A Debreceni Ítélőtábla Bf.617/2011/10. számú határozata vesztegetés bűntette (HIVATALOS SZEMÉLY által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 87. §, 89. §, 137. §, 250. §, 350. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 103. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 1999. évi LXIX. törvény (Szabs. tv.) 143. §, 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 86. §] Bírók: Elek Margit, Ficsór Gabriella, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék B.217/2010/21., *Debreceni Ítélőtábla Bf.617/2011/10.* (ÍH 2012.2), Kúria Bfv.224/2012/15. (BH 2013.2.35)

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.617/2011/10. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2011. évi november hó 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és társa ellen indult büntető ügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2011. évi június hó 22. napján kihirdetett 1.B.217/2010/21. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint:

A vádlottak cselekményét vesztegetés bűntettének (Btk. 250. § (1) és (3) bekezdés I. tétel III. fordulat) minősíti, amelyet III.rendű vádlott bűnsegédként követett el.

II.rendű vádlott büntetését 2 (kettő) év 2 (kettő) hónap börtön-büntetésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra,

III.rendű vádlott börtön-büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti.

E vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti, a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A nyilvános ülésen 13.830 (tizenháromezer-nyolcszázharminc) Ft, I.rendű vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

II.rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma: ....

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész I.rendű és II.rendű vádlottak terhére fellebbezést jelentett be a bűncselekmény befejezett alakzatának kötelességszegéssel történő elkövetésének megállapítása és a büntetések súlyosítása érdekében.

I.rendű vádlott és a védője enyhítésért, II.rendű vádlott és a védője, valamint III.rendű vádlott és a védője felmentésért fellebbeztek.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással - a tényállás és a jogi indokolás helyesbítése, I.rendű és II.rendű vádlottak cselekményének befejezettként (hivatali helyzetével visszaélve elkövetéssel) megállapítása, a büntetések súlyosítása végett - tartotta fenn. Azt fejtette ki, hogy az érintett vádlottak ha kifejezetten nem is szegték meg a kötelességüket, azonban a tevékenységüket társadalmi rendeltetésével, közhatalmi funkciójával össze nem egyeztethető módon gyakorolták. Mindhárom vádlott cselekvősége hivatalos személy által, hivatali helyzetével visszaélve elkövetett (befejezett) vesztegetés bűntette, amely II.rendű vádlott esetében vezető beosztású hivatalos személyként, III.rendű vádlott által bűnsegédként megvalósított. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság a jogi minősítés körében a kísérletre csupán a jogi indokolásban utalt III.rendű vádlottnál, a rendelkező részben azonban nem.

Az elsőfokú ítéletnek nyilvános ülésen az átiratban írtaknak megfelelő módon történő megváltoztatását indítványozta.

II.rendű vádlott védője a fellebbezés részletes írásbeli indokolásában (3. sorszám) arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélettel megállapított jogi minősítés, valamint a vádlott bűnösségére levont következtetés téves. Nem nyert tisztázást, hogy a "védelmi pénz" pontosan mit takar, és az sem, hogy az a hivatali működéssel kapcsolatba hozható-e. Ezen túl a csoportvezetői beosztás nem felel meg a vezető beosztású hivatalos személy kritériumának, mint súlyosabb minősítést eredményező körülménynek.

Az elsőfokú eljárásban figyelembe vett és értékelt bizonyítékok alapján csupán az állapítható meg, hogy II.rendű vádlott I.rendű vádlott szabályszegésre utaló magatartásáról nem tett jelentést az elöljáróinak, ezért a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény elkövetése - Btk. 350. § - vetődhet fel.

Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, s annak előírását kérte, hogy a megismételt eljárást a hatáskörrel rendelkező Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa folytassa le.

Eltérő jogi álláspont esetén a vesztegetés bűntettének alapeseti minősítése a helyes és helytálló, amely miatt a vádlottal szemben nem indokolt a tényleges szabadságelvonással járó börtön-büntetés kiszabása az enyhítő körülményekre tekintettel.

A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat változatlanul fenntartotta. A perbeszédben azonban kitért arra is, hogy amennyiben nem állapítható meg II.rendű vádlottnál KMB csoportvezetőként a vezetői beosztás, úgy a bűncselekmény alapeset szerinti minősítésének következménye az enyhébb büntetés, s szükséges a belső aránytalanság kiküszöbölése is. Erre azonban indítványt nem tett.

I.rendű vádlott védője az önkéntes elállás feltételeinek fennálltára hivatkozott továbbra is, valamint arra, hogy a kiszabott büntetés a súlyosabb minősítés mellett is eltúlzott. A bűncselekmény alapesete megállapításának van helye, amellyel felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása áll összhangban.

II.rendű vádlott védője a fellebbezés írásban előterjesztett indokolását előadva, az abban foglaltakat tartotta fenn. Három irányban terjesztett elő kérelmet: elsőként a vádlott felmentésére, másodsorban katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó cselekmény megállapítására. Harmadsorban, bűnösségre vont következtetés esetén enyhébb minősítésre, a bűncselekmény alapesetének megállapítására, s ezért felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabására.

III.rendű vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. A bűnsegédi bűnrészesség körében a vádlott tudattartalma tekintetében arra hivatkozott, hogy nem nyert bizonyítást, mely szerint III.rendű vádlott tudott volna a megállapodásról. Csak postás szerepet töltött be, ebben merült ki a segítségnyújtása, amely nem azonosítható a Btk. 21. §-ának (2) bekezdésében megkövetelt, bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítségnyújtással, amelynek szándékosnak kell lenni. Tévedésben volt, ami a büntethetőségét kizárja. Bűnössége megállapítása esetén a kiszabott eltúlzott büntetés enyhítését indítványozta.

Az ítélőtábla a Be. 348. §-ának (1) bekezdése alapján a Be. 361-362. §-ai szerinti nyilvános ülésen a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le. A lehetséges és szükséges bizonyítékok beszerzése megtörtént, amelyeknek értékeléséről és mérlegeléséről az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének megfelelő módon és mértékben eleget téve adott számot. A tényállás alapjául alapvetően I.rendű vádlott következetesnek tekinthető vallomását fogadta el, amely nem csak a vádlott-társaira, de saját magára nézve is terhelő volt. I.rendű vádlott kitartott azon vallomása mellett, hogy a felvetésével II.rendű vádlott - aki a felettese is volt egyben - egyetértett, s az ő ötlete volt a harmadik személy bevonása. III.rendű vádlottat illetően is terhelően vallott mind a gyanúsítotti kihallgatásakor, mind a szembesítéskor. Az átvétel tárgyát képező pénz elosztásának módja és mértéke tekintetében is konkrét információkkal szolgált. III.rendű vádlott ismeretének és a tudattartalmának jellemzője a tettenérést megelőzően az Oláh Krisztinával történő találkozáskor elhangzott mondat: "ez az ami, annyi, amennyi?".