61996CJ0129[1]

A Bíróság december 18.-i ítélete: 1997. Inter-Environnement Wallonie ASBL kontra Région wallonne. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Conseil d'Etat - Belgium. 91/156/EGK irányelv - Átültetési határidő - Hatások - A hulladék fogalma. C-129/96. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1997. december 18. (*)

"91/156/EGK irányelv - Átültetési határidő - Hatások - A hulladék fogalma"

A C-129/96. sz. ügyben,

a Bírósághoz a belga Conseil d'État által az EGK-Szerződés 177. cikke alapján benyújtott, az e bíróság előtt

az Inter-Environnement Wallonie ASBL

és

a Région wallonne

között folyamatban lévő eljárásban az EGK-Szerződés 5. és 189. cikkének, valamint a 91/156/EGK irányelvvel (HL L 78., 32. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.) 1. cikke a) pontjának értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, C. Gulmann, H. Ragnemalm és R. Schintgen tanácselnökök, G. F. Mancini, J. C. Moitinho de Almeida, P. J. G. Kapteyn, J. L. Murray, D. A. O. Edward, J.-P. Puissochet, G. Hirsch, P. Jann és L. Sevón (előadó) bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- az Inter-Environnement Wallonie ASBL képviseletében Jacques Sambon ügyvéd, a brüsszeli ügyvédi kamara tagja,

- a belga kormány képviseletében Jan Devadder, a Külügyi, Külkereskedelmi és Fejlesztési Együttműködési Minisztérium főtanácsosa, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében Ernst Röder, Ministerialrat a Szövetségi Gazdasági Minisztériumban, és Bernd Kloke, Oberregierungsrat ugyanabban a minisztériumban, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében Jean-François Dobelle, a Külügyminisztérium jogi igazgatóságának igazgatóhelyettese, és Romain Nadal, ugyanezen minisztérium helyettes külügyi titkára, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében Adriaan Bos, a Külügyminisztérium jogtanácsosa, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság kormányának képviseletében John E. Collins Assistant Treasury Solicitor, meghatalmazotti minőségben, segítője: Derrick Wyatt QC,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében Maria Condou Durande, a Jogi Szolgálat tagja, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

az Inter-Environnement Wallonie ASBL (képviseli: Jacques Sambon), a francia kormány (képviselik: Jean-François Dobelle és Romain Nadal), a holland kormány (képviseli: Johannes Steven van den Oosterkamp, a Külügyminisztérium helyettes jogtanácsosa, meghatalmazotti minőségben), az Egyesült Királyság kormányának (képviseli: Derrick Wyatt QC) és a Bizottság (képviseli: Maria Condou Durande) szóbeli észrevételeinek az 1997. február 5-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának az 1997. április 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 1996. március 29-i ítéletével, amely április 23-án érkezett a Bírósághoz, a belga Conseil d'État a Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából az EGK-Szerződés 5. és 189. cikkének, valamint a 91/156/EGK irányelvvel (HL L 78., 32. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.) 1. cikke a) pontjának értelmezésére vonatkozó két kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2 E kérdések az Inter-Environnement Wallonie közhasznú társaság (a továbbiakban: Inter-Environnement Wallonie) által kezdeményezett eljárás keretében merültek fel, amely a vallon regionális hatóság 1992. április 9-i, a mérgező és veszélyes hulladékokra vonatkozó határozatának (a továbbiakban: határozat) megsemmisítésére irányult.

A közösségi szabályozás

3 A 75/442 irányelv a nemzeti jogszabályok harmonizálására irányul a hulladékok ártalmatlanításának vonatkozásában. Ezt az irányelvet a 91/156 irányelvvel módosították.

4 A 75/442 irányelvnek a 91/156 irányelvvel módosított szövege a hulladék fogalmát az 1. cikk a) pontjában a következőképpen határozza meg:

"Ezen irányelv alkalmazásában:

a) "hulladék": az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles;

A Bizottság a 18. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően legkésőbb 1993. április 1-jéig jegyzéket készít azokról a hulladékokról, amelyek az I. mellékletben felsorolt hulladékkategóriákba tartoznak. Ezt a jegyzéket időről időre áttekinti, és ha szükséges, ugyanezen eljárás szerint kijavítja."

5 Ez utóbbi rendelkezésben említett jegyzék a hulladékjegyzéknek a 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló, 1993. december 20-i 94/3/EK bizottsági határozattal (HL 1994. L 5., 15. o.) került elfogadásra. Az e jegyzékre vonatkozó bevezető megjegyzés 3. pontjában feltüntetik egyrészt azt, hogy e jegyzék nem kimerítő, másrészt azt, hogy annak a ténynek, hogy valamely anyag szerepel rajta, csak akkor van bármiféle hatása, ha ez az anyag megfelel a hulladék fogalmának.

6 A módosított 75/442 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikke előírja, hogy minden olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amely a II. A. mellékletben vagy a II. B. mellékletben meghatározott műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie az illetékes hatóságtól. A II. A. melléklet az ártalmatlanítási műveletekre vonatkozik, míg a II. B. melléklet a hulladékhasznosítást szolgáló műveleteket sorolja fel.

7 A módosított 75/442 irányelv 11. cikke kivételt állapít meg ez alól az engedélyeztetési kötelezettség alól:

"(1) A legutóbb Spanyolország és Portugália csatlakozási okmánya által módosított, mérgező és veszélyes hulladékról szóló, 1978. március 20-i 78/319/EGK tanácsi irányelv [HL L 84., 43. o.] sérelme nélkül a következők mentesíthetők a 9. vagy 10. cikkekben előírt kötelezettségek alól:

a) olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek maguk végzik saját maguk által termelt hulladékuk helyszínen történő ártalmatlanítását;

és

b) olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek hulladékhasznosítást végeznek.

Ezt a mentesítést csak akkor lehet alkalmazni:

- ha az illetékes hatóságok általános szabályokat fogadtak el valamennyi tevékenységtípusra, amelyekben meg vannak jelölve a hulladékok típusai és mennyiségei, valamint azok a feltételek, amelyek mellett a kérdéses tevékenységet mentesíteni lehet az engedélyezési kötelezettség alól,

és

- ha a hulladékok típusa vagy mennyisége és ártalmatlanításuk vagy hasznosításuk módja olyan, hogy az kielégíti a 4. cikkben megszabott feltételeket.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott létesítményeket vagy vállalkozásokat az illetékes hatóságoknak nyilvántartásba kell venniük.

[...]"

8 A módosított 75/442 irányelv 4. cikke kimondja:

"A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, így különösen:

- ne jelentsen kockázatot a vízre, levegőre, talajra, növény- és állatvilágra,

- ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot,

- ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.

[...]"

9 A 91/156 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1993. április 1-jéig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. E bekezdés második albekezdése előírja, hogy "Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg."

10 A veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv (HL L 377., 20. o.) 1. cikkének (3) bekezdése visszautal a hulladék fogalmának a 75/442 irányelvben szereplő meghatározására, és 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározza a veszélyes hulladékok fogalmát.

11 A 91/689 irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az ezen irányelv hatálya alá tartozó veszélyes hulladékok esetében nem alkalmazható a saját hulladékuk ártalmatlanítását végző létesítményekre vagy vállalkozásokra vonatkozóan a 75/442/EGK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított engedélyezési kötelezettségtől való eltérés.

(2) A 75/442/EGK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban bármely tagállam eltekinthet az említett irányelv 10. cikkének alkalmazásától azon létesítmények vagy vállalkozások esetében, amelyek az ezen irányelv hatálya alá eső hulladékot hasznosítanak akkor:

- ha a tagállam általános szabályokat fogad el a hulladék típusának és mennyiségének felsorolására és a speciális feltételekre (a hulladék veszélyes összetevőinek koncentrációjára vonatkozó határértékek, kibocsátási határértékek, a tevékenység típusa) vonatkozóan, továbbá más szükséges követelményeket állapít meg a hasznosítás különböző formáinak megvalósítására, és

- ha a hulladék típusai vagy mennyiségei és a hasznosítás módszerei megfelelnek a 75/442/EGK irányelv 4. cikkében előírt feltételeknek."

12 A 91/689 irányelv 11. cikke - 1993. december 12-i hatállyal - hatályon kívül helyezte a mérgező és veszélyes hulladékokról szóló, 1978. március 20-i 78/319/EGK irányelvet (HL L 84., 43. o.). A veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv módosításáról szóló, 1994. június 27-i 94/31/EGK irányelv (HL L 168., 28. o.) 1. cikke azonban 1995. június 27-re halasztotta a 78/319/EGK irányelv hatályon kívül helyezését.

A nemzeti szabályozás

13 A conseil régional wallon (vallon regionális tanács) 1985. július 5-i, a hulladékokról szóló rendeletének az 1991. július 25-i rendelettel módosított változata (a továbbiakban: rendelet) a 3. cikk 1. pontjában az alábbiak szerint határozza meg a hulladék fogalmát:

"1. hulladék: az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles".

14 A határozat 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Engedélyezési kötelezettség alá tartozik a mérgező vagy veszélyes hulladékok összegyűjtését, előkezelését, ártalmatlanítását vagy hasznosítását végző olyan speciális létesítmény telepítése és üzemeltetése, amely nincs az ipari termelési folyamatba integrálva [...]"

15 A határozat preambuluma hivatkozik különösen a rendeletre, a módosított 75/442 irányelvre, valamint a 78/319 és 91/689 irányelvre. A határozat 86. cikke úgy rendelkezik, hogy az a Moniteur belge-ben történő kihirdetésének napján lép hatályba. E kihirdetésre 1992. június 23-án került sor.

Az alapügy tényállása

16 1992. augusztus 21-én benyújtott keresetlevelében az Inter-Environnement Wallonie elsődlegesen azt kérte a belga Conseil d'État-tól, hogy semmisítse meg a határozat valamennyi rendelkezését, másodlagosan pedig azt, hogy semmisítse meg annak egyes rendelkezéseit.

17 A Conseil d'État az előzetes döntéshozatalra utaló ítéletében az Inter-Environnement Wallonie által előterjesztett hat jogalap közül öttel kapcsolatban már határozott, és megsemmisítette a határozat egyes rendelkezéseit.

18 Az Inter-Environnement Wallonie a fennmaradó jogalapjában az állítja, hogy a határozat 5. cikkének (1) bekezdése megsérti különösen a módosított 75/442 irányelv 11. cikkét, valamint a 91/689 irányelv 3. cikkét, azáltal hogy kizárja az engedélyezési rendszerből a mérgező vagy veszélyes hulladékok összegyűjtését, előkezelését, ártalmatlanítását vagy hasznosítását végző olyan speciális létesítmények telepítését vagy üzemeltetését, amelyek "az ipari termelési folyamatba integrálva" vannak.

19 E jogalap első részében az Inter-Environnement Wallonie előadja, hogy a módosított 75/442 irányelv 11. cikke - a 91/689 irányelv 3. cikkével összefüggésben - a hulladékhasznosítást végző vállalkozásoknak csak abban az esetben teszi lehetővé az engedélyeztetési kötelezettségtől való eltérést, ha e rendelkezésekben meghatározott feltételek teljesülnek, és ha e vállalkozásokat az illetékes hatóságok nyilvántartásba vették.

20 Az Conseil d'État e tekintetben úgy ítéli meg, hogy a határozat 5. cikkének (1) bekezdése valóban ellentétes a módosított 75/442 irányelv 11. cikkével, összefüggésben a 91/689 irányelv 3. cikkével.

21 Megállapítva, hogy a határozatot olyan időpontban fogadták el, amikor az irányelv átültetésére előírt határidő még nem járt le, a Conseil d'État felveti, hogy valamely tagállam ezen időtartam alatt mennyiben fogadhat el az irányelvvel ellentétes jogi aktust. Hozzáteszi, hogy az Inter-Environnement Wallonie által az e kérdésre adott nemleges válasz abba a szabályba ütközik, miszerint valamely jogi aktus jogszerűségét elfogadása időpontjának alapulvételével kell megítélni.

22 Az Inter-Environnement Wallonie jogalapjának második részében azzal érvel, hogy a határozat 5. cikkének (1) bekezdésében előírt kizárás ellentétes a rendelettel, amely - a felperes álláspontja szerint - nem enged eltérést az ipari folyamatba integrált műveletekre vonatkozóan.

23 A Conseil d'État e tekintetben megállapítja, hogy a rendelet 3. cikkének 1. pontja és a melléklet, amelyre ez utóbbi hivatkozik, a módosított 75/442 irányelv hű átültetésére irányul. Márpedig, bár a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy azok az anyagok és tárgyak minősülnek hulladéknak, amelyektől a birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles, anélkül azonban, hogy szándékában állna a más személy általi bárminemű gazdasági újrahasznosítást kizárni, ez az ítélkezési gyakorlat nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy a módosított 75/442 irányelv 1. cikkében említett valamely anyag vagy tárgy, amelyet közvetlenül vagy közvetve az ipari termelési folyamatba integráltak, hulladéknak minősül-e az említett irányelv 1. cikke a) pontjának értelmében.

24 E körülmények között a Conseil d'État a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

"1) Az EGK-Szerződés 5. és 189. cikke tiltja-e, hogy a tagállamok az 1991. március 18-i 91/156/EGK irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló 1975. július 15-i 75/442/EGK irányelvvel ellentétes rendelkezést fogadjanak el az irányelv átültetésérére nyitva álló idő alatt?

A Szerződés ugyanezen rendelkezései tiltják-e, hogy a tagállamok olyan jogszabályt fogadjanak el és léptessenek hatályba, amely az említett irányelv átültetéseként jelenik meg, de amelynek a rendelkezései ezen irányelv előírásaival ellentétesnek tűnnek?

2) A hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelv módosításáról szóló, 1991. március 18-i 91/156/EGK irányelv I. mellékletében szereplő valamely anyag, amely közvetlenül vagy közvetve integrálva van az ipari termelési folyamatba, ezen irányelv 1. cikke a) pontjának értelmében hulladéknak minősül-e?"

A második kérdésről

25 Második kérdésével - amelyet helyénvaló elsőként megvizsgálni - a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az a puszta tény, hogy valamely anyag közvetlenül vagy közvetve integrálva van az ipari termelési folyamatba, kizárja-e ezt az anyagot a módosított 75/442 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett hulladék fogalmának köréből.

26 Mindenekelőtt, a módosított 75/442 irányelv 1. cikke a) pontjának megfogalmazásából következően a hulladék fogalmának alkalmazási köre a "megválni" kifejezés jelentésétől függ.

27 A módosított 75/442 irányelv rendelkezéseiből - különösen a 4., és a 8-12. cikkből, valamint a II. A. és II. B. mellékletből - következik továbbá az, hogy ez a kifejezés egyszerre foglalja magában anyag vagy tárgy ártalmatlanítását és hasznosítását.

28 Amint azt a főtanácsnok indítványának 58-61. pontjában kiemelte, a módosított 75/442 irányelv I. mellékletében szereplő hulladékkategóriák listája, és az ugyanezen irányelv II. A. és II. B. mellékletében felsorolt ártalmatlanítási és hasznosítási műveletek mutatják, hogy a hulladék fogalma elvileg nem zár ki semmiféle anyagmaradványt, ipari mellékterméket vagy az ipari termelési folyamat során keletkező egyéb anyagot. Ezt a megállapítást egyébként a Bizottság által a 94/3 bizottsági határozatban összeállított hulladékjegyzék is alátámasztja.

29 E tekintetben helyénvaló mindenekelőtt pontosítani, hogy - amint az különösen a módosított 75/442 irányelv 9-11. cikkéből kitűnik - az irányelv nemcsak az e területre szakosodott vállalkozások általi hulladékártalmatlanításra és -hasznosításra alkalmazandó, hanem magának a hulladékot előállító vállalkozásnak az előállítás helyén történő hulladékártalmatlanítási és -hasznosítási tevékenységére is.

30 Másodsorban, bár a módosított 75/442 irányelv 4. cikkének megfelelően, a hulladékokat úgy kell hasznosítani és ártalmatlanítani hogy az az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek károsak lehetnek a környezetre, az irányelvben semmi nem utal arra, hogy az ne vonatkozna az ipari termelési folyamat részét képező ártalmatlanítási vagy hasznosítási műveletekre, amikor ezek nem tűnnek az emberi egészségre vagy a környezetre nézve veszélyesnek.

31 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már döntött arról, hogy a hulladék fogalmát a módosított 75/442 irányelv 1. cikke értelmében, nem értelmezhető úgy, hogy az kizárja azokat az anyagokat, melyeket gazdaságilag újra lehet hasznosítani (a C-359/88. sz., Zanetti és társai ügyben 1990. március 28-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-1097. o.] 12. és 13. pontja, a C-42/92. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1995. május 10-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-1097. o.] 22. és 23. pontja, valamint a C-304/94., C-330/94., C-342/94., és C-224/95. sz., Tombesi és társai egyesített ügyekben 1997. június 25-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-3561. o.] 47 és 48. pontja).

32 A fenti megfontolások összességéből következően a módosított 75/442 irányelv 1. cikke a) pontjának értelmében a termelési folyamat részét képező anyagok is minősülhetnek hulladéknak.

33 Ez a következtetés nem sérti azt a megkülönböztetést, amelyet - ahogyan arra a belga, a német, a holland kormány és az Egyesült Királyság kormánya helyesen hívta fel a figyelmet - a módosított 75/442 irányelv értelmében vett hulladékhasznosítás és a hulladéknak nem minősülő termékek rendes ipari kezelése között meg kell tenni, bármilyen nehéz legyen is egyébként e megkülönböztetés.

34 A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az a puszta tény, hogy valamely anyag közvetlenül vagy közvetve integrálva van az ipari termelési folyamatba, még nem zárja ki azt a hulladéknak a módosított 75/442 irányelv 1. cikke a) pontja értelmében vett fogalma köréből.

Az első kérdésről

35 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy az EGK-Szerződés 5. és 189. cikke tiltja-e, hogy a tagállamok a 91/156 irányelvvel ellentétes intézkedéseket hozzanak az annak átültetésére nyitva álló idő alatt.

36 Az Inter-Environnement Wallonie szerint a közösségi jog elsőbbségéből és a Szerződés 5. cikkéből következően, még akkor is, ha egy tagállam úgy dönt, hogy az átültetési határidő lejárta előtt ültet át egy irányelvet, ennek az átültetésnek az irányelvvel összhangban kell lennie. A Région wallonne-nak, azzal hogy a 91/156 irányelv 1992. április 9-i átültetése mellett döntött, következésképpen meg kellett volna felelnie az említett irányelvnek.

37 A Bizottság csatlakozik ehhez az állásponthoz, és azzal érvel, hogy a Szerződés 5. és 189. cikkébe ütközik az, ha a tagállamok az átültetésre nyitva álló idő alatt a 91/156 irányelvvel ellentétes rendelkezést fogadnak el. A Bizottság megállapítja, hogy az a kérdés, hogy vajon egy meghatározott intézkedés kifejezetten ezen irányelv átültetésére irányul-e, e tekintetben egyáltalán nem releváns.

38 A belga, a francia kormány és az Egyesült Királyság kormánya ezzel szemben azzal érvel, hogy mindaddig, amíg egy irányelv átültetésének a határideje le nem jár, a tagállamok szabadon hozhatnak olyan szabályokat, amelyek nem felelnek meg annak. Az Egyesült Királyság kormánya azonban hozzáteszi, hogy a Szerződés 5. és 189. cikkével ellentétes az, ha egy tagállam olyan intézkedéseket fogad el, amelyek lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszik az irányelv megfelelő átültetését.

39 A holland kormány azon a véleményen van, hogy egy irányelv elfogadása maga után vonja, hogy a tagállamok a továbbiakban semmi olyat nem vállalhatnak, ami az irányelvben meghatározott cél elérését nehezítené. Véleménye szerint azonban nem tekinthető úgy, hogy egy tagállam megsértette a Szerződés 5. és 189. cikkét, ha - mint a jelen ügyben is - nem bizonyos az, hogy a nemzeti rendelkezések ellentétesek az érintett irányelvvel.

40 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a tagállam azon kötelezettsége, hogy minden szükséges intézkedést meghozzon az irányelvben meghatározott cél elérésére, a Szerződés 189. cikkének harmadik bekezdése, valamint maga az irányelv által előírt kényszerítő erejű kötelezettség (az 51/76. sz., Verbond van Nederlandse Ondernemingen ügyben 1977. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 1977., 113. o.] 22. pontja, a 152/84. sz. Marshall-ügyben 1986. február 26-án hozott ítélet [EBHT 1986., 723. o.] 48. pontja és a C-72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5403. o.] 55. pontja). Ez a kötelezettség, hogy meghozzanak minden általános és különös intézkedést, a tagállamok valamennyi hatóságára vonatkozik, beleértve - hatáskörük keretei között - az igazságügyi hatóságokat is (a C-106/89. sz. Marleasing-ügyben 1990. november 13-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-4135. o.] 8. pontja és a fent idézett Kraaijeveld és társai ügyben hozott ítélet 55. pontja).

