A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának jogegységi hatályú határozata [Jpe.II.60.054/2022/14.]

az elévülés megszakításáról, ha a keresetlevél alkalmas a per megindítására, de a bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény alkalmazásával érdemi döntést nem hozott

A határozat száma: Jpe.II.60.054/2022/14.

A felperes: a felperes neve

(a felperes címe)

A felperes képviselője: Sántha és Pozsgai Ügyvédi Iroda

(a felperes képviselőjének címe;

ügyintéző: dr. Pozsgai Nóra ügyvéd)

Az alperes: az alperes neve

(az alperes címe)

Az alperes képviselője: Dezső és Társai Ügyvédi Iroda

(az alperes képviselőjének címe;

ügyintéző: dr. Rónayné Csordás Ilona ügyvéd)

A per tárgya: szerződés teljesítése, kártérítés

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Pfv.V.21.325/2021/10. számú végzés

Rendelkező rész

A Kúria megállapítja, hogy a Pfv.V.21.325/2021/10. számú jogegységi panasszal támadott végzése jogkérdésben eltér a Pfv.III.21.070/2018/4. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozattól.

Az eltérés indokolt volt, ezért a Kúria a Pfv.V.21.325/2021/10. számú végzését hatályában fenntartja.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 327. § (1) bekezdése alapján a követelés bírósági úton való érvényesítése az elévülést akkor is megszakítja, ha a keresetlevél alkalmas a per megindítására, de a bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény alkalmazásával érdemi döntést nem hozott.

A Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként a továbbiakban nem hivatkozható.

A jogegységi panasz eljárásban megfizetett illetéket az állam viseli, a jogegységi panasz eljárásban felmerült költségeket a felek maguk viselik.

A Kúria elrendeli a határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint beruházó társbonyolító és az alperes mint beruházó 2003. május 23-án együttműködési megállapodás keretében társasház közös építésében, valamint a lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek értékesítésében állapodtak meg a beruházás eredményének közös érdekeltségi rendszer szerint történő egymás közötti megosztásával. A felek a beruházás befejezését megelőzően módosították az együttműködési megállapodást, egy újabb közös ingatlanfejlesztést határoztak el, és megállapodtak abban, hogy a két beruházás eredményével együttesen számolnak el. Az együttműködési megállapodás alapján a beruházások tekintetében az alperes biztosította a pénzügyi fedezetet, és ő kötötte meg a megvalósítás érdekében szükséges szerződéseket. A második beruházással kapcsolatos feladatokat ellátó generálkivitelező végszámlájában foglalt 85.129.985 forintot az alperes 2007. március 23-án kifizette. A felperes a 2007. május 2-i levelében tájékoztatta az alperest, hogy a generálkivitelező késedelemmel valósította meg a vállalt feladatokat, amelyre tekintettel a generálkivitelezői szerződés szerint vele szemben 113.000.000 forint összegű kötbér érvényesíthető. A felperes a 2007. május 23-i levelében tiltakozott az alperesnél a végszámla teljesítése miatt. Felhívta a figyelmét, hogy a generálkivitelezővel kötött, kötbérre vonatkozó megállapodás a projekteredmény indokolatlan, szerződésellenes csökkenését eredményezi és kárt okoz. Az alperes 2007. június 11-én megállapodott a generálkivitelezővel 6.780.000 forint késedelmi kötbér érvényesítésében. A kötbértétel az alperes főkönyvi rendszerében elszámolásra került.

[2] A felperes az együttműködési megállapodásban foglaltak teljesítése és kártérítés iránt 2007. december 21-én pert indított az alperes ellen. A 2012. május 30-án előterjesztett beadványában úgy nyilatkozott, hogy az alperes által elengedett kötbérrel kapcsolatos igénye érvényesítésétől "eltekint" azzal, hogy fenntartja a jogot e követelés kártérítés jogcímén történő érvényesítésére. A Fővárosi Törvényszék a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.687/2012/4. számú részítélete folytán jogerőre emelkedett 22.G.42.068/2007/143. számú ítéletében az alperest 593.779.254 forint és járulékai megfizetésére kötelezte. Az ítéletében 2007. május 11. napjában jelölte meg az eredményrészesedés esedékességének időpontját, utalt továbbá arra, hogy a felperes elállt az alperes által elengedett kötbérrel kapcsolatos igénye érvényesítésétől, ezért a bíróság ebben a vonatkozásban tényállást nem állapított meg. A Kúria a Pfv.V.20.487/2013/9. számú részítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.

[3] A felperes keresetében elsődlegesen a szerződés teljesítésére, másodlagosan kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a korábbi perben hozott ítélet nem terjed ki a beruházások eredményéből az alperes által egyoldalúan, az együttműködési megállapodás rendelkezéseinek megszegésével elengedett 106.220.000 forint kötbérre, amelynek összegét a generálkivitelező végszámlájából le kellett volna vonni. Ez az összeg is eredmény-növekedést jelentett volna, amelyből az eredmény-felosztásra vonatkozó rendelkezések szerint őt további 56.296.600 forint illeti meg. A beruházások eredményét csökkentő szerződésszegő magatartásával az alperes ilyen összegű kárt okozott. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, egyúttal elévülési kifogást terjesztett elő.

[4] Az elsőfokú bíróság a másodlagos (kártérítési) keresetnek helyt adott, az elévülési kifogást nem tartotta alaposnak. Megállapította, hogy a korábbi perben a jelen perben érvényesített követelést is magában foglaló keresetlevél kézbesítése megszakította az elévülést. Az elévülési idő a keresetlevél benyújtásával történő megszakítását követően csak abban az esetben nem telik a bírósági igényérvényesítés időtartama alatt, ha a per érdemben ítélettel zárul. A követelés tárgyában a célzott eljárás 2007. december 21-én megindult és a bíróság érdemi döntést is hozott. Mindezekre tekintettel a keresetindítás megszakította az elévülést.

[5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Indokolása szerint a per tárgyát képező követelést a felperes érvényesítette az előzményi perben, de az igényétől elállt, így arról érdemi döntés nem született. A bírósági igényérvényesítés időtartama alatt nem telik az elévülési idő, ez azonban nem azt jelenti, hogy feltétel nélkül alkalmazható az elévülés megszakadásának jogkövetkezménye. Ha ugyanis a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja vagy a pert jogerősen megszünteti, a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok - így az elévülést megszakító hatás - elenyésznek, és úgy kell tekinteni, mintha az elévülés meg sem szakadt volna. A per folyamatban léte alatt nyilvánvalóan nem lehet ugyanazt a követelést egy másik eljárásban érvényesíteni, tehát menthető ok áll fenn, így abban az esetben, ha a bírósági eljárás érdemi döntés nélkül fejeződik be, az elévülés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 326. § (2) bekezdése értelmében nyugszik. A másodfokú bíróság szerint lényegében ugyanezt az álláspontot képviselte a Kúria is több eseti döntésében, így a Pfv.V.20.852/2015/7., a Pfv.III.21.070/2018/4. számú határozatában, amikor kimondta, hogy a keresetlevél előterjesztése csak abban az esetben alkalmas az elévülés megszakadása jogkövetkezménye kiváltására, ha annak alapján az elévüléssel érintett követelés tárgyában a célzott eljárás ténylegesen megindul, és abban a bíróság érdemi döntést hoz. A másodfokú bíróság rámutatott: az előzményi perben a felperes a 2012. május 30-án előterjesztett beadványában nyilatkozott úgy, hogy a jelen per tárgyát képező követelés érvényesítésétől "eltekint". Ezen időpontig az elévülés a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében nyugodott, és miután a követelés esedékességétől (2007. május 11.) számítandó elévülési idő már eltelt, a követelést az akadály megszűnésétől számított egy éven belül érvényesíthette. Ehhez képest az új keresetlevelet csak 2017. május 23-án terjesztette elő, ezért a követelés elévült. A jogerős ítélet értelmében a követelés akkor is elévült volna, ha a 2007. december 21-én előterjesztett keresetlevél kézbesítése - mint teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás - elévülést megszakító oknak minősülne.

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, mert az - álláspontja szerint - sérti a régi Ptk. 326. §-át és 327. §-át, valamint ellentétes a Kúria Pfv.VIII.21.771/2011/6., Pfv.21.547/2017/8., Pfv.VI.21.495/2018/3. számú határozatával. Érvelése szerint a jelen perben érvényesített követelése tárgyában az előzményi perben az elállási és jogfenntartó nyilatkozata előterjesztéséig folyamatban volt a bírósági igényérvényesítés (az elévülést megszakító eljárás), az elévülés ezt követően újból megkezdődött. Az újból megkezdődött elévülési idő pedig nem telt el a jelen pert megindító keresetlevél előterjesztéséig, ezért a követelése nem évült el.

[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutatott arra, hogy a régi Ptk. hatálya alá tartozó ügyekben kialakult bírói gyakorlat (Kúria Pfv.V.20.852/2015/7., Pfv.VI.21.495/2018/3., Pfv.III.21.070/2018/4. számú határozat) a jogerős ítélettel azonos jogi álláspontot képvisel. Az előzményi perben előterjesztett keresetlevél nem szakíthatta meg érdemi döntés hiányában az elévülést. Érdemi döntés nélkül az elévülés nem maradhat a "megszakadás állapotában" az eljárás végéig, hanem a fizetési felszólításokhoz hasonlóan a megszakítást követően mindenképpen rögtön újra kell, hogy kezdődjön.

A Kúria jogegységi panasszal támadott határozata

[8] A Kúria Pfv.V.21.325/2021/10. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[9] Jogi indokolása szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 326. § (2) bekezdését és a 327. § (1) és (2) bekezdését. Rögzítette, a régi Ptk. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése csak abban az esetben alkalmas az elévülés megszakítására, ha a követelés vonatkozásában érdemi döntés születik. Ezzel szemben tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a Kúria BH 2017.51. számon megjelent Pfv.V.20.852/2015/7. számú, illetve a Pfv.III.21.070/2018/4. számú döntéseire figyelemmel a 2007. december 21-én előterjesztett keresetlevéllel történt perindítás nem szakította meg az elévülést. A jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben a régi Ptk. értelmezése kapcsán nem alakult ki a másodfokú bíróság által hivatkozott bírói gyakorlat. A másodfokú bíróság a joggyakorlatból olyan eseti döntéseket ragadott ki, amelyekben a Kúria nem a jelen perben eldöntendő jogkérdésben foglalt állást.

