BH 1986.2.61 A lakásügyi hatóság a lakáscseréhez kért hozzájárulást köteles megtagadni, ha a felek szándéka ténylegesen nem a lakáscserére, hanem a lakásbérleti jogviszony jogellenes átruházására irányult. Ezen az alapon azonban csak akkor tagadható meg a hozzájárulás, ha mindegyik cserélő fél vonatkozásában megállapítható a jogellenesség. [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 90. § (1) és (2) bek., 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 82. § (1) bek. e) pont.]

A K. városban levő másfél szobás tanácsi bérlakás bérlője a felperes volt. A d.-i kétszobás tanácsi bérlakás bérlői S. J. és felesége voltak. A felperes és S.-ék - ez utóbbiak újsághirdetése alapján - megismerkedtek, és 1983. augusztus 8-án az ingatlankezelő- és közvetítő vállalatnál lakáscsere-szerződést kötöttek. A szerződést 1983. augusztus 10-én benyújtották a megyei városi tanács vb hivatala lakásügyi osztályához jóváhagyás céljából.

A felperes a szerződés megkötése napján megkapta cserepartnereitől a lakás kulcsát. 1983. augusztus 20-a körül a felperes S. J. anyjától arról értesült, hogy S.-ék külföldre utaztak, és onnan nem kívánnak hazatérni. A felperes ekkor észlelte, hogy a lakás üres és oda 1983. augusztus 27-én K.-ról átköltözött. A lakásügyi osztály az 1983. szeptember 22-én kelt határozatával „előzetesen" hozzájárult a lakáscseréhez, és a határozatot a k.-i városi tanács vb igazgatási osztályának megküldte.

A lakásügyi osztály az 1983. október 27-én kelt határozatával a hozzájárulást visszavonta, mivel megállapítást nyert, hogy S. J. külföldre távozott, és onnan nem tért haza. A lakásügyi osztály ezt követően az 1983. november 29-én hozott határozatával a lakáscsere-szerződés jóváhagyását megtagadta, a felperest a d,-i lakás vonatkozásában rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősítette, és kötelezte arra, hogy 15 napon belül költözzön vissza a K. városban levő lakásba. A határozat indokolása szerint az előzetes hozzájárulás visszavonását követő vizsgálat során megállapították, hogy a d.-i lakás korábbi bérlője, S. J. jogellenesen külföldre távozott, a felperes pedig a jóváhagyó határozat jogerőre emelkedése előtt költözött a lakásba. A fentiek miatt a lakáscseréhez a hozzájárulást az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (Vhr.) 82. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján megtagadta. A felperes a Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének e) pontja értelmében minősül rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az 1984. január 11-én hozott határozatával az első fokú államigazgatási határozatot helyben hagyta.

A felperes keresetében a jogerős államigazgatási határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy nem volt tudomása arról: cserepartnerei nem kívánnak külföldről hazatérni. Csak akkor került velük ismeretségbe, amikor a cserére az újsághirdetésük alapján jelentkezett, és vele semmi ilyet nem közöltek S.-ék. Hivatkozott arra is, hogy S.-éknek 200 000 Ft értékkiegyenlítést fizetett.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A határozatában elfoglalt jogi állásponton felül arra is hivatkozott, hogy a korábbi hozzájáruló határozat visszavonása nem sértette a felperes jóhiszemű jogait, hiszen a jóváhagyás nem végleges, csak előzetes volt, de egyébként is a felperes a d.-i lakásba 1983. augusztus 27-én, tehát akkor költözött be, amikor még az előzetes jóváhagyásra nem került sor.

Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és arra kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen az alperesnek 400 Ft perköltséget.

Az ítélet indokolásában az első fokú bíróság az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 90. §-a (2) bekezdésének a) pontjára utalással megállapította, hogy a lakáscsere-szerződés akkor érvényes, ha a lakáscseréhez állami lakás esetében a lakással rendelkező szerv hozzájárult. A bíróság „megítélése szerint alappal tagadta meg az alperes a hozzájárulását a lakáscsere-szerződéshez, hiszen tény, hogy S. J. és felesége, a d.-i lakás bérlője a szerződés megkötése után három nappal külföldre távozott, és onnan nem tért vissza, jogellenesen tartózkodnak külföldön". A felperes ennek a ténynek az ismeretében költözött a lakásba, amikor a lakáscsere-szerződéshez a lakásügyi hatóság még az előzetes jóváhagyást sem adta meg. A felperes ezzel figyelmen kívül hagyta a lakáscsere-szerződésnek azt a rendelkezését, hogy a lakásba csak a lakáscsere-szerződés jóváhagyását követően, a bérleti szerződés megkötése után költözhetnek be a cserélő felek.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta, az első fokú bíróság által kifejtett indokokat helyesnek fogadta el. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A R. 90. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a bérlő a lakását másik lakásra elcserélheti: a lakáscsere-szerződést írásban kell megkötni, s a szerződés akkor érvényes, ha a lakáscseréhez állami lakás esetében a lakással rendelkező szerv hozzájárult.

A Vhr. 82. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a lakásügyi hatóság a lakáscseréhez kért hozzájárulást köteles megtagadni, ha a felek szándéka ténylegesen nem lakáscserére, hanem a lakásbérleti jogviszony jogellenes átruházására irányul.