ÍH 2020.29 JOGSÉRTŐ BIZONYÍTÁSI ESZKÖZ FELHASZNÁLÁSA, HANGFELVÉTEL VÉDELME MINT SZEMÉLYISÉGI JOG

I. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

II. A polgári perben a bizonyító fél oldalán fennálló általános bizonyítási érdek önmagában nem elegendő a személyiségi jog, egyben magánszférához kapcsolódó alapjog bíróság általi korlátozásához, még az igazság érvényesülésének kívánalma, mint alkotmányos érték, az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom védelmében sem.

III. Az igazság kiderítéséhez (és érvényesüléséhez) fűződő érdek a polgári eljárásban is közérdek; azonban önmagában a közérdek célja nem elegendő a magánszférához való jog korlátozásához. Ehhez a közérdeknek olyan speciális kényszerítő körülményei adhatnak csak alapot, amelyeket az erre hivatkozó félnek kell bizonyítania és igazolnia az őt közvetlenül fenyegető jogsértést, és annak súlyos és másként nem bizonyítható voltát.

[2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § g) pont, Ptk. 2:48. § (1) bekezdése, Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a), c) és d) pont; 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés a)-c) és e) pont, Pp. 369. § (4) bekezdés]

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a MÁO közalkalmazottja, balettigazgató. Az alperes - ugyancsak közalkalmazottként - a MÁO balett táncosa volt, közalkalmazotti jogviszonyát a MÁO 2018 júliusában felmentéssel megszüntette. Az alperes munkajogi pert indított a jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt. A felperes az alperes szakmai vezetője volt.

A munkaügyi perben benyújtott keresetlevél kézbesítése után a MÁO Jogi Osztálya tájékoztatta a felperest, hogy a keresetlevélhez kapcsolt okirati bizonyítékok között szerepel egy, a felek között a felperes irodájában 2018. február 28-án elhangzott beszélgetésről készült CD-felvétel, valamint a beszélgetés írásbeli kivonata, mely a beszélgetés egy - a munkaügyi per tekintetében a felperes által relevánsnak tartott - részletét tartalmazza.

A felperes a beszélgetés hangfelvételen rögzítéséhez nem adott engedélyt, annak elkészítéséről nem tudott. Az alperes a beszélgetés bizonyos részletét bizonyítékként használta fel a munkaügyi per során. A hanganyag felhasználásához az alperes nem kérte a felperes engedélyét.

A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperes a 2018. február 28-i hangfelvételt a felperes hozzájárulása nélkül készítette, átalakította, valamint a beszélgetés részletét tartalmazó hangfelvételt a felperes hozzájárulása nélkül átalakította, és e magatartásaival megsértette a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte, hogy a bíróság rendelje el az ítélet rendelkező részének közzétételét a MÁO intranet hálózatán. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértéssel előállott hangfelvétel és az arról készült valamennyi másolat, illetve kivonat megsemmisítésére. További jogkövetkezményként 100 000 forint sérelemdíjra és ennek 2018. március 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:48. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatai és perköltsége megfizetésére tartott igényt.

Követelésének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy az alperes az engedélye nélkül készítette el a hangfelvételt, és hozzájárulása nélkül használta fel meghatározott részletét a MÁO-al szemben megindított perben. A felperes azt is kifogásolta, hogy a beszélgetésrészlet kivonatának benyújtásával az alperes a felhasználás kapcsán átalakította a felvételt. A hangfelvételről és tartalmáról rajta kívül más, kívülállónak tekintendő személyek is tudomást szereztek, így különösen a MÁO Jogi Osztályának munkatársai. Ezzel összefüggésben a felperes megítélése szerint munkahelyén, az őt övező általános megbecsültség, tisztelet megrendült. Munkahelyi magatartása kényszerűen megváltozott, például a munkaköréből eredő kollegiális megbeszéléseket kizárólag fültanú jelenlétében bonyolította és felszólította az irodájába lépő személyeket, hogy mobiltelefonjukat hagyják a titkárságán.

A felperes keresete jogcímeként a Ptk. 2:43. § g) pontját és a 2:48. § (1) bekezdését jelölte meg. A jogkövetkezmények körében pedig a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a), c) és d) pontját, továbbá a 2:52. § (1)-(2) bekezdését jelölte meg.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Megítélése szerint a keresetlevél nem volt perfelvételre alkalmas, mert nem tartalmazta a csatolt okirat, illetve tárgyi bizonyítási eszköz tekintetében a bizonyítani kívánt tényt, és a bizonyíték bizonyításra való alkalmasságának indokát.

Állította, hogy a bírói gyakorlat szerint nem minősül visszaélésnek a képmás vagy hangfelvétel készítése vagy felhasználása, amennyiben arra közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében jogos magánérdekből került sor, feltéve, hogy a hangfelvétel készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet. Az alperes a hangfelvétel elkészítésekor közvetlenül fenyegető jogsértés előtt állott, hiszen a beszélgetés tartalma azt támasztja alá, hogy a felperes az alperes közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését helyezte kilátásba. A beszélgetés körülményeire figyelemmel az alperesnek nem volt más módja a beszélgetés tartalmának későbbi bizonyítására.

Előadása szerint a közelmúltban számos, a felperessel több szempontból hasonló helyzetben lévő balett táncost az övéhez hasonló okból mentettek fel. Az életkorra és az azzal a részben összefüggésben álló fizikai alkalmatlanságra hivatkozás alátámasztja azt az állítását, hogy a felmentését megelőzően az alperes alappal feltételezhette, hogy saját közalkalmazotti jogviszonyát is meg fogják szüntetni.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte az alperest perköltség megfizetésére.

A felek előadásainak a bizonyítékokkal egybevetett tartalmából kiindulva nem vitatott tényként vette figyelembe, hogy a felperes a hangfelvétel készítéséhez és felhasználásához nem járult hozzá. Ezért azt vizsgálta, hogy az alperes az engedély nélküli hangfelvétel készítés és felhasználás során olyan közvetlenül fenyegető jogsértéshez közeli helyzetben volt-e, amely az engedély nélküli hangfelvétel készítés jogellenességét kizárja. Kiemelte, hogy a felperes a munkaügyi perben csatolt CD-felvételen elhangzó és a keresetlevélhez csatolt leiratban szereplő mondatokat magáénak tulajdonította, nem állította, hogy a részletet bármilyen módon átalakították. A felperes és jogi képviselője tartalmilag eltérő nyilatkozatának egybevetésével a felperes személyes nyilatkozatát tekintette irányadónak, megállapítva, hogy a felperes előadásában "a mondatok valószínűleg elhangoztak". A hangfelvétel teljes tartalmát a bíróság azért nem vette figyelembe, mert azt az alperes felhívás ellenére nem csatolta.