BH 2012.8.210 Szándékos fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, aki a szerződést olyan időpontban jegyzi ellen, amikor azon valamennyi szerződő fél aláírása nem szerepel és nem jelzi, hogy a vevők aláírására későbbi időpontban kerül sor [1998. évi XI. tv. 27. §, 8/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzat 7/1. pont].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.32660/2010/2., Kúria Kfv.37277/2011/3. (*BH 2012.8.210*)

***********

A fegyelmi eljárás alá vont felperesi ügyvéd - a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa 2009. június 15-én kelt határozatban megállapított tényállás szerint - az általa szerkesztett és ellenjegyzett adásvételi szerződésen nem tüntette fel, hogy a szerződő felek nem azonos időben írták alá az okiratot és az ügyvéd nem a valós helyzetnek megfelelően jegyezte ellen a szerződést. Az eladó 2002. december 11-én, míg a vevők 2002. december 18-án írták alá az adásvételi szerződést. A szerződés keltezéseként 2002. december 11-i dátum volt feltüntetve, és ez volt az eljárás alá vont ügyvéd ellenjegyzésének időpontja is, tehát olyan szerződést jegyzett ellen, amelyet minden szerződő fél akkor még nem írt alá. A szerződésen nem került jelzésre, hogy a vevők aláírása későbbi időpontban történt, annak ellenére, hogy a szerződés szövege szerint bizonyos joghatások a szerződést követő három napon belül beállnak. Az elsőfokú fegyelmi tanács a felperest az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 27. § (1) bekezdés a) pontjának és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 1.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: etikai szabályzat) 7/1. pontjának megsértésével elkövetett egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt 100 000 forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta és a felmerült elsőfokú eljárási költség megfizetésére is kötelezte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes fegyelmi fellebbviteli tanácsa a 2010. március 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a nem valós tartalmú szerződés ellenjegyzésével a felperes elkövette a fegyelmi vétséget. Hangsúlyozta, hogy az eljárás alá vont felperesnek az igazoló nyilatkozatában tett előadásából egyértelműen következett, hogy az adásvételi szerződést olyan időpontban jegyezte ellen, amikor azon valamennyi szerződő fél aláírása még nem szerepelt. A felperes tudatában volt annak, hogy a vevők az adásvételi szerződést az okirat ellenjegyzését követően fogják aláírni. A szerződésnek valamennyi szerződő fél általi aláírása előtt az ellenjegyző ügyvéd nem győződhet meg arról, hogy az okirat valamennyi szerződő fél kinyilvánított szerződéses akaratának megfelel. Írásbeli alakot megkövetelő szerződéses akarat kinyilvánítására és ezáltal a szerződés feltételeinek maradéktalan elfogadására az okiratnak a szerződő fél (felek) aláírásakor kerülhet sor. Az ügyvéd nem jegyezhet ellen "biankó", ki nem töltött, alá nem írt szerződést. A felperes magatartása mindezen elvárások tükrében, a vonatkozó előírások tudatos figyelmen kívül hagyása miatt szándékos magatartásnak minősül. Kifejtette továbbá a másodfokú fegyelmi hatóság, hogy elévülés nem következett be, az előzetes vizsgálat elrendelésére elévülési időn belül, a 2005. szeptember 21-én benyújtott panaszra figyelemmel szeptember 22-én került sor. Az előzetes vizsgálat ideje alatt az elévülés nyugodott. A fegyelmi eljárás elrendelésére 2005. december 20-án került sor, az elévülési időn belül, az elrendelt fegyelmi eljárás az Ütv. 41. § (1) bekezdésére is figyelemmel a törvényi szabályozásból következően nem évül el.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a másodfokú határozatot és az abban foglalt indokokat az ítélkezése alapjául elfogadta. Megállapította, hogy az elévülés nem következett be az Ütv. 41. § (1)-(3) bekezdései rendelkezéseiből következően. Az előzetes vizsgálat elrendelését törvényesen a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke rendelte el és az a tény, hogy erről a felperest szabálytalan módon a fegyelmi főmegbízott értesítette, nem hatott ki az elévülésre. Az előzetes vizsgálat alatt az elévülés nyugodott. Az elrendelt fegyelmi eljárás felfüggesztésére is sor került, a felfüggesztés alatt az elévülés nem következett be, mert az elévülést csak a fegyelmi eljárás megindítása vonatkozásában kell vizsgálni, a fegyelmi eljárás befejezésére az Ütv. elévülési határidőt nem állapít meg. Az Ütv. 41. § (1) bekezdése a fegyelmi eljárás három éven belüli befejezését nem írja elő. E körben nem osztotta a felperesnek a szabálysértési eljárásokra vonatkozó elévülési szabályok analógiával történő alkalmazására vonatkozó álláspontját, mert a szabálysértési eljárás szabályai a fegyelmi eljárásra nem irányadóak, a fegyelmi eljárás az Ütv. hatálya alá tartozik. Kifejtette továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az okirat keltezésének téves feltüntetése valótlan adatnak minősül, az okirat kelte a szerződés része. Amennyiben a szerződést a szerződő felek mindegyike nem az ellenjegyző felperesi ügyvéd előtt írja alá, a szerződést nem lehet a felek szerződéses akaratának tekinteni. A fegyelmi tárgyaláson a felperes úgy nyilatkozott, az ellenjegyzéssel azt tanúsítja, hogy az okiratot előtte vagy helyettese előtt írták alá és a dátum is hozzá tartozik a szerződés tartalmához és nem zárta ki azt sem, előfordulhatott, hogy nem ugyanazon a napon írták alá a szerződéses felek az okiratot, mert nem emlékezett arra, mikor jegyezte ellen a szerződést, arra viszont határozottan emlékezett, hogy az eladó már 2002. december 11-én aláírta az adásvételi szerződést. A fegyelmi eljárás felfüggesztésére okot adó polgári perben jogerős ítélet állapította meg, hogy az eladó és a vevők nem ugyanazon időpontban írták alá az adásvételi szerződést, ezt a tényt a felperesnek észlelnie kellett, ezért az ellenjegyzése időpontjában hiányzó vevői aláírásokra tekintettel a felperesi magatartást csak szándékosnak lehetett minősíteni. A felperes magatartásával megsértette az Ütv. 27. § okirat ellenjegyzéséről rendelkező (1) bekezdését. A felperesnek az alkalmazott ügyvéd tanúkénti meghallgatása iránti bizonyítási indítványát elutasította, mert a polgári perben hozott jogerős ítélettel a tényállás és a felperesi ügyvéd ellenjegyzésének időpontja tisztázott volt. A felperes fegyelmi felelősségét az okirat ellenjegyzésekor tanúsított magatartása alapozta meg, ezért az alkalmazott ügyvédje felelősségére való hivatkozás irreleváns. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet és az alperesi, valamint az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését arra való hivatkozással, hogy nem követett el fegyelmi vétséget. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Ütv. 37. § a) pontját, 27. § (1) bekezdés a) és b) pontját, az Ütv. 41. § (1)-(3) bekezdéseit, a Pp. 163. § (1) bekezdését, továbbá a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdés - helyesen (2) bekezdés - a) pontját. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja szerint vétkes kötelezettségszegést nem követett el, a jogerős ítélet nem mondta ki, hogy az Ütv. 27. § (1) bekezdésében foglalt mely rendelkezést sértette meg. Az ítélet szövegéből arra lehet következtetni, hogy az ellenjegyzésre, azaz az Ütv. 27. § (1) bekezdés b) pontjára vonatkozó rendelkezést szegte meg. Tévesen állapította meg a bíróság, hogy a szerződést nem lehet a felek szerződéses akaratának tekinteni, ilyen tényállási elem a polgári perben, de a fegyelmi eljárásban sem merült fel. A fegyelmi határozat az Ütv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának megsértését állapította meg. Sem szándékosan, sem gondatlanul nem követett el jogszabálysértést. Amennyiben jogszabálysértés történt, azt kizárólag az alkalmazott ügyvéd követte el. Nem kapott az alkalmazott ügyvédjétől olyan információt, hogy a szerződést a vevők nem 2002. december 11-én írták alá. Álláspontja szerint az általa kért tanúbizonyításnak az elsőfokú bíróság törvénysértően nem tett eleget, csak az alkalmazott ügyvéd tudott volna arra a tényre nyilatkozni, hogy az aláírásra milyen körülmények között került sor, miről tájékoztatta őt mint az ellenjegyző ügyvédet, ezért a bíróság a tényállást nem tárta fel teljes körűen és a bizonyítási szabályokat is megsértette.