A Szegedi Ítélőtábla Pf.20446/2014/3. számú határozata kegyeleti jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 75. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1983. évi 3. törvényerejű rendelet (Jtvr.) 16. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.446/2014/3. szám

A Szegedi Ítélőtábla a Mayer és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Grabovszky Norbert ügyvéd) által képviselt felperes felperesnek - a (jogi főelőadó neve) jogi főelőadó által képviselt alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen kegyeleti jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2014. április 3. napján kelt 8.P.21.931/2013/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 8000 (nyolcezer) Ft másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 331 000 (háromszázharmincegyezer) Ft másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A felperes lánya, (leány neve) eltűnését 2012. február 7-én házastársa, (leány házastársa) bejelentette a rendőrségen. A bejelenés alapján a (település 1. neve) Rendőrkapitányság elrendelte az eltűnt személy körözését a (leány házastársa) által adott személyleírás és az eltűnéskor viselt ruházat alapján. A (település 3. neve)i vízirendészet ügyelete 2012. április 26-án értesítette a (település 2. neve)i Rendőrkapitányságot arról, hogy a Duna-parton ismeretlen női holttestet találtak. A (település 2. neve)i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Nyomozó Alosztálya még aznap intézkedett a hatósági boncolás elrendeléséről, annak végrehajtására az Igazságügyi Szakértő és Kutató Intézet Kecskeméti Intézetét jelölte ki, és rögzítette a holttest azonosítását célzó adatokat a körözési információs rendszerben. , Másnap, 2012. április 27-én, a boncolás foganatosítása után kiadta az elhunyt eltemetéséhez szükséges engedélyt, és egyidejűleg rövid összefoglalót közölt az elmúlt 24 óra eseményeiről a tömegkommunikáció számára, amely alapján a (lap címe) című lap április 28-i számában rövid cikk jelent meg arról, hogy (település 3. neve) közelében a Duna partján a víz egy női holttestet sodort ki. Az újságcikkről értesült a felperes és a fia, akik a (település 2. neve)i Rendőrkapitányságon telefonon bejelentették, hogy elképzelhető, miszerint a holttest a februárban eltűnt hozzátartozójuk. A felperes és (leány házastársa) többszöri azonosítási kísérlet után, 2012. május 24-én felismerték a bemutatott fényképek, illetve a ruházat alapján az eltűnt hozzátartozójukat. Időközben (település 4. neve) Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője a (település 2. neve)i Rendőrkapitányság megkeresése alapján intézkedett az ismeretlen holttest anyakönyveztetéséről és annak közköltségen történő eltemettetéséről, amelyre 2012. április 27. napján került sor a solti köztemetőben.

- 2 -

A felperes keresetében kegyeleti joga megsértésének megállapítását kérte, és az alperes kötelezését 137 000 Ft vagyoni és 4 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A személyiségi jogsértést abban látta megvalósulni, hogy az alperes anélkül adta ki elhunyt lányára vonatkozóan a temetési engedélyt, hogy minden szükséges és lehetséges intézkedést megtett volna a holttest azonosítása érdekében. Enne következtében nem volt módja arra, hogy lánya részére megfelelő temetést biztosítson, nem vehetett tőle végső búcsút, és azzal a tudattal kell élnie, hogy lányát ismeretlenül temették el. Vagyoni kárként a holttest exhumálásának és szállításának költségét jelölte meg azzal, hogy lányát (település 1. neve)en kívánná eltemettetni, míg az alperes magatartásával összefüggésben általa elszenvedett sérelmek kompenzálására megítélése szerint a keresetében megjelölt összegű nem vagyoni kártérítés lehet alkalmas.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint eljárása során jogszabályt nem sértett, a felperes kegyeleti joga sem sérült. A hatósági boncolásról az előírásoknak megfelelően rendelkezett, a halál okának megállapítását követően a jegyzőt értesítve intézkedett a temetési engedély kiadásáról. A holttest azonosítása érdekében minden olyan intézkedést megtett, amelyet számára az ORFK irányadó utasítása előír, így a temetési engedély kiadásával sem valósított meg jogellenes magatartást.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a feljegyzett 259 150 Ft eljárási illetéket az állam viseli. Határozatának indokolásában kifejtette, az alperes eljárását az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről szóló 23/1994. (X.26.) BM rendelet, valamint az 1/2006. (I.11.) ORFK utasítás szabályozza, amelyeknek az alperes maradéktalanul eleget tett, a terhére jogsértő intézkedés avagy mulasztás nem róható. Az alperes haladéktalanul intézkedett a hatósági boncolás elrendeléséről, a halál okának felderítéséről, az azonosítást célzó körözésről, beszerezte a körözési információs rendszer adatait, azt összevetette a holttestről származó adatokkal, s miután az azonosítás nem járt eredménnyel, haladéktalanul intézkednie kellett a holttest eltemettetéséről, amelyet egyebekben közegészségügyi szempontok is indokoltak (ORFK utasítás 114.g. pont). Kiemelte, a temetési engedély kiadásának időpontjában, azaz április 27-én nem lehetett megalapozottan bízni abban, hogy a személyazonosítás rövid időn belül megtörténhet, miután (felperes leánya neve) eltűnésekor bejelentett és nyilvántartásba vett személyleírása jelentős mértékben eltért az ismeretlen holttest azonosítása érdekében körözött adatoktól. Minderre figyelemmel a temetés elhalasztásának nem volt jogszabályi alapja, mert nem volt olyan körülmény, amely alapján valószínűsíteni lehetett volna a holttest rövid időn belüli azonosításának lehetőségét.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes elsődlegesen az ítélet keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan a támadott ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Az elsődleges fellebbezésének helyt

Pf.II.20.446/2014/3. szám - 3 -

adó döntés meghozatala esetén a jogalap kérdésében közbenső ítélet meghozatalát kérte. Fenntartotta álláspontját, miszerint az alperes helytelenül járt el a temetési engedély kiadásakor, ugyanis nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a holttest azonosítására sor kerülhessen. A megtalált holttest életkora, ápoltsága, terhességi csíkjai alapján az alperesnek arra kellett volna következtetnie, hogy az elhunytat valaki keresi, ennek ellenére még egy napot sem hagyott arra, hogy a holttest azonosítása megtörténhessen, a temetési engedélyt már a boncolás napján kiadta. Nem vitatta, hogy az alperes a holttest azonosítása érdekében teljesítette az ORFK utasításában foglaltakat, annak eredményét azonban nem várta meg. Kiemelte, közegészségügyi szempontok sem indokolhatták a temetésről való gyors intézkedést, hivatkozása szerint köztudomású, hogy ma már a holttestek temetésére rendszerint jóval a halál beálltát követően kerül sor.