BH+ 2013.1.34 Az identitását megőrző gazdasági egység sorozatos megállapodáson alapuló átadása és átvétele esetén a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás megállapítása [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 85/A. § (1) bekezdés b) pont, 2001/23/EK irányelv].

A felperes a keresetében 1997. július 1. napjától kezdődően jogutódlásra tekintettel folyamatos jogviszonya fennállásának megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a munkáját azonos feltételek között, azonos munkakörben, ugyanazon munkáltatói jogkörgyakorló és utasítási joggal rendelkező személyek mellett ugyanazon a helyen végezte. Hivatkozott arra, hogy az ismételt "kiléptetésekkel és beléptetésekkel" az alperes rendeltetésellenes joggyakorlást valósított meg. Vitatta az átszervezés tényét és kérte a felmondás jogellenességének megállapítását, minthogy a helyére más munkavállalót vettek fel.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1997. július 1. napjától jogfolytonos. Az alperes 2008. május 29-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely 2009. május 31. napján szűnt meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér, felmondási időre járó bér és végkielégítés címén meghatározott összeget, valamint 4 havi átlagkeresetét.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1997. július 1-jén létesített munkaviszonyt a S. T. Kft-nél kézbesítő munkakörre. Ezen cégtől való kiléptetését követően a felperessel munkaszerződést kötött 1998. január 1. napjával a R. Kft.-vel szintén kézbesítő munkakörre. Két év elteltével a kiléptetést követően a 2000. R. Rt.-vel kötött munkaszerződést, ahol ismét kézbesítői feladatokat végzett. Ezt követően a M. I. O. Kft. 2005. február 1. napjával munkaszerződést kötött a felperessel kézbesítő munkakörre. A munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg 2007. december 31-ével, ezt követően 2008. január 2. napján létesített munkaviszonyt az alperessel kézbesítő munkakörre. A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes felett K. P. volt, az utasítási jogot G.-né B. A. gyakorolta.

Az alperes 2008. május 29-én kelt rendes felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással. Részére 1 havi jutalmat, valamint 1 havi felmondási időre járó átlagkeresetet fizetett.

A munkaügyi bíróság szerint a bizonyítékok mérlegelése és egybevetése alapján az volt megállapítható, hogy a felperes jogfolytonos munkaviszonyban állt 1997. július 1. napjától. Munkaköre ugyanaz volt, a munkavégzési helye annyiban változott, hogy az M. Bank - amely részére a tevékenységet folyamatosan ellátta - a B., K. L. utcai épületbe költözött. A munkáltatói jogkör gyakorlója K. P. volt, azonban az utasítási jogot G.-né B. A. gyakorolta egészen a K. V. Kft.-ben történő alkalmazásig. A felperes munkatársai is alátámasztották azon munkáltatói eljárást, miszerint kiléptették őket, majd az új munkaszerződést alá kellett írniuk.

Az ügyvezető 2008. március 20-án kelt levelében arról értesítette G.-né B. A.-t, hogy a társaság kézbesítői ágazatának feladatai a jövőben megnövekednek, ezért annak átszervezése válik szükségessé. Kérte, hogy vizsgálják meg a jelenlegi kézbesítői állományból ki alkalmas, illetve ki nem a többletfeladatok ellátására. G.-né B. A. négy munkavállalót jelölt meg, akiket a többletfeladatok ellátására nem ítélt alkalmasnak. Ebben a felsorolásban a felperes neve is szerepelt. 2008. május 5-én az ügyvezető elrendelte, hogy a négy munkavállaló munkaviszonyát közös megegyezéssel, vagy munkáltatói rendes felmondással meg kell szüntetni.

Az alperes akként nyilatkozott, hogy a kézbesítői állomány átszervezése előtt 13 fő, és átszervezése után is 13 fő volt, az átszervezés nem járt létszámcsökkenéssel, a megnövekedett feladatmennyiség ellátására alkalmas munkavállalókból állt össze a kézbesítői állomány.

Bár mindkét felettes utalt arra, hogy a felperes munkavégzése nem volt megfelelő, munkatársai nem szívesen dolgoztak vele, a bíróság ezt figyelmen kívül hagyta, ugyanis a felperes munkavégzésével összefüggésben nem történt semminemű kifogás a rendes felmondásban, abban kizárólag az átszervezésre hivatkozott az alperes, így az a perben már nem volt vizsgálható.

Az elsőfokú bíróság az Mt. 100. §-ában foglaltak alapján kötelezte az alperest a felperesi járandóságok megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete ugyan nem tért ki arra, hogy az Mt. 85/A. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján állapította meg a munkajogi jogutódlást, az általa kifejtettekből azonban egyértelmű, hogy a döntése az említett jogszabály (1) bekezdés b) pontján alapul.

A bizonyítási eljárás során felmerült minden adat arra utal, hogy az alperes és a korábbi gazdasági társaságok is átvették a munkáltatók által elvégzett tevékenységet a munkavégzési hellyel és a munkavállalókkal együtt, a tevékenységet folyamatosan tovább végezték az M. Bank részére, megőrizve a gazdasági egység identitását. A jogutódlás kérdését illetően nincs jelentősége annak, hogy az azonos tevékenységet harmadik fél javára végezte az átadó és az átvevő, és ilyen módon a megállapodás is a harmadik személlyel jött létre. Az a körülmény, hogy az alperes az M. Bankkal kötött szerződést a bíróság rendelkezésére bocsátani nem volt hajlandó, és a bank általi megküldéshez sem járult hozzá, a perben - egybevetve az egyéb bizonyítékokkal - az alperes terhére értékelendő.

A másodfokú bíróság egyetértett azzal az elsőfokú bíróság által tett megállapítással, hogy az alperesnél a szervezeti átalakítás nem volt igazolt, és az alperes a felperes alkalmatlanságára hivatkozott. Utóbbi a felmondás tárgyát nem képezte, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a perben a felmondásban nem szerepeltetett indok nem vizsgálható.

Az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte.

A felülvizsgálati érvelés vitatta, hogy az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti megállapodás létrejött volna az ítéleti tényállásban megjelölt gazdasági társaságok között. Iratellenes a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a bizonyítási eljárás során felmerült minden adat erre utal.

A Pp. 164. § (1) bekezdésében írt bizonyítási szabály megsértését panaszolta üzleti titokra hivatkozva.

A M. Kft. és a felperes a jogviszonyt közös megegyezéssel szüntette meg, amelyet határidőn belül a felperes nem támadott meg, így maga is elismerte annak jogszerűségét. A felperes csak a jelen perben hivatkozott először arra, hogy a közös megegyezés állítólagosan jogellenes volt.

A rendes felmondást tartalmazó iratból egyértelműen megállapítható, hogy a rendes felmondás indoka a munkaterület átszervezése volt, a többletfeladatok ellátására a felperesi munkavállaló alkalmatlan volt, ezért került sor a rendes felmondásra.