1949. évi 9. törvényerejű rendelet

az igazságügyi szervezet átalakítása tárgyában

1. § Addig is, amíg az igazságügyi szervezet az Alkotmánynak megfelelően átszerveződik, a szükséges átmeneti intézkedéseket a jelen törvényerejű rendelet értelmében kell végrehajtani.

2. § (1) A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, a felsőbíróságok, a megyei bíróságok és a járásbíróságok gyakorolják (Alkotmány 36. § (1) bek.).

(2) Ehhez képest az eddigi Kúria mint a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, az eddigi itélőtáblák mint felsőbíróságok, az eddigi törvényszékek mint megyei bíróságok folytatják működésüket, az eddigi járásbíróságok pedig megtartják jelenlegi elnevezésüket.

(3) A budapesti törvényszék, a budapesti büntetőtörvényszék és a pestvidéki törvényszék megyei bíróságokként egyelőre jelenlegi elnevezésük alatt folytatják működésüket; a budapesti központi járásbíróság a pesti járásbíróság, a budapesti I-III. ker. járásbíróság pedig a budai járásbíróság elnevezést nyeri.

3. §[1] Mindaddig, amíg a bírói tisztségek választás útján való betöltésének módja az Alkotmány 39. §-a értelmében részletes szabályozást nem nyer, úgyszintén mindaddig, amíg a legfőbb ügyész kinevezési jogköre gyakorlásának módját (Alkotmány 43. § (3) bek.) a törvény részletesen nem szabályozza,[2]

a) a Legfelsőbb Bíróság elnökét, másodelnökét és bíráit, a felsőbíróságok elnökeit, a legfőbb államügyészt és a főállamügyészeket az Alkotmány 20. §-a (1) bekezdésének h) pontjához képest a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa,

b) a felsőbíróságok másodelnökeit és bíráit, a megyei bíróságok elnökeit és tanácselnökeit, a járásbíróságok elnökeit, a legfőbb államügyész helyetteseit, a főállamügyészhelyetteseket és az államügyészségek elnökeit a minisztertanács,

c) a többi bírákat és ügyészeket pedig az igazságügyminiszter nevezi ki.

4. § (1) A bírák a hivatali esküt a következő szöveggel teszik le: "Én......esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és Alkotmányához hű leszek; a hivatali titkot megőrzöm; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; a hivatalomhoz tartozó ügyekben részrehajlatlanul, lelkiismeretesen, a nép érdekeinek szolgálatával eljárók és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy bírói működésemmel a Magyar Népköztársaság megerősödését és fejlődését előmozdítsam."

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esküt a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésekor már tényleges szolgálatban álló bírák is kötelesek letenni.

5. § (1) A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság irányelveket állapíthat meg és elvi döntéseket hozhat, amelyek a bíróságuk számára kötelezők (Alkotmány 38. §).

(2) Az (1) bekezdésben említett feladat ellátására a Legfelsőbb Bíróságnál héttagú tanácsot kell szervezni, amelyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke összehívni köteles, valahányszor az igazságügyminiszter valamely ügyben a Legfelsőbb Bíróság részéről irányelv megállapítását, illetőleg elvi döntés hozatalát szükségesnek tartja.

(3) A héttagú tanács szervezésére, valamint az irányelvek megállapításának és az elvi döntések hozatalának módjára vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.

6. §[3] (1) Mindaddig, amíg az igazságügyi szervezet az Alkotmány rendelkezéseihez képest megfelelően átalakul,

a) a Legfelsőbb Bíróság elnökére és másodelnökére, a felsőbíróságok elnökeire, úgyszintén a legfőbb államügyészre nézve a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa,

b) a többi bírákra és ügyészekre, valamint az igazságügyi tárca körébe tartozó egyéb alkalmazottakra nézve pedig az igazságügyminiszter jogosult magatartásuk, illetőleg tevékenységük alapján meghallgatásuk után dönteni betöltött állásukban való megtartásuk kérdésében.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alá tartozó alkalmazottak tekintetében az igazságügyminiszter jogosult a közszolgálat érdekeinek figyelembevételével határozni szolgálati helyük megállapítása felöl.

7. § A bíráknak politikai pártok és a szakszervezetek működésében való részvétele tekintetében a többi közszolgálati alkalmazottra vonatkozó rendelkezések irányadók; ehhez képest az 538/1945. (11) M. E. számú rendelet 3. §-ában foglalt korlátozások hatályukat vesztik.

8. § Azt a kinevezett bírót, aki hatvanötödik életévét betöltötte, az igazságügyminiszter - hivatalból vagy az illető kérelmére - végelbánás alá vonhatja. Azt a kinevezett bírót, aki hetvenedik életévét betöltötte, végelbánás alá kell vonni.

9. §[4] Az ügyészségeknél a fogalmazói tennivalók ellátására ügyészségi aljegyzői, jegyzői és titkári állások rendszeresíttetnek. Az ügyészségi fogalmazók képesítésére, illetményeire és általában szolgálati állására nézve a bírósági fogalmazókra irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

10. § (1) A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról az igazságügyminiszter gondoskodik.

(2) Az 1869. évi IV. tc. 19. §-ának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetekben a bíró ítél, továbbá a jelen törvényerejű rendelettel ellentétes egyéb jogszabályok hatályukat vesztik.

(3) Az 1948. évi XXII. és LII. törvénycikkek rendelkezéseit a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésétől kezdve nem lehet alkalmazni. Ez a rendelkezés az említett törvények alapján már megelőzőleg folyamatba tett ügyekre nem terjed ki.

Budapest, 1949. évi október hó 24-én.

Szakasits Árpád s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Olt Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára