1946. évi IX. törvénycikk

a telepítésről és a földreform befejezésének előmozdításáról

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Nemzetgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

I. FEJEZET

A telepítés

1. § A Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. évi november hó 20. napján hozott határozata alapján Németországba áttelepített magyarországi német lakosság által visszahagyott minden vagyon tulajdonjoga tehermentesen a magyar államra száll.

2. § A jelen törvény alapján a magyar állam tulajdonává vált ház-, mező- és erdőgazdasági ingatlanok, továbbá az ezekkel kapcsolatos mező-és erdőgazdasági ipari üzemek - ideértve a telepítés céljából szükséges kisipari üzemeket is - valamint termények, állatok, gazdasági és háztartási felszerelési tárgyak és egyéb ingóságok a Földbirtokrendező Alap állagához tartoznak és azokat az 1945. évi VI. törvénycikkel törvényerőre emelt 600/1945. M. E. számú rendelet (továbbiakban R.) alapján eddig juttatásban nem részesített helyi földigénylők kielégítésére, illetőleg telepítési célokra kell felhasználni. A felhasználás tekintetében a R. és annak végrehajtására vonatkozó jogszabályok irányadók a jelen törvényben foglalt eltérésekkel.

3. § A jelen törvény alapján a magyar államra szállt, a 2. § alá nem eső egyéb vagyon felhasználásáról a minisztérium rendelkezik.

4. § (1) Telepítés útján juttatásban részesíthetők:

a) a jelenlegi lakóhelyükön juttatásban nem részesült igényjogosultak,

b) a csereingatlan juttatására igényjogosultak,

c) az 1937. évi december hó 31.-i határokon kívül eső területekről nem önként átjött magyar népesség közül a R. 14. §-a alá eső személyek,

d) az 1937. évi december hó 31.-i határokon kívül eső területekről nem önként átjött magyar népesség közül a R. 15. §-a alá eső személyek legfeljebb huszonöt kataszteri hold föld, továbbá ház, gazdasági élő és holt felszerelés erejéig,

e) az 1937. évi december hó 31.-i határon belül eső területről a háború előtt kivándorolt magyar népesség közül visszatérő, a R. 14. §-a alá eső személyek.

(2) Az okszerű telepítés érdekében kert, ház és legfeljebb két kataszteri hold mezőgazdasági ingatlan juttatásban részesíthetők azok is, akik nem, vagy nem élethivatásszerűen foglalkoznak földmíveléssel (orvos, szülésznő, tanító, kovács, bognár, csizmadia, stb.). Ezek részére élethivatásuk folytatásához szükséges berendezési és felszerelési tárgyak is juttathatók.

(3) Telepítés útján ház, kert és legfeljebb két kataszteri hold mezőgazdasági ingatlan juttatásban részesíthetők a R. 36. § első bekezdésének 1. pontja alá eső személyek akkor is, ha élethivatásuk nem a földmívelés, feltéve, hogy a juttatás vagyoni helyzetüknél fogva indokolt. Ugyanilyen mérvű juttatásban részesíthetők a demokrácia szolgálatában írói, művészi vagy tudományos munkássággal kiváló érdemeket szerzett azok a számottevő vagyonnal nem rendelkező írók, művészek, akiket a Magyar Művészeti Tanács, és tudósok, akiket a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megjelölt tudományos intézmény erre érdemesnek talál.

(4) A R. 36. §-a azzal nyer kiegészítést, hogy a telepítés során az igényjogosultság elbírálásánál a R. 14. §-a alá eső hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat is előnyben kell részesíteni.

(5) Telepíteni csak azokat lehet, akik áttelepülni önként hajlandók.

5. § Telepítés útján a R. 38. §-ában megjelölt személyeken felül juttatásban nem részesíthető:

a) aki a R. alapján jelenlegi lakóhelyén már juttatásban részesült, kivéve, ha a juttatott ingatlannak más ingatlannal felcserélése földbirtokpolitikai szempontból indokolt,

b) aki gazdálkodási kötelezettségének személyesen nem tudna eleget tenni, kivéve a hadirokkantakat,

c) aki iszákos vagy megrögzött munkakerülő életmódja miatt telepítésre alkalmatlan,

d) aki csődben van, vagy volt.

6. § A telepesnek lakóházat vagy lakóházrészt, továbbá a szükséghez és lehetőséghez képest gazdasági és háztartási felszerelést is kell juttatni.

7. § (1) A telepesek a juttatott vagyontárgyakért megváltási árat és eljárási költséget kötelesek fizetni. A megváltási ár és eljárási költség megállapítására, fizetésének módjára, továbbá a juttatott vagyontárgyakra vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalomra a R. és annak végrehajtására vonatkozó szabályok az irányadók.

(2) A 6. § alapján juttatott lakóház, illetőleg lakóházrész megváltási ára a házadóról szóló 1927. évi 200. P. M. számú Hivatalos Összeállítás 9. §-ának (4) bekezdéséhez fűzött Utasítás (4) bekezdésében megállapított legkisebb haszonérték minden pengője után tizenöt pengő, mely összegben csak a földadó alá nem eső ingatlanok s azoknak az alkotórészeknek és tartozékoknak a megváltási ára foglaltatik, amelyekre a végrehajtási árverés hatálya kiterjed. Az ekként megállapított megváltási árat métermázsánként negyven pengő búzaár figyelembevételével tiszavidéki szokványminőségű búzára kell átszámítani.

(3) A jelen törvény alapján juttatott berendezés, gazdasági, háztartási és egyéb felszerelés megváltási árának megállapításánál a R. 41. §-ában foglaltakat értelemszerűen kell alkalmazni.

8. § (1) A telepítést a R. 48. §-a alapján létesült földbirtokrendező testületek a melléjük rendelt földhivatalok közreműködésével hajtják végre.

(2) A Népgondozó Hivatalnak a belső telepítésre vonatkozó hatásköre megszűnik.

(3) Az illetékes földbirtokrendező testületek a Népgondozó Hivatal eddigi betelepítéseit is felülvizsgálhatják és a szükséges intézkedéseket megtehetik.

9. § (1) A telepítést az Országos Földbirtokrendező Tanács által készített általános és részletes telepítési terv szerint kell végrehajtani.

(2) A telepítési terv elkészítésénél a mezőgazdasági ingatlanok 10%-át későbbi kiosztás, illetőleg csere céljára kell tartalékolni, ha a községben (városban) a felhasználásra kerülő mezőgazdasági ingatlan területe legalább ötszáz kataszteri hold.

10. § A telepesek birtokbavezetése után az érdekelt Községi Földigénylő Bizottságokat újjá kell alakítani és a bizottságokban a telepesek részére számarányuknak megfelelő tagságot kell biztosítani.

11. § (1) A telepestől és házanépétől a település meg nem tagadható s tőlük a községi kötelékbe felvételért díj nem követelhető.

(2) A telepes és házanépe az áttelepítés és birtokbavezetés tényével az ingatlan fekvése szerinti községben községi illetőséget szerez és ettől kezdve gyakorolja az ebből folyó jogait és teljesíti kötelezettségeit.

(3) A telepítés által érintett törvényhatósági és községi testületi hatóságok kiegészítésére és újjáalakítására esetleg szükséges szabályokat a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.

12. § A telepesek gazdálkodásának irányítására és ellenőrzésére telepfelügyelőket lehet alkalmazni.

13. § (1) A telepes kimozdítható, ha

a) a birtokbavezetés után nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen elítélték,

b) a népbíróság jogerősen elítélte,

c) a juttatott ingatlanon önhibájából a helyi átlagosnál feltűnően rosszabbul gazdálkodik, vagy földjének megművelését, illetőleg lakóházának, gazdasági épületének, felszerelésének karbantartását vagy gondozását elhanyagolja,

d) a juttatott vagyontárgyakat gazdaságilag indokolt szükség nélkül elhasználja, elidegeníti, vagy zálogba adja,

e) iszákos vagy megrögzött munkakerülő életmódjánál, vagy egyéb oknál fogva telepítésre alkalmatlannak bizonyult.

(2) A telepes kimozdítása tárgyában a Községi Földigénylő Bizottság, illetőleg a telepfelügyelő indokolt javaslatára a területileg illetékes Megyei Földbirtokrendező Tanács határoz. A telepes kimozdítására vonatkozó határozat a telepes házanépére is kiterjed.

(3) A telepest a juttatási határozat kézbesítésétől számított három év után kimozdítani nem lehet.

14. § A kimozdított telepes a juttatott vagyon megszerzésére fordított kiadásai visszatérítését, valamint a szükséges és hasznos beruházásai megtérítését igényelheti. Az igény tárgyában az Országos Földbirtokrendező Tanács határoz.

15. § (1) A 12.330/1945. M. E. számú rendelet hatálya alá eső személy köteles a tulajdonában (birtokában) lévő ingatlant, annak alkotórészeit, tartozékait, továbbá állatállományát és egyéb ingóságait a rendes gazda gondosságával kezelni és fenntartani, valamint a szokásos mező- és erdőgazdasági munkálatokat (talajelőkészítést, vetést, ültetést, állat- és növénygondozást) a gazdálkodás eddigi rendje szerint elvégezni mindaddig, amíg vagyontárgyait az arra illetékes szerv tőle át nem veszi.

(2) Az előbbi bekezdésben megjelölt személy, ha fenntartási, kezelési és gondozási kötelezettségének nem tesz eleget, vagy ingatlanait nem műveli meg és ezáltal a termelés csökkenését okozza, vagy egyéb kárt okoz, a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. tc. 361. és 363. §-ában foglalt megkülönböztetés szerint a hűtlen kezelés vétségét, illetőleg bűntettét követi el és az ezekben a §-okban foglalt büntetéssel büntetendő. A bűnvádi eljárás hivatalból indul meg.

II. FEJEZET

A földreform befejezését célzó rendelkezések

16. § (1) Azokat az ingatlanokat, amelyekre az 1946. évi január hó 1. napjáig megváltás, vagy elkobzás iránt javaslatot nem terjesztettek elő, csak az Országos Földbirtokrendező Tanács határozata alapján lehet birtokbavenni és kiosztani.

(2) Az 1946. évi január hó 1. napja után csak azoknak a földigénylőknek az igényét lehet figyelembe venni, akik azt a megjelölt időpontig rajtuk kívülálló ókból (katonai szolgálat, hadifogság, deportálás, súlyos betegség, stb.) nem jelenthették be személyesen, vagy hozzátartozóik útján.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a jelen törvény alapján megváltott vagy elkobzott, továbbá a magyarországi német lakosság kitelepítése folytán megüresedő ingatlanokra, valamint az áttelepülőkre sem.

17. § (1) A R. 4. §-a azzal egészíttetik ki, hogy el kell kobozni azoknak a földbirtokát és a R. 7. §-ában megjelölt egyéb vagyontárgyait is, akik az 1944. évi október hó 15. napja után lakóhelyükről önként, vagy bár az úgynevezett Szálasi-kormány utasítására, de egyébként személyükre nézve egyénileg megállapítható kényszerhelyzet fennállása nélkül Németországba, vagy a németek által megszállott valamely más ország területére távoztak és az 1945. évi október hó 31. napjáig lakóhelyükre, illetőleg birtokukra vissza nem tértek.

(2) Arra nézve, aki mint katonai vagy munkaszolgálatos kötelékben álló személy az ország területét zárt alakulattal, abba beosztottként hagyta el, a kényszerhelyzet fennállását vélelmezni kell. Nem vélelmezhető a kényszerhelyzet azoknál, akiknek katonai vagy munkaszolgálatos behívása eredeti lakóhelyükről való önkéntes elmenekülésük után más helyről történt.

(3) Azokat, akik utólag a kényszerhelyzetet, valamint azt igazolják, hogy az 1945. évi október hó 31. napjáig önhibájukon kívül nem térhettek vissza, az (1) bekezdés alapján elkobzott és földreform céljára felhasznált, de a R. alapján egyébként megváltás alól mentes ingatlanaikért az alábbi 19. és 20. §-okban foglaltak szerint kell kártalanítani.

