1620/1948. (II. 10.) Korm. rendelet
a Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartójának szervezése tárgyában
A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1947. XXVI. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § (1) A többszörös ellenőrzés elkerülése céljából a jogszabály álapján vizsgálat tartására jogosult hatóságok, hivatalok és intézetek (a továbbiakban: hatóságok) ilyenirányú tevékenységét össze kell egyeztetni. Ehhez képest az egyes vállalatok belső ügykezelésére és üzletvitelére vonatkozóan foganatosított vizsgálatok és az arról készített jelentések anyagának központosított kezelésére és irattározására, valamint a különböző hatóságok állal ugyanabban a tárgyban elrendelt felülvizsgálatok foganatosításának időrendi összeegyeztetése céljából központi szervet kell létesíteni. A központi szerv elnevezése: "Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartója" (a továbbiakban: Nyilvántartó).
2. A Nyilvántartó felett a felügyeletet a miniszterelnök a Gazdasági Főtanács főtitkára útján gyakorolja.
(3) A Nyilvántartó szervezetét és ügyrendjét a Gazdasági Főtanács állapítja meg.
2. § (1) A Nyilvántartó mindazokról a vizsgálatokról, amelyeket az 1946. évi augusztus hó 1. napja óla a vállalatoknál a hatóságok végeztek, nyilvántartási vezet. Ebből a célból az 1946. évi augusztus hó 1. napjától a jelen rendelet hatálybalépéséig beterjeszteti szakértői jelentéseket a hatálybalépéstől számított harminc nap alatt a lehetőség szerint, a jövőben pedig közvetlenül a szakértői jelentés bemutatásával egyidejűen a vizsgálatot lefolytató hatóságok kötelesek egy példányban a Nyilvántartó rendelkezésére bocsátani.
(2) A vizsgálati jelentéseket bizalmasan kell kezelni:
(3) Az a hatóság, amely jogszabály alapján valamely vállalatnál vizsgálatot kíván tartani, a vizsgálat megkezdése elölt köteles megállapítani hogy a Nyilvántartónál megfelelő vizsgálati anyag áll-e rendelkezésre. Amennyiben megfelelő vizsgálati anyag rendelkezésre áll, az új vizsgálatnak lehetőség szerint csak az előzőleg lefolytatott vizsgálat eredményének kiegészítésére kell szorítkoznia. Abban az esetben, ha a vizsgálat eredményről oly rövid idő alatt kell jelentési tenni, hogy az előzetes tájékozódásra nincs lehetőség, a vizsgálat foganatosítható, de annak megkezdéséről a hatóság köteles a Nyilvántartót haladéktalanul írásban értesíteni.
(4) Az (1) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezések nem terjednek ki azokra a vizsgálatokra illetőleg azokról a vizsgálatokról készített jelentésekre, amelyeket a pénzügyi hatóságok a köztartozások lerovásának ellenőrzése és behajlása érdekében végzett vizsgálataikról; a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ és az Országos Tervhivatal pedig a pénzintézetekre vonatkozóan tartott vizsgálatokról készítettek, továbbá azokra a vizsgálati jelentésekre, amelyeket a 3. §-ban említett állandó bizottság bemutatás alól mentesít. Ugyancsak kivétetnek e rendelkezés hatálya alól az államrendőrség és a bíróságok által az eljárás során foganatosított vizsgálatok anyagára vonatkozó jelentések.
3. § (1) A vizsgálatok összhangbahozatala, az együttműködés biztosítása, illetőleg az azonos munkák észszerű megosztása végett állandó bizottságot kell alakítani.
(2) Az állandó bizottság tagjai: a Legfőbb Állami Számvevőszék, a pénzügy-, kereskedelem és szövetkezetügyi, az iparügyi, a földmívelésügyi miniszter, Gazdasági Főtanács főtitkára, az Országos Közellátási Hivatal, az Anyag- és Árhivatal, az Országos Tervhivatal, a Jóvátételi Hivatal a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, a Szakszervezeti Tanács, a Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete, a Mérnök Szakszervezet és a Hites Könyvvizsgálók Országos Szövetsége, valamint a Nyilvántartó egy-egy kiküldöttje.
(3) Az állandó bizottság személyi és dologi kiadásainak fedezéséről a Nyilvántartó gondoskodik.
4. § Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, végrehajtásáról a miniszterelnök a Gazdasági főtanács főtitkára útján gondoskodik.
Budapest, 1948. évi február hó 6-án.
A miniszterelnök helyett:
Dr. Bojta Béla s. k.,
államtitkár