385/B/1999. AB határozat

a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 162. § (3) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 214. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 162. § (3) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 214. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó az Alkotmány 61. §-ában deklarált véleménynyilvánításhoz való jog megfelelő ok nélküli, szükségtelen és aránytalan, így alkotmányellenes korlátozásának tekinti azt, hogy a büntetőeljárás és a polgári eljárás szabályai szerint a határozat meghozatalánál kisebbségben maradt bíró írásban rögzített különvéleményét zártan kell kezelni. Mivel így alapvető jog lényeges tartalma sérül, ezért a rendelkezéseket az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével is ellentétesnek tartja.

Álláspontját a 30/1992. (V. 26.) AB határozat következő megállapításával indokolta: "A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog - az élethez vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan - korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni." (ABH 1992. 167., 178.).

Az Alkotmánybíróság a hivatkozott idézet alapján az indítványt akként értelmezte, hogy a sérelmezett eljárási rendelkezéseket az indítványozó az Alkotmány 61. § (1) bekezdés első fordulatával tartja ellentétesnek.

2. Az indítvány elbírálásánál az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

2.1. Alkotmány:

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"50. § (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. [...]"

"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

2.2. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.): "162. § (1) A bíróság - ha tanácsban jár el - határozatit tanácsülésen, tanácskozás után, szavazással hozza meg.

(2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően, a tanács elnöke utolsónak szavaz. Szavazateltérés esetén a tanács szavazattöbbséggel dönt.

(3) A határozathozatal céljából tartott tanácsülésről akkor kell jegyzőkönyvet készíteni, ha a határozat nem egyhangú. Ezt a jegyzőkönyvet és mellékleteit az iratok között zártan kell kezelni, és csak a külön jogszabályban megjelöltek tekinthetik meg. A kisebbségi véleményen levő bíró jogosult írásbeli véleményét a tanácsülésről készült jegyzőkönyvhöz csatolni."

2.3. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.): "214. § (1) A bíróság a határozatát - ha tanácsban jár el - zárt tanácskozás után szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a határozatot szavazattöbbséggel dönti el.

(2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradó bíró jogosult írásba foglalt különvéleményét zárt borítékban az okirathoz csatolni. A tanácskozásról készült jegyzőkönyvet és a különvéleményt csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult személy, - fegyelmi eljárás során - a fegyelmi bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárás kezdeményezésére jogosult, illetve a jogegységi eljárást lefolytató tanácsa tekintheti meg."

[A Pp. 214. § (2) bekezdésének a 2001. december 31-ig hatályos szövege a következő volt:

"(2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradó bíró jogosult írásba foglalt különvéleményét zárt borítékban az okirathoz csatolni. A különvéleményt csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság tekintheti meg."]

2.4. A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK. 1974. 1.) IM utasítás: "8. § (1) A tanácskozás és a szavazás titkos. A tanácskozáson és a szavazásnál az eljáró tanács tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem lehet jelen. A tanács kisebb jelentőségű kérdéseket a tárgyaláson halk tanácskozással is eldönthet.

(2) Ha a tanácskozásról jegyzőkönyv készült, vagy különvéleményt jelentettek be, ezeket zárt borítékban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz kell csatolni. A borítékra fel kell jegyezni a határozat ügyszámát és sorszámát. A tanácskozási jegyzőkönyvet és a különvéleményt csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, a törvényességi óvás kezdeményezésére feljogosított igazságügyi, valamint emelésére, illetőleg elbírálására jogosult szerv, és - fegyelmi eljárás során - a fegyelmi hatóság tekintheti meg."

3. Az indítvány megalapozatlan.

A tanácsban eljáró, a határozathozatalnál kisebbségben maradt bírónak a különvélemény megfogalmazásához való joga és a véleménynyilvánítási szabadsága között nincs összefüggés. Ez a törvényi lehetőség a bíró függetlenségének [Alkotmány 50. § (3) bekezdés] eljárási jogi megnyilvánulása és biztosítéka.

Az Alkotmánybíróság több alkalommal foglalkozott az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében deklarált bírói függetlenség kérdésével. A jelenlegi vizsgálatban releváns megállapításait legutóbb az 54/2001. (XI. 29.) AB határozatban (ABH 2001. 421., 432-435.) és a 13/2002. (III. 20.) AB határozatban (ABK 2002. március, 99., 104-106.) erősítette meg. A bírói döntéshozatal nem a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása, hanem a bírói szervezet Alkotmányban meghatározott feladatának [Alkotmány 50. § (1)-(2) bekezdés] teljesítése. Ennek alkotmányos feltétele a bírák függetlensége a döntéshozatal során, amelynek egyik eleme a tanácsban ítélkező bíró joga ahhoz, hogy a döntésben megjelenő többségi állásponttól eltérő különvéleményét írásban rögzítse.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a határozathozatalnál kisebbségben maradt bíró különvéleményének zártan kezelése nem jelenti az Alkotmány 61. § (1) bekezdés első fordulatában meghatározott véleménynyilvánítási szabadság sérelmét.

Az Alkotmánybíróság fentiekre tekintettel a Be. 162. § (3) bekezdése, valamint a Pp. 214. § (2) bekezdése alkotmányosságának megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2002. november 19.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró