16/1953. (IV. 21.) MT rendelet

a szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezések kiegészítéséről

1. §

(1) Szakmai gyakorlatra (A Munka Törvénykönyve 132. §) az egyetemet, főiskolát és középfokú szakiskolát végzetteken kívül az is köteles, aki valamely állami hivatal vagy vállalat által szervezett olyan tanfolyamot (iskolát) végez el, melynek célja a hivatallal (vállalattal), vagy irányítása alatt álló szervekkel munkaviszonyba kerülő dolgozók szakmai képzése.

(2) A kötelező szakmai gyakorlat időtartamát a tanfolyamot rendező szerv felett felügyeletet gyakorló miniszter, vagy Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szerv vezetője (a továbbiakban: miniszter) állapítja meg, hat hónapban, egy évben, vagy másfél évben aszerint, hogy a tanfolyam a Munka Törvénykönyve 132. §-ában megjelölt szakiskolák, illetőleg tanfolyamok melyikének felel meg leginkább.

(3) A szakmai gyakorlat időtartamának lejártával a szakmai gyakorlatra kötelezett munkaviszonya határozatlan időre szóló munkaviszonnyá alakul át. E rendelkezés alól a miniszter kivételt tehet.

(4) A Munka Törvénykönyvének és végrehajtási utasításainak a szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezései az (1) bekezdésben említett szakmai gyakorlatra is vonatkoznak.

(5) Jelen rendelet nem vonatkozik az olyan tanfolyamokra, amelyek teljes tartama a 150 órát nem haladja meg; a miniszter a szakmai gyakorlatra vonatkozó rendelkezések hatálya alól egyéb tanfolyamokat is kivehet.

2. §

(1) Azok a szakiskolai tanulók, illetőleg tanfolyami hallgatók, akik tanulmányaikat alapos ok nélkül félbehagyják, vagy akiket a további tanulmányaikból jogerős fegyelmi határozattal kizárnak, a taníttatásukkal felmerült költségek, vagy azok egy részének megtérítésére kötelezhetők. Ha a tanuló (hallgató) kiskorú, a térítésre tartásra kötelezett hozzátartozójával egyetemlegesen köteles. A költségmegtérités legmagasabb összege 1 500 Ft.

(2) A költségmegtérítés kötelezettségét a szakiskolát, illetőleg tanfolyamot fenntartó állami szerv vezetője állapítja meg. A költségmegtérítés összegének és határidejének megállapításánál a tanulmányok félbehagyásának okát és a kötelezett vagyoni és jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni; ezért a költségmegtérítés megállapítása előtt a tanulót (hallgatót), illetőleg tartásra kötelezett hozzátartozóját meg kell hallgatni és a szükséghez képest meg kell engedni a részletekben való visszafizetést is.

(3) A költségmegtérítést kimondó határozat ellen a miniszterhez halasztó hatályú fellebbezéssel lehet élni. A miniszter határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

(4) A jogerősen megállapított költségmegtérítés összegét közadók módjára kell behajtani.

3. §

(1) A jelen rendelet vonatkozik azokra is, akik valamely szövetkezet, vagy szövetkezeti irányító szerv által szervezett tanfolyamot végeznek el.

(2) A jelen rendeletben, valamint a szakmai gyakorlatra vonatkozó egyéb jogszabályokban a miniszter részére megállapított jogkört

a) a termelőszövetkezetek tekintetében a földművelésügyi miniszter,

b) az ipari termelőszövetkezetek tekintetében a helyi ipar minisztere,

c) a földművesszövetkezetek tekintetében pedig a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke

gyakorolja.

4. §

(1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és ötezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkáltató, aki a Munka Törvénykönyvének vagy a végrehajtásra vonatkozó szabályoknak a kötelező szakmai gyakorlatot szabályozó rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.

(2) A kihágás miatt az eljárás a végrehajtóbizottság hatáskörébe tartozik.

(3) Aki a kötelező szakmai gyakorlatát folytató dolgozót munkahelyéről önkényes kilépésre bírja rá, vagy arra rábírni törekszik, a 161/1951. (VIII. 28.) MT rendelet 6. §-a szerint munkaerőcsábítás bűntette miatt hat hónapig terjedhető börtönnel büntetendő.

(4) A jelen §-ban foglalt rendelkezéseket az egyetemet, főiskolát és középfokú szakiskolát végzettek szakmai gyakorlatát illetően is alkalmazni kell. A 18/1952. (III. 8.) MT rendelet 12, §-a ennek megfelelően hatályát veszti.

Gerő Ernő s. k.,

a Minisztertanács elnökének helyettese