EH 2007.1678 Az üzletszerűség feltételeként megkívánt rendszeres haszonszerzésre törekvés más személy vagyoni gyarapodása érdekében elkövetett cselekmények esetében is megállapítható. Üzletszerűen elkövetettnek minősül ezért annak a cselekménye, aki a munkakörét felhasználva sikkasztás, illetve csalás elkövetése révén maga vagy más részére törekszik rendszeres anyagi hasznot biztosítani [Btk. 137. § 9. pont, 317. § (2) bek. c) pont, 318. § (2) bek. c) pont].
Kapcsolódó határozatok:
Pesti Központi Kerületi Bíróság B.80182/2005/52., Kúria Bfv.408/2007/5. (BH 2008.7.174, *EH 2007.1678*)
***********
I. A kerületi bíróság a 2006. szeptember 5-én kelt és e napon jogerőre emelkedett ítéletében a terhelt bűnösségét jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében, jelentős kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében, bűnpártolás vétségében és 2 rb., részben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 10 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, a pénzmellékbüntetés átváltoztatásának kulcsát egy-egy nap szabadságvesztés tekintetében 13 700 forintban határozta meg.
Az ítéleti tényállás szerint a vádbeli időben (1999-ben) a terhelt az egyik banknál ügyfélszolgálati munkatárs volt.
- 1999 februárjában e minőségét kihasználva a bank egyik ügyfele, T. I. megbízása nélkül, de annak nevében részvényeket vásárolt, melyeket napokon belül harmadik személy részére értékesített. A tranzakcióról írásbeli dokumentáció a banknál nem készült. A vétel fedezetét - amely 23 000 000 forint volt -, a terhelt a bank számlájáról emelte le. Az eladási ügylet árfolyamnyeresége 2 238 320 forint volt, amelyet a terhelt a banktól egy ismeretlen, nem létező személy okiratainak segítségével - a banki pénztárosok összejátszásával - felvett. A kifizetés lebonyolítása érdekében a terhelt a ténylegesen nem létező Sz. T. ügyfél nevében hamis meghatalmazást nyújtott be a bankhoz.
T. I. - akinek a tőkeszámlája felhasználásával bonyolította le a terhelt az ügyletet - csak 2000. évben értesült a számláján lezajlott és a részvények vásárlásával kapcsolatos forgalomról. A terhelt ugyanis 1999. március 30-án azért, hogy az ügyfél tudomásszerzését megakadályozza, a bank belső rendszerében levelezési lakcímét törölte és helyette "visszatartott levelezés" megjegyzést írt.
Az ítéleti megállapítás szerint a terhelt tudomással bírt arról, hogy a részvények megvásárlásához T. I. számláján nincs fedezet és nevezett a bankkal sem kötött olyan szerződést, amely az ilyen tranzakció lebonyolítását lehetővé tette volna.
- A vádbeli időben a terhelt baráti és üzleti kapcsolatban állt az eljárás idején már ismeretlen helyen tartózkodó P. V.-al, aki brókerként működött. Az ő ügyfele volt M. A. sértett, akinek több millió forintját befektetések létrehozásával kezelte. 1999 elejétől a sértett sürgette P. V.-t, hogy pénzével számoljon el, illetve adjon arról dokumentációt részére. P. halogatta a kérés teljesítését, majd úgy döntött, hogy M. A. kérését a terhelt segítségével beszerzendő hamis banki bizonylat felmutatásával teljesíti. P. kérésére a terhelt a sértett banknál vezetett tőkeszámlájára nagyobb összegű fiktív befizetéseket vezetett fel, melyeket perceken belül stornózott is. Így a tőkeszámlán 1999. február 12-én (percekre) megjelent 6 500 000 forint, március 22-én pedig ugyanígy 11 500 000 forint. A terhelt által lebonyolított műveletek közben (tehát a stornózás előtt) a terhelt a tőkeszámláról banki kivonatokat állított ki, melyekkel P. V. M. A. sértettnek igazolta, hogy pénze a tőkeszámlára került. Ilyen pénzforgalom valójában a bankban nem volt, s a biztonsági kamerák felvételei alapján - a hamis dokumentáció készítésének időpontjait figyelembe véve - megállapítható volt, hogy sem az ügyfél, sem megbízottja a bankot ekkor nem kereste fel. Az ítéleti tényállás szerint P. V. végül is 21 084 000 forinttal az eljárás befejezéséig sem számolt el a sértettnek. A pénz tényleges sorsa ismeretlen, a bíróság arról az ítéletben sem rögzített ténymegállapítást. A terhelt által adott hamis tőkeszámla-kivonatok 18 000 000 forintról szóltak.
