3400/1948. (VIII. 28.) PM rendelet

a belföldi forgalomban fizetendő termelői általános és fényűzési forgalmi adókról

Az 1921: XXXIX. tc. III. fejezete, valamint az ezt kiegészítő és módosító törvények vagy törvényt pótló rendelkezések alapján - figyelemmel az 1922: VI. tc. 8. §-ának utolsó bekezdésében, az 1924: IV. tc. 2. §-ához fűzött a (melléklet B. IV. 2. pontjának (1) bekezdésében, 3. pontjának (4) bekezdésében, az 1925: XXXIII. tc. 9. és 11. §-aiban, az 1927: V. tc. 35., 36., 37., 38. és 39. §-aiban, a 3.700/1944. ME rendeletben, a 480/1943. ME rendelet 1. §-ában a 2510/1945., 10370/1945. és a 2380/1947. ME rendeletekben, végül a 12600/1947. Korm. rendeletben foglalt felhatalmazásokra is - a belföldi forgalomban fizetendő termelői forgalmi adó, továbbá általános és fényűzési forgalmi adó (közös megjelöléssel "fogalmi adók") fizetése és ellenőrzése tárgyában a következőket rendelem:

I. RÉSZ

Anyagi jogszabályok

I. Fejezet

Termelői forgalmi adó

1. §

(1) A termelői forgalmi adó tárgya:

a) belföldi forgalomban áruknak önálló keresett tevékenysége körében forgalombahozatal céljából saját számlára való előállítása (termelése), kitermelése, bérmunkában való előállíttatása, kisforgalom számára való kiszerelése vagy kisforgalom számára bérmunkában való kiszereltetése;

b) gyártási alapanyagoknak, segédanyagoknak és üzemanyagoknak az adóalany szakmai tevékenységétől eltérő ipari tevékenység körében saját felhasználás céljából való előállítása, vagy bérmunkában való előállíttatása;

c) saját célra szolgáló új berendezési és felszerelési tárgyak előállítása vagy bérmunkában való előállíttatása;

d) az adóalany által forgalombahozott árukhoz szükséges csomagolási anyagoknak előállítása vagy bérmunkában való előállíttatása;

e) üzemi anyagokat termelő vállalatok által termelt üzemanyagoknak nem a termelő üzemben való felhasználása;

f) a saját előállítású vagy bérmunkában előállíttatott építési anyagoknak, az építési anyagokat termelő üzemen kívül bármely más üzemépítkezési célra (üzemi épületek, irodák, munkáslakások, stb.) felhasználása:

g) a bontási anyagok kitermelése és forgalombahozatala, ideértve a lebontásra megvett épületekből kikerült bontási anyagoknak a vevő saját céljaira való felhasználását is;

h) a villanyáram- és gázszolgáltatás;

i) a mesterséges halastavakban folytatott haltenyésztés és a nyílt- vagy zártvizeken keresetűzés céljából folytatott halászat;

j) marhalevélkötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztás céljából való levágása;

k) őstermelés keretében termelt termelvényeknek - ideértve a mustot, bort, valamint a baromfit, tojást, tollat, gyapjút, tejet és egyéb, állattenyésztésből származó termékeket is - további forgalombahozatal vagy ipari feldolgozás céljából az őstermelőtől való. megvásárlása. A vetőmagvak csak abban az esetben esnek termelői forgalmi adó alá, ha azokat 1 kg-nál nem nagyobb csomagolásban, kisforgalom számára kiszerelve hozzák forgalomba.

(2) Saját számlára történik az áruelőállítás, ha az adóalany saját tulajdonában vagy rendelkezése alatt álló árukból (anyagokból) - akár raktárra, akár megrendelésre - állít elő (termel) árukat, a kitermelés pedig akkor, ha a kitermelő saját vagy bérelt földterület bányászati anyagát vagy faállományát, vagy tövön vásárolt fát, természetes jeget, stb. saját költségére és veszélyére termeli ki.

(3) Bérmunkában történik az áru előállítása, ha az önálló keresti tevékenységet folytató előállító kizárólag vagy túlnyomórészt a megrendelő által adott anyagokból (árukból) állít elő árukat. Szükséges feltétel ezért, hogy a megrendelő által adott anyag akár mennyiségileg, akár pedig érték szempontjából az előállított árú előállításához szükséges anyag mennyiségének vagy értékének 50%-át meghaladja. Nem lehet bérmunkának tekinteni az olyan eseteket, amikor az előállító nem a megrendelőtől átvett anyagokból (árukból) előállított árukat szolgáltatja ki, hanem azokat a raktárán lévő készárukra becseréli. A termelői forgalmi adókötelezettség szempontjából nem tekinthető bérmunkának az olyan áruelőállítás sem, amelynek keretében a megrendelő a bérmunkát végzőtől előzetesen megvásárolt áruk (anyagok) felhasználásával készítteti el a megrendelt árút. Áruknak bérmunkában való előállíttatása csak abban az esetben tárgya a termelői forgalmi adónak, ha a megrendelő az árut forgalombahozatal céljából állítja elő, vagy ha azt az (1) bekezdésben meghatározott célra használja fel, vagy ha a 8. §-ban meghatározott többfokozatú termelési tevékenység körében tovább feldolgozza (feldolgoztatja).

(4) Áruelőállításnak minősül és így termelői forgalmi adó alá esik a használt tárgyaknak (roncsoknak) a kijavítása is mindazokban az esetekben, amikor a javításhoz szükséges anyagok (áruk) mennyisége vagy értéke meghaladja a kijavított tárgy előállításához szükséges anyagok (áruk) mennyiségének vagy értékének 50%-át. Ha a használt tárgy (roncs) és a javításhoz szükséges anyagok a kijavítást végző adóalany tulajdonában vannak, akkor a tevékenység saját számlára történő áruelőállításnak tekintendő, ha pedig a kijavítandó tárgyat és a felhasznált anyagokat a megrendelő bocsátja rendelkezésre, bérmunkában történő áruelőállitás keletkezik.

(5) A kisforgalom számára történik a kiszerelés akkor, ha az árú rendszerint az előállító vagy kiszerelő eredeti (bontatlan) csomagolásában és nem a csomag felbontása után kimérve, vagy a csomagból kiemelve egyéb módon kerül a fogyasztóhoz. Kisforgalom számára kiszereltnek kell tekinteni azt az árut is, amit természete szerint, vagy hatósági rendelkezés folytán csak csomagolva lehet forgalomba hozni. A jelen rendelet alkalmazása szempontjából nem tekinthető kiszerelésnek a szikvíz, a különféle ásványvizek és a sör palackozása, továbbá a tejtermékek és a margarin csomagolása. A cukorka- és csokoládéipari termékeknek díszes dobozokban való csomagolásán kívül kiszerelésnek minősül az ilyen áruknak az előállító vagy a kiszerelő által a fogyasztók részére történő minden egyéb csomagolása is, ha a cimkével ellátott csomagban egynél több darab van elhelyezve. Ezeknek az áruknak más formában való csomagolása a rendelet alkalmazása szempontjából nem tekinthető kisforgalom számára való kiszerelésnek. Így a cukorka- és a csokoládéiparban -alábbi kivételtől eltekintve - nem kiszerelés a darabáruk csomagolása sem. A kakaópornak, csokoládépornak és a csokoládédarának 100 grammos vagy annál kisebb mennyiségben való csomagolását kell kisforgalom számára való kiszerelésnek tekinteni. A táblás csokoládé alakjára és beosztására való tekintet nélkül ugyancsak 100 grammos vagy annál kisebb súlyú csomagolásban tekinthető kisforgalom számára kiszerelt árunak. Kisforgalom számára kiszerelt árunak minősül ezen felül minden olyan 100 grammos vagy annál kisebb súlyban csomagolt csokoládé darabáru is, amely legalább 50% csokoládé anyagot tartalmaz.

(6) Az (1) bekezdés b) pontja szerint az áruelőállítás során felhasznált olyan saját előállítású vagy bérmunkában előállíttatott alapanyagok és segédanyagok után kell a termelői forgalmi adót megfizetni amelyek előállítása az adóalany szakmai tevékenységétől eltérő ipari tevékenység körébe tartozik és így ezeket az adóalany egyébként csak termelői forgalmi adóval terhelten szerezhetné meg. A rendelet alkalmazása szempontjából a következő jelentősebb szakmai tevékenységi körök jöhetnek figyelembe: élelmezési ipar; faipar; bánya-, ásvány- és kőipar; vegyiipar: papíros és nyomdaipar; textilipar; bőr- és szőrmeipar; üveg-, porcellán- és agyagipar; vas-, fém- és gépipar. Ennek megfelelően tehát például, ha az élelmezési ipar körébe tartozó rum- és likörgyár a vegyiiparhoz tartozó essenciát, vagy a vegyiiparhoz tartozó gumi-abroncsgyár a textiliparhoz tartozó fonalat és vásznat, vagy a textiliparhoz, tartozó szövöde a vegyiiparhoz tartozó festékanyagokat, stb. maga állítja elő, vagy bérmunkában állíttatja elő, akkor ezeknek az előállításával vagy bérmunkában való előállíttatásával kapcsolatban termelői forgalmi adót köteles fizetni. Nem tekinthető azonban termelői forgalmi adóköteles müveletnek a más ipari tevékenység körében tartozó és termelői forgalmi adóval már terhelt alapanyagoknak és segédanyagoknak az áruelőállításnál felhasználás céljából olyképen való előkészítése, amelynek során kereskedelmi forgalom tárgyául szolgálható, vagy külön vámtarifatétel alá tartozó áru nem keletkezik. Ha a más ipari tevékenység körébe tartozó alap- vagy segédanyag előkészítése alkalmával olyan tevékenységet is fejtenek ki, amely a 8. § rendelkezései szerint külön megadózandó, a termelői forgalmi adót minden esetben külön meg kell fizetni. Üzemanyagoknak azokat az anyagokat kell minősíteni, amelyek az üzem gépi berendezéseinek vagy készülékeinek fenntartásához, működéséhez és karbantartásához szükségesek, ilyenek például a szén, villanyáram, gáz, benzin, olaj ideértve a kenőolajat és a kenőzsírt is, továbbá a tisztítóanyagok, takarítóanyagok, stb.

(7) Csak az új felszerelési és berendezési tárgyaknak saját üzemben való előállítása termelői forgalmi adóköteles. A meglévő felszerelési és berendezési tárgyak javítása és pótlása nem esik termelői forgalmi adó alá. Termelői forgalmi adómentes pótlás alatt csak az elhasználódott felszerelési vagy berendezési tárgynak azonos rendeltetésű, értékű és munkateljesítményű felszerelési vagy berendezési tárggyal való pótlását lehet érteni. Ha az adóalany az elhasználódott felszerelési vagy berendezési tárgyat értékesebb, nagyobb teljesítményű (modernebb), esetleg más rendeltetésű felszerelési vagy berendezési tárggyal pótolja, ennek saját üzemben való előállitása termelői forgalmi adó alá esik. A pótlásul szolgáló saját előállítású felszerelési és berendezési tárgyak termelői forgalmi adómentessége csak a készítmény utolsó termelési fokozatával kapcsolatos termelői forgalmi adóra terjed ki. Az az adóalany tehát, aki a felszerelési és berendezési tárgyak pótlását többfokozatú termelési tevékenység keretében végzi vagy végezteti bérmunkában; a megelőző termelési fokozatok után esedékes termelői forgalmi adót megfizetni köteles. AZ utolsó termelési fokozattal kapcsolatos forgalmi adómentesség is csak abban az esetben alkalmazható, ha a felszerelési és berendezési tárgyak pótlása a rendes elhasználódás folytán vált szükségessé. A rendkívüli körülmények (elemi csapások, háborús cselekmények, stb.) folytán bekövetkezett pótlások azonban termelői forgalmi adó alá esnek.

(8) Az adóalany által forgalombahozott árukhoz szükséges csomagolási anyagoknak saját üzemben való előállításával vagy bérmunkában való előállítatásával kapcsolatos termelői forgalmi adókötelezettség magához az előállítás tényéhez fűződik, tehát azt a termelői forgalmi adókötelezettséget helyettesíti, ami bekövetkezne akkor, ha az adóalany a csomagolóanyagot elkészítve vásárolná. Éppen ezért ennek a termelői forgalmi adónak a lerovása nem érinti a csomagolási anyagok értéke után esetleg bekövetkező azt az újabb termelői forgalmi adókötelezettséget, ami a becsomagolt áru szállítása alkalmával a 5. § (10) bekezdése szerint teljesítendő.

(9) Üzemi anyagokat termelő vállalatok (szénbányák, fakitermelők, olaj- és gázkutak, gázművek, stb.) saját termelvényeiket csak a szoros értelemben vett termelő üzem céljaira - ideértve a vállalat üzemtelepén levő üzemi és irodai helyiségek fűtését és világítását is - használhatják fel forgalmi adómentesen, egyéb felhasználás után a termelői forgalmi adót meg kell fizetni. Termelő üzemben felhasználás alatt nemcsak a szoros értelemben vett árutermelésre szolgáló helyiségekben vagy berendezésekben való felhasználást kell érteni, hanem a kizárólag vagy túlnyomórészt a termelő üzem céljára szolgáló segédüzemekben való felhasználást is. Kizárólag vagy túlnyomórészt valamely ipari telep üzemi céljaira létesített saját villanyáramtermelő vagy gáz- (generátorgáz-) fejlesztő berendezéssel termelt energiának az ipari telep céljára való felhasználása nem minősíthető adóköteles felhasználásnak. Termelői forgalmi adóköteles felhasználásnak kell tekinteni a saját kitermelésű jégnek vagy saját termelésű műjégnek saját vállalatban való felhasználását.

(10) Termelői forgalmi adóköteles villanyáram és gázszolgáltatás alatt csak a felhasználás, illetőleg a fogyasztás céljából történő szolgáltatást kell érteni. A villamosáramnak vagy a gáznak az előállító üzemek és az eloszló üzemek közötti átruházása nem esik termelői forgalmi adó alá.

(11) A termelői forgalmi adókötelezettség szempontjából közfogyasztásra történik az állatok levágása minden olyan esetben, amikor a levágott állat húsát az érvényben lévő állategészségügyi szabályok szerint csak hatósági húsvizsgálat után szabad forgalomba hozni vagy bármilyen célra felhasználni. Így közfogyasztásra történő vágásoknak minősülnek többek közölt a hús- és fehéráruk értékesítése és továbbfeldolgozása céljából történő vágások, vállalatok által a munkásaik és alkalmazottaik élelmezésére végzett vágások, a vállalati étkezdék, beszerzési csoportok vágásai, a laktanyák, nevelőintézetek, fogházak, kórházak, szegényházak, népkonyhák és minden, ételek kiszolgálásával foglalkozó vendéglátó üzem által végzett vágások, stb.

2. § A termelői forgalmi adó alanya. (1) Termelői forgalmi adót tartozik fizetni mindenki, aki belföldön folytatott és az őstermeléstől különböző, önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenysége körében áruknak forgalombahozatal vagy az 1. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban meghatározott módon való felhasználás céljából saját számlára való előállításával (termelésével), kitermelésével, bérmunkában való előállíttatásával vagy kisforgalom számára való kiszerelésével, illetőleg bérmunkába való kiszereltetésével foglalkozik. A termelői forgalmi adókötelezettség az áru ellenérték mellett való forgalombahozatala, illetőleg az 1. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban meghatározott módon való felhasználása alkalmával következik be. Az adóalany által előállított, kitermelt vagy kisforgalom számára kiszerelt, illetőleg bérmunkába előállíttatott vagy kiszereltetett árukról kiállított letétjegynek, raktárjegynek, zálogjegynek vagy zálogjogról kiállított egyéb olyan okiratnak az átruházása alkalmával is bekövetkezik a termelői forgalmi adókötelezettség, amelynek átruházása a benne megjelölt áruk átruházását is jelenti.

(2) Áruknak bérmunkában való előállíttatása vagy kisforgalom számára való kiszereltetése esetén a termelői forgalmi adót a megrendelő az áru forgalombahozatala vagy pedig az 1. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban említett célra történő felhasználása alkalmával köteles megfizetni még abban az esetben is, ha egyébként nem előállítói, hanem kereskedelmi tevékenységet végez. Olyan esetekben, amikor az árunak bérmunkában való előállíttatása nem forgalomhahozatal vagy nem az 1. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban meghatározott módon való felhasználás vagy nem a 8. §-ban meghatározott többfokozatú termelési tevékenység körében való tovább-feldolgozás (feldolgoztatás) céljából történik, termelői forgalmi adót fizetni nem kell. A bérmunkát végző a munkadíj-bevétele után általános forgalmi adót köteles fizetni.

(3) A marhalevél kötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztás céljából való levágása alkalmával esedékes termelői forgalmi adót az állat marhalevél szerinti tulajdonosának egyetemleges fizetési kötelezettsége mellett az köteles megfizetni, aki az állatot közfogyasztásra levágja.

(4) Őstermelés keretében termelt termelvényeknek megvásárlásával kapcsolatos termelői forgalmi adót az köteles megfizetni, aki a termelvényeket további forgalombahozatal (alkalmazottak között való szétosztás) vagy ipari feldolgozás céljából közvetlenül az őstermelőtől termelői forgalmi adó lerovása nélkül vásárolja meg. Az a felvásárló (gyüjtőkereskedő, baromfi-, toll- és gyapjúszedő, nyersbőrgyüjtő stb.), aki az őstermelőtől a termelvényeket nem saját számlára, hanem megbízásból olyan vállalat részére vásárolja fel, amely a termelvényeknek kereskedelmi forgalombahozatalával (alkalmazottak között való szétosztásával) vagy ipari feldolgozásával foglalkozik, termelői forgalmi adót nem köteles fizetni, hanem csak a megbízó által térített jutalék bevétele után köteles általános forgalmi adót fizetni. Ilyen esetekben a termelői forgalmi adó alanya az a megbízó kereskedelmi vagy ipari vállalat, amelynek részére a felvásárlás történt. A termelői forgalmi adófizetésre köteles adóalanyok a termelői forgalmi adót az őstermelőtől megvásárolt termelvény forgalombahozatala (alkalmazottak közötti szétosztása) vagy ipari feldolgozása alkalmával kötelesek megfizetni.

(5) Termelői forgalmi adót tartozik fizetni tehát többek között minden gyáripari vállalat, nagy- és kisiparos, erdőgazdaságok üzembentartói, (ha a fát maguk termelik ki és nem tövön hozzák forgalomba), fakitermelők, haltenyésztők, halászok, bányavállalatok, valamint a bányatörvény rendelkezései alá nem tartozó bányaterületek (szén-, ásvány-, kő-, kavics-, murva-, homok- és különböző földbányák, tőzegterületek stb.) anyagának kitermelői, ideértve a folyami vagy tavi kavics- és jégkitermelőket is. Termelői forgalmi adót tartoznak továbbá fizetni a kereskedők, gyógyszerészek, drogériák és illatszertárak is abban az esetben, ha sajátmaguk is foglalkoznak áruk előállításával vagy kitermelésével, kisforgalom számára való kiszerelésével, bérmunkába való előállíttatásával vagy kisforgalom számára való kiszereltttésével. Termelői forgalmi adót köteles fizetni az a kereskedő vagy feldolgozó üzeni is, aki az őstermelés keretében termeli termelvényeket forgalombahozatal, illetőleg ipari feldolgozás céljából közvetlenül a termelőtől vásárolja meg.

(6) Belföld a magyar közigazgatás alatt álló terület. Forgalmi adó alá esik tehát állampolgársága tekintet nélkül mindenki, akinek ezen a területen ipari vagy kereskedelmi telepe, raktára vagy irodája van, aki belföldön lakik vagy jövedelemszerzés céljából belföldön tartózkodik, vagy akinek belföldön lakó képviselője van, aki itt az ő nevében tevékenykedik, ha ipari, kereskedelmi vagy egyéb kereseti tevékenysége ennek a rendeletnek az alapján forgalmi adóköteles tevékenységnek számít.

(7) A tevékenység csak akkor esik forgalmi adó alá, ha azt rendszeresen, bizonyos állandósággal, folytonossággal vagy ismétlődéssel foglalkozás- vagy hivatásszerűen önálló kereseti tevékenység [13. § (3) bekezdés] körében és nem szolgálati- vagy munkabérviszonyban folytatja valaki. Az adókötelezettségre nincs befolyással az, hogy a kereseti tevékenységet fő- vagy mellékfoglalkozásként folytatják-e. Az adóköteles tevékenység a dolog természeténél fogva kereseti jellegű, vagyis bevétel, ellenérték megszerzésére irányul. Az adófizetési kötelezettség azonban akkor is fennáll, ha az üzlet veszteséggel zárult, vagy ha az ellenértéket bármily okból (esetleg hatósági rendelkezéssel) az önköltségnek megfelelő vagy azon aluli összegben (értékben) szabták meg, vagy ha a bevételt jótékony- vagy egyéb közcélra szánták. A termelői forgalmi adókötelezettséget nem érinti az a körülmény sem, hogy valamely árunak az árát egy meghatározott akció keretében való szétoszlás céljából állapították meg alacsonyabb összegben. Az a külülmény, hogy valamely foglalkozás űzéséhez a fennálló törvényes rendelkezések értelmében ipar-igazolvány, iparengedély vagy más hatósági engedély szükséges-e vagy sem, az adókötezettségre nincs befolyással. Épp így a foglalkozás kereset- vagy iparszrűségét abban az esetben is meg kell állapítani, ha a keresetűző a szükséges iparigazolvány, iparengedély vagy hatósági engedély beszerzését elmulasztotta.

(8) A forgalmi adókötelezettség akkor is fennáll, ha az adóköteles kereseti tevékenységet nem természetes, hanem jogi személy (részvénytársaság, szövetkezet, közkereseti, betéti, korlátolt felelősségű társaság, egyesület, társulat stb.) folytatja. Forgalmi adó alá esik az alkalmi egyesülés is, ha adóköteles kereseti tevékenységet folytat. Az állam, törvényhatóság, község vagy más nyilvános testület vagy ezek intézményei által folytatott adóköteles kereseti tevékenység után is meg kelt fizetni a forgalmi adót. Termelői forgalmi adót kötelesek tehát fizetni az állami tulajdonban lévő, állami kezelésbe vett és állami ellenőrzés alatt álló vállalatok is, amennyiben termelői forgalmi adóköteles tevékenységet fejtenek ki.

3. §

Kereskedők termelői forgalmi adókötelezettsége

(1) Az előző szakasz rendelkezései szerint kereskedők is alanyai lehetnek a termelői forgalmi adónak, ha sajátmaguk is foglalkoznak áruk előállításával vagy kitermelésével, kisforgalom számára való kiszerelésével, bérmunkában való előállíttatásával vagy kisforgalom számára való kiszereltetésével. Termelői forgalmi adót köteles fizetni az a kereskedő is, aki az őstermelés keretében termelt termelvényeket közvetlenül az őstermelőtől vásárolja meg. Termelői forgalmi adót köteles fizetni ezeken kívül az a fonal- és textilkereskedő is, aki a fonalaknak vagy a szöveteknek a 9. § (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott kikészítésével, illetőleg bérmunkában való kikészíttetésével foglalkozik.

(2) A forgalombahozatal céljából előállított (kitermelt) vagy kisforgalom számára kiszerelt, illetőleg bérmunkában előállíttatott vagy kiszereltetett áruk, valamint az őstermelőtől megvásárolt termelvények után a kereskedő is az áru forgalombahozatala alkalmával köteles a termelői forgalmi adót megfizetni. A fonalaknak és a szöveteknek kikészítésével, illetőleg a bérmunkában kikészíttetésével kapcsolatos termelői forgalmi adót a 9. § (2) bekezdésének f) pontja szerint kiszámítandó értéktöbblet után kell megfizetni.

(3) Termelői forgalmi adó alá eső áruk csak termelői forgalmi adóval megadózva kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. A kereskedők ezért csak azokkal az árukkal kapcsolatban mentesülhetnek a forgalmi adókötelezettség alól, amelyekre vonatkozólag számlával igazolják, hogy termelői forgalmi adóval már meg vannak adóztatva. Termelői forgalmi adóval megadózottnak kell tekinteni minden olyan árul, amelyet a kereskedő a vonatkozó számla tanusága szerint közvetlenül az előállítótól vagy egy másik kereskedőtől (nagykereskedőtől) vásárolt meg. Ha a kereskedő az árubeszerzésre vonatkozó számlával nem tudja igazolni, hogy ki az az előállító vagy kereskedő, akitől az általa forgalombahozott árut vásárolta, akkor azt kell vélelmezni, hogy az árut sajátmaga állította elő (termelte ki, szerelte ki vagy bérmunkában állíttatta elő, termeltette ki vagy szereltette ki), az őstermelés keretében termelt termelvények tekintetében pedig, hogy közvetlenül az őstermelőtől vásárolta meg és ilyen esetekben a termelői forgalmi adókötelezettséget meg kell állapítani.

(4) Termelői forgalmi adófizetési kötelezettség terheli a kereskedőt akkor is, ha a saját előállítású, illetőleg a bérmunkában előállíttatott árut nem hozza forgalomba, hanem az 1. § (1) bekezdésében meghatározott módon üzletében maga használja fel (pl. berendezési tárgyként, csomagolási anyagként) vagy a 8. §-ban meghatározott többfokozatú termelési tevékenység körében tovább feldolgozza vagy feldolgoztatja. Az őstermelőtől közvetlenül megvásárolt termelvények után a kereskedő is a 9. § (2) bekezdésének m) pontjában meghatározott 3%-os kulccsal számított termelői forgalmi adót köteles megfizetni akkor, ha a termelvényeket változatlan állapotban nem hozza forgalomba, hanem iparcikké dolgozza vagy dolgoztatja fel. Ez az őstermelvénnyel kapcsolatos termelői forgalmi adókötelezettség az előállított iparcikkek termelői forgalmi adókötelezettségét nem érinti. A jelen bekezdés szerint lerovandó termelői forgalmi adó a kereskedőnél is az áru felhasználásakor, illetőleg a feldolgozó üzemnek való átadásakor válik esedékessé.

(5) Az a megbízható kereskedő, akinél a jelen szakasz alapján termelői forgalmi adó alá eső bevételek az egyéb bevételektől célszerűen nem különíthetők el, kérheti a forgalmi adóhivataltól annak engedélyezését, hogy a termelői forgalmi adót az adóköteles áruknak az üzlet részére való átadása alkalmával róhassa le. Az engedélyt nyeri kereskedők az üzletnek átadott árukról az átadás alkalmával számlát kötelesek kiállítani és a termelői forgalmi adót a 6. § (2) bekezdésében foglalt meghatározások értelemszerű alkalmazása mellett kiszámított gyári (előállítói) eladási ár figyelembevételével a kimenő számlák alapján adózókra megállapított szabályok szerint megfizetni. Az őstermelőtől közvetlenül megvásárolt termelvények értékesítése alkalmával fizetendő termelői forgalmi adóval kapcsolatban azonban a 6. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazni nem lehet, mert ezek után az áruk után a termelői forgalmi adófizetésre köteles adóalanyok minden esetben a tényleges bevételeik után kötelesek a termelői forgalmi adót megfizetni. Az engedélyt nyert adóalanyok az őstermelőtől vásárolt terményeknek az üzlet részére való átadása alkalmával kiállítandó számlában ezért a valószínű eladási árat kötelesek feltüntetni és a termelői forgalmi adót ez után megfizetni. Ha a kereskedőnél a jelen szakasz alapján termelői forgalmi adó alá eső áru után a 48. § (1) bekezdése szerint fényűzési forgalmi adót is kell fizetni, az engedélyt nyert adóalanyok a fényűzési forgalmi adót is a jelen bekezdésben meghatározott módon a termelői forgalmi adóval együtt az árunak az üzlet részére való átadása alkalmával kötelesek megfizetni.

4. §

Fizetési kötelezettség

(1) Az adófizetési kötelezettség azt terheli, aki a forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet folytatja. A kereseti tevékenység folytatóját terhelő forgalmi adófizetési kötelezettség azonban a vevőre, vagy a megrendelőre áthárítható olyképpen, hogy az adóalany a fizetendő forgalmi adót vagy az áru eladási árába, illetőleg a munkateljesítés ellenértékébe beleszámítva (inclusive), vagy külön összegben felszámítva (exclusive) a vevőtől, vagy a megrendelőtől beszedi. Az adóalany az áthárított (beszedett) forgalmi adót az esedékesség aikalmával pontosan befizetni köteles. Az áthárított (beszedett) forgalmi adót csak forgalmi adófizetésre szabad felhasználni. A forgalmi adófizetési kötelezettséget azonban nem érinti az a körülmény, hogy az adóalany a fizetendő forgalmi adót valamilyen oknál fogva (esetleg hatósági rendelkezés folytán) áthárítani nem tudja. A forgalmi adót tehát az esedékesség alkalmával az adóalany akkor is köteles megfizetni, ha azt a vevőre csak részben vagy egyáltalán nem hárította át.

(2) Ha a fizetési kötelezettség többeket terhel, a felelősség egyetemleges, a közös üzlet vagy a közösen folytatott adóköteles kereseti tevékenység után fizetendő forgalmi adóért s az ezzel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért.

(3) A belföldön állandóan nem lakó vagy tartózkodó külföldi keresetüzővel a belföldi üzlet vezetője vagy megbízottja egyetemlegesen felelős a forgalmi adókért, valamint az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért.

(4) Részvénytársaságok és szövetkezetek igazgatói és igazgatósági tagjai, korlátolt felelősségű társaságok ügyvezetői, közkereseti társaságok tagjai, betéti társaságok beltagjai, az egyéb vállalatok cégtulajdonosai, egyesületek és más, intézetek vezetősége a vállalattal (egyesülettel, intézettel) egyetemlegsen felelősek a működésük alatt és az ezt megelőző időben keletkezett forgalmi adókért, valamint - működésük tartama alatt - az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért. Ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók a közhivatalból delegált igazgatósági tagokra. Ha a vállalat forgalmi adótartozásának megfizetése tekintetében mulasztás történne, a közhivatalból delegált igazgatósági tag felelősségrevonása tekintetében a pénzügyminisztériumhoz azonnal jelentést kell tenni. A pénzügyminiszter az igazgatósági tag felelősségrevonása iránt az illetékes miniszter útján intézkedik.

(5) Forgalmi adófizetésre köteles vállalatok átruházása esetén a megszerző felelős az átruházott vállalatot az átruházást megelőző időből terhelő forgalmi adókért, kivéve, ha a vállalat átadása csődeljárás során vagy kényszerárverésen történik.

(G) A marhalevél kötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztás céljából való levágása alkalmával esedékes termelői forgalmi adóért az állatot levágó adóalannyal az állat marhalevél szerinti tulajdonosa egyetemlegesen felelős.

(7) Az árverési vételár után fizetendő forgalmi adókért -az árverési vevő egyetemleges felelőssége mellett - az árvereltető felelős. Mind az önkéntes, mind a bíróság vagy egyéb hatóság által elrendelt árverés után termelői forgalmi adót kell fizetni minden olyan esetben, amikor az árverést szenvedő fél termelői forgalmi adófizetésre köteles személy s olyan árukészlete kerül árverésre, amelynek forgalombahozatala esetén az árverést szenvedő az általános szabályok szerint termelői forgalmi adót tartoznék fizetni. A termelői forgalmi adót az árverési jegyzőkönyv után járó okirati illetéken felül kell megfizetni és az adó összegének lefizetése előtt a megvett tárgyat a vevőnek átadni nem lehet. A pénzügyigazgatóságoknak és a forgalmi adóhivataloknak figyelemmel kell kísérniök a területükön hirdetett önkéntes bírósági és egyéb árveréseket abból a szempontból, hogy az árverést szenvedők között nincs-e termelői forgalmi adófizetésre köteles személy és hogy a végrehajtás nem ezek üzemi vagy üzleti árukészletére vezettetik-e.

(8) A hagyatékot terhelő forgalmi adókért az örökösök örökrészük erejéig felelősek.

(9) Hatósági rendelkezés folytán vállalatvezető vezetése alatt működő vállalatoknál - ideértve az állami tulajdonban lévő, állami kezelésbe vett és az állami ellenőrzés alatt álló vállalatokat is - a vállalatvezető a vállalattal egyetemlegesen felelős a működése alatt és az ezt megelőző időben keletkezett forgalmi adókért, valamint - működése tartama alatt - az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért.

(10) A csődeljárás vagy zárgondnoki kezelés tartama alatt ebben a rendeletben megállapított kötelezettségek a csödtömeg gondnokot, illetőleg a zárgondnokot terhelik.

5. §

A termelői forgalmi adó alapja

(1) A termelői forgalmi adó alapja belföldi forgalomban az adóköteles kereseti tevékenység körében előállított, kitermelt vagy kiszerelt, illetőleg bérmunkában előállíttatott vagy kiszereltetett áruk szállításának ellenértéke fejében az adóalany részére vagy javára teljesített fizetések összege, ha pedig az adófizetés kimenő számlák alapján történik, az áruszállításért felszámított (számlázott) ellenérték. Az áru leszállítása előtt fizetett előlegek után a termelői forgalmi adó az előleg kézhezvételekor fizetendő. A kimenő számlák alapján adózó adóalany az előlegek után csak akkor köteles az 58. § (3) bekezdésében előírt módon a termelői forgalmi adót megfizetni, ha az áruszállítás az előleg kézhezvételétől számított 90 (Kilencven) napon belül nem történik meg.

(2) Fizetés minden ellenszolgáltatás, még ha az nincs is pénzösszegben kifejezve. A pénzzel kiegyenlítésen kivül fizetésnek számít tehát a jóváírással, csekkel, váltóval, áruval vagy munkateljesítéssel, értékpapír, raktár-, áru-, letét-, zálogjegy vagy pénzértéket képviselő más okirat átruházásával, követelés engedélyezésével vagy bármi más módon teljesített

(3) Ha az adóalany a kézhezvett váltót nem adja tovább (tárcájában őrzi), a termelői forgalmi adót csak az adós által az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügylet alapján teljesített fizetések kézhezvételekor tartozik megfizetni, Ha azonban a váltót forgatmánnyal ellátva továbbadja (leszámítoltatja vagy más módon értékesíti, pl. saját tartozásának törlesztésére adja tovább), az adófizetési kötelezettség a váltó továbbadásának (forgatásának) napján beáll. Leszámítolás esetén a termelői forgalmi adó alapja a leszámítolt összeg, a váltónak más módon történő értékesítése esetén pedig az az összeg, amelyről a váltót kiállitották. Az olyan adóalany, aki szabályszerű kereskedelmi könyveket vezet, a váltó leszámítolásakor sem tartozik megfizetni a termelői forgalmi adót abban az esetben, ha a jogügyletről kiállított megállapodás az áru megszerzőjét vagy a munka megrendelőjét kifejezetten fedezeti váltó adására kötelezi s egyidejűleg felhatalmazza az áru szállítóját vagy a munka vállalóját (a váltóbirtokost), hogy a fedezeti váltót forgatmánnyal továbbadhatja ugyan, de csak saját beváltási kötelezettsége mellett Az adóköteles az ily feltétel mellett történt váltóleszámítolásból kapott összegeket külön számlán tartozik elkönyvelni, adósának folyószámláján csak az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügylet feltételeinek megfelelően teljesített mindenkori fizetéseket ismerheti el.

(4) Csere vagy kétoldalúan kötelező más jogügylet, amely mind a két szerződő felet nem pénz, hanem áruszolgáltatásra vagy munkateljesítésre kötelezi, két önálló áruszállításnak vagy munkateljesítésnek számít.

(5) Áruval vagy munkateljesítéssel fizetés esetén termelői forgalmi adó alapja az áru közönséges forgalmi értéke, illetőleg a munkateljesítésért a munkateljesítés helyén rendszerint felszámított összeg. Az áru közönséges forgalmi értéke az az összeg, amelyet a kérdéses tárgyért az átruházás helyén és idejében rendszerint fizetni szoktak. Ha az adófizetésre köteles azonos fajú és minőségű áru forgalombahozásával maga is foglalkozik, a termelői forgalmi adó alapjául fizetésként kapott áru átvételének idejét megelőző hónapban elért átlagos saját eladási árat kell számítani. Ha ezen a módon nem állapítható meg a közönséges forgalmi érték, annak megállapítását a forgalmi adóhivataltól kell kérni.

(6) Saját előállítású (bérmunkában előállíttatott) áruknak (anyagoknak) saját üzemben (vállalatban) való felhasználásával kapcsolatban az 1. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban megállapított termelői forgalmi adókötelezettség teljesítése alkalmával a termelői forgalmi adó alapja a felhasznált árunak közönséges forgalmi értéke. Ilyen esetekben közönséges forgalmi értéknek azt az összeget kell tekinteni, amit a kérdéses áruért a felhasználás helyen és idején rendszerint fizetni szoktak. A közönséges forgalmi érték tehát nem lehet kevesebb, mint amennyit a kérdéses áruért (anyagért) forgalombahozatal alkalmával az előállító vállalatok felszámítanak. Ha a felhasznált áruval (anyaggal) azonos minőségű és fajú áruk forgalomba egyáltalán nem kerülnek, akkor a közönséges forgalmi érték megállapításánál az összes előállítási költségeket (önköltségi ár) és ezenfelül a szakmában szokásos, illetőleg engedélyezett regie- és haszonkulcsokat, továbbá bármely más címen felszámítható összegekel kell figyelembe venni és a közönséges forgalmi értéket olyan összegben kell megállapítani, amely összegért a felhasznált áru (anyag) az előállító által forgalombahozható volna. Jelen bekezdésben foglaltak szerint kell a többfokozatú termelési tevékenységet folytató vállalatok által továbbfeldolgozó üzemeiknek átadott saját előállítású anyagok (nyersanyagok, félkészgyártmányok, esetleg készáruk) közönséges forgalmi értékét is a 8. § (4) bekezdésében szabályozott termelői forgalmi adófizetési kötelezettség teljesítése céljából megállapítani. Ilyen esetekben a termelői forgalmi adó alapjául szolgáló közönséges forgalmi érték még akkor sem lehet kevesebb a forgalombahozatal alkalmával az előállító vállalatok által felszámított vagy felszámítható eladási árnál, ha a többfokozatú termelési tevékenységet folytató vállalat a továbbfeldolgozó üzemének átadott anyagot (nyersanyagot, félkészgyártmányt, esetleg készárut) hatósági rendelkezés folytán ennél alacsonyabb értékben viheti számításba a továbbfeldolgozás során keletkezett készáruk önköltségi árának megállapításánál.

(7) A marhalevél kötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztás céljából történő levágása alkalmával fizetendő termelői forgalmi adó alapja a levágott állatnak a vágás idején meglévő közönséges forgalmi értéke. Azokban a városokban (községekben), ahol a közvágóhídon a vágásra kerülő állatoknak élő állapotban való mérlegelésére van lehetőség, a vágás idején érvényben levő élőállatárakat kell az állat élősúlyával megszorozni a termelői forgalmi adó alapjául szolgáló, közönséges forgalmi érték megállapítása céljából. Ha a közvágóhídon az állatoknak élő állapotban való mérlegelésére alkalmas berendezés nincs, a levágásra kerülő állat élősúlyának igazolására el lehet fogadni olyan 8 napnál nem régebbi keletű hatósági mázsálási bárcát is, amely a levágásra kerülő állat azonosságának megállapítására alkalmas adatokat is tartalmazza. Azokban a városokban (községekben), amelyekben az állatoknak csak levágott állapotban való mérlegelésére alkalmas berendezés van és az adóalany a levágásra kerülő állatoknak élősúlyát 8 napnál nem régebbi keletű hatósági mázsálási bárcával igazolni nem tudja, a levágott állapotban történő mérlegelés alkalmával mutatkozó súlymennyiséget kell a tapasztalati adatok alapján mutatkozó vágási súlyveszteségnek figyelembevétele mellett élősúlyra átszámítani és az állatnak így kiszámított élősúlyát kell a vágás idején érvényben lévő kilogrammonkénti élőállatárakkal szorozni a termelői fogalmi adó alapjául szolgáló közönséges forgalmi érték megállapítása céljából. A jelentősebb vágóhídi forgalmú városokat (községeket) kötelezni kell arra, hogy a közvágóhídon legalább is az állatoknak levágott állapotban való mérlegelésére alkalmas mérőkészülék rendelkezésre bocsájtásáról gondoskodjanak. A termelői forgalmi adó alapjának megállapításánál figyelembeveendő kilogrammonkénti élőállatárakat városonkint és községenkint az érdekeltek és a húsvizsgáló meghallgatása után a tényleges piaci árak figyelembevétele mellett a forgalmi adóhivatal köteles megállapítani. A piaci árak változásának megfelelően a megállapított kilogrammonkénti élőállatárakat a forgalmi adóhivatal azonnal helyesbíteni köteles. Ugyancsak a forgalmi adóhivatal köteles az érdekeltek és a húsvizsgáló meghallgatása után a rendelkezésre álló tapasztalati adatok alapján megállapítani azt az átlagos súlyveszteséget is, amelyet a levágott állapotban mérlegelt állatok élősúlyának kiszámításánál figyelembe kell venni.

(8) Az az adóalany, aki az őstermelés keretében termelt termelvényeket ipari feldolgozás nélküli forgalombahozatal (alkalmazottak közötti szétosztás) céljából vásárolja meg közvetlenül az őstermelőtől, a termelői forgalmi adót a felvásárolt termelvényeknek forgalombahozatala alkalmával elért bevétele az alkalmazottak által térített ellenérték) után köteles megfizetni. Az az adóalany pedig, aki az őstermelőtől közvetlenül megvásárolt termeivényeket ipari feldolgozás céljára használja fel, a termelői forgalmi adót az ipari feldolgozásra felhasznált termeivényeket a beszerzés alkalmával felmerült összes költségekel magábanfoglaló beszerzési értéke után köteles megfizetni.

(9) A termelői forgalmi adó alapjának megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására az áruszállítással vagy munkateljesítéssel kapcsolatban a vevő vagy megrendelő bármily címen kötelezte magát. A termelői forgalmi adó alapjához hozzá kell számítani tehát a bármilyen címen felszámított felárakat, járulékokat, továbbá a vám, fogyasztási adó vagy egyéb közszolgáltatás vagy hozzájárulás megtérítése fejében esetleg külön felszámított összegeket, ha pedig ezek a költségek a vételárban bennfoglaltatnak, az adóalap nem csökkenthető ezekkel az összegekkel. A forgalmi adókat a fizetésre kötelezettek vagy a vételáron felül külön összegben (exclusive), vagy a vételárba beleszámítva (inclusive) átháríthatják a vevőre (megrendelőre). A külön összegben áthárított termelői forgalmi adó, továbbá a számla- és nyugtailleték összegét az adó alapjához hozzászámítani nem lehet, ha azonban a tényleg kifizetett termelői forgalmi adónál nagyobb összeget hárítanak át, a különbözetet az adóalaphoz hozzá kell számítani. A vételárba vagy munkadíjba beszámított (nem külön felszámított) és a ténylegesen fizetendő forgalmi adókkal az adóalap csökkenthető. Ha az adóalany a fizetendő forgalmi adónál alacsonyabb összeget hárít át, akkor az adóalap csak az áthárított alacsonyabb forgalmi adóval csökkenthető. Ha pedig az adóalany a forgalmi adót egyáltalán nem hárítja át, akkor az adóalapot csökkenteni nem lehet. Az esedékes forgalmi adó azonban abban az esetben is hiánytalanul megfizetendő, ha azt az adóalany a vevőre bármilyen oknál fogva csak részben hárítja át, vagy áthárítani egyáltalán nem tudja. A helyhatósági szolgáltatások közül az adóalap megállapításánál nem lehet számításba venni a vigalmi és jótékonysági adót, továbbá egyes árukra vagy szolgáltatásokra kivetett gyógy- és üdülőhelyi díjakat, illetőleg ha ezek a szolgáltatások az ellenértékben benne vannak, az adóalapból levonandók. Ez utóbbi esetben, ha az említett helyhatósági szolgáltatásokat átalányösszegben fizetik, a forgalmi adóalap az ugyanarra az időre eső átalánynak megfelelő összeggel csökkentendő.

(10) Az áru csomagolásáért - kölcsöndíj, vételár vagy betét címén - külön felszámított összeget még abban az esetben is hozzá kell számítani az adó alapjához, ha az adóalany kötelezte magát, hogy a csomagolás anyagát (pl. tartályokat) meghatározott értékben visszaveszi. A saját előállítású vagy bérmunkában előállíttatott csomagolási anyagok értékét is hozzá kell számítani a termelői forgalmi adó alapjához, függetlenül attól, hogy az adóalany ezek előállításával vagy bérmunkában való előállíttatásával kapcsolatban az 1. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében termelői forgalmi adót fizetett. Különböző adókulcsok alá eső áruk összecsomagolása esetén a csomagolásért felszámított összeget a legnagyobb értékű áru ellenértékéhez kell hozzászámítani. Ha az adóalany szabályszerű üzleti könyveket vezet és vevőinek folyószámlalapján a tartályokat s esetleg azok értékét csak nyilvántartás végett jegyzi fel, vagy ezeket az adatokat csak a leltárszámlán tartja nyilván, a tartály ellenértékét nem kell a termelői forgalmi adó alapjához hozzászámítani. Abban az esetben azonban, ha a vevő a tartályt visszatartja, a befolyt ellenérték után az adót meg kell fizetnie. Gyorsan romló áruk hűtéséért (jegeléséért) a vételáron felül felszámított költségeket minden esetben hozzá kell számítani az adóalaphoz. Az adóalany a jelen bekezdés szerint megadózott csomagolási anyagok visszavétele esetén a vevő javára írt vagy a vevő részére visszafizetett összegnek megfelelő termelői forgalmi adót a 65. § (8) bekezdés alapján csak abban az esetben hozhatja levonásba az általa fizetendő termelői forgalmi adóból, ha az áruszállítás alkalmával a csomagolási anyag értékét külön összegben számította fel és a visszavétel alkalmával ezzel a külön összegben felszámított értékkel azonos öszszeget ír a vevő javára, illetőleg fizet vissza a vevő részére.

(11) Ha az adóalany az eladott árut a vevőhöz elszállítja, az eladási árban foglalt szállítási költséggel az adóalapot csökkenteni nem lehet. Ha a szállítási költséget az adóalany a vételáron felül külön összegben számítja fel, a felszámított szállítási költség forgalmi adókötelezettsége tekintetében különbséget kell tenni az adóalany saját vagy bérelt fuvarozó eszközeivel történő szállítás és a postán, vasúton, hajón vagy más fuvarozási vállalkozóval történő szállítás között. Ha az adófizetésre köteles az eladott árut saját vagy bérelt fuvarozó eszközeivel szállítja el a vevőhőz, a szállításért a vételáron felül felszámított és a szokásos fuvarköltséget meg nem haladó Összeg után általános forgalmi adó fizetendő. A szokásos fuvarköltséget meghaladó összeg felszámítása esetén a többlet az áru ellenértékéhez adandó hozzá és ily módon termelői forgalmi adó alá vonandó. Ha az áru elszállítása postán, vasúton, hajón vagy más fuvarozási vállalkozóval történik, az áru fuvarozásáért és esetleges biztosításáért felszámított összeg rendszerint szintén általános forgalmi adó alá esik. Abban az esetben azonban, ha az adófizetésre köteles kötlevéllel vagy az adásvételi ügylet megkötésekor kiállított más okirattal (áruszállítási szerződéssel, kereskedelmi levéllel) hiteltérdemlően bizonyítani tudja, hogy az áru átvétele még az elszállítás előtt megtörtént s ezért a vevő az áru elszállítása (feladása) után mennyiségi vagy minőségi kifogást nem támaszthat az eladóval szemben és a szállítás is a vevő veszélyére történt, a fuvarozási vállalkozónak igazoltan kifizetett összeg sem termelői, sem általános forgalmi adó alá nem esik. Ilyen esetben, ha a fuvarozási, biztosítási stb. költségeket az eladó előlegezte a vevő helyett, a vevő terhére a vételáron felül ily címen felszámított összegből csak a tényleg felmerült fuvarozási stb. költség mentesíthető, az igazoltan kifizetett öszegeken felül felszámított többleteket a szállított áru értékéhez való hozzáadás útján termelői forgalmi adó alá kell vonni.

(12) Árut helyettesítő okiratok (letét-, raktár-, vagy árujegy, zálogjegy vagy zálogjogról kiállított egyéb okirat) termelői forgalmi adóköteles átruházása esetén [2. § (1) bekezdés] a termelői forgalmi adó alapja az okiratért fizetett elenérték és az esetleg azt terhelő kölcsönnek, járulékainak és mindazoknak a költségeknek együttes összege, amelyet az okirat megszerzőjének fizetni kell, hogy az azzal helyettesített áru tényleges birtokába juthasson.

(13) Idegen állam pénznemében megállapított értéket törvényes pénzértékre kell átszámítani a pénzügyminiszter által havonta közzétett átszámítási kulcsok szerint.

(14) A pénzügyminiszter akár általánosságban, akár egyes esetekben egyes áruk termelői forgalmi adó alapjául átlagértékeket állapíthat meg.

6. §

Az adóalap megállapítása külön kereskedelmi telepen folytatott kereseti tevékenységnél

(1) Ha a termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalkozó áruit akár ipari, akár külön kereskedelmi telepéről (üzletéből), akár nagyban, akár az ipari telep szokásos eladási árait meghaladó kicsinybeni árakon árusítja, a termelői forgalmi adó alapja minden esetben a kereskedelmi telepen (üzletben) elért teljes ellenérték.

(2) A kereskedelmi telepnek (üzletnek) átadott áruk után általában csak akkor kell termelői forgalmi adót fizetni, ha a kereskedelmi telepnek (üzletnek) önálló cég alakjában külön jogi személyisége van. A megbízható üzleti könyveket vezető és a kimenő számlák alapján adózó vállalat azonban a forgalmi adóhivataltól kérheti annak engedélyezését, hogy a saját előállítású áruk után a termelői forgalmi adót az áruknak a kereskedelmi telep (üzlet) részére történő átadása alkalmával róhassa le. A termelői forgalmi adó alapja ilyen esetekben az átadott áruknak az a gyári (előállítói) eladási ára, amelyért azokat az adóalany az átadás hónapjában ipari telepén viszonteladó vevők részére ténylegesen forgalomba hozta. Ha a termelői forgalmi adó alapja ilyen módon nem állapítható meg, akkor adóalapul a kereskedelmi telepnek (üzletnek) átadott saját előállítású (termelésű) áruknak az a gyári eladási ára szolgál, amelyért az ilyen árukat más előállító vállalatok viszonleladó vevők részére az átadás hónapjában forgalomba hozták. Ha a termelői forgalmi adóalapul szolgáló gyári eladási ár ilyen módon sem állapítható meg, akkor az összes előállítási költségeket (önköltségi ár) és ezen felül a szakmában szokásos, illetőleg engedélyezett regie- és haszonkulcsokat, továbbá bármely más címen felszámítható összegeket kell figyelembe venni és a gyári (előállítói) eladási árat olyan összegben kell megállapítani, amely összegért a kereskedelmi telepnek átadott áru az előállító által a viszonteladó vevők részére forgalombahozható volna. Az engedélyt nyeri vállalatok a kereskedelmi telepnek (üzletnek) átadott saját előállítása árukat az átadás alkalmával leszámlázni és az esedékes termelői forgalmi adót a kiállított számlák figyelembevétele mellett a kimenő számlák alapján adózókra megállapított szabályok szerint megfizetni kötelesek.

(3) Ha a termelői forgalmi adófizetésre köteles vállalat áruit részben vagy egészben bizományos, ügynök vagy kereskedelmi képviselet útján értékesíti, a termelői forgalmi adó alapja a bizományos, ügynök vagy kereskedelmi képviselet által elért eladási ár, amely a bizományi díjjal vagy ügynöki jutalékkal sem csökkenthető. A bizományos, valamint az önálló kereskedelmi tevékenységet folytató ügynök vagy kereskedelmi képviselő bizományi dija vagy ügynöki jutaléka általános forgalmi adó alá esik.

(4) A két vagy több azonos üzletkörű vállalat által - bármily elnevezés alatt - létesített közös eladási irodára vagy értékesítő szervre az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni még abban az esetben is, ha az eladási iroda saját nevében számláz. A termelői forgalmi adót mindegyik vállalat a közös iroda által elért (számlázott) teljes eladási ár után köteles megfizetni. A közös eladási iroda fenntartási költségeire az egyes vállalatok által rendelkezésre bocsájtott összegek külön általános forgalmi adó alá esnek, kivéve, ha a közös eladási iroda személyzete az irodát fenntartó vállalatok alkalmazottaiból áll, akik illetményeiket is az alkalmazó cégtől és nem a közös eladási irodától kapják. A pénzügyminisztérium kérelemre megengedheti, hogy a közös eladási iroda vagy az értékesítő szerv a termelői forgalmi adót az általa forgalombahozott áruk után az előállító vállalatok helyett megfizethesse. A termelői forgalmi adó alapja ilyen esetben is az eladási iroda, értékesítő szerv által elért (kiszámlázott) ellenérték.

(5) Ha a termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalatnak az általa termelt áruk forgalomhahozásával vagy továbbfeldolgozásával, esetleg felhasználásával foglalkozó valamely vállalatnál - a kölcsönnek s az ahhoz hasonló természetű jogügyletnek körén túlmenő az üzleti kockázatban és veszteségben való részvétellel járó - érdekeltsége van, ideértve a részvények többsége feletti rendelkezési is, ezt a körülményt 15 nap alatt be kell jelenteni. Az adófizetésre köteles ilyen vállalatok ellenőrzésénél minden alkalommal vizsgálni kell, hogy az adóalany érdekeltségi körébe tartozó vállalat részére teljesített áruszállítások és munkateljesítések bevallott ellenértéke megfelel-e a más vállalatokkal szemben elért áraknak és az áruszállítások ellenértékének kiegyenlítésére vonalkozó feltételek nem előnyösebbek-e a más vállalatokkal szemben megállapított feltételeknél. Ha az érdekeltségben álló vállalat részére teljesített áruszállítás a rendes eladási áraknál alacsonyabb értékben történik, az adóalanyt kötelezni kell a rendes és a mérsékelt eladási ár közötti különbözet utáni termelői forgalmi adó megfizetésére. Ha pedig az érdekeltségben álló vállalat részére az adóalany a más vállalatok részére megállapított, illetőleg a szokásos hitelfeltételeknél előnyösebb fizetési feltételeket állapít meg, a szállított áru után legkésőbb a más vállalatok részére megállapított, illetőleg a szokásos hitelfeltételek szerinti kiegyenlítési határidőn belül köteles a termelői forgalmi adót megfizetni még akkor is, ha az ellenérték kiegyenlítése későbbi időpontban történik. Kimenő számlák alapján adózó adóalany az érdekeltségbe tartozó vállalatok részére történő áruszállításokra vagy munkateljesítésekre vonatkozó számlát is legkésőbb az áruszállítás megtörténtekor, vagy a munkateljesítés befejezésekor kiállítani és ennek alapján az esedékes forgalmi adót a kimenő számlák alapján való adózásra megállapított szabályok szerint megfizetni köteles.

7. §

Alkalmi egyesülések termelői forgalmi adókötelezettsége

(1) Ha két vagy több termelői forgalmi adófizetésre köteles vállalat alkalmi egyesülés keretében állít elő termelői forgalmi adóköteles árukat s az alkalmi egyesülés egyik tagját a számadások vezetésével és az áruk értékesítésével megbízták, a termelői forgalmi adót a számadást vezető és az értékesítést végző tag tartozik bevallani és megfizetni a többi tag egyetemleges felelőssége mellett. Az alkalmi egyesülés minden egyes termelői forgalmi adóköteles tevékenységet folytató tagja tartozik azonban külön nyilvántartani az alkalmi egyesülés részére termelt áruit s az alkalmi egyesülés számláját legalább az átadott áruk mennyiségével az azonosság megállapítására alkalmas módon s a kereskedelmi szokásoknak megfelelően megterhelni. A számadási vezető termelői forgalmi adófizetésre köteles tag az árueladásokat az előállító tagok szerinti részletezéssel köteles nyilvántartani és külön adóbevallásában ugyanilyen részletezéssel bevallani. Az adóbevallás elfogadására illetékes forgalmi adóhivatal, ha az alkalmi egyesülés többi tagja más hivatal illetékessége alá tartozik, az alkalmi egyesülésnek az érdekelt adóalanyokra vonatkozó bevallási adatait esetenként közli az illetékes forgalmi adóhivatallal. Jelen bekezdés rendelkezései alkalmazandók olyan esetekben is, amikor az alkalmi egyesülésnek a számadások vezetésével és az áruk értékesítésével megbízott tagja saját termelői forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet nem folytat vagy ha igen, de kereseti tevékenysége nem azonos az alkalmi egyesülés üzletkörével.

(2) Abban az esetben, ha az alkalmi egyesülés tagjai az egyesülés keretében végzett adóköteles tevékenységükről külön számadásokat vezetnek az általuk előállított árukat is külön értékesítik, mindegyik tag külön adózik a saját adóköteles áruszállításai után.

(3) Ha az alkalmi egyesülés egyik vagy másik tagja nem az egyesülés által forgalombahozott árut, hanem csak alkatrészeket állít elő, vagy a 8. § (2) bekezdése szerint külön megadózandó termelési fokozatot (fokozatokat) végzi vagy az alkalmi egyesülés keretében kifejlett tevékenysége kizárólag csak munkateljesítésre irányul, az alkalmi egyesülés tagjai között létrejött áruszállítások vagy munkateljesítések termelői forgalmi adókötelezettségét vagy általános forgalmi adókötelezettségét az általános szabályok szerint úgy kell elbírálni, mintha az áruszállítás vagy munkateljesítés nem alkalmi egyesülés keretében történt volna.

(4) Az alkalmi egyesülés által lebonyolított ügyletekből a megejtett elszámolások szerint a tagoknak juttatott nyereségrészesedés sem termelői, sem általános forgalmi adó alá nem esik. Közszállításoknál, ha a szállítással megbízott termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalkozó a megrendelő hatóság, hivatal vagy egyéb közintézmény által kijelölt más vállalkozókat is köteles megállapított arányban részeltetni a közszállításból, mindegyik vállalat csak az állata teljesített áruszállítás után tartozik a termelői forgalmi adót megfizetni Ha a teljes vállalati összeg kifizetése a fővállalkozó kezéhez történik, a fővállalkozó a megrendelő hatóság, hivatal vagy más közintézmény írásbeli bizonyítványával tartozik igazolni, hogy a közszállításban résztvevő többi vállalkozó részére külön-külön milyen összeget fizetett ki s az igazoltan kifizetett összegnek megfelelő bevételét - a hatósági igazolás cégszerű másolatának az adóbevalláshoz csatolása mellett - mentesítheti a termelői forgalmi adó alól. Ha közszállításban részeltetett vállalkozók nem a szállítandó árut állítják elő, hamm csak alkatrészeket szállítanak vagy a 8. § (2) bekezdése szerint külön megadózandó termelési fokozatot (fokozatokat) végzik el, vagy tevékenységük kizárólag csak munkateljesítésre irányul, a fővállalkozó és az alvállalkozók közötti áruszállítások vagy munkateljesítések termelői forgalmi adókötelezettségét vagy általános forgalmi adókötelezettségét az általános szabályok szerint kell elbírálni.

8. §

Többfokozatú termelési tevékenységet folytató vállalatok adóztatása

(1) Azok az áruelőállító ipari vállalatok, amelyek saját üzemükben vagy a termelő üzemtől különálló akár saját, akár idegen név (cég) alatt működő - de külön jogalanyisággal nem rendelkező - saját tulajdonukban álló vállalatukban, esetleg bérmunkában olymódon állítanak illetőleg állíttatnak elő árukat, hogy termelésük során több fokozatban végeznek termelési tevékenységet (vertikális üzemek), a termelői forgalmi adót az általuk forgalombahozott áruk előállításához szükséges és a (2) bekezdésben felsorolt mindegyik termelési fokozat után a 9. §-ban meghatározott adókulcsok számításba vételével külön-külön tartoznak megfizetni. Pl. az olyan fűrészüzem tulajdonos, aki a sajátmaga által kitermelt fát dolgozza fel fűrészüzemében s butorrá elkészítve hozza forgalomba, a kitermelés után 6 %, a fűrészáruelőállítás után 18%, a bútorelőállítás után pedig 15% termelői forgalmi adót köteles külön-külön megfizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell a termelői forgalmi adót megfizetni az alább következő többfokozatú termelői tevékenység eseteiben:

1. A faipar körében a kitermelés: a fűrész vagy furnírárú előállítás; a kész használati tárgy előállítás. A ládakészítésnél a ládaalkatrészeknek (ládadeszkáknak) a szükséges méretek szerint való kiszabása a termelői forgalmi adókötelezettség szempontjából már magában véve is kész használati tárgy előállításnak minősül, tehát ezeknek összeállítás (összegezés) nélkül való szállítása is termelői forgalmi adó alá esik.

2. Az ásvány-, kő- és építőipar, valamint az üveg-, agyag-és porcellánipar körében a kitermelés; az említett iparokban feldolgozásra kerülő anyagok és áruk égetése vagy szemcsézése vagy őrlése vagy iszapolása vagy nem a kitermelés helyén végzett faragása vagy fűrészelése. A közönséges vályog, cserép, tégla, keramitkő- és lap gyártásához szükséges földkiemelés nem tekinthető külön termelési fokozatnak. Nem végez többfokozatú termelési tevékenységet az a fazekasiparos sem, aki sajátmaga ássa ki a cserépedények előállításához szükséges agyagot.

3. A vegyipar körében: a szappangyártásnál a szappan-előállításhoz szükséges anyagoknak (állati és növényi zsiradékoknak, marónátronnak) az előállítása (olvasztása, sajtolása); szappanelőállítás, - az ásványolajfinomításnál a nyers ásványolaj kitermelés; az ásványolajfinomítás, - a műanyagból készült használati tárgyak előállításánál a műanyagelőállítás; a használati tárgy készítés, illetőleg a műanyag méteráru konfekcionálása.

4. A papíripar körében a cellulósegyártás; a papiroselőállítás; a papírosfeldolgozás.

5. A fonó- és szövőipar körében a fonás; a szövés vagy kötszövés vagy kötés (gépi hurkolás) vagy fonatolás vagy kalapkúp-(tomp-)készítés vagy nemezelőállítás vagy egyéb textiltechnikai művelettel végzett áruelőállítás; a konfekcionálás.

6. A bőr- és szőrmeipar körében a bőr- vagy prémbőrkikészítés; a konfekcionálás.

7. A vas-, fém- és gépipar körében a vas- és fémöntvények vagy a hengerelt vagy húzott félkészgyártmányok előállítása; az említett árukból alkotórészek, kész használati tárgyak, készülékek és gépek előállítása; rádióvevőcsővek előállítása.

Az alumíniumiparban ezeken felül még külön megadózandó termelési fokozat a bauxitkitermelés és a timföld előállítás.

(3) Az (1) bekezdés szerint tartoznak a termelői forgalmi adót megfizetni azok is, akik bérmunkában több fokozatban állíttatnak elő árukat, pl. a manipuláns kereskedők, továbbá azok is, akik az áruelőállításhoz szükséges termelési fokozatok valamelyikét bérmunkában végeztetik el. A (2) bekezdésben nem említett termelési tevékenységek ulán a termelői forgalmi adót az általános szabályok szerint kell megfizetni.

(4) Ennek a szakasznak a hatálya alá tartozó vállalatok az egyes termelési fokozatok után külön-külön fizetendő termelői forgalmi adót a továbbfeldolgozó üzemeknek havonkint átadott anyagok (nyersanyagok, félkészgyártmányok, esetleg készáruk) közönséges forgalmi értékének figyelembevételével tartoznak megállapítani és a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig benyujtandó külön bevallási ívben bevallani. Az egyes termelési fokozatok után fizetendő és külön bevallott termelői forgalmi adó 1/3 részét a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig, 1/3 részét a tárgyhónapot követő második hónap 5. napjáig, 1/3 részét pedig a tárgyhónapot követő harmadik hónap 5. napjáig kell befizetni. Ez a fizetési kedvezmény nem érinti a végtermékek (készáruk) forgalombahozatalából származó bevételek után az általános szabályok szerint járó termelői forgalmi adónak az 50. §-ban szabályozott fizetési kötelezettségét.

(5) A (2) bekezdésben felsorolt termelési tevékenységeknek saját tulajdonban álló, de külön jogi személyiséggel rendelkező vállalatban való végzése esetén minden egyes átadás (eladás) alkalmával ugyancsak külön-külön meg kell fizetni a termelői forgalmi adót. Erre a termelői forgalmi adóra az előző bekezdésben említett fizetési kedvezmény nem alkalmazható. Az ilyen vállalatok ellenőrzésénél minden alkalommal vizsgálni kell, hogy az átadások (eladások) bevallott ellenértéke megfelel-e a más - nem saját - vállalatok részére felszámított eladási árnak.

9. §

A termelői forgalmi adó kulcsa

(1) A belföldi forgalomban áruk előállításával (termelésével) vagy kitermelésével foglalkozó adóalanyok a (2) bekezdésben megállapított kivételektől eltekintve 15% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni.

(2) Az áruk előállításával (termelésével) vagy kitermelésével foglalkozó adóalanyok közül az előző bekezdésben megállapított adókulcs helyett:

a) a cukorka- és csokoládéipari termékeket előállítók 25%, a cukrászipari termékek közül a tartós süteményeket előállítók 20%, egyéb őrleményfeldolgozók 8%, a tejtermékeket előállítók (ideértve a tejport is) 2%, a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék, a bor- és gyümölcsszeszfőzdék 18%, a serfőzdék a 15% cukorfokú vagy ennél magasabb foktartalmú sörök után 16%, az alacsonyabb foktartalmú sörök után pedig 11%, a likőrt, rumot és más szeszesitalokat előállítók 5% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

b) a fakitermelők (a kitermelt fának megmunkálás nélkül való forgalombahozatala esetén) a tűzifa után 9%, az egyéb fák után 6%, a vasúti talpfa-, a bányafa- és a vasúti hídgerendaelőállítók 5%, a fűrész- vagy furniráruelőállítók 18%, termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

c) a bányavállalatok a kőszén és a barnaszén után, továbbá a koksz- és brikettelőállítók iparüzemek részére való szállítás esetén 7%, egyéb esetekben 11%, az ásványolajkitermelők és a műolajelőállítók 6%, a bányavállalatok egyéb bányatermékek után, továbbá a földgázkitermelők, a villanyáram-, a világító-, a fűtőgáz- és a gőzszolgáltatók, a bányatörvény rendelkezései alá nem eső bányaterületek anyagának kitermelői, - ideértve a folyami vagy tavi kavicskiteremlőket is, - valamint a Magyar Államvasutak és más közforgalmú vasutak részére a vasúti talpfák pótlásául szolgáló vasbetonaljakat előállítók 5%, a bauxitkitermelők 1%, a tímföldelőállítók 3%, az ásvány-, kő-, kavics- és egyéb bányák anyagaiból égetés, szemcsézés, iszapolás vagy őrlés útján árut előállítók, valamint a hőtartó anyagokat előállítók 20%, a kátrányos fedéllemezt és múpalát előállítók 18%, a vályog-, cserép- és téglaelőállítók 8%, a szén- és kátránylepárlási termékek előállítói 10% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni;

d) a vegyipari termékek (festék, lakk, kence, gyógyszer kozmetikai, műanyag és egyéb vegyészeti anyagok és áruk) előállítói 20%, a kaucsukárukat előállítok 23%, pneumatik (köppeny, tömlő) előállítók 17%, a nyomdafestéket, műtrágyát, növényvédőszereket, rézgálicot és ipari gázokat előállítók 16%, az ételecetelőállítók 15%, műjeget mesterséges életzsírokat (margarint), valamint az állatorvoslásban használatos oltó- és kórjelzőanyagokat előállítók 10%, az ásványi olajfinomítók 7%, a növényi olajat előállítók a nyers és az étkezési célra finomított olajok után, továbbá az élesztőelőállítók 3% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni:

e) a cellulózeelőállítók 5%, a papiroselőállítók (ide nem értve a papirosfeldolgozókat) a rotációs papírok után 16%, egyéb papírok után 20%, a nyomdaipari termékeket előállítók 5%, a 16 oldalnál nem nagyobb terjedelmű iskolai irkákat előállítók 10% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

f) a tilolt, gerebenezett lent és kendert, ezek kócait előállítók 4%, a műszálat (műrostot) előállítók 6%, a fonalelőállítók (fonódák) 0-6. számjelzésű kender-, len-, jutafonal és zsineg után 7%, a más számjelzésű kender-, len-, jutafonal és zsineg után 11%, minden más fonal és zsineg után 16%, a kender-, len- és jutaszöveteket (hálókat) előállítók 32%, az úgynevezett típuspamutszöveteket előállító szövők 33%, az akár lánc, akár vetülék irányban kender-, len- vagy jutafonalak felhasználásával készült szöveteket, valamint bármely más szövetet előállító szövök, továbbá a kötszövők és kötők (gépi hurkolók), fonatolók, kalapkúp-(tomp) készítők és nemezelőelőállítók és az egyéb textiltechnikai művelettel árut előállítók 36%, a textilárukat konfekcionálók 5%, a műbőrt, viaszosvászont és linoleumot előállítók 23%, a kötélgyártók 18%; a szabóvattát előállítók 23%, egyéb vattát előállítók 19%, a 0-6. számjelzésű, szárazon font kender-, len vagy jutafonal felhasználásával zsákot és szalmazsákot előállítók 15% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni. A fonalaknak és szöveteknek kikészítésével kapcsolatos értéktöbblet is a fonalra, illetőleg a szövetre megállapított adókulccsal számított termelői forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az adóalany az áruelőállítást egy- vagy többfokozatú termelési tevékenység körében végezte-e. Saját előállítású vagy bérmunkában előállíttatott fonalaknak és szöveteknek kikészített állapotban (ideértve a bérmunkában való kikészíttetés esetét is) való forgalombahozatala esetén tehát a termelői fogalmi adót a kikészített fonal vagy szövet ellenértéke után kell megfizetni. Ha az adóalany vásárolt fonalát vagy szövetet készít ki. vagy készíttet ki bérmunkában, a kikészített fonal vagy szövet forgalombahozatala alkalmával köteles a fonal vagy szövet beszerzési ára és a kikészített fonal vagy szövet eladási ára közötti különbözet után termelői forgalmi adót fizetni. A 3. § (5) bekezdése és a 6. § (2) bekezdése alapján engedélyt nyert vállalatoknál a megadózandó értéktöbblet a beszerzési ár és a kikészített árunak a 6. § (2) bekezdésében foglalt meghatározások szerint kiszámított gyári (előállítói) ára közötti különbözetben állapítható meg. Többfokozatú termelési tevékenységet folytató vállalatok minden esetben a szövésre, illetőleg a konfekcionálásra kerülő kikészített fonal, illetőleg szövet közönséges forgalmi értéke után kötelesek a 8. § (4) bt kezdésében előirt módon a termelői forgalmi adót megfizetni. Az olyan szövődék és konfekcionáló üzemek, amelyek a vásárolt fonalat vagy szövetet saját üzemben való kikészítés vagy bérmunkában történő kikészíttetés után szövik meg, illetőleg konfekcionálják, a kikészítési értéktöbblet után kötelesek a termelői forgalmi adót a 8. § (4) bekezdésében előírt módon megfizetni. A kikészítési értéktöbbletet a fonal vagy a szövet beszerzési ára és a kikészített fonal vagy szövet közönséges forgalmi értéke közötti különbözeiben kell megállapítani. A jelen szakasz alkalmazása szempontjából kikészítés alatt érteni kell minden olyan további gyártási műveletet vagy megmunkálást, amelynek során a fonal vagy szövet jellege nem változik meg. A fonalaknál csak a következő kikészítési műveletekkel kapcsolatos értéktöbblet esik termelői forgalmi adó alá: a kettőzés, cérnázás, motringolás, perzselés, fehérítés, festés, nehezítés, puhítás (voilirozás), mercerizálás, kreppelés és fésülés. A szöveteknél azonban minden kikészítési értéktöbblet termelői forgalmi adó alá esik. Ilyenek többek között: a fehérítés, perzselés, bolyhozás, festés, nyomás, mercerizálás, carbonizálás, préselés, gumizás, nehezítés, kalózás, nyírás, dekatálás, stb.;

g) a bőrkikészítők közvetlen feldolgozók vagy az Országos Kisipari Szövetkezet részére való szállítás esetén 20%, egyéb esetekben 22%, a prémbőrkikészítők (ide nem értve a konfekcionálókat) 23%, a gépszíj és műszaki bőrcikkeket előállítók 8%, a típuscipőket, munkásbakancsokat (bányászbakancsokat) előállítók 7% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni;

h) a síküvegelőállítók 21%, az öblösüveg-, porcellán- és agyagipari termékeket előállítók 23 % termelői forgalmi adót tartoznak fizetni;

i) a kohászati termékeket előállítók, ideértve a további hengerlésre szolgáló bugát előállítókat is, 3%, a vas- és fémöntvények előállítói, valamint a hengerelt vagy húzott félkészgyártmányokat előállítók 16%, a sodronyszöget, bútorrugót és lópatkot előállítók 10% termelői forgalmi adót tartoznak fizetni. Az alkotórészek, készülékek, gépek és kész használati tárgyak előállítói közvetlenül iparüzemek részére, felhasználás céljából való értékesítés esetén 10%, egyéb esetekben az (1) bekezdés szerinti 15% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Ha valamelyik vállalat a 3% termelői forgalmi adókulccsal továbbhengerlés céljából megvásárolt bugát nem továbhengerlésre, hanem más célra (pl. kovácsolásra) használja fel, a lerótt 3% és a félkészgyártmányok után megállapított 16% termelői forgalmi adókulcs közötti 13% különbözettel számítandó termelői forgalmi adót pótlólag megfizetni köteles;

j) a műanyagból készült használati tárgyak előállítói az (1) bekezdés szerinti 15%, a műanyag méterárukból konfekcionálás útján ruházati cikkeket előállítók 5% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni;

k) a marhalevélkötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztásra történő levágása alkalmával a levágásra kerülő által közönséges forgalmi értéke után 4% termelői forgalmi adót kell fizetni. A levágott állat húsának, a fehéráruknak és a zsírnak az értékesítését további forgalmi adókötelezettség nem terheli. Hentesárukat előállító adóalanyok azonban a vágás alkalmával lerótt termelői forgalmi adón felül a szalámi értékesítése alkalmával további 14%, az egyéb hentesáruk forgalombahozatalából származó bevételeik után pedig további 5% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. További 3% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni azok az adóalanyok is, akik olvasztás vagy extrahálás útján faggyút állítanak elő. A vágási melléktermékek (bőrök, belek, szarvak, stb.) feldolgozás nélkül való értékesítése alkalmával az állatot levágó adóalanyt a vágáskor fizetett termelői forgalmi adón felül további forgalmi adókötelezettség szintén nem terheli, ezeket a melléktermékeket megvásárlók azonban az alábbi m) pontban megállapított 3% termelői forgalmi adót megfizetni kötelesek;

l) a halászok 7% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni;

m) őstermelés keretében termelt termelvényeket ipari feldolgozás céljából közvetlenül az őstermelőtől megvásárlók, valamint a hagymát és a burgonyát forgalombahozatal céljából megvásárlók is 3%, a tojást és a bort kereskedelmi forgalombahozatal céljából megvásárlók (ideértve a mustot, valamint a sajtolás céljából szőlőt vásárlókat is) 6%, az egyéb terményeket forgalombahozatal céljából megvásárlók 8% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. A tejet mind ipari feldolgozás, mind kereskedelmi forgalombahozatal céljából megvásárlók 2% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Az az adóalany, aki az őstermelőtől saját számlára megvásárolt termelvényt (gyapjut, nyersbőrt, gyümölcsöt, zöldséget, stb.) igazoltan olyan vevő részére hozza forgalomba, aki a terménynek ipari feldolgozásával foglalkozik, az ebből származó-bevétele után 3% termelői forgalmi adót köteles fizetni. Az ipari feldolgozás céljából megvásárolt termények után befizetett termelői forgalmi adó a feldolgozás során keletkezett áruk termelői forgalmi adókötelezettségét nem érinti. Ha az őstermelő a termelvényeit (ideértve a bort is) nyilt üzlethelyiségben, állandó jellegű bódéban vagy elárusítóhelyen a 11. § 9. pontja szerint termelői forgalmi adókötelezettség mellett maga hozza forgalomba, 8% termelői forgalmi adót köteles fizetni. A termelvényeknek a háztartási kereteket meghaladó berendezések segítségével iparcikké feldolgozva való értékesítése esetén, az őstermelő is az iparcikkekre megállapított adókulccsal számított termelői forgalmi adót köteles megfizetni;

n) a különböző gyártási hulladékok, mint textil-, vas-, papír- és bőrgyártású továbbá famegmunkálási és fűrészüzemi, stb hulladékok (nem melléktermékek) forgalombahozatalából származó bevétetek után 5% termelői forgalmi adó fizetendő.

(3) A (2) bekezdés egyes árukra kettős adókulcsot állapít meg. Az alacsonyabb adókulcs alkalmazandó akkor, ha az árut feldolgozásra vagy egyéb üzemi célokra iparüzem vásárolja meg, a magasabb adókulcs pedig akkor alkalmazandó, ha az árut más célra (fogyasztás vagy kereskedelmi forgalombahozatal céljából) vásárolják meg. Ha az iparüzem az alacsonyabb adókulccsal megvásárolt árut nem használja fel üzemében, hanem azt kereskedő vagy fogyasztó részére továbbadja (pl. a szenet az alkalmazottai között szétosztja), az alacsonyabb és a magasabb adókulcs közötti különbözettel számított termelői forgalmi adót megfizetni köteles. Ha azonban az alacsonyabb adókulccsal megvásárolt árut egy másik iparüzemnek ugyancsak feldolgozásra vagy üzemi célból adják át. külön forgalmi adókötelezettség nem keletkezik.

(4) Kétség esetén a (2) bekezdésben meghatározott adókulcsok alá eső áruk minősítésénél a vámtarifa az irányadó.

(5) Áruknak a kisforgalom számára való kiszerelésével foglalkozó adóalanyok 5%, a csokoládéáruk kiszerelésével foglalkozó adóalanyok 10% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Azok az adóalanyok, akik saját előállítású (tehát termelői forgalmi adóval nem terhelt) árukat szerelnek ki, a termelői forgalmi adót az (1) és (2) bekezdésekben megállapított termelői forgalmi adókulcsnál 5%-kal magasabb adókulcs alkalmazása mellett tartoznak leróni. A fonalaknak és a zsinegeknek a kisforgalom számára való kiszerelésével (gombolyításával, motringolásával, orsózásával) foglalkozó adóalanyok 21% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Ezek az adóalanyok azonban, ha saját előállítású vagy bérmunkában előállíttatott fonalat vagy zsineget szerelnek ki, kötelesek a kiszerelő üzemnek átadott kikészített fonal közönséges forgalmi értéke után a (2) bekezdés f) pontja szerint esedékes termelői forgalmi adót a 8. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint megfizetni. Ha az adóalany a kiszerelést megelőzően csak a fonal vagy a zsineg kikészítését végzi vagy végezteti el bérmunkában, a kiszerelő üzemnek történő átadáskor csak a kikészítési értéktöbblet után esedékes termelői forgalmi adót köteles a 8. § (4) bekezdenének rendelkezései szerint megfizetni. A vetőmagvaknak 1 kg-nál nem nagyobb csomagolásban kisforgalom számára kiszerelten való forgalombahozatala esetén a kiszerelő mind a saját termésű mind a vásárolt vetőmagvak után 13% termelőt forgalmi adót köteles fizetni. Ezt a termelői forgalmi adót tehát a vetőmagot termelő is köteles megfizetni, ha a kiszerelési sajátmaga végzi vagy bérmunkában végezteti.

(6) A gyufagyárak az általuk előállított, illetőleg forgalombahozott gyufa ellenértéke után 8.25%, a cukorgyárak az általuk előállított, illetőleg forgalombahozott kristálycukor ellenértéke után 12.24%, a kocka- és lisztcukor után 12.36% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni.

(7) Saját kitermelésű bontási anyagok forgalombahozatala vagy adóköteles felhasználása esetén 3% termelői forgalmi adót kell fizetni,

(8) A napi-, heti- és egyéb időszaki lapkiadóvállalatok kérelmére a lapot előállító nyomdaüzem telephelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság engedélyt adhat a napi-, heti- és egyéb időszaki lapok előállításához szükséges lignintartalmú simitatlan, közönséges újságnyomópapirosnak (rotációs papirosnak) 6% termelői forgalmi adókulcs alkalmazása mellett való beszerzésére. Az engedélyt 1-1 naptári évre kell kiadni és abban feltüntetendő az a papírmennyiség, amelynek kedvezményes termelői forgalmi adókulcs mellett történő beszerzésére az engedély kiterjed. Abban az esetben, ha a lapkiadó vállalat a kedvezményes termelői forgalmi adókulcs mellett beszerzett ujságnyomópapirost nem napi-, heti- vagy egyéb időszaki lap előállítására használja fel, a más célra felhasznált papírmennyiség közönséges forgalmi ériéke után a kedvezményes és a rendes termelői forgalmi adókulcs közötti különbözetét a felhasználástól számított 15 napon belül külön bejelentés mellett megfizetni köteles. A lapkiadóvállalatok kötelesek a kedvezményes termelői forgalmi adókulcscsal beszerzett ujságnyomópapiros felhasználásának igazolására és ellenőrzésére alkalmas nyilvántartást vezetni. A nyilvántartás vezetésének módját az engedély kiadásával egyidejűleg a pénzügyigazgatóság határozza meg. A kedvezményes termelői forgalmi adókulccsal beszerzett ujságnyomópapiros felhasználásának ellenőrzéséről a forgalmi adóhivataluk gondoskodnak Valamely rendkívüli körülmény (pl. géphiba) folytán keletkezett - állagon felüli - hulladékmennyiségnek elszámolása csak abban az esetben fogadható el, ha az érdekelt vállalatok a hulladék mennyiségét a keletkezéstől számított 3 napon belül bejelentik és a bejelentett mennyiség helyességéről a forgalmi adóhivatalok helyszíni ellenőrzés útján meggyőződést szereznek.

(9) Azok az adóalanyok, akik a termelői forgalmi adót előző bekezdésekben megállapított különböző adókulcsok alkalmazásával tartoznak megfizetni vagy esetleg a termelői forgalmi adó mellett általános forgalmi adófizetésre is kötelesek, a különböző termelői forgalmi adókulcs alá eső és az általános forgalmi adóköteles bevételüket elkülönítve tartoznak megadózni. Kötelesek ezek az adóalanyok a különböző adókulcs alá tartozó áruikat mennyiségileg is elkülönítetten nyilvántartani. Elkülönített könyvelés hiányában minden bevételéről azt kell vélelmezni, hogy magasabb termelői forgalmi adókulcs alá eső tevékenységből származik.

10. §

A kisiparosok termelői forgalmi adója

(1) Az áruk előállításával foglalkozó kisiparosok - amenynyiben a (2) bekezdésben említett feltételeknek megfelelnek -a saját előállítású áruk fogyasztók részére való forgalombahozatalából, bérmunkavégzésből és javítási munkálatokból származó bevételeik után a külön-külön fizetendő termelői forgalmi adó és általános forgalmi adó helyett - tekintet nélkül arra, hogy az általuk előállított áruk a 9. § rendelkezései szerint milyen termelői forgalmi adókulcs alá esnek -egységesen 5% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Ez a kedvezmény az előírt feltételek fennforgása esetén azt a kisiparost is megilleti, aki kizárólag csak áruelőállítási tevékenységet fejt ki, tehát az olyant is, aki javításokkal vagy bérmunkavégzéssel egyáltalán nem foglalkozik.

(2) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezések az olyan áruk előállításával foglalkozó kisiparosoknál alkalmazhatók, okik üzemükben állandóan - a szabályszerűen szerződtetett tanoncokat és a rendkívüli munkálatokra alkalmilag felvett munkaerőket ide nem értve - legfeljebb 4 munkavállalót (segédet, szakmunkást, segédmunkást, napszámost, irodai alkalmazottat, stb.) foglalkoztatnak, együttvéve 2 lóerőnél (HP.-nál) nagyobb teljesítményű motorral hajtott gépi berendezésekkel nem rendelkeznek és vásárolt áruk forgalombahozatalával nem foglalkoznak, illetőleg az ilyen áruk forgalombahozatalából származó bevételük nem haladja meg az üzleti forgalom 20%-át. A munkavállalók számának megállapításánál az állandóan a műhelyben foglalkoztatott alkalmazottakon kívül a napszámmal, darab- vagy akkordbérrel díjazott úgynevezett bedolgozók is figyelembe veendők. A családtagokat olyan minőségben kell számításba venni, amilyen minőségű tevékenységet az üzemben kifejtenek. Ha a családtag egy segéd munkakörét tölti be, akkor segédnek, ha pedig egy tanonc vagy egy segédmunkás munkakörében van foglalkoztatva, akkor tanoncnak, illetőleg segédmunkásnak számit.

(3) Az öregség és rokkantság miatt iparuknak gyakorlásában akadályozott iparosok, valamint az ipart özvegyi jogon folytató nők akkor is az (1) bekezdésben megállapított egységes termelői forgalmi adókulccsal adózhatnak, ha az előző bekezdésben meghatározott alkalmazottakon felül legfeljebb még egy munkavállalói foglalkoztatnak.

(4) Ennek a szakasznak rendelkezései alá csak áruk előállításával foglakozó kisiparosok tartoznak. Azok a kisiparosok tehát, akik foglalkozásuk természeténél fogva árukat egyáltalán nem állítanak elő (pl. borbély, szobafestő, ács kőműves, stb.), vagy akik igazoltan csak bérmunkát vagy javítási munkát végezn0ek, elért bevételeik után a rendes szabályok szerint tartoznak adózni. Nem tartoznak ennek a szakasznak a rendelkezései alá azok az iparosok sem, akik több fokozatú termelési tevékenységet folytatnak vagy kiszerelés is végeznek, továbbá a szikvízgyártók. A kisforgalom számára kiszerelési végző kisiparosok azonban csak a kiszerelten forgalombahozott árukból származó bevételeik után kötelesek az előző szakaszban meghatározott rendes adókulcsokkal számított termelői forgalmi adót megfizetni, az egyéb bevételeik után jogosultak a jelen szakasz rendelkezései szerint adózni A jelen szakasz hatálya alá tartozó azok az iparosok, akik bérmunka és javítási munkálatok mellett olyan kismértékben foglalkoznak termelői forgalmi adó alá eső áruelőállításokkal, hogy rájuk nézve, az 5%-os egységes adókulccsal számított termelői forgalmi adó méltánytalanul terhes, kérhetik a forgalmi adóhivataltól annak engedélyezését, hogy a bérmunkából és a javítási munkálatokból származó bevételeik után általános forgalmi adót, a saját előállítású áruk forgalombahozatalából származó bevételek után pedig 9. §-ban meghatározott adókulcsok szerint járó termelői forgalmi adót fizethessék.

(5) A jelen szakasz hatálya alá eső kisiparosok az (1) bekezdésben megállapított 5% kedvezményes adókulcsot az előírt feltételek fennforgása mellett is csak azokra az áruszállításokra vonatkozólag vehetik igénybe, amelyeket fogyasztók felé bonyolítanak le. A viszonteladó kereskedők részére szállított árukból származó bevételek után azonban ezek a kisiparosok is a 9. §-ban meghatározott adókulcsok alkalmazásával kötelesek a termelői forgalmi adót megfizetni. Minden esetben kötelesek azonban ezt a forgalmi adót viszonteladó vevőre áthárítani.

11. §

Mentességek a termelői forgalmi adó alól

Mentesek a termelői forgalmi adó alól:

1. az államnak a posta-, távíró-, távbeszélő- és rádióforgalmával kapcsolatos előállítói tevékenysége;

2. a magyar államvasutaknak mindennemű előállítói (termelési) tevékenysége abban az esetben, ha az áruelőállítás a vasút rendeltetésszerű hivatásával kapcsolatos és ha az előállított árut sajátmaga használja fel;

3. az állami bankjegyeknek és értékjegyeknek (értékcikkeknek) továbbá az állami egyedáruság tárgyai közül a dohány, dohánygyártmányok, lőpor- és robbantóanyagok előállítása.

Az állami, községi (városi) gáz- és villamossági műveknek gáz és villamosáram szolgáltatásával kapcsolatos bevételei abban az estben, ha ezek az üzemek nem kereskedelmi társaság formájában működnek;

4. a 65 éven felüli és az I. járadékosztályba sorozott hadirokkantak és háborús polgári rokkantak abban az esetben, ha üzemükben egy tanoncnál több alkalmazottal nem foglalkoztatnak;

5. cukorrépának, lennek, kendernek és selyemgubónak ipari feldolgozás céljából őstermelőtől való megvásárlása. A kötött forgalmú gabonafélék őstermelőtől való megvásárlásával kapcsolatban sem kell termelői forgalmi adót fizetni. Ezeknek a terményeknek összegyűjtésével, átvételével, táro-lásával, kezelésével és szétosztásával (elosztásával) stb. megbízott adóalanyok azonban ezeknek a tevékenységeknek az ellenértékeképpen elért bevételeik után a II. fejezetben foglalt rendelkezések szerint általános forgalmi adót kötelesek fizetni. A hatósági jegy ellenében hatósági áron kiszolgáltatott kenyér és péksütemény ugyancsak mentes a termelői forgalmi adó alól. Mentesek a forgalmi adó alól a vetőmagvak is, ha nem 1 kg-os vagy ennél kisebb kiszerelésben kerülnek forgalomba;

6. a saját előállítású vagy bérmunkában előállíttatott áruknak az üzem vagy vállalat alkalmazottai részére illetmény, munkabér (konvenció) fejében történő kiszolgáltatása abban az esetben, ha a kiszolgáltatott áruk értékét az illetményadó alá bevallották. Az illetményadó alá vont természetbeni javadalmazás ellenében a készpénzilletményből levonásba hozott összegek is mentesek a termelői forgalmi adó alól minden olyan esetben, amikor a levont összeg nem haladja meg a természetbeni javadalmazásnak illetményadó alá vont értékét;

7. az adóköteles által saját vállalatából a háztartásban való fel- vagy elhasználás céljából elvett áruk pénzértéke. Nem esik termelői forgalmi adó alá a saját kitermelésű anyagoknak saját vagy bérelt gazdaságban vagy nem keresetszerűen folytatott tevékenység keretében való el- vagy felhasználása sem. A 6., valamint a jelen pontban meghatározott mentességek csak az utolsó termelési fokozattal kapcsolatos termelői forgalmi adóra vonatkoznak, a megelőző termelési fokozatok után megállapított termelői forgalmi adót tehát minden esetben meg kell fizetni. A megelőző termelési fokozatok után megállapított termelői forgalmi adót még abban az esetben is meg kell fizetni, ha a 6. és a jelen pontban megjelölt célra felhasznált árukat bérmunkában állíttatják elő. Ezeket a rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell a közhatóságok (közintézmények) alkalmazottai részére bérmunkában előállíttatott ruházati cikkek és egyéb felszerelési tárgyak tekintetében is;

8. a vállalati alkalmazottak segély-, jóléti-, nyugdíj- vagy hasonló rendeltetésű alapja javára a számlában külön összegben felszámított, illetőleg a vevő által a számla összegéből levont és rendeltetésszerű felhasználás céljára külön kezelt összegek;

9. őstermelőknek a saját termésű terményeik eladásából származó bevételeik. A forgalmi adókötelezettség tekintetében őstermelésnek számít a mező- és szőlőgazdaság, az állattenyésztés - ideértve az állathízlalást is -, a kertészet, a gyümölcs- és zöldségtermelés, a méhészet és a vadászat, akár saját, akár bérelt területen folytatják is a felsorolt tevékenységeket. Az erdőgazdaság és a halászat - ideértve a mesterséges halastavakban folytatott haltenyésztést is, - termelői forgalmi adó alá esik. Nem számít őstermelésnek a terményeknek iparcikkekké feldolgozása és ily módon való értékesítése. Nem tekinthető azonban ipari feldolgozásnak az ha az őstermelő saját termelvényeit a szokásos háztartási kereteket meg nem haladó berendezések segítségével dolgozza fel s ilyen állapotban hozza forgalomba. Nem számít továbbá őstermelésnek a saját termésű terményeknek nyílt üzlethelyiségben, állandó jellegű bódéban vagy elárusító helyen a föld tulajdonosa által való forgalombahozása, valamint vadaknak kereskedelem útján történő forgalombahozatala. Az egyes őstermelőket megillető adómentesség az őstermelő szövetkezetekre (földmíves szövetkezetekre) és ezek központjaira is kiterjed, tehát ezek a szövetkezetek sem kötelesek termelői forgalmi adót fizetni a tagok termelvényeinek értékesítése alkalmával. Ezek a bevételek akkor is mentesek a termelői forgalmi adó alól, ha a szövetkezetnek őstermeléssel nem foglalkozó tagjai is vannak. A termelvények után az 1. § (1) bekezdésének k) pontja és a 2. § (4) bekezdése szerint esedékes termelői forgalmi adót ilyen esetekben az köteles megfizetni, aki a termelvényeket forgalomhahozatal vagy ipari feldolgozás céljából a szövetkezettől vásárolja meg. Az őstermelőt a termelői forgalmi adómentesség akkor is megilleti, ha saját termésű borát sűrített musttal, borpárlattal, szesszel vagy egyéb, a vonatkozó földmívelésügyi miniszteri rendeletekben megengedett módon javítja. Őstermelő a saját termésű borainak értékesítése alkalmával csak akkor köteles termelői forgalmi adót fizetni, ha a bort a pénzügyi hatóság engedélye mellett nyílt üzlethelyiségben kicsinyben hozza forgalomba. Nyílt üzlethelyiség nélküli kicsinybeni forgalomba hozatal is termelői forgalmi adó alá esik akkor, ha a kimérés a termelés helyén kívül eső városban (községben) történik. A fizetendő termelői forgalmi adó kulcsa ilyen esetekben 9. § (2) bekezdés m) pontja szerint 3%. Vásárolt és termelői forgalmi adóval még meg nem adózott boroknak akár nagyban, akár kicsinyben bárhol nyílt üzlethelyiség nélkül való értékesítése esetén az őstermelő által is 6% telmelői forgalmi adó fizetendő. Ha az őstermelők másoktól vásárolt bort (ideértve a másoktól vásárolt szőlőből vagy mustból nyert bort) is árusítanak, saját termésű és vásárolt boraikról elkülönített nyilvántartást (raktárkönyvet), a borüzlettel kapcsolatban összes kiadásaikról és bevételeikről egyszerű pénztárkönyvet, boreladásaikról pedig számlamásolati könyvet kötelesek vezetni. Ha a saját termésű boraikról elkülönített raktárkönyvet nem vezetnek, összes boreladásaik után meg kell fizetniök a 6% termelői forgalmi adót. A saját termésű boroknak a 16. § (2) bekezdésének a) pontjában felsorolt vendéglátóüzemekben kimérve való értékesítése külön termelői forgalmi adó alá nem esik. Ilyen esetekben az elért bevétel után csak a vendéglátóüzemekre megállapított általános (esetleg fényüzési) forgalmi adó fizetendő. Saját termésű bornak palackozva árusítása termelői és fényüzési forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az árusítás nyílt üzlethelyiségből történik-e, vagy sem. Állami közpincék és szövetkezeti pincék saját számlára teljesített boreladásai termelői forgalmi adó alá esnek, ha közvetlenül az őstermelőtől megvásárolt bort hozzák forgalomba;

10. a részes és azoknak a halászoknak a bevételei, akik bérelt területen sajátmaguk, legfeljebb közös háztartásban élő családtagjaik segítségével folytatják a halászatot, ha kifogott (részes halászoknál a munkadíj fejében kapott) halakat kicsinyben, nem nyílt üzlethelyiségből árusítják;

11. mindennemű széna, a takarmányozási célokra szolgáló nyers szalma és nád, továbbá a tengeri, zab, takarmányborsó, lóbab, bükköny, malombükköny, konkoly, rostalja, valamint a takarmányozási célokra szolgáló melasz, a kilúgozott répaszelet, friss és szárított mindennemű olajpogácsa, őrölve is, extrabált olajos magliszt, törköly, moslék, malátacsira, egyéb takarmányozási célokra szolgáló hulladéktermékek és végül - az ebtápszerek kivételével - az állati takarmányok előállítása és forgalombahozatala;

12. a volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok által kitermelt és a tagoknak természetben szétosztott, illetve a tagok által szabadkézből vagy nyilvános árverésen (árlejtésen) tulajdonhányaduk arányát meg nem haladó mennyiségben vásárolt áruk. Termelői forgalmi adó alá esik azonban

a) a volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok, ármentesítő társaságok, stb. kitermelése, ha a kitermelt árut nem tagok, hanem harmadik személyek részére adják el;

b) a volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok tagjainak el- vagy átadott áruból az a rész, amely az illető tag tulajdonhányadának arányát meghaladja;

c) részért történő kitermelés vagy áruelőállítás esetén a munkáért kapott árunak (anyagnak) az a része , amelyet a részes akár változatlan, akár továbbmegmunkált állapotban, esetleg készáruvá feldolgozva ellenérték mellett forgalombahoz;

d) a c) pontban foglalt szabályt kell alkalmazni arra az árura (anyagra) is, amelyet a volt úrbéres közösségek és közbirtokosságok tagjai tulajdonhányaduk arányát meg nem haladó mértékben kapták (vásárolták), továbbá az illetmény (konvenció), haszonbér, kegyúri szolgáltatás, szolgalmi jog, jutalom vagy ajándék címén forgalmi adómentesen kapott és a megszerző által forgalombahozott árura is. A c) és a jelen pontban említett esetekben a termelői forgalmi adót az áru értékesítője tartozik megfizetni. Ha a fa feldolgozásával vagy forgalomhahozatalával keresetszerűen foglalkozó adóalanyok (fűrészüzemek, faiparosok, fakereskedők, építési anyagkersekedők, stb.) hiteltérdemlően kötlevéllel az eladó üzleti levelével, számlájával, stb. nem tudják igazolni, hogy az általuk feldolgozott vagy forgalombahozott fát a kitermelő, illetőleg a c) és a jelen pontban említett személyek nekik termelői forgalmi adóval terhelten adták el, a fának igazolt beszerzési ára vagy ha ez nem bizonyítható, a beszerzett fa közönséges forgalmi értéke után a kitermelőt, illetőleg a c) és a jelen pontban említett személyeket terhelő termelői forgalmi adót kötelesek megfizetni. Mentesül a fa feldolgozásával vagy forgalombahozatalával foglalkozó adóalany ennek a termelői forgalmi adónak a fizetési kötelezettsége alól, ha a fa beszerzése alkalmával a termelői forgalmi adót a kitermelővel, illetőleg a c) és a jelen pontban említett személyekkel az eladási ár alapulvétele mellett befizettetik és a befizetési elismervényt az e célra vezetett nyilvántartása mellékleteként megőrzi, vagy pedig a fizetendő termelői forgalmi adót a kitermelők, közbirtokossági tagok vagy részes erdei munkások, stb. helyett kimutatás keretében havonként az illetékes forgalmi adóhivatal számlájára befizeti. A forgalmi adóhivatal a kisebb és az előírt nyilvántartások vezetésére sem kötelezhető fakitermelőktől vagy részes erdei munkásoktól rendszeresen vásárló kereskedőket és iparosokat a fenti rendelkezések megtartásának ellenőrzése végett valamennyi árubeszerzést időrendben tartalmazó árubeszerzési könyv vezetésére kötelezheti, amelybe az eladók nevét, lakóhelyét és a vásárlás időpontját is be kell jegyezni;

13. a fát feldolgozó háziiparosok és az alkalmi faszén- és mészégetők az alábbi feltételek mellet:

a) mentesek a termelői forgalmi adó alól azok, akik saját vagy legszorosabban vett és velük közös háztartásban élő családtagjaik munkaerejével fából kézierővel vagy legfeljebb emberi erővel meghajtott készülék segítségével faragott, esztergályozott fát vagy háztartási s egyéb használati vagy dísztárgyakat készítenek és hoznak forgalomba abban az esetben, ha tevékenységüket nem ipari jogosítvány alapján folytatják:

b) az a) pontban megállapított feltételek mellett mentesek a termelői forgalmi adó fizetése alól azok is, akik akár forgalmi adóval megadózott, akár saját kitermelésű fából faszenet, saját, bérelt vagy községi (közbirtokossági) bányából kitermelt mészkövet mellékfoglalkozásként, alkalomszerűen égetnek ki és a faszenet vagy meszet nem nyílt üzlethelyiségből, hanem legfeljebb saját tulajdonukban lévő fuvarral hozzák forgalomba;

c) ha az előző pont alapján adómentes mészégetéshez saját kitermelésű, termelői forgalmi adóval még meg nem adózott fát használ fel a mészégetó az így felhasznált fa közönséges forgalmi értéke után sem lehet termelői forgalmi adót követelni;

d) nem szünteti meg az adómentességet az a körülmény ha többen közösen (kalákában) végzik fakitermelést vagy kőfejtést és az égetést, feltéve, hogy a közös munka mindegyik résztvevője megfelel az a) pontban megszabott feltételeknek;

e) fenti feltételek mellett is csak azt az alkalmi faszén-vagy mészégetőt illeti meg a mentesség, aki a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróság által kiállított bizonyítvánnyal igazolja, hogy más, rendszerint mezőgazdasági főfoglalkozása mellett faszén- vagy mészégetéssel csak alkalomszerűen szokott foglalkozni;

f) a forgalmi adóhivatal az előző pontban említett községi bizonyítvány alapján egy gazdasági évre (július 1-től június 30-ig) szóló érvényű igazolvánnyal látja el az alkalmi faszén-vagy mészégetőt annak igazolására, hogy az igazolvány tulajdonosa saját előállítású faszenet vagy meszet termelői forgalmi adómentesen jogosult forgalomba hozni;

g) a forgalmi adóhivatal lehetőleg még az igazolás kiadása előtt ellenőrizni köteles, hogy az adómentesség feltételei megvannak-e. Az adómentesség bármely feltételének hiányában az esetleg már kiadott igazolványt haladéktalanul be kell vonni és gondoskodni kell a megfelelő termelői forgalmi adó befizettetéséről. Ugyancsak be kell vonni az igazolást abban az esetben is, ha a forgalmi adóhivatal azt állapítja meg, hogy az alkalmi faszén- vagy mészégető az általa előállított áru túlnyomó részét rendszeresen kereskedőnél vagy iparosnál értékesíti;

14. az előző pontban említetteken kívül minden más háziipari tevékenység abban az esetben, ha a háziiparos tevékenységet saját lakásában, alkalmazott, nélkül, saját maga vagy a legszorosabban vett s vele közös háztartásban élő családtagjai közreműködése mellett kézzel vagy emberi erővel meghajtott géppel folytatja. Az a körülmény, hogy az ilyen módon folytatott háziipari tevékenységet mellékfoglalkozásként vagy alkalomszerűen folytatják-e vagy nem, az adómentesség kérdésére kihatással nincsen. Nem lehet háziiparosnak tekinteni azt az iparüzőt, aki kereseti tevékenységét ipari jogositvány alapján folytatja. Az a kosárfogó, takács, kötőszövő és gelencsér tehát, aki iparigazolvány birtokában fejt ki kereseti tevékenységét, az elért bevétele után a termelői forgalmi adót köteles fizetni. Nem mentesül a termelői forgalmi adó alól az a háziiparos sem, aki kereseti tevékenységét elemi erővel meghajtott géppel folytatja. Nem akadályozza azonban az adómentességre való igénymegállapitást az a körülmény, hogy a háziiparos az áruelőállítást több fokozatban végzi. Az a háziiparos például, aki nemcsak a fonalat állítja elő, hanem azt maga is szövi fel, esetleg a saját előállítású szövetből kész használati tárgyat is előállít (konfekcionál), az egyéb megkívánt kellékek fennforgása esetében kereseti tevékenységét adómentesen folytathatja. Hasonlóképpen megilleti az adómentesség azt a fát feldolgozó háziiparost is, aki a saját kitermelésű fából több termelési fokozatban állít elő árut. Nem szűnik meg a forgalmi adómentesség akkor sem, ha a háziiparos az általa előállított textilárukat (fonalat, szövetet) kikészítve vagy bérben kikészíttetve hozza forgalomba, mert kikészítéssel (bérben való kikészíttetéssel) a háziiparos ipari tevékenységének terjedelme nem bővül, illetőleg a forgalombahozható áruk menynyisége nem növekszik, hanem a forgalomba hozott áruk kizárólag csak jobb minőségüekké válnak. Azok a vállalkozók (szövetkezetek), akik otthon dolgozó munkásokat foglalkoztatnak, a termelői forgalmi adót az általános szabályok szerint tartoznak megfizetni. A vállalkozó (szövetkezet) adófizetési kötelezettségét akkor is meg kell állapítani, ha az ott dolgozó munkások - saját számlájukra dolgozás esetén - adómentes háziiparosoknak minősülnek. Háziiparosoknál mindig vizsgálni kell tehát, hogy a nyersanyagot vagy félgyártmányt maguk állítják-e elő, illetőleg saját számlájukra maguk szerzik-e be. Ha a feldolgozandó anyagot ugyanaz a vállalkozó (szövetkezet) bocsátja rendelkezésre, aki a háziiparosok által készített árut forgalomba hozza, a háziiparosokat alkalmazottaknak kell tekinteni s a forgalombahozó (vállalkozó, szövetkezet) adófizetési kötelezettségét meg kell állapítani. Ugyanígy kell eljárni akkor is ha egy-egy község vagy háziipari vidék háziiparosai termelvényeiket rendszeresen nagyban adják el egy vagy több vállalkozónak (szövetkezetnek). Olyan esetekben azonban, ha jelen pont szerint forgalmi adómentes háziiparosok a saját anyagukból saját számlájukra előállított árukat szövetkezetbe tömörülve értékesítik, a szövetkezet a saját háziiparos tagjai által előállított árukat 5 %-os, kedvezményes adókulccsal adózhatják meg akkor, ha az értékesítés közvetlen fogyasztók részére történik. Ha az értékesítés viszonteladók (kereskedők) részére történik, akkor a termelői forgalmi adót a 9. §-ban megállapított rendes adókulccsal kell leróni;

15. a képzőművészeti alkotások értékesítéséből származó bevételek.

II. Fejezet

Általános forgalmi adó

12. §

Az általános forgalmi adó tárgya

(1) Az általános forgalmi adó tárgya az önálló kereseti tevékenység körében végzett mindennemű munka- vagy szolgálatteljesítés;

mindaz az ipari tevékenység, amely természeténél fogva áruelőállításra nem irányul;

kitermelés alá kerülő fának tövön való eladása; valamely vállalatnak (üzletnek) a maga egészében való átruházása;

az ipari vagy kereskedelmi vállalatoknak a gyártással vagy forgalomhozattallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványainak és a találmányi szabadalmaknak értékesítése vagy hasznosítása. Termelői forgalmi adóval terhelt áruknak kereskedelmi forgalombahozatala nem esik általános forgalmi adó alá.

(2) Munkateljesítés alatt a kizárólag vagy túlnyomórészt a megrendelő által adott bármilyen árunak vagy anyagnak önálló kereseti tevékenység körében ellenérték mellett való feldolgozását, el- vagy kikészítését (bérmunka), kijavítását, továbbá ellenszolgáltatás fejében teljesített bármilyen testi vagy szellemi tevékenységet vagy bármilyen, az áruszállítástól eltérő szolgálatteljesítést kell érteni. A munkateljesítések általános forgalmi adókötelezettségét nem érinti az a körülmény, hogy a munkateljesités során felhasznált, fel- vagy bedolgozott áruk termelői (esetleg fényűzési) forgalmi adóval már meg vannak adózva, úgyszintén az sem, hogy a bérmunkában előállított áruk után a megrendelőnek termelői forgalmi adót kell fizetni.

(3) Általános forgalmi adó alá esik a bármilyen elnevezés alatt folytatott vendéglátó ipari tevékenység, tekintet nélkül arra, hogy az ételek vagy italok kiszolgáltatásával is foglalkozó vállalatokban kiszolgáltatott árukat vagy az ezeknek előállításához felhasznált anyagokat termelői forgalmi adó terhei-e vagy sem. A vendéglátó üzemeknek a telefonhasználatért szedett és a szivar vagy szivarka eladásokból származó bevételein kívül minden egyéb bevételét, házhozszállítás esetén az edények, tálak, stb. használatáért felszámított díjakat is hozzá kell számítani az adó alapjához. Általános forgalmi adó alá esnek ezek szerint a szállodák, pensiók, éttermek, vendéglők, kész ételeknek házhozszállításával foglalkozó konyhák, vállalati étkezdék; magáninternátusok, konviktusok és tanulók elszállásolására és ellátására fenntartott hasonló magánvállalkozások iskolával kapcsolatban vagy anélkül is; kifőzések, korcsmák, kávéházak (espressók), kávémérések, falatozók, cukrászdák, fagylaltozók, stb. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni azok is, akik albérlők, kosztosok, nyaralók, üdülők, fizető vendégek tartásával nem iparengedély alapján, de üzletszerűen foglalkoznak. Albérlők vagy kosztosok tartása esetén nem lehet az üzletszerűséget megállapítani, ha valaki legfeljebb csak három albérlőt vagy három helyben fogyasztó kosztost tart, valamint akkor sem, ha valaki csak ágyrajárókat tart. Nyaraló- és üdülőhelyeken nem lehet az üzletszerűséget megállapítani, ha valaki az idény tartamára, rendszerint két és fél hónapnál nem hosszabb időre saját lakásából ad bérbe egy-két helyiséget legfeljebb kiszolgálással, de ellátás nélkül vagy ha ellátást az egész idény alatt legfeljebb két, nála lakó családnak ad. Általános forgalmi adó alá esnek a magán- és nyilvános találkahelyek is.

(4) Általános forgalmi adó alá esnek a magángyógyintézetek; magánosok, egyesületek, vállalatok vagy közületek és intézmények által fenntartott gyógy- és egyéb fürdők, üdülőházak, menedékházak, stb. Általános forgalmi adó alá esnek a magánosok, egyesületek, politikai pártok (szakszervezetek) vagy közületek által fenntartott színházak, mozgófényképüzemek; hangversenyt rendező vállalkozók, jegyárusító irodák; mutatványosok, cirkuszok és hasonló szórakoztató vállalatok; magánosok, egyesületek, politikai pártok (szakszervezetek) vagy közületek által fenntartott kaszinók, egyletek, klubok, játéktermek belépődíjai, ideértve a bálok, táncestélyek, teadélutánok belépődíjait is, valamint a kártya- és egyéb játékpénzekből (pinkapénzekből), ruhatári díjakból származó bevételeiket is; árumintavásárok s egyéb kiállítások belépődíjai; jég-, tennisz-, golf-, póló-, lovagló , stb. pályák használatáért szedett díjak; hivatásos versenyzők részvételével tartott labdarugómérkőzések, ökölvívó- és birkózóversenyek, valamint bármilyen verseny vagy bemutató belépődíjai. A lapkiadóvállalatok a hirlapok és a folyóiratok előfizetési dijaiból és a példányonkénti eladásokból származó bevételeik után általános forgalmi adót nem kötelesek fizetni, a hirdetési dijakból elért bevételek azonban általános forgalmi adó alá esnek.

(5) Általános forgalmi adó alá esnek a szellemi szabadfoglalkozásúak közül az ügyvédek, közjegyzők, szabadalmi ügyvivők, orvosok, állatorvosok, bírósági végrehajtók és becsüsök, csődtömeggondnokok, hagyatéki és zárgondnokok, hites könyvvizsgálók, szakértők és kárbecslők, amennyiben együttes kereseti és jövedelemadófizetési kötelezettség alá esnek, továbbá a mérnökök és építési vállalkozók és építőmesterek, a nem nyilvános jogú s nem közérdekből fenntartott magániskolák, a magánóvodák, gépíró, gyorsíró, szépíró, zene-, tánc-, mozdulatművészeti, színész-, előadóművészeti, torna-, vívó-, lovagló-, stb. iskolák, magánórák adásával foglalkozó tanárok és tanítók, ideértve, a testedző oktatókat (trénereket) is. Mérnökök és építési vállalkozók, építőmesterek adókötelezettségének megállapításánál közömbös, hogy tevékenységük pusztán tervezés, ellenőrzés, felülvizsgálat vagy pedig műelőállítására irányuló vállalkozás.

(6) A gyógyszerészek a vényekre elkészített gyógyszerekből származó bevételeik után, a szépségápolók (kozmetikusok) a kezelésért (tanácsadásért) felszámított összegek és az alkalmazottaktól és más személyektől tanításért (kiképzésért) szedett dijak után kötelesek általános forgalmi adót fizetni. Ez az általános forgalmi adófizetési kötelezettség nem érinti a 2. § (5) bekezdés szerinti termelői és a 48. és 49. §-ok szerinti fényűzési forgalmi adókötelezettséget. A gyógyszerészek tehát a saját előállítású (kiszerelésű) vagy bérmunkában előállíttatott (kiszereltetett) - akár különleges elnevezés alatt, akár anélkül forgalombahozott - gyógyszerkészítmények után termelői forgalmi adót, a saját előállítású kozmetikai készítmények után termelői és fényűzési forgalmi adót, a vényekre előállitott gyógyszerek után általános forgalmi adót kötelesek fizetni. A készen vásárolt gyógyszerek és egyéb áruk változatlan állapotban való forgalomba hozatala nem esik sem termelői, sem általános, sem fényűzési forgalmi adó alá. A kozmetikusok a saját előállítású (kiszerelésű) kozmetikai cikkek forgalombahozatalából származó bevételeik után termelői és fényűzési forgalmi adót, a szépségápolói tevékenységből származó bevételeknek a kezelési díjra eső összege után általános forgalmi adót, a többi része után pedig fényűzési forgalmi adót kötelesek fizetni. A szépségápolói tevékenységből származó bevételeknek 50%-át kell általános forgalmi adó alá eső kezelési és tanácsadói munkadijbevételnek tekinteni. A tanításért (kiképzésért) szedett díjak teljes összegükben általános forgalmi adó alá esnek.

(7) Általános forgalmi adót kötelesek fizetni a bizományosok, közvetítők, alkuszok, kereskedelmi képviseletek, ügynökök, filmlaboratóriumok (filmirodák), filmkölcsönzö vagy forgatásra elkészített filmeket értékesítő vállalatok; városi, községi, egyesületi vagy magántemetkezési, hullaszállító és halottégetési vállalkozók; személyek szállításával, áruk fuvarozásával, raktározásával (tárház, hűtőház), kezelésével és kölcsönzésével (csónak-, zongora-, grammofón-, ruha-, jelmez-, szőrme-, könyv-, zsák-, ponyva-, stb. kölcsönzés), elektromos vagy gázfőző és melegítőkészülékek, stb. bérbeadásával foglalkozók. Általános forgalmi adó alá esnek a berendezett üzleti helyiségrészek (pl. ruhatárak, árusítófülkék) bérbeadásával, áruk és értékek őrzésével (safe), szőnyeg, szőrme, stb. megóvásával folytatott kereseti tevékenységek; autógarage vállalatok, hirdetési vállalatok, utazási, fogadási (adóalap a fogadások összege), magánnyomozó, tudakozódó, gépíró, sokszorosító, forditó, fuvarlevélfelülvizsgáló irodák; vállalatok üzleti könyvelésének végzésével vagy a könyv- és ügyvitel felülvizsgálásával foglalkozók, amennyiben ez a tevékenység nem a hitelező részéről kikötött felügyelet és ellenőrzés gyakorlását jelenti vagy nem alkalmazotti jogviszony keretében történik; háztartási alkalmazott, munkás vagy egyéb alkalmazottak elhelyezését közvetítő magánvállalatok; épületek, lakások takarításával, féregtelenítésével, ablak, kirakat tisztításával, kirakatrendezéssel foglalkozó vállalatok -, kéményseprők, szülésznők; a házgondnokságból, központi fűtés- és melegvizszolgáltatásból származó bevételek; a baromfimetsző, a miskároló, a kutyakozmetika (kutyanyiró, kutyafürdető vállalat), állatszanatórium, állatpreparátor; a temetők fenntartóinak vagy ezzel foglalkozó vállalkozóknak a sírok gondozásából származó bevételei; épületek, telepek őrzéséről gondoskodó vagy küldöncszolgálatot ellátó vállalatok; a kézi szerszámoktól különböző gépekkel vagy készülékekkel végzett mezőgazdasági munkavállalások (bérszántás, bércséplés, bértilolás, stb.). Általános forgalmi adó alá esik a vízszolgáltatás is.

(8) Általános forgalmi adót kötelesek fizetni az előző bekezdésekben említetteken kívül mindazok az iparosok (nagy-és kisiparosok) is, akik áruknak saját számlára való előállításával nem foglalkoznak. Ezek az iparosok vagy olyanok, akik kizárólag csak bérmunkákat vagy javítási munkálatokat végeznek, vagy pedig olyanok, akik ipari tevékenységük természeténél fogva nem állítanak elő árukat. A bérmunkát vagy javítási munkálatokat végző iparosok a munkadíjbevételük után akkor is általános forgalmi adót kötelesek fizetni, ha a munka elvégzése során saját tulajdonukban lévő, anyagokat (árukat) is használnak fel, feltéve, hogy az általuk adott anyagok (áruk) akár mennyiségileg, akár pedig érték szempontjából nem haladják meg a bérmunkában előállított vagy kijavított áruk előállításához szükséges anyagok (áruk) menynyiségének vagy értékének 50%-át. Abban az esetben, ha az iparos által adott anyagok (áruk! az áru előállításához szükséges anyagok (áruk) mennyiségének vagy értékének 50%-át meghaladják, az ipari tevékenység az I. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó alá eső áruelőállításnak tekintendő. A rendelet alkalmazása szempontjából az ipari tevékenység természetéből kifolyólag áruelőállítást nem végeznek azok az iparosok, akiknek ipari tevékenysége során kereskedelmi forgalomba hozható áruk nem keletkeznek. Ide tartoznak többek között az ácsok, a borbélyok, a fodrászok, a fémnyomók, a fényképészek, a fogtechnikusok, a kéményseprők, a kozmetikusok, a kéz- és lábápolók, a kőművesek, a könyvkötők, a kövezők, a kútfúrók, a mázolók, a fényezők, a nyomdai klisékészítők, a parkettázók, a szobafestők, a tapétázók, a tetőfedők, az üvegezők, a zománcozók, stb. Ide tartoznak az építőiparban részmunkát végző olyan iparasok is, akik az építész részéről megadott méretekben egy meghatározott épület céljára saját műhelyükben többnyire csak kiszabott vagy előkészített és magán az épületen összeállított, felszerelt vagy beépített épülettartozékokat (ajtókat, ablakokat, ereszcsatornákat, folyosórácsokat, stb.) készítenek. Ilyen épülettartozékokat készítő iparosok lehetnek az épületasztalosok, a bádogosok, a lakatosok, a kőfaragók és a szobrászok. Abban az esetben azonban, ha ezek az iparosok nem megrendelésre, előirt méretek szerint, egy meghatározott épület céljára, hanem raktárra vagy kereskedelmi forgalombahozatal céljából készítenek épülettartozékokat, tevékenységük áruelőállításnak minősül és termelői forgalmi adó alá esik. Az épülettartozékokat előállító iparosokra jelen bekezdésben megállapított rendelkezéseket kiterjesztőleg értelmezni nem lehet. Általános forgalmi adót kötelesek fizetni a Cukrásziparosok is a nem tarlós süteményeknek a saját üzletükben fogyasztók részére való forgalombahozatalából származó bevételeik után. A tartós sütemények készítése, nem tartós süteményeknek viszonteladók részére való értékesítése termelői forgalmi adó alá esik.

(9) Azok az iparosok, akik termelői forgalmi adó alá cső előállítói tevékenységük mellett végeznek bérmunkákat vagy javítási munkálatokat és nem esnek a 10. § rendelkezései alá, a bérmunka- vagy javítási munkadíj bevételük után esedékes általános forgalmi adót a saját előállítású áruk forgalombahozatalából származó bevételük után lerovandó termelői forgalmi adó mellett kötelesek megfizetni.

(10) Az általános forgalmi adókötelezettséggel kapcsolatosan az előző bekezdésekben foglalt felsorolások nem kimerítőek. Általános forgalmi adó alá esik ezért a felsoroltakon kívül minden más olyan önálló kereseti tevékenység, amely nem irányul termelői forgalmi adó alá eső áruelőállításra vagy termelői forgalmi adóval már terhelt árak kereskedelmi forgalombahozatalára. Az áruelőállítás az I. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó alá esik, a termelői forgalmi adóval már terhelt áruk kereskedelmi forgalma pedig sem termelői, sem általános forgalmi adó alá nem esik.

(11) Valamely vállalatnak ellenérték mellett a maga egészében való átruházása általános forgalmi adó alá esik. Az adókötelezettséget a vállalat vagyonösszességének átruházása esetén kell megállapítani. A vállalat vagyonösszeségéhez tartoznak a szoros értelemben vett üzleti vagyonon (áruraktár, berendezés, felszerelés, követelések) kívül még a cég, üzleti helyiség, üzleti titkok, védjegy, mintahasználati jog és a vállalatnak esetleges egyéb kizárólagos jogosítványai is. Az adókötelezettséget akkor is meg kell állapítani, ha a vagyonösszesség felsorolt alkotó elemei közül egyik vagy másik hiányzik, illetőleg az alkotó elemek valamelyikét az átruházás hatálya alól kiveszik, de az átruházott értékek a maguk összességében a vállalat üzletvitelének folytatására alkalmasak. Az a körülmény, hogy az egyébként általános forgalmi adóköteles üzletátruházás után esetleg okirali illeték is jár, az adókötelezettségre nincs befolyással. Az adókötelezettség akkor is fennáll, ha a vállalatot vagyonbetétként viszik be valamely kereskedelmi társaságba. Kereskedelmi társaságok egyesülése nem tekinthető adóköteles üzletátruházásnak sem abban az esetben, ha egy vagy több társaság beolvad egy fennmaradó társaságba, sem pedig akkor, amikor az egyesülő társaságok valamennyien megszűnnek és beolvadnak az egyesüléssel keletkező új társaságba.

(12) Ipari vagy kereskedelmi vállalatoknak a gyártással vagy forgalombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványai eladásából vagy bérbeadás útján történő hasznosításából származó bevétele általános forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az értékesítés vagy hasznosítás belföldre vagy külföldre történt-e. Gyártással vagy forgalombahozással kapcsolatos kizárólagos jogosítványoknak tekintendők a találmányi szabadalmakon kívül a védjegy, a kizárólagos mintahasználati jog, akár közhatóság által megállapított, akár magánjogi megállapodással szabályozott termelési jog (kontingens) vagy a hely, esetleg idő tekintetében megállapított forgalombahozási jog. Az ilyen kizárólagos jogosítványok eladásából vagy bérbeadás útján történő hasznosításából származó bevételeken kívül általános forgalmi adó aki esik az az ellenérték is, amelyet az ipari vagy kereskedelmi vállalat azért kap, mert az említett jogosítványait nem használja vagy azok használatáról lemond vagy kizárólagos jogosítványokkal való kapcsolat nélkül is az az összeg, amelyet valamely vállalat azért kap, mert üzemét részben vagy egészben szünetelteti. Valamely vállalat bérbeadása esetén, ha a bérlő azonos üzletkört folytató vállalkozó s a bérbevett vállalat üzemét - gazdasági lehetetlenülés esetétül eltekintve - megszünteti vagy szünetelteti, a bérösszeg esik általános forgalmi adó alá. Ha a vállalat egyes vevőit védjegy vagy kizárólagos mintahasználat címén az áru vételárán felül külön összeggel terheli meg, az ilyen címen külön felszámított összeget az áruszállítás ellenértékének kell tekinteni és az áru ellenértékével együtt az árura megállapított adókulcs alkalmazásával termelői forgalmi adó alá kell vonni. A szabadalmi bíróság által a Szabadalmi Közlönyben kihirdetett találmányi szabadalmaknak akár belföldön, akár külföldre eladása vagy bérbeadás útján történő hasznosítása akkor is általános forgalmi adó alá esik, ha az értékesítő nem ipari vagy kereskedelmi vállalat. Az ingatlanokra vonatkozó és a telekkönyvbe bejegyzett jogok és jogosítványok átruházása vagy bérbeadás útján történő hasznosítása nem. tárgya az általános forgalmi adónak. A halászati vagy vadászati jog hasznosításából származó bevételek csak akkor esnek általános forgalmi adó alá, ha a hasznosítás általános forgalmi adóköteles kereseti tevékenység körében történik: pl. szálloda vagy pensióipari tevékenység körében vagy fizető vendégek részére a halászaiért vagy vadlövési jogért az ellátással együtt vagy esetleg azon felül külön összegben felszámított ellenérték.

13. §

Az általános forgalmi adó alanyai

(1) Általános forgalmi adót köteles fizetni mindenki, aki belföldön az őstermeléstől különböző, önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenység körében bármilyen munka, vagy szolgálatteljesítést vagy természeténél fogva áruelőállításra nem irányuló és így az I. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó alá nem eső ipari tevékenységet folytat. Általános forgalmi adót köteles fizetni az erdőbirtokos is, aki a fát kitermelés céljából tövön értékesíti, az a vállalat (üzlet)tulajdonos, aki vállalatát (üzletét) a maga egészében átruházza, továbbá az ipari vagy kereskedelmi vállalatoknak gyártással vagy forgalombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványainak és találmányi szabadalmaknak értékesítői vagy hasznosítói.

(2) Az az I. fejezet rendelkezései szerint termelői forgalmi adó fizetésére is kötelezett adóalany, aki a termelői forgalmi adó alá eső előállítói, kitermelői vagy kiszerelői tevékenység mellett vagy azzal együttesen folytatja az általános forgalmi adó alá eső kereseti tevékenységet (pl. bérmunkát és javítási munkálatokat is végez), ebből a tevékenységből származó bevételei után esedékes általános forgalmi adót a termelői forgalmi adó mellett külön tartozik megfizetni.

(3) Csak az önálló, vagyis saját számlára folytatott kereseti tevékenység esik általános forgalmi adó alá. Bér- vagy szolgálati viszonyban állók tevékenysége adóköteles kereseti tevékenységnek nem minősíthető. Bér- vagy szolgálati viszonyban mindenki csak a saját munkaerejét, tevékenységét kötheti le. A saját munkaerőnek vagy tevékenységnek egy vagy több munkaadó részére, huzamosabb időre vagy alkalomszerűleg (pl. napszámos, hordár, stb.) lekötése, továbbá az, hogy a munka díjazása természetben, meghatározott összegben, órabérért vagy szakmányban, esetleg jutalékszerűen történik-e, a bér- vagy szolgálati viszonyban folytatott tevékenység adómentességére befolyással nincs. Vitás esetekben, különösen, ha a munka díjazása jutalékszerűen történik (pl. jutalékos ügynök, jutalékos borkimérő, stb.), a bér- vagy szolgálati viszony fennállását csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a munkavállalók illetményadóját a munkaadó köteles fizetni, illetőleg ha a társadalombiztosítási rendelkezések szerint az alkalmazottat a megfelelő biztosító intézetnél bejelentette. Aki a vállalt munka elvégzésére saját irodát vagy műhelyt tart fenn a vállalt munka elvégzésével kapcsolatos kiadásokat sajátmaga fedezi, illetőleg a vállalt munkát kézi szerszámoktól különböző saját vagy bérelt eszközeivel (gépekkel, készülékekkel, géperejű vagy állati vontatású járművekkel, stb) végzi, önálló, adóköteles kereseti tevékenységet folytató vállalkozónak minősül. A lovaskocsival dolgozó kubikusok, az u. n. kordélyosok és a favontatók tevékenységét nem lehet adóköteles kereseti tevékenységnek minősíteni mindaddig, amíg a kordélyes vagy favontató legfeljebb egy igavonó állatot tart és alkalmazott nélkül maga dolgozik. Nem minősíthető önálló vállalkozói tevékenységnek, ha többen közösen kötik le munkaerejüket meghatározott munka elvégzésére (arató-, cséplő- és egyéb mezőgazdasági munkások, kubikusok, stb.) még abban az esetben sem, ha a megállapodást a közös munkára vállalkozók nevében egy személy köti meg, aki azonban maga is résztvesz a közös munkában s a közös keresményből munkája arányában részesedik. Munkásokat szegődtető vállalkozókra, akik a maguk nevében és számára kötik meg a megállapodást, ez a rendelkezés nem a alkalmazható. Ha az ilyen vállalkozó nemcsak a munkások szegődtetését, hanem a munkának kellő számú munkással elvégeztetését is olymódon vállalja, hogy a munkásokat is ő fizeti, a munkások fizetését és az eltartásukra fordított esetleges költségeket is figyelembe kell venni az adóalap megállapításánál.

(4) A jelen rendelet 2. § (6), (7) és (8) bekezdéseiben foglalt meghatározások az általános forgalmi adókötelezettség megállapításánál is alkalmazandók.

14. §

Fizetési kötelezettség

(1) Az adófizetési kötelezettség azt terheli, aki az adóköteles kereseti tevékenységet folytatja. A fizetési kötelezettség részletes meghatározását és az egyetemleges fizetési kötelezettség egyes eseteit a 4. § tartalmazza.

(2) A 4. §-ban meghatározott egyetemleges fizetési kötelezettségeken felül:

a) bármely vállalatnak a maga egészében való átruházása [12. § (11) bek.] után fizetendő általános forgalmi adóért s az átruházásnak kellő időben bejelentéséért a megszerző az átruházóval egyetemlegesen felelős;

b) bármely ipari vagy kereskedelmi vállalatnak a gyártással vagy forgalombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványainak, továbbá a találmányi szabadalmaknak átruházása vagy bérbeadása után, valamint a kizárólagos jogosítványok használatáról való lemondásért vagy mások által való használatának megengedéséért s végül a gyártás, illetőleg a forgalombahozatal szüneteltetéséért kapott ellenérték után fizetendő általános forgalmi adóért [12. § (12) bek.] s az átruházásnak (bérbeadásnak) vagy egyéb adóköteles megállapodásnak kellő időben bejelentéséért az ügyletkötő felek vagy azok belföldi kévpviselői egyetemlegesen felelősek.

15. §

Az általános forgalmi adó alapja

(1) Az általános forgalmi adó alapja belföldi forgalomban az adóköteles kereseti tevékenység körében elért nyersbevételek összege. Az általános forgalmi adó alapjának megállapításánál az 5. § rendelkezéseit értelenszerűen alkalmazni kell.

(2) Az általános forgalmi adó alá eső munkateljesítések (bérmunkák) adóalapja a munkateljesítésért kapott ellenérték, amelynél a szoros értelemben vett munkadíjon kívül a munka elvégzéséhez felhasznált s a munkadíjon felül felszámított anyagok (áruk) értékét is számításba kell venni még akkor is, ha az adóalany a felhasznált anyagokat tárukat) termelői forgalmi adóval megadózottan szerezte még. Ez utóbbi érték nem lehet kisebb az igazolt beszerzési árnál. Abban az esetben, ha a bérmunkák, a javítási munkálatok vagy bármely más munkateljesítés elvégzéséhez az adóalany olyan saját előállítású (bérmunkában előállíttatott) anyagokat (árukat) használ fel, amelyeknek előállítása termelői forgalmi adó alá esik, a munkadíjon felül felszámított saját előállítású anyagok (áruk) értéke után termelői forgalmi adó fizetendő. Ilyen esetekben a vállalati összeg két részre bomlik és annak a saját előállítású anyagokra (árukra) eső része után termelői forgalmi adó, a munkadíjat, a vásárolt anyagokat és az egyéb felszámításokat magában foglaló része után pedig általános forgalmi adó fizetendő. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a munka- vagy szolgálatteljesítők a munka-vagy szolgálatteljesítésnek a szokásos vagy az ügyletkötő felek által megállapított módon történő végzésével kapcsolatban felmerült kiadásaikat nem vonhatják le a bevételekből. Azokat a kiadásokat azonban, amelyeket a vállalt munka-vagy szolgálatteljesítés eredményének létrehozásán felül vagy attól függetlenül jogszabály vagy megállapodás alapján a megrendelő (megbízó) helyett teljesít a munkavállaló, az adó alapjához hozzászámítani nem lehet. Nem számítható tehát az adó alapjához pl. a tárolási vagy biztosítási díj, ha a munkavállaló az árut a megrendelő utasítására tároltatja vagy biztosítja vagy az illeték összege, ha a közjegyző vagy ügyvéd ügyfele helyet rótta le vagy fizette be.

(3) A temetkezési vállalkozók általános forgalmi adó alapjának megállapításánál az összes - a termelői forgalmi adóval már megadózott áruk ellenértékét is magában foglaló -bevételeket kell számításba venni. Ha a temetkezési vállalkozó saját előállítású (bérmunkában előállíttatott) termelői forgalmi adó alá eső árut (koporsó, szemfedél, stb.) szállít, akkor ennek értéke termelői forgalmi adó alá esik. A vállalati összeg ilyen esetekben az előző bekezdésben foglaltak szerint általános forgalmi adóköteles és termelői forgalmi adóköteles bevételekre bontandó szét. A termelői forgalmi adóval már megadózott anyagok (áruk) ellenértékét is magában foglaló teljes vállalati összeg után kötelesek az általános forgalmi adót leróni az úgynevezett műelőállító vállalkozók is (építési vállalkozók, iparüzemek berendezését felszerelő és hídépítő vállalatok, stb.). Ha a vállalkozó a műelőállításhoz saját előállítású (bérmunkában előállíttatott) anyagokat (árukat) is használ fel, akkor a vállalati összeg ezeknél is az előző bekezdésben foglaltak szerint általános forgalmi adóköteles és termelői forgalmi adóköteles bevételekre bontandó szét.

(4) A 12. § (11) bekezdése alapján általános forgalmi adóköteles üzletátruházás esetén az adó alapja a vállalati vagyon összességéért kikötött ellenérték és az átvállalt terhek együttes összege. Az adó alapjából a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920: XXXIV. tc. 2. §-ának rendelkezése szerint ingatlannak minősülő dolguknak a vagyonátruházási illeték alapjául bevallott értékét le lehet vonni.

(5) A bizományosok, megbízottak, közvetítők, alkuszuk, ügynökök, kereskedelmi képviselők munkateljesítésük ellenértéke fejében bármilyen címen (jutalék, bizományi díj, költségtérítés, stb.) elért teljes bevételük után kötelesek az általános forgalmi adót megfizetni. Az általános forgalmi adóalapot a munkateljesítés során felmerült kiadásokkal csökkenteni nem lehet. Nem csökkenthető az általános forgalmi adó alapja a bizományos által alkalmazott ügynököknek (albizományosoknak) kifizetett összegekkel sem. Azokat a kiadásokat azonban, amelyek a vállalt munka- vagy szolgálatteljesítés eredményének létrehozásán felül vagy attól függetlenül jogszabály vagy megállapodás alapján a megbízó helyett teljesít az adóalany, az adó alapjához hozzászámítani nem lehet. Jelen rendelet alkalmazása szempontjából a hirlapbizományosok által a hírlapárusoknak (rikkancsoknak) kifizetett összegeket a megbízók helyett, teljesített kiadásoknak kell tekinteni s ezért a hirlapbizományosok általános forgalmi adó alapját ezekkel az összegekkel csökkenteni kell.

(6) Szállítmányozási ügyletek általános forgalmi adóalapja az ügyetkötő felek között szabad egyezkedéssel vagy a helyi szokásoknak megfelelően megállapított Szállítmányozási díj. Szállítmányozási ügylet az áruk tovaküldésének elvállalása, ha valaki a szállítást fuvarozó vagy hajózási vállalatok által saját nevében, de más részére végezteti (K. T. 384. §). A kereskedelmi törvény 387. §-a értelmében a szállítmányozó a megállapított szállítmányi díjon felüli kiadásainak és a szállítmányozásra szükségképpen vagy hasznosan fordított kiadásoknak megtérítését is követelheti. Ebben a bekezdésben és a (2) bekezdésben megállapított rendelkezéseknek alapján nem lehet a szállítmányozási díjon felül felszámított költségekből az adó alapjához számítani azokat az összegeket; amelyeket a szállítmányozó, a szállítást végző fuvarozó vagy hajózási vállalatoknak vagy az áru biztosítása esetén a biztosító vállalatoknak igazoltan kifizetett, továbbá a vám és ezzel együtt vagy ezen kívül fizetendő egyéb közszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatban szükséges hatósági (hivatali) eljárások díját vagy a szükséges okmányok beszerzési költségei fejében igazoltan felszámított összegeket. Az említett címeken igazoltan kifizetett költségeken felül felszámított összegeket, továbbá mindazokat a kiadásokat, amelyeket a szállítmányozó saját vagy alkalmazottainak (megbízottjainak) munka- vagy szolgálatteljesítéseiért vagy eljárási költségei fejében a kikötött szállítmányozási díjon felszámít, - ideértve az esetleges távbeszélő, postai, utazási, étkezési, stb. költségeket, valamint a szállított áru esetleges átcsomagolási, gondozási, kísérői és hasonló költségeit is. ha ez utóbbi szolgáltatásokat a szállítmányozó saját vállalkozói tevékenysége körében teljesítette s nem .más vállalkozókkal végeztette, - az adó alapjához hozzá kell számítani.

(7) Áruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozására kötött fuvarozási ügyleteknél az általános forgalmi adó alapja a fuvardíj. Az adóalap megállapításánál a (6) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a fuvarozó a kikötött fuvardíjon felül egyéb költségeket is felszámít. Az iparengedélyhez kötött helyközi szekérfuvarozás minden esetben, a 23800/1939. KKM kereskedelem-és közlekedésügyi miniszteri rendelet (Budapesti Közlöny 1939. évi 289. szám) szerint ipari tevékenységnek számító, de szabadon gyakorolható helyi szekérfuvarozás abban az esetben esik általános forgalmi adó alá, ha az a fuvarozó kizárólagos vagy főfoglalkozása. Mezőgazdák helyi szekérfuvarozása csak akkor minősíthető adóköteles kereseti tevékenységnek, ha saját gazdasági szükségletüket meghaladó mértékben tartanak igás állatokat s bár mellékfoglalkozásként, de rendszeresen vállalnak szekérfuvarozást. Nem lehet azonban általános forgalmi adó alá eső tevékenységnek minősíteni az olyan szekérfuvarozást, amelyet a mezőgazdák saját gazdaságukban felmerülő munkák végzésére vagy tenyésztésre tartott állataikkal alkalmilag vállalnak. Abban az esetben, ha kétség merül fel, hogy az alkalmi szekérfuvarozást vállaló mezőgazda a szekérfuvarozás céljából nem tart-e saját gazdasági szükségletét meghaladó számban igás állatokat, fel kell hívni a mezőgazdát, hogy a szekérfuvarozásnak alkalmi jellegét s azt, hogy állatokat saját gazdasági szükségleténél nagyobb számban nem tart, a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróság vagy az illetékes gazdasági felügyelőség bizonyítványával igazolja. A községi elöljáróság vagy a gazdasági felügyelő bizonyítványát el kell fogadni és a szekérfuvarozással ezek szerint alkalomszerűen foglalkozó mezőgazdái forgalmi adófizetésre nem lehet kötelezni, hacsak ellenkező bizonyítékok - pl., hogy a mezőgazda szekérfuvarozásból mezőgazdasági jövedelmének 50%-át is elérő vagy azt meghaladó jövedelmet húz - az adókötelezettség megállapítását indokolttá nem teszik.

(8) Utazási és menetjegyirodák általános forgalmi adóalapja a szolgálataikért az ügyfeleknek felszámított s esetleg harmadik személyektől (szálloda, vendéglő, mulatótulajdonosoktól, fuvarozó vállalatoktól) kapott jutalék vagy bármily elnevezésű ellenszolgáltatás. Egyéni utazásoknál az utazási iroda szabályszerű elszámolási ad, amelyben részletesen feltünteti a vasúti, hajó-, hajó-, repülőgép-, autóbusz-, stb. jegy árát, külföldre szóló jegyeknél az esetleges felárai, a jegyek, esetleg az útlevelek után fizetendő közszolgáltatások és díjak összegéi, az ügyfél által Igénybevett szálloda vagy pensió ellátási arát s ezeknek a költségeknek végösszege után számítja fel a jutalékot. Amennyiben az utazó terhére felszámított költségek, közszolgáltatások és dijak a tényleg kifizetett összegeknél nagyobbak, a különbözet, valamint mindazok a költségek, amelyeket az utazási iroda tulajdonosa a saját vagy alkalmazottainak munka- vagy szolgálatteljesítéseiért vagy eljárási költségei fejében a jutalékon felül külön felszámít, az adóalapul szolgáiéi jutalékhoz hozzászámítandók. Társasutazásoknál az utazási iroda rendszerint részletes elszámolás nélkül, megállapított összegért vállalja az utazási. Az adó alapja ebben az esetben a vállalati összegből a fentebb említett idegen fuvarozó, szálloda, stb. vállalkozóknak igazoltan kifizetett költségek, közszolgáltatások és díjak igazolt összegeinek levonása után fennmaradó rész.

(9) Az alkalmi egyesüléseknél esetleg jelentkező általános forgalmi adókötelezettséget a 7. § rendelkezései szerint kell elbírálni.

16. §

Az általános forgalmi adó kulcsa

(1) Az általános forgalmi adó kulcsa a belföldi forgalomban az adóalap 3%-a.

(2) Az előző bekezdésben megállapított adókulcs helyett:

a) a fogadók (szállodák, pensiók), vendéglők (vasúti étkezőkocsik, hajóvendéglők) büffék, kifőzések, fizető vendéglátó házak, korcsmák, kávéházak, kávémérések, espressók, cukrászdák a teljes bevételeik után, a kozmetikai iparüzemek pedig a szépségápolói tevékenységből származó bevételeknek a kezelési és tanácsadói munkadíjra eső 50%-a, valamint a tanításért (kiképzésért) elért bevételeik után [12. § (6) bekezdés] 10% általános forgalmi adót kötelesek fizetni. A cukrászok mind a fogyasztóknak, mind a viszonteladóknak eladott tartós sütemények után a 9. § (2) bekezdésének a) pontjában megállapított 20%, a viszonteladóknak eladott nem tartós sütemények után pedig az őrleményfeldolgozókra ugyanott megállapított 8% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. Ha a vendéglátó üzem a bort, mustot vagy ezek előállításához szükséges szőlőt közvetlenül őstermelőtől vásárolja meg, a kiszolgálásra kerülő bornak (mustnak), szőlővásárlás esetén pedig az ebből készült bornak (mustnak) a nagykereskedői értéke után a 9. § (2) bekezdésének m) pontjában megállapított 6%, illetőleg palackozás esetén további 5% termelői forgalmi adót a jelen pont szerint esedékes 10% általános, esetleg a 49. § (1) bekezdésének 7. pontja szerint fizetendő 20%, vagy ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint fizetendő 30% fényűzési forgalmi adón felüt az üzlettelepre való szállítás (bepincézés). illetőleg a palackozás alkalmával megfizetni köteles. Az adóalapul szolgáló nagykereskedői ár megállapításánál a bor (must) beszerzési értékének (termelői árának) 70%-kal növelt összegét kell számításba venni.

b) a mozgófényképüzemek a belépődíjakból és a reklámvetítésekböl származó bevételeik után 8% általános forgalmi adót kötelesek fizetni. Minden egyéb bevételük - a saját kezelésű büfféből származó bevételek kivételével - az (1) bekezdésben meghatározott 3% általános forgalmi adó alá esik. A jegy árában áthárított általános forgalmi adó és egyéb közszolgáltatás nem számítható az általános forgalmi adó alapjához. A színházak és a cirkuszok a saját kezelésben fenntartott büfféböl származó bevételeik kivételével minden bevételük után 1% általános forgalmi adót kötelesek fizetni. A színházak és a cirkuszok általános forgalmi adóalapjának megállapításánál a jegybevételek minden levonás nélkül teljes összegükben veendők figyelembe. Ha a mozgófényképüzem, a színház vagy a cirkusz saját kezelésben büffét tart fenn, az ebből származó bevétel után az a) pontban megállapított 10% általános forgalmi adó fizetendő. A közcélú és jótékonysági intézmények társadalmi egyesületek, politikai, pártok, szakszervezetek, nemzeti segély, stb. rendezésében jótékony célra vagy oktatási célból megtartott mozgóképelőadásokból, színielőadásokból szármázó bevételek az illetékes pénzügyigazgatóság előzetes engedélye alapján mentesíthetők az általános forgalmi adó alól. Mozgófényképüzemek, színházak és cirkuszok a pénztárkönyv vezetésén kívül kötelesek nyilvántartani a beszerzett jegytömbök (tekercsek) számát, eladási áranként elkülönítve, ugyanígy a naponként használatba vett (a pénztárnak kiadott) jegytömbök (tekercsek) számát s a szokásos napi zárlat eredményeként a naponként eladott jegyek darabszámát, ugyancsak eladási áranként elkülönítve. Ennek a rendelkezésnek egységes és célszerű végrehajtására a pénzügyigazgatóságok - az érdekelt mozgófényképüzemekkel, színházakkal és cirkuszokkal való előzetes tárgyalás után - részletes utasítási kötelesek adni a forgalmi adóhivataloknak. Az érdekeltséggel folytatott együttes tárgyalás során kell megállapítani az egy-egy mozgófényképüzem által havonként kiadni szokott ingyenjegyek számát is, eladási áranként elkülönítve. A forgalmi adóhivatalok havonként a jegynyilvántartások alapján is ellenőrizni kötelesek, hogy az általános forgalmi adót adóbevallás alapján fizető mozgófényképüzemek, színházak és cirkuszok minden bevételüket bevezetik-e pénztárkönyvükbe. Amennyiben a jegynyilvántartások helyessége ellen jogos kifogás támasztható, a forgalmi adóhivatal elrendelheti, hogy a mozgófényképüzem, a színház, vagy a cirkusz csak a forgalmi adóhivatal által előzetesen lebélyegzett jegyeket árusíthat, szükség esetén az üzem állandó ellenőrzését is elrendelheti, amelynek legrövidebb időtartama egy hónapban állapítható meg. Ha a mozgófényképüzem, a színház, vagy a cirkusz engedélyese a könyvvezetési és jegynyilvántartási kötelezettségének a kitűzött határidő alatt nem tesz eleget, valamint ha a forgalmi adóhivatal székhelyén kívül eső városban vagy községben működő mozgófényképüzem, színház, vagy cirkusz általános forgalmi adófizetési kötelezettségét nem teljesíti pontosan, a forgalmi adóhivatal jelentése alapján a pénzügyigazgatóság az elsőfokú rendőrhatóságot keresi meg, hogy a mozgófényképüzemnek, színháznak, vagy cirkusznak a következő hónapra, illetőleg játszási időszakra szóló játszási engedélyt ne adja ki. A forgalmi adóhivatal székhelyén működő mozgófényképüzemek, színházak, vagy cirkuszok azt a körülményt, hogy forgalmi adóhátralékuk nincs, esetről-esetre előzetesen - a forgalmi adóhivatalnak a játszási engedély iránti kérvényre vezetett igazolásával - tartoznak az elsőfokú rendőrhatóság előtt igazolni;

c) a gyógy-, gőz-, medence-, kád-, part-, föveny-, folyamfürdők, uszodák és vízgyógyintézetek a kiszolgáltatott jegyek ára után - a lepedő, törülköző, vetkőzőszekrény vagy kabin használati diját, valamint a mellékszolgáltatások (masszázs, kéz- és lábápolás, stb.) diját a fürdőjegyek árához minden esetben hozzászámítva - 6%-os általános forgalmi adót kötelesek fizetni. A bérletjegyek és a kedvezményes jegyek után ugyancsak a befizetett összegnek 6%-át kell általános forgalmi adó címén fizetni. Ha mindezeknek a szolgáltatásoknak nyujtásáról nem valamely fürdőüzem, hanem valamely vendéglátóüzcm gondoskodik, a 6% általános forgalmi adót ezeknek a szolgáltatásoknak ellenértéke után megfizetni köteles. Ha pedig a vendéglátóüzem ezeknek a szolgáltatásoknak árát a vendégeknek nyujtott más szolgáltatás (szoba, penzió, étkezés, stb.) árával együttesen állapítja meg, az együttesen megállapított összegnek a jelen pontban felsorolt szolgáltatásokra eső része után köteles a 6% általános forgalmi adót megfizetni. A vendéglátó üzemek által a jelen pontban felsorolt szolgáltatások ellenértéke címén felszámítható összegek nem lehetnek magasabbak, mint a fürdőüzemek által hasonló szolgáltatásokért felszámított összegek;

d) a motor-, traktor-, gépkocsi- és egyéb gépjárműjavító üzemek - ideértve a karosszériakészítő, gépkocsifényező és kárpitozó üzemeket is - a javításokkal kapcsolatban elért és a javítás során felhasznált akár saját előállítású, akár vásárolt anyagok (alkatrészek) ellenértékét is magábanfoglaló teljes bevételük után 6% általános forgalmi adót kötelesek fizetni. Ezek az adóalanyok a vállalati összegnek az esetleg felhasznált saját előállítású anyagokra (alkatrészekre) eső részét nem kötelesek a 15. § (2) bekezdése értelmében termelői forgalmi adóval külön megadózni. A javítási munkadíjak akkor is 6% általános forgalmi adó alá esnek, ha a javítás alkalmával anyagot (alkatrészt) nem használnak fel. Ezt az adókulcsot csak azokkal a javításokkal kapcsolatban lehet alkalmazni, amelyek az 1. § (4) bekezdése szerint nem minősülnek áruelőállításoknak. Amennyiben a munkateljesítés a hivatkozott rendelkezés szerint áruelőállításnak minősül, a 9. § (1) bekezdésében meghatározott termelői forgalmi adókulcs alkalmazandó.

(3) A vendégek elszállásolásával foglalkozó vendéglátó iparosok a szobák használatából származó bevételük után az előző bekezdés a) pontjában szereplő 10% általános forgalmi adó helyett csal 3% általános forgalmi adót tartoznak fizetni abban az esetben, ha ételek és italok kiszolgálása nélkül kizárólag csak szállodai tevékenységet folytatnak vagy pedig, ha a szobák használatából származó bevételeiket az egyéb (vendéglői, éttermi, stb) bevételeiktől elkülönítve tartják nyilván.

(4) Foglalatlan drágaköveknek és igazgyöngyöknek a Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnokban lebonyolított forgalmából származó vételár minden megkezdett 1.000 (Egyezer) forintja után 2 (Kettő) forint adót kell fizetni az általános forgalmi adó helyett.

17. §

Mentességek az általános forgalmi adó alól

Mentesek az általános forgalmi adó alól:

1. Azok a bevételek, amelyek után az I. fejezet rendelkezése szerint termelői forgalmi adót, vagy esetleg az V. fejezet rendelkezései szerint fényűzési forgalmi adót kell fizetni. A 11. §-ban foglalt rendelkezések szerint a termelői forgalmi adó alól mentes bevételek után általános forgalmi adót sem kell fizetn. A termelői forgalmi adóval megadózott áruknak az előállítót (termelőt), kitermelőt vagy kiszerelőt követő további (kereskedelmi, nagy- és kiskereskedői) forgalma is mentes az általános forgalmi adó alól. Nem vonatkoznak ezek a rendelkezések a vendéglátóiparosokra, akik a 16. § (2) bekezdésében előírt általános forgalmi adót a termelői forgalmi adóval már megadózott árukból származó bevételeik után is megfizetni kötelesek.

2. Az államnak a posta-, távíró-, távbeszélő- és rádió forgalmából, valamint ezekkel kapcsolatban magánfelek részére végzett munka- vagy szolgálatteljesítésekből származó minden bevétele. Postamestereknek az engedélyezett utasszállításokból származó bevételei általános forgalmi adó alá esnek, egyéb bevételük (fizetés, irodai és szállítási átalány) adómentes. Postaszállítóknak a szállításért kapott járandósága ugyancsak általános forgalmi adó alá esik.

3. A magyar államvasutaknak rendeltetésszerű működésével kapcsolatban a magánfelek részére végzett minden munka- és szolgálatteljesítésből származó bevételei,

4. Fürdő-, gyógyhelyi és üdülőhelyi díjak, vagyis törvény vagy helyhatósági jogszabály alapján szedett közszolgáltatás jellegű bevételek. Fürdőüzemeknek a fürdő használatáért s ezzel kapcsolatban igénybevett esetleges egyéb szolgáltatásokért fizetett dijakból származó bevételei általános forgalmi adó alá esnek tekintet nélkül arra, hogy a fürdő köz- vagy magántulajdon-e. Ipari vagy kereskedelmi vállalatok által alkalmazottaik részére az üzem területén fenntartott fürdőberendezések azonban nem esnek átlalános forgalmi adó alá.

5. Az állami értékjegyeknek, az állami jólékonycélú és osztálysorsjegyeknek rendőrségi bejelentőlapoknak, adóbevallásoknak és egyéb ilyen természetű hivatalos nyomtatványoknak forgalombahozatalával kapcsolatban, továbbá állami kötvények kibocsátásával és első elhelyezésével kapcsolatban s végül az állami egyedáruság tárgyai közül a só, dohány, dohánygyártmányok, lőpor és robbantóanyagok forgalombahozatalával kapcsolatban bárki által elért bevételek.

6. Mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéknek, szeszfínomitóknak, bor- és gyümölcsszeszfőzdéknek, a Szeszegyedárusági Igazgatóság által fizetett beváltási árakból, finomítási, víztelenítési, hordókölcsönzési, denaturálási díjakból és tárolási átalányból származó bevételei.

7. Hitel- és kölcsönügyletekből, óvadékadásból, szavatosság-vagy kezességvállalásból, belföldi és külföldi (valuták, devizák) fizetési eszközök, továbbá nyersarany, ezüst és platina, valamint az említett nemesfémeket tartalmazó, a fizetési forgalomból kivont ércpénzek forgalmából származó bevételek. Nyersaranynak, ezüstnek és platinának számít a lemezen, rúdon, dróton, csövön, törmeléken (törtnemesfémen), reszeléken, szemcséken és hulladékon kívül a bányaarany és bányaezüst, továbbá a felsorolt alakban vagy állapotban a nemesfémek ötvözete, valamint a nemesfémek kémiai vegyülete (oldal, só, stb.) is. Hitel- és kölcsönügyleteknél óvadékadásnál szavatosság- és kezességadásnál a hitelezés, óvadékadás, szavatosság- vagy kezességvállalás ellenértékének tekintendő bevételek elnevezésükre tekintet nélkül adómentesek. Ilyen bevételek a kamaton kívül pl. a jutalék (folyósítási, kezelési, visszafizetési jutalék), nyereség vagy haszonrészesedés, kezelési díj, a késedelmes adóssal szemben felszámítható váltódíj. Ilyenek továbbá a váltó visszleszámítolásával kapcsolatban fölmerült költségek, a biztosítási (becslési és bekebelezési) és behajtási költségek tejében vagy a befizetett közszolgáltatások megtérítése címén befolyt bevételeknek az igazoltan kifizetett költségeket meg nem haladó része. Amennyiben az említett címeken befolyt bevételek nem hitel- vagy kölcsönügylettel, szavatosság- vagy kezességvállalással kapcsolatban folytak be vagy ha a hitelt, stb. nem az adóalany nyujtotta, hanem csak a hitelező vagy az adós megbízásából járt el, a bevételek általános forgalmi adó alá esnek. A bank vagy pénzváltó üzlet bármely más ágában kifejtett tevékenységnél a feleknek jutalék, zárlali költség, letétdíj, stb. címen felszámított összegek tehát általános forgalmi adó alá esnek. Az adóköteles bevételekkel kapcsolatos kiadások, mint például nyomtatványok, könyvek, levelezés költségei, távbeszélő, távirat és egyéb postaköltségek, az adókötelesnek vagy alkalmazottainak a szolgálatteljesítéssel vagy eljárással kapcsolatban felmerült utazási s egyéb költségei, az adóalany megbízásából eljáró ügynököknek, alkuszoknak kifizetett díjak az adóalapból nem vonhatók le.

8. Az értékpapír forgalmi adóról szóló törvényben s az ezt kiegészítő törvényes rendelkezésekben felsorolt értékpapírokból, illetőleg ügyletekből származó bevételek még abban az esetben is, ha nem esnek értékpapír forgalmi adó alá. Az említett törvényben fel nem sorolt értékpapírszerű okmányok közül csak a 2. § (1) bekezdésében említett okmányoknak az okirat tárgyát képező áruk előállítója által való átruházása esik termelői forgalmi adó alá. Értékpapirokra folyósított lombardkölcsön kamatai s a kölcsönügylettel kapcsolatban felszámított kezelési és letéti dijak, mint hitelügylettel kapcsolatos bevételek az előző pont rendelkezései szerint nem esnek általános forgalmi adó alá. Bármily értékpapír adásvételének közvetítésével folytatott kereseti tevékenységből származó bevétel, bizományi-, alkuszdíj vagy ügynöki jutalék általános forgalmi adó alá esik. Abban az esetben, ha az értékpapír vételére vagy eladására szóló megbízás alapján az adóalany saját értékpapírállományából elégiti ki megbízóját, illetőleg eladási megbízásnál maga számára tartja meg az értékpapírt, a megbízó által teljesített fizetésből az értékpapír forgalmi adóval érintett alapnak és az értékpapír forgalmi adónak levonása után fennmaradó összeg az általános forgalmi adó alapja. Értékpapírok adás-vételének közvetítésénél az általános forgalmi adó alapjából a közvetítői tevékenységgel kapcsolatos saját kiadások nem vonhatók le, tehát az ügyletet közvetítőnek vagy alkalmazottainak eljárási és egyéb (posta, küldönc, stb.), a megbízó terhére a jutalékon felül felszámított költségeit az adó alapjához hozzá kell számítani. Ha a közvetítő nem saját maga jár el, hanem más bizományosnak, alkusznak vagy ügynöknek tovább adja a megbízást, a megbízást továbbadó terhére felszámított gíródíj, tözsdedij, alkuszidíj vagy jutalék igazoltan kifizetett öszszege, továbbá a hites alkuszok részére a Gíró- és Pénztáregylet által beszedett, de az értéküzleti forgalomra vonatkozó szabályzat 45. §-ának (3) bekezdése értelmében az alkuszi veszteség biztosítéki alap javára elszámolandó összegek nem számíthatók az adó alapjához.

9. A tantiemadó alá eső bevételek.

10. Biztosító vállalatoknak, szállítmányi biztosítással foglalkozó vasúti és hajózási vállalatoknak a biztosítási ügyletekből származó és biztosítási illeték alá eső bevételei, ide értve a viszontbiztosítási és életjáradéki szerződésekből eredő bevételeket is. Az adómentesség csak azokra a bevételekre terjed ki, amelyek után az intézet biztosítási illetéket köteles fizetni. Biztosítási ügyleteknek saját nevükben más részére megkötésével foglalkozó biztosítási alkuszok (maklerek) és ilyen külföldi alkuszok belföldi irodái minden esetben, a biztosítási ügynökök pedig akkor, ha jövedelmük együttes kereseti és jövedelemadó alá esik, bevételeik után általános forgalmi adót tartoznak fizetni.

11. Személyek és áruk szállításából származó és fuvarozási illeték alá eső bevételek, valamint a közforgalmú hajózási vállalatoknak személyek és áruk fuvarozásából eredő és fuvarozási illeték alól mentes bevételei is. Azok a gépkocsival fuvarozó vállalatok, amelyek meghatározott útvonalakon rendszeresen közlekedő járatokat egyáltalán nem tartanak fenn, hanem csak esetenként való megegyezés szerinti útvonalakon és időpontokban vállalnak személy- vagy teherfuvarozást (bérfuvarozók), kizárólag csak az egy község (város) területén túlterjedő (helyközi) poggyász- és árufuvarozásból származó bevételeik után kötelesek fuvarozási illetéket fizetni, ezért ezeket a bevételeket mentesíthetik az általános forgalmi adó alól. A község (város) belterületén folytatott személy- és árufuvarozás, valamint a község (város) területén túlterjedő (helyközi) nem menetrendszerű személyfuvarozás nem esik fuvarozási illeték alá, ezért a génkocsifuvarosok ezekből származó bevételeik után általános forgalmi adót kötelesek fizetni. Ha a szállító vállalat a menetrend szerint közlekedő gépkocsijárat és a helyközi árufuvarozás mellett egyéb bérfuvarozással is foglalkozik, ebből az utóbbi keresetéből eredő bevételei után általános forgalmi adót köteles fizetni. Ilyen esetben a vállalatnak kétféle keresetéből - egyrészt a menetrendszerű járatokból és a helyközi árufuvarozásból, másrészt a bérfuvarozásból - eredő bevételeit külön-külön kell nyilvántartani. Azok a vállalatok, amelyek a személy-, poggyász- és áruszállítást repülőgépnél végzik, az ebből származó bevételeik után szintén fuvarozási illetéket tartoznak fizetni. Az ilyen vállalatoknak más forrásból szármázó bevételei természetesen forgalmi adó alá esnek.

12. Őstermelő és földművesszövetkezeteknek az őstermelő tagjaik részére végzett bérszántásokból, béraratásokból és bércséplésekből származó bevételei. Állami közpincéknek és szőlőtermelő gazdák által létesített szövetkezeti pincéknek a bor tárolásáért és kezeléséért kapott bevételei mentesek az általános forgalmi adó alól. Az olyan szövetkezet által fenntartott pince, melynek szőlőtermelő gazdákon kívül más (pl. borkereskedéssel foglalkozó) tagjai is vannak, az összes tárolási és kezelési díjak után általános forgalmi adót tartozik fizetni.

13. Ingatlanok bérbe- és haszonbérbeadásából származó bevételek, ide nem értve a berendezett helyiségek üzletszerű bérbeadásával folytatott adóköteles kereseti tevékenységből származó bevételeket. Ingatlanok bérbevagy haszonbérbeadásából származó bevétel akkor sem adóköteles, ha a bérbeadás forgalmi adóköteles kereseti tevékenység (pl. kőfejtés, szálloda- vagy pensió-nyítás, stb.) céljára történt. A halászati és vadászati jog bérbeadása még abban az esetben sem esik általános forgalmi adó alá, ha a bérbeadást nem jegyzik fel a telekkönyvben. Berendezett helyiségeknek bérbeadásával folytatott kereseti tevékenység azonban általános forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy a berendezett helyiséget milyen célra (szálloda, pensió, üzlethelyiség vagy iroda céljára) használják. Ha tehát az egységes üzlethelyiség tulajdonosa vagy bérlője az üzlethelyiségeket részekre osztva és berendezve (felszerelve) adja bérbe, ebből származó bevételei is általános forgalmi adó alá esnek. Községi vásárcsarnokok ilyen módon történő hasznosításából a községnek jutó bevétel nem esik általános forgalmi adó alá. Meghatározott célra (pl. színház, mozi, szálloda, pensió stb.) berendezett épületnek vagy helyiségnek s általában üzlethelyiségnek egy bérlő (bérlőtársaság) részére a lakbérleli szabályoknak és szokásoknak megfelelő bérbeadása adóköteles kereseti tevékenységnek nem minősíthető.

14. Ipari vagy kereskedelmi vállalatok tulajdonában álló vagy általuk bérelt építményekben berendezett lakásoknak kizárólag a váltalat alkalmazottai részére történő bérbeadása ugyancsak nem minősíthető adóköteles kereseli' tevékenységnek, még akkor sem, ha a berendezve bérbeadott 'lakások fűtéséről, világításáról, esetleg takarításáról is a vállalat gondoskodik. Nem illeti meg az adómentesség a nem állandó lakás, hanem csak üdülés vagy ideiglenes tartózkodás céljára szolgáló vállalati üdülőket, szállodákat vagy vendégszobákat.

15. Jövedéki feliigylet alatt álló termelési ágak hatóságilag engedélyezel! termelési vagy árusítási köreiéinek (kontingens) a pénzügyi hatóság rendeletére vagy engedélyével történő átruházása vagy megosztása.

16. Nyilvános távbeszélő állomások használatából származó bevételek,

17. A közcélú és jótékonysági intézmények kereseti tevékenységnek nem tekinthető működéséből származó- bevétek k. Nem esnek Általános forgalmi adó alá a politikai - pártok, egyesületek, szakszervezetek, stb. tagsági díjai, állami vagy községi múzeumok, képtárak és hasonló intézmények belépő- és saját kezelésben lévő ruhatári díjai. Munkás, ifjúsági, testedző, vallásos, közművelődési, jótékonysági és hasonló közcélú egyesületek vagy intézmények, valamint a politikai pártok által időközönként tartott műsoros előadásoknak, tea-délutánoknak vagy táncmulatságoknak a rendező eegyesület intézmény vagy párt által szedett belépő vagy ruhatári dijai szintén nem esnek általános forgalmi adó alá. Az állam, vármegyék, városok, községek, egyházi szervezetek, alapítványok, politikai pártok, szakszervezetek és jótékonysági vagy társadalmi egyesületek által létesített kórházak, gyógyintézetek, múzeumok, képtárak, óvodák, iskolák, internátusok, diákkonyhák (menzák), népkonyhák, melegedők, napközi otthonok, szegényházak, temetkezési és betegápolóegyletek, özvegyeket, árvákat, rokkantakat segélyező pénztárak, stb. bevételei ugyancsak mentesek az általános forgalmi adó alól. Abban az esetben azonban, ha ezek az intézmények a rendeltetésszerű működésen kívül más, adóköteles kereseti tevékenységet is folytatnak, ebből származó bevételeik általános forgalmi adó alá esnek.

18. Írók és művészek tiszteletdíjai, továbbá a tanulók magánóraadásból származó bevételei; az állam, városok, községek, egyházi szervezetek, alapítványok, egyházi vagy társadalmi egyesületek által saját kezelésben fenntartott internátusok; a nyilvánossági joggal felruházott s közcélt szolgáló középfokú magánintézetek, valamint az államilag engedélyezett és közérdekből fenntartott magánzeneiskolák. Az adómentességre való igényjogosultságot a magániskola fenntartójának kérelmére a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Az adófizetési kötelezettség alól csak a közcélt szolgáló nyilvános jogú magántanintézetek, illetőleg államilag engedélyezett magánzeneiskolák menthetők fel. A nyilvános jogú magánintézet fenntartója az illetékes felügyelőhatóság által kiállított bizonyítvánnyal köteles igazolni a magánintézet nyilvános jogú jellegét s azt a körülményt, hogy az illető községben (városban) azonos típusú tanintézet nincs, vagy ha van, abba a város (község) és környékének tanulói az előirt létszám betöltése miatt felvételt nem nyerhetnek. Az államilag engedélyezett magánzeneiskolák fenntartóinak az adófizetési kötelezettség alól való felmentésüket évenként, minden év szeptember hó 15-ig kell kérniük a pénzügyigazgatóságtól, az illetékes forgalmi adóhivatalnál beadandó kérvényben. A kérvényhez mellékelni kell a magánzeneiskolák felügyelő hatóságának a fél kérelmére kiállított bizonyítványát, amelyben a felügyelő hatóság igazolja, hogy a magánzeneiskola működését a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte és hogy az iskola annak ellenőrzése alatt áll, továbbá, hogy az illető városban (községben) az állam, vármegye, város (község), valamely egyházi szervezet, alapítvány, vagy jótékonysági egyesület által fenntartott zeneiskola nincs, vagy ha van, abba a város (község) és környékének tanulói a jelentkezők nagy számára tekintettel felvételt nem nyerhetnek. A pénzügyigazgatóságoknak a nyilvános jogú magánintézetek részére egy alkalommal, az intézet nyilvánossági jogának tartamára, illetőleg a város (község) egyéb tanintézeteinek számbeli vagy típus szerinti megváltozásáig szóló érvénnyel hozott, az államilag engedélyezett magánzeneiskolák adómentessége tekintetében pedig évenként kiadandó határozatai ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

19. Ipari, mezőgazdasági és földmunkások munkavállaló szövetkezeteinek bevételei, amennyiben a szövetkezet tagjai kizárólag munkások (nem önálló iparosok) és a szövetkezet munkavállalásokon vagy azok közvetítésén kívül más adóköteles kereseti tevékenységet nem folytat. Nem terjed ki a mentesség azokra a szövetkezetekre, amelyeknek tagjai önálló iparosok vagy segédek és amelyeknek tevékenysége önálló ipari munkák vállalására irányul. Az adómentességnek nem feltétele az, hogy a szövetkezet vezetősége is munkás legyen. Meg kell tehát állapítani az általános forgalmi adómentességet akkor is, ha a szövetkezet vezetői a helyi értelmiség köréből (pap, jegyző, tanító stb.) kerülnek ki.

20. Az Országos Lakásépítő Hitelszövetkezetnek az 1930: XLI. tc. alapján kifejtett működéséből származó bevételei.

21. A Magyar Pénz- és Tőkepiac Szabályozására Alakult Intézet R. T. alapszabályszerű működéséből származó bevételei.

22. A pénzintézeti fiók üzletállományának - a Pénzintézeti Központnak a közgazdasági érdekeket igazoló nyilatkozata mellett való - átruházása.

23. Valamelyik biztosító vállalat biztosítási állományának átruházása.

24. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott, alapszabályokkal rendelkező sportegyesületek és sportszövetségek rendezésében lebonyolításra kerülő labdarúgómérközések, ökölvívó és birkózóversenyek, valamint bármilyen sportegyesület, illetőleg sportszövetség által rendezett egyéb verseny vagy bemutató mérközés belépődíjai.

25. Cserkészcsapatok, úttörők, diákkaptárak, alapszabályszerűen műkődő közérdekű ifjúsági egyesületek, illetőleg az ezeket irányító központi szervek bevételei.

26. A vállalati alkalmazottak segély-, jóléti-, nyugdíj- vagy hasonló rendeltetésű alapja javára a számlában külön összegben felszámított, illetőleg a vevő által a számla összegéből levont és rendeltetésszerű felhasználás céljára külön kezelt összegek.

27. A vállalat vagy üzem alkalmazottait megillető, a számlában külön összegben felszámított és az alkalmazottaknak ténylegesen ki is fizetett kiszolgálási díjak (borravalók).

28. Marhalevél kötelezettség alá eső állatok eladásából származó bevételek.

29. A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok, erdőbirtokossági társulatok által a tagok részére tulajdonhányaduk arányát meg nem haladó mennyiségben szabadkézből vagy nyilvános árverésen (árlejtésen) tövön eladott fa ellenértéke.

III. FEJEZET

A malmok termelői és általános forgalmi adója

18. §

(1) Az őrlés, hántolás, zúzás, darálás és áltálában a malmoknak minden kereseti tevékenysége - az olajülés kivételével - (kendertörés, paprikaőrlés, rizshántolás, stb.) vagy vármőrlés vagy kereskedelmi őrlés.

(2) A malmok kereseti tevékenységének mind a két neme forgalmi adó alá esik: a vámőrléssel kapcsolatban általános, a kereskedelmi őrléssel kapcsolatban pedig termelői forgalmi adó fizetendő.

(3) Az általános forgalmi adó tárgya vámörlés esetén a malom által végzett munkateljesítmény, a termelői forgalmi adó tárgya pedig a kereskedelmi őrlés esetén az áruelőállítás.

(4) A malomipar körében szokásos egyéb munkavállalás, mint pl. az olajütés vetőmagtisztítás, szálastakarmányzúzás, szecskavágás, tengeriszárítás és morzsolás, stb., valamint a szoros értelemben vett malomipari tevékenységeken kívül mellékesen folytatott kereseti tevékenység, pl. zsákkölcsönzés, tárolás, stb., az általános szabályok szerint szintén általános forgalmi adó alá esik.

19. §

A vámőrlés

(1) Vámőrlésnek az általános és a termelői forgalmi adó szempontjából az őrlés akkor tekintendő, ha vámőrlésre jogosultak (20. §) részére történik.

(2) Vámőrlésnek kell tekinteni az (1) bekezdésben említett örlést abban az esetben is, ha a vámörlésre jogosult gabonáját a malomtelepen vagy a 26. § rendelkezései alá eső cseretelepen ugyanolyan fajtájú gabonából származó őrleményre a "Tájékoztató" szerint cseréli be, továbbá akkor is, ha a gabonát a malomba (cseretelepre) vagy az őrleményt az őröltető lakására a malom üzembentartója saját vagy bérelt, állati vontatású kocsin szállítja (csuvározás) , amennyiben ezt a vonatkozó közigazgatási vagy közellátási rendelkezések megengedik. Ha azonban a malom üzembentartója őrlés vagy cserélés végett saját vagy bérelt gépkocsin szállítja a vámőrlésre jogosult gabonáját az őröltetőktől a malomba (cseretelepre) vagy az őrleményeket gépkocsin szállítja vissza az öröltetőnek (gépkocsival csuvározás), az őrlés kereskedelmi őrlésnek minősül.

(3) A kisebb határszéli őrlési forgalomban vámkülfüldről behozott gabonának külföldiek részére bérmunkában felőrlése, - a vámhivatalnak, vámbemondóőrsnek vagy honvéd határőrizeti szervnek a határszéli úti igazolvány "Hivatalos feljegyzések" részébe, ennek hiányában külön e célra kiállított községi bizonyítványra vezetett igazolása alapján - minden esetben vámőrlésnek minősül.

(4) Vámörlésből származó őrleményeknek akár változatlanul, akár feldolgozva való értékesítése a 11. § 9. pontja szerint esik termelői forgalmi adó alá. Ha vitássá válik, hogy valamely őrlés kereskedelmi vagy vámőrlésnek minősítendő-e, a pénzügyigazgatóság dönt.

(5) Az egyéb malmi tevékenységek (hántolás, zúzás, darálás, kendertörés, rizshántolás, stb.) - a paprikaőrlés kivételével - akkor tekinthetők vámőrlésnek, ha a fél a saját terményét a malomban abból a célból dolgoztatja fel, hogy az abból nyert árukat saját háztartásában vagy gazdaságában használja fel. A paprika bérőrlése minden esetben vámörlés. Itt a termelői forgalmi adófizetési kötelezettség a paprikabeváltó szervet terheli.

20. §

Vámőrlésre jogosultak

(1) A forgalmi adó szempontjából vámörlésre jogosultak:

1. azok a mezőgazdák (földtulajdonosok, haszonélvezők is bérlők), akik a földet saját kezelésben művelik s egyéb kereseti tevékenységet nem folytatnak, illetőleg más jövedelmük nincs, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított gabonamennyiség erejéig;

2. azok a földtulajdonosok (haszonélvezők) és földhaszonbérlők, akik a mezőgazdaság mellett más kereseti tevékenységet is folytatnak, illetőleg más jövedelmük is van, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb a saját gabonamennyiség erejéig;

3. a haszonbérbe adott mezőgazdasági művelésű föld tulajdonosai, illetve haszonélvezői saját háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb a haszonbér fejében természetben kapott gabonamennyiség erejéig;

4. a mezőgazdasági alkalmazottak és ezek családtagjainak gyógykezelésére szerződtetett orvosok, továbbá az állatok gyógyítására szerződtetett állatorvosok háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb a gazdaságtól fenti minőségben járandóságként járó gabonamennyiség erejéig;

5. az állandó mezőgazdasági alkalmazottak - tekintet nélkül arra, hogy a gabonát járandóságként (konvencióban) kapták, vagy egyéb úton szerezték meg - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított mennyiség erejéig;

6. a mezőgazdasági (arató és más részes, sommás és napszámos) munkások, ideértve a pásztorokat és a cséplőgépnél alkalmazott munkásokat is - tekintet nélkül arra, hogy a gabonát munkadíj fejében, természetbeni járandóságként kapták vagy egyéb úton szerezték meg - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított mennyiség erejéig;

7. a cséplőgépvállalkozók és az olyan önálló kereseti tevékenységet folytató iparosok, akik egy vagy több mezőgazdaság részére előzetesen megállapított gabonajárandóságért vállalkoznak a megállapodás tartama alatt a gazdaságban rendszeresen előforduló ipari munkák elvégzésére, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb a megállapodás alapján kapott gabonamennyiség erejéig;

8. a gabona vámőrlését vagy darálását végző malmok üzembentartói (tulajdonos), haszonélvezői vagy bérlői háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb az őrlési (darálási) díj fejében szedett gabonamennyiség erejéig;

9. a 8. pont alatt említett malmok alkalmazottai háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb munkabérük fejében kapott gabonamennyiség erejéig;

10. az állami, vármegyei, községi, közbirtokossági, legeltetési, hegyközségi, valamint az egyházközségi (hitközségi) alkalmazottak vagy nyugdíjasok, ha javadalmazásukat vagy annak egy részét törvény, szabályrendelet vagy szabályzat értelmében gabonában kapják, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb a javadalmazásként vagy kegyúri járandóság fejében kapott gabonamennyiség erejéig;

11. akik gabonában fizetendő életjáradékért ruházták át mezőgazdasági ingatlanukat, háztartási szükségletük céljára a vámőrlési engedélyben megállapított, de legfeljebb a természetben kapott gabonamennyiség erejéig.

(2) A vámőrlésre jogosultság megállapításánál mezőgazdának kell tekinteni a szántó-, kert-, rét-, szőlő-, legelő- és erdőgazdálkodást.

(3) Állandó mezőgazdasági alkalmazottnak kell tekinteni a szoros értelemben vett konvenciós gazdasági cselédeken kívül a gazdaságban alkalmazott gazdatisztet, erdőmérnököt és egyéb erdészeti személyzetet, ispánt, vincellért, gépkocsivezetőt, belső cselédet, nyugdíjast vagy kegydíjast, ilyen volt gazdasági alkalmazottakat vagy hátramaradottaikat, továbbá a kizárólag egy gazdaságban alkalmazott konvenciós iparosokat. Az (1) bekezdés 4. pontjában említett orvosok és állatorvosok kivételével más szellemi szabad foglalkozásúakat (pl. ügyvédet, mérnököt) a vámőrlésre jogosultság még akkor sem illeti meg, ha munkájukat előzetes megállapodás alapján gabonajárandóságért végzik. Nem jogosult vámőrlésre a kereskedő vagy más vállalkozó még akkor sem, ha az áruszállítás vagy egyéb szolgáltatás ellenértékét előzetes megállapodás alapján kapja gabonában. Nem jogosult az iparos vámőrlést végeztetni abból a gabonából, melyet a gazdaságban nem rendszeresen előforduló ipari munkák elvégzéséért, hanem valami más munkáért vagy előzetes megállapodás alapján (nem konvenciós járandóságként) kapott valamely mezőgazdától.

(4) A vámőrlésre való jogosultságot a mindenkor érvényben levő közellátási rendelkezésekben előírt módon kell igazolni.

(5) A közellátási rendelkezések hatályának megszüntetése esetén a vámőrlésre jogosultság igazolása tekintetében a pénzügyminiszter rendelkezik. Ha a pénzügyminiszter adómentes vámőrlésre engedélyt ad, a gabona tulajdonosa - amennyiben nincs vámőrlési igazolványa (vámőrlési engedélye) - a pénzügy igazgatóság határozatának bemutatása mellett a községi előljáróságtól (polgármestertől) vámőrlésre jogosító igazolványt köteles kérni. Ezt az igazolványt a községi elöljáróság (polgármester) a bemutatott engedélynek megfelelően állítja ki.

21. §

A kereskedelmi őrlés

(1) Minden olyan őrlést, amely a 19. § rendelkezései szerint vámőrlésnek nem minősül, a termelői forgalmi adó szempontjából kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni.

(2) Kereskedelmi őrlésnek kell tehát tekinteni:

1. azt az őrlést (darálást, hántolást, zúzást, stb.), amikor a malom saját gabonáját (termelvényeit) dolgozza fel s az ekként termelt őrleményeket (árukat) közvetlenül vagy közvetve árusítja vagy forgalomba hozza (saját kereskedelmi őrlés);

2. azt az őrlést (darálást, hántolást, zúzást, stb.), amikor az őröltető (kereskedő, szövetkezet, kenyérgyár, pék, stb.) a vámért, illetőleg őrlési díjéit felőröltetett saját gabonából (feldolgoztatott termelvényből) kapott őrleményeket (árukat) nem saját háztartásában (mezőgazdaságában vagy hizlalójában) használja fel, hanem azt bármely módon feldolgozatlanul vagy feldolgozva forgalombahozza (idegen kereskedelmi őrlés);

3. idegen kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni a malomnak bányák, kereskedelmi és iparvállalatok, szövetkezetek, egyesületek, hatóságok és jóléti intézmények részére végzett minden olyan őrlését is, amellyel ezek munkásaik, tisztviselőik háztartásának vagy étkezőjének őrleményszükségletét részben vagy egészben fedezik. Az ilyen őrlés elbírálásánál közömbös az a körülmény, hogy az őrlést a felsorolt vállalatok stb. nevén vagy a malomban együttesen beszállított gabonából ugyan, de a munkások, tisztviselők stb. külön-külön nevén végzik el.

(3) Idegen kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni ennek a rendeletnek értelmében vámőrlésre nem jogosított személy részére végzett őrlést is.

22. §

A malmok osztályozása

(1) malmok tényleges őrlési tevékenységüknek megfelelően kizárólag kereskedelmi őrlő, vegyesőrlő vagy kizárólagos vámőrlő malmok lehetnek.

(2) A kizárólagos kereskedelmi őrlő malmok üzembentartói csak kereskedelmi őrlést végezhetnek. A kereskedelmi őrlés lehet saját vagy idegen kereskedelmi őrlés.

(3) A vegyesőrlő malmok üzembentartói saját vagy idegen kereskedelmi őrlésen felül vámőrlést is végeznek. A vámőrlést csere alakjában is lebonyolíthatják.

(4) A kizárólagos vámőrlő malmok üzembentartói csak vámőrlésre jogosultak részére végeznek őrlést. A vámőrlési vagy tételes vámőrlés formájában vagy pedig csere alakjában bonyolítják le.

(5) A malom jellegét - ha a közellátási rendelkezések lehetővé teszik - a malom üzembentartója maga választhatja meg. Az adóalany az 54. § (1) bekezdésében előírt bejelentéssel egyidejűleg - a jelleg megváltoztatása esetén pedig nyolc nappal az új jellegnek megfelelő tevékenység megkezdése előtt - azt is köteles a forgalmi adóhivatalhoz bejelenteni, hogy a (2), (3) vagy (4) bekezdésben meghatározott őrlési tevékenység közül melyiket szándékozik folytatni.

23. §

Tájékoztató

(1) Minden vámőrlést végző malom üzembentartója köteles a malomban szembetűnő helyen kifüggesztett, könnyen olvasható "Tájékoztató"-ban feltüntetni a következőket:

a) mennyi őrlési vámot szed,

b) mennyi porlási százalékot számít, c) a gabona és kukorica tiszta súlyát előzetes tisztítás útján vagy pedig az őrőltetővel egyetértésben becsléssel állapítja-e meg,

d) az őrlésre (cserére) átvett gabona és kukorica után a tisztasúlynak a vámmal és porlási százalékkal csökkentett mennyisége alapján mennyi és milyen fajta őrleményt szolgáltat ki,

e) a kiszolgáltatandó őrlemények súlyába a zsákot nem számítja be,

f) az őrölhető hulladékot az öröltetőnek díjmentesen megdarálva vagy pedig korpában adja-e vissza, illetőleg vámcsere esetében a közös becsléssel megállapított hulladék örölhető részének megfelelő mennyiségű darált hulladékot vagy korpát szolgáltat ki díjmentesen.

(2) A malomban csak a mindenkori kiőrlési rendelkezéseknek megfelelő kiszolgálást feltüntető tájékoztatót szabad kifüggeszteni. A kiszolgáltatandó őrlemények fajtáját és mennyiségét a - malomra nézve lisztjelleg és mennyiség tekintetében - kötelező kiőrlés és az (1) bekezdésben foglalt szabályok figyelembevételével kell a tájékoztatóban feltüntetni.

(3) A malom üzembentartója a tájékoztatót kifüggesztés előtt köteles az illetékes pénzügyigazgatóságnál láttamozás végett három példányban bemutatni. Ha a tájékoztatón az őrlési díjat és porlási százalékot vagy a kiszolgáltatandó örlemények súlyát nem a megszabott mértékben tüntetik fel, a tájékoztatóra a kifogásokat rá kell vezetni s az egyik példányt helyesbítés végett haladéktalanul vissza kell küldeni. A malom üzembetartója a kézbesítéstől számított három napon belül újabb három példányban helyesbített tájékoztatót köteles a pénzügyigazgatósághoz láttamozás végett beküldeni. A tájékoztatón később telt minden változási Ugyancsak három példányú tájékoztató beküldése mellett a pénzügyigazgatósághoz be kell jelenteni. Az újabb tájékoztató jóváhagyásáig, illetőleg a láttamozott új tájékoztató visszaérkezéséig az őröltetőknek a már jóváhagyott régebbi tájékoztatóban feltüntetett őrleményeket kell kiszolgáltatni. A pénzügyigazgatóság a beküldött tájékoztatók jóváhagyása, illetőleg láttamozása iránt - általa kijelölt két érdekképviseleti tag meghallgatásával - soronkivül köteles intézkedni. A pénzügyigazgatóság a jóváhagyott tájékoztató egyik példányát jóváhagyási záradékkal ellátva a malomnak visszaküldi, második példányát a területileg illetékes közellátási felügyelőséghez továbbítja, harmadik példányát pedig megőrzi.

24. §

Tételes vámőrlés a kizárólagos vámőrlő malomban

(1) A tételes vámőrlö malom üzembentartója az egyes őröltető felek által a malomban vámőrlés végett bevitt gabonát először megtisztítja, a megtisztított gabonából kiveszi a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelet szerint felszámíthatóőrlési díjat (vámot) és az így megvámolt tisztított gabonát megőrli. A vámörlö feleknek köteles mindazt az őrleményt kiszolgáltatni, amit a vámőrlés végett átvett és megtisztított gabonának a feszámított őrlési díj (vám) levonása utón őrlésre felöntött mennyiségéből a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelkezésekben előírt százalékoknak megfelelő mennyiségben kiötölt,

(2) A vámörlés céljából átvett gabonái a felörlésig zsákokban kell tartani. Minden egyes őrlési tételt zsákbárcával kell ellátni. Ugyanígy kell kezelni az öröltetők részére már kimért őrleményeket is abban az esetben, ha az őrleményt azonnal nem szállítják el. A zsákbárcán a vámfeljegyzési könyv sorszámát fel kell tüntetni.

25. §

Vámcsere a malomtelepen

(1) A csereőrlést végző (kizárólagos vámőrlő vagy vegyesőrlő) malom üzembentartója a malomtelepen végzett vámcserélés alkalmával az őröltetővel egyetértésben becsléssel állapítja meg a gabonában lévő idegen anyag és gyommag mennyiséget. Az idegen anyagok és gyommagvak becsléssel megállapított súlyának levonása után megmaradó súlyból kell levonni a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelt szerint felszámítható őrlési díjat (vámot) és az ezután fennmaradó súly alapján a saját őrleménykészletből kell kiadni a tájékoztató szerint kiszolgáltatandó őrleménymennyiségeket.

(2) A cserélóők részére már kimért őrleményeket tartalmazó zsákokat, ha azokat nem szállították el azonnal, zsákbárcával kell ellátni. A zsákbárcán a vámfeljegyzési könyv sorszámát fel kell tüntetni.

26. §

Vámcsere a malomtelepen kívül

(1) A malom üzembentartója a malomtelepen kívül csak engedélyezett vámcseretelepén végezhet vámcserét. A vámcseretelep a malom üzembentartójának a malomtelepen kívül fekvő üzleti szerve, ahol az ezzel megbízott alkalmazott (a cseretelepvezető) a vaáőrlésre jogosultak gabonáját a vámőrlési díj levonása mellett a malomban előállított őrleményekre vagy az öröltetők egyéb terményéi a malomban előállított darára kicseréli.

(2) A vámcseretelepen végzett cserélésre az előző §-ban foglalt rendelkezések irányadók. Ha a cseretelep engedély nélkül végez cserélést, a kiadott őrleménynek értéke után a termelői forgalmi adót még akkor is meg kell fizetni, ha a cseréltető vámőrlésre jogosult.

(3) A vámcseretelep kizárólag a malom üzembentartójának neve (cége) alatt működhet. A cseretelepvezetőnek az adózással vonatkozásban lévő minden tevékenységéért a malom üzembentartója felelős. A vámcseretelepen idegen malomból származó őrleményeket tartani nem szabad. Ennek a tiltó rendelkezésnek megszegése esetén, vagy ha a cseretelep működése az adózás tekintetében kifogás alá esik, a pénzügyigazgatóság az engedélyt megvonni köteles.

(4) Vámcseretelep felállításának engedélyezését a telep helye szerint illetékes forgalmi adóhivatal útján benyujtott és a pénzügyigazgatósághoz címzett beadványban lehet kérni. Az engedélyezésre irányuló kérvényben meg kell nevezni a cseretelep vezetőjét és be kell jelenteni a felállítandó cseretelep pontos címét. A kérvényhez minden esetben csatolni kell a járási főjegyző (polgármester) véleményét arra vonatkozólag, hogy a cseretelep felállítását a közszükséglet indokolja, valamint az illetékes kerületi iparfelügyelő igazolását arranézve, hogy a cseretelepet felállító malom üzemi berendezése alkalmas a cseretelep forgalmának lebonyolítására is. A vámcseretelep engedélyezésére irányuló kérelem felett a pénzügyigazgatóság dönt. Ha azonban a folyamodó a fenti igazolások bármelyikét elmulasztotta a kérvényéhez mellékelni, a pénz-ügyigazgalóság köteles a kérelmet tárgyalás nélkül visszautasítani. A kiadott engedélyek visszavonásig érvényesek. (3) bekezdésben foglaltakon kívül köleles a pénzügyigazgatóság az engedélyt visszavonni akkor is. ha az érdekeli járási főjegyző (polgármester) véleménye szerint a cseretelep fenntartását a közszükséglet már nem indokolja, vagy ha a kerületi iparfelügyelő megállapítása szerint a malom üzemi berendezése a cseretelep forgalmának a lebonyolítására időközben alkalmatlanná vált.

27. §

Inségenyhítő mozgalom részére történt vámőrlés

(1) Az illetékes pénzügyigazgatóság engedélye alapján a község (város) saját termésű vagy földhaszonbér fejében esetleg adományként kapott, illetőleg vásárolt gabonájának, továbbá a társadalmi inségenyhítő mozgalmak adományokból gyűjtött vagy vásárolt gabonájának - a hatósági vagy társadalmi inségenyhítő mozgalmak keretében történő közvetlen felhasználása céljára - a községi elöljáróság (polgármester) illetőleg a mozgalom vezetősége által végeztetett bérőrlése vámőrlésnek minősül.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül más társadalmi célra végzett őrlés a forgalmi adó szempontjából kereskedelmi őrlésnek tekintendő.

(3) A mozgalom vezetősége még az őrlés megkezdése előtt tartozik az illetékes pénzügyigazgatóságnál bejelenteni, hogy mennyi búzát vagy kétszerest, illetőleg rozsot, melyik malomban, mikor és milyen kiőrlés szerint kíván vámőrlésbe feldolgoztatni. A bejelentés alapján a vámörlést a pénzügyigazgatóság - legfeljebb a naptári év végéig terjedő érvénnyel - engedélyezi. Az engedélyt a mozgalom vezetősége az őrlést végző malom üzembentartójának köteles átadni abból a célból, hogy azt a vámfeljegyzési könyv megfelelő tételének igazolásául megőrizze, az ellenőrzéskor felmutassa és az engedélyezett őrlés elvégzését követő vizsgálat alkalmával beszolgáltassa. A pénzügyigazgatóság az engedély másolatát az ellenőrzésnél való felhasználás céljából az illetékes forgalmi adó hivatalnak is kiadja.

(4) A vámőrlésben előállított lisztet a mozgalom keretében csak természetben vagy kenyérré feldolgozva ellenérték nélkül szabad kiosztani. Ha a lisztet értékesítik (eladják, elcserélik, sütési vagy más díj kiegyenlítésére adjak át) az átruházott mennyiség értéke után a forgalmi adót meg kell fizetni.

28. §

A vám- és kereskedelmi őrlés adóalapja

(1) A vámőrlés után fizetendő általános forgalmi adó alapja a vámőrlés végzéséért az őröltető által fizetett Őrlési díj (vám) és a vámőrléssel kapcsolatban bármilyen címen jelentkező ellenérték (őrlési megtakarítás, őrlési elvonás stb.).

(2) A kereskedelmi őrléssel kapcsolatban a termelői forgalmi adó alapja a malom által szállított áru értéke, éspedig:

1. a saját kereskedelmi őrlésnél az értékesített őrlemények ellenértéke, egyéb átruházás esetén a szállított áru közönséges forgalmi értéke;

2. AZ idegen kereskedelmi őrlésnél az őröltető részére kiszolgáltatott őrlemények közönséges forgalmi értéke. Az idegen kereskedelmi őrlés végzéséért az őröltető által fizetett őrlési díj (vám) és az őrléssel kapcsolatban bármilyen címen jelentkező ellenérték után (őrlési megtakarítás, őrlési elvonás) még külön általános forgalmi adó is fizetendő.

(3) Ha a malom a vám- vagy idegen kereskedelmi őrlés díját nem pénzben, hanem természetben szedi és a természetben szedett vámkeresetet hivatalos áron beszolgáltatni tartozik, az általános forgalmi adó alapja a vámkeresetnek hivatalos áron számított értéke, szabad Forgalomban való értékesítés esetén pedig a vámkeresetnek szabad forgalomban elért ellenértéke,

(4) Saját vagy idegen kereskedelmi őrlés esetén a vevő vagy öröltető részére kiszolgáltatott őrlemények értékének megállapításánál azok az árak irányadók, amelyeket a malom hasonló őrlemények eladása alkalmával tényleg felszámít. Hatósági rendelkezés folytán kiszolgáltatott őrlemények értékének megállapításánál a megállapított hatósági árak az irányadók.

29. §

Adókulcsok

(1) A malmok a vámőrlés és az idegen kereskedelmi őrlés végzéséért az öröltető által fizetett őrlési díj (vám) és a vámőrléssel kapcsolatban bármilyen címen jelentkező ellenérték után általános forgalmi adót kötelesek fizetni.

(2) A kenyérgabonának és a takarmányozás céljára szolgáló terményeknek saját kereskedelmi őrléséből (darálásából, zúzásából) származó őrlemények (darák és egyéb áruk) ellenértéke és az idegen kereskedelmi őrlés alkalmával kiszolgáltatott örlemények (darák és egyéb áruk) közönséges forgalmi értéke után 3% termelői forgalmi adó fizetendő. Egyéb terményeknek saját számlára, vagy bérben való malmi feldolgozása (hántolása, törése, zúzása stb.) esetén a készítmények ellenértéke, illetőleg a kiszolgáltatott készítmények közönséges forgalmi értéke után a malmok 8% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni.

(3) A paprikaőrléssel kapcsolatban a malom csak a bérőrlés dija után köteles 3% általános forgalmi adót fizetni. Az őrölt fűszerpaprika után esedékes termelői forgalmi adót a paprikabeválló szerv köteles az általa felszámított ellenérték után megfizetni. Az őrölt paprika után a paprikabeváltó szerv által fizetendő termelői forgalmi adó kulcsa 12%. Kisforgalom számára való kiszerelés esetén a felszerelők ezen felül még további 5% termelői forgalmi adót kötelesek fizetni. A fűszerpaprika után esedékes termelői forgalmi adó lefizetése esetén a paprikának nemcsak a kereskedelmi forgalma, hanem a kikészítői tevékenység is mentesül a forgalmi adófizetési kötelezettség alól.

30. §

Mentesség

(1) Malmok által végzett vámörlésből (darálásból, olajütésből, paprikaörlésből stb.) származó vámkeresetnek feldolgozatlanul, szemes állapotban való forgalombahozatala mentes a forgalmi adó alól. A vámkeresetnek felőrölve, vagy feldolgozva való értékesítése esetén azonban a malom éppen úgy termelői forgalmi adót tartozik fizetni, mint a kereskedelmi őrlésből származó őrlemények forgalombahozatala alkalmával.

(2) A malomipari termékeknek (őrleményeknek) a malmot követő további forgalma mentes az általános forgalmi adó alól.

31. §

A munkateljesítések után fizetendő forgalmi adónak átalányösszegben való megállapítása

(1) A kizárólag tételes vámőrlést és ezenfelül legfeljebb csak a munkadíj alapján adóztatandó munkateljesítést végző malmok vámkeresménye, bérmunkadíja után fizetendő forgalmi adót kivetés útján átalányösszegben kell megállapítani.

(2) Az átalányt a malom telephelye szerint illetékes forgalmi adóhivatal a forgalmi adóhivatal területéről a pénzügyigazgatóság által kijelölt két érdekképviseleti tag meghallgatásával egy-egy naptári év tartamára állapítja meg.

(3) Az általány alapja az előző naptári évben tényleg elért bevétel. Az átalány alapját akként kell megállapítani, hogy az előző naptári évben pénzben szedett őrlési díjakhoz hozzá kell számítani a gabonában vagy más terményben természetben megkeresett munkadíjaknak (vámkeresménynek) a megkeresés hónapjában érvényes helyi, piaci árak alapján átszámított pénzértékét és a vámőrléssel kapcsolatban bármilyen címen jelentkező ellenértéket (illetőleg annak pénzértékét) is. Az átalány alapjának kiszámításánál közömbös, hogy a munkadíj fejében átvett gabonát vagy egyéb terményt a malom üzembentartója maga használja-e fel, vagy értékesíti.

(4) Az átalányösszegben megállapított forgalmi adóról a fizetési meghagyásokat minden év április hó végéig ki kell adni. Az évi átalányösszeget a telephely szerint illetékes forgalmi adóhivatal postatakarékpénztári számlájára 8 részletben, éspedig május, június, július, augusztus hónapokban az átalány 10-10%-át, szeptember, október hónapokban 20-20%-át, november, december hónapokban ismét 10-10%-át kell - minden hó 15. napjáig - befizetni. Az egyes hónapokban esedékes részletek összegét a fizetési meghagyásban fel kell tüntetni.

(5) Az átalányt az év leteltével, legkésőbb a következő év március hó 31. napjáig - a folyó évre szóló adóalap megállapításával egyidejűleg - felül kell vizsgálni és ha a letelt év tényleges bevételeinek a (3) bekezdésben szabályozott módon kiszámított értéke között legalább 20%-os eltérés mutatkozik, az átalányt az elmúlt évre visszamenőleg ki kell igazítani. A többletet a forgalmi adóhivatal a folyó évi átalánnyal közös fizetési meghagyásban, de külön ősszegben írja elő, az adóalany javára mutatkozó összeg törlése iránt pedig a pénzügyigazgatósághoz lesz előterjesztést. Az adóalany az év letelte előtt is kérheti az átalány kiigazítását, ha igazolja, hogy az év addig elmúlt hónapjaiban elért bevétele a megelőző év megfelelő időszakában elért bevételénél legalább 20%-kal kevesebb de az átalány megállapításával kapcsolatban az adóalany terhére szándékos adórövidítés állapítható meg, a forgalmi adóhivatal az átalányt az elévülési határidőn belül bármikor helyesbítheti.

(6) A pénzügyigazgatóságnak az átalány megállapítása vagy kiigazítása tárgyában hozott határozata ellen a Közigazgatási Bírósághoz lehet panasszal élni.

32. §

Könyvelési kötelezettség

(1) A malmokban, cseretelepeken és darálókban az ellenőrzés céljára a következő könyveket és feljegyzéseket kell vezetni:

1. a kizárólag tételes vámőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet és gabonaraktárkönyvet;

2. a kizárólagos csereőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrlési könyvet és őrleményraktárkönyvet;

3. a vegyesőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrlési könyvet, őrleményraktárkönyvet, idegen kereskedelmi őrlés könyvét;

4. a kizárólagos kereskedelmi őrlő malomüzemekben rendes kereskedelmi könyveket, de ezek keretén belül feltétlenül gabonaraktárkönyvet, őrlési könyvet, őrleményraktárkönyvet és - amennyiben ily munkákat is végeznek - darálási könyvet, valamint idegen kereskedelmi őrlés könyvét;

5. az 1 - 1. pontokban említett könyveken kívül mindent malom üzembentartója pénztárkönyvet és ha árukat hitelben is ad el, hitelnaplót;

6. a gabonatárolással foglalkozó malmok üzembentartót tárolási könyvet;

7. a vámcseretelepeken vámfeljegyzési könyvet, darálást könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrleményraktárkönyvet;

8. az egyéb malmi tevékenységből elért mindennemű bevételről külön-külön könyvet;

9. a kisebb határszéli forgalomban végzett vámőrlésről (darálásról) a vámfeljegyzési és darálási könyvekhez hasonló külön könyveket.

(2) A rizshántoló, rizsfeldolgozó, valamint búzát, kétszerest vagy rozsot az őrléstől és darálástól különböző, egyéb módon feldolgozó üzemekben rendes kereskedelmi könyveket, de ezek keretén belül feltétlenül gabona- (nyers- és félkészáru) raktárkönyvet, a gyártásnak, illetőleg a gyártás egyes szakaszainak megfelelően gyártási könyvet, illetőleg gyártási könyveket, őrlemény (készáru) raktárkönyvet és számlamásolati könyvet kell vezetni.

(3) Az őrleményfeldolgozók (sütőiparosok, cukrászok, mézeskalácsosok, kenyér-, tészta-, keksz-, keményítő-, sikér-, csirizgyártók stb.) őrleményforgalmukról őrleményraktárkönyvet kötelesek vezetni.

(4) A könyvvezetés céljára szolgáló könyveket használatbavétel előtt az illetékes forgalmi adóhivatallal vagy bármelyik pénzügyigazgatósággal láttamoztatni kell.

(5) A könyveket tintával vagy tintaironnal kell vezetni. A bejegyzésekben vakarás, törlés vagy átírás útján változtatni nem szabad. Téves bejegyzéseket törlő (storno) tétel bevezetésével vagy a téves bejegyzés olvasható áthúzásával s a helyes tétel föléjegyzésével kell kiigazítani.

(6) A vámfeljegyzési könyvet, a darálási könyvet, az idegen kereskedelmi őrléskönyvet, a gabonaraktárkönyvet, a tárolási könyvet, az örleményraktárkönyvet, az esetleg vezetett gyüjtő könyveket, a malomipari mellékmunkák könyvét és a pénztárkönyvet a hónap végén le kell zárni.

(7) Őrleményeknek őrleménykereskedők és feldolgozók (pékek) részére való forgalombahozatala esetén minden esetben számlát kell kiállítani. Az idegen kereskedelmi őrlést végző malmok a kiszolgáltatott őrleményekről szállítójegyet kötelesek kiállítani és az őrlemény csak a szállítójegy kíséretében szállítható. A számlákat és a szállítójegyeket az őrleményeket átvevő kereskedők vagy feldolgozók saját őrleményraktárkönyvük mellékleteként az 56. §-ban előirt idő alatt megőrizni és az ellenőrző közegeknek felmutatni kötelesek.

33. §

Vámfeljegyzési könyv és szállítóbárca

(1) A vámfeljegyzési könyvbe a vámörlésnek minősülő örléseket (ideértve a korpásörlésnek nevezett gabonadarálást is) tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona beérkezésekor azonnal be kell vezetni. Az egyes tételeknél fel kell tüntetni a beérkezés időpontját, az őröltető nevét, lakcímét (utca, házszám, helyrajzi szám szerint), foglalkozását, a vámörlési engedély számát és a kiállító község (város) nevét, inségenyhítő mozgalom céljára végzett vámőrlésnél az engedély számát, a gabonászsákok darabszámát, fajtánként elkülönítve, zsáksúly nélkül a gabona tisztitás elötti és tisztítás utáni súlyát, a pénzben vagy természetben szedett őrlési díjat és a vámöröltetőnek kiszolgáltatott őrleményeket tartalmazó zsákok darabszámát, valamint -lisztfajták és jellegek szerint - a kiadott őrlemények súlyát zsáksúly nélkül.

(2) A malmokban és cseretelepeken minden vámőrlési gabonatételre vonatkozólag szállítóbárcát kell kiállítani. A szállítóbárcát az öröltetővel vagy megbízottjával alá kell íratni s első példányát az örleményszállítmánnyal együtt az öröltetönek ki kell adni. Ha az őrleményt nem maga az őröltető, hanem megbízottja szállítja el a malomból vagy cseretelepről, a szállítóbárcát a megbízottal kell aláíratni. Az egy telepen (tanyán, majorban) lakó konvenciós gazdasági alkalmazottak részére az őrleményeket egy szállítóbárca kíséretében lehet szállítani, ha az őrlés a vámfeljegyzési könyvhöz csatolt és az egyes őröltető gazdasági alkalmazottak tételeit külön-külön feltüntető összesítő kimutatás alapján együttesen történt. Ha a malom üzembentartója a vámörlést csuvározás útján, végzi, s ezért az őröltető a szállítóbárcát nem írhatja alá, a csuvározással beszállított gabonáról, illetőleg így kiadott őrleményekről külön-külön keltezett és sorszámozott átvételi elismervényt kell két példányban kiállítani. Az egyik példányt az öröltetőnek kell átadni, a másik példányt pedig a vámfeljegyzési könyv mellékleteként meg kell őrizni. A szállítóbárcával csak azon a napon szabad a malomtelepről vagy cseretelepről őrleményeket kiszállítani. amely napról a bárca keltezve van.

(3) Ha a vámőrlésre jogosultnak több községben (városban) van lakása vagy gazdasága, s a vámörlésben előállított őrleményt házi vagy gazdasági felhasználás céljából az egyik községben lévő lakásáról vagy gazdaságából a másik községben lévő lakására vagy gazdaságába, esetleg lakásáról kenyérre való becserélés céljából a sütőiparoshoz kívánja szállítani, ez esetben a vámőrlésre jogosult a községi elöljáróságtól (városi hatóságtól) igazolványt köteles kérni, amelyben a községi elöljáróság (városi hatóság) igazolja, hogy a szállítani kívánt őrlemény vámőrlésből származik, s azt házi vagy gazdasági felhasználás céljából kell elszállítani. Az igazolványban azt is fel kell tüntetni, hogy az őrleményt mely községbe (városba) szállítják. Ez az igazolvány a szállítás alatt a szállítóbárcát helyettesíti,

(4) A kisebb határszéli örlési forgalomban a vámörlésben előállított őrleményt szintén csak szállítóbárca kíséretében lehet külföldre szállítani.

(5) A vámfeljegyzési könyvet szállítóbárcával együtt úgy kell elkészíteni, hogy annak két-két lapja közül az első tételenként átlyukgatott (perforált) legyen. A másoló (indigó) papirossal, üvegtoll vagy tintairón használata mellett egyszerre történő átírással kiállítandó két lap közül az első lap a szállítóbárca, a második lap pedig a vámfeljegyzési könyv céljára szolgál. A másolatoknak tisztán olvashatóknak kell lenni, ezért célszerű a könyvben maradó lap alá kemény papirost vagy bádoglemezt helyezni. A vámfeljegyzési könyv céljára szolgáló lapokat 1-től kezdődő folytatólagos lapszámozással kell ellátni. Az őröltetővel vagy megbízottjával a szállítóbárcát úgy kell aláíratni, hogy aláírása a szállítóbárca másolatára is átmásolódjék. Az első lapon készült szállítóbárcát - az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelő kiállítás, illetve az őröltetővel a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint történt aláírás után - az őrlemények elszállításakor ki kell szakítani és át kell adni az öröltetőnek (megbízottjának). A második - át nem lyukgatott - lap a vámfeljegyzési könyvben marad.

34. §

Darálási könyv

A darálási könyvbe a gabonaneműek állati takarmányozás céljára feldolgozását, továbbá a termények darálását (cserélését), tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona, illetőleg termény beérkeztekor azonnal be kell vezetni. Az egyes tételeknél a beérkezés időpontját, a daráltató nevét, lakóhelyét, foglalkozását, a gabonát, illetőleg terményt tartalmazó zsákok számát, továbbá fajtánként külön-külön hasábban a darálásra behozott gabona vagy termény súlyát, a darálás díját és a kiszolgáltatott dara mennyiségét kell feljegyezni. A gabonaneműeknek állati takarmányozás céljára való darálása esetén a darálási könyvbe a közellátási hivatal vonatkozó engedélyének számát is fel kell jegyezni.

35. §

Idegen kereskedelmi őrlés könyve

Idegen kereskedelmi őrlésre átvett gabonát tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona, stb. beérkeztekor azonnal be kell vezetni az idegen kereskedelmi őrlés könyvébe. Az egyes tételeknél a beérkezés időpontját, az őröltető nevét, lakcímét és foglalkozását, a zsákok számát fajtánként zsáksúly nélkül, a gabona tisztítás előtti súlyát, a pénzben vagy természetben szedett őrlési díjat, fajtánként a kiszolgáltatott őrlemények mennyiségét, azok napi értékét és az érték után fizetendő általános forgalmi adó összegét, valamint a kiadott őrleményekről kiállított számla számát be kell jegyezni.

36. §

Gabonaraktárkönyv

(1) A gabonaráktárkönyv bevételi oldalára a beérkezés időpontjának, jogcímének és az átruházó nevének, lakcímének feltüntetésével tételenkint és nemenkint elkülönítve, azonnal be kell vezetni a bármilyen címen beérkezett gabona- és terménytisztítás előtti súlyát. A gabonaraktárkönyv kiadási oldalán időrendben a kiadás időpontjának, jogcímének és a megszerző nevének, lakcímének feltüntetésével fajtánkint elkülönítve azonnal be kell vezetni a bármilyen címen kiadott gabona, terménymennyiségeket. A felőrlésre kiadott gabona, illetőleg félkészáru mennyiségeket az őrlési könyvbe való bevezetéssel egyidejűleg kell bejegyezni.

(2) A tételes vámőrlő malmok üzembentartói a vámfeljegyzési könyvnek, darálási könyvnek és a malomipari mellékmunkák könyvének havi összesítésé alapján csak a természetben szedett vámkeresményt, illetőleg a természetben szedett munkadíjat kötelesek a gabonaraktárkönyvbe bevezetni. A vámcserélő malmok üzembentartói idegen kereskedelmi őrlésre, illetőleg váncserélésre, a cseretelepek vezetői pedig a cserélésre beszállított egész gabonamennyiség tisztítás előtti súlyát kötelesek havonkint összesítve a gabonaraktárkönyvbe bevezetni. A tárulással foglalkozó adóalanyok a tárolásra átvett és a tárolásból kiadott gabonamennyiség súlyát a tárolási könyv havi összesítése alapján ugyancsak havonkint összesítve kötelesek a gabonaraktárkönyvbe bevezetni.

(3) Az egy-egy hónap folyamán azonos jogcímen bevételezet vagy kiadott gabona- és terménytételeket (vételből, stb.) a gabonaraktárkönyvben a segédkönyvek havi zárlata alapján összesítve szabad bevételbe, illetőleg kiadásba elszámolni, ha azokat tételenkint megfelelő gyűjtőkönyvben a tételek beérkezésekor vagy kiadásakor azonnal elkönyvelték.

(4) A raktárkönyvet a gabona-, termény-, illetőleg félkészáru tárolási helyén kell vezetni, hogy az a készlet ellenőrzésekor az ellenőrző közeg rendelkezésére álljon.

37. §

Tárolási könyv

(1) Azok, akik gabona vagy termény tárolásával (raktározásával) foglalkoznak, tárolási könyvet kötelesek vezetni. A tárolási könyv bevételi oldalára a beérkezés időrendjében a tároltató nevének, foglalkozásának és lakcímének feltüntetésével tételenkint és fajtánkint elkülönitve azonnal be kell vezetni a betárolt gabona vagy termény súlyát. A tárolási könyv kiadási oldalán, időrendben, a kiadás időpontjának, a tároltató nevének és a kitárolás jogcímének (eladás, felőrlés, csere, szemeselszállítás) feltüntetésével tételenkint és fajtánkint elkülönítve azonnal be kell vezetni a kitárolt gabona vagy termény súlyát, valamint a tárolási díjat. Húsznál több tároltató ügyfél esetén a tárolási könyvön kívül minden egyes tároltató részére külön elszámolást (folyószámlát) is kell vezetni. Az egyes tároló számlákon fel kell tüntetni a tároltató nevét, foglalkozását és lakcímét, a gabona vagy termény beérkezésének időpontját, fajtáját és súlyát, valamint azt, hogy mikor és milyen fajtájú, súlyú gabona vagy termény számoltatott el a tároltatóval. A tárolási könyvben a tároltató fél folyószámlájának számát, a folyószámlán pedig a tárolási könyv bevételi vagy kiadási oldalának lapszámát (hivatkozási szám) kölcsönösen fel kell tüntetni.

(2) Mindazok, akik gabonatárolással (raktározással) foglakoznak, kötelesek az átvett gabonáról tömbfüzetben két példányban elismervényt kiállítani, amely elismervényben fel kell tüntetni az átvétel időpontját, a gabona tulajdonosának nevét és foglalkozását, a gabona fajtáját és mennyiségét. Ennek az elismervénynek egyik példányát a gabona tulajdonosának kell átadni, a főlapot pedig a tárolási könyv, illetőleg folyószámla alapokmányaként meg kell őrizni. A közraktáraknál betárolt gabonára vonatkozólag ezt az elismervényt a közraktári jegy pótolja.

38. §

Őrlési (malter) könyv

(1) A gabona őrléséről őrlési (malter) könyvet kell vezetni.

(2) Az őrlési könyvbe az őrlés alá vett gabona súlyát, valamint az abból előállított őrlemények súlyát kell bevezetni. Az előállított örleményfajták súlya mellett azok kiőrlési százalékát is fel kell tüntetni. Ugyanilyen módon a tisztítás során kiválasztott ocsú, konkoly, bükköny és egyéb hulladékmennyiséget, valamint az őrlés befejezése után mutatkozó porlási veszteségnek megfelelő súlyhiányt is kilogrammokban - és ezen felül az őrlés alá vett gabona súlyához viszonyított százalék feltüntetésével - kell bevezetni. Gabonának a mindenkor érvényben lévő kiőrlési rendelkezésektől eltérő őrlése (pl. búza egységes őrlése) esetén az őrlési könyvben még az őrlés megkezdése előtt szembeötlö módon fel kell tüntetni az őrlés elférő voltál (pl. 80 vagy 83%-os egységes őrlés) és a vonatkozó közellátásügyi miniszteri rendelet vagy engedély számát is fel kell jegyezni.

(3) Ha a malomban az őrlés alá vett gabona súlyát önműködő mérlegen mérik, az őrlés megkezdése előtt elegendő az őrlési könyvben a feldolgozás alá vont gabona fajtáját és az önműködő mérleg (mérlegek) kezdő számjelzését feltüntetni. Ha azonban a malomban az őrlés alá vett gabonát tizedes mérlegen mérik, az egy-egy örletben felőrölni szándékozott gabona mennyiségét az őrlési könyvben még az őrlés megkezdése előtt fel kell tüntetni. Ha az őrletet bármilyen okból (új őrlet megkezdése vagy hosszabb üzemszünet miatt) megszakítják, a megszakítás időpontját, valamint a megszakítás időpontjáig felőrölt gabona és az addig már kiőrölt őrlemények súlyát, végül önműködő mérleg használata esetén a megszakításkor mutatkozó mérlegszámot az őrlési könyvben fel kell tüntetni.

(4) A malmokban a gabonát a napi őrlöképesség egyharmad részénél kisebb Őrletekben nem szabad felőrölni. A pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal indokolt előterjesztése alapján és a malom műszaki berendezésének figyelembevételével állapítja meg azt a leghosszabb időt, amely időtartam alatt a malomba egy-egy őrletet be kell fejezni s el kell számolni. Egy-egy őrletet a kizárólagos kereskedelmiőrlő és a nagyobb forgalmú vegyesőrlö malmokban általában ötnaponként, a többi vegyesőrlő és az összes kizárólagos csereőrlő malmokban pedig általában kétnaponként kell befejezni és elszámolni. A pénzügyigazgatóság az őrletek elszámolására indokolt esetben hosszabb időt is engedélyezhet.

39. §

Őrleményraktárkönyv

(1) Az örleményraktárkönyv bevételi oldalára az időpont és az őrlet számának megjelölésével az őrlés befejezése után azonnal fajtánként be kell vezetni az őrlési könyv alapján az egyes őrletekből nyert készörlemények teljes súlyát, illetőleg a raktári osztályozással vagy keveréssel előállított, esetleg bármily más címen szerzett őrlemények súlyát is. A vásárólt őrleményeknél fel kell tüntetni az áru előadójának (szállítójának) nevét, címét (telephelyét) és a számla lapszámát, A raktárkönyv fejrovatában fel kell tüntetni, hogy az egyes hasábokban az árunak a csomagolással együtt mért, vagy pedig tiszta súlyát tartják-e nyilván. A raktárkönyvben az őrlemények mennyiségét kilogrammokban, vagy ha a zsákolás (csomagolás) a kereskedelmi szokásoknak megfelelőleg történik, a zsákok (csomagok) számának feltüntetésével kell elkönyvelni.

(2) A kiadási oldalra az időpont és a számla lapszámának feltüntetésével be kell vezetni időrendben azonnal és fajtánkint az elszállított vagy raktári osztályozásra, keverésre, illetőleg feldolgozásra kiadott őrlemények mennyiségét. A vámcserében és idegen kereskedelmi őrlésben, esetleg annak minősülő cserében kiadott őrlemények mennyiségét a raktárkönyv kiadási oldalán a vámfeljegyzési könyvnek és az idegen kereskedelmi őrlés könyvének havi zárlata alapján összesítve egytételben kell bevezetni. Ha a raktárkönyvben az őrleményeknek zsáksúllyal együtt mért súlya szerepel, a vámcserében kiadott őrleményeknek a vámfeljegyzési könyv szerint elszámolt tiszta súlyán (zsák nélkül mért súlyán) kívül - külön tételben - a megfelelő zsáksúlyt is ugyancsak kiadásba kell helyezni. A közvetlenül fogyasztók részére összsúlyban 20 kg-on aluli tételekben eladott őrleményeket zsákonkint, vagy ha egy zsák őrlemény nem fogyott el, naponként összevontan lehet bevezetni.

(3) A raktárkönyvet az őrlemény tárolási helyén kell vezetni, hogy a készlet ellenőrzésekor az ellenőrző közeg rendelkezésére álljon.

40. §

Egyéb malmi tevékenységek és malomipari mellékmunkák könyve

Az egyéb malmi tevékenységekről és a malomipari mellékmunkákról - az őrlés és darálás kivételével - (pl. hajdina, köles stb. hántolásáról, vetőmagtisztításról, tengeriszárításról, tengerimorzsolásról, szecskavágásról, szálastakarmányzúzásról, stb.) vezetendő könyvekben tételenkint, folytatólagos sorszámok alatt be kell vezetni a beérkezés időpontját, a megrendelő nevét, foglalkozását, lakhelyét, fajtánkint külön hasábokban a feldolgozásra hozott nyersáru súlyát, a munkadíjat és a kiszolgáltatott áru súlyát.

41. §

Örleménykészletek ellenőrzése, mintavétel és lisztvizsgálat

(1) A malmokban, őrleménykereskedőknél és feldolgozóknál az őrleménykészleieket ellenőrizni kell abból a szempontból, hogy a kiőrölt, keveréssel előállított, illetőleg raktáron tartott liszteknek az őrlési könyv, illetőleg őrleményraktárkönyv vagy a zsákzárjegv szerint való minősítése a valóságnak megfelel-e.

(2) Minden olyan esetben, amikor az őrlemény fajtájának feltüntetése nem felel meg a valóságnak és azt összehasonlító vizsgálat (Pekár-próba) alapján a helyszínen nem sikerül az ellenőrzöttel (megbizottjával) egyetértésben elbírálni, az őrleményből mintát kell venni. A minta céljára az őrleményt tartalmazó zsák vagy tartány különböző rétegeiből kell lopó vagy bádogkanál segítségével legalább 1 kilogrammnyi menynyiséget kiemelni s tiszta eszközzel jól összekeverve, két erős papírzacskóban 1/2-1/2 kilogramm súlyt elhelyezni. Ezután a mintákat tartalmazó csomagokat hivatalos pecséttel és a fél pecsétjével is oly módon kell lezárni, hogy a pecsétek lenyomata olvasható legyen. A megállapíthatóan egy-egy őrletből vagy keverésből eredő őrleménymennyiségből külön külön kell mintát venni. A minta céljára szükséges lisztmennyiségei az 5 zsákon aluli készleteknél minden egyes zsákból, az 5-24 zsákot kitevő készleteknél legalább 5 zsákból, a 25-50 zsákot kitevő készleteknél legalább minden ötödik és az át) zsákon felüli készleteknél minden tizedik zsákból, a zsákok különböző (alsó, felső, középső) rétegeiből kell venni. A szállítás közben megsérült vagy átnedvesedett zsákokat a mintavételnél mellőzni kell. A mintavételről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben fel kell tüntetni az ellenőrző közeg, valamint az érdekeltnek vagy megbizottjának nevét, a mintavétel szükségét (okát), a mintavétel napját és helyét, a pecsétek lenyomatát, az őrlemény fajtáját és számjelzését, a zsákzárjegyen esetleg feltüntetett őrletszámot, a vizsgálat alá vont készlet egész mennyiségét (zsákok, tartányok számát), azoknak a zsákoknak számát, amelyekből a minta vétetett, végül az eljárás során észlelt gyanús ténykörülményeket. Az egyik mintái a jegyzőkönyvvel együtt a forgalmi adóhivatalhoz kell beküldeni, a másik mintát megőrzés végett a félnek kell átadni.

(3) A megmintázott lisztből a hivatalos mintán felül még egy, ellenőrző Pekár-próbához szükséges mennyiségű lisztet kell a forgalmi adóhivatalhoz beküldeni. Ha az ellenőrzött tagadásával szemben a forgalmi adóhivatal házivizsgálata is igazolja a kifogás alaposságát, akkor a mintát megvizsgálás céljából az Országos Gabona- és Lisztkisérleti Intézethez (Budapest, II., Kisrókus-utca 15/b.) kell beküldeni.

(4) A pénzügyigazgatóság az előző bekezdésben említett intézet véleménye alapján dönt abban a kérdésben, hogy az őrleményeknek szabálytalan minősítése folytán történt-e forgalmi adómegrövidités vagy más szabálytalanság. Az átminősítés általában a raktáron talált őrleménymennyiségre vonatkozik, ha azonban megállapítható, hogy a raktáron talált őrlemény vagy annak egy része melyik őrletből ered, a vonatkozó őrletből nyert azonos fajtájú őrlemény egész mennyiségét át kell minősíteni.

(5) Az őrlemény előállítója, illetőleg az őrlemény tulajdonosa a lisztvizsgálat diját megtéríteni köteles, ha a lisztvizsgálat eredménye alapján az általa előállított, illetőleg raktáron tartott őrlemények a hivatalos lisztjelleg-mintától eltérőnek bizonyultak.

IV. Fejezet

Rizsforgalmi adó

42. §

A rizsforgalmi adó tárgya

(1) A rizs hántolása, továbbá a nyers vagy előhántolt rizsnek ipari feldolgozása rizsforgalmi adó alá esik.

(2) Hántoláson az egészben vagy csak részben héjas rizsnek (nyers rizsnek), vagy élőmunkált (előhántolt) rizsnek azt a megmunkálását kell érteni, amellyel a rizsszemekről azok külső és belső héját teljesen leválasztják s ezáltal a rizst emberi táplálkozásra vagy ipari feldolgozásra közvetlenül felhasználhatóvá teszik.

(3) A rizsforgalmi adó mind a nyers, mind az élőmunkált (előhántolt) rizsnek a bántolása alkalmával kell megfizetni. Az adókötelezettség szempontjából közömbös, hogy a hántolás alá vett nyers vagy előhántolt rizs belföldön termelte vagy azt vámkülföldről hozták-e be.

(4) A rizs ipari feldolgozásán minden olyan, hántolásnak nem tekinthető ipari tevékenységet kell érteni, amelynek során a rizsből kereskedelmi forgalom tárgyául szolgáló áru keletkezik. A rizsforgalmi adót az (1) bekezdés szerint csak a nyers vagy az előhántolt rizs ipari feldolgozása alkalmával kell megfizetni. A hántolt rizs ipari feldolgozása nem esik rizsforgalmi adó alá. A rizsforgalmi adókötelezettség mind a belföldi, mind a vámkülföldről behozott nyers vagy előhántolt, rizs ipari feldolgozását terheli.

43. §

A rizsforgalmi adó alanya

(1) A belföldi forgalomban a rizsforgalmi adót az a természetes vagy jogi személy köteles megfizetni, aki, illetőleg amely a rizs hántolásával vagy a nyers, esetleg az előhántolt rizs ipari feldolgozásával keresetszerüleg foglalkozik.

(2) A rizsforgalmi adót a rizs hántolásának vagy a nyers, illetőleg előhántolt rizs ipari feldolgozásának bérmunkában való elvégzése esetén is a hántoló, illetőleg a nyers vagy előhántolt rizs ipari feldolgozását végző üzem tartozik megfizetni. A bérhántolást vagy a bérmunkát végző üzem a rizsforgalmi adót a megrendelőre átháríthatja.

(3) A rizsforgalmi adót akkor is meg kell fizetni, ha a nyers vagy előhántolt rizs hántolása vagy ipari feldolgozása nem kereskedelmi forgalombahozatal, hanem háztartási szükséglet kielégítése céljából történik. Így rizsforgalmi adó alá esik a rizstermelő gazda háztartási szükségletére végzett bérhántolás is.

44. §

A rizsforgalmi adó alapja

(1) A rizsforgalmi adó alapja a hántolásra vagy ipari feldolgozásra került nyers rizs súlya.

(2) Előmunkált (előhántolt) rizs hántolása vagy ipari feldolgozása esetén az előmunkált (előhántolt) rizs súlyának megfelelő nyers rizsmennyiség szolgál a rizsforgalmi adó alapjául.

45. §

A rizsforgalmi adó kulcsa

(1) A rizs hántolása vagy ipari feldolgozása alkalmával a hántolásra vagy ipari feldolgozásra kerülő nyers (hántolatlan) rizs minden kg-ja után 30 fillér rizsforgalmi adó fizetendő.

(2) Abban az esetben, ha előmunkált (előhántolt) rizs kerül hántolásra vagy ipari feldolgozásra, meg kell állapítani, hogy a hántolásra vagy ipari feldolgozásra került előmunkált vagy előhántolt rizs hány kg nyers rizsnek felel meg és az így kiszámított nyers rizssúly figyelembevételével kell a rizsforgalmi adót megfizetni.

(3) Az egységes és egyöntetű eljárás biztosítása érdekében az előmunkált (előhántolt) rizsnek a nyers rizsre való átszámítási arányát 1:1.25 arányban állapítom meg. Minden kg előmunkált (előhántolt) rizs tehát 1.25 kg nyers rizsnek felel meg.

46. §

A rizsforgalmi adó bevallása és befizetése

(1) A rizsforgalmi adó fizetésére kötelezett hántoló vagy rizsfeldolgozó üzemek a havonkinti hántolásra került vagy feldolgozás alá veti nyers és előmunkált rizsmennyiséget és azután a 45. §-ban foglalt rendelkezések szerint járó rizsforgalmi adót kötelesek havonként a tárgyhónapot követő hónap 13. napjáig az illetékes forgalmi adóhivatalnál (a székesfővárosi kerületi adószámviteli osztály forgalmi adóosztályánál) bevallani és a bevallott rizsforgalmi adót ugyanezen időpontig a forgalmi adóhivatal (székesfővárosi kerületi adószámviteli osztály forgalmi adóosztálya) számlájára postatakarékpénztárt befizetési lap felhasználásával befizetni.

(2) A rizsforgalmi adó befizetésének elmulasztása esetén a hatályban lévő rendelkezések szerint járó adópótlékot kell felszámítani.

(3) A jelen rendelet alapján fizetendő rizsforgalmi adót az I. és III. fejezet rendelkezései szerint fizetendő forgalmi adókon felül kell megfizetni. A rizsforgalmi adó megfizetése tehát a termelői és általános forgalmi adó fizetésének kötelezettsége alól nem mentesít.

(4) A rizsforgalmi adó megfizetése alól mentesség nem engedélyezhető.

(5) A rizsforgalmi adó fizetésére köteles vállalatok tartoznak a nyers és előmunkált (előhántolt) rizsről, ezek hántolásáról, illetőleg feldolgozásáról, továbbá a hántolt rizs, illetőleg rizskészítmény forgalmáról, úgyszintén a bérhántolásra, illetőleg bérfeldolgozásra átvett nyers és előmunkált rizsről és az ebből keletkezett árukról olyan nyilvántartásokat vezetni, melyeknek alapján a rizsforgalmi adó helyes lerovása ellenőrizhető.

(6) Az előző bekezdés szerinti nyilvántartások vezetésének formáját és módját a vállalatok természetének és könyvelési rendszerének figyelembevételével az 54. § alapján teendő bejelentés beérkezését követő 8 napon belül a forgalmi adóhivatalok (Budapesten a székesfővárosi pénzügyigazgatóság) végzésileg állapítják meg.

47. §

A rizsforqalmi adó elszámolása

(1) A forgalmi adóhivatalok (székesfővárosi kerületi adószámviteli osztályok forgalmi adóosztályai) a jelen rendelet alapján fizetendő rizsforgalmi adót külön naplóban és külön számlalapon kötelesek előírni és bevételezni.

(2) A rizsforgalmi adó címén befolyt összegeket a havi zárlat alkalmával a forgalmi adóhivatalok a bevételi számlájukon kötelesek teljes egészében végleg elszámolni. A székesfővárosi kerületi adószámviteli osztályok forgalmi adóosztályai a rizsforgalmi adót minden levonás nélkül a székesfővárosi pénzügyigazgatóság 101.150. számú "Szfőv. Püig: Budapest székesfővárosi forgalmi adok bevételi számla, Budapest" elnevezésű számlára kötelesek befizetni, illetőleg átutalni. A rizsforgalmi adóról szóló naplót a gyüjtőnaplóban külön kell bevezetni és az előírásra, törlésre, lerovásra, visszatérítésre, hátralékra és az adózók számára vonatkozó adatokat a forgalmi adóhivatalnál nyilvántartott bevételekre vonatkozó 1.018. rkt. sz. eredménykimutatás 5. hasábjában külön kell kimutatni.

(3) A rizsforgalmi adó befizetésére, behajtására, ellenőrzésére és kezelésére minden egyéb vonatkozásban a VI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

V. Fejezet

Fényűzési forgalmi adó

48. §

A fényűzési forgalmi adó tárgya és az adó kulcsa

(1) Fényűzési forgalmi adó alá esik a következő tárgyak (áruk) forgalma:

1. A vámtarifa 40. száma alá tartozó kávé és a vámtarifa 41. száma alá tartozó tea kisforgalom számára kiszerelt állapotban való forgalombahozatal esetén, a kiszerelés helyén. Az adó kulcsa: 5%. A kiszerelt kávé- és teamennyiség eladási árának figyelembevételével kiszámított 5% fényűzési forgalmi adót az erre a célra rendszeresített fényűzési forgalmi adójegynek (adóbélyegnek) a kiszerelt áru burkolatára történő felragasztásával köteles a kiszerelő leróni. Az adójegyek (adóbélyegek) 10, 20 és 50 filléres, valamint 1, 2 és 5 forintos címletekben kerülnek forgalomba. A jelen szakasz (9) bekezdése szerint a kiszerelő a fényűzési forgalmi adón felül a kiszerelt áru forgalombahozatala alkalmával elért bevétele után még a kiszereléssel kapcsolatos 5% termelői forgalmi adót is megfizetni köteles.

2. A vámtarifa 125. száma alá tartozó, palackozott borpárlat és konyak, a vámtarifa 126. száma alá tartozó palackozott likőrök és más, édesített, égetett, szeszes folyadékok, a vámtarifa 127. száma alá tartozó palackozott rum és árrak, a vámtarifa 128. száma alá tartozó palackozott pálinka, a vámtarifa 131. száma alá tartozó palackozott szőlőmust és bor, a vámtarifa 132. száma alá tartozó palackozott gyümölcsmust és erjesztett gyümölcslé, továbbá a vámtarifa 163. száma alá tartozó áruk közül a palackozott gyümölcsszörp a palackozás (töltés) helyén. A felsorolt vámtarifaszámok alá tartozó áruk közül minden szőlőmustot, erjesztett gyümölcslevet, gyümölcsmustot és gyümölcsszörpöt tartalmazó palackra eladási árra való tekintet nélkül, a bort tartalmazó palackra pedig abban az esetben, ha eladási ára - a palack árát, a palackozás költségét, esetleg a cserepalack értékét is beleszámítva - a 10 forintot meghaladja, 2 forint értékű adójegyet (zárjegyet) kell ragasztani a fényűzési forgalmi adó lerovása céljából. A borpárlatot, konyakot, likőrt, mindennemű édesített, égetett szeszes folyadékot, rumot, arrakot, pálinkát tartalmazó palacknál abban az esetben, ha az eladási ár üvegenként - a palack árát, a palackozás költségét, esetleg a cserepalack értékét is beleszámítva - a 20 forintot nem haladja meg, 2 forint, ha az eladási ár 20 forintnál több, de üvegenként az 50 forintot nem haladja meg, 5 forint, 50 forinton felül pedig 10 forint értékű adójegy (zárjegy) felragasztásával kell a fényűzési forgalmi adót leróni. Az adójeggyet (zárjeggyel) az üveget elzáró dugót olymódon kell átragasztani, hogy a dugót csak az adójegyek (zárjegyek) megsemmisítése után lehessen eltávolítani. Az adójegyek (zárjegyek) 2, 5 és 10 forintos címletekben kerülnek forgalomba. Az említett címletű adójegyeket (zárjegyeket) egy litert meg nem haladó palackokra kell felragasztani. Az egy liternél nagyobb palackokra adójegyet (zárjegyet) ragasztani nem kell, mert ezek mentesek a fényűzési forgalmi adó alól. Ugyancsak mentesek a fényűzési forgalmi adó alól a 2 deciliternél nem nagyobb palackokban forgalombahozott borpárlat, konyak, likőr, rum és pálinka is, tehát az ezeket tartalmazó kettő deciliternél nem nagyobb palackokra adójegyet (zárjegyet) ragasztani nem kell.

3. A vámtarifa 133. száma alá tartozó pezsgő- és habzóbor az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 50%.

4. A vámtarifa 433-435. számai alá tartozó illatosított zsiradékok, illatszerek, esszenciák, illóolajok és kozmetikai készítmények - a fogpor, fogszappan, fogpaszta, fogkrém, szájvíz, timsó, hajolaj, shampoon és a csecsemőápolószerek kivételével - az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 50 százalék.

5. A vámtarifa 483-487. számai alá tartozó, fából készült bútorok a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa: 10%.

6. A vámtarifa 507. száma alá tartozó papirostapéta, a vámtarifa 574. száma alá tartozó fal, mennyezet borítására szolgáló tapéta- és kárpitszövet jutából, a vámtarifa 665. száma alá tartozó börtapéta az elöállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa: 30%.

7. A vámtarifa 520. száma alá tartozó, játékkártyailleték alá eső játékkártya az előállílás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa: 30 százalék.

8. A bármilyen mennyiségű állati selymet tartalmazó textilipari termékek - a fonalak, sebvarrófonalak, a vámtarifa 598. száma alá tartózó selyemszitaszövet, valamint a 25. pontban felsoroltak kivételével - az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa: 15%. Ilyenek:

a) a vámtarifa 552- 555. számai alá tartozó, legfeljebb 15% állati selymet tartalmazó pamutszövetek:

b) a vámtarifa 556-558. számai alá tartozó legfeljebb 15% állati selymet tartalmazó pamutáruk (szabásosan szőtt vagy nyomott pamut fej- és vállkendők, pamutzsebkendők, pamuttakarók végben vagy kiszabva, vagy egyszerűen beszegve);

c) a vámtarifa 570-572., 574. számai alá tartozó, legfeljebb 15% állati selymet tartalmazó len-, kender-, juta- és egyéb növényi fonóanyagokból készült szövetek (damaszt-, batiszt-, gaze-, linon- és más ritkás szövetek);

d) a vámtarifa 576/a. száma alá tartozó zsákok;

e) a vámtarifa 585-586. számai alá tartozó, legfeljebb 15% állati selymet tartalmazó gyapjúáruk (pokrócok, takarók, szabásosan szőtt vagy nyomott gyapjú fej- és vállkendők végben vagy kiszabva, egyenesen beszegve is, stb.);

f) a vámtarifa 587. száma alá tartozó, legfeljebb 15% állati selymet tartalmazó gyapjúszövetek;

g) a vámtarifa 593, 597. számai alá tartozó selyemszövetek (szövetek állati selyemből) vagy állati selyemmel vegyes müselyemből, műrostból vagy 50%-on felüli állati selyemmel vegyes egyéb fonóanyagokból: pamutból, lenből, gyapjúból, stb-ből);

h) a vámtarifa 589. száma alá tartozó selyembársonyok (bársony állati selyemből vagy állati selyemmel vegyes műselyemből, műrostból);

i) a vámtarifa 600. száma alá tartozó félselyemszövetek (szövetek 15%-nál több, de legfeljebb 50% állati selyemtartalommal pamutból, lenből, gyapjúból, stb.-ből);

j) a vámtarifa 601. száma alá tartozó bársony- és bársonyszerű szövetek félselyemből (bársony és bársonyszerű szövetek állati selyemmel pamut-, len-, gyapjú-, stb, fonóanyagokból);

k) a vámtarifa 602. száma alá tartozó bourettefonalból készült szövetek;

l) a vámtarifa 601. c) száma alá tartozó szabásosan szőtt ágy-, asztal-, divánterítők, függönyök, kiszabva vagy beszegve is;

m) a vámtarifa 610. száma alá tartozó viaszos tafota;

n) a vámtarifa 611-614. számai alá tartozó kötszövött és kötöttáruk (harisnya, kesztyű, ujjas, mellény, ér-, térd- és derékmelegítők stb.);

o) a vámtarifa 615. c) száma alá tartozó hímzések;

p) a vámtarifa 616. d), e) száma alá tartozó csipkék és léghimzések;

r) a vámtarifa 617. a), b) száma alá tartozó tüll és tüllnemű, hálószerű szövetek;

s) a vámtarifa 619. a) száma alá tartozó paszománt-, zsinór- és gombkötöáruk;

t) a vámtarifa 621. a) száma alá tartozó lenni méteráruk;

u) a vámtarifa 622. e). f) száma alá tartozó keskenyáruk;

v) a vámtarifa 678. a) száma alá tartozó szövött és kötött kelmék kaucsukkal bevonva, áztatva, bekenve vagy kaucsuk réteggel kapcsolatosan.

9. a) A vámtarifa 552., 553. számai alá tartozó pamutszövetek - a bútorszövetek és az ipari (műszaki) célokra készült szövetek kivételével - a megállapítandó értékhatáron felül, a vámtarifa 554., 555. számai alá tartozó finom és legfinomabb pamutszövetek értékre való tekintet nélkül, a vámtarifa 556-558. számai alá tartozó, méteráruként forgalombahozott pamutáruk a megállapítandó értékhatáron felül, a vámtarifa 600. száma alá tartozó félselyemszövetek pamutból, 15%-nál több, de legfeljebb 50% műselyemmel vagy 15%-nál több műrosttal - a bútorszövetek kivételével - a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adókulcsa 10%.

b) A vámtarifa 570., 572. száma alá tartozó lenszövetek - a bútorszövetek kivételével - a megállapítandó értékhatáron felül. A vámtarifa 571. száma alá tartozó lendamasztok értékre való tekintet nélkül, a vámtarifa 600. száma alá tartozó félselyemszövetek lenből 15%-nál több, de legfeljebb 50% műselyemmel vagy 15%-nál több műrosttal - a bútorszövetek kivételével - a megállapítandó értékhatáron felül, az ugyanezen vámtarifaszám alá tartozó félselyemszövetek lendamasztból 15%-nál több, de legfeljebb 50% műselyemmel vagy 15%-nál több műrosttal, értékre való tekintet nélkül, az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

c) A vámtarifa 587. száma alá tartozó gyapjúszövetek közül a hatásfonalak figyelmen kívül hagyásával 100% élőgyapjúi tartalmazó gyapjúszövetek, értékre való tekintet nélkül, az ide tartozó egyéb gyapjúszövetek - a bútorszövetek kivételével - a megállapítandó értékhatáron felül, a vámtarifa 600. száma alá tartozó félselyemszövetek gyapjúból 15%-nál több, de legfeljebb 50% műselyemmel vagy 15%-nál több műrosttal - a bútorszövetek kivételével - a megállapítandó értékhatáron felül, az előállítás (gyártás) helyén Az adó kulcsa 10%.

d) A vámtarifa 596, 597. számai alá tartozó selyemszövetek pamutból, lenből, gyapjúból, 50%-on felüli műselyemmel, továbbá a vámtarifa 600. száma alá tartozó félselyemszövetek tiszta műselyemből, a megállapítandó értékhatáron felül, az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

e) A vámtarifa 559., 573., 588., 599., 601. száma alá tartozó bársony és bársonyszerű szövetek pamutból, gyapjúból, műselyemből, műrostból, lenből, kenderből, ramieből és egyéb növényi fonóanyagokból, értékre való tekintet nélkül, az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

f) A vámtarifa 552.-553., 570., 587. és 600. száma alá tartozó bútorszövetek pamutból, lenből, gyapjúból, pamut-, gyapjú- vagy lentartalmú félselyemből a megállapítandó értékhatáron felül, a vámtarifa 554., 555., 559., 571., 573., 588., 599., 600., 601. számai alá tartozó bútorszövetek finom pamutszövetből, lendamasztból, pamut-, len-, gyapjú- vagy műselyembársonyból értékre való tekintet nélkül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

Ha az a)-f) pontban felsorolt vámtarifaszámok alá tartozó pamut-, len-, gyapjú-, selyem-, félselyem-, bársony- és bársonyszerű szövetek, illetőleg bútorszövetek állati selymet is tartalmaznak, akkor nem 10%, hanem az előző pontban foglaltak értelmében - értékükre és a bennük lévő állati selyem mennyiségére tekintet nélkül - 15% fényűzési forgalmi adó alá esnek.

10. A vámtarifa 611.-614., 633. számai alá tartozó pamutból, gyapjúból, műselyemből, félselyemből vagy selyemből készült kötszövött és kötöttáruk közül a férfi- és nőipullóver, a férfi- és női kabát, női kötöttruha és kosztűm, nyakkendő, sál a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10 %.

Ha a felsorolt vámtarifaszámok alá tartozó kötszövött és kötöttáruk állati selymet is tartalmaznak, akkor nem 10%, hanem a 8. pontban foglaltak értelmében - értékükre és a bennük lévő állati selyem mennyiségére tekintet nélkül - 15% fényűzési forgalmi adó alá esnek.

11. A vámtarifa 615. száma alá tartozó különleges (hímző-) gépekkel készült hímzés - a fejkendők kivételével - továbbá a vámtarifa 616., száma alá tartozó léghímzés az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 15%.

12. A vámtarifa 620. száma alá tartozó női fehérneműek közül fésülőköppeny, ágytakaró, hálóing, kombiné, pizsama, a vámtarifa 631. száma alá tartozó férfifehérneműek közül pedig az ing, alsónadrág, hálóing, pizsama, köntös a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

13. A vámtarifa 557., illetőleg 630. száma alá tartozó zsebkendők, a vámtarifa 586., illetőleg 633. számai alá tartozó, sálak, a vámtarifa 633. száma alá tartozó nyakkendők, továbbá a vámtarifa 053. száma alá tartozó esernyők és napernyők a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

14. A vámtarifa 636.-640. számai alá tartozó áruk közül a férfi- és női kalapok a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

Az az adóalany, aki vásárolt kalaptomp (kup) felhasználásával állít elő fényűzési forgalmi adó alá eső férfi- vagy női kalapot, a 10% fényűzési forgalmi adón felül a jelen rendelet-szakasz (9) bekezdése értelmében a konfekcionálással kapcsolatos 5% termelői forgalmi adót is köteles megfizetni. Az olyan adóalany pedig, aki saját előállítású kalaplomp (kup) felhasználásával állítja elő a kalapot, a 8. §-ban foglaltak alapján köteles a kalaplomp (kup) előállításával kapcsolatban a közönséges forgalmi érték figyelembevételével 36% termelői forgalmi adót, a kész kalap forgalombahozatala alkalmával elért bevétele után pedig 5% termelői forgalmi adót és 10% fényűzési forgalmi adót fizetni.

15. A vámtarifa 642. száma alá tartozó bármilyen prémbőrből vagy természetes tollprémből készült szűcsáruk - a nem nemesített belföldi bárány (juh) prémbőrből készült szűcsáruk, a hazai bárányból készült szőrmekucsma, továbbá a kecske, bárány (juh), macska vagy nyúl prémbőrhulladékból készüli kabát- vagy bekecsbélés kivételével - az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 20%. A jelen pont alkalmazása szempontjából a prémbőr festése nemesítésnek minősül. A fényűzési forgalmi adókötelezettség szempontjából különbséget kell tenni a szűcsáru és a szűcsáruval kapcsolatos textiláru között. Egy szőrmével bélelt télikabát nem tekinthető szűcsárunak, ezért utána az előállító (konfekcionáló) csak 5%-os termelői forgalmi adót köteles fizetni. A kabátban lévő bélés azonban szűcsáru, aminek értéke után a bárány (juh), kecske, macska- vagy nyúlprémbőrhulladékból készült kabátbélések kivételével 15%-os termelői forgalmi adót és 20%-os fényűzési forgalmi adót kell fizetni. Ha egy konfekcionáló üzem maga készíti el a bélést (szűcsárut) és azt maga varrja be a kabátba, a bélés értéke után 15%-os termelői forgalmi adót és 20%-os fényűzési forgalmi adót, ezen felül az egész kabát értéke után 5%-os termelői forgalmi adót köteles fizetni. Nem esik fényűzési forgalmi adó alá a férfi vagy női felsőruhára csak gallérként, kézelőként vagy díszítésül, de tarlós vagy állandó jelleggel (rávarrással, rádolgozással) alkalmazott prémbőr. Ha ezeket a felsőruha díszítésül szolgáló prémbőröket önállóan szállítják, a fényűzési forgalmi adót meg kell fizetni. Ha a szőrmével bélelt kabátra szőrmegallért, kézelőt vagy egyéb szőrmedíszítést is készítenek állandó jelleggel (rávarrással, rádolgozással), akkor a gallér, kézelő vagy egyéb szőrmedíszítés osztozik a bélés sorsában, tehát ilyen esetekben a béléssel együtt ezek is fényűzési forgalmi adó alá esnek, ha a bélés maga is fényűzési forgalmi adóköteles. A fényűzési forgalmi adó alá eső szőrmebunda és egyéb szűcsáruk készítése 20%-os fényűzési forgalmi adó és 15%-os termelői forgalmi adó alá esik. Abban az esetben pedig, ha ezt a bundát olyan üzem állítja elő, amely a prémbőrt is maga készíti ki, a kikészítés után a 8. § értelmében még külön 23%-os termelői forgalmi adót is köteles fizetni. A szűcsáruk javítása csak akkor esik fényűzési forgalmi adó alá, ha a javításhoz felhasznált prémbőrök mennyisége vagy értéke eléri vagy meghaladja az egész szűcsáru előállításához szükséges prémbőrök mennyiségének vagy értékének 50%-át. Ha a javításoknál felhasznált prémbőrök mennyisége vagy értéke ezt a mértéket nem éri el, fényűzési forgalmi adót követelni nem lehet.

16. a) A vámtarifa 650. száma alá tartozó bőrök közül a valódi antilop-, rozmár-, fóka-, strucc-, krokodil-, hal-, béka-, gyík-, kígyó- és egyéb hüllőbörök az előállítás (kikészítés) helyén. Az adó kulcsa 40%.

b) A vámtarifa 651. száma alá tartozó lakkbőr az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 40%.

c) A vámtarifa 652. száma alá tartozó kesztyűbőrök közül a valódi antilop-, rozmár-, fóka-, strucc-, krokodil-, hal-, béka-, gyík-, kígyó- és egyéb hüllőbörökből készültek az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 40%.

17. A vámtarifa 656. száma alá tartozó cipő - a gyógycipő, továbbá a sportcipők közül a szegestalpú futó- és turistacipők, valamint a futballcipők kivételével -, továbbá a papucs, házicipő, valamint a vámtarifa 657. száma alá tartozó csizma a megállapítandó értékhatáron felül, az ugyanezen vámtarifaszám alá tartozó bilgeri pedig értékre való tekintet nélkül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

18. A vámtarifa 661. száma alá tartozó bőröndök, utazótáskák, irattáskák, továbbá a vámtarifa 962. száma alá tartozó díszműáruk közül a levél-, dohány-, szivar-, szivarka-, pénztárcák, erszények, retikülők anyagukra való tekintet nélkül - a nylonból valók kivételével - a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

19. A vámtarifa 665. száma alá tartozó halhólyagból, valamint a vámtarifa 677. száma alá tartozó lágykaucsukból készült óvszerek az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 30%.

20. a) A vámtarifa 682., 684. és 686. számai alá tartozó azon öblösüvegáruk, amelyek fény- vagy valódi (polier-) arannyal vannak díszítve, illetőleg mintacsiszolással, edzéssel (maratással, etetéssel) vagy véséssel (gravírozással) készültek, az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 20%.

Csak a használhatóság szempontjából alkalmazott szél- és fenékcsiszolás nem teszi az e tarifaszámok alá tartozó öblösüvegárukat fényűzési forgalmi adókötelessé; mentes a fényűzési forgalmi adó alól a több homályos csíkkal és csak egy fényes körcsíkkal díszített üvegáru is.

b) A vámtarifa 686. száma alá tartozó nyers ólomkristályüveg és nyers káliüveg az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 25%.

c) A vámtarifa 689. és 690. számai alá tartozó, egészben vagy részben edzett (maratott, étetett), vésett (gravírozott) vagy csiszolt (fazettátt) táblaüveg az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 20%.

Nem esik fényűzési forgalmi adó alá a csupán használhatóság szempontjából úgynevezett élcsiszolással vagy kagylószerű bemélyedéssel ellátott (díszített) táblaüveg.

d) A vámtarifa 690. száma alá tartozó tükör céljára foncsorozott táblaüveg az előállítás (gyártás] helyén. Az adó kulcsa 20%.

Nem esik fényűzési forgalmi adó alá a csiszolatlan és húzott táblaüvegből készült finntükör.

e) A vámtarifa 691. száma alá tartozó üvegfestmény és üvegmozaik az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 50%.

f) A vámtarifa 912. száma alá tartozó üveggyöngy az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 50%.

g) Az egyéb, üvegből készült áruk közül a vámtarifa 962. száma alá tartozó díszműáruk - az üvegcsillárok kivételével - az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 20%.

21. a) A vámtarifa 700., 701. a) számai alá tartozó agyag-, fayence-, kőedény- és porcellánáru az előállítás (gyártás) helyén, ha a darabonkénti gyári eladási ára a 10 forintot meghaladja. Az adó kulcsa 20%.

Nem esnek fényűzési forgalmi adó alá a máz nélkül forgalombahozott virágcserepek, állatetető- és itatóedények, a máz nélkül vagy mázzal készült háztartási használatra szolgáló vizes- és boroskorsók, főzőlábosok, főzőfazekak és egészségügyi edények.

b) Az egyéb, agyagból, fayencből, kőedényből vagy porcellánból készült áruk közül a vámtarifa 942. száma alá tartozó gombok, a vámtarifa 962. száma alá tartozó díszműáruk - a porcelláncsillárok kivételével - az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 20%.

22. A vámtarifa 686. száma alá tartozó csiszolatlan üvegből, továbbá a vámtarifa 795. a) száma alá tartozó, vasból vagy fémből készült, valamint a díszműáruknak minősülő, a vámtarifa 962. száma alá tartozó fából, porcellánból vagy csiszolt üvegből való csillár a megállapítandó értékhatáron felül az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

23. A vámtarifa 837. száma alá tartozó vitorlásjacht, továbbá a vámtarifa 888., illetőleg 890. száma alá tartozó motorcsónak az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 10%.

24. A vámtarifa 526. száma alá tartozó, előnyomott bélyegekkel ellátott bélyegalbumok, továbbá a vámtarifa 974. száma alá tartozó, forgalomban nem lévő bélyegek és bélyeggyűjtemények a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%.

25. A vámtarifa 693. c) száma alá tartozó csomózott szőnyegek, a vámtarifa 693. f) száma alá tartozó selyemfonalakból készült szőnyegek és valódi gobelinek a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%.

26. A vámtarifa 853. száma alá tartozó, motorral egybeépített képvetítő (álló- és mozgóképvetítő) készülékek, a vámtarifa 907. száma alá tartozó áruk közül a fényképezőgépek objektívjei (tárgylencséi), a vámtarifa 908. száma alá tartozó meghatározandó értékhatáron felüli fényképezőgépek, továbbá a vámtarifa 909. száma alá tartozó képvetítő (álló- és mozgóképvetítő) készülékek a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%.

27. A vámtarifa 853. száma alá tartozó motorral egybeépített lemezváltók, a vámtarifa 857. száma alá tartozó hangszekrények, elektrogramofónok, rádióvevőkészülékek (gramofónnal összeépítve vagy azzal kapcsolatban is), elektromos hangdobozok (pic-up-ök) a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 10%.

A gramofónnal össze nem épített, vagy azzal kapcsolatban nem lévő rádióvevőkészülékek után azonban csak akkor kell fényűzési forgalmi adót fizetni, ha a csővek száma a hálózati készülékeknél háromnál a telepes készülékeknél pedig négynél több. A hálózati készülékeknél az egyenirányítás célját szolgáló csövek a csövek számának megállapításánál figyelmen kívül maradnak. (Nem esnek tehát fényűzési forgalmi adó alá a 3 + 1 vagy 3 + 2 csöves készülékek.)

28. A vámtarifa 875. száma alá tartozó motorkerékpárok közül az 500 cm3 hengerűrtartalmú vagy ezen felüli motorkerékpárok, valamint a vámtarifa 876. száma alá tartozó személygépkocsik - tekintet nélkül a behozatal alkalmával esetleg már lerótt fényűzési forgalmi adóra - a kiskereskedelmi és a magánforgalomban. Az adó kulcsa 500 cm3 hengerűrtartalmú vagy ezen felüli motorkerékpároknál és a 2000 cm3 hengerűrtartalmon aluli személygépkocsiknál 5%, az egyéb személygépkocsiknál pedig 10%.

A motorkerékpárok és a személygépkocsik átruházása után esedékes fényűzési forgalmi adót mind a kereskedelmi, mind a magánforgalomban az eladó lakhelyére illetékes forgalmi adóhivatalnál, Budapesten a kerületi adószámviteli osztály forgalmi adóosztályánál esetenként kell az ügyletkötéstől számított nyolc napon belül befizetni. A fényűzési forgalmi adó befizetéséről a forgalmi adóhivatal, Budapesten a kerületi adószámviteli osztály forgalmi adóosztálya igazolást köteles kiadni. A rendőrhatóság az új tulajdonos részére a fényűzési forgalmi adóköteles motorkerékpár vagy személygépkocsi forgalmi engedélyét addig nem állíthatja ki, amíg az esedékes fényűzési forgalmi adónak a befizetését az illetékes forgalmi adóhivatal, Budapesten a kerületi adószámviteli osztály forgalmi adóosztálya által kiállított igazolással nem bizonyítják.

29. A hangszerek közül: a vámtarifa 910. száma alá tartozó zongora, pianinó, harmónium, a vámtarifa 913. száma alá tartozó akkordeon (zongorabillentyűs harmonika), a vámtarifa 914. száma alá tartozó vonóshangszerek, a vámtarifa 915. száma alá tartozó cimbalom és hárfa, a vámtarifa 917. száma alá tartozó tárogató és saxofón, a vámtarifa 918. száma alá tartozó gramofón, gramofónlemez, lemezváltó (rugós szerkezettet), valamint a vámtarifa 921. száma alá tartozó eolhárfa a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 10%.

30. A vámtarifa 925. a)-c) száma alá tartozó platinából, aranyból vagy ezüstből készült óratok, a vámtarifa 926. a)-c) száma alá tartozó platinából, aranyból vagy ezüstből készült zsebóra, a vámtarifa 931 - 941. számai alá tartozó minden áru (platina-, platinaezüst-, arany- és ezüstáruk, nemesfémből készült ékszerek, mindennemű drágakő-, valódi korall-, brilliáns-, igazgyöngy-, gyémánt-, smaragd-, rubináruk, hamis kövek, hamisgyöngyök és hamiskorallok stb.), továbbá a vámtarifa 961. száma alá tartozó mindennemű ékszerutánzat anyagának minőségére való tekintet nélkül, a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 50%.

31. Vámtarifaszámra való tekintet nélkül minden nylonból készült áru a kiskereskedelmi forgalomban.

Az adó kulcsa 20%.

(2) Az előző bekezdés 3-31. pontjaiban felsorolt áruk előállítói - a 20. e), 20. f) és a 28. pontban foglalt áruk, valamint a 21. b) pontban szereplő áruk közül a gombok és a 24. pontban megjelölt áruk közül a bélyegek kivételével - az áruikat az árura ragasztott vagy az áru természete szerint arra másképpen ráerősített, e célra rendszeresített adójellel (adójelző címkével) kötelesek megjelölni. Mellőzhető az adójel (adójelző címke) alkalmazása a 4. pontban szereplő áruknál, ha gyári (előállítói) eladási áruk az 5 forintot, a 20. pont alá eső és az előbb nem említett egyéb áruknál, ha gyári eladási áruk darabonként a 10 forintot, a 30. pont alá eső áruknál, ha gyári (előállítói) eladási áruk a 8 forintot nem haladja meg. Mellőzhető az adójel (adójelző címke) alkalmazása a 19. pont alatt szereplő óvszereknél is abban az esetben, ha a csomagban legfeljebb 2 drb van elhelyezve. Fényűzési forgalmi adó alá eső méterárukat előállító textilipari vállalatok a végekben forgalombahozott árukat - a keskenyáruk kivételével - a fentemlített adójeltől eltérő adójellel: 10 x 10 cm nagyságú adójelző táblával kötelesek megjelölni. A keskenyméteráruknál nem adójelző táblát, hanem adójelző címkét kell alkalmazni. Az adójelző címkével megjelölendő áruknál az adójelző címkét vagy az árura, illetőleg annak burkolatára (csomagolására) kell ráragasztani vagy pedig az árunak zsineggel átfűzése (átkötése) esetén az adójelző címkét összehajtva az átfűzött (átkötött) zsinegen készített kötésnek (csomónak) átragasztása útján kell függő helyzetben az árura ráerősíteni. Az utóbb említett módon zsineg felhasználásával kötelesek az adójelző táblát a méterárukat előállító textilipari vállalatok is a végekben forgalombahozott árukra ráerősíteni. Az adójelző tábla felfüggesztésére szolgáló zsineggel a végben forgalombahozott áru belső végét kell átfűzni, hogy az adójelző tábla mindaddig az árun maradjon, amíg annak utolsó métere is eladásra nem kerül. Az adójelző címkét és az adójelző táblát az említett módokon úgy kell az árura erősíteni, hogy azt sérülés nélkül eltávolítani és más áru jelzésére felhasználni ne lehessen. Az adójelző címkék ára darabonként 50 fillér, az adójelző táblák ára pedig darabonként 10 forint. Az e bekezdésben rendszeresített adójel (adójelző címke, adójelző tábla) az előző bekezdés 1. és 2. pontjában előirt adójegytől (adóbélyegtől, zárjegytől) eltérőleg nem szolgál adólerovás céljára, ezért a 3-31. pontokban felsorolt fényűzési forgalmi adóköteles árucikkek után járó fényűzési forgalmi adót az adójel (adójelző címke, adójelző tábla) alkalmazásán és a termelői forgalmi adó lerovásán felül az általános szabályok szerint meg kell fizetni, Minden olyan fényűzési forgalmi adó alá eső árunál, amelyei adójellel (adójelző címkével) kell ellátni, de annak alkalmazása az áru kis terjedelme vágy alakja folytán (pl. gramofonlemez) nehezen vihető keresztül, az adójel (adójelző címke) helyett a kávé és tea után járó fényűzési forgalmi adó lerovására szolgáló, 50 filléres címletű adóbélyeget lehet alkalmazni. Ilyen esetben azonban az 50 filléres címletű fényűzési forgalmi adóbélyeg felragasztása nem jelent adólerovást, tehát annak értékét az általános szabályok szerint esedékes fényűzési forgalmi adó összegéből nem lehet levonásba hozni.

(3) Az előző bekezdések szerint megjelölendő fényűzési forgalmi adóköteles áruk előállítói (kiszerelői, palackozói) az adójegyet (adóbélyeget, zárjegyet) és adójelet (adójelző címkét vagy adójelző táblát) legkésőbb az árunak az elárusító (kiszolgáló) helyiségbe szállításáig kötelesek az árura ráerősíteni. Az, elárusító (kiszolgáló) helyiségben adójeggyel (adóbélyeggel, zárjeggyel) vagy adójellel (adójelző címkével, adójelző táblával) el nem látott fényűzési forgalmi adóköteles árut tartani és a vevőknek kiszolgálni nem szabad. Ezeknek az áruknak kereskedelmi forgalombahozatalával foglalkozóknak (nagy- és kiskereskedőknél) adójeggyel (adóbélyeggel, zárjeggyel) vagy adójellel (adójelző címkével vagy adójelző táblával) el nem látott fényűzési forgalmi adóköteles áru nem lehet. A nagy- és kiskereskedők kirakatukban feltűnő helyen a következő szöveggel ellátott 25X25 cm méretű táblát kötelesek elhelyezni: A kirakatban elhelyezett, adójeggyel vagy adójellel megjelölt áruk fényűzési forgalmi adó alá esnek.

(4) A fényűzési forgalmi adóköteles áruknak vámkülföldről való behozatala esetén az adójegyet (adóbélyeget, zárjegyet) vagy adójelet (adójelző címkét, adójelző táblát) az köteles az árura ráragasztani vagy más módon ráerősíteni, aki a vámkülföldről behozott árut belföldön kereskedelmi forgalomba hozza, illetőleg kiszereli. Az (1) bekezdés 2, pontjában felsorolt palackozott italáruknál az adójegyet (zárjegyet) a vámkezelés alkalmával fizetett fényűzési forgalmi adón felül kell alkalmazni.

(5) A fényűzési forgalmi adóköteles áruk megjelölésére szolgáló adójegyet (adóbélyeget, zárjegyet) és adójelet (adójelző címkét, adójelző táblát) a forgalmi adóhivataloknál, Budapesten a kerületi adószámviteli osztályok forgalmi adóosztályainál lehet pénzfizetés ellenében beszerezni. Az adóalanyok a fényűzési forgalmi adójegyek (adóbélyegek, zárjegyek), továbbá az adójelek (adójelző címkék és adójelző táblák) értékét a vevőikre átháríthatják.

(6) Az (1) bekezdés 5., 9., 10., 12., 14., 17., 18., 22. és 26. pontjaiban említett értékhatárokat külön rendelet szabályozza. A külön rendeletben megállapított értékhatárok alatt mindig az árunak termelői és fényűzési forgalmi adó nélkül számított előállítói (gyári) eladási árát kell érteni. Amennyiben az előállítónál hatósági ármegállapítás folytán vagy anélkül is más eladási ár jelentkezik a nagykereskedő és más kiskereskedő, illetőleg a fogyasztó felé történő értékesítésnél, az értékhatárok szempontjából mindig a nagykereskedő felé elérhető, termelői forgalmi adó nélküli árat kell figyelembe venni. A fényűzési forgalmi adót is az így kiszámított ár után kell megfizetni, a (9) bekezdés szerint lerovandó termelői forgalmi adó alapjának megállapításánál azonban az 5. és 6. §-ok rendelkezései az irányadók. A fényűzési és a termelői forgalmi adó alapjának a megállapításánál minden esetben az áruknak a külön összegben áthárított termelői, illetőleg fényűzési forgalmi adó és adójegy vagy adójel nélkül számított ellenértékét kell számításba venni. A fényűzési forgalmi adó alapjának megállapításánál tehát az áru ellenértékéhez az egyidejűleg fizetendő termelői forgalmi adót esetleg az adójel értékét, a termelői forgalmi adó alapjának megállapításánál pedig az egyidejűleg fizetendő fényűzési forgalmi adót, valamint az adójegy vagy adójel értékét figyelmen kívül kell hagyni.

(7) Az (1) bekezdésben felsorolt áruk alatt mindazokat az árukat kell érteni, amelyeket a vámtarifára vonatkozó hivatalos magyarázatok a megjelölt vámtarifaszámok alá tartozó áruk alatt értenek. Vitás esetben a végső fokon a pénzügyminiszter dönti el, hogy valamelyik áru tárgya-e a fényűzési forgalmi adónak avagy sem.

(8) Az (1) bekezdés szerint az előállítás (palackozás) helyén fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyaknak bérmunkában való előállítása esetén a fényűzési forgalmi adót a bérmunkát végző köteles megfizetni a megrendelő egyetemleges felelőssége mellett. Az adó alapja a bérmunkában előállíttatott fényűzési tárgyak közönséges forgalmi értéke. Az ilyen árukat a bérmunkát végző köteles adójeggyel (adóbélyeggel, zárjeggyel), illetőleg adójellel (adójelző címkével, adójelző táblával) is ellátni. A megrendelő kérelmére az illetékes forgalmi adóhivatal engedélyt adhat arra, hogy az előállítás (gyártás) helyén fényűzési forgalmi adó alá eső áruknak bérmunkában való előállítása fényűzési forgalmi adó lerovása nélkül történjék minden olyan esetben, amikor a megrendelő az árut igazoltan további forgalombahozatal céljából állíttatja elő. Ilyen esetekben a fényűzési forgalmi adót - a termelői forgalmi adóval együtt - a megrendelő köteles megfizetni az áru forgalombahozatala alkalmával. Az ilyen árukra az adójegyet (adóbélyeget, zárjegyet) vagy az adójelet (adójelző címkét, adójelző táblát) is a megrendelő köteles ráerősíteni a (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően. A kiskereskedelmi forgalomban fényűzési forgalmi adó alá eső áruknak bérmunkában való előállítása esetén a bérmunkát végző csak abban az esetben köteles az áru közönséges forgalmi értéke után a fényűzési forgalmi adót megfizetni, ha az előállítás közvetlen fogyasztó részére történik. Igazoltan viszonteladó megrendelő részére történő áruelőállítás alkalmával ilyen áruk után a bérmunkát végző külön engedély nélkül sem köteles fényűzési forgalmi adót fizetni. Az adójegyet (adóbélyeget, zárjegyet), illetőleg adójelet (adójelző címkét, adójelző táblát) az köteles az ilyen árura ragasztani vagy más módon ráerősíteni, aki a fényűzési forgalmi adófizetésre kötelezve van. Ha valaki valamely értékhatárhoz kötötten fényűzési forgalmi adóköteles árul a megállapított értékhatáron alul fényűzési forgalmi adómentesen vásárol meg, de azt a 8. §-ban foglaltak alá nem eső eljárással oly módon dolgozza vagy dolgoztatja fel (munkálja vagy munkáltatja meg), hogy a tovább feldolgozott (megmunkált) áru értéke a fényűzési forgalmi adóköteles értékhatárt eléri vagy túlhaladja, köteles az ilyen árukat az előző bekezdésekben említett módon adójeggyel (zárjeggyel, adóbélyeggel) vagy adójellel (adójelző címkével, adójelző táblával) megjelölni és a fényűzési forgalmi adót megfizetni.

(9) A termelői forgalmi adót a fényűzési forgalmi adó fizetése esetén is meg kell fizetni. Az az adóalany tehát, aki az előállítás (gyártás) helyén fényűzési forgalmi adó alá eső árut állít elő, a fényűzési forgalmi adót a termelői forgalmi adón felül köteles megfizetni. Az ilyen áruknak bérmunkában való előállíttatása esetén a megrendelő a termelői forgalmi adót az áru forgalomhozatala alkalmával megfizetni köteles függetlenül attól, hogy a bérmunkát végző az áru közönséges forgalmi értéke után az előző bekezdésben foglaltak szerint esetleg már fényűzési forgalmi adót fizetett. A kiskereskedelmi forgalomban fényűzési forgalmi adó alá eső áruk után is köteles az előállító a termelői forgalmi adón felül fényűzési forgalmi adót fizetni minden olyan esetben mikor az árut közvetlenül fogyasztók részére hozza forgalomba

49. §

Fényűzési forgalmi adóköteles foglalkozások

(1) Az előző szakaszban felsorolt áruk előállítóin, illetve forgalombahozóin kivül fényűzési forgalmi adót kötelesek fizetni még:

1. A virágkereskedések (virágüzletek) mind a vásárolt, mind a saját termésű élővirágok eladásából származó bevételük után. Az adó kulcsa 10%. Mentesülnek a fényűzési forgalmi adó fizetése alól az alkalmi piaci, csarnoki és utcai virágárusok akkor, ha állandó jellegű elárusítóhelyük nincs. Az állandó elárusítóhellyel rendelkező alkalmi piaci, csarnoki és utcai virágárusok 5% fényűzési forgalmi adót kötelesek fizetni. Az ily módon forgalombahozott élővirágok után a fényűzési forgalmi adón felül termelői forgalmi adót fizetni nem kell.

2. Az élő állat- (kutya, macska, mókus, majom, madár, díszhal stb.) kereskedések az állatok eladásából származó bevételük után. Az adó kulcsa: 50%.

3. A kizárólag vagy, túlnyomórészt ékszerutánzatok, dísztárgyak, emléktárgyak és hasonló cikkek eladásával foglalkozó kereskedések (bijoutériák, ékszerészek) teljes bevételük után. Az adó kulcsa: 50%.

4. A régiségek adásvételével üzletszerűen foglalkozó kereskedők. Az adó kulcsa: 30%.

A fényűzési forgalmi adókötelezettség tekintetében régiségnek számítanak az 1830. év előtt készült, a vámtarifa 969. száma alá tartozó grafikai, a vámtarifa 970. száma alá tartozó festészeti és a vámtarifa 971. száma alá tartozó szobrászati művek még abban az esetben is, ha nem tekinthetők művészi alkotásoknak. A nyomdaipar 1850. év előtti, a vámtarifa 533., illetőleg 534. számai alá tartozó termékei, valamint az 1950. év előtti időből származó, a vámtarifa 974. száma alá tartozó kéziratok. Anyagukra való tekintet nélkül az olyan dísztárgyak, ruházati és egyéb használati tárgyak, templom, iskola, hivatal, lakás és műhely berendezésére és felszerelésére szolgáló tárgyak, vadászati, halászati és egyéb foglalkozási eszközök, amelyeknek anyagértékén kívül nyilvánvalóan történelmi és művelődéstörténeti értékük van. A kizárólagos régiségkereskedők üzletében raktáron tartott árukról általában azt kell vélelmezni, hogy azok fényűzési forgalmi adóköteles régiségek. Régiségeken kívül egyéb tárgyakat is árusító kereskedőknél vagy iparosoknál az adóalannyal kötött egyezséggel vagy szakértői becsléssel kell a fényűzési adóköteles forgalom valószínű összegét és az ez után fizetendő fényűzési forgalmi adóátalány összegét megállapítani.

5. Az osztályon felüli "férfi és. női szabóüzemek minden bevételük után. Az elsőosztályú üzemek pedig abban az esetben, ha a férfiaknál 300 Ft, a nőknél a kabát- és kosztüm-készítés alkalmával 300 Ft, az egyéb ruhák készítése alkalmával 220 Ft-nál magasabb munkadíjat (fazondíjat) számítanak. Az adó kulcsa 10%.

6. Kozmetikai intézetek a 12. § (6) bekezdése szerint általános és termelői forgalmi adó alá eső bevételeken felül elért minden bevételük után. Az adó kulcsa: 20%.

7. Minden osztályon felüli és első osztályba sorozott vendéglő és kávéház, továbbá a pénzügyigazgatóság által külön határozattal kijelölt espressó az este 12 órától záróráig kiszolgáltatott ételek és italok után. Az adó kulcsa: 20%.

Ez a fényűzési forgalmi adó az előző szakasz (1) bekezdésének 2. pontjában szabályozott fényűzési forgalmi adókötelezettséget és a kiszereléssel kapcsolatos termelői forgalmi adófizetési kötelezettségei nem érinti. Pl. az a vendéglős, aki saját palackozású bort hoz vendéglőjében este 12 óra után forgalomba, az ebből származó bevételek után esedékes 20% fényűzési forgalmi adón felül a 2 Ft címletű adójegyet (zárjegyet) is köteles felragasztani és ezen felül a kiszereléssel kapcsolatos 5% (őstermelőtől vásárlás esetén 11%) termelői forgalmi adót is köteles megfizetni. Az este 12 óra előtt forgalombahozott saját töltésű, palackozott borok után a 8 Ft címletű adójegynek (zárjegynek) a felragasztásán felül a kiszerelés után esedékes 5% (őstermelőtől vásárlás esetén 11%) termelői forgalmi adót és a 16. § (2) bekezdésében előírt 10% általános forgalmi adót kell a vendéglátóiparosnak fizetnie.

(2) Azok a tánc- vagy műsorengedéllyel rendelkező vendéglátó üzemek - ideértve azokat a vendéglátó üzemeket is, ahol délutáni táncok (5 órai teák stb.) vannak - amelyeket az illetékes pénzügyigazgatóság a rendőrhatóság és az érdekképviseleti szervek meghallgatása után fényűzési vállalatnak minősített, a határozatban megjelölt helyiségekben a tánc vagy a műsor tartama alatt eléri minden bevételük után, beleértve a belépőjegyekből, ruhatári, kuvert- vagy bármely más címen felszámított díjakból származó bevételeket is, 30% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni A kiszolgáltatott ételek és italok beszerzése alkalmával a fényűzési vállalatok terhére felszámított általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adó beszámításának nincs helye. A távbeszélő használatáért szedeti dijak, a szivar és szivarka eladásokból származó bevételek, továbbá a számlákban külön felszámított, a kiszolgálószemélyzetet megillető s részükre kiadott kiszolgálási díjak és ellenérték nélkül kiszolgáltatott áruk pénzértéke után sem fényűzési, sem általános forgalmi adót nem kell fizetni. Ezeknek a fényűzési vállalatoknak a bevételei után fizetendő 30% fényűzési forgalmi adó az előző szakasz (1) bekezdésének 2. pontjában szabályozott fényűzési forgalmi adókötelezettséget és a kiszereléssel kapcsolatos termelői forgalmi adókötelezettségét nem érinti.

(3) A tánc- vagy műsorengedéllyel rendelkező vendéglátóüzemek minősítésénél az úgynevezett két jambó engedély is műsorengedélynek minősül. A tánc- vagy műsorengedélylyel rendelkező vendéglátóüzemeknél figyelembe kell venni azt is, hogy a látogató közönség összetétele és köre olyan-e, amelynek költekező életmódjából jogosan lehet következtetni a nagyobb vásárlóképességre. figyelemmel kell lenni az üzem költségesebb és kényelmesebb berendezésére, az értékesebb felszerelésre, a kiszolgálás választékosságára és az üzlet fekvésére is. Figyelembe kell végül venni azt is, hogy a kiszolgáltatott ételek és italok árai mennyivel haladják túl az egyszerűbb vendéglátó üzemekben kapható ételek és italok árait.

(4) A pénzügy igazgatóságok a tánc- vagy műsorengedélylyel rendelkező vendéglátó üzemek minősítése tekintetében a rendőrhatóságok és az érdekképviseleti szervek meghallgatása után az 54. §-ban meghatározott bejelentés beérkezését követő 15 nap alatt kötelesek határozni. Ha egy már működő vállalatot kell fényűzési vállalattá minősíteni, a forgalmi adóhivatalok erre vonatkozó javaslatukat külön bejelentés hiányában is kötelesek a feltételek bekövetkezésétől számított 30 napon belül a pénzügyigazgatóságnak megtenni. A határozatban fel kell tüntetni, hogy a fényűzési forgalmi adókötelezettség a vállalat összes helyiségeire vagy pedig csak a külön megjelölt helyiségekre terjed ki. A minősítés hatálya mindaddig fennáll, amig azt a pénzügyigazgatóság a vállalat kérelmére meg nem szűnteti. A pénzügyigazgatóságnak a minősítés kérdésében hozott határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezéssel élni.

(5) A rendőrhatóság a fényűzési vállalattá minősített vendéglátó üzemeknek új tánc- vagy műsorengedélyt csak abban az esetben adhat ki, ha a folyamodó az illetékes forgalmi adóhivatal, a székesfővárosban az illetékes kerületi forgalmi adóosztály által kiadott bizonyítvánnyal igazolja, hogy fényűzési forgalmi adóhátraléka nincs, illetőleg, hogy a fényűzési forgalmi adóban esetleg fennálló hátralékát a részére engedélyezett részletfizetési kedvezménynek megfelelően pontosan törleszti. A fényűzési forgalmi adó fizetését pontosan nem teljesítő vállalatoktól a pénzügyi hatóság megkeresésére az állandó tánc-, vagy műsorengedélyt vissza kell vonni.

50. §

Árverések fényűzési forgalmi adókötelezettsége

(1) Az 1888: XXII. törvénycikk rendelkezései alapján kiadott kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri engedély mellett ingó tárgyak árverésével üzletszerűen foglalkozók az árverési vételár után - az elárverezett tárgy minőségére tekintet nélkül 10% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. A fényűzési forgalmi adót az árverési jegyzőkönyv után járó okirati illetéken felül kell megfizetni s az adó összegének lefizetése előtt a megvett tárgyat a vevőnek átadni nem lehet. A 49. § (1) bekezdés 4. pontja alapján régiségeknek nem minősülő használt ruházati cikkek és könyvek árverése sem fényűzési, sem általános forgalmi adó alá nem esik.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított fényűzési forgalmi adót csak az ingó tárgyak árverésével üzletszerűen foglalkozók tartoznak megfizetni. Ilyenek a postatakarékpénztár árverési csarnoka s a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter engedélyével ilyen tevékenységei folytató személyek.

(3) Más árverés után csak abban az esetben kell fényűzési forgalmi adót fizetni, ha az árverést szenvedő fél fényűzési forgalmi adófizetésre köteles személy s olyan árukészlete kerül árverésre, amelynek forgalombahozatala esetén az árverést szenvedő az általános szabályok szerint fényűzési forgalmi adót tartoznék fizetni. Ha az árverési vevő az árverésen megvett áruk tekintetében maga is fényűzési forgalmi adófizetésre kötelezeti személy, az árverési vételár után igazoltan fizetett fényűzési adót a saját adóköteles forgalma után fizetendő fényűzési forgalmi adóból levonhatja.

(4) Fényűzési forgalmi adó alá esik a lóversenyegyesületek vagy lóversenyistálló tulajdonosok által tartott versenyló árveréseken befolyt vételár is. Az adó kulcsa: 20%.

51. §

Mentesség a fényűzési forgalmi adó alól

(1) Mentes a fényűzési forgalmi adó alól:

1. Fényűzési tárgyaknak az állam, törvényhatóságok, városok, községek vagy ezek birtokában levő vagy kezelésében álló intézmények, alapok és alapítványok részére történt átruházása.

2. Előzetes pénzügyigazgatósági engedély mellett:

a) a minőségüknél fogva csak vallási, egyházi, közoktatási, tudományos, gyógyászati célokra vagy ipari üzemek üzemi (kísérletezési) céljaira rendelt fényűzési tárgyaknak ilyen személyek, hatóságok, intézetek vagy vállalatok részére történt átruházása, valamint a társadalmi és testedző egyesületek vagy szövetségek részére alapszabályszerű működésükhöz szükséges valamennyi fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyaknak átruházása;

b) a kiskereskedelmi forgalomban adóköteles fényűzési tárgyaknak olyan személyek részére való átruházása, akik az említett áruk forgalombahozásával keresetszerűen foglalkoznak;

c) a hivatásuk gyakorlásához szükséges hangszereknek zenetanárok, hivatásos zenészek és énekesek, valamint a zeneművészeti főiskola és az ezzel egyenrangú intézetek növendékei, továbbá a Munkás Kultúrszövetség dalos- és karnagyképző iskolájának hallgatói részére történő átruházása az illetékes szövetség, intézet, iskola megfelelő igazolása esetén.

3. Viszonosság esetén a Magyarországon működő külképviseleti testületek tagjainak és ezek családtagjainak, valamint az egyéb nemzetközi hivatalok és intézmények diplomáciai előjogokat élvező alkalmazottainak és ezek családtagjainak személyes használatára vagy háztartási szükségletére szolgáló olyan fényűzési tárgyak átruházása, amelyek után a fényűzési forgalmi adót az áru termelésének helyén kell megfizetni.

(2) A fényűzési forgalmi adómentesség igazolására az (1) bekezdés 1. pontja alá tartozó esetekben az illetékes állami szerv, törvényhatóság, város vagy község által kiállított, hivatalos pecséttel s a kiadmányozásra jogosult tisztviselő aláírásával ellátott átvételi elismervény szolgál. Az átvételi elismervényt ahhoz az adóbevalláshoz kell csatolni, amelyben az adózó bevételét adómentes tételként bevallotta.

(3) Az (1) bekezdés 2. a), b) és c) pontjai alá tartozó esetekben az előzetes pénzügyigazgatósági engedélyt általában esetenként kell kérni s az engedélyt - a megfelelő adóbevalláshoz való csatolás végett - az eladónak kell átadni. Ez alól a szabály alól csak akkor van eltérésnek helye, ha a pénzügyigazgatóság az (1) bekezdés 2. b) pontja alapján egy naptári évre szóló érvénnyel állit ki engedélyt.

(4) Az adómentesen kiszolgáltatott fényűzési tárgyakról az engedély számát, az áru pontos megjelölését, mennyiségét és értékét és az átvétel idejét is tartalmazó átvételi és azonos tartalmú átadási elismervényt kell adni. Az eladó az átvételi elismervényt és az adómentes beszerzésre jogosító eredeti engedélyt ahhoz az adóbevalláshoz csatolja, amelyben az eladást adómentes tételként bevallotta. Azoknál a foglalkozási ágaknál, melyeknek tagjai egyéni vagy adó-közösségi átalányösszegben fizetik a fényűzési forgalmi adót, a belföldi adómentes beszerzésre jogosító engedélyre, valamint az átvételi és átadási elismervényekre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni, mert az átalányösszeg megállapítása a fényűzési forgalmi adóköteles forgalom számításbavételével történik.

(5) A Magyarországon működő külképviseleti testületek tagjait viszonosság esetén - a külföldről behozott fényűzési tárgyak után minden esetben, belföldi forgalomban pedig a gyártás helyén fizetendő fényűzési forgalmi adó alól illeti meg az adómentesség. A viszonosság fennállásának s az ennek alapján igényelhető adómentességnek igazolására a külügyminiszter által a diplomáciai képviseletek tagjai és ezek családtagjai részére kiállított névre szóló arcképes igazolvány szolgál. A külügyminiszter által névre szólóan kiállított hasonló igazolvány alapján illeti meg a fényűzési forgalmi adómentesség az egyéb nemzetközi hivataloknak és intézményeknek diplomáciai előjogokat élvező alkalmazottait és ezek családtagjait is. Belföldi forgalomban az áru átadásáról kiállított átvételi elismervényre kell az egyéb adatokon kívül az arcképes igazolvány számát is rávezetni. Az átvételi elismervényt ahhoz az adóbevalláshoz kell csatolni, amelyben az adóalany az eladást adómentes tételként bevallotta.

52. §

Műkertészek fényűzési forgalmi adójának átalányozása

(1) A virágok, díszfák, díszcserjék és díszítő növények belföldi termelésével keresetszerűen foglalkozó műkertészek, virágtermelők és faiskolatulajdonosok, ha a termelést fűtőberendezéssel ellátott üvegházakban folytatják, a november 15. és április 15. közötti időben termelt fényűzési forgalmi adó alá eső növények után fényűzési forgalmi adót kötelesek fizetni. A fűtőberendezéssel el nem látott üvegházakban folytatott növénytermelés vagy fütőberendezéssel ellátott üvegházakban nem az említett virágok és dísznövények termelése vagy ez utóbbi növényeknek nem kereseti tevékenység céljából való termelése fényűzési forgalmi adó alá nem esik.

(2) A fényűzési tárgyakká minősített növényeknek az (1) bekezdés rendelkezési szerint fényűzési adóköteles belföldi termelése után fizetendő fényűzési forgalmi adót átalányöszszegben kell megállapítani A fényűzési forgalmi adóátalány fejében a fényűzési adóköteles termelés folytatására szolgáló fűtőberendezéssel ellátott üvegházak alapterjedelme után négyzetméterenként fizetendő fényűzési forgalmi adó összegét külön rendelet állapítja meg. A külön rendeletben megállapított négyzetméterenkénti fényűzési forgalmi adóösszeg az (1) bekezdésben meghatározott időszak tartama alatt folytatott fényűzési forgalmi adó alá eső növénytermelés után fizetendő, az adóalany által elért bevételektől függetlenül. Ezt a fényűzési forgalmi adót tehát akkor is meg kell fizetni, ha az adóalany az üvegházban termelt, fényűzési forgalmi adó alá eső növényeket április 15-ike után hozza forgalomba

(3) Az üvegházak alapterületét az üvegházzal beépített földterület legnagyobb belső hosszának és legnagyobb belső szélességének szorzatában kell megállapítani. Az alapépítményből kiugró oldalszárnyak alapterületét ugyanilyen módon kell megállapítani s az alapépítmény alapterületéhez hozzá kell adni. A forgalmi adóhivatal legkésőbb minden év október havában a megállapitott fényűzési forgalmi adóátalányról kibocsátott fizetési meghagyásban az adóalanyt a fényűzési forgalmi adónak november hó 15-től számított öthavi - minden hó 15-ig esedékes egyenlő részletben való befizetésére utasítja. Az átalányozási időszak alatt is ellenőrizni kell, hogy az adófizetésre kötelezettek az átalányozás során bejelentett üvegházakon kívül más üvegházban nem foglalkoznak-e fényűzési adóköteles növények termelésével.

53. §

A fényűzési forgalmi adóra egyéb vonatkozásban alkalmazandó szabályok

(1) Minden egyéb vonatkozásban, így különösen a fényűzési forgalmi adófizetési kötelezettségnek és az adóalapnak megállapítása, az adó befizetése, biztosítása, kezelése és ellenőrzése tekintetében az előző fejezetekben és a II. részben, vámkülföldről történő behozatalnál a behozatali forgalmi adóra vonatkozólag külön kiadott rendeletben megállapított jogszabályok az irányadók.

(2) A kiskereskedelmi forgalomban fényűzési adóköteles áruk forgalombahozásával foglalkozó adóalanyok, valamint a 49 § rendelkezései szerint fényűzési forgalmi adóköteles foglalkozású adóalanyok, ha a forgalmi adóhivatal egyéb könyv vagy feljegyzés vezetésére nem kötelezi, pénztárkönyvet, ezenkívül a fényűzési tárgyakról raktárkönyvet, eladásaikról pedig bekötött, párosával lapszámozott számlamásolati könyvet tartoznak vezetni. Az eladásokról minden esetben kiállítandó számla első példánya a számlamásolati könyvben marad az adóbevallás elkészítése és ellenőrzése céljára. A másodpéldányt a könyvből kitépve, minden esetben át kell adni a vevőnek. A fényűzési forgalmi adó átalányozása esetén a raktárkönyv és a számlamásolati könyv vezetése alól az adóalany indokolt esetben felmentést kérhet.

II. RÉSZ

Alaki jogszabályok

VI. Fejezet

Eljárási szabályok

54. §

Bejelentési kötelezettség

(1) Mindazok, akik termelői, általános vagy fényűzési forgalmi adó alá eső kereseti tevékenységet folytatnak, adókötetes foglalkozásukat annak megkezdésétől számított 15 nap alatt az illetékes forgalmi adóhivatalnál bejelenteni kötelesek. Az állandó üzlettel vagy telephellyel nem rendelkező keresetüzők, akik az egyes forgalmi adóhivatalok illetékességi területén csak átmenetileg fejtenek ki forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet (színtársulatok, cirkuszok, mutatványosok, bemutatók, fakitermelők, faszénégetők stb.), bejelentési kötelezettségüknek legkésőbb a kereseti tevékenység megkezdésének napjáig kötelesek a tevékenység folytatásának helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál eleget tenni. A bejelentést írásban kell megtenni. Ha a bejelentésre kötelezett lakóhelye (székhelye) és a kereseti tevékenység folytatásának helye (a vállalat telephelyei nem ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak a területén van, a bejelentést a lakóhely (székhely) és a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál is meg kell tenni. Új, adóköteles kereseti tevékenység megkezdése alkalmával be kell jelenteni a keresetűző nevét (cégét), lakó- (szék-) helyét, esetleges telepeinek helyét, a kereseti tevékenység megkezdésének pontos idejét, a kereseti tevékenység tüzetes meghatározását, az alkalmazottak számát s általában mindazt a lényeges körülményt, aminek az adózásra befolyása lehet. Bejelentési kötelezettség alá esik továbbá a foglalkozás vagy kereseti tevékenység helyének megváltoztatása, régi mellett új kereseti tevékenység kezdése, annak kibővítése és a kereseti tevékenység folytatásában beálló minden egyéb olyan változás, amely az adókötelezettségre befolyással van. Az ipari vagy kereskedelmi vállalatok átruházását és az ilyen vállalatok kizárólagos jogosítványainak, továbbá szabadalmi jogoknak forgalmi adóköteles értékesítését esetenként az említett határidő alatt kell bejelenteni. A bejelentés elmulasztása, amenynyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik, a 80. § rendelkezése szerint büntetendő szabálytalanság.

(2) Az adóköteles kereseti tevékenység ideiglenes szüneteltetését vagy végleges megszüntetését a szüneteltetéstől vagy megszüntetéstől számított 15 nap alatt szintén be kell jelenteni. Ha az adóköteles tevékenység a fizetésre köteles halála miatt szűnt meg, a bejelentési kötelezettség azt terheli, aki az adóköteles vállalatot örökli. Aki ezt a bejelentést elmulasztja, a forgalmi adót a kereseti tevékenység folytatásának tényleges beszüntetését megelőző utolsó 12 hónap havi állagának, ha pedig a vállalat ennél rövidebb ideig működött, az erre az időre eső havi állagnak megfelelő mértékben tartozik megfizetni a késedelmesen megtett bejelentés napjáig, ha csak a mulasztás vétlen voltát és a szüneteltetés vagy megszűnés napját hiteltérdemlően utólag nem igazolja. Nem alkalmazható az utóbbi rendelkezés, ha a forgalmi adóköteles szellemi szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi ügyletek közvetítésével folytatott tevékenység az adóalany halála miatt szűnt meg.

(4) Külföldiek, akik az ország területén állandó jellegű forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet folytatnak, de itt állandó lakásuk nincs, a kereseti tevékenység megkezdésétől számított 15 nap alatt, az ideiglenes jellegű kereseti tevékenységet folytatók pedig legkésőbb a kereseti tevékenység megkezdésének napjáig kötelesek olyan belföldi képviselőt megnevezni, akinek belföldön állandó lakása van és aki a forgalmi adófizetéssel kapcsolatos kötelezettségek ellátására - a külföldi keresetűző egyetemleges felelőssége, mellett - alkalmas. Ha a külföldi keresetűző a forgalmi adóhivatal felhívására sem jelöl meg a kitüzött határidő alatt megfelelő képviselőt, vagy, ha a képviselő kötelezettségeit nem teljesiti, a forgalmi adóhivatal javaslatára a pénzügyigazgatóság a külföldi vállalatának zárgondnoki kezelését - a tulajdonos költségére - rendeli el.

55. §

Könyvvezetési kötelezettség

(1) Forgalmi adó fizetésére köteles olyan adóalanyok, akik az adóalap megállapítására és ellenőrzésére is alkalmas kereskedelmi könyveket nem vezetnek ha ebben a rendeletben eltérő rendelkezés nincs - legalább a következő könyveket tartoznak vezetni.

1. A csak általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanyok valamennyi bevételi és kiadást tartalmazó egyszerű pénztárkönyvet (bevéteti és kiadási nyilvántartást) vagy pedig az adókötelesek foglalkozásának természetéhez mérten részükre külön előírt nyilvántartásokat (pl. a bércséplő mázsakönyvet és cséplési naplót, a húsiparosok vágási könyvel stb.) kötelesek vezetni. A pénztárkönyvbe minden forgalmi adóköteles és forgalmi adó alól mentes bevételt, tekintet nélkül a teljesítés módjára [5. § (2) bekezdés], - továbbá minden üzleti, üzemi, háztartási, stb. kiadást is a teljesítés alkalmával azonnal be kell vezetni. Az adóalany a pénztárkönyvet naponta összegezni, naptári félhavonkint lezárni és az adóköteles bevételt megállapítani köteles.

2. A termelői forgalmi adó fizetésére köteles vállalatok a 10. §-ban említett kisiparosok, valamint az egyéni vagy adóközösségi átalányozás mellett adózó adóalanyok kivételével - ha ebben a rendeletben eltérő rendelkezés nincs - a valamennyi bevételt és kiadást tartalmazó pénztárkönyvön kívül a) nyersanyagraktárkönyvet, b) termelési (előállítási) naplót, c) készáruraktárkönyvet, d) eladásaikról számlamásolati könyvet, e) bérmunka végzése esetén bérmunka-naplót, f) amennyiben adófizetési kötelezettségüknek a kimenő számlák rendszere alapján tesznek eleget, kimenőszámlák könyvét, g) hitelbe történt eladásoknál hitelkönyvet tartoznak vezetni. A 10. §-ban említett kisiparosok, valamint az egyéni vagy adóközösségi átalányozás mellett adózó adóalanyok - ha az 56. § szerint a könyvvezetési kötelezettség alól felmentve nincsenek - csak egyszerű pénztárkönyvet, bérmunka végzése esetén pedig bérmunkanaplót kötelesek vezetni. Ha az átalányozott kisiparos vagy az egyéni, illetőleg adóközösségi átalányozás mellett adózó egyéb adóalany a könyvvezetési kötelezettség alól felmentést kap, semmiféle könyvet vagy feljegyzést vezetni nem köteles, hanem csak az áru és anyagbeszerzésre vonatkozó számlákat köteles az 57. §-ban foglaltak szerint megőrizni.

(2) Azok a termelői forgalmi adófizetésre köteles adóalanyok, akik viszonteladók részére szolgálnak ki árukat, a kiszolgáltatott árukról minden esetben számlát kötelesek kiállítani. A számlákat a kereskedelmi szokásoknak megfelelően kell kitölteni, azokon az áruszállítás napjának, az eladó nevének (cégének) a számla számának, a címzett (vevő) nevének, lakhelyének, valamint az áru mennyiségének, megnevezésének és ellenértékének is szerepelnie kell. Azok az adóalanyok, akik közvetlenül fogyasztók részére szolgáltatnak ki árukat, az áruk kiszolgáltatásával egyidejűleg két részből álló, sorszámmal ellátott tömblapot (blokkot) kötelesek kiállítani. Az egyik példányt a vevőnek kell átadni, a másik példány pedig a tömbben marad. A tömblapokon legalább az eladó nevét (cégét), az ellenértéket és az áruszállítás napját kell olvashatóan feltüntetni. Ha a vevő számla- vagy tömblap kiállítása nélkül veszi át az árut vagy a valóságos vételárnál alacsonyabb összegről kiállított számlát vagy tömblapot fogad el, szabálytalanságot követ el és pénzbirsággal büntetendő. Azok az adóalanyok, akik adófizetési kötelezettségüknek adóközösségi, testületi vagy egyéni átalányozás útján tesznek eleget, tömblapot (blokkot) kiállítani nem kötelesek. Kérelemre a forgalmi adóhivatal mentesítheti a tömblap (blokk) kiállításának kötelezettsége alól azokat a megbízható adóalanyokat is, akikre a tömblapok kiállítása aránytalanul nagy terhet róna.

(3) A forgalmi adóhivatal a forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalanyok könyvvezetését rendszeresen ellenőrizni tortozik és indokolt esetekben az ellenőrzés biztonsága érdekében - az adóalany viszonyainak figyelembevételével - megfelelő nyilvántartások és könyvek vezetését köteles elrendelni s erről az adóalanyt végzésileg értesíteni.

(4) Az üzleti könyveket és nyilvántartásokat a természetes személyek vállalatuk telephelyén, ilyenek hiányában lakóhelyükön tartoznak vezetni. Jogi személyek üzleti berendezettségüknek megfelelően akár bejegyzett székhelyükön, akár telephelyükön vezethetik az egész vállalat ügyvitelére vonatkozó könyveket. Abban az esetben azonban, ha a vállalat székhelye és telephelye nem ugyanazon forgalmi adóhivatal területén van, a székhelyen vezetett üzleti könyveken kívül a telephelyeken is kötelesek megfelelő nyilvántartásokat (nyersanyagraktárkönyvet, készáruraktárkönyvet stb.) vezetni.

56. §

Mentesség a könyvvezetési kötelezettség alól

(1) Azok az adóalanyok, akik forgalmi adójukat átalányösszegben fizetik, s személyi körülményeik vagy üzletük természete ezt indokolttá teszik, az előírt könyvek és nyilvántartások vezetése alól felmenthetők.

(2) A könyvvezetési kötelezettség alól való felmentés iránt az átalányösszegben fizetendő forgalmi adóról kiadott fizetési meghagyásban vagy az adóközösségi (testületi) átalányegyezségről kiadott határozatban kell rendelkezni, s egyidejüleg fel kell hívni a figyelmet arra, hogy minden üzleti számlát és az üzleti levelezéseket az 57. § rendelkezése szerint - időrendben összegyüjtve - 5 évig meg kell őrizni.

57. §

Az üzleti könyvek nyilvántartások, számlák és levelek megőrzése

A forgalmi adóalanyok összes üzleti könyveiket, nyilvántartásaikat s egyéb feljegyzéseiket, valamint az üzleti számlákat, levelezéseket és iratokat más törvényeknek esetleg meszszebbmenő rendelkezéseitől függetlenül - legalább 5 évig kötelesek megőrizni. Ezt a határidőt az üzleti levelezésekre és okiratokra vonatkozólag a kiállítás évének végétől, könyveknél és más feljegyzéseknél pedig az utolsó bejegyzés évének végétől kell számítani. A forgalmi adóhivatal által esetleg bevont könyvek átvételi elismervényeit ugyancsak 5 évig kell megőrizni.

58. §

Adóbevallás

(1) A fizetendő forgalmi adó alapját az adóköteles áruszállitások, munka- vagy szolgálatteljesítések ellenértéke fejében kapott bevételeiknek számbavételével, valamint az 1. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban említett célokra felhasznált áruk után, továbbá az egyes termelési fokozatokkal kapcsolatban a 8. § szerint külön-külön fizetendő termelői forgalmi adó alapjának kiszámításával maguk az érdekelt adóalanyok kötelesek megállapítani és a megállapítás eredményét adóbevallás benyujtása mellett az illetékes forgalmi adóhivatalhoz a következő hó 5. napjáig bejelenteni. Az áruszállítások, valamint munka- és szolgálatteljesítések után esedékes forgalmi adót az 59. §-ban meghatározott fizetési határidőknek megfelelően félhavonkénti részletezéssel és havi végösszegben kell megállapítani és bevallani. Ha az adóalany áruszállításai különböző forgalmi adókulcsok alá esnek, vagy ha az adóalany termelői forgalmi adót, általános forgalmi adót, esetleg fényűzési forgalmi adót is fizet, a nyersbevételt adónemenként s ezen belül adókulcsok szerinti részletezéssel kell megállapítani. Az adóbevalláshoz a nagyobb adózók a forgalmi adóhivataltól igényelhető nyomtatott űrlapokat kötelesek használni, a kisebb adóalanyok nevüket (cégüket), a bevallási időszakot, a félhavi s ezen felül az egészhavi bevételi (adóalapot), továbbá a fizetendő félhavi s ezen felül az egészhavi forgalmi adó összegét feltüntető, de legalább negyedív nagyságú papírlap felhasználásával is tehetnek bevallást.

(2) Az adóbevallásban az (1) bekezdésben foglaltak szerint félhavi részletezéssel és havi végösszegben is megállapítandó nyersbevételből az igazoltan adómentes bevételeket le kell vonni és az ilymódon kiszámított forgalmi adók összegét külön-külön félhavi részletezéssel és egész havi végösszegben is fel kell tüntetni. A bevallásban mindig csak egy naptári hónap eredményét lehet bejegyezni. A nem rendes üzletvitel körébe tartozó adóköteles átruházásokat, illetőleg bevételeket, pl. kizárólagos üzleti vagy szabadalmi jogok átruházását, stb. az egyéb bevételektől elkülönítve kell bevallani. Az adónemenként kiszámított forgalmi adóösszegeket olymódon kell kikerekíteni, hogy az 50 fillér vagy ennél nagyobb összeget forintra kell kiegészíteni, az 50 fillérnél kisebb összeget pedig számításon kívül kell hagyni.

(3) Azok az adóalanyok, akik szabályszerű kereskedelmi könyveket vezetnek, a forgalmi adóhivataltól annak engedélyezését kérhetik, hogy a forgalmi adót a kimenő számlák alapján róhassák le. Ezek az adózók adóbevallásukban a kiállított számláknak félhavi és egészhavi végösszegét tartoznak az 5. és 15. §-okban foglaltak figyelembevételével bevallani Ilyen adózás engedélyezése esetén a számlát legkésőbb az áruszállítás megtörténtekor, illetőleg a munkateljesítés befejezésekor kell kiállítani. Abban az esetben, ha az áru leszállítása vagy a munka elvégzése előtt előlegeket fizetnek és ha az áruszállítás vagy a munkateljesítés az előleg kézhezvételétől számított 90 (kilencven) napon belül nem történik meg, a felvett előlegekről előzetes (esetleg csak belső) számlát kell kiállítani és a forgalmi adó alapjának megállapításánál ezeket az előzetes számlákat is figyelembe kell venni. Ha az adóalany könyvelési rendszere a kimenő számlák rendszere alapján való adózás ellenőrzésére alkalmas a kérelmet nem szabad megtagadni.

(4) Ha a szabályszerű kereskedelmi könyveket vezető adóalanyra az adóbevallásnak havonkénti összeállítása aránytalan megterheléssel járna, a forgalmi adóhivataltól adóbevallásának negyedévenkénti összeállítására kérhet engedélyt. A kérelem teljesítése esetén is köteles azonban az adóalany valóságos adóköteles forgalmával arányban álló és a forgalmi adóhivatal által megállapítandó összegű félhavonkénti előlegeket szabályszerű módon befizetni. Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek székhelye és telephelyei más-más forgalmi adóhivatalok illetékessége alá tartoznak s ennek megfelelően esedékes forgalmi adójukat is megosztva fizetik, kivételes méltányosságból a székhely szerinti forgalmi adóhivatal engedélyezheti, hogy bevallási ívüket az (1) bekezdésben megállapított határidőn túl, de legkésőbb a tárgyhónapot követő hó 15. napjáig nyujthassák be. A székhely szerint illetékes forgalmi adóhivatal erről a határozat másolatának megküldése mellett a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokat is értesíteni köteles.

(5) Ha az adóalany vállalatát a maga egészében átruházza, az átruházás után járó forgalmi adó alapját az üzletátruházás bejelentésére megszabott határidő alatt külön adóbevallásban kell bevallani és az adót egyidejűleg befizetni. Az adóköteles vállalat megszűnése esetén az adóalany vagy az üzlet megszűnésének bejelentésére köteles más személy a bejelentésre megszabott határidő alatt tartozik az üzlet megszűnéséig elért s még be nem vallott adóköteles bevételeit és akóköteles kinnlevőségeit (követeléseit) bevallani s az ezek után járó forgalmi adót egyidejűleg befizetni. Ugyanezek a rendelkezések érvényesek az ipari vagy kereskedelmi vállalat kizárólagos jogosítványainak és a találmányi szabadalmak átruházására is.

(6) Azok az adóalanyok, akik nem rendszeresen folytatnak termelői, általános vagy fényűzési forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet, pl. akik kő- vagy erdőkitermeléssel, palackozott borok árusításával stb. nem minden évben foglalkoznak, valamint a bontási anyagok forgalombahozói, adóbevallást benyujtani csak az 54. § rendelkezései szerint bejelentendő kereseti tevékenység folytatásának ideje alatt tartoznak. Indokolt kérelemre a forgalmi adóhivatal megengedheti, esetleg elrendelheti, hogy az ilyen adózók esetenkénti egész üzleti forgalmukról egy - az engedélyben megállapítandó határidő alatt benyujtandó - bevallásban számoljanak el.

(7) Azok az adóalanyok, akik megrendelők által adott anyagokat el- vagy kikészítenek, illetőleg feldolgoznak (bérmunkát végeznek), kötelesek az adóbevallással egyidejűleg két példányú kimutatás becsatolásával bejelenteni azoknak nevét (cégét) és lakó- (szék-) helyét, akiknek a részére az előző hónap folyamán munkateljesítést (bérmunkát) végeztek. Nem kell azonban ilyen kimutatást készíteniük azoknak, akik közvetlenül a fogyasztók részére végeznek bérmunkát (pl. szabók, cipészek, órások stb.).

(8) A marhalevél kötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztásra történő levágása alkalmával fizetendő termelői forgalmi adóról havonként bevallást benyújtani nem kell. Ezt a termelői forgalmi adót általában esetenként a vágások alkalmával kell kiszámítani és az 59. § (9) bekezdésében foglaltak szerint befizetni.

59. §

Adóbefizetés

(1) Az 58. § (1) és (3) bekezdése szerint minden hónap 15. és utolsó napján megállapított forgalmi adókat az illetékes forgalmi adóhivatal számlájára postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával kell befizetni. A hónap 1-15. napjáig terjedő első felében elért nyersbevétel után járó forgalmi adót legkésőbb a tárgyhó 20. napjáig, a hónap második felében elért nyersbevétel után esedékes forgalmi adót pedig a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig kell befizetni. A kimenő számlák alapján adózó adóalanyok a hónap 1-15. napjáig terjedő első felében kiállított számlák végösszege után esedékes forgalmi adó fele összegét a tárgyhónap 20. napjáig, a másik felét pedig a következő hónap 20. napjáig; a hónap második felében kiállított számlák végösszege után esedékes forgalmi adó fele összegét a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig, a második felét pedig a tárgyhónapot követő második hónap 5. napjáig kötelesek befizetni. Az egyes termelési fokozatok után a 8. § rendelkezései szerint külön-külön fizetendő termelői forgalmi adó befizetésére az említett szakasz (41 bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók. A saját előállítású vagy bérmunkában előállíttatott áruknak az 1. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban említett célokra saját üzemben történő felhasználása után fizetendő termelői forgalmi adót ugyancsak a 8. § (4) bekezdésében meghatározott részletekben kell befizetni.

(2) A fizetési meghagyással előirt forgalmi adót a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt, fellebbezés esetén a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt kell befizetni. A fizetési meghagyással előírt átalányösszegben megállapított forgalmi adót az átalányozási időszakon belül havi részletekben, mindig a tárgyhó 15. napjáig kell befizetni. Az adóközösségi átalányokat az átalányegyezség megkötéséről készült jegyzőkönyvben megállapított időpontig, legkésőbb azonban a tárgyhónap 15. napjáig kell befizetni.

(3) Indokolt esetben elrendelheti a forgalmi adóhivatal, hogy az adóalany a forgalmi adót hetenkint, esetleg naponkint fizesse be a forgalmi adóhivatal által előírt módon. (4) Azokat a kisebb adóalanyokat akik forgalmi adó alá eső áruk előállításával (fakitermelés, mész-, szénégetés, kavics-, kőkitermelés stb.) és forgalombahozatalával alkalomszerűen (nem rendszeresen) foglalkoznak, a forgalmi adóhivatal arra kötelezheti, hogy a forgalmi adót lakó (cég-)helyük, illetőleg az áruelőállítás helye szerint illetékes községi elöljáróság, közbirtokosság, erdőbirtokossági társulat stb. útján a forgalmi adóhivatal által előírt módon űzessék be, vagy pedig az értékesítés alkalmával a községi kövezetvámmal, helypénzzel stb. együtt vagy a szállítási igazolvány kiállítása alkalmával fizesség meg. Ebben az esetben a községi elöljáróság, illetőleg az adó beszedésére jogosult hatósági közeg vagy közbirtokossági, erdőbirtokossági stb. megbízott az áru nemét és mennyiségét s a beszedett adó összegét is feltüntető hivatalos nyugtái köteles az adóalanynak kiszolgáltatni. A községi alkalmazott vagy közbirtokossági, erdőbirtokossági megbízott, aki a fentebbiek alapján a kisebb alkalmi adóalanyoktól a forgalmi adót esetleg a helypénzzel, kövezetvámmal együtt vagy a szállítási igazolvány kiállítása alkalmával beszedi, a közreműködésével beszedett forgalmi adó 20%-áig terjedhető jutalomban részesíthető.

(5) A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék, továbbá bor- és gyümölcsszeszfőzdék vállalkozóitól a vállalatukban termelt szesz (borpárlat, pálinka stb.) után fizetendő termelői forgalmi adót az áruk értékesítése, illetőleg az egyedárusági árkülönbözet beszedése alkalmával az egyedárusági eladási ár, illetőleg az árkülönbözet alapulvétele mellett a Szeszegyedárusági Igazgatóság szedi és fizeti be.

(6) Azok a vállalatok, amelyek a 12. § (7) bekezdése alapján általános forgalmi adó alá eső ügynöki (alkuszi) jutalékot fizetnek ki, kötelesek a jutalék után járó általános forgalmi adót a kifizetendő jutalékból levonni s az így levont forgalmi adót az ügynök (alkusz) lakóhelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz - az ügynök (alkusz) nevét, lakóhelyét és a kifizetett jutalék összegét feltüntető kimutatás egyidejű megküldése mellett az (1) bekezdésben előírt időpontokban - befizetni. Azok a vállalatok, amelyek a levont adót nem fizetik be, illetőleg az előírt kimutatást nem küldik be határidőre, adópótlékot kötelesek fizetni s ezenkívül szabálytalanság miatt is büntetendők.

(7) Kérelemre a pénzügyminiszter megengedheti, esetleg el is rendelheti, hogy azok a vállalatok, amelyek a fentiek szerint ügynöki (alkuszi) jutalékot fizetnek ki, a jutalékok után esedékes forgalmi adót a vállalat székhelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál (kerületi forgalmi adóosztálynál) fizessék be. Ez esetben a vállalat a vonatkozó adóbevallási ívvel egyidejűleg forgalmi adóhivatalonként külön-külön összeállított és cégszerűen aláírt, két példányú és az ügynökök (alkuszok) nevét, lakhelyét és a kifizetett jutalék összegét feltüntető kimutatást tartozik a székhelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz beterjeszteni. A forgalmi adóhivatal a kimutatások alapján megállapított, más forgalmi adóhivatalokat, megillető forgalmi adók összegét, a beterjesztett kimutatások egy példányának a lakhely szerinti forgalmi adóhivatal részére megküldése mellett a befizetést követő 5 napon belül e forgalmi adóhivatal csekkszámlájára tartozik átutalni.

(8) Az árverések alkalmával a 4. § (7) bekezdése szerint fizetendő termelői forgalmi adót és a (50) § szerint fizetendő fényűzési forgalmi adót az árverést rendező köteles a vevőtől az árverési vételárral együtt beszedni és az árverési jegyzőkönyv másolati példányának megküldése mellett az illetékes forgalmi adóhivatal számlájára postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával 24 óra alatt befizetni.

(9) A marhalevélkötelezettség alá eső állatoknak közfogyasztásra történő levágása alkalmával fizetendő termelői forgalmi adót általában esetenként a vágások alkalmával kell befizetni. Azokban a városokban (községekben), ahol a közvágóhídon pénztári szolgálat vau, a termelői forgalmi adót a húsfogyasztási adóval, a vágóhídhasználati díjjal és húsvizsgálati díjjal együtt kell beszedni. A beszedett összegről a vágató részére szabályszerű nyugtát kell adni. A nyugtának a befizetett termelői forgalmi adó összegén kívül a marhalevélátruházási jegyzőkönyv számát, a levágott állatok faját, darabszámát, súlyát, egységárát és az ezek figyelembevételével kiszámított tényleges forgalmi értékét is tartalmaznia kell. A városi (községi) fogyasztási adóhivatal a beszedett termelői forgalmi adót naponkint egyösszegben a forgalmi adóhivatal csekkszámlájára befizeti és a befizetett összeg helyességének igazolására hetenkint az egyesített fogyasztási és húsforgalmi adónapló kivonatát és a nyugtamásolatokat a forgalmi adóhivatalnak megküldi. A forgalmi adóhivatal a termelői forgalmi adó könyvelése és nyilvántartása tekintetében a forgalmi adóhivatalok számviteli teendőit szabályozó rendelkezések szerint jár el. Azokat a jelentősebb vágóhídi forgalmú városokat (községeket), melyek a húsfogyasztási adónak és egyéb községi illetékeknek a vágóhídon való beszedését még nem vezették be, azoknak a vágóhídon a húsforgalmi adóval együtt való beszedésére kell felhívni. Azokban a városokban (községekben), ahol a közvágóhídon pénztári szolgálat nincs és a vágóhíd alacsony forgalmának tekintettel a termelői forgalmi adónak a vágóhídon a húsfogyasztási adóval és az egyéb községi illetékekkel együtt való beszedését célszerűen megvalósítani nem lehet, az esedékes termelői forgalmi adót postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával kell esetenkint befizetni. A befizetési lap középső, értesítő részének hátlapján fel kell tüntetni a marhalevélátruházási jegyzőkönyv számát, a levágott állatok faját, darabszámát, súlyát, egységárát és az ezek figyelembevételével kiszámított tényleges forgalmi értékét. A húsvizsgáló a levágott állat húsát közfogyasztásra való alkalmasságot igazoló bélyegzővel mindaddig nem láthatja el, amíg a húsiparos a termelői forgalmi adó befizetését nem igazolja. A fizetés igazolásának megtagadása vagy elmulasztása esetén a levágott állatot az esedékes forgalmi adó biztosítására a községi elöljárósággal le kell foglaltatni. A forgalmi adóhivatal - amennyiben ennek szüksége fennforog - engedélyt adhat arra, hogy a húsiparos a forgalmi adó befizetését a vágást követő 24 órán belül igazolhassa. Ez esetben a húsvizsgáló állatorvos újabb állatvágást addig nem engedélyezhet, amíg a húsiparos forgalmi adófizetési kötelezettségének pontosan eleget nem telt. Azokban a községekben, ahol közvágóhíd nincs, vagy a közvágóhíd forgalma olyan csekély, hogy a termelői forgalmi adó alapjának és összegének a vágások alkalmával esetenkint való megállapítása és befizettetése célszerűen nem bonyolítható le, a húsiparosok által fizetendő termelői forgalmi adót átalányösszegben kell megállapítani. A hentesáruk előállításával is foglalkozó húsiparosok, továbbá a hentesárugyárak, a szalámi és az egyéb hentesáruk forgalombahozatalából származó bevételük után a vágáskor lerótt termelői forgalmi adón felül külön fizetendő termelői forgalmi adót a rendes szabályok szerint kötelesek megfizetni. Azoknál a húsiparosoknál, akiknél termelői forgalmi adó alá eső szalámiból és az egyéb hentesárukból származó bevételek - megfelelő feljegyzések hiányában - a forgalmi adó alól mentes húsokból, fehérárukból és a zsírból származó bevételektől megnyugtató módon nem választhatók szét, a fizetendő termelői forgalmi adót átalányösszegben is meg lehet állapítani. Jelen rendelet alkalmazása szempontjából hentesárunak kell tekinteni a zsír és a tepertő kivételével minden olyon készítményt, amely a levágott állat húsának és fehérárujának feldolgozása útján keletkezik. Így a kolbász-, szalámi- és felvágottféléken kívül hentesárunak tekintendő a sózott, füstölt, pácolt, vagy abált szalonna, továbbá a főtt, sült, pácolt és füstölt hús is.

(10) A forgalmi adóhivatalok minden olyan városban (községben), ahol a vágások alkalmával fizetendő termelői forgalmi adó alapját és összegét a levágott állatoknak élő vagy vágott állapotban való mérlegelése útján kell megállapítani, lehetőség szerint állandó vágóhídi szolgálatot kötelesek rendszeresíteni. A vágóhídi szolgálatot ellátó forgalmi adóhivatali tisztviselők az állatoknak élő, vagy levágott állapotban való mérlegelésénél, a fizetendő termelői forgalmi adóalapjának és Ősszegének kiszámításánál közreműködni kötelesek. Ezenfelül esetleg a pénztári szolgálatot ellátó városi (községi) tisztviselő mellett az ellenőri teendők ellátásával is megbízhatók. A vágóhídi szolgálatra kirendelt forgalmi adóhivatali tisztviselők kötelesek ellenőrizni azt is, hogy a pénztári szolgálatot ellátó városi (községi) tisztviselők a beszedett forgalmi adót naponta pontosan befizetik-e a forgalmi adóhivatal csekkszámlájára. Olyan jelentősebb forgalmú vádóhidakon, ahol a város (község) a (9) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a pénztári szolgálatot rajta kívül álló okokból ezidőszerint megszervezni nem tudja, a városi (községi) pénztári szolgálat megszervezéséig a pénzügyigazgatóságok a vágóhídi szolgálatot ellátó tisztviselőket bízhatják meg a vágások után fizetendő termelői forgalmi adónak a hivatkozott bekezdésben megjelölt adatokat tartalmazó nyugta ellenében való beszedésével. Ilyen esetben a vágóhídi szolgálat ellátására legalább két forgalmi adóhivatali tisztviselőt kell kirendelni, akik közül az egyik a pénztári, a másik pedig az ellenőri teendőket látja el. A beszedett forgalmi adót a forgalmi adóhivatali tisztviselők is naponkint kötelesek a forgalmi adóhivatal csekkszámlájára befizetni és a beszedési naplókivonatot a nyugtamásolatokkal együtt a forgalmi adóhivatalnak hetenkint beterjeszteni.

(11) A húsiparosok a vágások alkalmával fizetett termelői forgalmi adóra vonatkozó nyugtákat, vagy postatakarékpénztári befizetési lap elismervényeket az 55. § (1) bekezdés 1. pontja szerint vezetendő vágási könyv mellékleteként az 56. §-ban megszabott 5 évi időtartam alatt megőrizni kötelesek. A vágási könyvbe a vágás idejét, a marhalevél átruházási jegyzőkönyvi számát. a levágott állat faját, darabszámát, élősúlyát, egységárát és az ezek figyelembevételével kiszámított tényleges forgalmi értékét kell télelenként bevezetni. Azok a Személyek, akik közfogyasztás céljára csak alkalmilag végeznek vágásokat, vágási könyvet nem kötelesek ugyan vezetni, a termelői forgalmi adó befizetésére vonatkozó nyugtái vagy postatakarékpénztárt befizetési lap elismervényt azonban megőrizni kötelesek annak igazolására, hogy a vágással kapcsolatos termelői forgalmi adóbefizetési kötelezettségnek pontosan eleget tettek.

60. §

Adómegállapítás átalányösszegben

(1) Olyan esetekben, amikor az adóalany a forgalmi adóknak adóbevallás útján megállapítására és befizetésére célszerűen nem kötelezhető, különösen kisebb terjedelmű vállalatoknál, amikor az adóalany az előírt könyvek és nyilvántartások vezetésére nem képes, a forgalmi adó összegét a megállapított vagy megbecsült forgalom után átalányösszegben is meg lehet állapítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján átalányösszegben állapítható meg a forgalmi adó olyan kisiparosoknál, a 3. § szerint termelői forgalmi adófizetésre köteles kiskereskedőknél és egyéb oly adóalanyoknál, akik maguk vagy legfeljebb családtagjaik segítségével folytatják kereseti tevékenységüket vagy ha alkalmazottakat tartanak is, az előirt könyvek vagy nyilvántartások vezetésére nem képesek, ha az adóalany tevékenységét egyéb főfoglalkozása mellett csak mellékesen folytatja s ebből származó bevételei a főfoglalkozásból származó bevételekhez viszonyítva nem jelentősek, illetőleg, ha az adó köteles forgalom ellenőrzésének nehézségei miatt az adóalapnak becsléssel megállapítása megnyugtatóbbnak látszik. Átalányösszegben lehet megállapítani a színházak és a szellemi szabadfoglalkozásúak általános forgalmi adóját is.

(3) Ha az adóalany üzleti feljegyzéseket egyáltalában nem vezet, s az adóköteles forgalom a rendelkezésre álló egyéb adatok (pl. a községi fogyasztási adóról vezetett szemleívek stb.) alapján sem állapítható meg megnyugtató módon, az átalányozás alkalmával az adóköteles forgalom egy évi valószínű összegét becsléssel esetleg a (4) bekezdés szabályainak megfelelő alkalmazásával - kell megállapítani.

(4) Az arányos adóztatás biztosítása érdekében az átalányozási eljárás megindítása előtt az azonos foglalkozású adóalanyokat adóköteles forgalmuk nagysága szerint a szakmabeli érdekképviselet, ennek hiányában a községi elöljáróság meghallgatásával osztályba kell sorozni. Az osztálybasorozás után annak adatait is figyelembevéve, helyszíni vizsgálat alapján kell az átalány összegét megállapítani. Az esetben, ha az érdekképviselet, ennek hiányában a községi elöljáróság a forgalmi adóhivatalnak az osztálybasorozásra vonatkozó felhívására a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget, az osztálybasorozás mellőzésével a helyszíni vizsgálat és egyéb rendelkezésre szolgáló adatok alapján kell az átalányösszegel megállapítani.

(5) Az azonos foglalkozású átalányozott adóalanyok arányos adóztatásának biztosítása végett a közös pénzügyigazgatósági értekezleteken az átalányozott adóalanyok osztálybasorozásánál az adó megállapításához szükséges adatok beszerzésénél és felhasználásánál, valamint az adóközösségi és a testületi átalányok megállapításánál követett gyakorlatot a közös értekezleteken résztvevő pénzügyigazgatóságok és forgalmi adóhivatalok kölcsönösen ismertetni és összeegyeztetni kötelesek.

(6) A forgalmi adóhivatal a helyszíni adatfelvételi vagy a becslési jegyzőkönyvek adatai és az osztályozás eredményének alapján megállapított forgalmi adóátalány összegéről fizetési meghagyást bocsájt ki és egyidejűleg felhívja az adóalanyt a megállapított adónak a fizetési meghagyásban feltüntetett havi részletekben való befizetésére. A fizetési meghagyásokat lehetőleg az előző év december hó 31-ig kell kézbesíttetni.

(7) Az állandó elárusító üzlettel vagy telephellyel nem rendelkező avagy ezzel ugyan rendelkező, de vásárokon és piacokon is árusító átalányozott adóalanyok részére - amenynyiben az átalány összegének megállapításánál a vásárokon és piacokon elért bevételek is figyelembe vétettek - a forgalmi adóhivatal kérelemre fényképpel ellátott igazolványt tartozik kiadni. Az igazolványnak a tulajdonos, esetleg családtagjai, alkalmazottai személyi adatain kívül tartalmaznia kell a megállapított havi átalány alapját és összegét, valamint azt, hogy az átalány megállapításánál mely város (község) területén tartandó piacokon (vásárokon) elért forgalom vétetett figyelembe. Az igazolvánnyal ellátott adóalanyoktól azon a vásáron (piacon), amely az igazolványban fel van sorolva, külön forgalmi adót követetni nem lehet.

(8) A fizetési meghagyások ellen beadott fellebbezéseket a pénzügyigazgatóság forgalmi adóhivatali területenként, indokolt esetekben ellenőrzési körzetenként vagy községenként alakított véleményező bizottság meghallgatásával bírálja el. A véleményező bizottság elnöke a pénzügyigazgatóság által kijelölt fogalmazási tisztviselő. Tagjai a forgalmi adóhivatal főnöke vagy helyettese, az előadói tisztet betöltő forgalmi adóhivatali csoportvezető tisztviselő és a pénzügyigazgatóság által kinevezett két érdekképviseleti tag. A bizottság jegyzője a forgalmi adóhivataltól, szükség esetén a pénzügyigazgatóságtól kirendelt tisztviselő. Az érdekképviseletek tagjai közül az előforduló foglalkozási ágak és az adóalanyok számához mérten kell - lehetőleg a tárgyalás helyén, lakó - megfelelő számú véleményező bizottsági tagot kinevezni. A kinevezés előtt a kinevezendők személyére a forgalmi adóhivataltól és az érdekelt érdekképviseleti szervtől kell véleményt kérni. A kinevezés 3 évre szól. A kinevezett bizottsági tagok közül két-két szakmabeli, ilyenek hiányában két-két rokonszakmabeli, a helyi viszonyokkal ismerős tagol kell a tárgyalásra meghívni. A meghívott érdekképviseleti tagokat működésük megkezdése előtt a 72. §-ban előirt titoktartási kötelezettségre, valamint az annak megszegésével járó következményekre és az elfogulatlan véleményadásra figyelmeztetni kell.

(9) A tárgyaláson az előadó az osztályozás eredményét, a kivetés adatait, a kivetett összegeket, a fél fellebbezésében vagy beadványában előadottakat s a forgalmi adóhivatal erre vonatkozó megállapításait vagy észrevételeit ismerteti. Az elnök ezután a felet hívja fel nyilatkozásra s esetleges bizonyítékainak beterjesztésére. A tárgyaláson csak a fellebbezésben előadott vagy olyan körülményekről és tényekről lehet tárgyalni, amelyek a fellebbezés benyújtása óla állottak elő, illetőleg azután jutottak a fél tudomására. A fél meghallgatása után a bizottság érdeképviseleti tagjai - kívánságukra esetleg nem az adóalany jelenlétében - adják elő véleményüket. Az előadó az ügyfél és az érdekképviseleti tagok előadására válaszolhat. A véleményező bizottság elnöke a tárgyaláson előterjesztett esetleges bizonyítékok, valamint az adóalany és a bizottsági tagok véleményének és az előadó válaszának gondos mérlegelésével dönt afelől, hogy a véleményező bizottság a fellebbezés elutasítására vagy annak részben, vagy egészben való figyelembevételére, esetleg az adó felemelésére tegyen-e javaslatot a pénzügyigazgatóságnak. Egyidejűleg felhívja az adóalanyt annak közlésére, hogy a véleményező bizottság által javasolt döntésben megnyugszik-e vagy sem. A tárgyalásról rövid, de az adóalany és az érdekképviseleti tagok nyilatkozatának, az előadó válaszának és az elnöki döntésnek, illetőleg indokolásnak tényleges részeit feltétlenül tartalmazó jegyzőkönyvet kel vezetni. A jegyzőkönyvet az elnök, a bizottság tagjai, az adóalany és a jegyzőkönyv vezetője írják alá. Ha az érdekelt adóalany vagy az érdekképviseleti tagok kellő értesítés ellenére sem jelennek meg a tárgyaláson ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, de a tárgyalás távollétükben is megtartandó.

(10) Ha az adóalany a véleményező bizottsági tárgyaláson jelen volt s a tárgyalás eredményeként fellebbezését - a kivetett adó változatlan fenntartása mellett - visszavonta s ezt a jegyzőkönyvben sajátkezű aláírásával igazolta, az iratok a jegyzőkönyvvel együtt további szabályszerű eljárás végett a forgalmi adóhivatalnál maradnak. Minden más esetben a forgalmi adóhivatal az iratokat a véleményező bizottsági tárgyalásról készített jegyzőkönyvvel együtt a pénzügyigazgatósághoz terjeszti fel másodfokú határozathozatal végett.

(11) A pénzügyigazgatóság a kivetési iratok és a véleményező bizottsági tárgyalás adatai alapján határoz másodfokon s határozatát a forgalmi adóhivatal útján kézbesítteti az adóalanynak. Amennyiben a pénzügyigazgatóság határozata a véleményező bizottság által javasolt döntéstől eltérő, a határozatban azokat az indokokat, amelyek alapján a pénzügyigazgatóság határozatát meghozta, részletesen fel kell sorolni. Egyéb esetekben elegendő a határozatban a véleményező bizottsági tárgyalás jegyzőkönyvében foglaltakra utalni a jegyzőkönyv felvétele helyének és időpontjának megjelölésével. Ha a fellebbező a véleményező bizottsági tárgyaláson nem volt jelen, a véleményező bizotsági javaslat indokolását a másodfokú határozatban kell a fellebbezővel közölni. Ha a véleményező bizottsági tárgyaláson felmerült adatok alapján az adó felemelése, esetleg szakértői becslési eljárás elrendelése látszik indokoltnak, az elsőfokú határozat feloldásával a pénzügy-igazgatóság a forgalmi adóhivatalt új határozathozatalra utasítja. A forgalmi adóhivatal - amennyiben szakértői becslés lett elrendelve - a pénzügyigazgatóság feloldó határozatával egyidejűleg közli a szakértői becslési eljárás időpontját. A forgalmi adóhivatal új fizetési meghagyása ellen esetleg beadott fellebbezési ugyanúgy kell a véleményező bizottsággal tárgyaltatni, mint a korábbi fellebbezést.

(12) A pénzügyigazgatóság határozata ellen az adóalany a 76. § rendelkezése szerint a közigazgatási bírósághoz panasszal fordulhat.

(13) Előzetes helyszíni ellenőrzés nélkül, változatlan összegben az előző évi átalányt lehet előírni az adóalany terhére, ha az évi általányösszeg 600 (Hatszáz) forintnál nem több, s az adóalany forgalmában az osztályba sorozás eredménye vagy a forgalmi adóhivatal rendelkezésére álló egyéb adatok szerint legalább 20%-os eltérés nem mutatkozik. A megállapítás ellen az adóalany szabályszerű fellebbezéssel élhet.

(14) Minden olyan esetben, amikor valamely adóalany forgalmi adóját átalányösszegben lehet vagy kell megállapítani, a forgalmi adó alapját az osztálybasorozás eredménye, az adóalany által vezetett üzleti feljegyzések, az árubeszerzésekről kapott számlák, egyéb, az adóalany által rendelkezésre bocsájtott vagy a forgalmi adóhivatal által beszerzett adatok felhasználásával kell megállapítani. A helyszíni ellenőrzéseket minden év szeptember-október havában kell az adóalanyoknál megtartani s az adóalap megállapításához a megállapítást megelőző legutolsó helyszíni vizsgálat időpontjától a megállapítás napjáig terjedő időszakot, lehetőleg azonban a megállapítást megelőző 12 hónap üzleti forgalmára vonatkozó adatokat kell számbavenni és ennek felhasználásával kell az időközi áremelkedések vagy csökkenések figyelembevételével a forgalmi adóalapot megállapítani, illetőleg megbecsülni. A helyszíni adatfelvételről készített jegyzőkönyvben - az adatok felsorolásával - részletesen fel kell tüntetni, hogy az adóköteles forgalom megállapítása milyen módon: az adóalany üzleti könyvei, feljegyzései, számlái vagy az adóalany által rendelkezésre bocsájtott, illetőleg a forgalmi adóhivatal által beszerzett egyéb adatok alapján vagy pedig becsléssel történt. Becslési eljárás esetén részletesen felsorolandók mindazon adatok, melyek a megbecsüli adóalap nagyságára befolyással bírlak.

(15) Abban az esetben, ha az átalány alapjának megállapításánál a számításba vett időszaktól számított hat hónap alatt az adóalanynak adóköteles bevételei oly mértékben csökkentek, hogy a tényleges bevétel a megállapított átalány alapjánál legalább 20%-kal kisebb, az adóalany jogerősen megállapított átalányának helyesbítését évközben is kérheti. A kérelem alapján a jogerősen megállapított átalánynak már a kérelem benyujtásának hónapjára, s ezt követően az átalányozási időszak végéig terjedő időre eső része az adóalany tényleges bevételéinek megfelelően helyesbítendő. Idényvállalkozások után átalányösszegben megállapított jogerős forgalmi adó helyesbítése csak az idény letelte után kérhető abban az esetben, ha az adóalany tényleges bevétele az átalány alapjához viszonyítva legalább 20%-kal csökkent. Az adóalany terhére évközben helyesbíthető az átalány, ha bizonyítható, hogy az adóalany az átalány megállapításánál az adóköteles forgalom tekintetében lényeges körülményeket elhallgatott vagy eltitkolt s cselekményével vagy mulasztásával adócsalást vagy adómegrövidítésre alkalmas szabálytalanságot követett el. Az átalány évközi helyesbítésének van helye akkor is, ha a megállapított átalány alapja és a tényleges bevétel között legalább 20%-os emelkedés mutatkozik. Abban az esetben, ha az átalányozási eljárás során az adóalap helyes megállapítása bizonyíthatóan az adóköteles vétkes mulasztása folytán történt helytelenül, a helytelen összegben történt átalánykivetés évének utolsó napjától számítandó 10 évi elévülési határidőn belül helyesbíthető az átalány a fél terhére. A forgalomemelkedés címén való helyesbítés iránti jog a helyesbítendő átalánykivetés évének utolsó napjától számított 5 év alatt évül el. Évközben is megszüntethető az átalány, ha az adóalany viszonyaiban olyan lényegesebb változás következett be, amely a további átalányozást nem indokolja.

(16) Ha az előző bekezdésben foglaltak szerint az átalányösszeget azért kell az adóalany terhére helyesbíteni, mert az adóalap megállapítása az adóalany vétkes mulasztása folytán történt helytelenül, az átalányt visszamenőlegesen az átalányozási időszak első hónapjától kezdődőleg kell felemelni. Olyan esetben azonban, amikor az átalányhelyesbítés kizárólag csak forgalomemelkedés folytán válik szükségessé, az átalányt attól a hónaptól kezdve kell az átalányozási időszak végéig megfelelően helyesbíteni, amelyik hónapban a bevételnek legalább 20%-os emelkedése állapítható meg. Az átalányösszegei ezen a címen csak akkor lehet évközben helyesbíteni, ha a 20%-ot meghaladó forgalomemelkedés állandó jellegűnek mutatkozik. Állandó jellegűnek az olyan forgalomemelkedés tekinthető, amely az átalányozási időszaknak legalább hat hónapjában mutatkozik.

(17) Azokban a községekben, ahol közvágóhíd nincs, vagy a közvágóhíd forgalma olyan csekély, hogy a termelői forgalmi adó alapjának és összegének a vágások alkalmával esetenkint való megállapítása és befizettetése célszerűen nem bonyolítható le húsiparosok által fizetendő termelői forgalmi adót havonkint fizetendő átalányösszegben kell megállapítani. A termelői forgalmi adóátalányt mindig naptári negyedévenkint a kivetést megelőző negyedévben a húsvizsgáló által vezetett vágatási lajstrom szerint havonkint ténylegesen levágott állatok darabszámának átlagos súlyának és a negyedév folyamán kialakult helyi piaci áraknak a figyelembevételével kell megbecsülni. A levágott állatok értékének megbecsülésénél minden esetben meg kell hallgatni a húsvizsgálót és magát a érdekelt húsiparost is. A levágott állatok élősúlyára vonatkozólag a községi mázsálási bárcamásolatokból adatokat kell gyüjteni, esetleg meg kell hallgatni azokat az adattulajdonosokat is, akiktől a húsiparos a levágott állatokat vásárolta. Az így megállapított termelői forgalmi adóátalányt köteles a húsiparos a negyedév végéig havonkint fizetni. A negyedév elteltével az átalányt a következő negyedév 15. napjáig felül kell vizsgálni. Ha a felülvizsgálat adatai alapján megállapítható termelői forgalmi adó és a negyedév folyamán fizetett átalányösszeg között legalább 20% eltérés mutatkozik, az átalányt ennek megfelelően az eltelt negyedévre vonatkozólag visszamenőleg ki kell igazítani. Forgalomemelkedés esetén a különbözetet az adóalany terhére elő kell írni, csökkenés esetén pedig a különbözet törléséről kell gondoskodni. Legalább 20%-os eltérés esetén kötelezni kell a húsiparost arra is, hogy a felülvizsgálat alkalmával megállapított havi átalányösszeget a következő negyedévi felülvizsgálatig fizesse. A húsiparosok a megállapított havi termelői forgalmi adóátalány összeget mindig a tárgyhónap 15-éig kötelesek az illetékes forgalmi adóhivatal számlájára postatakarékpénztári Befizetési lap felhasználásával befizetni. A fizetési határidő elmulasztása esetén a húsvizsgáló a levágott állat húsát közfogyasztásra való alkalmasságot igazoló bélyegzővel mindaddig nem láthatja el, amíg a húsiparos a termelői forgalmi adóátalány összeg befizetését nem igazolja. A fizetés igazolásának megtagadása vagy elmulasztása esetén a levágott állatot az esedékes forgalmi adóátalány biztosítására a községi elöljárósággal le kell foglaltatni.

A vágások után fizetendő termelői forgalmi adót átalányösszegben leróvó adóalanyok a hentesárukból származó bevételeik után külön fizetendő termelői forgalmi adót is minden esetben átalányösszegben kötelesek megfizetni. Ezt az átalányösszeget a vágások után fizetendő termelői forgalmi adóátalány összeggel egyidejűleg (egy fizetési meghagyásban), de külön összegben kell megállapítani, negyedévenkint felülvizsgálni és 20%-ot meghaladó változás esetén kiigazítani. Azoknál a húsiparosoknál, akik a termelői forgalmi adót a vágások alkalmával esetenkint róják le, a hentesárukból származó bevételek után esedékes termelői forgalmi adóátalányt a rendes szabályok szerint kell megállapítani.

(18) A jelen szakaszban foglalt rendelkezéseket értelemszerűen az adóközösségi és a testületi átalány megállapitásokkal kapcsolatban is alkalmazni kell.

61. §

Eljárás adóközösségi átalányozásnál

(1) Az érdekelt adóalanyok kérelmére egy-egy város (község) területén engedélyezheti a pénzügyminiszter, hogy az azonos vagy rokonfoglalkozású adóalanyok termelői, általános és fényűzési forgalmi adójukat adóközösségi rendszerben, átalányösszegben fizethessék. Adóközösségi átalányozás űtján azonban csak kisiparosok vagy kiskereskedők adózhatnak.

(2) Egy-egy város (község) területén szakmánkint csak egy adóközösség alakitható. 15-nél kisebb taglétszámmal adóközösség nem létesíthető. Ezt a létszámot el nem érő több ipari vagy kereskedelmi szakma tagjai egy-egy vegyes adóközösséget alakíthatnak.

(3) Ha egy szakmához tartozó adóalanyoknak legalább kétharmad része adóközösségi rendszerben való adóztatását kérte, a pénzügyminiszter a szakma valamennyi tagját kötelezheti az adóközösségi rendszerben való adózásra.

(4) Az adóközösségek ügyrendját a pénzügyminiszter állapítja meg.

(5) Ha az egyes esetekben kiadott rendelkezések másként nem intézkednek, az adóközösség terhére egy összegben megállapítandó forgalmi adó alapját az illetékes pénzügyigazgatóság az adóközösség választott vezetőségével egyezségileg állapítja meg. Az adóközösség által fizetendő átalányt naptári félévenkint, a naptári félévben az adóközösség tagjai által elért forgalom alapján kell megállapítani. Addig, amíg az átalány a naptári félév forgalma alapján véglegesen meg nem állapítható ideiglenesen az adóközösség tagjai által a naptári félével megelőző félévben elért forgalom alapján kell az átalányt megállapítani. A naptári félév elteltével leszámolást kell tartani és annak során az ideiglenesen megállapított átalány és a végleges átalány között mutatkozó különbözetet szaporodásbahozatal vagy törlés útján elő kell írni. Az átalány végleges megállapításának alapjául az adóközösségi tagok által elért forgalom 20%-kal csökkentett összegét kell számításba venni. Az adóközösségi átalányra vonatkozó egyezségről készült jegyzőkönyvben meg kell határozni a befizetés módját, az esedékes részletek befizetésének idejét, továbbá az adóközösségre vonatkozó különleges szabályokat. Az egyezség aláírás után az adóközösséget a megállapított feltételekkel kötelezi, a kincstárra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik jogerőssé. Az adó előírását és beszedését azonban nem akadályozza az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter az adóközösség vezetőségével kötött egyezséget még nem hagyta jóvá. Ha a pénzügymininiszter jóváhagyása a jegyzőkönyv felterjesztésének napjától számított 60 napon belül nem érkezik meg a pénzügyigazgatósághoz, az egyezséget jóváhagyottnak kell tekinteni.

(6) Az adóközösség a terhére megállapitott adót az erre a célra alakított kivető bizottsága útján saját hatáskörében osztja szét tagjai között és szedi be tőlük. A kivető bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az illetékes érdekképviselet (szabadszervezet) küldi ki, leitrészéi pedig - ideértve az elnököt is - az adóközösség választja. A kivető bizottság az adót a tagok között a tagoknak az adóközösség vezetősége által számba vett és az egyezségi tárgyaláson elfogadott forgalma alapján osztja szét. Ha ennek során azt állapítaná meg, hogy valamely tagnak bejelentett és az egyezségi tárgyaláson számbavett forgalma aggályos, köteles a tag tényleges forgalmát megállapítani és az adót a megállapítás eredményének megfelelően kivetni és amennyiben így a tagra az egyezségi tárgyaláson számbavett forgalom alapján járó adónál nagyobb összeget vetett ki, erről az adóközösség terhére megállapított átalány helyesbítése végett a pénzügyigazgatóságnak jelentést tenni.

(7) A kivető bizottság az adófelosztásról az érdekelt tagot írásban értesíti. A megállapított átalányösszegnek a kivető bizottság által történt felosztásáról készült kimutatást az adóközösség irodahelyiségében a felosztás befejeztével haladéktalanul, 15 napon át közszemlére kell kitenni. Az érdekelt tag - amennyiben az adófeloszlást magára nézve sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet az adóközösség kebelében alakított felszólamlási bizottsághoz. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

(8) A felszólamlási bizottság tagjainak felerészét az adóközösség tagjai közül az illetékes érdekképviselet (szabad-szervezet) küldi ki, felerészét pedig az adóközösség választja. A felszólamlási bizottság tagja nem lehet tagja a kivető bizottságnak is. A felszólamlási bizottság elnöke a pénzügyigazgatóság kiküldöttje. A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(9) Abból a célból, hogy az illetékes érdekképviselet (szabadszervezet) a kivető és felszólamlási bizottságok megalakításánál küldési jogát gyakorolhassa, a pénzügyigazgatóság az adóközösségi egyezség megkötését az illetékes érdekképviselettel (szabadszervezettel) haladéktalanul közölni tartozik. Az érdekképviselet (szabadszervezet) az adóközösség tagjai közül mind a kivető, mind a felszólamlási bizottságba 2 rendes és 2 póttagot küld ki.

(10) Az adóközösség vezetősége - amint a felszólamlási bizottság működésének befejezése után az átalányösszeg egyéni jogerős felosztása megtörtént - köteles a felosztási jegyzék egy példányát a pénzügyigazgatóságnak megküldeni.

(11) Az adóközösség tagjai terhére a megállapított átalányt egyénenkint előírni nem kell, hanem az átalányösszeget az adóközösség megnevezésével nyitott külön számlán kell előírni és nyilvántartani.

(12) Az adóközösség terhére megállapított és előirt adóért az adőközösség tagjai a kincstárral szemben egyetemlegesen, egymással szemben pedig részarányosan felelősek. Az adóközösség a terhére megállapított adót még abban az esetben is hiánytalanul köteles befizetni, ha valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének egyáltalán nem vagy csak késedelmesen tesz eleget. Ha azonban az adóközösség valamelyik tagja adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, a hátralékot az adóközösség hátraléki kimutatása alapján az adóközösség javára közadók módjára kell tőle behajtani.

(13) A pénzügyigazgatóság az adóközösség vezetőségének jelentése alapján - az illetékes érdekképviselet (szabadszervezet) meghallgatása után - az adóközösségnek arra a tagjára, aki - bár adótartozását képes lett volna megfizetni - két havi adójával tartozik, javasolhatja, arra az adóközösségi tagra pedig, aki indokolatlanul hat havi adójával tartozik, javasolni köteles az illetékes hatóságnál az iparjogosítvány meghatározott időtartamú vagy végleges megvonását (a foglalkozás meghatározott időtartamú vagy végleges betiltását), az üzleti (üzemi) helység igénybevételét.

(14) Az adóközösség az egyezségi jegyzőkönyvben megállapított mértékben tagjaitól adójuk arányában tartalékalap létesítésére és kezelési költségekre befizetéseket követelhet. Az adóközösség a tagjaitól a megállapított adóösszegen, továbbá a tartalékalap-hozzájáruláson és kezelési költségen felül fizetést nem követelhet és az említett címeken befolyt összegeket is csak rendeltetésüknek megfelelően használhatja fel. Az adóközösség a tartalékalapot az év végén tagjainak visszafizetni tartozik, vagy azt a tagok hozzájárulásával a következő évre átviheti és rendeltetésének megfelelően tovább kezelheti.

(15) Az adóközösség tagjai a pénzügyi hatóságoknak vagy az adóközösség választott vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár az adóközösség által fizetendő adó megállapításához, akár a megállapított adó egyénenkénti feloszlásához szükségesek. Az adóközösség vezetőségének joga van az adóközösség tagjai által szolgáltatott adatokat hites könyvvizsgálóval ellenőriztetni. A hites könyvvizsgáló kiküldésének költségeit az adóközösség költségalapjából kell fedezni. Amennyiben azonban az adóalany által szolgáltatott adatok helytelennek bizonyulnak, a hites könyvvizsgáló költségeit a szolgáltatott és a megállapított számszerű adatok arányában az adóalany és a költségalap között meg kell osztani.

(16) Az adóközösség vagy annak tagjai által Szolgáltatott adatok helyességét, valamint az adóközösségbe tömörüli tagok forgalmában az acélközösségi év tartania alatt elért változásokat a pénzügyi hatóság bármikor ellenőrizni jogosult. Abban az esetben, ha a pénzügyi hatóság az ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy az adóközösségi tag forgalmára vonatkozólag akár az adóközösség, akár a pénzügyi hatóság részére valótlan adatokat szolgáltatott vagy tényleges forgalmának megállapításához szükséges lényeges körülményeket elhallgatott, ez a mulasztása, ha súlyosabb beszámítás alá nem esik, pénzbírsággal büntetendő szabálytalanság. Az adóközösségi tagot ilyen esetben az adóközösségből azonnal ki kell zárni és a rendes szabályok szerint való adózásra kell kötelezni.

(17) Az adóközösség vezetősége titoktartási kötelezettség Megsértése esetén - a teljes kártérítési kötelezettség épségben tartása mellett - 1.000 forintig terjedhető rendbírsággal büntethető. A rendbírságot az adélközösség tagjainak kérelmére a pénzügyigazgatóság szabja ki. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres útra tartozik. A rendbírságot a forgalmi adóhivatalnál kell előiratni és a kincstár javára közadók módjára behajtani.

(18) Ha az átalányozási időszak alatt az adóközösség valamelyik tagja kilép vagy kereseti tevékenységét véglegesen megszünteti és ezt az 54. § (2) bekezdésében megszabott határidőn belül bejelenti, a kereseti tevékenység megszűnésének napját követő hó 1. napjától kezdve a kieső tag terhére megállapított átalány összegével az adóközösség átalányát csökkenteni kell. Ha viszont az álalányozási időszak alatt az adóközösség kötelékébe új tag lép be, a belépés hónapjának 1. napjától kezdve a belépő tag tényleges forgalmának megfelelő összeggel az adóközösség átalányát fel kell emelni.

62. §

Eljárás testületi átalányozásnál

(1) A szellemi szabadfoglalkozású adóalanyok (ügyvéd, orvos, mérnök, szabadalmi ügyvivő, stb.) érdekképviseleti szervei kérhetik az illetékes pénzügyigazgatóságnál a tagjaik által fizetendő általános forgalmi adónak testületi átalányozással való megállapítását. Ha az érdekképviseleti szerv illetékessége több pénzügyigazgatóság területére terjed ki, a kérelmet a különböző pénzügyigazgatóság területén működő tagokra elkülönítve kell minden egyes érdekelt pénzügyigazgatóságnál előterjeszteni. A kérvényben fel kell tüntetni az érdekképviselet tagjainak számát s hogy ezek közül kik kívánják forgalmi adójukat testületi átalányozás keretében fizetni. Egyúttal kimutatásba foglaltan be kell jelenteni az átalányozást kérő tagoknak a megelőző naptári félévben elért forgalmát. Ha a testületi átalányozásban a tagoknak legalább kétharmad része résztvesz, a kérelmet megtagadni nem lehet.

(2) A testületi átalány összegét a pénzügyigazgatóság a testület tagjainak forgalma alapján a testület vezetőségével folytatott tárgyalás eredményeként egyezségileg állapítja meg. A testület által fizetendő átalányt naptári félévenkint a testület tagjai által a naptári félévben elért forgalom alapján kell megállapítani. Addig, amíg az átalány a naptári félév tényleges forgalma alapján véglegesen meg nem állapítható, ideiglenesen a testület tagjai által a naptári félévet megelőző naptári félévben elért forgalom alapján kell az átalányt megállapítani. Az egyezségi megállapodást - a fejenkénti adóalap megjelölésével - jegyzőkönyvbe kell foglalni. Az egyezség - az erről szóló jegyzőkönyv aláírása után - a testülelet a megállapított feltételekkel kötelezi, a kincstárra nézve azonban csak a pénzügyminiszter jóváhagyásával válik jogerőssé. Ha a pénzügyminiszter jóváhagyása a jegyzőkönyv felterjesztésének napjától számított 60 nap alatt nem érkezik vissza a pénzügygyigazgatósághoz, az egyezséget jogerősnek kell tekinteni.

(3) Az egyezségileg megállapított testületi átalányt a testület erre a célra választolt kivető bizottsága útján osztja szét tagjai közölt. A kivető bizottság a testületi átalányt a tagoknak az egyezségi tárgyaláson számbavett forgalma alapján osztja szét. Ha ennek során azt állapítaná meg, hogy valamely tagnak az egyezségi tárgyaláson számbavéti forgalma aggályos, erről a testületi tag forgalmának megállapítása és a testületi átalány helyesbítése végett a pénzügyigazgatóságnak köteles jelentést tenni. A testületi átalány egyénenkénti feloszlását nem akadályozza az a körülmény, hogy az egyezséget a pénzügyminiszter még nem hagyta jóvá.

(4) A testület kivető bizottsága a testületi átalány egyénenkinti feloszlásáról írásban értesíti az érdekelt tagot. A kivető bizottság a testület bármely tagjának kérésére az átalányösszeg egyénenkinti feloszlásáról köteles felvilágosítást adni. Az érdekelt tag - amennyiben a felosztást magára nézve sérelmesnek tartja - az írásbeli értesítés kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt fellebbezéssel élhet a testület kebelében alakított felszólamlást bizottsághoz. A felszólamlási bizottság elnöke a pénzügyigazgatóság kiküldötte. A felszólamlási bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(5) Az átalány egyénekinti feloszlásának jogerőre emelkedése után a testület vezetősége az átalány egyénenkinti felosztásáról készített lajstromot az illetékes pénzügy-igazgatóságnak küldi meg az adó egyénenkinti előírásának elrendelése végett.

(6) A testület tagjai a pénzügyi hatóságoknak vagy a testület vezetőségének felhívására kötelesek mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek akár a testületi átalány, megállapításához, akár a testületi átalány egyénenkinti feloszlásához szükségesek.

(7) A testület vagy annak tagjai által szolgáltatott adatok helyességét, valamint a testületi átalányozásban résztvevő adóalanyok forgalmában az átalányozási időszak tartama alatt elért változásokat a pénzügyi hatóság bármikor ellenőrizni jogosult. Abban az esetben, ha a pénzügyi hatóság az ellenőrzések során azt állapítja meg, hogy a testület tagjai forgalmára vonatkozólag akár a testület, akár a pénzügyi hatóság részére valótlan adatokat szolgáltatott vagy tényleges forgalmának megállapításához szükséges lényeges körülményeket elhallgatott, úgy ez a mulasztása, ha súlyosabb beszámítás alá nem esik, pénzbírsággal büntetendő szabálytalanság. A testület tagját ilyen esetben a testületi átalányozásból azonnal ki kell zárni és a rendes szabályok szerint való adózásra kell kötelezni.

(8) A testület vezetősége titoktartás kötelezettség megsértése esetén - a teljes kártérítési kötelezettség épségbentartása mellett - 1.000 Ft-ig terjedhető rendbírsággal büntethető. A rendbírságot a testület tagjainak kérelmére a pénzügyigazgatóság szabja ki. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres útra tartozik. A rendbírságot a forgalmi adóhivatalnál kell előiratni és a kincstár javára közadók módjára behajtani.

(9) Ennek a szakasznak rendelkezései szerint a testületi átalányozással állapítható meg a hites szabadalmi ügyvivők által fizetendő általános forgalmi adó is. Az átalány alapját a szabadalmi ügyvivők nevével a szabadalmi bíróság hivatalos lapjában, a "Szabadalmi Közlöny"-ben kéthetenként közzétett szabadalmi bejelentések száma és ezeknek - a székesfővárosi pénzügyigazgatóság javaslata alapján a pénzügyminiszter által évenként megállapítandó - bejelentésenkénti áltagos értéke alapján kell megállapítani. A Magyar Hites Szabadalmi Ügyvívők Testülete - a megállapított átlagos érték és a közzétett bejelentések száma alapján havonként, minden hó 15-ig fizetendő forgalmi adóbevallása és befizetése alkalmával - az adóbevalláshoz, az egyes ügyvivők nevét közzétett bejelentéseik számát és a nevükben befizetett általános forgalmi adó összegét is feltüntető kimutatást köteles mellékelni.

63. §

Adómegállapítás becsléssel

(1) Ha az adóalany az előirt üzleti könyveket vagy nyilvántartásokat egyáltalán nem vezeti, vagy ha az üzleti könyveket és nyilvántartásokat hiányosan vezeti, s emiatt az üzleti könyvek vagy nyilvántartások alapján a kimutatható adóalap aggályos és a tényleges forgalmat a helyszíni vizsgálat során feltalált iratok vagy adatok alapján sem lehet megnyugtató módon megállapítani, továbbá átalányozás esetében is, a forgalmi adóhivatal az adóköteles forgalmat a helyszíni vizsgálat megállapításai, valamint a rendelkezésére álló egyéb adatok, esetleg más azonos terjedelmű vállalattal való összehasonlítás útján becsléssel állapítja meg. A becslésről jegyzökönyvet kell felvenni, amelyben az összegszerű eredmény megállapításánál figyelembevett minden lényeges adatot és körülményt részletesen fel kell sorolni. A jegyzökönyvet aláírás előtt teljes egészében ismertetni kell az adóalannyal, esetleges észrevételeit szintén fel kell venni a jegyzőkönyvbe. Az adóalany kérheti, hogy a megállapítandó záros határidő alatt, legfeljebb azonban 8 napon belül külön beadványban terjeszthesse elő a becsléssel kapcsolatos észrevételeit. A becslési jegyzőkönyv alapján - esetleg az adóalanyok észrevételeinek figyelembevételével - megállapított forgalmi adót fizetési meghagyással kell az adóalany terhére előírni.

(2) Abban az esetben, ha az adóalany a becslési jegyzőkönyv megállapításaival szemben Szakértő meghallgatását kéri, vagy ha az adóalap máskép megnyugtató módon nem állapítható meg, a pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal előterjesztésére a szakértői becslési eljárás lefolytatását rendeli el s egyidejűleg szakértő kirendelése iránt is intézkedik. Az érdekelt adóalanyt a becslési eljárásra írásban kell megidézni s egyidejűleg figyelmeztetni kell, hogy joga van saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni. Az adóalany vagy az ellenőrző szakértő távolmaradása nem akadályozhatja meg a becslési eljárást.

(3) A pénzügyigazgatóság a szakértő kirendelésénél különös gondot tartozik fordítani arra, hogy az illető nemcsak szakértelmének hanem feltétlen megbízhatóságánál fogva is erre, alkalmas legyen, továbbá, hogy az adóköteles féllel - akinek ügyében a kirendelés történi - rokonsági, alkalmazotti vagy valamely más érdekeltségi viszonyban ne álljon. A szakértő kirendelése egyes esetekre, esetleg több egy időszakban előforduló esetre is szóhat. A szakértő kirendelésénél elsősorban hites szakértők és szaktanárok jöhetnek figyelembe, ha személyük az egyéb feltételeknek is megfelel. A pénzügyigazgatóság köteles a szakértőt kiküldetése alkalmával a 72. §-ban előirt titoktartási kötelezettségre, valamint az annak megszegésével járó következményekre figyelmeztetni.

(4) A becslési eljárásról jegyzökönyvet kell vezetni. A jegyzökönyvet a forgalmi adóhivatal, esetleg a pénzügyigazgatóság kiküldöttje, az adóalany és a jelenlevő szakértők írják alá. Az adóköteles vagy ellenőrző szakértője ellenvéleményének írásban előterjesztését is kérheti. Ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni s az írásbeli észrevétel benyujtására egyidejűleg legalább 8 napi határidőt kell engedélyezni. A jegyzőkönyvet jelentés kíséretében a forgalmi adóhivatalhoz kell beterjeszteni. A forgalmi adóhivatal a becslésről felvett jegyzőkönyv adatainak és az adóalany vagy ellenőrző szakértő esetleges észrevételeinek gondos mérlegelése után a megállapított adóról fizetési meghagyást bocsájt ki. A fizetési meghagyásban az adóköteles vagy az ellenőrző szakértő jegyzőkönyvi nyilatkozatában vagy külön benyújtot észrevételében foglaltakra megokolt választ kell adni.

(5) A becslésnél eljáró tisztviselőt, valamint a szakértőt, ha az köztisztviselő - az eljárás minden napjára - a fennálló szabályzat értelmében járó napidíj és fuvardíj illeti meg. Ha a szakértő nem köztisztviselő a becslési eljárás minden megkezdett napjára a VII. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselőt megillető napidíjra és fuvardíjra van igénye. A napidíjon és az esetleg felszámítható fuvardíjon kívül más költség csak kivételes esetben, a pénzügyminiszter engedélyével számítható fel és állapítható meg. Ha a fentiek szerint járó napidíj a végzett munka mennyiségéhez és a becsléshez megkívánt különös szakértelemhez, valamint a megbecsült adóalap nagy összegéhez képest aránytalanul kevésnek látszik, a pénzügyigazgatóság a szakértő napidíját kétszeresére, kivételesen háromszorosára is felemelheti. A becslési eljárás költségeivel a pénzügyigazgatóság az adókötelest terheli meg abban az esetben, ha az az előírt könyveket vagy nyilvántartásokat egyáltalában nem vezeti, vagy ha a becslési eljárás eredménye a bevallott adóalapot legalább 50%-kal meghaladta. A becslési költségeket az adómegállapítással egyidejűleg meg kell állapítani s a forgalmi adóhivatal rendes külszolgálati költségeinek terhére ki kell fizetni. Ha a becslés költségei az adóalanyt terhelik, a kifizetett összegekről egyidejűleg az adóalany terhére fizetési meghagyást kell kiadni s a költségeket az adóalany számláján is elő kell írni.

61. § Fizetési meghagyás. (1) A forgalmi adóhivatal az ellenőrzések alkalmával akár az adóalany üzleti könyvei, akár egyéb adatok alapján, esetleg becsléssel megállapított forgalmi adó összegét, fizetési meghagyással közli az adóalannyal, valamint az egyetemleges fizetésre kötelezettekkel. A fizetési meghagyásban a követelés jogalapját megállapító törvényes rendelkezésekre utalással az adó alapját adónemenkint és ezen belül adókulcsok szerinti részletezéssel, továbbá az adókulcsokat, az egyes adókulcsok szerint kiszámított adót, valamint azok együttes összegét is fel kell tüntetni. Az ellenőrzésről vagy a becslésről felvett jegyzőkönyvre utalással röviden indokolni is kell az adóalap összegszerű megállapítását s az előírás jogosságát. Közölni kell továbbá az adóalannyal a fizetési meghagyással követelt összeg befizetésére megszabott határidőt [59. § (2) bek.], a késedelmes fizetés következményeit (adópótlék, behajtás) s a törvényes jogorvoslati utat is.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő fizetési meghagyással kell közölni az adóalannyal az átalányösszegben megállapított forgalmi adót is.

65. §

Adóhelyesbítés

(1) A befizetett forgalmi adó helyesbítését, ha a befizetés nem fizetési meghagyás alapján történt, az adóalany - a helyesbítési igény jogcímére tekintet nélkül - a bevallást követő hó első napjától számított hat hónap alatt kérheti.

(2) Az (1) bekezdésben megállapított határidő eltelte után helyesbítési vagy visszatérítési kérelemnek csak akkor van helye, ha az a körülmény, amelyre a kérelmet alapították, a határidő eltelte után következett be. A határidő ilyen esetben a kérdéses körülmény beálltát követő hó első napjától számított 6 hónap.

(3) Az ebben a szakaszban megállapított határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szabályai nem terjednek ki a tartozás (előírás) nélküli ráfizetésekre, amelyek tekintetében a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás megfelelő rendelkezései irányadók.

(5) Az adóbevallás alapján befizetett adó helyesbítése iránt előterjesztett kérelem felett elsőfokon a forgalmi adóhivatal határoz, s ha a kérelmet - esetleg előzetes könyvvizsgálat után - indokoltnak találja, a tartozatlanul fizetett adónak általa megállapított összegéről kellően megokolt határozatban azzal értesíti az adóalanyt, hogy azt a határozat számára utalással a legközelebbi adó bevallása szerint fizetendő adójából levonhatja. A pénzügyigazgatóság határoz elsőfokon minden egyéb olyan adóhelyesbítési kérelem felett, amikor a tartozatlan fizetésként megállapított összeget csak pénzben lehet az adóalanynak kiutalni.

(6) Ha a forgalmi adóhivatal az adóbevallások számszaki felülvizsgálata alkalmával megállapítja, hogy az adóalany számítási hiba folytán a törvényesnél több vagy kevesebb forgalmi adót fizetett - amennyiben a különbözet a 2 forintot eléri vagy meghaladja -, határozatban értesíti az adóalanyt, hogy a túlfizetett összeget a legközelebbi adóbevallás alapján fizetendő forgalmi adójából - a határozat számára utalással - levonhatja, illetőleg felhívja az adóalanyt, hogy a hiányt a legközelebbi adóbevallása szerint fizetendő forgalmi adó összegéhez - ugyancsak a határozat számára utalással - külön tételként adja hozzá s fizesse be.

(7) Ha a forgalmi adó alapja utóbb bármely okból nagyobb lesz, az adóalany a többletet az általános rendelkezések szerint tartozik bevallani és az utána járó forgalmi adót befizetni.

(8) Ha a bevételnek részben vagy egészben való visszatérítése, vagy az adóalany követelésének akár a jogügyleti feltételek módosulása, akár behajthatatlanság következtében való elengedése (leírása) folytán a forgalmi adó alapja utólag csökken, vagy egyáltalán nem folyik be, az adóalany az adóalap csökkenésének vagy törlésének (leírásának) üzleti könyveiben való keresztülvezetése mellett a visszatérített vagy leirt összegek után korábban befizetett forgalmi adót a visszatérítés vagy leírás hónapját követő hó 1. napjától számítandó 6 hónap alatt levonhatja az általa fizetendő forgalmi adóból. Az adóbevallásban vagy az ahhoz csatolt külön kimutatásban a visszatérítés vagy leírás jogcímének és a könyvelési adatoknak feltüntetése mellett tételenkint kell kimutatni a visszatérített vagy leirt adóalapokat, az adókulcsot és a befizetett forgalmi adó összegét annak megjelölésével, hogy a befizetés melyik évi és havi adóbevallás alapján történt. Köteles ezenkívül az adóalany akár a rendes ellenőrzések alkalmával, akár külön felhívásra hitelt érdemlően (kötlevéllel, üzleti levelezésével, bírói ítélettel, stb.) igazolni a visszatérítés vagy leírás jogalapját is. Ha a kimutatás elkészítése az adóalanyra nagy megterheléssel járna és az adóalany szabályszerű kereskedelmi könyvelése keretében a leírások ellenőrzésére is alkalmas nyilvántartásokat vezet, kérelmére a pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal javaslatára eltekinthet a tételenkénti leírásokat feltüntető kimutatásnak az adóbevalláshoz való csatolásától.

(9) Ha az adóalany adóhelyesbítési igényét levonás útján érvényesíteni nem tudja, a pénzügyigazgatósághoz adóvisszautalásí kérelemmel fordulhat a (8) bekezdésben megállapított határidő alatt.

66. §

Adómegosztás

(1) Ha a forgalmi adófizetésre köteles vállalat székhelye nem annak a forgalmi adóhivatalnak területén van, ahol a vállalat ipari, műszaki vagy kereskedelmi telepei vannak, a vállalat a forgalmi adót a székhely és telephelyek forgalmi adóhivatalai között megosztva tartozik befizetni. Jelen rendelet alkalmazása tekintetében a vállalat székhelyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az egész vállalat ügyvitelére vonatkozó könyveket vezetik, még abban az esetben is, ha ez a hely nem azonos a vállalat igazgatóságának cégbejegyzés szerinti székhelyével. Telep az a hely, ahol a vállalat helyhezkötötten és tartósan üzleti tevékenységet folytat. A központi könyvelés helye kereskedelmi üzlet vagy raktár nélkül kereskedelmi telephelynek nem tekinthető. Erdőkitermeléssel foglalkozó vállalatok állandó telephely nélkül is kötelesek a forgalmi adót a székhely és kitermelés helye szerinti forgalmi adóhivatalok között - a (4) bekezdés rendelkezései szerint - megosztva befizetni.

(2) Ha a vállalatnak csak egy telephelye van, vagy ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak területén van több telephelye, az adóbevallás szerint fizetendő forgalmi adó 20%-át a székhelye, 80%-át a telephelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál tartozik befizetni. Ha a vállalatnak más-más forgalmi adóhivatal területén fekvő több telephelye van, a telephelyeket megillető 80%-ot az egyes telephelyek üzleti forgalma arányában, ha pedig ez nem állapítható meg, az egyes telephelyek által termelt áruk közönséges forgalmi értékének arányában kell megosztani az egyes telephelyek között. Az áruk előállításával foglalkozó vállalatok adómegosztásánál csak az ipari telephelyek vehetők figyelembe, a kereskedelmi telephelyeket pedig figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Az előállítással (termeléssel) foglalkozó telephely helyi forgalmából származó bevételek után fizetendő forgalmi adót, ha az áruszállításon kívül a számlázás is a telephelyen történik, megoszlás nélkül teljes egészében az előállítással (termeléssel) foglalkozó telephely szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál kell bevallani és befizetni.

(4) Az adó megosztási arányát a székhely szerint illetékes pénzügyigazgatóság felterjesztése alapján a pénzügyminiszter állapítja meg. Mellőzni kell az adómegosztást, ha egy-egy hivatalra csak jelentéktelenebb összeg jutna a megosztás után. Erdőkitermeléssel foglalkozó vállalatoknál az adó megosztási arányát évenként június 1-től a következő év május hó 3l-ig terjedő időre, az erdőkitermelés helye szerint illetékes pénzügyigazgatóság által minden évben legkésőbb április hó 1-ig közlendő kitermelési adatok alapján a székhely pénzügyigazgatósága állapítja meg. A vállalat által fizetendő adó 20%-át a székhely szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál kell befizetni. A fennmaradó 80%-ot pedig abban az arányban kell megosztani a kitermelési helyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalok között, ahogyan az egyes forgalmi adóhivatalok területén kitermelt és a székhely pénzügyigazgatóságával közölt fa mennyisége aránylik a vállalat által ugyanazon idő alatt összesen kitermelt fa mennyiségéhez. Az építési vállalkozók a székhelyük (lakóhelyük) községén kívül végzett építkezésekből származó bevételeik után fizetendő általános forgalmi adót székhelyük (lakóhelyük) és az építkezés helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalok között a (2) bekezdés rendelkezései szerint kötelesek megosztani. Út-, vasút- és csatornaépítkezéseknél amennyiben az építés több forgalmi adó hivatal területén történik, az építés helyén fizetendő általános forgalmi adót az egyes forgalmi adóhivatalok között a területükre eső út, vasút, vagy csatorna kilométerhosszának arányában kell megosztani. Az építkezéseket a megkezdéstől számított 15 nap alatt a székhely (lakóhely) és az építkezés helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál is be kell jelenteni. Az építési vállalatok raktártelepei, ahol az építkezéshez szükséges anyagokat, gépeket s egyéb felszerelési tárgyakat tartják s ahonnét azokat az egyes építkezésekhez elszállítják, az (1) bekezdés értelmében vett telepnek nem minősíthetők.

(5) Azok az adóalanyok, akik a fenti rendelkezések alapján forgalmi adójukat megosztva tartoznak befizetni, a székhelyük szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál beadandó adóbevallásukban az adó megosztásáról kiadott határozat számára utalással fel kell tüntetniök azt is, hogy a fizetendő öszegből az egyes forgalmi adóhivataloknál hány százalék fizetendő s mennyit tesz ki ez az összeg. A telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokhoz a székhely forgalmi adóhivatalánál benyujtandó adóbevallási ív másolatát kel benyujtani és a megállapított határidő alatt a megfelelő összeget is befizetni. Az adóbevallásban és a bejelentésekben is külön kell a megosztási aránynak megfelelően felosztani a fizetendő termelői forgalmi adót, az általános forgalmi adót és a fényűzési forgalmi adót.

(6) Az adóbevallás elfogadására illetékes (székhely szerinti) forgalmi adóhivatal a bevallás számszaki felülvizsgálata után a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokkal közölni köteles, hogy a vállalat a számszaki szigorlat eredményeként melyik évi és havi adóbevallása alapján milyen H tartozik az illető forgalmi adóhivatal számlájára befizetni. Késedelmes fizetés esetén az adópótlék felszámításáról, az esetleges adóhátralék és járulékainak biztosításáról és behajlásáról, mindegyik forgalmi adóhivatal a nála előirt összegek erejéig gondoskodik.

67. §

Részesedés a forgalmi adókból

(1) A Budapest székesfőváros területén befolyt termelői forgalmi adó, általános forgalmi adó valamint a fényűzési forgalmi adó bevételnek legfeljebb 10%-át a pénzügyminiszter a székesfőváros részére engedheti át.

(2) Ennek a részesedésnek fejében azonban a székesfőváros a forgalmi adók kezelését és ellenőrzését ellátni köteles. közreműködés terjedelmét és módját a pénzügyminiszter állapítja meg.

(3) Nem illeti meg a részesedés a székesfővárost a forgalmi adókkal kapcsolatban befizetett adópótlékból, pénzbüntetésből, pénzbírságból és rendbírságból.

68. §

Az adó előzetes biztosítása

Előzetes adófizetés

(1) Ha a forgalmi adóhivatal a forgalmi adót veszélyeztetettnek látja, a pénzügyigazgatósághoz előterjesztést lesz, hogy az adóalanyt előzetes biztosíték nyujtására kötelezze. Biztosítékul a legutolsó 12 hónap alatt fizetett, illetőleg esedékessé vált forgalmi adó egynegyed részének megfelelő összeget vagy értéket kell letétbe helyezni. Biztosítékul pénz takarékbetétkönyv, bankgarancialevél vagy a (7) bekezdésben felsorolt óvadékképes értékpapír - kivételesen az adóalany vagy a kifizető kezes ingatlanban szerzett zálogjogi biztosíték is - elfogadható.

(2) Ha az adóalany legalább egy havi forgalmi adójával hátralékban marad vagy részletfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az elmaradt fizetéseket és járulékait - ha az adóalany nem jelzálogjogi biztosítékot nyujtott - a biztosítékból kell keegyelíteni, az adóalanyt pedig a biztosítéknak 15 nap alatt való kiegészítésére kell felhívni. Ha a felhívás eredménytelen marad, a biztosíték még fennálló részét is a forgalmi adóhátralékra kell elszámolni, az ezután még fennmaradó vagy keletkező hátraléknak más módon való biztosítása és behajtása iránt pedig soronkívül kell intézkedni.

(3) Ha az adóalany megfelelő biztosítékot nem tud letenni s legalább egy havi forgalmi adójával hátralékban van, a forgalmi adóhivatal az adóalanyt a forgalmi adónak hetenkint, esetleg naponkint előre való befizetésére is kötelezheti. Állandó üzlettelep vagy állandó lakóhely nélkül működő adóalanyokat (vándorcirkuszokat, mutatványosokat, fakitermelőket, mészégetőket, stb.) ugyancsak az adó előzetes fizetésére lehet kötelezni. Az adó alapját ez utóbbi esetben átalányösszegben lehet megállapítani. Ilyen esetekben az adóalany kereseti tevékenységét csak az adó előzetes befizetését igazoló tanusítvány birtokában folytathatja.

(4) Ha az állami jogosítvány (italmérés, trafik, sacharin, tűzkő, lőpor, stb.) birtokosai egy havi adóval hátralékban maradnak s azt a forgalmi adóhivatal írásbeli felhívására, a felhívástól számított 15 nap alatt sem egyenlítik ki, a forgalmi adóhivatal a jogosítvány megvonása iránt a pénzügyigazgatósághoz soronkívül előterjesztést köteles tenni. Az előterjesztéskor a kiadott felhívás vétbizonyitványát csatolni kell. A pénzügyigazgatóságok a felterjesztéseket soronkívül kötelesek elintézni és a jogosítványok bevonása iránt azonnal intézkedni. A jogosítvány csak a teljes adóhátralék és járulékai kiegyenlítése után adható vissza. Ha a jogosítványt már egy ízben megvonták, második esetben azt végérvényesen el kell vonni. E szabály alól kivételesen indokolt esetekben csak a pénzügyminiszter engedélyezhet kivételt.

(5) A forgalmi adóknak fentebb említett előzetes biztosítása céljából biztosítékul elfogadott pénzt a pénzügyigazgatóságok letéti számláján takarékbetétkönyvet, bankgarancialevelet vagy értékpapírt pedig a pénzügyigazgatóságok székhelyén levő adóhivataloknál kell a fennálló rendelkezések értelmében letétként kezelni.

(6) Takarékbetétkönyvnek, bankgarancialevélnek, vagy értékpapírnak biztosítékul való elfogadása tekintetében a 4.260/ 1929. M. E. (Budapesti Közlöny 235. szám), a 2.340/1914. M. E. (Magyarországi Rendeletek Tára 1170. oldal), és a 8.590/1948. Korm. számú rendeletben (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 184. szám) foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Ehhezképest takarékbetétkönyvet, bankgarancialevelet (kezességi nyilatkozatot) és értékpapírt csak az említett rendeletek és a (7) bekezdés korlátain belül szabad biztosítékul elfogadni. A 2.340/1944. M. E. számú rendelet 3. §-a értelmében a takarékbetétkönyvre vezetendő záradékot a forgalmi adók biztosítására elfogadott betétkönyvekre is megfelelően rá kell vezetni.

(7) Az értékpapírok közül forgalmiadók biztosítékául csak az alábbi értékpapírok és csakis az alább közölt értékek erejéig fogadhatók el:

Határidőhöz kötötten kiállított kezessségi nyilatkozatot sem a pénzügyigazgatóságok, sem a letéti átvevő adóhivatalok nem fogadhatnak el.

(9) Az (1) bekezdés értelmében előzetes biztosítékul a készfizető kezes, kivételes esetben az adóalany ingatlanain szerzett jelzálongjogi biztosítékot is el lehet fogadni. A pénzügyigazgatóság jelzálogjogi biztosítékot csak akkor fogadhat el biztosítékul, ha az ilymódon szerzett jelzálogjog telekkönyvi ranghelye a kincstárnak tényleg előnyös helyzetet biztosít. Az ily biztosítékadásnak az 1927: XXXV. tc. 68. és 69. §-aiban szabályozott keretbiztositéki jelzálogjog megállapításában beleegyező és a jelzálogjog bejegyzésére alkalmas okiratban kell történnie.

(10) A forgalmi adók biztosítása céljából kiállított okiratok a 9.100/1947. Korm. számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről szóló 4630/1948. Korm. rendelet 4. § (2) bekezdésében foglaltak szerint illetékmentesek.

69. §

Az adópótlék, az adó biztosítása és behajtása

Elévülés

(1) Az adópótlékra (késedelmi kamat), a forgalmi adók biztosítására, behajtására és a behajtás elévülésére nézve a közadók kezelésére vonatkozólag érvényben lévő törvényes rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az esedékessé vált forgalmi adókat az esedékességtől számított 15 nap elteltével, az írásbeli intés mellőzésével kell végrehajtás (zálogolás, árverés) útján beszedni. Az adópótlék összegeket olymódon kell kikerekíteni, hogy az 50 fillér vagy ennél nagyobb összeget forintra kell kiegészíteni, az 50 fillérnél kisebb összeget pedig számításon kívül kell hagyni.

(2) A forgalmi adók követeléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év alatt évül el, amelyben az adóalany adóbevallását szabályszerű időben beadta. Az adóbevallás elmulasztása, valamint adócsalás elkövetése esetében az adó kivetéséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő 10 év alatt évül el, amelyben az adóalany az adóbevallás benyujtására köteles lett volna, illetőleg amelyben a kincstár megrövidítését eredményező adóbevallását beadta.

70. §

Adatszolgáltatás

(1) Az adófizetésre kötelezett és alkalmazottai kötelesek a pénzügyi hatóság kívánságára valamennyi üzleti könyvüket és egyéb üzleti feljegyzésüket, valamint az adóztatás szempontjából figyelembejöhető minden iratot és segédeszközt rendelkezésre bocsátani, illetőleg előmutatni.

(2) Ennek a kötelezettségnek teljesítésére az adóalany karhatalom igénybevételével is kényszeríthető.

(3) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül mindenki köteles a pénzügyi hatóság felhívására a birtokában lévő mindazokat az iratokat és segédeszközöket előmutatni, továbbá mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely adóköteles ügyletre vonatkozó tényállás vagy az adókötelezettség és az adó összege tekintetében irányadó más körülmény tisztáztassék. A pénzügyi hatóság azonban köteles annak, akitől az előmutatást kívánja, azt a jogügyletet, vagy legalább is azt az időszakot pontosan megjelölni, amelyre, illetőleg amely időszakban keletkezett ügyletekre az előmutatandó iratok vagy segédeszközök vonatkoznak.

(4) A házmegbízottak, illetőleg tömb- vagy körzeti megbízottak kötelesek a náluk eljáró pénzügyi tisztviselőknek a körzetükbe tartozó adóalanyokra vonatkozólag hivatásuk gyakorlása közben vagy egyéb módon tudomásukra jutott mindazokat az adatokat kiszolgáltatni, amelyekből az adóalanyok valóságos bevételeinek az összegére következtetni lehet.

71. §

Ellenőrzés

(1) A pénzügyi balóság közegei az üzleti vagy üzemi idő alatt bármikor - még éjjeli üzem idején is - jogosultak a vonatkozó törvényes rendelkezésekben megállapított szabályok pontos betartásának ellenőrzése végett - az adóköteles üzemi, üzleti vagy irodai helyiségében, továbbá mindazon helyeken, ahol adóköteles üzletének, üzemének folytatásához szükséges könyveket, feljegyzéseket, áruraktárát stb. tartja - megjelenni. Az ellenőrző közegek személyazonosságukat működésük megkezdése előt felszólítás bevárása nélkül, arcképes igazolvánnyal kötelesek igazolni. Az adóköteles, vagy annak bármely jelenlévő hozzátartozója és alkalmazottja tartozik a kívánt felvilágosítást megadni és az ellenőrzéshez szükséges üzleti könyveket, feljegyzéseket vagy egyéb adatokat megadni.

(2) Az adóztatásra vonatkozó feljegyzések, üzleti könyvek és levelezések alapján végzendő ellenőrzést az adófizetésre kötelezett telepén vagy lakásán kell megtartani aszerint, hogy az adóalany hol vezeti vagy őrzi az említett iratokat. Éjjeli üzem idején az ellenőrző közegek csak a folyó üzemi tevékenységre vonatkozó könyvek és feljegyzések felmutatását kívánhatják. A könyveknek s egyéb üzleti feljegyzéseknek a forgalmi adóhivatalba szállítását csak akkor lehet elrendelni, ha adócsalás alapos gyanúja merül fel s emiatt a bizonyítékul szolgáló könyveket vagy feljegyzéseket nem lehet az adóalany birtokában hagyni, vagy ha az adóalany a vizsgálat zavartalan lefolytatására nem tud megfelelő helyiséget biztosítani, vagy azt magatartásával megnehezíti, esetleg meggátolja. Az adóalany és alkalmazottai kötelesek az ellenőrző közegek kezére járni és részükre a szükséges munkahelyet, világítást stb. rendelkezésre bocsátani. A forgalmi adóhivattal kiküldöttei az adókötelesek kifejezett hozzájárulása nélkül csak az üzleti vagy üzemi órák alatt, illetőleg olyan időben, amelyekben a vállalat alkalmazottai az üzletben foglalatoskodnak, jogosultak az ellenőrzés megtartása végett az üzleti (irodai) üzemi, raktár stb. helyiségben tartózkodni. Az adófizetésre kötelezettek lakásán csak a nappali órákban jelenhetnek meg. Az üzlettelepen való tartózkodás alatt lehetőség szerint ügyelni kell arra, hogy a vásárló közönség az ellenőrzésről ne szerezzen tudomást és hogy az üzletmenetben zavar vagy torlódás ne álljon be. Jogosultak az ellenőrzéssel megbízott közegek mindennemű szállítmányt a közúti forgalomban is ellenőrizni. Az ellenőrző közegek az ellenőrzéseknél egyéb vonatkozásban a forgalmi adóhivatalok ügyrendjének előírásai szerint kötelesek eljárni.

(3) Ha a vállalat székhelye nem ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak a területén van, mint a vállalat telephelye a telephely szerint illetékes hivatal a telepre beszállított, illetőleg az ott előállított áruk mennyiségét és minőségét és az ezekre vonatkozó feljegyzések helyességét köteles ellenőrizni. A megfelelő nyilvántartásokat a vállalat telephelyén is tartozik az ellenőrző közegek rendelkezésére bocsátani. Abban az esetben, ha a forgalmi adóhivatal javaslatára a telephely szerint illetékes pénzügyigazgatóság az ellenőrzés biztonsága érdekében a székhelyén vagy a székhely pénzügyigazgatósága a telephelyen is szükségesnek tartja az ellenőrzést, a két hatóságnak együttesen kell az ellenőrzést megtartani.

(4) A forgalmi adó befizetését, a bevételeknek a 33. § szerinti könyvelését, különösen az említett szakasz (2) bekezdésében előirt kötelezettség teljesítését a:forgalmi adóhivatalokon kivül - rendes szolgálatuk keretében - az állami adóhivatalok tisztviselői és a pénzügyőri szervek is ellenőrizni kötelesek. A megállapított adóhiányról vagy szabálytalanságról felveendő jegyzökönyvet az adóalany lakó- (cég-) helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz kell megküldeni.

72. §

Titoktartási kötelezettség

(1) Azok a hatósági közegek, akik hivatalos megbízásból a forgalmi adók ellenőrzésénél és megállapításánál vagy kezelésénél közreműködnek, kötelesek az üzletek és iparvállalatok berendezéseire és viszonyaira nézve hivatásuk teljesítése közben tudomásukra jutott adatokat titokban tartani és semmi olyat nem tenni, ami az üzleti titok elárulására alkalmas. Ugyanez a titoktartási kötelezettség terheli az átalányozottak fellebbezési tárgyalásain résztvevő érdekképviseleti tagokat, továbbá az adóközösségi és a testületi átalányozásoknál közreműködő vezetőségi, kivetőbizottsági és felszólamlási bizottsági tagokat is.

(2) Ennek a tilalomnak megszegése esetében az illető hatósági közeg - teljes kártérítési kötelezettségének épségben tartása mellett - rendbírsággal vagy fegyelmileg büntethető.

(3) Az adóalany ilyen irányú kérése felett első fokon a pénzügyigazgatóság határoz. A határozat ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. A kártérítési követelés érvényesítése polgári peres útra tartozik.

73. §

Hatáskör

(1) A forgalmi adókkal kapcsolatos számviteli teendőkről és a forgalmi adóhivatalok ügyrendjéről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben megszabott teendők ellátásán kívül a forgalmi adóhivatalok hatáskörébe tartozik a jelen rendelet alapján szükséges minden olyan elsőfokú intézkedés megtétele, fizetési meghagyás és határozni kiadása, amelyekel a jelen rendelet kifejezetten nem utal pénzügyigazgatósági hatáskörbe. A forgalmi adóhivatalok hatáskörében Budapesten a székesfővárosi kerületi adószámviteli osztályok illetményadó és forgalmi adóosztályai járnak el.

(2) A forgalmi adóhivatalok felügyeletén, irányításán és a számviteli rendelkezésekben, valamint az ügyrendben a pénzügyigazgatóság hatáskörébe utalt teendők ellátásán kívül a pénzügyigazgatóság elsőfokon határoz azokban az ügyekben, amelyeket jelen rendelet kifejezetten a pénzügyigazgatóság hatáskörébe utal. A pénzügyigazgatóság jogorvoslati hatáskörét a 73. § állapítja meg

(3) A közigazgatási bíróság és a pénzügyminiszter jogorvoslati hatáskörét a 76. és 77. §-ok állapítják meg.

74. §

Illetékesség

A forgalmi adóhivatalok illetékességét természetes személyekkel szemben az adóköteles kereseti tevékenység folytatásának helye, állandó telephely hiányában a lakóhely, jogi személyeknél a székhely, illetőleg a vállalat összes üzleti eseményeire vonatkozó könyvelés helye állapítja meg.

VI. Fejezet

Jogorvoslatok

75. §

Fellebbezés a pénzügyigazagatósághoz

A forgalmi adóhivatalok intézkedései és határozatai ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést a megtámadott határozat kézbesítésétől vagy a kifogásolt intézkedés tudomásulvételétől számított 15 nap alatt a forgalmi adóhivatalnál kell benyújtani. Egyebekben a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás rendelkezései irányadók.

76. §

Közigazgatási birósági panasz

(1) A pénzügyigazgatóságnak a forgalmi adók helyessége és jogossága, valamint az adó visszatérítése tárgyában hozott határozatai ellen a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.

(2) A panaszokra az 1896: XXVI. tc. rendelkezései az irányadók.

(3) A panasznak halasztó hatálya nincs.

77. §

Fellebbezés a pénzügyminiszterhez

(1) A pénzügyigazgatóságnak olyan határozatai ellen, amelyek ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak helye nincs, a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

(2] A fellebbezés beadásának a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül van helye.

(3) Az igazolásra nézve a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás rendelkezései irányadók.

VII. Fejezet

Büntető rendelkezések

78. §

Adócsalás

(1) Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a jelen rendelet alapján járó termelői forgalmi adó, általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adó alól egészen vagy részben mentesüljön, a rendelet egyes rendelkezései által tiltott oly cselekményt követ el szándékosan, amely a forgalmi adó megrövidítésére alkalmas.

(2) Ilyen tiltott cselekményt követ el az:

1. aki üzleti könyveibe vagy feljegyzéseibe, továbbá adóbevallásába tudva valótlan adatokat vezet be vagy azokból fizetéseket szándékosan kihagy és ezáltal az adót megrövidíti;

2. aki beadványaiban - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzáintézett kérdésekre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ismert ténykörülményt szándékosan elhallgat:

3. aki az előirt üzleti könyveket vagy feljegyzéseket nem vezeti, noha emiatt már egyízben a 80. § alapján megbüntették;

4. aki a hatóságnak megtévesztésével őt meg nem illető adókedvezményt vagy adómentességet vesz igénybe.

(3) Adócsalás miatt az 1920. XXXII. tc. alapján kiszabbható szabadságvesztés büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó egyszeresétől nyolcszorosáig terjedhet.

(4) Ha az adócsalást az elítélt, mint alkalmazott követte el és az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított összeget a szolgálatadótól kell behajtani. Ha a pénzbüntetést egészben vagy részben egyáltalában nem lehet behajtani, azt az elitélt ellen szabadságvesztés büntetésre kell átváltoztatni.

79. §

Forgalmi adóelvonás

(1) Forgalmi adóelvonás véteségét követi el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő az a forgalmi adóalany, aki a bevallás alapján előirt forgalmi adóból fennálló adóhátralékát az esedékességi időszakot követőleg kiadott felszólítás kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt meg nem fizeti. A forgalmi adóhivatalos kötelesek ezért az ilyen hátralékos adóalanyokat forgalmi adóhátralékuknak 15 napon belül való kiegyenlítésére oly figyelmeztetéssel felhívni, hogy a hátralék kiegyenlítésének elmulasztása esetén a bűnvádi eljárás folyamatba fog tétetni.

(2) A bűnvádi eljárást csak a pénzügyigazgatóság indítványára lehet megindítani. A forgalmi adóhivatalok ezért kötelesek a pénzügyigazgatóságnak jelentést tenni mindazokban az esetekben, amikor az adóalany a bevallás alapján előirt forgalmi adókból fennálló adóhátralékát az (1) bekezdésben foglaltak szerint kiadott felszólítás ellenére sem rendezi az előírt időn belül. A pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal jelentése alapján a bűnvádi eljárás megindítása céljából haladéktalanul indítványt tenni köteles. Ha az adóalany forgalmi adóhátralékának részletekben való kiegyenlítésére kapott engedélyt, a vádindítvány megtételét mindaddig függőben kell tartani, amíg az adóalany a részletfizetési kedvezmény feltételeinek pontosan eleget tesz.

(3) A bűnvádi eljárás megindítása az adópótlék fizetésére vonatkozó kötelezettséget nem érinti. A bűnvádi eljárás megindítását kizáró elévülés az (1) bekezdésben említett felhívás kézbesítése napján veszi kezdetét.

(4) A forgalmi adóelvonás vétsége miatt az eljárás annak a törvényszéknek a hatáskörébe és illetékességéhez tartozik, amelynek területén az elvont forgalmi adó előírására illetékes pénzügyi hatóság székhelye van.

80. §

Szabálytalanságok büntetése

(1) Ha a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálytalanság miatt 50.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal büntethető az, aki a vonatkozó törvényes rendelkezésekben megszabott köteleségét oly módon szegi meg, amely a forgalmi adó megrövidítésére alkalmas.

(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzbírság 50.000 Ft-on felül, a megrövidítés veszélyének kitett forgalmi adó egyszeres összegéig is növelhető, ha a megrövidítés veszélyének kitett forgalmi adó összege az 50.000 Ft-ot meghaladja.

(3) A szabadságvesztésre át nem változtatható pénzbirságot - ha a szabálytalanság adórövidítéssel nem kapcsolatos - elsőfokon a forgalmi adóhivatal, egyébként pedig a pénzügyigazgatóság szabja ki. A forgalmi adóhivatal határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz, a pénzügyigazgatóság határozata ellen pedig a pénzügyminszterhez a határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt egyfokú fellebbezésnek van helye.

(4) Adórövidítéssel kapcsolatos, súlyosabb beszámítás alá eső szabálytalanságok esetén a pénzügyigazgatóság elrendelheti a pénzbírságot megállapító határozatának egy vagy több napilapban az adóalany költségén való közlését. A pénzügyminiszter előzetes jóváhagyása után elrendelheti a pénzügyigazgatóság az adóalany vállalatának maghatározott időtartalmú vagy állandó ellenőrzését az adóalany költségére, javasolhatja továbbá a pénzügyigazgatóság az illetékes hatóságoknál az adóalanynak bizonyos áruk előállításától vagy forgalombahozatalától való meghatározott időtartamú vagy végleges eltiltását, az adóalany iparengedélyének meghatározott időtartamú vagy végleges megvonását (foglalkozásának meghatározott időtartamú vagy végleges betiltását), üzleti (üzemi) helyiségének igénybevételét végül az adóalanynak közigazgatási elkülönítő őrizet alá vételét (internálását).

81. §

Rendbírság

(1) Azok a hatósági közegek, akik a forgalmi adókra vonatkozó törvényes rendelkezésekben az adó beszedése, biztosítása céljából rájuk rótt kötelezettségeiket mulasztás vagy cselekmény által megsértik - amennyiben ennek a fejezetnek rendelkezései szerint vagy a fegyelmi jogszabályok alapján súlyosabb büntetés alá nem esnek - 200 Ft-ig terjedhető rendbírsággal büntetendők.

(2) A rendbírságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni, aki végérvényesen határoz.

III. rész

Átmeneti és vegyes rendelkezések

82. §

Átmeneti intézkedések

(1) Azok a termelői forgalmi adóval megadózott áruk forgalombahozatalával foglalkozó kereskedők, akik a jelen rendelet alapján az általános forgalmi adó fizetésének kötelezettsége alól mentesülnek, kötelesek az 1948. évi augusztus hó 31-én üzletzáráskor meglévő árukészletük után készletmegváltás esetén az 1948. évi augusztus havi forgalmuk után esedékes általános forgalmi adót még három hónapon át. 1948. évi szeptember, október és november hónapokban mindhárom hónap utolsó napjáig megfizetni. Az egyéni vagy adóközösségi átalányozás útján adózó adóalanyok az 1948. évi augusztus hóra megállapított általános forgalmi adó átalányukat kötelesek három hónapon át szeptember, október és november hónapokban a hó utolsó napjáig befizetni. Ha az 1948. évi augusztus hónapra bevallott általános forgalmi adó összege, vagy az egyéni, illetőleg az adóközösségi átalányösszeg módosul ennek megfelelően a készletmegváltás összegét is módosítani kell. Mentesek a készletmegváltás fizetésének kötelezettsége alól azok az élemiszerkereskedők, akik túlnyomórészt 150%-ot meghaladó mértékben) gyorsan romló élelmiszerek (zöldségfélék, gyümölcs, élő és vágott baromfi, tej tejtermékek stb.) árusításával foglalkoznak.

(2) A jelen rendeletben meghatározott forgalmi adókötelezettség szempontjából mind a bevételek, mind a kimenőszámlák alapján adózó adóalanyoknál - a jogügylet megkötésének és az ellenérték kiegyenlítésének idejére való tekintet nélkül - az áruszállítás (munkateljesítés befejezésének) napját kell irányadónak tekinteni. Az 1948. évi szeptember hó 1. napját megelőző időben teljesített áruszállításokat (elvégzett munkákat) tehát még abban az esetben is az áruszállítás idején érvényben volt jogszabályok szerint kell megadózni, ha az áruszállítás ellenértékét részben vagy egészben 1948. évi szeptember hó 1. napja után egyenlítik ki. Ezután az időpont után teljesített áruszállításokkal (munkavégzésekkel) kapcsolatban pedig minden esetben a jelen rendeletben szabályozott módon kell a forgalmi adót megfizetni. Olyan esetekben tehát, amikor az ilyen áruszállítás (munkavégzés) ellenértéke részben vagy egészben ennek a rendeletnek a hatálybalépése napját megelőző időben folyt be és a bevételezés időpontjában az annakidején érvényes rendelkezések szerint esedékes forgalmi adót szabályszerűen lerótták, ezekkel az előzetesen befolyt bevételekkel kapcsolatban a lerótt forgalmi adó és a jelen rendelet szerint járó forgalmi adó közötti különbözetet az áruszállítással (a munkateljesítés befejezésével) egyidejűleg meg kell fizetni. Ezt a forgalmi adókülönbözetet azonban a vevőre (megrendelőre) át kell hárítani. Ezt a forgalmi adókülönbözetet még akkor is a vevőkre (megrendelőkre) kell áthárítani, ha a jogügyletnek a rendelet életbelépését megelőző időben történt megkötése alkalmával csak az akkor érvényes alacsonyabb forgalmi adóterhet vették számításba.

83. §

Jogszabályok hatálytalanítása

(1) Jelen rendelet hatálybalépésével a 100/1947. PM rendelet, az ennek kiegészítése és módosítása tárgyában kiadott 900/1947, 2960/1947., 5300/1947., 5400/1947., 5600/ 1947., 1400/1948. és 2010/1948. PM rendeletek, továbbá a 950/1947. PM rendelet és ennek kiegészítése és módosítása tárgyában kiadott 1657/1947. és 4863/1947. PM rendeletek, valamint a jelen rendelettel ellenkező minden más rendelkezések hatályukat vesztik.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével egyidejűleg ugyancsak hatályokat vesztik mindazok az egyes esetekben kiadott határozatok is, amelyek a forgalmi adó lerovásával kapcsolatban kedvezményeket vagy mentességeket állapítanak meg.

84. §

Életbelépés

Jelen rendelet kihirdetésének napján, 1948. évi szeptember hó elsejei hatállyal lép életbe.

Budapest. 1948. évi augusztus hó 25-én

A miniszter helyett:

Dr. Antos István s. k.,

államtitkár