18. § (1) A R. 14. §-a alá eső elkobzást szenvedő személy házastársát és kiskorú leszármazóit, ha a leszármazók száma négy vagy ennél kevesebb, az elkobzott ingatlanból tíz kataszteri holdig, ha pedig a leszármazók száma négynél több, tizenöt kataszteri holdig terjedő juttatásban lehet részesíteni. A házastárs juttatásban csak akkor részesíthető, ha igazolja, hogy házastársának az elkobzás alapjául szolgáló magatartásával, illetőleg cselekedeteivel magát nem azonosította.

(2) Az előbbi bekezdésben foglaltak alapján juttatásban nem részesíthetők a Volksbund-tagok házastársai és le-származói, továbbá a 12.330/1945. M. E. számú rendelet folytán Németországba áttelepülni köteles személyek.

19. § (1) Az 1946. évi január hó 1. napja előtt földreform céljára igénybevett és kiosztott ingatlant - az alábbi kivételtől eltekintve - a tulajdonosnak visszaadni nem lehet.

(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlant a R. 14. §-a alá eső parasztbirtokosnak vissza kell adni, ha a tulajdonát képező ingatlan területe ötven kataszteri holdnál kisebb és azt az érvényben lévő jogszabályok ellenére vették igénybe.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés végrehajtása során kimozdított igényjogosultnak - lehetőleg lakóhelyén - más ingatlant kell juttatni.

20. § (1) Annak a R. 14. §-a alá eső parasztbirtokosnak, akinek a tulajdonát képező ingatlana ötven kataszteri holdnál nagyobb és ingatlanát kétszáz kataszteri holdon aluli részében az érvényben lévő jogszabályok ellenére vették igénybe, a R., illetőleg a jelen törvény szerint az igénybevétel alól mentes ingatlanáért - ha azt a kiosztás miatt már visszaadni nem lehet - minden esetben azonos értékű megfelelő csereingatlant kell adni, lehetőleg a kiosztott ingatlanhoz legközelebb eső olyan ingatlanból, mely földreform céljára igénybevétetett és a 19. § (2) bekezdése alapján esetleg kimozdított igényjogosultak igényeinek kielégítése után is csereingatlan céljára rendelkezésre áll.

(2) Az állam, törvényhatóság, város, község, egyház és legeltetési társulat részére az érvényben levő jogszabályok ellenére igénybevett és kiosztott ingatlanáért - amennyiben arra lehetőség van - azonos értékű megfelelő csereingatlan juttatható.

(3) Ha az 1946. évi január hó 1. napjáig az érvényben lévő jogszabályok ellenére a R. 14. §-a alá nem eső, de egyébként gazdálkodással élethivatásszerűen foglalkozó személy ingatlanát vették igénybe és osztották ki, részére a tulajdonát képező ingatlan száz kataszteri holdat meg nem haladó részéért azonos értékű csereingatlant kell juttatni, ha nincs elég csereingatlan, vagy ha az ingatlan tulajdonosának élethivatása nem a gazdálkodás, az ingatlan valóságos és teljes becsértékének megfelelő kártalanítást kell fizetni.

21. § (1) A R. 12. §-ának utolsó bekezdése azzal nyer kiegészítést, hogy ha nincs elegendő csereingatlan, vagy ha a megváltást szenvedőnek a gazdálkodás nem élethivatása, részére valóságos és teljes becsértéknek megfelelő kártalanítást kell fizetni.

(2) Az előbbi bekezdés rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni a R. 15. és 46. §-a alá eső személyekre is, ha a R. 15. §-a alá eső személy ingatlana már kiosztást nyert, a R. 46. §-a alá eső személy ingatlanát pedig visszajuttatni nem lehet.

22. § (1) Az 1944. évi január hó 1. napján osztatlan közös tulajdonban volt, továbbá a telekkönyvileg vagy természetben megosztott, de együttes gazdasági kezelés és irányítás alatt állott ingatlanokból - az egyéb feltételek fennforgása esetén - összesen száz kataszteri hold (Budapest székesfőváros határától számított 30 km-es körzeten belül ötven kataszteri hold) mezőgazdasági ingatlan mentes a megváltás alól. A jelen bekezdés alkalmazása szempontjából a gyámság alatt lévő kiskorú ingatlanait a gyám (vagyonkezelő) ingatlanaival nem lehet összeszámítani azon a címen, hogy az ingatlanok együttes gazdasági kezelés és irányítás alatt állanak, feltéve, hogy a gyám (vagyonkezelő) nem a szülő.

