BH+ 2013.6.238 A biztosítót terheli a szolgáltatási kötelezettségét kiváltó tények és körülmények bizonyítása, így különösen a mentesülési ok fennállása, vagy teljesítés egyéb akadálya [Ptk. 544. § (1)-(2) bek., Pp. 3. § (3) bek., 164. § (2) bek.].

A felperes keresetében a 2011. január 14. napján délután 16 óra 25 perckor bekövetkezett közlekedési balesettel összefüggésben, a gépkocsijában keletkezett vagyoni kárát érvényesítette a Casco vagyonbiztosítási szerződése alapján. A baleset S. belterületén következett be, amikor a gépkocsi a nedves, jeges úton megcsúszott és egy útkereszteződésében elhelyezett beton villanyoszlopnak ütközött. A gépkocsit vezető felperes és utasa a balesetben nem sérült meg, a gépkocsiban 2 893 279 forint értékű kár keletkezett. A baleset után kiérkező rendőrök 17 óra 25 perckor alkoholszondát alkalmaztak a felperessel szemben, mely 0,92 mg/l értéket mutatott. A rendőrségi meghallgatás során a felperes tagadta, hogy a vezetés megkezdése előtt szeszes italt fogyasztott volna, állította, hogy arra csak a baleset bekövetkezése után került sor. Elmondása szerint a baleset után a gépkocsijában 2 literes műanyag palackban tárolt vörösborból ivott és ilyen előzmények után került sor a baleset utáni vér- és vizeletvételi vizsgálatra. Állította, hogy a baleset előtt alkoholt nem fogyasztott.

A rendőrség az ittas járművezetés vétsége miatt folytatott nyomozást 2011. február 9-én megszüntette, mert a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény. A határozat indokolása szerint a felperes vallomása, miszerint csak a balesetet követően fogyasztott szeszes italt, az orvosszakértő véleménye szerint nem cáfolható, így a gyanúsított cselekménykori alkoholos befolyásoltsága nem bizonyítható. A felperes 2011. február 18. napján jelentette be kárát az alperesnél.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta, azzal védekezett, hogy azért mentesül a kárfizetés alól, mert a felperesnek az az állítása, hogy csak a káreseményt követően fogyasztott alkoholt, azt eredményezte, hogy lehetetlenné vált annak megállapítása, miszerint a baleset időpontjában alkoholos befolyásoltság alatt állt, vagy sem. Ellentmondónak találta a felperes alkoholfogyasztására vonatkozó nyilatkozatokat. Mentesülési okként hivatkozott arra is, hogy a felperes a baleset után csak későbbi időben jelentette be a káreseményt, amely szintén a felperesi kötelezettség megsértését jelentette. Vitatta a kár összegét is, mert a gépjármű kárkori forgalmi értékét figyelembe véve a gépjármű nagy valószínűséggel totálkáros volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 2 603 951 forint kára és 260 000 forint perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a rendőrségi eljárásban beszerzett orvosszakértői véleményre is figyelemmel, nem lehet megállapítani, hogy a felperes a baleset előtt szeszes italt fogyasztott volna, ezért az alperes kártérítési felelőssége megállapítható. A kárrendezési eljárás során a felperes a tőle elvárható gondossággal járt el, mert a rendőrségi eljárásról értesítette az alperest, a gépkocsi javítását végző szerviz pedig értesítette a javítás esetleges költségeiről, ez ellen kifogást nem tett. A gépkocsi javításáról a szerviz árkalkulációt bocsátott ki, a javítás megkezdéséről az alperest értesítette.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak jogi álláspontjával egyetértett.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. A nyomozás megszüntetésekor a hatóság arra hivatkozott a határozat indokolásában, hogy nem lehet megállapítani, hogy a felperes a balesetet követően fogyasztott alkoholt, így a kirendelt orvosszakértő sem tudta megállapítani az alkoholfogyasztás időpontját. A felperes a baleset után tanúsított magatartásával nemcsak a biztosítási jogviszony tekintetében akadályozta meg annak kiderítését, hogy a baleset során alkoholos befolyásoltság alatt állt-e, hanem az esetleges büntetőjogi felelősségre vonást is elkerülte. Tévesen állapítja meg a jogerős ítélet, hogy az alperesnek kell a felperes alkoholos befolyásoltságát bizonyítani, amelynek bizonyítását épp a felperes tette lehetetlenné. A felperesnek kellett bizonyítania, hogy nem fogyasztott szeszes italt a baleset idején. Sem a tanúk vallomása, sem a büntetőeljárás iratai nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy a felperes józan állapotban vezette a gépkocsit a baleset időpontjában. Az alperes hivatkozott a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettség megsértésére is, mert az alperes fellebbezésében írt álláspontra nem tért ki, így az alperesnek a bizonyítási teherrel kapcsolatos hivatkozására sem. A kártérítés összegszerűségét is vitatta az alperes, e körben sem tett eleget a felperes a bizonyítási kötelezettségének.

Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a fizetési kötelezettség téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (2) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Mind az első-, mind a másodfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el a biztosítási esemény, illetve az alperes mentesülését eredményező körülmények bizonyítási terhével kapcsolatban.

A perben nem vitás tényállás szerint a felperes tulajdonát képező gépjárműre a felek között a Ptk. 536. § (1) bekezdése és Ptk. 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Megállapodásuk részét képezte a biztosítási különös feltételek (JCKF 9), melynek 1.1. pontja értelmében az alperes kockázatviselése a töréskárra (baleseti jellegű) is kiterjedt.

A felek között a biztosítási esemény bekövetkeztének a körülménye, az alperes mentesülése, továbbá az ezekkel kapcsolatos bizonyítási teher vonatkozásában volt jogvita.

A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 3. § (3) bekezdése kimondja, hogy ennek esetleges sikertelenségét a perben a bizonyítás terhét viselő fél hátrányára kell figyelembe venni.

A törvény idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a biztosítási szerződés teljesítését igénylő félnek kell bizonyítani, hogy a biztosító szolgáltatásának a szerződésben előírt feltételei fennállnak. Ennek legfontosabb eleme a biztosítási esemény bekövetkezte. Az adott esetben nem volt vitás tény, hogy a baleseti jellegű töréskár bekövetkezett.

Ezzel szemben a biztosítót terheli a szolgáltatási kötelezettségét kizáró tények és körülmények bizonyítása, így, különösen a mentesülési ok fennállása, vagy teljesítés egyéb akadálya.

A Ptk. 544. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt a biztosítónak be kell jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának az ellenőrzését. A (2) bekezdés értelmében a biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben a biztosított az előző bekezdésben előírt kötelezettségeket nem teljesíti és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak.