EH 2004.1188 A méltányossági kérelem folytán lefolytatott eljárás nem teszi ismételten felülvizsgálhatóvá az alapeljárást [2002. évi XLII. tv. 113. § (4) bek. a)-c) pontja; 1997. évi CIII. tv. 81. §, 307. § (5) bek.].
A jövedéki hatóság 2001. július 18-án ellenőrzést tartott a felperesnél. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes - aki mezőgazdasági őstermelő - egy acéltartályban 2000 liter extrakönnyű fűtőolajat tárol továbbá ugyanilyen fűtőolajat találtak a mezőgazdasági vontató és a kombájn üzemanyagtartályában is. E megállapítások alapján a 2001. október 25-én kelt elsőfokú határozattal a hatóság a felperest 300 600 Ft jövedéki adó és 1 503 000 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, valamint rendelkezett a lefoglalt szabványon kívüli gázolaj, a mezőgazdasági vontató, és a kombájn elkobzásának elrendeléséről.
E határozattal szemben benyújtott felperesi fellebbezésben a felperes elismerte a jövedékitörvény-sértés elkövetését, de kérte a bírság mértékének csökkentését és a gépek elkobzásának mellőzését a nehéz anyagi helyzete miatt.
Az elsőfokú közigazgatási hatóság a fellebbezést tartalma szerint méltányossági kérelemként bírálta el, felhívta a vámhivatalt környezettanulmány végzésére. Ezt követően a vámhivatal a 2002. január 30-án kelt határozatával a méltányossági kérelmet elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2002. március 25-én ezt az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárást rendelt el.
Az új eljárás során a vámhivatal 2002. április 17-én kelt határozatával a jövedéki bírság összegét méltányosságból 751 000 Ft-ra mérsékelte.
A felperes ismételt fellebbezésében kérte a jövedéki bírság további mérséklését és az elkobzás mellőzését, ismételten hivatkozva az anyagi körülményeire.
Az elsőfokú közigazgatási szerv ismételt méltányossági kérelemként elbírálva a felperes "fellebbezését" elutasította.
A határozattal szemben benyújtott felperesi fellebbezést az alperes elbírálva 2002. augusztus 21-én kelt határozatával ismételten megsemmisítette az elsőfokú határozatot és új eljárást rendelt el. Az új eljárásban az elsőfokú hatóság a felperes beadványát fellebbezésnek értékelte és azt felterjesztette az alpereshez. Az alperes 2002. október 2-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú 2001. október 25-én kelt határozat jogerőre emelkedett, az azzal szemben benyújtott fellebbezést a hatóság helyesen értékelte a továbbiakban méltányossági kérelemként.
Az alperes rámutatott arra, hogy az elkobzás tekintetében méltányosság gyakorlására nem volt lehetőség, viszont a jövedéki bírság összegét a körülmények alapján mérsékelték, további mérséklésre lehetőség nincs.
E határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet, amelyben arra hivatkozott, hogy annak idején nem méltányossági kérelmet, hanem fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozattal szemben. A fellebbezésében majd a továbbiakban is az elkobzás mellőzését is kérte, e kérelmét nem bírálták el.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével az alperes 2002. október 2-án kelt határozatát az elsőfokú 2001. október 25-én kelt határozatra is kiterjedően részben megváltoztatta és a mezőgazdasági vontató, valamint a kombájn elkobzásának elrendelését mellőzte. Kötelezte az alperest e gépek felperes részére történő kiadására, egyebekben pedig a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a bírság további mérlegelésére vonatkozó kereseti kérelmet elutasította, megállapítva, hogy a jövedéki hatóság a bírság összegszerűségének megállapítása során mérlegelési jogkörben járt el, ez a mérlegelési jogkör gyakorlása a jogszabályoknak megfelelő volt. A bíróság további mérséklésre jogszerű lehetőséget nem talált.
A gépek elkobzására vonatkozó rendelkezéssel kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy időközben jogszabályváltozás történt. Az elkobzásra vonatkozó kedvezőbb szabályokat az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2002. évi XLII. törvény 113. § (4) bekezdés a)-c) pontjai tartalmazzák, amelyek kiegészítették a jövedéki adókról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 81. §-át. E jogszabályi rendelkezés 2003. január 1-jén lépett hatályba, és a rendelkezéseit a hatálybalépés napjától alkalmazni kell a folyamatban lévő ügyekben is.
A bíróság megállapította, hogy az alapügy és a méltányossági eljárás vonatkozásában az ügyazonosság és ennek alapján az ügy folyamatossága megállapítható volt.
