A Legfelsőbb Bíróság Bfv.904/2009/5. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 189. §, 276. §, 310. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 150. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 420. §, 423. §, 424. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 165. §, 166. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 132. §, 141. §] Bírók: Kiss Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.904/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. április 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntető ügyben a II. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nógrád Megyei Bíróság 67.B.188/2005/25. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.150/2008/25. számú ítéletét a II. rendű terheltet érintően hatályában fenntartja.

Ezen végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Nógrád Megyei Bíróság a 2007. november 30. napján kihirdetett 7.B.188/205/81. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki

2 rendbeli az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet,

folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás bűntettében, mint bűnsegédet,

3 rendbeli az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében,

számvitel rendje megsértésének vétségében,

folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében,

az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében, mint bűnsegédet, valamint

magánokirat-hamisítás vétségében, mint bűnsegédet.

Ezért őt halmazati büntetésül - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 8 hónap börtönre és 500.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

Ellenben a II. rendű terheltet az ellene 3 rendbeli adócsalás bűntette, 2 rendbeli adócsalás vétsége és munkaadói járulékfizetési kötelezettsége megszegésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege szerint a II. rendű terhelt a 1. Kft. ügyvezetője, férjezett, férje az I. rendű terhelt. Büntetlen előéletű.

Az elsőfokú bíróság az általa megállapított történeti tényállást az indokolás 2. pontja alatt rögzítette. Aszerint a 2. Kft. tagjai az I. és II. rendű terheltek, ügyvezetője az I. rendű terhelt volt.

Az 1. Kft. tulajdonosa ugyancsak az I. és II. rendű terhelt, ügyvezetője a II. rendű terhelt volt.

A tényállás rögzíti azoknak a további társaságoknak a releváns cégadatait, amelyek a II. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekmény elkövetésében (is) közreműködtek.

A 2002. és 2003. években a 2. Kft. bejelentett munkaerőt foglalkoztatott, amelynek egy része 2003. II. félévében átkerült a 1. Kft., mint munkáltató kötelekébe. A 1. Kft. 2003. április 1. és december 31. közötttt 98 fő aktív munkavállalót foglalkoztatott. Ugyanezen időszak alatt az egyéni vállalkozó, a 3. Kft., és a 4. Kft. is foglalkoztatott bejelentett dolgozókat, míg a 1. Bt. és a 5. Kft. által foglalkoztatott személyekre vonatkozó jogviszony bejelentés tekintetében nem áll rendelkezésre információ, de a 1. Bt. 2002. november 1. és 2003. február 28. között átlagosan 10 fő be nem jelentett munkavállalót foglalkoztatott és a 5. Kft.-nél 2003. szeptember 1. és október 31. között átlag 8 fő be nem jelentett munkavállaló foglalkoztatása számszerűsíthető. A 2. Bt. 2002-ben 21 fő, 2003-ban 26 fő bejelentett munkavállalóval rendelkezett.

2.1.

A 2. Kft. a 2000. április 1. napjával megkötött vállalkozási szerződés révén rendszeres gazdasági kapcsolatba került a 6. Kft.-vel, illetve a vele azonos telephelyen később működő 7. Kft.-vel.

A volt nagy állami vállalatok gazdasági társasággá való átalakulását követően az egyes társaságok megőrizték tevékenységi körük részben speciális jellegét, így a 6. Kft. a járműszerelvények, járműkocsik gyártását, az ehhez szükséges alkatrészek javítását végezte, és hasonlóan speciális tevékenységi kört látott el a 1. Rt. Az állami vállalatok leépítése során a költségek minimalizálása érdekében a nagyvállalatok által foglalkoztatott munkavállalók létszámának jelentős mérvű csökkentésére került sor. A speciális feladatok ugyanakkor továbbra is a betanított, kellő szakismerettel rendelkező korábbi munkaerő bevonását tették szükségessé. 2001. júliusát megelőzően ez részben egyedi vállalkozói szerződések megkötése révén volt biztosítható. Akkor a 2001. évi XVI. tv. a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Mt.) rendelkezései közé bevezette a munkaerő-kölcsönzés fogalmát és meghatározta annak részletes szabályait. Ez a törvénymódosítás lehetővé tette, hogy egyes gazdasági társaságok a megfelelő engedélyezési eljárást követően a társaság tevékenységi körébe a munkaerő-kölcsönzést felvéve, a velük munkaviszonyban álló munkavállalóikat ellenérték fejében munka végzésére a kölcsönbe vevő részére átengedjék.

A 2. Kft.-t a Munkaügyi Központ a 2002. február 5. napján jogerős határozatával nyilvántartásba vette és engedélyezte számára, hogy munkaerő kölcsönzői tevékenységét megkezdje. A 1. Kft.-t a Munkaügyi Központ a 2003. november 14. napján jogerős határozatával vette nyilvántartásba, így erre vonatkozó tevékenységét csak a határozat jogerőre emelkedését követően kezdhette volna meg.

A 2. Kft. 2002. január 2. napján a 8. Kft.-vel, 2002. február 1. napján a 7. Kft.-vel és a 2. Rt.-vel, 2003. szeptember 1. napján a 1. Rt.-vel munkaerő-kölcsönzési szerződést kötött, amelynek tárgya a munkaerő biztosítása volt a kölcsönvevő által meghatározott létszám és szakképzettség mellett (SZJ 7450). E szerződések szerint a 2. Kft. arra vállalkozott, hogy a megrendelő telephelyén, a megrendelő által biztosított anyagokkal és eszközökkel a megrendelő által meghatározott munkákat elvégzi, az ahhoz szükséges létszámot biztosítja. A munkavégzést a megrendelő megbízottja igazolja. Az elszámolás alapja a 2. Kft. és a megrendelő megbízottja által aláírt, havonta teljesített munkaóra mennyiség. Az ellenérték kiegyenlítése számla ellenében havonta történt a kölcsönbe adó bankszámlájára való átutalással.

Az előzőekkel egyező tartalmú szerződést kötött a 1. Kft. 2003. szeptember 29. napján a 8. Kft.-vel, majd 2003. november 14. a 7. Kft.-vel.

Az I. rendű terhelt, mint a 2. Kft. ügyvezetője azonban az 8. Kft.-vel, a 7. Kft.-vel, a 1. Rt.-vel, valamint a 2. Rt.-vel kötött munkaerő-kölcsönzésre irányuló szerződésben foglalt kötelezettségeinek a teljesítésére a saját bejelentett munkavállalói mellett más gazdasági társaságok munkavállalóit is kikölcsönözte. Mivel saját bejelentett dolgozóinak a létszáma a vállalt kötelezettségei teljesítésére nem bizonyult elegendőnek, ezért a szerződésekben vállalt munkák elvégzésére 2002. és 2003. évben a 2. Bt.-vel, a 4. Kft.-vel, a 1. Bt.-vel, a Az egyéni vállalkozóval, a 3. Kft.-vel és a 1. Kft.-vel munkaviszonyban álló dolgozókat is kikölcsönözte.