P. V. a terhelt segítségével 1999-ben három banki ügyfél nevében hamis meghatalmazásokat készített, amelyek szerint nevezettek őt meghatalmazták azzal, hogy befektetéseik felett rendelkezzék. A meghatalmazásokon a meghatalmazó és a tanúk rovatban is ugyanazok a személyek (változó összetételben) hamis aláírásokkal szerepeltek. A terhelt a hamis okiratok elkészítése után közreműködött abban, hogy P. V. az ügyfelek számlájára kerülő pénzeket felvegyen.
1999 januárjában F. A.-nak még nem volt tőkeszámlája, s amikor két ízben, összesen 822 291 forintot a bankhoz utalt, a terhelt úgy rendelkezett, hogy ezt P. V. számlájára írják jóvá. Ekkor került sor a F. A. nevében hamisított meghatalmazás csatolására.
Ezt követően F. A. 10 000 000 forintot utalt a bankhoz. Ezt arra a számlára vezették fel, melyhez ekkor már - a terhelt közreműködésével - P. V.-nak hamis meghatalmazása volt. Ezt felhasználva nevezett 1999 májusában öt alkalommal, összesen 9 960 000 forintot a számláról kivett.
Ugyanilyen módon került sor P. M. sértett pénzének a megszerzésére. A közösen készített és felhasznált hamis meghatalmazással P. V. a terhelt segítségével 5 097 709 forintot saját számlájára átutalt.
Ugyanígy került sor V. S. ügyfél számlaösszegének 4 600 000 forintos értékkel történő csökkentésére. Ezt a terhelt közreműködésével a hamis meghatalmazás felhasználásával 1999. január 24-én utalták át P. V. számlájára.
Az ítélet összegzi az ügyfelektől ily módon hamis okiratokkal megszerzett összegeket, nyolc esetben összesen 20 480 000 forint jogtalan átutalásra került sor.
II. Az elsőfokú jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben sérelmezte a bank káraként megjelölt 23 000 000 forintos elkövetési értéket, az összegre vonatkozó ténymegállapítást megalapozatlannak és tévesnek minősítette. E körben a vádirat megállapításaira utalva a kárösszeg helyesbítésének szükségességét indokolta.
A védő sérelmezte a T. I. sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettének anyagi jogi minősítését is. Vélekedése szerint a tényállásból kitűnően e cselekmény üzletszerűen elkövetettnek nem tekinthető.
Kifogásolta, hogy az ítéleti tényállás alapján nem állapítható meg, hogy a terhelt milyen magatartással valósította meg a terhére rótt bűnpártolás vétségét. Álláspontja szerint a tényállás alapján nem állapítható meg, hogy a magánokirat-hamisítások rendbelisége mely tényekkel áll összefüggésben.
Törvénysértőnek tekinti a felülvizsgálati indítvány a kiszabott pénzmellékbüntetést is, mert az sem az elkövetési érték nagyságát, sem a terheltnek fel nem róható időmúlást, mint enyhítő körülményt nem tükrözi.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítvány minden érvére reagálva fejtette ki jogi álláspontját. Az indítványt részben a törvényben kizártnak tartva rámutatott arra, hogy a jogerős ítélet tényállása, illetve annak egyes megállapításai a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatók, így a bank 23 000 000 forintos kárának megállapításával kapcsolatos tények vitássá nem tehetők. Kizárt a felülvizsgálati indítvány eredményessége a pénzmellékbüntetés sérelmezése kapcsán is, miután a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntetés mértéke önmagában felül nem vizsgálható.
A cselekmények minősítésével kapcsolatos védői indítványok egy részét a Legfőbb Ügyészség alaposnak találta. Rámutatott arra, hogy a bűnpártolás elkövetési magatartása az ítéletből nem derül ki, a P. V. által M. A. sérelmére elkövetett cselekmény - a rábízott összeggel történő elszámolás elmaradása ugyanis - sikkasztás bűntetteként nem értékelhető, ezért - alapcselekmény hiányában - a terhelt ehhez kapcsolódó magatartása sem tekinthető bűnpártolásnak. Ugyanakkor megállapítható, hogy a terhelt a M. A. által P. V.-ra bízott összeg elszámolása során a közreműködésével elkészített hamis okiratokat felhasználta, így ez a magatartása bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének megállapítására alkalmas. Kitér a legfőbb ügyészi indítvány a magánokirat-hamisítások rendbeliségének és folytatólagosságának kérdésére is, megállapításait összegezve rögzíti, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt terhére nem 2 rb., hanem 3 rb. - részben folytatólagosan elkövetett - magánokirat-hamisítás vétsége állapítható meg.
A minősítési tévedéseket számba véve a Legfőbb Ügyészség indítványában hangsúlyozta, hogy a korrigált minősítések - az azonos büntetési tételkeretekre figyelemmel - nem eredményezik a büntetések megváltoztatását, így az ítélet hatályban tartását indítványozta.
III. A Legfelsőbb Bíróság a védelem felülvizsgálati érveit érintően a Legfőbb Ügyészség jogi értékelésével értett egyet.
Az ítéleti ténymegállapítás szerint Á. J. terhelt a T. I. nevében lebonyolított tőzsdei tranzakcióhoz munkaadója számlájáról emelt le 23 000 000 forintot, s azzal sajátjaként rendelkezett. Ez az összeg később a bank számlájára visszakerült, a terhelt a jogellenesen lebonyolított részvényvásárlás és eladás hasznát szerezte meg. A Btk. 317. § (1) bekezdése szerint sikkasztás bűntettét követi el az is, aki a rábízott idegen dologgal "sajátjaként rendelkezik". Ilyen elkövetési mód mellett nem a Btk. 137. § 5. pontjában megjelölt kár (a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés) a törvényi tényállás eleme, következésképp a bűncselekmény megvalósításához a vagyon csökkenésének bekövetkezése nem szükséges. Az idegen (rábízott) vagyonnal való jogellenes, sajátjaként történő rendelkezés elsődlegesen a tulajdoni jogok részjogosítványát, a rendelkezési jogot sérti. Á. J. terhelt cselekményével a bank cégének vagyonával - 23 000 000 forint erejéig - jogellenesen sajátjaként rendelkezett.
Az ítélet e ténymegállapítása, s az ebből levont jogkövetkeztetés helytálló, egyebekben pedig a vád tárgyává tett tények keretén belül maradt. A vád elbírálása körében nincs eljárásjogi jelentősége annak, hogy a vádirat egyébként teljes körű tényleírásában a vádhatóság kit tekint károsultnak, és mely összeget kárnak. Ezek ugyanis jogi fogalmak, s a vád elbírálása során a bíróságot nem kötik.
A védő felülvizsgálati indítványa és a legfőbb ügyészi érvek egyaránt vitatták a terhelt terhére megállapított, bűnsegédként elkövetett bűnpártolás bűntettének megállapíthatóságát.
Az ítéleti tényállás II. 1. pontja szerint P. V. a M. A. sértett által rábízott pénzzel nem számolt el. Ez a magatartás önmagában nem bűncselekmény, a sikkasztás bűntettének megállapításához ugyanis ennél több, a rábízás formájában megszerzett összeg eltulajdonítása vagy azzal sajátként történő rendelkezés szükséges. Ilyen magatartás tényeit azonban az ítélet nem tartalmazza. Ebből adódóan a terhelt, aki az egyébként indokolt elszámolás elmulasztásának leplezéséhez segítséget nyújtott, önmagában e magatartásával bűncselekményt nem valósított meg. Más kérdés természetesen, hogy P. V. mulasztásának leplezése érdekében a terhelt hamis banki elszámolásokat, hamis bankszámlakivonatokat készített. E magatartása a Btk. 276. §-ba ütköző 3 rb., részben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségeként minősül.
A Legfelsőbb Bíróság az ítélet II. 1. pontjában foglalt tényállás jogi megítélésének e változásával összefüggésben a bűnösség körének módosítását (a terhelt bűnpártolás bűntettének vádja alól történő felmentését) - eljárásjogi megfontolások alapján - nem látta indokoltnak. A terhelt e pontban leírt cselekményének anyagi jogi minősítése változott csupán: a terhére rótt bűnsegédként elkövetett bűnpártolás bűntette helyett ugyanazon tények alapján más bűncselekmény, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége állapítható meg. E korrekció a vád azonos ténybeli állításainak eltérő jogi értékelése.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a terheltnek felrótt többszörösen minősülő sikkasztás és csalás bűntettének anyagi jogi minősítését támadó érveit. A Btk. 137. § 9. pontja értelmében üzletszerűen követi el a bűncselekményt az, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az üzletszerűség elkövetéséhez nem szükséges tehát, hogy a terhelt haszonszerzésre törekvő magatartása, cselekményei ugyanolyan bűncselekmény megvalósítása során realizálódjanak. Aki rendszeres haszonszerzésre törekedve különböző (ám hasonló) bűncselekményeket hajt végre, cselekményeit - a már idézett törvényi szabályozás szerint - üzletszerűen követi el, s e körbe tartozik a különböző büntetőjogi tilalomba ütköző, különféle cselekmények sorában akár egyetlen esetben megvalósított bűncselekmény elkövetése is. Az üzletszerűség megállapításának nem feltétele továbbá az sem, hogy az elkövető cselekményével megszerzett haszon saját rendelkezési körébe kerüljön. Rendszeres haszonszerzésre törekszik az is, aki cselekményeit más személy hasznára, vagyoni gyarapodása érdekében követi el. A terheltnek felrótt vagyon elleni bűncselekmények jellegét tekintve nem kétséges, hogy azok nevezett rendszeres haszonszerzését tükrözik: munkakörét felhasználva akár sikkasztás, akár csalás elkövetése révén próbált magának vagy P. V.-nak jogellenes anyagi hasznot biztosítani. Cselekményeinek üzletszerűen elkövetett jellege, ebből adódóan e minősítése tehát törvényes.
A felülvizsgálati indítvány a terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetés mértékét a különböző enyhítő körülményekre hivatkozva sérelmezte. Érvelése szerint ezekre figyelemmel jogsértő e mellékbüntetésnek a törvényi maximumban meghatározott mértéke.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálati okként csak az olyan törvénysértően kiszabott büntetés értékelhető, amelyet az elbírált bűncselekmény(ek) jogsértő minősítése vagy a büntető jogszabály más megsértése eredményezett. Önmagában tehát a büntetés mértékének sérelmes volta felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.
A Btk. 64. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében pénzmellékbüntetést kell kiszabni azzal a szabadságvesztésre ítélttel szemben, aki bűncselekményét haszonszerzés céljából követte el. A Btk. 64. § (2) bekezdése értelmében a pénzmellékbüntetés legmagasabb összege 10 millió forint. E törvényi előírásokat tekintetbe véve tehát a terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetés törvényes.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a kerületi bíróság 2006. szeptember 5. napján jogerős elsőfokú ítéletét a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.