3309/2012. (XI. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.IX.30.001/2012/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybíróságnál.

[2] 1. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiak ban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria felülvizsgálati eljárásában hozott Gfv.IX.30.001/2012/12. számú ítéletével, valamint az annak alapjául szolgáló alsóbb fokú bíróságok ítéleteivel szemben azért nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontjuk szerint a bíróság döntései sértik Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét, illetve az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot. Az indítványozói álláspont szerint a bírósági ítéletek azért sértik a nevesített alaptörvénybeli szabályokat, mert az ítéletek indokolásai egymástól ésszerűtlen mértékben eltérnek, illetőleg a bíróság által a polgári jog szabályainak téves értelmezésével megállapított kárösszeg nem fedezi a per tárgyát képező teljes vagyonvesztést. Ezen kívül az indítványozók hivatkoznak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jog sérelmére is, mert álláspontjuk szerint az ítélkező bíróságok a perben rendelkezésre álló bizonyítékaikat helytelenül értékelték, illetve a bíróság megsértette az ügy ésszerű határidőn belül történő elintézéséhez fűződő jogukat is.

[3] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai, valamint az Abtv. 26-27. §§-ban, és az Abtv. 29-31. §§-ban foglalt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.

[4] 3.1. Az Abtv. 27. § a) pontja, és ezzel összhangban az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasz kezdeményezésére olyan bírói döntéssel szemben van lehetőség, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az indítványozók a Kúria és az alsóbb fokú bíróságok döntéseit azonban részben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvére hivatkozással kifogásolták. Az indítványozók a jogbiztonság sérelmére az egységes bírói jogalkalmazás sérelmével összefüggésben hivatkoztak, amely nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, és így konkrét alapjogsérelmet sem alapozhat meg. Ebből következően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában írt, formai természetű befogadhatósági feltételnek.

[5] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jog sérelmére az indítványozók azért hivatkoztak, mert álláspontjuk szerint a Kúria eljárásában lényeges szabálysértések történtek, így a per indokolatlanul hosszú ideig tartott, és a bíróság tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való jog esetleges sérelme azonban nem befolyásolja a bírói döntés érdemét. E jog sérelmének kiküszöbölésére elsődlegesen a polgári eljárásjogban ismert, az eljárás elhúzódása miatt igénybe vehető kifogás jogintézménye szolgálhat sikerrel [3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [8]]. Az indítványozók azonban ez eljárásjogi szabályokban biztosított jogorvoslati lehetőségüket nem merítették ki, így alkotmányjogi panaszuk e körben megalapozatlan. Az indítványozók álláspontja szerint a bizonyítékok helytelen értékelése úgyszintén az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelméhez vezetett. Az alkotmányjogi panasz e körben a bizonyítékok újbóli értékelésére irányul. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló, pontosan körülírt alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére rendelkezik jogkörrel. A bírósági eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása, az annak alapjául szolgáló bizonyítékok értékelése és mérlegelése elsődlegesen a rendes bíróság feladata. Ezt az álláspontot támogatják a bíróság tényállás megállapítási feladataira, és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó polgári eljárásjogi szabályok is. Az indítványozók az eljárás tisztességével összefüggésben nem állítottak olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Ezen kívül az indítványozói álláspont szerint a támadott bírói döntés azért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő jogot, mert a bíróság a polgári jog szabályainak téves értelmezésével állapította meg a kár végső összegét, amely nem fedezi a per tárgyát képező teljes vagyonvesztést. Az alkotmányjogi panasz ebben a részében a kifogásolt peres eljárásban alkalmazandó polgári jogi kártérítési szabály értelmezésére irányul. Az alkotmányos tulajdonvédelem azonban nem azonos a polgári jogi tulajdon védelmével, mert a meg nem szerzett tulajdonra a tulajdonjog alkotmányos védelme nem terjed ki. [1146/D/2001. AB határozat, ABH 2009, 1544.] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a még meg nem szerzett tulajdon képezi a vita tárgyát, amelynek során az alkalmazandó polgári jogi kártérítési szabályok meghatározása és értelmezése elsődlegesen a rendes bíróságok feladata. Az indítványozók e körben sem állítottak olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Ebből következően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem fel el meg az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi természetű befogadhatósági feltételnek.

[6] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz be-fogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben az Abtv. 27. § a) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott be-fogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. § a) pontjában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, míg az Abtv. 29. §-ában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. november 5.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3198/2012.