1700/1948. (II. 18.) Korm. rendelet

a kisajátításról szóló egyes rendelkezések kiegészítése és módosítása tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. törvénycikkben foglalt és legutóbb az 1947. XXVI. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § A kisajátításról szóló 1881. XLI. törvénycikknek, valamint az azt módosító és kiegészítő jogszabályoknak Budapest székesfővárosra vonatkozó rendelkezéseit - ideértve a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. VI. törvénycikknek a kisajátítást szabályozó rendelkezéseit is - megfelelően alkalmazni kell a törvényhatósági jogú és a megyei városokra, valamint azokra a községekre, amelyekre az 1937. VI. törvénycikknek a városrendezésre és a telekátalakításra vonatkozó rendelkezései kiterjesztettek.

2. § (1) Az 1881. XLI. tc. 1. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy ipari vagy kereskedelmi célra kisajátítható az a telek is, amelyen legalább egy év óta üzemen kívül álló gyár vagy ipartelep áll. Ezen a jogcímen kisajátításnak azonban csak akkor Van helye, ha az ingatlan tulajdonosa a gyár vagy ipartelep üzembehelyezésére - a hozzá intézett felhívástól számított harminc nap alatt - kötelezettséget nem vállal vagy a vállalt kötelezettségnek hatvan nap alatt nem fesz eleget. A kötelezettség teljesítésére - a szükséghez képest - rövidebb határidő is megállapítható.

(2) Az 1937. VI. tc. 12. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a városokban és a községekben az állam, a vármegye, a város vagy a község, illetőleg Budapesten és környékén [1937. VI. tc. 2. § (7) bekezdése] a Fővárosi Közmunkák Tanácsa részére kisajátítható az olyan telek is, amelyre a lakásszükséglet által indokolt közérdekű lakásépítési tervezet végrehajtásához szükség van.

3. § (1) Az 1881. XLI. tc. 26. §-a az alábbi rendelkezésekkel módosíttatik, illetve egészíttetik ki:

(2) Ha a kisajátító az állam, a törvényhatóság vagy a község, illetőleg Budapesten és környékén a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, a kisajátítást szenvedőnek járó kártalanítást a kisajátító kérelmére készpénz helyett egészen vagy részben ingatlanban kell megállapítani. Kártalanításként csak a kisajátító által felajánlott és ugyanannak a városnak vagy községnek területén fekvő ugyanolyan jellegű be nem épített ingatlan szolgálhat, Ilyen esetben a kártalanításul szolgáló ingatlan értéét a kisajátító ingatlanok becslésére megállapított szabályok szerint kell megbecsülni.

(3) Ha a kisajátítandó ingatlannak a becslés során megállapított értéke magasabb a kártalanításul felajánlott ingatlan becsértékénél, a különbözetet a kisajátító a kisajátítást szenvedőnek készpénzben köteles megfizetni. Ha a kártalanításul szolgáló ingatlan becsértéke magasabb a kisajátítandó ingatlan becsértékénél, a kisajátítást szenvedő az ingatlanok közötti értékkülönbözet megfizetésére nem kötelezhető. A kisajátítást szenvedő azon a címen, hogy a kártalanítás részben ingatlanban, részben készpénzben történik, kifogással nem élhet.

4. § Az 1881. XLI. tc.-nek 45. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy abban az esetben, ha a kisajátító az állam, a törvényhatóság, vagy a község, illetőleg Budapesten és környékén a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vagy az államnak valamely vállalata vagy üzeme, illetőleg olyan vállalat vagy üzem, amelynél az állam részvényesként vagy tagként vállalat (üzem) alaptőkéjének (törzstőkéjének) vagy az összes vagyoni betéteknek legalább 50%-áig érdekelt, a birtokbavezetés - az 1881. XLI. tc. 45. §-a b) pontjában foglalt eljárás befejezése után - a kártalanítási összeg bírói letétbe helyezése nélkül is foganatosítható.

5. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; ugyanekkor a 13930/1947. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 268. szám) hatályát veszti.

Budapest, 1948. évi február hó 11-én.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök