145/1951. (VII. 24.) MT rendelet

termelőszövetkezeti községekben (városokban) a mező- és erdőgazdasági ingatlanok tagosításáról *

(Közigazgatási rendszám: 8.132.)

A termelőszövetkezeti községek (városok) számának állandó növekedése folytán az ilyen községekben a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gazdálkodása céljára szolgáló földek összevonása, a község határának tagosítása válik szükségessé. Ezért a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szocialista nagyüzemű gazdálkodásának fejlesztése érdekében a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa a következőkét rendeli.

1. § (1) Azokban a községekben (városokban), ahol a dolgozó parasztság többsége termelőszövetkezetbe vagy termelőszövetkezeti csoportba (továbbiakban: termelőszövetkezet) belépett, a földművelésügyi miniszter az érdekeltek kérelmére tagosítást rendelhet el.

(2) A tagosítás egy község határán belül - a 3. §-ban foglalt kivételekkel - minden mező- és erdőgazdasági ingatlanra kiterjed. A tagosításba be lehet vonni a termelőszövetkezet tagjainak a szomszédos község határában fekvő ingatlanait is.

(3) A tagosítás során - lehetőleg a meglévő dűlő-, út-, árok- és vízhálózat fenntartásával - össze kell vonni a termelőszövetkezetek, illetőleg állami gazdaságok ingatlanait.

2. § (1) A termelőszövetkezet részére tagosítani kell a termelőszövetkezet tagjai és a velük közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, haszonélvezetében vagy használatában álló összes ingatlanokat, továbbá a termelőszövetkezet használatában álló egyéb ingatlanokat, ideértve az állam által a termelőszövetkezet használatába adott ingatlanokat is.

(2) Állami gazdaság részére tagosítani kell az állam tulajdonában vagy használatában lévő - állami gazdaság céljára kijelölt - ingatlanokat.

3. § (1) Nem lehet a tagosításba bevonni:

a) az 1951. évi 1. törvényerejű rendelet alapján készített város- és községrendezési tervekben, illetőleg az 1300/1949. (II. 12.) Korm. rendelet alapján meghatározott belterületet,

b) a belterülethez csatlakozó vagy annak közelében fekvő azokat a zártkerteket (veteményeskert, szőlő, gyümölcsös stb.), amelyek a termelőszövetkezeti családok háztáji gazdálkodására szükségesek.

(2) Az egységes kezelésbe vett közös legelőket, valamint az erdőket általában nem kell tagosítani.

4. § (1) A tagosítás során

- elsősorban a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok,

- másodsorban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok,

- harmadsorban a földművelést nem főfoglalkozásként folytató dolgozó kisemberek (ipari munkások, bányászok, kisiparosok stb.),

- végül a kulákok földterületét kell kijelölni.

(2) Állami gazdaságok területének kialakításánál feltétlenül biztosítani kell azt, hogy az állami gazdaság a tagosítás előtti állapottal szemben (földek minősége, épületek stb.) hátrányosabb helyzetbe ne kerüljön. Amennyiben a tagosítás során az állami gazdaság hátrányosabb helyzetbe kerülne, ezt az eljárás befejezése előtt megfelelően helyesbíteni kell.

5. § (1) A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szétszórtan fekvő ingatlanainak tagosításával - ideértve a részleges tagosítás során kialakított táblákat is - olyan összefüggő területeket kell kialakítani, amelyek az adott természeti és gazdasági feltételek mellett a mezőgazdasági termelés legkedvezőbb lehetőségeit teremtik meg.

(2) A termelőszövetkezeti családok részére háztáji gazdálkodás céljára alkalmas területet kell kijelölni.

(3) Fásítás céljára az állandó mezőgazdasági művelésre nem alkalmas ingatlanokból - a meglévő fásítások figyelembevételével - megfelelő területet kell biztosítani.

6. § (1) Egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt részére lehetőleg azonos minőségű és azonos nagyságú csereingatlant kell adni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot ingatlanának kicserélése során meg kell hallgatni és részére a csereterületet lehetőleg egy tagban kell kiadni.

(2) Kuláknak a tényleges használatában álló ingatlanáért csereterületet kell adni; a csereterületnek nem kell feltétlenül azonos nagyságúnak lennie, a területi különbözetet pénzkártalanítással kell kiegyenlíteni. A kulák csereterületét lehetőleg egy tagban kell kijelölni és a tényleges használatában álló föld nagyságának mértékén belül részére akkora csereterületet kell adni, hogy az további gazdálkodását biztosítsa.

7. § (1) A termelőszövetkezeti tag és az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, valamint a földművelést nem főfoglalkozásként folytató dolgozó kisember (ipari munkás, bányász, kisiparos stb.) tagosításba bevont földjén lévő lakóházát (tanyáját) úthasználattal és háztáji gazdálkodás céljára szükséges területtel együtt tulajdonában és birtokában kell meghagyni.

(2) Kuláknak a termelőszövetkezet vagy állami gazdaság területébe eső épületéért csereépületet vagy pénzkártalanítást kell adni.

8. § (1) A községnek a tagosításba bevont területét talajminőség szempontjából osztályozni kell és a földeket ennek alapján kell értékelni.

(2) A tagosításba bevont ingatlanokat általában a kataszteri alapmunkálatokban feltüntetett területtel kell számításba venni.

(3) A tagosítás során földmérést csak elkerülhetetlen esetben lehet végezni.

9. § (1) Az egyénileg gazdálkodóknak cserébe adott ingatlanokra a tulajdonjogot telekkönyvileg be kell kebelezni.

(2) A tagosítás során beállott birtokváltozásokat az állami földkönyveken és a kataszteri birtokíveken át kell vezetni.

10. § (1) A tagosítás országos irányítása és ellenőrzése a földművelésügyi miniszter feladata.

(2) A tagosítást a megyei tanács hajtja végre. A végrehajtás községenként alakított földrendező bizottság és a bizottság mellé rendelt szakértők közreműködésével történik. A bizottság és a szakértők feladatait és működését a földművelésügyi miniszter szabályozza. A földművelésügyi miniszter a szakfeladatok elvégzéséhez szükséges munkaerőket a tagosítás időszakára egyik megye területéről a másik megyébe átrendelheti.

(3) A földrendező bizottság nem közalkalmazott tagjait ebben a minőségükben fegyelmi felelősség és büntetőjogi védelem szempontjából közhivatalnokoknak kell tekinteni.

11. § (1) A tagosítás helyi végrehajtásával összefüggő ügyekben a földrendező bizottság határoz. A bizottság határozata alapján tagosítási tervet kell készíteni, amelyet a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnöke hagy jóvá. A jóváhagyott tagosítási tervet nagyobb határú község esetében a földművelésügyi miniszter erősíti meg. A jóváhagyott (megerősített) tagosítási tervben foglalt rendelkezéseket a tagosítással érintett valamennyi termelőszövetkezet, állami gazdaság és egyénileg gazdálkodó köteles betartani.

(2) A jóváhagyott (megerősített) tagosítási terv alapján a megyei tanács végrehajtóbizottsága véghatározatot hoz, amely telekkönyvezésre alkalmas okirat.

12. § (1) A tagosítás költségeit az állam viseli.

(2) A tagosítási eljárásban minden beadvány és határozat illetékmentes. A mentesség a vagyonátruházási illetékre is kiterjed.

13. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, büntettet követ el és három évig terjedhető börtönnel büntetendő az, aki

a) a földművelésügyi miniszter engedélye nélkül tagosít;

b) a tagosítást, illetőleg a földrendező bizottság vagy a szakértők munkáját akadályozza, vagy meghiúsítani törekszik;

c) a tagosítás során elhelyezett határjeleket megrongálja, megsemmisíti, vagy helyéről elmozdítja;

d) a tagosításba bevont ingatlan birtokbaadását, illetőleg, birtokbavételét akadályozza, vagy meghiúsítani törekszik.

14. § E rendelet végrehajtásáról - tárcájukat érintő kérdésekben az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a földművelésügyi miniszter gondoskodik.

Rákosi Mátyás s. k.,

a minisztertanács elnökhelyettese