6400/1947. (V. 24.) ME rendelet

a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán elvesztett gazdasági felszerelések tárgyában

A minisztérium az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1947: VIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) A zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán elvesztett ingóságok tárgyában kibocsátott 300/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 22. szám) és az ezt módosító 24790/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 1947. évf. 1. szám) hatálya - az alábbi rendelkezésekben foglalt eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel - kiterjesztetik a mezőgazdasági ingatlanok élő és holt gazdasági felszereléséhez tartozó ingóságokra is.

(2) A 300/1946. ME rendeletben meghatározott visszakövetelési és megtérítési jog gyakorlásának nincs helye olyan ingóság tekintetében, amely az 1945: VI. törvénycikkel törvényerőre emelt 600/1945. ME rendelet, illetőleg az ezt kiegészítő jogszabályok szerint az ingatlan birtokosánál megváltás alá esik; ilyen esetben a gazdasági felszerelés volt tulajdonosát illeti meg az a kártalanítás, amelyet a 600/1945. ME rendelet biztosit. (3) Ha az előbbi bekezdésben említett jogszabályok alkalmazása folytán az ingóság az ingatlan volt birtokosánál elkobzás alá esett, a jelenlegi birtokossal szemben a 300/1946. ME rendeletben meghatározott visszakövetelési jog gyakorlásának nincs helye.

(4) Abban a kérdésben, hogy az ingatlan egy részének megváltása vagy elkobzása esetén a gazdasági felszereléshez tartozó ingóságok közül melyek esnek megváltás, illetőleg elkobzás alá, a földbirtokrendező hatóságok határozata az irányadó.

(5) Ha a jelen § alá tartozó ingóságot első szerzőként olyan személy szerezte meg, akinek mezőgazdasági ingatlanát a szerzést megelőzőleg a sérelmet szenvedett személy haszonbérelte, ezt az első szerzőt a 300/1946. ME rendelet 4. §-ában meghatározott megtérítési kötelezettség az ingóság forgalmi értékének felerésze erejéig akkor is terheli, ha az első szerző az említett 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján egyébként mentesülne a megtérítési kötelezettség alól. Ez a rendelkezés irányadó annak kötelezettségére is, aki az ingóságot a jelen bekezdés alá eső haszonbérbeadóval közös gazdálkodás céljára, annak szerzőtársaként vele együttesen szerezte meg.

(6) Ha az élő vagy holt gazdasági felszereléshez tartozó ingóság oly módon került ki a sérelmet szenvedett személy birtokából, hogy a pénzügyigazgatóság az 1.600/1944. ME rendelet (Budapesti Közlöny 85. szám) 12. §-a, illetőleg az 1077/1944. PM rendelet (Budapesti Közlöny 96. szám) alapján az ingóságok zárlati kezelését rendelte el és zárgondnokul a haszonbérbeadó rendeltetett ki és vezettetett be vagy pedig olyan személy, akinek a haszonbérbeadóval fennállott kapcsolatából az összes körülmények mérlegelése alapján alapos következtetés vonható arra, hogy ebben a megbízatásban valójában a haszonbérbeadó érdekeit képviselte, a haszonbérbeadót a jelen § alkalmazása szempontjából ugy kell tekinteni, mintha az ingóságokat a zárgondnok bevezetésekor ő szerezte volna meg.

(7) A jelen § alá tartozó ingóságok tekintetében a bejelentés módját és határidejét (300/1948. ME rendelet 7. §) az elhagyott javak kormánybiztosa rendelettel állapítja meg.

2. § (1) Az a haszonbérlő, akinek élő vagy holt gazdasági felszerelése a haszonbérlet megszűnése után az 1942: XV. tc 13. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása folytán került ki birtokából, a haszonbérbeadóval szemben a megegyezésükben megállapitott átvételi árnak, ha pedig megegyezés nem jött létre, az ellenértéknek kifizetésére irányuló követelését rendes bírói uton érvényesítheti, illetőleg a haszonbérbeadóval szemben megfelelő esetben a 200/1945. ME rendelet 9. §-a alapján léphet fel akként, hogy a 203/1945. ME rendelet 9. §-ának második bekezdésében említett és a 2790/1946. ME rendelettel (Magyar Közlöny 69. szám) módositott elévülési idő ebben az esetben legkorábban a jelen rendelet hatálybalépésének napjától veszi kezdetét.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a 300/1946. ME rendelet, illetőleg a jelen rendelet 1. §-ának rendelkezéseit akkor sem lehet alkalmazni, ha az ingóságok az 1944. évi március hó 19. napja után kerültek ki a sérelmet szenvedett személy birtokából.

(3) A jelen §-ban szabályozott igények érvényesítésére irányuló per értékre tekintet nélkül a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

(4) A jelen § rendelkezései alapján indított peres eljárás folytán felmerülő illetékek tekintetében a felek kérelmére feljegyzésnek van helye. A bírósági iroda a le nem rótt illetékeket köteles jegyzékbe foglalni, a jegyzéket az iratok mellé csatolni és a feljegyzést az ügy befejezéséig pontosan folytatni. A biróság az ügy befejezése után a bélyegjegyzéket az illeték kiszabása céljából az illetékes állami adóhivatalhoz (Budapesten az Illetékkiszabási Hivatalhoz) megküldeni köteles.

(5) A jegyzékbe foglalt illetékeket a peres felek pervesztességük arányában kötelesek megfizetni. Egyességkötés esetében az illetékek viselésére nézve az egyességnek erre vonatkozó rendelkezése az irányadó. Ha a biróság érdemi határozatot nem hozott, vagy az egyességben az illeték viselésére nézve megállapodás nincs, a jegyzékbe foglalt illetékek a peres feléket fele-fele arányban terhelik.

(6) Az előbbi bekezdések szerint járó illetékeket kiszabás utján fizetési meghagyás alapján kell megfizetni.

3. § Az 1947: V. tc. 8. §-ában foglalt rendelkezések a jelen rendelettel szabályozott esetekben is irányadók.

4. § A jelen rendelet hatálya nem terjed ki a mező- és erdőgazdasági ingatlanok élő ós holt gazdasági felszereléséhez tartozó azokra az ingóságokra, amelyek az 1942: XV. tc alapján átengedésre kötelezés utján vagy a 4070/1943. ME rendelettel (Budapesti Közlöny 177. szám) szabályozott felajánlás következtében kerültek ki a tulajdonos birtokából. Ezek tekintetében a minisztérium külön rendelettel fog intézkedni.

5. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; kihirdetésével a 300/1946. ME rendelet 12. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

Budapest, 1947. évi május hó 22-én.

Rákosi Mátyás s. k.,

miniszterelnökhelyettes