Az önálló orvosi tevékenységről szóló T/2095. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A gyógyítás és annak eredményessége elsődlegesen az orvos és beteg bizalmi kapcsolatán alapul. Ezen bizalom a rendszeres személyes találkozások során alakulhat ki, amelyben a beteg, illetőleg a betegek egy csoportja az ellátást személyre szólónak, az adott körülményekhez igazodónak érzi. Ahhoz, hogy valóban ilyen ellátást lehessen nyújtani, az szükséges, hogy a beteggel közvetlen kapcsolatban álló és az ellátást nyújtó orvos a betegeivel való kapcsolata kialakítása során nagy önállósággal hosszú távon tervezve járjon el. Ez a nagyobb önállóság ösztönző hatású lehet a gyógyító munkára és a gyógyító orvos felelősségét is növeli. Ezért szükséges megteremteni annak jogszabályi feltételeit, hogy az orvos a jövőben közvetlenebbül teljesíthesse közszolgáltatói feladatait és ne csupán a gyógyító-ellátó hálózat egy eleme legyen. A jogi szabályozás előfutárának tekinthető, hogy az orvosi tevékenységet tíz éve lehet vállalkozásként végezni és 1992 óta a háziorvosi és házi gyermekorvosi tevékenység elsődlegesen vállalkozási keretet kapott.
Éppen ezért azt a minőségi továbblépést, amely az önálló orvosi tevékenységben nyilvánul meg, alapvetően a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi (a továbbiakban együtt: háziorvos) ellátásra vonatkozóan kívánja a Javaslat bevezetni. Ugyanakkor a területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosi ellátás esetében elejét szükséges venni az alkotmányos jogokat sértő megkülönböztetésnek, így a működési jog megadása nem tagadható meg ettől a körtől. Azonban figyelemmel arra, hogy az adott orvos személyes ellátási kötelezettségének egyik legfőbb biztosítékát a területi ellátási kötelezettség elve jelenti, rájuk megszorítással érvényes a törvény, miszerint működtetési joguk nem idegeníthető el és nem folytatható.
A Javaslat az önálló orvosi tevékenységet az alapellátásban kívánja szabályozni. A működtetési jog nem terjedhet ki az egész orvostársadalomra, hiszen a hivatalnok, a kutató és az orvoslátogatóként dolgozó orvosok esetében ez lehetetlen és nem is tartanak erre igényt. Ugyanakkor a szakellátásban dolgozó orvosok esetében önálló törvényben kell rendelkezni a működtetési ("praxis") jogról. A normaszövegben erre történik utalás.
A működtetési jog minden korábbi szabályon túlmutatva testesíti meg az adott orvos személyes ellátási kötelezettségét, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás megszervezése milyen szervezeti keretek között történik. A háziorvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő sajátos "know-how" képvisel.
A Javaslat célja, hogy az önálló orvosi tevékenység fogalmának definiálása az erre jogosító működtetési jog vagyoni értékű jogként való meghatározásával alappillérévé váljon annak a törekvésnek, amely az orvos praxisért való felelősségét helyezi a gyógyító munka középpontjába.
Tekintettel arra, hogy a működtetési jog automatikusan kerül a hatályba lépés napján dolgozó háziorvosokhoz, a költségvetés számára többletterhet a Javaslat elfogadása és hatálybalépése nem jelent. Hosszabb távon a működtetési jog megszerzésének kedvezményes piaci feltételeit kell kialakítani, amely azonban piaci jellegénél fogva ugyancsak nem jelent közvetlen kiadásnövekedést az egészségügy számára.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenységet szabályozó Javaslat az egészségügyi szolgáltatások nyújtása tekintetében az egészségügyi törvény megfelelő részeihez illeszkedik. Önálló orvosi tevékenységet a háziorvos és külön törvényben meghatározott esetben a kezelőorvos végezhet. Ezen keresztül a későbbiekben mód nyílik arra is, hogy a működtetési jog a szakellátás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységnél is bevezetésre kerüljön. Ez a rendelkezés más törvényektől eltérően határozza meg az orvos fogalmát, amennyiben eleve arra a körre szűkíti, amelyik saját személyében nyújthat egészségügyi szolgáltatást. Ezen szűkítő értelmezés azért fontos, mert meghatározza azt a személyi kört, akik az ugyancsak e szakaszban definiált működtetési jogot elnyerhetik. E § definiálja azt is, hogy a működtetési jog tulajdonképpen egy engedély, licenc az orvos számára.
A 2. §-hoz
Az orvosi működés feltétele - önálló orvosi tevékenység esetén - a működtetési jog, amelyet a Javaslat értelmében államigazgatási határozat (hatósági engedély) alapján lehet megszerezni. E § rendelkezik arról is, hogy a működtetési jog jogosultja személyesen köteles a tevékenységet végezni.
Az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében szükséges, hogy a lassú és körülményesebb öröklési procedúrát megalapozó öröklési jogintézmény helyett egy alkalmasabb jogintézmény biztosítsa a személyváltást. Így a működtetési jog nem örökölhető, csak elidegeníthető és - a jogosult halála esetén a házastársa, illetőleg az egyenesági leszármazója által - folytatható. A szabályozás rendezi, hogy több jogosult esetében milyen eljárás során kerül kijelölésre az a személy, aki a működtetési jogot megszerezheti, illetve milyen feltételekkel kerülhet az elidegenítésre.
A 3. §-hoz
A törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, azonban a hatályba lépés napján háziorvosként dolgozók automatikusan jogosultak a működtetési jog gyakorlására. A jogerős határozat feltétele az önálló orvosi tevékenységnek, azonban a hatályba lépés napján háziorvosi tevékenységet végző orvosok a működtetési jogot határozat nélkül nyerik el. Ennek következtében a betegellátásban nem keletkezik fennakadás, mert nem fordulhat elő, hogy határozathozatal hiányában vagy az eljárás elhúzódása miatt a gyógyítás akadályokba ütközne.
A területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosi ellátás esetében nem lehet elvonni - még törvényi szabályozással sem - szerzett jogot, nevezetesen azt, hogy háziorvosi ellátást nyújtsanak a jelenleg is ilyen tevékenységet folytatók. Így a működési jog megadása nem tagadható meg ettől a körtől. Azonban figyelemmel arra, hogy az adott orvos személyes ellátási kötelezettségének egyik legfőbb biztosítékát a területi ellátási kötelezettség elve jelenti, rájuk megszorítással érvényes a törvény, miszerint működtetési joguk nem idegeníthető el és nem folytatható, ezzel is elősegítve azt a hosszútávú célt, hogy ezek a háziorvosok területi ellátási kötelezettséggel vállaljanak ellátási feladatot.
A működtetési jognak a törvény hatályba lépését követően - a most működő szolgálatok orvosai tekintetében - a törvény erejénél fogva történő megszerzése illetékmentes. Az ezt követő szerzés, tehát a működtetési jog további (tehát második) ingyenes, illetve ellenérték fejében történő megszerzése már nem illetékmentes.
Bár a Javaslat az önálló orvosi tevékenységet az alapellátásban kívánja szabályozni, a Kormány kitűzött célja, hogy az orvostársadalomnak azt a részét, amelynek tevékenysége során értelmezhető "önálló orvosi tevékenység", a működtetési jogról szóló szabályozási rendszerben e joggal felruházza. E szabályozási folyamatnak a Javaslatban megfogalmazottak csak első lépcsőjét jelentik. Így a szakellátásban dolgozó orvosok esetében önálló törvényben kell rendelkezni a működtetési ("praxis") jogról.