Az alapügyben és a méltányossági eljárásban ugyanis ugyanaz volt a közigazgatási szerv. A bíróság megállapította, kétségtelen tény - és ebben a felperes tévedett - hogy a vámhivatal határozata jogerőre emelkedett és tény az is, hogy a jövedékitörvény-sértés megállapítására illetve a méltányossági kérelem elbírálására más anyagi jogszabályok irányadóak. Az alkalmazandó anyagi jogszabályok különbözősége azonban nem jelenti egyben azt, hogy az ügyek is különböznének különös tekintettel arra, hogy az egész eljárás alapját egyazon jogcselekmény, a felperes jövedékitörvény-sértése képezte. Ezért a bíróság úgy találta, hogy az eljárás folyamatban lévőnek tekintendő, így alkalmazta az eljárás alatt hatályba lépett elkobzásra vonatkozó új törvényi rendelkezéseket és a felperessel szemben az elkobzást mellőzte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását.
Az alperes kérte annak az elvi kérdésnek az eldöntését, alkalmazható-e méltányossági eljárás során, mint "folyamatban lévő ügyben" a Jöt. 2003. január 1-jén hatályba lépett lefoglalt elkobzott gépjárművek bizonyos esetekben történő visszaadását elrendelő rendelkezései.
Az alperes a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek találta.
Álláspontja szerint az alperes méltányossági jogkörben hozott határozatai során a bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az adóhatóság a feltárt körülmények okszerű mérlegelésével hozta meg határozatát és a döntését kellően valós indokkal alátámasztotta-e.
A Legfelsőbb Bíróság elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A nem vitás tényállás alapján a felperest jövedékitörvénysértés miatt a hatóság 2001. október 25-én kelt határozatával bírság fizetésére kötelezte, és vele szemben alkalmazta az elkobzás büntetést is. Az e határozat ellen benyújtott fellebbezésében a felperes nem vitatta a jövedékitörvény-sértés elkövetését, kizárólag anyagi nehézségeire tekintettel kérte a kiszabott szankciók mérséklését illetőleg mellőzését. Ez azt jelenti, hogy a felperes nem vitatta a jövedékitörvény-sértés elkövetése miatti jogkövetkezmények alkalmazását, nem állította azok jogszerűtlenségét csak személyi körülményeire, nehézségeire tekintettel kérte a bírság mérséklését és az elkobzás mellőzését.
A megyei bíróság ítéletében (hatodik oldal negyedik bekezdés) megállapította, hogy a jövedékitörvény-sértés megállapítására és a méltányossági kérelem elbírálására más anyagi jogszabályok vonatkoznak. Ez azonban - ellentétben a jogerős ítéleti megállapítással - nem egységes eljárást jelent. A két eljárásnak, függetlenül az ügyfél azonosságától nem azonos a tárgya. Az "alapeljárás" tárgya annak eldöntése, hogy a felperes követett-e el jövedékitörvény-sértést és amennyiben igen, úgy a jogszabály által kötelezően előírt jogkövetkezményeket alkalmazni kell. A méltányossági eljárás tárgya pedig kizárólag az, hogy az elkövető személyi körülményeire tekintettel a jogszabályi kereteken belül lehetőség van-e a kiszabott szankciók enyhítésére, illetőleg elengedésére. Így a kétféle eljárás nem csak az alkalmazandó jogszabályok, hanem az eljárás tárgyát és célját tekintve is különbözik egymástól. A perbeli esetben tehát az első fokon megállapított jövedékitörvény-sértés elkövetése és az ennek következményeképpen alkalmazott szankciók tárgyában az eljárás a 2001. október 25-én kelt határozattal fellebbezési kérelem hiányában befejeződött, az elsőfokú határozat jogerőre emelkedett. Ezt követte a felperes méltányossági kérelmére indult méltányossági eljárás, melynek tárgya a jogerőre emelkedett fizetési kötelezettség teljesítésének mikéntje volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a jövedéki hatóság a mérlegelési jogkörében eljárva a tényállás kellő feltárása, az eljárási szabályok betartása, a mérlegelés szempontjainak értékelése, határozata indokolása tekintetében helyesen járt el. A bíróságnak e területen felülmérlegelési jogköre nincsen.
A Legfelsőbb Bíróság már számos ítéletben rámutatott arra, hogy a bíróság méltányossági jogkörrel nem rendelkezik.
A Jöt. 2003. január 1-jén hatályba lépett, a lefoglalt és elkobzott gépjárművek egyes esetekben történő visszaadására vonatkozó rendelkezéseket a 2002. évi XLII. törvény 307. § (5) bekezdése alapján a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A perbeli esetben az alapeljárásban hozott határozat 2001 decemberében jogerőre emelkedett, így az eljárás a továbbiakban nem volt folyamatban. A méltányossági eljárás ugyanis az előzőekben kifejtettek szerint egy más tárgyú, más eljárásra vonatkozik. Az elsőfokú bíróság tehát jogszabálysértően alkalmazta a 2003. január 1-jén hatályba lépett törvényi rendelkezést a 2001 decemberében jogerősen befejeződött eljárással kapcsolatosan. A méltányossági eljárás során ez a rendelkezés már nem volt alkalmazható.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.036/2004. sz.)