1949. évi XI. törvénycikk

a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebviteli egyszerűsítéséről

Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:

Annak biztosítása végett, hogy a büntető igazságszolgáltatásban a jogi szakképzettség mellett a dolgozó nép meggyőződése és felfogása teljes erővel érvényesülhessen, annak gyakorlásában mind első fokon, mind a fellebbvitel során a hivatásos bíróval együttműködve, a nép jogi képesítéssel nem rendelkező képviselői útján közvetlenül résztvesz. Ennek megvalósítása céljából a törvényhozás a következőket rendeli:

I. FEJEZET

Szervezeti rendelkezések

1. § (1) A jelen törvény hatálybalépésétől kezdve a büntetőbíráskodás körében a tárgyalást a törvényszék, illetőleg a járásbíróság büntetőtanácsa előtt kell megtartani. Minden büntető joghatósággal felruházott törvényszék és járásbíróság kebelében az alábbi 2-3. §-ok rendelkezései szerint kell büntetőtanácsot, minden ítélőtábla, úgyszintén a Kúria kebelében pedig a 36. § értelmében fellebbezési tanácsot szervezni. Az alakítandó büntető-, illetőleg fellebbezési tanácsok számát a szükséghez mérten a bíróság elnöke állapítja meg.

(2) A törvényszéki egyesbíráskodás megszűnik.

2. § (1) A járásbírósági büntetőtanács elnökből és két tagból (ülnökből) áll. Elnöke a járásbíróság ítélőbírája, ülnökeit pedig az alábbi rendelkezések értelmében összeállított jegyzékbe felvett személyek közül a járásbíróság elnöke egy hónap tartamára kisorsolja [4. § (2) bek.]. Tanácsonkint két ülnököt és egy pótülnököt kell kisorsolni, az ülnök (pótülnök) a szükséghez képest bármelyik tanácsban eljárhat.

(2) Az ülnök (pótülnök) a részvételével megkezdett tárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása esetén megbizatásának lejárta után is köteles a két hónapon belül folytatott tárgyaláson közreműködni, ha az ismétlés-nélkül tartható meg.

3. § A törvényszék büntető tanácsa elnökből és négy tagból áll. A tanács elnöke és egyik tagja a törvényszék ítélőbírája, ülnökeit a törvényszék elnöke az alábbi rendelkezések szerint összeállított jegyzékbe felvett személyek közül két hónap tartamára kisorsolja [4. § (2) bek.]. Tanácsonkint három ülnököt és egy pótülnököt kell kisorsolni; az ülnök (pótülnök) a szükséghez képest bármelyik tanácsban eljárhat. A 2. § (2) bekezdése a törvényszéki büntetőtanács ülnökei (pótülnökei) tekintetében is irányadó.

4. § (1) A kormány által rendelettel kijelölendő szervezetek első ízben a rendeletben megszabott határidő alatt, azután pedig minden év november hó 1. napjáig jegyzékbe foglalják a bíróság területén lakó azoknak a tagjaiknak a nevét, születési helyét és idejét, foglalkozását és pontos lakáscímét, akiket az ülnöki tisztség ellátására alkalmasnak tartanak. A jegyzék az összeállítás évét követő naptári évre szól. A jegyzékbe csak olyan személyt lehet felvenni, aki magyar állampolgár, a jegyzék összeállításának időpontjában már betöltötte az ítélőbírói tisztség elnyeréséhez szükséges kort és országgyűlési képviselői választójoga van.

(2) A jegyzék összeállítására és a sorsolás módjára vonatkozó részletes szabályokat a kormány rendelettel állapítja meg. A rendelet akként is intézkedhetik, hogy egyes ügyek elbírálásában kizárólag a bíróság székhelyén, a bíróság területéhez tartozó nagyobb helységekben, illetőleg a bűncselekmény elkövetésének helyén lakó ülnökök működjenek közre. Az ülnökök működési idejét a rendelet a jelen törvénytől eltérően is szabályozhatja.

5. § (1) Az ülnök e minőségében közhivatalnok (1940. évi XVIII. tc. 3. §) és az ítélőbíróéval azonos büntetőjogi felelősséggel tartozik.

(2) Az ülnök bírói működésének megkezdése előtt a bíróság elnöke előtt esküt (fogadalmat) tesz arra, hogy ülnöki tisztét a törvény értelmében igazságosan, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen; a nép érdekeinek szem előtt tartásával teljesíti, az ülnöki működése során tudomására jutott titkot megőrizni, különösen pedig a tanácskozás és a szavazás lefolyását titokban tartja.

6. § (1) Ha az ülnök a tárgyaláson vagy az ülésen szabályszerű meghívás ellenére egyáltalában nem vagy késedelmesen jelenik meg, onnan a tanács elnökének engedélye nélkül eltávozik és ezzel a tárgyalás, illetőleg az ülés elhalasztására ad okot, kötelességét egyébként nem teljesíti vagy az eljárás rendjét zavarja - amennyiben cselekménye büntető rendelkezés alá nem esik - a bíróság elnöke őt ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sujthatja és az okozott költség megtérítésére kötelezheti. Az ülnök a határozat ellen nyolc nap alatt fellebbezéssel élhet a fellebbviteli bíróság elnökéhez. Ha az ülnök mulasztását alapos okkal kimenti, a határozatot a bíróság elnöke saját hatáskörében is hatályon kívül helyezheti.

(2) Ha az ülnök akár az (1) bekezdés alá eső módon, akár egyébként olyan magatartást tanusít, amely ítélőbíróval szemben fegyelmi vétség megállapítására lenne alkalmas, a bíróság elnöke őt tisztségétől felfüggesztheti és visszahívás végett az ülnököt kiküldő szervezethez fordulhat.

(3) A kiküldő szervezet az ülnököt a (2) bekezdés esetén kívül is vissza hívhatja.

7. § (1) Az ülnök arra az időre, amely alatt tisztségének ellátása következtében rendes foglalkozását nem folytathatja, az államkincstár terhére díjazásban részesül. A díjazás mértékét, folyósításának módját és azt, hogy az ülnök működésének ideje alatt munkáltatójától mennyiben igényelhet illetményt, a kormány rendelettel szabályozza.

(2) Az ülnököt azért, mert ülnöki tisztségével járó kötelességét teljesíti, hátránnyal sujtani vagy munkaviszonyát megszüntetni tilos.

8. § Arra nézve, hogy az ülnök mily ügyekben van a közreműködésből kizárva és hogy közreműködése mily ügyekben mellőzendő, úgyszintén az ebben a tárgyban követendő eljárás tekintetében a bűnvádi perrendtartásnak a bírák kizárására, illetőleg mellőzésére vonatkozó rendelkezései irányadók. Kizárás alá esik az az ülnök is, akire nézve utóbb derül ki vagy áll elő olyan ok, amely miatt a 4. § szerint a jegyzékbe nem lett volna felvehető.

II. FEJEZET

Hatásköri rendelkezések

9. § (1)[1] A megyei bíróság büntetőtanácsának hatáskörébe tartozik az eljárás

a) mindazok miatt a bűncselekmények miatt, amelyekre a törvény halált vagy öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, továbbá[2]

b) tekintet nélkül a törvényben megállapított büntetésre

1. a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelmére vonatkozó jogszabályokban,

2. a Btk. Második Részének I., IV., VI., X., XI., XII., XIII., XVIII., XXXII., XL. és XLII. fejezeteiben, illetőleg az azokat módosító és kiegészítő jogszabályokban meghatározott bűntettek és vétségek miatt,

3. az 1914. évi XL. tc. 2. §-ának első bekezdésében meghatározott bűntett és 4. §-ának első bekezdésében meghatározott vétség miatt,

4. a hivatalból üldözendő rágalmazás és becsületsértés miatt,

5. az 1924. évi XV. tc. 1. §-ában,

6. az 1930. évi III. tc. 60., 65., 66., 67. és 69. §-aiban, úgyszintén 77. §-ának második bekezdésében,

7. az 1932. évi VI. törvénycikkben,

8. az 1932. évi IX. törvénycikkben,

9. az 1940. évi XVIII. tc. 1., 4. és 11. §-aiban,

10. az 1948. évi XLVIII. tc. 20. és 21. §-aiban meghatározott bűntettek és vétségek miatt,

11. a fizetési eszközök, a külföldi követelések és értékpapírok, továbbá az arany, az aranyból vagy arany felhasználásával készült tárgyak tekintetében elkövetett bűntettek és vétségek miatt, ideértve az elkobzás iránt indított eljárást is,

12. a sajtó útján elkövetett bűncselekmények miatt.

(2) Az (1) bekezdés 1. és 12. pontjában felsorolt bűncselekmények és a 2. pontjában felsoroltak közül a Btk. I., IV. és XI. fejezeteiben, illetőleg az azokat kiegészítő jogszabályokban meghatározott bűncselekmények elbírálása az ítélőtáblák székhelyén alakított törvényszéki büntetőtanácsoknak, Budapesten a büntetőtörvényszék tanácsának, az (1) bekezdés 6. és 11. pontjában említett bűntettek és vétségek elbírálása pedig a budapesti büntetőtörvényszék tanácsának kizárólagos illetékessége alá tartozik.

(3) Az (1) bekezdés alá nem tartozó bűntettek és vétségek miatt, továbbá a járásbíróság hatáskörébe utalt kihágások miatt a járásbíróság büntető tanácsa jár el.

10. § (1) Az előbbi § rendelkezései nem érintik a vizsgálatra és egyes nyomozási cselekményekre vonatkozó bírói hatáskört.

(2) A rögtönbíráskodást a törvényszéknek az elnök által kijelölt büntetőtanácsa, illetőleg tanácsai, mint rögtönítélő bíróságok a rögtönbíráskodásra vonatkozó szabályok szerint gyakorolják.

(3) Az uzsorabíróság hatáskörében a 9. § (1), (2) és (3) bekezdéseiben tett megkülönböztetésekhez képest a törvényszéki, illetőleg a járásbírósági büntetőtanács mint uzsorabíróság jár el.

III. FEJEZET

Eljárási rendelkezések

1. Hatásköri és illetékességi összeütközés, kizárás, mellőzés

11. § A Bp. 28. és 29. §-a esetében a határozathozatal az ülnökök közreműködésével történik.

12. § A Bp. 64. §-a 2. pontjának alkalmazásában férj helyett a házastársat, 3. pontjának alkalmazásában pedig a feleség fivére, illetőleg a nővér férje helyett a házastárs testvérét, illetőleg a testvér házastársát kell érteni.

13. § A Bp. 66. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az ügy felsőbbfokú elintézéséből ki van zárva, aki az ügy alsóbbfokú elintézésében mint ülnök működött közre.

14. § A Bp. 69. §-a akként módosíttatik, hogy az említett § második bekezdésének esetében a törvényszéki büntetőtanács, harmadik bekezdésének eseteiben pedig az ítélőtáblának, illetőleg a Kúriának az ülnökök részvételével alakított fellebbezési tanácsa határoz, a Kúria elnökének, egész tanácsának vagy tagjai többségének mellőzése tárgyában pedig a Kúria osztályainak ítélőbíráiból, valamint a Kúrián működő ülnökökből alakított teljes ülés dönt.

15. § A Bp. 73. §-a azzal egészíttetik ki, hogy az államügyészség tagjára nézve az is kizáró ok, ha az ügyben korábban mint ülnök járt el.

2. Eljárás a törvényszéki büntetőtanács előtt

16. § Amennyiben a jelen törvény eltérően nem rendelkezik, a törvényszék büntetőtanácsa a bűnvádi perrendtartásnak a törvényszéki eljárásra vonatkozó szabályai szerint jár el.

17. § (1) Az 1921. évi XXIX. tc. 7. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(2) Vizsgálatnak kell megelőznie a tárgyalás elrendelését, ha

a) a vádat egyedül magánvádló képviseli,

b) az államügyész vizsgálatot indítványoz vagy

c) a bíróság azt szükségesnek látja.

(3) A (2) bekezdés alá nem tartozó esetekben, úgyszintén sajtó útján elkövetett bűncselekmény miatt vizsgálatnak nincs helye.

18. § (1) A törvényszéki külön tanácsot [1946. évi XIV. tc. (2) bek.] - az alábbi (2) bekezdés esetét kivéve - ülnökök bevonása nélkül kell megalakítani.

(2) Elnökből, két ítélőbíróból és két ülnökből alakul a külön tanács, ha

a) az előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság elrendelése, fenntartása, meghosszabbítása vagy megszüntetése, halállal, illetőleg életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekménnyel terhelt személy szabadlábon hagyása (Bp. 149. § első bek.),

b) az eljárás megszüntetése vagy felfüggesztése avagy

c) sajtótermék lefoglalása tárgyában kell határozni.

(3) A különtanács ülnökei (pótülnökei) tekintetében a 3-8. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

19. § A törvényszéki büntető tanács az 1946. évi XIV. tc. 2. és 5. §-ában említett határozatokat az ülnökök közreműködésével hozza.

20. § A Bp. 271., 272. és 273. §-ainak alkalmazásában ítélőtábla helyett a fellebbezési bíróságot (73. §) kell érteni.

21. § (1) Az 1946. évi XIV. tc. 2. §-a az alábbi (2)-(5) bekezdésekben foglalt rendelkezésekkel egészíttetik ki.

(2) A vádiratot (vádindítványt) a tárgyalásra szóló idézéssel együtt azzal a figyelmeztetéssel kell a terhelttel közölni, hogy bizonyítékait mellőzés terhével a bíróságnál írásban vagy jegyzőkönyvbe mondással nyolc nap alatt terjesztheti elő.

(3) Olyan bizonyítást, amelyet a terhelt a (2) bekezdésben megszabott határidő alatt nem kért, a bíróság csak abban az esetben rendelhet el, ha felvétele

a) nem jár a tárgyalás elnapolásával, vagy

b) a tárgyalás eredménye szerint mutatkozik szükségesnek.

(4) A (2) és (3) bekezdések nem érintik az újrafelvételre vonatkozó rendelkezéseket, sem - rágalmazás és becsületsértés esetén - a valóság bizonyítására, valamint az ellenbizonyításra vonatkozó rendelkezéseket (1946. évi XIV. tc. 5. §).

(5) A tárgyalás határnapját úgy kell kitűzni, hogy az idézésnek a terhelt részére való kézbesítése és a határnap közé legalább tizenöt napi időköz essék.

(6) A Bp. 286. §-a második bekezdésének első mondata, úgyszintén 288. §-ának a jelen §-sal ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

22. § A bíróság főtárgyalás helyett tárgyalást tart mindazoknak az esetekben is, amelyekben az eddigi törvényes rendelkezések szerint főtárgyalás tartásának lenne helye. A főtárgyalásra vonatkozó rendelkezéseket, amennyiben a jelen törvény máskép nem intézkedik, a törvényszéki büntetőtanács előtt tartott tárgyalásra továbbra is alkalmazni kell.

23. § (1) A tárgyalást az elnök vezeti, az ülnököt az eljárásban egyébként ugyanazok a jogok illetik és ugyanazok a kötelességek terhelik, mint az ítélőbírót.

(2) A tárgyaláson a vádlotthoz a biróság tagjai, valamint a vádló, annak képviselője és a védő közvetlenül intézhetnek kérdéseket. A Bp. 307. §-ának harmadik és negyedik bekezdése a vádló, annak képviselője, illetőleg a védő által a vádlotthoz intézett kérdések tekintetében is irányadó.

24. § A törvényszéki büntetőtanács tanácskozására és szavazására a törvényszéki ügyvitel megfelelő szabályai irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ülnökök az ítélőbírákat megelőzően, életkoruk sorrendjében adják le szavazataikat, először a legidősebb ülnök szavaz.

25. § A Bp. 327. §-a utolsó bekezdésének alkalmazásában megsemmisítés helyett hatályon kívül helyezést kell érteni.

26. § A Bp. 331. §-ának utolsó bekezdése azzal egészíttetik ki, hogy a jegyzőkönyv helyesbítése és kiegészítése tárgyában az ítélőbíróság határoz.

3. Eljárás a járásbírósági büntetőtanács előtt

27. § A járásbírósági büntetőtanács eljárására a Bp-nak a járásbírósági eljárásra vonatkozó szabályait az alábbi §-okban foglalt módosításokkal kell alkalmazni.

28. § (1) A Bp. XXIX. fejezetében meghatározott azokat a tennivalókat, amelyeket a járásbíróság tárgyaláson kívül teljesít, a tanács elnöke látja el.

(2) A jelen törvény 23. és 24. §-aiban foglalt rendelkezéseket a járásbírósági büntetőtanács tárgyalására és szavazására is alkalmazni kell.

29. § (1) A közvádat a járásbírósági büntetőtanács előtt az igazságügyminiszter által kijelölt bírósági fogalmazó is képviselheti.

(2) Az ügyészségi megbízotti intézmény megszűnik. Ahol a törvény ügyészségi megbízottról rendelkezik, az államügyészt vagy a jelen § (1) bekezdése értelmében kijelölt bírósági fogalmazót kell érteni.

(3) Vádelejtésnek a járásbírósági büntetőtanács előtt folyó eljárásban is az ítélethozás céljából tartott zárt ülés kezdetéig van helye.

(4) A közvád képviseletére és a közvádló egyéb tennivalóira vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. A Bp. 522. §-a hatályát veszti.

30. § (1) A letartóztatott terhelt védőjével a Bp. 62. §-ában megszabott korlátok között érintkezhetik.

(2) Védő kirendelésének a Bp. 56. §-ának 2-4. pontjaiban felsorolt esetekben van helye.

(3) A Bp. 523. §-ának első és második bekezdése hatályát veszti.

31. § (1) A Bp. 530. §-ának első bekezdése hatályát veszti. A jelen törvény 21. §-ának (2)-(5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a járásbírósági büntetőtanács előtt folyó eljárásban azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a terhelt részére az idézéssel együtt a vádindítvány, illetőleg a feljelentés másolata kézbesítendő. Ehhez képest a vádindítványt, illetőleg a feljelentést annyi példányban kell benyujtani, hogy a bíróság és minden terhelt részére egy-egy példány jusson.

(2) A Bp. 530. §-ának második bekezdése azzal egészíttetik ki, hogy a terheltet bűntett esetében is személyes megjelenés kötelezettségével kell a tárgyalásra megidézni.

(3) A Bp. 530. §-ának harmadik bekezdése hatályát veszti.

32. § Az 1930. évi XXXIV. tc. 107. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának akkor van helye, ha az eljárás tárgya a járásbírósági büntetőtanács hatáskörébe tartozó bűntett vagy olyan vétség, amely nem magánvádra üldözendő.

33. § (1) Az 1930. évi XXXIV. tc. 121. §-a első bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép.

(2) A járásbírósági büntetőtanács elnöke büntetőparancsot bocsát ki, ha pénzbüntetés alkalmazása mutatkozik megfelelőnek olyan vétség vagy kihágás miatt, amelynek elbírálása a járásbírósági büntető tanács hatáskörébe tartozik.

34. § (1) Nyomozólevél kibocsátásának, személyleírás-körözésnek, előzetes letartóztatásnak, vizsgálati fogságnak és az utóbbiak megszüntetésének a törvényszéki eljárás szabályai szerint van helye; a kihágás miatt elrendelt előzetes letartóztatás legfeljebb negyvennyolc óráig tarthat. Az előzetes letartóztatásnak és a vizsgálati fogságnak a kiszabott büntetésbe beszámítása tekintetében a Btk. 94. §-a és az azt kiegészítő rendelkezések irányadók.

(2) A Bp. 536., 537. és 538. §-a hatályát veszti.

35. § (1) A Bp. 542. §-a akként módosíttatik, hogy a védő elmaradásának, megbetegedésének vagy eltávozásának esetén a Bp. 302. §-ának negyedik és ötödik bekezdését a járásbírósági büntetőtanács előtt folyó eljárásban is alkalmazni kell.

(2) Tárgyalási jegyzőkönyv készítése tekintetében a törvényszéki eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(3) A Bp. 542. §-ának utolsó és 544. §-ának második bekezdése hatályát veszti.

IV. FEJEZET

Perorvoslatok

1. Szervezeti rendelkezések

36. § (1) Mind a Kúrián, mind az ítélőtáblán szervezett fellebbezési tanács öt tagból áll: elnöke és két tagja a fellebbezési bíróság ítélőbírája, ülnökeit pedig a (2) bekezdésben említett jegyzékbe felvett személyek közül a fellebbezési bíróság elnöke húsz tárgyalási napra kisorsolja. Tanácsonként két ülnököt és egy pótülnököt kell kisorsolni, az ülnök (pótülnök) a szükséghez képest bármelyik tanácsban eljárhat. A 2. § (2) bekezdése a fellebbezési tanács ülnökei (pótülnökei) tekintetében is irányadó.

(2) A kormány által rendelettel kijelölendő szervezetek a 4. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával külön jegyzéket állítanak össze a fellebbezési bíróság területén lakó azokról a tagjaikról, akiket a fellebbezési bírósági ülnöki tisztség ellátására alkalmasnak tartanak. A külön jegyzékbe csak olyan személy vehető fel, aki a 4. §-ban foglalt kellékeknek megfelel és harmincötödik életévét betöltötte.

(3) Az 5-8. §-ok rendelkezéseit a fellebbezési bírósági ülnökökre megfelelően alkalmazni kell, még pedig akként, hogy a bíróság elnökének a 6. § (1) bekezdése alapján hozott, az ülnököt pénzbírság fizetésére kötelező határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.

2. Fellebbezés ítélet ellen

37. § (1) Mind a törvényszéki, mind a járásbírósági büntetőtanács ítélete ellen - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - fellebbezésnek van helye.

(2) Nincs helye fellebbezésnek, ha az ítélet a vádlottat kizárólag olyan bűncselekményben mondja ki bűnösnek, amely a vád szerint is a járásbírósági büntetőtanács vagy a rendőri büntetőbíróság hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a büntetés háromszáz forintot meg nem haladó pénzbüntetés, a bíróság mellékbüntetést nem alkalmazott és a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mentesítést mondott ki.

38. § (1) A fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése vagy a rendelkező rész megtámadása nélkül egyedül az ítélet indokolása ellen is irányulhat.

(2) Fellebbezésnek eljárási és érdemi okból van helye.

(3) A fellebbezés az ítélet megtámadott rendelkezésének jogerőre emelkedését felfüggeszti.

39. § Fellebbezéssel élhetnek:

I. a vádlottnak mind javára, mind terhére a vádhatóság;

II. a vádlott javára;

a) maga a vádlott vagy helyette házastársa, ha pedig a vádlott nem nagykorú, törvényes képviselője, ez utóbbi még a vádlott kifejezett akarata ellenére is;

b) a védő, mégpedig a vádlott kifejezett akarata ellenére is;

c) a vádlott örököse, de egyedül az ítéletnek magánjogi igény tárgyában hozott vagyoni marasztalást tartalmazó rendelkezése ellen,

III. a vádlott terhére:

1. a fő- és a pótmagánvádló;

2. a sértett, mégpedig

a) a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet esetén egyedül a magánjogi igényét érdemben elbíráló rendelkezés ellen;

b) a felmentő ítélet ellen, ha a vádló nem fellebbezett;

IV. az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, az illető rendelkezés ellen.

40. § (1) Fellebbezés esetén a járásbírósági büntetőtanács ítéletét az ítélőtábla bírálja felül.

