1300/1949. (II. 12.) Korm. rendelet
a tanyaközpontok kialakításának előmozdításáról
(Közigazgatási rendszám: 3.815.)
Annak érdekében, hogy a szétszórt tanyai települések gazdasági, közigazgatási, kulturális és egészségügyi helyzetének a megjavítása, valamint a tanyai lakosság jogos igényeinek kielégítése a tanyaközpontok kialakítása révén megvalósítható legyen, a népi demokrácia államhatalma a tanyaközpontok kialakítását és tervszerű fejlesztését elsőrendű és sürgős kormányzati feladatának tartja. E feladat sikeres megvalósításának egyik előfeltétele a további rendszertelen települések megakadályozása és a tanyai központok helyes kialakításának, továbbá tervszerű fejlesztésének ílymódon való biztosítása.
Ezért a magyar köztársaság kormánya az 1946. XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948. LVI. törvénycikk 1. §-ával meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
1. § A tanyaközpontok kialakítása, valamint új települési helyek kijelölése hatósági feladat (3.815-(17) 630/1949. Korm. rendelet). E feladat tervszerű és eredményes megoldását a jelen rendelet 2-8. §-aiban foglalt rendelkezések szerint kell biztosítani.
2. § (1) Állandó jellegű lakás céljára szolgáló épületet létesíteni vagy ilyen célra már kiadott építési engedély alapján építkezést kezdeni csak a községek és városok belterületén (3. §), továbbá a kijelölt tanyaközpontokban szabad. Ez a tilalom nem vonatkozik a mező- és erdőgazdálkodással kapcsolatos, illetőleg az állattenyésztés folytatásához szükséges olyan épületekre, amelyek esetenkint ideiglenesen lakás célját szolgálják (csőszkunyhó, présház stb.).
(2) A hatóság csak abban az esetben adhat építési engedélyt, ha a tervezett építkezés az (1) bekezdésben meghatározott előfeltételeknek megfelel.
(3) Községekben a községi jegyző (körjegyző), városokban a polgármester által az építkezések ellenőrzésével megbízott tisztviselő köteles az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés ellenére történt építkezés miatt a kihágási eljárás (8. §) megindítása végett feljelentést tenni.
(4) Az építés- és közmunkaügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve az (1) bekezdésben említett korlátozások alól közérdekből vagy különös méltánylást érdemlő esetben kivételt engedélyezhet.
3. § (1) Községben és megyei városban a képviselőtestület, törvényhatósági jogú városban pedig a törvényhatósági bizottság a jelen rendelet hatálybalépésétől számított harminc nap alatt köteles ideiglenes hatállyal meghatározni a községnek, illetőleg a városnak a jelen rendelet alkalmazása szempontjából belterületnek minősülő, tehát a már beépített, valamint az ezzel összefüggő beépítésre szánt területét. Amennyiben a községnek, illetőleg a városnak már beépített területtel össze nem függő részén nem mezőgazdasági jellegű település (bányatelep, ipartelep, gyógyhely, üdülőhely stb.) van, ezt a részt is belterületnek kell minősíteni.
(2) A képviselőtestületnek, illetőleg a törvényhatósági bizottságnak az (1) bekezdésben említett határidőben való összehívásáért községekben a járási főjegyző, városokban a törvényhatóság első tisztviselője felelős. Ha a képviselőtestület, illetőleg a törvényhatósági bizottság a jelzett határidőn belül érdemi határozatot nem hozott, további nyolc nap alatt a járási főjegyző, illetőleg a törvényhatóság első tisztviselője saját hatáskörében köteles meghatározni az (1) bekezdésben említett belterületet.
(3) A belterület meghatározása tárgyában hozott határozatot a belügyminiszterhez, valamint az építés- és közmunkaügyi miniszterhez fel kell terjeszteni.
(4) A község, illetőleg a város közigazgatási területének azt a részét, amely nem esik az (1) bekezdés rendelkezései alá, ennek a rendeletnek alkalmazása szempontjából külterületnek kell tekinteni.
4. § Olyan területen, ahol építkezni nem szabad, házhelyeket sem szabad kiosztani.
5. § (1) Gazdasági kulturális, egészségügyi és egyéb közcélú intézményt létesíteni külterületnek csak tanyaközponttá kijelölt részén lehet és csak oda szabad iparjogosítványt vagy egyéb hasznothajtó jogosítványt kiadni, ezek áthelyezését engedélyezni, illetőleg ilyen tartalmú bejelentést tudomásul venni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás alól közérdekből vagy különös méltánylást érdemlő esetben az illetékes miniszter a belügyminiszterrel egyetértve kivételt engedélyezhet.
6. § (1) Olyan külterületen, ahol építkezni tilos, az építkezést a közületeknek, szövetkezeteknek és más jogi személyeknek kölcsönök nyújtásával, anyag kiutalásával vagy más módon támogatniok nem szabad.
(2) Tanyaközpontban építkezőnek az építkezés támogatására irányuló kérelmét előnyben kell részesíteni.
7. § Azt a közalkalmazottat, aki a jelen rendeletből folyó hivatali kötelezettségének nem tesz eleget, fegyelmi úton felelősségre kell vonni.
8. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az:
a) aki a 2. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével építkezik, illetve ilyen építési munkában vállalkozóként vagy iparosként résztvesz;
b) aki a 6. §-ban foglalt tilalom ellenére akár kölcsön nyújtásával, akár anyag kiutalásával, akár más módon az építkezést előmozdítja.
(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvénycikk és a 8960/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 173. szám) rendelkezései azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kihágás miatt mellékbüntetésként a kereső foglalkozást űző hatósági jogosítványának, illetőleg iparjogának elvonását is ki lehet mondani.
(4) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságok, mint rendőri büntetőbíróságok hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek az építés- és közmunkaügyi minisztert kell tekinteni.
(5) A kihágási eljárás megindítása mellett a tilalom ellenére emelt épület lebontását is el lehet rendelni (1937. VI. tc. 19. §).
9. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az érdekelt miniszterek gondoskodnak.
Budapest, 1949. évi február hó 11-én.
Dobi István s. k.
miniszterelnök