4016/1949. (V. 5.) Korm. rendelet

a kisajátításról szóló egyes rendelkezések újabb kiegészítése és módosítása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 8.130.)

A magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § A kisajátításról szóló 1881. XLI. tc. 45. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy abban az esetben, ha a kisajátító

a) az állam, a törvényhatóság, a város, a község,

b) valamely nemzeti vagy községi vállalat, illetőleg az a) pontban felsorolt közület tulajdonában lévő egyéb vállalat,

c) olyan vállalat, amelynek az a) pontban felsorolt közület legalább felerészben tulajdonosa vagy abban egyéb úton részvények, üzletrészek stb. útján) legalább ilyen mértékű érdekeltsége van,

a birtokbavezetés a kártalanítási összeg bírói letétbe helyezése nélkül is foganatosítható, továbbá, hogy

2. ha azon a területen, amelyre vonatkozólag az 1. pont alapján a birtokbavezetés foganatosítható, építmény van, az építmény lebontásának akkor van helye, ha az építmény becsértékének megállapításához szükséges adatokat az építés- és közmunkaügyi főigazgató felvette.

2. § (1) Ha a kisajátító az 1. § a)-c) pontjában megjelölt közület, a kisajátítást szenvedőnek járó kártalanítást a kisajátító kérelmére készpénz helyett egészen vagy részben ingatlanban kell megállapítani. Kártalanításként csak a kisajátító által felajánlott és ugyanannak a városnak vagy községnek területén fekvő ingatlan szolgálhat. A kártalanításul szolgáló ingatlan értékét a kisajátítandó ingatlanok becslésére megállapított szabályok szerint kell megbecsülni.

(2) Ha a kisajátítandó ingatlannak a becslés során megállapított értéke magasabb a kártalanításul felajánlott ingatlan becsértékénél, a különbözetet a kisajátító a kisajátítást szenvedőnek készpénzben köteles megfizetni. Ha a kártalanításul szolgáló ingatlan becsértéke magasabb a kisajátítandó ingatlan becsértékénél, a kisajátítást szenvedő az ingatlanok közötti értékkülönbözet megfizetésére nem kötelezhető. A kisajátítást szenvedő azon a címen, hogy a kártalanítás részben ingatlanban, részben készpénzben történik, kifogással nem élhet.

(3) Ingatlannal való kártalanítás esetében az ingatlanok terheinek telekkönyvi átvitelére a 39500/1944. (165) IM rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4) A kisajátító az (1) és (2) bekezdésben, szabályozott ingatlannak való kártalanítás megállapítását azokban az esetekben is kérheti amelyekben a kártalanítási ár megállapítására irányuló bírói eljárás már megindult, illetőleg amelyekben az 1881. XLI. tc. 41. §-ában említett egyesség, vagy határozat jött létre, de ezek alapján a bíróság a végrehajtás tárgyában jogerős határozatot még nem hozott.

3. § Ha a kisajátító az állam - ideértve az államvasutakat is - kérelmére a telekkönyvi hatóság a jogerősen megállapított kisajátítási terv alapján a tulajdonjog bekebelezését kisajátítás jogcímén a kisajátító javára a kártalanítási összeg kifizetése, illetőleg letétbehelyezése nélkül elrendelni köteles.

4. § (1) A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a már folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1700/1948. (40) Korm. rendelet 3. és 4. §-a, valamint az 1881. XLI. tc. 26. §-ának a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

Budapest, 1949. évi április hó 29-én.

Dobi István s. k.

miniszterelnök