(2) A törvényszéki büntető tanács ítélete ellen irányuló fellebbezést a Kúria intézi el, ha a vádló fellebbezése olyan bűncselekmény megállapítására irányul, vagy a törvényszéki büntető tanács ítélete olyan bűncselekményt állapított meg,

a) amelyre a törvény tízévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, vagy

b) amelyet a 9. § (1) bekezdése a törvényben megállapított büntetésre tekintet nélkül utal a törvényszéki büntetőtanács hatáskörébe.

(3) A (2) bekezdés esetein kívül a törvényszéki büntetőtanács ítéletét az ítélőtábla bírálja felül.

41. § (1) A fellebbezési bíróság az ítéletnek csak azt a részét bírálja felül, amelyet fellebbezéssel támadtak meg, illetőleg amelyre nézve az 56. vagy a 66. §-ok értelmében hivatalból figyelembeveendő körülményt észlel.

(2) A fellebbezési bíróság az ítéletet az (1) bekezdés által megszabott körben arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy az ítélet ellen ki, kinek az érdekében, illetőleg milyen okból élt fellebbezéssel.

(3) Ha a fellebbezési bíróság - akár fellebbezés alapján, akár hivatalból - olyan körülményt észlel, amely a fellebbező vádlott sérelmére szolgált, de amely más, fellebbezéssel nem élő vádlott tekintetében is fennáll, az ítélet az utóbbi javára is felülbírálja.

42. § (1) Az, akivel az ítéletet kihirdetés útján közlik, fellebbezést, illetőleg azt, hogy az ítéletben megnyugszik, a kihirdetéskor jelentheti be vagy fellebbezésének bejelentésére háromnapi határidőt tarthat fenn magának. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(2) Ha az ítéletet a fellebbezésre jogosulttal kézbesítés útján közlik, a fellebbezést a kézbesítést követő nyolc nap alatt kell az első fokon eljárt bíróságnál jegyzőkönyvbe mondani vagy írásban bejelenteni. Ugyanígy kell bejelenteni a fellebbezést, ha a jogosult annak bejelentésére a háromnapi határidőt magának fenntartotta.

(3) A fellebbezésben elő kell adni, hogy a fellebbezhető az ítéletet miért támadja meg. A fellebbezési ok [38. § (2) bek.] szabatos megjelölésének hiánya egymagában nem szolgálhat alapul a fellebbezés érdemi elintézésének mellőzésére. A fellebbező az ügy érdemére vonatkozó olyan bizonyítást is kérhet, amelynek felvételét az első fokon eljárt bíróság mellőzte.

(4) A vádlott házastársa és törvényes képviselője a vádlott részére nyitva álló határidőben, a vádlott örököse pedig az ítélet kihirdetését követő nyolc nap alatt élhet fellebbezéssel.

43. § A fellebbezhető fellebbezését indokolhatja. Ha az ítéletet kihirdetés útján közölték, a fellebbezés indokolását a kihirdetést követő nyolc nap alatt kell előterjeszteni. A fellebbezésre jogosultnak a fellebbezés kapcsán előterjesztett kérelmére az ítéletet részére kézbesíteni kell; ebben az esetben a fellebbező fellebbezésének indokolását a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt terjesztheti elő. Ha az ítéletet nem kihirdetés, hanem kézbesítés útján közlik, a fellebbezés indokolását a fellebbezéssel együtt kell előterjeszteni.

44. § (1) Az első fokon eljárt bíróság elutasítja az olyan fellebbezést, amelyet a 37. § (2) bekezdése kizár.

(2) A fellebbezést elutasító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

45. § A fellebbezésről - ha azt nem az ítélet kihirdetésekor jelentették be - a bíróság az ellenfelet értesíti. Az ellenfél a fellebbezésre az iratok felterjesztéséig az első fokon eljárt bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a fellebbezési bíróságnál észrevételeket terjeszthet elő.

46. § (1) A fellebbező fellebbezését a másodfokú ítélet hozása céljából tartott zárt ülés megkezdéséig visszavonhatja.

(2) A vádlott javára más által bejelentett fellebbezés csak a vádlott beleegyezésével vonható vissza. A vádlott a házastársa által bejelentett fellebbezést visszavonhatja. A visszavont fellebbezést a fellebbezési határidő eltelte előtt sem lehet újból előterjeszteni.

47. § Ha az összes fellebbezéseket visszavonták, az ítélet hivatalból figyelembeveendő körülmény alapján sem bírálható felül. Ilyen esetben a fellebbezési bíróság az iratokat felülbírálás nélkül visszaküldi az elsőfokon eljárt bírósághoz.

48. § (1) Ha a fellebbezésre és a fellebbezés indokolására megszabott határidő valamennyi jogosultra nézve lejárt, az első fokon eljárt bíróság az iratokat a fellebbezésekkel és indokolásaikkal együtt - a (3) bekezdés esetét kivéve - a fellebbezési bírósághoz terjeszti fel.

(2) Ha a fellebbezést olyan eljárási okra alapították, amelyről az iratok nem nyujtanak kellő felvilágosítást, az elsőfokon eljárt bíróság arra nézve a felterjesztésben nyilatkozik.

(3) Ha az ítélet ellen kizárólag a közvádló élt - mégpedig a vádlott terhére - fellebbezéssel, vagy ha a többi fellebbezést visszavonták, az iratokat a fellebbezési bíróság mellett működő vádhatóságnak kell megküldeni. Ha az utóbbi a fellebbezést fenntartja, erről a fellebbezési bíróságot az iratok áttétele mellett értesíti, ha pedig a fellebbezést visszavonja, az iratokat visszaküldi az elsőfokon eljárt bírósághoz és erről - amennyiben az iratokat a fellebbezési bíróság tette át hozzá - a fellebbezési bíróságot is értesíti.

49. § (1) A fellebbezési bíróság a fellebbezést tanácsülésben vagy tárgyaláson intézi el.

(2) Előadóként a fellebbezési bíróság ítélőbíráinak egyike jár el.

50. § (1) A tanácsülést, illetőleg a fellebbezési tárgyalást a tanács elnöke készíti elő.

(2) Ennek keretében a tanács elnöke

a) felhívja a fellebbezőt fellebbezésének három nap alatt való kiegészítésére, ha sem a fellebbezésből, sem az ügy egyéb adatai alapján nem lehet megállapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg ítéletét miért tartja sérelmesnek;

b) a szükséghez képest intézkedik az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, a vádhatósághoz áttétel vagy a megfelelő felvilágosításnak az elsőfokú bíróságtól való megszerzése iránt.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett intézkedésre nincs szükség vagy az a) pontban megszabott határidő lejárt, a tanács elnöke kitűzi a tanácsülést, illetőleg tárgyalást. A heti ülésszak folyamán tanácsülésben elintézésre kerülő ügyek jegyzékét ki kell függeszteni a fellebbezési bíróságnál.

51. § Ha az 50. § (2) bekezdésében felsorolt valamely intézkedés nem történt meg, annak pótlása iránt a fellebbezési bíróság tanácsülésben intézkedik.

52. § Tanácsülésre tartozik a fellebbezés elintézése, ha az ügyben kizárólag az alább felsorolt valamely vonatkozásban kell intézkedni:

1. a fellebbezési bíróságnak nincs hatásköre vagy illetékessége;

2. a fellebbezést a 37. § (2) bekezdése kizárja vagy a fellebbezés elkésett, illetőleg nem jogosulttól származik;

3. a fellebbezés kiegészítésére irányuló felhívás [50. § (2) bek. a) pont, 51. §] eredménytelensége folytán sem a fellebbezésből, sem az ügy egyéb adatai alapján nem lehet megállapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg ítéletét miért tartja sérelmesnek;

4. a fellebbezés kizárólag a magánjogi igényre vagy a bűnügyi költségekre vonatkozik;

5. a vádlott az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatala után meghalt,

6. a fellebbezés kizárólag eljárási okon alapul, vagy az ítéletet eljárási ok miatt hatályon kívül kell helyezni,

7. a fellebbezés az érdemére vonatkozó bizonyítás felvételére is irányul;

8. a 47. § esetében.

53. § (1) A tanácsülést a fellebbezési tanács elnöke és két ítélőbírája az ülnökök részvétele nélkül tartja meg.

(2) A tanácsülés a Bp. 293., 294. és 295. §-aiban, valamint az ezeket kiegészítő rendelkezésekben foglalt korlátok között nyilvános.

(3) A felek és képviselőik nem szólalhatnak fel.

54. § (1) A tanácsülésben az előadó előterjesztése után fel kell olvasni az elsőfokon hozott ítéletet és - amennyiben szükséges - az ügy egyéb iratait.

(2) A tanács határozatát zárt ülésben hozza, de nyilvánosan [53. § (2) bek.] hirdeti ki.

55. § A fellebbezési bíróság az 52. §

1. pontja esetében az ügy iratait ahhoz a bírósághoz, illetőleg más hatósághoz teszi át, amelynek hatáskörébe és illetékessége alá az ügy tartozik;

2. és 3. pontja esetében a fellebbezést elutasítja;

4. pontja esetében az ítéletnek fellebbezett részét megváltoztatja, illetőleg a fellebbezést elutasítja;

5. pontja esetében az elsőfokon hozott ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti; ha azonban az elsőfokú ítélet a vádlott bűnösségét megállapította és az e részben fellebbezéssel megtámadva nem volt, a fellebbezési bíróság az ítélet a magánjogi igény tekintetében az előbbi pont értelmében felülbírálja.

56. § (1) Az 52. § 6. pontja esetében a fellebbezési bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezik, ha a fellebbezést alaposnak találja abban a tekintetben, hogy

1. az ítélőbíróság nem volt törvényesen megalakítva,

2. a törvény szerint kizárt bíró vagy ülnök (Bp. 64. §, 65. § első és második bekezdése, 66. § a jelen törvény 8. §-a) vett részt az ítélet meghozatalában;

3. az ítélet meghozatalában olyan bíró vagy ülnök vett részt, aki nem volt jelen az egész tárgyaláson;

4. az ítélőbíróság hatáskörét túllépte vagy hatáskörébe tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak nyilvánított;

5. a tárgyalást olyan személy jelenléte nélkül tartották meg, akiknek jelenléte a törvény értelmében nem mellőzhető, ideértve a kötelező védelem esetében a védőt is;

6. a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki;

7. az ítélet rendelkező része érthetetlen vagy indokolása a rendelkező résznek ellentmond;

8. az ítéletet törvényes vád nélkül hozták;

9. az ítélet a vád tárgyán túlterjed vagy a vád tárgyát nem meríti ki;

10. a bíróság az ügy érdemi elbírálásához szükséges bizonyítás foganatosítását - egészben vagy részben - törvényellenesen megtagadta;

11. a bíróság az 1-10. pontok esetén kívül eljárási jogszabályt sértett meg, kivéve, ha a jogszabálysértés az ítéletre nem volt kihatással.

(2) Az (1) bekezdés 1-5., 7. és 8. pontjában foglalt körülményeket a fellebbezési bíróság hivatalból, tehát akkor is figyelembe veszi, ha azok alapján senki sem élt fellebbezéssel. Ugyanez áll a 9. pont esetére is, amennyiben az ítélet a vád tárgyán túlterjed.

(3) A fellebbezési bíróság az ítélettel együtt hatályon kívül helyezi a fellebbezésben panaszolt, illetőleg hivatalból figyelembe vett körülményt követő eljárást is és

a) az (1) bekezdés 8. pontja alá tartozó esetben az eljárást megszünteti;

b) egyébként pedig az első fokon eljárt bíróságot újabb eljárásra utasítja vagy az újabb eljárással a fellebbezést bíróság területén levő más - hasonló fokú - bíróságot bíz meg.

(4) Ha az ítélet több vádlottról rendelkezik és a fellebbezésben panaszolt, illetőleg hivatalból figyelembe vett körülmény nem valamennyire nézve áll fenn - amennyiben a különválasztás lehetséges - a fellebbezési bíróság az ítéletet csak megfelelő részében helyezi hatályon kívül.

(5) Ha a fellebbezési bíróság az (1) bekezdés alkalmazása során, illetőleg hivatalból a 6., 7., 9., 10. vagy 11. pontban megjelölt eljárási körülményt észlel, de az ügyet érdemben elbírálhatónak találja, az ügyet a (3) bekezdésben említett intézkedés alkalmazása helyett fellebbezési tárgyalásra utasítja.

57. § (1) Az 52. § 7. pontja értelmében a fellebbezési bíróság az alaptalanul indítványozott bizonyítás mellőzése, illetőleg a szükséges bizonyítás elrendelése mellett az ügyet fellebbezési tárgyalásra utasítja és az utóbbi esetben afelől is határoz, hogy a bizonyítás a fellebbezési tárgyaláson közvetlenül vétessék-e fel vagy azt megelőzőleg saját kiküldött ítélőbírája útján, illetőleg az elsőfokon eljárt vagy más elsőfokú bíróságnak ezzel megbízott ítélőbírája útján haladéktalanul foganatosíttassék.

(2) Az (1) bekezdés alapján elrendelt bizonyítást nem foganatosíthatja az elsőfokon eljárt bíróságnak az a tagja, aki az ítélet hozatalában résztvett.

58. § (1) Ha az 57. § alapján elrendelt bizonyítás keretében tanut vagy szakértőt kell kihallgatni, illetőleg szemlét kell tartani, a kiküldött (megbízott) ítélőbíró a bizonyítás felvételére határnapot tűz és arra a feleket megidézi. A szabályszerűen megidézett fél elmaradása a bizonyítás felvételét nem akadályozza.

(2) A bizonyítás felvétele az illető bíró cselekményre megállapított szabályok szerint történik. Tanut vagy szakértőt úgy kell kihallgatni, mint a tárgyaláson.

(3) A kihallgatott megesketése tárgyában a megjelent felek meghallgatása után a kiküldött (megbízott) ítélőbíró határoz. A megesketést csak a Bp. 221., 222. és 229. §-aiban meghatározott okból lehet mellőzni.

(4) A bizonyítás foganatosítása után a kiküldött (megbízott) ítélőbíró az eljárásról felvett iratokat - a szükséghez képest jelentés tétele mellett - bemutatja a fellebbezési bíróságnak.

59. § Ha a fellebbezés az előző §-ok értelmében tanácsülésben nem intézhető el vagy azt tanácsülésben tárgyalásra utasítják, a 36. § rendelkezései értelmében alakított fellebbezési tanács előtt tárgyalást kell tartani.

60. § (1) A tárgyalás határnapjáról a feleket, továbbá azokat, akik fellebbezéssel éltek, úgyszintén ezek ellenfeleit, végül a védőt értesíteni kell. A vádhatóság értesítése meghívással, a többi érdekelté pedig ajánlott levélben történik: az a körülmény, hogy a levél nem érkezett a címzetthez, a tárgyalás megtartását nem akadályozza. A heti ülésszakban tárgyalandó ügyek jegyzékét ezenfelül ki kell függeszteni a fellebbezési bíróságnál.

(2) A fellebbezési bíróság a vádlottat a tárgyalásra megidézi, illetőleg előállíttatja, ha közvetlen kihallgatását tartja szükségesnek vagy ha a tárgyaláson bizonyítást vesz fel.

(3) A tárgyalás határnapját úgy kell kitűzni, hogy az érdekeltek értesítése (idézése), illetőleg a kifüggesztés és a tárgyalás határnapja közé legalább nyolc napi időköz essék.

(4) Ha a fellebbezési tárgyaláson bizonyítást kell foganatosítani, ennek megkönnyítése végett a fellebbezési bíróság a tárgyalást - a közvádló meghallgatása után - a kerületébe tartozó azon a helyen is megtarthatja, ahol a legcélszerűbbnek mutatkozik.

61. § (1) A Bp. 56. §-ában felsorolt esetekben a fellebbezési bíróság a vádlott részére hivatalból védőt rendel. A közvédői intézmény megszűnik.

