22200/1949. (V. 21.) KSzM rendelet

a Budapesti Áru- és Értéktőzsde megszűntetéséről szóló 4043/1949. Korm. rendelet végrehajtása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 7.104.)

A 4043/1949. (108) Korm. rendelet 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügy-, igazságügy- és népjóléti miniszterrel egyetértésben - a következőket rendelem.

1. § A Budapesti Áru- és Értéktőzsde (a továbbiakban: Tőzsde) az 1949. évi május hó 31. napján megszűnik.

2. § (1) Olyan tőzsdei alkalmazottat, aki a Tőzsde megszűnésétől számított két hónapon belül az állam, a törvényhatóság, a község (város), ezek üzeme vagy vállalata, továbbá állami érdekeltségű vagy nemzeti vállalat, valamint a Magyar Kereskedelmi Kamara (a továbbiakban: Kamara) szolgálatába lép, felmondási járandóság legfeljebb a szolgálatba lépése hónapjának utolsó napjáig terjedő időre illeti meg. Felmondási járandóságként legfeljebb havi ezerháromszáz forintot lehet számításba venni. Ilyen alkalmazottnak végkielégítésre igénye nincs. Az alkalmazottat az új állásban megillető fizetéses szabadságidő, felmondási idő és végkielégítés szempontjából a Tőzsdénél és az új alkalmazásban töltött időt egybe kell számítani.

(2) Az (1) bekezdés alá nem eső tőzsdei alkalmazottakat felmondási járandóság címén a 9700/1945. (157) ME rendelet 4. §-a alapján megállapított összeg illeti meg. Ha az alkalmazott havi illetménye az ezerháromszáz forintot meghaladja és az alkalmazottnak egy évi felmondási időre van igénye, a felmondási járandóságot havi ezerháromszáz forint alapulvételével kell kiszámítani, a felmondási járandóság összege azonban a teljes havi illetmény alapulvételével kiszámított hat havi felmondási járandóság összegénél kevesebb nem lehet.

(3) Annak az (1) bekezdés alá nem eső alkalmazottja, akinek az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárától (továbbiakban: Központi Nyugdíjpénztár) legalább havi háromszáz forint nyugdíjra van igénye, végkielégítés nem jár.

(4) Ha az (1) bekezdés alá nem eső alkalmazott a Központi Nyugdíjpénztártól havi háromszáz forintot el nem érő nyugdíjat kap, összesen legfeljebb ezer forint végkielégítésre van igénye. A végkielégítést havi részletekben kell folyósítani. A havi részlet nem lehet több annál az összegnél, amely az igényjogosult nyugdíjának összegét havi háromszáz forintra egészíti ki. Ezt az összeget az igényjogosult részére legfeljebb tizenkét hónapon át kell folyósítani.

(5) Ha az (1) bekezdés alá nem eső alkalmazottnak a Központi Nyugdíjpénztártól nyugdíjra nincs igénye, végkielégítését a 9700/1945. ME rendelet 7. §-ának (2) bekezdése alapján azzal az eltéréssel kell kiszámítani, hogy a havi járandóságnak az ezerháromszáz forintot meghaladó részét figyelmen kívül kell hagyni. Az így kiszámított járandóságból az alkalmazott részére az 1950. évi július hó 31. napjáig legfeljebb ötezer forintot szabad kifizetni.

3. § (1) A Tőzsde megszűnéséig közvetlenül a Tőzsdétől, valamint a Budapesti Áru- és Értéktőzsde Alkalmazottainak Nyugdíjintézetétől (a továbbiakban: Nyugdíjintézet) nyugdíjat (kegydíjat) élvezők részére a Tőzsde, illetőleg a Nyugdíjintézet megszűnésétől kezdve a nyugdíjat (kegydíjat) változatlan összegben a Központi Nyugdíjpénztár folyósítja.

(2) A Tőzsde megszűnése miatt nyugdíjazott tőzsdei alkalmazottakra a Központi Nyugdíjpénztár alapszabályaiban foglalt rendelkezések irányadók.

4. § A 2. § (1) bekezdésében meghatározott szolgálatba lépő, illetőleg a 3. § (2) bekezdése alapján nyugdíjazott tőzsdei alkalmazottnál a nyugdíj, illetőleg a Központi Nyugdíjpénztárnál megszerzett tagsági idő szempontjából is be kell számítani a Tőzsde szolgálatában eltöltött szolgálati időt, továbbá azt az egyéb szolgálati időt is, amely a Nyugdíjintézet szabályzata szerint az alkalmazott szolgálatába beszámít.

5. § Azok az alkalmazottak, akik a Tőzsde megszűnése után a 2. § (1) bekezdésében meghatározott szolgálatba nem lépnek, kötelesek a felmondási idő alatt a Tőzsde megszűnésével kapcsolatban felmerülő teendők ellátásánál a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter felhívására közreműködni.

6. § (1) Az egyes ügyekben eljáró Kamarai Áruüzleti Szakértőbizottság (a továbbiakban: Szakértőbizottság) az elnökkel együtt rendszerint három tagból, a felek közös kérelmére vagy az esetben, ha az egyik fél az ebből eredő esetleges többletköltség viselését magára vállalja, öt tagból alakul.

(2) Az egyes ügyekben eljáró Kamarai Választottbíróság a továbbiakban: Választottbíróság) az elnökkel együtt rendszerint három tagból, a felek közös kérelmére azonban öt tagból alakul. Egy bíró, (egyesbíró) tárgyalhat és határozhat olyan perekben, amelyeknek tárgya kizárólag kétezer forintot meg nem haladó határozott összegű pénzkövetelés. Ugyancsak egyesbíró járhat el a mulasztás jogkövetkezményeinek kimondása tárgyában a perbebocsátkozás előtt, továbbá bírói egyesség tudomásulvétele, perbehívás, vagy az eljárás menetére vonatkozó egyéb kérelem tárgyában.

(3) A Szakértőbizottság és a Választottbíróság elnökeit, és tagjait a Kamara közgyűlése a volt tőzsdetanácsosok és a gazdasági kérdések elméleti vagy gyakorlati szakértői közül választja. A választás csak a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter jóváhagyásával válik hatályossá. Azokról, akiknek megválasztását a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter jóváhagyta, a Kamara névjegyzéket készít.

(4) Az egyes ügyekben eljáró Szakértőbizottság elnökét és tagjait a Kamara főtitkára (helyettese) a névjegyzékbe felvett személyek közül jelöli ki.

(5) A Választottbíróság alakulása úgy történik, hogy a névjegyzékbe felvett személyek közül háromtagú tanács esetében mindegyik fél egy-egy bírót, öttagú tanács esetében pedig mindegyik fél két-két bírót választ.

(6) A bíróság elnökét a felek által választott bírák a névjegyzékbe felvett személyek közül választják; ha a választott bírák az elnök személyére nézve megegyezni nem tudnak, az elnököt ugyanezen személyek közül a Kamara főtitkára (helyettese) jelöli ki.

(7) Egyesbíróként az járhat el, akit a Kamara főtitkára a névjegyzékbe felvett személyek közül kijelöl.

7. § A Szakértőbizottság és a Választottbíróság elnökei és tagjai díjazásának módját és mértékét - a Kamara elnöki tanácsának (7750/1948. Korm. rendelet 4. §-a) javaslata alapján - a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter állapítja meg. A díjazáshoz szükséges fedezetről a Kamara költségvetésében kell gondoskodni.

8. § (1) A Tőzsdei Választottbíróság előtt a Tőzsde megszűnésekor folyamatban lévő pereket bármelyik fél kérelmére a Választottbíróságnál kell folytatni. Ilyen esetben a Választottbíróságot azokból a személyekből kell megalakítani, akik a Tőzsde megszűnését megelőző napon a Budapesti Áru- és Értéktőzsde különbíróságánál bíráskodni jogosultak voltak, tekintet nélkül arra, hogy a 6. §-ban meghatározott névjegyzékben szerepelnek-e. A felek egyetértése esetén azonban a Választottbíróság ilyen ügyekben is megalakítható a 6. §-ban foglalt rendelkezések szerint.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés irányadó azokban a vitás ügyekben is, amelyekben az alapul szolgáló jogügylet a jelen rendelet hatálybalépése előtt jött létre, s amelyben a Budapesti Áru- és Értéktőzsde különbíróságának hatásköre és illetékessége kiköttetett, ha az eljárást az egyik szerződő fél kéri.

(3) A (2) bekezdés rendelkezései az irányadók abban az esetben is, ha államközi kereskedelmi szerződés vagy árucsereforgalmi megállapodás keretében kötött ügyletből eredő vitás kérdések eldöntésére a szerződő felek a Budapesti Áru- és Értéktőzsde különbíróságának hatáskörét és illetékességét kötik ki. Ilyen ügyekben a külföldi szerződő fél választottbírája külföldi állampolgár is lehet.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a Szakértőbizottság előtti eljárásra megfelelően alkalmazni kell.

9. § A Kamara jelen rendelet hatálybalépésétől számított hat hónap alatt elkészíti a Szakértőbizottság eljárási szabályait, valamint a választottbírósági eljárási és ügyviteli szabályokat. Ezeket a szabályokat a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértve hagyja jóvá. Amíg e szabályok nem készülnek el, a Szakértőbizottságnak és a Választottbíróságnak az árutőzsdei szakértőbizottsági eljárási szabályokat, illetőleg a tőzsdei választottbírósági eljárási és ügyviteli szabályokat a jelen rendeletben foglalt eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.

10. § A választottbírósági eljárásban lerovandó törvénykezési és okirati illetékékre a 9100/1947. (170/a.) ME rendeletnek az áru- és értéktőzsde választottbírósága előtti eljárásra megállapított és a most hivatkozott rendeletet kiegészítő jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

11. § A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter jóváhagyásával a Kamara főtitkára állapítja meg azt a választottbírósági keresetfelvételi díjat, határozati díjat és a szakértőbizottsági eljárási díját, amelyet a felek a Kamara pénztárába befizetni tartoznak. Ezeket a díjakat - a Kamara főtitkára által történő megállapításig - a tőzsdei eljárás során legutóbb szedett mértékben kell fizetni.

12. § (1) Azokban az esetekben, amikor a Budapesti Áru- és Értéktőzsde különbíróságára, valamint a tőzsdei áruüzleti szakértőbizottságra vonatkozó jogszabályokban és szabályzatokban, továbbá a tőzsdei hivatalos mustravételi eljárásról szóló szabályzatokban a Tőzsdéről történik említés, helyette a Kamarát kell érteni.

(2) A Tőzsde ügykörébe tartozott kérdésekben hatóságok és magánosok részéről érkező megkeresésekre a válaszadás a Kamara feladata.

13. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1949. évi május hó 20-án.

A miniszter helyett:

Dr. Háy László s. k.

államtitikár