48400/1946. IpM rendelet

a szakszervezeti munkaközvetítést szabályozó 6490/1945. ME és 3530/1946. ME rendeletek végrehajtása tárgyában

A testi munkások munkaközvetítéséről szóló 6490/1945. ME rendelet (az alábbiakban: R. I.; Magyar Közlöny 1945. évi 103. szám) 6. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 7. §-ának (3) bekezdésében, 12. §-ának (2) bekezdésében és 14. §-ában, valamint az emlitett rendelet kiegészítéséről szóló 3530/1946 ME rendelet (az alábbiakban: R. II.; Magyar Közlöny 1946. évi 74. szám) 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. §

A munkaközvetítés

a) a mező- és erdőgazdasági munka kivételével minden más testi munkakereslet és munkakinálat tekintetében, úgyszintén

b) az ipartörvény (1884: XVII. törvénycikk), a kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. törvénycikk), a közhasználatú gépjáróművállalatokról szóló 1930: XVI. törvénycikk, a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról szóló 1931: XVI. törvénycikk és az 1854. évi általános bányatörvény hatálya alá eső vállalatoknál (üzemeknél, üzleteknél stb.), továbbá a társadalombiztosító intézeteknél

- nem orvosi munkakörben -, végül a színházaknál, mozgófényképvállalatoknál és más szórakoztató vállalatoknál (üzemeknél stb.)

- nem művészi munkakörben - felmerülő szellemi munkakereslet és munkakinálat tekintetében,

kizárólag a szabad szakszervezetek (az alábbiakban: szakszervezetek) feladata (R. I. 1. § (1) és (3) bek., R. II. 1. §).

2. § (1) A R. I. hatálybalépésével (1945. évi augusztus hó 15. napján) az 1. § a) pontja alá tartozó testi munkásokra vonatkozóan, a R. II. hatálybalépésével (1946. évi március hó 31. napján) pedig az 1. § b) pontja alá tartozó szellemi munkavállalókra vonatkozóan a szakszervezeti munkaközvetítésen kivül minden más munkaközvetítést meg kellett szüntetni és az említettekre vonatkozóan bármilyen munkaközvetítésre Kiadott hatósági jogosítvány - amennyiben addig még érvényben volt - hatályát vesztette; ilyen jogosítványt a jövőken kiadni nem szabad (R. I. 1. § (2) bek., R. II. 2. § a) pont).

(2) Mindazok a hatóságok, egyesületek és magánszemélyek, amelyek, illetőleg akik hatósági jogosítvány alapján az (1) bekezdésben emlitett munkaközvetítő (háztartási alkalmazottakat közvetítő) tevékenység folytatására jogosultak voltak, kötelesek jogosítványukat legkésőbb a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc napon belül az azt kiállító hatóságnak megküldeni.

II. FEJEZET

Munkaközvetítő szervezet

1. Szakszervezeti munkaközvetítő irodák (fiókok)

3. § (1) A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja (Szakszervezeti Tanács) - az alábbiakban: Szakszervezeti Tanács - gondoskodni köteles, arról, hogy a szakszervezetek az alábbi rendelkezéseknek megfelelően munkaközvetítő irodákat (fiókokat) szervezzenek és tartsanak fenn. Ahol ilyen irodák (fiókok) már működnek, azokat a szükséghez képest megfelelően át kell szervezni.

(2) Budapesten szakmánként külön-külön munkaközvetítő irodákat - szakmai munkaközvetítő irodákat - kell létesíteni. E szakmai munkaközvetítő irodák működési köre kiterjed Nagy-Budapest, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének aszódi, budakörnyéki, gödöllői, gyömrői, központi, monori, nagykátai, ráckevei, szentendrei és váci járása, úgyszintén Szentendre és Vác megyei városok területére (R. I. 2. § (1) bek.).

(3) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének a (2) bekezdésben nem emlitett területére kiterjedő működési körrel Kecskeméten, a többi vármegye, illetőleg törvényhatósági jogú város területére kiterjedő működési körrel pedig a vármegye székhelyén, illetőleg, a törvényhatósági jogú városban szakmaközi munkaközvetitő irodákat kell felállítani. A nagyobb ipari központokban - az iparügyi miniszternek a Szakszervezeti Tanács előterjesztésére adott hozzájárulásával - a szakmaközi munkaközvetítő irodák helyett a szükséghez képest szakmai munkaközvetitő irodák állíthatók fel (R. I. 2. § (1) bek.).

(4) Amennyiben a helyi viszonyok indokolttá teszik, a járási székhelyeken és a megyei városokban szakmaközi irodák fiókjait lehet felállítaná (R. I. 2. § (2) bek.). Ilyen fiók felállításához az iparügyi miniszternek a Szakszervezeti Tanács - részletes költségvetési tervezettel ellátott - előterjesztésére adott hozzájárulása szükséges.

(6) A tanoncok közvetítését Nagy-Budapest területén, valamint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének a (2) bekezdésében megjelölt járásaiban és megyei városaiban a Szakszervezeti Tanács, egyéb helyeken pedig a szakmai, illetőleg a szakmaközi munkaközvetitő irodák (fiókok) kötelesek ellátni. A tanoncközvetités céljából a munkaközvetitő irodáknál (fiókoknál) külön osztályt - tanoncosztályt - kell létesíteni (R. I. 2. § (2) bek.).

(6) A jelen § szerint felállítandó irodák (fiókok) személyzetének létszámát a Szakszervezeti Tanács előterjesztésére az iparügyi miniszter állapítja meg. A személyzetet - a Szakszervezeti Tanács hozzájárulásával - az illető szakszervezet, illetőleg a szakmaközi munkaközvetitő irodák (fiókok) esetében a Szakszervezeti Tanács által kijelölt szakszervezet alkalmazza.

2. Paritásos munkaközvetitő bizottságok

4. §

(1) Minden szakszervezeti munkaközvetitő mellé munkáltatókból és munkavállalókból álló paritásos munkaközvetítő bizottságot (az alábbiakban: bizottsági kell szervezni (R. I. 12. § (1) bek.). A bizottságok megalakításáról Budapesten a Szakszervezeti Tanács, vidéken pedig a munkaközvetítő iroda (fiók) vezetője gondoskodik olyképpen, hogy az érdekképviseleteket a tagok (póttagok) kiküldésére felkéri.

(2) A bizottság elnökből, elnökhelyettesből, valamint legalább öt és legfeljebb hét munkáltatói és ugyanannyi munkavállalói tagból áll. Az elhalálozás vagy más ok folytán való megüresedés esetére a tagok számával egyező számban póttagokat is ki kell küldeni.

(3) A munkáltatói tagokat (póttagokat) az érdekelt munkáltatói érdekképviseletek (ipartestületek, Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége; stb.), a munkavállalói tagokat (póttagokat) pedig az érdekelt munkavállalói érdekképviseletek (Budapesten a szakszervezetek központjai, vidéken a szakszervezetek helyi szakmaközi képviselete) küldik ki. A tagok (póttagok) kiküldésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően a népesebb foglalkozási ágak (pl. bányavidéken a bányászok) kellő képviselethez jussanak. Amennyiben az érdekképviseletek a kiküldendő tagokra (póttagokra) nézve egymás közölt megállapodni nem tudnak, a tagokat (póttagokat) az érdekképviseletek által javaslatba hozott személyek közül az iparügyi miniszter jelöli ki. A tagok (póttagok) megbízatása első ízben az 1947. évi december hó 31. napjáig, azután pedig két évre szól.

(4) A tagok a bizottság vezetésére pártatlan - sem a munkáltatók, sem a munkavállalók sorába nem tartozó - személyek közül elnököt és elnökhelyettest választanak. Amennyiben a tagok az elnök (helyettes) személyében megállapodni nem tudnak, az elnököt (helyettest) a tagok által javaslatba hozott személyek közül az iparügyi miniszter jelöli ki.

5. § A bizottság feladata: a munkaközvetítést érintő összes ügyekben az iparügyi miniszter vagy más hatóság részére vélemény nyilvánítása, a munkaközvetítés menetének, a szakszervezeti munkaközvetítő tevékenységének figyelemmel kisérése, annak fejlesztésére és tökéletesitésére vonatkozó javaslatok tétele, a felmerülő panaszok (7. §) orvoslása és általában minden olyan ténykedés, amely alkalmas a munkaközvetítés ügyének előbbrevitelére.

6. §

(1) A bizottság minden hónapban egy rendes ülést tart.

(2) Amennyiben legalább három tag írásban kéri, a bizottság rendkívüli ülést tart. A kérelmet - az ülés tárgyának megjelölésével - közvetlenül az elnöknél, vagy pedig a szakszervezeti munkaközvetítőnél kell előterjeszteni: az utóbbi köteles a nála előterjesztett kérelmet negyvennyolc óra alatt az elnökhöz továbbítani. Az elnök az ülést két héten belül összehívni köteles. A rendkívüli ülésen csak az az ügy tárgyalható, amelyet a kérelmet előterjesztők a kérelemben megjelöltek.

(3) Mint a rendes, mint a rendkívüli ülésre - a tárgysorozat közlésével - a tagokat az elnök (helyettes) a szakszervezeti munkaközvetítő utján hivja egybe; a munkaközvetítő köteles a tagok meghívásáról gondoskodni.

(4) Az ülés határozatképes, ha azon az elnökön (helyettesen) felül mind a munkáltatót, mind a munkavállalói tagoknak legalább a fele megjelent. Amennyiben az ülés határozatképtelen, tizennégy napon belül ujabb ülést kell egybehívni, amely a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A bizottság határozatát egyszerü szótöbbséggel hozza; szavazategyenlőség esetében az elnök (helyettes) szavazata dönt.

(5) A szakszervezeti munkaközvetitő vezetője köteles a bizottság ülésén megjelenni és azon - hacsak az elnök másként nem rendelkezik - az előadói tisztséget ellátni. A vezető a szavazásban nem vesz részt.

(6) Az ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ülés időpontját, a megjelentek névsorát (külön-külön feltüntetve a munkáltatói és a munkavállalói tagokat), továbbá annak megjelölését, hogy az ülés rendes vagy rendkívüli-e, végül az ülésen hozott határozatokat. A jegyzőkönyv egy másolati példányét fel kell terjeszteni a Szakszervezeti Tanácshoz.

(7) Az a bizottsági tag, aki három egymást követő ülésről indokolatlanul távolmarad, elveszti tagságát. Ilyen esetben helyette póttagot kell behívni.

7. §

(1) A szakszervezeti munkaközvetitő működéséből kifolyólag felmerülő panaszt az érdekelt a bizottághoz címezve írásban közvetlenül a bizottság elnökénél, vagy pedig a szakszervezeti munkaközvetítőnél terjesztheti elő. Szóbeli panaszt a szakszervezeti munkaközvetítőnél lehet előterjeszteni, amely köteles a panaszról jegyzökönyvet felvenni és azt a panaszttevővel aláíratni. A munkaközvetítő köteles a nála beadott (felvett) panaszt negyvennyolc óra alatt az elnökhöz továbbítani.

(2) A bizottság köteles a panasz tárgyában hozott határozatát az érdekelttel írásban közölni. A határozat ellen - annak kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt - az iparügyi miniszterhez felszólamlásnak van helye. Az elnök köteles a felszólamlást az ügyre vonatkozó iratokkal az iparügyi miniszterhez negyvennyolc óra alatt felterjesztem.

(3) A munkaközvetítő a jogerős határozatban foglaltaknak köteles eleget tenni.

