3050/1947. (III. 23.) ME rendelet

a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításával kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában

A minisztérium az. 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1947: VIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A gazdasági munkavállalók társadalombiztosításával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 11580/1946. ME rendelet az 1947. évi április hó 1. napjával hatályát veszti.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakhoz képest az Országos Társadalombiztosító Intézet (a továbbiakban: Intézet) a gazdasági munkavállalók társadalom biztosításának átmeneti rendezéséről szóló 6180/1945. ME rendelet az 1947. évi április hó 1. napjától kezdődően a jelen rendeletben foglaltak szemelőtt tartásával végrehajtani köteles.

2. § A gazdasági munkavállalók 6180/1945. ME rendelet 3. § (1) bek.) közül az 1947. évi augusztus hó 31. napjáig betegség, valamint öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére csak azok esnek biztosítási kötelezettség alá, akiknek egy kataszteri holdat meghaladó területű saját kezelésükben lévő gazdaságuk (tulajdonuk, bérletük) nincsen.

3. § A gazdasági munkavállalók társadalombiztosítási költségeinek fedezésére a 6180/1945. ME rendelet 15. §-ában meghatározott egységes gazdasági társadalombiztosítási díjon felül a következő bevételt források szolgálnak:

a) a földadó alanyainak hozzájárulása,

b) az átalánydíjak,

c) a kihágási eljárás során kiszabott büntetéspénzekből, valamint az elkobzott és gazdátlan jószágok értékesítéséből eredő bevételnek az a része, amely az 1938: XII. tc. 37. §-a értelmében az Országos Mezőgazdasági Bizto-siló Intézet megszűnéséig ezt az intézetet illette,

d) az állam hozzájárulása,

e) amennyiben az előbbiekben felsorolt bevételi források a biztosítás költségeire elegendő fedezetet nem nyújtanak, az Intézetnél a munkavállalók családi pótlékával kapcsolatban esetleg jelentkező megtakarítások.

4. § (1) A gazdasági munkavállalók társadalombiztosítási költségeinek fedezésére a földadó alanyai, feltéve, hogy birtokuk kataszteri tisztajövedelme a 150 koronát meghaladja, hozzájárulást kötelesek fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben emlitett hozzájárulás mértéke az 1947. évre, ha

a) a birtok kataszteri tisztajövedelme 150 koronánál több, de a 300 koronát nem haladja meg, a kataszteri tisztajövedelem minden koronája után 24 fillér,

b) a birtok kataszteri tisztajövedelme 300 koronánál több, de az 500 koronát nem haladja meg, a kataszteri tisztajövedelem minden koronája után 36 fillér,

c) a birtok kataszteri tisztajövedelme 500 koronánál több, de az 1.000 koronát nem haladja meg, a kataszteri tisztajövedelem minden koronája után 50 fillér,

d) a birtok kataszteri tisztajövedelme az 1.000 koronát meghaladja, a kataszteri tisztajövedelem minden koronája után 60 fillér.

(3) A földadó alanyainak a gazdasági munkavállalók társadalombiztosítási költségeire adott hozzájárulása mértékét az 1948. évtől kezdődően a népjóléti miniszter a pénzügyminiszterrel és a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.

(4) A jelen §-ban szabályozott hozzájárulás az ingatlant közvetlenül terheli. Tilos és semmis a munkáltató és a. munkavállaló, illetőleg a munkavállaló szülője (gyámja) között létrejött minden olyan megállapodás, amely a hozzájárulást részben vagy egészben a munkavállalóra hárítja át.

(5) A hozzájárulás kivetésének és kezelésének szabályait a népjóléti miniszterrel egyetértve a pénzügyminiszter állapítja meg. A hozzájárulás esedékességére, befizetésére, behajtására és elévülésére, valamint a késedelmi-kamatra a közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések irányadók.

5. § A gazdasági munkavállalókat foglalkoztató azok a munkaadók, akiknek földadó alá eső ingatlana nincsen, vagy annak nagysága az általuk foglalkoztatott gazdasági munkavállalók létszámával arányban nem áll, átalánydíjat kötelesek fizetni. Az átalánydijak mértékét az Intézet önkormányzata állapítja meg. Az önkormányzat erre vonatkozó határozata a népjóléti miniszternek a földmivelésügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve adott Jóváhagyásával válik joghatályossá.

6. § Az 1901: XX. tc. 23. §-ában emlitett kihágási büntetéspénzekből, valamint az elkobzott és gazdátlan jószágok értékesítéséből befolyó összegnek az a része, amely az 1938: XII. tc. 37. §-ának (2) bekezdése értelmében a volt Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetet illette, az 1945. évi szeptember hó 1. napjától kezdődő hatállyal az Intézetet illeti, amely azt a gazdasági munkavállalók társadalombiztosítási költségeinek fedezésére köteles fordítani,

7. § Amennyiben a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításánál kezelési hiány mutatkozik, az Intézet a munkások családi pótlékának céljaira fizetett járulékokból esetleg fennmaradó felesleg egy részét a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításának céljára felhasználhatja.

8. § A gazdasági munkavállalók társadalombiztosításának költségeihez az állam 1947. évi április hó 1. napjától kezdődően az 1947. évi július hó 31. napjáig terjedő időben havi 600.000 forinttal, az 1947-1948. költségvetési évre pedig 6.000.000 forinttal járul hozzá.

9. § A gazdasági munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók az egységes gazdasági társadalombiztosítási dijat biztosítási bélyegeknek a munkavállalók bélyeglapjára ragasztása útján kötelesek leróni. A lerovásnak, valamint a bélyeglapok kezelésének részletes szabályait, úgyszintén a bélyeglerovás elmulasztása esetére az egységes gazdasági társadalombiztosítási dij kivetésének, beszedésének és behajtásának szabályait a népjóléti miniszter rendelettel állapítja meg.

10. § (1) A gazdasági munkavállaló és családtagjai a betegségi biztosítás összes szolgáltatásaira csak abban az esetben jogosultak, ha a munkáltató a munkavállaló bélyeglapján a megbetegedést megelőző két hónapban legalább négy heti egységes gazdasági társadalombiztosítási díjat lerótt.

(2) A 6180/1945. ME rendelet 7. §-ának (1) bekezdése akként módosíttatik, hogy az a munkavállaló, aki az előző évben legalább tizennyolc hétig biztosítási viszonyban volt, a következő év március hónapjában, aki pedig az előző évben legalább huszonöt héten át volt biztosítási viszonyban a következő év április hónapjában bekövetkezett megbetegedés esetében is jogosult - a hivatkozott rendelet 8. §-ában foglalt korlátozásokkal az utolsó munkaviszony befejezésének időpontjától függetlenül, mind maga, mind pedig családtagjai tekintetében a biztosítás szolgáltatásaira.

11. § A gazdasági munkavállalók társadalombiztosítási ügyvitelének az Intézet kerületi pénztárai, kirendeltségei vagy helyi megbízottai által a gazdaságosság és célszerűség követelményeinek megfelelően el nem látható helyi tennivalóival a lehetőséghez képest a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének gazdasági munkaközvetítő irodáit kell megbízni. Azokban a községekben, ahol gazdasági munkaközvetítő iroda nem működik, vagy az Intézet megállapítása szerint a helyi tennivalók ellátására nem alkalmas, a helyi tennivalókat a községi elöljáróság köteles ellátni. A helyi tennivalók ellátására vonatkozó részletes szabályokat a népjóléti miniszter állapítja meg.

12. § (1) A vizitársulatok állandó alkalmazottai abban az esetben, ha jogszabály, vagy joghatályos társulati szabályzat értelmében,

1. betegségük esetében legalább hat hónapon át illetményüket megkapják és munkaadójukkal szemben az 1927: XXI. törvénycikkben meghatározott természetbeni szolgáltatásokkal legalább egyenlő értékű szolgáltatásokra jogosultak, az 1927: XXI. törvénycikkel szabályozott betegségi biztosítási kötelezettség alól,

2. öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére az 1928: XL. törvénycikkben meghatározott szolgáltatásokkal legalább egyenlő értékű szolgáltatásokra jogosultak, az 1928: XL. törvénycikken alapuló öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség alól kivétetnek.

(2) A (1) bekezdésben említett vizitársulati alkalmazottak balesetbiztosításának szünetelésére nézve az 1927: XXI. tc. 58. §-át kell megfelelően alkalmazni.

13. § Az állami kezelésben lévő gazdasági (erdőgazdasági) üzemek munkavállalóinak betegségi, a baleseti, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítását a népjóléti miniszterrel egyetértve kiadott rendelettel az általános szabályoktól eltérően szabályozhatja és a 6180/1945. ME rendelet 3. §-a (2) bekezdésének a fakitermelésnél alkalmazott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseit módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti.

14. § A gazdasági munkavállalók baleseti, vagy mint öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági szolgáltatásainak mértékét - ideértve az 1938: XII. tc. 10. §-a alapján megállapítható haláleseti segélyt is - a rendelkezésre álló fedezet figyelembevételével a népjóléti miniszter rendelettel határozza meg. A szolgáltatások mértékének megállapításánál törekedni kell arra, hogy a gazdasági munkavállalókat megillető szolgáltatások az ipari munkavállalókat megillető szolgáltatásokkal egy színvonalra hozassanak.

15. § Annak megállapítása végett, hogy a gazdasági munkavállalók jelen rendeletben szabályozott társadalombiztosításának rendszere a mezőgazdasági lakosság érdekeinek és a gyakorlati szempontoknak megfelel-e, a biztosításukat szabályozó összes törvényes rendelkezéseket és eljárási szabályokat a folyó évi augusztus hó 1. napjáig szerzendő tapasztalatok alapján vizsgálat alá kell venni. Amennyiben a tapasztalatok szerint a rendszer megváltoztatása indokolt, a biztosítást szabályozó rendelkezések módosítása, illetőleg a biztosítás újra szabályozása iránt a népjóléti miniszter a folyó évi augusztus hó 31. napjáig megfelelően intézkedik.

16. § (1) A jelen rendelet az 1947. évi április hó 1. napján lép hatályba, végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértve a népjóléti miniszter gondoskodik.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével az 1942: XII. tc. 13. §-a hatályát veszti.

Budapest, 1947. évi március hó 5-én.

Nagy Ferenc s. k.,

miniszterelnök