[10] A BH 2017.51. számon megjelent Pfv.V.20.852/2015/7. számú precedensértékű határozatában a Kúria a régi Ptk. 327. § (1) bekezdését értelmezte és azt a jogkérdést döntötte el, hogy a keresetlevél előterjesztése megfeleltethető-e "a követelés bírósági úton való érvényesítése" követelményének, a tárgyalás kitűzésére, így idézés kibocsátására sem alkalmas keresetlevél megszakíthatja-e az elévülést. A másodfokú bíróság által hivatkozott Pfv.III.21.070/2018. számú ügyben a Kúria a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének megsértését vizsgálta, és abban a jogkérdésben döntött, hogy önmagában a keresetlevél bírósághoz történő benyújtása vagy csak a kereset közlése (a perindítás hatályának beállása) alkalmas-e az elévülés megszakítására. Nem vitásan a Kúria egyéb határozatainak indokolásában is szerepel a BH 2017.51. szám alatt megjelent eseti döntésre történő utalás, azonban egyik esetben sem az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy az elévülés megszakadásának feltétele-e az is, hogy a ténylegesen megindult eljárásban a bíróság érdemi döntést hozzon. A Pfv.VI.21.495/2018. számú ügyben pedig a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes házastársi vagyonjogi jogvitában való perbenállása megszakította-e a kölcsönkövetelés elévülését. A jogkérdésben az volt a Kúria álláspontja, hogy nem szakítja meg az elévülést az olyan bírósági eljárás, amely nem a követelés érvényesítésére irányul.

[11] Ezekkel szemben a Kúria az EBH2012. P.7. számon megjelent, 2012. január 19-én meghozott Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú precedensértékű határozatában is értelmezte régi Ptk. elévülés megszakadására vonatkozó rendelkezését. A felülvizsgálati kérelemben a felperes helytállóan állította, hogy a másodfokú bíróság erre a döntésre nem volt figyelemmel. A határozatban a Kúria együtt értelmezte a régi Ptk. 327. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat. Elválasztotta a követelés bírósági úton való érvényesítésének anyagi jogi és eljárásjogi hatásait, és azt a jogi következtetést vonta le, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) az anyagi jogi joghatások fennmaradását vagy elenyészését nyilvánvalóan nem szabályozza. Nem érinti tehát a régi Ptk. 327. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott anyagi jogi elévülési szabályokat, így azt sem, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése (a keresetlevél beadása, perindítás) az elévülést az igényérvényesítés időtartamára megszakítja. Az eljárás szünetelésének időtartama alatt a keresettel érvényesített követelés még nem kerül ki az igényérvényesítés állapotából. Ebből következően az eljárás a régi Ptk. 327. § (2) bekezdésében meghatározott elévülést megszakító eljárásnak tekintendő a per megszűnéséig bezárólag. A régi Pp. azon rendelkezéséből, amely szerint hathónapi szünetelés után a per megszűnik, nem vonható le az a jogkövetkeztetés, hogy a keresetindítás (perindítás) anyagi jogi jogkövetkezményei elenyésznek. A Kúria az EBH 2012.P.7. számon megjelent Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú határozatban elfogadott jogértelmezést a jelen ügyben is irányadónak tartja egyetértve a BH 2017.51. számon megjelent Pfv.V.20.852/2015/7. számú, illetve a Pfv.III.21.070/2018/4. számú ítéletében kifejtett elvekkel is, miszerint a keresetlevél előterjesztése a követelés bírósági úton való érvényesítéseként csak abban az esetben alkalmas az elévülés megszakítására, ha annak alapján az elévüléssel érintett követelés tárgyában a célzott eljárás ténylegesen megindul.

[12] A Kúria megállapította, hogy a régi Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdésének értelmezése tekintetében egységes a Kúria gyakorlata. E rendelkezések helyes értelmezésével a jelen ügyben azt kellett megállapítani, hogy a felperes 2007. december 21-i perindítása a követelés elévülését 2012. május 30-ig megszakította, ezt követően az elévülés újból megkezdődött. A követelését a felperes 2017. május 24-én az újabb kereset benyújtásával az ötéves elévülési időn belül érvényesítette bírósági úton, amellyel az elévülést ismét megszakította, így az a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben nem nyugodhatott. A másodfokú bíróság tévesen alapította a döntését az elévülés nyugvásának a régi Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglalt szabályaira. A Kúria a kifejtettek értelmében megállapította, hogy a felperes követelése nem évült el. A döntés elvi tartalmaként rögzítette: a régi Ptk. értelmében az elévülés megszakadásának a követelés bírósági úton való érvényesítése esetén nem feltétele, hogy az ügyben a bíróság érdemi döntést hozzon.

A jogegységi panasz

[13] Az alperes a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) és (2) bekezdése alapján terjesztett elő jogegységi panaszt. A Bszi. 41/B. § (1) bekezdése tekintetében arra hivatkozott, hogy elévülés okán a keresetet elutasító jogerős ítéletet a Kúria eljáró tanácsa - a felperes felülvizsgálati kérelmére és az alperesnek a precedensértékű határozatokat is hivatkozó felülvizsgálati ellenkérelme ellenére - a Kúria joggyakorlatával szembe helyezkedő érvelés alapján nem látta megalapozottnak, ezért azt hatályon kívül helyezte. Mind a felülvizsgálati kérelemben, mind a felülvizsgálati ellenkérelemben megjelent a precedensértékű határozatoktól való eltérés problémája, az érintett határozatok is megjelölésre kerültek. A Kúria pedig a jogsértést maga idézte elő a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdéssel összefüggésben az alperes hangsúlyozta: a másodfokú bíróság az, amely helyes, a joggyakorlattal összhangban álló határozatot hozott. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdése ezért csak úgy értelmezhető, hogy az eltérésre a Kúria eljárását közvetlenül megelőző eljárásban nem került sor. Mindezek folytán a Bszi. 41/B. § (1) vagy (2) bekezdésében foglalt jogalap egyikének mindenképpen fenn kell állnia.

[14] Az alperes az ügyazonosság körében arra hivatkozott, hogy a releváns körülményekben azonos tényállású ügyekről és azonos jogkérdésről van szó, azonos jogi érvelés mellett. A Pfv.V.20.852/2015/7. számú precedensértékű döntéssel kapcsolatban előadta: ez a határozat abból a generális jogértelmezési dilemmából indul ki, hogy a keresetlevél alapján tett intézkedések, tárgyalások és végül érdemi elbírálás nélkül lehet-e egyáltalán bírósági igényérvényesítésről beszélni. Hangsúlyozta, e kúriai döntés következtetése nem az idézés kibocsátására nem alkalmas keresetlevél speciális mérlegelést igénylő helyzetén, hanem a jogértelmezésből levezetett generális kategória alá tartozásán nyugodott, azon, hogy érdemi döntés hiányában bírósági igényérvényesítésről nem beszélhetünk. Az alperes ebből arra következtetett, hogy a bírósági igényérvényesítés fogalmának része (feltétele), hogy a bíróság az eljárást befejező, jogerős érdemi határozatot hozzon.

[15] A Kúria Pfv.VI.21.495/2018/3. számú precedensértékű döntésével kapcsolatban állította, hogy e határozat sem pusztán a házassági vagyonjogi jogvitában előterjesztett kereset kölcsönkövetelés elévülésére vonatkozó joghatását elemezte, hanem ezt a speciális helyzetet vizsgálta a bírósági igényérvényesítés elfogadott fogalma fényében. A jogkérdésben a Kúria álláspontja az volt, hogy nem szakítja meg az elévülést az olyan bírósági eljárás, amely nem a követelés érvényesítésére irányul. A követelés bírósági úton való érvényesítése tehát a jogosult által a követelés érvényesítésére jog által felkínált bírói út lehetőségének az igénybevételét jelenti. Az tekinthető a zálogjogosult részéről a biztosított követelése érvényesítésének, ha keresetet indít az egyben zálogkötelezett személyi kötelezettel szemben a tartozás megfizetése vagy a dologi kötelezett ellen a követelés zálogtárgyból való kielégítés tűrésére kötelezés iránt, és a bíróság jogerős végrehajtható marasztaló határozatot hoz. Idézte a BH 2017.51. szám alatt megjelent döntést hangsúlyozva, hogy nem mintegy véletlenül szerepel a bírósági igényérvényesítés fogalmának hosszas értelmezése e jogesetben, hanem úgy, mint a döntés kiinduló pontját és alapját képező jogelv. A támadott határozattal elbírált ügyben is igaz az a megállapítás, hogy az előzményi per nem a jelen ügy tárgyát képező követelés érvényesítésére irányult, hiszen a bírósági igényérvényesítés a kereset beadásától az érdemi döntésig tartó folyamat: bírósági igényérvényesítésről csak akkor beszélhetünk, ha az adott követelés tárgyában érdemi döntés is születik.

[16] A Kúria Pfv.III.21.070/2018/4. számú precedensértékű döntése kifejezetten a bírósági igényérvényesítés fogalmának értelmezése alapján mondta ki, hogy az elévülést a bírósági igényérvényesítés akkor szakítja meg, ha a követelés tárgyában érdemi döntés születik. A hivatkozott határozat [31] bekezdésében rögzítette a Kúria, hogy önmagában a keresetlevél bírósághoz történő beadása megszakíthatja az elévülést, de csak abban az esetben, ha azzal kapcsolatban további két konjunktív feltétel teljesül: a célzott eljárás megindul és abban a bíróság érdemi döntést hoz.

[17] Mindezek alapján az alperes álláspontja szerint a hivatkozott határozatok és a támadott határozat által elbírált ügyekben egyaránt az a jogkérdés merült fel, hogy a régi Ptk. értelmében az elévülés megszakadásának a követelés bírósági úton való érvényesítése esetén feltétele-e, hogy a bíróság az ügyben érdemi döntést hozzon. E jogkérdésben mindegyik precedens határozat azonos jogszabályi rendelkezéseket alkalmazva, azonos tényeket értékelve, azonos módon foglalt állást (miszerint érdemi döntés hiányában nem szakítja meg az elévülést a bírósági igényérvényesítés): így az ügyazonosság teljes. A precedensértékű határozatok alapján ugyanis az igényérvényesítés konjunktív elemei az alkalmas kereset, a tárgyalás és az érdemi döntés. Ha a hivatkozott határozatokat csak alkalmatlan keresetek esetén vennénk figyelembe, ilyen szűkítő értelmezés mellett ügyazonosságról szinte sosem beszélhetnénk.

[18] A panasz kitért a támadott határozat indokolására is, amely az alperes álláspontja szerint contra legem jogértelmezést alkalmazott a gyakorlat tükrében a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése tekintetében, a (2) bekezdés vonatkozásában pedig kifejezetten és explicit módon is. Ez utóbbi jogszabályi rendelkezés szerint ugyanis az elévülést megszakító eljárás jogerős befejeződése után az elévülés újból megkezdődik, amely szabályt nyilvánvalóan nem lehet alkalmazni, ha az eljárásban nem született jogerős érdemi döntés. Az alperes szerint jelentőséggel bír, hogy az előzményi perben elállás következtében érdemi döntés nélkül maradt a felperesi követelés, ezért még ha a keresetlevél kézbesítésével mint kvázi fizetési felszólítással meg is szakadhatott az elévülés, az rögtön újra is kellett, hogy kezdődjön, legfeljebb annak nyugvását lehetett volna megállapítani az elállásig fennálló akadályoztatásból fakadóan. Az alperes a régi Ptk. 327. § (1), (2) bekezdésének kontextuális, normatani, rendszertani, teleológiai, történeti értelmezése útján, valamint a joggyakorlat fényében történt értelmezést követően is arra a következtetésre jutott, hogy az elévülést megszakító jogi tények és ezek joghatása egyértelmű: ha az elévülés megszakad, az rögtön újra kezdődik vagy az eljárás jogerős befejeződése után kezdődik újra, további lehetséges variáció nincs. Az olyan jogértelmezés, miszerint a bírósági igényérvényesítés érdemi döntés hiányában is megszakítja az elévülést, ellentmond az elévülés, illetve az elévülés megszakítása jogpolitikai céljának, a jogintézményi funkciójukból következő helyes jogértelmezésnek. Ha ugyanis egy előzményi perben a jogosult olyan módon kísérli meg igényének érvényesítését, hogy az végül nem vezet érdemi döntéshez, akkor maga a tényleges igényérvényesítési szándék kérdőjeleződik meg.

[19] A kifejtett érvelés alapján az alperes jogegységi panaszában azt kérte, hogy a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a régi Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdéseiben rögzített elévülés megszakítási ok, a bírósági igényérvényesítés és annak joghatása tekintetében olyan értelmezést fogadjon el, miszerint bírósági igényérvényesítéssel az elévülés akkor szakítható meg, ha a követelés tárgyában érdemi döntés is születik, érdemi döntés hiányában pedig a régi Ptk. 327. § (2) bekezdésének második tagmondatában szereplő joghatást, miszerint "az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után" kezdődik újra, nem lehet alkalmazni.

[20] Jogsérelme abban áll, ha a Kúria eljáró tanácsa a hivatkozott precedensértékű határozatokkal összhangban azt állapította volna meg, hogy a felperes által az előzményi perben előterjesztett, de érdemi határozattal el nem bírált kereseti igénye - érdemi döntés hiányában - nem szakíthatta meg a felperesi követelés elévülését, akkor a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályában fenn kellet volna tartani.

Az ellenérdekű fél nyilatkozata

[21] A felperes mint ellenérdekű fél nyilatkozatában a jogegységi panasz elutasítását kérte arra figyelemmel, hogy a támadott határozat és a korábban közzétett, hivatkozott határozatok között nincs ügyazonosság, illetve jogkérdésben egyébként sem történt eltérés. Álláspontja szerint a támadott határozat alapjául szolgáló ügyben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a perben érvényesített követelés tekintetében megszakítja-e az elévülést, ha a követelés vonatkozásában a felperes keresetet terjeszt elő, amelynek alapján a célzott eljárás ténylegesen megindul, abban a bíróság tárgyalásokat tart, majd a felperes a keresetétől eláll és így a követelés tekintetében érdemi döntés nem születik. Ez a jogkérdés nem azonos az alperes által felhívott határozatok szerinti jogkérdéssel. A hivatkozott ügyekben ugyanis nem az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy az elévülés megszakadásának feltétele-e az is, hogy a ténylegesen megindult eljárásban a bíróság érdemi döntést hozzon. Ennek vizsgálata ezekben az ügyekben fel sem merült, a döntéseknek más az elvi tartalma.

[22] A Pfv.V.20.852/2015/7. számú precedensképes határozat (BH 2017.51.) lényege az, hogy egy hiánypótlás ellenére idézés kibocsátására nem alkalmas keresetlevél nem alkalmas az eljárás megindítására, ilyen módon a követelés érvényesítésére. E határozat indokolásában - mint ahogy a támadott határozat [36] pontja kifejezetten kiemeli - nem szerepel az "és abban a bíróság érdemi döntést hoz" szöveg. A Pfv.VI.21.495/2018/3. számú precedensképes határozatnál már a releváns tényekben való hasonlóság sem állapítható meg. A Kúria itt kizárólag abban a jogkérdésben foglalhatott állást, hogy a jelzálogjogosult felperes perbenállása a házastársi vagyoni jogvitában megszakította-e a kölcsönkövetelés elévülését. Ennek kapcsán állapította meg, hogy nem szakítja meg az elévülést az olyan bírósági eljárás, amely nem a követelés érvényesítésére irányul. Az ügyben eldöntendő kérdés tehát nem az volt, hogy született-e érdemi döntés a követelés ügyében, hanem az, hogy a korábban érvényesített követelés azonos-e egyáltalán az adott perben érvényesített követeléssel. A Pfv.III.21.070/2018/4. számú precedensképes határozat szerinti jogkérdés az volt, hogy önmagában a keresetlevél bírósághoz történő benyújtása vagy csak a kereset közlése alkalmas-e az elévülés megszakítására. Az alperes előadásával szemben e konkrét ügyben a Kúria nem adott általános érvényű értelmezést a régi Ptk. 327. § (1) bekezdéséhez.

[23] Rögzítette ugyanakkor, hogy amennyiben a Kúria ügyazonosságot állapítana meg, a Kúria ítélkező tanácsa akkor sem tért el az egységes kúriai gyakorlattól, ami az Elvi Bírósági Határozatok 2012. évi P.7. számú határozatában manifesztálódott. Kiemelte még, hogy az elévülés szempontjából a régi Ptk.-t nem lehet ugyanúgy értelmezni, mint a Ptk.-t. A régi Ptk. 327. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó egységes bírói gyakorlatban három esetkör különböztethető meg. Az első esetkör, amikor nem kerül sor a keresetlevél alperesnek történő kézbesítésére, ezért a keresetlevél benyújtása az elévülést nem szakítja meg. A második esetkör, amikor megtörténik a keresetlevél kézbesítése, azonban a per mégsem érdemi döntéssel zárul, hanem bármely okból permegszüntetésre kerül sor. Ide tartozik a BH 2007.408. számú döntés, ami szerint a kézbesített keresetlevélnek ugyanolyan hatályt kell tulajdonítani az elévülés megszakításával kapcsolatban, mint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak. Ugyanebbe az esetkörbe tartozik a tárgyban hozott legmagasabb szintű kúriai döntés, az EBH 2012. P.7. számú elvi határozat, amelytől csak jogegységi határozattal térhet el a Kúria. Eszerint az elévülést megszakító perindítást követően az eljárás szünetelése esetén az elévülés a per szünetelés folytán történő megszűnésével kezdődik. Az indokolás azt is kimondja, hogy a peres igényérvényesítés időtartama az elévülési idő számításánál figyelmen kívül marad. A régi Pp.-nek a keresetlevél beadásához, illetve a perindításhoz fűződő joghatályok elenyészésére vonatkozó szabályai pedig nem vonatkoznak az anyagi jogi joghatásokra. Mindezekből egyértelmű, hogy adott esetben az elállás ellenére a keresetlevél alkalmas volt az elévülés megszakítására, az előzményi per időtartama figyelmen kívül marad, az elévülés az elállás közlésének napját követően kezdődött újra. A harmadik esetkör az, amikor érdemi döntés születik a kézbesített keresetlevéllel indult perben. A Kúria Pfv.III.21.070/2018. számon hozott határozatából kitűnően a jogerős ítélettel befejeződő perben előterjesztett, tehát érdemi elbírálásra alkalmas keresetlevélnek már a benyújtásával megszakad az elévülés, és nincs jelentősége annak, hogy mikor történt a keresetlevél kézbesítése. E helyes döntés azonban szükségtelenül idézi a BH 2017.51. számú határozat fejrészét, mivel az érdemi döntés tényének semmiféle hatása nem volt az e határozat alapjául szolgáló ügyben eldöntendő jogkérdésre, így az érdemi döntésre. A felperes hangsúlyozta, egyetlen olyan kúriai döntés sincs, ami kimondaná, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése csak akkor szakítja meg az elévülést, ha a követelés tárgyában érdemi döntés születik. Ez még a BH 2017.51. számon megjelent határozatból sem vezethető le, a BH fejrésze olyat tartalmaz, amit maga a döntés nem mond ki.

