19/1952. (III. 13.) MT rendelet

a hitelrendszerről

I. A hitelezés alapelvei

1. §

Bankhitel a termelés és a forgalom szükségletére nyújtható.

2. §

Hitelben állami vagy azonos elbírálás alá eső vállalat (a továbbiakban: vállalat) és szövetkezet részesíthető.

3. §

(1) Vállalat és szövetkezet részére csak a pénzügyminiszter által kijelölt pénzintézet (a továbbiakban: pénzintézet) nyújthat hitelt (hitelmonopólium).

(2) A vállalatok egymásnak és szövetkezetnek nem hitelezhetnek és egymástól és szövetkezettől hitelt igénybe nem vehetnek. Hitelben csak olyan szövetkezet részesíthető, amely kizárólag a kijelöli pénzintézettől vesz hitelt igénybe és másnak hitelt nem nyújt.

4. §

(1) Hitel tervszerű gazdasági tevékenység előmozdítására, meghatározott célra, a tervteljesítés üteméhez mérten nyújtható.

(2) A hitelszükségletet előre meg kelt tervezni és hitel a jóváhagyott hiteltervben megszabott keretekben nyújtható.

(3) A hitelt csak a folyósításkor meghatározott célra szabad felhasználni.

5. §

(1) Hitelt csak meghatározott anyagi érték fedezete mellett szabad nyújtani.

(2) Hitelfedezetül szolgálhat:

a) anyag-, félkésztermék- és árukészlet, továbbá külön szabályozott esetekben befejezetlen termék,

b) külön szabályozott esetekben jövőbeli vagy még el nem választott termény (termés) vagy még kitermelésre váró készlet, a termelésre fordított kiadások erejéig,

c) áruszállítás vagy szolgáltatás ellenértékeként keletkezett, elszámolás alatt álló követelés.

(3) Nem fogadható el hitelfedezetül olyan eszköz, amelynek forrása állami juttatás vagy nem teljesített kötelezettség.

(4) A pénzintézet a hitelnyújtás által a fedezetre zálogjogot szerez. Ha a pénzintézet az adós pénzgazdálkodásában lényeges hiányosságot tapasztal, zálogjoga alapján a fedezet tárgyát - annak természetéhez képest - kézizálogba vagy szoros zár alá veheti vagy pedig az adóshoz zálogtartót (ellenőrt) rendelhet ki. A zálogtárgyból való kielégítés szabályait a pénzügyminiszter az Országos Tervhivatal elnökével egyetértve állapítja meg.

6. §

(1) A hitelt előre meghatározott időpontban vissza kell fizetni.

(2) A visszafizetés időpontját (lejárat) úgy kell megállapítani, hogy az az eszközök tervszerű, leggazdaságosabb felhasználását, a forgási sebesség növelését biztosítsa.

(3) A hitel lejárata a visszafizetés végső határideje. Lejárat előtt is vissza kell fizetni a hitelt, ha a hitelcél előbb valósul meg, vagy ha a hitel további fenntartása egyéb okból már nem indokolt, vagy ha a pénzintézet azt felmondja.

(4) A lejárt (ki nem egyenlített) hitelt - elsősorban az adósnak a pénzintézetnél fennálló számlaköveteléséből - be kell hajtani.

7. §

A hitel rövid-, közép- vagy hosszúlejáratú

8. §

(1) Rövidlejáratú hitel a saját forgóeszközök kiegészítésére, legfeljebb egyévi időtartamra nyújtható.

(2) Rövidlejáratú hitel nyújtható az alábbi forgóeszközszükséglet kielégítésére:

a) a saját forgóeszközöknek a tervszerű, állandó jellegű gazdasági tevékenység ellátásához szükséges kiegészítésére (vállalatoknál a forgóalapellátásba bevont forgóeszközök forgóalappal nem fedezett hányadára),

b) idényszerű, normán felüli termelési készletekre, éspedig anyagkészletekre és továbbfeldolgozásra szánt félkésztermékekre,

c) idényszerű, normán felüli árukészletekre,

d) idényszerű ráfordításokra,

e) egyéb, nem idényszerű, a hiteligénylőn kívülálló okból indokolt normán felüli készletekre, éspedig anyagkészletre, továbbfeldolgozásra szánt félkésztermékre, árukészletre vagy értékesítésre szánt félkész termékre, valamint meghatározott esetekben befejezetlen termelésre,

f) áruszállítás vagy szolgáltatás elszámolás alatt álló ellenértékére.

(3) Az egyes népgazdasági ágak, esetleg iparágak, vagy szakmák és a szövetkezetek által igénybevehető különleges hitelek fajtáit a (2) bekezdésben meghatározott hitelcsoporton belül kell megállapítani.

9. §

(1) Közép- és hosszúlejáratú hitel állóeszközöknek a népgazdasági terv szerint történő létesítésére, beszerzésére vagy pótlására, az állami költségvetésben előirányzott forrásból nyújtható.

(2) Szövetkezet meghatározott esetekben forgóeszközszükséglet fedezésére is részesíthető középlejáratú hitelben.

(3) A közép- és hosszúlejáratú hitelnyújtás részletes feltételeit a pénzügyminiszter az Országos Tervhivatal elnökével egyetértve állapítja meg,

10. §

(1) A hitel összegét úgy kell megállapítani, hogy az az eszközök leggazdaságosabb felhasználását, a forgási sebesség növelését előmozdítsa.

(2) Késztetek beszerzésére a tényleges beszerzési ár, készletek termelésére és saját termelésű készletek tárolására a tervezett önköltségi ár mértékéig lehet hitelt nyújtani. Az utóbbi célra folyósított hitel összege azonban nem lehet magasabb, mint a forgalmi adóval csökkentett tényleges eladási ár.

(3) Áruszállítás vagy szolgáltatás elszámolás alatt lévő ellenértékére a szállított árura vagy a szolgáltatásra teljesített tervszerű ráfordítások mértékéig nyújtható hitel.

11. §

(1) A hitelek után kamatot kell fizetni.

(2) A kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az az eszközök tervszerű, leggazdaságosabb felhasználását előmozdítsa.

(3) A kamat mértékét a pénzügyminiszter állapítja meg.

12. §

(1) Hitel csak kérelemre engedélyezhető. A pénzintézet engedélyezés előtt köteles meggyőződni arról, hogy a hitelnyújtásnak a jelen rendeletben meghatározott előfeltételei és indokoltsága fennállanak-e.

(2) A pénzintézet a hitelezés tartama alatt ellenőrizni köteles a hitel rendeltetésszerű felhasználását, a hitelcél megvalósítását, a fedezetet és annak szakszerű kezelését, az eszközök forgási sebességének alakulását, továbbá vizsgálni tartozik a forgási sebesség fokozásának lehetőségét.

(3) A pénzintézet az ellenőrzést saját hitel- és pénzforgalmi adatai, az adós adatszolgáltatása és helyszíni vizsgálatok alapján tátja el.

13. §

(1) Hitelben csak olyan vállalat vagy szövetkezet részesíthető, amelynek rendezett pénzgazdálkodása és számvitele biztosítja a bankszerű ellenőrzés előfeltételeit.

(2) A hitelt igénybevevő a hiteligénylés alkalmával és a hitelezés tartama alatt köteles a pénzintézet részére mindazokat az adatokat szolgáltatni, amelyek a hiteligény elbírálásához és a pénzintézet ellenőrző feladatának ellátásához szükségesek. Köteles továbbá lehetővé tenni a pénzintézet helyszíni vizsgálatát.

(3) A vállalatok - amennyiben egyes esetekben ennél sűrűbb adatszolgáltatás nem szükséges - havonta kötelesek tájékoztatni a pénzintézetet készleteik, követeléseik, tartozásaik és a hitelnyújtás alapjául szolgáló gazdasági tevékenységük alakulásáról. A rendszeres adatszolgáltatás módozatait a pénzintézet a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértve szabályozza.

II. A hiteltervezés

14. §

(1) A népgazdasági hitelterv a rövidlejáratú hitelek állományát és forrásait tartalmazza.

(2) A népgazdasági hitelterv a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: Bank), mint elszámolási központ hitelterve.

(3) A közép- és hosszúlejáratú hitelezést az állami költségvetés előirányzatában kell megtervezni.

(4) A hiteltervezésre vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

15. §

(1) A népgazdasági hitelterv a hitelállományok felső határa tekintetében tervutasítás és ennek hitelcsoportonkénti betartásáért a pénzügyminiszter, a Bank, valamint a saját területükön a vállalatok és szövetkezetek felett főfelügyeletet gyakorló miniszter, helyi tanácsok, egyéb hatóságok és szervek és a többi pénzintézet egyaránt felelősek.

(2) A népgazdasági hiteltervben jóváhagyott hitelek folyósítására a pénzintézet csak akkor köteles, ha a hitelfolyósításnak a jelen rendeletben megállapított előfeltételei fennállanak.

III. A hitelfegyelem megszilárdítása

16. §

A hitel fegyelmet megsérti az, aki

a) a hiteligény elbírálásához szükséges tényt vagy adatot a valóságnak meg nem felelően közöl, ideértve a valóságnak meg nem felelő hitelcél megjelölését,

b) a hitelt a folyósításkor meghatározott céltól eltérően használja fel,

c) a hitel fedezetét egészben vagy részben elvonja, veszélyezteti vagy annak értékét csökkenti,

d) a pénzintézet zálogjogának érvényesítését gátolja,

e) a hitelezés tartama alatt a pénzintézet ellenőrző feladatának ellátásához szükséges tény vagy adat, illetőleg a 13. § (3) bekezdésében meghatározott adat szolgáltatására vonatkozó kötelességét nem teljesíti vagy a valóságnak meg nem felelő adatot szolgáltat,

f) a pénzintézetet a hitelezéssel kapcsolatos ellenőrzés vagy vizsgálat megtartásában vagy a 13. § (3) bekezdés alapján szolgáltatott adatok felülvizsgálatában akadályozza,

g) a pénzintézet által kirendelt pénzügyi biztos működését akadályozza,

h) a hitelt a 6. §-ban megállapított időpontban alapos ok nélkül nem fizeti vissza, vagy mulasztást követ el a visszafizetéshez szükséges eszközök megszerzése körül,

i) esedékes tartozás kiegyenlítését alaptalan kifogással vagy más módon indokolatlanul késlelteti,

j) a 3. vagy a 20. § rendelkezései ellenére közvetlenül vagy közvetve hitelt (előleget) nyújt, illetőleg vesz igénybe.

17. §

(1) A 16. § a)-c) pontjai alá tartozó cselekmények - amennyiben nem esnek súlyosabb büntető rendelkezés, különösen a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú törvényerejű rendelet rendelkezései alá - bűntettként két évig terjedhető börtönnel büntetendők.

(2) Aki a hitelfegyelmet a 16. § d)-j) pontjaiban meghatározott módon megszegi - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - kihágást követ el és ötezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A kihágás miatt az eljárás a végrehajtóbizottságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik; szakminiszterként a pénzügyminiszter jár el.

(3) Állami vállalatot vagy szövetkezetet terhelő kötelesség megszegése esetén a 16. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt az állami vállalatnak azt a dolgozóját, illetőleg a szövetkezetnek azt a dolgozóját vagy tagját kell büntetni, akinek intézkedése vagy más ténye folytán következett be a kötelességszegés, ha pedig a kötelességszegés mulasztásból áll, azt a személyt terheli a büntetőjogi felelősség, akinek kötelessége lett volna a megfelelő intézkedés vagy tevékenység.

(4) A 16. §-ban meghatározott bűncselekmények esetében a büntető eljárást csak a pénzintézet feljelentésére lehet megindítani. Ha a cselekmény jelentősége csekély, a pénzintézet a feljelentés megtételét mellőzheti; ilyen esetben a pénzintézet közlése alapján a közvetlen felügyeletet ellátó hatóság vezetője a hitelfegyelem megsértőjével szemben háromezer forintig terjedő pénzbírságot szab ki és erről a pénzintézetet harminc nap alatt értesíti.

(5) Ha a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú törvényerejű rendelet alá tartozó bűncselekményt a pénz- és hitelgazdálkodás körében követték el, az 1951. évi 31. számú törvényerejű rendelet 36. §-ának alkalmazásában a feljelentés megtételére illetékes miniszternek a pénzügyminisztert kell tekinteni.

18. §

(1) A hitelfegyelem megsértése esetén a pénzintézet a büntető eljárás megindításától, illetőleg a felügyeleti hatóság intézkedésétől függetlenül

a) az adóssal szemben magasabb kamatot számíthat fel,

b) az adós terhére bírságot állapíthat meg,

c) az adós részére hitel nyújtását korlátozhatja vagy megszüntetheti,

d) az adós hiteleit felmondhatja,

e) az adós összes bevételeit zárolhatja,

f) az adóshoz pénzügyi biztost rendelhet ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket a pénzintézet együtt is alkalmazhatja.

(3) A pénzügyi biztos az adós összes könyveit és okmányait megtekintheti; a vállalat (szövetkezet) dolgozóitól a vállalat (szövetkezet) működésére vonatkozóan felvilágosításokat kérhet; a felvilágosítás nem tagadható meg. A pénzügyi biztos résztvehet a vállalat (szövetkezet) igazgatójának vagy más vezetőjének a vállalat vezetésével kapcsolatos valamennyi értekezletén vagy tanácskozásán. Olyan rendelkezés, amelynek alapján az adós terhére fizetést kell teljesíteni, csak akkor hajtható végre, ha azt a pénzügyi biztos láttamozta; hitel csak a pénzügyi biztos áltat láttamozott igénylés alapján folyósítható. Ha a vállalathoz felülvizsgáló bizottságot küldtek ki, annak tagjául a pénzügyi biztost meg kell hívni.

IV. Vegyes rendelkezések

19. §

(1) Népgazdaságilag indokolt, külön szabályozott esetekben fogyasztási célra is lehet hitelt folyósítani.

(2) A jelen rendelet hatálybalépése után új fogyasztási hitelt (hitelkonstrukció) csak a Népgazdasági Tanács engedélyével létesíthető.

20. §

(1) Népgazdaságilag indokolt, külön szabályozott esetekben egyéneknek, kisárutermelőknek is lehet hitelt (előleget) nyújtani.

(2) Egyéni hitelt (előleget) pénzintézet és a pénzügyminiszter által kijelölt egyéb szerv nyújthat.

(3) Közép- és hosszúlejáratú egyéni hitel csak lakásépítés céljára nyújtható.

21. §

A 19. és 20. §-okban említett egyéni hitel, illetve előleg a jelen rendelet alkalmazása szempontjából a bankhitellel esik egy tekintet alá.

V. Hatálybalépés, végrehajtás

22. §

(1) A jelen rendelet egyes rendelkezései hatálybalépésének időpontját és a végrehajtás módozatait a pénzügyminiszter szabályozza.

(2) A hitelnyújtás részletes szabályait - az egyes népgazdasági ágazatok (szakmák) sajátosságait figyelembe véve - a pénzügyminiszter az illetékes miniszterekkel egyetértésben állapítja meg.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke