1950. évi 29. törvényerejű rendelet

a levéltárakról[1][2]

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. § A történeti fejlődés írott emlékeit - mint a magyar társadalom fejlődésére vonatkozó értékes forrásanyagot - a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott módon fokozott védelemben kell részesíteni és azokat a kutatás számára hozzáférhetővé kell tenni.

2. § A jelen törvényerejű rendelet hatálya kiterjed:

a) a közlevéltárakra,

b) a nemzeti érdekű magánlevéltárakra,

c) a közhatóságok és közhivatalok irattáraira,

d) a közérdekű irattárakra és

e) a történeti értékű iratokra.

3. § (1) Az 1. §-ban körülírt feladatok megvalósításáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik.

(2) Az (1) bekezdésben említett feladatkörrel kapcsolatos tennivalók ellátására a vallás- és közoktalásügyi miniszter felügyelete alatt a X. fejezet rendelkezései szerint Levéltárak Országos Központja (a továbbiakban: Központ) elnevezéssel külön hatóságot kell létesíteni.

II. FEJEZET

Közlevéltárak

4. § (1) A jelen törvényerejű rendelet alkalmazásában közlevéltárnak kell tekinteni:

a) a Magyar Országos Levéltárat,

b) az állami kerületi levéltárakat és

c) a Honvéd Levéltárat és Múzeumot.

(2) A megyei, városi és községi levéltárak, valamint a káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárak a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével megszűnnek.

5. § (1) A közlevéltárak - a 15. §-ban foglalt korlátozással - a Központ felügyelete és irányítása alatt állnak; a felügyelet és irányítás módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) meghallgatása után rendelettel állapítja meg.

(2) A közlevéltárak tudományos és egyéb személyzetének szolgálati jogviszonyait, ideértve különösen az alkalmazás módját, az egyes állások betöltéséhez megkívánt képesítést, az alkalmazottak díjazását és fegyelmi felelősségre vonásuk szabályait, a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

6. § A közlevéltárak őrizetében lévő iratokat elidegeníteni, vagy az ország területéről véglegesen kivinni nem szabad; meghatározott időre szóló ideiglenes kivitelükhöz a vallás- és közoktatásügyi miniszter - a Honvéd Levéltár és Múzeum őrizetében lévő iratokra vonatkozóan a honvédelmi miniszterrel egyetértésben - adhat engedélyt.

7. § A közlevéltárak őrizetében lévő iratokban kutatást lehet végezni. A kutatás feltételeit, módját és díját a közlevéltár ügyviteli szabályzatában kell megállapítani. A tudományos célból végzett kutatás díjtalan; abban a kérdésben, hogy valamely kutatás tudományosnak tekinthető-e, vita esetében a Központ dönt

8. § A közlevéltárak jogosultak az őrizetükben lévő iratokról hiteles vagy egyszerű másolatokat kiadni. A másolatok kiállításának módját és díját a közlevéltár ügyviteli szabályzatában kell megállapítani.

III. FEJEZET

Magyar Országos Levéltár

9. § (1) Az 1949: 13. tvr. 4. §-ának (2) bekezdése alapján önálló állami intézménnyé átalakult Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: Országos Levéltár) a Központ felügyelete és irányítása alatt folytatja működését.

(2) Az Országos Levéltár élén a főigazgató áll, akit a vallás- és közoktatásügyi miniszter az Akadémia és a Központ meghallgatásával nevez ki.

(3) Az Országos Levéltár tudományos és egyéb személyzetének létszámát az Akadémia meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértve a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.

(4) Az Országos Levéltár fenntartásának személyi és dologi költségeire a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében kell fedezetet biztosítani.

(5) Az Országos Levéltár szervezetének és ügyvitelének részletes szabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszter az Akadémia meghallgatása után rendelettel állapítja meg.

10. § Az Országos Levéltár feladata:

a) a 14. §-ban felsorolt iratok kivételével átveszi az Országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak, a minisztériumoknak, a Népgazdasági Tanácsnak, a volt Gazdasági Főtanácsnak, az Országos Tervhivatalnak, a volt Legfőbb Állami Számvevőszéknek, a Legfelsőbb Bíróságnak (Kuriának), valamint más olyan hatóságoknak, hivataloknak, testületeknek és intézményeknek az ügyintézésükben rendszeresen már nem használt iratait, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve kijelöl;

b) gyüjti a főleg országos vonatkozású történeti értékű iratokat vagy azok másolatait;

c) vállalja történeti értékű iratoknak a tulajdonjog fenntartásával megőrzésre való átvételét az iratok tulajdonosával kötött szerződésben megállapított feltételek szerint;

d) őrzi, kezeli, rendezi és az érdeklődőknek kutatás céljából rendelkezésre bocsátja a levéltári anyagát és annak használatát tudományos kiadványokkal előmozdítja;

e) az őrizetében lévő levéltári anyagban kutatást végez és véleményt ad levéltári kutatást igénylő történeti és kormányzati kérdésekben az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a minisztertanács, a miniszterek, a Népgazdasági Tanács, az Országos Tervhivatal és az Akadémia számára; más közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények részére a vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására végez levéltári kutatást és ad véleményt;

f) magánszemélyek részére felvilágosítást nyujt, de kutatást nem végez.

IV. FEJEZET

Állami kerületi levéltárak

11. § (1) A jelen törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó iratok védelmének és a tudományos kutatás céljából való hozzáférhetővé tételének előmozdítása céljából állami kerületi levéltárakat kell létesíteni.

(2) Az állami kerületi levéltárak számát, területi beosztását és székhelyét a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(3) Az állami kerületi levéltárak szervezetének és ügyvitelének részletes szabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

12. § (1) Az állami kerületi levéltárak:

a) átveszik a volt megyei, városi és községi levéltárak anyagát, az igazgatás (működés) körében rendszeresen szükséges iratok kivételével;

b) átveszik a káptalanok és konventek által őrzött volt hiteleshelyi országos levéltárak anyagát, továbbá a múzeumokban és közkönyvtárakban őrzött levéltárakat és levéltári jellegű iratgyűjteményeket;

c) átveszik a Központ kijelölése alapján az 1949. évi VII. törvény értelmében állami tulajdonba került volt hitbizományi levéltárak anyagát;

d) átveszik a levéltári kerületben székhellyel bíró közhatóságoknak, közhivataloknak, köztestületeknek, közintézeteknek, közintézményeknek és közületi vállalatoknak az ügyintézésükben rendszeresen már nem használt iratait [25. § (2) bekezdés];

e) átveszik a megszünt nemzeti bizottságok irattárait;

f) átveszik a megfelelő országrészre vonatkozó más történeti értékű iratokat és a Központ által odautalt egyéb iratokat.

(2) A 4. § (2) bekezdése értelmében megszűnt volt megyei, városi és községi levéltárak anyagából az eddigi fenntartó 1950. évi december hó 31. napjáig köteles az igazgatása (működése) körében szükséges iratokat a levéltári megőrzésre rendelt iratoktól különválasztani és irattári kezelésbe venni. Az irattári anyagtól különválasztott levéltári anyagot az eddigi fenntartó köteles mindaddig, amíg az állami kerületi levéltárak azt ténylegesen átveszik, őrizni, szakszerűen rendbentartani és kezelni, az anyagban a kutatást a jelen törvényerejű rendeletnek megfelelően lehetővé tenni és az általa őrzött iratokról másolatokat adni.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett levéltárakat, illetve levéltári anyagot az eddigi fenntartó köteles mindaddig, amíg az állami kerületi levéltárak azt ténylegesen átveszik, őrizni, szakszerűen rendbentartani és kezelni, az anyagban a kutatást a jelen törvényerejű rendeletnek megfelelően lehetővé tenni és az általa őrzött iratokról másolatokat adni.

(4) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában közületi vállalatnak kell tekinteni azt a vállalatot (üzemet, üzletet, stb.), amelyben az állam, megye, járás, város vagy község tulajdoni érdekeltsége teljes és kizárólagos, vagy tulajdoni érdekeltsége ugyan nem kizárólagos, de eléri, vagy, meghaladja az 50 százalékot, kivéve, ha az 50 százalékot elérő nem közületi érdekeltség az 1947: XVIII. tv. 28. §-án, vagy államközi egyezményen alapszik.

(5) Az (1) bekezdésben felsorolt levéltárak és iratanyagok tényleges átvételének módját és időpontját a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

13. § Az állami kerületi levéltárak feladata:

a) őrzik, szakszerűen kezelik, rendezik és az érdeklődőknek kutatás céljából az ügyviteli szabályzatban megállapított módon rendelkezésre bocsátják levéltári anyagukat;

b) az őrizetükben lévő levéltári anyagban kutatást végeznek és véleményt adnak levéltári kutatást igénylő történeti, kormányzati és igazgatási kérdésekben az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a minisztertanács, a miniszterek, a Népgazdasági Tanács, az Országos Tervhivatal és az Akadémia részére, más közhatóság, közhivatal, köztestület vagy közintézmény részére csak a Központ utasítására végeznek kutatást és adnak véleményt;

c) magánszemélyek részére felvilágosítást nyujtanak, de kutatást nem végeznek.

V. FEJEZET

Honvéd Levéltár és Múzeum

14. § A Honvéd Levéltár és Múzeum

a) átveszi a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény hatálybalépésének időpontját megelőző időből származó és a honvédséggel kapcsolatos államfői iratokat, továbbá a honvédelmi miniszternek, valamint más olyan honvéd hatóságoknak, parancsnokságoknak, hivataloknak és intézményeknek az ügyintézésükben rendszeresen már nem használt iratait, amelyeket a honvédelmi miniszter kijelöl;

b) gyüjti a magyar vonatkozású haditörténeti jellegű iratokat, nemkülönben az ilyen iratok másolatait;

c) vállalja a haditörténelmi értékű iratoknak a tulajdonjog fenntartásával megőrzésre való átvételét az iratok tulajdonosával kötött szerződésben megállapított feltételek szerint;

d) őrzi, kezeli, rendezi és az érdeklődőknek kutatás céljából rendelkezésre bocsátja a levéltári anyagát és annak használatát, valamint a haditörténelem művelését tudományos kiadványokkal előmozdítja.

15. § (1) A Honvéd Levéltár és Múzeum levéltári vonatkozásban a honvédelmi miniszter főhatósága alatt áll, aki felügyeleti jogkörét közvetlenül gyakorolja.

(2) A Honvéd Levéltár és Múzeum ügyvitelét és az őrizetében lévő iratok kezelését a honvédelmi miniszter a levéltári szabályzat keretében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza.

16. § A honvéd hatóságok, parancsnokságok, hivatalok és intézmények olyan iratai felett, amelyek még nem adattak át a Honvéd Levéltár és Múzeumnak, a honvédelmi miniszter gyakorol felügyeletet. A felügyelet kiterjed az iratok kezelésére és az irattár ügyvitelére.

VI. FEJEZET

Nemzeti érdekű magánlevéltárak

17. § (1) Nemzeti érdekű magánlevéltár (a továbbiakban: magánlevéltár) az a levéltár, vagy levéltári gyűjtemény, amely a II. fejezet hatálya alá nem tartozó természetes vagy jogi személy tulajdonában van és amelyet kiemelkedő jelentőségére (1. §) tekintettel a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslata alapján nemzeti érdekű magánlevéltárrá nyilvánít.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában levéltárnak kel! tekinteni mindazoknak az iratoknak összességét a hozzájuk tartozó mellékletekkel és segédkönyvekkel együtt,

a) amelyek valamely természetes vagy jogi személy (testület, vállalat, egyesület, stb.) tevékenysége, illetve működése során jöttek létre és a folyó ügyvitelben rendszerint már nem szükségesek és

b) amelyeknek rendeltetésüknél fogva beérkezésük után ténylegesen az érdekelt természetes vagy jogi személy birtokába kellett jutniok, illetve keletkezésük után ennek birtokában kellett maradniok.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában levéltári gyűjteménynek kell tekinteni mindazoknak az 1. § szempontjából jelentős iratoknak az összességét, amelyeket valamely természetes vagy jogi személy az együttes megőrzés szándékával szerzett meg.

(4) Az (1) bekezdésben körülirt levéltár, illetve levéltári gyüjtemény nemzeti érdekű levéltári jellegét a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslatára megszüntetheti, ha a levéltár más levéltárba beolvadt, megsemmisült, vagy jelentőségét más módon elvesztette.

(5) A magánlevéltárakról a Központ nyilvántartást vezet. A nyilvántartás elkészítésének és vezetésének, valamint a magánlevéltárak számbavételének módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter az Akadémia meghallgatása után rendelettel szabályozza és ezzel kapcsolatban a magánlevéltárak tulajdonosai (fenntartói) részére bejelentési, illetve adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg.

18. § (1) A magánlevéltárat tulajdonosa köteles épségben és használható állapotban fenntartani, továbbá őrzéséről, szakszerű rendezéséről, kezeléséről és megóvásáról saját költségén gondoskodni.

(2) A magánlevéltár a Központ felügyelete alatt áll; e felügyelet kiterjed a levéltár elhelyezésére, szakszerű kezelésére és állagának sértetlen megőrzésére. A felügyelet körében a Központ a levéltárat bármikor megvizsgálhatja és arra vonatkozóan a fenntartótól adatok szolgáltatását kérheti. Amennyiben a levéltár, vagy az abban őrzött iratok épségét veszély fenyegeti, a Központ a fenntartót az elhelyezés, kezelés, illetve őrzés módjának megfelelő megváltoztatására kötelezheti.

(3) A magánlevéltárban selejtezési munkát csak a Központ engedélye alapján és az általa meghatározott módon szabad végezni.

(4) A vallás- és közoktatásügyi miniszter indokolt esetben elrendelheti a magánlevéltárnak, illetőleg az abban lévő egyes iratoknak közlevéltárban való elhelyezését, vagy pedig a jelenlegi őrzési helyén történő zár alá vételét. Aki a zár alá vett magánlevéltárat, illetőleg az abban lévő egyes iratokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélye nélkül elidegeníti, elzálogosítja, vagy azzal bármi más módon mint sajátjával rendelkezik, a Btk. 359. §-a szerint esik büntetés alá.

(5) A vallás- és közoktatásügyi miniszter bármely magánlevéltárat, illetőleg abban lévő egyes iratokat megválthat. A megváltási ár tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter bírói út kizárásával határoz.

19. § (1) A magánlevéltár fenntartója köteles a Központ megkeresésére a levéltárat, illetve az abban lévő egyes iratokat kutatás céljára a Központ által megjelölt személynek rendelkezésére bocsátani. Amennyiben a fenntartó a kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a tudományos kutatás érdekei azt megkívánják, a Központ elrendelheti a szükséges iratoknak a kutatás tartamára - legfeljebb azonban három hónapi időtartamra - közlevéltárba való elhelyezését; az elhelyezés tartamát a vallás- és közoktatásügyi miniszter meghosszabbíthatja.

(2) A magánlevéltár tulajdonosa levéltárában a kutatást megtagadhatja, ha a kutatás tárgyául szolgáló iratok nyilvánosságra hozatala jogos érdekeit sérti; vita esetében az Akadémia és a Központ meghallgatása után a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt.

20. § (1) A magánlevéltárnak, vagy az abban foglalt egyes iratoknak élők közötti jogügylettel történő visszterhes tulajdonátruházása esetén a magyar államkincstárt elővételi, ingyenes átruházás esetén pedig vételi jog illeti meg, feltéve, hogy az átruházás nem házastárs, fel- vagy lemenőági rokon vagy oldalági rokon - unokatestvérig bezárólag - javára történik. A tervezett átruházást a Központnak be kell jelenteni, amely az elővételi, illetve vételi jog gyakorlása tekintetében a bejelentés kézhezvételétől számított harminc nap alatt nyilatkozni köteles.

(2) Ha az államkincstár az (1) bekezdésben foglalt elővételi, illetve vételi jogát a megszabott határidőn belül nem gyakorolja, a magánlevéltárt tulajdonosa belföldön szabadon elidegenítheti; a magánlevéltárban foglalt egyes iratok elidegenítéséhez azonban a Központ előzetes engedélye szükséges, kivéve, ha az elidegenítés a területileg illetékes közlevéltár javára történik. A Központ az engedélyt csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az elidegenítés a levéltár jellegét veszélyeztetné.

(3) A magánlevéltár egészének vagy az abban foglalt egyes iratoknak elidegenítését, továbbá az új tulajdonos nevét és lakhelyét az elidegenítő tulajdonos köteles a Központnak bejelenteni, az új tulajdonossal pedig köteles közölni, hogy az elidegenített levéltár a jelen törvényerejű rendelet védelme alatt áll.

(4) A magánlevéltárnak vagy az abban foglalt egyes iratoknak az ország területéről való végleges kiviteléhez a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélye szükséges. A magánlevéltárban foglalt egyes iratoknak külföldre való ideiglenes kiviteléhez a Központ engedélye szükséges; az engedélyben a kivitel időtartamát is meg kell határoznia

VII. FEJEZET

A közhatóságok és közhivatalok irattárai

21. § (1) A közhatóságok és közhivatalok iratanyagának fenntartásában és kezelésében a tudományos és gyakorlati érdekeknek megfelelően kell eljárni és a történeti vagy tudományos szempontból jelentős iratanyag megőrzését biztosítani kell.

(2) A jelen fejezetben foglalt rendelkezések szempontjából a közhatóságok és közhivatalok irattárával azonos megítélés alá esnek az Országgyűlés, a köztestületek, a közintézmények, a közületi vállalatok [12. § (4) bekezdés], valamint a közjegyzők irattárai is. Kétség esetében az érdekelt miniszterrel egyetértésben a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt abban a kérdésben, hogy a jelen törvényerejű rendelet alkalmazásában mit kell közhatósági, illetve közhivatali irattárnak tekinteni.

(3) Az irattári anyag körébe tartoznak a közhatósághoz vagy közhivatalhoz érkezett, illetőleg ezek működésében keletkezett és működésükben rendszeresen használt iratok, azok kivételével, amelyeknek az ügyintézés során rendeltetésük szerint közhatóságnak, vagy közhivatalnak nem tekinthető személyek birtokába kell, vagy kellett volna véglegesen átmenniök.

(4) Az iratokkal esnek azonos elbánás alá a jegyzőkönyvek, naplók, iktató, lajstrom, mutató, számsor és más kezelési segédeszközök, valamint térképek, térképjellegű vázlatok és egyéb mellékletek is, amennyiben az előző bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelnek.

22. § A közhatóságok és közhivatalok irattári anyagának kezelési és megőrzési módját a levéltári érdekekre tekintettel a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül az illetékes miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben kiadott szabályzatban állapítja meg.

23. § (1) A közhatóságok és közhivatalok rendszeresen már nem használt olyan iratait, amelyek jelentőségükre tekintettel tartós megőrzésre nem érdemesek, meghatározott őrzési idő után ki lehet selejtezni. A selejtezés feltételeit és módját az illetékes miniszter a 22. §-ban említett szabályzatban szabályozza; a szabályozás körében gondoskodni kell a tudományos és történeti szempontból jelentős iratanyag tarlós megőrzésének biztosításáról.

(2) A szabályszerűen kiselejtezett irattári anyagot iratjellegének megsemmisítése után forgalomba lehet hozni; ettől eltekintve a közhatóság vagy közhivatal irattári anyaga, illetve az abba tartozó irat el nem idegeníthető és magánjogi forgalom tárgya nem lehet.

24. § A közhatóságok és közhivatalok rendszeresen már nem használt olyan iratait, amelyek jelentőségükre tekintettel tartós megőrzésre érdemesek, az illetékes miniszter által a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben megállapított őrzési időtartam eltelte után az illetékes közlevéltárban [10. § a) pont, 12. § (1) bekezdés d) pont, 14. §] kell elhelyezni.

25. § (1) A közhatóságok és közhivatalok kötelesek a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésétől számított öt éven belül a felszabadulás előtti időből származó iratanyagokból a hatóság, illetve a hivatal működésében még szükséges iratokat különválasztani és további irattári kezelésben megtartani.

(2) Az (1) bekezdésben említett iratanyagnak a rendszeres használatban már nem szükséges részét a jelentéktelen iratok kiselejtezése (23. §) után a 24. § rendelkezéseinek megfelelően az illetékes közlevéltárban kell elhelyezni; mindaddig, amíg az átadás meg nem történik, a közhatóságok, illetve közhivatalok kötelesek ezt az iratanyagot levéltári anyagként őrizni, rendbentartani és kezelni, valamint ebben az anyagban a kutatást a jelen törvényerejű rendeletnek megfelelően lehetővé tenni; az illetékes miniszter azonban az iratanyagban lévő egyes iratokat, vagy iratcsoportokat közérdekből zárt anyaggá nyilváníthat, amelyben csak a miniszter engedélyével lehet kutatást végezni.

VIII. FEJEZET

Közérdekű irattárak

26. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Központ javaslatára és az érdekelt miniszterrel egyetértésben közérdekű irattárnak nyilváníthatja a VII. fejezet hatálya alá nem tartozó jogi személyek olyan irattárát [21. § (3) és (4) bekezdés], amelynek fenntartásához és megőrzéséhez jelentőségére (1. §) való tekintettel közérdek fűződik.

27. § A közérdekű irattárak anyagának fenntartásában és kezelésében a tudományos és gyakorlati érdekeknek megfelelően kell eljárni és a történeti szempontból jelentős iratanyag megőrzését biztosítani kell. A közérdekű irattár anyagát nem szabad elidegeníteni és abban selejtezést csak a Központ engedélyével és az általa meghatározott módon szabad végezni.

IX. FEJEZET

Történeti értékű iratok

28. § (1) A Központ történeti értékű irattá nyilváníthat olyan iratot, amely sem levéltár, sem pedig irattár anyagába nem tartozik, de a történeti kutatás szempontjából különös jelentőséggel bír.

(2) A Központ a történeti értékű iratokról nyilvántartást vezet; a nyilvántartás elkészítésének és vezetésének, valamint a történeti értékű iratok számbavételének módját a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza, amelyben a történeti vagy tudományos szempontból jelentős iratok tulajdonosai részére bejelentési, illetve adatszolgáltatási kötelezettséget állapíthat meg.

29. § A történeti értékű iratok fenntartása, kezelése és megóvása, tudományos kutatás céljaira való rendelkezésre bocsátása, elidegenítése és az ország területéről való kivitele tekintetében a VI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.

X. FEJEZET

Levéltárak Országos Központja

30. § (1) A jelen törvényerejű rendelet 3. §-a értelmében létesített Levéltárak Országos Központja a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete és az Akadémia tudományos irányítása alatt álló hatóság, amely elsőfokon eljár a levéltárügy körébe tartozó minden olyan kérdésben, amelyet a jelen törvényerejű rendelet hatáskörébe utal. A Központ eljárásában a hatóságokkal közvetlenül érintkezik. A Honvéd Levéltár és Múzeummal kapcsolatos feladatait a Központ az V. fejezet rendelkezéseinek szem előtt tartásával látja el.

(2) A Központ feladata különösen:

a) ellátja a közlevéltárak és a nemzeti érdekű magánlevéltárak felügyeletét, valamint irányítja azok működését;

b) előmozdítja az ország levéltárainak korszerű fejlesztését, együttműködését és közös feladataik tervszerű megoldását;

c) közreműködik a levéltári és irattári vonatkozású jogszabályok előkészítésében;

d) javaslatot tesz a levéltárak személyi vonatkozású kérdéseiben;

e) javaslatot tesz a vallás- és közoktatásügyi miniszternek és az Akadémiának levéltári vonatkozású ügyekkel kapcsolatban;

f) gyűjti a külföldi levéltárak szervezetére, valamint azok magyar vonatkozású anyagára vonatkozó adatokat;

g) külföldi levéltári szervezetekkel szemben kizárólagosan képviseli a magyar levéltárak egyetemét;

h) eljár mindazokban az ügyekben, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter vagy az Akadémia feladatkörébe utal.

(3) A Központ vezetőjét a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az Akadémia meghallgatása után tett előterjesztésére a minisztertanács nevezi ki. A Központ tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak kinevezése, illetve beosztása iránt a Központ vezetője tesz előterjesztést a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.

(4) A Központ személyi és dologi költségeinek fedezetéről a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében kell gondoskodni.

(5) A Központ szervezetét és működését a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza.

XI. FEJEZET

Büntető rendelkezések

31. §[3]

32. §[4]

XII. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

33. § A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1947. évi XXI. törvény hatályát veszti.

34. § A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik, a végrehajtás körében a levéltárügyi vonatkozású jogszabályok kiadása előtt, valamint a levéltárak személyi kérdéseiben az Akadémiát meg kell hallgatni.

Rónai Sándor s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára

Lábjegyzetek:

[1] A törvényerejű rendelet a Magyar Közlöny 1950. évi 128-129. számában jelent meg.

[2] A norma tartalmát módosította az 1957. évi 27. törvényerejű rendelet 3. § (1) bekezdése. A módosítás az előbbi törvényhelyen olvasható.

[3] Hatályon kívül helyezte az 1968. évi I. törvény 117. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1968.10.01.

[4] Hatályon kívül helyezte az 1968. évi I. törvény 117. § (2) bekezdése. Hatálytalan 1968.10.01.

Tartalomjegyzék