(2) Ha a társtulajdonosok (társbirtokosok) között a R. 14. vagy 15. §-a alá eső személy van, az (1) bekezdésben foglalt mentesség a kivételezésre jogosult személy birtokának száz kataszteri holdon felüli részéig, legfeljebb azonban a hivatkozott §-okban foglalt megkülönböztetés szerint összesen kettőszáz, illetőleg háromszáz kataszteri holdig terjed.

(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint mentesített terület a társtulajdonosokat (társbirtokosokat) a megváltott ingatlanra vonatkozott tulajdonjoguk arányában illeti meg. Ezt az arányt a száz kataszteri holdon felül mentesített ingatlanrészre a R. 14. vagy 15. §-a alá eső személy javára az Országos Földbirtokrendező Tanács indokolt esetben megváltoztathatja.

(4) A R. 19. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezések azzal az eltéréssel irányadók, hogy a társtulajdonosokat (társbirtokosokat) - figyelemmel az (1) bekezdésben foglaltakra is - összesen legfeljebb száz kataszteri hold mezőgazdasági ingatlannal lehet kártalanítani.

(5) Az (1) bekezdésben megjelölt ingatlanokat a R. 12. §-ának utolsó bekezdésében foglaltak alkalmazása szempontjából össze kell számítani. A R. 11. §-ának alkalmazásánál ilyen összeszámításnak helye nincs.

(6) Ha az (1) bekezdésben megjelölt ingatlanokat az 1946. évi január hó 1. napja előtt kiosztották, a jelen törvény 19. és 20. §-ában foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.

23. § A R. 29. §-ának első és második bekezdése akként módosul, hogy azokban a községekben, ahol legeltetési társulat van, az igénybevett legelőt földmíves-szövetkezetnek kell juttatni, kivéve, ha az igénybevett legelőt az igénybevétel előtt már a község haszonbérelte; ilyen esetben a legelőt osztatlanul a község tulajdonába kell juttatni.

24. § (1) Annak a R. 14. §-a alá eső kishaszonbérlőnek, aki az igénybevett ingatlant tíz éve, vagy ennél hosszabb idő óta haszonbérelte, valamint azoknak, akik az 1936. évi XXVII. törvénycikk alapján jutottak kishaszonbérlethez, az általuk haszonbérben bírt, a R. alapján igénybevett ingatlanból - a R. 35. §-ában megállapított igényjogosultság fennforgása nélkül is - akkora terület juttatható, amellyel a saját ingatlana huszonöt, szőlő és gyümölcsös esetén öt kataszteri holdra nyer kiegészítést. A haszonbérleti idő tartamának megállapításánál a szülő és gyermeke haszonbérletének idejét össze kell számítani.

(2) Az előbbi bekezdésben érintett kishaszonbérlők javára eredeti kishaszonbérleti ingatlanaikból kell az ott meghatározott mennyiséget visszajuttatni, mégpedig azok részére, akik tanyával is bírnak, belsőségük környékén kell volt kishaszonbérletük területéből az (1) bekezdés szerint visszajáró részt visszajuttatni. Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni a haszonbérelt ingatlanon lévő, nem a kishaszonbérlő által emelt egyéb építményre is, ha a kishaszonbérlőnek más ilyen épülete nincs. A szőlő és gyümölcsös juttatásának mértékét a fennálló rendelkezések figyelembevételével kell megállapítani, azzal az eltéréssel, hogy a haszonbérelt ingatlanon a kishaszonbérlő által telepített, két évnél fiatalabb szőlőt és gyümölcsöst, valamint az öt évnél fiatalabb diótelepítvényt a juttatás szempontjából szántóterületként kell számításba venni.

25. § (1) Elkobzott vagy megváltott ingatlan hiányában, vagy ha az elkobzott és megváltott ingatlan házhely céljára nem alkalmas, vagy nem elegendő, a városokban - a 2.400/1945. F. M. számú rendelet 1. §-ának utolsó bekezdésében foglalt korlátozás mellett - az Országos Földbirtokrendező Tanács előzetes hozzájárulásával házhely céljára igénybe lehet venni a beépített (beépítésre kijelölt) területen lévő be nem épített ingatlanokat, valamint a beépített ingatlanok be nem épített azt a részét is, amely a szükséges és szokásos mértéket meghaladja.

(2) Az előbbi bekezdés alapján történő igénybevétel alól mentes a beépített ingatlanoknak a szükséges és szokásos mértékét meghaladó annyiszor négyszáz négyszögöl be nem épített része, ahány házhelyjuttatásra igényjogosult leszármazója van az ingatlan tulajdonosának.

(3) A Fővárosi Földbirtokrendező Tanács illetékességi területén csak olyan ingatlan vehető igénybe házhely céljára, amelynek igénybevételét előzetesen a Fővárosi Közmunkák Tanácsa javasolja.

26. §[1] A 2.400/1945. F. M. számú rendelet 3. és 29. §-a értelmében járó, a valóságos és teljes becsértéknek megfelelő kártalanítási árat az ingatlan átvétele után tíz év alatt kell kifizetni.

27. § (1) A R. 40. §-ának harmadik bekezdése a megváltási ár fizetése tekintetében akként módosul, hogy mindaddig, amíg a búza tőzsdei árát nem jegyzik, a búza átszámítási árát a földmívelésügyi miniszter a mezőgazdasági termények árának figyelembevételével, az Országos Földbirtokrendező Tanács meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértve havonként előre állapítja meg. Szükség esetén az átszámítási ár egy hónapnál rövidebb időközökben is megállapítható. A megállapított átszámítási árat a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.

(2) Az átszámítási árat az előbbi bekezdésben foglaltak szerint az 1945. évi március hó 18. napjáig visszamenőleg meg kell állapítani és a juttatottak befizetéseit ennek alapján kell elszámolni.

28. § A földreform során juttatott ingatlan a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi és a tulajdonjogot a házastársak javára egyenlő arányban kell bekebelezni.

29. § A földreform végrehajtásából származó károkért - ide nem értve a bűncselekmények által okozott károkat - a végrehajtásban résztvett szervek ellen kártérítési igényt érvényesíteni nem lehet.

30. § Azt a Községi Földigénylő Bizottságot, amely a jelen törvény hatálybalépése után az Országos Földbirtokrendező Tanács határozatának ellenszegül, illetőleg rendelkezéseinek végrehajtását megtagadj a, az Országos Földbirtokrendező Tanács feloszlatja és a Bizottság ellenszegülő tagjait a juttatásból kizárja.

31. § Azoktól, akik a R., illetőleg a jelen törvény értelmében juttatásban részesíthetők nem lettek volna, az Országos Földbirtokrendező Tanács a juttatott vagyontárgyat a birtokbahelyezéstől, illetőleg a birtokbaadástól számított két éven belül visszaveheti. A kimozdított igényeire a jelen törvény 14. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.

32. § A Földbirtokrendező Alapot megillető minden követelés az Országos Földhitelintézet, mint a Földbirtokrendező Alap kezelő szerve által kiállított tartozási kimutatás alapján közadók módjára hajtandó be.

33. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a R. hatálybalépése előtt hozott földbirtokpolitikai vonatkozású törvényeket a R. és a jelen törvény rendelkezéseivel összhangba hozatala végett módosíthassa, kiegészíthesse és evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket állapíthat meg. Ez a felhatalmazás kiterjed az ingatlanforgalom és a haszonbérletek hatósági ellenőrzését szabályozó törvények módosítására és kiegészítésére is.

34. § (1) Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; hatálybalépésével a R.-nek és végrehajtása tárgyában kiadott rendeleteknek, valamint a 3.820/1945. M. E. számú rendeletnek ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

(2) A jelen törvény rendelkezéseit a folyamatban lévő, a 22. §-ában foglalt rendelkezéseket pedig a már jogerősen elbírált ügyekben is alkalmazni kell.

(3) A jelen törvény végrehajtásáról - a tárcájukat érintő kérdésekben az érdekelt miniszterekkel egyetértve - a földmívelésügyi miniszter gondoskodik.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvénycikket, mint a nemzet akaratát, mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvenhatodik évi május hó tizedik napján.

Tildy Zoltán s. k.,

Magyarország köztársasági elnöke

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök