BH 2015.7.207 Nem felel meg a helyi sajátosságokhoz igazodó adóztatásnak, ha a telek m2-ben számított területe alapján meghatározott telekadó mértéke a telek piaci értékéhez képest súlyos aránytalanságot eredményez [Alaptörvény XXX. cikk, 1990. évi C. tv. 6. §].

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A Kúria eljárásának alapját képező bírói kezdeményezés által megállapított tényállás szerint a felperes - ingatlanfejlesztéssel foglalkozó társaság - tulajdonát képezi a Budapest XXIII. kerület, 0196317 hrsz. alatti külterületi ingatlan. A bíróság megállapította, hogy a közigazgatási iratok között fellelhető ingatlan-értékbecslés szerint a perbeli ingatlan művelési ága a releváns időszakban kivett csatorna volt (jelenleg fásított terület), az 11 756 m2 földdarab közművekkel és úttal el nem látott mezőgazdasági területen fekszik. Az ingatlan-értékbecslés összefoglalója szerint az ingatlan az M0 és M5-ös autópálya építése miatt funkcióját vesztett vízelvezető árok, a földterület önmagában forgalomképtelen, valós piaci értéke 0 forint.

[2] Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Polgármesteri Hivatal Igazgatási és Adóosztálya a felperes, mint adóalany terhére a 2012-2013. adóévekre összesen 1 998 520 Ft, a 2014. évtől 999 260 forint telekadó-fizetési kötelezettséget állapított meg. A határozat a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17. §-ára, 52. § 16. pontjára, továbbá Budapest XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata által alkotott, a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) önkormányzati rendeletére (a továbbiakban: Ör.) hivatkozott. Az Ör. 10. §-a szerint 2012. január 1-jétől az adott külterületi telek után az adó mértéke 85 Ft/m2/év.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes - többek között - utalt arra, hogy mivel az Ör. az adóalap számításánál nem a telek korrigált forgalmi értékét, hanem a telek m2-ben számított területét veszi alapul, ezért nincs jelentősége annak, hogy a tárgyi ingatlan 0 Ft értékű vagy hogy forgalomképtelen.

[3] A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ügyben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: indítványozó) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 48. § (3)-(4) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztette és a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] Az indítványozó szerint az Ör. 10. §-ába foglalt adómérték-meghatározás - a per alapjául szolgáló ügyben feltárt tényállás alapján - ellentétes a Htv. 6. § c) pontjába foglalt előírással, mert sem a helyi sajátosságokra, sem az adózók teherviselő képességére nincs tekintettel. Az Alaptörvény XXX. cikke - az Önkormányzati Tanács értelmezése alapján is - magában foglalja az adómérték arányosságát, amely követelmény jelen esetben erősen sérül. A közigazgatási bíróság szerint nem egyeztethető össze sem az arányos közteherviselés elvével, sem a helyi adóztatás alkotmányos funkciójával, ha forgalomképtelen, valós piaci értékkel nem rendelkező ingatlant az önkormányzat adózás alá von. A Kúria Önkormányzati Tanácsa több határozata alapján az indítványozó kifejtette, hogy a Htv. 6. § c) pontja szerint az adó mértéke meghatározásakor az önkormányzat köteles differenciálni. Ez a differenciálási kötelezettség különösen fennáll külterületi telkek esetén, ahol jellegüknél, hasznosításuknál, méretbeli jellemzőiknél fogva a m2-en alapuló adómérték számítás eleve aránytalanságot eredményezhet. Jelen ügyben a közel egy millió forint évi tekeadó-fizetési kötelezettség a piaci értékkel nem bíró földterület után súlyosan aránytalan.

Az indítványozó szerint a piaci értékkel nem bíró adótárgy adóztatása nem is adó, hanem tulajdonelvonás, kiüresíti a javak békés élvezetéhez való jogot. Így nem egyeztethető össze az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével sem. E körben az indítványozó bíró az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogára is hivatkozott.

[5] Végül az indítványozó a vonatkozó Ör.-rel kapcsolatban felvetette annak közjogi érvénytelenségét is. E körben - alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva - kifejtette, hogy a jogalkotási eljárás garanciális szabályainak a betartása a jogalkotó kötelezettsége. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 17. § (1) bekezdése szerint a jogszabály előkészítője előzetes hatásvizsgálatot köteles végezni. Ez a jogalkotási eljárás lényeges eleme, amelynek elmaradása kihat a megalkotott normára. Mivel az Ör. hatálya piaci értékkel nem bíró telekre is kiterjed, azt bizonyítja, hogy az előzetes hatásvizsgálat az Ör. megalkotásakor elmaradt, vagy nem megfelelően folyt le. Ennek megállapítására indítványozta, hogy az Önkormányzati Tanács a Bszi. 53. § (4) bekezdése alapján hívja fel az önkormányzatot az indítványhoz szükséges iratok megküldésére.

Mindezek alapján az indítványozó kezdeményezte az Ör. 10. §-a ügyben érintett telekadó mértékére vonatkozó rendelkezése 2012. január 1-jére visszaható hatályú megsemmisítését, továbbá az indítványozó előtt lévő és valamennyi a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő ügyben való alkalmazási tilalmának kimondását is.

[6] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi. 52. §-a alapján felhívta az érintett önkormányzatot állásfoglalása beszerzése céljából. Az önkormányzat kérte az indítvány elutasítását. Kifejtette, hogy az indítvány az adótárgy értékét viszonyítja az adó mértékéhez, ezzel szemben mind az Alaptörvény XXX. cikke, mind a Htv. 6. § c) pontja az adóalany teherviselő képességéről szól. Az Ör. ezért fogalmilag nem ütközhet az Alaptörvénnyel vagy a Htv.-vel. Véleménye szerint a Htv.-ből nem lehet levezetni a Kúria Önkormányzati Tanácsának azt az okfejtését, amely a vagyontömeg értékéhez méri az adó nagyságát. Az adótárgy körének a meghatározására a Htv. 6. § c) pontja nem állít fel korlátot. A Htv. három szempont - a helyi sajátosság, az önkormányzat gazdálkodási követelményei, és az adóalany teherviselő képességét - rendeli figyelembe venni, az érintett önkormányzat szerint törvényi felhatalmazás hiányában nincsen lehetőség az adótárgy értékének figyelembe­vételére az adó meghatározásakor.

Az indítványozó vitatta, hogy a per tárgyát képező kivett csatorna értéke 0 Ft. A Kúria előtt lévő kisajátítási ügyekre hivatkozva utalt arra, hogy az ingatlannak megfelelő értéke van, az ingatlan értékét az adóhatóságnak kellene megvizsgálnia és döntenie, hogy az adott ingatlanra az adó kivetésre kerüljön-e vagy sem, de ilyen eljárás nincs. A jelen ügyben az adó mértéke 85 Ft/m2/év, így az messze alulmarad a lehetséges adómaximumtól.

[7] Végezetül előadta, hogy ha a Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint a Htv. 6. § c) pontjából és 7. § b) pontjából az adóalany teherviselő képességén túl az adótárgy értékének a figyelembevétele is következik, úgy az ellentétben áll az Alaptörvény XXX. cikkével. Ebben az esetben kérte a Kúria elnökét, hogy a Bszi. 117. § (1) bekezdés s) pontja alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Htv. 6. § c) pontjának és 7. § b) pontjának alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését az Alaptörvény XXX. cikkébe ütközése miatt.