41 Ezen kívül meg kell említeni, hogy az EGK-Szerződés 191. cikke második bekezdésének - az alapügy tényállásának idején alkalmazandó - szövege értelmében "Az irányelvekről és a határozatokról értesíteni kell a címzettjeiket, és azok az értesítéssel lépnek hatályba". E rendelkezésből következik, hogy az irányelv már az értesítés napjától kezdődően joghatással bír a címzett tagállam tekintetében.

42 Jelen ügyben és az általános gyakorlatnak megfelelően maga a 91/156 irányelv állapít meg határidőt, amelynek lejártáig a tagállamoknak hatályba kell léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az irányelvnek való megfeleléshez szükségesek.

43 Mivel ez a határidő különösen arra irányul, hogy biztosítsa a tagállamok számára az átültetési intézkedések meghozatalához szükséges időt, a tagállamoknak nem lehet felróni, hogy nem ültették át saját jogrendjükbe az adott irányelvet azt megelőzően, hogy e határidő lejárt volna.

44 Mindazonáltal továbbra is érvényes, hogy a tagállamoknak ezen átültetési időszak alatt kell meghozniuk az irányelvben meghatározott célnak a határidő lejártakor történő eléréséhez szükséges intézkedéseket.

45 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a tagállamok nem kötelesek az átültetési határidő lejárta előtt elfogadni ezen intézkedéseket, a Szerződés 5. cikke második bekezdésének és 189. cikke harmadik bekezdésének együttes alkalmazásából, valamint magából az irányelvből az következik, hogy e határidőn belül tartózkodniuk kell az olyan jellegű intézkedések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék a szóban forgó irányelv által meghatározott célt.

46 A nemzeti bíróság feladata annak mérlegelése, hogy erről van-e szó azon nemzeti rendelkezések esetében, amelyek jogszerűségének vizsgálatára hivatott.

47 E mérlegelés során a nemzeti bíróságnak különösen azt kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó rendelkezések az irányelv teljes átültetéseként jelentkeznek-e, valamint az irányelvnek meg nem felelő ezen rendelkezések alkalmazásával előidézett konkrét hatásokat, és azok időtartamát.

48 Például, ha a szóban forgó rendelkezések az irányelv végleges és teljes átültetéseként jelentkeznek, az irányelvnek való meg nem felelésük alapot adhat arra a vélelemre, hogy az irányelvben meghatározott célt nem érik el az előírt határidőn belül, ha a kellő időben történő módosításuk lehetetlen.

49 Ellenben, a nemzeti bíróság figyelembe veheti a tagállam azon lehetőségét, hogy átmeneti intézkedéseket fogadjon el vagy szakaszokban hajtsa végre az irányelvet. Ebben az esetben az a tény, hogy a nemzeti jog átmeneti jellegű rendelkezései nem felelnek meg az irányelvnek, vagy hogy az irányelv egyes rendelkezései még nem kerültek átültetésre, nem veszélyezteti szükségszerűen az irányelvben meghatározott cél elérését.

50 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az EGK-Szerződés 5. cikkének második bekezdése és 189. cikkének harmadik bekezdése, valamint a 91/156 irányelv megköveteli, hogy az irányelv által a végrehajtására előírt határidőn belül a címzett tagállam tartózkodjon az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek az ezen irányelvben meghatározott cél elérését komolyan veszélyeztetik.

A költségekről

51 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő belga, német, francia és holland kormány, valamint az Egyesült Királyság kormánya, továbbá az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a belga Conseil d'État 1996. március 29-i ítéletével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

1) Az a puszta tény, hogy valamely anyag közvetlenül vagy közvetve integrálva van az ipari termelési folyamatba, még nem zárja ki azt a hulladéknak az 1991. március 18-i 91/156/EGK irányelvvel módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442 irányelv 1. cikke a) pontja értelmében vett fogalma köréből.

2) Az EGK-Szerződés 5. cikkének második bekezdése és 189. cikkének harmadik bekezdése, valamint a 91/156 irányelv megköveteli, hogy az irányelv által a végrehajtására előírt határidőn belül a címzett tagállam tartózkodjon az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek az ezen irányelvben meghatározott cél elérését komolyan veszélyeztetik.

Rodríguez Iglesias Gulmann Ragnemalm

Schintgen Mancini Moitinho de Almeida

Kapteyn Murray Edward

Puissochet Hirsch Jann

Sevón

Kihirdetve Luxembourgban, az 1997. december 18-i nyilvános ülésen.

R. Grass G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: francia.