89300/1948. (XI. 7.) NM rendelet

az 1928. XL. törvénycikk és a 6180/1945. ME rendeleten alapuló öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításban a járadékcsorportokra vonatkozó szabályoknak, továbbá a járadékoknak megállapítása tárgyában

Az 1020/1947. ME rendelet 6., 8., 14. és 23. §-aiban a 3650/1947. ME rendelet 14. §-ában foglalt rendelkezéseknek alapján - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:

1. § Az 1928. XL. törvénycikk, a 6180/1945. ME rendelet alapján öregségi, rokkantsági vagy özvegyi járadékra igényjogosultat az 1948. évi november hó 1. napjától, illetőleg ha a biztosítási eset utóbb következik be az utóbbi napot magában foglaló hónap 1. napjától kezdődő hatállyal a jelen rendeletben foglaltaknak megfelelően járadékcsoportba kell sorozni és részére a 7. §-ban megállapított járadékot kell fizetni.

2. § (1) A biztosítottak az alábbi járadékcsoportba tartoznak:

az "I" járadékcsoportba a vállalatnál, üzemnél, hivatalban alkalmazott igazgató, vállalatvezető, üzemvezetőmérnök;

a "II" járadékcsoportba a vállalatnál, üzemnél, hivatalban alkalmazott cégvezető, főkönyvelő, tervező mérnök, üzemvezető és egyéb vezető állást betöltő tisztviselő, továbbá az 500 kat. holdat meghaladó terjedelmű birtokon vezető állást betöltött gazdatiszt, a gazdasági egyesületnél alkalmazott főtisztviselő és hasonló állású tisztviselő:

a "III" járadékcsoportba a II. járadékcsoportba nem tartozó, de önálló munkakört ellátó tisztviselő, a vezető állású kereskedelmi alkalmazott, az üzletszerző, az utazó, a művezető, a gazdatiszt, az önálló munkakört ellátó gazdasági egyesületi alkalmazott;

a "IV" járadékcsoportba a III. járadékcsoportba nem sorozható tisztviselő, illetőleg kereskedelmi alkalmazott - ide nem értve a gyakornokot és a kereskedelmi tanoncot - továbbá az ipari munkavállalók közül a mesterek, a szakmunkások csoportvezetői és előmunkásai, valamint általában a vezető és irányító feladatkört ellátó munkavállalók;

az "V" járadékcsoportba a helyi ügynök, a hangszerhangoló és a hasonló állásban lévő alkalmazott, valamint a vállalati segédalkalmazott, továbbá az ipari munkavállalók közül a képesítéshez kötött iparban foglalkoztatott szakmunkások, a betanított munkások csoportvezetői és előmunkásai, a földművesiskolát, vagy mezőgazdasági szakiskolát, vagy ezekkel egyenlő értékű más gazdasági szakiskolát végzett gazdasági alkalmazottak, valamely szakmai képesítéssel rendelkező házfelügyelők, továbbá általában azok a munkavállalók, akiknek munkaköre szakmai képesítést vagy legalább 8 évfolyamra terjedő iskolai végzettséget kíván meg és a kubikusok;

a "VI" járadékcsoportba a IV. és V. csoportba nem sorozható nem mezőgazdasági munkavállalók;

a "VII" járadékcsoportba azok a gazdasági munkavállalók, akik teljes várakozási idejüket az 1928. XL. törvénycikk alapján megszerezték;

a "VIII" járadékcsoportba azok a gazdasági munkavállalók, akik várakozási idejűket csak az 1938. XII. törvénycikk szerinti biztosításban eltöltött időnek a 6180/1945. ME rendelet 11. §-a (4) bekezdése alapján történt beszámítással töltötték el.

(2) Nem tekinthető gazdasági munkavállalónak a járadékcsoportba sorozás szempontjából az a munkavállaló, aki a szolgáltatáshoz szükséges várakozási időnek legalább kétharmad részét nem mezőgazdasági munkában töltötte el.

(3) A 70700/1947. NM sz., illetőleg a 223700/1947. NM rendeletek alapján az I. -V. járadékcsoportba besorozottakat a jelen § (1) bekezdésében megállapított I.-V. járadékcsoportokba, az A)-C) járadékcsoportokba besorozottakat pedig a IV-VI. járadékcsoportokba kell áthozni.

3. § A rendelkezésre álló adatok alapján, vagy az igényjogosult kérelmére, a II-VI. járadékcsoportba tartozó az a biztosított, akinek biztosításra kötelezett munkaviszonyában elért keresete - hiteles adatok szerint - a hozzá hasonló képzettségű vagy hasonló munkakört ellátó munkavállaló átlagos keresetét legalább 4 évig jelentős mértékben meghaladta, magasabbrendű járadékcsoportba sorozható. Az idevonatkozó határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

4. § (1) Az 1020/1947. ME rendelet 1. §-ának (3) bekezdése alapján öregségi járadékra jogosultat az 1929. évi január hó 1. napján, vagy ha utolsó munkaviszonya e napot követő időpontban szűnt meg, ez utóbbi napot megelőző 8 évi időtartam túlnyomó hányadában betöltött foglalkozása alapján a jelen rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell járadékcsoportba sorozni.

(2) Az 1020/1947. ME rendelet 5. §-ának (3) bekezdése alapján rokkantsági járadékra jogosultakat a VI. járadékcsoportba kell sorozni.

5. § Az özvegyi járadékra igényjogosultnak járadékcsoportba sorozására az a foglalkozás (2. §), illetőleg járadékcsoport 14. § (1)-(2) bekezdés] irányadó, amelynek alapján az elhunyt házastárs soroztatnék, vagy amelybe soroztatott.

6. § Ha a biztosított egyfelől az 1928. XL. tc. 4. §-ának vagy az 1936. XXXVI. törvénycikknek hatálya alá tartozó munkaviszony, másfelől egyéb - nem gazdasági - munkaviszony alapján is biztosítva volt, járadékcsoportba sorozásánál öregségi, rokkantsági biztosításra kötelezettséggel járó azt a munkaviszonyt (munkaviszonyokat) kell alapul venni, amelyben (amelyekben) összes biztosítási idejének legalább a felét eltöltötte.

7. § (1) Az 1948. évi november hó 1. napjától, illetőleg ha a biztosítási esemény utóbb következik be, az utóbbi napot magában foglaló hónap 1. napjától kezdődően - a jelen rendelet 1. §-ában felsorolt jogszabályokon alapuló járadékot az alábbi összegekben kell fizetni:

(2) Az öregségi, illetőleg rokkantsági járadékok összege:

(3) Az özvegyi járadék összege:

(4) Az árvajáradékok összege:

(5) Azok a gazdasági munkavállalók, akik a 6180/1945. ME rendelet 21. §-ában említett önkéntes biztosításuk alapján jogosultak öregségi járadékra, 1948. évi november hó 1. napjától kezdődően járadékukat egységesen 50%-kal felemelt összegben kapják. A felemelt összegű járadék legmagasabb összege azonban a 200 forintot nem haladhatja meg. Azok az önkéntes biztosítás alapján járadékban részesülők, akik eddig 200 forintnál magasabb járadékban részesültek, továbbá is csak az eddig folyósított összegű járadékot kapják.

(6) A tehetetlen, állandó ápolásra és gondozásra szoruló öregségi, illetőleg rokkantsági járadékos a (2) bekezdés szerint megállapított járadékot felemelt összegben igényelheti. Nem tarthat felemelt összegben a járadékra igényt a 11130/1948. Korm. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése értelmében többszörös járadék élvezetében álló az az öregségi, rokkantsági járadékos, aki az 1927. XXI. törvénycikken alapuló baleseti biztosításban tehetetlenségi járadékra jogosult. A felemelt összegben igényelhető járadékot a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti járadékcsoportba tartozó, arra jogosult járadékos részére egységesen az alábbi összegben kell folyósítani:

összegben.

(7) Az az öregségi vagy rokkantsági járadékot, akinek házastársa a 60. életévét betöltötte és nyugdíjban, kegydíjban (nyugdíjtermészetű szolgáltatásban), illetőleg saját biztosítása (ellátásra jogosító munkaviszony) alapján járadékban, vagy nyugbérben nem részesül és megélhetése szempontjából számottevő keresete, vagy jövedelme nincsen, a (2), illetőleg a (6) bekezdés szerint járó járadékot a munkások családi pótlékának megfelelő összeggel felemelt összegben kapja, ha házastársai saját háztartásában túlnyomó részben saját jövedelméből tartja el.

(8) A gyermekpótlék minden olyan gyermek után jár, aki a Járadékai elhalálozása esetében árvajáradékra lenne jogosult, a munkások családi pótlékával egyező összegben fizetendő, feltéve, ha a járadékos a gyermek eltartásáról gondoskodik. A gyermekpótlék az olyan gyermek után nem folyósítható, aki után a járadékos - tényleges munkaviszonyából kifolyólag - családi pótlékra jogosult.

8. § (1) Azt a járadékost, akinek a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetével szemben keletkezett járadékigénye külön jogszabályon vagy szerződésen alapul - további intézkedésig - a 2. § (1) bekezdésében felsorolt járadékcsoportok közül a nyugdíjazáskor betöltött állásnak megfelelő járadékcsoportba kell sorozni és részére életkorának megfelelően a 7. §-ban megállapított járadékot kell folyósítani.

(2) A 7. § a) pontja szerint megállapított járadékot, ha az igényjogosult szolgálati ideje a 20 évet meghaladja 50%-kal, ha a 30 évet meghaladja, de a 40 évet nem haladja meg 75%-kal, ha pedig a 40 évet is meghaladja 100%-kal magasabb összegben kell fizetni.

(3) A 7. § b) pontja szerint - magasabb összegben megállapított - járadékot, ha az igényjogosult szolgálati ideje a 20 évet meghaladja, 30%-kal, ha a 30 évet meghaladja, de a 40 évet nem haladja meg 50%-kal, ha pedig a 40 évet is meghaladja, 70%-kal magasabb összegben kell fizetni.

(4) A tehetetlen, állandó ápolásra és gondozásra szoruló járadékos az (1) és (2) bekezdés szerint megállapított járadékot 100%-kal, míg az (1) és (3) bekezdés szerint megállapított járadékot 60%-kal felemelt összegben igényelheti.

9. § A 6180/1945. ME rendelet 11. §-ának (2) bekezdése alapján járadékra jogosult gazdasági munkavállaló részére a járadékot 1948 évi november hó 1. napjától az alábbi összegekben kell folyósítani:

az öregségi és rokkantsági járadékot havi - 50 forint

az özvegyi járadékot havi - 30 forint

az árvajáradékot havi - 30 forint

a félárvajáradékot havi - 20 forint

összegben.

10. § Jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a 70700/1947. NM és a 223700/1947. NM, valamint a 223000/1947. NM rendeletek hatályukat vesztik.

Budapest, 1948. évi november hó 5-én.

Olt Károly s. k.,

népjóléti miniszter