számíthatnak az előírt menekülési útvonalak közé.

3. Menekülési útvonalak a vezérlőállásokból, lakóterekből és kiszolgálóhelyiségekből

3.1. Általános követelmények

3.1.1. A lépcsőházakat, hágcsókat, folyosókat és ajtókat úgy kell kialakítani, hogy az összes utas- és személyzeti térből menekülési útvonalat biztosítsanak a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállóterületeihez, továbbá azokból a géptértől különböző terekből, ahol általában személyzet dolgozik.

3.1.2. Tilos olyan folyosót, előteret vagy folyosórészt kialakítani, ahonnan csak egy menekülési útvonal áll rendelkezésre. A hajó használhatóságához szükséges kiszolgálóterekben, például a tüzelőanyag-tartályoknál és a keresztirányú kiszolgálófolyosóknál engedélyezett a zárt végű folyosók használata, amennyiben e zárt végű folyosókat elválasztják a személyzeti lakótértől, és nem érhetők el az utasok lakóhelyeiről. A folyosónak az a része, amelynek mélysége nem haladja meg a szélességét, bemélyedésnek vagy helyi kibővítésnek tekintendő, és engedélyezhető.

3.1.3. Az összes lépcsőnek acélvázas szerkezetűnek kell lennie, kivéve, ha a hatóságok engedélyezik más egyenértékű anyag használatát.

3.1.4. Amennyiben a rádiótávíró állomásról nem lehet közvetlenül a szabad fedélzetre jutni, erről az állomásról legalább két menekülési útvonalat kell biztosítani, amelyek közül az egyik egy szögletes vagy kerek megfelelő méretű hajóablak, illetve más szerkezet lehet.

3.2. Menekülési útvonalak

3.2.1. Menekülés a válaszfalfedélzet alatti terekből

3.2.1.1. Minden vízmentes térből vagy hasonlóan zárt térből vagy terek csoportjából a válaszfalfedélzet alatt két menekülési útvonalat kell kialakítani, amelyek közül legalább az egyik független a vízmentes ajtóktól. Kivételes esetben el lehet tekinteni egy menekülési útvonaltól, olyan személyzeti terek esetében, amelyekbe csak időnként lépnek be, ha a kötelező menekülési útvonal független a vízmentes ajtóktól. Ezen esetben a menekülés egyetlen útvonalának biztos menekülési útnak kell lennie.

3.2.2. Menekülés a válaszfalfedélzet feletti terekből

Minden függőleges főzónából vagy hasonlóan zárt térből vagy terek csoportjából a válaszfalfedélzet felett legalább két menekülési útvonalat kell kialakítani, amelyek közül az egyik egy függőleges menekülési útvonalat biztosító lépcsőházhoz vezet.

3.2.3. Közvetlen kapcsolat a zárt lépcsőházakkal

A zárt lépcsőháznak közvetlen kapcsolata legyen a folyosókkal, területe és a keresztmetszete elég nagy legyen ahhoz, hogy - figyelembe véve azon személyek számát, akik várhatóan használni fogják - a torlódás elkerülhető legyen. Az ilyen zárt lépcsőházak határain belül csak nyilvános illemhelyek és nem éghető anyagból készült, a biztonsági felszerelések tárolására szolgáló raktárak, valamint nyitott információs pultok helyezhetők el. Csak az utasok által hozzáférhető közös helyiségek, folyosók, nyilvános illemhelyek, speciális kategóriájú terek és nyitott ro-ro rakterek, a 3.2.4.1. bekezdés értelmében egyéb menekülési útvonalként szolgáló lépcsők és a külső területek rendelkezhetnek közvetlen összeköttetéssel e zárt lépcsőházakhoz.

3.2.4. A menekülési útvonalak részletei

3.2.4.1. A 3.2.1.1. és a 3.2.2. albekezdésben előírt menekülési útvonalak közül legalább az egyiknek könnyen hozzáférhető zárt lépcsőháznak kell lennie, amely folyamatos fedezéket biztosít a tűz ellen a lépcső kiindulási pontjától a megfelelő mentőcsónak- és mentőtutaj-beszállófedélzetig vagy a legfelső nyitott fedélzetig, amennyiben a beszállófedélzet nem ér el az érintett függőleges főzónáig. Az utóbbi esetben külső nyitott lépcsőkkel és átjárókkal kell biztosítani a beszállófedélzet közvetlen megközelítését, amelyeket a III/5. szabály 3. bekezdésének megfelelően vészvilágítással, valamint csúszásmentes burkolattal kell ellátni. Ha valamelyik határolófal határos a menekülési útvonal részét képező külső nyitott lépcsőkkel és folyosókkal, illetve úgy helyezkedik el, hogy a tűz esetén történő meghibásodása akadályozza a beszállófedélzetre való menekülést, akkor tűzállóságának és sértetlenségi értékeinek meg kell felelnie a 9.1-9.4. táblázat megfelelő értékeinek.

3.2.4.2. Biztosítani kell a zárt lépcsőháztól a mentőcsónak- és a mentőtutaj-beszállóterülethez vezető útvonalak védelmét vagy közvetlenül, vagy pedig védett belső útvonalakkal, amelyek tűzállósági és sértetlenségi értékei megfelelnek a 9.1-9.4. táblázatban a zárt lépcsőházakra meghatározott megfelelő értékeknek.

3.2.4.5. A menekülési útvonalak szélességének, számának és folytonosságának meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata követelményeinek.

3.2.5. A menekülési útvonalak jelölése

3.2.5.1. A II-1/D/42. és a III/5.3. szabályban előírt vészvilágítás mellett a lépcsőket és a kijáratokat magában foglaló menekülési útvonalakat villamosan táplált vagy fotolumineszkáló anyagból készült jelzőcsíkokkal kell kijelölni, amelyek a menekülési útvonal minden oldalán, ideértve a sarkokat és kereszteződéseket is, a fedélzet felett legfeljebb 0,3 méterrel vannak elhelyezve. A jelzésnek lehetővé kell tennie az utasok számára, hogy könnyen azonosítsák a menekülési útvonalakat és kijáratokat. Amennyiben villamos jelzéseket alkalmaznak, azt a vészüzemi áramforrásról kell táplálni, és úgy kell kialakítani, hogy az egyik világítótest hibája vagy a világítócsík megszakadása ne tegye működésképtelenné a jelzőrendszert. Emellett az összes menekülési útvonaljelzésnek, valamint a tűzoltó berendezés helyét mutató jelölésnek fotolumineszkáló anyagból kell készülnie. A lobogó szerinti állam hatóságai biztosítják, hogy a világítást vagy a fotolumineszkáló berendezést a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelően értékelték, próbának vetették alá, és alkalmaznak.

3.2.5.2. A 36-nál több utast szállító hajókon az e II-2/D/13. szabály 3.2.5.1. albekezdésének követelményeit a személyzeti hálóterekre is kell alkalmazni.

3.2.6. Rendszerint zárva tartott ajtók, amelyek a menekülési útvonal részét képezik:

3.2.6.1. A kabinok és utasfülkék ajtóinak belülről történő kinyitásához nem szabad kulcsot használni. A tervezett menekülési útvonalon nem lehet egyetlen olyan ajtó sem, amelynek kinyitásához kulcsra van szükség a menekülés során.

3.2.6.2. A rendszerint bezárt, közös terekből kivezető vészkijáratokat gyorskioldó zárral kell felszerelni. E szerkezet egy ajtóreteszelő mechanizmusból és egy olyan beépített szerkezetből áll, amely kioldja a reteszt, amint erőhatás éri a menekülés irányából. A gyorskioldó szerkezetet a lobogó szerinti állam hatóságainak előírásai szerint kell megtervezni és felszerelni, az alábbiaknak megfelelően:

1. rudakból vagy lapokból áll, amelyek működtető része az ajtószárny szélességének legalább felét teszi ki, a fedélzet fölött pedig 760-1120 mm-re van;

2. legfeljebb 67 N erő alkalmazására kinyitja az ajtó reteszét; és

3. nem látható el semmilyen zárszerkezettel, rögzítőcsavarral vagy egyéb olyan szerkezettel, amely megakadályozza a retesz kioldását, amikor nyomás éri a kioldószerkezetet.

3.2.7. Személyhajók evakuálási elemzése

3.2.7.1. A menekülési útvonalakat az új és a meglévő személyhajók evakuálási elemzéseiről szóló felülvizsgált iránymutatások (MSC.1/Circ.1533. körlevél) szerint, a tervezési folyamat korai szakaszában egy evakuálási elemzés készítésével kell értékelni. Ez az elemzés a következőkre terjed ki:

1. ro-ro személyhajók; és

2. egyéb, 36-nél több utast szállító személyhajók, kivéve, ha a lakóterekben nincsenek kabinok, a lakóterek csak egy fedélzeten találhatók és csak egy gyülekezési hely van.

3.2.7.2. Amennyire kivitelezhető, az elemzéssel azonosítani kell, és ki kell küszöbölni azt a torlódást, amely a menekülési útvonalon hajóelhagyás során az utasok és a személyzet szokásos mozgása következtében kialakulhat, ideértve annak a lehetőségét is, hogy ezen az útvonalon esetleg a személyzetnek az utasokkal ellentétes irányban kell haladnia. Emellett az elemzést annak bemutatására is fel kell használni, hogy a menekülési intézkedések elég rugalmasan kezelik azt a helyzetet is, ha károsodás következtében egyes menekülési útvonalak, gyülekezési helyek, beszállóállomások vagy túlélési járművek nem hozzáférhetők.

3.4. Vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek a 40 méteres és annál hosszabb hajókon:

3.4.1. A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelően vészhelyzeti menekülési légzőkészülékeket kell a hajón tartani.

3.4.3. Minden egyes függőleges főzónában legalább két vészhelyzeti menekülési légzőkészüléket kell tartani.

3.4.4. A 36-nál több utast szállító hajókon minden egyes függőleges főzónában a 3.4.3. albekezdésben előírtakon kívül további két vészhelyzeti menekülési légzőkészüléket kell tartani.

3.4.5. A 3.4.3. és 3.4.4. albekezdés azonban nem vonatkozik az olyan zárt lépcsőházakra, amelyek önálló függőleges főzónákat képeznek, valamint a hajó orrában és farán lévő olyan függőleges főzónákra, amelyek a II-2/C/9. szabály 2.2.3. albekezdésének meghatározása szerint nem tartalmaznak (6), (7), (8) vagy (12) kategóriájú tereket.

4. Menekülési útvonalak a gépterekből

4.1. Menekülési útvonalak

Minden géptérben két menekülési útvonalat kell biztosítani. Különösen a következő rendelkezéseket kell betartani.

4.1.1. Menekülés a válaszfalfedélzet alatti terekből

Amennyiben a tér a válaszfalfedélzet alatt helyezkedik el, a két menekülési útvonal a következőkből áll:

1. vagy két acéllétra, amelyek egymástól a lehető legmesszebb helyezkednek el, a tér felső részének egymástól lehető legmesszebb elhelyezkedő ajtóihoz vezetnek, ahonnan megközelíthető a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállófedélzete. A létrák egyikét a II-2/C/9. szabály 2.2.3. albekezdése (2) kategóriájának, illetve a II-2/C/9. szabály 2.2.4. albekezdése (4) kategóriájának megfelelő védett aknán belül kell elhelyezni, és a tér aljából a téren kívüli biztonságos helyre kell vezetnie. Az aknában azonos tűzállósági jellemzőkkel rendelkező, önzáródó tűzbiztos ajtókat kell felszerelni. A létrát úgy kell rögzíteni, hogy a nem szigetelt rögzítési pontokon keresztül az aknafalak ne forrósodjanak át. A védett akna legkisebb belső mérete legalább 800 mm × 800 mm, és vészvilágítással rendelkezik; vagy

2. egy acéllétra, amely a tér felső részén elhelyezkedő, a beszállófedélzetre nyíló ajtóhoz vezet; továbbá a tér alsóbb részeibe vezető, az említett létrától jól elkülönített helyen található egy acélajtó, amely mindkét oldaláról működtethető, és amely a tér alsó részétől a beszállófedélzetig biztos menekülési útvonalat biztosít.

4.1.2. Menekülés a válaszfalfedélzet feletti terekből

Amennyiben a tér a válaszfalfedélzet felett helyezkedik el, a menekülés két útvonalának egymástól a lehető legmesszebb kell elhelyezkednie, a menekülési útvonalak végén lévő ajtón keresztül pedig megközelíthetőnek kell lenniük a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállófedélzeteinek. Amennyiben e menekülési útvonalakhoz létra használata szükséges, akkor annak acélból kell készülnie.

4.1.3. Felmentés két menekülési útvonal biztosítása alól

A lobogó szerinti állam hatóságai eltekinthetnek e terek egyik menekülési útvonalától, amennyiben egy ajtó vagy egy acéllétra biztonságos menekülési útvonalat biztosít a beszállófedélzetre, kellő figyelmet fordítva a tér jellemzőire és elhelyezkedésére, és arra, hogy rendszeresen milyen számú személyzet dolgozik ott. A második menekülési útvonalat kell biztosítani a kormánygép terében, amennyiben a vészhelyzeti kormányállás abban a térben található, kivéve, ha van közvetlen összeköttetés a szabad fedélzettel.

4.1.4. Menekülés a gépvezérlőtermekből

A géptérben található gépvezérlőteremből két menekülési útvonalnak kell rendelkezésre állnia, amelyek közül legalább az egyiknek folyamatos tűzvédelmet kell biztosítania a géptéren kívül elhelyezkedő biztonságos helyig.

4.1.5. Létrák és lépcsők

A géptérben lévő lépcsők alsó részét védelemmel kell ellátni.

4.1.6. Menekülés a gépterekben található fő műhelyekből

Gépterekben a fő műhelyekből két menekülési útvonalat kell biztosítani. E menekülési útvonalak egyikének folyamatos tűzvédelmet kell biztosítania a géptéren kívül elhelyezkedő biztonságos helyig.

4.1.100. A 4.1.1., 4.1.2. és 4.1.3. albekezdésben előírt létrák készülhetnek az acéllal egyenértékű anyagból, ha azok a II-2/C/9. szabályban található táblázatok szerint tűzszigetelt, védett zárt térben találhatók.

4.3. Vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek a 40 méteres és annál hosszabb hajókon:

4.3.1. A géptereken belül a vészhelyzeti menekülési légzőkészülékeket használatra készen, jól látható helyen kell elhelyezni, amelyeket tűz esetén bármikor gyorsan és könnyen el lehet érni. A vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek elhelyezésekor figyelembe kell venni a géptér elrendezését és a rendszerint a térben dolgozó személyek számát. Utalni kell a vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek ("EEBD") teljesítményével, elhelyezésével, használatával és karbantartásával kapcsolatos irányelvekre (IMO MSC/Circ.849. körlevél).

4.3.2. E készülékek számát és helyét jelezni kell a II-2/A/15. szabály 2.4. bekezdésében előírt tűzvédelmi tervben.

4.3.3. A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelően vészhelyzeti menekülési légzőkészülékeket kell a hajón tartani.

5. Menekülési útvonalak olyan különleges kategóriájú terekből és nyitott ro-ro rakterekből, amelyekhez bármely utas hozzáférhet

5.1. Az utasok által hozzáférhető speciális kategóriájú terekben és nyitott ro-ro rakterekben a válaszfalfedélzet felett és alatt elhelyezkedő menekülési útvonalak számának és elrendezésének meg kell felelnie a lobogó szerinti állam hatóságai által meghatározottaknak, a beszállófedélzethez vezető útvonalak biztonságának pedig általában meg kell felelnie legalább a 3.2.1.1., 3.2.2., 3.2.4.1. és 3.2.4.2. albekezdésben előírt követelményeknek. Ezeket a tereket a menekülési útvonalhoz vezető megjelölt utakkal kell ellátni, amelyek szélessége legalább 600 mm; ezeket a hosszirányú utakat pedig - amennyiben megvalósítható és észszerű - legalább 150 mm-rel a fedélzet szintje fölé kell emelni. A parkoló járműveket úgy kell elhelyezni, hogy ezen utak mindig szabadon maradjanak.

5.2. Azokból a gépterekből induló menekülési útvonalak egyikének, ahol általában a személyzet dolgozik, nem lehet közvetlen bejárata a speciális kategóriájú térbe.

5.100. A platformfedélzetre vezető felhúzható le- és felhajtórámpák alsó állásban nem zárhatják el a jóváhagyott menekülési útvonalakat.

6. Menekülési útvonalak a ro-ro rakterekből

Az olyan ro-ro rakterekben, ahol a személyzetet általában dolgozik, legalább két menekülési útvonalat kell biztosítani. A menekülési útvonalaknak biztonságos menekülést kell biztosítaniuk a mentőcsónakok és mentőtutajok beszállófedélzeteihez, és a tér orr és far felőli részén kell elhelyezkedniük.

7. A ro-ro személyhajókra vonatkozó további követelmények

7.1. Általános

7.1.1. A hajó összes rendszeresen használt teréből menekülési útvonalakat kell biztosítani egy gyülekezési hely felé. E menekülési útvonalakat úgy kell kialakítani, hogy a legközvetlenebb útvonalat biztosítsák a gyülekezési hely felé, az útvonalakat az IMO módosított A.760(18) határozatával elfogadott, az életmentő felszerelésekre és berendezésekre utaló jelekkel kell megjelölni.

7.1.2. A kabinokból a zárt lépcsőházakig a menekülési útvonalnak a lehető legrövidebbnek, az irányváltások számának pedig minimálisnak kell lennie. A menekülési útvonal eléréséhez ne kelljen átmenni a hajó egyik oldaláról a másikra. Az sem megengedhető, hogy az utastérből kettőnél több fedélzeten át kelljen felfelé vagy lefelé menni egy gyülekezési hely vagy egy szabad fedélzet elérése érdekében.

7.1.3. A 7.1.2. bekezdésben említett szabad fedélzetről külső útvonalakat kell biztosítani a mentőcsónak-beszállóállomásig.

7.1.4. Ahol a zárt terek szabad fedélzettel szomszédosak, a zárt terek és a szabad fedélzet közötti nyílásokat, ahol kivitelezhető, vészkijáratként is alkalmazni kell.

7.1.5. A menekülési útvonalakat nem zárhatja el bútor vagy egyéb akadály. Az asztalok és székek kivételével, amelyeket a szabad hely biztosítása érdekében félre lehet állítani, a szekrényeket és egyéb, a közös terekben és a menekülési útvonalon található nehéz berendezési tárgyakat rögzíteni kell a helyükön, hogy a hajó hánykolódása vagy dőlése esetén ne mozduljanak el a helyükről. A padlóburkolatot is rögzíteni kell. Amikor a hajó úton van, a menekülési útvonalakat mentesíteni kell az olyan akadályoktól, mint a tisztítókocsik, az ágynemű, poggyászok és rakományládák.

7.2. Utasítások a biztonságos menekülésre vonatkozóan

7.2.1. A fedélzeteket a duplafenéktartály tetejétől vagy a legalsó fedélzettől kezdődően folyamatosan sorszámozni kell, a kezdő sorszám az "1". E számokat jól láthatóan ki kell írni a lépcsők pihenőinél és a felvonók előterében. A fedélzeteket el is nevezhetik, a fedélzet számát azonban a név mellett mindig fel kell tüntetni.

7.2.2. Az "Ön itt áll" pozíciót és a menekülési útvonalat nyilakkal mutató egyszerű rajzos ábrákat jól látható helyen kell elhelyezni az összes kabinajtó belső oldalán és a közös terekben. Az ábrának mutatnia kell a menekülés irányait, és megfelelően jeleznie kell azok elhelyezkedését a hajón.

7.3. A korlátok és folyosók szilárdsága

7.3.1. A menekülési útvonal teljes hosszában az összes folyosót el kell látni korlátokkal vagy egyéb kapaszkodóval annak érdekében, hogy lehetőleg a gyülekezési és beszállóállomásokra vezető útvonalon minden lépésnél legyen biztos kapaszkodó. Az 1,8 méternél szélesebb hosszirányú folyosók és az egy méternél szélesebb keresztirányú folyosók mindkét oldalán ilyen korlátot kell elhelyezni. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a menekülési útvonal mentén az előtereken, társalgókon és egyéb nagy méretű nyílt helyeken át lehessen haladni. A korlátok és egyéb kapaszkodók olyan szilárdságúak legyenek, hogy ellenálljanak a folyosó vagy az adott tér közepe felé ható 750 N/m megoszló vízszintes terhelésnek és a lefelé ható 750 N/m megoszló függőleges terhelésnek. A két terhelést nem szükséges egyidejűleg alkalmazni.

7.3.2. A válaszfalak alsó, 0,5 méteres szakasza és a menekülési útvonal mentén a függőleges térelválasztást képező egyéb határoló elemeknek 750 N/m2 terhelést kell kiállniuk, ami lehetővé teszi, hogy a menekülési útvonal oldalát járófelületként használhassák, ha a hajó erősen megdől.

E. RÉSZ

MŰKÖDÉSI KÖVETELMÉNYEK

II-2/E/14. szabály: Működőképes állapot és karbantartás

1. A szabály célja

A II-2/E/14.szabály célja a hajó esetében előírt tűzvédelmi intézkedések hatékonyságának fenntartása és figyelemmel kísérése. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. a tűzvédelmi és tűzoltó rendszereket és berendezéseket használatra kész állapotban kell tartani; és

2. a tűzvédelmi és tűzoltó rendszereket és berendezéseket megfelelően ellenőrizni kell és meg kell vizsgálni.

2. Általános követelmények

Minden olyan esetben, amikor a hajó üzemben van, a tűzvédelmi rendszereket, illetve a tűzoltó rendszereket és berendezéseket működőképes állapotban kell tartani.

A hajó akkor nincs üzemben, ha:

1. javítják, leszerelik (akár lehorgonyozva, akár kikötőben), illetve szárazdokkban van;

2. a tulajdonos vagy a tulajdonos képviselője üzemen kívülinek nyilvánítja; és

3. ha nincsenek utasok a hajón.

2.1. Működőképes állapotban kell tartani a következőket:

2.1.1. A következő tűzvédelmi rendszereket megfelelő állapotban kell tartani, hogy tűz esetén biztosítani tudják az előírt teljesítményüket:

1. szerkezeti tűzvédelem, beleértve a térhatárolók tűzállóságát, valamint az e térelválasztókon lévő nyílásokat és megbontásokat;

2. tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; és

3. a menekülési útvonalak rendszerei és berendezései.

2.1.2. A tűzoltó rendszereket és berendezéseket működőképes és azonnal bevethető állapotban kell tartani. A kiürült hordozható tűzoltó készülékeket haladéktalanul újra kell tölteni, vagy ki kell cserélni egy egyenértékű tűzoltó készülékre.

2.2. Karbantartás, próbák és ellenőrzés

2.2.1. A karbantartást, a próbákat és ellenőrzést az IMO módosított MSC.1/Circ.1432. körlevelében foglalt irányelvek alapján kell elvégezni olyan módon, hogy megfelelő figyelmet fordítanak a tűzoltó rendszerek és berendezések megbízhatóságára.

2.2.2. A karbantartási tervet a hajón kell tartani, amelynek bármikor ellenőrizhetőnek kell lennie, amikor azt a lobogó szerinti állam hatóságai megkövetelik.

2.2.3. A karbantartási terv legalább a következő tűzvédelmi rendszereket, valamint tűzoltó rendszereket és berendezéseket tartalmazza, amennyiben felszerelték azokat:

1. tűzoltó vezetékek, tűzoltó szivattyúk és tűzcsapok, beleértve a tömlőket és a sugárcsöveket;

2. beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

3. beépített tűzoltó rendszerek és egyéb tűzoltó berendezések;

4. az automatikus vízpermettel oltó berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

5. szellőzőrendszerek, beleértve a tűz- és füstelzáró csappantyúkat, ventilátorokat és azok vezérléseit;

6. a tüzelőanyag-ellátás vészüzemi lezáróberendezései;

7. tűzálló ajtók a vezérléseikkel;

8. általános vészhelyzeti riasztóberendezések;

9. vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek;

10. hordozható tűzoltó készülékek és azok tartalék töltetei; és

11. tűzvédelmi felszerelések.

2.2.4. A karbantartási program számítógépes rendszer alapján is működhet.

3. További követelmények

A 36-nál több utast szállító hajók esetében a 2.2. bekezdésben említett karbantartási terv kiegészítéseként a fedélzethez közeli megvilágítási és a hangosbeszélő rendszerekre egy karbantartási tervet kell kidolgozni.

II-2/E/15. szabály: Utasítások, fedélzeti kiképzés és gyakorlatok

1. A szabály célja

A II-2/E/15. szabály célja a tűz következményeinek enyhítése a fedélzeten tartózkodó személyeknek a vészhelyzetben alkalmazandó megfelelő eljárások követésére való felkészítésével képzések és gyakorlatok révén. E célból a személyzetnek rendelkeznie kell a tűz kitöréséből adódó vészhelyzetek kezeléséhez - többek között az utasok gondozásához - szükséges ismeretekkel és készségekkel.

2. Általános követelmények

2.1. Utasítások, feladatok és szervezés

2.1.1. A személyzet tagjait a tűzbiztonságra vonatkozó utasításokkal kell ellátni a hajón.

2.1.2. A személyzet tagjait utasításokkal kell ellátni a kijelölt feladataikkal kapcsolatban.

2.1.3. Meg kell szervezni a tűzoltásért felelős csoportokat. E csoportoknak a hajó üzeme során bármikor képesnek kell lenniük a feladataik ellátására.

2.2. Fedélzeti kiképzés és gyakorlatok

2.2.1. A személyzet tagjai kiképzést kapnak, hogy jól ismerjék a hajó berendezéseit, valamint azoknak a tűzvédelmi rendszereknek és berendezéseknek a helyét és működését, amelyeket esetleg használniuk kell.

2.2.2. A vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek használatával kapcsolatos kiképzést a fedélzeti kiképzés részének kell tekinteni.

2.2.3. A személyzet kijelölt tűzoltási feladattal rendelkező tagjainak tevékenységét rendszeresen értékelni kell fedélzeti kiképzéssel és gyakorlatok tartásával annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol fejlődniük kell, hogy bizonyítsák a tűzoltási készségek terén mutatott hozzáértésüket, és hogy biztosítsák a tűzoltásért felelős szervezet működőképességét.

2.2.4. A hajó tűzoltási rendszereinek és eszközeinek használatával kapcsolatos fedélzeti kiképzést az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény III/19.4.1. szabálya rendelkezéseinek megfelelően kell megtervezni, és végrehajtani.

2.2.5. A tűzoltási gyakorlatokat az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény III/19.3.5., III/19.5. és III/30. szabályának megfelelően kell végrehajtani és nyilvántartani.

2.2.6. A II-2/A/10. szabály 10. bekezdésének hatálya alá tartozó hajók esetében a gyakorlatok során használt légzőkészülékek tartályait indulás előtt újra kell tölteni vagy ki kell cserélni.

2.3. Kiképzési kézikönyvek

2.3.1. A személyzet minden étkező- és pihenőhelyiségében, illetve minden személyzeti kabinban kiképzési kézikönyvet kell elhelyezni.

2.3.2. A kiképzési kézikönyv nyelve a hajó munkanyelve.

2.3.3. A kiképzési kézikönyvnek, amely több kötetből is állhat, könnyen érthető megfogalmazásban kell tartalmaznia a 2.3.4. bekezdésben előírt utasításokat és információkat, és lehetőség szerint illusztrálnia is kell azokat. Az információkat a kézikönyv helyett audiovizuális segédeszközökkel is lehet biztosítani.

2.3.4. A kiképzési kézikönyv a következők részletes magyarázatát tartalmazza:

1. a dohányzás, a villamos áram, az éghető folyékony anyagok veszélyeivel és a hasonló általános fedélzeti veszélyekkel kapcsolatos általános tűzbiztonsági és elővigyázatossági előírások;

2. a tűzoltási tevékenységekkel és eljárásokkal kapcsolatos általános utasítások, beleértve a tűzeset jelentésének eljárását és a kézi működtetésű tűzjelzők használatát is;

3. a hajó riasztói által kiadott jelzések jelentése;

4. a tűzoltó rendszerek és berendezések működtetése és használata;

5. a tűzálló ajtók működtetése és használata;

6. a tűz- és füstelzáró csappantyúk működtetése és használata; és

7. menekülési útvonalak és berendezések.

2.4. Tűzvédelmi tervek

2.4.1. A tisztek tájékoztatására minden hajón általános elrendezési terveket kell elhelyezni, amelyek a fedélzetekre vonatkozóan pontosan megmutatják a vezérlőállásokat, az "A" osztályú térhatárolók által körülvett különböző tűzszakaszokat, a "B" osztályú térhatárolók által körülvett szakaszokat, amelyek adatokat tartalmaznak a tűzérzékelő és tűzjelző rendszerekkel az automatikus vízpermettel oltó berendezésekkel, a tűzoltó berendezésekkel, a különböző rekeszekkel, fedélzetekhez stb. vezető bejáratokkal, a szellőztetőrendszerrel és a hozzá tartozó ventilátorok vezérlőállásaival, a tűzvédelmi csappantyúk helyével és az egyes szakaszokat kiszolgáló ventilátorok azonosító számával kapcsolatban. A fent említett adatok egy útmutatóban is összefoglalhatók, amelyből minden tisztnek át kell adni egy példányt, egy példányt pedig egy mindig hozzáférhető helyen a fedélzeten kell tartani. A terveknek és útmutatóknak mindig naprakésznek kell lennie, és lehetőség szerint minden változást a lehető leghamarabb be kell jegyezni. E terveket és útmutatókat a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén kell elkészíteni. Amennyiben ez a nyelv nem angol vagy francia, e nyelvek egyikére a szöveget le kell fordítani, a tervnek vagy az útmutatónak pedig tartalmaznia kell ezt a fordítást is. Amennyiben a hajó egy másik tagállamban belföldi úton van, akkor a fenti szövegeket ezen állam hivatalos nyelvére is le kell fordítani, amennyiben az nem angol vagy francia.

A tűzvédelmi tervekben és útmutatókban megadott kötelező információknak és a tűzvédelmi tervekben alkalmazott grafikus ábráknak meg kell felelniük az A.756(18) és az A.952(23) módosított IMO-határozatnak.

2.4.2. A tűzvédelmi tervet vagy e tervet tartalmazó útmutató egy másolatát egyértelmű jelzéssel ellátva, időjárásálló tartóban kell tárolni a felépítményen és a fedélzeti házon kívül, hogy segítse a szárazföldi tűzoltó személyzet munkáját.

II-2/E/16. szabály: Üzem

1. A szabály célja

A fedélzeten kezelési útmutatókat kell tartani, amelyek tájékoztatást és utasításokat adnak a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos szakszerű kezeléséről.

2. Tűzbiztonsági kezelési útmutatók

2.1. A kötelező tűzbiztonsági kezelési útmutató tartalmazza a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos biztonságos kezeléséhez szükséges tájékoztatást és utasításokat. Az útmutatónak tájékoztatást kell adnia a személyzet felelősségéről a hajó be- és kirakodása közbeni, illetve menet közbeni általános tűzbiztonsággal kapcsolatban. A veszélyes árukat szállító hajók esetében a tűzbiztonsági kezelési útmutatónak hivatkoznia kell a Veszélyes áruk tengeri szállításának nemzetközi szabályzata tűzoltási és vészhelyzeti rakománykezelési utasításaira.

2.3. A tűzbiztonsági kezelési útmutató nyelve a hajó munkanyelve.

2.4. A tűzbiztonsági kezelési útmutató összevonható a II-2/E/15. szabály 2.3. albekezdésében előírt kiképzési kézikönyvekkel.

G. RÉSZ

KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

II-2/G/18. szabály: A helikopterek leszállóhelyeire vonatkozó különleges követelmények

A helikopterfedélzetekkel rendelkező hajóknak meg kell felelniük a módosított SOLAS-egyezmény G. része II-2. fejezete 18. szabálya követelményeinek.

II-2/G/19. szabály: A veszélyes árut szállító hajókra vonatkozó különleges követelmények

A módosított SOLAS-egyezmény G. része II-2. fejezete 19. szabályának hatályos vonatkozó követelményeit adott esetben a veszélyes árukat szállító személyhajókra is alkalmazni kell.

II-2/G/20. szabály: A különleges kategóriájú és ro-ro rakterek védelme

1. A szabály célja

A II-2/G/20. rendelet célja, hogy kiegészítő biztonsági intézkedéseket határozzon meg a különleges kategóriájú és ro-ro raktérrel rendelkező hajókra vonatkozóan e fejezet tűzbiztonsági célkitűzéseinek elérése érdekében. E célból a következő funkcionális követelményeknek kell eleget tenni:

1. olyan tűzvédelmi rendszereket kell kialakítani, amelyek a hajónak megfelelő védelmet biztosítanak a különleges kategóriájú és ro-ro rakterekkel kapcsolatos tűzveszélyekkel szemben;

2. a gyújtóforrásokat el kell különíteni a különleges kategóriájú és ro-ro rakterektől; és

3. a különleges kategóriájú és ro-ro raktereknek megfelelő szellőzést kell biztosítani.

2. Általános követelmények

2.1.1. Hatály

A B., C., D. és E. részben meghatározott szabályokban foglalt követelményeknek való megfelelésen túl, az adott esetnek megfelelően a különleges kategóriájú és ro-ro raktereknek e II-2/G/20. szabály követelményeinek is meg kell felelniük.

2.1.2. Azok a járművek, amelyek üzemanyag-tartályában saját hajtásukat biztosító tüzelőanyag található, szállíthatók a különleges kategóriájú vagy a ro-ro rakterektől különböző rakterekben is, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

1. a jármű nem használja saját meghajtását a rakterekben;

2. a rakterek megfelelnek az II-2/G/19. szabály megfelelő követelményeinek; és

3. a járművet a Veszélyes áruk tengeri szállításának nemzetközi szabályzata szerint szállítják.

2.2. Alapelvek

2.2.1. A II-2/G/20. szabály rendelkezéseinek alapelve az, hogy mivel a szokványos függőleges főzónákra osztás a különleges kategóriájú és ro-ro rakterekben esetleg nem kivitelezhető, e terekben az egyenértékű védelmet a vízszintes zónákra osztás alapján kell biztosítani hatékony, beépített tűzoltó rendszer üzemeltetésével. Ennek alapján az e II-2/G/20. szabály alkalmazásában egy vízszintes zóna egynél több fedélzeten is magában foglalhat különleges kategóriájú tereket, amennyiben a járművek rendelkezésére álló teljes tiszta belmagasság nem haladja meg a 10 métert.

2.2.3. A II-2/C/9. szabály 3., 4. és 7. bekezdésének a függőleges főzónák sértetlenségére vonatkozó követelményeit kell alkalmazni azokra a fedélzetekre és válaszfalakra, amelyek a vízszintes zónákat egymástól és a hajó fennmaradó részétől elválasztó határokat képezik.

3. A gyúlékony gőzök meggyulladását megelőző óvintézkedések

3.1. Szellőzőrendszer

3.1.1. A szellőzőrendszerek hatékonysága

A különleges kategóriájú és zárt ro-ro raktereket olyan hatékony gépi vezérlésű szellőzőrendszerrel kell ellátni, amely óránként legalább tízszer cseréli a terek levegőjét. A járművek be- és kirakodása alatt a levegőcserék számát legalább húszra kell emelni.

3.1.2. A szellőzőrendszerek teljesítménye

3.1.2.1. A gépi vezérlésű szellőzőrendszernek különállónak kell lennie az egyéb szellőzőrendszerektől. A gépi vezérlésű szellőzőrendszert úgy kell üzemeltetni, hogy mindig legalább a 3.1.1. bekezdésben előírt számú levegőcserére kerüljön sor, ha a szóban forgó bekezdésben említett terekben járművek vannak, kivéve, ha az adott térben rendelkezésre áll a 3.1.2.4. szakasz szerinti levegőminőség-ellenőrző rendszer. A megfelelően zárható ilyen raktereket ellátó szellőzőcsatornákat minden ilyen tér esetében el kell különíteni. A rendszert egy az említett téren kívüli helyről kell vezérelni.

3.1.2.3. A szellőzésnek olyannak kell lennie, hogy elkerülhető legyen a levegő rétegződése és a légpárnák kialakulása.

3.1.2.4. Minden olyan hajó esetében, ahol az IMO ro-ro rakterek szellőzőrendszereire vonatkozó felülvizsgált tervezési iránymutatásai és üzemeltetési ajánlási (MSC/Circ.1515. körlevél) szerinti levegőminőség-ellenőrző rendszer áll rendelkezésre, megengedett, hogy a szellőzőrendszer kisebb számú légcserét és/vagy csökkentett szellőztetést biztosítson. Ez az enyhítés nem vonatkozik azokra a terekre, amelyeken az e II-2/G/20. szabály 3.2.2. bekezdése óránként legalább tíz levegőcserét ír elő, valamint a SOLAS-egyezmény II-2/19.3.4.1. szabályának hatálya alá tartozó terekre.

3.1.3. A szellőzőrendszerek teljesítményének jelzése

A parancsnoki hídon megfelelő berendezéssel jelezni kell a szellőzés előírt teljesítményének veszteségét vagy csökkenését.

3.1.4. Lezáró eszközök és csatornák

3.1.4.1. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy tűz esetén a szellőzőrendszer gyorsan leállítható és megfelelően lezárható legyen, figyelembe véve az időjárási és tengeri viszonyokat.

3.1.4.2. A szellőzőcsatornákat, ideértve a tűzvédelmi csappantyúkat is, acélból kell készíteni, és a lobogó szerinti állam hatóságainak előírásai szerint kell kialakítani azokat. A vízszintes zónákon vagy géptereken áthaladó szellőzőcsatornáknak "A-60" osztályú acélcsatornáknak kell lenniük, amelyeket a II-2/C/9. szabály 7.2.4.1.1. és 7.2.4.1.2. albekezdésnek megfelelően kell összeállítani.

3.1.5. Állandó nyílások

Az oldallemezelésben lévő állandó nyílásokat a különleges kategóriájú és ro-ro rakterek felett lévő fedélzetekben vagy a fedélzetvégződésekben úgy kell elhelyezni, hogy a különleges kategóriájú vagy ro-ro raktérben keletkező tűz ne veszélyeztesse a tárolóhelyeket, a mentő járművek beszállóállásait, valamint a különleges kategóriájú vagy ro-ro raktér fölötti felépítményekben és fedélzeti házakban lévő lakó- és kiszolgálótereket és vezérlőállásokat.

3.2. Villamos berendezéseknek és a vezetékek

3.2.1. A 3.2.2. bekezdésben meghatározott eset kivételével a villamos berendezéseknek és a vezetékeknek olyan típusúnak kell lenniük, amelyek alkalmasak a robbanásveszélyes benzin- és levegőkeverékben történő használatra.

3.2.2. A 3.2.1. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül, a válaszfalfedélzet alatt elhelyezkedő különleges kategóriájú terek kivételével, továbbá azon fedélzetek kivételével, amelyeken a benzingőzök lefele hatolását lehetővé tevő, megfelelő méretű nyílások találhatók, az említett berendezések helyett elhelyezhetők a fedélzet és az egyes járműfedélzetek (ha van ilyen) felett több mint 450 mm magasságban zárt és a szikrák kiszökését megakadályozó védelemmel rendelkező elektromos berendezések abban az esetben, ha a szellőzőrendszert úgy tervezték és működtetik, hogy a rakterek folyamatos szellőzése, valamint, ha a fedélzetén járművek vannak, az óránkénti tíz levegőcsere biztosított legyen.

3.3. Villamos berendezéseknek és a vezetékek az elszívó szellőzőcsatornákban

Ha a villamos berendezéseket és vezetékeket egy elszívó szellőzőcsatornában helyezik el, annak olyan típusúnak kell lennie, amelyet jóváhagytak a robbanásveszélyes benzin- és levegőkeverékben való használatra, az elszívócsatorna kimeneti nyílásának pedig biztonságos helyen kell lennie, figyelembe véve a gyulladást kiváltó egyéb lehetséges okokat.

3.4. Egyéb gyújtóforrások

Az éghető gázok meggyulladását okozó egyéb berendezések használata tilos.

4. Észlelés és riasztás

4.3. Speciális kategóriájú terek

4.3.1. A különleges kategóriájú terekben megfelelő őrjáratokat kell tartani. Azokban a terekben, ahol a hajó útja egész időtartama alatt nem működik folyamatos tűzvédelmi őrjárat, jóváhagyott típusú, a II-2/A/7. szabály 2.2. albekezdése követelményeinek megfelelő beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszert kell felszerelni. A beépített tűzérzékelő rendszert úgy kell kialakítani, hogy gyorsan jelezze a tüzet. Az érzékelők típusát, elosztását és elhelyezését a szellőzési és egyéb fontos tényezők figyelembevételével kell meghatározni. A felszerelést követően a szokásos szellőztetési körülmények között próbának kell alávetni a rendszert, a rendszer teljes reakcióidejét pedig a lobogó szerinti állam hatóságainak kell ellenőrizniük.

4.3.2. A kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat úgy kell elhelyezni, hogy a tér egyetlen pontja se legyen 20 méternél távolabb egy kézi vezérlésű tűzjelző állomástól, valamint egy állomást mindig az ilyen terek kijárának közelében kell elhelyezni.

5. Szerkezeti védelem

A II-2/C/9. szabály 2.2. albekezdésének sérelme nélkül a több mint 36 utast szállító hajókon a különleges kategóriájú és ro-ro raktereket határoló válaszfalak és fedélzetek szigetelésének az "A-60" osztályú normának kell megfelelnie. Azonban ott, ahol a térhatároló egyik oldalán szabad fedélzet (a II-2/C/9. szabály 2.2.3.5. albekezdésének meghatározása szerint), egészségügyi vagy hasonló helyiség (a II-2/C/9. szabály 2.2.3.9. albekezdésének meghatározása szerint) vagy tartály, üres tér vagy segédgéptér található, amely kevésbé vagy egyáltalán nem tűzveszélyes (a II-2/B/9. szabály 2.2.3.10. albekezdésének meghatározása szerint), a norma "A-0"-ra csökkenthető. Amennyiben a tüzelőanyag-tartályok különleges kategóriájú vagy ro-ro rakterek alatt találhatók, e terek közötti fedélzet sértetlensége az "A-0" normára csökkenthető.

6. Tűzoltás

6.1. Beépített tűzoltó rendszer

6.1.1. Azokat a ro-ro raktereket, amelyek nem különleges kategóriájú terek, és amelyek a raktereken kívüli helyről lezárhatók, fel kell szerelni a következő beépített tűzoltó rendszerek egyikével:

1. a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő, gázzal oltó beépített tűzoltó rendszer;

2. a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő, könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszer; vagy

3. a 6.1.2.1-6.1.2.4. bekezdés, valamint a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata 7.2.4. bekezdése rendelkezéseinek megfelelő, vízzel oltó beépített tűzoltó rendszer.

6.1.2. Azokat ro-ro raktereket, amelyek nem zárhatók le, valamint a különleges kategóriájú tereket olyan jóváhagyott, vízzel oltó beépített tűzoltó rendszerrel kell felszerelni, amely megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata 7.2.4. bekezdése rendelkezéseinek, és amely védelmet biztosít az ilyen terekben található fedélzetek és járműfedélzetek minden részének. Az ilyen, vízzel oltó tűzoltó rendszereknek rendelkezniük kell a következőkkel:

1. egy nyomásmérő a szelepszekrényen;

2. az elosztószekrény minden egyes szelepén a kiszolgált tér egyértelmű jelölése;

3. a szelephelyiségben elhelyezett karbantartási és kezelési utasítás; és

4. elegendő számú víztelenítőszelep.

6.1.3. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik az olyan más beépített tűzoltó rendszer használatát, amelyről a különleges kategóriájú vagy ro-ro raktérben égő, benzintüzet szimuláló körülmények között elvégzett teljeskörű vizsgálattal kimutatták, hogy ugyanolyan hatékony az e terekben esetlegesen előforduló tüzek megfékezésében. E beépített, állandó nyomású vízpermetező rendszernek vagy egyéb egyenértékű tűzoltó rendszernek meg kell felelnie az IMO A.123(V) határozat rendelkezéseinek, valamint figyelembe kell venni az IMO MSC.1/Circ.1430. körlevélben található, a ro-ro és a különleges kategóriájú terekben való használatra készített, beépített tűzoltó rendszerek tervezésére és jóváhagyására vonatkozó, átdolgozott irányelveket.

6.1.4. Ha nagy mennyiségű víz gyűlik össze a fedélzeten vagy fedélzeteken a nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszerek működése következtében, az jelentősen befolyásolhatja a hajó stabilitását, ezért biztosítani kell a következőket:

1.1. A válaszfalfedélzet felett elhelyezkedő különleges kategóriájú és ro-ro rakterekben a vízlefolyó kivágásokat úgy kell kialakítani, hogy a vizet gyorsan elvezessék közvetlenül a hajón kívülre, figyelembe véve az IMO MSC.1/Circ.1320. körlevelében foglalt, a személyszállító és teherszállító hajókon a zárt járműterekből és ro-ro terekből, valamint a különleges kategóriájú terekből a tűzoltásra használt víz elvezetésére vonatkozó módosított iránymutatásokat ( 10 ). 1.2.1. A vízlefolyó kivágások kiömlőszelepeinek, amelyek a merülésvonalalakról szóló nemzetközi egyezménynek megfelelően a válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető zárószerkezettel vannak felszerelve, nyitott állapotban kell lenniük, amikor a hajó a tengeren van. 1.2.2. A 6.1.4.1.2.1. albekezdésben említett szelepekkel végzett műveleteket be kell jegyezni a hajónaplóba.

1.3. A válaszfalfedélzet alatti különleges kategóriájú és ro-ro rakterekban a lobogó szerinti állam hatóságai - a II-1/C/35-1. szabály által előírtakon túl - további szivattyúzó és vízelvezető berendezéseket telepítését írhatják elő. Ebben az esetben a fenékvíz-szivattyúzó rendszert úgy kell kialakítani, hogy képes legyen elvezeti a vízpermetező rendszer szivattyúi és az előírt számú tűzoltó tömlők sugárcsövei által szállított együttes vízmennyiségnek legalább 125 %-át, az IMO MSC.1/Circ.1320. körlevelében foglalt, a személyszállító és teherszállító hajókon a zárt járműterekből és ro-ro terekből, valamint a különleges kategóriájú terekből a tűzoltásra használt víz elvezetésére vonatkozó módosított iránymutatások figyelembevétele mellett. A fenékvíz-szivattyúzó rendszer szelepeinek a védett téren kívülről, a tűzoltó rendszer vezérlésének közeléből kell működtethetőnek lennie. A fenékvízaknáknak elegendő befogadóképességgel kell rendelkezniük, és a hajó oldallemezelése mentén, az egyes vízmentes tereken belül egymástól legfeljebb 40 méter távolságra kell elhelyezni azokat.

6.1.5. Az olyan ro-ro rakterek és a különleges kategóriájú terek esetében, amelyekbe beépített, nyomás alatt álló vízpermettel oldó berendezéseket telepítettek, az IMO MSC.1/Circ.1320. körlevelében foglalt, a személyszállító és teherszállító hajókon a zárt járműterekből és ro-ro terekből, valamint a különleges kategóriájú terekből a tűzoltásra használt víz elvezetésére vonatkozó módosított iránymutatások figyelembevétele mellett biztosítani kell, hogy a vízelvezető berendezések ne záródhassanak el.

6.2. Hordozható tűzoltó készülék

6.2.1. Az összes olyan raktérben vagy részlegben, ahol járműveket szállítanak, hordozható tűzoltó készülékeket kell elhelyezni a tér mindkét oldalán egymástól legfeljebb 20 méter távolságra, minden fedélzeti szinten. Az ilyen terek bejáratánál legalább egy hordozható tűzoltó készüléket kell elhelyezni.

6.2.2. Emellett a különleges kategóriájú és ro-ro rakterekben a következő tűzoltó berendezéseket kell elhelyezni:

1. legalább három, vízpermettel oltó berendezés; és

2. egy, a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek megfelelő, hordozható haboltó készülék, amennyiben a hajón az ilyen terekben legalább két ilyen egység rendelkezésre áll.

III. FEJEZET

MENTŐESZKÖZÖK

III/1. szabály: Fogalommeghatározások (R 3)

1. Eltérő rendelkezés hiányában e fejezet alkalmazásában az 1974. évi SOLAS-egyezmény III/3. szabályának módosított rendelkezéseit kell alkalmazni.

III/2. szabály: Kommunikáció, túlélési járművek és készenléti mentőcsónakok, személyi életmentő felszerelések (R 6 + 7 + 18 + 21 + 22)

1. Minden hajónak az osztályának megfelelően rendelkeznie kell az alábbi táblázatban és az ahhoz kapcsolódó megjegyzésekben meghatározott rádiós életmentő felszerelésekkel, radar-transzponderrel, egyéni mentőeszközökkel, túlélési járművekkel és készenléti mentőcsónakokkal, vészjelző fáklyákkal, kötélkilövő készülékekkel.

2. Amennyiben a következő bekezdések erről másként nem rendelkeznek, a fenti eszközöknek, ideértve adott esetben az indítóberendezéseiket is, meg kell felelniük a módosított LSA szabályzatban, valamint a 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény mellékletének III. fejezetében foglalt szabályoknak. Ellenkező értelmű rendelkezés hiányában a meglévő berendezéseknek legalább a beszerelésük idején hatályos előírásoknak meg kell felelniük.

3. Ezenkívül minden hajón rendelkezésre kell állnia mentőcsónakonként legalább három vízbemerülési ruházatnak, valamint további kihűlés elleni védőeszközöknek azoknak a mentőcsónakokban elhelyezendő személyeknek a részére, akiknek a részére nem biztosítottak vízbemerülési ruházatot. Nem szükséges ilyen vízbemerülési ruházat, illetve kihűlés elleni védőeszközök biztosítása:

1. a teljesen zártterű mentőcsónakokban elhelyezendő személyek részére; vagy

2. amennyiben a hajó állandóan a meleg égövben közlekedik, ahol a hatóságok szerint ezek szükségtelenek, tekintettel az IMO MSC/Circ.1046. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra.

5. Minden olyan személy részére, akik személyzeti készenléti mentőcsónakokhoz vagy a tengeri evakuálási csapathoz kerülnek beosztásra, megfelelő méretű, az LSA-szabályzat 2.3. szakaszának megfelelő vízbemerülési ruházatot, illetve az LSA-szabályzat 2.4. szakaszának megfelelő, az időjárási viszontagságok ellen védelmet nyújtó ruházatot kell rendelkezésre bocsátani. Nem kell kihűlés elleni védőeszközöket biztosítani, amennyiben a hajó állandóan a meleg égövben közlekedik, ahol a hatóságok szerint ezek szükségtelenek, tekintettel az IMO MSC/Circ.1046. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra.

6. A sem mentőcsónakkal, sem készenléti mentőcsónakkal nem rendelkező hajókon legalább egy vízbemerülési ruházatot kell biztosítani mentési célokra. Amennyiben a hajó állandóan meleg égövben közlekedik, ahol a hatóságok szerint szükségtelen a kihűlés elleni védőeszközök használata, a hajón ilyen védőruhát nem kell tartani, tekintettel az IMO MSC/Circ.1046. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra.

III/3. szabály: Vészriasztó rendszer, utastájékoztató rendszer, gyülekezési lista és utasítások vészhelyzet esetékre, rádiókommunikációért felelős személyzet, használati utasítások, oktatási kézikönyv és karbantartási utasítások (R 6 + 8 + 9 + 19 + 20)

Minden hajót el kell látni:

1. Általános vészjelző rendszer (R 6.4.2 + 6.4.3.)

amely megfelel az LSA szabályzat 7.2.1.1. bekezdésében megállapított követelményeknek, és alkalmas arra, hogy az utasokat és a személyzetet összehívja a gyülekezési helyeken, valamint arra, hogy elindítsa a gyülekezési listában előírt tevékenységeket.

Az általános vészriasztó rendszernek az összes hálókabinban, a személyzet szolgálati helységeiben és minden szabad fedélzeten hallhatónak kell lennie, a vészriasztás hangja minimális hangnyomása értékének pedig meg kell felelnie az LSA szabályzat 7.2.1.2. és 7.2.1.3. bekezdésének.

2. Hangosbeszélő rendszerrel (R 6.5)

2.1. A II-2/D/12. szabály 3. bekezdése követelményei és az 1. bekezdés követelményei mellett a több mint 36 utast szállító személyhajókat fel kell szerelni hangosbeszélő rendszerrel.

2.2. A hangosbeszélő rendszer olyan rendszer, amely lehetővé teszi az üzenetek közvetítését minden olyan térbe, ahol általában a személyzet vagy az utasok tartózkodnak, valamint a gyülekezési helyekre is. A hangosbeszélő rendszer alkalmas arra, hogy a parancsnoki hídról vagy a lobogó szerinti állam hatóságai által szükségesnek tartott egyéb helyekről közvetítse az üzeneteket. Úgy kell elhelyezni, hogy figyelembe vegyék az összes akusztikai körülményt, és ne legyen szükség a megszólítottak közreműködésére.

2.3. A hangosbeszélő rendszert az illetéktelen használat ellen védeni kell és minden, a 2.2. bekezdésben leírt helyről a környezeti zajok mellett is jól hallhatónak kell lennie, a rendszert pedig el kell látni egy, a parancsnoki hídról és a lobogó szerinti állam hatóságai által szükségesnek ítélt helyről működtethető átváltó funkcióval, hogy minden vészjelzés közvetíthető legyen, amennyiben az érintett terekben a hangosbeszélőt kikapcsolták, lehalkították, vagy a hangosbeszélő rendszert egyéb célokra használják.

A vészhelyzeti közlemények kihirdetése minimális hangnyomása értékének meg kell felelnie az LSA-szabályzat 7.2.2.2. bekezdésének.

2.4.1. A hangosbeszélő rendszernek legalább két, egymástól teljes hosszukban elkülönített vezetékkel kell rendelkeznie, valamint két különálló és független erősítővel.

2.4.2. A hangosbeszélő rendszert és annak teljesítményi normáit a lobogó szerinti állam hatóságai hagyják jóvá, figyelembe véve az IMO MSC 808. körlevélben megfogalmazott ajánlásokat.

2.5. A hangosbeszélő rendszert a vészüzemi áramforrás látja el.

3. A gyülekezési lista és a vészhelyzet esetére vonatkozó utasítások (R 8)

A SOLAS-egyezmény III/8. szabályának megfelelően a fedélzeten tartózkodó személyeket a vészhelyzetekkel kapcsolatos egyértelmű utasításokkal kell ellátni.

A SOLAS-egyezmény III/37. szabályának megfelelő gyülekezési listákat és a vészhelyzetre vonatkozó utasításokat a hajó egész területén feltűnő helyen kell elhelyezni, ideértve a parancsnoki hidat, a gépteret és a személyzet lakótereit is.

Az utasok tájékoztatása érdekében megfelelő nyelveken rajzokat és utasításokat kell kifüggeszteni az utasok kabinjaiban, a gyülekezési helyeken és egyéb utasterekben, amelyek magukban foglalják a következőket:

i. az utasok gyülekezési helye;

ii. azok a fontos teendők, amelyeket vészhelyzet esetében meg kell tenniük;

iii. a mentőmellény használatának módja.

3a. Rádiókommunikációért felelős személyzettel

1. A SOLAS-egyezmény IV/16. szabályával összhangban, minden hajónak rendelkeznie kell olyan személyzettel, akik a hatóságok előírásai szerint megfelelő vészhelyzeti és biztonsági rádiókommunikációs képesítéssel rendelkeznek. A rádiószabályzatban meghatározott megfelelő bizonyítványokkal rendelkező személyzet közül ki kell jelölni a vészhelyzetek esetén a rádiós kommunikációért felelős személyt; ezt rögzíteni kell a vészhelyzet esetére szóló utasításokban.

2. A B. és C. osztályú hajókon legalább egy személyt ki kell jelölni arra, hogy az 1. bekezdésnek megfelelően kizárólag rádiókommunikációs feladatokat lásson el; ezt rögzíteni kell a vészhelyzet esetére szóló utasításokban is.

4. Használati utasításokkal (R 9)

A túlélési járműveken vagy azok közelében, valamint a vízrebocsátási vezérlőállásokban plakátokat vagy szemléltető ábrákat kell elhelyezni, amelyek:

i. bemutatják a vezérlőkészülékek rendeltetését és a berendezés működtetésének módját, valamint megfelelő utasításokat, figyelmeztetéseket tartalmaznak;

ii. a vészvilágítás mellett is jól láthatók;

iii. olyan szimbólumokat alkalmaznak, amelyek megfelelnek a módosított IMO A.760(18) határozatnak.

5. Gyakorlati kézikönyvvel

Minden személyzeti étkezdében és pihenőhelyen, vagy minden személyzeti kabinban el kell helyezni egy, a SOLAS-egyezmény III/35. szabályának megfelelő kézikönyvet.

6. Karbantartási utasítások (R 20.3)

A fedélzeten el kell helyezni a mentőeszközök fedélzeten történő karbantartására vonatkozó utasításokat, vagy egy tervezett fedélzeti karbantartási programot, amely tartalmazza az életmentő felszerelések karbantartását is, a karbantartást ezek alapján kell elvégezni. Az utasításoknak meg kell felelniük a SOLAS-egyezmény III/36. szabálya követelményeinek.

III/4. szabály: A túlélési jármű személyzete és felügyelete (R 10)

1. Az utasok összehívása és a kiképzetlen személyek segítése érdekében elegendő kiképzett személynek kell tartózkodnia a fedélzeten.

2. A túlélési járművek és a vízre bocsátó berendezések működtetése érdekében megfelelő számú személyzetnek kell tartózkodnia a fedélzeten, amire akkor van szükség, amikor az összes, hajón tartózkodó személynek el kell hagynia a hajót.

3. Minden használatba vett túlélési járművet egy tisztnek vagy egy képesített személynek kell irányítania. A mentőtutajokat vagy azok csoportjait azonban a személyzetnek azok a tagjai irányíthatják, akik gyakorlottak a mentőtutajok kezelésében és működtetésében. Minden készenléti mentőcsónak és motoros túlélési jármű olyan személy irányítása alatt álljon, aki kezelni tudja a motort, és végre tud hajtani kisebb beszabályozásokat.

4. A parancsnok biztosítja, hogy az 1., 2. és 3. bekezdésben említett személyeket egyenletesen osszák be a hajó túlélési járművein.

III/5. szabály: A túlélési jármű gyülekezési és beszállóberendezései (R 11 + 23 + 25)

1. Azokat a túlélési járműveket, amelyekhez jóváhagyott vízre bocsátó berendezésekre van szükség, a lakóterekhez és kiszolgálóhelyiségekhez a lehető legközelebb kell tárolni.

2. A gyülekezési helyeket a beszállóállomásokhoz közel kell kialakítani, a lakóterekből, valamint a munkaterületekről könnyen megközelíthetőnek kell lenniük, és elegendő helyet kell biztosítaniuk az utasok összegyűjtéséhez és eligazításához. Személyenként legalább 0,35 m2-t szabad helyet kell biztosítani a fedélzeten.

3. A gyülekezési és beszállóállomásokat, a hozzájuk vezető szűk folyosókat, lépcsőket és kijáratokat megfelelően ki kell világítani.

Ezt a világítást a II-1/D/42. és II-1/D/42-1. szabályban előírt vészüzemi áramforrásról kell táplálni.

A II-2/D/13. szabály 3.2.5.1 albekezdésében előírt jelöléseken kívül a gyülekezési helyekre vezető útvonalakat a gyülekezési hely e célt szolgáló ábrájával, az IMO módosított A.760(18) határozatának megfelelően meg kell jelölni.

4. A mentőcsónakokba vagy csak a tárolóhelyükön, vagy csak a beszállóállomáson lehet beszállni, mindkét helyen nem.

5. A csónakdaruval vízre eresztett mentőtutajokba közvetlenül a tárolóhely közelében lehet beszállni, illetve azon a helyen, ahová a tutajt a vízre bocsátását megelőzően áthelyezik.

6. Szükség esetén megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy a csónakdaruval vízre bocsátott túlélési járműveket a hajó oldala mellé irányítsák, és ott tartsák azokat, amíg az utasok biztonságosan be nem szálltak.

7. Amennyiben egy túlélési jármű vízre bocsátó berendezése nem teszi lehetővé, hogy a járműbe beszálljanak, mielőtt az a vízre kerül, és a hajó legkisebb tengeri merülése mellett a beszállóállomás magassága a merülésvonal felett több mint 4,5 méter, a hajót egy jóváhagyott típusú, az LSA-szabályzat 6.2. szakaszának megfelelő MES-rendszerrel (tengeri evakuálási rendszer) kell ellátni.

A tengeri evakuálási rendszerrel felszerelt hajókon biztosítani kell a beszállóhely és a túlélési jármű fedélzete közötti kapcsolattartást.

8. A hajó mindkét oldalán legalább egy, az LSA-szabályzat 6.1.6. bekezdése követelményeinek megfelelő beszállási hágcsót kell felszerelni; a lobogó szerinti állam hatóságai mentesíthetik a hajót e követelmény alól, amennyiben az érintett beszállóhely és a merülésvonal közötti oldalmagasság nem több mint 1,5 méter a hajó sérülésmentes és sérült állapotában jellemző hosszirányú billenése és oldaldőlése mellett.

III/5-1. szabály: A ro-ro személyhajókra vonatkozó követelmények (R 26)

1. Mentőtutajok

2. A ro-ro személyhajók mentőtutajait az LSA-szabályzat 6.2. bekezdésének megfelelő tengeri evakuálási rendszerek vagy az LSA-szabályzat 6.1.5. bekezdésének megfelelő vízrebocsátó berendezések látják el, amelyek a hajó mindkét oldalán egyenletesen vannak elosztva. Biztosítani kell a beszálló állomás és a pódiumfedélzet közötti kommunikációt.

3. A ro-ro személyhajókon minden mentőtutajt ellátnak a III/13.4.2. SOLAS-szabály követelményeinek megfelelő szabadra felúsztató berendezéssel.

4. A ro-ro személyhajókon olyan típusú mentőtutajokat alkalmaznak, amelyek fel vannak szerelve az LSA-szabályzat 4.2.4.1 vagy 4.3.4.1 bekezdéseinek követelményeinek megfelelő beszállórámpával.

5. A ro-ro személyhajókon alkalmazott valamennyi automatikusan önbeálló mentőtutaj vagy fedett reverzibilis mentőtutaj, amely mindenféle tengeri viszonyok között stabil, valamint működőképes függetlenül attól, hogy melyik oldalával felfelé helyezkedik el a vízen. A nyitott reverzibilis mentőtutajok alkalmazása akkor engedélyezhető, ha a lobogó szerinti állam hatóságai ezt helyénvalónak ítélik, figyelembe véve a vízi út védett jellegét, a működési terület és időszak kedvező éghajlati viszonyait, továbbá azzal a feltétellel, hogy e mentőtutajok teljesmértékben megfelelnek a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó 2000. évi szabályzat 11. melléklete követelményeinek. Alternatív megoldásként a mentőtutajok rendes állománya mellett a hajó vihet magával automatikusan önbeálló vagy fedett reverzibilis mentőtutajokat olyan összkapacitással, amely a mentőcsónakokban már el nem helyezhető személyek legalább 50 %-ának helyet biztosít. E kiegészítő mentőtutaj-kapacitást a fedélzeten tartózkodó személyek száma és a mentőcsónakokban elhelyezett személyek száma közötti különbség alapján határozzák meg. Az ilyen mentőtutajokat a lobogó szerinti állam hatóságai hagyják jóvá, tekintetbe véve az IMO MSC/Circ.809. körlevélben megfogalmazott ajánlásokat.

2. Transzponderek

1. A B. osztályú ro-ro személyhajók mentőtutajait radar-transzponderrel kell felszerelni, négy mentőtutajra jutó egy transzponder arányban. A transzpondernek a mentőtutaj belsejében kell állnia úgy, hogy antennája több mint egy méterre a tengerszint fölé magasodjon, amikor lebocsátják a mentőtutajt; fedett, felfordítható mentőtutajok esetében a transzpondert úgy kell elhelyezni, hogy ahhoz a túlélők könnyen hozzáférhessenek és azt könnyen üzembe helyezhessék. A transzpondereket úgy kell kialakítani, hogy a vízre bocsátott mentőtutajon kézzel felállíthatók legyenek. Egyértelműen jelezni kell, mely tárolókban találhatók transzponderrel felszerelt mentőtutajok.

3. Gyorsjáratú mentési célú csónakok

1. A ro-ro személyhajók mentési célú csónakja, amennyiben ilyen hajó szállítása kötelező, gyorsjáratú mentési célú csónaknak kell lennie, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai hagynak jóvá, tekintetbe véve az IMO módosított MSC/Circ.809. körlevélben megfogalmazott ajánlásokat.

2. A gyorsjáratú mentési célú csónakot egy megfelelő, a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott vízrebocsátó berendezéssel kell ellátni. A berendezés jóváhagyásakor a lobogó szerinti állam hatóságai figyelembe veszik, hogy a gyorsjáratú mentési célú csónak vízre bocsátását és fedélzetre történő visszahelyezését rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok között is meg kell oldani, és emellett figyelembe veszik az IMO által elfogadott ajánlásokat.

3. A gyorsjáratú mentési célú csónakhoz legalább két embert képeznek ki a személyzetből és őket rendszeresen gyakorlatoztatják, tekintetbe véve a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény (STCW) A-VI/2. szakaszának a "Minimális képesítési normák a gyorsjáratú mentési célú csónakokra" című A-VI/2-2. táblázatát és az IMO A.771(18) határozatában megfogalmazott ajánlásokat azok mindenkori hatályos állapotában. A képzés és a gyakorlatozás kiterjed a mentés, valamint a csónakok kezelése, manőverezés és a működtetés minden kérdésére különböző feltételek mellett, és az eredeti állapot visszaállítására a csónak felborulását követően.

4. Mentőeszközök

1. Minden ro-ro személyhajót felszerelnek olyan hatékony eszközökkel, amelyek segítségével a túlélők gyorsan kimenthetők a vízből, és a túlélőket a mentőegységből vagy a túlélési járműből a hajóra lehet juttatni.

2. A túlélők hajóra juttatásának eszközei részét képezhetik a hajó tengeri evakuálási rendszerének vagy egy mentési célokra tervezett rendszernek. A lobogó szerinti állam jóváhagyja ezen eszközöket, tekintettel az IMO módosított MSC/Circ.810. körlevélben megfogalmazott ajánlásokra.

3. Amennyiben a tengeri evakuálási rendszer csúszdája a túlélők fedélzetre juttatásának eszköze, azt felszerelik kapaszkodókkal vagy hágcsókkal, hogy segítsék a csúszdán való felmászást.

5. Mentőmellények

1. A III/2. szabály rendelkezéseinek sérelme nélkül elegendő számú mentőmellényt kell tárolni a gyülekezőhelyek közelében, hogy az utasoknak ne kelljen visszatérniük kabinjaikba a mentőmellényeikért.

III/5-2. szabály: Helikopter-leszállóhelyek és -beszállóhelyek (R 28)

1. A ro-ro személyhajókon ki kell alakítani a helikopterek leszállóhelyét, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai a módosított IMO A.894(21) határozattal elfogadott ajánlások figyelembevételével hagynak jóvá.

2. A 130 méteres vagy annál hosszabb ro-ro személyhajókon ki kell alakítani a helikopterek leszállóhelyét, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai az IMO módosított A.894(21) határozata, valamit az IMO MSC/Circ.895. körlevél ("Javaslatok a ro-ro személyhajókon kialakítandó helikopter-leszállóhelyekről") által elfogadott Nemzetközi Légiforgalmi és Tengeri Kutatási és Mentési (IAMSAR) útmutató ajánlásainak figyelembevételével hagynak jóvá.

III/5-3. szabály: Döntéstámogató rendszer a parancsnokok számára (R 29)

1. Az összes hajó parancsnoki hídját vészhelyzet esetére el kell látni egy döntéstámogató rendszerrel.

2. A rendszernek legalább egy nyomtatott vészhelyzeti tervet vagy terveket kell tartalmaznia. A vészhelyzeti tervben vagy tervekben minden előrelátható vészhelyzetet meg kell határozni, beleértve, de nem kizárólagosan, a következő főbb vészhelyzetcsoportokat:

1. tűz;

2. a hajó sérülése;

3. (környezet)szennyezés;

4. a hajó, valamint utasainak és személyzetének biztonságát fenyegető jogellenes cselekmények;

5. személyi balesetek;

6. a rakománnyal kapcsolatos balesetek; és

7. másik hajónak való segítségnyújtás.

3. A vészhelyzeti tervben vagy tervekben meghatározott eljárásoknak segíteniük kell a parancsnoknak a vészhelyzetet kezelő döntések meghozatalában.

4. A vészhelyzeti terv vagy tervek szerkezetének egységesnek kell lennie, használatuknak pedig egyszerűnek kell lennie. Lehetőség szerint a hajó stabilitásának kiszámításához a tényleges (aktuális) terhelési állapotot kell figyelembe venni.

5. A nyomtatott vészhelyzeti terv vagy tervek mellett a lobogó szerinti állam hatóságai elfogadhatják a parancsnoki hídon lévő döntéstámogató számítógépes rendszer használatát, amely tartalmazza a vészhelyzeti tervre vagy tervekre vonatkozó összes információt, eljárást, az ellenőrző listákat, továbbá bemutatja az előre látható vészhelyzetekben javasolt lépéseket.

III/6. szabály: Vízre bocsátó állomások (R 12)

A vízre bocsátó állomásokat úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegyék a biztonságos vízre bocsátást, különös tekintettel a hajócsavartól való távolságra és a hajótest meredeken kiálló részeire, és hogy a túlélési járművek a hajó egyenes oldalán legyenek leereszthetők. Amennyiben elöl helyezik el azokat, akkor az a kollíziós válaszfal mögött, védett helyen történjen.

III/7. szabály: A túlélési jármű tárolása (R 13 + 24)

1. A túlélési járműveket a következőképpen kell tárolni:

a) a túlélési jármű vagy annak tárolóberendezése ne zavarja más túlélési jármű vízrebocsátási folyamatát;

b) a vízhez olyan közel kell elhelyezni, amennyire az még biztonságos és kivitelezhető; a csónakdaruval vízre bocsátható túlélési jármű helyzetének a beszállóállásban olyannak kell lennie, hogy az a hajó teljesen terhelt állapotában 10°-os hosszirányú billenés, valamint 20°-os oldalirányú dőlés esetén, vagy olyan megdőlés esetén, amikor a hajó időjárásnak kitett fedélzete víz alá merül (attól függően, melyik a kisebb), bármilyen körülmények között a merülésvonal felett maradjon, továbbá a csónakdaru magassága, amennyire kivitelezhető, nem haladhatja meg a hajó legkisebb tengeri terhelési állapotában mért merülésvonal feletti 15 métert;

c) folyamatosan készenléti állapotban legyenek, hogy a személyzet két tagja öt percen belül beszállás és vízre bocsátás céljából előkészíthesse azokat;

d) a hajócsavar előtt a lehető legtávolabb kell elhelyezni azokat; és

e) a SOLAS-egyezmény megfelelő szabályai szerint kell felszerelni azokat, kivéve azokat az eseteket, amikor a III/2. szabály táblázatára vonatkozó 1(a) és 1(b) megjegyzésben meghatározott mentőtutajok e megjegyzés értelmében mentesülnek a SOLAS bizonyos követelményei alól.

2. A mentőcsónakokat a vízre bocsátó berendezéshez rögzítve kell tárolni. A80 méteres vagy annál hosszabb személyhajókon minden mentőcsónakot úgy kell tárolni, hogy a mentőcsónak fara legalább a mentőjármű hosszának másfészeresével a hajócsavar előtt legyen.

3. A mentőtutajokat a következőképpen kell tárolni:

a) kikötőkötelével a hajóhoz erősítve;

b) szabadra felúsztató berendezéssel, amely megfelel az LSA-szabályzat 4.1.6. bekezdése követelményeinek, ami lehetővé teszi, hogy a mentőtutaj szabadon felússzon és - amennyiben felfújható - automatikusan felfújódjon, ha a hajó süllyed. Amennyiben e berendezés megfelel az LSA-szabályzat 4.1.6. bekezdése követelményeinek, egy szabadra felúsztató berendezés két mentőtutajhoz is alkalmazható;

c) úgy, hogy a rögzítőberendezésből kézzel is kioldható legyen.

4. A csónakdaruval vízre ereszthető mentőtutajokat az emelőhorog közelében kell tárolni, amennyiben nem áll rendelkezésre egyéb olyan szállítóeszköz, amely 10°-os hosszirányú billenés, valamint 20°-os oldalirányú dőlés esetén, továbbá a hajó mozgása, illetve áramkimaradás miatt nem válik működésképtelenné.

5. Azokat a mentőtutajokat, amelyeket a fedélzetről ledobva bocsátanak vízre, úgy kell tárolni, hogy a szabad fedélzeten könnyen lehessen azokat egyik oldalról a másikra szállítani. Amennyiben nem lehet kialakítani ilyen tárolóberendezést, további mentőtutajokat kell elhelyezni a hajón, hogy az igénybe vehető teljes befogadóképesség mindkét oldalon a fedélzeten tartózkodó személyek 75 %-át tegye ki.

6. A Tengeri Evakuálási Rendszerhez (MES) tartozó mentőtutajokat:

a) a MES-t tároló konténer közelében kell elhelyezni;

b) a tárolóállványról olyan berendezések segítségével lehet leengedni azokat, amelyek lehetővé teszik a tutajok kikötését és felfújását a beszállófedélzet mellett;

c) önálló túlélési járműként lehet leengedni azokat; és

d) a beszállófedélzethez visszahúzó kötéllel kell rögzíteni azokat.

III/8. szabály: A készenléti mentőcsónakok tárolása (R 14)

A készenléti mentőcsónakokat a következőképpen kell tárolni:

1. készenléti állapotban, hogy kevesebb mint öt perc alatt vízre ereszthetők legyenek, felfújható csónakok esetében pedig mindenkor felfújt állapotban;

2. olyan helyzetben, amely alkalmas a vízre bocsátásra és a visszahelyezésre;

3. úgy, hogy se a mentőcsónak, se annak tárolóberendezése ne zavarja a többi mentőjárművel végzett műveletet egy másik vízre bocsátó állomáson;

4. úgy, hogy a III/7. szabály követelményeinek is megfeleljenek, amennyiben egyben mentőcsónakok is.

III/8a. szabály: A tengeri evakuálási rendszerek tárolása (R 15)

1. A hajó oldalán nem lehet nyílás a tengeri evakuálási rendszer beszállóállomása és a legkisebb tengeri merülésnek megfelelő merülésvonal között, a rendszert pedig megfelelően védeni kell a kiálló részektől.

2. A tengeri evakuálási rendszereket úgy kell elhelyezni, hogy lehetővé tegyék a biztonságos vízre bocsátást, különös tekintettel a hajócsavartól való távolságra és a hajótest meredeken kiálló részeire, valamint arra, hogy a rendszer lehetőleg a hajó függőleges oldalán legyen leereszthető.

3. A tengeri evakuálási rendszereket úgy kell elhelyezni, hogy se a csúszda, se a fedélzeti pódium, se a rendszer tároló- vagy működtetőberendezése egyetlen vízre bocsátó állomáson se zavarja a többi életmentő felszerelés működtetését.

4. Szükség esetén a hajót úgy kell kialakítani, hogy a viharos tengeren védje a tárolt tengeri evakuálási rendszereket az esetleges sérüléstől.

III/9. szabály: A túlélési járművek vízre bocsátó és visszahelyező berendezései (R 16)

1. A túlélési járműveket az LSA-szabályzat 6.1. bekezdése követelményeinek megfelelő vízre bocsátó berendezéssel kell ellátni, kivéve, ha a túlélési járművek és a készenléti mentőcsónakok beszállóberendezéseitől függően - amelyek a hajó üzemének várható környezeti feltételei között, valamint a sérülésmentes hajó bármilyen úszáshelyzete és dőlése, illetve a sérült hajó leírt úszáshelyzete és dőlése esetén működőképesek -, a beszállóhelyzet és a legkisebb terhelés melletti merülésnek megfelelő merülésvonal távolsága nem haladja meg a 4,5 métert. Ebben az esetben a lobogó szerinti állam hatóságai elfogadhatnak egy olyan rendszert, amelyben a hajón tartózkodó személyek közvetlenül a mentőtutajokba szállnak be.

2. Minden mentőcsónakot el kell látni egy vízre bocsátó és visszahelyező berendezéssel. Emellett biztosítani kell, hogy a mentőcsónakot a kioldószerkezet karbantartása céljából attól függetlenül függesszék fel.

3. A vízre bocsátó és visszahelyező berendezéseket úgy kell kialakítani, hogy a berendezés kezelője a hajón a vízre bocsátás és visszahelyezés során végig figyelemmel tudja kísérni a mentőcsónakot.

4. A hajón lévő hasonló túlélési járművekre csak egyfajta kioldószerkezetet lehet alkalmazni.

5. Adott esetben a csiga tartókötelének megfelelő hosszúságúnak kell lennie ahhoz, hogy a mentőjármú elérje a vizet a hajó legkisebb terhelése melletti merülésnek megfelelő állapotban 10°-os hosszirányú billenés mellett, valamint 20°-os oldalirányú dőlés okozta bármilyen körülmények között.

6. A túlélési jármű előkészítése és kezelése nem akadályozhatja a többi túlélési jármű vagy készenléti mentőcsónak azonnali előkészítését és kezelését egy másik állomáson.

7. Megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy a hajó elhagyása közben ne kerüljön víz a túlélési járművekbe.

8. Az előkészítés és a vízre bocsátás alatt a túlélési járművet, a vízre bocsátó berendezést és azt a vízterületet, ahova a vízi járművet leeresztik, a II-1/D/42. és II-1/D/42-1. szabályban előírt vészüzemi áramforrásból megfelelően meg kell világítani.

III/10. szabály: A készenléti mentőcsónakokkal kapcsolatos beszállási, vízrebocsátási és visszahelyezési berendezések (R 17)

1. A készenléti mentőcsónakok beszálló- és vízre bocsátó berendezéseit úgy kell kialakítani, hogy a készenléti mentőcsónakba a lehető legrövidebb idő alatt be lehessen szállni és vízre lehessen bocsátani azokat.

2. A készenléti mentőcsónaknak alkalmasnak kell lennie arra, hogy az oda beosztott személyzet a tárolóhelyen beszállhasson, és az közvetlenül a tárolási helyzetből vízre bocsátható legyen.

3. Amennyiben a készenléti mentőcsónak befogadóképességét is beleszámították a túlélési járművek befogadóképességébe, a többi mentőcsónakba pedig a beszállóállomáson szállnak be, akkor a fenti 2. bekezdés kiegészítéseként a készenléti mentőcsónakba is be lehet szállni a beszállóállomásról.

4. A vízre bocsátó berendezéseknek meg kell felelniük a fent említett III/9. szabály követelményeinek. A készenléti mentőcsónakokat azonban szükség esetén kikötőkötelekkel akkor is vízre lehessen bocsátani, amikor a hajó előremenetben, csendes vízen legfeljebb 5 csomós sebességgel halad.

5. A mentőcsónak visszahelyezésének ideje nyugodt tenger esetén, személyekkel és felszerelésekkel teljesen megrakott állapotban nem haladhatja meg az öt percet. Amennyiben a készenléti mentőcsónak befogadóképessége a túlélési járművek befogadóképességének részét képezi, akkor ez a visszahelyezési idő akkor is követelmény, ha a mentőcsónak meg van terhelve a mentőfelszereléseivel és a jóváhagyott legalább hatfős személyzettel.

6. A mentőcsónak beszálló- és visszahelyező berendezéseinek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy egy hordágyat is biztonságosan és hatékonyan kezeljenek. Rossz idő esetén a visszaemeléshez brágaköteleket kell biztosítani, ha a súlyos kötélcsigák veszélyt jelentenek.

III/10a. szabály: Személyek vízből való mentése

1. A személyek vízből való mentésére vonatkozóan minden hajónak hajóspecifikus, az IMO által kidolgozott iránymutatásokat (*) figyelembe vevő tervekkel és eljárásokkal kell rendelkeznie. A terveknek és eljárásoknak azonosítaniuk kell a mentési célokra szánt felszerelést és a hajón tartózkodó, a mentési műveletekben részt vevő személyzetet fenyegető kockázatok minimalizálására meghozandó intézkedéseket.

2. A III/5-1. szabály 4. bekezdésének megfelelő ro-ro személyhajókat úgy kell tekinteni, mint amelyek megfelelnek e III/10a. szabálynak.

(*) A személyek vízből való mentésére vonatkozó tervek és eljárások kidolgozását szolgáló iránymutatások (MSC.1/Circ.1447).

III/11. szabály: Utasítások vészhelyzet esetére (R 19)

1. Olyan úton közlekedő hajón, amelyen az utasok a tervek szerint több mint 24 órát töltenek a fedélzeten, az újonnan felszálló utasok szemléjét az indulás előtt vagy közvetlenül azt követően kell elvégezni. Az utasokat tájékoztatni kell a mentőmellények használatáról és a tennivalókról vészhelyzet esetén.

2. Új utasok behajózása esetén utasbiztonsági eligazítást kell tartani közvetlenül az elindulás előtt vagy után. Ez az eligazítás legalább a III/3. szabály 3. bekezdésében előírt utasításokat tartalmazza. Ezt egy bejelentés formájában kell megtenni egy vagy több olyan nyelven, amelyet az utasok valószínűleg megértenek. A bejelentést a hajó hangosbeszélő rendszerén keresztül vagy egyéb olyan megfelelő módon kell megtenni, amelyet azok az utasok is meghallanak, akik még nem hallották azt az út során.

III/12. szabály: Működőképesség, karbantartás és szemlék (R 20)

1. Mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, valamint útja során az életmentő felszereléseknek üzemképes állapotban kell lenniük, és azonnal használatba vehetők kell, hogy legyenek.

2. A mentőeszközök karbantartása és szemléje a SOLAS-egyezmény III/20. szabályának megfelelően történik.

III/13. szabály: Hajóelhagyási képzés és gyakorlat (R 19 + R 30)

1. A személyzet vészhelyzeti feladatokkal megbízott tagjainak már az utazás előtt ismerniük kell e feladatokat.

2. Hetente hajóelhagyási és tűzvédelmi gyakorlatot kell tartani.

A személyzet minden tagjának havonta legalább egyszer részt kell vennie egy hajóelhagyási és egy tűzvédelmi gyakorlaton. A személyzeti gyakorlatra az indulás előtt kerül sor, ha a megelőző hónapban a személyzet több mint 25 %-a nem vett részt a hajón tartott hajóelhagyási és tűzvédelmi gyakorlaton. Amikor a hajót egy nagyobb átalakítás vagy új személyzet felvétele után első alkalommal helyezik üzembe, a fent említett gyakorlatokat indulás előtt kell megtartani.

3. Minden hajóelhagyási gyakorlat a SOLAS-egyezmény III/19.3.4.1. bekezdésében előírt műveletekből áll, tekintettel az IMO módosított MSC.1/Circ.1206/Rev.1. körlevél ("Intézkedések mentőcsónak-balesetek megelőzésére") iránymutatásaira.

4. A mentőcsónakokat és a készenléti mentőcsónakokat a SOLAS-egyezmény III/19.3.4.2., 3.4.3. és 3.4.6. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően egymást követő gyakorlatok során vízre kell engedni.

A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy a hajók ne bocsássanak vízre mentőcsónakot az egyik oldalon, ha a kikötőben a kikötési berendezéseik vagy a kereskedelmi tevékenységük nem teszi lehetővé a vízre bocsátást azon az oldalon. Azonban e mentőcsónakot háromhavonta legalább egyszer le kell engedni, és legalább évente egyszer vízre kell bocsátani.

Ha a mentőcsónakot és a készenléti mentőcsónakot vízre bocsátásának gyakorlatát előremenetben lévő hajón a művelet veszélyei miatt csak védett vizeken, egy ilyen műveletben jártas tiszt felügyelete alatt szabad végrehajtani.

5. Ha a hajót tengeri evakuálási rendszerekkel szerelték fel, a gyakorlatoknak ki kell terjedniük a SOLAS-egyezmény III/19.3.4.8. bekezdésében foglalt előírásokra is.

6. A gyülekezés és hajóelhagyás céljára szolgáló vészvilágítást minden egyes hajóelhagyási gyakorlat során ki kell próbálni.

7. A tűzvédelmi gyakorlatokat a SOLAS-egyezmény III/19.3.5. bekezdésének megfelelően kell elvégezni.

8. A személyzet tagjai a SOLAS-egyezmény III/19.4. bekezdésének megfelelően kapnak fedélzeti kiképzést és utasításokat.

9. A személyzet azon tagjai, akik zárttéri behatolási és mentési feladatok ellátásáért felelnek, a hatóságok által megállapított időközönként, de egy évben legalább egyszer kötelesek részt venni a hajók fedélzetén tartandó, zárt terekbe való belépéssel összefüggő és mentési gyakorlatokban:

1. A zárttéri behatolási és mentési gyakorlatokat biztonságos módon kell megszervezni és levezetni, értelemszerűen figyelembe véve az A.1050(27) IMO-határozattal elfogadott, az "Átdolgozott ajánlás a hajók fedélzetén lévő zárt terekbe való behatolásról" című dokumentumban foglalt iránymutatásokat (*).

2. Minden zárttéri behatolási és mentési gyakorlatnak magában kell foglalnia az alábbiakat: 1. a behatoláshoz szükséges személyi védőfelszerelés ellenőrzése és használata; 2. a kommunikációs eszközök és eljárások ellenőrzése és használata; 3. a zárt terek levegőjének mérésére szolgáló mérőeszközök ellenőrzése és használata; 4. a mentőfelszerelések és mentési eljárások ellenőrzése és használata; és 5. az elsősegélyre és újraélesztési módszerekre vonatkozó instrukciók.

10. A kárelhárítási gyakorlatokat a SOLAS II-1/19-1. szabály követelményeinek megfelelően, a hatóságok által megállapított időközönként, de évente legalább egyszer kell elvégezni.

III/14. szabály: Feljegyzések (R 19.5)

1. Szemlék végzésének napján a hajóelhagyási és tűzoltási gyakorlatok, a zárttéri behatolási és mentési gyakorlatok, más életmentő felszereléssel összefüggő gyakorlatok és fedélzeti gyakorlatok részleteit rögzíteni kell a hatóságok által előírt hajónaplóba. Ha a kijelölt időpontban nem tartják meg a teljes szemlét, gyakorlatot vagy képzést, a naplóba be kell jegyezni a megtartott szemle, gyakorlat vagy képzés körülményeit és kiterjedési körét.

IV. FEJEZET

RÁDIÓKOMMUNIKÁCIÓ

IV/1. szabály: Rádiókommunikációs berendezések

1. A D. osztályú hajókat legalább az alábbiakkal kell felszerelni:

1.1. Továbbításra és fogadásra alkalmas URH rádió berendezés;

1.1.1. DSC a 156,525 MHz hullámhosszon (70. csatorna). Lehetővé kell tenni, hogy a hajó rendes navigációs helyiségéből vészjelzéseket lehessen leadni a 70. csatornán; és

1.1.2. rádiótelefon a 156,300 MHz (6. csatorna), a 156,650 MHz (13. csatorna) és a 156,800 MHz (16. csatorna) hullámhosszakon.

1.2. Az URH rádió berendezésnek is képesnek kell lennie általános rádiós távbeszélés átvitelére és fogadására.

1.3. Figyelembe kell venni az 1974. évi SOLAS-egyezmény IV/7.1.1. és IV/8.2. szabályát.

II. MELLÉKLET

SZEMÉLYHAJÓ BIZTONSÁGI BIZONYÍTVÁNYMINTA

SZEMÉLYHAJÓ BIZTONSÁGI BIZONYÍTVÁNY

(E bizonyítványhoz csatolni kell a felszerelésekről készült jegyzéket1)

Kiállítva

...

(a lobogó szerinti állam által bevezetett vonatkozó intézkedés(ek) neve)

alapján annak igazolásául, hogy az alábbiakban megnevezett hajó megfelel a személyhajók biztonsági szabályairól és követelményeiről szóló 2009/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek

kormánya nevében a következő hivatalos szerv

...

(a lobogó szerinti állam teljes hivatalos megnevezése)

által

...

(a 2009/15/EK irányelv alapján elismert illetékes hatóság vagy szervezet teljes hivatalos megnevezése)

(1) Az érvényes, SOLAS-egyezmény szerinti személyhajó biztonsági bizonyítvánnyal rendelkező A. osztályú hajók, felmenthetők e dokumentum csatolása alól.

(2) Az A.1078(28) határozat szerinti IMO hajóazonosító szám, ha van ilyen.

(3) A nem kívánt rész törlendő.

(4) Minden olyan korlátozás feljegyzése, amely az útvonal, a működési terület vagy a korlátozott működési idő miatt alkalmazható, vagy a 2009/45/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően minden további, a helyi körülményekkel összefüggő követelmény feljegyzése.

Ezennel igazolom,

1. hogy a 2009/45/EK irányelv 12. cikkének értelmében a hajó szemléje elvégzésre került,

2. hogy a szemle során megállapításra került, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a 2009/45/EK irányelv követelményeinek, és

3. hogy a 2009/45/EK, irányelv 9. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján a hajó mentesül ezen irányelv következő követelményei alól és/vagy megfelel a következő egyenértékű követelményeknek:

...

...

A mentesség és/vagy az egyenértékű követelmények alkalmazásának feltételei:

...

...

...

4. a hajó megfelel a II-1. fejezet G. részének a(z) ... tüzelőanyag használata tekintetében/Nem alkalmazandó.1

5. hogy a következő térfelosztási merülésvonalak kerültek kijelölésre: A kijelölt és a hajó oldalán középen megjelölt térfelosztási merülésvonalak (SOLAS-egyezmény II-1/18. szabálya)2 Szabadoldal (mm-ben) Az eltérő hajózási körülményekre vonatkozó megjegyzések P.1 P.2 P.3

A 2009/45/EK irányelv 13. cikkének (2) bekezdése értelmében ez a bizonyítvány ...-ig érvényes.

(a következő időszakos szemle időpontja)

Kelt: ... Dátum: ...

...

(a bizonyítványt kiállító tisztviselő aláírása és/vagy a kiállító hatóság bélyegzője

Amennyiben a bizonyítvány aláírásra kerül, a következő bekezdéssel egészül ki:

Alulírott kijelenti, hogy az említett lobogó szerinti állam teljes joggal felhatalmazta e Személyhajó Biztonsági Bizonyítvány kiállítására.

...

(aláírás)

(1) A nem kívánt rész törlendő.

(2) Az I. melléklet 1. szakasza II-1. fejezete B-2. részének követelményeivel összhangban épített hajók esetében a vonatkozó térfelosztási merülésvonal jelölését "C1", "C2" és "C3" kell használni (II-1/B/11. szabály). A "C" betűt követő arab számokat római számokkal lehet helyettesíteni, ha a lobogó szerinti állam ezt szükségesnek tartja annak érdekében, hogy megkülönböztesse a térfelosztási merülésvonal nemzetközi jelöléseitől.

FELSZERELÉSEK JEGYZÉKE SZEMÉLYHAJÓ BIZTONSÁGI BIZONYÍTVÁNYHOZ

E jegyzék a személyhajó biztonsági bizonyítvány állandó csatolmánya.

A FELSZERELÉSEKRŐL KÉSZÜLT, A 2009/45/EK EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV ELŐÍRÁSAINAK MEGFELELŐ JEGYZÉK

1. A hajó adatai

2. Életmentő berendezések adatai

2. Életmentő berendezések adatai (folytatás)

3 Rádió-hírközlési berendezések adatai

3 Rádió-hírközlési berendezések adatai (folytatás)

4. Eljárásmódok működőképes rádió-berendezések biztosítására

(A SOLAS-egyezmény IV/15.6. és 15.7 szabály alapján)

5 A navigációs rendszerek és berendezések adatai

III. MELLÉKLET

A SZEMÉLYHAJÓK ÉS A NAGYSEBESSÉGŰ UTASSZÁLLÍTÓ VÍZI JÁRMŰVEK BIZTONSÁGI KÖVETELMÉNYEIRE VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁSOK A CSÖKKENT MOZGÁSKÉPESSÉGŰ SZEMÉLYEK ESETÉBEN

(a 8. cikk szerint)

E melléklet iránymutatásainak alkalmazása során a tagállamok követik a "Javaslatok a személyhajók idős és mozgássérült személyek igényeinek megfelelő tervezésére és üzemeltetésére vonatkozóan" című, IMO MSC/Circ.735. körlevélben megfogalmazottakat.

1. A HAJÓBÓL VALÓ KISZÁLLÁS, ILLETVE A HAJÓBA VALÓ BESZÁLLÁS

A hajókat olyan módon kell megtervezni és kivitelezni, hogy a csökkent mozgásképességűek könnyen és biztonságosan ki- és beszállhassanak, és segítség nélkül, illetve rámpák, felvonók vagy liftek segítségével számukra is lehetséges legyen a különböző fedélzetek megközelítése. Az ilyen eszközökre utaló jelzéseket a hajó többi beszállási pontjánál és a hajó minden más megfelelő helyén kell elhelyezni.

2. JELZÉSEK

A hajón az utasokat eligazító jelzéseknek hozzáférhetőknek és könnyen olvashatóknak kell lenniük a csökkent mozgásképességű személyek (köztük a csökkent érzékelő képességű személyek) számára, és ezeket központi helyeken kell elhelyezni.

3. HÍRKÖZLŐ BERENDEZÉSEK

Az üzemeltetőnek a hajó fedélzetén olyan eszközöket kell elhelyeznie, amelyek alkalmasak a közleményeknek (például a késéssel, a menetrend megváltozásával és a fedélzeti szolgáltatásokkal kapcsolatban) a csökkent mozgásképesség különböző formáival küzdő személyek számára történő vizuális és szóbeli közvetítésére.

4. RIASZTÓ

A riasztórendszert és a riasztógombokat úgy kell kialakítani, hogy azok hozzáférhetők legyenek az összes csökkent mozgásképességű személy számára, és riasztani tudják valamennyiüket, ideértve a csökkent érzékelő képességű és tanulási nehézségekkel küzdő személyeket is.

5. A HAJÓN BELÜLI MOZGÁST BIZTOSÍTÓ TOVÁBBI KÖVETELMÉNYEK

A korlátoknak, folyosóknak, átjáróknak, valamint az ajtóknak alkalmazkodniuk kell a kerekes széket használók mozgásához. A felvonókat, a járműfedélzeti tereket, az utasok közös tereit, a kabinokat és a mosdóhelyiségeket úgy kell megtervezni, hogy azok észszerű és megfelelő módon megközelíthetők legyenek a csökkent mozgásképességű személyek által is.

IV. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A hatályon kívül helyezett irányelv és módosításainak listája

(lásd a 17. cikket)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre és alkalmazásra előírt határidők listája

(lásd a 17. cikket)

V. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 391/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól (HL L 131., 2009.5.28., 11. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/90/EU irányelve (2014. július 23.) a tengerészeti felszerelésekről és a 96/98/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 146. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/15/EK irányelve (2009. április 23.) a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól (HL L 131., 2009.5.28., 47. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

( 5 ) A térfelosztási merülésvonal jelöléseiben a "C" betű után álló arab számokat római számokkal vagy betűkkel is lehet helyettesíteni, ha a lobogó szerinti állam ezt szükségesnek tartja annak érdekében, hogy megkülönböztesse a térfelosztási merülésvonal nemzetközi jelöléseitől.

( 6 ) Lásd az IMO A.468 (XII) határozatával elfogadott Hajók fedélzeti zajszintjének szabályzatát.

( 7 ) Lásd a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság ajánlásait, különös tekintettel a 60092. sorozat Villamos berendezések hajókon ("Electrical Installations in Ships") című kiadványát.

( 8 ) HL L 64., 2006.3.4., 1-36. o.

( 9 ) Lásd a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság ajánlásait, különös tekintettel a 60092. sorozat Villamos berendezések hajókon ("Electrical Installations in Ships") című kiadványát.

( 10 ) Ezt a körlevelet indokolt esetben a nyitott ro-ro rakterek esetében is figyelembe kell venni.