(2) A kirendelt védőnek és ha az eljárás közvádra folyik, a vádhatóság képviselőjének jelenléte nélkül a fellebbezési tárgyalást nem lehet megtartani. Más érdekelt elmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

62. § Az az érdekelt, akit a tárgyalási határnaptól a 60. § (1) bekezdése értelmében értesíteni kell, illetőleg arra meg kell idézni [60. § (2) bek.], a tárgyaláson személyesen vagy meghatalmazott ügyvéd útján felszólalhat.

63. § Az érdekeltek (60. §) az ügy iratait a tárgyalási határnap kitűzése után, a tárgyalást megelőző második napig a fellebbezési bíróság hivatalos helyiségében megtekinthetik.

64. § (1) A tárgyaláson az ügy előadójául kijelölt ítélőbíró előadja az ügy állását. Az előadás során fel kell olvasni az elsőfokon hozott ítéletet és ismertetni kell azokat az okokat, amelyekre a fellebbezést alapították, valamint a fellebbezésre adott észrevételeket. A szükséghez mérten fel kell olvasni az ügy egyéb iratait is, amennyiben felolvasásukat a Bp. 313. §-a nem tiltja.

(2) Az előadás befejezése után a fellebbezési bíróság tagjai és a felek további felvilágosítást kívánhatnak és egyéb iratok felolvasását indítványozhatják.

(3) Ha a bizonyítás kiegészítése a fellebbezési tárgyaláson történik, erre az előadás után kerül sor. Ebben az esetben a kihallgatandó személyek az előadásnál nem lehetnek jelen. Ha a bizonyítás kiegészítése kiküldött (megbízott) bíró útján ment végbe, annak eredményét az előadás keretében kell ismertetni.

(4) Az ügy előadása, illetőleg a bizonyítás felvétele után a fellebbező (képviselője) szóval kifejti fellebbezésének okait. Erre az ellenfél, illetőleg képviselője válaszolhat. Ha a vádló is fellebbezett, őt kell előbb meghallgatni. Az utolsó felszólalás joga mindig a vádlottat, illetőleg védőjét illeti.

(5) Ha a magánvádló vagy a sértett fellebbezéssel élt, ellenfelének válasza után a vádhatóság képviselője előterjesztést tehet.

(6) Az előterjesztések, valamint az azok következtében szükségessé vált további felvilágosítások és iratfelolvasások után a fellebbezési bíróság zárt ülésben határoz.

(7) Egyebekben a Bp. XVIII. fejezetében foglalt rendelkezéseket - a jelen törvény 23. és 24. §-ában foglalt kiegészítésekkel - a fellebbezési tárgyalás tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.

65. § (1) A fellebbezési bíróság a tárgyalásra került ügyben is - annak körülményeihez képest - az 51. és az 55-57. §-oknak megfelelően intézkedik.

(2) Ha a fellebbezési bíróság az 56. § (1) bekezdésének 6., 7., 9., 10. vagy 11. pontjában megjelölt körülményt észlel, de az ügyet érdemben elbírálhatónak találja, az illető körülmény megállapítása mellett az alábbi §-ok szerint az ügy érdemében dönt.

66. § (1) A fellebbezési bíróság az elsőfokon hozott ítéletét egészben, amennyiben pedig a kölünválasztás lehetséges, részben megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha akár a fellebbezés alapján, akár hivatalból észleli, hogy az elsőfokon eljárt bíróság a törvényt nem alkalmazta vagy tévesen alkalmazta a tekintetben, hogy

a) a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény-e vagy sem,

b) a vád tárgyává tett cselekményt a büntetőtörvénynek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni,

c) a beszámítást, a büntethetőséget vagy a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok áll-e fenn és ha igen, melyik,

d) a vádlottal szemben milyen nemű és mértékű büntetés, illetőleg a büntetés kiszabása körében vagy azzal kapcsolatban milyen intézkedés alkalmazásának van helye.

(2) Az (1) bekezdés szerint jár el a fellebbezési bíróság akkor is, ha a fellebbezés alapján azt észleli, hogy az elsőfokú bíróság a törvényt tévesen alkalmazta vagy nem alkalmazta a tekintetben, van-e helye és milyen összegű marasztalásnak a magánjogi igény körében.

67. § (1) Ha a fellebbezési bíróság sem közvetlenül, sem kiküldött (megbízott) bíró útján bizonyítást nem vett fel, az ügy érdemére vonatkozó határozatát - a (2) bekezdés esetét kivéve - azokra a tényekre köteles alapítani, amelyeket az elsőfokon eljárt bíróság valóknak fogadott el.

(2) Ha az elsőfokon eljárt bíróság

a) olyan körülmény megállapítását mellőzte, amelytől a büntetőtörvény helyes alkalmazása függ vagy a tényállást egyébként hiányosan állapította meg vagy

b) ténymegállapítása homályos, az iratok tartalmával ellentétben áll vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt és az a) pont esetében a lényeges körülmény, illetőleg a hiánytalan tényállás, a b) pont esetében pedig a helyes tényállás az iratok alapján kétségtelenül megállapítható, a fellebbezési bíróság a ténymegállapítást kiegészíti, illetőleg helyesbíti és az elsőfokon hozott ítéletet a kiegészített, illetőleg helyesbített ténymegállapítás alapján bírálja felül.

(3) Ha a ténymegállapítás kiegészítése (helyesbítése) a vádlott terhére befolyásolná a hozandó ítéletet, védőjét meg kell hallgatni és ha a vádlottat védő nem képviseli, védőt kell részére kirendelni.

(4) Ha a (2) bekezdés a) pontja esetében a lényeges körülmény, illetőleg a hiánytalan tényállás, b) pontja esetében a helyes tényállás az iratok alapján nem állapítható meg kétségtelenül, a fellebbezési bíróság az elsőfokon hozott ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárt bíróságot az észlelt hiányok pótlására, valamint új határozat hozatalára utasítja.

68. § Ha a fellebbezési bíróság az általa elrendelt bizonyítás eredményeképpen megállapított tényállás alapján vagy a tényállásnak általa történt kiegészítése, illetőleg helyesbítése alapján úgy találja, hogy az elsőfokon eljárt bíróság akár a 66. §-ban felsorolt kérdésekben, akár abban a kérdésben, vajjon a vádlott a vád tárgyává tett bűncselekményt elkövette-e vagy sem, helytelen vagy hiányos tényállás alapulvétele folytán hozott téves határozatot, a fellebbezési bíróság az elsőfokú ítéletet egészben, amennyiben pedig a különválasztás lehetséges, részben megváltoztatja és az általa megállapított tényállásnak megfelelő határozatot hoz.

69. § A fellebbezési tárgyalás eredményéhez képest alaptalannak talált fellebbezést a fellebbezési bíróság elutasítja.

70. § A fellebbezési bíróság a fellebbezés végérvényes elintézése tárgyában ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

71. § (1) A fellebbezés elintézése után a fellebbezési bíróság az ügy iratait határozatának kiadványaival együtt visszaküldi az elsőfokon eljárt bíróságnak. Ha a fellebbezési bíróság tárgyalás alapján határoz, a tárgyalási jegyzőkönyvet is megküldi az elsőfokú bíróságnak.

(2) Az elsőfokú bíróság a fellebbezési bíróság határozatát az államügyészségnek és a fellebbezési tárgyaláson (tanácsülésen) jelen nem volt többi érdekeltnek kézbesítteti.

3. Fellebbezés végzés ellen

72. § (1) A végzés ellen egyfokú fellebbezésnek van helye, ha azt a törvény ki nem zárja.

(2) A fellebbezési bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.

73. § (1) Fellebbezés esetén a vizsgálóbíró végzését a különtanács [1946. évi XIV. tc. 1. § (2) bek.] bírálja felül.

(2) Az ítélőtábla intézi el a fellebbezést, ha az

a) a különtanács [1946. évi XIV. tc. 1. § (2) bek.],

b) az ítélőtábla által kiküldött vagy megbízott bíró,

c) a járásbírósági büntetőtanács vagy

d) a járásbírósági büntetőtanács elnökének végzése ellen irányul.

(3) A törvényszéki büntetőtanács és a törvényszéki büntetőtanács elnökének végzését a Kúria bírálja felül, azokban az ügyekben azonban, amelyekben a törvényszéki büntetőtanács ítéletét az ítélőtábla bírálja felül, a végzése ellen irányuló fellebbezés elintézése is az ítélőtábla hatáskörébe tartozik.

74. § A végzés ellen fellebbezéssel élhetnek a 39. §-ban I-III. alatt felsoroltak és mindazok, akikre nézve a végzés rendelkezést tartalmaz.

75. § Ha a végzést kihirdetés útján közlik, a fellebbezést a kihirdetéskor kell szóval bejelenteni és indokolását nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. A kézbesítés útján közölt végzés ellen irányuló fellebbezést indokaival együtt a kézbesítést követő nyolc nap alatt kell szóval vagy írásban előterjeszteni annál a bíróságnál, amely a végzés kézbesítését elrendelte.

76. § A fellebbezésnek a megtámadott végzés végrehajtására csak azokban az esetekben van halasztó hatálya, amelyekben a törvény azt kimondja. Fontos okból azonban a végzés foganatosítását mind az elsőfokú, mind a fellebbezési bíróság a fellebbezés elintézéséig felfüggesztheti.

77. § (1) A végzés ellen irányuló fellebbezés elintézése zárt ülésben végzéssel történik.

(2) Ha a fellebbezés alapján

a) előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság elrendelése, fenntartása vagy megszüntetése,

b) az eljárás felfüggesztése vagy megszüntetése avagy

c) újrafelvétel elrendelése tárgyában kell meghatározni, a fellebbezést a fellebbezési tanács (36. §) intézi el. Egyébként a fellebbezés elintézése céljából tartott zárt ülést a fellebbezési tanács elnöke és két ítélőbírája az ülnökök részvétele nélkül tartja meg.

(3) A fellebbezés érdemleges elintézése előtt ülésen kívül el lehet rendelni az iratok kiegészítését és meg lehet szerezni a szükséges felvilágosítást attól a bíróságtól, amely a megtámadott végzést hozta; a különtanács [1946. évi XIV. tc. 1. § (2) bek.] a fellebbezés elintézése előtt a feleket is meghallgathatja.

78. § Ha a fellebbezési bíróság a fellebbezést alaposnak találja, a megtámadott végzést hatályon kívül helyezi, illetőleg megváltoztatja és a törvénynek megfelelően határoz; minden más esetben a fellebbezést elutasítja.

79. § Amennyiben a jelen fejezetből más nem következik, az ítélet ellen irányuló fellebbezésre vonatkozó rendelkezések a végzés ellen bejelentett fellebbezés tekintetében megfelelően alkalmazni kell.

4. Újrafelvétel

80. § (1) Újrafelvétel tárgyában (Bp. 445. és 452. §) a járásbírósági, illetőleg a törvényszéki büntetőtanács az ülnökök közreműködésével határoz.

(2) Az újrafelvételi eljárás során hozott új ítélet ellen - a pótmagánvádló kivételével - a jelen törvény 39. §-ában felsoroltak élhetnek perorvoslattal, amennyiben annak helye van. A Bp. 462. §-ának hatodik bekezdése hatályát veszti.

81. § A Bp. 463. §-a második bekezdésének alkalmazásában ítélőtábla helyett a fellebbezési bíróságot (jelen törvény 40. §-a) kell érteni.

5. Perorvoslat a törvényesség érdekében

82. § (1) A Bp. 441. §-ának első bekezdése akként módosíttatik, hogy a legfőbb államügyész a büntetőbíróságnak törvénysértő határozata (intézkedése) ellen nem a jogegység, hanem a törvényesség érdekében élhet perorvoslattal.

(2) A perorvoslatot a Kúriának elnökből és négy ítélőbíróból álló tanácsa intézi el.

(3) A törvényesség érdekében akkor is van helye perorvoslatnak, ha az ügyben a Kúria már érdemi határozatot hozott; ilyen esetben a perorvoslatot a Kúriának büntető ügyekben alakított jogegységi tanácsa intézi el. A Bp. 441. §-ának harmadik bekezdése hatályát veszti.

83. § (1) A Bp. 442. §-a utolsó bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek.

(2) Ha az eljárt bíróságnak nem volt hatásköre, a Kúria a megtámadott határozatot vagy intézkedést hatályon kívül helyezi és az ügyet ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz utasítja, amelynek hatáskörébe az ügy tartozik.

(3) Ha a törvénysértés az elítélt hátrányára szolgált, a Kúria őt felmentheti, cselekményét enyhébben minősítheti, illetőleg büntetését enyhítheti. Ha pedig a törvénysértés a vádlott előnyére történt, a Kúria a törvénynek megfelelő határozatot hozhat, feltéve, hogy a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől a perorvoslat bejelentéséig egy év még nem telt el és a cselekmény büntethetőségét az elévülés ki nem zárja. Ilyen határozat hozatala előtt a vádlottat meg kell hallgatni és ha védő nem képviseli, részére védőt kell kirendelni.

(4) A (2) és (3) bekezdések esetein kívül a határozatnak a felekre nincs hatálya.

6. A perorvoslatokra vonatkozó közös rendelkezés

84. § Ahol a bűnvádi eljárásra vonatkozó jogszabály felfolyamodásáról rendelkezik, ott ahelyett a végzés ellen irányuló fellebbezést, ott pedig, ahol a perorvoslat visszautasításáról rendelkezik, a perorvoslat elutasítását kell érteni.

V. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

85. § (1) A Bp. 476. §-a hatodik bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép.

(2) A külföldi hatóság elfogató parancsa alapján letartóztatott egyént szabadlábra kell helyezni, ha a kiadatására irányuló alakszerű megkeresés a letartóztatás foganatosításától számított három hónap alatt nem érkezik meg ahhoz a törvényszékhez, amely a letartóztatást elrendelte.

86. § A végzés végrehajthatósága tekintetében a jelen törvény 76. §-a, a büntetőparancs végrehajthatósága tekintetében pedig a II. Bn. 49. §-a irányadó. A Bp. 494. §-ának harmadik bekezdése hatályát veszti.

87. § (1) A Bp. 498. és 499. §-a második, úgyszintén 501. §-a első bekezdésének alkalmazásában semmisségi panasz helyett fellebbezést kell érteni.

(2) A halálbüntetést kimondó jogerős ítélet tárgyában a Kúria abban az esetben is az ülnökök közreműködésével állapítja meg véleményét, ha az nem a fellebbezés elutasításával kapcsolatban, hanem külön ülésben történik.

88. § (1) A Bp. 518. §-a kilencedik és tizedik bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép.

(2) Az ítélet ellen

a) eljárási okból.

b) az összbüntetésbe foglalás, illetőleg a büntetések egyesítése, úgyszintén ennek megtagadása miatt, végül

c) az összbüntetés (egyesített büntetés) mértéke tekintetében van helye fellebbezésnek, amelyet az ítélőtábla tanácsülésben intéz el.

VI. FEJEZET

A fiatalkorúakra vonatkozó eljárási rendelkezések

89. § (1) Azokban az ügyekben, amelyeket a törvény a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe utal, a tárgyalást a (2) bekezdés értelmében szervezett tanács, azokban az ügyekbe pedig, amelyek elsőfokon a fiatalkorúak törvényszéki tanácsának hatáskörébe tartoznak, a tárgyalást a törvényszéki büntetőtanács előtt kell megtartani.

(2) A fiatalkorúak ügyeiben eljáró tanács a fiatalkorúak bírájából és két ülnökből áll.

(3) A tárgyaláson kívül teljesítendő tennivalókat a fiatalkorúak bírája az ülnökök közreműködése nélkül látja el.

(4) Az előző bekezdések rendelkezéseit a fiatalkorúak budapesti törvényszékének hatáskörébe tartozó ügyekben is megfelelően alkalmazni kell.

90. § (1) Az elsőfokú bíróság előtti eljárásra a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913. évi VII. törvénycikket (Fb.) és az azt kiegészítő és módosító jogszabályokat kell a jelen törvényből folyó eltérésekkel alkalmazni.

(2) A perorvoslat tekintetében - ideértve a perorvoslati hatáskört is - a jelen törvény rendelkezései a következő §-okban foglalt eltérésekkel alkalmazandók.

91. § (1) A véghatározat ellen fellebbezésnek van helye.

(2) A fiatalkorú személyére vonatkozó határozat ellen bejelentett fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, a bíróság azonban a végrehajtást - ha ez a fiatalkorú érdekében kívánatos - felfüggesztheti.

92. § (1) Ha a közvádló nem élt fellebbezéssel, a többi jogosult csak akkor fellebbezhet, ha a bíróság javítónevelést, fogház- vagy elzárásbüntetést alkalmazott.

(2) A véghatározatnak a bűnügyi költségre, a magánjogi igényre és egyéb mellékkérdésekre vonatkozó rendelkezése ellen a fiatalkorú, továbbá törvényes képviselője és védője akkor is fellebbezhet, ha az egyébként ki volna zárva.

93. § A fellebbezési bíróság a fellebbezést tárgyaláson intézi el, ha az elsőfokú bíróság véghatározatát szabadságvesztésbüntetés alkalmazásával vagy a kiszabott szabadságvesztésbüntetés tartamának felemelésével változtatja meg, avagy ha tárgyalás tartását egyébként szükségesnek látja. Minden más esetben a fellebbezés elintézése tanácsülésben történik. Tanácsülési elintézés esetén is meg kell hallgatni a közvádlót és amennyiben nagyobb nehézség nélkül lehetséges, a fiatalkorút, pártfogóját, törvényes képviselőjét, illetőleg azt, akinek háztartásában a fiatalkorú él.

94. § (1) Ha az elsőfokú bíróság fogházbüntetést nem alkalmazott, a fellebbezési bíróság azt csak akkor alkalmazhatja, ha a közvádló fellebbezésében kéri vagy a tárgyaláson indítványozza.

(2) Az elsőfokú bíróság által kiszabott fogházbüntetés tartamát szintén csak a közvádlónak erre irányuló fellebbezése vagy indítványa alapján lehet felemelni.

95. § Igazolásnak csak a fellebbezési határidő elmulasztása miatt van helye.

96. § (1) Újrafelvételnek az elítélt javára csak fogházbüntetést vagy javítónevelést elrendelő véghatározattal szemben, a fiatalkorú terhére pedig csak felmentő ítélettel vagy megszüntető végzéssel szemben van helye.

(2) Újrafelvétel elrendelése esetén a fiatalkorúak bírája a Fb. 14-18. §-ai szerint nyomozást teljesít és ennek foganatosítása után - az eset körülményeihez képest - az eljárást tárgyalás nélkül fejezi be vagy kitűzi a tárgyalást.

97. § A Fb. 32-43. §-ai hatályukat vesztik.

VII. FEJEZET

A rögtönbíráskodásra vonatkozó rendelkezések

98. § (1) A rögtönbíráskodás eljárási szabályainak megállapítása tárgyában kibocsátott 8.020/1939. M. E. számú rendelet 3. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek.

(2) A rögtönbíráskodás elrendeléséről szóló hirdetmény közzététele után a törvényszék elnöke azonnal kijelöli a rögtönbíráskodásra hivatott törvényszéki büntetőtanácsot (rögtönítélő bíróságot) illetőleg büntetőtanácsokat és tanácsonként a törvényszék ítélőbírái közül egy pótbírót is kijelöl. A pótbíró és a pótülnök, köteles a rögtönítélő bíróság előtt tartott tárgyalás egész folyamán jelen lenni. A kijelöléssel együtt jegyzőkönyvvezetőt kell a rögtönítélő bíróság mellé kirendelni.

VIII. FEJEZET

Az uzsorabíráskodásra vonatkozó rendelkezések

99. § (1) Az uzsorabíróságként eljáró járásbírósági és törvényszéki büntetőtanácsot a szükséges számban a törvényszék elnöke jelöli ki.

(2) Az uzsorabíróság megalakítására és a vádnak az uzsorabíróság előtt való képviseletére vonatkozó eddig törvényes rendelkezések - az uzsorabírósági külön tanácsra vonatkozó rendelkezések kivételével - hatályukat vesztik.

(3) Az uzsorabírósági egyesbíráskodás megszűnik. Egyébként az uzsorabíráskodásra tartozó ügyekben a tárgyalást megelőző eljárásra vonatkozó szabályok érintetlenül maradnak, az eljárásnak a tárgyalás megnyitásától kezdődő szakára pedig az eddigi eljárási rendelkezéseket a jelen törvényből folyó eltérésekkel kell alkalmazni. A jelen törvény 32. §-a az uzsorabíróságként eljáró járásbírósági büntetőtanács hatáskörébe utalt ügyekben is alkalmazandó.

IX. FEJEZET

Hatálybaléptető, átmeneti és záró rendelkezések

100. § (1) A jelen törvény hatálybaléptetésére vonatkozó rendelkezéseket, úgyszintén a törvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályokat a kormány rendelettel állapítja meg.

(2) Felhatalmaztatik a kormány, hogy a jelen törvényt vagy annak egyes rendelkezéseit egyelőre csak meghatározott bíróságok területére szorítkozó hatállyal léptesse életbe.

(3) A jelen törvény nem érinti a katonai büntetőbíróság szervezetét, hatáskörét és eljárását.

(4) A jelen törvény a kormány további rendeleti intézkedéséig nem érinti a népbíróságnak, valamint a Népbíróságok Országos Tanácsának a jelen törvény hatálybalépése előtt elkövetett háborús és népellenes bűntettekre vonatkozó hatáskörét és eljárást. Azt, hogy a jelen törvény hatásköri és egyéb eljárási rendelkezéseit mennyiben kell a hatálybalépése után elkövetett ilyen bűncselekményekre alkalmazni, a kormány rendelettel szabályozza.

(5) Nem érinti továbbá a jelen törvény a kormány további rendeleti intézkedéséig az uzsorabírósági különtanács hatáskörét és eljárását, sem az igazságügyminiszter további rendeleti intézkedéséig a jövedéki büntetőbíróság szervezetét, hatáskörét és eljárását.

(6) Ha a bűnvádi eljárás során annak megállapítása szükséges, hogy a terhelt, illetőleg a sértett a bűncselekmény elkövetésekor szeszesital hatása alatt állott-e és ha igen, milyen mértékben, a vér alkoholtartalmára vonatkozó vegyvizsgálatnak van helye. Az erre vonatkozó részletes rendelkezéseket a kormány rendelettel állapítja meg.

(7) A jelen törvény hatálybalépésével az azzal ellentétes törvényes rendelkezések hatályukat vesztik, különösen hatályukat vesztik - a (3)-(5) bekezdésekben említett eljárások keretén kívül - a Bp. 378-440. és 545-557. §-ai, az 1907. évi XVIII. tc. 2. §-a, az 1914. évi XIII. tc. 29-36. §-ai, az 1928. évi X. tc. 24., 28-34. §-ai és az 1930. évi XXXIV. tc. 115., 116. és 122. §-ai is, végül hatályukat vesztik a magyarországi német lakosság áttelepítésével kapcsolatos különleges bűnvádi eljárási rendelkezések.

E törvénycikk kihirdetését elrendelem.

Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani.

Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvenkilencedik évi április hó tizenegyedik napján.

Szakasits Árpád s. k.,

köztársasági elnök.,

Dobi István s. k.,

miniszterelnök

Lábjegyzetek:

[1] Módosította az 1950. évi 39. törvényerejű rendelet 38. §-a. Hatályos 1951.01.01.

[2] Módosította az 1950. évi 39. törvényerejű rendelet 38. §-a. Hatályos 1951.01.01.

Tartalomjegyzék