A legfőbb ügyész szakmai véleménye

[24] A legfőbb ügyész a 2011. évi CLXIII. törvény 11. § (2) bekezdés j) pontja alapján szakmai véleményt terjesztett elő. E szerint az elévülés megszakadását eredményező (előzményi) peres eljárásban a felperes keresete a szerződés teljesítésére irányult, sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítélet szerint kártérítés jogcímén a kötbérkövetelés tárgyában igényt nem terjesztett elő. Az elengedett kötbérköveteléssel összefüggésben bizonyítás nem folyt, a generálkivitelező perbenállása hiányában nem is folyhatott, a bíróság e körben tényállást sem állapított meg, így a felperes szerződés teljesítése címén sem érvényesítette az igényét. A Kúria Pfv.VI.21.495/2018/3. számú döntését az ítélkező tanács a támadott határozat meghozatala során azért nem vette figyelembe, mert szerinte az előtte folyamatban levő ügyben nem az volt a jogkérdés, hogy az elévülés megszakadásának feltételét képezte-e a megindult eljárásban az érdemi döntés meghozatala. A Pfv.VI.21.495/2018/3. számú határozatot azonban figyelembe kellett volna venni, annak [11] bekezdésére tekintettel az ügyazonosság fennáll. Ezzel szemben a Kúria támadott határozatában irányadónak tekintett (EBH2012. P.7. számon is megjelent) Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú precedensértékű határozat alapjául szolgáló ügy tényállása két vonatkozásban is eltért a felülvizsgált ügy tényállásától. Ez utóbbi ügy alapeljárásában a felperes nem érvényesített kártérítési követelést, valamint a későbbi eljárás szempontjából releváns szerződés teljesítése iránti igényének érvényesítéséről kifejezetten lemondott. Márpedig a precedens kifejezetten az érvényesített követelés tárgyában történt szünetelésre, majd permegszűnésre figyelemmel tette megállapításait. A támadott határozat tehát tévedett abban, hogy az előzményi perben az eljárás a követelés érvényesítésére megindult, ezzel szemben a kereset mint írásbeli felszólítás lett volna figyelembe vehető. A jogerős ítélet a felhívott precedenseknek megfelelően döntött, amikor azt állapította meg, hogy a szerződés teljesítésére irányuló keresetindítás írásbeli felszólításnak minősül, mert nem az előzményi per jogerős ítélete nyitotta meg a felperes számára az igényérvényesítés lehetőségét. A régi Ptk. 327. § (1), (2) bekezdésének helyes értelmezésével a felperes 2007. december 21-i perindítása mint írásbeli felszólítás a követelés elévülését megszakította, az legfeljebb a 2012. május 30-i felperesi nyilatkozat megtételéig nyugodott, az újabb kereset 2017. május 24-i benyújtására már az elévülési időn túl került sor.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai

[25] A jogegységi panasz részben alapos.

[26] Az alperes jogegységi panaszát a Bszi. 41/B. § (1), (2) bekezdéseire hivatkozva terjesztette elő. E jogszabályi rendelkezések szerint jogegységi panasznak van helye többek közt - a pervezetésre vonatkozó végzés kivételével - a Kúriának az eljárási törvény alapján felülvizsgálati kérelemmel nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta. Jogegységi panasznak van helye akkor is, ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor. Adott esetben az eljárt bíróságok a hivatkozott határozatokat és az azokban alkalmazott jogszabályokat eltérően értelmezték, a megjelölt határozatokra az alperes a felülvizsgálati eljárásban már hivatkozott, ezért a Kúria a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésében foglaltak alapján vizsgálta érdemben a jogegységi panaszt.

[27] A Kúria elöljáróban utal arra, hogy a jogegység követelményét Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (3) bekezdése rögzíti kimondva, hogy "[a] Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét." A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát az azonos ügyekben követi.

[28] A Kúria a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban már rámutatott: a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye ugyanakkor sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez, illetve jogértelmezéshez köthető. Az eltérés adódhat azonos anyagi jogi háttér mellett is abból, hogy a panaszos által összevetni kért ügyekben különbözik a jogorvoslati kérelem, így a felülvizsgálati kérelem tartalma, jogi érvelése. A jogegységi panasz eljárásokban kialakult gyakorlatot követve ezért a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha hiányzik az ügyek közötti lényegi összevethetőség, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor nem értelmezhető a jogegység.

[29] A Kúria a fenti határozataiban kifejtette, az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogi fogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni például az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát. A kúriai határozat jellemzően akkor minősül precedensnek, ezáltal követendőnek, ha az mind ténybelileg, mind jogilag lényeges pontokon hasonlít a konkrét ügyhöz. Két egymással maradéktalanul megegyező tényállású ügy azonban bizonyosan nem létezik, ezért a jogegységi panasz intézményének kiüresedéséhez vezetne, ha az ügyazonosság kizárólag csak a teljesen egyforma tényállások esetében lenne megállapítható. Ehelyett az ügyazonosság tekintetében azok a hasonló tényállások vehetők figyelembe, amelyek a releváns jogkérdés megítélése szempontjából egyáltalán nem vagy csupán jelentéktelen mértékben térnek el egymástól. Ha tehát a felmerülő azonos jogkérdés esetén a tényállások kizárólag nem fontos, mellékes elemeiben mutatnak különbözőséget, akkor az ügyek azonosnak mondhatók. Mindig alapos vizsgálatot igényel annak megítélése, hogy az eltérő tényállási elemek érdemi relevanciával bírnak-e az eldöntendő jogkérdés szempontjából (Jpe.II.60.008/2022/8.). Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogerős ítélet által felvetett jogkérdésnek a jogvita eldöntésére kell irányulnia.

[30] A jogegységi panasz eljárás egy rendkívüli, a jogerő utáni, a jogegységet célzó, a Bszi. külön szabályozásán alapuló sui generis eljárás, amely nem a per folytatása, hanem a jogrendszer belső koherenciájának a megteremtését szolgálja (Jpe.I.60.005/2021/5.). A jogegységi panasz eljárásban ezért a Kúria az ítélkező tanács által megállapított tényállást nem bírálhatja felül, mivel az eljárás nem jelent egy újabb teljes körű jogorvoslatot (Jpe.I.60.029/2021/19.). A jogegységi panasz eljárásban tehát nem a kereset, az ellenkérelem vagy az eljárás korábbi szakaszaiban előterjesztett perorvoslati kérelmek (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem) ismételt elbírálására, a jogerős ítéletben megállapított tényállás felülbírálatára, a bizonyítékok újbóli értékelésére vagy a jogegységi panasszal támadott kúriai határozat jogszerűségének átfogó, általános érvényű vizsgálatára kerül sor, mint ahogy a jogerős határozattal szemben ismételten, illetve újként megfogalmazott jogi érvek érdemi értékelésére vagy annak vizsgálatára sem, hogy valamely jogi érvet a felülvizsgálati eljárásban a döntése meghozatalánál a Kúria mennyiben vette figyelembe. A Jogegységi Panasz Tanács kizárólag azt vizsgálja, hogy a jogegységi panaszban kifejezetten megjelölt, közzétett kúriai határozatoktól való eltérés bekövetkezett-e, és ha igen, akkor az eltérés indokolt volt-e vagy sem (Jpe.I.60.023/2022/7.). A jogegységi panasz eljárás során a Kúria tehát a fél által megjelölt keretben, az általa hivatkozott eltérések tekintetében vizsgálja a panasz megalapozottságát.

[31] Jelen esetben a hivatkozott és a támadott határozatok alapjául szolgáló perek tárgya különböző: baleseti kártérítés, kölcsöntartozás, használati díj megfizetésére, valamint szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére irányuló perekről van szó. A konkrét történeti tényállások is eltérőek annyiban, amennyiben az érvényesített alanyi joghoz tartozó törvényi tényállások eltérnek. Egyezőség mutatkozik ugyanakkor abban, hogy a felperesnek mindegyik esetben egy ideig nem érvényesített pénzkövetelése van, az alperes pedig elévülési kifogással védekezik. Mindegyik perben olyan elévülési - igényszüntető - kifogás megalapozottságáról kellett dönteni, amelyet a fél a követelés bírósági úton történő érvényesítésére alapított, ezért a Kúria mindegyik esetben a régi Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdését hívta fel. A hivatkozott határozatok maguk is eltérő tényállású ügyekben születtek, ezekre az eltérő tényállási elemekre az egyes perekben felvetődő jogkérdések vonatkozásában is figyelemmel kell lenni. Értékelni kell ugyanis, hogy az eltérő tényállási elemeknek van-e jelentőségük a jogvita eldöntése szempontjából releváns jogkérdés megítélése vonatkozásában.

[32] A Kúria Pfv.V.20.852/2015/7. szám alatti határozatában felvetett jogkérdés az volt, hogy egy idézés kibocsátására nem alkalmas keresetlevél megszakíthatja-e az elévülést, illetve egy ilyen keresetlevél megfeleltethető-e a követelés bírósági úton való érvényesítése követelményének. A határozat a követelés bírósági úton való érvényesítését egy folyamatként értelmezte, ami a keresetlevél előterjesztésétől, a keresetlevél alapján tett intézkedéseken keresztül, a tárgyaláson át az érdemi elbírálásig tart. A Kúria e határozatában a folyamat elemeinek jelentőségét az elévülés megszakadása szempontjából nem elemezte, a bírósági igényérvényesítés megítéléséhez konjunktív feltételeket nem határozott meg. Arra a következtetésre jutott, hogy egy idézés kibocsátására sem alkalmas keresetlevél az eljárás megindítására, ilyen módon a követelés érvényesítésére nem alkalmas.

[33] A panasszal támadott határozat alapjául szolgáló perben a keresetlevél alkalmas volt az eljárás megindítására: az elengedett kötbérrel kapcsolatos felperesi igény az alperessel közölve lett, e tárgyban az elállásig bírósági eljárás folyt. Az idézés kibocsátására alkalmatlan keresetlevél elévüléssel összefüggő joghatása nem merült fel, e körben a Ptk. 327. § (1) bekezdés értelmezésére nem volt szükség. A két ügy között ezért jogkérdésben azonosság nincs.

[34] A Kúria Pfv.VI.21.495/2018/3. szám alatti határozatában arra a jogkérdésre adott választ, hogy a jelzálogjogosult hitelező - alperesként történő - perbenállása a házastársi vagyoni jogvitában megszakította-e a kölcsönkövetelés elévülését. A jogi indokolás szerint nem szakítja meg az elévülést az olyan bírósági eljárás, amely nem az adott követelés érvényesítésére irányul. Az elévülést megszakító jogi ténynek a perindítás minősül, feltéve, ha annak tárgyában a bíróság érdemi döntést is hoz. A hivatkozott határozat szerinti ügyben egyebekben nem volt jelentősége annak, hogy a bíróság jogerős érdemi határozatot hozott-e, mivel az elévülés - a korábbi bírósági eljárásban érvényesített kereset eltérő tartalma miatt - eleve nem szakadhatott meg.

[35] A támadott határozat alapjául szolgáló ügyben a felperes az előzményi perben előterjesztett keresetében az őt szerinte megillető, a későbbi perben ugyancsak érvényesített követelésének a megítélését is kérte; vagyis a korábbi per (az elállásig) az alperes által elengedett kötbérrel kapcsolatos felperesi igény kielégítését is célozta. Az ilyen tartalmú kereset az irányadó tényállás szerint az előzményi perben az elsőfokú eljárás tárgya volt 2012. május 30-ig, így az eredeti keresetlevél alkalmas volt arra, hogy az alapján az adott követelés tárgyában a bíróság érdemi határozatot hozzon. Emiatt a hivatkozott határozatban elbírált jogkérdésnek a támadott határozattal felülvizsgált ügyben nem volt jelentősége. Így a két határozat nem összevethető.

[36] A Kúria Pfv.III.21.070/2018/4. szám alatti határozata alapján a jogerős ítélet azt a jogkérdést vetette fel, hogy a keresetlevél benyújtása vagy a kereset közlése alkalmas-e az elévülés megszakítására. Az elévülési kifogás ténybeli alapja ugyanis az volt, hogy az alperes a kézbesített keresetlevelet az elévülési határidő letelte után vette át, ezért az alperesi következtetés szerint az elévülési idő elteltéig az elévülés nem szakadt meg. A jogkérdésre adott válasz értelmében a marasztalási keresetet tartalmazó keresetlevél benyújtása akkor elég az elévülés megszakítására, ha ez alapján az eljárás ténylegesen megindul és abban a bíróság érdemi döntést hoz (utalás a BH 2017.51. számú jogesetre). A támadott határozatban kimondott elvi tétel ezzel a jogértelmezéssel ellentétesen azt rögzíti, hogy a régi Ptk. értelmében az elévülés megszakadásának a követelés bírósági úton való érvényesítése esetén nem feltétele, hogy az ügyben a bíróság érdemi döntést hozzon. Erre a következtetésre a Kúria Pfv.VIII. 21.771/2011/6. számú (EBH 2012.P.7.) határozata szerinti jogértelmezés elfogadásával jutott. Így a támadott határozat és a jogegységi panaszban hivatkozott Pfv.III.21.070/2018/4. számú határozat a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének értelmezésével összefüggésben jogkérdésben eltérő döntést tartalmaz, ezért a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa - az ügyazonosság megállapítása mellett - e körben érdemben vizsgálta az alperes jogegységi panaszát.

[37] Az elévülés az időmúlás anyagi jogi joghatása, amely igényszüntető kifogást alapoz meg; az elévült követelést ugyanis bírósági eljárásban érvényesíteni nem lehet. Az elévülési kifogással élő kötelezett a jogosult alanyi joga igényállapotának a megszűnésére hivatkozhat. A jogosult számára ezzel szemben a követelése érvényesítését időben korlátozó elévülés joghatásainak a felfüggesztését eredményező jogi tényeknek lehet jelentősége. A jogegységi panasz - a támadott határozatra figyelemmel - a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében rögzített elévülés megszakítási okok közül a követelés bírósági úton való érvényesítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés értelmezését vitatja.

[38] Az érdemben vizsgált Pfv.III.21.070/2018/4. szám alatti precedens határozat a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének alkalmazása körében jelentőséget tulajdonított a bírósági igényérvényesítés fogalmának: az elévülés megszakításának, végső soron az elévülés bekövetkezésének a megállapítása során vizsgálta azt is, hogy az adott ügyben a fél cselekményei és a bíróság eljárása a követelés bírói úton való érvényesítésének minősül-e. E körben tartotta relevánsnak azt a kérdést, hogy a bíróság az ügyben érdemi döntést hozott-e.

[39] A jelen eljárásban értelmezendő régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. A (2) bekezdés értelmében az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.

[40] A jogegységi panasz szerint a támadott kúriai határozat alapján felvetődő jogkérdés a fent idézett régi Ptk. 327. § (1) bekezdésével összefüggésben az, hogy az elévülés megszakadásának feltétele-e a követelés bírói úton való érvényesítése esetén, hogy a bíróság az ügyben érdemi döntést hozzon. Másképpen: a követelés bírósági úton való érvényesítése megvalósulhat-e érdemi döntés meghozatalának hiányában? A felhívott jogszabályi rendelkezés szövege ilyen előfeltételt kifejezetten nem nevesít. A Kúria ezzel összefüggésben jogértelmezés útján azt vizsgálta, hogy a régi Ptk. szabályozásában a követelés bírósági úton történő érvényesítése mint az elévülés megszakításának egyik esete milyen feltételek megvalósulása esetén, az igényérvényesítés mely szakaszában eredményezi az elévülés megszakadását.

[41] A régi Ptk. szerinti "a követelés bírósági úton való érvényesítése" fordulatot a bírói gyakorlat egyöntetűen úgy értelmezte, hogy e megfogalmazás alatt perindítást vagy az azzal azonos megítélés alá eső bármely jogcselekményt (pl. fizetési meghagyásos eljárás kezdeményezését) kell érteni. E mellett kis számban olyan jogértelmezés is található, amely a hatályos Ptk. fogalmi rendszerét húzza e fordulatra [Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c) pont]. A Kúria nem tartja indokoltnak az eddigi többségi jogértelmezéstől való eltérést, mivel a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének nem tulajdonítható olyan tartalom, amely a normaszövegben nem jelenik meg. Az ettől való eltérés a jogszabályi rendelkezés indokolatlan szűkítő értelmezését jelentené. Adott esetben a nem kétséges tartalmú jogszabályi előírás nyelvi-nyelvtani értelmezése alapján csak egyfajta jogértelmezés lehetséges, ezért a szűkítő, a szabály értelmét lényegesen befolyásoló értelmezés tiltott a jogalkalmazó számára. Jogalkotói felhatalmazás hiányában a fogalom kereteit szűkítő, így jogkorlátozást jelentő, ennél fogva alapjogot sértő vagy azt eredményező jogértelmezéssel nem lehet feltételt fűzni a törvény rendelkezéséhez. Nem támogatható olyan jogértelmezés, ami a jogegységi panasz eljárás eszközrendszerével utólag változtatná meg egy már hatályon kívül helyezett jogszabály értelmét oly módon, hogy azt sem a jogszabályi rendelkezés, sem a korábbi gyakorlat nem támasztja alá.

[42] A fentiek mellett nem hagyható figyelmen kívül a helyes jogértelmezés kereteinek meghúzásánál az sem, hogy a joggyakorlatnak az elévülést megszakító okok rendszerét, azok egymásra gyakorolt értelmezési kereteit is figyelembe kell vennie. A régi Ptk. rendszerében a követelés bírósági úton való érvényesítése nem függetlenedhet az elévülés megszakítását eredményező másik ok, a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás fogalmának értelmezésétől. Ez utóbbi körében a bírói gyakorlat elfogadta, hogy az érdemi elbírálásra alkalmatlan, a régi Pp. 161. § (1) bekezdés szerint hatálytalan keresetlevél írásbeli felszólításként [régi Ptk. 327. § (1) bekezdés első fordulata] megszakítja az elévülést. Ebből következik, hogy a régi Ptk. alapján a követelés bírósági úton való érvényesítése fogalmi körébe tartozik az az eset, ha a keresetlevél érdemi tárgyalásra alkalmasnak bizonyul, de a perindítást nem követte érdemi határozat hozatala. Ebben az esetben az elévülés perindítással bekövetkezett megszakítása az eljárás befejezéséig - az adott esetben a per jogerős megszüntetéséig - tart, és az elévülés a régi Ptk. 327. § (2) bekezdése szerint ettől az időponttól újra megkezdődik.

[43] Mindezek alapján a jogegységi panasszal támadott határozat helyesen értékelte a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének vitatott fordulatát: ez alapján ui. a követelés bírósági úton való érvényesítése vezet az elévülés megszakadásához abban az esetben is, ha a keresetlevél alkalmas a per megindítására, de a bírósági eljárásban érdemi döntés nem születik. Ennek következtében az elévülés a régi Ptk. 327. § (2) bekezdése szerint az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után kezdődik újból.

[44] A Jogegységi Panasz Tanács ezért a felmerült jogértelmezési kérdésben a következő álláspontot foglalta el: a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése alapján "a követelés bírósági úton való érvényesítése" az elévülést akkor is megszakítja, ha a keresetlevél alkalmas a per megindítására, de a bíróság - a régi Pp. alkalmazásával - érdemi döntést nem hozott.

[45] A Jogegységi Panasz Tanács a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a panasszal támadott határozat eltért a Kúria Pfv.III.21.070/2018/4. számú, BHGY-ben közzétett határozatától. Az eltérés indokolt volt, ezért a Kúria a Bszi. 41/D. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a támadott határozatot hatályában fenntartotta, egyben döntött a bíróságokra kötelező értelmezésről is. Az indokolt eltérésre figyelemmel a Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként a továbbiakban nem hivatkozható.

Záró rész

[46] A Bszi. 41/D. § (4) bekezdése alapján, ha a Jogegységi Panasz Tanács megállapítja a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést, a jogegységi panasz eljárásban megfizetett illetéket az állam viseli. A jogegységi panaszt benyújtó alperes ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 80. § (1) bekezdés i) pontjára figyelemmel az illetékes adóhatóságtól az általa megfizetett 3.500.000 forint illeték visszatérítését kérheti.

[47] A Bszi. 41/C. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. § (2) bekezdésének második fordulata alapján egyik fél sem köteles perköltség megtérítésére, ezért a felek a jogegységi panasz eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

[48] A Bszi. 41/D. § (5) bekezdése szerint a Kúriának a közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést és a bíróságokra kötelező értelmezést megállapító határozata jogegységi határozat hatályú, és azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

[49] A Kúria a panaszt a Bszi. 41/C. § (8) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

[50] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.

Budapest, 2023. november 27.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

a tanács elnöke,

Dr. Szabó Klára s. k.,

előadó bíró,

Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k.,

bíró,

Dr. Farkas Katalin s. k.,

bíró,

Dr. Gyarmathy Judit s. k.,

bíró,

Dr. Kalas Tibor s. k.,

bíró,

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s. k.,

bíró,

Dr. Magyarfalvi Katalin s. k.,

bíró,

Dr. Márton Gizella s. k.,

bíró,

Molnár Ferencné dr. s. k.,

bíró,

Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,

bíró,

Dr. Orosz Árpád s. k.,

bíró,

Salamonné dr. Piltz Judit s. k.,

bíró,

Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s. k.,

bíró,

Dr. Somogyi Gábor s. k.,

bíró,

Dr. Suba Ildikó s. k.,

bíró,

Dr. Tóth Kincső s. k.,

bíró,

Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,

bíró

Dr. Szabó Klára bíró többségi határozattól eltérő álláspontja

[51] A jogegységi panasz tanács által hozott határozat előadó bírójaként azért nyilvánítok különvéleményt, mert a többség által elfogadott határozathoz képest más tartalmú határozat meghozatalát tartottam volna helyesnek.

[52] Már az ügyazonosság kérdésében eltérő a véleményem, mert a három hivatkozott határozat mindegyike alapján felvethető a jogegységi panasz eljárásban vizsgálandó jogkérdés: a Kúria a Pfv.VI.21.495/2018/3. számú ítélete [10] bekezdésében, a Pfv.III.21.070/2018/4. számú határozat [31] bekezdésében attól feltételezetten minősíti a perindítást (a keresetlevél bírósághoz való benyújtását) a követelés bírósági úton való érvényesítésének, hogy abban a bíróság érdemi döntést hoz. A Kúria Pfv.V.20.852/2015/7. szám alatti ítélete pedig az indokolásában azt fejtette ki, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése egy folyamat, ami az érdemi elbírálásig tart: ez véleményem szerint tartalmilag azonos álláspontot jelent a másik két határozattal. Mivel pedig a bírósági igényérvényesítés lényegének meghatározása az elévülés megszakítása kérdésében való állásfoglalás alapvető eleme, e jogkérdés mindegyik precedens határozat esetében akár tényállástól függetlenül is vizsgálható. Erre figyelemmel kellett volna megindokolni, hogy a támadott határozatnak a három hivatkozott határozattól való eltérése miért indokolt.

[53] Ha viszont szigorúan azt vesszük figyelembe, hogy a jogerős ítélet által felvetett és a jogegységi panasz eljárás tárgyát képező jogkérdésnek az adott jogvita eldöntésére kell irányulnia, továbbá értékelni kell, hogy a jogkérdés szempontjából van-e jelentősége az eltérő tényállási elemeknek, akkor az eltérő hátterű bírói döntések között (ami mindegyik hivatkozott határozatra igaz) nincs összevethetőség (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.I.60.005/2021/5., Jpe.II.60.008/2022/8.). Ez pedig a jogegységi panasz elutasítására vezetett volna.

[54] A döntés érdemét tekintve nem tudom elfogadni a többségi határozatnak azt a megállapítását, miszerint "a követelés bírói úton való érvényesítése" fordulatot a bírói gyakorlat egyöntetűen úgy értelmezte volna, hogy e megfogalmazás alatt önmagában a perindítást kell érteni. A jogegységi panasz tanács határozatában nem találhatók olyan perekre utaló ügyszámok (a támadott határozatban felhívott, a szünetelés speciális esetére vonatkozó egyetlen eseti döntést kivéve), amire ez az állítás alapozható lenne. Ilyen többségi jogértelmezés nem volt feltárható. Emiatt az álláspontomat nem a korábbi jogértelmezéstől eltérve, nem a bírói gyakorlattal szemben alakítottam ki, hanem éppen azt figyelembe véve, nyelvtani, teleológiai és történeti értelmezés útján.

[55] Azt, hogy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésén belül "a követelés bírói úton való érvényesítése" kifejezés nem egyértelmű, és annak nemcsak egyfajta jogértelmezése lehetséges, bizonyítja a jelen jogegységi panasz eljárásban precedensként hivatkozott határozatok és a támadott határozat eltérése, de a felsőbíróságok gyakorlata is. A többségi határozat szerint "szűkítőnek" nevezett értelmezés szerinti gyakorlatot folytat nemcsak a Fővárosi Ítélőtábla a jelen ügyben felülvizsgált jogerős ítéletében, hanem a Szegedi Ítélőtábla is: a BDT 2017.3718. számon közzétett eseti határozatának [58] bekezdése szerint ugyanis "a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban való érvényesítése akkor szakítja meg az elévülést az 1959-es Ptk. 327. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha a bíróság az ügy érdemében az eljárást befejező határozatot hoz. Ha azonban a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja vagy a pert jogerősen megszünteti, úgy kell tekinteni, mintha az elévülés meg sem szakadt volna."

[56] Mindezekre tekintettel nem mondható ki, hogy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezésen túlmutató, egyéb módszerrel való értelmezése szükségtelen, sőt alapjogot sértene vagy azt eredményezné. Ez utóbbi következtetést egyebekben éppen az Alaptörvény 28. cikke és az ahhoz fűzött indokolás zárja ki.

[57] Az Alaptörvény 28. cikkének eredeti szabályozása ugyanis a jogszabályok szövegének értelmezése során általános kötelezettségként írta elő a jogszabály céljának és az Alaptörvénnyel való összhangjának a vizsgálatát. Az Alaptörvény 28. cikkéhez fűzött indokolás szerint ez a rendelkezés a bírói jogértelmezés irányvonalait határozza meg, de nem zárja ki az egyéb jogértelmezési formákat, ugyanakkor a jogértelmezés kiindulópontja a jogszabály céljának vizsgálata. Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezési segédszabály így nem zárja ki az egyéb jogértelmezési módszerek alkalmazását, de ezek eredményét mindig össze kell vetni a jogszabály céljával és az Alaptörvénnyel. Az Alaptörvény ezzel a szabályozással a cél szerinti értelmezést mellőzhetetlenné tette nyelvtanilag egyértelmű rendelkezés esetén is. A jogértelmezés során feltárt jogszabályi célnak ugyanakkor meg kell felelnie a józan ész, a közjó, az erkölcs és a gazdaságosság követelményeinek. Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása 2019. január 1-től módosította az Alaptörvény 28. cikkét. Ez a jogértelmezés módszerén alapvetően nem változtatott, csak arról rendelkezett, hogy a jogszabály céljának megállapítása során elsősorban annak preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény hetedik módosításának indokolása szerint a preambulum és a módosítás indokolása megfelelő és autentikus forrása a jogalkotói cél feltárásának, így kötelező azok értelmezési segédletként való használata, de ezek sem kizárólagosak, azzal kapcsolatban egyéb források is felhasználhatók.

[58] Erre tekintettel jelentőséget kell tulajdonítani a régi Ptk. indokolásának, ami az elévülés jogpolitikai indokait illetően három tényre utal:

a) A jog a huzamosabb ideig bizonytalan jogi helyzetek rendezésére törekszik; márpedig bizonytalanságot jelent az, ha a jogosult a követelést hosszabb időn át nem érvényesíti.

b) Az időmúlás bizonyítási nehézséget okozhat, mert tárgyi bizonyítékok esetleg már nem állnak rendelkezésre, a tanúk emlékezetében pedig elhalványulhatnak a régmúlt észleltek emlékei, ezért vallomásuk megbízhatósága is csökken.

c) A joggyakorlás hosszabb időn át való elmulasztása arra enged következtetni, hogy a jogosultnak az igényhez fűződő érdeke is csökkent vagy éppenséggel megszűnt.

[59] A régi Ptk. itt rögzített indokolása a törvény 327. § (1) bekezdésének a cél szerinti értelmezése szempontjából tehát mellőzhetetlen; megfelelő és autentikus forrása a jogalkotói cél feltárásának. E célok pedig (a jogbizonytalanság, a bizonyítási nehézségek kiküszöbölése, a jogosulti érdekek változásának figyelembe vétele) a régi Ptk. érvényesülése alatt végig és ma is támogathatók, ezért azokra a teleológiai értelmezés alkalmazásával tekintettel kell lenni.

[60] A régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének nyelvtani és teleologikus értelmezése mellett azonban adott esetben a történeti értelmezésnek is jelentősége van: a követelés bírósági úton való érvényesítése mint az elévülést megszakító jogi tény szabályozása ugyanis az idők során változott, továbbá a kezdetben nem egyértelmű, az elévülést megszakító okok közti átjárást lehetővé tevő, megengedő bírói gyakorlat is letisztult és egyértelműbbé vált. E folyamat az alábbiak szerint követhető nyomon.

[61] Az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat Magyarország Magánjogi Törvénykönyvéről már szabályozta a jelen eljárásban is felvetett jogkérdést "Az elévülés félbeszakadása" cím alatt. Az 1298. § első mondata szerint az elévülés félbeszakad, ha a hitelező a követelés megítélése vagy megállapítása végett keresetet indít. Az 1300. § értelmében az elévülésnek keresetindítással előidézett félbeszakadását meg nem történtnek kell tekinteni, ha a hitelező az adós megidézése előtt a keresettől eláll. Az 1301. § kimondta: az elévülésnek keresetindítással előidézett félbeszakadása addig tart, amíg a pert jogerős ítélettel vagy egyébként be nem fejezik. Ha azonban az eljárás a felek mulasztása vagy megállapodása következtében szünetel, az elévülés félbeszakadása a feleknek vagy a bíróságnak utolsó perbeli cselekményével, és ha ez perfelvételi vagy tárgyalási határnap kitűzésében áll, az elmulasztott határnappal ér véget. Az ekkor újból megkezdődő elévülést bármelyik félnek az eljárás folytatása iránt előterjesztett kérelme akként szakítja félbe, mint a keresetindítás. Az 1302. § szerint, ha a hitelező az adós megidézése után a keresettől eláll, vagy ha a bíróság a keresetet hivatalból visszautasítja vagy pergátló körülmény alapján a pert megszünteti, az elévülés félbeszakadását meg nem történtnek kell tekinteni, hacsak a hitelező az elállástól vagy a visszautasító vagy a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől harminc nap alatt újból keresetet nem indít vagy a követelést az elévülés félbeszakítására alkalmas más módon nem érvényesíti. Az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat alapján tehát önmagában a perindításból a keresettől elállás, valamint a kereset hivatalbóli visszautasítása és pergátló körülmény folytán való permegszüntetés esetén nem lehetett az elévülést félbeszakító eljárásra következtetni, ilyenkor az elévülés félbeszakadását meg nem történtnek kellett tekinteni.

[62] A régi Ptk. 327. § (1) bekezdése az elévülés megszakadását a követelés bírósági úton való érvényesítéséhez köti, ezért a 327. § (2) bekezdése szerinti "elévülést megszakító eljáráson" a bírói úton való igényérvényesítést kell érteni. Abban a körben pedig, hogy mit kell a követelés bírósági úton való érvényesítésének tekinteni, a régi Ptk. talaján kialakult joggyakorlat kezdetben nem volt egyértelmű.

[63] A BH 2007.229. eseti döntés (Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.20.841/2006.) értelmében a Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú bíróság döntésének helyes indokait, miszerint a fizetési meghagyás iránti kérelem elutasítása folytán a követelés bírósági úton érvényesítettnek nem tekinthető, ebből az okból az elévülés megszakadása nem következett be. Hangsúlyozta továbbá, az elévülés megszakítására csak a sikeresen érvényesített kereset (fizetési meghagyás) alkalmas.

[64] A BH 2007.408. eseti döntés (Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.20.747/2007.) szerint a keresetlevél beadásával a jogosult egyértelműen kifejezi azt a szándékát, hogy az abban meghatározott követelését érvényesíteni kívánja. Amennyiben ennek a kézbesítése a kötelezett részére megtörtént, a kézbesített keresetlevélnek ugyanolyan, az elévülés megszakítását eredményező hatályt kell tulajdonítani, mint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak. Az elévülés tehát a per megszűnése esetén is megszakad. Az elévülés a keresetlevélnek a kötelezett részére való kézbesítése után újból megkezdődik [régi Ptk. 327. § (2) bekezdés, BH 1976.4.].

[65] A Kúria EBH 2012.P.7. számon közzétett, 2012. január 19-én meghozott Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú precedensértékű határozatában rögzített jogi álláspont szerint: az eljárás szünetelése a peres eljárás ideiglenes megakadását jelenti, amelynek időtartama alatt a keresettel érvényesített követelés még nem kerül ki az igényérvényesítés állapotából. A Pp. 137. § (2) bekezdése szerint ugyanis bármelyik fél kérelmére az eljárást folytatni kell. Ebből következően az eljárás a régi Ptk. 327. § (2) bekezdésében meghatározott elévülést megszakító eljárásnak tekintendő a per megszűnéséig bezárólag. A peres igényérvényesítés időtartama az elévülési idő számításánál figyelmen kívül marad. A keresetlevél beadásához (régi Pp. 132. §), ill. a perindításhoz (régi Pp. 161. §) fűződő joghatályok elenyészése vagy fennmaradása az eljárásjogi joghatályra vonatkozik. A Pp. az anyagi jogi joghatások fennmaradását vagy elenyészését nyilvánvalóan nem szabályozza. Nem érinti tehát a régi Ptk. 327. § (1), (2) bekezdéseiben meghatározott anyagi jogi elévülési szabályokat, így azt sem, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése (a keresetlevél beadása, perindítás) az elévülést az igényérvényesítés időtartamára megszakítja.

[66] A magyar joggyakorlat 2015-től egyértelműbbé vált: több kúriai határozat is született, amelyek szerint a kitűzésre, idézés kibocsátására alkalmas keresetlevél benyújtása akkor eredményezi az elévülés megszakadását, ha a bíróság a követelés tárgyában jogerős érdemi határozatot hoz (Kúria Pfv.V.20.852/2015/7.; Pfv.III.21.070/2018/4.; Pfv.VI.21.495/2018/3. szám alatti hivatkozott határozatai). A BH 2017.51. szám alatt közzétett Pfv.V.20.852/2015/7. számú határozat indokolása részletesen kifejtette, hogy az elévülést a követelés bírósági úton való érvényesítése szakítja meg: e fogalom alatt pedig egy folyamatot kell érteni, ami a keresetlevél előterjesztésétől a keresetlevél alapján tett intézkedéseken keresztül, a tárgyaláson át az érdemi elbírálásig tart.

[67] E megközelítés összhangban áll a korábbi gyakorlatot tükröző BH 2007.229. számú eseti döntésnek azzal a következtetésével, miszerint csak a sikeresen érvényesített kereset alkalmas az elévülés megszakítására. A jogegységi panaszban hivatkozott határozatok a BH 2007.408. számú eseti döntéssel sem ellentétesek, mivel ez utóbbi a kézbesített keresetlevelet nem a követelés bírósági úton való érvényesítéseként, hanem a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításként tekinti az elévülést megszakító jogi ténynek, az érdemi döntés léte a határozat szerint emiatt nem bír jelentőséggel. A korábbi, majd a 2015-től kialakult bírói gyakorlattól így lényegében csak a Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú precedensértékű határozat (EBH 2012.P.7.) tér el. A Kúria e döntését azonban érdemes összevetni az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat 1301. §-ával, amely szünetelés esetére speciális szabályt rögzít az elálláshoz, a kereset hivatalbóli visszautasításához és a pergátló körülmény folytán való permegszüntetéshez képest. Az elévülés körében a szünetelés eltérő értékelésének oka az a lehetőség volt, hogy a per ilyenkor még folytatódhat és akár érdemi döntéssel fejeződhet be. Szüneteléssel az igényérvényesítés azért nem szűnik meg, mert a szünetelés jogintézménye a per folytatásának a lehetőségét magában hordozza. A szünetelés esetére vonatkozó egyedi döntésből ezért más esetekre általános következtetést levonni helytelen lenne. Az érdemi döntés nélkül (pl. elállás miatt) befejeződő peres eljárások elhúzódása viszont az elévülés jogpolitikai indokaihoz képest ellentétes hatással járna, mert a jogosult passzivitása, érdekvezérelte magatartása eredményezné az igényérvényesítési idő meghosszabbodását.

[68] Érdemes megemlíteni, hogy a régi Ptk. hatálya alatt létezett más jogszabály is, amely az érdemi határozat meghozatala nélkül befejeződő peres eljárásnak nem tulajdonított elévülést megszakító joghatást. Az 1989. évi 1. törvényerejű rendelet az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről szóló, New Yorkban, 1974. június 14-én kelt Egyezményről, valamint az áruk nemzetközi adásvételi szerződésére vonatkozó elévülési időről szóló Egyezmény módosításáról, Bécsben 1980. április 11-én kelt Jegyzőkönyvről, szabályozta "Az elévülési idő megszűnése és meghosszabbítása" cím alatt az elévülés megszakadását is. Ennek a 13. Cikke szerint az elévülés megszakad, amikor a hitelező azzal a céllal, hogy igényét kielégítsék vagy, hogy követelését elismerjék, bármely olyan cselekményt végez, amely az eljáró bíróság székhelye szerinti jog értelmében az adós elleni peres eljárás megindításának minősül vagy az adós ellen már megindított peres eljárásban követelése teljesítését vagy elismerését célozza. A 17. Cikk (1) bekezdése értelmében, ha a 13., a 14., a 15. vagy a 16. Cikk rendelkezéseivel összhangban az elévülési időn belül indított peres eljárással érvényesítik a követelést, de az eljárás érdemi határozat meghozatala nélkül fejeződik be, az elévülési időt úgy kell tekinteni, hogy az nem szakadt meg.

[69] A jelenleg hatályos 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) 6:25. § (1) bekezdés c) pontja szerint az elévülést a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése akkor szakítja meg, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. A Törvény Nagykommentárja szerint (szerkesztette: Vékás Lajos/Gárdos Péter) ezzel a pontosítással a Ptk. annak kívánja elejét venni, hogy a Pp. szerint érdemi határozat meghozatalára nem alkalmas keresettel is meg lehessen szakítani az elévülést, és ezzel kétszeresére (adott esetben: többszörösére) növelni az elévülési időt. Egy ilyen kereset ugyanis alig több, mint egy írásbeli felszólítás, vagyis e megszakítási lehetőség nem az igény érvényesítésére, hanem az igényérvényesítési idő (és az azzal járó bizonytalanság) meghosszabbítására ösztönöz.

[70] A Ptk. 6:25. § (1) bekezdés c.) pontjában már kifejezetten is megjelenő feltételrendszer azért nem tükröződött markánsan a régi Ptk. 327. § (1), (2) bekezdésének alkalmazása során a korábbi bírói gyakorlatban, mert a bírósági igényérvényesítés lényege megfogalmazásának nem tulajdonítottak kiemelkedő jelentőséget az elévülést megszakító okok régi Ptk. szerinti rendszerében. Az elévülést megszakító egyes okok önállósága és ebből fakadó eltérése ellenére sajátos - az eltéréseket inkább összemosó - joggyakorlat alakult ki. A bírósági igényérvényesítés régi Ptk. 327. § (2) bekezdésében szabályozott jogkövetkezménye szempontjából viszont nem mindegy, hogy melyik elévülést megszakító jogi tény következik be, ill. a bíróság azt melyiknek minősíti, mivel ezeknek eltérő hatása van az elévülés újraindulására.

[71] A régi Ptk.-n alapuló joggyakorlatban ezért alakult ki az a megoldás, hogy a keresetlevél beadása mint a követelés érvényesítésére irányuló szándék kifejeződése, valamint ennek kézbesítése önmagában teljesítésre irányuló írásbeli felszólításnak minősül, és e jogi tény folytán következik be az elévülés megszakadása (vagyis nem bírósági igényérvényesítést jelent). Ez esetben a régi Ptk. 327. § (2) bekezdésére tekintettel az elévülés megszakadásakor, vagyis a keresetlevél kézbesítésével az elévülés rögtön újból megkezdődik. Ezzel szemben az érdemi döntéshez vezető perindításnak azért van jelentősége, mert ez utóbbi esetben az elévülés csak a követelés bírósági érvényesítését, azaz a hivatkozott határozatok szerint a jogerős érdemi döntést követően kezdődik újra. (Ezt a gyakorlatot rögzítette a Legfőbb Ügyész szakmai véleménye is.)

[72] Az elévülést megszakító okok komplex, a régi Ptk. rendszerét is figyelembe vevő vizsgálatának - így a régi Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdés összefüggéseinek - tehát nem csak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is van az egyes perekben hozandó határozatok szempontjából, mivel az elévülés azonnali újraindulása vagy az elévülést megszakító eljárás teljes időtartamának figyelembe vétele mellett, az azt követően való újbóli megkezdődése eltérő érdemi döntéshez vezethet (mint a jelen alapügyben is). Erre volt figyelemmel már a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata, amikor különbséget tett - pl. a BH 2007.229. szám alatt közzétett eseti döntésében - a kézbesített keresetlevél elévülést megszakító hatása (amikor az elévülés a keresetlevél mint írásbeli felszólítás kézbesítése után rögtön újra megkezdődik), valamint a sikeresen érvényesített kereset elévülés megszakítására való alkalmassága között a követelés bírósági úton való érvényesítése körében (BH 2007.408.).

[73] E két döntés ugyan a 2012. évet megelőzően keletkezett, de a Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú határozaton kívül (EBH2012. P.7.) ezektől eltérő tartalmú kúriai döntésekre eddig sem a felülvizsgálati eljárásban, sem a jogegységi panasz eljárásban senki nem hivatkozott. Emiatt a hivatkozott határozatok nem képviselnek a korábbi gyakorlathoz képest lényegében eltérő álláspontot, csupán a bizonytalanságot küszöbölték ki a kétféle elévülést megszakító jogi tény figyelembe vétele vonatkozásában, egyértelművé téve a bírósági igényérvényesítés megvalósulásához szükséges - az írásbeli felszólításhoz képest eltérő - körülményeket. E két elévülést megszakító ok bekövetkezése feltételeinek egyezőségét pedig éppen a külön történt szabályozásuk és az azokhoz fűzött, az elévülés újraindulásával kapcsolatos eltérő jogkövetkezmény cáfolja.

[74] A régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének értelmezése során nem lehet eltekinteni attól sem, hogy a magánjogi jogvita elbírálása polgári perben történik, ezért a polgári peres eljárás szabályainak a magánjogi igény érvényesítésével való összefüggéseire is figyelemmel kell lenni.

[75] A támadott határozatban precedensként alkalmazott Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú határozat a szünetelő eljárás speciális körülményein alapul, amelynek végkövetkeztetése - miszerint a szünetelő eljárás a per megszűnéséig tekintendő elévülést megszakító eljárásnak - a jogszabályi rendelkezésből és az azon alapuló addigi bírói gyakorlatból nem következett, az az alkalmazandó jogszabályhely cél szerinti értelmezésével kifejezetten ellentétes. Ráadásul e határozatban az anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések ellentmondásos alkalmazása is tetten érhető. Szünetelés esetén ugyanis a per megszűnése törvény erejénél fogva következik be a régi Pp. 137. § (3) bekezdése alapján, és nem a bíróság döntése folytán [ugyanígy rendelkezik a hatályos Pp. 121. § (3) bekezdése is]: ezért a régi Ptk.327. § (2) bekezdésében megkívánt "az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése" a per szüneteléssel történő megszűnése esetén fogalmilag kizárt. A határozat továbbá tévesen rögzíti, hogy "a Pp. az anyagi jogi joghatások fennmaradását vagy elenyészését nyilvánvalóan nem szabályozza". Ezzel szemben a bírói gyakorlat és a kommentár-irodalom is egyöntetű abban, hogy a régi Pp.132. §-a "a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fenntartása" cím alatt mind a polgári anyagi jogi, mind a perjogi hatályokat magában foglalja. Ugyanígy a régi Pp. 161. § (1) bekezdése a beállt joghatásokra utal vissza, amelyek egyaránt anyagi jogi és eljárásjogi hatályok. A Polgári perrendtartás magyarázata (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,1967.) a VIII. fejezetében dr. Névai László szerzősége mellett rögzíti: a keresetlevél beadásához részben anyagi, részben eljárásjogi joghatások fűződnek; létezésükre utal a 132. § címe és szövege. A fontosabb anyagi jogi hatások között említi az elévülés megszakadását is. Ugyanígy a régi Pp. 161. §-ához fűzött magyarázat arra utal, hogy a per megszüntetése visszahat a keresetindítás és keresetközlés folytán beállt joghatásokra, melyek egyaránt anyagi és eljárásjogi hatályok. A per megszüntetésével megszűnnek a keresetlevél beadásának és a perindításnak a jogi hatásai.

[76] A fentiek szerint téves megállapításokat tartalmazó Pfv.VIII.21.771/2011/6. számú határozat egyedüli határozatként nem alapozhatja meg a többségi álláspont szerint létező, korábbi egyöntetű jogértelmezést.

[77] Véleményem szerint továbbá a többségi határozat helytelenül tulajdonított jelentőséget annak, hogy a követelés bírósági úton való érvényesítése az igényérvényesítés mely szakaszában eredményezi az elévülés megszakadását. Az elévülést ugyanis valóban a perindításra alkalmas keresetlevél előterjesztése szakítja meg attól függetlenül, hogy a bíróság érdemi jogerős határozatot hoz-e vagy sem. A régi Ptk. 327. § (2) bekezdése szerinti időtartam (vagyis az elévülést megszakító eljárás kezdete) ugyanis a keresetlevél beadásától számítandó. Más kérdés, hogy amennyiben a bíróság jogerős érdemi döntést végül nem hoz a per tárgyát képező érvényesített jogról, úgy ennek hiányában a perindítás mégsem eredményezi a követelés bírósági úton való érvényesítését, így az elévülési idő mégis telik a nem érdemi döntéssel záruló eljárás alatt. Ez az eljárási szabályokból, így a régi Pp. 132. § (1) bekezdéséből és a 161. § (1) bekezdéséből egyértelműen következik: a joggyakorlat által évtizedek óta idézett, már az előbbiekben hivatkozott 1967. évi Pp. Kommentár szerint "a per megszüntetésével megszűnnek a keresetlevél beadásának és a perindításnak a jogi (anyagi jogi és eljárásjogi) hatásai. Ez alól az általános szabály alól kivétel, hogy egyes permegszüntetési esetekben a joghatások megszüntetése orvosolható" [ld. régi Pp. 157. § a) b) c) pont], míg a többi esetben nem. A hatályos polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 180. § (2) bekezdése ezt még markánsabban fejezi ki: "ha a per a bíróság jogerős érdemi határozata nélkül fejeződik be, a keresetlevél előterjesztésének és a perindításnak a joghatásai - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - elenyésznek". Ettől még az elévülést megszakíthatja a befogadható keresetlevél, de nem bírósági igényérvényesítés címén, hanem azt a régi Ptk. szerint még létező, a teljesítésre való írásbeli felszólításnak tekintve. A különbség annyi, hogy ez utóbbi esetben az elévülés rögtön újra indul, hiszen az elévülést megszakító bírósági igényérvényesítésről jogerős döntés hiányában nem beszélhetünk, ezért a bírósági eljárás jogerős befejezéséhez az elévülési idő nem köthető.

[78] Mindebből pedig az is következik, hogy a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének általam helyesnek tartott, a többségi állásponttal ellentétes értelmezésével a bíróság nem korlátozza alapjogot sértően a fél jogát, hanem a Pp. szabályainak alkalmazása útján jogkövetkeztetést von le arra, hogy az adott esetben minősülhet-e a keresetlevél beadása bírósági igényérvényesítésnek, ha utóbb annak joghatásai nem maradnak fenn. Így a Pp. szerinti jogkövetkezmények beállása jár azzal a hatással, hogy nem lehet bírósági igényérvényesítésnek tekinteni a keresetlevél beadását, ha az ahhoz fűződő joghatások - meghatározott perbeli cselekmények, bírói intézkedések esetén - törvénynél fogva megszűnnek. A követelés bírósági úton való érvényesítése - a polgári eljárásjogi szabályozás alapján - az elévülést akkor tudja megszakítani, ha a keresetlevél beadásának joghatásai a per során végig fennmaradnak, ez pedig akkor következik be, ha a bíróság jogerős érdemi határozattal fejezi be az eljárást.

[79] Összegezve megállapítható, hogy az elévülés megszakítását érintő szabályozás változáson ment át: a bírósági úton való igényérvényesítésre vonatkozó, differenciáltan megfogalmazott magánjogi törvényjavaslathoz viszonyítva a régi Ptk. szövegezése lehetőséget adott egy, az elévülés megszakítására vezető okok közti átjárhatóságot biztosító, megengedőbb értelmezésre. A bírói gyakorlat a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésének alkalmazása során szintén változott, az elévülés megszakítását eredményező különböző okok összemosása helyett az elévülés jogpolitikai indokait szem előtt tartva - a polgári eljárási szabályokkal [régi Pp. 132. § (1), (4) bekezdés, 161. § (1), (2) bekezdés, valamint Pp. 180. § (2) bekezdés] is összhangban - egyértelművé tette, hogy abban az esetben lehet szó egyáltalán bírósági igényérvényesítésről, ha az ügyben érdemi döntés is születik. A Kúria erre vonatkozó iránymutatását az alsóbbfokú bíróságok követték (lásd: BDT 2017.3718. számú eseti döntés [58] bekezdése).

[80] A fentiekben vázolt jogfejlődés és a joggyakorlat iránya alapján, valamint az Alaptörvény 28. Cikkére tekintettel az elévülés jogpolitikai indokait figyelembe véve, a jogintézmény szabályozásának történeti áttekintését is szem előtt tartva, az eljárási szabályokkal összhangban a régi Ptk. 327. § (1) bekezdését illetően - véleményem szerint - azt a jogértelmezést kellett volna helyesnek elfogadni, miszerint a követelés bírósági úton való érvényesítése esetén az elévülés megszakításának feltétele, hogy a bíróság az ügyben jogerős érdemi döntést hozzon.

[81] Az esetleg hosszú ideig tartó, érdemi döntés nélküli pereskedéssel járó jogbizonytalanságot a régi Ptk. indokolásában rögzített jogpolitikai indokok sem támogatják, továbbá a jogosultnak az igényhez fűződő (változó) érdekbeli viszonyulása is indokolja ezt a jogértelmezést. A követelés bírósági úton való érvényesítése - mint ahogyan erre a Kúria Pfv.V.20.852/2015/7. számú határozata rámutat - a polgári eljárási szabályokra visszavezethetően egy folyamatot jelent, amelynek fontos része és egyben célja az érdemi döntés meghozatala. E cél elérése - a jogvita érdemi eldöntése - nélkül a bírósági úton való igényérvényesítés nem teljes, az eljárás egyéb módon való befejezéséhez ezért az elévülés megszakítása mint joghatás nem járulhat.

[82] Mindezekre figyelemmel a panasszal támadott határozat véleményem szerint indokolatlanul tért el a Kúria Pfv.V.20.852/2015/7. számú, a Pfv.III.21.070/2018/4. számú és a Pfv.VI.21.495/2018/3. számú, BHGY-ben közzétett határozataitól is. A 2012. január 19-én meghozott, így precedensértékű határozatnak minősülő Pfv. VIII.21.771/2011/6. számú határozatot (EBH2012. P.7.) álláspontom szerint - téves megállapításaira is figyelemmel - a továbbiakban nem szabadna irányadónak tekinteni.

Budapest, 2023. december 5.

dr. Szabó Klára s. k.,

bíró

[83] A többségi határozattól eltérő állásponthoz csatlakozom.

Budapest, 2023. december 5.

dr. Tóth Kincső s. k.,

bíró