BH 2004.7.273 Nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha a sajtószerv valamely büntető-, polgári-, közigazgatási eljárás befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztat az eljárásban megállapított tényről [Ptk. 79. § (1) bekezdés; Pp. 342. § (2) bekezdés, 343. § (1) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes sajtó-helyreigazítás iránti keresetének részben helyt adott.

Kötelezte a II. r. alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedéséről szóló értesítés kézbesítését követő második napon a K. Megyei napilapban saját költségén helyreigazítást tegyen közzé, mely szerint a lap 2003. június 11-i számában "Ellopják a város vagyonát?" címmel, és "Képviselő a gyanús ügyekről - Ma tart sajtótájékoztatót az Önkormányzat" alcímmel írás jelent meg, melyet a Szerkesztőség a Magyar Távirati Irodától vett át 2003. június 10-én. Ebben idézte Sz. F. önkormányzati képviselő által az MTI-nek adott nyilatkozatát, mely többek között az alábbiakat tartalmazza:"Elgondolkodtatónak tartom azt is, hogy amikor az Önkormányzat pénzügyi revíziós jelentése megállapította, a K. Rt. túlszámlázott 30 millió forintot az Önkormányzat kárára, mégsem indult vizsgálat az ügyben... A miért kérdésre nem kapott választ, indoklást." A K. Megyei napilap Szerkesztősége az MTI-től át­vett cikk valóságtartalmáról a közzétételt megelőzően nem bizonyosodott meg.

A felperes keresetének előbbieket meghaladó részét elutasította. Indokolásában hivatkozott az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésére, a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 2. § és 3. §-ára, a nemzeti hírügynökségről szóló 1996. évi CXXVII. törvény 2. §-ára, a Ptk. 75. § (1) bek. és (2) bekezdésére, a 79. § (1) bekezdésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 14. és 15. számú állásfoglalására.

Megállapította, hogy a II. r. alperesnek az MTI-től átvett írás valóságnak megfelelő tartalmáról meg kellett volna győződnie, azonban az erre vonatkozó bizonyítékokat nem kérte be sem az MTI-től, sem a riportalanytól. Kifejtette, hogy a kifogásolt tényállítás valóságának igazolására szolgáló bizonyítékokkal már a megjelenés előtt rendelkeznie kellett volna a sajtónak, ezért nem osztotta az alperesek álláspontját, miszerint a 2003. március 31-i pénzügyi bizottsági jegyzőkönyv és a 2003. január 6-i vizsgálati jelentés tanúsítja az állítás hitelt­érdemlőségét. Megítélése szerint a dokumentumokban részletezett adatok tartalmuknál fogva sem alkalmasak az állítás tényszerű bizonyítására, mivel olyan vizsgálat lefolytatására nem került sor, melyben az érintett felek részt vettek és a vizsgálat eredményével kölcsönösen megegyező álláspontot fogadtak el.

A fentiekre figyelemmel a felperes keresetét abban a részben tartotta megalapozottnak, hogy a szerkesztőség az MTI-től átvett cikk valóságtartalmáról a közzétételt megelőzően nem bizonyosodott meg, így ebben a körben kötelezte a II. r. alperest helyreigazítás közzétételére.

A felperes keresetének további helyreigazítási közlemény közzétételére irányuló részét elutasította, tekintettel arra, hogy a per keretei között nem volt lehetőség a vizsgálati jelentésben megállapítottak tisztázására.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és jogszabályellenesen a Pp. 123. §-ának rendelkezését alkalmazta. Helyesen idézte az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezéseket, azonban azokkal ellentétes döntést hozott.

Utaltak arra, hogy nincs olyan előírás, amely a közigazgatási eljárásról történő sajtótájékoztatást kizárná vagy korlátozná. Abban az esetben, ha a sajtóközlemény megfelel a feltárt tényeknek, nem lehet a sajtót helyreigazításra kötelezni.

Előadták azt is, hogy sajtó-helyreigazítási perben nincs lehetőség annak vizsgálatára és megállapítására, hogy az érintett elkövette-e a terhére rótt cselekményt.

Az MTI híranyag forrását szolgáló tanúnak a bírósági eljárás eredményeként megállapíthatóan a rendelkezésére állt a 2003. január 6-án kelt revizori bizottsági jelentésen alapuló és a 2003. március 31-én írásba foglalt jegyzőkönyvi összegzés.

Kiemelték, hogy az elsőfokú bíróság által elrendelt helyreigazítás nem felel meg a Ptk. 79. §-ában foglaltaknak, ugyanis abból nem tűnik ki, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, és melyek a valós tények. Mindezek alapján jogszabálysértőnek tartották az alperesek marasztalását mind a helyreigazítási kötelezettség, mind a perköltség vonatkozásában.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az alperesek fellebbezése alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül.

Ebben a körben vizsgálódva megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, helytállóan hívta fel az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, azonban arra alapított döntésével a másodfokú bíróság nem értett egyet az alábbiak miatt.