3070/1949. (IV. 7.) Korm. rendelet
a közszolgálati és egyéb közületi alkalmazottak második állásának és mellékfoglalkozásának szabályozása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 0.067.)
A Magyar köztársaság Kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. tc. 1. §-ával: meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § (1) A jelen rendelet alkalmazásában közületnek minősülnek:
a) az állam, a vármegye, a város, a község, az államvasút, a posta, ezek intézetei, közintézményei, közművei és üzemei,
b) a közalapítványok,
c) az Országos Társadalombiztosító Intézet és az egyszámlarendszerbe bevont egyéb társadalombiztosító intézetek, valamint az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára,
d) a nemzeti vállalatok, továbbá mindazok a vállalatok, amelyekben az a) pontban felsoroltak valamelyikének tulajdoni érdekeltsége eléri vagy meghaladja az 50%-ot, tulajdoni érdekeltségnek tekintve a részvények (üzletrészek), valamint a törzstőke tulajdonát is,
e) az állami kezelésbe vett vállalatok,
f) a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK), az Országos Szövetkezeti Hitelintézet (OSZH) és az Országos Kisipari Szövetkezet (OKISZ).
(2) A jelen rendelet hatálya alá tartoznak az (1) bekezdésben felsorolt közületeknek tényleges szolgálatban álló alkalmazottai (a továbbiakban: alkalmazottak).
2. § (1) Az 1. § (1) bekezdésében felsorolt közületeknél, senki sem tölthet be kettőnél több állandó illetményekkel járó olyan állást, amely általában a létfenntartást biztosító egyedül állásnak (főfoglalkozásnak) szokott minősülni.
(2) Arra nézve, hogy valamely alkalmazott a jelen § (1) bekezdésének megfelelő két állást mennyiben tölthet be az 1. § (1) bekezdésében felsorolt közületeknél, az alábbi §-ok rendelkezései irányadók.
(3) A jelen rendeletben foglalt korlátozások szempontjából közömbös az, hogy az állás rendszeres vagy nemrendszeres (szerződéses stb.) jellegű-e és hogy az alkalmazottnak az 1. § (1) bekezdésében felsorolt ugyanannál a közületnél vagy az ott felsorolt más-más közületeknél van egynél több állása.
3. § Két állás betöltését az illetékes miniszter javaslatára a Kinevezési és Alkalmazási Bizottság (a továbbiakban: KAB) engedélyezi. Ha azonban a 2840/1949. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 67. szám) értelmében a KAB véleményének meghallgatása egyik állás betöltéséhez sem szükséges, az engedélyezés tárgyában közvetlenül az illetékes miniszter határoz. Az engedélyt csak jelentős közérdekből és akkor lehet megadni, ha a két állással járó teendők egymással nem összeférhetetlenek.
4. § (1) Az az alkalmazott, akinek részére két állás betöltését engedélyezték, választhat abban a tekintetben, hogy az illetmények szempontjából melyik állását kívánja első és melyiket második állásának tekinteni.
(2) A két állást betöltő alkalmazott részére első állása után összes illetményeit, második állása után pedig az arra nézve megállapított illetményeknek 50%-át kell folyósítani, úgy azonban, hogy az alkalmazott részére folyósított két illetmény együttes összege nem haladhatja meg a közszolgálati alkalmazottat hivatalos minőségéből származó járandósága legmagasabb összegének megállapításáról szóló 14060/1947. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 295. szám, 3357. old.) és az azt kiegészítő jogszabályok alapján élvezhető legmagasabb illetmény összegét.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott 50%-os korlátozás nem vonatkozik a terhes illetményekre, viszont amennyiben az alkalmazottat első állásában családi pótlék, lakbérsegély, műszaki pótlék közlekedési segély, veszélyességi pótlék vagy tudományos pótlék illeti meg, ezekre második állásában 50% erejében sincs igénye.
5. § (1) Az alkalmazottnak szolgálati viszonyon alapuló olyan kereső foglalkozása tekintetében, amely nem esik a megelőző 1-4. §-ok rendelkezései alá (mellékfoglalkozás) az alábbi rendelkezések irányadók.
(2) Az alkalmazott szolgálati viszonyon alapuló mellékfoglalkozást fegyelmi felelősség terhe alatt csak engedély alapján folytathat.
(3) Az engedély megtagadásának abban az esetben van helye, ha a mellékfoglalkozás:
a) az alkalmazott által teljesített közszolgálat tekintélyével nem fér össze,
b) az alkalmazott szolgálati kötelességének teljesítése tekintetében elfogulttá tenné,
c) az alkalmazott idejét hivatalos teendői rovására igénybe venné.
6. § (1) Az 5. §-ban említett engedély megadása tárgyában az alkalmazott elsőfokú felügyeleti hatósága határoz. A határozatot fel kell terjeszteni az illetékes miniszterhez.
(2) A vármegyéknek, városoknak és községeknek alkalmazottaira nézve az engedély megadására a törvényhatósági kisgyűlés, az alispánra és a törvényhatósági jogú város polgármesterére pedig a törvényhatósági bizottság közgyűlése jogosult.
(3) A mellékfoglalkozás engedélyezését a szolgálat érdekében határidőhöz lehet kötni, a megadott engedélyt pedig az 5. § (3) bekezdésében meghatározott okból bármikor vissza lehet venni. A jelen bekezdésnek megfelelő rendelkezést az illetékes miniszter hivatalból akkor is tehet, ha az engedélyt alsófokú hatóság adta.
(4) A jelen § alapján hozott határozat ellen, ha azt nem maga a miniszter hozta, a közléstől számított tizenöt nap alatt fellebbezésnek van helye az illetékes miniszterhez.
7. § (1) Ha az alkalmazott a jelen rendelet hatálybalépésekor két vagy több olyan második állást tölt be, amely a 2. § alá esik, köteles ezt fegyelmi felelősség terhével a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc nap alatt szolgálati úton az illetékes miniszternek bejelenteni. A bejelentésben az alkalmazott jogosult meghatározni azt, hogy ha a két állás engedélyezése megtagadtatnék, melyik maradjon egyedüli állása úgyszintén azt is, hogy meglevő több állása közül melyik kettőt kívánja engedély alapján megtartani. Egyébként az engedélyezésre és az illetményekre ebben az esetben is a 3. és a 4. § rendelkezései megfelelően irányadók azzal, hogy az alkalmazottnak nem engedélyezett olyan állását, amelyet engedély hiánya folytán nem tölthet be, annak a hónapnak a végével, amelyben az erre vonatkozó határozatot hozták, meg kell szűntetni.
(2) Ha az alkalmazottnak a jelen rendelet hatálybalépésekor szolgálati viszonyon alapuló olyan mellékfoglalkozása van, amely az 5. § alá esik, köteles ezt a körülményt fegyelmi felelősség terhe alatt az 5. § szerint az engedély megadására jogosult hatóságnak legkésőbb a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc nap alatt bejelenteni. A hatóság a jelen rendelet rendelkezéseihez képest vagy engedélyt ad a mellékfoglalkozás további fenntartására, vagy annak meghatározott idő alatt való megszűntetését rendeli el.
(3) Abból az okból, hogy az alkalmazott a hatóságnak az (1) vagy (2) bekezdésre alapított rendelkezése folytán szolgálati viszonyon alapuló alkalmaztatását a reá nézve hatályos szolgálati szabályok rendelkezése ellenére idő előtt felbontani kénytelen, az alkalmazottal szemben kártérítési igényt érvényesíteni nem lehet.
8. § A jelen rendelet rendelkezései nem érintik az 1869. IV. tc. 8-13. §-aiban, az 1871. XXXIII. tc. 16 §-ában és az 1891. XVII. tc. 40. §-ában foglalt rendelkezések hatályát.
9. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a közszolgálati alkalmazottak illetményének újabb szabályozásáról szóló 8900/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 172/b. szám) 8. §-a, valamint a főispáni pótlék korlátozásáról szóló 10040/1946. ME rendelet. (Magyar Közlöny 212. szám) hatályát veszti.
Budapest, 1949. évi április hó 1-én.
Dobi István s. k.
miniszterelnök