870/1949. (I. 29.) Korm. rendelet

az ügyeleti biztosítékadás szabályozása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 7.103.)

A magyar köztársaság kormánya az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948: LVI. tc. 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) Az államra, a törvényhatóságra, a megyei városra és a községre, valamint ezeknek bármilyen szervére, vállalatára, vagy üzemére nézve óvadék, kötbér, bánatpénz, illetőleg egyéb ügyleti biztosíték (a következőkben: biztosíték) átvétele, kezelése és felhasználása tekintetében az alábbi rendelkezések irányadók:

(2) Biztosíték címén készpénzt átvenni tilos; ilyen címen készpénz helyett kizárólag a Magyar Nemzeti Bank, Magyar Postatakarékpénztár, illetőleg ezek fiókjai, valamint az Országos Szövetkezeti Hitelintézet, végül a pénzügyminiszter rendeletével kijelölendő más pénzintézet (a továbbiakban: pénzintézet) által kiállított olyan betétkönyvet szabad elfogadni, amely látra szól és amelyben a kiállító pénzintézet a betevő nevén (cégén) felül a biztosítéki jelleget és azt is feltünteti, hogy a biztosítékadás kinek a javára történik.

(3) A jelen rendelet hatálybalépése előtt biztosítékul átvett készpénzt a (2) bekezdésben foglaltak szerint a jelen rendelet hatálybalépésétől számított hatvan napon belül betétkönyvön kell elhelyezni.

(4) A betétkönyvön elhelyezett tőkeösszeget kizárólag a biztosítékadás alapjául szolgáló megállapodásban, vagy szabályzatban meghatározott esetben és módon szabad felhasználni.

(5) A biztosítéknak a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott módtól eltérő kezelése, vagy felhasználása - amennyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik - fegyelmi vétség.

2. § (1) Az 1. § alkalmazása szempontjából állami, törvényhatósági, városi vagy községi vállalatnak (üzemnek) kell tekinteni az olyan vállalkozást,

a) amely az állam, vagy az 1. §-ban felsorolt egyéb közületek valamelyikének tulajdonába van,

b) amennyiben az államnak, vagy az 1. §-ban felsorolt egyéb közületek valamelyikének tulajdoni érdekeltsége legalább 50%,

c) amelyben az alaptőkét (üzletrésztőkét) képviselő részvényeknek (üzletrészeknek), illetőleg a törzstőkének legalább 50%-a az államnak, az 1. §-ban felsorolt egyéb közületek valamelyikének, vagy ezek vállalatainak tulajdonában van.

(2) Az 1. § alkalmazása szempontjából nem lehet állami vállalatnak tekinteni azt a vállalatot, amelyben az 50%-ot elérő nem állami érdekeltség az 1947. évi XVIII. törvénycikkbe iktatott párisi békeszerződés 28. §-a alá tartozik, vagy jogszabályon, illetőleg államközi egyezményen alapszik.

3. § (1) Az 1. § alá nem tartozó esetekben a készpénzbeli biztosítékadásra nézve a következő rendelkezések irányadók.

(2) Biztosítékadásra irányuló kötelezettségek a jelen rendelet hatálybalépése után kizárólag olyan betétkönyv átadásával kell teljesíteni, amelyet pénzintézet [1. § (2) bek.] a biztosítékadásra kötelezett személy nevére (cégére) azzal a korlátozással állított ki, hogy arról a betevőn, vagy annak igazolt örökösén kívül más személy kizárólag jogerős bírói határozat alapján rendelkezhetik.

(3) Az 1949. évi december hó 31. napjáig minden, a jelen rendelet hatálybaléptét megelőzően adott készpénzbiztosítékot az előbbi bekezdésben foglaltak szerint betétkönyvön kell elhelyezni.

(4) A jelen rendelet hatálybalépésének napját követően ügyeleti biztosíték címén a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően átadott készpénzt óvadéknak tekinteni nem lehet.

4. § (1) A jelen rendelet a biztosítékadásnak a készpénzbiztosítéktól eltérő módozatait nem érinti.

(2) A jelen rendeletben megjelölt célra a magyar postatakarékpénztár által kiállított betétkönyvre a 2.000 forintot meg nem haladó betét tekintetében fennálló mentesség [1927: V. tc. 59. § és 157100/1946. VII. PM rendelet) nem vonatkozik.

5. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

Budapest, 1949. évi január hó 28-án.

Rákosi Mátyás s. k.,

miniszterelnök helyettes