BH 1991.4.145 A szoftver szerzői mű jogosulatlan felhasználásai kérdései [1969. évi III. tv. (a továbbiakban: Szjt.) 1. § (1) bek., 4. § (1)-(2) bek., 13. § (3) bek., 17. § (3) bek., 53. § (1) bek., 9/1969. (XII. 29.) MM r. 1. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 360 000 Ft-ot, a II. r. felperesnek 40 000 Ft-ot és ezek törvényes kamatait. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az indokolás lényege szerint az alperes az általa értékesített fordító-program kialakításához a felperesek által átdolgozott programot használta fel, az ettől történt eltérés csak minimális. Szakértői vélemény alapján megállapította azt is, hogy a program nagy része azonos az M. cég programjával is. Ennek azonban nem tulajdonított jelentőséget a bíróság arra való hivatkozással, hogy az alperes ezt csak 1980. júniusában ismerte meg, viszont a felperesek programját már két évvel korábban megismerte.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. felperes és az alperes fellebbezett. Az I. r. felperes fellebbezésében kérte a megítélt összeget felemelni és az alperest további 382 500 Ft megfizetésére kötelezni. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.

Az alperes fellebbezése részben alapos, az I. r. felperes fellebbezése alaptalan.

A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 1. §-ának (1) bekezdése védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat. E törvény végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 1. §-ának, a 15/1983. (VII. 12.) MM rendelet 1. §-ával kiegészített (1) bekezdése szerint e körbe tartoznak a számítógépi program-alkotások is. Az Szjt. 4. §-ának az (1) bekezdése értelűmében a szerzői jog azt illeti meg, aki a művet alkotta. Az alkotás új eredeti művet feltételez. A szerzői jogi védelem a törvény rendelkezésén alapuló abszolút hatályú jog, amely független az érdekeltek megállapodásától. A megállapodásnak csak a felhasználás, értékesítés tekintetében van jelentősége.

Ezért abból kellett volna kiindulni, hogy van-e a felpereseknek olyan önálló, új eredeti alkotásuk, amelyet a szerzői jog véd. A per adatai ezt csak kis részben igazolták. Az I. r. felperes az 1986. október 20. napján tartott tárgyaláson személyesen azt adta elő, hogy az általa az alperes részére átdolgozott fordító-programot amerikai programkészítőtől szerezte, aki ezt 1977. májusában publikálta. Ebből az előadásból kétségtelen, hogy az alperes részére alkalmazott (applikált) program nem a felperesek alkotása. Egyébként a felek közötti szerződés tárgya nem fordító-program megalkotása, hanem csupán annak az alperes ME rendszerű gépéhez való alkalmazása volt.

A perben tehát elsősorban azt kell vizsgálni, hogy ennek az alkalmazásnak az eredményét az alperes jogosulatlanul felhasználta-e az általa kifejlesztett számítógéphez kialakított fordító-programok létrehozásához, és ezzel sértette-e a felperesek szerzői jogát.

A jogosultság kérdésében vizsgálni kell, hogy a kérdéses átdolgozás tekinthető-e önálló szerzői jogi alkotásnak, a felhasználás megtörtént-e, továbbá hogy a felek között korábban kötött szerződés feljogosította-e az alperest erre a felhasználásra.

Más szerző művének az átdolgozása az Szjt. 4. §-ának a (2) bekezdése értelmében akkor részesül szerzői jogi védelemben, ha az átdolgozásnak egyéni, eredeti jellege van, és az átdolgozás nem sértheti az átdolgozott mű szerzőjét megillető védelmet.

A per adatai szerint az alperes gépéhez szükséges átdolgozás tekintetében az eredeti jelleg nem állapítható meg. A másodfokú tárgyaláson a felperesek képviselője is előadta, hogy az átdolgozás minimális volt. Az I. r. felperes 1986. február 11-én benyújtott beadványa szerint a fordítóprogramnak az alperes számítógépre való alkalmazása nem igényelt semmiféle önálló alkotó tevékenységet. Ezért az átdolgozás folytán nem jöhetett létre olyan önálló alkotás, amely szerzői jogi védelemre alkalmas. Ezt nem pótolja az alperesnek a felek szerződésében foglalt nyilatkozata, mert az alkotó jelleg ténykérdés, és nem a felek megállapodásának a kérdése.

A felek között kötött szerződés alapján a felperesek az általuk végzett alkalmazás ellenértékét megkapták, és ezzel kapcsolatban a szerződésben bármiféle egyéb címen történő díjazásról lemondtak.