410/1946. (I. 19.) ME rendelet

a magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdijak megállapítása, valamint a vállalati nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában

A minisztérium az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945. XI. tc. 15. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

I. FEJEZET

A nyugdijak mértékére és fizetésére vonatkozó rendelkezések

1. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáruk mindazoknak, akik tőlük nyugdíjra igényjogosultak, a mindenkor esedékes nyugdijat a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint megállapított összegben tartoznak fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség terheli mindazokat a természetes és jogi személyeket is, akik szolgálati szerződés, külön megállapodás alapján, vagy egyéb jogalapon a velük magánjogi szolgálati viszonyban volt személyek vagy ezek hozzátartozói részére, nyugdíj fizetésére kötelesek.

(3) A 2500/1945. ME rendelet és a 7000/1945. KKM számú, illetőleg az ezeket módosító vagy kiegészítő rendeletek hatálya alá eső munkaadókra a jelen rendelet rendelkezései nem terjednek ki.

2. § A jelen rendelet alkalmazásában nyugdíjnak kell tekinteni az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak által nyújtott nyugdijat, özvegyi nyugdijat, árvajáradékot és alapszabályszerű más ellátást. Nyugdíjnak kell tekinteni továbbá minden nyugellátást, mely az 1. § (2) bekezdésében megjelölt személlyel magánjogi szolgálati viszonyban állott személyt, illetőleg annak hozzátartozóját szolgálati szerződés, külön megállapodás alapján vagy egyéb jogalapon megilleti (Nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvanyugdij, lakáspénz, családi pótlék, nevelési segély, adómegtérités, a természetbeni lakás és ellátás fejében adott készpénzösszeg, nyugdijtermészetü kegydíj stb.)

3. § (1) A jelen rendelet 1. §-ában megjelölt természetes vagy jogi személytől nyugdíjra (2. §) igényjogosultak nyugdijának összegét az alábbi (2)-(8) bekezdésekben foglaltak szerint kell megállapítani.

(2) A nyugdij megállapításának alapja a beszámítható javadalmazás.

(3) A jelen rendelet hatálybalépése előtt nyugdíjazott személynél a beszámítható javadalmazás annak a mindenkori javadalmazásnak a 10%-a, amelyre - a vonatkozó kollektív (tarifális) szerződés és függelékei, illetőleg magyarázatai a munkabérmegállapitó bizottsági határozatok, valamint a munkabérek (fizetések) felemelésére irányuló jogszabályok, ezek hiányában pedig az illető munkaadónál a javadalmazás tekintetében érvényesülő szabályok értelmében - a nyugdíjazott személynek igénye lenne abban az esetben, ha tényleges szolgálatban állana és a nyugdíjazásakor betöltött állásával azonos vagy a javadalmazás szempontjából ezzel egy tekintet alá eső állást töltene be.

(4) A jelen rendelet hatálybalépése után nyugdíjazásra kerülő munkavállaló beszámítható javadalmazása annak a tényleges javadalmazásnak 70%-a, mely őt az előbbi bekezdésben felsorolt, rendelkezések értelmében nyugdíjazásának időpontjában megilleti. Ha az alkalmazásban álló munkavállalók javadalmazása a nyudij megállapítását követő időben változik, a beszámítható javadalmazást a (3) bekezdésben foglaltak szerint kell újból megállapítani.

(6) A nyugdij összegét a (3)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kiszámított beszámítható javadalmazás alapulvételével az alapszabály (nyugdijszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani és az így megállapitott összeget kell a jogosultnak nyugdijként kifizetni. Ha a beszámitható javadalmazás összege megváltozik, a nyudij összegét is újból mos kell állapítani és a jogosultnak az újonnan megállapított összeget kell nyugdijként fizetni.

(6) A szolgálatképtelenség (munkaképtelenségi címén nyugdíjazottak részére mindaddig, mig szolgálatképtelenségük (munkaképtelenségük) igazoltan fennáll, úgyszintén a hatvanadik életévüket betöltött nyugdíjazottak részére az (5) bekezdés szerint őket megillető nyugdijat 20%-kal felemelt összegben kell fizetni.

(7) Az (5) bekezdést az igényjogosult hozzátartozók tekintetében akként kell alkalmazni, hogy járandóságuk az (5) bekezdés szerint megállapított nyugdíjnak az a hányada, amely a vonatkozó alapszabály (nyugdíjszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) szerint őket megilleti. A (6) bekezdés a hozzátartozókra nem vonatkozik.

(8) Ha a nyudijra jogosult a nyugdíjfizetésre kötelezettől, illetőleg a nyugdíjpénztárt fenntartó vállalattól semmiféle élelmezési kedvezményben nem részesül, részére a jelen § szerint járó nyugdíjnál 10%-kal többet kell fizetni.

(9) A jelen § értelmében járó nyugdijat mindennemű adó vagy illeték levonása nélkül kell a jogosult részére fizetni.

(10) A beszámítható javadalmazás összegét a nyugdij fizetésére kötelezett állapítja meg és közli az igényjogosulttal. Ezzel a megállapítással szemben az igényjogosult igényét az erre a célra létesített háromtagú döntőbizottság előtt érvényesítheti. A döntőbizottság egyhangúan hozott határozata végérvényes és ellene további jogorvoslatnak helye nincs. Ha döntőbizottság nem egyhanguan határoz, határozatával szemben az igényjogosult igényét a rendes biróság előtt érvényesítheti. A nyugdij összegének kiszámítása és folyósítása tekintetében mindaddig, amig a döntőbizottság jogerősen másként nem határoz, illetőleg, amíg a bíróság jogerősen másképp nem dönt vagy pedig az érdekeltek jogerős birói egyezséget nem kötnek a nyugdíj fizetésére kötelezett által megállapított beszámítható javadalmazás összege az irányadó. Ez a szabály azonban nem érinti a jelen rendelet 3. §-ában foglalt azoknak a rendelkezéseknek hatályát, amelyek értelmében az alkalmazásban álló munkavállalók javadalmazásának változása esetén a beszámítható javadalmazás és a nyugdíj összegét újból meg kell állapítani.

(11) A (10) bekezdésben említett döntőbizottság egy-egy tagját a nyudij fizetésére kötelezettek és a nyugdíjra igényjogosultak érdekképviselete, harmadik tagját pedig a népjóléti miniszter küldi ki. A döntőbizottság megalakítására és eljárására vonatkozó szabályokat egyébként a népjóléti miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.

4. § (1) Ha a nyugdíj fizetésre kötelezett a jelen rendelet hatálybalépése előtt a 3. §-ban meghatározottnál nagyobb nyugdij fizetésére vállal kötelezettségét, e kötelezettsége alól őt a jelen rendeletben foglalt rendelkezések nem mentesitik.

(2) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdijpénztárak a jelen rendelet 3. §-a értelmében megállapított összegnél magasabb beszámitható javadalmazást (nyugdijalapot, szoláltatási alapot) a jelen rendelet hatálybalépése után csak alapszabályuk megfelelő módosításával állapithatnak meg.

(3) A jelen rendelet 1. §-ának (2) bekezdésben megjelölt nyugdíjfizetésre kötelezettek a 3. § értelmében megállapított összegnél nagyobb nyugdijakat akkor is jogosultak fizetni, ha erre az (1) bekezdés értelmében nem kötelesek. Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdijpénztárak fenntartói is jogosultak illetményszámlájuk terhére a 3. § értelmében a jogosultnak járó összegen felül nyugdijat fizetni.

5. § (1) A Jelen rendelet alapján járó nyugdijat az 1946. évi január hó 1. napjától, illetőleg, ha a nyugdijigény ennél későbbi időponttól nyilik meg, ettől az időponttól kezdve kell fizetni; az esedékességére az alapszabály (nyugdijszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogszabály) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A Jelen rendelet hatálybalépésétől számított nyolc napon belül rendkívüli nyugdíjpótlék címén minden egyes igényjogosult részére ki kell fizetni annak az összegnek a kétszeresét, amely összeg az 1945. évi december, havára az igényjogosultat a 11180/1945. ME rendelet értelmében megillette. Ez a nyugdíjpótlék egyébként az idézett rendelet értelmében járó felemelt nyugdíjjal esik, egy tekintet alá.

6. § Az alapszabálynak (nyugdíjszabályzatnak, szerződésnek, külön megállapodásnak vagy egyéb jogalapnak) a jelen rendelet rendelkezéseitől a nyugdíjra jogosult hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek.

II. FEJEZET

Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdijpénztáraknál a tagok járulékalapjának megállapítása

7. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál a tagok járulékalapját az 1946. évi január hó 1 napjától kezdődően további rendelkezésig az alábbi (2) és (3) bekezdések szerint kell megállapítani.

(2) A járulékalap azonos annak a mindenkori tényleges javadalmazásnak a 70%-ával, amely a nyugdíjpénztári tagot a vonatkozó kollektív (tarifális) szerződés és függelékei, illetőleg magyarázatai a munkabérmegállapitó bizottsági határozatok, valamint a munkabérek (fizetések) felemelésére irányuló jogszabályok, ezek hiányában pedig az illető munkaadónál a Javadalmazás tekintetében érvényesülő szabályok értelmében megilleti.

(3) A járulékalap a (2) bekezdésben megjelölt összegnél alacsonyabb nem lehet. Ennél magasabb járulékalapot a nyugdíjpénztár - alapszabályának a jelen rendelet hatálybalépése után történő módosításával - megállapíthat.

8. § A járulékot a tag után az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően a jelen rendelet 7. §-ában foglaltak szerint kiszámított járulékalapnak megfelelően, a nyugdijpénztár alapszabályában (nyugdijszabályzatában) megállapított járulékkulcs szerint kell fizetni.

III. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

9. § (1) Az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál a jelen rendelet 8. §-a szerint fizetendő járulékokat, úgyszintén a nyugdíjpénztárak bárhonnan származó bevételeit további rendelkezésig a nyugdijak és a nyugdíjpénztárt közvetlenül terhelő egyéb kiadások fedezésére kell fordítani.

(2) A nyugdíjpénztárak bevételeiből az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítése után fennmaradó összeg a járuléktartalék vagyontömegét növeli.

(3) Ha a nyugdíjpénztár bevételei a nyugdíjpénztárt terhelő kiadások - ideértve az átutalási járuléktartatékokat is - fedezésére elégtelenek, a mutatkozó különbözetet a nyugdíjpénztárak fenntartói saját illetményszámlájuk terhére kötelesek viselni.

(4) Az 1928. XL. tc. 145. §-ának (6) bekezdése alapján létesített közös nyugdijpénztár által a jelen rendelet alapján folyósítandó nyugdijaknak, valamint a közös nyugdijpénztár egyéb kiadásainak fedezésével kapcsolatos kérdéseket a népjóléti miniszter a szükséghez képest - esetleg a jelen rendeletben foglaltaktól eltérően is - rendelettel szabályozhatja.

10. § Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak az ellenőrzésükkel járó kiadások fedezése céljából a jelen rendelet §-a szerint fizetendő járulekok 2%-ának megfelelő összeget kötelesek fizetni.

11. § (1) A jelen rendeletben foglalt rendelkezések végrehajtása következtében az elismert és az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak járuléktartalékában esetleg mutatkozó hiány abban az esetben is a fenntartó vállalatot terheli, ha a hiány egy részének a tagokra való áthárítását az alapszabály lehetővé teszi.

(2) A népjóléti miniszter állapítja meg azt az időpontot, amely időpont szerint készítendő biztosítástechnikai mérleggel az esetleg mutatkozó járuléktartalékhiányt meg kell állapítani, úgyszintén azt is, hogy a biztosítástechnikailag esetleg megállapított hiányt a fenntartó vállalat milyen időtartam alatt és milyen módozatok, illetőleg feltételek szerint lesz köteles a nyugdíjpénztárnak megfizetni.

12. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a 6830/1945. ME rendelet 1.-8. §-ai, valamint 10. §-a, úgyszintén a 11180/1945. ME számú rendelet hatályukat vesztik.

Budapest, 1946. évi január hó 12-én.

Tildy Zoltán s. k.,

miniszterelnök