3. Szakszervezeti Tanács

8. § (1) A Szakszervezeti Tanács ellátja a tanoncok közvetítése tekintetében a 3. § (5) bekezdésében reábízott feladatot.

(2) Ugyancsak a Szakszervezeti Tanács gondoskodik az egyes munkaközvetítők között a munkakereslet és kínálat, a munkaerőkben jelentkező hiányok és feleslegek kiegyenlítéséről (R. I. 8. §; jelen rendelet 17. § (3) bek. és 20. § (1) bek.)

(3) A Szakszervezeti Tanács az összes munkaközvetítő irodák (fiókok) felett közvetlen felügyeletet és irányítást gyakorol és biztosítja azok zavartalan együttműködését. E célból figyelemmel kiséri azok működését, ügyvitelüket a helyszínen bármikor megvizsgálhatja, az ügyvitel javítása és az észlelt mulasztások megszüntetése végett a szükséges intézkedéseket megteszi. A munkaközvetítés tekintetében nála előterjesztett panaszokat megvizsgálja és azok elintézése végett haladéktalanul intézkedik. Szükség esetében intézkedik aziránt, hogy a szakszervezeti munkaközvetítők tisztviselői a gyakorlati és elméleti tudnivalók elsajátítása végett megfelelő kiképzésben részesüljenek. Végül ellátja a jelen rendeletben reábízott egyéb feladatokat.

(4) A Szakszervezeti Tanács mindezeknek a feladatainak elvégzése céljából munkaközvetítő osztályt, az (1) bekezdés szerinti munkaközvetítése ellátása végett pedig ezen belül külön tanoncalosztályt szervez. A munkaközvetítő osztály vezetőjének alkalmazását a Szakszervezeti Tanács az iparügyi miniszternek írásban bejelenteni köteles. A munkaközvetítő osztály egyéb - személyzetének létszámát az iparügyi miniszter állapítja meg és a személyzetet a Szakszervezeti Tanács a munkaközvetítő osztály vezetőjének előterjesztésére alkalmazza.

4. Iparügyi miniszter

9. § (1) A munkaközvetítő irodák (fiókok), valamint a Szakszervezeti Tanács munkaközvetítő, illetőleg kiegyenlítő tevékenysége felett az ipar ügyi miniszter felügyeletet gyakorol (R. I. 11 § (1) bek.) E végett az iparügyi miniszter megbízottja utján az említett szervek ügyvitelét és a munkaközvetítéssel kapcsolatos egész tevékenységét a helyszínen is bármikor megvizsgálhatja és e szerveket jelentéstételre felhívhatja.

(2) Az iparügyi miniszter a hozzá intézett felszólamlásokat (7. § (2) bek.) elintézi és az azokkal kapcsolatban szükséges intézkedéseket megteszi.

(3) A munkaközvetítő irodák (fiókok) és a Szakszervezeti Tanács kötelesek az iparügyi miniszternek a munkaerőgazdálkodás körében - ideértve a munkaközvetítést is - kiadott utasításait végrehajtani (R. I. 11. § (2) bek.).

III. FEJEZET

Munkaközvetítés lebonyolítása

10. § HIÁNYOS

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés az állam, a vármegye, a város és a község alkalmazottai közül csak azokra terjed ki, akik magánjogi szerződés utján nyernek alkalmazást és szakmájuknak van szakszervezeti munkaközvetítése (R. I. 4. § (2) bek., R. II. 1. §).

(3) Nem esnek az (1) bekezdés hatálya alá a bizalmi állásra alkalmazni kivánt munkavállalók; ilyeneknek minősülnek különösen azok a munkavállalók, akikre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki (R. I. 4. § (3) bek., R. II. 1. §). Bizalmi állásra alkalmazni kívánt munkavállalóknak keli tekinteni a vezetőállásra alkalmazni kívánt szellemi munkavállalókat is: nem tekinthetők azonban bizalmi állásra alkalmazni kívánt munkavállalóknak az alkalmazni kivánt olyan szellemi munkavállalók, akikre a kollektív szerződés hatálya kiterjed (R. II. 2. § b) pont).

11. § (1) A közvetítésre vonatkozó kérést a munkáltató a vállalata üzeme, stb.) székhelyének (telepének) helyére, a munkakereső pedig a lakóhelyére nézve illetékes munkaközvetítőhöz köteles intézni.

(2) Azokon a helyeken, ahol munkaközvetítő nincs, munkaközvetítésért mind a munkáltató, mind a munkakereső a telepéhez, illetőleg lakóhelyéhez legközelebb eső helyen lévő munkaközvetítőhöz köteles fordulni (R. I. 2. § (3) bek.).

12. § (1) A közvetítésre vonatkozó kérést élőszóval, távbeszélőn, táviratban vagy írásban lehet előterjeszteni. A munkaközvetítő azonban megkívánhatja a kérelemnek élőszóval vagy írásban való előterjesztését.

(2) A kérelem írásbeli előterjesztésére szolgáló űrlapot a munkaközvetítő helyiségében díjtalanul kell rendelkezésre bocsátani. Az olyran munkáltatónak, akinek telepe, valamint az olyan munka keresőnek, akinek lakóhelye a munkaközvetítő székhelyén kívül van, a kérelem előterjesztéséhez szükséges űrlapot - ugyancsak dijtalanul - a telep, illetőleg a lakóhely szerint illetékes községi elöljáróság (polgármester) szolgáltatja ki.

13. § (1) A munkaközvetítőknek az igények mielőbbi és legmesszebbmenő kielégítésére kell törekedniök.

(2) A közvetítésnél az igényeket a szakszerűség kívánalmainak szigorú megtartásával és amennyiben e követelmény mellett lehetséges, általában a kérelmek előterjesztésének időbeli sorrendjében kell kielégíteni. Az olyan munkakeresők azonban, akiknek ellátásra szoruló gyermekeik vannak vagy akiknél egyéb szociális szempontok figyelembevétele szükségesnek mutatkozik, egyébként egyenlő feltételek mellett másokkal szemben előnyben részesülnek. Az iparügyi miniszter ezenfelül elrendelheti, hogy a munkaközvetítők meghatározott csoportba tartozó igényeket közérdekből (pl az ország újjáépítésének vagy a jóvátételi kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében) az előterjesztés időbeli sorrendjére tekintet nélkül elégítsenek ki és e tekintetben fontossági sorrendet állapithat meg.

(3) A közvetítésnél figyelemmel kell lenni arra is, hogy ha a munkakereső lakóhelyén nem helyezhető el, lehetőleg a lakóhelyéhez legközelebb eső községben (városban) kínálkozó üres helyen helyeztessék el.

14. § (1) A munkáltató a munkaközvetítőtől névszerint meghatározott munkavállaló közvetítését is kívánhatja. A munkáltatónak az erre irányuló kérelmében fel kell tüntetnie, hogy a munkavállalót milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni és hogy az korábban hasonló munkakörben dolgozott-e már, illetőleg hogy korábban milyen munkakörben dolgozott. A munkáltató köteles azt is feltüntetni, hogy milyen okból kívánja a névszerint megjelölt munkavállaló közvetítését. A kérelemhez az üzemi bizottság (bizalmit javaslatát is csatolni kell.

(2) A névszerint meghatározott munkavállaló közvetítését a munkaközvetítő csak abban az esetben mellőzheti, ha a közvetítés a fennálló tőrvényekkel, rendeletekkel, bírói vagy igazoló-bizottsági határozattal, avagy az illető munkavállaló érdekeivel ellenkezik (R. I. 5. §, R. II. 3. §).

15. § (1) A munkaközvetítő a közvetítést arra tekintet nélkül köteles ellátni, hogy a közvetítés iránt hozzá forduló tagja-e a szakszervezetnek, illetőleg a munkáltatói érdekképviseleti szervnek vagy sem; a közvetítésnél azért, mert a munkavállaló vagy a munkáltató nem tagja a szakszervezetnek (munkáltatói érdekképviseleti szervnek), hátránnyal sem a munkavállalót, sem a mukáltatót nem sújthatja.

(2) A munkaközvetítés díjtalan, azért költséget sem a munkavállalóval, sem a munkáltatóval szemben felszámítani nem lehet (R. I. 3. §).

16. § (1) A munkaközvetítő a munkakeresőnek, akinek helyet ajánl, közvetitőlapot ad át, egyúttal értesiti a munkáltatót, hogy részére munkavállalót közvetített.

(2) A munkakereső a közvetítőlapon megnevezett munkáltatónál három napon belül személyesen jelentkezni és a közvetitőlapot annak átadni köteles.

(3) A munkáltató köteles a közvetitőlapot megfelelően kitölteni, aláírni és azután azt a munkaközvetítőhöz negyvennyolc óra alatt visszaküldeni.

(4) Ha a munkavállaló a közvetitőlapon megjelölt munkáltatónál a közvetítőlap kézhezvételétől számított három nap alatt indokolatlanul nem jelentkezik, vagy ha a munkáltató a nála jelentkezett munkavállaló közvetitőlapját a munkavállaló jelentkezésétől számított negyvennyolc óra alatt a munkaközvetítőnek indokolatlanul nem küldi vissza, a munkaközvetítő ezt a mulasztást a legközelebbi alkalommal a közvetítés sorrendjében való hátratétellel, harmadszori ismétlődés esetében a közvetitésből való kizárással torolhatja meg. A kizárás egy hónapon tul nem terjedhet. A kizárás miatt a paritásos munkaközvetítő bizottsághoz panasszal (7. §) lehet élni.

17. § (1) A munkavállalót, ha azonnal nem helyezhető el, a munkaközvetítő az erre a célra szolgáló nyilvántartásában előjegyzi és az előjegyzés megtörténtét a munkavállalónak igazolja.

(2) Amennyiben a munkaközvetítő a munkáltatónak testi munkásra vonatkozó közvetítési igényét három napon belül, szellemi munkavállalóra vonatkozó közvetítési igényét pedig hét napon belül kielégíteni nem tudná, erről a munkáltatónak azonnal - de legkésőbben az említett három, illetőleg hét nap elteltével - tanúsítványt köteles adni. A tanúsítvány alapján a munkáltatónak jogában áll munkaerő szükségletét a szakszervezeti munkaközvetítésen kívül kielégiteni (R. I. 4. § (4) bek., R. II. 2. § c) pont),

(3) A munkaközvetítő abban az esetben, ha a munkáltató vagy a munkavállaló közvetítés iránti kérelmének nem tud eleget tenni, a szükséghez képest - a 8. § (2) bekezdése értelmében való eljárás végett - a Szakszervezeti Tanácshoz fordul.

IV. FEJEZET

A munkáltatók és a munkavállalók bejelentései

18. § (1) Az 1. § hatálya alá tartozó munkáltató köteles minden olyan munkavállalóját, aki a jelen rendelet hatálybalépésekor alkalmazásában áll, az 1946. évi július hó 31. napjáig az c célra szolgáló űrlapon a munkavállaló állandó lakóhelye szerint illetékes munkaközvetitőhöz bejelenteni (R. I. 6. § (1) bek.), E rendelkezés a bizalmi vagy vezetőállást betöltő munkavállalókba (10. § (3) bek.) is kiterjed.

(2) Az 1. § hatálya alá tartozó munkáltató köteles a jelen rendelet hatálybalépése után bizalmi vagy vezetőállásra alkalmazott munkavállalóját a szolgálatbalépéstől számított három nap alatt az e célra szolgáló űrlapon a munkavállaló állandó lakóhelye szerint illetékes munkaközvetítőhöz bejelenteni.

(3) Mind a munkáltató, mind a munkavállaló köteles a szolgálati viszony megszűnését - az attól számított három napon belül - az illetékes munkaközvetitőhöz az erre a célra szolgáló űrlapon vagy pedig szóban bejelenteni (R. I. 6. § (2) bek.). Ez a bejelentési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a szolgálati viszony csak a jelen rendelet hatálybalépése után létesül. Ezek a rendelkezések a bizalmi vagy vezetőállást betöltő munkavállalókra is kiterjednek.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben említett űrlapok a munkaközvetítőknél, illetőleg a községi elöljáróságoknál (polgármestereknél) díjtalanul szerezhetők be.

(5) Ha a munkáltató, illetőleg a munkavállaló a bejelentést nem az illetékes munkaközvetítőnél tette meg, ez köteles a bejelentést az illetékes munkaközvetitőhöz haladéktalanul áttenni.

(6) A munkaközvetítő köteles a bejelentés megtételéről - annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - a bejelentő részére igazolást adni.

V. FEJEZET

A munkaközvetitők nyilvántartásai is jelentései

19. § (1) A munkaközvetítők feladatuk ellátása érdekében munkaerőnyilvántartást kötelesek vezetni. A munkaerőnyilvántartás elkészítése és a változások folyamatos keresztülvezetése végett bármely hatóságnál vezetett személynyilvántartást megtekinthetnek és arról másolatot készíthetnek (R. I. 7. § (1) bek.).

(2) A munkaközvetítők kötelesek a 18. §-ban emlitett bejelentések, valamint a rendelkezésükre álló egyéb adatok alapján a működési területükön lakó minden munkavállalóról külön-külön olyan törzslapot kiállítani, amely a munkavállaló összes fontos személyi adatait tartalmazza. A törzslapon a munkavállalóval kapcsolatos minden változást fel kell jegyezni. A törzslapokat kartotéktartó fiókban kell elhelyezni olymódon, hogy azok könnyen kezelhetők és áttekinthetők legyenek.

(3) A munkaközvetítők közvetítő tevékenységükről naplót kötelesek vezetni. A naplóba az iroda (fiók, osztályt) eseményeit időbeli sorrendben, naponként be kell jegyezni. A naplóról egyidejűleg egy másolatot is kell készíteni és azt a munkaközvetítő szabályzatban (21. §) megállapított módon és időben a Szakszervezeti Tanácshoz fel kell terjeszteni.

(4) A munkaközvetítők a munkásvándorlásról statisztikai adatokat gyűjtenek, amelyek feltüntetik a munkavállalóknak az egyes munkaközvetítők, valamint az egyes szakmák közötti hullámzását. Ezeket az adatokat, valamint a munkapiac helyzetéről szerkesztett jelentésüket a Szakszervezeti Tanácsnak az általa meghatározott módon és időben feldolgozás végett megküldik.

20. g.

(1) A Szakszervezeti Tanács a munkaközvetítők hozzá felterjesztett statisztikai adatai és a munkapiac helyzetéről szerkesztett jelentései alapján megállapítja az ország munkaerőszükségletét, illetőleg feleslegét és ezek figyelembevételével az országos munkaerőellátási terv elkészítésére vonatkozóan javaslatot terjeszt az iparügyi miniszter elé.

(2) A Szakszervezeti Tanács a 8. § (2) bekezdésében meghatározott munkájáról minden hó-lap 25. napjáig az iparügyi miniszterhez kimerítő jelentést terjeszt fel. Ezenfelül minden év március hó 31. napjáig a munkaközvetítő irodák (fiókok) előző évi jelentései és saját tevékenysége alapján a szakszervezeti munkaközvetítésről - a munkapiaccal kapcsolatos összes körülményekre is kiterjedő - összefoglaló részletes évi jelentést szerkeszt.

VI. FEJEZET

Munkaközvetítő-szabályzat

21. § (1) A Szakszervezeti Tanács a 8. § (2) bekezdésében meghatározott kiegyenlitő tevékenysége tevékenysége során követendő eljárásáról az 1946. évi december hó 31. napjáig munkaközvetítő-szabályzatot köteles készíteni.

(2) A szakszervezetek munkaközvetítő tevékenysége közötti összhang és az egységes eljárás biztosítása végett a Szakszervezeti Tanács 1946 december 31. napjáig ezek számára munkaközvetitő-szabályzatmintát készít. E minta alapján az egyes szakszervezetek kötelesek a munkaközvetítői tevékenységük során követendő eljárásukról az 1947. évi június hó 30. napjáig a munkaközvetítő-szabályzatukat megalkotni.

(3) Az előbbi bekezdésben emlitett szabályzatmintat, illetőleg szabályzatokat a megjelölt időpontokat követő tizenöt napon belül jóváhagyás végett be kell mutatni az iparügyi miniszterhez (R. I. 9. §).

VII. FEJEZET

A munkaközvetítés költségeinek fedezése

22. § (1) A szakszervezetek és a Szakszervezeti Tanács munkaközvetítő, illetőleg kiegyenlítő tevékenységével kapcsolatban felmerülő személyi és dologi kiadások fedezéséről az állami költségvetés keretében - az iparügyi tárca terhére - kell gondoskodni. Erre tekintettel a Szakszervezeti Tanács a várható bevételeknek és kiadásoknak a következő évre vonatkozó, kellően indokolt részletes előirányzatát (elemi költségvetését) minden évben legkésőbben március hó 31. napjáig köteles az iparügyi miniszterhez bemutatni (R. I. 10. §).

(2) A részletes költségvetés alapján egy összegben megszavazott hitel csak a részletes költségvetés elfogadott tételei szerint és a költségvetés indokolásában feltüntetett célokra használható fel.

(3) A felmerülő nagyobb összegű kiadásokat közvetlenül az iparügyi miniszter utalványozza. A személyi és a kisebb összegű dologi szükségleteknek, továbbá uti előlegeknek, uti költségeknek és egyéb ilyen természetű kiadásoknak rövid uton való kiegyelitése céljából az iparügyi miniszter a Szakszervezeti Tanács részére a havi szükségletnek megfelelő ellátmányt állapit meg és bocsát rendelkezésére. A Szakszervezeti Tanács az ellátmány terhére kifizetett összegekről (kiadásokról) havonkint, legkésőbben a számadási hónapot követő hónap 8. napjáig okmányolt számadást készit és azt közvetlenül az iparügyi miniszteri számvevőségnek megküldi. A számvevőség a számadást felülvizsgálja és ennek alapján előterjesztést tesz az iparügyi miniszterhez az ellátmányból felhasznált összegnek legkésőbben a számadási hónapot követő hónap 25. napjáig való kiutalása iránt.

(4) A Szakszervezeti Tanács részére kiutalt ellátmány terhére a költségvetésben megállapított kereten és az iparügyi miniszter által közölt korlátokon belül a Szakszervezeti Tanács munkaközvetítő osztályának vezetője saját hatáskörében utalványoz.

(5) A Szakszervezeti Tanács részére kiutalt ellátmány felhasználását az iparügyi miniszter a miniszteri számvevőség közreműködésével váratlan helyszíni vizsgálatok utján ellenőrzi.

(6) A költségvetési hitel terhére vásárolt berendezési, felszerelési és egyéb tárgyak és anyagok a kincstár tulajdonát képezik és azokat az állami ingóvagyon leltárába fel kell venni.

(7) A munkaközvetítőket nyomtatványokkal és egyéb dologi szükségletekkel az ellátmány terhére a Szakszervezeti Tanács látja el.

VIII. FEJEZET

Hatálybalépés

23. § A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1946. évi július hó 8-án

A miniszter helyett:

Kelemen Gyula s. k.,

államtitkár