1953. évi 13. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság ügyészségéről

I. FEJEZET

Alapvető rendelkezések

1. § A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 42. §-a értelmében a törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik. A legfőbb ügyész e jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, a hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák.

2. § (1) Az Alkotmány 43. §-a értelmében a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészét az Országgyűlés választja hat évi időtartamra. Az Országgyűlés a legfőbb ügyészt visszahívhatja.

(2) A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős és működéséről az Országgyűlésnek beszámolni köteles.

3. § (1) A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze mind közvetlenül, mind pedig a neki alárendelt ügyészek útján őrködik a törvények megtartása felett.

(2) A legfőbb ügyész vezeti és irányítja a Magyar Népköztársaság ügyészségének tevékenységét. Ebből a célból utasításokat és rendelkezéseket bocsát ki közvetlenül, vagy beosztottjai útján ellenőrzi az alárendelt ügyészségeik munkáját; az ügyészség működésével kapcsolatos kérdésekben összehívja az ügyészek és nyomozók értekezleteit.

4. § A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 44. §-a értelmében az ügyészek az államigazgatási és a helyi államhatalmi szervektől függetlenül járnak el.

5. § (1) A legfőbb ügyész tanácskozási joggal résztvesz a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a Minisztertanács ülésein.

(2) A megyei (Budapest fővárosi), a városi és a járási (budapesti kerületi) ügyészek tanácskozási joggal résztvesznek a megyei (budapesti városi), a városi és a járási (budapesti kerületi) tanácsok, valamint azok végrehajtóbizottságainak ülésein.

6. § (1) A törvények megtartása feletti felügyelet célja:

a) az egységes törvényesség megszilárdítása,

b) az állami és társadalmi rend, a társadalmi tulajdon védelme és a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény következetes üldözése.

c) a Magyar Népköztársaság állampolgárai részére az Alkotmányban biztosított politikai, munkaügyi, lakásügyi és egyéb személyi, valamint vagyoni jogok és törvényes érdekek védelme.

(2) Az (1) bekezdésben említett feladatok ellátása során a legfőbb ügyész és az alárendelt ügyészek a törvényesség biztosítása érdekében

a) őrködnek a minisztériumok és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervek, az ezeknek alárendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és az államigazgatás egyéb szervei, valamint az államhatalom helyi szervei által kiadott rendeletek, határozatok és utasítások, továbbá egyéb intézkedések törvényessége felett, valamint a felett, hogy a hivatalos személyek és a polgárok a törvény rendelkezéseit ne sértsék meg (általános törvényességi felügyelet);

b) biztosítják a bűncselekményeik gyors feltárását és kinyomozását; felügyeletet gyakorolnak a nyomozószervek tevékenysége felett (a nyomozás törvényessége feletti felügyelet) ;

c) őrködnek a felett, hogy a Magyar Népköztársaság bíróságai helyesen alkalmazzák a törvényeket (a bíróságok tevékenységének törvényessége feletti felügyelet);

d) őrködnek a letartóztatóintézetekben való fogvatartásra vonatkozó törvények és szabályok megtartása felett (a letartóztatóintézetekben való fogvatartás törvényessége feletti felügyelet).

II. FEJEZET

A minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, az államhatalom helyi szervei, a gazdasági és társadalmi szervezetek, valamint az állampolgárok eljárásának törvényessége feletti felügyelet

7. § (1) A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és az alárendelt ügyészi szervek kötelesek kellő időben, hajthatatlanul, az elkövető személyére való tekintet nélkül megfelelő intézkedéseket tenni, ha a Magyar Népköztársaság törvényeit bármi módon megsértik.

(2) A törvényesség feletti felügyelet gyakorlása során a legfőbb ügyészt, továbbá a megyei (Budapest fővárosi), a városi, a járási (budapesti kerületi), valamint a közlekedési ügyészeket illetékességi körükben, illetve különleges hatáskörük folytán a következő jogok illetik meg:

a) megtekinthetik a minisztériumok és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervek, az ezeknek alárendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és az államigazgatás egyéb szervei, az államhatalom helyi szervei, a vállalatok, továbbá a szövetkezeti és társadalmi szervezetek által kiadott határozatokat, rendelkezéseket és utasításokat;

b) az a) pontban említett szerveik vezetőitől, valamint egyes hivatalos személyektől okmányok és adatok rendelkezésre bocsátását és felvilágosítások adását követelhetik meg, ha ez a törvényesség biztosítása érdekében szükséges;

c) az a) pontban említett szervek vezetőitől vizsgálat lefolytatását követelhetik az alájuk rendelt hivatalok, vállalatok ós szervezetek tevékenysége felett, ha ez az ügyészség adatai alapján a törvényesség biztosítása érdekében szükségesnek látszik;

d) az a) pontban említett szerveknél vizsgálatot folytathatnak annak megállapítására, hogy megtartották-e a törvényeket, illetőleg e szervek vagy a hivatalos személyek nem sértették-e meg az állam érdekét, vagy az állampolgárok törvényes érdekeit.

8. § (1) Ha az ügyész megállapítja, hogy valamely szerv a törvények megsértésével adott ki határozatot, rendelkezést, utasítást vagy tett egyéb intézkedést, javaslatot tesz a törvényellenesen eljáró szervhez az intézkedés hatályon kívül helyezése iránt (ügyészi óvás).

(2) A törvény megsértése miatt benyujtott ügyészi óvást az illetékes szerv köteles nyolc napon belül megvizsgálni. Ha az a szerv, amelynél az ügyész óvást emel, e határidőn belül az óvást nem vizsgálja meg, a kifogásolt intézkedés végrehajtását köteles felfüggeszteni és erről az ügyészt értesíteni.

(3) Ha az a szerv, amelynél az ügyész óvást emel, az óvást alaptalannak tartja, a kifogásolt intézkedésre vonatkozó iratokat az óvással, valamint észrevételeivel együtt felülvizsgálat céljából a felettes szervhez továbbítja. A felettes szerv határozata ellen a legfőbb ügyész az illetékes miniszternél vagy a Minisztertanácsnál óvást emelhet.

9. § Az ügyész azok ellen a hivatalos vagy egyéb személyek ellen, akik a törvényt megsértették, az elkövetett törvénysértés természetéhez képest büntető, vagy fegyelmi eljárást, illetőleg államigazgatási úton pénzbüntetés (pénzbírság) kiszabása iránti eljárást kezdeményez.

10. § Az ügyész a minisztériumok és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervek, az ezeknek alárendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, továbbá a szövetkezeti és társadalmi szervezetek vezetőinek javaslatot tehet a törvénysértő intézkedések kiküszöbölésére és az ilyen intézkedések megelőzésére.

11. § (1) Az ügyész őrködik az állampolgárokkal szemben államigazgatási úton kiszabott pénzbüntetések (pénzbírságok) törvényessége felett. E felügyelet ellátása során az ügyészt illetékességi körében a következő jogok illetik:

a) tárgyalási joggal résztvehet az eljárásban;

b) betekinthet az ügyek irataiba és az ilyen ügyekben eljáró szervek tevékenységével kapcsolatos más okmányokba;

c) követelheti bármely ügynek felülvizsgálat céljából az ügyészség részére történő átadását.

(2) Az ügyész köteles óvást emelni az (1) bekezdés alá eső ügyekben hozott minden törvénysértő határozat ellen.

(3) Az ügyészi óvásnak a kifogásolt határozat végrehajtására halasztó hatálya van.

III. FEJEZET

A bűnügyi nyomozás törvényessége feletti felügyelet

12. § A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és az alárendelt ügyészek kötelessége, hogy

a) biztosítsák a bűncselekmények gyors felderítését és megindítsák a büntetőeljárást a Népköztársaság ellenségei, a társadalmi tulajdon fosztogatói, az üzérkedők és egyéb bűnözők ellen;

b) mindent elkövessenek annak érdekében, hogy senkit törvényellenesen és alaptalanul ne vonjanak büntetőjogi felelősségre, ne fosszanak meg személyes szabadságától és hogy mindenki mentesüljön minden zaklatástól, törvénytelen korlátozástól és jogfosztástól;

c) mindent elkövessenek annak érdekében, hogy a bűnügyeit nyomozása a megállapított határidők alatt befejeződjék.

13. § (1) A hazaárulás, a kémkedés és más különösen veszélyes államellenes bűncselekmények ügyében a nyomozást a Belügyminisztérium államvédelmi szervei folytatják le.

(2) A hivatali, a tervgazdálkodás elleni, továbbá a társadalmi tulajdon elleni nagyjelentőségű bűncselekmények, az üzemi balesetek, a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények, úgyszintén minden más bűncselekmény ügyében, amelyet a büntető perrendtartás a megyei bíróság hatáskörébe utal, a nyomozást az ügyészségi nyomozók folytatják le.

(3) A járásbírósági hatáskörbe tartozó többi ügyben a rendőri szervek végzik a nyomozást.

(4) Az ügyész a bűncselekmény felfedése érdekében bármely járásbíróság elé tartozó ügyben az ügyészségi nyomozót, a megyei bíróság elé tartozó ügyben pedig a rendőrségi szerveket megbízhatja a nyomozás lefolytatásával.

14. § (1) Az ügyész a nyomozás feletti felügyeletet illetékességi köre vagy különleges hatásköre alapján látja el.

(2) A legfőbb ügyész, a megyei (Budapest fővárosi) ügyész, a városi és a járási (budapesti kerületi) ügyész illetékességi körében vagy különleges hatásköre alapján

a) javasolhatja az ügyészségi, illetőleg a rendőrségi (államvédelmi) nyomozószerveknek a nyomozás lefolytatását;

b) felülvizsgálhatja azoknak az intézkedéseknek törvényességét, amelyeket a nyomozó szervek a hivataloknak, vállalatoknak, szervezeteknek és polgároknak valamely bűncselekmény elkövetésére vonatkozó bejelentései és közlései alapján tettek;

c) a nyomozószervektől a bűnügyeket felülvizsgálatra magához követelheti;

d) kötelező utasításokat adhat a nyomozószerveknek a bűncselekményeik felderítése és kinyomozása terén, ideértve a vádlottak őrizetbevételére és szabadonbocsátására, továbbá a vádlottakkal szemben más megelőző intézkedés foganatosítására vagy hatályon kívül helyezésére, úgyszintén a bűnösök felkutatására vonatkozó utasításokat is;

e) résztvehet a nyomozószervek által folytatott nyomozati eljárásban, valamint személyesen lefolytathatja bármely ügyben a nyomozást;

f) a bűnügyeket a nyomozószerveknek a szükséges utasításokkal pótnyomozásra visszaküldheti, vagy pedig átadhatja az ügyet nyomozásra más nyomozószervnek, illetőleg az ügyészségi nyomozóknak;

g) a törvény által meghatározott okok alapján megszüntetheti a büntető eljárást (a további nyomozást);

h) megbízhatja a rendőrségi (államvédelmi) szerveket egyes nyomozati intézkedések megtételével olyan ügyekben, amelyekben a nyomozást az ügyészségi nyomozók folytatják, így különösen a bűnösök felkutatása, előállítása, őrizetbevétele, letartóztatása vagy a foganatosítandó házkutatás tekintetében.

15. § (1) Bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy előzetes letartóztatását bármely nyomozószerv csak az ügyész jóváhagyásával eszközölheti.

(2) Ha a terheltet a büntető perrendtartás alapján a nyomozószervek vették őrizetbe, további fogvatartásához az őrizetbevételtől számított huszonnégy órán belül ügyészi hozzájárulást kell kérni.

(3) A terhelt letartóztatására vonatkozó ügyészi határozat ellen panasznak van helye a felettes ügyészhez. A panasznak nincs halasztó hatálya.

16. § Ha az ügyész az ügyészségi nyomozók vagy más nyomozószervek által lefolytatott nyomozás alapján a terheltnek felrótt bűncselekményt bebizonyítottnak tartja, a büntető perrendtartás értelmében vádiratot készít és ez ügyet az illetékes bírósághoz teszi át eljárás végett.

17. § Ha az ügyészségi nyomozó, vagy más nyomozószerv nem ért egyet az ügyész indítványával, ellene panaszt emelhet a felettes ügyésznél; aj panasznak nincs halasztó hatálya.

18. § A legfőbb ügyész által a törvények alapjána nyomozásra nézve kiadott általános irányelvek, utasítások és tájékoztatások valamennyi nyomozói szervre kötelezőek.

19. § A legfőbb ügyész és az alárendelt ügyészek illetékességi körükben vagy különleges hatáskörük alapján értekezletre hívhatják össze a nyomozó- vagy más érdekelt szerveket a bűnözés elleni küzdelem érdekében teendő intézkedések megvitatására.

IV. FEJEZET

A bíróságok tevékenységének törvényessége feletti felügyelet

20. § (1) Az ügyészség kötetes ügyelni arra hogy a bíróságok által hozott határozatok megfelel jenek a Magyar Népköztársaság törvényeinek.

(2) E feladat megvalósítása érdekében az ügyészek:

a) a büntető ügyekben képviselik a vádat a bíróságok előtt;

b) polgári ügyekben keresetet (beadványt) nyujtanak be és eljárnak a bíróság előtt, ha az ügy az állam, a szövetkezetek, vagy társadalmi szervezetek fontos érdekét érinti, vagy ha a felek valamelyike különleges állami védelemre szorul;

c) megvizsgálják a bíróságok által büntető és polgári ügyekben hozott ítéletek és határozatok törvényességét;

d) a törvényben meghatározott módon óvást emelnek a büntető és polgári ügyekben hozott törvényellenes vagy alaptalan határozatok ellen;

e) indítványt tesznek a másodfokú bíróságok által tárgyalt büntető és polgári ügyekben.

21. § Az ügyészi felügyelet körében a legfőbb ügyész a Népköztársaság bármely bírói szervétől, a többi ügyész pedig az illetékességi körébe tartozó vagy különleges hatáskörének megfelelő bírói szervektől felülvizsgálat céljára bármely büntető vagy polgári ügyet magához követelhet.

22. § (1) A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze óvást emelhet a Legfelsőbb Bíróságnál bármely bíróság jogerőre emelkedett határozata ellen, ha azt törvénysértőnek vagy alaptalannak tartja.

(2) A legfőbb ügyész felfüggesztheti azoknak a jogerős határozatoknak végrehajtását, amelyek ellen óvást emelt.

23. § (1) A legfőbb ügyész résztvesz a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának teljes ülésein.

(2) A legfőbb ügyész előterjesztést tehet a Legfelsőbb Bírósághoz a bíróságok számára kötelező elvi döntések hozatalára.

24. § (1) Az ügyész illetékességi körében, vagy különleges hatásköre keretében felügyeletet gyakorol a büntető és polgári ügyekben hozott bírói határozatok végrehajtásának törvényessége felett.

(2) E feladat ellátása során az ügyész

a) vizsgálhatja, hogy a bírói határozatokat kellő időben hajtották-e végre;

b) ellenőrizheti, hogy a rendőrségi szervek kellő időben és törvényesen veszik-e őrizetbe és utalják letartóztatóintézetbe azokat a személyeket, akiket a bíróság jogerősen szabadságvesztésre ítélt;

c) ellenőrizheti, hogy törvényesen járnak-e el azok a szervek, amelyek a bíróságok javító-nevelő munkára szóló ítéleteit vagy a vagyonelkobzást rendelő ítéleteket hajtják végre; ezeknek a szerveknek kötelező utasításokat adhat a bírói ítéletek végrehajtására vonatkozó törvények és utasítások megtartására;

d) az ügyészséghez érkezett panaszok és bejelentések alapján ellenőrizheti, hogy a bírósági végrehajtók törvényesen és kellő időben hajtják-e végre a bírósági határozatokat.

V. FEJEZET

A letartóztatóintézetekben való fogvatartás törvényessége feletti felügyelet

25. § (1) Az ügyész köteles felügyelni arra, hogy a letartóztatóintézetekben csak olyanokat tartsanak őrizetben, akiket a törvénynek megfelelő határozattal nyomozószerv, ügyész vagy bíróság helye zett letartóztatásba, valamint arra, hogy a letartóztatóintézetekben a fogvatartásra vonatkozó szabályokat megtartsák.

(2) Az ügyész köteles nyomban szabadlábrahelyezni azt, akit törvényes alap nélkül tartanak letartóztatóintézetben.

26. § A 25. §-ban említett feladatok ellátása érdekében az ügyész

a) bármely időpontban meglátogathatja a letartóztatóintézeteket és munkahelyeket, megvizsgálhatja a letartóztatottak fogvatartásának körülményeit és rendjét, valamint megtekintheti azokat az okmányokat, amelyek alapján a letartóztatottakat fogvatartják;

b) megtekintheti a letartóztatóintézeték igazgatósága által kiadott rendelkezéseket, amelyek a letartóztatottak fogvatartásának körülményeire és rendjére vonatkoznak.

27. § A letartóztatórintézetek vezetősége köteles az ügyésznek a törvények megtartására és a letartóztatottak fogvatartásának körülményeire vonatkozó rendelkezéseit végrehajtani.

VI. FEJEZET

Az ügyészségi szervezet - Az ügyészségi alkalmazottak kinevezése és elbocsátása

28. § (1) A Magyar Népköztársaság területi beosztásának megfelelően az ügyészségi szervek a következők:

a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészsége,

a megyei ügyészségek, illetőleg Budapest főváros ügyészsége,

a járási tanácsok hatásköre alól kivett városok ügyészségei,

a járási ügyészségek, illetőleg a budapesti kerületi ügyészségek.

(2) A Magyar Népköztársaság Néphadseregének ügyészségi szervei a következők:

a Magyar Népköztársaság Katonai Ügyészsége,[1]

az egyes katonai egységek ügyészségei.

(3) A vasúti, a közúti és a víziközlekedéssel kapcsolatos ügyészségi tennivalókat a közlekedési egységek szerint szervezett közlekedési ügyészségek látják el.

29. § (1) A Magyar Népköztársaság ügyészségének szervei egységes központosított rendszert alkotnak, amelyben a szervek szigorú alárendeltsége érvényesül felettes szerveik irányában.

(2) A Magyar Népköztársaság ügyészi szervei élén a legfőbb ügyész áll.

30. § (1) A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettesei vannak, akiket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevez ki.

(2) A legfőbb ügyészhez a különösen fontos ügyekkel megbízott nyomozók vannak beosztva.

31. § (1) A megyei ügyészségeiknek és Budapest főváros ügyészségének az élén a megyei ügyészek, illetve Budapest főváros ügyésze áll, akiknek helyetteseik vannak.

(2) A megyei ügyészhez és Budapest főváros ügyészéhez nyomozóik vannak beosztva.

32. § (1) A városi és járási (budapesti kerületi) ügyészségek élén a városi és járási (budapesti kerületi) ügyészek állanak, akiknek helyetteseik vannak.

(2) A városi és járási (budapesti kerületi) ügyészekhez nyomozók vannak beosztva.

33. § (1) A Magyar Népköztársaság Néphadserege katonai főügyészségének élén a Néphadsereg katonai főügyésze áll, akit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevez ki.

(2) A Néphadsereg katonai főügyésze ügyészi működését illetően a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének van alárendelve és ennek egyik helyettese.

(3) A Néphadsereg katonai főügyészének helyettesei vannak, akiket a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze nevez ki.

(4) A Néphadsereg katonai főügyésze mellett katonai főnyomozók, a katonai ügyészek mellett pedig katonai nyomozók működnek.

(5) A katonai ügyészség szervezetét, működését, továbbá a katonai ügyészség személyzetének szolgálatát külön rendelet szabályozza.

34. § (1) A közlekedési ügyészségek élén közlekedési ügyész áll, akinek helyettesei vannak.

(2) A közlekedési ügyészek mellett nyomozók működnek.

35. § Az ügyészségek szervezetét és az ügyészségi szervek létszámát a legfőbb ügyész javaslatára a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa állapítja meg.

36. § (1) Az ügyészeknek, a nyomozóknak és az ügyészség többi alkalmazottainak politikai és erkölcsi szempontból kifogástalan magatartásúaknak, ébereknek a nép ellenségeivel és más bűnösökkel, valamint a Népköztársaság törvényeinek megsértőivel szemben engesztelhetetleneknek kell lenniük.

(2) Ügyésszé, az ügyészek helyettesévé, nyomozóvá és előadóvá olyan személyeket lehet kinevezni, akik jogi képesítéssel rendelkeznek.

(3) Az ügyészi szervezet alkalmazottai tudományos és oktatói munka kivételével más kereső foglalkozást nem folytathatnak.

37. § (1) A megyei, a Budapest fővárosi, a városi, a járási és a budapesti kerületi ügyészt erre a tisztségre a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki öt évre.

(2) Az ügyészi szervek többi alkalmazottjának kinevezésére és elbocsátására vonatkozó szabályokat - amennyiben a jelen törvényerejű rendelet másként nem intézkedik - a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze állapítja meg.

38. § Az ügyészi felügyeletet ellátó személyek és az ügyészségi nyomozók a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének jóváhagyása nélkül - tettenérés esetét kivéve - nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók büntetőjogi felelősségre.

39. § Az ügyészségi alkalmazottaik fegyelmi felelősségrevonásának rendjét - a katonai ügyészségek alkalmazottainak kivételével - a legfőbb ügyész a Népköztársaság törvényeinek megfelelően állapítja meg.

VII. FEJEZET

Az ügyészségi alkalmazottak rangja

40. § Az ügyészségi alkalmazottakat a következő rangok illetik meg:

Szám Hivatali rang

Legfelső állomány.

1. I. o. ügyészségi főtanácsos

2. II. o. ügyészségi főtanácsos

3. III. o. ügyészségi főtanácsos

Szám Hivatali rang

Föállomány.

4. I. o. ügyészségi tanácsos

5. II. o. ügyészségi tanácsos

6. III. o. ügyészségi tanácsos

Középállomány.

7. I. o. ügyész

8. II. o. ügyész

9. III. o. ügyész

41. § (1) Az ügyészségi alkalmazottakat az általuk betöltött tisztségnek megfelelően

a) az I., II. és III. osztályú ügyészségi főtanácsosi, valamint az I. osztályú ügyészségi tanácsosi rangra a Népköztársaság Elnöki Tanácsa,

b) a többi rangra pedig a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki.

(2) Az ügyészségi rangok elnyerésére vonatkeze szabályokat a Minisztertanács állapítja meg.

VIII. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

42. § A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról - amennyiben a jelen törvényerejű rendelet másképpen nem rendelkezik - a legfőbb ügyész gondoskodik.

43. § A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével az ezzel ellentétes jogszabályok - így különösen az 1871: XXXIII. törvény, az 1891: XVII. törvénynek az ügyészségekre vonatkozó rendelkezései, az 1907: I. törvény, az 1949: VIII. törvény, az 1949. évi 9. számú törvényerejű rendelet 3., 6. és 9. §-ának az ügyészi szervezettel kapcsolatos rendelkezései, az 1950. évi 46. számú törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) és (2) bekezdése, a 180/ 1950. (VII. 1.) M. T. számú rendeletnek az államügyészekre vonatkozó rendelkezései, az 1951. évi 13. számú törvényerejű rendeletnek az államügyészekkel kapcsolatos rendelkezései - hatályukat vesztik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára