5660/1948. (V. 20.) Korm. rendelet

az illetményadó tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. XXIV. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján következőket rendeli:

1. § (1) Illetményadó alá tartozik a szolgálati jogviszonyon alapuló tevékenységért belföldi munkáltatótól vagy külföldi munkáltató belföldi állandó megbízottjától járó illetmény, továbbá a szolgálati jogviszony alapján mástól járó jövedelem,

(2) Egyes munkaviszonyból eredő jövedelmeket a pénzügyminiszter az illetményadó szempontjából szolgálati jogviszonyból eredő járandóságnak minősíthet.

2. § Nem tartozik illetményadó alá:

1. a meghatározott szolgálati kiadással egybekötött illetménynek az a része, amely a szolgálati kiadás összegével aránybaji áll ;

2. a munkavállaló nyugdíjjárulékának az a része. amelyet jogszabály hárít a munkáltatóra, továbbá a közmunkaváltság, tekintet nélkül arra, hogy annak megtérítését (fizetését) jogszabály, kollektív szerződés vagy szolgálati szerződés rendelkezése hárítja a munkáltatóra.

3. § Mentesek az illetményadó alól:

1. az államfő illetményei; az országgyűlés tagjait e minőségükben megillető járandóságok, valamint a közszolgálati illetmények;

2. az állami jövedéki üzemek, a közigazgatás által kezelt állami közüzemek, valamint a nem kereskedelmi társasági formában működő állami üzemek munkavállalóinak azok az illetményei, amelyek a vonatkozó jogszabályokban megállapított fizetési táblázatok szerint kerülnék kifizetésre;

3. a társadalombiztosítási intézmények munkavállalóinak járó illetmények;

4. a hitfelekezeti iskolák tanszemélyzetének és altisztjeinek járó illetmények:

5. a kereskedelmi testületek által nem nyerészkedés céljából fenntartott kereskedelmi középiskolák tanszemélyzetének és altisztjeinek járó illetmények;

6. a munkavállalók családtagjai után járó családi pótlékok (gyermeknevelési pótlékok);

7. a munkavállalóknak vagy családtagjaiknak különleges orvosi kezelésre (műtétre, különleges gyógyszerekre stb.) és a temetkezésre nyújtott segélyek, továbbá a házasságkötés és a születés alkalmával nyújtott rendkívüli segélyek

8. a munkavállalók részére a termelés eredményének fokozása vagy gazdaságosabbá tétele érdekében végrehajtott újításokért az Országos Munkabérmegállapító Bizottság hozzájárulása alapján a munkáltató által kifizetett díjak és jutalmak, továbbá azok a jutalmak is, amelyeket a munkáltató a munka-versennyel kapcsolatban az Országos Munkaverseny Bizottság, amennyiben pedig a munkaversenyt más szerv irányítaná, ennek hozzájárulása alapján az élmunkásoknak vagy más munkavállalóknak kifizet;

9. azok az illetmények, amelyeknek adómentességét nemzetközi egyezmények biztosítják.

4. § A kincstár követelési joga az illetményadóra a szolgálati jogviszony, illetőleg a munkaviszony keletkezésének napjával nyílik meg.

5. § Az adókötelezettség azzal a nappal szűnik meg, amelyen a szolgálati jogviszony, illetőleg a munkaviszony megszűnt.

6. § (1) Az illetményadó alapja mindaz az állandó és változó természetű jövedelem, amely a munkavállaló részére az adókivetési időszakban a szolgálati jogviszonyból, illetőleg a munkaviszonyból kifolyólag pénzben vagy természetben jár, továbbá amelyet a munkavállaló azon felül a szolgálati jogviszonyból, illetőleg a munkaviszonyból kifolyólag bármilyen címen élvez.

(2) A természetbeni juttatás pénzértékét a társadalombiztosítási önkormányzat által a társadalombiztosítási járulék fizetése szempontjából a pénzügyminiszter hozzájárulásával megállapított értékelési szabályok szerint kell az adóalap kiszámításánál számításba venni.

7. § (1) Az illetményadó kulcsa - a (2) bekezdésben felsorolt kivételekkel

(2) 2%-os kulcs alá tartoznak:

1. a kormány igazgatása alatt álló közalapoktól és közalapítványoktól, valamint az ilyen alapok és alapítványok által fenntartott intézményektől járó azok az illetmények, amelyek nem minősülnek közszolgálati illetménynek;

(2) az állami jövedéki üzemek, a közigazgatás által kezelt állami közüzemek, valamint a nem kereskedelmi társasági formában működő állami üzemek munkavállalóinak azok az illetményei, amelyek nem minősülnek közszolgálati illetménynek;

3. a közforgalmú magánvasutaktól járó illetmények;

4. a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központjától (Szakszervezeti Tanácstól), valamint tagszervezeteitől járó illetmények;

5. a társadalmi úton közadakozásból fenntartott szervezetek és az ország területén működő külföldi segélyszervezetek kizárólag szociális célt szolgáló munkakörben foglalkoztatott munkavállalóinak illetményei. Azt, hogy e rendelkezést mely szervezetekre kell alkalmazni a népjóléti miniszter véleményezése alapján a pénzügyminiszter állapítja meg.

8. § Az illetményadó a munkáltatót terheli. Az. egyházi (hitközségi) javadalmasoknál ebből a szempontból munkáltatónak az egyházközséget (hitközséget) kell tekinteni:

9. § Az illetményadó - mindazon illetmények után, amelyek a munkavállaló részére egy-egy napján hónapban befejezett illetményfizetési időszakokra járnak, - a következő naptári hónap első napján esedékes és a hó 15. napjáig pótlékmentesen fizethető.

10. § Az illetményadót annál a községnél (városnál) kell befizetni, amelynek területén a munkavállaló állandó, munkahelye van, ha pedig a munkavállaló foglalkozása nincsen helyhez, kötve, annál a községnél (városnál), amelyben a munkáltató székhelye, illetőleg üzleti telepe, van.

11. § (1) Az illetményadót a munkáltató köteles kiszámítani.

(2) A munkáltató köteles a pénzügyminiszter által megállapítandó feljegyzéseket vezetni, az illetményadó kiszámításától a pénzügyminiszter által meghatározandó időszakokban két azonos példányban illetménykimutatást készíteni, az illetménykimutatás egyik példányát a meghatározandó egyes időszakokat követő hónap 15. napjáig - függetlenül az illetményadó havonkinti befizetésétől - a községnél városnál) benyújtani, az illetménykimutatás másodpéldányát, valamint a feljegyzésüket öt évig megőrizni és azokat a községi elöljáróság (városi adóhivatal), illetőleg az ellenőrző pénzügyi hatóságok, valamint a kötelező biztosítási ellátó intézetek kívánságára felmutatni.

(3) A munkavállaló szolgálati jogviszonya alapján másoktól élvezett jövedelmének bejelentésére vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

(4) Ha az illetménykimutatás számszerű felülvizsgálata során a községi elöljáróság (városi adóhivatal) azt állapítaná meg, hogy a munkáltató az illetményadót a tényleg járó adónál, kisebb összegben számította ki, a különbözetről a munkáltatói fizetési meghagyással értesíti. Ugyanezt az eljárási kell követni abban az esetben is, ha az adókülönbözet a munkáltatónál - az illetménykimutatás be nem szolgáltatása miatt vagy a benyújtott illetménykimutatás adatainak felülvizsgálása céljából - tartott ellenőrzés eredményképpen mutatkozik.

12. § Az illetményadót általányösszegben lehet megállapítani annál a munkáltatónál, aki bármi oknál fogva a feljegyzések vezetésére, illetőleg illetménykimutatások készítésére célravezetően nem kötelezhető, vagy aki csak időszakonkint bizonyos munkálatokra alkalmaz munkavállalókat. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható a nyilvános számadásra vagy könyvvezetésre kötelezett vállalatokra. Az átalány megállapítására vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

13. § (1) Az illetményadó lerovására, könyvelésére és nyílván tartására vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

(2) Egyebekben az illetményadó beszedésére, behajtására, biztosítására, elévülésére, a késedelmes befizetés esetében járó adópótlékokra a tévesen vagy jogellenesen beszedett illetményadó, illetőleg folyótartozás nélkül álló túlfizetések visszakövetelésére vonatkozólag, - amennyiben a jelen rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz - a közadók kezelésére vonatkozó jogszabályok az irányadók.

14. § (1) Az illetményadó mérve és jogossága kérdésében a munkáltató az illetménykimutatás beadásának napját, illetőleg a fizetési meghagyás kézbesítését közvetlenül követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügy igazgatósághoz élhet fellebbezéssel. A fellebbezést a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) kell benyújtani.

(2) A munkáltató kellő időben beadott fellebbezésének a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van

(3) A pénzügyigazgatóságnak az illetményadót mérve és jogossága kérdésében hozott határozata ellen a munkáltató a közigazgatási bírósághoz panasszal élhet. A panasznak halasztó hatálya nincs.

15. § (1) Az a munkáltató, aki a 11. § (2) bekezdésében előírt illetménykimutatási a pénzügy miniszter által meghatározott időben nem nyújtotta be, a terhére előírt adó 10%-át, ha pedig az. illetménykimutatást a községi elöljáróság (városi adóhivatal) által a hozzáintézett felhívásban kitűzött határidőben sem nyújtja be, a terhére előírt adó 25%%-át fizeti bírság fejében. A bírságot az adóval egyszerre kell megállapítani és a főkönyvben előírni.

(2) Ha a munkáltató adójának első fokú megállapításáig a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) igazolja, hogy az illetménykimutatási vétlen mulasztásból nem adhatta be, vagy a hozzá intézett felhívásnak hibáján kívül nem felelhetett meg, a bírság kiszabását mellőzni kell.

(3) Ha a megállapított adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, ennek megfelelően a bírságot is helyesbíteni kell.

(4) Amennyiben a munkáltató a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy a mulasztás vétlen volt, a bírságot törölni kell.

(5) Az (1) bekezdés alapján kirótt bírság 84%-a az államot, 16%-a pedig a községet (várost) illeti.

16. § (1) Szabálytalanság miatt 5.000 forintig, illetőleg amennyiben a pótlólag előirt adó ennél nagyobb, a pótlólag előírt adó egyszereséig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az a munkáltató, aki a jelen rendeletben, vagy az annak alapján kiadott miniszteri rendeletekben megszabott kötelességét oly módon szegi meg, hogy az az adó megrövidítésére alkalmas, feltéve, hogy a cselekmény vagy a mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés - különösen a 17. § rendelkezése - alá nem esik és a cselekmény vagy mulasztás nem olyan, hogy az a 15. § alapján lenne bírsággal sújtható. Szabálytalanság miatt ugyanilyen mérvű bírságban kell elmarasztalni azt a munkavállalót is, aki a szolgálati jogviszonya alapján másoktól élvezett jövedelmére vonatkozó bejelentési, illetőleg adatszolgáltatási kötelezettségének a pénzügyminiszter által meghatározott módon és időben eleget nem tesz.

(2) A pénzbírságot, amely szabadságvesztésre át nem változtatható, elsőfokon az állami adóhivatal állapítja meg. Határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés felett - ha a pénzbírság összege az 1.000 forintot nem haladja meg - végérvényesen határoz. Ha azonban a pénzbírság az 1.000 forintot meghaladja a pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

(3) Az (1) bekezdés alapján kiszabott bírság teljes egészében az államkincstárt illeti.

17. § (1) Adócsalási követ el az a munkáltató,

1. aki az illetménykimutatásban tudva olyan valótlan adatot tüntet fel, amely az adó megrövidítésére alkalmas, vagy az illetménykimutatásból az adó megrövidítésére irányuló szándékkal adatot kihagy,

2. aki az átalány megállapítása céljából szükséges adatokat adómegrövidítésre irányuló szándékkal jelenti be.

(2) Adócsalást követ el az a munkavállaló, aki a szolgálati jogviszonya alapján másoktól élvezett jövedelmére vonatkozóan a pénzügyminiszter által meghatározott bejelentésben tudva olyan valótlan adatol tüntet fel, amely az adó megrövidítésére alkalmas vagy a bejelentésből az adó megrövidítésére irányuló szándékkal adatol kihagy.

(3) Az adócsalás miatt kiszabandó szabadságvesztés büntetésén felül, mellékbüntetésként minden esetben kiszabható pénzbüntetés a pótlólag előírt adó háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet. A kiszabott bírság teljes egészében, az államkincstárt illeti.

(4) Az adócsalás miatt hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is ki kell mondani. Ez a rendelkezés az 1878. V. tc. 54. §-ában és az 1908. XXXVl. tc. 36. §-ában foglaltakat nem érinti.

18. § Az illetményadó után semmiféle pótadót kivetni nem szabad.

19. § A beszedett illetményadó 84%-a az államkincstárt, 16%-a, pedig azt a községet (várost) illeti meg, amelynél a munkáltató a 10. § rendelkezései szerint az adót befizetni köteles.

20. § (1) A jelen rendelet kihirdetése, napján lép hatályba: rendelkezéseit első ízben az 1948. évi május hó 1. napján esedékes illetményadóra kell alkalmazni: végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

(2) A jelen rendelet hatályba lépésével az illetményadóról szóló 8720/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 172/b. szám) és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító rendeletek, továbbá a munkabér-színvonal egységének biztosításáról szőlő 2300/1948. Korm. rendelet (Magyar Közlöny -50. szám) 15. §-a hatályukat vesztik.

Budapest, 1948. évi május hó 7-én.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök