BH 2025.3.63 A szerződési igény elévülése és a végrehajtási jog elévülése egymástól elkülönülő, két önálló jogintézmény, amelyek szabályozásában közös az a törekvés, hogy magánjogi jogviszonyokban ne álljanak fenn hosszú ideig bizonytalan, eldöntetlen helyzetek [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 324-327 §; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 57. §].

Pertörténet:

Pécsi Járásbíróság P.21791/2023/12., Pécsi Törvényszék Pf.20048/2024/7., Kúria Pfv.20743/2024/4. (*BH 2025.3.63*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes - kölcsönszerződésből eredő, annak azonnali hatályú felmondása folytán 2018. február 1-jén esedékessé vált - követelésének érvényesítésére 2023. január 23-án közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránt elektronikus úton kérelmet terjesztett elő egy közjegyzőnél, amely kérelme elektronikus úton aznap beérkezett. A közjegyző 2023. május 9-én kiállított záradékkal a végrehajtást elrendelte 5 141 481 forint és járulékai, összesen 11 468 100 forint megfizetésére. A végrehajtást a végrehajtó foganatosította.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 528. § (2) bekezdés a) pontja alapján a végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy az alperes követelése elévült.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a közjegyzői okirat záradékolása iránti kérelmével a követelés elévülését megszakította.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelem benyújtása is végrehajtási cselekménynek minősül, ami a végrehajtási jog elévülését 2023. január 23-án megszakította. Erre tekintettel a végrehajtás nem évült el, a Pp. 528. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel nem következett be.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes ellen a folyamatban lévő végrehajtást megszüntette.

[6] A fellebbezés indokaira tekintettel úgy ítélte: a 9/2023. Jogegységi határozatra is figyelemmel abban kellett állást foglalni, hogy az alperesnek a közjegyzőhöz 2023. január 23-án benyújtott, a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránt előterjesztett kérelme az elévülést megszakító végrehajtási cselekménynek minősül-e a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 327. § (3) bekezdése értelmében.

[7] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a hivatkozott jogegységi határozatban a Kúria kimondta, hogy a közjegyző eljárása nem tekinthető a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti, az elévülést megszakító eljárásnak. A másodfokú bíróság szerint ebből az következik, hogy ezért a közjegyzői záradékolás iránti kérelem előterjesztése sem minősülhet a régi Ptk. 327. § (3) bekezdésében és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 57. § (4) bekezdésében meghatározott elévülést megszakító végrehajtási cselekménynek.

[8] Figyelemmel arra, hogy a felperes keresetével szemben az alperes az elévülés megszakítása körében kizárólag erre a kérelmére hivatkozott, más olyan jogi tényt nem jelölt meg, ami az elévülést megszakította volna 2018. február 2. és 2023. február 2. között, ezért a követelés elévülését meg kellett állapítani. A felperes végrehajtás megszüntetése iráni kereseti kérelme ez okból alapos.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés c) pontjába, a Pp. 528. § (2) bekezdés a) pontjába, a régi Ptk. 324. § (1) bekezdésébe, 326. § (1) bekezdésébe, 327. § (1)-(3) bekezdéseibe, a Vht. 10. § b) pontjába, 11. § (1) bekezdésébe, 23/C. § (1) bekezdésébe és 57. § (1) és (4) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.

[10] Állította, hogy a másodfokú bíróság indokolatlanul alkalmazta a 9/2023. JEH-t (továbbiakban: JEH) figyelemmel arra, hogy az nem a másodfokú bíróság által vizsgált jogkérdésben, hanem attól eltérő tényállású ügyben és másik jogkérdésben foglalt állást, és adott a bíróságokra nézve kötelező iránymutatást. A hivatkozott JEH-ben a Kúria azt vizsgálta, hogy amennyiben fennállnak a záradékolás feltételei, akkor a követelés elévülése kizárólag egyetlen igényérvényesítési módon szakítható meg, vagy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében felsorolt cselekmények is megszakítják az elévülést. A JEH-ben is megjelölt ítélkezési gyakorlat alapján az nem volt kétséges, hogy a záradékoltatás, illetve az ez iránti kérelem mint nemperes igényérvényesítés az elévülést megszakítja.

[11] Az alperes e körben hivatkozott a Kúria Jpe.II.60.054/2022/14. számú jogegységi hatályú határozatára, amely szerint a jogegység követelménye azt jelenti, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Az ügyazonosság tekintetében azon hasonló tényállások vehetők figyelembe, amelyek a releváns jogkérdés megítélése szempontjából egyáltalán nem vagy csak jelentéktelen mértékben térnek el egymástól. Ehhez képest a jogegységi határozatban felvázolt tényállás és a perbeli jogvita tényállása egymástól lényegesen eltér, így a jogegységi határozat nem lehet irányadó a jelen jogvita eldöntésére.