2150/1946. ME rendelet

a természetes vizek halászatának előmozdítása

A minisztérium az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945. XI. tc. 15. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a természetes vizek halászata és a halgazdasági termelés folytonosságának biztosítása érdekében a halászatra vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló 6700/1945. ME számú rendelet (megjelent a Magyar Közlöny 108. számában, a továbbiakban R.) kiegészítéseként a következőket rendeli:

1. § A földmivelésügyi miniszter bármely természetes vagy jogi személy tulajdonában (birtokában) lévő és a természetes vizekben haltenyésztésre, továbbá halászatra, valamint a halászati termékek feldolgozására használt vagy erre a célra szolgáló felszerelést, üzemi és feldolgozóberendezést, gazdasági épületet vagy azok meghatározott részét az állam részére térités ellenében véglegesen igénybeveheti vagy tulajdonosukat azoknak az állam vagy a R. értelmében alakult és halászati jogsai rendelkező valamely halászati szövetkezet részére térités ellenében ideiglenes átengedésre kötelezheti, ha a tulajdonos a halászatra való jogát a R. hatálybalépése után elvesztette vagy elveszti. Az igénybevétel elrendelésének abban az esetben is helye van, ha az említett tárgyakat a R. életbelépése után harmadik személy szerezte meg vagy azokat nem a tulajdonos, hanem bármely címen harmadik személy tartja birtokában.

2. § A jelen rendelet hatálybalépésének napjától kezdve az 1. §-ban emlitett vagyontárgyakat zár alá vetteknek kell tekinteni és azokat csak a földmivelésügyi miniszter előzetes engedélyével szabad elidegeniteni, másnak használatra át adni vagy jelenlegi őrzési helyükről (telephelyről) elszállítani.

3. § (1) A tulajdonos (birtokos) a jelen rendelet hatálybalépésétől számított 15 nap alatt köteles az 1. §-ban említett és tulajdonában (birtokában) lévő vagyontárgyakról részletes írásbeli bejelentést tenni az Országos Halászati Felügyelőséghez (Budapest, IV., Duna-utca 1. szám.)

(2) A bejelentésnek tartalmazni kell: a tulajdonos (birtokos) nevét, lakhelyét, az 1. §-ban foglaltak alá tartozó vagyontárgy darabszámát, minőségét, jelenlegi őrzési (telep) helyét és azoknak a bejelentéskori becsértékét.

(3) A bejelentés megtörténtét, illetőleg helyességét a földmivelésügyi miniszter kiküldöttje utján bármikor ellenőriztetheti és egyúttal az 1. §-ban említett vagyontárgyaknak a tulajdonos (birtokosi közbenjötte mellett leltározását is elrendelheti.

4. § Az igénybevétel, illetőleg ideiglenes átengedésre kötelezés kérdésében a földmivelésügyi miniszter határoz.

5. § (1) Az igénybevett vagyontárgyakért a tulajdonosnak a dolog közönséges forgalmi értékének megfelelő összeget kell térítésként megfizetni Ideiglenes átengedésre kötelezés esetében a térités mértékét az a haszon határozza meg, amelyet az 1. §-ban emlitett vagyontárgy az átengedésre kötelezés időpontjában rendszerint és általánosan nyújt. A térités lehet készpénzbeli, illetőleg természetbem vagy mind a kettő.

(2) Az ideiglenes átengedésre kötelezett állagában a rendeltetésszerű használat során előállott értékcsökkenésért kártérítés nem jár. egyéb - nem az igénybevételt szenvedő vagy személyzete által okozott- kárért az értékcsökkenésnek megfelelő mérvű kártérítés jár.

(3) Olyan vagyontárgyak ideiglenes igénybevétele esetében, amelyek a rendeltetésszerü használat folytán megsemmisülnek, a földmivelésügyi miniszter azt, akinek részére az igénybevétel történt, arra is kötelezheti, hogy az igénybevételt elrendelő határozatban vagy később hozandó külön véghatározatban megállapított időpontban az igénybevett dologgal azonos minőségű és mennyiségű dolgot szolgáltasson az igénybevételt szenvedőnek.

6. § (1) Ha az igénybevételt szenvedő és az, akinek részére az igénybevétel történt, a térités (5. § 1.) vagy a kártérítés (5. § (2), (3) bek.) összegében és a fizetési időben megegyezni nem tudnak, annak összegét, illetőleg a fizetési időt háromtagú bizottság állapítja meg.

(2) A bizottság elnöke a földmivelésügyi miniszter kiküldöttje tagjai pedig a dolog tulajdonosának és annak, akinek részére az igénybevételt elrendelték, egy-egy megbízottja. Ha az igénybevétel az állam részéről történi, a bizottság egyik tagjaként a pénzügyminiszter egy kiküldötte vesz részt.

(3) A bizottság véleményeltérés esetében szótöbbséggel dönt. A döntéssel meg nem elégedő fél a bizottság határozatának közlésétől számított 15 nap alatt előterjesztéssel élhet a vagyontárgyőrzési (telep) helye szerint illetékes törvényszékhez azon az alapon, hogy a megállapított térítés, illetőleg kártérítés nem felel meg az 5. §-ban foglaltaknak. A törvényszék az előterjesztés tárgyában a felek meghallgatása és a szükségesnek mutatkozó bizonyítás felvétele után végzéssel határoz. A törvényszék végzése ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye

(4) A térítés mértéke és a fizetés időpontja tekintetében felmerülő vita az igénybevételi határozat foganatosítását nem akadályozza.

7. § (1) A földmivelésügyi miniszter a véglegesen igénybevett vagyontárgyakat a R. 4. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint alakult halászati szövetkezeteknek ugyancsak az 5. § értelmében megállapított térítés ellenében véglegesen juttathatja vagy ideiglenes használatra átengedheti.

(2) A végleges juttatás, illetőleg az ideiglenes használatra átengedés feltételeit a földmivelésügyi miniszter állapítja meg.

8. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki:

a) a 2. §-ban foglaltak ellenére az 1. §-ban emlitett vagyontárgyakat a földmivelésügyi miniszter előzetes engedélye nélkül elidegeníti, másnak használatra átadja vagy jelenlegi őrzéshelyükről elszállítja;

b) a 3. §-ban foglalt bejelentési kötelezettségének nem vagy nem a megszabott módon tesz eleget, vagy a bejelentési kötelezettségének nem teljes mértékben tesz eleget;

c) az állam által igénybevehető vagyontárgyakat elrejti, megrongálja vagy egyéb módon használhatatlanná teszi, vagy megsemmisíti;

d) a földmivelésügyi miniszter igénybevételi vagy átengedésre kötelező határozatának nem. vagy nem teljes mértékben tesz eleget.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. tc. rendelkezései irányadók, azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege a 9000/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 1945. évf., 145. szám) 5. §-ában emlitett mindenkori napszámbér tízezerszerese.

(3) Azt a tárgyat, amelyre nézve tulajdonosa (birtokosai a kihágást elkövette, el lehet kobozni; az elkobzott vagyontárggyal a földmivelésügyi miniszter rendelkezik.

(4) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdés 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földmivelésügyi miniszteri kell tekinteni.

9. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, végrehajtásáról - a 6. § (3) bekezdésében foglaltak tekintetében az igazságügyiminiszterrel egyetértőleg - a földmivelésügyi miniszter gondoskodik.

Budapest, 1946. évi február hó 22-én.

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök