2810/1949. (III. 26.) Korm. rendelet

a gyógyfürdők és éghajlati gyógyintézetek orvosi állásainak betöltése tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 3.046.)

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) Állami tulajdonban (állami kezelésben), valamint törvényhatóság vagy község tulajdonában lévő gyógyfürdő és éghajlati gyógyintézet (továbbiakban: gyógyintézet) orvosi állásának ideiglenes vagy végleges betöltése a népjóléti miniszter hatáskörébe tartozik.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó gyógyintézet orvosává ideiglenes vagy végleges minőségben kinevezni vagy szerződéssel alkalmazni csak azt az orvost lehet, akinek kinevezéséhez vagy alkalmazásához a népjóléti miniszter előzetesen hozzájárult.

2. § (1) A gyógyintézet orvosi állásait általában nyilvános pályázat útján kell betölteni.

(2) A pályázati kérvényeket a határidő beteltével a gyógyintézet vezetője az Országos Fürdőügyi Igazgatósághoz továbbítja, az pedig véleményes jelentéssel a népjóléti miniszterhez terjeszti fel.

3. § (1) A gyógyintézet vezetőorvosaként csak az az orvosi gyakorlatra jogosult orvos alkalmazható, aki a természetes gyógymódok szakorvosa.

(2) Ha a gyógyintézet a mozgásszervi (rheumás) megbetegedéseken kívül egyéb (belgyógyászati, nőgyógyászati, bőrgyógyászati stb.) megbetegedés gyógyítására is szolgál, a vezetőorvosnak az illető szakmában is jártasságot kell igazolnia.

(3) A már alkalmazásban álló azok a gyógyintézeti vezetőorvosok, akik az (1) bekezdésben előírt képesítéssel nem rendelkeznek, tartoznak a természetes gyógymódok szakorvosi képesítését 1952. évi december hó 31-ig megszerezni, ellenkező esetben alkalmazásukat meg kell szűntetni. Az a vezetőorvos, aki legalább három éven át gyógyfürdőben vagy éghajlati gyógyintézetben fürdőorvosi szolgálatot teljesített, ilyenirányú kérelme alapján szakorvosi vizsgára bocsátható.

(4) Ha a gyógyintézet ágylétszáma a 300-at, vagy a gyógykezelésben részesülők száma a napi 2.000-et meghaladja, akkor a második orvosnak is szakképesítéssel kell rendelkeznie. Amennyiben az intézet nem mozgásszervi (rheumás) betegek kezelésére szolgál, a második orvosnak az illető intézet jellegének megfelelő szakképesítéssel kell rendelkeznie.

4. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1949. évi március hó 25-én.

Dobi István s. k.

miniszterelnök