BH 2013.11.311 Amennyiben a bíróság határozata alapján nem az eljárás befejezésekor, hanem korábban szűnik meg a kijelölt felszámoló tisztsége, akkor a bíróságnak a tisztség megszűnésekor kell határoznia a felszámoló díjazásáról az addig végzett tevékenysége alapján [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (5) bek., 60. § (1) bek.].

A hitelezői kérelemre 1994. április 20-án indult felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései szerint, a bíróság végzésének 1994. július 15-én történt jogerőre emelkedése az adós felszámolásának kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként az R. Zrt.-t jelölte ki.

A kijelölt felszámoló 2003. október 15-én terjesztette elő először a felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot, melynek elbírálására irányuló eljárást a bíróság felfüggesztette, majd a folytatott eljárásban a felszámoló által átdolgozott és 2007. május 4-én ismét benyújtott záróanyagot kifogás miatt nem lehetett jóváhagyni. 2010. augusztus 4-én a felszámoló - egyezségre vonatkozó ajánlattétel miatt - a benyújtott záróanyagot visszavonta. Az ajánlat meghiúsult, ezért a felszámoló 2010. november 3-án benyújtotta az átdolgozott zárómérleget.

2010. december 8-án a kijelölt felszámolót törölték a felszámolói névjegyzékből, ezért 2011. február 2-án 144. sorszám alatti végzésével a bíróság a felszámolót tisztségéből felmentette. A felmentett felszámoló felszámolását a bíróság 2011. április 18-án indította meg.

2012. július 18-án a bíróság a Cégközlönyben közzétette, hogy jelen eljárás adósának új felszámolójaként a V. Kft.-t jelölte ki.

A felmentett felszámoló 2011. március 7-én érkezett beadványában kérte a 144. sorszámú végzés kiegészítését a felszámolót megillető díjazásra vonatkozóan, s kérte a felszámoló díját a zárómérlegben foglaltak szerint megállapítani.

Az elsőfokú bíróság 146-I. sorszámú végzésében a kiegészítés iránti kérelmet elutasította. Elsőként rögzítette, hogy a felszámolás megindításakor hatályos, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni az eljárásban, és nem vehetők figyelembe a későbbi módosítások, így a kiegészítés iránti kérelem benyújtásakor hatályos Cstv. 27/A. § (9) bekezdése sem. Ennek a 2009. szeptember 1-jén történt hatályba lépését megelőzően a Cstv. nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a felszámoló felmentésével egyidejűleg, a felmentésről rendelkező végzésben a bíróságnak rendelkeznie kellene a díjazásról. Utalt arra, hogy az alkalmazandó jogszabály még a közbenső mérleg jóváhagyásakor sem tette lehetővé a felszámoló részére díjelőleg megállapítását (BH 1998.194, BH 1996.117, EBH 2000.340.). Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolót a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerint megillető díjazásról a bíróság legkorábban - a Cstv. 60. § (1) bekezdése szerint - a felszámolás befejezésekor, az adós megszüntetéséről és a felszámolás befejezéséről rendelkező végzésében határozhat, s e végzésben kell megállapítani a díjat is.

Miután a törvény ilyen esetre nem tartalmaz rendelkezést a felszámoló díjának megállapításáról, emiatt a Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 225. §-a sem alkalmazható. A bíróság ezért a kiegészítés iránti kérelmet elutasította. Megjegyezte azonban, hogy e végzéssel nem arról döntött, hogy a felmentett felszámolót az általa elért felszámolás alatti bevétel tekintetében díj nem illeti meg, a kialakult bírói gyakorlat szerint erre ugyanis számot tarthat (BH 2002.238.). A korábbi felszámoló felmentése, új felszámoló kijelölése esetén felszámolói díjra mindkét felszámoló igényt tarthat, s ha a felszámolók az elszámolásban nem tudnak megegyezni, a felmentett felszámoló az általa jogosnak ítélt díjat vitatott hitelezői igényként érvényesítheti.

A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a felszámolói díjának megállapítását. Állította a Cstv. 27/A. §-ának, 51. §-a (5) és (6) bekezdésének, 59. §-a (1) bekezdésének és 60. §-a (1) bekezdésének, továbbá a Pp. 225-226. §-ainak megsértését.

Tévesnek állította a jogerős végzésben kifejtett álláspontot abban a tekintetben, hogy csak a felszámolási eljárás befejezésekor lehet a felszámoló díját megállapítani, valamint abban a körben, hogy a felszámolói díjat vitatott igényként kell érvényesíteni, ha a felszámolók nem értenek egyet.

Az adós új felszámolója felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.

A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.

Az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. rendelkezései alapján meg kell-e állapítania a bíróságnak a felmentéskor a felszámoló díját, vagy azt csak hitelezői igényként jelentheti be az újonnan kijelölt felszámolóhoz.

A Kúria az eljárásban alkalmazandó szabályokat áttekintve megállapította, helytállóan fejtette ki a jogerős végzés azt, hogy a hatályos Cstv. felszámoló felmentésére vonatkozó szabályozása - mely kétségkívül sokkal részletesebb - a jelen eljárásban nem alkalmazható.

A Kúriának ezért a felszámolási eljárás megindulásakor hatályban volt rendelkezéseket kellett értelmeznie, melyekből a jogvitához kapcsolódóan kettő érdemel figyelmet. Az egyik - amelyre az elsőfokú bíróság a határozatát alapította - a Cstv. 50. §-ában szabályozott közbenső mérleg. Ennek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság EBH 2000.340. számú döntésében kifejtette, hogy "a felszámoló a közbenső felszámolási mérlegben csak arra jogosult, hogy a felszámolási költségekre tartalékot képezzen, de nem jogosult díjelőleget felvenni." Az újonnan kijelölt felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében írtak szerint az adós közbenső mérlegei alapján ez a tartalékképzés megtörtént.

A Kúria álláspontja szerint azonban az eljárásban felmerült kérdésre a közbenső mérlegre vonatkozó szabályozás nem ad választ. A jelen ügyben alkalmazandó Cstv. egyetlen helyen szabályozta kifejezetten a felszámoló felmentését, mégpedig a Cstv. 51. § (5) bekezdésében, amikor a felszámoló a kifogásnak helytadó jogerős bírói végzésnek nem tett eleget. Ilyenkor a bíróság - a kifogást benyújtó kérelmére - új felszámolót jelölhetett ki és kötelezhette a felszámolót az ezzel járó költségek viselésére, valamint a díját csökkenthette.

Ebből egyértelműen megállapítható, hogy az eljárásban alkalmazandó törvény is azon az elvi alapon állt, hogy ha a felszámolónak ez a tisztsége az adós tekintetében megszűnik (az eljárás végén, vagy akár az eljárás közben is), az addig elvégzett munkája alapján a díjazásra igényt tarthat - akár csökkentett mértékben.

A jogerős végzés utalt arra, hogy a bíróság ezt a jogot nem kérdőjelezte meg, csak álláspontja szerint ezt hitelezői igényként kell bejelenteni, amit majd az újonnan kijelölt felszámolónak kell elbírálnia, s csak akkor kell a bíróságnak vitatott igényként a kérdésben döntést hoznia, ha az új felszámoló a korábbi díjigényét nem ismeri el.